Edzőterep

Eljött a reggel, csiripelnek a madarak, ti pedig már kora reggel bolondoztok. Szép dolog ez a fiatalság, ám sokan nem így gondolják. Falutokban akad pár olyan begyöpösödött ninja akik a régi időkből maradtak hátra. Az ő büszkeségük kicsit sem fakult meg a sok kedves személy között és valószínűleg halálukig azon lesznek, hogy rávegyék az embereket, erősebbé kell tenni a falut. Mielőtt Shou felocsúdhatott volna a meglepetésből, vagy akár lereagálhatta volna a helyzetet, egy hatalmas szélvihar közepette egy vén szivar jelent meg előttetek. Szerencsétekre vagy éppen szerencsétlenségetekre az öreg kalóz pont olyan volt, mint a nemrég említett begyöpösödött emberkék. Nem csak külseje, de hangja is tiszteletet parancsoló volt, amiből mindjárt tartott is egy kis bemutatót.
- LEÜLNI KÖLYKÖK! - rivallt rátok majd megvárta hogy teljesítsétek a parancsát.
Szemtelenkedést, visszakérdezést nem tűrt, így ha bármivel is próbálkoztatok rögtön elkapott titeket és saját kezűleg ültetett a földre.
- Az én nevem Nobu Kenzo és ma egy küldetésre jöttök velem. Hetvennégy éves vagyok, imádom a csokoládét és gyűlölöm az engedetlen fiatalságot. Mi az? A szüleitek nem tanítottak titeket jó modorra? Tíz fekvőtámasz mindkettőtöknek.
Valami már most látszott, hogy nem százas az ipsében, na meg az is, hogy nem érdemes vele újat húzni.
- Gyerünk egy-kettő, ideje bemutatkoznotok. - szólalt meg a kis reggeli bemelegítésetek után. - Utána ismertetem a küldetést.
Egyetlen megmaradt szeme dühösen villogott. Talán kevesebbet kéne kávézni kora reggel, és nem lenne ennyire felpörögve.

Amikor már felakartam állni, az okból keressek valami jót, egy kést nyomtak a torkomhoz és megfenyegettek hogy megölnek ha hátra fordulok. Nem kellet sokat gondolkoznom...hamar rájöttem hogy a lüke unokatestvérem volt az. Hisz mindig amikor találkozunk idegesít engem...vagy Darashot, a mókusát küldi a nadrágomba, vagy pedig megfenyeget valamivel.
- Na vajon ki vagyok? - szólalt meg Taiyashi önelégülten.
Már készültem a szokásos szövegre hogy már nem dőlök be neki meg ilyenek, de egy szélvihar támadt. A tomboló örvényből, egy öregapó lépett ki, és amikor ez megtörtént, azonnal megszűnt a háta mögött lévő forgószél. Elég csökönyösnek tűnt...vagyis első ránézésre. Bár ha belegondolok, nem illik egy embert a testéről megítélni.
- LEÜLNI KÖLYKÖK! - bizonyította be a vénember, hogy milyen goromba is.
- Az én nevem Nobu Kenzo és ma egy küldetésre jöttök velem. Hetvennégy éves vagyok, imádom a csokoládét és gyűlölöm az engedetlen fiatalságot. Mi az? A szüleitek nem tanítottak titeket jó modorra? Tíz fekvőtámasz mindkettőtöknek. - motyogott a bajsza alatt.
Tiszteltük az időseket, ezért lenyomtuk azt a nyamvadt tízet.
- Gyerünk egy-kettő, ideje bemutatkoznotok. - szólt ránk a félszemű tata. - Utána ismertetem a küldetést.
- Jó napot uram! - szólaltam meg.
- Én Atsui Shouki vagyok, a mellettem lévő hülye állat pedig Atsui Taiyashi az unokatestvérem! - mutattam be a bandát.
Taiyashin lehetett látni hogy ideges volt mert lehülyéztem, de hát mit tegyek ha igaz? Melyik ember fog kést a rokona nyakához?
- Mi lenne a küldetés? Ha szabad kérdeznem. - kíváncsiskodtam.
" Talán lopnunk kell valamit? Vagy elkapni valakit? Tán megölni egy személyt? Vagy megkínozni? Ha valami mocskos dolog lesz én nem veszek részt benne!" - repültek a gondolatok a fejemben.-
- És mikor? Hol? Miért? - kérdeztem izgatottan.
Nagyon halkan odasúgtam Taiyashinak: - Szerinted igazat mond ez a öregapó? Nekem totál gyanús. Te mit gondolsz róla?
Az öregember tűnődően nézett ránk, viszont reméltem, hogy egy szót se hallott, egy szót se értett. Ha meg mégis, akkor megszívtuk és el kell tűnnünk onnan...bár amilyen öreg az a tata...egy mukkot se hallott belőle. Maximum azt látta hogy súgok valamit a bolond unokatestvéremnek. // Még az se biztos...hisz fél szeme van...és ha ez még nem lenne elég ok akkor azt mondom hogy rossz is neki. //

