Kiképzőterepek

//Sai//

~ Hát, azért még megmaradt valami abból a lányból akit én ismertem. - elmélkedett a lány pirulásán. ~ Még chuunin? Ki nem néztem volna belőle. Már csak azért sem, mert ugye mindig osztályelső volt.
- Oh, köszi, de azért nem vagyok akkora szám. - most a fiún volt a pirulás sora. - A te tudásoddal biztos hamarosan az leszel. Én meg mostanában valahogy minden extrémebb dologból kimaradtam és ez azért piszkálja a csőrömet.
Inu ismételten talált valamit, ami miatt panaszkodhat és ami természetesen elütött az eddigi témától, de ez sohasem zavarta igazából. Ekkor a lány egy hirtelen ötlettől vezérelve előállt egy mindkettejük számára kiváló edzéssel. Név szerint egy megtanulandó új jutsuval.
~ Ez jól jöhet. Talán segít az alulképzettségemen, de ha mást nem is, legalább edzek. - fontolgatta az ötletet. ~ Gondolatolvasó lett?
- Rendben, én benne vagyok!

//Megtettem, bár Shirou bővítménye végére én beleírtam, hogy mik változtak! Ha akarod néz meg és tégy belátásod szerint! Amúgy bocsi a késésért! //

Immáron chuunin voltál, ahogyan örömmel néztél előre és az előtted eddig tiltott területre, ahogyan a kisebb gyakorlásod után örömmel ültél le a földre és pihented ki a fáradtságot. Ahogyan a fa árnyéka kellemes hűs érzést biztosított, de valaki megzavarta ezt a kellemes érzést. Halk lépések zajára nyitottad ki a szemedet, ahogyan egy fiatal fiú állt ellőtted. Nem volt fiatalabb nálad, de idősebb sem nagyon, ha egy év volt közöttetek akkor sokat mondok. Azonban érdekesnek érdekes volt. Hófehér bőre és fehér hosszú haja kicsit furcsa volt, révén Kumogakure lakossága enyhén ugyan, de sötétebb bortónusú. A fiú mosolyogva intett neked, ahogyan megállt, elég távol attól, hogy ne hatoljon be a személyes szférádba.
- Szia! Te lennél, a legutolsó chuunin vizsga hőse?- mosolygót rád- Tudod mindenki rólad beszél, hogy hogyan jutottál a döntőbe és milyen rendkívüli módon vizsgáztál le! Biztos nagyon büszke vagy magadra, hiszen ahogyan halottam elég sokat várnak el tőled! - osztott meg egy kis pletykát is, ahogyan zavarában megvakarta a tarkóját – De modortalan vagyok, még be sem mutatkoztam, a nevem Fofuku Tsurugi. Örvendek, hogy megismerhetlek! - lépett közelebb, ahogyan a kezét nyújtotta feléd.

A férfi csak mosolygott egyet, barátságosan, hogy kezet fogtál vele és bár érezted, hogy a kinti meleg ellenére, milyen hűs és jéghideg a fiú teste. Ha nem látnád, hogy csak ketten vagytok, azt hihetnéd, hogy akivel beszélgetsz halott. Fehér bőr, hűs test, elég furcsa, de mégis valamilyen melegséget is áraszt, barátságos és ahogyan ránézel nem látsz semmi olyant, amely az embert megzavarná. Furcsa érzés annyi szent, ilyen enne az ártatlanság? Akárhogyan is, az nem lehet, ha chuunin, akkor már kellett ölnie embert, de mégsem néznéd ki belőle, hogy egy ilyen ember képes ilyenre. De ahogyan végül is rátértél a lényegre, mely nem volt különös, de mindig is ilyen voltál és jobban teszik, ha ezt megszokják. Tsurugi sem lepődött meg annyira, mind azt gondoltad.
- Csak gondoltam köszönök, öröm látni mindig is, hogy hozzám hasonlóan vannak olyan chuuninok, akik ilyen fiatalon elérik eme rangot. - közölte veled az egyik okot. - Bár ahogyan láttam, a nagy erőd mellé, nincs meg a gyorsaságod...- nézett a fabábura- Ha ezt kiküszöbölnéd ezt a hibádat, akkor talán még nálam is erősebbé válnál közelharcban. - hirtelen zavarodott lett- De, ez nagyképű volt, bocsáss meg. Nincs jogom kioktatni téged és gondolom a tanácsomra sincs szükséged... de tudod, mindig is úgy gondoltam, hogy össze kellene tartaniuk az ilyen embereknek, mind mi. Nos mit szólsz? Lehetnénk barátok is? -kérdezte mosolyogva, de mégis valahogyan mégis sunyi mosollyal az arcán.

