Endō kyanpu
2 posters
1 / 1 oldal
Endō kyanpu
Shimura Danzou Pént. Feb. 24 2017, 14:48
A Tea Földjének északi csücskében elhelyezett, konohai fennhatóság alatt álló, katonai célú létesítmény. A tábort a háború alatt hozták létre, csoportmozgások fedezésére és kiképzések levezetésére. Gyakran irányítják innen a Tea Földjén lezajló hadmozdulatokat. A tábort egyszerű kerítés veszi körül, hatalmas kiterjedésű földterületet ölelve körbe. Mintegy hatszáz sátort helyeztek el a tábor keleti csücskében, mindeközben a nyugati oldalán akadálypályák nyúlnak el. A kikötő egy kisebb öböl, ezért kifejezetten jó földrajzi adottságokkal rendelkezik a hely.
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Endō kyanpu
Komimushi Zanami Szer. Márc. 01 2017, 21:11
// Tömeges képzés - Danzou - Suiton: Daibakuryuu no Jutsu//
Kiemelkedően napos volt a reggel. A szél kellemesen fújdogált és a madarak daloltak a fákon. Nem volt se jó, se rossz. Egyszerűen átlagos volt. Csak egy pont volt ahol jól éreztem magam, és ez a Hokage szobrok tetején lévő részen volt. Ha ideges voltam, vagy el kellett hagynom a falut mindig ode mentem. Ennek ugyan volt előzménye. Számomra ugyan teljesen váratlan volt, de kiderült, hogy egy képzésben vehettek részt néhányan az egész shinobi világban. Meglepően hallottam azt is, hogy engem is behívtak. Nekem is apa mondta, mert a hokage egyik segédje vele üzente nekem. Nagyon boldog voltam amint meghallottam ezt. Ennek tudatában egyből összepakoltam, hiszen nem volt már sok idő az indulásig, csupán 1 nap. Eppen ezért fogtam magam és felmentem a zobrok fölé. Nem is tudom miért alakult ez ki nálam, de egyszerűen ha ott vagyok szerelmes leszek a tájba, a városba és mindenbe ami körülvesz. Ezzel tudom csak elfelejteni azt amin kattogok éppen. Sokat időztem ott, de mikor elkezdett sötétedni más is megkezdődött. Éreztem a bőrömön, láttam az égen és láttam a földön is. Az eső kezdett el esni. Minden teljesen nyugodt volt, és akkor el is indultam haza, hogy kialudhassam magam az utazás elött. Hosszú volt az éjszaka és én kivételesen végig tudtam aludni. Reggel energiával tele keltem felo és mentem a kikötőbe. Onnan egy hosszú út során elkerültünk a kikötőbe. Rengeteg shinobi volt mindeütt. Különféle nemzetségű és rangú shinobik. Volt egy konohai shinobi. Gondoltam a közeében maradok, hátha vele kéne lenne. Egy idő után megérkeztünk a kiképzőterepre. Teljesen körbejártam amíg mindenki várakozott. Mikor végeztem kerestem egy nyugodtabb helyet, ahol nem volt tele shinobikkal, leültem és csak vártam, néztem a körülöttem lévőket és gondolkoztam mi is lesz ott.
Komimushi Zanami- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 33
Tartózkodási hely : Az álmaimban
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289
Re: Endō kyanpu
Shimura Danzou Szomb. Márc. 18 2017, 16:48
// Mivel Mirubi nem írt, ezért nem várok tovább. //
Zanami:
Konohagakure no Satou kunoichije romantikus hangulatban van a mai nap, ehhez kétség sem férhet. Noha az utazás nem a kényelemről híres, azonban kifejezetten nem is kellemetlen. Egyszerű megérkezésük annyira jellemző Konoha csapataira, könnyed eleganciával foglalják el a nekik kijelölt helyet, majd pedig várnak, amíg eljön az idejük. Zanamihoz csinos, fiatal hölgy lép. A második évtizede végén járhat, szőkésbarna haja copfban teng-leng jobbra és balra, attól függően, merre mozdítja a fejét. Taktikai mellényt visel, alatta pedig egyszerű, rugalmas ruházatot. Nem szól, csak int Zanami felé, hogy kövesse. Nagyjából egy tízfős csoport gyűlik így össze a hölgy mögött, aki egészen a tengerpartig kiséri geninjeit.
