Határvidék

//Fagy Gyermekei//

A csöndet a másik lány törte meg, akinek sok olyan kérdés jutott az eszébe, ami hasznosnak bizonyult az elkövetkezendő időkre nézve. A Hyuuga nem igazán akart belemenni a részletekbe, de kétség kívül örült a válaszoknak. Tudta, hogy az valamelyik információ megmentheti az életét, sőt még a többieknek is segíthet, de ez már csak másodlagos részlet volt.
*Megáll az ész, itt mindenki olyan furcsa, hogy lassan én lesz a legnormálisabb!* Ismételten végigpásztázta társait, ám ezúttal chakrát áramoltatott a szemeibe és az azokat körülvevő erekbe. A világ hirtelen fekete-fehér lett, s a többiek egy jól kielemezhető chakratérképpé változtak. Ez alapján nagyjából be tudta határolni, ki milyen szinten mozog. Csuklyáját még inkább az arcába húzta, hogy véletlenül se tudódjon ki igazi kiléte. Látta, hogy elég sok chakrával rendelkezik mindenki, tehát chuunin szinten biztos voltak a jelenlévők. Azt persze nem tudta megállapítani, hogy milyen szándék rejtőzik ittlétük mögött. Abban viszont biztos volt, hogy nem fog egykönnyen megbízni a társaságban. A könnyű kis kikapcsolódás most váltott át túlélősdibe, tehát innentől kezdve Emi komolyan vette a dolgokat. Nem szándékozott idejekorán eltávozni az élők sorából, ügyesnek kellett lennie. Fogságba sem eshetett, hiszen szemei még annál is értékesebbek voltak az ellenséges ninjáknak, mint az el tudta volna képzelni. Miközben ezen agyalt, a Byakugant kikapcsolta, mert az is erősen felhasználta a chakrakészletét.
*Nem kell kétszer mondani, öreg!* Fejével az idegen alak felé bökött. Megjegyzését viszont magában tartotta. *Na várjunk csak?! Azt mondta csapat?* Csendben és feltűnésmentesen akadt ki a vándor shinobi. A parancsokat sose tudta követni, ráadásul már évek óta nem dolgozott együtt egynél több emberrel. Tehát újra vissza kell majd rázódnia abba, hogy több véleménnyel kell szembeszállnia, vagy egyetértenie. Újra bonyolódni kezdett az élete, amit egyáltalán nem akart.
*Legközelebb inkább útjára engedem a futárt.* Nagyot sóhajtott, aztán ismét körülnézett. Látta, hogy a maszkos és a macskás srác kicsit távolabb mentek, valószínűleg privát dolguk volt. Kíváncsi lett volna a beszélgetésre, de inkább hagyta az egészet.
A másik kunoichi, aki megkapta a térképet, ismét figyelmének középpontjába került. Odasétált a lányhoz és megszólította.
- Oneechan! - gyors léptekkel mellette termett. - Gondoltam betársulok, ha már a két fiú is duóban nyomul. Nekünk igazán össze kéne tartanunk. Persze, csak ha nem bánod.
Kapucnija alatt kacsintott egyet, ám ezt úgy se láthatta a másik ninja. A térképre pillantott, de nem igazán foglalkozott most a részleteivel.
- Akár még segíthetek is. A rejtett csapdák és meglepetések szakértője vagyok. Egyébként a nevem Emiko - mutatkozott be régi, hosszabb nevén, amit még mindig előszeretettel használt. Jobb volt, mint egy teljesen más név, mert eddig még nem sokan gondolták, hogy valódi neve csupán ennek a lerövidítése. Ekkor gyorsan megfordult, mert ezt már a többiekhez is intézte.
- Nem tudom, kit akartok csapatvezetőnek, de én biztos nem leszek az - mondta a jounin lány. - Egyébként, a hű de rejtélyes ötödik kerekünk szépen elhagy minket! - bökött az út irányába Emi. Ekkor valami eszébe jutott. Néhány perccel ezelőtt, amikor a drága társait vizsgálgatta, egy pillanatra feltűnt neki valami. Egészen olyan volt, mintha... Á, nem, az nem lehet! Elhessegette magától a gondolatot, miközben igyekezett nem leleplezni ütőkártyáját, vagyis halványlila szemeit.

