Kiképzőterep

A Falu egyetlen Kiképzőterepe, ami leginkább sziklás és erdős részekből áll.

Ismét egy újabb nap Tanigakureban. Hősünk felkelt reggel, nagy ásítások és nyújtózkodások közepette, kicsoszogott papucsában a konyhába, ahol az anyja várta a reggelivel. A bőséges kaja után, kocogva elindult a kiképzőterepre. Úgy tudta, hogy ezen a napon a mesterével vagy éppen a nagybátyjával fog edzeni. Nem is tétlenkedett, el is kezdte a bemelegítő gyakorlatokat. A csuklóin 5-5 kilós súlyokat viselt, a lában 7,5-7,5 kilós súlyokat, valamit volt rajta egy 20 kilós súly mellény is, így 35 kg-os terheléssel kezdte el a bemelegítést. Először 200 fekvőtámasz következett, utána ugyannnyi felülés, majd szintén 200 guggolás. Kőkeményen nyomta a gyakorlatokat, mikor a távolból egy alakot vélt felfedezni, de az erős napsütéstől és nagyobb távolságtól, nem tudta kivenni, hogy ki is lesz az, az illető aki felé közeledik. ~ Na vajon ki lehet ez? Melyikük lesz az, nagybratyó vagy a sensei? ~ tette fel a kérdést magának.
- 188, 189, 190, 191..... - számolta Takeo a guggolásait, miközben már izzadott. No igen, geninünk még mindig edzésmániás, de neki ez kell. Izzadság, hasogató izomláz és a gyötrődés, ez a "trió" a mi shinobink fejlődésének a kulcsa. A mai napon is lelkes volt, hiszen tudta, hogy valami újabb jutsut fog megtanulni. Aki taijutsu-specialista akar lenni, annak bizony güriznie kell, méghozzá sokat. Geninünknek az edzés nem csupán egy szükséges dolog a fejlődéshez, hanem igazából már egy életstílus, az életmódjává vált.

//A könyvet az adatlapodra is felírhatod. E/3-ban próbálok most már írni, hogy jobban illeszkedjen a posztodhoz.//

Keményen nyomatta a guggolásokat a genin, miközben megérkezett Sora sensei is. Takeo becsületesen végig csinálta a 200-at, majd mesterétől kapott egy kis könyvet, ami taijutsu technikákat tartalmazott. A genin iszonyatosan megörült neki. ~ Azt a mindenit! A sensei, senseiének a könyve! ~ örült neki magában. Shinobinknak ez olyan volt, mint amikor Mózes lehozta a hegyről a kőtáblákat, ez neki a taijutsu-biblia. Ráadásul még a tetejében Sora azt is közölte vele, hogy bármelyik technikát megtanítja neki, amelyiket csak hősünk akarja. 
Nem is tétovázott sokáig, miután szépen megköszönte az ajándékot, azonnal ki is nyitotta a könyvet, majd figyelmesen el is kezdte olvasni, persze ez beletelt egy kis időbe, hiszen ha taijutsuról van szó, akkor nem hamarkodja el a döntést. Sok kiváló technikát tartalmazott a könyv, ám valamin megakadt neki a szeme, az az egy bizonyos jutsut újra el is olvasta, majd válaszolt is a mesterének:
- Meg van! Az Alvó Medve Morgása nevű technikát szeretném megtanulni. Azért, ezt mert egyrészt, számomra egy különleges technikának tűnik, másrészt ez a jutsu kiválóan fejleszti az intuitív megérzéseket, és az éberséget. Harmadrészt, ahogy olvastam ez inkább főként védekezésre alkalmas technika. Eddig csak támadó taijutsu technikákat tanultam, ideje a védekezésemen is csiszolni, mert őszintén szólva, bizony a védelmemen van mit javítani. - jelentette ki határozottan.

Szabadon leírhatod, mi történt az egy perc alatt. Egyszer hárítani tudtad az ütéseket. Amennyiben az indoklásod jó, nem csak szerencséd volt. 