Az öreg karba tett kézzel várt rátok, miközben láthatólag egyre jobb hangulatba került, amikor zokszó nélkül lenyomtátok azokat a fekvőtámaszokat, ráadásul Shou ezek után még képes volt udvariasan elkezdeni a bemutatkozást. Ám amikor káromkodásba fogott egy apró ér jelent meg a homlokán ráadásul Taiyashi kiabálása és tiszteletlensége még nagyobbra duzzasztotta. Na de amikor Shout gyomorszájon vágta, betelt a pohár.
- HÁÁÁÁ! - kiáltott fel az öreg miközben jobb lábával előre lépett és kezeivel úgy tett, mint aki el akarna taszítani valamit vagy éppen valakit magától.
Félreérthető mozdulat láttán az ember azt hihetné, hogy megbolondult, amiért a levegőbe csapkod viszont a mozdulat kivitelezésekor egy gyors és nem utolsó sorban fákat könnyedén csavaró léghullám keletkezett, ami mindkettőtöket magával ragadott. Az eseményekből a gyomorbokszoló bajnok Taiyashi került ki szerencsésebben lévén, hogy ő, a körülbelül száz méterre lévő fára kenődött fel, míg Shou tovább csúszott a hátán egészen bele a közeli tóba. Az akció végét egy fájdalmas nyögés, na meg egy csobbanás jelezte.
- Remélem ez jó lecke volt számotokra. - harsogta felerősítve a hangját, hogy még az úszkáló genin is hallja. - Az eligazítást későbbre teszem át. Szerelkezzetek fel, és tíz perc múlva találkozunk Takigakure erdejének határánál. Addigra tanulj meg illően bemutatkozni fiam. - szavait egyenesen Tainak intézte, aki láthatóan még mindig a becsapódás hatása alatt volt.
Most hogy mindent elrendezett illetve bebizonyította, hogy keményen büntet, ha valami nem tetszik neki, egy kézpecsét megformálása után, egy kisebb forgószél közepette nyoma veszett.


// Következő post Takigakure erdejéhez. //

[Tsunade]