// Tessa és Ashura sajnos kimarad ebből a körből //

Miután a megbízó tanítványa végleg eltűnt, mert hogy szavaiból azt lehetett kivenni hogy nem egyszerű munkakapcsolatról van itt szó, elkezdtetek diskurálni a hallottakról és szervezkedni is kezdtetek. Mirubi és Itanashi beszélgetésbe kezdett halkan de nem elég feltűnésmentesen, ami nem kerülte el senkinek sem a figyelmét. Emikonak sem volt más választása, mint hogy keressen egy bizalmast és azt Kunoichi kolleginájában próbálta megtalálni. Tessa bizalmatlanul fogadt közeledését, talán még ő maga sem tudta hogy viszonyuljon a másik lányhoz. Ashura végül javasolta hogy az út alatt majd döntenek a vezér személyéről, egy helyben maradni a Villámok Országában veszélyes lenne ilyen időkben, ahogy a csuklyás is fogalmazott. Ebben az egyben mindenki egyetértett ezért Tessa térképével útnak indultatok. Hajót gyanús lett volna bérelni ezért maradt a gyalogtúra. Bár a palota még messze volt, a határt egy biztonságos és elhagyatott úton, hamar elértétek. Talán ideje lett volna visszatérni a vezető kérdésére de egylőre senki sem merte vagy akarta felhozni a témát.

// Fagy országa határvidékek. //

// Hikuro //
A 3 férfit figyelve közelebb merészkedik, hogy mi célból, azt ő sem tudja. Talán a hév ? Vagy a hecc kedve? Elmegy a barbárok elött és még csak rájuk sem néz, de közvetlen utánna meg is áll.
- Játszunk? - kérdezte szinte teljessen higgadt hangon, egy csepp félelem nem volt hangjában csak a magabiztossága.  Az idegenre mellette nem is figyelt de a keze még zsebben van. Szemei a sötétséget sugalják de egyben tiszták is.
_" Vajon melyikük az erősebb? Tök mindegy, ugyis megvan irva a sorsuk. De épp egy ilyen silány öltözködésű ninját akarnak levadászni? Akiről lerrí, hogy  hagyj békén, mert kinyirlak arckifejezés? Mindegy, imádom az ilyen arckifejezéseket! "- felelte magában, egy apró vigyor keretében.
Közben jéghidegre váltott és még mindig a 2  barbárt figyelte, hátha megmukkannak végre .

Fejét elbiccenve démoni mosolyra huzza a száját, jéghidegen a 2 férfire ordit.
- Gyűlölöm azt az ocsmány képeteken élősködő rothadó vigyorotokat!!!
A kardokat figyelve, némán kikerülte a 2 rámért csapást, majd a levegőbe ugorva  felméri a helyzetét, majd földet érve megrohamozza egyiküket és közelharcra kerit sort. Ököllel ütlegeli az egyiket, mig szemmel tartja a másikat, arra gondolt hogy  a másik emberre is sort kerit és majd feltünik elötte egy vigyor keretében.
- Te is kiveszed a részed? - kérdezte tőle önelégülten, várva a következő mozdulatukat.

Szinte megse hallotta a dicsérő szavakat, hisz elengedte a füle mellett mind. Egy ideig bámulta az étlapot, majd félre tette.Elgondolkodva meredt maga elé, majd a Jouninra pillantott maga mellé, aki a rendelését várta.
- A nevem, Kira és egy Ráment kérek. Mindegy milyen, csak Rámen legyen. - felelte miközben ismét maga elé nézett, tekintete a legnagyobb nyugalmat sugallta.
- Amugy öreg... - mondatát abbahagyta, majd inkább elforditotta fejét. -Mindegy.
A falu embereit figyelte egy darabig, majd elmosolyodott alig láthatóan. Arra gondolt, hogy vajon a szerzetesek gondolnak e rá, vagy valami ijesmi. Nyugodt hely.
- Szakét akarok inni. - jelentette ki egyszerűen, miközben visszafordult a kapott rámenhez.

A Ráment  eszegetve hallgatta az emberke mondókáját, majd végzet a kajálással és eltolta a tálat. A mellette ülő fiúra pillantott.
- Nem idevalósi vagyok, csupán járom a világot. Hm 3 év van köztünk, remek.
-Semmi közöm ahhoz amik itt folynak. Csupán csak unatkoztam, ennyi történt, se több se kevesebb. A falutok ezt ugy oldja meg ahogy akarja. - felelte teljes higgadtsággal, miközben a tálat figyelte, majd hátra pillantott jéghidegen az illetőre.
Minek segitsek? Nem ez a küldetésem, nem bonyolódhatok bele ebbe túlságossan. Melyik legyen? Csatázzak vagy Hagyam a francba őket? A csávesznak igaza van, de csak ennyi semmi több.Majd vissza fordult és pénzt tett le az asztalra.
- Még egy Ráment kérek.