//A jutsu leírása eléggé rövid, nem mellesleg abszurd is (ha valakit megütnek alvás közben, ugyanúgy érezni fogja, hiszen felriad). Amit pedig Lee csinált, ennél egy magasabb szint, hiszen a lényeg egy másik stíluson volt. A leírt formában úgy gondolom, felesleges lenne megtanulnod a technikát, így amit mi csinálunk, kissé különbözni fog a leírtaktól - hasznosabb lesz. Persze az alvás közben való védekezés később még szóba jöhet, ha ragaszkodsz hozzá.//

Takeo érdeklődve hallgatta végig mestere magyarázatát, majd el is kezdte a gyakorlatot. Levette a fekete fejkendőjét, majd azzal kötötte be a szemét. Tényleg nem látott semmit, még a kendőn keresztül sem. Ezután felvette a védekező alapállást, a kezeit maga elé tette, éppen azért, hogy egyrészt tartson valamiféle távolságot, másrészt pedig azért, hogy ha ide-oda mozgatja a kezét, akkor levédje - még ha csak a véletlen szerencsének is köszönhető - felé irányuló csapásokat. Majd ezt követően szólt a senseinek, hogy mehet a dolog. 
Geninünk próbált erősen koncentrálni, főleg a hallására próbált először hagyatkozni, de nem járt sikerrel. Sorra bekapta az ütéseket, mikor a fejét akarta védeni, akkor a gyomrára kapott egyet, mikor a hasát akarta védeni, akkor az arcába kapott, mikor pedig egyik kezével az arcát védte, a másik kezével pedig a hasát, akkor bezzeg a szegycsontjába kapta be a találatot. Pár rúgást bekapott bokára és combra is. 
~ Ez a "vakharc" eléggé nehéz dolog, már most tudom előre, hogy ez a legnehezebb taijutsu technika, amit eddig tanultam. De sebaj, ha sikerül ezt kitanulnom, akkor rossz látási körülmények között vagy ideiglenesen, átmenetileg megvakult állapotban is képes leszek kitérni az ellenfeleim csapásai elől. ~ vonta le a következtetéseket magában, miközben ugyan kapta be az ütéseket. Ám végig gondosan fülelt, meghallotta, hogy mestere mozgására erősebben ropog a kavicsos talaj.
~ Sokkal jobban ropog a talpa alatt a talaj. Sora sensei felszedett hirtelen 20 kilót? Nem....ilyen hamar nem tud az ember meghízni, de a súlypontja alacsonyabban van. Vagyis leguggolt ~ ezután egy erősebb hangra lett figyelmesebb ~ Most pedig mint ha súrlódás hangja lenne, pont olyan mint a köríves rúgásoknál. Szóval guggolás + egy helyben forgás, az annyi mint.... A fenébe, ez egy lábsöprés!! ~ épphogy rájött shinobink a megoldásra azonnal fel is ugrott. Ez volt az első kitérése a mestere támadása elől.

Takeo állapota: 90%

//Feladatod, hogy kitaláld, mivel van dolgod. Több feltételezést is írhatsz. Természetesen a lényeg azon van, hogy milyen tervekkel állsz elő: jöjj rá, mit kell megfigyelned ahhoz, hogy ki tudj térni az újszerű csapások elől! Tipp: a fegyver típusa, ezáltal a használatának módja is sok mindenről árulkodik.//

