Re: A meditáció kertje

**Gonza Sasano** Szomb. Márc. 11 2017, 09:00

// Terumi Mei //
// Elnézést a késésért! //

- Hmm.... Gamadosuzan. Nem hallottam még róla. Miért jó ezt nekem megtanulni? - tette fel a kérdést a ronin. Végighallgatta a pösze tagnak, a magyarázatát. Kicsit meg is lepődött, hiszen elég szokatlan kenjutsu technikáról van szó.
~ Egy rántás, egy vágás. Érdekesen hangzik. ~ jegyzi meg magában kardvívónk, őt egyébként minden új dolog érdekelte mindig is, ami a kardvívással kapcsolatos. Egy valamire azonban nem számított. Végig nézte ahogyan a Kurodo nevű ember klónjait, a kis beszédhibás csóka egy szemvillanás levágta. Nem is igazán látta, hogy mikor vonta ki a kardját a hüvelyéből, és azt sem, hogy mikor tette vissza.
~ Nocsak, nocsak... ez azért meggyőző volt. ~ jegyezte meg szamurájunk. Ezt követően ő maga is felállt a helyéről, majd szembe áll a klónokkal.
~ Nem láttam tisztán a mozdulatot, de ez egy időzített vágás, kivár az utolsó pillanatban és ahogyan a kardját kivonja a hüvelyéből, azzal a mozdulattal súlyt le az ellenfélre. Ehhez nagyon jó reakcióidő kell. ~ próbál rájönni a technika megoldására, majd ráteszi a kardjára a kezét és felvesz egy alapállást. Int a klónoknak, hogy jöhetnek felé. Az egyik meg is indul felé. Ám a klón jóval előbb ott termett még mielőtt teljesen kivonta volna a fegyverét a tokjából. Egy félig kivont kardnál, éles helyzetben már halott lett volna a szamuráj. Nem is volt megelégedve az eredményével. Na de, mint ahogyan a legtöbb esetben a tanulás kezdeti fázisában, nem szokott elsőre sikerülni semmi sem. Sokszor másodjára sem. Így volt ez most is, másodjára, sőt harmadjára sem sikerült. Ekkor a ronin, felvett egy szűkebb beállást, hogy minél kevesebb és egyben keskenyebb mozdulatot kelljen csinálnia ahhoz, hogy kirántsa a kardját. A kard kétharmada kint is volt a hüvelyből, ám a klón ismét ott termett előtte. Kipróbált még egy módszert. Egyik kezével normálisan a kard markolatát fogta, a másikkal a hüvelyt. Miközben kirántja a kardját, azzal egy időben ellentétes irányban hátrahúzná a tokot is, így a kard előbb kerülne ki. Ám ez a módszer sem hozta meg a várt eredményt. Annyi történt, hogy a klónt megütötte a kard markolatával egy kicsit, a gyomor környékén. Pedig igyekezett olyan gyorsan csinálni, ahogyan csak tudja. A következő próbálkozásnál úgy döntött, hogy áramoltat egy kevés chakrát a karjába, ezzel felgyorsítva a kezét. Valamicskét javult a mozdulata, hiszen a kard már majdnem kint volt a hüvelyből, azonban a klón is ott volt előtte. Még mindig nem volt kellően gyors.
- Kaphatok valami tanácsot még? - kérdezte a pösze embert. Hiszen kevésnek találta a férfi magyarázatát, ráadásul alig is értette, hiszen nem valami hibátlan annak beszédkészsége.

Terumi Mei Csüt. Márc. 16 2017, 22:19

// Semmi baj! A játékosnak lehet késni, a mesélő meg csak örül neki. Very Happy

//

- Aszélt, melt hasznosz! - feleli játszi könnyedséggel, miközben két karját összefonja mellkasa előtt, s onnan figyel téged, miként bajlódsz a klónokkal. Bár magában nem jegyzi meg, hogy mindenki így kezd, és nem egy perc lesz elsajátítani, de bólogatásokkal tisztázza, hogy jó úton haladsz afelé, hogy elsajátíts még egy technikát.
Amikor felteszed a kérdést, elmosolyodik. Egy kézpecsétet formál, majd füst kíséretében egy fess úriembert látsz magad előtt, aki maga is szamurájruhát visel, haja szürke, de nem az öregségtől, hiszen arca olyan fiatal, akárcsak egy húsz évesé.
- Talán így könnyebb lesz - hogy miért váltott vissza eredeti állapotára, amit te még csak most láttál, nem tudni. Lehet, hogy valami oknál fogva úgy látta jónak, ha inkább a megfelelő módon tanít.
- Samon-mester, most elvesztetted a fogadást! Azt beszéltük meg, hogy egy napig ebben a formában kell lenned, hogy bebizonyítsd, tudsz te szórakozni is! - szólalt fel Kurodo, aki a klónokat szolgáltatta eddig Samonnak, akiről megtudhattad, hogy mester. A felszólított Samon összeráncolva a homlokát egy hatalmas barackot nyomott Kurodo fejére.
- Én így is nagyon jól szórakozom! - visszatér, majd komolyabban néz rád.
- Sokáig figyeltelek, hogy gyakran meditálsz itt. Mi értelme van tehát, ha nem tudod elméd kiüríteni? A technika nagy nyugalmat igényel, bármilyen helyzetben tudnod kell, hogy neked belül csendesnek kell lenned akkor is, mikor rajtad kívül mindenki más őrjöng. Csendesítsd le a belső hangod, s válj eggyé a karddal. Légy te a kard - reméli, hogy ezzel elegendő információt sújkolt beléd, és sikerülni fog végre a technika elsajátítása.
- Szánj rá elég időt, hiszen nem fog menni egyről a kettőre, hacsak nem koncentrálsz rá előtte. Meditálj akár!

**Gonza Sasano** Csüt. Ápr. 06 2017, 21:03

Szamurájunknak nem sikerült olyan könnyen a technika végrehajtása, mint gondoltam. Tanult ő már olyan technikát ahol fontos volt az időzítés, ám ez most teljesen más volt. Nem hiába, mindig tanul valami újat az ember. A ronin mindig is az az ember volt, aki ha valami új dolgot tanult, akkor azt igyekezett kihasználni. Hirtelen valaki különösebb indok nélkül tanítja, ráadásul egy új és hatékony technika megtanulásának a lehetősége csöppent az ölébe. Bolond lenne, ha ezt kihagyná. Azon mondjuk meglepődött mikor a pösze ember, átváltozott normálisra.
~Szóval fogadás volt, és egy alakváltó jutsu~ jegyezte meg magában, ám nem csodálkozott ezen sokat. Sokkal inkább a hirtelen jött mestere szavaira figyelt fel.
Figyelmesen hallgatta végig a férfit. Annak mondandója után bólintott egyet, ezzel jelezte, hogy megértette és elfogadta a tanácsot. Nem is teketóriázott sokat, le is ült meditálni. Nagyjából egy órán keresztül tartott ez.
A meditáció során, többször átgondolta az adott kenjutsu technikát, megpróbált belemélyülni minél jobban. Több szimulációt is lejátszott magában, hogy hogyan is tudná kivitelezni ezt a jutsut, éles helyzetben. Közben rájött, hogy ez a technika, nagyon is hatékony tud lenni, sőt akár egy harcot is rövidre zárhat, méghozzá eredményesen.
Mikor ezzel végzett, intett a másik kettőnek, hogy folytatná a gyakorlást. Amint újra alkotnának neki klónokat, ismét megpróbálná a technikát kivitelezni, várna a megfelelő pillanatig. Még egy centire sem húzná ki a katanát a hüvelyéből, de már látná, hogy hogyan és hol vágná meg az ellenfelet. Úgy véli, hogy az időzítés pillanatában a harcosnak már tudnia kell, hogy hogyan végez az ellenféllel. Ha ez megvan, akkor már csak a megfelelő pillanatot kivárva lesúlythat. Ki is vonta hirtelen a kardját, és azzal együtemben egy vágást is kivitelezett az ellenfél klónján. Kérdés, hogy sikerült-e neki. Gonza úgy érezte, hogy ez még mindig nem tökéletes. Amennyiben nem sikerülne neki újrapróbálkozna.

