Onoki csarnok

A füstben állva tudtam, nincs más velem szemben, csupán két ellenfelem, ezért 3 hinoshuriken-t intéztem feléjük. Majd utána egyből ki is futottam a füstből, fel a sziklafalra. Hallottam, hogy valami elszakadt, valószínű a drót lehetett, mellyel a lány egyszer már megmenekült. A lány azonban egy tekercsből egy hatalmas, kör alakú legyezőt idézett elő, majd egyből egy igen erős technikát hozott létre. Nem nagyon voltam jártas a szél technikákban, azonban erről lehetett látni, igen komoly erőt képviselő technika. Az árok falán álltam, a füst is oszlott már, a széltechnika pedig elindult felém. Nem volt időm gondolkodni sem. Mit tegyek? Talán...igen, ez szinte az egyetlen megoldás, azonban fájdalmas lesz egy kicsit. De ennyit megér, hogy ne haljak meg. Tervem egy, az akadémián tanult technika, a kawarimi, melynek célpontjául a mögöttem levő tüskés bokrot választottam. Nem is mögöttem, inkább jobb oldalamon levőt, mert ha sikerül véghez vinnem a technikát, akkor kicserélve magam egy bokornak a részével, igaz, szanaszét fogom magam szúrni a tüskékkel, azonban egyből indulhatok a lány felé jobb oldalról, míg Suki, miután ellenfelét ártalmatlanná tette, hisz a földből ki lehet jönni, elindul, hogy bal oldalról 3 földklónnal együtt támadja meg a lányt.
Remélhetőleg Suki már végzett a fiúval, vagy legalább teljesen harcképtelenné tette őt. Ha igen, 3 földklónt létrehozva indul a lány felé. Veszély esetén a lefejező technikát kihasználva a föld alá menekül, ahonnan támadást indíthat ellene, én pedig megpróbálok minél közelebb kerülni hozzá. Annyit tudtam, hogy a szél elemű technikák legnagyobb része távolsági támadásra van kitalálva, így megpróbálok közel kerülni hozzá, míg Suki lefoglalja, és katanamat előkapva harcolok ellene, használva saját technikám, a csengő katana illúziót. Ketten vagyunk ellene, reméltem, hogy le tudjuk gyűrni.

//Értettem, köszönöm a segítséget:)//

Az utolsó pillanatban sikerült a kawarimit aktiválnom, egyenesen be a bozótos közepébe, ahol a szél technika elkapott, karom megvágta, de még mindig jobban jártam, mintha ott maradnék. A bozót közepén álltam, a tüskék szúrtak, karcoltak, valahogy ki kell innen jussak. De most nem foglalkozhatok magammal. Úgy terveztem, egyszerre fogok kiszabadulni, és közben segíteni fogok Sukinak. A lehető legmagasabbra ugrok, előtte két robbanó jegyzettel ellátott kunait készítek, majd felugrom és elhajítom két olyan pontba, ahova tudok utána menni. Miután a levegőben elhajítottam őket, 3 Katon: Hinoshuriken lövök az ellenséges lány felé, ám ezeket nem egyszerre, hanem egymás után lövöm ki, nehogy Suki-t is eltaláljam. Ezzel nem konkrét támadást akarok intézni csupán elterelni a figyelmét. A lány nagy valószínűséggel félre fog ugrani, ekkor Suki elég közel tud hozzá kerülni és közelharcban használja a Haragos nyelv kombinációt, vagy ha azt hárítja a lány, akkor a Sorozás technikát. Ha a lány védelme ezek után sem bomlik fel, akkor Suki a múltkor használt technikáját, az árok létrehozást alkalmazza, mellyel minket mentett meg, csak most a lányon, így csapdába esik. Ha ebből is kiszabadul, akkorra remélhetőleg odaérek, és a fekete pengéjű csengős katana-val legyőzöm, használva rajta saját Genjutsumat.

Míg te kijutottál a leírt módon a bozótból, Suki harmadik klónja is füstté vált, viszont Sukinak sikerült "sarokba" szorítani a lányt, aki immáron a kunoichi ellen egyedül is csak védekezésre volt képes. Társa és a távolsági szél elemű jutsui nélkül már nem tűnt olyan veszélyesnek, és magabiztos arroganciája is elpárolgott az arcáról. Nem csoda, hiszen azzal, hogy te is potenciális támadóvá léptél elő ismét, láthatóan hátrányban volt, nem is kicsit. Tűzből formált shurikenjeid pedig annyira kibillentették, hogy végül Suki a nyakának szegezhette lefegyverezőn a kunaiát.
Még pár percetek maradt a váltásig, kérdés, tesztek-e valamit a lánnyal és a fiúval, akik nektek támadtak, valószínűleg, hogy javítsák saját esélyeik, bár az is lehet, más mozgatta őket, kérdés, lényeg-e egyáltalán.