Miután geninünk sikeresen kitért a lábsöprés elől, utána közel egy percnyi csend következett. Shinobink ugyan hallotta, hogy megmozdul a fű, de mire megmozdult volna, a tarkójára csapódott valami. Először igen csak meglepődött, hogy a mestere máris valamiféle eszközt, pontosabban fegyvert fog bevetni ellene. Azt egyből érezte ő is, hogy fafegyvert alkalmaz Sora sensei.
~ A mindenit, máris fegyverrel támad? De milyen fegyverrel? Azt éreztem, hogy fából van és henger alakú. A nagybátyámmal már régóta gyakorlok botvívást, így tudom milyen érzés ha megütnek bottal. Bo, jo és hanbo nem lehetett, mert akkor mesternek jóval távolabb kellett volna állnia tőlem, hiszen ezek a botok azért annyira nem rövidek. Valamint, amikor ezek botok valamelyikével ütnek, az ad a levegőben egy kisebb búgó hangot. De itt ilyet nem adott. Másrészt a mester elég közel volt hozzám, hallottam ahogy megzörrent a fű. Ráadásul a amikor eltalálta a tarkómat, olyan érzés volt, mint ha nem is ütött volna a kis méretű fa eszközzel, hanem inkább nekem dobta volna. De kötve hiszem hogy kisméretű botokkal dobálna. A láncos fegyverek becsapódása olyasmi találatkor, mint ha dobták volna. Szóval kisméretű láncos fafegyver, hát ilyen egy van. A nunchaku. Igen ám de, nem hallom azt ahogyan a láncszemek összecsúsznának. Bár a nunchaku két rövid botból álló részét, nem feltétlenül csak és kizárólag fémlánccal lehet összekötni. Vannak olyan nunchakuk is, ahol a két fadarab közötti részt, nem lánccal, hanem dróttal vagy erősebb és egyben vastagabb madzaggal, esetleg vékonyabb kötéllel kötik össze. A másik lehetséges rövid fafegyver a tonfa. Ugyanis a derékszögben oldalra álló rövid markolatánál fogva megpörgetheti azt a mester az ütése kivitelezésekor és az is kelthet ilyen becsapódó hatást. ~ analizálta a helyzetet magában és próbált rájönni a megoldásra, miközben persze folyamatosan kapta be az ütéseket. 
  Amennyiben a feltételezett fegyver nunchaku, akkor azt Takeo nagyon jól tudja, hogy a nunchakut először meg kell pörgetni és úgy lesújtani az ellenfélre. Mivel a mestere lépéseit hallja így nagyjából be is tudja mérni annak helyzetét, azt is tudja, hogy milyen magas a mestere, ezáltal nagyjából meg tudná becsülni azt a magasságot, ahol a mester a kezében tartja a fegyvert. Szándékosan beengedne még egy találatot, majd a becsapódás alapján és a mestere lépése által keltett hangok alapján utána fogna/ütne a fegyvernek, pont akkor amikor a mester éppen pörgeti a fegyvert az ütése kivitelezése előtt. 
  Ha viszont a fegyver tonfa, akkor is hasonlóan járna el, hiszen azt is meg kell pörgetni a derékszögű markolatánál fogva. Bár a tonfa esetében nem muszáj megpörgetni a fegyvert, hiszen nem összekötött láncos fegyverről van szó.

//A leírásban mindenképp legyenek új gondolatok, és legyen viszonylag terjedelmes. A most történt eseményekből is le lehet szűrni jó néhány dolgot.//

A geninnek sikerült megfognia a mestere fegyverét, és bizony az analízise helyes volt, a fegyver valóban egy nunchaku volt. De a sikerének nem örülhetett sokáig, ugyanis Sora sensei nem igazán kímélte őt, folyamatosan ütötte és rúgta őt. Shinobinknak ugyan sikerült egyre többször is kitérnie a támadások elől (persze azért még is kapott, nem is keveset), ám a sensei ördögibb módszereket is bevetett, shurikeneket is használt, amik sajna be is találtak. Ekkora már hősünk nem volt valami jó állapotban, sőt kifejezetten rosszul festett. Mikor végre levehette a kendőt a szeméről, akkor kapta az újabb utasítást, le kellett írnia a tapasztalatait. Miután a sebesüléseit nagyjából ellátták, el is kezdte az írást, a papírlapon ez állt:
" Az Alvó Medve Morgása nevű technika, elsősorban az éberségre épít. Tulajdonképpen egy speciálisabb "vakharc". A stílus hatékony alkalmazásához, több dolog is szükséges. Először is fontos, hogy a használó a látásán kívül a többi érzékszerve alapján (pl: hallás, tapintás) is tudja érzékelni az ellenfele mozgását. Fegyveres támadás ellen, csak is úgy lehet vakon harcolni, ha a technika használójának is vannak előzetes tapasztalatai sokféle fegyverrel kapcsolatban. Fontos, hogy ismerje a fegyverek kinézetét, használatuk módját, és a használatuk közben keltett hangokat is felismerje. Ezenkívül tisztában legyen fegyverek méretévek, kinézetével és azzal is, hogy milyen anyagból készítették. A fegyverek felépítésüknek köszönhetően meghatározott módon lehet forgatni. Például: A karddal le kell sújtani, a kusari-gamát pedig először meg kell pörgetni. Ezek alapján hozzávetőlegesen egész pontosan ki lehet következtetni az ellenfél taktikáját. 
A hangok alapján meg lehet becsülni, hogy az ellenfél milyen távol van tőlünk, azt is, hogy hányan vannak (amennyiben több ellenféllel van dolgunk), milyen gyorsan mozognak, sőt azt is, hogy irányba mozognak. Miden ember a harca során használ egyfajta mozgási sémát, ez alapján is ki lehet szűrni, hogy mi lesz a következő lépése. 
Összességében: Ahhoz, hogy ezt a stílust hatékonyan lehessen alkalmazni, rengeteg tapasztalatra, gyakorlásra és sokféle harcmodorban való jártasságra van szükség." - mikor Takeo leírta, a tapasztalatait, odaadta a lapot a mesterének. Ő pedig nyilván el fogja olvasni. A genin kíváncsi volt a mestere véleményére, hiszen bármi is legyen az ő véleménye, nindzsánk abból tanulhat.

