Re: Akadémiai kiképzőterep

**Huramino Saito** Vas. Júl. 18 2010, 16:38

Csak álltam bambán a kis legyezővel a kezemben és néztem, ízlelgettem, gyönyörködtem abban amit alkottam. Igaz közel sem volt még tökéletes, de én csináltam a saját erőmből és Temari tudásából. A szél a chakrám hatására mozgott, le és fel, jobbra és balra, még közel sem tökéletesen, de mozgott és csak ez számított.
*Sokat köszönhetek ennek a nőnek! Biztosra veszem, hogy a legközelebbi találkozásunkkor Undertaker majd többre fog tartani engem mint eddig. Bevallom a mostani hullajelölt állapot, nem igazán nőtt a szívemhez.* Bágyadtam el, és a Kunoichi szavaira ébredtem csak fel, ám amikor észbe kaptam és felnéztem volna rá, már el is tűnt mellőlem. *Gyakorolni? Meglesz, sensenpai, ígérem még ma tökéletesen fogom irányítani a szelet.* Fogadtam meg magamnak, kicsit merészen, hisz nem gondoltam volna, hogy az eddigiek után már akármi is nehéz lehet. A kunoichi eltűnése után tartottam egy kis pihenőt, hisz iszonyatosan kiszáradtam a sok gyakorlástól. Míg ittam a vizemet, amit magammal hoztam, az üresen tátongó kezemet néztem, pontosabban az azon lévő kötést. Miután kikortyoltam az utolsó csepp vizet is, hátradűltem az egyik padon és egy pillanatra élveztem az életet. Próbáltam nem törődni a tanulással, a kötelességekkel, csak én a kardom és a tiszta levegő, ebben az édes hármas megnyugtató érzésében akartam lenni. Régen foglalkoztam Hanával, ezért most ezt be kell pótolni. El vette az időmet a sok edzés és készülés, de ebben a pillanatban csak vele foglalkoztam. Kihúztam a tokjából, az ölembe tette, majd a kezemmel gyengéden simogatni kezdtem. Ha valaki nem ismerné a kettőnk történetét akkor bizonyosan őrültnek néznének, de ténylegesen senki sem ismeri a történetünket, csak én. Azonban a külvilág nem zavart egy cseppet sem.
- Nemsokára... nemsokára rajtad lesz a sor ígérem. Szóltam a kardomhoz, majd visszatettem a helyére és ténylegesen nekiálltam az edzésnek. Ismét a kezem ügyébe került az eddigi kis legyező amivel gyakoroltam és most is meglengettem azt ahogyan az előbb, chakrát irányítva rajta keresztül.
A szél ismét feltámadt és ugyan olyan formában jelent meg mint ahogyan azt az előbb is megpróbáltam. A szél ide oda vándorolt és nem volt benne egy csepp "kecsesség" sem. Azonnal abbahagytam a technikát és gondolkozni kezdtem, igaz sosem voltam belőle a legjobb. *Temari Kamaitachi no jutsuja teljesen más volt, összeszedett, elegáns. Tökéletesen uralta a szelet és formálta tornádószerűvé.*
- Ez az! A legelső feladatom az lesz, hogy létre tudjam hozni egy tornádó alakját, jobban mondva tölcsért kell formáznom a szélből. Teljesen beindult a lelkesedésem és ismét nekiálltam a szél igába hajtásának, azonban az előző két próbálkozásnál többre nem jutottam, hiába próbáltam meg irányítani a chakrámmal. A szél össze vissza vándorolt, és én csak egy dolgot tudtam jól megcsinálni, megszüntetni a szelet azzal, hogy befejezem a chakrám irányítását. Azonban mindent megold az idő és a gyakorlás és talán ez így is van, de az első napon ezt én még egy cseppet sem éreztem jogosnak. Fáradtan, kimerülten indultam a falu felé, hisz nem éjszakázhattam ott megint, mit szólnának hozzá a szüleim ha még egy éjszakát távol lennék.
Amikor hazaértem ők már réges-régen aludtak és ez volt az én szerencsém, hiszen biztos a tegnap éjjeli hiányom miatt is megdorgáltak volna. Nesztelenül osontam a szobámba és feküdtem le ott aludni. Reggel, rögtön az első napsugarakkal együtt ébredtem én is és még a szüleim ébredése előtt elhagytam a szobámat és siettem a kiképzőterepre, de még előtte hagytam otthon egy üzenetet, amin az állt, hogy edzés miatt távol leszek. Már akkor is éreztem, hogy nagy fába vágtam a fejszémet és nem lesz meg a tökéletes irányítás még aznap.
A kiképzőterepre érkezve nagy lelkesedéssel vágtam bele habozás nélkül az edzésbe és sorra hoztam létre a szeleket egymás után, irányítani próbáltam azt, de nem sikerült, pusztán a második nap vége felé történt egy apróbb áttörés. A szél amit létrehoztam egy pillanatra körkörös mozgásba fogott a földön, majd pedig azonnal szétszéledt. Ez már tökéletes önbizalmat adott nekem a további gyakorlásokhoz. A következő napon a cél megvolt, létrehozni ismét az kis örvényt és a lehető legtovább fenntartani azt. Nem volt könnyű feladat, sokat megszenvedtem vele de végül sikerült, és rá kellett jönnöm, hogy tényleg nem vagyok valami agymenő. Az örvény kialakítására pusztán arra volt szükség, hogy a legyezőt a megfelelő módon forgassam. Ha ezt tudtam volna az elején, talán már az első nap eljutottam volna idáig. *Biztos van annak is oka, hogy Temari nem osztotta meg velem ezt az információt, bár jobban belegondolva ez így sokkal jobb érzés, jobb, hogy magam jöttem rám és nem mások révén.*
A negyedik nap volt az amikor ténylegesen kis örvényt tudtam létrehozni a chakrámból, azonban a feladatomnak ekkor még nem volt vége. "centrifugális erőt kihasználva a legyezőtől távolabb is juttatnod! Ez a része a legnehezebb!" Előre féltem ettől a feladattól, de neki kellett vágnom. Létrehoztam ez eddig tanultakat, a szelet körkörösen forgatni kezdtem, majd miután biztosra vettem, hogy tökéletesen forog a maga helyén, a forgó légáramlatot próbáltam minél messzebb irányítani magamtól, amit úgy akartam elérni, hogy még több chakrát irányítok a szélbe, valamint a legyezőmmel, egy hirtelen taszító mozdulattal ellököm magamtól. Azonban nem úgy ment ahogyan szerettem volna, a forgószél a hirtelen megnövekvő chakra és a taszítás hatására azonnal "szétrobbant". Nem adtam fel, tovább próbálkoztam az irányítással és alig hat nappal azután, hogy Temari eltűnt, sikerült véghezvinni a feladatot.
Az irányítás ezen módját sikerült a megfelelő szintre fejlesztenem és már tudtam a kis forgószelet irányítani, távolabb taszítani magamtól. Mindehhez pusztán a chakra finomhangoltsága és érzéki legyezőmozdulat volt szükséges. Kemény hat nap edzés és kijelenthettem, hogy sikerült létrehoznom a Kamaitachi no jutsutigaz bébi változatban. Aznap már túl késő volt ahhoz, hogy felkeressem Tamarit inkább ezt a dolgot másnapra hagytam, ami nekem is jót tett, hiszen szinte teljesen kimerülte mind fizikailag, mint chakrailag a gyakorlás alatt. Lefeküdtem pihenni pontosan arra a padra, ahol a legutóbb is aludtam és ismét elszundikáltam, hogy másnap korán nekiláthassak az utolsó feladatomnak.
Amikor újra kinyitottam a szemem már világos volt, kicsit tovább aludtam mint szerettem volna de ez nem volt meglepő a hatalmas chakraveszteség miatt. Amikor felültem a padon, megláttam a földön heverő legyezőt és eszembe jutotta feladatom. Felvettem a földről a tárgyat, egy kicsit megtisztítottam, majd összecsuktam és eltettem a fegyvertartómba. Felemeltem a kardomat a padról, a hátamra vettem, majd pedig tettem pár lépést.
- És hogyan is tudom megkeresni Temarit? ... Gondolkoztam el, és ekkor egy kicsit kínosan is éreztem magamat, hogy nem tudom hol keressem. A legkézenfekvőbb hely jutott az eszembe, a Kazekage irodája. Így hát azt vettem célba, de még előtte egy kósza gondolat suhant végig az agyamban. Egy emberi gyengeség rabja lettem ami nem más volt mint a kíváncsiság. Elővettem az én Hanámat a tokjából, egyszer végigsimítottam, majd pedig kinyitottam legyező formába. Chakrát összpontosítottam, majd pedig ugyan azt csináltam mint eddig a kis legyezővel. De gondoltam, hogy a méretek most sokkal nagyobbak lesznek ezért nem adtam bele sok chakrát, hogy vissza tudjam fogni még akkor is ha elszabadulna.

