Shirou Tavara

Időbeli elhelyezkedés= A 2011.04 -es B-szintű - ANBU küldetés: A fegyverszállítmány című küldetés után, Shirou első önálló küldetése mind lehetséges ANBU tanonc.

Lassan három hete volt, a rá vigyázó ANBU társak szeme előtt. Három hét ami alatt, szinte már az első perctől elkezdte memorizálni azon tagokat és azok képességeit. Aprán és óvatosan haladt, lassan ismerve a társait, a szokásaikat, a viselkedésük mintáját, majd elkezdett közeledni feléjük, mindenkihez úgy, ahogyan annak viselkedése miatt szükség volt. De ugyanakkor ezen három hét elég volt ahhoz is, hogy rájöjjön, hogy ezen képzett harcosok, teljesen másmilyenek, mind akikkel eddig összesodorta a szél. Nos, szó mind szó, nem jött ki nagyon jól velük, de ezt ő, nos inkább kihívásnak tekintette. De minden megváltozott, mikor megtudta, eljött az első olyan lehetősége, amikor végre kikerülhetett az ANBU-k szemszögéből. Elérkezett az első önálló küldetése a börtön óta.

Unottan ballagott végig a sötét folyóson, ahogyan a kezeit békésen pihentette nadrágja zsebeiben.. Arcán egyáltalán nem látszódott az az érzés, hogy terület ANBU parancsnoka magához hívatta. Arca unott volt mind mindig, ahogyan elhúzta a barlangfolyosó végén lévő egyszerű függönyt és lépett be a feletteséhez. Nem volt semmilyen óvintézkedés, hiszen a csapat három hét alatt szinte végigjárta az összes környező barlangot.
A keze lassan megemelkedett és intett a jounin-nak, majd megállt előtte, kellő távolságban. A férfi arcát ezúttal nem takarta el a porcelánmaszkja, így látta komor tekintette mögül őt néző barnás szemeket, melyek éppen azt akarták kideríteni, mi jár a chuunin fejében. de lágyan és váratlanul felsóhajtott. Pont úgy, mind amikor eldönt valaki, valami fontosat, félrerakva minden addigi kételyét.
- Tessék! - nyújtott át egy dossziét Shioru-nak. - A mappa tartalmaz minden fontos információt a küldetésről. Olvasd át figyelmesen, majd semmisítsd meg. - vette át a mappát a chuunin, majd belenézve csak egy kislány fényképét és néhány információt vélt felfedezni, melyet gyorsan átfutott. - Ez a feladat, pont egy olyannak való mind te. Érzelmek és kétely nélküli, logikusan gondolkodni és sikerrel végrehajtani a küldetést. Hogy tud, nem fogadok el kudarcot tőled.
- Értettem parancsnok. - hajolt meg a chunnin fiú és sétált ki egy újabb szó nélkül. Felkészült a küldetésre és amikor készen, elpusztítva a papírokat, elindult a cél felé vezető után.

Az útja pedig az egyik közeli kis város volt, Kakogansava. De nem éppen kisváros közepén vagy a közeli kis falvakba sodorták a léptei, hanem a város szélén, egy hatalmas birtok takaros rezidenciájára. Egy hatalmas, háromszintes kisebb csodát látott feltűnni a szeme ellőt, ahogyan mellette lévő kétszintes, szolgálók házai, mondhatni viskónak tűntek annak kinézette mellett. Díszesen felépített és hagyományokhoz hű kivitelezésére senki sem emelhetett szót. De kit érdekel ez igazán?. Shirou egy ideig nézte a fák árnyékából a házat, majd odasétálva semmi ellenállásba nem ütközött. Kényelmesen sétált volna be a házba is, de ahogyan a kezét lassan felemelte, hogy illedelmesen bekopogjon, az ajtó váratlanul kinyílt.
Egy magas alak, fekete ruhában szinte fellökte a kifele a fiút, ahogyan kiabálva, senkivel és semmivel nem foglalkozott. De éppen ezért kristálytisztán hallotta, hogy mind mond és miért mondja.
- … nevetséges... az őseid nevére hozol szégyent minden tetteddel!- tarolt le maga ellőt mindent, ahogyan Shirou lassan visszafordult az ajtó felé.