Takeo edzése véget ért az nap, fáradtan és sérülten ment haza. Rájött az új taijutsu technika lényegére innentől kezdve már csak, az volt hátra, hogy sokat gyakorolja. Öt napon keresztül gyakorolta mesterével ezt a jutsut, és még ha csak lassan is de picivel egyre jobban és jobban ment neki. Ezután következett 2 nap pihenés, hiszen tudta, hogy a nagybátyjával is edzeni fog, A genin nagybátyja alapvetően kicsit szigorúbb oktató volt, mint Sora sensei, éppen ezért, ahhoz, hogy nála jól teljesítsen, kipihentnek kell lennie. 
  Le is telt a két nap, shinobink sietve rohant a kiképzőterepre, hiszen Kazuya mindig időben jelent meg mindenhová, ő soha sem szokott késni. ~ A fenébe elaludtam! A nagybratyó tuti le fog szidni! Aztán hiába mondhatom neki, hogy az utóbbi napokban keményen és sokat edzettem. ~ gondolta magában rohanás közben. Hősünknek a taijutsu mellett a másik járható út az a fegyveres harc volt, jelen esetben pedig a kenjutsu. Ha netán valami nem menne ököllel, akkor ott a kard. Kíváncsi volt, hogy a mai napon miféle edzés lesz.
- Jó reggelt Kazuya bácsi! - üdvözölte nagybátyját a genin.

//Ha jól látom, még nem tanultál mesélővel, és talán élményben sem kenjutsu technikát, ezért kezdünk az elmélettel.//

Shinobink rohant a kiképzőterepre ahogyan csak tudott, mikor odaért már látta, hogy a nagybratyó ott ült az egyik fa tövében, elégedetlen arckifejezéssel. Ezt utána szóban is megerősítette. ~ A fenébe! Sejtettem, hogy le fog cseszni a késésért. ~ gondolta magában majd, hirtelen Kazuya egy villámgyors szúrást kivitelezett a kardjával. Takeo csak tátott szájjal nézte, nem is látta azt, hogy előhúzta a hüvelyből a kardot, sőt a szúrást sem, mindössze annyit, hogy hirtelen ott termett a szeme előtt egy kard. 
- Azt a mindent! Szóval ezt fogom megtanulni.  Először a kezeimbe vezetném be a chakrámat, ezzel gyorsítanám fel a karomat, így pedig gyorsabban tudnék szúrni a karddal. - válaszolt nagybátyja kérdéseire. Ezután pedig követte az utasítást. Egy vastag törzsű fa elé állt, majd kivonta a ninjatoját és el is kezdte a gyakorlást. Az első szúrás nem sikerült valami jól, a kard elcsúszott a fa törzsén, ahogyan a második is. A probléma az volt, hogy a genin nem tartotta a ninjatot stabilan, valamint a szúrása sem volt tökéletesen egyenes. A gyakorlás kezdeti fázisában nem is használta a chakráját, ugyan is először a mozdulat sort akarta jól megtanulni. Minél képlékenyebben megy a mozgás, később anál gyorsabban is fogja tudni megcsinálni. Így hát shinobink folyamatosan megállás nélkül kivitelezte a szúrásokat a fára. Igyekezett elkerülni minden apró felesleges mozdulatot. A gyakorlás közben arra már rájött, hogy ennél a technikánál az időzítés a legfontosabb. Folyamatosan csak szúrt és szúrt előre. A kardját erősen tartva hirtelen maga elé döfött. Volt olyan is, hogy olyan erősen - de sajnos kevésbé gyorsan - beleszúrta a fába a fegyverét, hogy utána alig bírta kicibálni onnan. Nem volt ez egyszerű gyakorlás, főleg úgy, hogy pár nappal előtte Sora sensei alaposan leamortizálta hősünket. Ám Takeo kitartott, a következő szúrásánál már egy igen minimális chakrát is használt, valamivel gyorsabb és erősebb lett a szúrása, de még mindig nem volt elég jó.