- Halihello kiscsibéim! Ayame vagyok, de Nektek csak Aya-chan! Most következik az, amiért idejöttetek, vagyis az oktatás. Igen, tudom... elég unalmas része az életnek... lehetnénk-e azonban egy kellemesebb helyen, mint a tengerpart?
Néhány kézpecsétet formál, ezt követően mögötte majd tíz méterrel egy örvény jelenik meg.
- Egyszerű, mint az.. öhm... szóval könnyű, ha tudod, miképpen csináld. Menjetek be a vízbe és rántsátok le magatokat ezzel a ninjutsuval, igazán jó muri. Az általam mutatott kézpecsétek után, illetve közben a chakrátokat a vízben gyűjtsétek össze és egész egyszerűen ösztökéljétek a vízet egy forgó mozgásra. A húzóerő kialakul magától, ha jól csináljátok, mert ez szóval, azért, mert... szóval így lesz. A chakrafelszabadítás után a kézpecsétek segíteni fognak az elárásban, de aligha volna okotok elfelejteni, hogy a körkörös mozdulatnak lendületesnek és erősnek kell lennie, ha uralni akarjátok a vízet, mint elemet. Egyy örvényt kell teremtenetek, amellyen leránthattok sok mindent. Kezdetben önmagatokat. Ha ez sikerül, akkor jókat nevethetünk... akarom mondani ügyesek vagytok.
Érezhetően nehezen tudja komolyan venni az oktatói szerepet Aya-chan, mégis, játékos magyarázatában van valami, ami könnyedén feloldhatja a feszültséget. Egyszerű barátságosság és közvetlenség, ám ez vajon kárpótol a szakszerűtlen magyarázatért?
// Harminc sort szeretnék kérni a tanulásról, legalább három próbálkozás végigvezetésével. Hajreá! //
Zanami:
Konohagakure no Satou kunoichije romantikus hangulatban van a mai nap, ehhez kétség sem férhet. Noha az utazás nem a kényelemről híres, azonban kifejezetten nem is kellemetlen. Egyszerű megérkezésük annyira jellemző Konoha csapataira, könnyed eleganciával foglalják el a nekik kijelölt helyet, majd pedig várnak, amíg eljön az idejük. Zanamihoz csinos, fiatal hölgy lép. A második évtizede végén járhat, szőkésbarna haja copfban teng-leng jobbra és balra, attól függően, merre mozdítja a fejét. Taktikai mellényt visel, alatta pedig egyszerű, rugalmas ruházatot. Nem szól, csak int Zanami felé, hogy kövesse. Nagyjából egy tízfős csoport gyűlik így össze a hölgy mögött, aki egészen a tengerpartig kiséri geninjeit.
- Halihello kiscsibéim! Ayame vagyok, de Nektek csak Aya-chan! Most következik az, amiért idejöttetek, vagyis az oktatás. Igen, tudom... elég unalmas része az életnek... lehetnénk-e azonban egy kellemesebb helyen, mint a tengerpart?
Néhány kézpecsétet formál, ezt követően mögötte majd tíz méterrel egy örvény jelenik meg.
- Egyszerű, mint az.. öhm... szóval könnyű, ha tudod, miképpen csináld. Menjetek be a vízbe és rántsátok le magatokat ezzel a ninjutsuval, igazán jó muri. Az általam mutatott kézpecsétek után, illetve közben a chakrátokat a vízben gyűjtsétek össze és egész egyszerűen ösztökéljétek a vízet egy forgó mozgásra. A húzóerő kialakul magától, ha jól csináljátok, mert ez szóval, azért, mert... szóval így lesz. A chakrafelszabadítás után a kézpecsétek segíteni fognak az elárásban, de aligha volna okotok elfelejteni, hogy a körkörös mozdulatnak lendületesnek és erősnek kell lennie, ha uralni akarjátok a vízet, mint elemet. Egyy örvényt kell teremtenetek, amellyen leránthattok sok mindent. Kezdetben önmagatokat. Ha ez sikerül, akkor jókat nevethetünk... akarom mondani ügyesek vagytok.