//Suki: chakraszint - 80%, Kodomo: chakraszint - 76%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 2 perc az első váltásig//

A lányt végül Suki sikeresen lefegyverezte, miután ki akart térni a lángshurikenjeim elől. A fiú nyaktól felfelé lógott ki a földből, vérző arccal, a lány pedig a földön feküdt, lefegyverezve.
- Mi legyen velük? - kérdezte Suki.
- A fiútól nem kell félni, a lány az, aki még mindig itt van. Húzd le őt is, a felszereléseit vigyük el, pótolva a bozótba belefektetett felszerelést. - válaszoltam. Kardom elővettem, védve a lányt, hátha van még valami trükkje a lánynak, bár nem úgy tűnt, hogy harcképes még.
Ha Suki lehúzza őt is a felszerelésüket elvesszük, és sietünk, hogy a váltás előtt még tudjunk haladni. A harc kissé elfárasztott, de még erőnkben voltunk. Ám miután lehúzta Suki a lányt, mellé sétáltam, leguggoltam mellé, majd megkérdeztem
- Mit tudsz a többi csapatról? Merre vannak? Legyőzetek már valakit? - ha nem válaszol, akkor a pokollátó genjutsut alkalmazom rajta, melyben előrevetített farkasok közelítenek felé és rátámadnak /kijátszott hatás/ Ha ki tudunk szedni valamit belőle, akkor aszerint fogunk továbbhaladni. Ha nem tudunk meg semmit, akkor ott hagyjuk őket és sietünk a cél felé. Reméltem megtudunk valamit a többi csapatról, akik a közelben vannak, esetleg van e a pályán valamiféle bónusz.

//A legyezőn kívül elviszünk, mindent, ól jöhet még//

A lányban volt erő, hiába vesztett, a becsületét nem vesztette el. Ez tetszett. Ám miután elvettünk tőlük mindent, a táj átalakult. A tikkasztó meleg sivatag eltűnt, növényzet nőtt ki a földből. Egyre csak nőtt, pálmafák nőttek ki sorra a földből, és hamar egy trópusi erdőben találtuk magunkat. Végre hazai pályán érezhettük magunkat, hisz a Hold is hasonló erdőséggel bír. Az ellenfél, köszönhetően a pályaváltásnak kiszabadult, ám nem akartak harcolni, menekülni kezdtek. Sukival egy percig sem tétováztunk, belevetettük magunkat a sűrű fák közé. A biztonság kedvéért létrehoztam 3 varjúklónt, akiket nem messze tőlünk, inkább előttünk, egyfajta első védelmi körként küldtem előre. Ha bármi baj van, az ellenfél beléjük fog megakadni. Sukival pedig a fák lombjai közt ugrálva haladtunk előre. Reméltem, több csapatba nem futunk bele, ha pedig igen, akkor remélhetőleg a varjúklónok kellőképp megzavarják őket, és a fák tetejéről egy azonnali támadással tovább tudunk majd haladni.
- Most már tudjuk, mióta megyünk - mondtam Sukinak mosolyogva. - Azért húzzunk csak bele - a lány is mosolygott, majd bólintott az ötletre.

//Kodomo - Kérésre átvéve//

Az elkobzott felszerelések elpakolása után, na meg az új környezetet felmérve, ismét elindultok. Elővigyázatosságból, készítettél három varjú klónt, melyek ellőttetek indulva belevetették magukat az erdő sűrűjébe. Suki tartotta veled a lépést, s bár a "hazai előny" a ti oldalatokon van jelenleg, nem árt odafigyelni, hiszen ezt a környezetet jobban ki lehet használni, mint azt előre gondoltátok volna.
Ahogy ebbe bele is gondolsz nem messze előttetek hatalmas robbanás rázza meg az erdőt, majd egy újabb, és újabb, az utolsó léghulláma a földre kényszerít titeket is, viszont nem estek nagyot, kisebb zúzódásnál nincs nagyobb sérülésetek. Felnézel az ég felé, melyeket a dzsungel lombjai takarnak előled, láthatóvá válik a probléma. Robbanócetlik ameddig a szem ellát, dróthuzalokkal összekötve. Az előző három robbanás a varjúklónoknak volt köszönhető, óvatlan voltál, és most csapdába estetek. Nincs szabad rés, amin keresztül ki tudnátok kerülni a huzalokat, és ki tudja, lehet hogy aktiválásra is robbanhatnak a cetlik, így nem árt sietni. Ki kell találni valami ötletet, ha nem akartok itt maradni, de időben be is akartok érni a célba.