//Ezt a próbálkozást a végén cseppet sem siettetés miatt írtam mielőtt félreértenéd ''^^ Pusztán a karakterem kíváncsisága az ami miatt beleírtam.//

Karin Hétf. Júl. 19 2010, 21:09

//Semmi probléma! Lényegében ez így jól is jött, kicsit a kíváncsiság mások kárára megy! //

Sikeresen, na meg némileg hosszú idő alatt, de elsajátítottad a technika lehető legnehezebb részét, és nem volt más hátra, mind a tanultakat megmutatni a sensei-ednek, vagyis a pót sensei-ednek. Na de itt jött a bibi, hiszen lényegében fogalmad sem volt arról, hogy hogyan állj hozzá a jounin kunoichi megkeresésének, vagy azt sem tudtad, hogy a falúban van-e jelen pillanatban. Na de azt tudtad, hogy még él, mert arról hallottál volna. De semmi több. Így pedig az időpazarlás helyet megpróbálkoztál a technika kivitelezésével ,egyedül, nagyobb kivitelben.
Kinyitottad a kardodat, ahogyan összpontosítva, mindazt amit eddig tanultál és nagy nehézségek árán fejlesztettél, kicsit kisebb chakramennyiségban ugyan, de a gyakorlatban is megpróbáltad létrehozni, méghozzá felügyelet nélkül. Ahogyan pedig meglendítetted a legyezőzőt és s szélroham elindult, arra jöttél rá, hogy valami nagyon nem stimmel! Nem tudtad irányítani, ahogyan a légörvény telibe kapta a közeli házat és a fél oldalát lebontotta. Nagy bajban voltál révén, hogy valaki abban a pillanatban megragadta a füledet, hátulról.
- Ha legalább próbálkozol valamivel, csináld jól!- teremtett le Temari, ahogyan elsötétedett előled a világ és ahogyan újra tisztán láttál, a sivatagban voltál. Tudtad, hogy egy Shunsin no jutsu áldozata voltál, de ara nem számítottál, hogy ilyen gyors lesz. - Na itt gyakorolj kölyök4 Itt nem tehetsz semmiben kárt!- közölte veled, ahogyan a kezeit összefonta a mellkasa ellőt- De egy jó tanács! Ne spórólj a chakrával. Minél kevesebb chakrát adsz bele, annál nehezebb fogod írányítani a technikát!

//Na jó, írj egy újabb de lényegesen kevesebb postott mind az előbb, hogy egy óra gyakorlás után megtanultad! //

**Huramino Saito** Pént. Júl. 23 2010, 16:23

Legyező kinyitva, a biztonság kedvéért kevesebb chakra összegyűjtve és már létre is hoztam a jutsut, a nagyobbik legyezővel. A kívánt eredmény nem maradt el, sőt túl sok minden történt. Egy hatalmas forgószél kerekedett a kiképzőterepen és egyenesen egy ház felé tartott. Azonnal az irányításába fogtam a legyezőmmel, de nem működött, hiába csináltam ugyan azt mint a kis legyezővel, nem hallgatott rám a szél és meg is lett az eredménye. A kunyhó fél oldalát elvitte az általam létrehozott jutsu. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, szörnyülködjek azon amit tettem, vagy csodálkozzak el, hogy milyen erős ez a technika, mert ha a házzal így elbánt akkor hogy bánhat el egy vagy több emberrel.
Nem volt túl sok időm azon, hogy gondolkozzam a tetteimen, mert már valaki jó erősen meg is ráncigálta a fülemet. Egy rövid mondat után egy pillanatra minden elsötétült, és amikor újra "megvilágosodtam" már a sivatagban voltunk. A fülem még mindég sajgott a ráncigálás után, de ez még belefért.
- Értem! Tehát akkor ezért nem tudtam irányítani a Kamaitachi-t... Én bolond meg azt hittem, hogy így maga a jutsu is kisebb lesz és irányíthatóbb. Próbáltam meg kifogásokat találni arra ami történt de a tényen ez mit sem változtatott. - Segítenem kell újjáépíteni azt a házat... Suttogtam halkan magam elé, majd pedig fellángoló szemekkel újra kinyitottam a legyezőt és bele is kezdtem a gyakorlásba. Próbáltam megtalálni a technika határait amikor is a legkevesebb chakrával is irányítható még a technika. Bár a gyakorlások közben rá kellett jönnöm, hogy az egész dolog reális. Minél több a chakra a jutsuban annál jobban lehet irányítani és mozgatni. Erre jöttem rá az ötödik próbálkozásom után, de még a technikát magát még mindég nem sikerült tökéletesen létrehoznom. Valami hiányzott még belőle, mégpedig maga a technika nagysága, az az elem ami félelmet kelt az emberekben amint meglátják.
Chakrát gyűjtöttem, majd egy hatalmasat csaptam a legyezőmmel, hogy ezzel is növeljem a méretét a technikának, de még mindég nem volt az igazi. Mérete még mindég kisebb volt mint Temarié amit még a kukánál mutatott. Egy pillanatra leültem gondolkozni a homokba amikor egy kósza szellő vonult végig és lebbentette meg a hajamat. - Megvan! Kiáltottam fel lelkesedéssel megtelve és felkészültem a jutsu újbóli létrehozására. A legyezőt magam mellé szegeztem közben pedig jelentős mennyiség chakrát gyűjtöttem össze és belekezdtem a jutsu kivitelezésében, de egy furcsa módon.
Nem csaptam a legyezőmmel, hanem előre kezdtem el futni olyan gyorsan amennyire csak tudtam. Amikor elértem a végsebességemet a levegőbe ugrottam, majd a lendületet felhasználva amit szereztem suhintottam egy nagyot.
- Kamaitachi no Jutsu! Kiáltottam el magam és végre szembesülhettem azzal amire vágytam. Egyes-egyedül hoztam létre egy olyan jutsut ami meghaladja a geninek szintjét. Amikor visszaérkeztem a földre, nem hagytam abba a technikát, sokkal inkább a böszme-nagy forgószél irányítására mozgatására ügyeltem. Nagy meglepetésemre, a belefektetett rengeteg chakra meghozta a kívánt. A forgószelet könnyed mozdulatokkal tudtam uralni és irányítani. Már igencsak a kimerültség határán voltam ezért be is fejeztem a technikát mert volt pár kérdésem Temari felé.
- Ha valaki tökéletesen tudja uralni ezt a technikát, akkor képes lehet arra, hogy magában a forgószélben is meg tudjon úgy lenni, hogy nem szerez sérülést? Érdeklődtem a nőtől, mert hirtelen egy igen vad ötlet futott végig az agyamon.