Miközben végighallgatta Hikuro mondandoját, elforditotta tekintetét ésa semmibe bámult.
- Egy fogadás? Az én hibám? Ha győz? Ölés nélkül? Érdekes. Bár, ezt fogadás nélkül is elválalom, de ha neki ez kell, legyen.
Felállt a helyéről és lassan elindult, de megállt és visszafordult a fiu felé.
- Elfogadom a kihivást és a  fogadást is. Bár ezek nélkül is mentem volna, de ha neked igy jó, rajtam nem múlik. Nem olyan neveltetést kaptam, hogy pár kölyköt cserben hagyak. Időhúzást meg pláne utálom!

A fiut figyelve a szemeit nézi, majd az útra terelődik a figyelme majd inkább a házakat nézi. De inkább visszanéz Hirukora és a választ várja és a lépését.

Kira ridegen figyelte az embereket, majd lehunyta szemét, végül mikor Hikurotól elhangzott a tanitvány szó, gyorsan a fiúra nézett és figyelte egy kis meglepettséggel arcán de hamar lenyugodott.
- Tanitvány, mi? Milyen rég is volt már, hogy mesternek szólitsak valakit. Vagy hogy tanitvány lehessek e valaha. Elfogadna egy ilyent, mint én? Egy kivülállót?! Vagy csak ez is egy hazugság a sok közül ...
Végül követi a fiút egy nyugis helyre, egy tisztásra, végül szemben álltak egymással, gondolkodott kis ideig a fiú utolsó szavain, ezzel eltellt 1-2 perc némassággal. Közben hallgatta a testrészek ropogását. Felmérte ellenfelét.
- Felőlem mehet halálig, de abban nem lenne élvezet. Tehát, maradjunk a kiütésnél. Aki elösször teszi le a hátsóját a földre az veszít. Remélem érthető. És egy kérdés. Hazudtál a falusiaknak az elöbb? Mindenről?
Közben harci pózba állt, táskája még mindig a hátán lengett, úgy döntött, hogy közelharcban teszteli le a fiút.

- Halálig? - kerekednek ki a szemei. - Meguntad az életed, ilyen merész kijelentés, miközben még az ellenfeled se ismered? Lesz még mit tanítanom neked öcsi. - mosolygott. Egyértelműen feléd helyezete magát, viszont a második ötletedre bólintott, így hát az veszít, ki először csüccsen a fűbe. Jól jön ez a kis harc, végre felmérhetem a képességeit, különösen a határán, tetszik a srác jelleme, még kicsit csiszolni kell, és ő lehet a következő gyémánt a világban, megtalálható benne a tehetség, okosan, és erőt kímélve harcol. Ez a banditák ellen tökéletesen elég volt, de ellenem kevés lesz, csak egy valamit kéne kiírtanom belőle, ezt a nem törődöm viselkedésformát. Meglátjuk, mihez kezd ellenem.
- Pontosan tudod, hogy hazudtam a falusiaknak Kira, hiszen nem vagy a tanítványom, és nem vagy Kumogakure-i shinobi sem, ámbár a második részről sokmindent állíthatnék. Hiszen lehet, én az vagyok, csak nem jounin, lehet harmatgyenge vagyok, lehet nagyon erős, lehet, hogy börtönből szöktem, vagy ide küldtek, ki tudja. És nem biztos, hogy hinnél nekem, ha hallanád az igazat, de egye penész elmondom, ha végeztünk a harccal, és átmentél a vizsgán. - jól hallottad, ez az idegen éppen vizsgáztat téged, hogy jöhet ő ehhez, ennyi erőkülönbség csak nincs köztetek, hogy elkezdje félvállról venni a harcot. Amit láttál, az is gyorsan történt, kézjelekbe kezdett a veled szembenálló, majd eltűnt egyszerűen, hogy a sebessége, vagy a technikája miatt volt-e, azt nem tudhattad, de hirtelen érezted a lehelletét a hátadon, mögéd került, és megérintett, mintha játszana veled, hogy képes vagy-e követni őt, esetleg láttad-e, hogy hova került. Egy gyors rúgással támadsz felé, de kikerüli, és arébb kerül, amikor hirtelen a férfi, aki az előbb az apuka szerepet játszotta, kimászik az egyik törzs mögül, pontosabban ki vánszorog, hiszen két lábon áll, és rád néz megvetően, testét átszúrta egy dárda.
- Ez mind miattad van, a falu... - és meghalt. Biztos baj lehet a faluban, de te hogy cselekszel?
// Reagáld le, hogy mi történik, írd le a gondolatmeneted, majd jöhet a jelen és a jövő, hogy mit szeretnél cselekedni. Hajrá!//

