Hazame Karou

**Hazame Karou** Csüt. Jan. 30 2014, 14:42

Yo!

Nos, a pályázatom célja: Jellemváltoztatás
Ennek az okai egyszerűek, mégis elégségesek ahhoz, hogy meglépjem ezen lépést. Pár éve amikor "elkészült" a karakter, még kissé bizonytalan, amolyan tapogatozás volt ez számomra a kisebb nemzetek felé, s az alkotás közben - bevallom - nem voltam tökéletesen átgondolt. Ám ezt a hibát most úgyhiszem ki kell javítanom, hogy játszhatóbb legyen a karakter. Nem sokat, de amikor játszottam vele, egy kissé más kép alakult ki róla, mint a jelenleg meglévő jelleme. S ezt jó volna pontosítani, nem csak azért, mert így számomra jobban élvezhetővé válna a játék, de remélhetőleg a mesélők is jobban átlátnák azt a logikát, amivel a karakter rendelkezik, ezáltal érthetőbb, élménydúsabb lenne egy-egy kaland.

Mostani jellem: Elszánt,bátor és megfontolt sok esetben, de van amikor elveszti a fejét. Csendes és kissé visszahúzódó.

Mósosított jellem: Szamuráj Ő a shinobik között. Hiszen a Bushidou eszméi közelebb állnak hozzá, mint amit a ninjatársai vallanak. Ebből következik, hogy elszánt, a megfelelő célért akár az életét is odadobja. Rejtőző büszkeség lappang benne, mely néha az árnyékban marad, de könnyedén elő is törhet. Kissé talán balga, de nem ostoba, céljai vezérik, legyenek azok bármily jelentéktelenek. Gyakran pécéz ki magának riválisokat, akikkel ha láthatatlanul is, de folyton-folyvást verseng. Érzelmeinek nem feltétlen ura, ám képes hideg fejjel gondolkodni, a kérdés itt csak az, hogy igazából akar-e.

Uchiha Madara Vas. Feb. 02 2014, 15:08

Szép napot,

Egyetlen kérésem lenne a pályázattal kapcsolatban, írj egy rövidebb történetet, amelyben kijátszod. Nem csupán a változást kell leírni, hanem annak körülményeit is.

Madara

**Hazame Karou** Hétf. Márc. 17 2014, 11:56

A rozoga faház, sötét, árnyékos szobáiban olyan, mintha kísértetek laknának benne. Az ajtók rizspapírja több helyen is hiányos, lyukas. A hidegebb időkben, csak a legbelső teremben lehet aludni kényelmesen, ahol pattog a tűz, és kellemes az idő. Ez a szoba van egyedül rendben tartva. Csak ez, semelyik másik. A tető itt ép, és a háznak egyedül ebben a részében vannak bútorok, valamint holmik. Bútorok… Ó, mi az a két ágy és apró szekrény… De legalább az erdő szélén, nem pedig a nyomornegyedben van ez a kis menedék. Az otthonom. Talán Katsumi elvárja tőlem, hogy megjavítsam? Ugyan, dehogy. Ő is tudja: én harcos vagyok nem holmi ács. És különben is… Így emlékeztet a céljaimra és a régmúlt időkre, amikor még boldogabb volt az élet és ez egy békés családi ház volt. Gyakran egyikünk sincs itthon. És mivel néha a vándorok csak úgy betévednek ide, ezért kénytelenek voltunk a belső szoba ajtaját megerősíteni. Ez olyan jól sikerült, hogy beleidomul a falba, alig észrevehető. És a zárja erős. Ez nem rizspapírból van, hanem tömör fa. Milyen keserves munka is volt, de az egyik barátom apja segített. Szívességből tette, de mindketten tudtuk, hogy legalább ennyivel tartozik nekünk. Azon a végzetes napon én és mostohaapám megmentettük három gyermeke életét. És a többi barátomét is. Még csak ötéves voltam akkor és nem is szántszándékkal löktem fel a részeg shinobit, de ez időt adott arra, hogy megérkezzen Ő. A mostohaapám. Engem megkorbácsoltak, nevelőapámat pedig megölették. Érzem, amint eluralkodik fölöttem a hideg gyűlölet. Mindig érzem. Bosszút fogok állni, nem csak azon a részeg shinobin, aki mellesleg, mint kiderült, az igazi apám, hanem a falu vezetőjén is. Ilyen elfogultnak és engedékenynek lenni, csak mert az egyik testőréről van szó…
Majdnem minden nap megesküdöm erre. Mégis éppen ezért nem érzem magam tökéletes shinobinak. Hiszen az nem több eszköznél, nem lehetnek személyes céljai, mindenét a falunak kell adnia. Hát én nem fogom. Nem szolgálok boldogan egy rossz vezetőt. Megerősödöm és megölöm. De nem csak Őt! Kiírtom az egész bandáját úgy ahogy van, a becsületszavamat adtam, ezért megteszem, még ha belehalok is!
Eszembe jutott egy vándor, aki azt hitte, hogy a ház lakatlan. A belső helyiséget nem találta meg, de az egyik sarokba kucorodott. Nem lepődtem meg amikor megláttam. Nem ez lett volna az első eset, hogy betolakodó érkezik. Mint megtudtam Szamuráj volt. És igen csak becsületes ember! Amint megtudta mi a helyzet, azonnal bocsánatot kért és felajánlotta, hogy fizet a szállásért. Természetesen nem kértem pénzt, sőt adtam neki még ételt is, majd beszélgettünk egy jót. Sok dolgot tudtam meg akkor. Beszélt egy nagy harcosról, akinek három mondata még most is a fülembe cseng:

