Wagarashi kikötőváros

Küldetést két madár megjelenése szakította meg, majd értek oda hozzánk két levéllel, az egyik Tanonak a másik nekem. Nem tudom, hogy Tanonak mi állhatott a levelében, mert ő elköszönt és lelépett, nekem viszont a Wagarashi kikötőbe kellett jelentkeztem annak a vezetőjénél, mert Kirigakure megváltoztatta a haditervét a Tűzzel szemben, ami szerintem egy igen idióta ötlet, hogy felállunk egymással szemben és addig nyiszatoljuk egymást amíg valamelyik oldal fel nem adja vagy valahol nem marad ninja. Ez nem Kiri stílusa, mi mindig a köd falva leszünk, a ninjáink pedig az árnyék shinobijai akik a köd vagy a sötétség rejtekéből támadnak, majd vonulnak vissza, hogy várjanak a következő lehetőségre, mi a néma gyilkolás mesterei vagyunk, nem az esztelen gyilkolásnak. ~Milyen idióta vezetőnk lett, hogy ezt találta ki?~ Ezt néhányan sunyi dolognak hívják, de a shinobik sosem az egyenességről voltak híresek. ~Bolondok.~ Közben elindultunk a tábor felé, ahonnan jöttünk. Miközben azon gondolkodtam, hogy melyik őrült erőlteti rá a Víz országára ezt a harcmodort, amit sosem gyakoroltunk. Lassan megérkeztünk, a táborban nem vettem a fáradtságot, hogy körülnézzek, láttam már sátrat és házat is ezek pedig mind egyformák, így fölösleges volt. A vezető háza sokkal kisebb és elég kocka épület volt, bár volt rajta jelzés, hogy itt lakik a vezető, mégis talán ez volt a legsemmitmondóbb épület az egész táborban. nem nagyon érdekelt, hogy milyen a díszítés, hogy van ott egy kút, mert mit nézzek rajta, ha harcra kerül itt sor, akkor úgyis csak egy kőhalom marad belőle, de egyszer az egész világ úgyis azzá válik. Alig érkezik meg a kis csapatunk máris megszólalnak a harangok, az őrök a kapu előtt egyből felfegyverkeztek és védelmi állást vettek fel. ~Bolondok! Egyszer úgyis csak egy marék csont marad belőlük.~  Az ordításra, hogy behatolók 6 újabb őr jelenik meg, de nem fognak sokat érni a két ANBU tag ellen, ha ezek valóban azok és nem a korábban látott két idióta, akinek sikerült elszöknie. Gennosuke maga mellé parancsolt azzal, hogy ezek nem a korábbiak, de én harcolni akartam, de a parancs, az parancs. Komolyan legszívesebben megöltem volna a két behatolót, de nem tehetem. Nem tudom mi lesz még itt, de a gyűlöletem a harcokban csak nőtt az emberek ellen, hiszen mi vagyunk az egyetlen faj, akik a fajtáját írtja, mindezt a hatalomért és a több befolyásért, undorító.

Ellenség közül négy, talán igen képzett shinobi érkezett meg a területre, persze nem gratulációs szándékkal, hanem, hogy véget vessenek a háború ezen frontjának ugyanazzal, amit mi terveztünk Wasabi család feje ellen. ~Terv tolvajok!~ Akartam volna ordítani, de sem gyerek nem vagyok, hiszen tisztában voltam vele, hogy az ötlet bárki olyan fejében megszülethet, aki egy kis ésszel rendelkezik. Eddigi vezetőnk ismét átvette a vezető szerepet, amit eddig Tano gyakorolt, amíg el nem tűnt, de eszem ágában sem volt követni, vagyis nem úgy, ahogy ő akarta. Tudtam, hogy a katonáknak segíteni kell és azzal csak az időt vesztegetem, ha támogatásért megyek, így amint eltűnt az épületben azonnal a szökőkút mögé ugrok, de nem rejtőzködés céljából, csak időőt akarok nyerni. Létrehozok 3 egyszerű klónt, ugyan létrehozhatnék víz klónt is, de amire a klónok kellenek a vízből készült másolat nem alkalmas, ugyanis az nem távolodhat el tőlem, nekem pedig pont arra kell, a létrejövő klónokat különböző irányokba küldöm, hogy minél több embernek szóljanak abban az egy percben, amíg léteznek, bár megpróbáltam egy kicsit több chakrát beléjük pumpálni, így hosszítva az élettartalmukat. Amint eltűnnek a kerítés mögött azonnal újra pecséteket hozok létre és a katonáknak küldöm, majd a néma gyilkolás technikával az észrevett két shinobi eltűnési helye, ablaka alá megyek a shunsin no jutsu segítésével, majd a megtanult fára mászás technikájával mászni kezdek a falon, hogy kövessem a két eltűnt ellenséges katonát, akik nem vettek részt a támadásban, hanem kihasználva társaikat a házba mentek, hogy végezzenek Wagarashi samával. Ha sikerül felérnem sérülés nélkül az ablakhoz és be is mászok, egyből víz forrás után kutatok, hogy létrehozhassak klónokat, de ha ez nincs, akkor létrehozok négy sima klónt, akik a kezükben két- két ninjatot tartanak és körülöttem helyezkednek el, hogy bármerről támadást észleljék, víz klónok esetén ugyanezt a taktikát alkalmaznám, és még mindig aktívan hagyva a néma gyilkolás technikáját követem őket készenlétben tartva a saját ninjatoimat egy esetleges támadás hárítására, felkészülve akármerről érkező esetleges támadásra.