Látta a belső kialakítást és minden olyan volt mind kívül, egyvalamit leszámítva. Nem látott semmilyen bútort, festményt, vagy éppen olyan dolgot, mely a mindennapi élethez szükséges. Teljesen üres volt odabent minden, ahogyan egy fekete egyrészes ruhát hordó fiatal asszony jelent meg ellőtte. Valószínűleg csak azért jött, hogy becsukja az ajtót, de mikor meglátta a Shirou-t, váratlanul meghajolt.
- Ááá... Iwagakure küldöttje. Kérem fáradjon beljebb! Már vártunk önt!- kérte meg a fiút, ahogyan az ajtó bezárult mögötte- Azt hittem egy tapasztalt shinobit rendelnek ki a kisasszony mellé... jaj, bocsánat, nem akartam megsérteni...- mentegetőzött a nő, miután kimondta azt, amire gondolt.
- Semmi gond. - mosolygott barátságosan a nőre a chuunin, ahogyan végigkísérte őt a fél házon, fel az emeltre. Az egész rövid úton végül is rájött, hogy amit először látott nem volt véletlen. A lakásban sehol sem látott semmit a komor falakon kívül. Mindenhol nyitott ajtók várták, kivéve azt, ami a folyosó végén volt.
- Sanami-sama odabent van! Kérem legyen előzékeny vele. -kérte a nő tőle, aki valószínűleg a dajkája lehetett, vagy a leghűségesebb szolgája, mert eddig rajta kívül senkit sem látott vagy halott a lakásban. Az ajtó kinyílt, ahogyan feltárult az egyetlen egy szóba, mely be volt rendezve. Bár ne látta volna.
Minden rózsaszínben pompázott, kicsi unikornisok lógtak még a plafonon is, ahogyan Sanami a kis játékasztalánál a szoba közepén, éppen teát szürcsölgetett elegáns kis ruhácskájában. Nem szólt semmit, csak intett Shirou-nak, hogy üljön le vele szemben, ami elég nehézkes feladatnak bizonyult, de végül is sikeresen vette ezt az akadályt. A lány ezek után még kortyolt egyet a teájából, ahogyan illedelmesen lerakta az asztalra és hátradőlt, majdnemhogy belefulladva abba a sok plüssfigurába, amelyek kipárnázta a környékét.
- Szóval te fogsz elkísérni erre a veszélyes útra? -kérdezte Shirou-tól. - Iwagakure városa nincs éppen közel! Képesnek érzed magad, hogy megannyi veszéllyel szembenézve akár az életed árán is megóvj engem? -kérdezte, ahogyan Shirou-t meglepetésként érte, hogy a lány szinte semmibe veszi őt és annak ellenére, hogy ő a legfiatalabb és a legkisebb a szobában, nem fél még az idegenektől sem. - Jó! Nem szeretem mások hangját hallani, csakis az enyémet! Maradj ilyen csendes és akkor nem végeztetlek ki...- ugrott fel az asztaltól, - Akkor indulunk reggel! Calliope mutasd meg a vendégünknek a szobáját és adj neki enni!- utasította a nőt is, akinek a neve is kiderült közben.
- Kisasszony nem felejtett el valami fontosat? -kérdezte gondoskodóan a kislánytól, ahogyan az dünnyögőt valamit, ahogyan megfordulva hangosan és hogy szavait nyomatékosítsa, rámutatott Shirou-ra.
- Ide figyelj! Jó ha tudod, hogy engem egy szörnyű gyilkos követ! Őtőle kell megvédened engem! Készen kell állnod erre a megtisztelő és nagylelkű feladatra. -Shirou pedig csak némán bólintott, annyira érdekelte a lány furcsa viselkedése. - Akkor menj! -hessegette el.
Kiléptek a szobából, ahogyan a Calliope, csak néhány gyors szóban kért bocsánatot tőle, majd mind egy engedelmes szolgától illik máris mutatta az utat a megígért szállás irányába. Bár annak fényében, hogy a ház milyen kihalt volt, valahol legbelül tudta Shioru, hogy nem egy díszes szobát kap, bár azon ő is meglepődött, mikor az egyetlen ágyat és egy asztalt tartalmazó kicsi kis szóba kitárult előtte. Még a börtön is nagyon volt annál, mind az a helység.. De a semminél és a hideg talajnál még ez is sokkal jobb volt.