// Bocsánat a késésért! Sajnos rengeteg melóm volt (és van is) //

Takeo a saját módszere által kivitelezett gyakorlása, nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul igaza is volt a nagybátyjának, a mozdulatok betanulásával nem fog jelentősen előrehaladni a jutsu tanulásában. Szegény nindzsánkon látszott, hogy "taijutsus fejjel" akar megoldani egy kenjutsu technika begyakorlását. Holott egy kardforgatónak másképp kell mozognia, mint egy pusztakezes harcosnak.
Megpróbálta úgy csinálni, ahogy Kazuya mondta, a chakráját igyekezett a karja helyett a kardjába irányítani. Persze eleinte csak a kezébe sikerült, nem kevés idejébe telt, mire valamelyest sikerült a chakráját a kardjának a pengéjébe irányítani. Ezután következett a fa nélkül gyakorlás, szúrás előre a levegőbe.
Természetesen mi történt a legelső gyors szúrásnál? Na ná, hogy a mi kis geninünk pofára esett. Miután gyorsan felkelt újra neki leselkedett a feladatnak. A kardját megpróbálta olyan szögben, olyan erőben fogni, mint ha az, nem lenne más, mint valamiféle eszköz, ami szorosan a csuklójához lenne rögzítve, egyszóval illeszkedik a mozgásához. A pengébe vezetett chakráját természetesen még mindig fenn tartotta. Alkar izmait befeszítette, ezzel fejtett szúrás közben ki erőt. A súlypont elosztással már akadtak problémái, a pusztakezes harcosok ugyebár ütés és rúgás közben a súlypontjukat a csípőjükre helyezik, de itt most nehezebb volt a feladat, hiszen itt a kardba kell a súlypontot is helyezni. Bár Takeo jó fegyverhasználónak számított, de a botokkal, kusarigamákkal és a kamákkal kissé másképp kell harcolni. Ekkor jött rá, hogy bizony a kenjutsu elsajátítása egyáltalán nem egyszerű.
~ Érzem azt, hogy képlékenyebben mozgok, a chakra is rendben lett beleáramoltatva a kardba. Lassan jó lesz, de valami még mindig hiányzik. Mi lehet az? ~ próbált magában rájönni a megoldásra geninünk, miközben folyamatosan és szüntelenül gyakorolt. Sorra hajtotta végre a gyakorlatokat, olyan gyorsan, erősen és pontosan próbálta kivitelezni a szúrásokat amilyen gyorsan csak bírta. De azt is tudta, hogy Kazuya nem elégszik meg azzal ha csak jól csinálja, ugyanis ő nála hibátlanul kell megtanulni mindent.

//Én is elnézést kérek!//

Újabb tanács következett a nagybratyótól, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve, de persze erre a genin számított is. Kazuya nem volt olyan elnéző, mint Sora sensei. Ettől függetlenül persze továbbra is próbálkozott. 
~ Ez a technika elvileg könnyebb és nem is annyira erős, mint a legelső kenjutsu technika amit tanultam. De akkor, hogy-hogy ez nehezebben megy??! ~ elégedetlenkedett magában Takeo, miközben folyamatosan hajtotta végre a szúrásokat. Nagybátyja tanácsát megfogadva kicsivel lassabban és erejét visszafogva gyakorolt tovább. Mivel a precizitáson volt a hangsúly, ezért kieszelt egy újabb módszert. Odament az egyik fa elé, majd annak törzsére a kése segítségével egy kört karcolt oda. ez volt úgymond a "céltábla". Ezután pedig ismét eltávolodott pár méterrel a fától. 
Kinyújtotta egyenesen előre a kardját, majd úgy célozta be a kardja hegyét, hogy az a fába karcolt kör közepére mutasson. Mikor ez is megvolt, ismét elkezdett gyakorolni. Egymás után kivitelezte a szúrásokat, végig ügyelt arra, hogy a ninjatoja hegye a körre mutasson. Kezdetben persze lassan csinálta, a pontosság végett. Aztán mikor már precízen ment a dolog, fokozatosan kezdtek gyorsulni a szúrásai is. Bár shinobink szinte semmiben sem volt tehetséges, ugyanakkor ha valami nehézségbe ütközött, akkor a szorgalmával, vagy éppen a talpraesettségével igyekezett pótolni a hiányosságait, illetve a problémáit megoldani. Most sem volt másképp a dolog. Eltelt legalább egy óra, hősünk szúrások ezreit hajtotta végre. A súlypont koordinációja jelentősen javult, ahogyan a precizitása is. Mikor már úgy érezte, hogy igen jól megy, egy pillanatra megállt. Erősen koncentrált, chakráját a kardjába vezette majd a gyors szúrás közben, így kiáltott: - Kiri Sasu! - 
A technikát végrehajtotta. De vajon jól is sikerült neki?

