Degarashi kikötőváros

Az utolsó pillanatokig várva, feszült fegyelemmel és figyelemmel felfegyverkezve, tökéletesen végrehajtotta a tervét és ez nagyon, de nagyon meglepte. Nem számított rá, hogy azután a bunshin után ennyire figyelmetlen lesz a srác. Ezek szerint tényleg egy pancser volt, pedig Sei már reménykedett benne, hogy egy kicsit harcolni is tud majd ellenfele, hogy levezesse rajta az elmúlt napok unalmát és az Atsumi miatt felgyülemlett haragot. Igen, mert még Ő is képes ideges lenni, felsőbbrendű, de nem érzelemmentes számító suttyó. Katanájával a kezében a hídhoz futott és egy láb nélküli még élő embert ledöfött, aki ahelyett, hogy rendesen elhalálozott volna, darabokra szakadt és a darabjai tollpihéké változtak, amik ellepték Kami no Sei testét. Ez még a terve sikerénél is jobban meglepte, de már erőteljesen kapizsgálta a helyzetet, elvégre megélt már hasonló pillanatokat.
A távolban három Oikoshi állt és mintha az egyik szája mozgott volna, ebben nem biztos, de hangokat minden bizonnyal hallott:
- Sikeresen a Genjutsum hatása alá kerültél!
- Az jó, már azt hittem meghaltál, az nagy csalódás lett volna, de így már semmi probléma, mostmár van akit meg tudok kinozni és Wasabi-san még fizet is érte, hogy megszabaduljak a családja pökhendi és önfejű tagjától - hazudott, de jól leplezte, sőt még élvezi is a helyzetet - Ó, ezt lehet nem kellett volna elmondanom? Nem baj, Te már úgysem számítasz senkinek fiú... Képzeld, még az az Atsumi nevű csaj is segít a megölésedben! Nemtom, hogy ismered-e, de elmondta, hogy mennyire sza*alak vagy... - Seiből kitört a gúnyos nevetés, valamiért azt érezte van valami kapcsolat Atsumi és Oikoshi között, valaminek lennie kell - És tudod miért kell még meghalnod? Hmmm? Mert lassú vagy, akár a felfogásod! Mit gondolsz, miért történt két napja az a bizonyos incidens? Hmmm? Na törd egy kicsit a fejed! - álcájából mit sem vesztve ontotta magából a hazugságot, fogalma sincs történt-e a sráccal valami komolyabb incidens két napja, de kit érdekel, Ő jól szórakozik!
Ekkor megfogant a fejében, hogy bárhogy nézzük is, de Ő genjutsuban van, ami azt jelenti, hogyy Oikoshinál a helyzeti előny. Szépen összehozta a srác az biztos, de ez nem fogja megmenteni Őt a haláltól, ha Seinek szerencséje van akkor a kínhaláltól! Még régebben az apja, egy részeg pillanatában, amikor elfelejtette a Sei iránti gyűlöletét, mesélt a Genjutsukról, elmagyarázta, hogy nem sok módszer van az illúzióból való kitörésre és az a kevés sem túl biztos. Az egyik - ami jelenleg alapból ki van lőve -, hogy egy másik shinobi az illúzióba esett emberbe vezeti a chakráját, így megszüntetve a genjutsut, a másik, ami ez előző alapjaira épít - vagy éppen fordítva -, hogy a shinobi megakasztja a saját chakraáramlását és mindeközben kilöki a szervezetéből az ártó szándákú energiákat.
Mindeközben az ellenség magyarázkodó szavaival mit sem törődve koncentrált és tudván, hogy az előbbi szavai miatt, az ideje megcsappant, sietve elképzelte a saját testét és abban lelki szemei előtt megjelent a chakrahálozata. Az Oikoshik közeledni kezdtek, ami nem a legjobb dolog. Még az is lehet, hogy ezt a genjutsut Atsumi küldte rá, cöh a kis ku...
Kardját a hüvelybe csúsztatva meredt maga elé, őrült vigyorral fűszerezve az ábrázatát. Ki kell jelölnie egy Tenketsu pontját és ott megszakítani a chakraáramlását. Mindezt kb negyven másodperc alatt.
Hátrébb csúsztatta a bal lábát és kilencven fokban elfordította, így megpróbálva a legkisebb felületet mutatni testéből ellenfele irányába. A kezét hirtelen a kos pecsétjébe alakította és a jobb vállán található tenketsu pontot kipécézve, próbálta megállítani a chakraáramlását. Ez nem sikerült.
Nem emlékezett pontosan, apja szavaira. Az mintha valami olyasmit mondott volna, hogy a genjutsuba esett ember chakrája ugyanazon sebességgel mozog mindvégig, így ha megszakítják az áramlást - akárcsak egy pillanatra is - a genjutsu megszűnik, ugyanezt el lehet érni a sebesség maximumra fokozásával is, de az sokkal magasabb szintet és tudást igényel a bonyolultsága miatt, valamint az kockázatosabb is. És mintha mondott volna még valamit, de az már homályos Sei-sama számára.
Újabb próbálkozást intézett a chakraáramlás megszakításáért és ez sikerrel zárult, ám nem történt semmi.
Ekkor ért el hozzá a felismerés. Hiszen ezzel nem lökte ki az ellenség chakráját a testéből. A genjutsu az ember agyára hat, tehát ott kell lennie valahol annak a bizonyos chakrának. Ott kell kijelölnie egy tenketsupontot és a megállítás közben kilökni az ellenfél chakráját.
Újra próbálkozott. Koncentráció, szétválasztás, megállj és így automatikus kilöködés, de ez sajnos nem jött össze, mert az elején problémák akadtak. Oikoshi gyorsított. Tíz másodperc és odaér. Újabb három próbálkozás, de csekély eredmény. öt másodperc. Mik az új tapasztalatok, amiket sikerült leszűrnie? Több időt kell áldoznia a szétszedésre. Két másodperc koncentráció, széttépés, állj és a klónok eltüntek.


