Wagarashi kikötőváros

A káosz nagyobb volt, mint amire Yoh számított. A menekülő civilek akaratlanul is de szolgáltattak pár információt hőseinknek, amiből kitudnak indulni mi is legyen az elsődleges feladatuk a küldetés során. ~Shinobikról nem volt szó... Ez megnehezíti a helyzetünket. Azt hittem csupán egy két bérgyilkosról lesz szó, nem pedig több osztagnyi Ninjáról. Nem az a feladatunk hogy leverjük őket, hanem hogy kiderítsük és bebizonyítsuk az igazságot. És ezt csak a tettes elfogásával tudjuk elérni.~ Gondolkozott el a porblémán miközben az utcán haladtak. Ez az egész helyzet még Konoha ostromára emlékeztette a Jounint. Akkor Genin volt és a feladata egyszerű volt. Túlélni és menteni a saját bőrét. Most azonban életek függnek a döntéseitől és neki kéne az egész helyzetet megoldania. Elég drasztikus változás alig pár év alatt. Végül ebből a képből Saito javaslata és ötletelése rángatta ki. -Igaz. Követnünk kell a bölcs utasításait. Van egy ötletem.- Mondta, majd egy sarokba behúzódva a kíváncsi szemek elől, elkezdte a hadműveletét. Kesztyűjét lehúzta, ujjába beleharapott amitől persze az egyből vérezni kezdett. Ezután következett pár kézjel és végül a földrecsapós jelenet. Ha ez sikerrel jár az idéző jutsu hatására egy kisebb méretű Ninja kutya jelenik meg a két Shinobi előtt. -Tudod, nem csak a menyétekkel haverkodtam.- Súgta Saitonak, majd az ebhez fordult.- Üdvözöllek. Fontos feladatom van számodra. A távolban látsz egy nagy füstfelhőt, valószínűleg harcok folyhatnak arra. Derítsd fel a terepet, hogy ne vegyenek észre. Figyelj meg minden részletet. Létszám, erő, nemzetiség. Mi már nem itt leszünk, de a szagunk alapján megtalálsz- Adta ki az utasítást, amire remélhetőleg az eb csak bólint és nyomban el is indul. - Így már nyugodtan mehetünk a Wasabi családhoz.- Fordult vissza társához.

// Mivel most kellek Én is, így írok //

Yoh sikeresen végrehajtotta az idézést és egy kutya jelent meg "keze alatt", aki követte az utasítását és elindult Degarashiba. Azt nagyon jól tudta mind a két fiú vagy férfi, hogy nem lesz egy könnyű menet az egyszer biztos. Degarashi messze van és Wasabi család még messzebb. Legalább két napos út oda. De addig is, tudnak információt gyűjteni. Most már csak el kell indulniuk. Az Ő döntésüktől függhet, hogy a háború nagyobb méreteket ölt-e a két család között.
Az emberek egyre csak fogytak és a katonák egyre csak gyűltek. Mind felfegyverkezve rohangáltak. Sokan a Wagarashi birtok felé igyekeztek. Minden bizonnyal védik a város vezetőjét. Az erdő felől szálló füst egyre csak nagyobb és nagyobb, így jól kivehető, hogy messziről jön az erdő mögül. Valószínűleg Degarashiból.

Yoh sikeresen kiadta a Ninja kutyának az utasításokat, aki némán kezdte el teljesíteni a felderítő feladatokat. Ezt szerette a Jounin az ebekben. Miután még kezdő Chuunin korában megtanulta megidézni ezt a fajt, eleinte nehezen fogadták el a parancsolgatását. Ám pár hónap közös munka után kivívta az elismerésüket és kölcsönös tisztelet alakult ki, ami a hosszú évek alatt már barátsággá és egy erős szövetségé nőtt ki. Hősünk látszólag megihlette sunagakurei társát, aki szintén végrehajtott egy idéző technikát. Ezúttal egy kis menyét jelent meg, aki már nem fogadta el az utasításokat olyan könnyen mint az említett kutya. ~Egek, remélem a szaglása és az érzékelése jobb, mint a modora...~ Gondolta Yoh miközben a kis lény végre felfogta a helyzet komolyságát és készen állt a munkára. Most hogy mindenki abbahagyta a hadakozást és az idézgetést, valamint a közös terv is megszületett ideje is volt az indulásnak. A Jounin csak bólintott Saitónak, majd elrugaszkodott és a háztetőkön haladva indult el a Wasabi család birtoka felé. A Homok falusi furcsa duó pedig remélhetőleg habozás nélkül követi őt.

