Ichiraku Ramen Bar

//nekem aztán 8 , hogy ir e Azumi vagy pedig sem sőt 9//


- jaj sensei magának muszály mindenkibe belekötnie ... nem elég az , hogy mingyár meghalunk ?
"azta ekkora egy barmot" - gondolta Eiko miközben falatozott a Ramenből . "áh nicsak nicsak úgy tűnik mégis maradt nálam valamennyi zsé hát ez esteben."
- kérek mégegy rament!
Eiko az elsőt már régen betolta , de miközben várta a kajáját szemügyre vette a vándor kunoichit . Nem érdekelte különösebben , hogy ki ő . Amikor megkapta a ramenjét és miután meg is ette gyorsra vette a dolgokat .
- nah azthiszem én haza megyek ... jelenleg nincs okom a maradásra .
Eiko fogta magát és egy búcsúszó nélkül olajra lépett . Út közben megevett egy a saját gyártmányai közül való chakrat adó ételt . Az csak természetes , hogy erről még senki sem tudot hiszen saját receptje szerint szokta elkészíteni és ilyet rajta kívül még senki nem evett . Miután megette volt már annyi ereje , hogy hazáig eljusson .
Különösen nem érdekelte hogy az idegen ninja mit fog dumálni velük inkább csak az zavarta , hogy a sensei egy kretén és muszály szónokolnia . Yurikoról nem adott véleményt mivel már az akadémián is ismerte .
"nah lasacskán otthon vagyok . Remélem a _ _ _ _ sensei nem fog most is utánam jönni mert akkor szájba verem." - már alig 3-4 saroknyi volt amí haza ért .

- Azumi Yuurei. A szelem klán egyik tűlelője és jelenleg az egyetlen teljes jogú örököse.
Elmosolyodok a képzés meg jegyzésén.
- Oh annál azért kicsit több van bennem. Mint a sima képzés.
Nem mosolygok csak feléjük fordulok. De egyikük távozik is. Meg értem ki kíváncsi egy magam fajtára..... A szemeimet egyenesen a két itt maradt személyre szegezem. Frissen kiserkent vér színében pompázik. Amiben hirtelen ezüst karika izzik fel akár csak az izzó acél. Az egész egy pillanat csak.
- Hm Jártam A villámok földjén elég sokáig ott is éltem. Utána a Fagy országában bolyongtam kerestem azt ami rég elveszett. Majd a Hó országában. Ott barátra leltem és egy kis harcra. Nem is tudom hogy nevezem őket. Lényeg egy férfi és egy nő támadt ránk. A nőnél aki meg sebezte a barátnőmet talán egy kicsit túlzásba vittem. Biztos pár hónapig kórházban fog feküdni.
Egy falat következet majd újra feléjük fordultam.
- Nem hinném, hogy ismeritek Fagy országát. De azt mondják ott nem is volt élet. Pedig volt nagyon is, pezsgő eleven élettel volt megtöltve.
De a világ kegyetlen. Háború idején de egyébként bármikor bár mire hajlandóak bármire, hogy hatalmat szerezzenek. Olyan dolgokat amit meg sem értenek. De kel nekik és ölni is képesek akár pár ryu ért is.
Elmosolyodom és italt rendelek mind hármunknak. Persze szigorúan alkohol menteset. Vagy is gyümölcs lét.
- Azt hittem, hogy ez a falu be van savanyodva. Senki nem akart szóba állni velem idáig. Pedig szerintem nem vagyok annyira ijesztő sem hírhedt ember.