Terumi Mei Vas. Ápr. 16 2017, 20:06

Hallgatva a mesterre végül nyugalmasan meditálni kezdesz, hogy kiürítsd az elméd, s rájöjj a technika nyitjára. Az egy órás gondolkodás után végül emelt fővel indulsz újra neki a feladatnak. Most már úgy tűnik, hogy tisztán, és értelmesen, mivel sikerült elérned azt az állapotot, hogy ki tudd következtetni ellenfeled mozdulatait, s eltalálnod, hogy mikor is van a "pont most" pillanat.
Amikor a mester és tanítványa klónokat hoztak létre, hogy teszteljenek, talán az első még nem volt tökéletes, a második vágás már közel járt ahhoz, a harmadik szintén. De mint mondják, gyakorlás teszi a mestert, így nem kell rögtön az elején megállni a félsiker láttán. A félsiker már egy jó pont, haladás.
A nap második felében persze már egészen jól ment, szinte mondhatjuk azt is, hogy tökéletes volt. De mint tudjuk, tökéletes nem létezik, hiszen mindent lehet még tovább csiszolni.
- Rendben van! Sikerült elsajátítani a technikát! - szólal fel végül Samon-mester nyugtázva, hogy a technikát megtanultad.
- Most már mehetünk szakézni, mester? - teszi fel kérdését a másik.
- Naná!

//Mivel egy gyors tanulásról volt szó, felírhatod az adatlapodra a technikát (Gamadosuzan). Nem kérek tőled még egy reagot, de amennyiben szeretnél, írhatsz. ^^ //

**Hasegawa Zauki** Pént. Szept. 08 2017, 23:29

/Kagami/

Minden ember megtörhető, mindenki képes kivetkőzni magából, elveszítve a valóságérzetét. Ez következett be nálam is, amit megtetőzött a mondat, "Ha van kérdésed, most tedd fel." Egy szokványos, egyáltalán nem sértő, szidalmazó kijelentés, ebben az állapotomban, mégis elégnek bizonyult. Alapból nagy zavart átélő elmémnek ugyanis millió kérdése volt, melyeket szavakba önteni nem tudtam, ám egy konohai ezt teljes nyugodtsággal kezelte. Nem feltétlen felé irányult minden harag, bár nem nyerte el kicsit sem a bizalmam, enyhe bűntudatot éreztem, mikor megláttam repedt maszkszerűségét. Zihálásom visszatért, hisz minden mozgósítható chakrám elhasználtam, s karjaimra támaszkodva is alig bírtam tartani magam, ahogy fejem is csak csontjaim tartották, izmaim már nem tudták, így nagyon "beszédpartneremre" sem tudtam nézni csak hallgattam egy darabig...
-Igazság... Talán igazat állítasz, talán ez az igazság, de ha azt állítod, egyszer képesek voltak hamis emlékeket beültetni, mi bizonyítja, hogy ez más?! Mi bizonyítja, hogy igazat állítasz, ha az előző ugyanilyen helyzet is valószínűleg így kezdődött?! Hányszor jártam végig ezt? Ki tudja meg mondani, mi is az igazság a hazugságok tengerében, ha mind ugyanolyan valószerűtlen?- Fakadok ki haragtól és kétségtől telve, elejtve egy könnycseppet. -Ide állítasz egy szektás dumával, meg hogy egy őrült, szadista tudós eredménye vagyok, aki EBBŐL a faluból szökött meg és azt kéred, higgyem el miután egy idegen falu kórházában ébredek a semmiből, azt állítva, hogy a valóság egy álom volt, az álmom pedig a valóság, de mit tudsz garantálni? Mivel támasztod alá? Azzal, hogy a fejemben van... ahogy a hamis is? Mit kapok egy ismeretlen szaván felül?!- Hagyok pár lélegzetvételnyi időt magamnak, majd tovább folytatom, ám már normál hangerővel, elhagyva a dühöt szavaimból... -Azért szenvedtem végig a legrosszabbakat, hogy segítsek a családomon... hogy újra normális életet éljek. Erre egy álom, mely legalább oly valós, mint a régi emlékek, azt állítja, nem is léteztek... soha. És TUDOM, hogy lehetséges, ha valaki tudja mire képesek a shinobi fejesek kegyetlenségből, az én vagyok, de... ha már azt sem tudom ki vagyok... mégis... hogy létezzek? Mi lehet a célom, ha semmit sem tudok magamról? Mintha magamból csináltam volna hülyét éveken keresztül... saját magam előtt.-
Mondandóm végeztével letörlöm arcomról az izzadtságot, s a könnycsepp nyomát, majd kezembe véve, szemügyre vettem a fejpántot. Kis bámulás után, néhány gondolatot átgörgetve, engedtem Yamatonak. Az ágyra készített ruhát elkezdtem magamra ölteni.
-Veled megyek, más választásom úgy sincs, gondolom. Ha igaz amit állítasz, és ez az... erő tényleg bennem van, kiderül mi az igazság. Ha meg szökni próbálnék, nem jutnék messzire. Adok egy esélyt a szavadnak, bízni fogok benned, hogy nem ismét rabként kezelnek, és hogy igaz ez a mese, szóval az esetleges őrség elhanyagolható. Megtanultam már beletörődni a sors adta helyzetekbe...-

Megindulva Yamato vezetésével kimentünk a kórházból, s a szokatlanul néptelen falun keresztül vágva érkeztünk meg egy eldugott helyre. Egy klónt létrehozva őrt állt, majd beljebb mentünk, s belekezdett mondandójába. Kézpecséteket mutatott, majd átlagnál jóval vastagabb gyökerek kezdtek el felszökni a talajból, s testéből, akaratának megfelelően, szinte gumi hajlékonysággal tekeregni. Rajtam volt a sor. Próbálva felidézni emlékeimből módját, megkezdtem a pecsétek formálását, majd egyesítve két típusú chakrámat a földbe vezetve próbáltam előhozni a gyökereket, melyek akkor, ott kézjelek nélkül indultak meg, szinte csupán akaratomtól függve. Amennyiben sikerült, megpróbáltam karomból is előszedni őket. Majd függetlenül a sikertől, a másik műveletet is megpróbáltam, melyet akkor használni véltem, s chakrámat a tenyerembe koncentrálva, megpróbáltam kiszenvedni egy legalább egy méteres botot.

