Wagarashi kikötőváros

Shikaku Hétf. Ápr. 12 2010, 15:52

A Tea Országának legdélebbi kikötővárosa, és a Wagarashi család központja.

Shikaku Csüt. Ápr. 15 2010, 22:03

[Unazaki Noru]

Getsugakure elhagyása után, ide jöttem. Remélem nem találnak meg. Végig sétálok az utcákon, egészen a jegyeladó bódéhoz. Kértem egy jegyet a következő hajóra, de azt mondták, hogy csak holnap köt ki. Így még egy napig a városban kell maradnom. Ez két szempontból is rossz. Az egyik: nincs kedvem sokat időzni, mert lehet, hogy utánam küldenek néhány nem kívánatos személyt. És semmi kedvem most csatározni velük, de ha még is muszály lenne, harcolok csak azért, hogy meghaljanak. A másik: mi a fenét csináljak itt még egy napig. A gondolat menet végén eldöntöttem, hogy megkostolom a teájukat. Ha már egyszer Tea ország. Végig ballagok az utcán, közben figyelek, nehogy valaki kövessen. Megérkeztem egy teázóhoz. Beültem, majd rendeltem egyet. Miután megkaptam azon gondolkodtam, hogy még is milyen lesz az eredeti családom. Rengeteg kérdésem is lesz hozzájuk. Befejeztem a teát, felálltam és kimentem. Alig néhány óra telhetett csak el. Vissza mentem a kikötőbe és egy fa alatt megpihentem. Persze szemfüles leszek és nem fog semmi váratlanul érni. A pihenés közben várom, hogy elinduljon, majd a hajó.

Ahogyan a fa alatt megpihentél, elnyomott az álom. A hold országából még sosem jöttél el, tehát nem tudhattad mi vár rád a hosszú hajóúton; a zavargó tenger pedig megtette a hatását. Most, ott a fa alatti árnyékban, a környék zsibogásában kellemesen elaludtál, majd később már csak arra ébredtél, hogy az éjszakai levegő csípős hidege rázza a bőrödet. Néhányan megnéznek elmenetelükben, nem egyikük össze is súg az útitársával.
Az első dolog, ami szemedbe ötlik az éjszakai kikötőben, az a hajó, ami valószínűleg alvásod alatt futhatott be. Éppen rakodás, illetve az érkező utasok felszállása folyik. A hajó majd csak a késő délelőtti órákban fut ki, addig is van egy egész éjszakád, átfázott tested, és fájósra aludt hátad.

//Mínusz 200 ryo a hajójegyért. Tessék megnézni a topicokat, ha kérem valahova a postot Smile

//

**Unazaki Noru** Kedd Ápr. 20 2010, 21:05

//Shizune//

Miután felébredtem, észrevettem egy hajót. Valószínűleg az lesz az én hajóm. Felkeltem a fa alól, majd megindúltam a hajó felé. Közben azon gondolkodom, hogy merre is menjek. Először is megkellene keresnem az igazi szüleimet, ha geyáltalán élnek még. Vagy talán valami rokont kellene találni. Még sem "vándorólhatok" céltalanul a világban. Lehet, hogy először Otogakure-ba megyek. Közben már oda is értem a hajóhoz. Megállítok egy utast, majd megkérdezem tőle:
- Elnézést kérek. Szeretném megkérdezni, hogy ez a hajó megy Otogakure-ba? Ha Otogakure-ba megy akkor felszállok rá, majd keresek egy üres kabint ahol elütöm az időt még oda nem érek. Ha nem az uticélom felé megy, akkor megkérdezem a következő:
-És nem tudja véletlenül, hogy mikor megy arra felé. Vagy, ha nem megy közvetlen oda, akkor, hogyan juthatok el minél hamarabb? Türelmesen várom a választ, közben figyelek nehogy támadás érjen.

//Gomen a figyelmetlenségemért és a várakozásért is.//

Shikaku Szer. Ápr. 21 2010, 22:14

Az első kérdésedre teljesen értetlenül néző alak faképnél hagy azzal, hogy még szerencse, hogy nem csak Otogakurét, de a Hang országát is kerüli minden szabad hajó, azonban a másik kérdésedre viszonylag kielégítő választ kaptál egy hajóstól. A legegyszerűbben a Hullámok országában kikötve, és a Tűz Országán átkelve juthatsz el az országig, mivel hajó nem kerüli meg a villámok országának fagyhatárig menő félszigetét túl sűrűn. A válaszadás után azonban rád kérdez:
-Minden rendben van, fiatalúr? - Látszólag érződik rólad, hogy nem éppen vagy hozzászokva a hirtelen szabadságodhoz; a folyamatos körültekintés feltűnik a hajósnak - valószínűleg a tengeren jó szemre van szükség, vagy az embered tapasztalt, de lehet, hogy csak te vagy túl nyilvánvaló...

**Unazaki Noru** Szer. Ápr. 28 2010, 17:33

A várakozás meghozta az eredményét. Az a férfi akitől megkérdeztem a dolgot, egyszerűen faképnél hagyott. Ilyen modortalan embert még nem láttam. Legalább annyit mondhatott volna, hogy nincs ideje beszélgetni vagy valami. De rövid időn belül választ kaptam. Tehát elkell mennem a Hullámok földjére, majd a Tűz országán áthaladva jutok el Otogakure-ba. - Köszönöm a válaszát. Majd kérdezett tőlem valamit, amire elég furcsán reagáltam, de válaszoltam. - Igen természetesen minden rendben van. Ezt miért kérdezi? Illedelmesen megvárom a válaszát, majd megkérdezem tőle, hogy: - Tehát melyik hajó megy a Hullámok földjére? Miután megkapom a választ, felszállok a megadott hajóra, keresek egy üres kabint, majd ellustulok egy kicsit. Persze, mivel mostmár szökött ninja vagyok ezért bárhol rámtámadhatnak, ezért ébernek kell lennem, és fel kell készülnöm a lehető legrosszabra is.

Shikaku Szomb. Május 01 2010, 09:50

A kényelmetlen és fázós hajnalig tartó alvás-féle a fa alatt megtette a magáét. A hajón, amint újra normális ágyra érsz, lassan elalszol, azon gondolkodva, hogyan is vigyázhatsz jobban magadra. Később már csak arra ébredsz, hogy az ajtódon neszezést hallasz, majd hangok szűrődnek be hozzád.
-Azt mondták elaludt, amint feljött a hajóra.
-Attól még nem kellene felverni, ha lehet. Haza kell vinnünk.
-Ugyan már... Geninkorában elromlott, szimplán megöljük, és kész. Senki sem fogja bánni, és mi sem bajlódunk többet.
-Tshhh... - Amint a szemrehányó hang elhalt, az ajtó kiszakadt a táblából, és két ezüstszínű szőrmével borított maszkos alak lépett be az ajtón, kezükben kunaival.