// A Sima Bunshinok csak egy sima Chakrakivetülések. Olyanok mint a hologramok, amik csak egy percig tarthatóak fenn. Nem képesek sem észlelni, sem hangokat adni //

Kawachi néhány klónt indított meg a lent lévő Ninják irányába elterelés gyanánt, majd egy gyors mozdulattal és a Shunshin no Jutsu segítségével a hozzá legközelebb eső eblakhoz sietett, vagyis az épület bal oldalához. A behatolós tökéletesen látható volt a kitört ablak miatt, így felugrott és megtévesztés gyanánt, valamint a víz hiányában több sima klónt is létrehozott. Ez még jól is elsülhet, azonban nem számolt azzal, hogy az imént betört ninja máris visszatért. A folyosó végén befordult, nyomában az ellenfelével. Teste teljes lendületével nekiment az egyik bezárt ajtónak, hogy fékezze magát, majd kézjeleket formált. Ekkor a talpa alól, tömérdek mennyiségű víz indult meg abba az irányba, ahonnan jött, elmosva ellenfelét. Ekkor fordult egyet balra, és észrevette Kawachit és a klónjait. Mintha nem érdekelné, hogy ott vannak, elkezdett feléjük futni, majd tőlük két méterre kézjelet formált és a száján keresztül több kicsi szélpengét fújt ki. Kawachi észlelte a veszélyforrást, így gyorsan kiugrott az ablakon, de nem jutott messzire. A klónjain átgázolva utána ugrott az ANBU is, aki még a levegőben elkapta a fiút. Egy erőteljes rúgást intézett felé ami a hátát találta el és szélsebesen becsapódott egy ház tetejébe, összetörve több cserepet, majd onnan legurult. Kawachi előtt elsötétült a világ. Minden tompa és értelmetlen volt. A körülötte harcoló Samuraiok és ANBU-k mozdulatai összefolytak. Még a távolból látta, hogy a ninja aki leküldte a földre kézjeleket formál, de az eredményt nem tudta megvárni. Elveszítette az eszméletét.

~ Egy Nappal Később ~

Kirigakure no Sato Kórháza csendes volt és nyugodt. Hűs szellő és finom eső illat szállt a be a szobába, ahol egyedül Kawachi feküdt. Ő már egy napja eszméletlen volt, ami nem is baj, ugyanis igencsak nehéz és nagy szakértelmet igénylő műtéten esett át. A gépek pittyegésére, csipogására és zúgására ébredt fel. A feje sajgott és a bal karja iszonyatos módon fájt, ahogy a feje is. Amint felébredt, rögtön egy nővér és egy orvos lépett be hozzá infúzióval és egy korlappal.
- Á! Végre felébredt!
Lelkendezett a nővér, aki gyorsan átkötötte az infúziót, majd megigazította az ágyat és tette az efféle dolgait. Az Orvos szintén egy nő volt, aki elvégzett néhány rutin vizsgálatot a fiún, majd leült.
- Már egy napja fekszik itt nálunk. A Tea Országából hozták ide a leggyorsabb hajóval. Nem tudom, hogy emlékszik-e a balesetére...
Mondta, de nem akarta folytatni. Látszott rajta, hogy küszködik azzal, amit mondani akar, nem nagyon akarja közölni a tényeket.
- Tudja, hogy mi történt önnel?
Tette fel a kérdést, várva a választ, hátha nem kell közölnie azt a hírt, ami a Ninja Számára talán az egyik legszörnyűbb hír, amit hallhat.