Karin Vas. Júl. 25 2010, 09:56

Sikerült a technika! El sem tudtad hinni! Egy „C” szintű technikát tanultál meg, de rengeteg időbe és edzésbe telet, de mit el nem értél ezzel! Immáron tudtad az elemedet, egy ahhoz fogható technikát, de ami ennél is fontosabb volt, maga a Fuuton elem minimális, de a te szinteden hatalmasnak mondható manipulációját. Erősebb lettél, nem is kicsit. Temari csak tapsolt egyet, ahogyan melléd lépdelt és a kezeit a válladra rakta.
- Igen! Ha ennek a technikának a mesterévé válsz, képes leszel létrehozni magad körül létrehozni a forgószelet, ahogyan az ezzel létrejövő vákuumban tökéletesen tudsz utazni, kisebb távokat leküzdeni! - közölte veled- De ahhoz, hogy a forgószél téged ne sebesítsen meg, ennél jobbak kell lened, ezért egyelőre ne próbálkozó ilyenekkel. Túl tapasztalatlan vagy hozzá! – intett óva, ahogyan megveregette a válladat- Nem gondoltam, hogy képes leszel erre, de öröm, hogy csalódnom kell! -mosolygott rád barátságosan. - De holnap elutazok hosszabb időre, ezért nem leszek képes tovább tanítani (itt a chuunin vizsgára gondolt)! Légy jó és gyakorold ezt a technikát! - ajánlotta, ahogyan egy pukkanás kíséretében eltűnt előled.

//A másik technika mi is volt? Csak azért, mert azt nem Temari fogja megtanítani, hanem... nos meglepi! Amúgy az utazást pedig a köv. technika után használhatod, révén, hogy elég tapasztalt leszel hozzá! Tanulás nélkül fogod tudni! //

**Huramino Saito** Szer. Júl. 28 2010, 11:36

//Fuuton: Suiran Reppu - Szél elem: Zöldellő Hegyek Heves Szele//

Sikerült viszonylagos tökéletességgel létrehoznom azt a technikát aminek a megtanulását már nagyon régen kezdtem. Öröm töltött el amikor láttam a saját két kezem munkáját, örültem, hogy a semmiből indulva tanultam meg irányítani a fuuton chakrámat és létrehozni ezt az elképesztő jutsut. Ezek után rákérdeztem arra, hogy képes leszek e forgószél belsejében mozogni ha már elég magas szinten tudom használni a technikát. Temari erre a kérdésemre egy igennel válaszolt és így előttem számtalan új lehetőségnek nyitott ajtót a technika terén. Azonban rossz híreket is kaptam. A Kunoichinek el kell hagynia a falut egy küldetés miatt és ezért nem tud tovább tanulni. Amint ezt közölte velem el is tűnt mellőlem egy pukkanás keretében.
- Akkor ki fog tovább tanítani? A többiek is biztos keményen edzenek... Undertaker küldetésen van, ahogyan Temari is. Keresnem kellesz egy új tanítót? Néztem le a földre ahogyan észrevettem, hogy még mindég a sivatagban vagyok.
Lassan el is indultam hazafelé, hiszen ma már rengeteg chakrát használtam el, így képtelen lennék tanulni, majd holnap. Másnapra mindég visszatöltődik a chakrám java része és így tudok tovább tanulni. Nem tellett alig egy órába és már otthon is voltam a házunkba. Amikor megérkeztem édesanyám nagyon dühös volt rám, hisz sokáig nem voltam itthon. Amikor meglátta a kezemen a kötéseket, azonnal elsietett és hozott újabbakat, hogy lecserélje a régit. Igaz nemrég szereztem be a sebeket mégis remekül gyógyult be.
Miután megkaptam a kellő fejmosást, a szobámba mentem és lefeküdtem aludni. Másnap reggel újra chakrával tele ébredtem fel és készültem fel a nagy feladatra. - Találni egy új tanítót aki tanít majd engem... Felkaptam a cuccaimat, az övtáskámat, a fegyvertartómat, majd pedig a kardomat a hátamra vettem és el is indultam. Hogy hová? Az akadémiai kiképzőterepre, hogy ismét ott próbálkozzak, azonban most jól megnéztem a napot és nem hétvége van.
Amikor odaértem a terepre, ugyanarra a padra ültem le ahol legelőször is ültem, ahol Temarival is találkoztam és ahol több éjszakát is átaludtam.
- Vajon fogok találni valakit? Te mit gondolsz Hana? Kérdeztem a kardomtól, ahogyan kihúztam a tokjából, majd az ölembe véve nézegettem a belevésett írást.

Karin Csüt. Júl. 29 2010, 14:15

Ott ültél egyedül a padon, ahogyan várva újra a nagy segítséget, csak lógattad a lábad. De semmi sem történt. Az első óra után a diákok kijöttek és játszottak a közelben, majd becsengettek és egy óra után az esett újra megismétlődött. Így ment ez egész nap, ahogyan már feladtad a reményt! Képtelenség, hogy valaki csak megszólítson úgy, ahogyan akkor történt. Hiszen az élet valljuk be sohasem ismétli egymást, kétszer sohasem történik úgy semmi. Ez pedig most is igaz volt, bár hirtelenjében a nap délutánra váltott és a diákok hazamentek. A tanárok is, így pedig egy napot elvesztegetve már te is rászántad magadat, hogy hazafelé vedd az irányt, ahogyan hirtelenjében valaki mindkét kezével a vállaidra csapott.
- Hát te meg mit keresel itt? -kérdezte egy férfi hang, ahogyan felnéztél, és egykori chuunin tanárod nézett rád mosolyogva, ahogyan föléd hajolt. - Egész nap itt lógattad a lábad, ilyen könnyedén megy mostanában geninek éltette? -kérdezte tőled, ahogyan huppant melléd és várta a válaszodat.

//azért lett ilyen rövid, mert nem tudom, hogy korábban ki lett-e játszva a chuunin ösztályfönököd-e már? Ha nem, akkor nincs próbléma, ha igen, légyszi a köv. psot elejére gyüjts róla egy kis leírást! //

**Huramino Saito** Szomb. Aug. 07 2010, 13:35

//Sajnálom, hogy ilyen későn írok, csak át kellett gondolnom pár dolgot, azzal kapcsolatban, hogy bele fér e ez a tanulás a Napirendbe xP és úgy tűnik igen Smile

Tehát még egyszer bocsi. Ami a tanítót illeti, nem lett kijátszva, tehát nincs gond ^^//