Ahogy beléptünk a rameneshez Izuma-sensei egy szempillantás alatt rendelt. Majd meglátott egy vándor ninja lányt, akihez rögtön le is telepedtünk beszélgetni. Eiko ahogy megette a ramenjét már el is indult. „Az az Azumi lány valami túlélő meg örökös „ennyi maradt meg Yurikoban mert az evésre kicsit jobban koncentrált.
-Hm Jártam A villámok földjén elég sokáig ott is éltem. Utána a Fagy országában bolyongtam kerestem azt ami rég elveszett. Majd a Hó országában. Ott barátra leltem és egy kis harcra. Nem is tudom hogy nevezem őket. Lényeg egy férfi és egy nő támadt ránk. A nőnél aki meg sebezte a barátnőmet talán egy kicsit túlzásba vittem. Biztos pár hónapig kórházban fog feküdni
Mesélt tovább a lány ."Biztos erős "gondolkozott magában Yuriko miközben ette a rámenjét.Még mesélt valamit arra nem nagyon figyeltem csak arra hogy rendel nekünk még egy italt.
- Azt hittem, hogy ez a falu be van savanyodva. Senki nem akart szóba állni velem idáig. Pedig szerintem nem vagyok annyira ijesztő sem hírhedt ember.-Még hogy a mi falunk besavanyodva kapta fel erre a mondatrészre a fejét Yuriko
-Nem tudom miért nem szóltak hozzád lehet azért mert vándor ninja vagy és hát a szemeid is kicsit ilyesztőek-mosolyogtam rá kedvesen

Yamashita elég izgatott volt, ami nem is csoda, hiszen ez volt shinobi életének első napja, és nemsokára megismerhette a csapatát. Már korán reggel fenn volt, hogy időben odaérjen a kiképzőterepre, hiszen az első benyomás számít a legtöbbet. Felöltözött, megmosakodott, majd összeszedte újonnan vásárolt felszerelését. Többször is leellenőrizte, hogy nem hagy-e semmit otthon, majd útnak indult. Félúton jött rá, hogy elfelejtett reggelizni. "Még úgyis időben vagyok" gondolta "Viszont a családi étterem túl messze van. Beugrok inkább Ichirakuhoz, úgysem kóstoltam még az ottani ráment" Ezzel a gondolattal irányt váltott, és elindult a kis rámenező felé.

Odaérve megkönnyebbülten látta, hogy nincsenek túl sokan, csupán egy hasonló korú lány foglalta el az egyik helyet, aki már javában falatozott. "Szia" - köszönt a lánynak, majd Ichirakuhoz fordult. Útközben egyre éhesebb lett a gyaloglástól, így egy nagy tányér marhahúsos ráment rendelt. Míg várta a rendelést, addig szemügyre vette a lányt, aki látszólag az étkezéssel foglalatoskodott. "Fejpántot visel, vagyis valószínűleg ő is ninja és kinézetre nagyjából velem egykorú lehet. Talán az egyik csapattársam lesz. Sosem árt előre ismerni a társainkat. És akkor sincs semmi, ha mégsem ő az" - gondolta, majd megszólította a lányt.
"Szia, én Naozumi Yamashita vagyok. A fejpántodról látom, hogy te is shinobi vagy. Nem ma fogod megismerni a csapatodat véletlenül?"

/Szerintem ma már nem tudok válaszolni, mert anya már aludni szeretne. Max akkor, ha rájövök, mi a fene van az elosztóval, de erre vajmi kevés esélyem van :/ /

"Szóval mégsem ő lesz a társam." - gondolta. Persze ez nem volt ok rá, hogy abbahagyja a társalgást. Rögtön folytatni akarta, azonban rájött, hogy nem akkor kellene kérdeznie, amikor az éppen eszik, így megvárta, míg lenyeli a falatot és csak utána folytatta.
-Bocs, csak tudod én ma fogom megismerni a csapatomat, és az jutott eszembe, hogy talán te leszel az egyik társam. Nem tudom miért, csak egy ötlet volt, de így visszagondolva elég kevés esélye lenne, hiszen rengetegen járnak errefelé, és te bizonyára már nem újonc shinobi vagy.
Miután befejezte mondandóját, vetett egy pillantást Ichiraku felé, aki nem mutatta jelét annak, hogy rendelése kész lenne a tálalásra. Éhsége miatt egyre inkább csikart a gyomra, de ezt sikeresen eltitkolta mind Ichiraku, mind Shinimi elől. Miután látta, hogy a rámen nem a közeljövőben lesz kész, újra felé fordult, és kíváncsian figyelte válaszát.