//Rocky Lee//

Végre egy nap pihenés és semmitevés és véget ért. Kagerou örült ennek, a Mesterétől kapott egy napos pihenő, mely valljuk be nagyon is szükséges volt, a hosszú és a megterhelés, főleg a fizikai megterhelés biztosan rányomta volna a bélyegét a genin viselkedésére, a lelkesedésére és a fizikai állapotára is. De egy nap, annyi bőven elég volt, hogy felfrissüljön, hogy feltöltődjön és végre valahára, de valamit csináljon. Példának okáért elmenjen a megbeszélt helyre, melyet a jounin jegyzett meg, ahogyan mondta, „Ha ráérsz látogass meg, valamiről akarok veled beszélni!”
Kagerou pedig ennek eleget téve már korán reggel el is indult. Tudta, hol lakik a jounin, ismerte már annyira, de nem oda tartott. Tudta, hogy minden reggel kimegy a lakásához közeli edzőterepre, de az okot nem tudta, még ha fúrta is az oldalát.


Olvasta hangosan, nem kisebb zűrzavart okozva egy reggel látott újság oldalait, ahogyan váratlanul összegyűrte és bedobta az legközelebbi kukába. Arca dühös volt, ahogyan fújtatott néhányat és trapolvasétált az utcán, a hátán immáron új fegyverével, mely sokkalta nagyobb volt nála, de mégsem húzta a vállait.
- Drága Barátom, arra kérem, több verset ne írj mert akkor végem! - dalolta, ahogyan búcsút intett az újságnak, ahogyan befordult azonnal a következő sarkon és kicsit megerőltette a lábait szó szerint átugrott a kiképzőterepet ölelő kerítésen. - Az idő szép, a társaság jó és minden oly remek, kiváló. - sétált zsebre tett kézzel a csendben, a terep közepén álló férfihoz, aki láthatólag nagyon is gondolkodott, vagy inkább emlékezett, de nem szólt egy szót sem. -Hé..? Mondom hé...?- kiáltott rá, de nem jött válasz, ahogyan ér kitagadt a genin homlokán.


Verselt neki néhány sort, ahogyan odasétált mögé és megpróbált egy hatalmasat rúgni a sensei hátsó fertájába, hogy az figyeljen rá végre!

Kagerou már épp fenéken billentette volna senseiét amikor az épphogy csak nyakizmát megrándítva félig hátrafordult és szeme sarkából megpillantotta őt. Majd a következő pillanatban már Kagerou mögött termett és mosolyogva így szólt:
-Heló fiacskám, mi járatban? Csak nem tanulni vágysz itt nálam?
-Szívesen látlak hisz tudod, mert hát tőled mindig sok szép verset hallok.
Nevetett fel majd, hátba vágta nagy kacajjal Kagerout aki majdnem felborult a lendületes hátba veregetéstől.
-Most bőven rendelkezem idővel amit rád fordíthatok, úgyhogy bökd ki bőszen mit szeretnél tőlem. Ezután törökülésbe ült a földre és kezét mellén összefonta. Arcáról nem volt mit leolvasni, csak annyi lesz a dolgod, hogy elmond mi célból kerested meg őt.

A fiatal jounin mit sem változott. Se viselkedésre, se képességekre. Korában is ilyen volt, Kagerou tisztán emlékezett, hogy amikor először találkoztak és elmondta az első versét a férfinak, az egyszerűen kiütötte őt a teremből, nem azért, mert nem szerette a verseket, hanem mert a genin a versben foglalta össze, hogy milyennek is látja Fajiwara Sagente-t és ez nem nagyon tetszhetett neki. És azóta eltelt már néhány hónap és Kagerou is egyre csak fejldött, ennek ellenére sem látta a férfi mozgását, csak a légnyomásból tudta, hogy mögötte van, de mielőtt még megfordulhatott volna, a férfi boldogan csapott a fiú hátára, aki mind egy darab zsák, úgy borult majdnem előre, ahogyan megtámasztotta magát az egyik lábával, kissé idegesen, sőt mérgesen nézett hátra a férfira. Nem csak az ütés miatt, sokkalta másabb dolog zaklatta fel. A férfi azt mondta neki tegnap, hogy beszélni akar vele, erre meg! Úgy tesz, mintha semmit sem mondott volna egy nappal korábban.
- Másnak látszik, és azonnal a könyvekre mászik? - kérdezte a férfitól- Ennyi idő eltelt és ismét nem kertel? -kérdezte ismét, ahogyan megfordult és szembenézett Sagente-vel – Szólt, hogy jöjjek és itt vagyok, mért nem mondja ki, hogy mit akarok? -mosolyodott el.