**Uchiha Kagami** Szomb. Szept. 09 2017, 00:35

/Zauki/

//Újra nyeregben! ^^ Mivel már konohai vagy, ezért a csoportokban áttetelek a konohaiakhoz, be is zöldültél ^^//

Hosszú eszmefuttatásodra Yamato arckifejezése - ha ez lehetséges volt - még szomorúbb lett. Ha belenéztél a szemébe, akkor láttad rajta, hogy teljesen megérti a helyzetedet. - A bizalom kialakulásához mindig idő kell. Meg tudlak érteni, jobban, mint itt bárki más. Viszont, először magadban kell rendbe raknod mindent, és ez lesz a legnehezebb, nekem elhiheted. Amikor odabent összeraktad a szilánkokra hasadt érzéseidet, csak aztán fogod tudni igazán átérezni, hogy itt vagy. És bár azt mondod, adsz egy esélyt nekünk, tudnod kell, odakint a nagyvilágban hamar levadásznának. Ezért igyekszünk téged megvédeni, de nem bezárva tartani. Mondjuk úgy... kölcsönösen függünk egymástól, te és Konoha, Konoha és te. Szimbiózisba kell lépnetek, mint egyes növények egymással. De, hogy igazán mikor fogod magad teljesnek érezni, azt nem tudnám megmondani. Egy nap, egy hónap, egy év... tíz év... csak rajtad áll, hogy milyen tempóban dolgozod fel azt, ami ért téged. Ha most a te helyedben lennék, én is ezeket a kérdéseket tenném fel, s várnék a válaszra, amely csak annyi lehet, hogy a szavamat adom. Számodra kevés, nagyon is kevés, nekem is az lenne, de jelen helyzetben több nem nyújtható. A célodat viszont magadnak kell megtalálnod, egyelőre sodródj az árral, az a legkönnyebb. No de, elég a beszédből. Hadd mutassak valamit - mondta, és mikor már ott álltatok az eldugott helyen, bemutatta neked a technikát és elmagyarázta a működését.

Próbálgattad a dolgot, s viszonylag hamar is ment mind, hiszen... a véredben volt, ahogy azt Yamato is mondta, legalábbis szépen körülírta. Csak rajtad állt, hogy ez mennyit bizonyított számodra, de a bot ott figyelt a kezedben. - Remélem ez elég meggyőző volt. Nos, mára legyen elég ennyi. Itt van ez a tekercs... ebben benne van egynéhány olyan technika, ami a hasznodra lehet - nyújtott át neked Yamato egy kis tekercset. - Bár csak egy másolat, ettől függetlenül jobb lenne, ha nem veszítenéd el és nem tennéd közszemlére. Kellemetlen pillanatokat okozhat mindannyiunknak. A képességeidet teljesen titokban kell tartanunk, ha nem akarsz még egyszer egy laborban kikötni. Nos... Anko, előjöhetsz - mondta, és hamarost előbukkant egy mellesleg igen szemrevaló, viszonylag fiatalos kinézetű jounin nő, aki pajkosan nézett rád. Ha jobban megnézted, nos... már a szeme sem állt jól a nőnek, aki úgy mért végig téged a pajkos tekintet után, mintha csak azon gondolkozna, miként lehetne téged szétszedni és az ízlésének megfelelően összerakni.

- Ő lesz a sensei-ed, nem más, mint... - kezdett bele Yamato, de a nő félbeszakította. - Mitarashi Anko vagyok! - mutatkozott be, harsány hangja pedig fülsértően hullámzott végig a nyugodt helyen. - Velem fogsz lakni addig, amíg nem lesz elég pénzed kivenni egy rendes lakást. A csapattársadat majd később megismered, egyelőre gyere, hadd mutassam meg a szobádat! Yamato, elmehetsz, majd én vigyázok rá. Na, gyere, ne állj ott, mint egy ezeréves tölgyfa! - intett feléd hívogatóan, ha pedig vele mentél, akkor keresztülvágtatok az egész falun, s nemsokára beértetek egy rendezett lakásba. Bevezetett téged egy puritánul, de mégis kényelmesen berendezett szobába, melynek felszerelése egy ágyból, egy íróasztalból, egy szekrényből és egy székből állt. Anko-sensei eligazított téged, hgogy merre találod a konyhát, a mosószobát, a fürdőszobát és a többi egyéb helyiséget, majd magadra hagyott téged a szobádban, de érezted, hogy a közelben volt még mindig. Nos... elkezdődött konohai életed.

//Nos, kezdődjön az értékelés. Mivel gyakorlatilag majd' egy éve nem kaptál játéktéri chakrát, továbbá viszonylagosan rövid, de mégis elhúzódó kaland volt, ezért kijár neked egy nagyobb jutalom. A karaktered jellemét tökéletesen hoztad, belső vívódásainak olvasása élvezetes volt, s valljuk be; nagy utat tett meg, lezárult életének egy korszaka és megnyílt egy újabb. Épp ezért, jutalmad nem más, mint +43 chakra és +5TJP!

Kérek még tőled egy záróposztot, amelyben lereagálod az ebben történteket! Jó játékot és köszönöm a kalandot!//

**Hasegawa Zauki** Vas. Jan. 07 2018, 14:51

/Kagami Záró-Kezdő/

Gyengén és megtörve, ám legalább akkora kíváncsisággal indultam meg Yamatoval, majd amint szavai beigazolódni látszottak, csak némán álltam, s próbáltam feldolgozni. Különösebb érzelmek nem futottak át rajtam, mondhatni olyan voltam, mint egy sértett gyerek akinek kiengesztelésképpen ajándékot hoznak, ám attól még az marad. Persze belül oldódik valamennyire, mégse lesz egyenértékű a "csere", így nem képes teljes mértékben elhagyni önmagából azt, ami jelenlegi lelkiállapotába sodorta. Majd elhangzottak a szavak, s előjött egy nő, kinek stílusa kitűnően emlékeztetett kumogakurei "felvigyázóimra", ám ellenkezni értelmetlen lett volna bármi ellen, erőm se volt, se fizikailag, se lelkileg, így vele mentem miután elraktam a kapott tekercset. Végig ballagva az egész falun egy házba értünk, s megmutatták szobám, mely jelentősen jobban nézett ki előző lakhelyemhez képest. Idejét sem tudtam mikor feküdtem utoljára normális ágyban, ha egyáltalán feküdtem... tekintve a frissebb eseményeket. az íróasztal és a szék pedig már-már luxusnak minősült felfogásomban, hisz ilyesmivel még nem nagyon rendelkeztem. Megköszöntem a körbevezetést, majd eltettem magam másnapra. A rémálmok most is gyötörtek nem egyszer ébredtem álmomból úgy, hogy folyt rólam a víz, légzésem pedig igen csak szapora volt... Ám eljött a reggel, s rászántam magam hogy belepillantsak a tekercsbe, viszont azt is tudtam, hogy időre jár... Így inkább magamhoz vettem, majd egy köszönés után -bár pontosan nem tudtam, tartózkodik-e még más is a lakásban- elindultam a tegnapi helyre. Szétnéztem ám sehol nem várt senki... Igaz nem beszéltük meg, hogy másnap is találkozunk a helyszínen, valahogy magától értetődőnek éreztem a dolgot. Pár perc várakozás után eszembe jutott Yamato technikája, melynél gerendaszerű fanyulványokat használt. Elhatároztam, hogy én is megpróbálkozom vele, hisz van egy technikám már, mellyel ugyanezt csinálom gyökerekkel, erre a technikára alapozva, miért ne sikerülne?