//Suki: chakraszint - 76%, Kodomo: chakraszint - 72%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 25 perc a második váltásig//

Az utunkat semmi sem zavarta egy rövid ideig. De sajnos nem tartott sokáig a kényelmesnek nevezhető utazás. A fák lombajin ugrálva robbanások sorozatára lettünk figyelmesek, melyek közeledtek, az utolsó a földre is döntött mindkettőnket. Nem közvetlenül robbant, szerencsére csak a hulláma kapott el minket. Mi lehetett ez? A földről felálltunk, majd észrevettük, mi volt az. Robbanócetlik, drótra kötve végig. Elég primitív akadálynak tűnt számomra, hatásos, de nem idevaló. Ám ez csöppet sem változtat azon, hogy nekünk át kell kelnünk, lehet akármennyire is egyszerű felépítésű egy akadály. A robbanójegyzetek között nem lehetett kibújni. Nem volt sok időnk, lehet, ha sokat időzünk, aktiválásra is robbanthatják őket. Két dolog járt a fejemben. Kitalálni, hogy csak aktiválásra robban, vagy akkor is, ha közel kerülünk hozzá. Ismét létrehoztam egy varjúklón-t, majd az ösvény közepére küldtem, fusson amíg bír. Ha felrobban, akkor a közeledés is aktiválhatja, ha pedig tud benne futni, akkor egy külső aktiválásra indulnak be. Ha a közelségre élesednek, akkor a leggyorsabb megoldás Suki hasított kenyérkanyar technikája lehet, mellyel egy árkot hoz létre, azt befedve pedig védve vagyunk a robbanástól. Ám lehet, hogy ha a klónt eléri a robbanás, elindít egy sorozatot, melynek köszönhetően tudunk haladni. Ez a két lehetőség. A klónt létrehoztam, aki el is indult. Ha felrobban, és a jegyzetek nem robbannak sokáig, akkor jöhet a végső megoldás, az árokásás.

Az akadály nem látszik primitívnek, lehet hogy már szakállas csapda, de valami furcsa alakzatokban van felépítve, a középpont pedig felettetek van. Az áthaladás lehetetlen, még mielőtt elindíthatnád a varjút, látod, hogy a földön is csillognak a drótok, anélkül, hogy ne akadnál bele egybe, nem tudsz átjutni. Felettetek van hézag, ami fura, látszólag vagy felfelé, vagy lefelé lehet tovább menni, de mikor már éppen utasítanád Sukit, hogy ismét használja a mai nap már többször nyertesnek bizonyuló Jutsut, a földben egy 1 méter szer egy méteres kráterre leszel figyelmes. Valaki már járhatott itt, és megüthette a bokáját, hasonló módszerrel próbálkozott, mint ti, és ahogy lenézel láthatod, hogy a föld is keresztül, kasul be van drótozva. Nem is olyan primitív ez, mint először hitted, ennek a csapdának egyetlen megoldása lehet, amire még nem jöttél rá.

//Mielőtt ésszerűtlenül, elhamarkodottan döntesz, mindig figyeld meg a környezetet...és jobban értelmezd a reagjaimat. "Nincs szabad rés, amin keresztül ki tudnátok kerülni a huzalokat." Ha szigorú lennék, ráfáztál volna.//

//Suki: chakraszint - 76%, Kodomo: chakraszint - 70%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 22 perc a második váltásig//

A csapda nem is volt annyira egyszerű, mint hittem, az egész erdő be van drótozva. A klónok elindulni sem tudtak, valamint Suki sem tudott a föld alá bújni. Úgy tűnik benne vagyunk rendesen a bajban. Se előre, se hátra, se lefelé nem tudunk menni. egyetlen út maradt, felfelé. nem láttam sok értelmét a fák tetején való ugrálásnak, talán nem is kell.
Ha fel tudok futni egy fán, és nem akadok bele a drótokba, akkor felfutok, és a fa tetejéről megnézem, mi a helyzet, talán tudok a fák tetején is futni, Sukival mögöttem. ha nincs esély a futásra, akkor megpróbálkozom egy olyan technikával, ami valószínűleg nem kis chakra-ba fog kerülni, de megoldható lenne. Lemászva a fáról felvennék egy apró kis állat alakját, lehetőleg olyanét, ami beleillik az erdő élőlényeibe is. Akár egy kis rágcsálót, vagy inkább egy gyíkét, és a földön futva, kerülgetve a drótokat futnánk ki az erdőből. Reméltem tervem beválik, ha nem, tényleg nagy bajban leszünk.