„ Bármi legyen is az utad, indulj szomorúság nélkül!”

„ Mondj le az életedről, de nem a becsületedről!”

„ Soha ne térj le a harcosok útjáról!”

Sokat mesélt a vándor ezen harcos szavairól, de ez a három mondat fogott meg a leginkább. Most is, ahogy rágódom rajtuk, a belőlük áradó erő… Mások fanatizmusnak mondanák, de én nem. Ez egy harcos szellemének vezérrugója. Megremegek belé, ha elgondolom, hogy mivé tesz a bosszú, ha nem világosítanak meg eme szavak. Talán már nem is élnék.
Egy papírra felírtam a vándor és a nagy harcos nevét. Szeizában ülök előtte és a legmegtisztelőbb meghajlást alkalmazom. Az egész tenyerem érinti a padlót, mutatóujjaim összeérnek. Hálám és Tiszteletem, Köszönetem jeléül. Olyan eszméket mutattak meg nekem, amik nélkül egyszerű, gyilkolni vágyó shinobi lennék. De nem az vagyok. Ninja vagyok, akit nem az ostoba propaganda, vagy a vak hűség vezérel, hanem a harcos szelleme, mely az Úton tart. Meggyújtok egy füstölőt. Ilyen szegényes életmóddal ez luxusnak számít, pláne, hogy a küldetés ritka mint a fehér holló. Olyan idők ezek, amikor csak az erős tud tenni valamit a világért. A gyenge emberek mindent megtesznek hogy Ők vagy a családjuk életben maradjon. Így fogalmazna Ashige, vagy az Apám. De szerintem nem gyenge az aki óvja a családját. Viszont az tény, hogy a harcos ilyen időkben nem alapít családot, nem őriz kötődéseket a szívében hanem teszi, amire céljai és Útja kötelezi!
Katsumi megérkezett, könnyed léptekkel libbent be a kis szobába. Egyre bájosabb lesz, ahogy telnek az évek…
- Karou egyre inkább azon gondolkodom, hogy el kellene szöknünk innen. Menjünk messzire, ahol senki nem találhat ránk. Háború van, ugyan ki akarna keresni minket?
- Shinobik vagyunk Katsumi! Keresni fognak… És különben is, ígéretet tettem, márpedig az én szavam Vas! Nem fogok elfutni a szavaim elől!
- Tudod, amikor rád nézek… egyre inkább olyan leszel mint apa, pedig az lehetetlen…- a lány szemén apró könnycsepp gurul végig.
- A vér nem köt össze minket, de Ő nevelt fel! Miért ne hasonlíthatnék rá? Az életét adta azokért, akiket nekünk is védelmeznünk kell. Erre én is kész vagyok…
Miután bosszút álltam, teszem hozzá magamban. A lány lemondóan rám pillant majd elfordul. Nem kérdéses, hogy hasonlóak az érzései, mint nekem. Csak nagyon csalódott és nem tudja mit tehetne ez ellen. Az Ő szülei az Én mostohaszüleim. Tartozom nekik annyival, hogy akár az életem árán is megvédem a lányt. Ez a minimum.

// Tehát az fentebbi kérvények története lenne ( lásd első post). //

// Szerk.: Az idézetek Miyamoto Musashi halála előtti írt könyvéből, a Dokukodo-ból vannak //

Deidara Szer. Ápr. 02 2014, 12:35

Elfogadva. Természetesen márciushoz számít, tehát e hónapra újra kettő a kereted. Tüntesd fel a változást az adatlapodon.

Ajánlott tartalom

Hazame Karou

Hazame Karou

Re: Hazame Karou

Re: Hazame Karou

Re: Hazame Karou

Re: Hazame Karou