-Oh, értem -felelte Yamashita, majd néhány másodpercig nem szólalt meg újra. Nem tudta, honnan jött a feltételezés, hogy Shinimi már tapasztaltabb, talán azért gondolta, mert nem emlékszik rá az akadémiáról. Jobban meggondolva, ebből még nem lehetett erre a következtetésre jutni, mivel az akadémián belül is több osztályt tanítottak. Éppen nyitotta a száját, hogy megkérdezze a lánytól, melyikbe járt, amikor gyomra hatalmasat kordult. Hasához kapott, majd Ichiraku kiszólt a konyhából: "Egy pillanat és készen van". Yamashita kissé zavarban volt, bár nincs semmi különös abban, hogy egy éhes embernek korog a gyomra. Valamiért azonban mégis zavarta. Szabadkozva Shinimi felé fordult:
-Bocsánat, tudod, annyira siettem a csapatomhoz, hogy elfelejtettem reggelizni. Nem ez az első alkalom, gyakran elfelejtek dolgokat, főleg amikor izgatott vagyok. A legelső napomat is így kezdtem az akadémián.

/ne hari hogy összekevertem a karid neveit, azt hittem hogy fordítva írod (bevallom hogy a családneve inkább keresztnévnek tűnt =D )/

- Megesik - tette hozzá hogy oldja a feszültséget, már ha kialakult egyáltalán. Mivel a srác elhallgatott így folytatta a már jócskán eltűnő ramen fogyasztását. Nem sokkal ezután egy tompa kuruttyoló hang ütötte meg meg a fülét, mire szemei gyanakodva kezdték pásztázni a szomszédságát. A feltételezgetés nem tartott sokáig, lévén Yamashita bevallotta az éhségének megnyilvánulását
- Nem látom hogy mi lehet a baj azzal hogy valaki éhes - válaszolta - igaz, feltéve ha nem éppen arra kell várni hogy elkészüljön

"Nah csakhogy haza értem . Hm asszem le is fekszem nincs már mit csinálnom."
Eiko habár befeküdt az ágyba azért eltöprengett azon a lányon akit a ramenesnél látott . Tudta ,hogy biztosan nem falubeli , de a szemeiből itélve biztosan van valami olyan képessége amit nem ismer . Eiko okos lány volt és már az összes könyvet átbojgatta amik a jutsukrol illetve a fajtáiról szólnak . Viszont ilyet nem látott egyikben sem . Közben eszébe ugrott az is , hogy holnap megint elkezdődik az ugráltatás .
"Hm ha ma leiszom magamat akkor lehet ,hogy holnap nem kell mennem edzésre a másnaposság miatt ."
Kiment és megnézte mi van a hűtőben . Talált 3 vagy 4 üveg szakét ebből kettőt ki ivott . Mivel ült és még felállni sem tudott így ott aludt az asztalnál .

//kösszz//

/Ugyan, semmi gond /

Hallván, hogy Shinimit nem zavarja különösebben gyomrának megnyilvánulása, megkönnyebbült. Nem szeretett volna bunkónak tűnni a lány szemében, hiszen ő is kedvesen viselkedett vele.
-Igazad van. Amúgy sem bírtam soha a koplalást. A szüleimnek van egy kis éttermük, ahol mindig ingyen ehettem. Elég messze van innen, de ha gondolod, egyszer eljöhetnél, nagyon jól főznek és viszonylag olcsó is.
Meghallgatta a lány válaszát, majd néhány másodperc múlva Ichiraku kirakta elé a kész rámenjét. "Végre, már azt hittem éhen halok" gondolta magában.
-Jó étvágyat. - mondta, bár utólag rájött, hogy egy kicsit elkésett ezzel. Azzal nekilátott a hatalmas tányér rámennek.