Ahogyan a padon ültem, gondolkoztam, eleinte amikor kiültem nem tudtam, hogy mit kellett volna tennem akkor, hogy hogyan találjak magamnak egy új tanítót aki betölti Temari helyét. Azonban ahogy haladt az idő és óráról órára láttam a genineket, eszembe jutottak azok az idők amikor még én is ide jártam, igaz nem volt olyan régen, de attól még elöntöttek az emlékek, legyenek azok jók vagy rosszak. Igen rossz emlékeim is voltak az akadémiával kapcsolatban, talán több is mint jó, és talán pont ezért vagyok most olyan amilyen. Akkoriban folyton megaláztak engem amiért a családom a "falu szégyene" kategóriába tartozott velem együtt, de sok rossz között is volt egy kicsinyke jó, amit Hananak hívtak. Ez a név, ez a lány volt az aki elfogadott engem, és szeretett velem együtt lenni, ő segített át a sok rosszon és úgy éreztem, hogy amíg vele vagyok, a sértések leperegnek rólam. Azonban jött a genin vizsga és...
Hirtelen felkaptam a fejem amikor is azt vettem észre, hogy az akadémiai diákok már hazafelé tartanak, én meg még mindég a padon ülök némán. Már én is épp kezdtem volna indulni amikor egy kéz, majd egy ismerős hang érintett meg engem.
- Á Sensei! Régen találkoztunk. Üdvözöltem őt illendően, majd válaszoltam a kérdésére. - Hát nem panaszkodhatom, annyi szent, bár most épp nincs semmi dolgom. Undertaker-sensei küldetés miatt távol van, a csapattársaim pedig jutsut tanulnak. Itt hagytam pár pillanatnyi szünetet, majd folytattam. - Valójában én is azért vagyok itt, hogy egy tanárt keressek, csak sajnos az idő elszállt miközben nosztalgiáztam... A senseinek, hogy megy a dolga? Milyenek a mostani diákok?

Karin Kedd Aug. 10 2010, 10:36

A férfi mosolyogva halhatta végig a szavaidat, ahogyan a kérdésedet hallva még jobban és barátságosabban elmosolyodott, ahogyan persze válaszolt is neked.
- Rosszak mind mindig! - nevetett fel- Bár azért látok egy-két fiatal tehetséget!- tett hozzá, ahogyan a lárma elhalkult körülöttetek, ahogyan a diákok beszaladtak a tantermekbe, elkezdődött egy újabb óra, de a chuunin tanár nem ment, ott maradt veled- Még szerencse hogy most nincs órám! -dölt hátra a padon, ahogyan kinyújtóztatta a végtagjait- De látom te sem panaszkodhatsz! -jegyezte meg- Maga Temari-sama tanítt!- közölte veled, ahogyan ránéztél, de ő azonnal válaszolt is neked, hogy honnan is tudja- Ne néz így! Múltkor láttalak titeket, mikor nem messze edzetettek! Ha jól láttam, a szél ellem manipulását tanította meg neked! Nem igaz?- kérdezte tőled érdeklődve- Hát az nem könnyű dolog! -nevetett fel- Emlékszem én is hosszú hetekig gyakoroltam éjjel nappal, mire elsajátítsam! De látom neked azért jobban ment! -nézett rád, ahogyan rájöttél, hogy a volt mestered eleme is Fuuton és mellesleg, biztosra vehetően csak azt látta, hogy a kis legyezővel gyakorolsz! Talán megmutathatnád, mit is tudsz már!

**Huramino Saito** Kedd Aug. 10 2010, 20:09

A padon ülve epp azon merengtem, hogy hogyan is tovább amikor a régi akadémiai tanítóm megjelent mellettem, majd mellém ülve beszélgetni kezdtünk. A kérdésemre pontosan azt a választ adta amire számítottam és ezért elmosolyodtam.
- Ahogy gondoltam... Senki sem szeret fásult anyagot tanulni ezt valljuk be... próbáltam meg egy kicsit viccelődni, majd arra lettem figyelmes, hogy megszűnt a nyüzsgés és az akadémia területén marat gyerekek mind besiettek. Kicsit furcsálltam ezt a jelenséget, hisz az előbb már mindenki hazafelé sietett mert az utolsó órának is vége volt. Azon gondolkoztam hirtelen, hogy mit művelhetnek bent, de a figyelmemet a Sensei rögtön elvonta azzal amit mondott. Értetlenül álltam az előtt, hogy honnan tud a Temarival folytatott edzésemről, de mielőtt rákérdeztem volna már válaszolt is nekem majd tovább hallgattam. Az utolsó két mondatának hallatán felcsillant a szemem és egyből egyből arra gondoltam, hogy... nem nem arra, legelőször a kaja jutott az eszembe, hogy valahogyan rá kellene venni arra, hogy meghívjon engem, csak utána gondoltam arra, hogy akár taníthatna nekem valamit.
- Nem volt könnyű dolgom, de hála Temari-sensenpainak sikerül hamar belejönnöm a dologba, sőt még egy klassz technikát is megtanított nekem. Ezzel a lendülettel fel is pattantam a helyemről, majd pár gyors mozdulat segítségével már létre is hoztam azt a bizonyos nagy forgószelet ami a Kamaitachi névre hallgat. Egy kicsit elszórakoztam vele, majd befejeztem a jutsut, hogy hagyjam szóhoz jutni egykori tanáromat. Miután valami reakciót mutatott ezen téren folytattam a beszédet.
- Azonban úgy érzem, ez még nem elég. Tanulni szeretnék még... Nem azért, hogy még erősebbnek érezzem magam hanem, hogy megtudjam védeni a hozzám közelálló személyeket.
Mondtam miközben a fejem az ég felé tekeredett és az arra kúszó felhőket kémleltem. Nem azért mert azokat szerettem volna nézni, hanem azért mert általában nem szoktam ilyen lelkizős szöveggel előállni és ezzel a mozdulattal, valahogyan könnyebb volt elviselni, hogy ténylegesen kimondtam.

Karin Szomb. Aug. 14 2010, 13:20

//Bocsi a késésért! Kicsit felgyorsítom a kialakult helyzetet! Gondolom, még ebben a hónapban megakarod tanulni:D //

A chuunin férfi csak nézte a technikát, ahogyan mosollyal az arcán tapsolt egyet. Láthatólag elégedett volt azzal, mennyit fejlődtél, mióta kikerültél a kezei alól. A férfi közelebb lépett hozzád, ahogyan nemes egyszerűséggel megpaskolta a válladat, ezzel is tetézve azt, amit éreztél, hogy elégedett veled.
- Nem is rossz!- közölte veled- Ilyen fiatalon egy ilyen technika! Sokkal jobb vagy, mind arra számítottam annak idején!- mondta, ahogyan ezzel kissé hiányérzeted vagy éppen büszkeséged is származott, hiszen sokkal jobb vagy a jelek szerint, mind arra egy chuunin tanár számítani mert, azt hiszem ez bók akart lenni a szájából. - Na de ide figyelj! - emelte fel az ujját, amolyan felkiáltásképpen, illetve azért, hogy rá figyelj- Még messze sokat kell tanulnod! Megmutatom, hogy a fuuton ellem, nemcsak támadásra szolgálhat!-közölte veled, ahogyan arra a faágra nézett, melyet az előbbi technikád szabdalt le- Figyelj jól!- fordult meg, ahogyan kézjeleket formált, majd összecsapva a kezeit a szél megmozdult ellőtted és az ág a legnagyobb megdöbbenésere megmozdult és egyszerűen odébb lebegett! Furcsa volt, de mégis annyi lehetőség eszedbe jutott egy ilyen technikával kapcsolatban, mely felcsigázhatott, még jobban!