Egy nyugodt út után érek el a kikötővárosba, ahol most is hatalmas a nyüzsgés. Különböző áruk szaga csapja meg az orromat, de a legjellegzetesebb az, ami a halakból árad. Tekintetem gyorsan végigfuttatom a környéken, a kikötőmestert keresve. Szerencsére hamar megtalálom a vén morcost, így villámgyorsan oda száguldok hozzá. Nincs vesztegetni való időm. Úgy néz ki Fortuna asszony velem van, ugyanis pár perc múlva indul egy hajó a Tea Országába, ráadásul pont a Wagarashi kikötőbe. A kapitánnyal megbeszélem, hogy szeretnék külön kabint, ahol senki sem zavarhat, illetve a kilétemet is szeretném titokban tartani. Természetesen megérti ezt és bele egyezik a dologba, főleg hogy cserébe felajánlom a segítségemet, ha esetleg támadás érné a hajót. Esetleg még a kapitánynak is segítek a családja megmentésében, bár első a saját munkám, neki csak akkor segítek, ha útba esik.
Majd elindulunk... Teljesen nyugodtan, békésen utazhatok, senkivel sem kerülök össze. Néha felmegyek a fedélzetre kinyújtóztatni a tagjaimat, de csak nagyon keveset vagyok szem előtt az első nap. Második nap viszont végig szem előtt vagyok. A küldetésre gondolok. Ugyanis ellenséges nemzetek shinobijai is jelen lesznek. Még az is lehet, hogy valaki be akarja majd gyűjteni a fejemre kitűzött vérdíjat, amit egy korábbi ballépésem miatt kaptam... Miközben arra várok, hogy megérkezzünk, a kapitányt próbálom kikérdezni, hogy mit tud az országról és a két család viszályairól. Hátha valamilyen értékes információval tud ellátni.
Majd nemsokára egy fekete füstoszlop jelenik meg a horizonton. A szemem azonnal összeszűkül. Valószínűleg közel járunk a kikötőhöz.
- Azt hiszem nem lesz túl sima a családmentés. - mondom a kapitánynak. - Azt hiszem a Wagarashi-k célját szolgálja az is, ha biztosítom a kikötőt. Gondolom a családja ott vár Önre... - jegyzem meg egy mosollyal az arcomon. - Reméljük a kikötő még nincs támadás alatt, vagy legalábbis, hogy a füst nem onnan származik.
Tényleg remélem, hogy nem kell máris harccal kezdenem. Fel vagyok készülve a legrosszabbra, de nem akarok senkit sem megölni, csak ha nagyon muszáj. Elég volt számomra az is, amikor lemészároltam egy város vezetőségét... az is nagyon megviselt. Ráadásul ott van az a szervezet, amibe bevettek. A béke megóvása lenne a cél, amit most akár meg is tehetek. Viszont attól tartok, nagy árat kell fizetni a békéért: valamelyik család életét.

//Tea országi tisztogatás//

Vérszag és hullahegyek mindenhol a hajón, a lelkemnek tetsző dolgok, ritkán láttam még ilyen szép dolgot. Nem sokáig tudtam csodálni, hiszen a robbantás hatására Feng leordította a fejemet, hogy gondolom, hogy én döntök valaki sorsáról és nem tudhatom, hogy kik lehetnek a hajón rabszolgák, foglyok és egyéb nem kalózok, emellett a felszerelés, amivel a falunk készleteit feltölthettük volna. ~ És hogy akarta elvenni a hajóról a dolgokat további öldöklés nélkül?~ Nem akartam veszekedni, hiszen az a csapatmunkára rányomná a bélyeget, így inkább megfogtam egy hullát és egy gyors átnézés, a talált tárgy kiválogatása és az értékesebb tárgyak megtartása után, Tano segítségével kidobtam a hajóból, mert már kezdtek gyűlni a sirályok a hullák szagára. Ha továbbra is itt maradnak a madarak, akkor rajtuk is kipróbálom a pengém, annak ellenére, hogy a társaim elleneznék a dolgot. Minden hullát, ami a segítségemmel kerül a tengerbe átnézek és a nála lévő pénzt és tárgyat elteszem. Miután ezzel végeztünk elkezdek felmosni, már amennyire lehetséges ez, hiszen a vér már belemosódott a fába, így nem nagyon tudtunk mit csinálni. Nem nagyon foglalkoztam a rabunkkal, hiszen nem volt mit kérdeznem és az egyetlen dolog, ami érdekelne az utolsó kívánsága a halála előtt és a kapitány is megmondta, hogy élve szeretné tartani, hiszen el tudja adni zsoldosnak, amiből szép pénzt lehet csinálni. Mivel további feladatom nem nagyon volt, így ha úgy néz ki, hogy végzett a kikérdezéssel, akkor odamegyek, hogy van-e valami érdekes, amit megtudott. Ha még nem tette meg Tano, akkor őt is átnézem esetleg pénzért s más tárgyakért, amik eladhatók vagy értékes lehet a jövőben.