A sensei nagy érdeklődést mutatott az idegen kunoichi iránt . És ugyanolyan érdeklődéssel hallgatta annak mesélését . Yuriko meg csak ette a ramenjét mert azt tervezte hogy megbeszéli Eikoval hogy szerinte milyen volt az edzés .Yuriko örült hogy feljutott és igen még mindig itt tart nem tud betelni vele hogy feljutott bár ez kívülről nem nagyon látszik. A sensei és Azumi beszélgetéséből nem sokat észlelt csak pár szót közel jár az igazsághoz …. ,A bizalmatlanságból fakadóan...,Dojutsuval rendelkezel .Ilyen és ehhez hasonló szó foszlányokat érzékelt . Majd azt hogy senseije feláll fizet és elköszönt
-Viszlát -köszönt Yuriko majd elindult otthona felé. Ott elővette zsebéből a kulcsot és kinyitotta az ajtót . Levette cipőjét és átváltott papucsra majd elcsoszogott a konyháig ahol bent anyukája éppen vacsorát készített
-Anyu köszönöm én már ettem a sensei fizetett egy rament de Rennek szólok mikor megyek a szobámba-majd letusoltam és már dőlt is be az ágyba

// köszönöm a chakrát ! bocsika a rövidségért de naggyon rosz laptopon irni de most a gépemet nem tudom használni

Yamashita utálta bevallani, de Ichiraku rámenje sokkal finomabb volt, mint az otthoni. Mondjuk ez nem is csoda, mivel szülei étterme nem kifejezetten a rámenre van szakosodva, hanem különféle ételek főzésében jók. "A szüleim akkor is jobb szakácsok" gondolta magában. Éppen a második falatot vette a szájába, amikor hallotta, hogy Shinimi nem elégszik meg egyetlen adaggal, hanem egy másodikat rendel, hogy csillapítsa éhségét. Lenyelte a falatot, ami a szájában volt, majd megszólalt:
-Váó, nem hittem volna, hogy ennyit meg bírsz enni. Úgy értem, a testalkatod miatt azt hittem, hogy egy adagtól bőven jóllaksz, de úgy tűnik ismét melléfogtam.

Killer Bee írta://Azumi,Yuriko,Eiko//

Izuma nagy érdeklődést tanusított az idegen lény felé, persze ezt nem azért tette mert perverz volt, vagy pajzán gondolatai támadtak, neeem. Sokkal inkább információkkal akart szolgálni a geninjeinek a nagyvilágról Azumi szemein keresztül, viszont még mielőtt belekezdhetett volna a mesélésbe, Eiko már meg is ette a ramenjét, majd azon nyomban elhúzta a csíkot. - Istenem... Miért én lettem megáldva vele. Sóhajtott fel miközben egy mangacsepp jelent meg a feje fölött, majd halkan megjegyezte magának. - Na várjál csak, holnap kemény nap vár rád... Kacagott volna fel, de ezt nem tehette meg és inkább a vándor kunoichire szegezte a tekintetét aki már elkezdett mesélni. Izuma itta minden szavát a nőnek és időközben ő is csipegetett a ramenből, már ha megrendelte. Egy tanítvány is több a semmiért, ha Eiko nem kíváncsi a külvilágra, arról csakis ő maga tehet.
- Nos ez a tény szerintem érthető! Jelentette ki Izuma miután a lány megjegyzést tett Konohára. - A tanítványom közel jár az igazsághoz. Sajnos akár tetszik akár nem, háborúban állunk. Konoha lakói már a saját nemzetük shinobiaiban sem bíznak annyira mint régen, nehogy egy olyanban aki máshonnan származik. A bizalmatlanságból fakadóan "savanyodik" el minden egyes falu elkerülhetetlenül és ez sajnos az olyanok veszik észre legjobban mint amilyen te is vagy. A szemeid arra engednek következtetni, hogy Dojutsuval rendelkezel, ezért már alapjában véve óvatosan kezelnek téged, mely az Uchihák miatt van. Gondolom már te is hallottál róluk. Fejezte be a mondandóját a férfi, majd belenézett üres tányérjába, majd megnézte hogy Yuriko is végzett e. - Köszönjük, hogy megosztottad velünk tapasztalataidat, kellemes volt eltölteni veled ezt a kis időt, de ideje indulnom nekem is. Jelentette ki a férfi, ahogyan lerakta a pultra a három ramen árát, melyet Eiko, Yuriko és jómaga megevett, valamint még Azuminak is kifizette a rament. - Yuriko, holnap találkozunk. Viszlát! Köszönt el a jelenlévőktől, majd egy pukkanás keretein belül eltűnt mindenki szeme elől.