**Huramino Saito** Szomb. Aug. 14 2010, 20:23

Lelkesen felálltam, elővarázsoltam a nagy legyezőmet és pár mozdulattal létre is hoztam azt a technikát amit magától Temaritól tanultam meg. Ez már magában nagy szó, hisz úgy hírlik, hogy ő a legnagyobb szakértője a fuuton elemnek és ha már ő is tehetségesnek tart akkor biztos úgy is van. A Kamaitachival egy kicsit eljátszadoztam, majd beszüntettem a technikát, hogy egykori tanítómnak legyen ideje köpni, nyelni. A vállam megfogása mellett még egy hatalmas dicséretet is kaptam a férfitól és elmondta a véleményét, ami megragadt bennem.
"Sokkal jobb vagy, mind arra számítottam annak idején!" Különösen ez a mondat volt az ami csengett a fülemben. Na nem azért mert olyan jól esett ezt hallani, sokkal inkább mert valamennyire bántott vele. *Chh... és már ő is kezdi. Csak azért mert a családomból egyetlen shinobi sem került ki generációk óta azért nem kellene lenézni engem. Ezek szerint a sensei is pont olyan volt akkor mint a gyerekek, ő is lenézett, alábecsült engem.*
Nem mutattam ki a férfinak, hogy mit is érzek valójában, inkább csak rámosolyogtam majd csendben figyeltem tovább. Előnye is volt ennek a tevékenységemnek, hiszen megtudtam, hogy nem csak támadni lehet a fuuton technikákkal, hanem egész jó kis segítséget is adhatnak. Amikor az a faág megemelkedett a szél segítségével és odébb szállt, hirtelen az agyamon számtalan lehetőség futott keresztül, hatalmas lehetőségeket láttam ebben a technikában.
- Sensei ez nem semmi! Valami hihetetlen ez a technika... Másrészről pedig sosem találtam volna ki, hogy ön is a szél elemet tudja manipulálni. Ismét egy nagy mosolyt varázsoltam az arcomra, majd csak remélni tudtam, hogy nem azért mutatta meg a technikát, hogy ámuljak rajta, hanem meg is tanítja nekem.

Karin Hétf. Aug. 16 2010, 19:15

A chuunin csak mosolygott egyet a fiún, ahogyan abban a pillanatban megfordult és ezzel szembekerült a két shinobi. De még mielőtt rosszra gondolna az ember és azt hinné, hogy ők ketten harcolni kezdenek, ki kell hogy ábrándítsalak. Annak köze sem volt a helyzethez. A férfi mosollyal az arcán közölte a Saito-val a válaszát.
- Még sok mindent nem tudsz! -válaszolta neked örömmel, ahogyan nem hagyta abba, folytatta szinte azonnal- És ha ennyire tetszik, megtaníthatom neked! -közölte nyíltan- Persze ez nem egy könnyű technika! Sokkal több spreciziót kíván, mint az tanult technikád! - közölte veled a hírt, ahogyan csak igent kel mondanod neki és azonnal megtanítja neked a technikáját!

**Huramino Saito** Szer. Aug. 18 2010, 11:15

Megtörtént az amit a legjobban szerettem volna, az egykori tanítóm felajánlotta, hogy a múlt emlékére, pont ahogyan régen, tanít engem egy kicsit, pontosabban azt a technikát amin szemléltette a Fuuton elem egyéb felhasználását. Már majdhogynem öröm ujjongva bólintottam neki, de azért megpróbáltam megőrizni azt a bizonyos hidegvéremet. A legyezőt visszaformáltam karddá, majd visszatettem a helyére gondolván, hogy úgy sem lesz rá szükség, hisz a sensei sem segédeszközzel mozgatta az ágat.
*Hehe, ha Naoki és Yasu és Undertaker meglátja, hogy menyit fejlődtem el fog állni a szavuk. Most már biztos, hogy meg fogom tudni védeni őket és magamat mindenféle helyzetben.* Gondolkoztam el, majd a tanítóm felé fordultam és elemezni kezdtem fejben a technikát, hogy egy kicsit közelebb kerüljek a tanulás sikeréhez.
*Az biztos, hogy a szelet használta fel ahhoz, hogy megmozdítsa az ágat, igen ám, de csak egy apró fuvallatot lehetett érezni, tehát nem egyfajta hatalmas szélerővel, mint a forgószél, irányította az ágat. Valószínűleg jól egy helyre összpontosította a chakráját és egy apró felhajtóerővel odébb rakta.*
- Ha ezt a technikát megtanulom és elég magas szinten tudom használni akkor akár még repülni is képes leszek! Fogtam meg a fejem, ahogy a mondat tartalma inkább vicces formát öltött, mint komolyat. Ezt követően, a senseire néztem és vártam, hogy elkezdje a tanításomat.

Karin Pént. Aug. 20 2010, 09:48

A férfi a kérdéseden kissé elkomolyodott és állához helyezve a kezét kisebb időt felemésztve ezzel elgondolkodott. Nem is tudta igazából, hogyan is gondolod ezt a repülést, de megpróbált olyan választ adni, ami mindenre válaszolt, mivel ő még sohasem próbálta ki ezt a repülési elvet.
- Nem!- nézett rád- ezzel a technikával a körülötted lévő dolgokat vagy képes manipulálni! - guggolt le eléd, hogy a fejetek ugyanolyan magasan legyen- Egy kést, vagy kisebb tárgyat! - mutatta meg, ahogyan egy kést helyezett eléd, majd kézjeleket alkalmazva a kés, ahogyan már láttad korábban is megemelkedett és elkezdett ott lebegni ellőtted. - A technika lényege, hogy a levegőt manipulálva, különböző irányból egyszerre létrehozott légmozgással vákuumot hozol létre a tárgy körül, ahogyan az adott irányba való mozgatást úgy jön létre, hogyan az ellentétes irányból növeled a kifejtett erő nagyságát! Sajnos nem egy gyors technika, de rendkívüli jó kiegészítő és nagyon halk!- mosolygott rád, ahogyan ha meg tudtad érteni amit mondott, máris közelebb vagy a célodhoz

**Huramino Saito** Vas. Aug. 22 2010, 17:56

A sensei egy kicsit elgondolkodott a kijelentésemen, majd egy határozott nemleges választ adott. Tudtam, hogy ez lesz a válasza, nem is számítottam másra hisz ha lehetne repülni ilyen technikával, akkor biztos sokan használnák és annak híre lenne, azonban ilyenről még nem hallottam. A további okfejtést, már a senseiel egy magasságban hallgattam tovább ugyanis leguggolt hozzám. Alaposan végigtanulmányoztam azt amit mondott. *Értem azt hiszem. Ha lent növelem az erőt, akkor felül keletkezik a vákuum ami felfelé "vonzza" szívja a mozgatni kívánt tárgyat. Így fejben nem hangzik nehéznek, azonban ha belegondolok, hogy mennyi dologra kell figyelni a gyakorlatban akkor igenis nehéz dolgom lesz a tanulása során...* Gondoltam végig alaposan a dolgot, ami néhány perc néma csöndet vont maga után a részemről, majd után a számon egy kisebb vigyor alakult ki.
- Értem! Azt hiszem most már tudom, hogyan kell hozzáfogni a dologhoz. Ha a sensei is beleegyezik akkor megpróbálnám a technikát.
A kézjeleket alaposan megjegyeztem amikor mutatta nekem és már tettre készen voltam, azonban vártam a mesterem elindító szavaira, hiszen mégiscsak ő tudja használni ezt a technikát és ha még valamit nem tudok, akkor nem lenne célszerű belekezdeni a dolgokba.
- Azt már érzem, hogy nehéz dolgom lesz a tanulás során, de azt hiszem ehhez már egy kicsit hozzászoktam. Ismét vigyorogtam egyet, majd vártam a "zöld lámpát".