**Uchiha Kagami** Vas. Jan. 07 2018, 15:51

/Zauki/

Való igaz, rég aludtál már rendes ágyban, de hát... itt volt az ideje a dolognak. Persze furcsálhattad a dolgot, és, ahogy azt helyesen meg is állapítottad magadban, nem igazán volt sok erőd az ellenkezésre, de a kényelem érzése végül feledtette veled a negatív érzéseket, legalábbis arra az időre, míg vészterhes álomra hajtottad a fejedet. Teljesen új tapasztalat lehetett számodra ez a mostani, hiszen jó régóta nem voltál igazán... emberként kezelve mások által. Új információk tömkelegével volt tele a fejed, és ez a rémálmaidban meg is látszott, a folyamatos éjszakai felébredésekről már nem is beszélve... ennek ellenére, valamilyen szinten sikerült egy kicsit kipihenten felébredned másnap, ettől függetlenül azért úgy érezhetted, aludhattál volna még néhány napot ahhoz, hogy tényleg azt mondhasd magadról, hogy kipihent vagy. Furcsállkodva vehetted tudomásul, hogy a ház teljes egészében üres volt, senki nem tartózkodott ott, viszont ki volt rakva neked egy kis tej, és zabpehely is az asztalra; a tejesdoboz még hideg volt, ami azt jelenthette, hogy nemrég vették ki a hűtőből. Amennyiben ettél, kicsikét még jobban érezhetted magadat annál, ahogy előbb voltál, mintha csak több energiát nyertél volna vissza, mint azzal a rémálmokkal telített alvással, ami minden volt, csak igazán jó nem. Persze a szervezeti szükséglet megvolt, de hát... lehetett volna jobb is, no.

Amint kiértél a tegnapi gyakorlásod helszínére, rögtön leeshetett, hogy nem voltál egyedül, ugyanis az az Anko nevű nő ott állt, és éppen két felállított gyakorlóbábuba - lehetséges volna, hogy ő hozta ide? - dobálgatta a shurikeneket. Érdekes módon egy shuriken eldobása után, gyors kézjeleket követően a dobócsillag megsokszorozódott, és csakis akkor tűntek el tömegével, amikor beleálltak a bábuba. - Jó reggelt! - köszönt rád a nő, s közben tovább folytatta a gyakorlást. - Látom kitaláltál rendben. Ettél? Ugye ettél? A reggeli a nap legfontosabb étkezése! - közölte veled, majd a gyakorlását most már kunai-ok segítségével folytatta. - Amennyiben a közös barátunkra vársz, neki van néminemű... dolga. De nem kell aggódni, hamarost itt lesz, egy-két óra. Addig, ha szeretnél, gyakorolhatsz velem is, bár olyan dolgokat nem tudok tanítani neked, amiket ő tenne... viszont, nem árt egy kis alapképzés is, nem? Mit szólnál ehhez? - ezek után egy kunait dobott az irányodba, de az célt "tévesztett", és a mögötted lévő fába állt bele, természetesen megsokszorozódva. - Shuriken Kage Bunshin. Eldobod a dobófegyvert, elmutogatod a kézjeleket, a chakrádat irányítod a megfelelő folyamban, és lényegében a klóntechnikát alkalmazod a fegyvereken. Megzavarásra jó, és nem olyan, mint a Heiki Bunshin no Jutsu, amivel csak illúziókat teremtesz, ezek tényleg bele is állnak az emberbe. No? Érdekel? - nézett rád várakozóan Anko.

//Amennyiben meg szeretnéd tanulni a Shuriken Kage Bunshint, úgy kérek tőled egy hosszabb posztot, amiből 35-40 sor szól a tanulásról. A te szinteden könnyen elsajátítható technika, pont végzel vele, mire Yamato megérkezik (3 óra). Egy-két sikertelenséget említs meg benne, a végén nagyjából másfél-tucatnyi másolatot tudsz létrehozni egy fegyverből, ez természetesen fokozatosan megy felfele. A Mokuzai no Jutsut felírhatod, mivel koncepcióba illő, továbbá nagyon könnyen sikerült kivitelezned//