- Egy, két, há... - számolt Makoto, majd a kezében lévő kunait egyenesen a tőle pár méterre álló fabábuba dobta. Nem pontosan középre ment, de a szív tájékát így is eltalálta. Picit felszisszent, és tekintete a jobb karján éktelenkedő kötésre tévedt. Még mindig nem gyógyult fel teljesen a korábbi sérüléséből. Néhány tekerésnyi géz a bal felkarját is csúfította, de a könyékig érő felső miatt nem látszott. A kunoichi majdnem elkezdte babrálni a haját, ám ekkor eszébe jutott, hogy már megint levágatta. Hiába próbálkozott kicsit nőiesebb külsőt kölcsönözni magának, nem igazán jött össze.
*Mindegy is, a hosszabb haj állandóan csak akadályozott. Rövid hajjal sokkal könnyebb harcolni és nem kell annyit foglalkoznom vele.* Tette hozzá magában, majd elindult a bábu felé. Miután kiszedte a kunait, elrakta a jobb lábára erősített tartóba. A hátán ott volt a nagy tekercs, amibe a fegyvereit pecsételte, de jobbnak látta, ha van pár dolog készenlétben.
- Nem eshetek ki a gyakorlatból! Tovább kell edzenem! - szemében fellángolt a régi tűz, ami még geninként és kezdő chuuninként jellemezte. Az utóbbi időben nem igazán tudott a fejlődésére koncentrálni, viszont a mostani állapota kissé nevetséges volt. Levette hátáról a tekercset, amibe a fegyverei vannak pecsételve. Kibontotta a tekercset, ráharapott az ujjára, majd kb. fél perc gondolkodás után rátette kezét az egyik pecsétre. Egy pukkanás és füstfelhő kíséretében megjelent Makoto kumadéja. A lány visszatette hátára a tekercset, aztán felvette a kumadét a karjára. Tudta, hogy nem lesz túl kellemes így gyakorolnia a fegyverrel, de muszáj volt leporolni ezt a felszerelését is. Jó régen volt már, hogy ezt használta, pedig igencsak hatásos támadást tudott így bevinni egy ellenfélnek. Chakrát áramoltatott végig a karján, egészen a kumadéig, ami Fuuton chakrára érzékeny. A kicsit távolabb lévő célpontra fordította figyelmét. Becsukta a szemét és vett egy nagy levegőt.
- Juuha Shou! - pattant ki tekintete, majd futás közben megindította a támadást a bábu felé. Mivel az a szegény gyakorló eszköz csak úgy állt ott, nem sok esélye volt "túlélni" a támadást. A meghosszabbított karmok szépen felszeletelték Makoto célpontját. A keze még mindig lüktetett egy kicsit, de kezdett hozzászokni az érzéshez.
- Nem is rossz, - állapította meg, amikor visszafordult - de még mindig van hová fejlődni.
A chuunin elsétált egy kisebb fához, majd elrakta a fegyvert. Leült a fa tövébe, és elmerült a gondolataiban.

//Bocsánat, most ennyi tellett tőlem.//

[Ayokama Makoto]


- Ohh igen ohh igen OHHH igen hideg száké nincs is ennél jobb ahhh.

Egy fura idegen közeledet az edzöterepfelé. Furcsa idegen különös ruházatban. Tulajdon kép ruha inkább csak szokatlan volt egy shinobitol de még egy civiltől is. Csupa csatos bőr szadomazo szerkónak is be illet volna.



Igazából a viselője csak szimplán különc volt egy lusta kissé alkohol befolyásolt egyén.

- Ohh hogy az a.....
Placs vagy is tacs vagy mi. Nem színeset ásítottam csak az egyik gyakorló bábunak estem mikor egy kőben megbotlottam. Na szép mondhatom magasságos és tiszteletre méltó fényességem egy kőben botlik meg. Hát hová fajul ez a világ ha még a kövektől sem lehetünk biztonságban.
- Háá hé ote te ott te kŐ. *Csuklás* - ki gáncsolsz keh?
Fel is kapom a kavicsot majd mikor felnézek és előre pillantok veszem észre nem vagyok egyedül. Biztos furcsán talán még viccesen is nézhetek ki ahogy egy darab kaviccsal veszekedem épp. Nagy széles vigyorral arcomon magam mögé dobom a követ arcom még el is vörösödik. A kő viszont vagy gumiból van vagy én dobtam túl erősen és magasra. Ahogyan illik a kavics bosszút állt rajtam fejemre pottyant majd a földre.
- Gyáááááh a traj formád há kötözködsz mi?
Förmedek rögtön a köre amint az földet ér, majd nagyot húzok az italomból.