A fára esélyed sincs feljutni, a drótok nem engednek, kockázatos lenne kerülgetni őket, hiszen egy rossz mozdulat és a levegőbe repültök. Csak felfelé vezethetne az út, de mivel fa nincs a közelben azon a pár méteren, ahová be lettek szorítva, csak repülve lenne érdemes távozni, viszont az ötlet mellyel előálltál, még működhet is. Viszont tudod, hogy a Henge no Jutsu nagy koncentrációval tartható fenn huzamos ideig, így sietnetek kell. A gyík forma elegendő is a menekülésre, s bár nem tartott sokáig kimenekülni, érzed, hogy igen elfáradtál. Kiértetek a csapdából, immáron szabad az út. Az erdő ugyan még nem ért véget, de ezen megpróbáltatás igen, már csak figyelni kell, nehogy belecsöppenj újabb csapdába, meg persze az ellenfelektől is nyüzsöghet a környék.

//Suki: chakraszint - 65%, Kodomo: chakraszint - 60%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 22 perc a második váltásig//

Az, hogy egy fa tetejéről körbenézzek, esélytelennek bizonyosult. Azonban jöhetett a B terv. Sukinak pillanatok alatt felvázoltam tervem, majd gyíkként futottunk a földön. A drótok alatt immár simán átbújtunk és sikerült kiérni a drótkupacból. Most már folytathatjuk utunkat az erdőben, azonban most sokkal óvatosabban haladtunk tovább. nem futottunk, csupán gyorsabban lépkedtünk, mindvégig figyelve minden egy fát és bokrot. Én ismét egy fa tetején mentem, míg Suki alattam haladt folyamatosan. Ezúttal Suki hozott létre 2 db földklónt. A klónok előttünk vagy 20 méterre, de még épp hatótávon belül haladtak. ha történik valami, biztos korábban fognak értesülni róla. Ha bármi közbejönne, Sukival megállunk, és kifigyeljük az esetleges mozgásokat, illetve próbálunk nem belesétálni egy újabb csapdába. Ha ellenfélbe kötnének a klónok, Suki a föld alá, én pedig a lombok közé bújnék, kifigyelve mozgásukat, megfigyelve a harcukat a klónok ellen, és lesből letámadni őket. Bár reméltem, gyorsan kijutunk és letudjuk az első fordulót.

Az erdő a csapda után sima volt. Futottunk, ahogy csak bírtunk. Kicsit fáradni kezdtük, de sikeresen elértük a következő fél órát. Kíváncsi voltam, most mi fog következni. Miféle vad tájjal kell most megküzdenünk. A fák eltűntek, és pillanatok alatt a hőmérséklet lezuhant. Hideg volt. Nagyon hideg. Majd az egész táj átalakult, eltűntek a dzsungelt felépítő növényzet, a fák, a bokrok, a madarak hangjai. Mindent ellepett a fehéren vakító hó. A táj simának tűnt, de a hóban nehezebb volt a járás, mint gondoltuk. Néhány fa és szikla kilógott, de a legnagyobb részben a sima felületű hó borította be a tájat. Megálltam egy kis, kilógó sziklánál.
- Jól vagy még, Suki? Meddig bírod a menetet, ilyen időben? - kérdeztem a lánytól. A lány kissé remegett, de mondta, még tudja tartani a tempót. Továbbmentünk, ahol találtunk egy fát. Letörtem egy nagyobb ágát, majd egy Kis Endan-t fújtam rá, amitől lángra kapott. Melléálltunk, és kezünket felmelegítettük. A fa nem égett sokáig, de épp elég volt ahhoz, hogy e fagyjunk meg, és tudjuk folytatni az utat. A hóban óvatosan mentünk tovább. nem tudhattuk, hol lehet valamiféle csapda, amit eltakar, így figyeltünk minden egyes lépésünknél, minden apró recsegésre, és a legkisebb hangváltozásnál arrébb álltunk.