// Előszőr is gomen a késésért, másrészt pedig a nem túl minőségi tanulásért //

// Rendben, egyébként tudom, hogy a Wagarashiknak dolgozom, de szándékosan Wasabit mondtam, mert abban a helyzetben Sei ezzel próbálta megzavarni a srácot, ám mint kiderült ez nem jött be túlságosan xD//

A klónok eltüntek, már csak a középső fiú állt, tőrrel a kezében, shinobi alapállás felvéve.
- Mért akarna engem megölni Wasabi-sama?! Én vagyok a reménységük! Amúgy pedig azt sem tudom, hogy ki az az Atsumi! Barom! Nem tudsz megölni! Túl gyors vagyok neked!
Már-már válaszra nyitotta a száját, amikor is Oikoshi támadásba lendült, vagyis lendült volna, ha valami nem zavarja meg. Sei háta mögül csilingelő hangok hallatszottak és Atsumi vidám hangja:
- Sama! Sama-chan! Elkaptam az árulót!
Sei meglepődve féloldalas szögben hátrapislogott és a véres ruhájú lány, karján egy fejjel vidáman közeledett.
- Tetszik nekem ez a csaj - gondolta. - és ezek szerint feljebbvalójaként tisztel, ez még jobban tetszik!
Oikoshi megindult, ám Seit kikerülve Atsumi, vagy a szabad világ felé vette az utat. Sebessége tényleg rendkivüli, de ez még nem jelenti, azt, hogy túl is éli a dolgot. Ha a lányt akarja megtámadni, azt Sei nem engedheti, mert irányába minden haragja elszált, sőt elvetemültsége okán, még azzal a gondolattal is eljátszott, hogy megtartja háziállatként. Igen, ez remek ötlet!
Katanával a jobb kezében és kunaiial a balban vetette magát Oikoshi után, természetesen a Dainamikku Akushon nevű technikával felgyorsítva magát és közben egy emberire nem éppen hasolító vérszomjas kiáltást hallatott, majd vidáman nevetve folytatta az üldözést. Felébredt benne a vadászösztön és ez olyan szintű mámorral töltötte el, amit már régen tapasztalt...