//Eiko Yuriko: +8 chakrát kaptok a mostani játékért, Azumi te pedig kapsz egy ingyenes Ramen kupont amit bármikor beválthatsz Konohában az Ichiraku ramanezőben //

Hm furcsa egy társaság. A két geninen nem csodálkozom. De a mesterük igazi különc. Tán még perverz is vagy ki tudja milyen ferde hajlamai lehetnek.
Csak intettem a távozóknak és be fejeztem az evést. Meg az italom elfogyasztását. Tudom nemsokára kemény idők fognak jönni.
Nem tudom meddig. Milyen hosszan és hol de biztos az elkövetkezendő hetek nem lesznek idillikusnak mondhatóak. Fel hajtom az italom és felállok.
- Köszönöm az ételt igazán finom volt. Majd elindulok, hogy meg keresem és beszerezem amire szükségem lesz. Igaz is a készleteimet is fel kellene töltenem. Nem csak a divatnak hódolni. Mert mit ér a szép ruha ha nincs mit ennem. Kicsi lelkem belső világában lakozó énem helyesel és hevesen bólogat. Miközben egyre távolodom a ramen isteni szentélyétől.

-Igen, az itteni kifejezetten finom - felelte - talán még az otthoninál is jobb. Főzni pedig én sem tudok, habár egy ideig én akartam az étterem következő tulajdonosa lenni. Főzéstudás nélkül ez viszont eléggé nehézkes lenne...
Az előző néhány falat rámen nem csillapította éhségét, így Yamashita tovább folytatta az evést. Fél szemét közben Shinimin tartotta, és hallgatta a lány beszédét. A beszélgetés közepette teljesen el is felejtette, hogy miért is indult a kiképzőterepek felé.

Miután Shinimi végzett a mondandójával, Yamashita lenyelte a falatot, amin éppen rágódott, majd megszólalt:
-Tényleg, most hogy mondod, még nincs örököse az étteremnek. A bátyám shinobi, akárcsak én, így egyenlőre senki nem örökölheti. Bár még jó darabig a szüleimé lesz, nem érdemes most azon gondolkodni, hogy mi lesz olyan soká.
Amint befejezte, folytatta tovább megkezdett adagját. Immár egyre kevésbé volt mohó, mivel étvágya egyre csillapodott, hála Ichiraku fenséges rámenjének.

Yamashita csodálkozva figyelte, hogy Shinimi mennyit tud a témáról. Valójában ő maga még soha nem gondolkodott el azon, hogy kié lesz az étterem. Miután magához tért döbbenetéből, így felelt:
-Nem hiszem, hogy az övé lenne. Ő valószínűleg nekem adná, viszont mivel nekem sem kell, én meg eladnám. Habár... áh, hagyjuk. Addig még rengeteg idő van. Majd akkor kitalálom. Bocs, de nem szeretek ennyire előre tervezni, inkább csak sodródom az eseményekkel...
Miután befejezte monológját, rájött hogy ez elég bután hangzik. De már mindegy, gondolta. Meghallgatta Shinimit, miközben tovább folytatta tányérja tisztítását.