// Ide Írj: http://narutohun.niceboard.org/t64-kirigkakure-korhaza //

// Hyuuga Oyoki //

A ronin cseppet sem lepődött meg azon, hogy a kis ember próbára akarja tenni őket. Már éppen készen állt is a próbára, amikor hirtelen változott a dolog. A kis csapat késésben volt kellett nekik az emberek. Érdekes egy társaság volt, annyi szent. Arra azonban kíváncsi volt, hogy ki lehetett a titokzatos csuklyás alak. Ez azonban a két napos utazás alatt sem derült ki. Az utazás nyugodt körülmények között és biztonságosan zajlott. Gonza amúgy sem járt még a Tea Országában, így ő érdeklődve szemlélte a tájat az utazás alatt. Viszonylag szép helynek gondolta az országot kardvívónk. 
A karaván útvonala ugyebár abból állt, hogy a Tea országából áthajóznak a Szél országába. A Vas országából származó - és a kemény hideghez hozzászokott - hősünknek nem volt kedvenc terepe a sivatag, bár ennek ellenére már járt Sunagakure-ban, ismerős volt a terepen. A két napos utazás után a harmadik napon a szálláshelyükről a kikötőbe mentek, a hajóra várva. 
~ Remélem nem lesz vihar a tengeren. Sokszor kísértem már karavánt, de ennél kombináltabb és egyben veszélyesebb útvonalon még nem. Ott a tengeri út ami két dolog végett lehet veszélyes, egyrészt a viharok végett, másrészt a kalózok végett. Utána ott a sivatag, ami négy dolog végett veszélyes, egyrészt a forróság, másrészt az ivóvíz hiány, harmadrészt a homokviharok, és végül pedig ott vannak még a sivatagi banditák is. ~ töprengett el magában a ronin, miközben a tengert bámulta, ami még ekkor nyugodt volt. A várakozás kissé unalmas volt, na de nem volt mit tenni.

A hajó végre megérkezett, ki is kötött. Tisztességes méretű teherhajó volt. A roninnak feltűnt, hogy a karaván kísérő csapat főnöke és a hajó kapitánya jól ismerik egymást, szinte már biztos, hogy nem ez az első közös munkájuk. Mikor a kereskedő - azaz a megbízó - ismertette a hajón a viszonyokat, az étkezést, szállást és a többit, mindegyikül elment elfoglalnia a kabinját. Valóban kis pici kabin volt, de az éveken át vándor életmódod folytatott és a szabad ég alatt,  sátorban aludt Gonzának ez bőven megfelelő volt. Ahogy a csapatfőnök is elmondta a szálláshely elfoglalása után tíz perc múlva a fedélzeten kell lenni megbeszélésen. Kardforgatónk 5 perc múlva már a fedélzeten volt (nem volt sok cucca amit letehetett volna). Ekkor jött egy kis eligazítás, a kisnövésű főnök - akiről mint kiderült - Tomikonak hívták, mellette pedig a testvérei voltak. Ezután pedig a csuklyás vándor mutatkozott be:
- Én Ko vagyok. Útszéli vándor harcos. Nincs hazám és nincs gazdám. Az harcmodorom pusztakezes illetve fegyveres, de a ninják mágiája nem izgatott engem soha.- 
~ Ahhoz képest, hogy nem érdekel a nindzsák "mágiája", egészen jól használja az idéző ninjutsut. Láttam tegnap az erdőben tüzelőfa gyűjtése közben. ~jegyezte meg szamurájunk, majd egy udvarias meghajlást követően ő is bemutatkozott:
- A nevem Gonza Sasano, a Sasano klánból. A Vas országából származom, évekig a világot jártam, mint vándor ronin. Jelenleg, nem régóta Konohai lakos vagyok. Harcmodorom a kardforgatás mint a szamurájok többségének, ezenkívül a lándzsavíváshoz is értek. - 
~ Szóval barátságos párbaj... legyen hát. ~ gondolta magában majd, majd előhúzta a sayaból az egyik katanáját, a chakráját a kardjába irányította és így kiáltott, hogy: 
- Senpū! - bevetett egy kenjutsu technikát, amivel kicsit hátrébb akarta repíteni az ellenfelét. Kérdés, hogy sikerül-e neki.