**Hasegawa Zauki** Vas. Jan. 07 2018, 18:22

/Kagami/

Vártam egy darabig, ám Yamatot nem találtam sehol, nem jött el, viszont Anko-t megtaláltam, aki épp pár bábun gyakorolt első ránézésre shuriken dobálását. Ahogy közelebb mentem azonban jól látszott, nem csak ennyiről van szó. Az eldobott shurikenek többszöröződve csapódtak bele a célpontba, s tényleges sérülést ejtettek ezzel, mintha csak normál shurikenek lennének. Majd a jutsu következő végrehajtásáig el sem tűntek. A nő közben tájékoztatott a dolgok állásáról, s elárulta, hogy Yamatonak épp más dolga akadt, mellyel előbb végeznie kell, ám elárulta, ő is tud tanítani egy jutsut, ráadásul azt, melyet épp most láttam.
-Reggeli?- Néztem rá kikerekedett szemekkel, miközben átsuhant emlékeimen a kikészített étel, ám az évek során olyannyira elszoktam magától a reggelitől mint olyan, hogy eszembe sem jutott, hogy nekem lenne kikészítve.
-Mindenesetre persze, érdekel... mindig jó valami hasznosat tanulni.- Nyugtáztam le, s abban a pillanatban egy kunai suhant el fejem mellett.
Ahogy hátra tekintettem egy fába állt bele, ám nem egyedül, ezúttal is többszörözve láttam.
~Shuriken Kage Bunshin? Nem tűnik rossz dolognak, mintha hallani is hallottam volna valamit róla, bár most így fejben nem igazán van meg..., de miért is ne?~ Bólintottam egyet jelezve, megpróbálom...
Az egyik közeli fa tövéhez érintve tenyerem "előhúztam" egy saját gyakorlóbábút gerendákból, majd megragadtam shurikenjeim.
~Szóval magyarán kell egy adott tárgy, amire kiterjesztve a chakrám klónokat leszek képes alkotni, ám nem egyszerű klónokat, hanem rendes testtel rendelkezőeket, amelyek teljes mértékben megegyeznek az eredetivel..~
Eszmefuttatásom végére érve nekikészültem a mozdulathoz, ám még kezemben tartva shurikenem egyfajta "chakralenyomatot" vettem róla, s ahogy elhagyta kezem, megkezdve útját a célhoz, kézpecsétekbe kezdtem. Mintha kivehető lett volna a szálló shuriken mellett valami körvonal, azonban természetesen egyáltalán nem volt sikernek nevezhető ez. Értelmezésem szerint maga az elmélet nem volt egy nagy dolog, ez főképp inkább az a technika volt, melyet többször kell gyakorolni, hogy menjen. Így is tettem, ám sokadjára sem sikerült teljes mértékben a klónozás, s csupán egymaga csapódott a fába a fegyver. Egy jó idő után is csak odáig jutottam, hogy a kikészített shurikent eldobtam, megformáltam a kézpecséteket, majd előbukkanva egy-két klón, ahogy beleérkezett a fába szertefoszlott magától semmiféle sérülést sem ejtve rajta. Legalább viszont már valami klónszerű képződmény létrejött, ha fizikai testtel nem is rendelkezett. Kicsit lepihentem, főként azért, hogy még egyszer átgondoljam az egészet előről.
~Mint ismert, a fegyver klónjait kell létrehozni, azonban egész eddig egyetlen klónt sem hoztam létre pusztán chakrából, ami fizikai testtel is rendelkezett volna. Olyan ez mintha a shokidant akarnám végrehajtani... shuriken formában... Jó ezt eltesszük későbbre, egész jól hangzik, de nem igazán segít most... A chakra az alkotóeleme, mint egy normál klónnak, azonban a váz helyett bele is kell chakrát adni, hogy belülről is legyen váza, viszont ki kell kísérletezni, hogy mennyi is az amennyit bele kell nyomni, sőt teljesen biztos hogy megpróbálni a chakrát előbb belevezetni a fegyverbe szintén nem ér semmit...~ Temettem tenyerembe arcomat. ~Aaah nem hiszem el, hogy nem jövök rá... pedig tuti, hogy tanultam valamit ami már segítséget nyújthatna, valami elméletet, vagy esetleg jutsut, amihez köthetném az egészet...~
Végső elkeseredésemben a környezetemet kezdtem vizslatni...
~Mi van itt? Hátha valami segíteni is tud.. fa.. fa... víz.. fa és egy rohadt fa híd is... nagyon jó, majd fából megcsinálom a belse.....jét...~
-Kawarimi! A kawariminél a tetszőleges tárgy köré vont chakraburok, egyfajta klón ami alkotja a külsőt, a tárgy mondjuk egy fatönk pedig a fizikai test szerepét veszi fel ezáltal fizikailag létező klónszerűségről beszélhetünk. Amennyiben itt fogjuk és a chakraburkot, azaz klónt megpróbáljuk a lehető legnagyobb keménységűre megalkotni, továbbá egy tökéletes vázra ráhúzni, egy fatönkre, ami jelen esetünkben szintén chakrából lesz, megkapjuk a tökéletes klónt. Magyarán a chakra mint olyan kezelhető voltaképp a tökéletes anyagnak is, hisz tapasztalhatjuk hogy képes olyan erőhatásokat eszközölni, melyeket semmi más, továbbá a saját technikám során bebizonyosodott hogy tömör alakot is tud felvenni, mely tömörebb a sziklánál is.- Tettem ki magam elé tenyerem, s lassan gyűjtöttem össze benne a chakrát, majd magam előtt lebegtetve pár kézjelet formáltam. -Látja? Fogja csak meg, a külseje olyan kemény, mint az acél, ha nem keményebb, a belseje pedig képlékeny, talán legjobban a negyedik technikájához hasonlítható, ez a burok tartja féken akkor is, mikor nincs közvetlenül hozzám csatolva, nincs a kezemben, ezáltal képes vagyok távolsági támadásokat is eszközölni vele... Ha ezt viszont megfordítanám és egy ilyen keménységű burkot, ám csak a burkot létrehoznék a kívánt fegyver formájára, megkapnám a jutsut, nem? Természetesen mivel a fegyver másolata lenne, így a külsejét annak megfelelően alakítanám, mondhatni egy normál klón jutsut ráhúzva, vagy épp fegyverklónt inkább... Nos.. megnézzük, hogy mennyire lehetséges is ez...- Pattantam fel szinte kitörő lelkesedéssel s kaptam kezembe shurikenem.
Elsőre természetesen nem sikerült a művelet, ám kitartó, sorozatos gyakorlás árán megjött a siker. A shuriken, melyet eldobtam a kézjelek után kettévált, s mindkettő belefúródott a célpontba...
-Csak aztán nehogy megörököljem a "Professzor" megnevezést...-

**Uchiha Kagami** Vas. Jan. 07 2018, 19:02

/Zauki/

//A Technikát felírhatod az adatlapodra, de a következő reagban még egy kis begyakorlási részt fogok kérni tőled, néhány mondat legyen csak//

Gyorsan tanultál, az nem volt vitás, de hát... kivételes geninnek számítottál, ezt még Kumogakurében is elismerték, no persze csak a hátad mögött, előtted sosem mondták volna. Jól pörgött az eszed, és hamar sikerült elsajátítanod, ezt az egyébként A szintű technikát, hiszen szerencsére volt viszonyítási alapod arra, hogy miként kéne chakrát formázni. A kis eszmefuttatásodat Anko kimondottan csendben hallgatta végig, mikor pedig megmutattad neki a Shokidant, a saját magad által kifejlesztett technikát, akkor felvonta a szemöldökét, és tüzetesen megvizsgálta a kis chakragömböcskét, épp csak meg nem nyalta azt. Elismerően bólintott párat, de nem igazán szólt egy szót sem, csak várta, hogy mit fogsz alkotni a továbbiakban. Elméletedet jól felépítetted, és a végén sikerült megoldanod, hogy a fegyver lemásolódjon; jól csináltad, elsajátítottad a technikát. Most már csak be kellett kicsit gyakorolnod, szerencsére volt még nagyjából két fertályórád, mielőtt még Yamato megérkezett volna, aki szinte a semmiből tűnt fel melletted... de hát, ezt nagyjából minden magasabb szintű shinobi így csinálta, vélhetően egy Shunshin no Jutsu segítségével, hiszen ugyanígy tűntek el csak úgy. Anko csak bólintott egyet, mikor Yamato megjelent, és eltűnt, de valamiért úgy érezhetted, hogy még a közelben tartózkodott, és figyelt.

- Ha el akarsz rejtőzni, maradj szem előtt - közölte veled Yamato, mintegy köszönésképpen, és utalt arra ezzel, hogy gyakorlatilag Konohagakure kellős közepén gyakoroltatok. - Remélem, jól aludtál, bár gondolom nem. És remélem, Anko kedves volt veled... már, amennyire kedves tud lenni. Nos, azért vagyok ma itt, mert gondoltam, hogy vissza fogsz térni ide, és hát... Anko is szólt, hogy ide tartasz. Gondolom nem volt megfelelő időd tanulmányozni azt a tekercset, és szeretnéd képezni magad a Mokuton terén, ha már... az a helyzet, ami. Így hát, hogy bebizonyosodjon számodra, hogy az vagy, aki, segítek neked. Persze, itt nagyobb területre ható technikákat nem fogunk tudni gyakorolni, de mutathatok egy kifejezetten praktikus, védekező technikát neked, amit elsajátítva, magasabb szintre léphetsz majd. Nos, ez nem más, mint a... - mondta, majd néhány kézpecsétet követően kiejtette a technika nevét is (Mokuton: Mokujou Heki), mire a földből gerendák törtek elő, amelyek tölcsérszerű alakban vettek körbe titeket, mintegy megvédve minden külső hatástól benneteket.