**Unazaki Noru** Szomb. Május 01 2010, 11:20

Felszálltam a hajóra, majd a kabinomban elszenderedtem egy kicsit. A lustálkodásomat, a berobbantott ajtóm zavarta meg. Amint felriadtam, két embert láttam, kunai-al a kezükben. Hogy a fenébe találtak meg ilyen gyorsan?? Mondjuk nem biztos, hogy végezni akarnak velem. Bár kunai van a kezükbe, így tuti nem beszélgetni jöttek. Egy dolog azért aggaszt. Miért csak ketten jöttek? Ilyen kis veszélyt jelentenék? Bár jobb is, ha csak ketten vannak. Így nem kell több felé figyelnem. De azért felkészülök, arra is, hogy több ember jön. Mivel nincs más választásom, előveszek egy kunai-t és felkészülök a csatára. Csendben kell elintéznem őket, mivel nem akarom felverni az utasokat és a személyzetet. Így a robbanócetli használatát kizárhatom, mert a robbanásra biztosan felkellnek. A kezemben lévő kunai-t elhajítom feléjük, majd alkalmazon a Shunsin-t így mögéjük kerülve, remélhetőleg kitudom rúgni az egyiknek a lábát. Ezek után megpróbálom kicsalogatni őket a fedélzetre, mert ott nagyobb a hely és könnyebben tudok mozogni, mint itt. Ha közben megpróbálnak az utamba állni, akkor használom a Bunshin-t egy kis megtéveztésre. Így remélhetőleg nem az igazi énemet találják el. Ha még is engem ütnek meg, akkor a Kawarimi no Jutsu-t alkalmazva folytatom az utamat tovább, egészen a fedélzetre. Ha nem sikerül kicsalogatni őket, akkor a előveszek még egy kunai-t és csak védekezek, addig még ki nem találok valami használható taktikát.

Shikaku Szomb. Május 01 2010, 12:22

Elhajítod a kunait, majd rögtön Shushin no jutsut alkalmazol. A terv megfelelő, de nem elég. Érthető miért jön csak két ninja utánad, ha ilyesmire képesek. Az ugrás után megjelensz a folyosón, de egy kéz megragadja a grabancodat, majd amikor hátranézel, látod a két alakot, amint azok félrehúzódva állnak, az, aki pedig tart beleránt a saját kunaid újtába. A hátadba belenyilall a fájdalom, és tehetetlenül repülsz vissza az ágyad lábához, a fejed pedig nagyokat koppan a fán.

Kopognak. A hátadba nyilalló fájdalomtól nyögve kelsz; leestél az ágyról, és beverted a támlába.
-Uram, itt a kabinszolga. Az út három napos lesz, ön viszont nem rendelt semmilyen ellátmányt. Rendben lesz?

**Unazaki Noru** Csüt. Május 06 2010, 21:08

A tervem nem sikeredett valami fényesre. A kómából egy hang keltett fel.
- Ellátmány?? Miről beszél?? Három napos az út?? Rengeteg kérdést vágtam szegényhez, bár az én fejem is fáj. - Köszönöm nem kérek semmit. Megleszek valahogy. De azért köszönöm az érdeklődését. Ezeket a szavakat már nyugodtabban mondtam. Majd feltápászkodtam a földről, és hosszú gondolkodásba kezdtem. Vajon most hol lehetnek azok az emberek? Miért nem öltek meg egyszerűen? És ilyen könnyedén biztos nem tudták kitalálni a mozdulataimat. Várjunk csak, lehet hogy ez egy Genjutsu. Elmutogadtam a kézjeleket majd halkan kimondtam a jutsu nevét: - Genjutsu: Kai Ha ez egy Genjutsu volt, akkor előveszek egy Kunai-t, majd a Bunshin-t alkalmazva, létrehozok 3 klónt. Majd beállok védelmi pozícióba. Ha nem Genjutsu volt, akkor levekszek az ágyra és pihenek, hogy elmuljon a fejfájásom, és erőteljes legyek ha mégegy csata lesz.

//Ne kérdezd, hogy honnan jött a Genjutsu ötlet.^^//

Shikaku Pént. Május 07 2010, 00:15

A feloldásra semmi sem történik, mindössze a hajó nyikorog egyet lustán, te pedig nem tudsz mást tenni, pár perc feszült figyelem után, mint, hogy visszafekszel az ágyra. A fejed érdekes játékot játszik veled, és még szédülsz az álmosságtól, vagy éppen a tengertől, ami gyakorlatilag már egy hete visszatérő rosszulléttel ajándékoz meg. Elnyom az álom, megint, majd később már megnyugodott fejjel és korgó gyomorral ébredsz. A csendben valamire figyelmes leszel: a hajó áll.

**Unazaki Noru** Vas. Május 09 2010, 16:50

Megdöbbenve láttam, hogy nem történt semmi a jutsu kimondása után. Jobb dolgom nem volt így álomba merültem. felkelve már csak arra emlékszem, hogy éhes vagyok. Felkelltem, majd az étkezde felé vettem az irányt. Kiléptem a kabinomból, majd fura dologra lettem figyelmes. Síri csönd van, mivel éreztem, hogy a hajó megállt. "Mi a fene? Megérkeztünk volna?? Vagy talán valami baj van?" Lassú léptekkel közeledek a lépcsőhöz. Óvatosan felmegyek, nehogy valaki megtámadjon. Közben készenlétben tartok egy kunai-t védekzés képpen. Miután felérek a fedélzetre, körülszemlélem a terepet. Ha nem találok ott senkit, akkor megkeresem a kapitányt és érdeklődök, hogy mi történt. Ha még is találok embert a fedélzeten, először is felmérem, hogy jelent-e veszélyt rám. Ha jelent akkor felkészülök a harcra, ha pedig ártalmatlan, akkor nem keresem meg a kapitányt, hanem tőle érdeklődöm.