Gonza egy barátságos bemutató mérkőzést eleve nem tudott komolyan venni. Egy szamurájnál egy párbaj vagy életre-halálra megy, vagy első vérig. Az első technikája is csupán egy teljesen egyszerű erődemonstráció volt. Ellenben ellenfele kicsit komolyabban vette. Ko a Rai Kougeki technikával támadott. Ezt szamurájunk ismerte, nem volt egy különösebben erős technika. 
~ Na lássam mit tudsz. ~ gondolta magában, majd védekezés nélkül bevárta a csapást. A ronin testét ért találatok a kard lapjával lett kivitelezve. Ezután következett Ko kijelentése:
- Ha a kardom élével támadok már halott lennél. Elég volt ennyi vagy akarsz még próbálkozni?-
Ezen a kijelentésen hősünk rácsapott a hasára és hatalmas nevetésbe kezdett, majd így szólt:
- Hahaha.... barátom az nem tűnt fel, hogy nem is védekeztem? Másrészt a Rai Kougeki technikád nem valami gyors. Anno Kirigakure-ban megöltem egy olyan nindzsát, aki ugyanezt a technikát használta ellenem, ennél sokkal gyorsabban. Kenjutsu használó shinobi létedre, elkövettél már az elején egy hibát. Túl sokáig áramoltattad a pengédbe a chakrádat. ~ Ez idő alatt az Iaigirivel leszedtelek volna, ha ez egy komoly párbaj~ Ez idő alatt megölnek háromszor. Okosabban jártál volna, ha ninjutsut használsz ellenem, mert tudom hogy tudsz használni. És bár azt mondtad, vagy is inkább azt kamuztad, hogy nem érdekel a nindzsák "mágiája", annak ellenére két nappal ezelőtt egész ügyesen idéztél egy sast, hogy továbbíts egy iratot. Bárkiről nagyon hamar ki tudom deríteni, hogy shinobi-e avagy nem. Egy jó tanács, kenjutsut ne akarj egy szamuráj ellen használni, felesleges. Ti nindzsák megtanulhatjátok a chakra-alapú kardtechnikákat, de az még köszönőviszonyban sincsen a kardforgatással, mert a kettő az nem ugyanaz. Szóval ezt a "párbajt" elveszítetted. - mondta neki, miközben odasétált Ko-hoz, majd a mondanivalója után megveregette annak vállát. ~ Már csak azért is vesztettél, mert a kiléted így már nem titok, mindenki tudja már, hogy egy nindzsa vagy. ~ jegyezte meg magában. A ronin anno a vándorélete során, rengeteg különböző képességű és erősségű nindzsával találkozott, harcolt, sőt tanult tőlük. Gonzat Ko kenjutsuja nem igazán győzte meg, persze ettől függetlenül azt nagyon is jól tudta, hogy nem biztos, hogy erősebb a csuklyás férfinál. Hiszen ha az, valóban ninjutsuval támadott volna rá, akkor az ellen kardvívónk nem biztos, hogy tudott volna hatékonyan védekezni. Szamurájunk hatékonyan tudott harcolni olyan nindzsák ellen, akik inkább fegyverrel és taijutsuval harcoltak, azonban amikor ninjutsukat vetettek be ellene, akkor sokszor alaposan megizzasztották őt.