- A technika alapvetően védekező, és arra lett kitalálva, hogy külső hatásokat fogjon fel. Erőssége okán képes megvédeni egy erősebb robbanástól, annak lökéshullámától, vagy, magas szinten alkalmazva akár lehulló törmelékektől is. Hátránya, hogy nem fogod tudni megfigyelni a környezetedet, így nem árt, ha van egy csapatod, vagy ismersz legalább egy elemi klónt, amely képes feltartani az ellenséget, amíg megvéded magad. Nos, a kézpecséteket ismered... a lényeg, hogy irányítsd a föld és víz elemű chakrádat harmóniába, ahogy azt előzőleg is tetted, és próbált meg úgy megformázni, hogy a gerendák kétoldalról nyíljanak fel a földből, végül összeütődjenek és kialakítsák a védőtölcsért. Tesztelni maximum fegyverrel fogjuk, majd valahol máshol esetleg egy robbantással is... egyelőre azonban csak próbáld meg a dolgot. Lássuk, hogy ezzel miként boldogulsz...

//A következőkben harminc-harmincöt sort kérnék tőled körülbelül, amelyben leírod a Mokujou Heki tanulását. A chakraelméletet Yamato már ismertette Zaukival, így a lépéseket aszerint építsd fel, hogy először nem tör ki semmi a földből, majd elkezd az egyik oldalról jönni, végül a másikról is; ezek után először túlzottan is gyenge lesz, mikor egymásnak ütődnek a gerendák, akkor széttörnek, végül a keménységén is tudsz alkotni. Nagyjából fél nap, plusz egy-két óra lesz elsajátítani a dolgot, természetesen még nem fog olyan erővel menni neki, mint Yamatonak, de abban az esetben elmondhatja, hogy ismeri a technikát. A végét kérlek hagyd majd függőben ^^ Jó munkát!//

**Hasegawa Zauki** Vas. Jan. 07 2018, 20:39

/Kagami/

Sikerült hát a jutsu, azonban nem volt még tökéletes, gyakorolni kellett, hogy megtudjam mik a határai. Egy jutsu, ugyanis, melynek nem ismerjük a határait, egy kihasználatlan technika marad addig, míg ki nem tapasztaljuk. Ezért elkezdtem kísérletezni a számokkal. Először három klón, majd négy, öt, hat, hét és így tovább, míg tizennyolcat meg nem tudtam csinálni, ám éreztem, ez volt a maximum jelenleg számomra. Efölött instabillá lettek s volt hogy eltűnt mind mielőtt becsapódtak volna, mondhatni, ahogy a határ felé emeltem a jutsut, úgy fokozatosan visszafejlődött inkább. Így tudomásul véve, hogy másfél-tucatra vagyok képes, inkább a számokkal kezdtem játszani. Hol tíz másolatot alkottam, hol kettőt és így tovább. Mikor viszonylag már jól ment, megjelent végre a várt személy, s egyből belecsapott a közepébe a dolgoknak. Yamato egy technikát mutatott, mely lényegében egy fa védőkupola volt. Látszólag és elmondása alapján elég erős volt, legalábbis annyira, hogy akár törmelékeket is ki tudjon védeni. Tehát egy "alap" védelmi technika a mokutonon belül. Majd elmagyarázva a jutsu működését, egy dolog maradt hátra, kigyakorolni, megtanulni.

Neki is fogtam hát. Az elmutatott kézjeleket még egyszerű volt lemásolni, ám az azt követő hatást már annál nehezebb. Első próbára nem igazán jött elő semmi, s csak az érintetlen föld maradt vissza belőle. A két elemű chakrámat egybekovácsolva kellett kieresztenem, majd a földbe levezetve abból akkora és olyan erősségű gerendákat kinöveszteni, melyekre eddig még nem igen volt példa. Először talán életemben olyan érzés fogott el, hogy talán nem is leszek képes magára a technikára. Tekintve, hogy ugyan vízből, már bőven alkalmaztam ilyen méretekben jutsukat, ám szilárdabb anyagból, mint föld még egyáltalán nem. Ez azonban csak tovább fokozta a kedvet, tovább ösztönzött. Ismét kézpecsétek formálásába kezdtem, s az egyik oldalról, ugyan előtörtek már a gerendák, ám azok méretéről talán inkább nem is beszélnék. Nagyjából minikerítésnek lett volna jó maximum, amit kreáltam, bár annak túl ívelt volt talán. Majd világossá vált számomra, hogy talán ez lehet a legjobb megközelítési módszer az egészre. Először felépítem az egyik oldalt, majd a másikat, majd a kettőt megpróbálva szinkronbahozni, a példának megfelelően összeilleszteni őket.
~Mintha valami építőjáték lenne...~
Pár próba után sikerült is végül felhúzni a baloldalt, már a kívánt méretekben volt, tehát a másik oldallal kellett már csak foglalkoznom. Jobban mondva nem csak azzal, de az volt a következő lépés. Természetesen ezt ugyanúgy lezongoráztam, csak épp a másik oldalra. Miután az egyik ment, nem volt nagy feladat, viszont ezután jött ami már az volt... A két oldalról feltörő gerendák egybecsatlakoztatása. Megformáltam a kézjeleket, megindítottam mindkét oldalról a fát, chakrámat egyenletesen koncentráltam bele, míg nem össze is ütődtek. Ám rá kellett jönnöm, nem elég erősek a gerendáim, mivel ahogy összeütődtek, úgy össze is törtek. Ahogy talán mindenki, megpróbáltam én is kivédekezni a legkülönfélébb módokon ezt. Próbáltam kisebb ám sűrűbben elhelyezett fadarabokat, próbáltam az illesztésen variálni, próbáltam a méreteken, a mérethez viszonyulva a gerendák számait változtatni, de nem igazán sikerült. Mint ahogy az már megszokott ilyenkor tőlem, kivettem a pihenőmet. Eltelhetett már jó pár óra, a nap már közel delelő szakaszán járt én pedig csak törtem a fejem, hogy hogyan javíthatnám. Hisz maga az alap már megvolt, mégis valamiben hiányt szenvedett. Kellett egy-két szusszanásnyi szünet, hogy ráleljek valamiféle nyomra. Nem igazán tudtam, hogy helyes-e amit kigondoltam, azonban úgy éreztem ott helyben, hogy talán egy adag plusz chakra segítene a dolgokon.
~Végülis logikus... A technikához használt fa a chakrámból növekszik, a növények felépítésének szilárdsága és milyensége pedig jócskán függ a felszívott tápanyagtól... gondolom... Rég volt már biosz, de elméletben ha több chakrát fordítok magára az anyag megalkotására, akkor talán strapabíróbb lesz az egész szerkezet. ~
A gondolatmenetnek megfelelően megpróbáltam hát... Kézjelek formálásába kezdtem -végén a kígyó kézpecséttel természetesen-, majd chakrámat a földbe koncentráltam, s különös figyelmet szenteltem a szilárdságára a faanyagnak. Szemeim előtt törtek felszínre a gerendák, s szöktek az ég felé, majd egy ívet bevéve indultak meg egymásba, egyenesen a kialakított összekapcsolódási rész felé. Vajon most sikerül végre?