- Köszönöm! -hajtott fejet az asszonynak, aki csak megmosolyogta a helyzetet, ahogyan becsukta maga mögött az ajtót. A fiú kissé fáradtan ült le az ágyra és terült el rajta.

A nap már lenyugodott a horizont mögött és sötétségbe borult a ház. Ugyan Shirou nem kuksolt egész végig a szobájában, hiszen egy jó testőrhöz illik, végigjárta fél óránként az épületet, várta, hogy valami történjen, de a nagy semmin kívül csak azt a kóbor macskát látta mindig, mely az ajtó ellőt üldögélt magányosan, el sem moccant onnan négy órán keresztül és ez már ő is furcsállni kezdte.
Hajlani négy lehetett, amikor újra elsétálva az emeleti szinten lévő ablakok ellőt, a tekintette nem a tájat, hanem kivételesen a macskát nézte és csak akkor vette észre, hogy az állat nem az ajtót nézi, hanem őt. A feje jól láthatóan tökéletes követte a mozgását. Shirou keze megfeszült, ahogyan kinyitotta az ablakot és mivel csak a második emeleten volt úgy is, semmi megpróbáltatás nélkül ugrott ki rajta és ért talajt a puha talajon. A keze rásimult a hátán lévő ninjato-ra ahogyan a tekintette a macskát figyelte.
- Szóval kik vagytok? -kérdezte a macskától, ahogyan érezte valaki másnak a jelenlétét is, de csak későn jött rá, hogy ahol áll az nemmás mind egy csapda és egy kunai hűvös érintését érezte a nyakán egy pillanattal később.
- Ugyan bátyus...! -hallott a háta mögül a kislányos hangot- Azt hittem beengedsz minket, erre ilyen sokáig tart felismerni, hogy itt vagyunk? Szégyen, többet vártam tőled! - a lány hangja furcsa volt, de mégis ismerős.
- Pedig felnéztünk rád...- szólalt meg a macska is ahogyan közelebb sétált hozzájuk. -Reméltem, hogy nem ezért vagy itt, de tévednünk kellett. Szóval...- változott át lassan azzá egy fiatal lánnyá, olyan technikát használva, melyet Shirou még sohasem látott.
- …muszáj lesz téged is megölnünk?- a kés, mely a nyakához szegeződött kicsit sem remegett, miközben befejezte a nővére szavait. Shirou tekintette a fegyveres gyerekre irányult, aki néhány apró kis változtatás mellett, de teljesen úgy nézett ki mind a nővére. De ez nem csoda, ikrek voltak, sőt ugyanazon klán tagjai, melyről a dossziéban is olvasott.
Bérgyilkosok voltak, de egyáltalán nem olyanok mind ő. Ők nagyon különböztek tőle, nagyon is. Nem volt bennük becsület, vérszomjasak és aljasak voltak, célok nélküli bábok. Nem többek. Olyanok, akikkel Shirou még nem találkozott, de ezen két lány mégis olyan volt a számára már attól a pillanattól, ahogyan meghallotta a hangjukat, mintha csupán a kishúgaival beszélgetne.

- Ha képesek vagytok rá...-nézett rájuk- ... akkor miért nem tettétek még meg! – arcán széles mosoly ült ki, mely azóta nem szűnt meg, mióta leért a földre és mely már jól láthatólag nagyon is idegesítette a két támadott és a chuunin azt a másodpercnyi időt használta ki, mely akkor adódott.
Shurou elkapta a lány, kunai tartó kezét és mind egy apró kis tárgyat, úgy emelte meg és hajította el. A lány kisebb volt nála, tesúlya talán a fele lehetett a chuunin fiúénak. Nem esett ez nehezére neki. De ahogyan a lány a levegőben úszott, valaki kitűnt apró kis teste alól. A testvére volt, kezében egy apró kis tőrrel, mely szúrását a chuunin kivágódó ninjato-ja akasztotta csak meg. Apró szikrák csaptak fel, ahogyan a kard megremegett és megállt a levegőben és ez a patthelyzet nem éppen neki kedvezett.