Karin Kedd Aug. 24 2010, 08:22

A chuunin csak mosolygós arccal, nyíltan közölte veled, hogy „Rajta!”! És te nem is voltál rest nekiállni! Belekezdtél a kézjelekbe, ahogyan létre kívántad hozni a technikát! Hát valljuk be nyíltan, elég kevés sikerrel. A célpont egy kuka volt, szerencsére üres, mert különben még szemetet is szedhettél volna a végén. Na, de lássuk azt is, hogy mit is tettél. A kuka a technikád hatására megmoccant, de korántsem úgy, ahogyan azt te tervezted. A fuuton chakra ilyen minőségű felhasználását még sohasem próbáltad, ezért nem lehetett olyan könnyű. A kuka behorpadt,. Ahogyan a chuunin oktatod, azonnal a kezét a kezedre tette, ezzel szó szerint leállítva. Értetlenül néztél rá, ahogyan ő közölte veled az újabb oktatást.
- Még sohasem próbáltál hasonlót mi?- kérdezte tőled- A legtöbb fuuton technika esetében más és más a felhasználási módja. Te már megtanultad az egy fegyveren keresztül végrehajtható technika alkalmazásának módját, de az ehhez hasonló technikák nem teljesen olyanok, mind azt az akadémián tanítjuk!- mosolyodott el- Ha a chakrádat erőteljesen egy pontra irányítottad, főleg igaz ez a fuuton elemre, akkor az csak ott fejti ki a hatását, egy pontban erőteljesen. Ez általában elég is, nem most! Próbáld meg egyszer több helyre, a tárgy köré és ugyanabban az intenzitással egyelőre! Ha ezzel sikerrel jársz, beszélhetünk a továbbiakról!- csapott hátba kicsit erősebben, hogy itt lesz az ideje annak, hogy csinálj is valamit.

**Huramino Saito** Csüt. Aug. 26 2010, 16:18

Amint megkaptam a jelzést, hogy nekikezdhetek, hivatalosan is elkezdett peregni a képzeletbeli homokóra, hogy minek pergett, azt csak is én tudtam, mert eldöntöttem, most mindent bele fogok adni, hogy még ma elsajátítsam ezt a technikát. Nagy gondolatok, talán túl nagyok is, de ha van valakinek célja, az csak inspirálni tudja.
Belekezdtem a technikába és egy kukát szemeltem ki magamnak. A szükséges kézjelek után összpontosítottam a chakrám aminek meg is lett a nem kívánt hatása. A kuka mocorgott egyet, majd nemes egyszerűséggel behorpadt ami miatt én egy kicsit el is szégyelltem magam. *Értem! Tehát ha csak helyen próbálok vákuumot létrehozni akkor behorpad, persze nem csak ez az egy oka volt a horpadásnak, hanem a túlzott intenzitás.*
- Hehe... Egy kicsit hasonlít a dolog a kéz nélküli fára mászás dologhoz! Ha túl erősen és egy ponton koncentrálom a chakrám, akkor behorpad a szemetes. Ezek szerint akkor itt nem az erő elve érvényesül. Gondolkoztam el hangosan, majd egy kis csavart tettem a dologba, hogy rájöjjek valamire, valami fontosra. Odaszaladtam a szemeteshez, ahogyan nemes egyszerűséggel a fejére állította, majd pedig visszarohantam a helyemre és hogy ez mire is volt jó, hamarosan kiderül.
- A szemetesnek a legstrapabíróbb pontja az alja. Ha pontosan az aljára fókuszálom a chakrámat és hozok létre egyetlen vákuumot mint az előbb, akkor nem fog behorpadni, hanem felemelkedik és így megtudom, hogy körülbelül mekkora felhajtóerőt kell létrehoznom, hogy lebegtetni tudjam a szemetest... Próbáltam kifejteni magam a Senseinek, hogy ő is értse mit is csinálok pontosan. Újra nekiálltam a kézjeleknek, majd pedig ismét a szemetes lebegtetésével próbálkoztam, pontosan úgy ahogyan az előbb is. Ha a kísérletem sikerrel jár és tényleg megemelkedik a szemetes, mindenféle horpadás nélkül, akkor belőhetem a pontos chakraértéket. Ha ez megtörténik, akkor leengedem óvatosan a szemetest a földre, kifújom magam, majd pedig ismét nekiállok a technikának, azonban most már úgy, hogy a megjegyzett chakramennyiséget arányosan elosztom a szemetes különböző pontjain.
Ha viszont az első próbálkozásom, amivel megakarom becsülni a szükséges felhajtóerőt, nem jár sikerrel és azt tapasztalom, hogy kezd horpadozni akkor azonnal leállok a technikával és újra átgondolom a dolgokat.

Karin Szomb. Aug. 28 2010, 14:19

Nem volt rossz ötlet, annyi szent! A láda másik oldala jobban bírta a próbát, hiszen először megemelkedett, de lassan láttad, hogy a horpadás ott is elindul, ezért is vetted lejjebb a chakra intenzitását, ahogyan úgy már minden rendbe jött. A láda lebegett ellőtted, alig néhány centire a földtől, azonban olyan dolog volt, benne, amit a chuunin tanárnál nem nagyon láttál. A láda nem állt egyenes, hanem ahogyan magasabbra emelkedett, elkezdett pörögni, ahogyan ezzel minden helyre másik chakra kelettt volna vezetned, de ez nem tudtad megcsinálni, ezért a láda szélei belapultak.
Szinte azonnal raktad le, ahogyan újra, immáron minden oldalon ugyanakkora erővel létrehozva próbálkoztál, sikeresen. A pörgés ezúttal nem jött létre, ahogyan a szemeted megemelkedett, de néhány centi után ismét nem mozdult tovább. Ott lebegett, alig észrevehetően, ahogyan a chuunin tanár melléd lépett.
- Próbáld meg alulról több chakrát létrehozva, felfelé ható erőt létrehozni4- adta a tanácsot, ahogyan nem rossz eddig, de ez még kevés lesz!

**Huramino Saito** Hétf. Aug. 30 2010, 14:40

A kis próbálkozásom sikerrel járt, amin magam is meglepődtam. Arra számítottam, hogy valami eszméletlenül nagy hülyeséget fogok ismét cselekedni, de nem így lett. A szemetes megemelkedett, igaz alig pár centit de megemelkedett ezt követően pedig elkezdett pörögni, először lassan aztán pedig egyre gyorsabban és gyorsabban miközben a szélei horpadoztak. Azonnal le is raktam a tárgyat, majd kifújtam magam és boldogan vágtam neki a következő próbálkozásnak. Boldogan elvégre megtudtam, hogy körülbelül mennyi chakra kell a megemeléséhez. Következő próbálkozásra több ponton is létrehoztam vákuumot és így emelte meg aminek a hátására nem jött létre a pörgő jelenség, de még mindég volt egy gond, alig pár centire lebegett.
*Ha még több chakrát adok hozzá akkor biztosan behorpad ami nem jó... Nem tudom mit kellene tennem.* Gondolkoztam el, de nem kellett sokáig agyalnom a dolgon hisz a sensei könnyített a dolgomon és elmondta, hogy hogyan tudnám még magasabbra emelni.
- Értem... Eddig nem is gondolkoztam azon, hogy alulról is adjak neki felhajtóerőt, csak a tetejére illetve az oldalaira koncentráltam... Ismét kifújtam magam, majd kézjelekbe kezdtem aztán pedig ismét megemeltem a szemetest azonban most még alulról is koncentrálok chakrát, hogy megnöveljem a felhajtóerőt. Ha ezzel a próbálkozásommal sikeresen magasabbra tudom emelni a szemetest mindenféle horpadás nélkül, akkor nem fejezem be a technikát, hanem egy kicsit messzebbre megyek, megpróbálom lejjebb engedni a szemetest, majd pedig újra megemelni, mindezt úgy, hogy nem érinti a földet.