A lány valóban makacs volt, de látszott rajta, hogy nehezen bírja a hideget, de az a kis meleg amit keltettél a fa és az Endan hatására, pár percig nyugodt utat biztosított. A szél is rákezdett, ráadásul szembe fújta az arcotokba a hideg havat. Tempótok lelassult, s ahogy lépkedtetek Suki hirtelen megcsúszott, s ahogy segíteni próbáltál neki, megláttad hogy hajszálon múlott, hogy társad nem zúgott le a hatalmas domboldalon.
Egy nagy lejtő állta utatokat, mely ugyan nem volt olyannyira meredek, de gyalog még tovább tartana túljutni rajta, legurulni pedig nem tanácsos, ha nem akartok hóemberként leérkezni.
Annyi biztos, hogy nem könnyítik meg nektek a haladást, de ez azért túlzás, valami ötlet kellene, ami felgyorsítja a haladást...

//Off: Mi a hóhér az az Endan?//

//Suki: chakraszint - 60%, Kodomo: chakraszint - 60%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 20 perc a harmadik váltásig//

//Katon: Endan - a goukakyuu-nál kisebb tűzgolyó //

Sukin látszott, makacssága felülkerekedett rajta. El is esett. Felsegítettem, mikor észrevettem, egy lejtő előtt állunk. nem volt nagyon meredek, de azért nem futnék le rajta. vagy mégis? Egy terv pattant ki a fejemből. Talán őrültség, de gyorsabban le tudunk jutni, mint ha simán gyalogolnánk. Volt nálunk a saját felszerelésünkből 2x 10m drót, valamint az elkobzott 2x 5méter is. Összekötöttük a 10 méterest az 5 méteressel, a végére pedig egy kunai szúrtunk. A kunai-t a földbe szúrtuk, majd elkezdtünk lecsúszni. Ha a drót elfogy, akkor kiakasztva beszúrjuk, és haladunk tovább. Az első 15 méternél csupán azért kellett a kötél, hogy megvizsgáljuk, kell e egyáltalán, vagy a szimpla chakraval a talpunkban meg tudunk maradni a lejtő falán. Ha tudunk simán chakraval tapadni, akkor úgy megyünk, persze a kunai-al felszerelt drótot a kezünkben tartjuk, sosem lehet tudni, mikor csúszunk meg véletlenül. Hogy semmi se nehezítse meg az utat, még egy Endan-t fújtam le egy sávban, hogy alatta a hó elolvadjon, és tisztábban lássuk a talajt. Az Endanba kicsit több chakra-t pumpáltam, hogy nagyobb gömb legyen. Egyszóval, egy kiégetett sávban játszunk hegymászósat, remélhetőleg gyorsan lejutunk a lejtőről. És magáról a vizsgahelyszínről is.

A hó igen mély, bokáig ér, így a Kunai is eltűnik benne, de talán addigra elegendő, míg leértek 15 métert. Viszont ilyen hidegben a lábatokba koncentrálni a chakrát, főleg, hogy már az is kezd kék színt ölteni, s figyeltek arra is, hova léptek, elég nehéz feladat, csak többé kevésbé sikerül, érzitek, hogy néha a szerencse ment meg a csúszástól.
Az Endan segítségével leolvasztod az alattatok lévő havat, mármint egy sávban, de tudod több kilométert így nem tehettek meg, kockázatos, lassú, és veszélyes, nem beszélve arról, hogy túl sok Chakrát használtál el, kimerülnél mire leérnétek. A hideg nem akar enyhülni, mint ahogy a szélfúvás sem, úgy fújja arcotokba a hideget, mintha direkt ti lennétek az időjárás célpontjai, ez is igen megnehezíti a koncentrálást, így az Endan kifújását követően megcsúszol, és a Kunaival a kezedben kezdesz lefelé gurulni.
Suki utánad üvölt, de ez csak formalitás, nem tud mit tenni érted, magadra vagy utalva, a lány leblokkolt.