//A következőt az ellenőrzés nélküli területeken a tengerekre írom.//

**Shikotou Sei** Kedd Ápr. 24 2012, 12:00

// Jiraiya //

A sebeit kötözgette, amikor a félszemű kalóz már a horgonnyal szenvedett. Biztosan jól esett volna neki, ha Sei kedvesen odamegy segíteni, de ez biztos nem fog megtörténni. Örüljön, hogy egyáltalán még él, mert a figyelmetlensége miatt majdnem mind a ketten ráfáztak. A kis kaland szerzeményeit már lepecsételte.
- No fiam! Ekkor itt elválnak útjaink. Persze nem véglegesen. Öt nap múlva itt találkozunk a hajónál. Pontosan öt nap múlva. Ami azt jelenti, hogy - Pillantott az egyik napórára, ami mindvégig ott feküdt koszosan a hajó orránál - öt nap múlva nyolc órakor.
A férfi már ment volna, de Sei megragadta a vállát és megszólalt:
- Öt nap múlva akkor indul ez a hajó, amikor én is ideérek! Mert ha nem... - hősünk itt elmosolyodott - akkor megtudod milyen érzés, ha beledarabolnak a tengerbe...
Egy ugrással kijutott a partra maga mögött hagyva a hajót. Megmaszírozta a fájós vállát és magabiztosan lépdelt előre.
Ekkor a tömegben egy kisebb folyosó nyílt és díszes kimonóban egy férfi közeledett Sei felé. Mellette a testőrei. Aki az útjukba állt azt félre lökték.
Amikor odaértek Sei elé a két testőr eloszlatta a tömeget, a férfi pedig megszólalt:
- Üdvözöllek itt idegen! Feltételezem, hogy Te vagy az akit Omo-san küldött. Az én nevem, Wagarashi Kyuuroku. Kérlek, kövess az otthonomba. Ott majd elszállásolunk, és megvitatjuk a továbbiakat. A kérdéseidet, majd útközben felteheted.
- Remek! - mondta Sei és elindult előre kikerülve a kimonós alakot, ezzel tudatva, hogy Omo nem véletlenül őt küldte - Mondj el mindent a feladatról és vezess a szállásomhoz!
A férfi is elindult, ezért Sei követte és kiványcsian szívta magába az információt.

Jiraiya Szomb. Ápr. 28 2012, 11:32

A férfi csak mosolygott rajtad csukott szemmel.
- Ilyen ember kell nekem!
Mondta nyájas hangon, majd intett a testőreinek, hogy pár méterrel húzódjanak arrébb. Nem volt csoda, hiszen már javában Wagarashi úr birtokán voltatok. A birtok inkább városrésznek volt mondható. Két oldalt hatalmas, három emeletes faházak voltak. Középen pedig egy kisebb, hagyomány őrző házacska. A három épülettel körbeölelt tér közepén, egy kisebb park volt. A szökőkút csak úgy hányta a vizet. Néhány fakardos gyerek futkározott és játszadozott. Amint meglátták a nagy urat közeledni, mint meghajoltak majd elszaladtak. Wagarashi csak mosolygott. Beértetek a rezidenciájába. Házigazdához illően vendégelt meg téged. Egy hosszú, alacsony asztalkához vezettek. Teli volt minden jóval. Neked az asztal egyik végében, míg neki a másik végében osztottak helyet. Most már csak ti ketten vagytok a helységben.
- Egyen amennyit csak akar, addig Én elmondom, hogy mi lesz a feladata. Nem tudom, hogy mit tudott meg az eddigi küldetésről, de remélem tudja, hogy ölnie kell. - Ekkor szürcsölt egyet a levesébe. - Itt nálunk a Tea Országában, évente megrendezünk egy versenyt. A verseny részleteivel most nem untatnám. Legyen annyi elég, hogy egy futó verseny. "A" pontból "B" pontba. A tavalyi verseny Mi nyertük, de már most vetélytársra akadtunk. Nekem van egy remek futóm, aki nem csak jól fut, de még harcolni is jól tud. Ezért is nyerte meg a versenyt. A másik család a Wasabi család. Szertettek egy igen csak tehetséges futóra. Azt beszélik róla, hogy valamikor shinobi volt, pedig még csak 17 éves. A feladatod, hogy valahogy iktasd ki. Mi megpróbáltuk megvesztegetni, de nem hatott rá. Becsületesnek látszik. A Wasabi Kikötővárosba kellene eljutnod. Ott, meg kell találnod és ki kell iktatnod. A nevét nem tudjuk, de itt egy kép. - dobta oda neked - Barna szemű, szőke hajú. A bőre hófehér. Mindig őriztetik valakivel, így igen csak feltűnő jelenség. találd meg és ÖLD meg. ha sikerrel jársz, akkor jutalmat kapsz. Most viszont menj! Pihenj le és holnap már indulhatsz is. A szolgám majd megmutatja, hogy hol alhatsz.
Ekkor egy szép lány lépett be a szobába, majd megfogta a karodat és kifelé húzott. Nem szólt semmit, csak vonszolt magával.

// Nos. Írd meg a kövi postban, hogy elszállásoltak stb. Másnap reggel pedig a felkészülésedet írd le. Minden kis részlet fontos lehet. Tartogathat még az út meglepetéseket. Wink