Ko csípős és megalázó szavai, nem sértették meg a ronint, sőt még nagyobb nevetésre kényszerítették.
- Hogy honnan tudtam, hogy nem okozol nekem felszíni sérülést? Barátságos küzdelmet vártak tőlünk, nem? És mi van akkor ha okoztál is volna sérülést? Semmi, voltak már igen durva sérüléseim, ez is csak egy lenne a sok közül. - 
Ezután pedig a csuklyás egy másik kenjutsu technikát is bevetett Gonzan, a chakrából formázott kígyó, elkapta őt és elkezdte szorítani. ~ Hmm... nem gyenge technika, de szorítottak már ennél erősebben is, drótokkal és láncokkal. Ez a Ko nindzsa létére, meglehetősen ostoba, az helyett, hogy rejtené a képességét inkább bemutatja rajtam. Sebaj.... most, hogy már tudom, hogy mire számítsak, nem fog meglepni. Egy trükk csak egyszer működik ellenem. Tőlem még nem is látott igazán semmit. ~ gondolta magában, majd mikor a jutsu megszűnt, tovább idegesítette a shinobit. Sőt még rá is játszott, egy hatalmasat nyújtózkodott, majd így szólt:
- Hmmm.... egész jó volt... masszásnak. Kiropogtattad a vállaimat, amúgy is görcsösek voltak, köszönöm. Amúgy ettől a jutsutól most meg kellene ijednem? Egy szumó birkózó is erősebben szorít, nem rég megtapasztaltam az egyik kocsmában. Szánalmas az erőm? Honnan tudod? Nem is mutattam belőle semmit. Ellenben Te is reklámozod a technikáidat. Shinobi létedre meglehetősen buta vagy Ko. - mondta neki röhögve. Ezután következett a törpe főnök eligazítása, ki lett osztva az őrködésre a sorrend. Először Toshi őrködött, majd ezután hősünk. Szamurájunk anno a Vas országának a hadseregében szolgált Koshogumi-ként (felső-őrszolgaként), így hozzá volt szokva a hosszú őrködéshez. Maga az őrködés alatt nem történt semmi, az árbocról éberen kémlelte a tengert, de nem látott azon semmit. Sem hajót, sem más dolgot. Mikor következett a váltás, az alatt a négy óra alatt kardvívónk, nyugodtan lótuszülésben meditált. Mikor a következő 4 óra is letelt a csuklyás következett. Erre már szamurájunk is odafigyelt. Nézte ahogy, Ko felmegy az árbocra. Mi tagadás kicsit sem bízott a shinobiban, sőt már az elejétől fogva gyanús neki. Egyenlőre csak félszemmel figyeli, de mihelyt tesz valami gyanúsat lépni fog.

Szamurájunk türelmesen várt a sorára, hogy újból ő őrködhessen. Igen ám, de miközben Ko-t figyelte, látott egy sast, ami éppen ő felé repül. Ezután a csuklyás sebesen lejött az árbocról. 
~ Fogadjunk, hogy látott valamit a madárkája. ~ gondolta magában, miközben már Ko el is kezdte mondani, hogy három hajó közeledik feléjük. 
~ "Nagyszerű"! Remélem csak közönséges kalózok lesznek. ~ filozofált el, miközben a törpe vezér ki is adta azt, hogy kinek mi lesz a feladata. Bár szamurájunk egy kicsit sem örült annak, hogy pont a csuklyással ketten kell védenie a fedélzetet, de hát a parancs, az parancs. Egy gyenge fél óra múlva már látótávon belül voltak a hajók is. Ezután pedig már - kis idővel rá - már közvetlenül a közelbe is feltűntek. Ekkor jött a tüzes nyílzápor.
~ Gyújtónyilak, szét akarják égetni a vitorlákat. Tipikus támadó taktika a tengeri csatákban... ~ mérte fel a helyzetet kardvívónk, aki már készült is volna támadni, ám ekkor a fedélzetre ugrott négy shinobi akik a Víz szövetséghez tartoztak. Nem igazán örült annak, hogy shinobik ellen kell harcolnia. 1-2 még nem lenne probléma Gonzanak - feltéve ha nem jounin szintűek -hiszen van harci tapasztalata nindzsák ellen, de négy shinobi, az azért már sok. Persze most a "kedves" csapattársával van és nem egyedül. A roninnak azonnal feltűnt, hogy a négy nindzsa nem támadott, legalább is egyenlőre még nem. Beszélni akarnak, esetleg kivárnak valamire, vagy nem is eredetiek hanem csak klónok? Hősünk chakrát kezdett el áramoltatni a testébe. Ha hirtelen valamelyik támadna, akkor a Rai Mai technika segítségével cikk-cakkban mozogna és megtámadná a kardjával az egyik shinobit még mielőtt az neki állna kézpecséteket alkotni. De egyenlőre ő is csak vár, feleslegesen nem támad. Persze azzal tisztában volt, hogy a négy nindzsa nem baráti látogatásra jött, előbb-utóbb itt nagy harcok fognak kibontakozni.