Karin Szer. Szept. 01 2010, 19:36

A doboz újra megemelkedett és ezúttal nyugodtan lebegett ellőtted. Semmi különös nem volt a technikában, gyorsan rájöttél a lényegre és egyre jobban képes voltál a Fuuton elemet is használni. De a tárgy csak lebegett , illetve kisebb chakrafelhasználás mellett feljebb emelkedett, de a jouni az előbb nemcsak ezt csinálta, Vagyis van még hova fejlődnöd és ezt a szemedbe is mondta!
- Nem rossz, hallod nem rossz!- Most ahogyan mondtam, próbáld a levegőben mozgatni! Ha jobbra akarod vinni, akkor a balról érkező energiákat növeld, ha balra akkor a jobbat. Ha ellőre, akkor a hátulsót, ha hátra az elülsőt... és így tovább! Ha elég sokáig gyakorlód, elég gyorsan képes leszel használni ezt technikát és persze nem lesz ilyen csiga lassú! Na de nekem mennem is kell! - veregette meg a válladat! -Gyakorold szorgalmasan hallod! - utasított, ahogyan besétált az épületbe és téged magadra hagyott.

//Írj egy hosszú postot, melyben begyakorlód a technikát! Egy hetet öleljen fel a tanulás! Illetve így a technika elég gyorsan tudod már használni! //

**Huramino Saito** Szomb. Szept. 04 2010, 17:48

Hosszú idő után büszke voltam magamra. Nagyon régen éreztem úgy, hogy bármire képes vagyok, szinte ez az érzés már el is tűnt belőlem, de most újra fellángolt. Éreztem, hogy akaratom szerint tudom irányítani a tárgyakat, képes vagyok lebegtetni. Igaz akkor is nagyon boldog voltam amikor a Kamaitachit tanultam meg, de ez az érzés sokkal erősebb volt. Kezdtem úgy érezni, hogy végre az előítéletek elmaradnak és úgy tekintenek rám mint egy tehetséges shinobira.
*A technika még nem tökéletes, az már biztos, de majd ha a többiek, Undertaker, Naoki, Yasu és Temari meglátják, hogy mi mindent tanultam, biztos hogy elismernek engem mint shinobit.*
Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy láttam a senseit elballagni, miközben a keze a feje magasságában volt, mint amikor valaki elköszön. Igaz, hogy a sensei elment, de a szavai még a fülemben csengnek és tudom mit kell tennem. - Meg kell tanulnom úgy lebegteni a dolgokat ahogyan a sensei is tette, gyorsan és hangtalanul... De nem most! Most pihennem kell... Amint ezt kimondtam, szemeim azonnal elszürkültek és már csak azt éreztem, hogy a testemet legyőzte a gravitáció.
Jó egy órával később felébredtem és arra eszméltem, hogy igencsak furcsa pózban fekszek, a kezeim a testem alatt voltak, a fejem az ég felé nézett a fenekemmel együtt, ahogyan a hátam egy szabályos görbe vonalat alkotott.
- It.. ttt... Kelek fel nagy kínok között, mert a póz nem igazán kedvezett a hátamnak ami meg is mutatta némi fájdalommal a nemtetszését. Kicsit megdörzsöltem azt a kezemmel, majd pedig szépen lassan hazakullogtam, hogy egy rendes ágyban, rendes pózban, rendesen kialudhassam magam és másnap teljes erővel gyakorolhassak.
Amikor az ágyamban az igazak álmából keltem fel, azt láttam, hogy édesanyám és édesapám az ágyam felett állnak hol ijedt, hol pedig kétségbeesett fejjel. Nem értettem, hogy miért néznek így rám, bár különösebben nem is érdekelt. Felöltöztem, majd levonultam enni valamit, amikor megtudtam, hogy miért is vágtak olyan fejet. Elmondták nekem, hogy két napon keresztül egyfolytában aludtam és ezt nem tudták mire vélni, azt hitték, hogy elkaptam valami "örök álom" betegséget. Ekkor a szemeim nagyra nyíltak, ahogyan markostul kezdtem magamba tömni a kaját, majd pedig elrohantam.
- A fenébe... két napon keresztül aludtam? Az nagyon nem jó, edzenem kellene nem pedig pihennem. Mit fog így gondolni rólam a sensei? Zsörtölődtem egy kicsit, ahogyan a házak tetején pattogtam a kiképzőterep felé. Amikor megérkeztem, a szemetes amin gyakoroltunk még mindég ugyan ott volt, habár most fel volt állítva. - Rendben, akkor kezdjünk is neki, de előbb melegítsünk be! Lelkesítettem magam, ahogyan a szemeteshez léptem, majd azt a rengeteg horpadást amit én hoztam létre rajta, a Fuuton elemmel megpróbáltam kijavítani, méghozzá egy ellentétes szívóerővel. A feladattal kissé megbajlódtam, de sikerült kijavítanom a hibákat és mondhatni, jobb lett mint újkorában. A kis feladat befejezése után, kifújtam magam, majd alaposan végiggondoltam a tervet. *Rendben! Akkor ha jól számítom a dolgokat, körülbelül három napra lesz szükségem ahhoz, hogy úgy mozgassam a szemetest, mint a sensei azt a faágat. Az első nap, megtanulom viszonylag precízen minden irányba mozgatni, az ezt követő két napon pedig az irányítás sebességén fogok csiszolni!* Készen volt a haditerv és neki is láttam az edzésnek. Először csak függőlegesen mozgattam a szemetest a chakrámmal, majd amikor úgy éreztem, hogy már jól megy, áttértem a vízszintes mozgatásra, ami nehezebb volt az előző, mert itt nem csak a felhajtóerőre kell koncentrálni, hanem arra az erőre is ami elmozdítja a vízszintes tengelyen. Ez a nap, csak arra ment el, hogy tökéletesen tudjam irányítani a vízszintes és a függőleges tengelyen és be kellett látnom, nagyon nehéz volt már csak ezt is megtanulni. A második napon, már nem csak a két síkban gondolkodtam, hanem már úgy akartam mozgatni a szemetest, hogy egyszerre emelkedjen és távolodjon az tőle. Ezt a fajta mozgást tanultam végig, valamint ennek a változatait. Volt, hogy leeresztettem miközben magam felé irányítottam, volt hogy jobbról balra, balról jobbra mozgattam a tárgyat, de rendesen csak harmadnap tudtam megtanulni irányítani a szemetest. Harmadnap már egész szép figurákat sikerült alkotnom, természetesen a lassú mozgás mellett. Azt, hogy megtanultam irányítani, azt az is mutatta, hogy már képes voltam arra, hogy egyszerre emeljem meg a szemetest miközben oldal irányban halad, valamint a szemetes mindeközben a saját kis tengelye körül forog, mint a mi hatalmas bolygónk.
- Fenébe! Kiáltottam fel. - Ezt nagyon jól elterveztem. Három nap alatt meg fogom tudni tanulni tökéletesen mozgatni mi? Persze, a gyorsaságra még nem is jutott időm... Nagyon kicsúsztam a beosztásból! Egy kicsit mérges voltam magamra, a sikerek ellenére, mert nem sikerült tartanom a saját ütemtervemet, de most már végre áttérhettem a gyors mozgatás fázisra. Az első próbálkozásomat úgy kezdtem meg, hogy megemeltem a szemetest, majd egy hirtelen oldal irányú szívó és tolóerővel elmozdítom, lehetőleg gyorsan. Mondanom sem kell, hogy a próbálkozásom teljes kudarc volt. A szemetes elrepült tőlem és nem tudtam megtartani az irányítást, így jó messzire tőlem a földön landolt, valamint még jól be is horpadt a hirtelen ráható erők miatt. További napokat úgy töltöttem el, hogy a felgyorsítást gyakoroltam végig. Négy napomba tellett, de sikerült tökéletesen és gyorsan irányítanom a szemetest és ekkor hihetetlen büszkeséget éreztem magamban. Tudtam, hogy most valami nagy dolgot cselekedtem, de a gyakorlásomnak ezzel még nem volt vége. A maradék kevéske chakrámmal kíváncsi voltam arra, hogy vajon milyen lehet más tárgyakat irányítani ilyen módon. Így elő is kaptam egy Shurikent, majd a földre raktam és kézjelekbe fogtam. Amint elmutogattam a szükséges pecséteket, azonnal megkezdtem a technikát, de valami furcsaság történt. A shuriken nagy lendülettel emelkedett fel, majd mozgott arra amerre én irányítottam azt. Először nem igazán értettem, hogy miért mozog ilyen jól, de végül rájöttem. Eddig egy szemetessel dolgoztam ami sokkal nehezebb egy shurikennél, így azt lomhábban is lehet mozgatni. A shurikent azonnal egy fa felé irányítottam, majd bele is állítottam abba, majd hagosan felkiáltottam.
- Sikerült Sensei! Megtanultam! Ordítottam el magamat, ahogyan ismét hagytam, hogy a gravitáció legyen az úr és eldűltem, bár most nem aludtam el.