//

**Shikotou Sei** Szomb. Ápr. 28 2012, 16:43

- Ilyen ember kell nekem! - szólalt meg a kimonós férfi.
- Szerintem ez nem is volt kérdéses. - mondta Sei.
Ekkor intett a testőreinek, akik kicsit arrébb mentek. Házak és egyebek vették körül Seit és "csapatát". Néhány kiskrapek fakardokkal játszadozott, amikor vészesen közel értek hozzájuk meghajoltak és elszaladtak. Seinek ez tetszett. Persze tudta, hogy nem előtte hajolnak meg, de mit számít ez nem? A Wagarashi fickó meg előtte hajol meg, ha Ő úgy akarja, így ővé a teljes hatalom. És ez már tényleg tetszett neki...!
Egy hatalmas épület következett, ami palotának azért nem férne el, de talán rezidenciának még elmegy. Egy kisebbfajta asztal és csücs. Úgy van! CSücs!
- Egyen amennyit csak akar, addig Én elmondom, hogy mi lesz a feladata. Nem tudom, hogy mit tudott meg az eddigi küldetésről, de remélem tudja, hogy ölnie kell. - Ekkor szürcsölt egyet a levesébe. - Itt nálunk a Tea Országában, évente megrendezünk egy versenyt. A verseny részleteivel most nem untatnám. Legyen annyi elég, hogy egy futó verseny. "A" pontból "B" pontba. A tavalyi verseny Mi nyertük, de már most vetélytársra akadtunk. Nekem van egy remek futóm, aki nem csak jól fut, de még harcolni is jól tud. Ezért is nyerte meg a versenyt. A másik család a Wasabi család. Szertettek egy igen csak tehetséges futóra. Azt beszélik róla, hogy valamikor shinobi volt, pedig még csak 17 éves. A feladatod, hogy valahogy iktasd ki. Mi megpróbáltuk megvesztegetni, de nem hatott rá. Becsületesnek látszik. A Wasabi Kikötővárosba kellene eljutnod. Ott, meg kell találnod és ki kell iktatnod. A nevét nem tudjuk, de itt egy kép. - dobta oda neked - Barna szemű, szőke hajú. A bőre hófehér. Mindig őriztetik valakivel, így igen csak feltűnő jelenség. találd meg és ÖLD meg. ha sikerrel jársz, akkor jutalmat kapsz. Most viszont menj! Pihenj le és holnap már indulhatsz is. A szolgám majd megmutatja, hogy hol alhatsz.
Sei nem vacakolt. Amikor meghallotta, hogy egyél, amennyit akarsz, akkor neki is futott a dolognak. A hajón nem igazán volt ideje enni és most szüksége van az ételre, már csak a válla miatt is. Reggelre el kell tünnie a fájdalomnak. A beszéd alatt, az illemre fittyet hányva tömte magába az ételt. Majd mire a fickó befejezte lassú beszédét, már csak a száját törölgette és bólintott.
- Nem fog gondot okozni... Omo-san nem véletlenül engem küldött! - egy sunyi mosoly a mondatok után.
Ebben a pillanatban egy lány lépett a szobába. Odajött Seihez, megfogta a karját és elkezdte húzni kifelé. Ezzel nem is volt semmi baj, csakhogy éppen azt a kezét húzta, amelyik tövében a fájós váll van. Ez már nem tetszett Seinek, de tudta, ha most kinyírja a szemlyézetet az nem lesz jó pont.
Rezzenéstelen arccal felállt és követte a lányt. Amikor az megfordult még köszönt is neki! Fura, nem szokott ilyet csinálni! Ezen meglepődött egy pillanatra, majd bevágta a szunyát.
Reggel. És méghozzá milyen hamar!
- Miért kell mindig ilyen hamar vége lennie az estének? Ez is a lázadó istenek műve... - hősünk gondolatainak töredéke.
A küldetés ezen a napon kezdődik, ami azt jelenti, hogy fel kell készülnie. A kedvenc ruháját vette fel. A tekercseket elhelyezte a megszokott helyre, vagyis a póló alá. Katana a hátra. Övtáskák fel. Minden a megszokott kerékvágásban, elvégre ez is csak egy rutin meló.
Már nem fájt a válla és ez egy jó dolog. Megmosakodott. A napra való felkészülés gyanánt lenyomott ötven fekvőtámaszt, valamint csinált néhány egyéb tornagyakorlatot. Megtakarította a fegyvereit és a hajón szervírozott Tantot becsúsztatta a szandáljának a hátuljába. Kilépett a szobából...

Jiraiya Hétf. Ápr. 30 2012, 16:05

Kint már javában zajlott az élet. Mindenki sürgött forgott. Sokan csak bámészkodni jöttek ki, de a legtöbb embernek fontos feladata volt. Egy fehér kimonós férfi állt előtted. Teljesen kopasz volt. Látszott rajta, hogy nem igazán van ínyére, hogy most itt kell lennie. Nem tudni, hogy miért.
- Üdvözöllek! Wagarashi-sama parancsát továbbítom. - Kinyitott egy levelet, majd olvasni kezdte - *Öhhöm*: Innen Északra található a Degarashi Kikötőváros. Oda kell eljutnod. Ott található egy kis edzőtér. A nagyobb shinobinemzetek kiképzőterepeivel vetekedhet. Ott képzik magukat a versenyzők. Az Én embereim is ott szoktak tanyázni, de nem tudnak az ékezésedről. Onnantól fogva csak magadra számíthatsz majd. Az üzenet mellé mellékeltünk egy térképet is. - Ekkor a küldönc a másik kezével odanyújtotta a térképet - Ezen az egész Ország rajta van. Ha megérkeztél a városba, akkor az edzőtér közelében kell majd maradnod egészen addig, amíg fel nem fedi magát a célpontod. A dolgodat onnantól fogva pedig tudod. Öld meg!
A küldönc nagy levegőt vett, majd folytatta, most már csak a maga mondandóját.
- Ennyi lenne a levél. És most viszlát...
Azzal fogta magát és elhúzott. Az út csak úgy porzott a talpa alatt. Nagyon nagy úr lehet ez a Wagarashi. És most, hogy beleköptek a levesébe, igen csak fel lett idegesítve. Tegnap is folyamatosan hangsúlyozta, hogy a fickót ki kell iktatni, meg kell ölni és még sok más szinonimákkal. A térképet a kezedbe véve, sikeresen megállapítottad, hogy félnapnyi járóútra van a város. De csak akkor ha megállás nélkül mozogsz.

/// A következő postot a Degarashi kikötővárosba kérném ^^ Írd le, hogy megjöttél és stb. Megkeresed a kis terepet kémkedsz ilyenek. Tudod Te. Smile

Az utat meg majd megírhatod kalandba ha akarod Very Happy

///

**Shikotou Sei** Hétf. Aug. 20 2012, 13:28

// Jiraiya //

A terve, minő meglepő, sikeresen végre lett hajtva, ám nem teljesen az eredeti koncepció szerint, de ez már csak részlet kérdés. A Szamuráj egyik lába nélkül fetreng a földön és üvöltözik a fájdalomtól, Sei ennek láttán nem tudja visszafogni a belőle kitörő nevetést és a hasát fogva röhög néhány másodpercig, majd gyorsan feleszmélve, hogy most nem abban a helyzetben van, amikor is ezt megengedheti magának, Oikoshit kezdi el keresni a tekintetével. A fiú fél feje hiányzik. Újabb röhögéshullám fut végig Sei testén, ekkora boldogságot már nem tud visszatartani, legyen, akármilyen veszélyes helyzetben.
A rendfenttartók egy csoportja jelenik meg és az egyik, akinek van elég bátorsága, megszabadítja a félfejű fiút a szenvedéseitől, egy gyors vágással. A vidám kacaj azonnal véget ért. Sei homlokán egy ér kezdett el lüktetni, így elszúrni az Ő játékát!
Hátrébb ugrott, közben eltette a katanáját, egy újabb kunait rántott elő, melyre ráakasztotta az utolsó robbanójegyzetét és behajította a tömegbe aztán bumm! Újabb, megeélgedett kacaj.
A shunshin no jutsut alkalmazva, villámgyorsan lépett le a helyszíniről. Útközben még vihorászott egy keveset, de fél óra múlva ráunva a dologra abbahagyta. Miután biztonságos távolságba ért, feloldotta a technikát és folytatta az utat. Egy helyen kényelmesen megpihent, aztán indult tovább, egészen addig sétált, amíg meg nem érkezett a Wagarashik városába. Itt már kerülve a feltünést, lassan, osont a főmufti szállása felé, hogy felvegye a megérdemelt jutalmat... Ekkor jutott eszébe, hogy Atsumi nem volt sehol, amikor kinyírta Oikoshit. Nem baj, úgy is csak gyorsan tudta volna megölni, az pedig nem izgalmas...