-Örömmel látom még most is rímeket szősz.
Miközben már szembe áltatok egymással Sagente hátra lépett egyet, majd épp hogy csak a lendülete megcsapott, egy pillanat alatt ütött vagy hatot. Nem ért hozzád, de érezted sebességének lendületét mely olykor-olykor megmozdította ruhád. Nem tudtad minek véld, netán technika, vagy csak ilyen gyors, mire ő félre legyezte kételyeid és közölte mi is akart ez lenni.
-Fiacskám jól figyelj mert csak egyszer mondom el, amit most láttál az a Sorozás // Hajaifuri no jutsu nevű jutsu mely lényegében ütéseid számát triplázza meg. Mit szólsz meg akarod tanulni?
-Ne is válaszolj tudom, hogy igen.-mosolyodott el ismét majd a közelben elhelyezkedő kis kerti tóhoz mutatott. Lábad a parton kezed a vízen...összpontosítsd a kezedbe a chakrád majd pedig szólj ha sikerült száz darab fekvőtámaszt csinálnod egy huzamba utána jöhet a következő lépés.
-De figyelmeztetlek ennek a jutsunak vannak hátrányai is, nagyon sokat vesz ki a karodból ezért megerősítjük egy kicsit.-ezt követően hüvelyk úját az ég felé szegezve hatalmas mosollyal az arcán így szólt.
-Közben nyugodtan verselhetsz lásd milyen jó szívű vagyok.

Kagerou ledermedt, pontosabban az ütéssorozat után. Nem érte el őt, vagyis elérte, de nem erősen, inkább egy kisebb csapás volt, mind bivalyerős ütés, de akkor is, egyet látott csupán, mégis érezte, hogy hatott kapott. Szemei elkerekedtek, ahogyan a sensei közölte vele, mi is a helyzet. Lassan a tekintette a hasáról felkúszott a férfira, ahogyan az nem volt rest, egyből kiadni neki az első edzést, a technika egyik alapjának az elsajátítását.
Kagerou arca lassan széles mosoly jelent meg, ahogyan a kezeit ökölbe szorítva kissé összegubancolódott, majd hatalmas kilátva felugrott örömében levegőbe.
- Vágom mire megy ki a játék, edzeni akar, hogy túlszárnyaljam a Kage-t! Megyek, rohanok, de fűbe nem harapok! – rohant a vízhez, ahogyan szinte rávetődve azonnal nekiakart állni a gyakorlatnak és azzal egyetemben mártózott fejjel a víznek. Prüszkölt, köhécselt, ahogyan kimászott t a vízből, majd a tarkóját vakarva zavarában nevetgélt. - Ne nézzen így, nagy volt a hév, lehűtöttem magam és kész! -állt fel, ahogyan levette a felsőjét és a fegyvereit, majd lassan elhelyezkedve a víz felszínén, chakrát áramoltatott a tenyerébe és nekiállt a fekvőtámaszoknak.

//Te döntsd el, hogy az utolsó tíz sikerült-e vagy nem...//

//Kösszi, hogy rám hagytad //

A mester nagyot kacagott, mikor Kagerou orra bukott. Hasát fogta és könnyeit törölte, majd figyelte, hogy Kagerou újra elkezdte. Igen gyors lendülettel indított amin a mester csak csodálkozott, ám Kagerounak a végére már nem sok erő jutott. Mivel végig rímeket mondott folyamatosan pazarolta az energiáját fölös beszédre, de ennek ellenére 100-ig meg se állt. Mestere örömmel látta, hogy az ifjú titán nagy akarattal van megáldva és végzett az első akadállyal. Kagerounak sajgott a keze a rengeteg koncentráció miatt ám érezte magán, hogy keze jóval erősebbnek tűnik. A mestere hazaküldte, hogy pihenje ki magát másnapra, mert holnap jön a második lépés.