Szamurájunk éppen támadni készült, mikor az egyik nindzsa kézpecsétjei után, hirtelen a semmiből indák kezdtek el kinőni, amik azonnal szorosan körbefonták őt és Ko-t is. Ám Ko hamar kiszabadult. A roninnak egy valami azonnal feltűnt, méghozzá az, hogy a "Kai" szó hallatán a csuklyást körbefonó indák csak úgy eltűntek, mint valami szellem. 
Ekkor jött rá arra, hogy ez az egész csak illúzió. És bár Gonza - szamuráj létére - nem ismerte a genjutsukat feloldó technikát, ennek ellenére nem esett pánikba. Találkozott anno sokkal brutálisabb illúziókkal is, ilyen volt egykori barátja Tenseigan-ja is. Becsukta a szemét egy igen rövid időre, majd elharapta a nyelvét.
Amennyiben sikerülne kijönni a genjutsuból, a vele szembe rohamozó nindzsa elől kimozdulna a Rai Mai-val. Ezután pedig bevetné a saját technikáját a Hiromeru Ringu Hagane -t. Ezzel el tudna indítani egy erős lökéshullámot, amivel a fedélzeten lévő ellenségeket lerepítené a fedélzetről, vagy ha nem is repíti le őket, akkor legalább valamelyest megvágná őket. Ezután pedig bevetné a másik kedvenc technikáját az Iaigiri-t, egy gyors rohammal megpróbálná megvágni az egyik shinobit. Szamurájunk általában kerülni szokta a felesleges öldöklést, de most meg kell dolgoznia a pénzéért. A feladat pedig az volt, hgy védeni kell a rakományt.

~ Hoppá ez kicsit erősebb lett, mint gondoltam. ~ jegyezte meg magában, miközben látta, ahogy a technikájának a hatására lerepül pár ember a fedélzetről, köztük Ko is. Bár a ronint az hidegen hagyta, hogy mi van a csuklyással. Azonban még mindig gyanús volt neki Ko. ~ Itt több dolog nem stimmel! Ezek konkrét szándékkal támadták meg a hajót, mint akik tudták, hogy erre fog tartani a szállítmány! Célirányosan jöttek ide a Víz Szövetség hajói! Az ki van zárva, hogy tudomást szerezzenek erről csak úgy! A megbízó és Tomiko pedig tuti, hogy nem kürtölte világgá a karaván útvonalát. Az is érdekes, hogy a két nappal ezelőtt megidézett sas, amit Ko útra engedett, éppen most érkezett meg. Fél órával a támadás előtt. És az is különös, hogy a csuklyás barátunk egy erős kenjutsu technikával eltöketlenkedett három támadóval, persze egyiket sem nyírta ki. Míg én egy lényegesen gyengébb technikával lesöpörtem mindenkit. Ő a tégla közöttünk! ~ gondolta magában, majd nézte ahogy Ko feljön a fedélzetre, aki persze le is szidta hősünket. Erre kardvívónk nem reagált, arra azonban már igen amikor a csuklyás szava elakadt és felé kezdett futni. Először Gonza valóban azt hitte, hogy Ko rá akar támadni, de aztán amikor belé álltak a kunai kések, miközben elé vetődött, rájött hogy csak őt akarja védeni. De a szamurájt ez nem érdekelte, nem győzte meg. Mikor a csuklyás elé vetődött testében a késekkel, akkor abban a pillanatban a ronin azonnal megmozdult. ~Most! ~ és ekkor kardjával teljes sebességgel, a legerőteljesebb és legkíméletlenebb szúrásokat és vágásokat mért Ko-ra, úgy hogy az biztosan meghaljon, főként a fejét, torkát, szívét és a gyomrát támadta. A csuklyás nem számíthatott a szamuráj lépésére. Nem volt ez szép a ronintól, tudta azt is, hogy igen aljas módon cselekedett. Ráadásul nem is volt tisztességes ez tőle, pláne szamuráj létére. Azt is tudta, hogy majd felelnie kell Tomiko előtt a csuklyás haláláért, de ő úgy vélte, hogy alapos oka volt így cselekedni. Ám ezen még korai volt agyalni, hiszen feltűnt egy újabb Víz szövetségbéli shinobi, aki valószínűleg láthatta az egész jelenetet. A ronin lerázta a vért a kardjáról, majd felvett egy védekező alapállást és az ellenfele szemébe nézett.