//
kunai tartó (jobb):
5 kunai, 5 shuriken, 5 senbon, 30m drót összetekerve

övtáska:
5 dobókés, szerencse kunai, 2 füstbomba, 10 senbon, 5 robbanó jegyzet összetekerve

hátizsák:
2 fuuma shuriken összehajtva, elsősegély készlet, mérges könyv, rajzfüzete és a ceruzák hozzá

ruházatban:
nunchaku, 2 ninjato

- 5 robbanó jegyzet//

//Tea országi küldetés//

Nem lepődtem meg, amiért Feng-sama lehordta Kawachi-t, az érvelései is a helyén voltak, de látszott, hogy ő ellene van mindenféle felesleges erőszaknak, s bár ez jó emberi tulajdonság, nem igazán Kirigakurei módi. Mindenesetre én elhajtom a fejem, nem az én dolgom a kettejük vitája, parancsot kaptam és azt kell teljesítenem. Miután megkötöztük a kalózokat, kezelésbe vettem őket a jól bevált Dokujaku kínzási módszereimmel. Lehet, hogy önmaguktól dalolni fognak, de nem bízok semmit a véletlenre és bár ez a módszer az én lelkivilágomat is megviseli, már rég el kellett hagynom a gyerekkorom.
Leszúrtam egy nyílvesszőt és egy kunait a fedélzet egyik pallójába, tettem le egy kis sós vizet kancsóba és rongyot. A Dokujaku ninják kicsiben csinálják, hiszen a nagy fájdalom ájultságot okozhat és ha nagyon megdolgozom őket azt valószínűleg Tea országában sem néznék jó szemmel, ezért fejlesztettük ki ezt a módszert, a "Chīsana kyōfu"-t //Kicsiny borzalom//.
A lényege annyi, hogy a nyíl idegméreggel van átitatva, ezzel megvágjuk áldozatunk torkát, aminek köszönhetően a környező idegek és izmok leblokkolnak. Általában, ha nem akarjuk megtartani a foglyot robbanó cetlit dugunk le a torkán, és mivel az ingerei nem működnek nem tud ellenállni. Mivel a rabokat most meg kell tartani, így csak felkötöm a fejét, és vizet öntök a szájába, s mivel lenyelni nem tudja a méreg miatt, fulladást okoz neki, nem beszélve a sós víz kellemetlen hányingert keltó hatásairól, ami dupla esélyt jelent a fulladás kellemetlen jeleihez. Még mielőtt megtenném ezt, felvezetem nekik a tényállást.
- Üdvözletem uraim. Önök abban a kegyben részesülhettek, hogy életben maradtak, de nem feltétlen kell ennek így maradnia. Láthatták mi történt a barátaikkal, és elgondolkoztak rajta, hogy lehet képes erre két gyerek. Tudják nehéz gyerekkorunk volt és sok embert kellett megölnünk ahhoz, hogy életben maradjunk, így ez már számunkra közömbös. - Magyarázom nekik miközben próbálok őrült tekintetet felvenni, s közben beteges dolgokat cselekedni, például végigsimítok az arcukon, vagy megragadom a hajuk tövét. Természetesen ez csak lelki hadviselés, nem vagyok ennyire beteges, sőt undor fog el ahogyan hozzájuk érek.
- Önök idegméreg hatásai alatt állnak, ami a testükre van hatással, na de én tudok egy olyan kellemetlen módszert, aminek köszönhetően rettenetes halálban lehet részük. Ismerik a biológiát? Én nagyon szerettem gyerekkoromban, pláne azt a részt, amikor a torok és a nyelőizmok működéséről tanultunk. Ha a torok körüli izmok elhalnak, ez esetben leblokkolnak, képtelenek lesznek a nyakukat mozgatni, nem tudnak rágni, sem pedig nyelni, viszont az ingerek ugyanúgy megmaradnak. Tegyük fel, hogy egy kis sós víz kerül a szájukba, amit képtelenek lenyelni, mi történik ekkor? Úúúgy bizony, fuldokolni kezdenek, belefulladnak egy kis kancsó vízbe és egy kis hányásba. Azt mondta a vezető, hogy élve kellenek nekünk, de hát tudják, nehéz gyerekkorom volt és nem tanítottak a szó fogadásra. - Magyaráztam, majd elkezdtem a nyíllal végigsimítani a férfi arcán, miközben továbbra is fura tekintettel bámultam a szemeibe.
- Kérdéseim a következők.: Hányan vannak még a tengereken, Láttak-e, támadtak-e meg más hajókat, esetleg Tűz országbéli hajókkal találkoztak-e? Ismernek-e információkat Konoháról, és szövetségeseiről, egy ilyen nagy erejű kalózbrigádnak biztos van bátorsága megtámadni néhány Konohai kereskedő hajót, ahol volt néhány jegyzet vagy valami hasonló. Tea országáról mit tudnak, az ott folyó harcokról? - Tettem fel kérdéseimet, majd, ha nem akar válaszolni, odafordulok a társához, és elkezdem rajta az előzőleg felvázolt kínzási módszert. Szép lassan vágom meg miközben őrült tekintetemmel a kikérdezőt figyelem és eljátszom, hogy mennyire is élvezem a kínzást. Ha véletlen a kínzott válaszol a kérdéseimre úgy is jó, a lényeg, hogy valami használhatóval szolgáljanak.
Ha elköptek mindent, amit tudni akartam, elpakolok és segítek Kawachinak a munkájában, majd megvárom a vezetőt és úgy mondom el a hallottakat. Nincs kedvem kétszer beszélni...