Másnap

Miután Kagerou visszatért edzésre készen, mestere nem köntörfalazott, megmondta az újabb kimerítő feladatot. Mely azt takarta, hogy Kagerounak kézre kell állnia, majd 100 váltást kell csinálnia. Jobb kézen állva bal kézre ugrani, majd vissza és ezt 100-szór. És próbálja minél gyorsabban.

Nem volt annyira megterhelő az első napi edzés, Kagerou egyáltalán nem érezte annak, de mégis, amikor a sensei hazaküldte, kissé csalódott volt. Nem értette, hogy az alig negyed órás edzésnek milyen értelme is volt. De később rájött. Nagyon is. Szinte alig ért haza, a keze szinte égtek fájtak, ahogyan megmozdítani is alig tudta őket.
~ A rossz kondi előnye, kajálni sem tudok majd estére!~ gondolta, ahogyan azonnal lepihent, pontosabban semmit nem tette, mert a kezei annyira fájtak. Hiába tanulta meg a chakrakontrollt, egyformán fenntartani mindkét kézfejében, ahogyan közben szinte az egész karját használja, nem kis feladat. Főleg elsőre. Még ha nem a vízen kellet volna csinálnia, akkor meg sem kottyant volna neki, de így. Már értette, hogy mire megy a ki a játék és alig várta, mittis hoz a második nap.
- Rendbe jött, éljen müzli, Happynyuszi krokettje a …. auauau...- erőltette már meg korán a kezeit, ahogyan az reggeli fekvőtámaszokat akarta megcsinálni, de érezte, hogy a nagy rendbejövés, még korántsem teljes. És ezúttal nem a teko-kat vette fel, hanem befáslizta mindkét kezét, hogy könnyebb legyen az aznapi edzése. Persze Happynyuszi (egy müzlifajta, melyet én találtam ki) is adott neki bőven energiát már kora reggel és szinte kicsorduló egességél és önbizalommal rohant az edzőterepre.
A falút még a reggeli köd lepte el, ahogyan a fiú végigrohant örömtől sugárzó arccal a falún.

Előttem a nagy köd, senki sincs benne,
Aki belépett azt már felemésztette.
Lépjek be a körbe és jobb lesz nekem,
Hozzak barátokat, kik jönnének velem.
Mondjam, hogy nem lesz baj, menjek be vele
Menjek vele, az igazságot keresve.

Fordult be a sarkon, ahogyan a beért az edzőterepre. Ismét, mind egy nappal korában szinte átugrotta a kerítést, ahogyan elkiáltotta magát.

Ha látod a ködöt, mi magába akar húzni,
Próbálj meg tisztán gondolkodni.
Ha erős leszel meglesz a jutalmad,
Ha gyenge, még magad felett sem lesz hatalmad.

Ért talajt, ahogyan körbenézett, de nem látott senkit. Túl korán jött, ahogyan a sensei is csak fél óra múlva érkezett és mit talált. Kagerou csendben állt a víz felszínén, ahogyan koncentrált, koncentrálta a chakráját, próbálta még jobbá tenni a chakrakontorlját, ahogyan nem telet bele sok idő, és meg is kapta az aznapi feladatát.

Ezúttal nem szólt semmit, csak bólintott egyet sensei-nek, ahogyan semmi chakrakontolt nélkül, csak az izmait használva kezdett bele a gyakorlatba. szabad elfelejteni, hogy ez nagyon is komoly fizikai megterhelés alá vonja az egész testet, mely mellé a komoly egyensúlyérzéknek is párosulnia kell. De ez sem tágította el Kagerout. De alig jutott el tízig, amikor az egyik váltás közben megremegett a keze és egyszerűen elveszítve az egyensúlyát összerogyott.
- A fene egye meg, a ló rúgja meg, szakállat ereszen az ég, ha nem kapcsolok rá ezerrel...- káromkodott a saját módján, ahogyan a jounin tanácsot adhat a geninek ha akar, vagy csak nézheti tovább, hogy mikor fog sikerrel járni, vagy összetörni magát.