Érezhetően nehezen tudja komolyan venni az oktatói szerepet Aya-chan, mégis, játékos magyarázatában van valami, ami könnyedén feloldhatja a feszültséget. Egyszerű barátságosság és közvetlenség, ám ez vajon kárpótol a szakszerűtlen magyarázatért?
// Harminc sort szeretnék kérni a tanulásról, legalább három próbálkozás végigvezetésével. Hajreá! //
Shimura Danzou- Inaktív
- Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!
Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.
Re: Endō kyanpu
Komimushi Zanami Vas. Ápr. 09 2017, 16:57
//Sajnálom a késést, de remélem ennyi elég lesz 
//
Szinte már teljesen álomba merültem, olyannyira kényelmes lett egy idő után az egyik fa oldala, mintha csak az ágyamban feküdtem volna. A hangok körülöttem mintha nem is lettek volna jelen. Minden teljesen nyugodt volt. Az idő gyönyörűből kezdett elsötétedni és meg-meg jelentek a felhők is. Kinyitottam a szemem és egy pillanat alatt minden megváltozott. Persze engem ez különösebben nem zavart, mert a fa eléggé védett, már a napsütéskor is. Mikor minden nyugodt hirtelen arra riadtam fel, hogy előttem áll valaki. Egy fiatalabb shinobi volt, hiszen látszott rajta. A hangulata is kellemesen vicces volt. Intett és tudtam, hogy követni kell. Rajtam kívül csak néhányan voltunk még mögötte, de úgy vettem észre én csatlakoztam utoljára. Nem mintha zavart volna, hiszen mindenki rokonszenves volt.Hirtelen felszólalt és elmondta, hogy Ayame a neve és elmondta hol kell majd gyakorolni. Megmutatta a technikát is, ami valami hihetetlen volt. Nem tudtam elképzelni, hogy én hogyan fogom megcsinálni, hiszen egy örvény létrehozása nem is lehet könnyű. Később egy meglehetősen "pontatlan" magyarázattal próbálta elmagyarázni nekünk, hogy hogyan kell csinálni a technikát, de személy szerint én nem nagyon értettem.
Lassacskán mindenki megindult a víz felé és elkezdtünk próbálkozni. Én nagyon lassan haladtam, hiszen szinte semmit nem értettem. Ahogy csak formáltam a kézjeleket, már az is kissé összezavart. Az első néhány próbálkozásnál már a kézjelek megformálásának a végéig sem jutottam el, nemhogy a technika vízbeli részéig. A negyedik próbálkozás után csak körbenéztem és egy embert kivéve már mindenki valami kis mozgásokat tudott végezni a VIZEN! Eléggé elvette a kedvem és éppen emiatt döntöttem el, hogy én akarom őket legyőzni és nem akarom csak úgy feladni. Fogtam is magam és annyira koncentráltam a kézjelekre, hogy hetedszerre sikerült a jó kézjeleket csinálni és erre valami meg is mozdult előttem a vízben. Vagyis hát azt hittem, hogy sikerül, mert kiderült, hogy csak egy kis hal ugrott ki a vízből és az loccsant. Hát ez összetört, ezért hátra dőltem és próbáltam visszaemlékezni, hátha valamit rosszul fogok. Sajna a rövidtávú memóriám akárcsak egy guppié, ezért elkezdtem nézni a mellettem lévő lányt, akinek már kicsi méretben, de volt valamicske örvénye. Kiderült, hogy tényleg rosszul csináltam, Nem is, hogy egy, hanem két kézjelre is rosszul emlékeztem. Így már azért nagyobb önbizalommal csináltam mindent. Egyszer kétszer megint voltak hibáim, de hát előfordul. Már biztos voltam benne, hogy én csinálok valamit a vízzel és nem egy hal, ami nagyon jó érzés volt. Az első olyan amire azt lehetett mondani, hogy örvény már alkonyat tájában jött létre. Az éjszakát nehéz