//Suki: chakraszint - 50%, Kodomo: chakraszint - 45%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 10 perc a harmadik váltásig//

Az első 15 méter megtétele után ismét akadályba ütköztünk. A fáradság. A hideg nagyon kemény volt, a szél is az arcunkat szelte, valamint a chakrank is fogyott. Gyorsan ki kell valamit találni, mielőtt még késő lenne. Ekkor azonban hirtelen elvesztettem az irányítást, és a lábam megcsúszott, én pedig elindultam lefelé a lejtőn.
- Kodomo! - kiáltott Suki. Hallottam, miközben csúsztam a kunaial a kezemben. Megpróbáltam a kunait a földbe szúrni, hátha meg tudom magam állítani, vagy legalább olyan szintre lelassítani, hogy meg tudjak magamtól is állni. Suki, használva a lefejező technikát utánam jön és megfogja a lábam, de csak abban az esetben, ha képtelen vagyok megállni. Ha sikeresen megállok, akkor a legközelebbi fához megyek, majd előveszem fekete pengéjű katana-m. Pengéjébe chakra-t koncentrálva megpróbálok levágni egy nagyonbb ágat, amelyre rá tudunk ülni Suki-val, majd a farönkön ülve lecsúszunk. Ez tűnt a lehető leggyorsabb ötletnek. Reméltem, hogy sikerül találnunk egy oylan áégat, és nem kell egy komplett fát megfaragnom.

Sikeresen megállítottad a kezedben lévő kunai segítségével, bár nem volt a közelben semmi veszélyes, azért megüthetted volna magad. Sukinak sem kellett közbeavatkoznia, így mindketten ép bőrrel megúsztátok.
Kodomonak ekkor REMEK ötlet jutott eszébe, s bár egy faág nem lett volna elegendő, két faág segítségével, nagyon sok időt megspóroltak a csúszással.
Lejutottak a domboldalról, mikor ismét változni kezdett a környezet. Sima mező tárult elétek, a nehezítő probléma a szakadó eső volt. Ám üröm az ürömben, hogy a távolban már látni lehetett a célt. Ha sietnek, még váltás előtt beérhetnek, viszont ha félnek az esőtől, kereshetnek maguknak egy barlangot.


//Suki: chakraszint - 50%, Kodomo: chakraszint - 40%, sérült jobb kar, kisebb karcolások, valamint 4 kunai és 4 robbanócetli mínusz, 30 perc a harmadik váltásig//

A fán nem volt olyan ág, mely elbírt volna minket, ellentétben két faággal sikeresen lejutottunk a domboldalról. A hideg kezdett elmúlni, a hó elolvadt, majd a táj is formálódott át. Hirtelen felhők gyülekeztek az égbolton, majd eltakarva mindent ránk zúdította az a heves vihart. Kemény volt az eső, de még mindig jobb, mint az előző időjárás.
Egy erős trópusi viharral ért fel a vihar. Ilyet általában az ablakomból szoktam látni, és mindig megköszönöm, hogy nem kell átvészelnem ezt kinn. Suki-val ekkor megláttuk az épületet, mely a győzelmünket erősítette. A célpont láthatóvá vált, és mivel ebben az időben nem ajánlatos a séta, így futva, kabátunkkal takarva fejünket, használva a shusin no jutsu-t megpróbáltunk a szakadó esőn túljutni, beérve az épületbe, ahol sikeresen letudhatjuk a vizsga első felét. A ház erőt adott mindkettőnknek és olyan gyorsan futottunk, mint még soha.

Ruháitok, és szervezetetek feláldozásával, na meg kockáztatva a megfázás esélyét elindultok az épület irányába. A fürge test Jutsuval szépen haladtok, és még csak az eső sem ér annyira titeket a magatok fölé emelt kabátok segítségével. A villám be-be csap mellettetek, de ez nem zavar titeket, szerencsétek volt, és még váltás előtt el is éritek a célt. Már pár csapat ott áll az épület előtt, és egy Shinobi fogad benneteket. Észreveszitek, hogy ahová beértetek, már nem esik az eső, sőt hét ágra süt a nap, valószínű, csak a kijelölt terület volt kiszolgáltatva az elemeknek, itt már minden nyugodt és tiszta. Sikerült a vizsga ezen része, és boldogan adhatjátok át a tekercset.

// Gratulálok, a síelős akciódnak köszönhetően hamarabb zárhatunk, erre vártam, egy jó ötletre. A vizsgáért járó jutalmad +8 ch, amit jóváírhatsz az adatlapodon. További sok sikert. //

/Sai/

Eltelt a szünet ideje mely a sikeres első fordulót követte. Ez idő alatt megerősödtem, bár nem volt sok idő, úgy érzem mégjobban megismertem önmagam. És most ismét itt állok, a kapu előtt. Veszek egy utolsó, mély lélegzetet és benyitok. A kapu nyikorogva kinyílik én pedig ismét belépek a csarnokba hogy teljesítsem feladatom. Bármi vár rám, felkészültem rá.