A távolból egy tradicionális kimonót viselő férfi rohan a két shinobi felé, aki feltehetőleg a másik szamuráj. Nem okoz túl nagy problémát, elvégre messze van és velük nem igazán veheti fel a gyorsasági versenyt, de később okozhat gondokat Sei számára, ám ezzel jelenleg nem fog és nem is akar foglalkozni, főleg, hogy a mámor bodító élménye közepette, nem is érdekli ez Seit. Nem, nem a figyelme lankad, csupán a fickó nem bír olyan szintű priorítással, mint Oikoshi és az ösztönök!
Oikoshi és Atsumi farkasszemet néztek egymással egy pillanat erejéig, amíg a fiú elfutott mellette. Valószínűleg azért tett, így mert Sei veszélyes sebességgel közeledett felé és ez számára nem túl biztató, persze Őnagysága ennek is örül.
Miközben Sei elhaladt Atsumi mellett végigmérte a mosolygó arcot. A vidám vigyor és álcázott boldogság mögött, valami más rejtőzik. A szemeiben mélységes közömbösség tükröződik. Lehet, még csak nem is élvezte a gyilkolást. Ahogy ezt végiggondolta, Sei majdnem megállt hányni az undortól és szánalomtól. De eldöntötte a csajjal majd később foglalkozik, ha jól viselkedik, akkor megtanítja a gyilkolás élvezetére, ha pedig nem... Nos - sprintelés közben kacaja még hangosabbá vált - akkor majd, számolnia kell a következményekkel!
Oikoshinak talánha két méter előnye van. ez egészen sok, de nem elég, ha Kami no Sei elől menekül. A fiú - azaz Sei - ujjai kézpecséteket formáltak és így a Shunshin no jutsut létrehozva, s a sebességét megnövelve próbálta utólérni áldozatát és még futtában előkapta kardját, valamint három shurikent, amelyeket oikoshi jobb combjába próbált belehajítani, s ezek után néhány gyors és pontos vágással, még estében mozgás és harcképtelenné tenni áldozatát.

// Egyébként a híd az felrobbant, vagy az is illúzió volt? A helyzet miatt is, na meg, hogy el lettek-e használva ezáltal a jegyzetek... //

A száguldó shurikenek közül kettő nemes egyszerűséggel eltalálta Oikoshi lábát, a harmadik viszont belecsapódott a földbe. Az áldozat elzuhanása közben, Sei már bele is vágott volna a kezeibe, azon az elven, hogy ellenfeled még el sem esett, de Te már támadj, ám egy katana pengéje megakasztotta a kardot. Ez meglepte, de az méginkább, hogy az a bizonyos szamuráj volt az, aki nemrégen még messze volt. Itt több kérdés is felmerül: az egyik, hogy a szamuráj, hogyan tudott ilyen gyorsan, ilyen nagy távot megtenni, a másik pedig, hogy, ha ezek ilyen képzettek, akkor Atsumi, hogyan végezhetett vele könnyűszerrel, miközben Sei megeröltetés nélkül lefegyverezte? Érdekes, de ez egyiküknek sem ad esélyt a túlélésre. Túl sok volt már eddig a kombinálás, oldalváltás látszata és a többi. Egyszerűen oldja meg a dolgot: végez mindenkivel, aki az útjába áll.
- Mit csinálsz?! Oikoshi-san jó ember! - jött Atsumi hangja a távolból.
- Oikoshi-sama! Meneküljön! Én elintézem a shinobit! - a szamuráj szavai kitépték Seit a pillanatnyi révületből.
Egy szempillantás alatt felmérte a terepet és közben hátrébb ugrott egy kicsit. Az utca kanyarulatában vannak, vele szemben a szamuráj, Oikoshi a földön és mivel nem tud lábraállni, ezért vonszolja magát. Atsumi nem messze a híd romjaitól, a tömeg pedig elkezdett gyülekezni, valamint a távolból acélbetétes csizmák és fegyverek csengése szűrődik el idáig:közeledik az őrség. Nos az őrség, akár még segíthet is Seinek, a tömeg pedig megfelelő menekülési útvonalat biztosít, miután végzett a vele szemben lévőkkel. Atsumi... Nos, Ő kérdéses, még az is lehet, hogy a Wagarashik küldték, hogy segítsen neki, de erre kevés az esély, habár kizárni nem lehet, de az ő szerepe kérdéses, vagyis nem, legegyszerűbb, ha Ő is meghal!
S, ekkor, Seibe belecsapott a felismerés: közel a folyó és itt mindenütt csövek vannak a föld alatt, amik néhol lyukasak, vagy csak egy kicsit eresztenek, ezenkivül egy ilyen vízes környéken a talajvíz is jelentős!
Hátrébb lépett, feldobta kardját, majd létrehozta a Kirigakure no jutsu kézpecséteit. Az ezt követő néhány másodpercben, amíg a technika létrejön - vagy, ha hatalmas pechje van, akkor nem jön létre - elkapja a lefelé hulló kardot és bal kezével előcsúsztat egy kunai tőrt és egy robbanójegyzetet, majd gyorsan a másik kezével is segítve a rátekerést megindul a szamuráj felé - a talán már létrejövő köd első hullámaiban - majd fölugrik, a kunait elhajítja, gyors arréb ugrás és bumm, így lehetőleg nem csak a szamurájt, de Oikoshit is el tudja intézni. A második ugrást követő földetérés után pedig a robbanás helye felé futva megy, hogy az ott lévő esetleges élőket megszabadítsa a létezés jogától és Oikoshit, pedig még a fejétől is. Természetesen nem biztos, hogy mindez így sikerül, de a rögtönzés nem akadály!