A két lány sokkal jobb volt nála. Összeszokott párosukat pedig nemcsak az évek és az edzések ereje, hanem a vérük is összekötötte. Éppen ezért, egy szó nélkül is, olvastak egymás gondolatában. Ahogyan a kislány félreugrott, egyből egy újabb közvetlen frontális támadás érte őt. Az imént elhajított lány elégtételt akart venni és vad csapása egyre hátrébb szorította Shioru-t, míg a fal furcsa érzése akadályként nem tornyosult mögötte. Csak egy pillantás volt, melyet a lány kiakart használni. A de a kunai kés csupán a levegőt szelte ketté ,egy apró kis csíkot rajzolva a fehér fába. Shirou a levegőben úszott, mikor a végső csapásuk mégis elérte őt. Felülről és váratlanul érte és nem tudott reagálni rá. A lány egy fordulásos zuhanás közepette sarokkal találta telibe a fejét és passzírozta a talajba.
- Most nem esik az eső!- mosolyodott el a sikerese támadást végrehajtó lány, ahogyan a chuuni fölé hajolt, majd felnézett az égre, a csillagokkal tarkított sárga holdra.- Éppen ezért jó kedvem van. Nem igaz Nene?- kérdezte a mellet megjelenő testvérétől.
- Nekem is Nana-nii. De azért még majd játszunk...jó?- nevetett fel, ahogyan minden elsötétedett Shirou előtt.

A nap már magasan járhatott, ahogyan valami meleg folyt végig Shirou arcán. Lassan kinyitotta a szemeit, ahogyan undorral ellőket magától azt a nyáladzó ebet, mely felkeltette. Az arca fájt, ahogyan a mellkasa és a válla is, de semmilyen sérülést vagy heget nem látott magán.
- A francba! - állt fel, hiszen a testének semmi baja nem volt – Jobban kellett volna figyelnem! -kiabálta mérgesen, ahogyan a szemével a kardját kereste, de nem találta sehol. Azt a kardot, melyet a chuunin vizsgán szerzett és melyet furcsa módon, trófeaként őrzött. Mégis nyugodt volt, de valahogy talán mérges is, vagyis azt kellet volna éreznie. Arra a két kislányra akik csak játszottak vele az este és ideges, saját maga miatt hogy legyőzték.
Nem látott senkit, amikor rájött, vannak fontosabb dolgok is. Egyetlen egy név ugrott be neki, „Sanami!” mondta ki halkan magában, ahogyan hátranézett. A ház ajtaja nyitva volt. Rohanó léptekkel futott fel a lépcsőkön, be a házba, az emeletre, a lakás bal szárnyában lévő legnagyobb szoba felé, ahol az ajtó nyitva volt, tárva nyitva. A légzése csak egy kicsit emelkedett meg, a hála kis futásnak, ahogyan az ajtó elé ért és lassan benyitott a szobába, felkészülve mindenre.
A fapadló teljesen nedves és élénk vörösé változott. Shirou azonban nem nézett le a tatami padlóra. Arca a falra szegeződött, ahol megtalálta a kardját. A falra szegezte az áldozatát, ott is tartva azt egészen mostanáig. A chuunin határozott léptekkel sétált oda, majd megragadva az elázott markolatot kirántotta azt és a nő teste a földre zuhant. Csak egy pillanatig nézte a holtestet, ahogyan megfordult, majd lerántva a közeli asztalról a terítőt, mely kivételesen tiszta maradt, leguggolt az előtte a földön térdelő és még mindig zokogó Sanami mellé. Lassan betakarta, ahogyan a magasba emelve elindult kifelé. Érezte, ahogyan a lány teljesen reszket és éppen ezért nem engedte, hogy a holtestre nézzen, még ha ő ezt meg is tette az ajtóban egy pillanatra. És akkor, életében először érzett valamit. Érezte, hogy ez a lány valamiért saját önmagára emlékeztetti..

A hátsó ajtón távoztak a legnagyobb titokban és nem nyílegyenesen, hanem kerülő utakon haladtak. Shioru nem csak a küldetés céljaként akarta biztonságban tudni a kislányt, ugyan nagyon jól tudta, hogy azok ketten még mindig a nyomukban vannak és várnak, várnak a legjobb alkalomra, ahogyan élvezik, hogy az áldozataik várnak rájuk és rettegnek tőlük. De Shirou nem félt. Tudta, hogy jönnek, csak azt nem, hogy mikor. Három nap telt már el azóta az éjszaka óta, ahogyan a hideg erdőben, egy apró kis tábortűz körül ülve szótlanul bámultak az aranysárga lángokat és Sanami egy szót sem szólt azóta.