**Uchiha Kagami** Vas. Jan. 07 2018, 21:24

/Zauki/

//Ez is jól ment, szép volt, felírható. Természetesen ezzel is kérek a következő körben egy kis begyakorlási részt, ahogy az előzőben ejtetted meg//

Sikerült ez is, ámbátor jól elment vele a fél nap számodra, de egy igazán erős technikát tudhattál az eszköztáradban végre. Most már képes voltál megvédeni magadat az erősebb, területre ható támadásoktól is, ez pedig... bizony jól jöhetett a későbbiekben, hiszen nem tudhattad, hogy mit fog hozni a jövő, de az általad ismert információkból nem lesz sétagalopp az, ami rád várt az út végén, és az út alatt is. Erősebbé kellett válnod, és ezt a Yamato nevű ürge is jól tudhatta, hiszen itt volt, foglalkozott veled és egyengette az utadat... a konohai shinobi útját.. vagy valami ilyesmi, mert ettől függetlenül még mindig nem volt neked teljesen tiszta, hogy melyik faluhoz is tartozol igazán, ha egyáltalán tartoztál valahova, hiszen annyi helyen megfordultál már, hogy nem igazán tudhattad, hogy ki és mi is vagy valójában, annak ellenére, hogy Yamato eléggé részletesen elmagyarázta neked.

Ha bármikor megpróbáltál volna erről beszélni, akkor Yamato arcán felfedezni vélhetted az együttérzést, hiszen, elmondása szerint ő maga is megjárta ezt az utat, amit te... vagy valami másmilyet, de az útja úgy kezdődött, ahogy a tiéd, és ez azért a későbbiekben létrehozhatott egy erősebb köteléket is köztetek, no persze... ez rajtad állt, meg rajta is, de már, az alig-alig egy-két napos ismeretség után is érezhetted, hogy a diákjának, a patronáltjának tekint téged, és meg akar védeni. Érdekes lehetett számodra ez az érzés, amennyiben tényleg érezted, hiszen sosem viseltetett így irányodban senki sem... de hát... sosem lehetett tudni, hogy mit tartogatott a jövő, erre bizony nem valószínű, hogy gondoltál akár néhány hónappal ezelőtt is...

- Jól vetted az akadályt. De van még itt egy-két dolog, amit tudok mutatni... - mondta, és néhány kézpecsétet, no meg a technika nevének (Mokuton: Jubaku no Jutsu) kimondását követően, a földből előtörő gerendák körbevettek és lerántottak téged a földre, miután megkötöztek, szerencsére hamar el is engedtek viszont, ahogy pedig feltápászkodtál és leporoltad magad, Yamato sajnálkozó, de derült arcát láthattad. - Nos, ez lenne a Jubaku no Jutsu. Kivédhetetlensége, pontosabban igen nehezen való kivédhetősége abban rejlik, hogy a gerendákat az ellenfél alatt kezdet létrehozni, amelyek kitörnek onnan és lényegében le tudják fogni őt, plusz lerántani a földre, amennyiben akarod. A technika nyitja abban rejlik, hogy a harmóniában lévő, föld és víz elemű chakrádat a testen kívül vezeted, de egy kicsit dominál a föld, ugyanis leküldöd a földbe, az ellenség alatt megformázod és onnan kipattintod a gerendákat, amelyeket értelemszerűen a chakrád segítségével irányítasz úgy, mintha az kígyózna. Ezt követően lefoghatod vele az ellenséget, és onnantól nincs menekvés - magyarázta el neked Yamato a technikai hátterét a jutsunak, majd hátrébb lépett és várt, hogy mit fogsz kezdeni.

- Ó, igen - csapott a homlokára, és folytatta. - Nyugodtan használhatsz engem kísérletezésre, ne aggódj, ki tudom védeni, hogyha valami... komplikáció adódna. És hidd el, elég jó technika. Egyszer lefogtam vele egy... - eddig mondta Yamato, mivel gyorsan elharapta a mondat végét, és csak legyintett egyet, majd jelezte, hogy kezdheted. Nos, minden információ a birtokodban volt, már csak kezdeni kellett vele valamit... itt volt az ideje, hogy egy újabb Mokuton technikát elsajátíthassál, ezzel bővítve az amúgy egyre jobban növekvő repertoárodat...

**Hasegawa Zauki** Vas. Jan. 07 2018, 22:49

/Kagami/

Egyszer lefogtam egy... és ez is egy olyan mondat, melynek nem valószínű, hogy valaha megtudjuk a végét, vagy mert végtelenül perverz egy sztori, vagy mert hihetetlennek hangzana... túl sokat nem is agyaltam rajta, inkább párszor még végrehajtottam az előbb megtanult technikám, hogy megfelelően begyakoroljam éles szituációban való alkalmazásra. Nem kérdezősködtem az azelőtti történésekről, a kórházban mondottakról, s nem akadékoskodtam semmivel kapcsolatban. Az utóbbi idők megtanították, hogy nem feltétlen az a legjobb módszer, ha hangot adunk érzéseinknek, vagy az igazságot követelve rontunk rá olyanokra, akik tudhatják. Nem voltam közel sem olyan helyzetben, hogy egyiket is megtegyem, még mindig nem voltam teljesen tisztában azzal, milyen címszó alatt tartanak itt. Fogoly? Egy szövetséges falutól? Vagy egyszerűen "igényt tartanak a segítségeimre", mint "vendég" shinobi egy szövetséges faluból? Ezek a kérdések eddig nem voltak tisztázottak számomra, ám tiszta volt előttem is, hogy teljes mértékben nem tusolhatják el Kumoi eltűnésem, még ha kaptam is egy fejpántot és iratokat az itt tartózkodásom legalitásáról. Mindenesetre miután úgy éreztem, már elég jól megy, tovább léptem jelenlegi feladatomra. Gerendák melyek lefognak... Egyszerűnek hangzott akkor és ott, azonban bebizonyosodott természetesen, hogy nem az.
Végrehajtottam a kézjeleket, kinövesztettem a fát a talajból, s megragadtam volna vele épp Yamatot, ám ekkor reccsenések hangja szólt közbe. Rá kellett jönnöm, hogy önmagában a gerendák nem épp a leghajlékonyabb dolgok a világon, és különös figyelmet kellett szentelnem arra, hogy ezt kiküszöböljem a megfelelő chakrahatásokkal.
~ A fa törékenységét talán ki tudom küszöbölni ha egyszerűen úgy irányítom a chakrát, plusz kicsit beleadok még, azonban a gyorsasággal is kezdeni kéne valamit, illetve a bemutatott példa alapján közvetlen alattam jelentek meg a lefogni kívánó fák, tehát a pozícionálásra is figyelni kell. A földben el kell vezetnem a chakrát, majd azt egyfajta aknaszerűen kirobbantani és olyan gyorsan elfogni ahogy lehet... na igen elfogni.. nem ártana ha tudnék vele célozni is.. ~
Kértem hát egy kis időt, hogy az előbb magamban felsorolt műveleteket külön-külön be tudjam előbb gyakorolni. Először előhoztam a földből pár gerendát, s a rostjaiba, magába a fába próbáltam megfelelő mennyiségű chakrát vezetve formázni azt a legkülönfélébb alakzatokra. Spirálisan megtekerve, kockába forgatni, összefonni...stb. Majd miután ezzel megvoltam, jött a következőlépés. A gerendákat először magam előtt, majd fokozatosan lépésről-lépésre távolabb és távolabb hoztam a felszínre, egészen addig míg jelenlegi képzettségem és képességeim engedték. Végezetül pedig a gyorsaság maradt. Ez volt talán a legnehezebb feladat... A gerendákat egyszerre alkottam meg fokozatosan egyre távolabb, s próbáltam minél gyorsabban és gyorsabban előhozni őket, majd minden "lépésnyi" távolságnál más-más egyre bonyolultabb alakzatot, szintén a lehető legkevesebb idő alatt megalkotni. Természetesen nem egyszer végeztem el ezeket a gyakorlatokat, sokszor kellett megcsinálni ahhoz, hogy ténylegesen ráérezzek, ám mikor eljött a pillanat, Yamato elé álltam, s megpróbáltam kivitelezni a jutsut. Amennyiben nem sikerült visszamentem gyakorolni majd egy idő után ismét megpróbáltam, ám amennyiben sikerült elégedetten ültem le a földre, s néztem végre bele tekercsembe, hisz végre talán időm is jut rá...