Eltünt. Hol van? Szórakozik velem!  Alattam? Nem. Felettem? Nem. Hol?! Egyáltalán miféle vizsgáról beszélt? Nem is erről volt szó! Ha vesztek akkor megkell mentenem a kölyköket, ha nyerek.. - reflex szerűen egy rúgást inditott a semmibe és utána forgolódott, hátha előkerül, vagy épp érezné a jelenlétét. Majd a fa mögül elővánszorog az egyik falusi, hiszez ő,ő üvöltözött velem , egy dárdával testében és motyog valamit. Megvető szemekkel nézett rá, majd elterült a földön és meghalt. Remegő szemekkel nézte, majd lassan behunyta szemét. Szive a férfi szavai miatt, hevessen kezdett el verni és eléggé felhúzta rajta magát.
- Az én hibám?? Szánalmas.
Talán egy Genjutsu?- lassan a csakrájára fókuszál, hátha észre veszi hogyha genjutsu csapdájába esett. Teste megremegett, majd egy chh-t nyögött ki. Feloldás.

Hikuro első mondatánál még nem fordult felé, csak mikor elkezdte a Jutsu nevét mondani, akkor fordult felé és higgadt szemekkel meredt rá, miközben Hikuro mondta a magáét. Meglepődött az utolsó mondatán.
Mért mondja el a támadását? Ennyire lenéz vagy mi? Harci pózba áll, egyik keze közvetlen feje elött 5 cmre ökölbe szorulva, másik pedig közvetlen gyomránál, mig egy kis rogyást is add hozzá, szemeit ide- oda forgatva várja a támadást de közvetlen feltünik elötte ellenfele is, egy ütést mér felé de eltünik és feltünik a háta mögött hogy kigáncsolja. Ridegen hátra néz, majd a levegőbe ugorva elhárítja Hikuro támadását, majd hátraszaltóval távolságot hagy maguk között, lassan felegyenesedik, de már kapja is a következő találatokat, amik be is találtak, igy hátra csúszik és ridegen mered Hikurora, miután elhangzott a gyenge szó , hisz csak ezt hallotta ami teljesen felhúzta.
- Fogd be!!! - kiabálja mérgében, majd leszedte a táskáját és egy kunait vesz elő, táskáját ledobja a földre, megpörgeti ujjai közt a fegyvert, majd szorosan megmarkolja, majd nekirontott ellenfelének de hirtelen lefékezett és Hikuro felé hajítja a fegyverét.

Kira ridegen figyelte ellenfelét, lassan a fához sétál amibe a kis fegyvere fúrodott és kiszedte onnan. Ismét megpörgette újai között, mintha csak egy megrögzült szokása lenne, majd visszafordul ellenfeléhez. Egy ujabb kunait vesz elő zsebéből, azt is megforgatja, majd hegyével a kis buksiját kezdi vakarni vele és közben ridegen figyeli Hikurot.
- Na és most ugrik az a bizonyos majom a vizbe, hogy egy idegen mondja meg a tutit. És az zavar a legjobban a dologban, hogy igaza van, mindenben teljessen.Még ha esélyem sincs ellene, ki kell találnom valamit, amivel talán felpörgethetem az eseményeket. A technikáim eggyenlőre nem mutatom meg, attyám mit tennél egy ilyen helyzetben?
Lehunnya a szemét és mozdulatlanul vár, de az idő csak tellik, végül egy kellemes fuvallat érkezik felé, amire gyors kinyitja szemét és sebbességre kapcsolva támadásba lendül. Elérve az ellenfelét, hol a 2 kunaial, hol pedig lábbal támadt és egyenessen a fiú fejét és lábait támadta. Eltünt minden ridegség tekintetéből, komolyra vette a harcot, magabiztossága és kegyetlensége visszatért és mintha új erőre is kapott volna.