Karin Vas. Szept. 05 2010, 11:38

//A technikát felírhatod az adatlapra!//

Ott feküdtél, de most nem aludtál, hanem az eget nézted. Megtanultad a technikát és büszke voltál magadra. De egyben teljesen holt fáradt is. Egyszerűen nem tudtál még mozogni sem, vagyis tudtál volna, de nem akartál, annyira jól esett ez a tétlenség, melybe akkor belezuhantál. Egy órája ülhettél ott, teljesen némán és szótlanul, ahogyan teljesen kiürítetted a fejedet és semmivel sem foglalkoztál.
- Látom sikerült! -hajolt hirtelen föléd egy ismerős női arc. A semmiből jelent meg, ahogyan mosolyogva nézett rád Temari. Felültél, ahogyan ő kihúzva magát nézett rajtad végig- Tiszta kosz vagy! -jegyezte meg- De ennek ellenére hallottam, hogy hogyan tanulgatsz! -mosolyodott el- Az akadémián csak arról beszélnek a tanárok, hogy te még engemet is túlfogsz szárnyalni! -nevette el magát- ÉS ennek örülők!- jegyezte meg- Bár ez csak akkor fog sikerülni, ha én tanítalak! -nyújtotta feléd a kezét- Nos mit szólsz? Akarod, hogy a mestered legyek?

//Nem tudom, hogy akarod tovább vinni a karit? ezt beszéljük meg PM-ben ha benne vagy! //

**Huramino Saito** Vas. Szept. 05 2010, 18:27

Édes tétlenség bódította fejemet miközben a földön feküdtem hullafáradtan. Nem akartam felkelni, jól éreztem úgy magamat a földön, ahogyan voltam. A nap a szemembe sütött ami egy kicsit zavart, bár azzal megtudtam oldani ezt a porblémát, hogy egyszerűen félrefordítottam a fejemet. *Úgy érzem, most hosszú pihenő elé nézek, de szerintem ezt azért meg is érdemlem. Talán kérnem kellene, két nap pihenőt a Kazekagetől. Ááá... nem szabad nagyravágyónak lennem, legyen inkább egy egész hét.* Mosolyogtam magamban, amikor arra lettem, figyelmes, hogy a nap sugarai már nem is annyira zavaróak, sőt egyáltalán nem azok. Amikor kinyitottam a szemem, hogy megnézzem mi ennek az oka, megdöbbenésemre előttem állt Temari akinek az arca mosolyra húzódott, és egy megjegyzést is fűzött a munkámhoz amire én csak némán bólintottam egyet. Ezt követően pedig továbbhallgattam a mondandóját, majd egy kis meglepődöttség ült ki az arcomra.
- Túlbecsülnek engem- vágtam rá azonnal - hisz csak két technikát tudtam megtanulni, de még azokat is szánalmasul lassan ráadásul nem érhetek fel sose egy olyan... Mondandómat félbeszakította az amikor meghallottam, hogy Temari örül az elért sikereimnek, egy kicsit el is vörösödött az arcom, de nem vészesen. A további mondatok amik a Kunoichi szájából repkedtek ki, kissé megleptek, ahogyan visszafeküdtem a földre, majd leporoltam a karjaimat.
- Kis gondolkozási időt kapok? Próbáltam hűvös maradni, de az arcom nem bírta ezt és azonnal látszott rajtam, hogy csak tréfának szántam, majd a leporolt jobbamat odanyújtottam a nőnek. - Én lennék akkor a világ legboldogabb emberek.

Karin Kedd Szept. 07 2010, 09:36

Temari elmosolyodott a kijelentéseden, ahogyan időt kértél, majd amint felálltál, válaszoltál is. Na nem kelet sok idő annyi szent, hiszen ilyen alkalmad, csak egyszer adódik az életben, és te most ezt az alkalmat minden erőddel, megragadtat.
- Na akkor menj haza és aludj! Ugyan még nincs késő, de holnap minden erődre szükséged lesz!- jelentette ki nyíltan és célratörően- Hozd magaddal minden felszerelésedet és készülj fel, hogy nehéz nap elé fogsz állni!- veregette meg a válladat- Ugyanis az lesz a feladatod, hogy egy egész napig képes legyél ellenem harcolni!- egy hír, mely mellbevágó és izgató és melynek célját, már akkor tudtad. Temari felfogja mérni minden képességedet és ehhez elég lesz egyetlen egy nap! - Na menj! Holnap reggel nyolckor várlak a 7 kiképzőterepen! El ne késs!

// Írj a Kiképzőterep-re! //

**Tsihidoro Angikame** Kedd Aug. 09 2011, 11:53

//Zetsu-senpai elvállalta szerény személyem, szóval ő mesél nekem.//

Kezd lemenni esteledni, eltelt egy újabb nem túl izgalmas nap. Kame már rég nem volt se küldetésen, se csapata nincs, szóval szabadidejében edz. Nikusi a hiénája folyton vele tart, de pont azért társak, hogy ez így legyen. A hiéna boldogan megy a gazdájával akárhova és az edzéseken is aktívan részt vesz, néha még szinte biztatja is a gazdáját. Ma főleg a célba dobást gyakorolták, egész jól megy már, nem mintha eddig gondok lettek volna. A legnagyobb baj mégis az, hogy kezd unalmassá válni a mindennapos edzés, ideje lenne valami változatosságnak. De úgy néz ki ma se lesz semmi. Kame összeszedi a cuccait és Nikusival az oldalán elindul az utca felé, szépen lassan, nem siet sehová.

Ajánlott tartalom