// Tisztogatás & Daizo //


[Daizo]
Ahogy egyre közelebb értek a Kikötőhöz, észleled, hogy a füst nem onnan származik, hanem a Wagarashi Kikötőváros melletti erdőség mögül. Ez megnyugtató számodra, azonban a kissé zavaros kezdett lenni a dolog, amint megpillantottad azt a rengeteg kisebb csónakot és magánhajót amik az embereket vitték, menekítették ki. Habár nagyon úgy tűnt, hogy a parton csaták dúlnak, de közelebb érve csak a menekülő embereket és néhány Wagarashi katonát láttál. A katonák az erdő felé vették az irányt, valamint az embereket terelték a hajók felé. Evakuálnak. Amíg odaértetek, megtudtad a kapitánytól, hogy a két fia és a felesége, ott várja már a kikötőben és amint megérkeznek azonnal indulnak is vissza. Azt is megtudtad, hogy a Wagarashik és a Wasabik harca Degarashiban folyik, valamint azt is, hogy már Kirigakurei és Konohagakurei ninjákat is láttak, habár ez még csak szóbeszéd...
Amint megérkeztetek, a kapitány családja felszállt a hajóra, majd elköszöntek tőled és sok szerencsét kívántak. Innentől csak rajtad áll, hogy mit teszel.

Választási lehetőségek:
1.) Elindulsz a Wagarashik palotája felé, amit már a Kikötőből látsz.

2.) Elindulsz az Erdő felé, ahol a lemenő nap fényében egyszer csak sok apró fényforrásra leszel figyelmes. Közelebb mész és az apró fény egy felrúgott tűzhely parázslása volt. Négy ember van beszorítva két másik közé. Itt valószínűleg harc készül. (További lehetőségként csatlakozhatsz majd Saito, Yoh kalandjához, vagy otthagyhatod majd őket)


[Tisztogatás]
A sirályok a tengerészek jó barátai. Eltüntetik a hullákat, valamint jeleznek is eléggé sok mindent. Azt, hogy merre járt a halál és azt is, hogy szárazföld közeleg... Megérkeztetek. Igaz nem kevés időtökbe telt, de a foglyok kikérdezésével és a takarítással gyorsan eltelt. A Dokujaku kínzás, kikérdezés sikerrel járt. Ugyan brutálisak a módszereik, de Kirigakuréhoz tökéletesen illenek. Habár, sokkal nem emberségesebb ez sem, mint amit Kawachi tett, de ott kockázat is volt. A foglyok eleinte nem akartak válaszolni, de amint elernyedt a nyakuk és Tano elkezdte felvágni az egyik nyakát, egyből megeredt a másik nyelve. Elmondtak mindent amit csak tudtak. Tűz Országai hajókkal nem találkoztak és az elmondásaik szerint csak egy hajóval rendelkezett a bandájuk. Konoháról és annak szövetségeseiről csak annyit tudtak, hogy Kemurigakuréban, Konohai és Kemuri ninják is mozgolódnak szép számmal. A Teában folyó harcok pedig elfajultak. Akik tudnak elmenekülnek az Országból. Kirigakuréba vagy Konohagakuréba... Több Kirigakurei hajót és ninját is láttak már arra menni, de Konohait még nem...
Ennyit tudtatok meg összesen. Lassan megérkeztetek a Kikötőbe, ahol megláttátok azt a rengeteg hajót, amik éppen elhagyják a Kikötőt. Mindegyikben családok... Sok Wagarashi katona is segít az evakuálásban. A tömeg kezd egyre inkább pánikba esni. Ahogy megérkeztek, rögtön meglátjátok a magasan lévő, Wagarashi birtokot. A legmagasabb épület a városban. Jobbra nektek pedig egy nagy erdő terül el... Ahol a város véget ér, ott kezdődik az erdő. Az mögül pedig feketén gomolygó füstfelhőre lesztek figyelmesek. A kapitányotok lehorgonyoz, majd a kikötözött alakokat, ha már nincs szükség rájuk, felállítja, majd a tompa kardjával pökdösve őket, elviszi a Wagarashi katonákhoz. Feng-sama a csapat vezetője pedig kiadja a parancsot. Irány a Wagarashik palotája.