- Azt mondták, hogy eljönnek értem is...- szólalt meg váratlanul, annyi idő után- … azt mondták, hogy senki sem lesz képes megvédeni engem. - szavai ellenére mégsem sírt- Meg akarom ölni őket! Bosszút akarok állni azért amit tettek, mert megölték a szüleimet, mert ezt tették velem. -bámulta a tüzet ahogyan a teste remegett.
Shirou azonban nem állt fel, nem akarta megnyugtatni a lányt. Pedig egy igazi férfi azt tette volna, lassan felállt volna a földről, odabujt volna a kislány mellé átkarolva őt, magához szorítva, miközben a kislány érezhetően megnyugszik a békés környezett miatt. De a chuunin fiú nem volt ennyire érzelgős, amúgy sem látta még ezt még senkitől sem.
- Tudom mit mondasz!- mondta a lánynak, halkan, ahogyan ránézett- Az élet igazságtalan az olyanokkal, akikre a sors ezen útja vár. Szenvedés halál és bosszú. Ezek mind csak érzelmek, melyek az idők folyamán vagy felgyülemlenek vagy elhalványodnak. Nem tehetsz ellene semmit. Ez az élet rendje. De ha valóban ez az álmod, akkor csak azt tudom mondani, hogy kapaszkodj abba a célodba és akármilyen fájdalmas és kilátástalan helyzetbe is kerülj, tud, hogy van valami, amiért még érdemes élned!- a lány lassan lecsukta a szemeit, ahogyan halk szuszogása jelezte csak, hogy elaludt. - Holnap megküzdök veletek!- mondta határozottan, ahogyan a bokrok megrezzentek egy pillanatra, majd néma csend támadt.

A nap már magasan járt. És lassan a távolban feltűntek Iwagakure városának magasabb házai. Nem voltak messze, néhány óra és elérik a célt és Sanami biztonságban lehet. Egy apró kis domb állt már csak ellőttük, semmi más és megláthatták a hatalmas várost. De ahogyan egyre csak közelebb kerültek a domb tetejéhez, annál jobban kirajzolódott két kislány külalakja. Shirou már tudta, hogy ez lesz az utolsó csata közöttük. A kislány ahogyan észrevette őket behátrált a shinobi mögé, ahogyan megragadta annak lábát. Alig volt öt méter közöttük, ahogyan megálltak.
- Búj el! Csak útban lennél! -utasította a kislányt, ahogyan szembenézett a két lánnyal.
- Először te és akkor ő! -nevetett fel Nana, ahogyan Nene kezében megjelent egy kisebb kard és rá szegezte.
- Milyen érzés volt? -kérdezte tőle- Ugyanazt átélte mind te! Látta meghalni a szüleit és mindenkit aki fontos volt a számára. Kétségbeesések közepette van már most és ha így folytatja olyan lesz mind te! Valóban ezt a sorsot akarod neki? -kérdezte mosolyogva, ahogyan Shirou kirántotta a hátán lévő ninjato-t. - Harcolni akarsz? Akkor megkapod!- kiabálta örülten, ahogyan ezúttal Nana kezdett.
Rohanva próbálta eljátszani ugyanazt mind akkor. Nene ellőt maradt, hogy annak mozgását ne láthassa tisztán a kardforgató. De ezúttal már Shirou is máshogy harcolt. Két kezét összeérintette, ahogyan a kard nem volt útban. Csak egy kisebb pukkanás és füstfelhő jelent meg mellette, melyből váratlanul kiugrott a klónja és szélsebesen ugrott az eredeti test és az őt támadó ellenfelek közzé. És bár nem okozott a két lánynak nagy port, mégis elég volt ennyi a chunnin-nak.
Nene egy villámgyors mozdulattal vágta ketté a másolatot, ahogyan az apró varjak formájában szétreppent és eltakarta a két lány elől egy pillanatra a fiút és egyben meg is akasztva azok támadását egy pillanatra. De ahogyan a varjak szétrebbentek és eltűntek, úgy folytatták volna a támadásukat is. De nem volt kit. Shirou nem volt ellőttük. Ide-oda kapkodtak az apró kis fejeiket, ahogyan a föld megremegett, majd felrepedtek alattuk egy körkörös ívben, beomolva.
Nene! - figyelmeztette a nővérét a lány.