volt átvészelni. Aludni képtelen voltam, de már gyakorolni is. Kezdtek elszállingózni azok akiknek már sikerült, de azért még páran próbálkoztak míg valaki már aludt...vagy próbált. A másodikat reggel hajnalban, mikor már csak négyen voltunk a partnál, mert a többiek már végeztek. Bár nagyon sokáig tartott, főleg a próbálkozások, da amikor a másodikban már láttam, hogy beszívta ugyanazt a halat ami becsapott éreztem, hogy valóban közel járok már. A harmadik újra csak kudarc volt. Egy kis pihenő után valóságosan erőt vettem magamon. Megformáltam minden kézjelet - talán elsőre hibátlanul - aztán elképzeltem. Elképzeltem, hogy valakit, vagy valamit lehúz az örvény. Sokáig tartott, hogy rendesen létrejöjjön, és mire egy pillanatra láttam, már semmivé is lett egy szempillantás alatt. Egyből újra próbáltam. Az újra és újra történő hibákat nem kerülhettem el. Egy-két óra múlva már csak hárman voltunk akkor már láttam, hogy valami alakulgat a vízben előttem, de valaki, vagy valami megzavar. Talán a világegyetem akart üzenni, de egy madár felettem végezte el a "dolgát" és az orrom előtt esett le fentről a végeredmény. Majdnem szívrohamot kaptam, mert undorító is volt, de közben sikerült csinálnom egy mondhatni jó örvényt. Ez teljesen kikészített, mert pont mikor történik valami rossz, egy csodának számító is történt egy időben. Egy óra telhetett el és már csak egyedül voltam. Addigra már sokszor fel akartam adni, éppen ezért nem tehettem pont a célegyenesben. Újra megpróbáltam , most már teljesen a vízben állva és reménykedtem. Sajnos éppen annyira, sikerült, hogy a lábam félig benne volt én pedig hátra estem, így elázva nagyon jól éreztem magam, mert aznap már sokkal jobb idő volt.
A nap sütött rám és éreztem, hogy lassan végre sikerülnie kell, és le kell tudjam süllyesztenem vele magamat. Háromszor próbáltam újra, de minden jelet megformáltam és sikerült egy egyre nagyobb és egyre gyorsabban forgó örvény létrehoznom. Borzasztóan nehéz volt és rengeteg időt vett igénybe, de igaza volt Aya-chan-nak. Nagyon vicces amikor levisz magával a mélybe.
//Szinte már teljesen álomba merültem, olyannyira kényelmes lett egy idő után az egyik fa oldala, mintha csak az ágyamban feküdtem volna. A hangok körülöttem mintha nem is lettek volna jelen. Minden teljesen nyugodt volt. Az idő gyönyörűből kezdett elsötétedni és meg-meg jelentek a felhők is. Kinyitottam a szemem és egy pillanat alatt minden megváltozott. Persze engem ez különösebben nem zavart, mert a fa eléggé védett, már a napsütéskor is. Mikor minden nyugodt hirtelen arra riadtam fel, hogy előttem áll valaki. Egy fiatalabb shinobi volt, hiszen látszott rajta. A hangulata is kellemesen vicces volt. Intett és tudtam, hogy követni kell. Rajtam kívül csak néhányan voltunk még mögötte, de úgy vettem észre én csatlakoztam utoljára. Nem mintha zavart volna, hiszen mindenki rokonszenves volt.Hirtelen felszólalt és elmondta, hogy Ayame a neve és elmondta hol kell majd gyakorolni. Megmutatta a technikát is, ami valami hihetetlen volt. Nem tudtam elképzelni, hogy én hogyan fogom megcsinálni, hiszen egy örvény létrehozása nem is lehet könnyű. Később egy meglehetősen "pontatlan" magyarázattal próbálta elmagyarázni nekünk, hogy hogyan kell csinálni a technikát, de személy szerint én nem nagyon értettem.