// Reagáljátok le a történteket, ha ez megvan akkor induljatok a Wagarashi kúria felé. Egy udvarba léptek, ami teli van őrökkel és házak vesznek körbe. Látva, hogy Kirigakurei ninják vagytok, utat mutatnak és elvezetnek titeket Wagarashi-samahoz //


[Érkezés időbeli elhelyezése]
A Kirigakurei csapat Fél nappal Daizo előtt érkezett. Dél környékén.
Daizo pedig ugyanazon a napon érkezett Este felé, amikor a Nap már csak narancssárgán fénylik.

Izgatottan tekintek a kikötő irányába, ahová tartunk. Kissé csalódok, amikor látom, hogy még csak az erdőkig terjedt a csata. Azonban nekem előtte más dolgom van, nem mehetek oda csak úgy, Kirigakure jelképével a fejemen. Előtte még be kell jelentkeznem a családnál. Így hát amikor megérkezek, segítek a kapitány családjának felszállni, majd elköszönök tőle és elindulok a Wagarashi család palotája felé. Út közben megpróbálok megállítani valakit, akit kifaggathatok a jelenlegi helyzetről. Az alábbi dolgok érdekelnek: Hogy áll a harc? Milyen erőket vetettek be az ellenfeleink? Volt-e különleges eset a támadásoknál, mint például valaki lángokat köpködött, vagy hasonló nem átlagos dolog? Jelenleg mi zajlik az erdőkben?

//Tea tisztogatás//

Harc elég sok hullát eredményezett, szerencsére nem a mi oldalunkról. Valahogy sikerült eltüntetni a fölösleges testeket a hajókról, azokat pedig a sirályok ették meg. Nem is foglalkoztam azzal, hogy a hulláknak mi lesz a sorsa, hiszen abból, hogy ennyi madár van a közelben sejteni lehetett, hogy a part sincs túlságosan messze. Valóban nem sok kellett, hogy megérkezzünk ,bár ez lehet, hogy csak azért tűnt kevésnek, mert el voltunk foglalva. A foglyoktól nem sok érdekes dolgot tudtunk meg, de azért valamire használható lesz.
Megérkezvén a kikötőbe az összes hajó kifelé ment, rajtunk kívül viszont más hajó nem akart kikötni. ~Gyáva férgek. Inkább elhagyják az országukat, mint hogy harcoljanak, még ha nem is képzett katonák.~ Látva a fejvesztett menekülést és a háttérben égő várost elhatároztam, ha lesz időm a látképet megörökítem. Még a katonák is segítségre vannak az evakuálásban. ~Szeretem ezt a felfordulást, olyan megnyugtató.~ Lassan, de végre sikerül kikötnünk, mire egyből leugrok és magamba örülök, hogy szilárd talaj van a lábam alatt. Kapitányunk a foglyokat leadja, de ezzel már nem igen foglalkozom, majd Feng kiadja a parancsot, ami amúgy is egyértelmű volt: Irány a Wagarashik. Nem kellett sokat keresni, hiszen a birtokon álló legmagasabb házat kellett csak célba vennünk. Nem tudom mennyi idő alatt, de megérkeztünk a bejárathoz. Az őrök a fejpántunkat látva egyből utat engednek, majd irányt mutatnak. Körülöttünk rengeteg épület és ház, nem is tudom mi minden lehet itt, de továbbra is az egészséges nemtörődöm állapotomba leledzem, így nem is érdekel.