// Egyenlőre nyolc robbanócetli levonva a híd miatt, a többit pedig majd még meglátjuk Egyébként vegyük sorra: Üldöz Kirigakure, rossz hírem van a kemuri nyomornyegyedben, és még a Bingo könyvbe is bekerülök, asszem jó úton haladok a gyors halál, vagy az abszolút hatalom felé xD //

///Ogawa Kazuma- Vándor és a lány///


Kint az utcán szokásos illatok uralkodnak tengeri só és döglőt halak bűze leng be mindent. Szegényes házal roskatag háztetők itt-ott elmozdult cseréppel a tetőn. Némely ház falát még moha is díszíti más egyéb dolgokkal egyetemben a fal tövében. Némely kupac már szinte magától mászik odébb. Szerencse nem tudod miből is tevődik össze egy-egy ritkán felbukkanó kupac.
 
Ahogy végig haladsz a lepukkant környéken egy helyet keresel ahol meg pihenhetsz és ihatsz néhány kortyot. Sajnos ezen a környéken, nem hogy alkoholt, de még vizet sem ajánlatos inni. Az, aki még is meg próbálta pár napos gyötrelem után el tudta hagyni az árnyékszéket. Már ha volt szerencséje ennyivel megúszta.
 
Az út szélén egy bolt mellett haladsz el s pár háznyira tőle egy zugivó már mésziről érzed, ez nem az a hely ahova egy magad fajta betérne. Bűzlik az olcsó savanyú sör szaggá tol. Tipikusan olyan helynek tűnik, ahol nem számít, ha egér van a sörös hordóban. Ellj, had igyon az is egy kis nedűt. Ilyenkor csak az efféle hely tulajának válasza, ha netán az egérkét látja egy idegen. 
 
- Jó ember szánjon meg, pár érmével.
 
Szól hozzád egy koszos rongyon ücsörgő alak. Nagy könyörgő szemekkel mér végig téged. Ruhája kopottas, vörös bor foltokkal tarkított.
 
- Egy kis aprót, csak egy kevés lenne számomra?
 
Teszi fel újra a kérdést és közelebb húzódik hozzád, hogy jobban szemügyre vehessen téged. Remegő kezét feléd nyújtja remény teljesen.
 
Az, hogy adsz, neki vagy némán tovább sétálsz egyedül rajtad áll. 
 