// Levonva: 3 shuriken, 2 kunai és 2 robbanójegyzet. Egyébként csinos kis másfélmillát érek! Very Happy

Egyébként miért érzem én azt, hogy ez az Atsumi kicsit komolyabb lányka annál, amit eddig alkotott ? //

Jiraiya Kedd Aug. 21 2012, 12:48

// Köszönöm, hogy levontad //

Folytonos mászkálás és végre pihenő. Aztán megint mászkálás és megérkezel. Éppen időben, ugyanis a kiszabott határidő holnap jár le. Akkor indul vissza a hajód a Füst Országába. Micsoda kis bonyodalomba keverednek az emberek arrafelé állandóan. A legelvetemültebb helyek egyike, ahol az alvilág uralkodik. Persze mind csak képzetlen, öntelt, civilek. Jobb esetben bukott ninják vagy samuraiok. Minden bizonnyal abban a bandában amiben Sei is van, csak a főnök és a testvére rendelkezik némi erővel. Persze hallottál már elég információt, hogy ki tudd szűrni, mennyire is veszélyes Omo-sama. És bizony nem éppen könnyű eset. De most Te itt vagy és neki teljesítesz egy feladatot. Ahogy zavartalanul közlekedsz az utcán és a Wagarashik kiépített lakóparkjába veszed az irányt, valami furcsát érzel. Mint ha valaki figyelne téged. Ezt bizony egy ninja már megérzi. Főleg egy olyan, akinek folyton figyelnie kell a háta mögé, nehogy egy esetleges baleset történjen vele... Minden esetre nem látsz egy zavaró tényezőt sem. Megérkezel. Mindenhol rohangáló gyerekek és csodaszép lányok. Wagarashi-sama minden bizonnyal abban a palota szerű házban lesz amiben múltkor is fogadott. Így hát, arrafelé vetted az irányt és udvariasan bekopogtál. Egy furcsa nő nyitott ajtót, aki elsőre szolgálónak tűnt.
- Üdvözöllek! Mi járatban?
- Hagyd! Engedd be!
Hangzott az utasítás egy igencsak elázott embertől. A szolgáló nem ismert fel téged. Az a lány volt az aki a múltkor is kikísért. Persze végül egy erőltetett mosollyal beengedett. Az az "elázott hang" biztosan Kyuurokutól jött. Ahogy beljebb léptél, egy sunyi mosollyal fogadott a megbízód.
- Oraa! Hát sikerrel jártál!? Remélem jó híreket hozol! Ne feledd, vannak informátoraim akik már azelőtt kézbesítették az üzenetet a tetteidről, hogy Te ideértél volna. A légiposta csodákra képes.
És lelökte az asztalon lévő piákat és tányérokat, majd egy tekercset terített ki rá.
- Tehát: Felrobbantottál egy hidat. Megöltél több mint hat Wagarashi rendfenntartót és három Wasabi kutyát, aki a jelentések szerint a célpontod volt.
Hirtelen csend állt be a szobában. A szobalány feszülten figyelte a főnököt és téged, miközben a szétdobált holmikat kaparta össze a földről. A légy zümmögését is meglehetett hallani ebben a kínos csendben. Végül Wagarashi-sama nevetve állt fel.
- Szép munka volt kölyök! Elismerésem! Megéritek a pénzeteket az biztos! Nesze, fogd! - Dobott oda neked egy vaskos borítékot - Itt van a fizetség. De aztán oda add a főnöködnek! Meg van beszélve, hogy mennyit fizetek ha sikeres lesz a fejvadászat. Most menj! Tudott, hogy hol vannak a szállások. Keress egy szobát és pihenj. Tudomásom szerint holnap indul a hajód. Köszönöm a segítséged.
És meghajolt, majd a szobalány kivezetett. Teljesen el volt pirulva. Zavarban volt. Miután kivezetett, egy megkönnyebbült sóhajjal távozott.

// Írd meg az éjszakádat, a lefekvést stb. Másnap pedig indulsz a kikötőbe, de a megérkezést hagyd nyitva. A borítékban ha kinyitod, találsz 100.000 ryo-t, amit a főnöködnek kellene majd odaadnod. Plusz jutalom még a chakra használatért és a szép játékért +20 ch. //

**Shikotou Sei** Szer. Aug. 22 2012, 09:21

Amint Sei megérkezett az ajtó elé, ki is nyittották számára. Egy szobalánnyal találta szembe magát, de a szoba belsejében egy ittas jelezte, hogy a vendég bejöhet. A Wagarashik főnöke részegen ült egy asztalnál, Kami no Sei érkezésére a tányérokat és poharakat, valamint az italokat lesöpörte az asztalról és elkezdett magyarázni. Ő nem igazán törődött vele, csupán úgy tett, mintha figyelne, mindeközben azon gondolkozott, hogy milyen lehetőség is áll előtte. Itt a Wagarashik főnöke, részegen testőrök nélkül. A kiscsajt nem lehet nehéz elintézni. De aztán megint menekülnie kellene, amihez most fáradt, ezért hát nem bolygatja tovább az eseményeket. A férfi odadobott Seinek egy vaskos borítékot, aztán biztosította, hogy Omo tudja mennyi van benne. Sei jól láthatóan kinyitotta és gyorsan átpörgette az ujjai között, majd bólogatott, mintha a megbeszélt összeg lenne benn, pedig fogalma sincs mennyit beszéltek meg Omoval. Mindenesetre a borítékban lévő 100.000 ryou szép kis summa. Ezek után a szobalány kivezette, de még mielőtt a kapuhoz értek volna Sei hátrafordult és megszólalt:
- Ennyi pénzért legközelebb személyesen is felkereshetnek! A nevem Kazurai, ha lenne bármi meló, akkor megtalálnak ezen nevet keresve!
Ez csupán arra kellett, hogy befejezze a munkát. Nem valószínű, hogy a Wagarashik tudják az eredeti nevét, mert az alvilágban nem jó, ha valaki túl sok nevet ismer. És ehhez a munkához nem is kellett a neve, na meg egyszer sem szólították úgy ahogy. Tehát, ha híre menne a dolognak, akkor egy Kazurai nevű emberről lenne szó, nem pedig Seiről... Ez rutinmeló számára, utazásai során már néhány hasonlót elvégzett, amik ugyan kisebb kaliberűek voltak, de az álnév mindenütt más. Van például egy falu, ahol Tsuduroként ismerik.
A szállásikhoz érve talált egy kisebb szobát. Lefeküdt aludni. Ez már rá is fért. Másnap reggel a kimonóját vette fel és felszerelését, valamint fegyvereit gondosan rejtve, a borítékot lepecsételve elindult a kikötő felé...