//Tea Tisztogatás//

Kemény volt a kínzás, még akkor is, ha Dokujaku nevelésben részesültem és Kirigakure által használt módszerekkel éltem, valamennyire mindig megijedek a felesleges brutalitástól. Nem lett volna egyszerűbb elmondani, amit tudni akarok? Nem értem meg ezeket az embereket...
A többi hullát a természet elintézi, a foglyokat pedig innentől rá lehet bízni a kapitányra, Isten tudja mit fog velük kezdeni, de hát ez már nem a mi dolgunk. Nekünk célunk van, és ezt Feng-sama is tudja, alig értünk partot, már a palota irányába fordítja tekintetét és teljes figyelmét.
Én azért elgondolkoztam azon, amit a foglyok mondtak, nem teljesen használhatatlan az információ, sőt mikor a fejemben elképzelem Kemu helyét, meghökkenek egy pillanatra.
- Feng-sama. Amint a palotába érünk sürgönyöznünk kell Kirigakure-ba. Konohai és Kemui ninják várakoznak Kemugakure határain és tudjuk, hogy őket már csak a tenger választja el Kirigakure-től. Még ha az otthonunk nehezen is megközelíthető, ezt a tényt nem vehetjük félvállról. - Magyaráztam neki, miközben a Palota szívébe igyekeztünk.
- Mik a fejlemények? - Fordultam oda egy minket kísérő Tea országi őr felé, hogy legalább út közben elmondja hogy áll a csata, ezzel sem töltenénk az időt a Wagarashi család vezetőjével. Csupán egy térkép kell és csapataink helyzete. Onnantól pedig már egy ütős stratégiával fordíthatunk a szerencsénken. Viszont továbbra is aggaszt a Kemugakurei toborzás...lehet csak elővigyázatosság volt a Konohaikat odaküldése, nehogy megtámadjuk őket, de sosem lehetünk elég biztosak.

//Elnézést a késésért, innentől ismét aktív leszek, csak azt hittem nem megy tovább a játék Feng nélkül.//

// Tisztogatás & Daizo - Elnézést a késésekért, de mostanában sok a dolgom //

[Tisztogatás]

Az utatok végig vezetett titeket Wagarashin, majd végül elérkeztetek a palotához. Feng is érezte a megszerzett információ jelentőségét, így Tano kérésére, utasítására, figyelemfelhívására csak bólintott. Persze voltak akiket a csodásan nyomasztó dolgok tettek boldoggá. A káosz és zűrzavar közepette érezte magát boldognak... Amint elérkeztetek a "palotához" - Ami sokkal inkább volt egy emeletes házhoz hasonlatos kúria mint sem egy hivalkodó palota - Tano feltett egy kérdést, amire az egyik őr válaszolt is. Tetőtől talpig páncélt viselt, azonban az amolyan könnyed védelem volt.
- Nem túl jól. Ha ez így folytatódik akkor egész Degarashit lerombolják a Konohai és Kiri ninják...
Mondta morogva, majd megállt a bejárat előtt és végignézte ahogy bementek. Odabent egy nem túl szokványos környezet fogadott titeket. Egy öt fokos, széles lépcsőn kellett felmennetek, majd amint felértetek egy hosszú folyosó fogadott. Persze a végét tökéletesen láttátok. A folyosó teljes hosszában egy barnás szőnyeg volt kiterítve. Látszott rajta, hogy megviselt állapotban van, hiszen saras, piszkos és szakadt is. Valószínűleg a fejlemények és a felgyorsult élet miatt senkinek sincs ideje levenni a lábbeliét. Efelől meg is bizonyosodtatok, ugyanis egy küldönc rohant felétek, majd szélsebesen el mellettetek. Egy tekercs volt a kezében. Ahogy jött úgy el is ment... Bent egy idősebb nő fogadott titeket. Mosollyal az arcán invitált beljebb titeket, majd utat mutatva vezetett be Wagarashi-sama szobájába. Ahogy kinyitotta az ajtót, tömérdek por szállt ki a a szobából. Egy sötét alak állt az ablaknál, majd egy hirtelen mozdulattal behúzta a függönyt és meggyújtott egy gyertyát. Természetesen az csak a fekete íróasztal környékét világította meg, de tökéletesen lehetett látni ilyen fényviszonyok között is. Az idős szolgáló betessékelt titeket, majd Ő maga is belépett. Becsukta maga mögött az ajtót, majd az imént besötétített ablakhoz lépett és kinyitotta azt. A függönyön keresztül is érezni lehetett a friss levegőt ami igazi megváltás volt a szobának. A férfi leült, majd mosolyogni kezdett.
- A nevem Wagarashi Kyuuroku. Ha jól tudom, akkor egy újabb Kirigakurei csapat vagytok. - Meg sem várta a választ, már is folytatta - Ha jól tudom akkor az idősebbik a csapat vezető. - Nézett rá Fengre, majd elővett egy halom iratot a fiókból és nézegetni kezdte azokat - Feng-sensei. Kérem értesítse Kirigakurét, hogy megérkeztek és írja meg azt is, hogy Konohai ninják is beavatkoztak a harcokba. Addig a további fejleményeket és megbeszélnivalókat megbeszélem a társaival. - Nézett le ismét az asztalára, majd két lapot vett elő - Tano a Dokujaku klánból és Kawachi...
Mosolyodott el, mire Feng meghajolt és kisétált az ajtón. Természetesen az idős cseléd kísérte, így nem tévedt el. Valószínűleg megüzeni Kirigakurénak a Kemuriban való fejleményeket is.