Az ellenfél kivédett minden támadást amit Kira inditott ellene,végül kapott egy gyomrost és a hátára mértek egy ütést. A földre kerül és elektromosság lengi be a testét, micsoda erő. Alig érzett fájdalmat, de ez az erő mégis leteriette. Hiruko legugolt elé és elmondta a megtisztelő szavait, vesztett, de átment. Átment?
Kira lassan felnéz Hikuro szemeibe és kissé ridegen hallgatja a fiú mondandóját. Hirtelen egy füstfelhő kiséretében tűnik el Hikuro, Kira a füstöt legyezte maga elől, miközben állt fel. Majd Hikuro hangját hallva fordult meg, kissé meglepedten, majd újra higgadtá válik.
- Miután nyomoztál? Holnap? Mért pont holnap? Induljunk már el, ha már egyszer ez volt az ajánlatod. Amugy mi volt ez a technika? Ha úgy vesszük, akkor nem is te küzdöttél ellenem, hanem valami utánzat? Ez csalás, nem? - kérdezi Kira. Kérdezi? Inkább hadarja és csak a végén vesz egy alig látható levegő vételt, hisz kicsit ideges a sok információtól.
- Legyünk minél hamarabb kész ezen a te úgy nevezett akciódon. Szerinted lesz türelmem végig ülni a mai napot és csak holnap indulni, ha indulunk egyáltalán? Ne szórakozz velem! - emeli fel kissé hangját Kira, miközben ridegen figyeli a Jounint.

- Mi más, mint a szervezet, a banditák után nyomoztam, pletykák, szóbeszédek, és lelőhely, esetleges bázis. Megoszthatom veled mire jutottam, de akkor higgadj le, mert nem ok nélkül HAGYOK OTT KÉT GYEREKET EZEKNÉL!!! - mérgesedett be a végén, a hangja szinte, mintha az ég dörgött volna, de utána úgy folytatja, mintha semmi sem történt, és te nyugodtan odasétáltál. - Nos, megtudam mi ez a rituálé, mert azok a szemetek már csináltak ilyet a faluban, hogy zajlik és hol vannak az emberek, és természetesen azt, hogy mikor történik. Emellett megtudtam, hogy a bázisukról senki sem tud semmit, és én is körbeszaglásztam, és hihetsz nekem, ha én nem találom meg, akkor az bizony el van rejtve, így lehetetlen, hogy megtaláljuk a két gyereket még sötétedés előtt. Viszont, a rituálé menete először a vezetőjük magasztalása, majd néhány falusi verekedik nekik, pontosabban az apukának kell verekednie, és ha megnyeri a bunyót, a gyerekek meghalnak. Egy verekedés két ütés betalálásáig játszódik, tehát rövid, de szerintem pontosan felfogtad, hogy miről szól az egész. Ha az apuka kidől, de nem nyert, akkor a legközelebbi rokon következik, egészen addig míg valaki nem nyer, ha nincs rokon, akkor egy bandatag veszi át a helyét, és ha veszít akkor a gyerekek meghalnak. És egy óra múlva kivégzik őket, méghozzá a fej eltávolításával, a vért a rokonokra öntik. Ez a rituálé. Nos, egy rajzon ábrázoltam a reggel 10 órás helyzetet, a bandával és a lakókkal egyaránt, szeretném, ha előrukkolnál egy tervvel, nekem már motoszkált a fejemben az ichlet, de érdekel, hogy újdonsült tanítványom mire képes agyban, pontosabban tanítvány kezdemény, mivel ahhoz, hogy az legyél nem szabad holnap ölnöd. - mondta a jounin.


- Továbbá kérdéseidre válaszolva, egy Kage Bunshin-nal küzdőttél, ami én vagyok gyengébb formában, és ha szertefoszlik, tapasztalatai és fájdalma, fáradságával együtt az én testembe száll vissza, innen tudtam, hogy vesztettél. - mosolygott a rövid magyarázat után. - És amit még ígértem, amit mondtam, miszerint Kumogakure-i jounin vagyok az igaz, viszont, hogy a Raikage-sama küldött ide az hazugság, inkább csak elmenekültem a harcok elől, mert...nos....hagyjuk, és taln az se tükröz mindent, hogy elmenekültem, inkább szabadnapot vettem ki AZ után. De a vezetőnk örülni fog, ha megtudja mi volt itt, talán még lesz olyan szerencsém, hogy elhiszi nem véletlenül kerültem ide. Tudod, én erősnek számítok a falumban, természetesen egyáltalán nem a legerőebb, de mondhatni én is felül vagyok. - nevetett.

// Ha valami nem tiszta a művemmel kapcsolatban írj Pm-et, illetve az Szp.=Színpad, és a háztetőkön vannak az őrök, nem a házban. //