**Huramino Saito** Csüt. Aug. 23 2012, 19:30

//Ji-chan//

Megidézésemet követően rögtön egy másik shinobit is odaráncigáltak ahova engem. Még sosem láttam ezelőtt, viszont erős aura lengte körbe és látszott rajta, hogy nem ma kezdte az ipart. Időm nem volt bemutatkozni neki mert a bölcs már neki is kezdett mondókájának. A szavak egymás után ömlöttek ki a fiatal, még a lábán is alig álló menyét száján, mely furcsa összhatást keltett. Nem is foglalkoztam sokáig az "orákulummal" sokkal inkább a mondandójára fókuszáltam. Egy feladatot ad kettőnknek melynek alapja egy kis nyomozás lesz a Tea országában. Valami vita tört ki két család között mely gyilkosságba torkollott és nekünk kell megtalálni a gyilkost, előállítani és valamilyen módon megbékíteni a két családot ezzel megelőzve a későbbi viszályokat.
- Nem mondom, szép kis feladat így kezdésnek. A hajóút több napos lesz a Tea országába, így már nem garantálható, hogy a gyilkosok ott lesznek, de természetesen ha kívánod, elmegyünk és körülnézhetünk. Mondtam miután befejezte a menyét a beszédét, majd megfordultam ugyanis nem volt kérdésem, amire meg kíváncsi vagyok arra a merénylet áldozatául esett család fog választ adni. Egy karcsú mozdulattal sarkon fordultam, majd a mellettem lévő férfira néztem és vártam, hogy mikor indul el ő is. Amint kiléptünk a szentélyből,az volt az első dolgom, hogy bemutatkoztam neki.
- Huramino Saito vagyok Sunagakure Tokubetsu Jouninja és mondhatni azt is, hogy a Kami no Yuugen legelső tagja. Örvendek a szerencsének. Mutatkoztam be illően, miközben a kezemet nyújtottam Yoh felé. - Abból ítélve, hogy kettőnket választott ki a bölcs, csak arra tudok gondolni, hogy nem lesz olyan egyszerű a feladat mint ahogyan azt elmondta.- Próbáltam meg némi beszélgetést kezdeményezni de nem túl sok sikerrel, így inkább csendben gondolkodtam tovább miközben észak felé tartottunk a kikötő felé. Őszintén szólva furcsálltam, hogy nem idézéssel vittek oda minket, mért ha képesek tíz kerek méter miatt megidézni valakit, akkor egy több napos utazásnál miért nem... Ez ellen nem volt mit tenni, de legalább annyi szerencsénk volt, hogy mire a kikötőhöz értünk, a hajó amit nekünk szántak már indulásra készen volt. Egy ügyes mozdulattal a fedélzetre ugrottam, majd egy félreeső zugot keresve, ahol nem vagyok egyik matróz útjában sem, letelepedtem és az összes kardomat elővéve élezni kezdtem azokat. A választék egész elfogadható volt, a kisebb kardoktól kezdve a nagyobbakig mindent meg lehetett találni előttem, volt Katana, Odachi, Naginata, na meg a saját speciális fegyvereim mint a Yuuken és maga Hana is akit mindég magamnál, a hátamon tartok. Elővettem az élezéshez elengedhetetlen puha követ, melyet fenőkőként is ismernek, majd bevizezve azt, a fegyvereket szépen lassan húzogattam rajta. Minden egyes húzás/élezés után egy nedves ronggyal gondosan áttöröltem a pengét, majd újból élezni kezdtem. Ezt a folyamatot addig csináltam míg az összes fegyverem el nem érte a tökéletes formáját. Maga az élezés az utazás majdhogynem az egészét felemésztette, ami nem is volt baj, mert legalább nem unatkoztam.

**Hisao** Csüt. Aug. 23 2012, 21:36

A bölcs elmondta a két Shinobinak első közös küldetésüket, mely nem más volt mint egy diplomáciai válság megelőzése a Tea Országában és a felelősök előkerítése. ~Kényes ügy. Elvileg nekünk nincs fennhatóságunk abban az országban de ha valóban gyilkosság történt, amiből nagyobb káosz is lehet akkor közbe kell avatkoznunk. Főleg ha az elkövető vagy elkövetők Shinobik voltak.~ Gondolta miközben Saito mögött lépett ki a szentélyből, miután befejezték a bölccsel az egyeztetést. A sunagakurei bemutatkozott és úgy tűnt beszédes kedvében van ma, ami hősünkről nem volt elmondható az esetek kilencven százalékában. -Asaya Yoh vagyok, Konohából.- Mondta egyszerűen a Jounin majd határozottan csapott bele Saito tenyerébe. Több információt nem akart megosztani magáról, hiszen a bizalom nem jön létre egy kézfogással. -Majd kiderül ha odaérünk. Talán shinobi bérgyilkosok állhatnak az eset mögött.- Találgatott de ezután nem feszegette egyikük sem a témát s az út a kikötőig csendesen telt. ~Fiatalabb nálam pár évvel de már Jounin. Kíváncsi vagyok milyen képességei vannak.~ Gondolta mikor megérkeztek a hajójuk fedélzetére. Saito talált egy üres helyet magának, hősünk tőle nem túl messze telepedett le és vette le válláról fegyvereit. A családi örökségét az Asaya Klán Tantooját és a Kusagakure vezetőjétől kapott, szinte törhetetlen Vörös Katanát. Mint észrevette a Homok falusi is kedvelte a kardokat, egy egész kollekcióval érkezett. -Látom értesz a fegyverekhez.-Szólt oda neki, miközben elővett pár falatot és enni kezdett. -Van pár egyedi darabod is ahogy látom és nagy becsben tartod a fegyvereidet. Ez igaz shinobi vonás.- A hajó pedig csak száguldott a tengeren át, míg meg nem érkezett a Tea Országába.