// Kérdezzetek, ötleteljetek, kérjetek. Rajtatok múlik minden. Következő postolási határidő Jövőhét péntek, vagy is Jan. 25 //

[Daizo - Olvasd el a Tisztogatás postot is, hogy többet tudj meg]

Mire elértél a palotához már javában sötét volt, azonban még mindig nagy volt a nyüzsgés. Az egyik őrtől, aki volt olyan szíves és utat mutatott neked, megtudtál egykét dolgot. A harcok nem túl sok jót ígérnek egyik féltől sem. Éppen hogy nem rokkan bele egész Degarashi az ott dúló harcokba. Mivel a Félsziget Keleti oldalán, a szirtektől nem messze van Degarashi, így arra dúlnak legjobban fel mindent. Konohai ninjákat is láttak, így szinte biztos, hogy Konohai is beavatkozott. Az Erdőkben pedig csend honol. Éjszakai támadásokra lehet számítani, de Kirigakure ninjákk Biztosítják a sziget Wagarashira eső felét, így áttörni még nem sikerült egyik félnek sem.
Az információ nem valami sok, de használható. Daizo is szintén egy hosszú folyosón ment végig, majd őt is az az öreg szolgáló nő fogadta mint a Kirigakurei csapatot, akik nem sokkal előtte jártak itt. Betessékelte Wagarashi-sama irodájába, ahol már egy hatalmas, kerek asztal foglalta el a fél szobát, az íróasztal helyett. Rajta volt egy hatalmas és részletes térkép a Tea Országáról, valamint be voltak jelölve a Kirigakurei csapatok tartózkodási helyei is. Mikor belépték, Wagarashi-sama felállt.
- Üdvözöllek. Egy újabb Kirigakurei? A nevem Wagarashi Kyuuroku. Miben segíthetek?
Tette fel a kérdését, majd leült.

// Köv. postolási határidő jövőhét péntek, vagy is Jan. 25 //

A teremben állva megfigyelem az elkövetkezendő stratégiát, a támadás terveit. A térképet lesve szemem végigköveti a küldetés részleteit, melyeket hallok. Habár nem túl sok információt osztottak még meg velünk, azért mindvégig, hozzám hűen, csendben figyelek. Hátratett kézzel sétálni kezdek majd a megbízó megjelenésekkor eléállok, és bemutatkozom.
- Gaisuke Daizo, jelentkezik - testem mereven áll, míg tisztelgek a főnök előtt.
Katonás megjelenésem az ablakon beszálló madár függesztette fel. A madár az asztalra repült, egy levél volt a lábához erősítve.
Nekem jött. Kirigakure szimbóluma volt a papíros hátulján.
"Gaisuke Daizo
Habár még csak most indultál el küldetésedre, haza kell, hogy rendeljem magát egy komoly ügy kapcsán. A részleteket a vezetőségi irodában tárgyaljuk meg. A megjelenés nem tűr halasztást.
Mizukage Mei"

A levelet elolvasva meghökkentem, ám tudtam, ha a Mizukage fontos levelet küld utánam, az valóban nem tűr halasztást. Az imént tiszteletben részesült főnök előtt ismét vigyázzba vágom magam, majd a levelet átadva kérem az azonnali hazautazás engedélyét.
Reméltem, nem lesz belőle gond, és gyorsan hazautazhatok.

//A karaktert átvettem, és a küldetésről elmegyek, mert nem érzem még teljesen a magaménak a karaktert egy nemzeti küldetéshez. Jiraiyaval megbeszélve//