//Elnézést, teljes ihlethiány lépett fel nálam ezzel a karakterrel.//

A chuunin örült az elismerésnek, mert ez azt jelentette, hogy még nincs veszve semmi, nem esett ki a gyakorlatból. Takumi elég magabiztosnak látszott, szóval neki is megvoltak a kis trükkjei. Makoto egy apró mosoly kíséretében biccentett a fejével. Ezt egy gyors köszönetnek szánta, hiszen nem volt szokása a túl sok beszéd.
- Az idők során kialakul a harcmodor és sok gyakorlással lehet fejleszteni - igyekezett összehozni egy gyors magyarázatot a kunoichi. Aztán valami olyasmi történt, amire nem számított. Takumi két fém golyót vett elő és egy ismerősen csengő technika nevét mondta ki. Makoto már találkozott ezzel a jutsuval, de ellenfele akkor egy sziklát érintett meg, nem pedig fémet. Most egy kicsit hátrányba került. Ha jól emlékszik, akkor a shinobi felvette a fém tulajdonságait, vagyis nehezebb lesz megsebesíteni. Éles harcban nem jelentene sok jót, még szerencse, hogy ez csak egy barátságos gyakorló meccs.
- Nem rossz! - állapította meg a chuunin.
*Az esélyeim eléggé csökkentek. A fegyverekkel nem támadhatok, azok simán lepattannak róla. Ideje lesz bevetnem az elemi jutsuimat és a közelharci technikáimat.* Összegezte magában a lány, majd ismét a jelenre koncentrált.
- Mágnes nincs nálam. Nos, a bókok helyett inkább a küzdelemre kéne koncentrálnunk - válaszolta Makoto és most egészen jól sikerült elrejtenie a halvány pírt az arcán. Tekintete magabiztosságot sugárzott, de úgy érezte a sérülései miatt nem tud majd száz százalékosan teljesíteni.
*Lássuk csak, mivel van dolgom! A bőre nem sebezhető, viszont a fém nehéz, így a gyorsasága jelentősen romlik. A sebességemet kell kihasználnom ellene.* Amint ezt végiggondolta, máris akcióba lépett.
- Suiton: Mizu Kamikiri // Víz elem: Vízisten szeletelő! - Makoto dobbant egyet a lábával és máris megindult a gyors hullám. Ennél a technikánál az elindított víz hulláma pengeéles, ami komoly sérüléseket okoz. Nem áll szándékában halálos jutsut bevetni, és reméli, hogy Takumi fém bőre megvédi a sérülésektől. Ezen felül felmérheti, hogy mennyire gyorsan képes kitérni a támadások elől. Ha rosszul számolt, akkor sokkal gyorsabb is lehet ellenfele. Közben persze felkészül egy esetleges ellentámadásra.

- Nahát rendben legyen Makoto! Gonna. - Szólott a Shinobi. - A nevem Hazi Kuschi, a medikus osztag tagja, ezennel felvértezlek hogy vérszerződést köss az állat világ leghűségesebb tagjaival! 
- Kuchiyose no jutsu. - Immáron Gonna szólt fel, és hirtelen a várt tekercs megjelent szemetek előtt, melyben ősi, és újkori shinobi neveik vannak fel írva.
- A technika nagyon egyszerű, ím szokásunkhoz híven vért áldozunk fel, mikor végre hajtuk a technikát, és kötelességünk vérrel bejegyezni nevünket. Ezáltal oda vissza idézhetőek leszünk. Minél több erőt fektetsz bele, annál erősebb lényt tudsz megidézni, nos kérlek harapd meg ujjad és írd alá a tekercset, utána pedig neki is állhatunk. Kiváncsi vagyok mennyire jól fog sikerülni. - Mosolyog el, Gonna vakkant egyet, és rajtad a döntés joga.




/no fene kuchiyose no jutsuval még nem igen találkoztam de hajt a kötelességünk ha tanulunk hosszú terjedelmes postokkal meglepni a másikat. Ezért aláírod a szerződést, aztán neki látsz az első idézésnek, gonna fiát hívd elő, utána haladj tovább, próbáld megnyújtani kérlek hogy elfogadhassam <3/

 - Mi folyik itt, kuchiyose no jutsu?
- Épp vacsoráztam hol a zaba.
- Nahát, végre az unalmas életembe egy kis vidámság zökken.
Hirtelen amint a füst eltűnt Gonna már előre tudta kiket, illetve kit idéztél meg. Fogta is a fejét, hogy pont őket hívtad ide.
- Waru,Haru,Baru milyen jó titeket látni, bemutatnám az új idézőnket, ő itt Makoto!
Majd kirajzolódott előtted a háromfejű kutya, kiknek tekintete rögtön rád szegeződött. Az egyik szimpatikusan néz, másik komoly tekintettel, a harmadik meg húzza vonja fejét. Ideje hogy bemutatkozz, és elismerésüket kérd.



/Kuchiyose no jutsu kijátszva, kutyákkal való ismerkedés miatt még maradj itt. Ugyan is 1 szintel feljebb van a háromfejű de tudom hogy öt akartad idézni.  Úgy gondoltam szép postal fogsz meglepni amire képes leszek majd téged S szintűre emelni, de így sajnos a + jutalom elmarad, írd fel a technika kijátszását, és hogy képes vagy megidézni a 3om fejűt/