// A karakterem döntését majd kifejtem részletesebben. //

Gonza támadása sikeres volt, az általa téglának vélt fickót megölte. Az ellenfele ezt végignézte, akinek hamar el is ment a kedve a harctól. Szamurájunk éppen támadást akart indítani, ám ekkorra Tomiko és testvérei megjelentek a hajón, a Víz szövetségbéli nindzsát pedig leütötték, majd megkötözték. A ronin tudta, hogy most jön majd a dolog neheze, hiszen nem hazudhat, sőt nem is állt szándékába hazudni. Tomiko fel is tette a kérdést, hogy mi történt Ko-val, valamint kért egy jelentést, az ezen a hajón történt eseményekről. 
- Hogy vele mi történt? Megöltem. - jelentette ki nyugodtan és határozottan, majd folytatta a mondandóját. - Gondolom, most tudni akarod, hogy miért tettem. Ugye? Kérlek szépen azért mert egy áruló volt. Ő volt a csapatunkban a tégla. Hogy honnan tudom, avagy hogyan jöttem rá erre? Hmm... kezdjük az elején. Adott ez a személy itt. Neve Ko. Hmm.. Ko.. hát miféle elcseszett név ez? Semmitmondó! Vagy is ez a tag álneve volt. Különben itt helyben szakadjon le az ég, ha ez volt a teljes neve! Másrészt csuklyát hordott reggel és este az arcát pedig takarta folyton. Kik takarják az arcukat? Akik nem akarják, hogy felismerjék őket. Kik nem akarják akik felismerjék őket? Azok akiket üldöznek. És végül kiket üldöznek manapság a legtöbb esetben? A szökött nindzsákat. Álnév és csuklya. Szóval már maga a személy is alapból gyanús. De ez még nem adna okot a teljes gyanakodásra, vannak itt más közrejátszó tényezők is. A nem rég említett sas madár idézést is vegyük figyelembe. Két nappal ezelőtt megidézett egy sast, persze mindezt az erdőben eldugottan és titokban, úgy hogy mi ne lássuk. Persze én tűzifagyűjtés közben - igaz csak véletlenül - kiszúrtam őt. Érdekes, hogy ez a sas, a támadás előtt fél órával érkezett meg. Apropó a támadás! Ezek a Víz szövetségbéli nindzsák céltudatosan támadtak ránk! Semmi megfigyelés, semmi vizsgálatok, semmi ellenőrzés, át sem kutatták a hajót. Csak kapásból támadtak. Vagyis.... tudtak a szállítmányról! A megbízónk és Te Tomiko, biztos, hogy nem kürtöltétek világgá a karaván útvonalát. Ők viszont "véletlenül" pont erre jártak. Egy francokat! Tisztába voltak azzal, hogy erre jövünk. De honnan tudták? Egyszerű, a mi kedves Ko társunk két nappal ezelőtt, megadta nekik a karaván útvonalát. Az már biztos, hogy a Szél Országában is megfognak minket támadni, mikor átkelünk a sivatagon, főleg hogy miután Sunagakure elesett, azóta a terület a Víz szövetséghez tartozik. De még mindig nincsen vége! Ugye bár azt parancsoltad kettőnknek Tomiko, hogy maradjunk itt a fedélzeten és védjük a hajót. Ko egy erős kenjutsu technikával nem tudott elbánni 3 shinobival. Vagy is csak nem akart velük elbánni, ő itt nem ölt meg egy ellenfelet sem, sőt igazából meg sem sebezte őket. Amikor az egyik elkapott mindkettőnket egy genjutsuval, Ko azonnal ki is jött az illúzióból, engem pedig hagyott vesződni. Pedig engem is kiszabadíthatott volna a genjutsuból. Szamurájként én nem tudok genjutsukat feloldó ninjutsukat használni, értelemszerűen. Viszont kijöttem az illúzióból, mert elharaptam a nyelvemet. - ekkor egy véreset a padlóra köpött, hiszen még mindig el volt harapva a nyelve, majd folytatta a mondandóját - Aztán én egy jóval gyengébb kenjutsu technikával lesöpörtem szinte mindenkit a fedélzetről. Ő egy erős technikával ügyetlenkedik 3 gyenge ellenfél ellen, én pedig egy gyengébb módszerrel lezúzok mindenkit a hajóról... ez is érdekes. Aztán felém dobtak kunaiakat, elém ugrott, hogy engemet megvédjen. Na ekkor öltem meg. Azt hitte, hogy ha elém ugrik és megment engemet, akkor már nem fogok gyanakodni rá a későbbiekben. Hát tévedett. - fejezte be a hosszas magyarázatát, majd várta Tomiko reakcióját.