Tano hosszasan ecseteli a tervét, nekem is tetszik a dolog, de Wagarashi sama mintha nem is figyelne rá, mondja a fölösleges szöveget, amire egyre inkább előtör rajtam az unalom, aminek hatására egyre inkább szeretnék valamit meggyilkolni legyen az ember, vagy egy párna. Végül a minket bekísérő hölgyre jut a választásom, de csak magamba, hiszen nem vetne túl jó fényt a Víz és Wagarashi kapcsolatára, ha én minden ok nélkül megölnék egy szolgát vagy bárki mást. A kínzások és a meggyilkolásának számos ötlete merül fel, de egyik se túl látványos és lassú, hogy szenvedjen alatta. Elmélkedésemet és a többiek fölösleges dumálását figyelmen kívűl hagyom, de akkor jön be az új vezetőnk. Innen az események felgyorsultak. A férfi méregetett minket és ha emlékezete nem csal az illető szenzor lenne, tehát valószínű, hogy nem a testi adottságaink érdeklik, hanem a chakránkat mérte fel. Szerencsére a kért jegyzeteket és Tano által kért információkat meg is osztotta velünk. Jött az idegesítő szöveg, hogy beszélnie kell Wagarashival, mert ő a család érdekeit nézi és nem Kiriét. ~Mért osztanak be olyan embert kirigakurei csapat élére, aki nem a csapat érdekeit nézi?~ Nem bírtam kitalálni, hogy most mért szívatnak minket ilyennel. Inkább adjanak egy vezetőt, akinek ugyanaz az érdeke, mint nekünk. ~Háború van emberek. Ilyenkor az érdek az ellenfél elpusztítása vagy legalább harcképtelenné tétele, bármilyen módszerrel, ami a gyorsabb győzelem felé visz.~ Igazán felhúzott a dolog, hogy kapunk egy olyan vezetőt, aki nem elég, hogy nem figyel ránk, még más érdekeket is képvisel. Lassan a erőszak hullám, ami eddig a nő felé irányult kezdett áttendálni az új vezér és Wagarashi család irányába. Miután végre elhagyta a szobát egy kicsit lenyugodott a kedélyem és elkezdtem tiszta fejjel gondolkodni. Szépen lassan elhalkult a vezetőnk lépte, így talán beszélhetek Tanoval, ha csak ő nem kezdte el előbb.
- Valamit kezdeni kell vele, mert nekünk a feladatot kell teljesíteni és nem azért vagyunk itt, hogy minden lépésünket valaki elfogadja. Tudom, hogy azt mondta Mei sama, hogy a célunk, hogy a Wagarashik megelégedjenek velünk és továbbra is a támogatásukat élvezzük, de ha az utunk be áll, akkor ő lesz a 10% elszámolható veszteség.
Miközben közlöm a társammal a véleményemet, átnézem a szekrényeket és a fiókokat, hátha találok valamit, amit esetleg holnap használhatok. Ha már keresztbe tettek nekünk, akkor egy kis minimális kárpótlás jár nekünk. Miután összeszedtem a dolgokat, amit még értékesnek tartok, egyből zuhanyozni indulok, majd felveszem a pizsamám és lefekszem. Aludni nem igazán tudok, hiszen a nap közben történteken gondolkoztam. Eszembe jutott, hogy Mei mit mondott nekünk, hogy kövessük a Wagarashi érdekeket, de ugyanakkor ne felejtsük el, hogy Kirigakurét képviseljük. Jó lenne minél gyorsabban és csendesebben végezni a feladatunkat, mindazonáltal ha harcra kerül a sor és valami nagy dolgot viszünk végbe, akár komolyabb kitüntetést is kaphatunk. Nem mintha nagyon izgatna, hogy a falu mit ad, hiszen a lényeg, hogy el legyen végezve a ránk váró feladat, akár meg kell ölni pár tucatot az ellenségből, akár csak egyetlen ember halála szükséges a harcok megnyeréséhez. Én készen állok.
Másnap már korán fel keltem, igazából nem is aludtam, mert az izgalomtól nem igazán tudtam. Végig rengeteg ötlet jutott eszembe és folyamatosan járt az agyam, hogy minél kevesebb vért kelljen ontani, de azért valami látható jele is legyen, hogy mi vittük végbe a dolgot.

//Mesélőre bízom a talált tárgyakat.
+ 10 robbanó jegyzet//

//Rikudou Senninnek//

Újra itt, a Wagarashi kikötőt nem rég hagytam itt, hogy elkapjuk Tanoval a Wasabi család fejét és ezzel segítsük győzelemre a Wagarashi családot. Tano nem éppen pozitív jellem, de jobb, mint Rabito volt, a hiperaktív kecskebéka, valahogy Tanoval el tudtam volna képzelni, hogy csapatot alkossak, nem úgy, mint a korábbi jelölttel, akit a patkányirtás óta nem láttam. Nem voltunk messze a Wasabi birtoktól amikor egy kölyök jött oda egy levéllel a kezén, hogy ez most érkezett Kirigakuréból. Nem nagyon értettem, hogy mért küld leveleket a Mizukage,de azt se, hogy a helyettese küldte, de kinyitva a levelet és felolvasva azt megértettem mindent. A csapatot visszahívják, ugyanis az országnak máshol van szüksége ránk. Érdekes, hogy először kitaláljuk, hogy segítünk a Tea országában, majd egyszerűen meggondoljuk magunkat és haza indulunk. Megköszöntem a vezetőnknek az eddigi segítséget és a kikötőbe siettem, ahol már valószínű, hogy vár rám a hajó vagy ha nem, akkor keresek egyet és azzal térek vissza a faluba, majd meglátjuk mi lesz.