Miután rendezted dolgod a kéregetővel feltűnik, hogy a házak jobban néznek ki. Haladsz még pár utcát és elérsz egy ízlésednek megfelelő helyre. Itt már a házakra oda figyelnek, ez látszik, szépen rendben tartott meleg otthonok. némely ablakban még mintha virágok is lenének. Egy cégért is észreveszel, magasan belóg az utca közepe felé. Egy nagy korsó és egy ágyat láthatsz, rajta ha felnézel.
 

Már sokkal jobb helynek tűnik, mint az előző és cégér szerint még szoba is van a meg fáradt vándorok számára. Nos, belépsz vagy haladsz tovább és inkább máshol keresel italt és ételt?

///Ogawa Kazuma – Vándor és a lány///
Egy idegen járt-kelt Degarashi kikötővárosában. Ránézésre egy egyszerű Vándor volt, ruházata is azonnal elárulta ezt, a helyiekkel ellentétben rajta egy-színű hagyományos, kapucnis kabát volt; kerülni akarta a feltűnést, egyelőre most inkognitóban akart maradni. Ogawa szerette járni a világot, mind-mind egyre többet és többet tudott meg magáról egy útja során és folyton valami izgalmas kalandba keverte magát egyben. Miután elhagyta a falut még gennin korában,- ám hosszú évek után visszatért-, megállapodott a Hokagéval, hogy visszafogadják a faluba, de közben szabadon járhat-kelhet a világban, ha éppen nincsen küldetés, amit végezhetne –, mely küldetések során az adósságát kell törlesztenie, amiért elhagyta a falut és egy ideig bűnözőként élt(, vagy legalábbis egy bűnöző szervezet tagja volt, ám ő soha nem végzett ilyen tevékenységet).
A kikötővárosban császkált, közben képtelen volt nyugodt maradni; látszott rajta, hogy valami nyomasztja. Van neki egy hűséges kutyája, Koike, aki most jelenleg edzésen van a kutyák erdejében, ahol Oga remete edzése is volt. Már lassan fél éve, hogy utoljára találkoztak, ami kicsit már nyomasztotta Ogawat.
Ahogy telt múlt az idő, Oga teljesen megfeledkezett magáról, hirtelen hallott egy ugatást, amire felkapta a fejét és egy teljesen elhasználódott környéket látott. Oda is volt a varázs, amit korábban érzett, hogy mennyire tetszik neki a környék. Kissé csalódottan haladott tovább, közben a környéket figyelte, ám az egész napos gyaloglás után úgy érezte jól esne neki egy kis kikapcsolódás, illetve nem ártana lepihenni.
Ahogy haladt egyszer csak meglátott egy igen rossz állapotban lévő rom kocsmát, amibe nem szívesen tért volna be az abból kifele áradó szagok és a látvány miatt. Azzal a lendülettel haladt tovább, arra gondolt, hogy hátha talál egy jobb helyet, ha nem, még mindig visszatérhet aztán később maximum megbánja.
Egyszer csak egy szegény ember állította meg Ogawát, aki pénzt kért tőle. Ogawa megállt előtte, jól megnézte az alakot komor tekintettel, majd gondolt egyet és a következőt mondta:
-Kívánok Önnek jó szerencsét és sok pénzt! – mondta kedvesen, ám ezen a mondaton kissé meg is lepődött.
~Mikor váltam ilyen nyálgéppé???!~
Be is nyúlt a zsebébe és odaadott az Úrnak 500 ryout. Az nem igazán fordult meg a fejében, hogy lehet, hogy ez nem túl jó ötlet, de Ogawa mindig bízott az emberekben, így az illetőben is.
~Hogy hívják? – meg sem várva a választ tovább folytatta – Ebből a pénzből el tud utazni Konohába. Ott talál munkát és másokat, akik segítenek helyrerakni az életét! Fogadja meg a tanácsomat! Ha a későbbiekben segítségre szorulna, szóljon nekem. – mondta, majd otthagyta az illetőt. Innentől az ő felelőssége, hogy mit fog tenni.
Ahogy tovább haladt Oga, hirtelen hatványozottan jobbá vált a környék. A házak nem voltak olyan rozogák, tisztára, mintha egy elit környékre érkezett volna. Ez kicsit gyanús volt Ogawának, nem szokványos, hogy ilyen mértékben változna egy környék, általában az vagy szegény falu, vagy gazdag, nem pedig mindkettő. Kissé ezen elgondolkodva észrevett egy épületet, ami alkalmasnak tűnt arra, hogy lepihenjen az ember és lazítson egyet.
~Azt hiszem kezdek paranoiiás lenni. Jobb lesz, ha lepihenek.~
Be is lépett a helyre, hogy kérjen egy italt, majd egy szobát az estére. Leült az ott található pulthoz, megcsengette azt, majd megvárta, amíg odajön a recepciós.