Igen, ez egy csapda! - válaszolt neki, ahogyan a testük egyszerre mozgott és mind a ketten félreugrottak, de különböző irányokba. És Shirou éppen ezt akarta. Szétválasztani az ikerpárt. - Mi? -érezte meg a vállán az erős szorítás Nana még a levegőben.
Még arra sem volt esélye, hogy reagáljon rá. Shirou mögötte volt és a tervével éppen ezt akarta elérni. A lány teste megremegett, ahogyan a mellkasába hatalmas fájdalom hasított és ahogyan lenézett, a chuunin fiú kardja állt ki belőle. Keze rászorult a pengére, ahogyan még hallotta a húga kiáltását, de a kép megremegett előtte.
Nene ahogyan földet ért, azonnal támadt. Nővére teste még mindig a chuunin kezében volt és jól tudta, hogy egyedül maradt, de ugyanakkor azt is eldöntötte, hogy Shirou-t is magával fogja vinni. Gyorsabb volt az ellenfelénél, hiszen ár letudta közöttük a fél távozott, amikor Shirou a haldokló lánnyal épphogy csak földet ért. Mindkét keze megfeszült, de más okból. A tartó tartó keze hátravágódott, hogy kiránts a testből, de az megszorult. Nana keze ráfonódott a pengére és azóta tartotta, el sem engedve azt és ezen tettére nem számított a fiú. De ugyanakkor villámgyorsan is reagált. Ellökte magától a lány, akinek a testét a tervével ellentétben nem ragadta meg a húga, hanem ráugorva azt csupán egy tárgynak tekintette. A célpontja Shirou volt, mindenek felett és erre csak akkor jött rá a chuunin.
Ezen manövernek hála a lány villámgyorsan tüntette el a köztük lévő távolságot, ahogyan a kezében tartott apró kis kardal egyszerűen utánozni akarta Shirout egy elakarta szúrni. De nem jött össze neki. A chunnin magabiztosan hajolt félre a kard elől, mely csak egy karcolást okozott az arcán. És amilyen gyors volt a feje, a keze is hasonlóan reagált. Megragadta a lány nyakát, majd a levegőbe emelve a földhöz csapta olyan erővel, hogy a talajt egy kicsit megrepedt a lány alatt. A tőre kiesett a kezéből és immáron védtelen volt.
- Csak ennyi? -kérdezte tőle, ahogyan a keze megfeszült a lány torkán. -Többet vártam tőletek. De mielőtt meghalsz mond el... ki küldött titeket? - de a lány csak elmosolyodott, ahogyan köpött egyet a fiú szavaira.
- Elég! - hallotta meg a semmiből egy nagyon is jól ismert hangot. A keze pedig elengedte a lányt, aki végre levegőhöz jutott. - Teljesítetted a tesztet... - füstfelhő támadt, ahogyan megjelent a falú egyik öregje. Shirou még abban a pillanatban sem tudta a nevét, de a börtönben átélt napok alatt, tökéletesen megismerte a hangját. De nem egyedül jött. A z ANBU parancsnoka és a csapatársai is jelen voltak. Ugyan maszk mögé rejtve arcukat, de ugyanakkor át nem tudva verni Shirout. - Sikeresen elhoztad a lányt és a támadókat is legyőzted!- intetett az egyik ANBU-nak, aki megragadta Shirou előtt fekvő lányt. - Innen átvesszük Tavara-kun. Az osztagoddal térj vissza a bázisra, a jelentésed után döntünk majd a beiktatásodról, vagy nem! - de a chuunin az egyik szikla mögül előbukano kislányra nézett.
- Vele mi lesz? -kérdezte a feletteseitől, akik meglepődtek a kérdésén. Soha nem tudták elképzelni, hogy valaki is érdekelheti ezt a a fiút.
- Mivel a nemesi család sarja. Iwagakure a védelmébe veszi és... - akadt meg az ANBU parancsok, ahogyan a kislány Shirou-hoz futott és átkarolta annak lábát.
- Most mi lesz? -kérdezte a kislány is felnézve a fiúra.
- Mi lenne! Most már nincs értelme a bosszúdnak... beteljesítettem helyetted és végre olyan életet élhetsz amilyent akarsz. Megszabadítottalak a gyűlölettől elvágva annak forrását. - rázta le magáról a kislányt, rá sem nézve. - Menjünk!- sétált a csapatársaihoz, ahogyan egy pukkanás kíséretével eltűnt azok szeme elől, vissza sem nézve a lányra.