**Uchiha Kagami** Vas. Jan. 07 2018, 23:24

/Zauki/

//Szép volt! Ezzel ezt a tanulássorozatot le is zárnám, és egyúttal megnyitnám a következőt, tehát ezzel egy részzárást ejtünk most meg. Jutalmad +30 chakra, továbbá az időugrás, és kivételes minőségű - még ha inaktivitás miatt egyes esetekben meg is szakított - játékod miatt a Genjutsu Kai technikát felírhatod magadnak, mint ajándéktechnika a KM-től. Ezeken kívül, a poszt első fele a mai napról fog szólni, utána viszont eltelik játéktéren is a két hónap, ami az időugrásban történt meg. Instrukciókat ezzel kapcsolatban lentebb fogok majd közölni//

Nos, mondhatni jól vetted az akadályokat, ez a technika is sikerült neked. Yamato már-már elismerően nézett rád, és a válladra tette a kezét. - Szép volt. Ha így haladsz, akkor előbb-utóbb túlszárnyalhatsz bizonyos történelmi személyeket is. Mára azonban legyen elég, így is nagyon megerőltetted magad. Esetleg még gyakorold egy kicsit, hogy tökéletes legyen, utána menj haza. Ankoval mi eltüntetjük a nyomokat, mire hazaérsz, már ő is ott lesz, és várni fog a vacsora. Hiszen az ebédet is kihagytad! - közölte veled az információkat, és, amennyiben ott maradtál, hogy gyakorolgassál, akkor sötétedés után mindenképpen hazairányítottak téged, a tekercsedet igazán már csak ott tudtad megnézni. Sok-sok technika leírását láthattad benne, az első egy-két tekerése pedig magáról a Mokutonról, mint elemről szólt, és értekezések voltak benne Senju Hashirama Shodaime Hokage képességeit illetően. A technikák közül sokat felismerhettél, hiszen tanultad már őket, de mindegyik rendesen rendszerezve volt benne, voltak köztük Lombfa, Gerenda és más technikák is... de láthattad, hogy bizony már csak a nevük miatt is hatalmas erő kell egy-egynek az elsajátításához. Yamato ígérete bevált, mire visszaértél, Anko már rég ott volt és kitett eléd egy nagy adag bento-t, mikor besétáltál a lakásba... úgy nézett ki, végre egyszer, igazán teli gyomorral feküdhetsz le aludni...

*

Két hónap múlva... bizony hosszú idő telt el Konohába való érkezésed óta, amely alatt lezárult a IV. Nagy Shinobi Háború és kihirdették a Chuunin Válogató Vizsgát is, mintegy a háború lezárást követően. Számodra az eltelt idő leginkább edzésből és folyamatos csodálkozásból állt, hiszen tényleg nem bántak veled fogolyként, ámbátor az eltelt időben Anko lakásán voltál elszállásolva, de ezt megmagyarázták neked, hogy biztonsági okokból kellett, amíg mindent el nem intéznek. Útközben végül megegyeztek Kumogakuréval is, és alá kellett írnod Yamato, egy ismeretlen kumogakurei Jounin (valami Jonouchi volt a neve, ennyire emlékszel igazából) és egy konohai genin jelenlétében egy csereprogramról szóló nyilatkozatot, melynek értelmében a konohai Genin átkerült Kumogakurébe, te pedig végül maradhattál itt, így jelenléted immáron hivatalos volt a falu számára, nem kellett hamis adatokkal a rendszerbe csempészni téged, ahogy azt először tervezték. A második hónap végén, mikor megjött a hivatalos értesítő is arról, hogy te immáron konohagakurei shinobinak minősültél papír szerint, Konoha egy külsőbb részében kaptál egy egyszerű, egyszobás, fürdőszobás-konyhás albérletet; semmi extrával nem volt felszerelve, csak az alapvető élet kellékeivel, amelyeket innentől magadnak kellett finanszíroznod. És, bár attól függetlenül, hogy konohainak lettél minősítve, a záradékok alapján tudtad, hogy Kumogakure visszahívhat, amennyiben olyan helyzet áll fenn a faluban... mint például egy háború.

Hát... itt volt az ideje teljesen önállósodni, ezt meg is mondták neked mentoraid, ettől függetlenül rendszeresen foglalkoztak veled... ahogy most is. A csendes kis kellemes, napsütéses napon nem más, mint Yamato kopogott a lakásod ajtaján, ami eléggé... nos, árnyékban volt, és nem igazán láttak rá azok, akiknek nem kellett rálátnia. Ha kinyitottad az ajtód, akkor szembetaláltad magad a már jól ismert tanítóddal, aki szélesen mosolyogva köszöntött téged. - Készen állsz egy kis tanulásra? Remélem igen, mert nem lesz sétagalopp a mostani! - közölte veled, és amennyiben igent mondtál és felszerelkeztél, úgy elindultatok, de nem a Harmónia kertjébe, hanem ki a faluból. Sokat mentetek, míg végül egy halott erdő határán találtad magad; körös-körül csak halott fák hevertek. - A legenda azt tartja, hogy Shodaime-sama itt nem növesztett erdőt, mert elfelejtette... hogy ez igaz-e, azt senki sem tudja, de most azért vagyunk itt, hogy valami nagy, területre ható technikát is gyakoroljunk, amit nem kéne Konoha közepén megpróbálni. Gondolom kerestél valamit az eltelt időszakban... mondj egy jó technikát... te! - mondta, és nézett rád várakozva.

//Nos, az eltelt két hónap alatt tehát véget ért a háború, bejelentették a Chuunin Vizsgát, Zaukival pedig elrendezték a dolgokat, így ott tudott maradni csereprogrami keretben Konohában. Amennyiben írsz bővítményt, kérlek, térj ki ezekre a fontosabb eseményekre, továbbá ne felejtsd el belevenni, hogy Zauki ezeket miként élte meg. A következőbe, amennyiben kitartasz terved, azaz a Kajukai Kourin mellett, úgy egy élményhosszúságú posztot kérnék tőled, méghozzá ide, a kihalt erdőbe és az a poszt tartalmazza kérlek ennek lereagálását, így bontsd két részre; az első része evidensen csak egy néhány soros lereagálás legyen, utána viszont élményhosszban a tanulás. A tanulás idejére engedélyt kapsz mozgatni Yamato NJK-t a belátható határokon belül természetesen. Jó munkát, és köszönöm a játékot! És gratulálok az A szinthez, kiérdemelted!//

Ajánlott tartalom