///Ogawa Kazuma - vándor és a lány///

Az öreg kin segítettél hálásan fogadja az adományt, de nem is sejted ezzel cselekedetteddel mit hoztál fejedre. A férfi meg hajolna lovagja felé ha tudna. Inkább háláját fejezi ki hangosan utánad kiabálva. Nos igen erény amit cselekedtél, a könyörületesség. Az erős segíti gyengébbet, és még sok-sok mondattal lehetne cifrázni a dolgot.

Elérted végül azt a környéket és miután szemügyre vetted a fogadót be is léptél. Jól is van ez így hisz fáradt vagy és paranoiásnak hiszed maga. Azt hiszed csak a fáradtság, de nem is olyan biztos az miatt. Lehet évek alatt finomra csiszolt ösztöneid súgják. Jobb volna most vigyázni Oga. 
Talán észre se vetted vagy nem foglalkoztál vele a jó cselekedeted mást tettekre sarkal. Egy páran fel figyeltek mekkora összeget adtál át. Az éhes tekintetek úgy gondolják talán van több is.

Egy szemre való nő lép eléd, és néz kíváncsian. A lány öltözetét tekintve tipikus kocsma tündérek aki sürög forog aranyló nedűvel teli kórsokkal.
- Mit óhajt uram? Szobát esetleg mellé italt vagy jó sültet?
Érdeklődik a hölgyike tőled, hogy mi az óhaj sóhaj. Közben néhány tekintet téged fürkész, de nem tovább pár pillanatnál. Csak új vendég, valami utazó. Így könyvelnek csak el amikor végig mérnek.

Az ajtó rövidell az után, hogy beléptél rajta újra ki nyílik. Egy nagyon fiatal férfi lépbe rajta, inkább még fiúcskának illene be. Némi arc szőrzet már ott pelyhedzik az arcán. Téged meg látva pillanatra megbámul majd gyorsan el is kapja a tekintetét. Az egyik félre eső asztalnál foglal helyet majd igyekszik nem törődöm, hanyag testtartással várni arra valaki kiszolgálja.

- Tatsuki kedves....Kazuma úrfi.
A lány bólintott, hogy értett mit szeretnél és már ment is volna tovább meg torpant. Meg állítottad és lassan vissza sétált hozzád. Közel hajolt hozzád, csak annyira némi be pillantást nyerhess dekoltázsához.
- Még sosem láttam itt. Mostanában a népek nagyon izgatottak, a háború miatt. Furcsa idegenek járják a vidéket Magányosan vagy csapatosan. Van olykor, hogy emberek tűnnek el nyomtalanul. Majd később pénzt kérnek értük már ha nem holtan kerülnek elő.
A lány közben ki egyenesedik és a pult fele tekint a csaposra jelezvén, hogy semmi baj.
- Idegen vagy itt már ha tegezhetlek, ezért nem csoda ha meg bámulnak egy kicsit. Mellesleg elég jóképű vagy.
Néhány dologra válaszolt a lány és van amire nem. Vagy mert nem tudott vagy nem akart, hangjában volt némi félelem. Nem miattad, hanem valami más okozta ezt. Ki tudja talán a felbukkanó suhanc miatt vagy a ki nem mondott válaszok. Minden esetre ha úgy érzed a lány tud valamit még nem tévedsz nagyot.
Pár perc múlva vissza is jön egy nagy tárcával Tatsuki rajta a kért ital és étel valamint egy kulcs rajta egy bilétával. A korsó alatt volta a szalvéta. Mellette a sült, igaz nem friss valamikor nap közben süthették. Most legalább fel melegítették és nem hidegen szolgálták fel. 
A szalvétán viszont volt egy tintával rajzolt jel. Egy tágra nyitott szem, ami jelentéssel bírt már ha érted mit akar a lány mondani.