Jiraiya Szomb. Aug. 25 2012, 16:28

// Sei, Saito & Yoh //

~Sei~

Egész könnyed kis meló volt ez, ha úgy vesszük. Ahogy haladsz végig az utcán, rohangáló őrökre leszel figyelmes. Minden cuccodat összepakolva lassan megérkezel a kikötőhöz, amikor is elég érdekes dologra figyelsz fel. Kiáltozások és páncélcsörgések.
- Azok a Wasabi kutyák! Teljesen átvették az irányítást Degarashi felett!
Ekkor még csak sejtetted, hogy mi történhetett, de nem igazán izgatott annyira a dolog, ahogy azokat az őröket. Elvégre, Te már csak néhány percet töltesz ezen a Félszigeten, aztán soha többé nem kell visszajönnöd. De még is. Valami nagyon furcsa volt. Ahogy megérkezel a Kikötőbe, meglátod azt a kicsiny, rozoga hajót amivel Muroval jöttél. Az öreg már ott várt és még nagyban aludt. Lepakoltad a cuccodat, majd egy gyengéd rúgással felkeltetted. Úgy riadt fel, mint ha valaki gyilkos szándékkal akarna rátámadni. Megrázta a fejét, majd megdörzsölte a szemét. Nagyokat pislogva nézett rád.
- Áhh! Te vagy az! Már vártalak! Csak pihentem egy kicsit. - Odasétált a hajó szélére és megmosakodott a sós tengervízben - Egy perc és indulhatunk!
Mondta, majd kiugrott a partra, eloldozni a hajót. Több rémült lakos is hajóraszált. Persze nem Sei hajójára, hanem mindegyik család másikra. Kitört a káosz. Ahogy figyelemmel kíséred az eseményeket, valami hidegre leszel figyelmes a nyakadon. Egy Katana pengéje szegeződik neki. Nem az éles felével, hanem a tompa részével. Ahogy elfordítod a fejed balra, meglátod Atsumit. A lány ruhája véres, és a szeme még mindig azt a semmit tükrözi amit egy nappal ezelőtt.
- Csak nem gondoltad, hogy itt hagysz azok után, hogy úgy átvertél? - Tette fel a költői kérdést halkan, bátortalanul majd elvette a kardot a nyakadtól - Veled megyek!
Ez volt a végszó, ugyanis a hajó elindult és a vitorlák a magasban. Persze nemes egyszerűséggel kilökhetné a lányt akár, bele a sós Tengerbe... Az csak rajta múlik, hogy meg-e próbálja. Minden esetre lesz egy három napos út vissza Kemuriba, így lesz időtök elbeszélgetni ha a lány a hajón marad.

// Füst Országa --> Elhagyatott Dokk hoz a postot. Reagáld le és egy kisebb beszélgetős jelenet jön. Még mindig a Tengeren vagytok //

~Yoh,Saito~

Ahogy nézegettétek egymás fegyvereit és elvoltatok ámulva, hogy mennyire szereti mindenki a gyilkolóeszközöket, furcsa hangokra lettetek figyelmesek. A távolból alig látható fekete füst szállt fel. Valószínűleg elég messze van. Egy hatalmas erdő takarja el a füst forrását, így csak annyit tudtok biztosan, hogy nagy a tűz. Ami viszont a legfurcsább volt az a rengeteg hajó, amik éppen elhagyják az Országot. Valószínűleg menekülnek. Ennyire félnének a harcoktól? Mellettetek haladt el egy gyerekekkel teli hajó, akik még a veszélyes túlzsúfoltságban is kardoztak. Akkor ott volt egy öreg halász és két fiatal gyerek is. Egy fekete hajú lány, fegyverrel a kezében és egy feltűnően élénk hajú fiú. A lánynál lévő fegyver látványa nem volt szokatlan, ugyanis majdnem minden embernél van legalább egy a hajón. Még a gyerekeknél is a fakard. Megláttátok a Wagarashi várost. Őrök rohangáltak mindenfelé. Sokan a füst irányába indultak hátizsákokkal és talpig felfegyverkezve. Kikötöttetek. A hajó tulajdonosától megtudtátok, hogy a fizetségét csak odafelé fizették, és így is elég kockázatos egy be nem regisztrált hajóval közlekedni. Egyszóval egy békés kalóz hozott el titeket idáig. Amint kikötöttetek már fordult is vissza. Most ott álltok tanácstalanul. Nektek kell cselekedni.

**Huramino Saito** Hétf. Aug. 27 2012, 10:42

A hajón ülve, egész üdítő volt a fegyvereimet csiszolni és élezni, főleg mivel más szórakozási lehetőség nem is. A matrózok akik a fedélzeten rohangáltak jobbra balra, nem az a megszokott kék alapon fehér csíkos mellényes emberkék voltak, sokkal inkább koszos szakadt ruhákban járkáló fazonok, pont mint a kalózok, de ezzel nem igazán törődtem, a menyét bölcs bérelte fel őket és míg nem kötekednek, addig nem verek el senkit. Élezés közben megütötte a fülemet Yoh szavai, mely kicsit meglepetésszerűen értek engem.
- Az, hogy értek hozzájuk, az túlzás, használom őket és folyamatosan tanulok tőlük. A fegyvereim a legnagyobb kincseim, nélkülük teljesen elveszek egy harcban, mindenem amim van köréjük épül. A legkisebb kunaitoól kezdve a leghatalmasabb fegyverekig egyaránt mindegyik egy egyedik kincs számomra, ahogyan gondolom neked is különlegesek az előtted lévők. Mondtam, de a beszélgetést nem tudtam tovább folyatni, mert furcsa dolgok tömkelege vonta el a figyelmemet. Ahogy egyre közelebb értünk a kikötőhöz, baljós fekete füst szálldogált az erdő felől, az emberek pedig sorra hagyták el a helyszínt különböző hajókkal. Pusztán pár pillantást vetettem a mellettünk elhaladókra, majd tekintetemmel a távoli kikötőre fókuszáltam. Ahogy közelebb értünk a dokkokhoz, az emberek fejvesztve rohangáltak, viszont olyanok is voltak akik felfegyverkezve rohantak a füst irányába.
- Yoh, rossz előérzetem van. Lehet, hogy már csatába is harapódzott a két család vitája?! Tettem fel a kérdést, majd mély meghajlást követően, melyet a hajónk kapitánya felé intéztem, a kikötést meg nem várva leugrottam a víz felszínére, hogy gyorsabban a kikötőbe léphessek. Az első mozdulatom az volt, hogy megkerestem egy felfegyverkezett embert és azt próbáltam meg alaposan kikérdezni arról, hogy mi is folyik a szigeten pontosan. *Ez így nagyon nem jó... Ha elkéstünk és az emberek már csatározni kezdtek, azt már majdhogynem lehetetlen lesz leállítani, remélem csak egy véletlen erdőtűzről van szó, nem pedig harcról.*