Lassacskán mindenki megindult a víz felé és elkezdtünk próbálkozni. Én nagyon lassan haladtam, hiszen szinte semmit nem értettem. Ahogy csak formáltam a kézjeleket, már az is kissé összezavart. Az első néhány próbálkozásnál már a kézjelek megformálásának a végéig sem jutottam el, nemhogy a technika vízbeli részéig. A negyedik próbálkozás után csak körbenéztem és egy embert kivéve már mindenki valami kis mozgásokat tudott végezni a VIZEN! Eléggé elvette a kedvem és éppen emiatt döntöttem el, hogy én akarom őket legyőzni és nem akarom csak úgy feladni. Fogtam is magam és annyira koncentráltam a kézjelekre, hogy hetedszerre sikerült a jó kézjeleket csinálni és erre valami meg is mozdult előttem a vízben. Vagyis hát azt hittem, hogy sikerül, mert kiderült, hogy csak egy kis hal ugrott ki a vízből és az loccsant. Hát ez összetört, ezért hátra dőltem és próbáltam visszaemlékezni, hátha valamit rosszul fogok. Sajna a rövidtávú memóriám akárcsak egy guppié, ezért elkezdtem nézni a mellettem lévő lányt, akinek már kicsi méretben, de volt valamicske örvénye. Kiderült, hogy tényleg rosszul csináltam, Nem is, hogy egy, hanem két kézjelre is rosszul emlékeztem. Így már azért nagyobb önbizalommal csináltam mindent. Egyszer kétszer megint voltak hibáim, de hát előfordul. Már biztos voltam benne, hogy én csinálok valamit a vízzel és nem egy hal, ami nagyon jó érzés volt. Az első olyan amire azt lehetett mondani, hogy örvény már alkonyat tájában jött létre. Az éjszakát nehéz volt átvészelni. Aludni képtelen voltam, de már gyakorolni is. Kezdtek elszállingózni azok akiknek már sikerült, de azért még páran próbálkoztak míg valaki már aludt...vagy próbált. A másodikat reggel hajnalban, mikor már csak négyen voltunk a partnál, mert a többiek már végeztek. Bár nagyon sokáig tartott, főleg a próbálkozások, da amikor a másodikban már láttam, hogy beszívta ugyanazt a halat ami becsapott éreztem, hogy valóban közel járok már. A harmadik újra csak kudarc volt. Egy kis pihenő után valóságosan erőt vettem magamon. Megformáltam minden kézjelet - talán elsőre hibátlanul - aztán elképzeltem. Elképzeltem, hogy valakit, vagy valamit lehúz az örvény. Sokáig tartott, hogy rendesen létrejöjjön, és mire egy pillanatra láttam, már semmivé is lett egy szempillantás alatt. Egyből újra próbáltam. Az újra és újra történő hibákat nem kerülhettem el. Egy-két óra múlva már csak hárman voltunk akkor már láttam, hogy valami alakulgat a vízben előttem, de valaki, vagy valami megzavar. Talán a világegyetem akart üzenni, de egy madár felettem végezte el a "dolgát" és az orrom előtt esett le fentről a végeredmény. Majdnem szívrohamot kaptam, mert undorító is volt, de közben sikerült csinálnom egy mondhatni jó örvényt. Ez teljesen kikészített, mert pont mikor történik valami rossz, egy csodának számító is történt egy időben. Egy óra telhetett el és már csak egyedül voltam. Addigra már sokszor fel akartam adni, éppen ezért nem tehettem pont a célegyenesben. Újra megpróbáltam , most már teljesen a vízben állva és reménykedtem. Sajnos éppen annyira, sikerült, hogy a lábam félig benne volt én pedig hátra estem, így elázva nagyon jól éreztem magam, mert aznap már sokkal jobb idő volt.
A nap sütött rám és éreztem, hogy lassan végre sikerülnie kell, és le kell tudjam süllyesztenem vele magamat. Háromszor próbáltam újra, de minden jelet megformáltam és sikerült egy egyre nagyobb és egyre gyorsabban forgó örvény létrehoznom. Borzasztóan nehéz volt és rengeteg időt vett igénybe, de igaza volt Aya-chan-nak. Nagyon vicces amikor levisz magával a mélybe.
Komimushi Zanami- Játékos
- Elosztható Taijutsu Pontok : 33
Tartózkodási hely : Az álmaimban
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 289
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.