///Ogawa Kazuma – Vándor és a lány///
Ogawa kérdésére a lány készséggel válaszolt, kissé zavarbaejtően közel hajolt Ogawához, ami őt egyáltalán nem zavarta, csak kissé úgy érezte magában, mintha kezdené elveszteni az önkontrollt maga felett és egy kicsit zavarba is jött tőle, amit Tatsuki nem érzékelt, mivel láthatóan valami nem stimmelt vele, habár Ogawának mégis bevallotta, hogy az jóképű, tehát sejthető, hogy a félelem a szemében nem hozzá köthető.
A lány kérdésére, miszerint tegezheti Ogawát egy kedves mosoly volt a válasz, amit a lány nem viszonzott, vagyis egyértelműen valami gondja van, amit nem fejt ki.
~Talán ő lenne az oka?~gondolkodott bőszen Ogawa, majd az újonnan megérkezett idegenre tekintett. Kicsit úgy érezte, mintha a lány terelné róla a szót, de persze lehet, hogy ez csak egy rossz megérzés; nehéz megmondani, mivel Oga csak az elhangzottak után tért magához. Illedelmesen megköszönte a felszolgálást, a szobakulcsot. El is kezdett falatozni, mivel már nagyon éhes volt, amikor is a tálcán lévő furcsa üzenet azonnal kiszúrta Oga szemét.
~Mi ez a hely? Mi folyik itt?~
Azonnal tudta Ogawa, hogy nem szabad egy pillanatra sem alábbhagynia a figyelmének, plusz mindenképpen ki kell deríteni, hogy mi is az, amitől Tatsuki annyira fél és kik azok, akik a környéket zaklatják azzal, hogy elrabolnak másokat és váltságdíjat kérnek értük.
~Micsoda aljas módja a pénz megszerzésének. Ezek mindent megtesznek a pénzért..~ gondolta Ogawa és máris egy terven gondolkodott, amivel tőrbe csalja ezeket az embereket, hogy azok eljöjjenek azonnal hozzá, szinte biztos, hogy egy ilyen környéken az emberek már réges régen felfedezték Ogawát. Ekkor ugrott be neki:
~Hiszen szegény a környék, én pedig rengeteg pénzt adtam annak a férfinak!~
Talán az unalom, talán az, hogy mennyire rafinált Ogawa, hirtelen eszébe jutott valami, amitől őszintén megijedt.
~Mi van, ha látták, ahogyan annak a férfinak pénzt adok, közben ők a pénzért meg bántani fogják? Vissza kell mennem hozzá!~
Hirtelen felpattant, az evést közben sikeresen befejezte, a sört lehúzni már nem tudta. El is indult a kijárat felé, ám megtorpant, visszafordult a jegyzetért, amit a lány rajzolt neki, odafordult Tatsuki felé, majd vissza a papírra. A pulton keresett egy tollat, majd egy üzenetet hagyott a lánynak:
Kedves Tatsuki! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek! Egy kis időre muszáj elrohannom, de hamarosan visszatérek! Segítenem kell valakin! – írta, majd egy kacsintós fejet rajzolt a lapra.
Odament a lányhoz, fogta a kulcsot, amit az imént kapott, majd a kezébe nyomta azt (elrejtve az üzenettel alatta), majd a következőt mondta:
-Kérem őrizd meg nekem ezt a kulcsot, amíg vissza nem térek!
Majd azzal elviharzott, szinte egy szempillantás alatt kiviharzott a vendéglőből és elkezdett a helyszínre sietni, ahol az öreg hajléktalannal találkozott!