//Felírhatod a technikát az adatlapodra, valamint – bár ez a tanulás viszonylag könnyen ment, hiszen a jutsu nem volt bonyolult –, +4 chakrát is!//

// Pein //

Nindzsánknak ma szabadnapja van, nem kell küldetésre mennie, és szerencsére a nagybátyjának Kazuyanak sem kell. Ilyenkor amikor mindketten szabadok, általában együtt edzenek vagy Takeo tanul valami új kenjutsu technikát a nagybratyótól. Ám ez a nap most más! A kis genin, tőle igen szokatlanul most ninjutsut fog tanulni. 
Hősünk pedig köztudottan meglehetősen béna ninjutsu-használó, nem véletlenül gürizik keményen azért, hogy kenjutsuban, de főleg inkább taijutsuban jó legyen. Ám a küldetései során megtapasztalta azt, hogy bizony vannak olyan szituációk, olyan helyzetek amikor sem az ököl, sem a kard nem elég vagy nem jó az adott probléma megoldására. Ilyenkor jönnek képbe a különféle ninjutsu technikák. Ráadásul miután Sora mesterrel kiderítették, hogy ő maga tűz elemű, így kénytelem valamilyen szinten elsajátítani az elemi ninjutsuk csínját-bínját. Bár Kazuya tanított már a srácnak pár alacsonyabb szintű katon jutsut, ám ezek ninjutsuk megtanulása igen csak nyögvenyelősen ment a geninnek. Egyik technika tanulásánál majdnem felgyújtotta saját magát, de szerencsére csak a ruhája pörkölődött meg egy picit.
Takeo izgulva várta a nagybátyját, nem is melegített be. Minek is, úgy sem taijutsu lesz most. 
~ Hú ha...vajon milyen jutsut fog tanítani Kazuya bácsi? Ugye nem fogom megsütni magamat? Remélem nem fogok sokat bénázni! ~izgult magában shinobink. A jounin sziluettje pedig kezdett kirajzolódni a távolban. Volt is miért izgulnia a hősünknek, hiszen Kazuya nem annyira elnéző, mint Sora sensei.

A nagybácsi által bevetett tűzjutsu egyszerre volt látványos és félelmetes. Amikor pedig végighallgatta a magyarázatot a technikáról akkor pedig csak nézett ostoba fejjel egy nagyot. 
-Őőő..izéé...biztos. Háát...megpróbálkozok vele. - nyöszörögte ki, kicsit félősen. Eszébe jutottak a kellemetlen emlékek. Először úgy gondolta, hogy hasonlóan kell eljárni, mint a Goukakyuu no Jutsu esetében. 
- Katon ..izé...akármi.. - mondta, majd csinált is egy nagy tűzgolyót de úgy, hogy miközben kifújta a lángokat elkezdte a fejét körkörösen mozgatni, ezzel "megforgatván" a tűzgolyót. A tűzgolyó azonban nem forgott, hanem egy körkörös mozgást írt le, aminek az lett az eredménye, hogy geninünk nadrágjának a szára, a sípcsontjánál lángra kapott.
- A fenébe, basszus! Ez ég..ez égő! - csapkodta kezével a lángokat, de túlpánikolva a szituációt, a legközelebbi pocsolyába térdelt, ezzel eloltva a tüzet, a gatyáján kívül szerencsére semmi sem égett meg. Szerencsére acélsúlyokat hord a lábszárán a taijutsus edzés céljából. Azonban most jól néz ki felemás nadrágban. Bal lábán hosszú nadrág, jobb lábán térdig érő rövidnadrág. Kazuya bácsi valószínűleg vagy igen mérges, vagy a saját homlokára csap, hogy hogyan lehet Takeo ennyire béna, vagy szimplán röhög egy hatalmasat. Pedig megszokhatta már, hogy unokaöccse ritka nagy balfácán a ninjutsuk terén. Ám hősünk nem adja fel! Ő nem az a típus, annak ellenére, hogy a ninjutsu technikákat csalásnak és varázslásnak tartja. Újabb próbálkozás következik. Tanulva az előző szó szerinti értelemben és átvitt értelemben is égő esetből, kisebb lángokkal próbálkozik először. Alkotott egy kisebb tűzgolyót, úgy hogy közben szakaszosan fújta ki a levegőt, ezzel pörgetésre kényszerítve a tűzgömböt. Ám az nem igazán akar pörögni, inkább csak hol szétfoszlik a gömbalak, hol pedig újra összeáll.