**Hisao** Kedd Aug. 28 2012, 20:48

Saito válasza után a Jounin a kezébe vette a családi ereklyét és bámulta pár másodpercig. A fény aztán megcsillant a nemes és ritka pengén, ami magához térítette hősünket. -Nem is sejted mennyire igazad van Saito.- Mondta neki majd ideje volt feltápászkodni és leszállni a hajóról. Ezzel még nem is lett volna baj, de a látvány ami fogadta a két Shinobit. Na az nem volt szép. Mintha valami hatalmas fenyegetés elől menekült volna mindenki, aki csak tud és nem fegyvertelenül. Bár a kikötőben Yoh nem érzékelt erős Chakra jelenlétet, azért kicsit nyugtalanította a helyzet. Szívesen közbeavatkozott volna, de nem tehette. A baj forrását kell megkeresni és azt gyökeresen megszüntetni. Saito aggodalmának csak részben adott igazat. -Nem hülyék a vezetők sem, nem akarják a lakosságot veszélyeztetni. A harcok bizonyosan elkezdődtek de szerintem még menthető a helyzet.-Ezután körbenézett, míg szemei a füstfelhőn akadtak meg. -Jobb lesz ha odamegyünk. Biztos ott van az akció, akár civilek is maradhattak a környéken szóval jobb lesz odafigyelni.- Ha Saitonak nincs ellenvetése akkor meg is kezdheti a két shinobi az akciót.

Jiraiya Csüt. Aug. 30 2012, 15:20

Az ide út hosszadalmas volt. Mind a két "békebíró" vágyott már arra, hogy a lábuk a szilárd talajt érje. Persze nem mintha nem lenne elég szilárd a hajó rozoga és nyikorgós faborítása, de azért az eredeti szárazföldet nem pótolhatja. Ahogy kiértetek a hajó el is indult vissza Ti pedig tanácstalanul álltatok a zűrzavar kellős közepén. Viszont, képzett shinobik állnak most szembe a káosszal, így pontosan ez a zűrzavar szolgált némi információval a helyzetről. A rohangáló emberek folytonos jajveszékelése és zörgéseik közepette néhány értelmes mondatfoszlányt is eltudtatok csípni, ami a kíváncsi füleknek a legnagyobb kincs.
- Degarashiban kitört a káosz....
- A kitelepítés hamaro...
- Több shinobit is lát...
Ilyen és még sok más mondat hangzott el, de az információtok már meg is van, amivel kezdhettek valamit. A feladatotokat tudjátok, el kell fognotok kettő Bérgyilkost és a Wasabi család elé kell vinni őket. Habár, az is előfordulhat, hogy a két Hősnek rögtönözniük kell, hiszen úgy tűnik a csaták már el is kezdődtek.

// Menjetek 2 kört amiben megbeszélitek, hogy mit is kezdtek magatokkal és a kialakult helyzettel, aztán írok Én is //

**Huramino Saito** Szomb. Szept. 01 2012, 19:33

A hajóról leszállva maga a pánik vett körül minket és minden mást ami a Wagarashi kikötőben volt. Az emberek fejvesztve rohantak bármilyen irányba amerre éppen csak tudtak és olyan látványt keltettek mint a megbolygatott hangyák akik kirajzanak a legkisebb furcsaságra is. Nem szerettem ezt a dolgot, nagyon is nem, hisz már jó párszor volt már részem ilyen élményben, legutóbb a menyétek falujában ahol majdhogynem ott hagytam a fogamat is. Ahogyan akkor a menyétek, pontosan úgy rohangálnak most az emberek és csak szófoszlányokat érteni abból amit mondanak. Nem is lepődtem meg nagyon azon, hogy senki sem állt meg és kezdett el magyarázkodni a kérésemre, így kénytelen voltam magam összerakni a képet. - Degarashiban káosz van, kitelepítik az embereket és shinobikat láttak felsorakozni?! Nagyon nem akarok vészmadárkodni, de ez tipikusan egy harc kezdetének a jele. Kitelepítik az embereket, hogy ne legyen túlnyomó civil áldozat és az üres, kilakoltatott területeken meg megvívják a shinobik a harcukat... Vontam le a következtetésemet magamnak és Yohnak is aki azt mondta nekem, hogy induljunk el a füst felé és tegyünk meg ott mindent.
- Ez eddig jó is, de ha tényleg kitört a harc, nem hiszem hogy két civil szavára csak úgy befejeznék a dolgot. Lehet az lenne a legjobb ha először megkeresnénk a Bölcs által említett családod és velük egyeztetni, mert több mint valószínű, hogy ha itt harc alakul ki akkor a két fél a két család lesz. Ha őket meg tudjuk békíteni akkor valószínű, hogy a harcok is abba maradnak, feltéve ha tényleg ők az okai annak, hogy itt olyan a helyzet amilyen. Mondtam Yohnak egy kisebb gondolkozás után, mert igen Saito barátunk olyat is tud, majd megvártam, hogy mi az ő véleménye ezzel kapcsolatban. Míg a gondolataimmal vívódtam, felnéztem az égre melyet a felszálló füst borított be, és egy pillanatra belém nyilalt az a látvány ami legutóbb a menyét országában fogadott a harcok után. A menyétek, akár ninjuuk akár átlagos menyétek, mind hatalmas veszteségeket szenvedtek, otthonaik leégtek és füstben álltak, kivétel nélkül mindenkit kötések borítottak melyet pusztán egyetlen egy embertől szereztek akit én is csak a menyét bölcs útmutatásával tudtam legyőzni. *Ezúttal nem hagyom, hogy megint megtörténjen az a dolog. Nem fogom hagyni, hogy az emberek szenvedjenek és felébredjen bennük a bosszú vágya, ehhez viszont segítség kell.*

Ajánlott tartalom

Wagarashi kikötőváros

Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros

Re: Wagarashi kikötőváros