Kiképzőterep

A chunninok és jouninok gyakorlási területe. Ha nincs más dolguk és edzeni akarnak, akkor járnak ide a magasabb szintű ninja-k. Elvétve még egy-egy genint is látni itt.

/Ino chan/

A mai nap is pont úgy kezdődött, ahogy a többi. Már kora reggel felkeltem, hogy edzeni mehessek. Nagyon gyorsan magamra vettem a ruháimat, majd megreggeliztem. A reggeli után vissza szaladtam a szobámba és két tekercset vettem elő a szekrényemből. Ezekben raktároztam el mindkét bábumat, Hitogoroshi-t és Utena-t. Ezután már nem volt más hátra, elindultam a kiképzőterepre.
Pár perc alatt elértem a területet, ahol minden nap gyakorolni szoktam. Elővettem az egyik tekercsemet, majd megidéztem Hitogoroshi-t. A bábuval célba vettem az egyik gyakorló babát. Hitogoroshi könnyedén átszelte a levegőt, majd egy csavarral elhúzott a baba mellett. Ezután egy csattanás jelezte, hogy az egyik karpenge betalált.
- Nagyszerű! - motyogtam magamnak. - Na még egyszer.
Újra megismételtem a mozdulatsort, de ezúttal egy újabb csavarral egészítettem ki. Megint eltaláltam a gyakorló babát, viszont most a csavarnak köszönhetően kétszer is. Azonban ekkor észre vettem, hogy Hitogoroshi végtagjai kicsit darabosan mozognak. Épp ez az, amitől állandóan tartok. Valószínűleg megint tele van porral. Jobb lenne ha reggelente átellenőrizném a bábukat. Még a végén harc közben fog besülni.

Vissza húzom magamhoz Hitogoroshi-t és az egyik közeli padra viszem. Óvatosan lerakom, majd leszedem róla a végtagokat. Gyorsan előveszek egy zsebkendőt és neki látok áttörölgetni a belsejét. Miközben törölgetek, elgondolkozok azon, milyen módosításra lenne szükségem, hogy még hatékonyabb legyen. Pár perc múlva végzek a takarítással, mivel csak egy-két helyen volt rengeteg por benne. Ezután újra a levegőbe emelem és letesztelem a mozgását.
- Tökéletes! - szólalok meg, ismét magamban. - Mi lenne, ha megpróbálkoznánk Utena levegőbe emelésével?
Hitogoroshi-t vissza zárom a tekercsébe és előveszem a másikat. Pár pillanat múlva már előttem terem Utena. Azonban még mindig túl nehéznek találom. Óvatosan megpróbálom a levegőbe emelni, de nem megy. Jóformán még meg sem sikerült mozdítani.
- Mit csináljak most? - kérdezem hangosan magamtól. - Valamit ki kell találnom, ha használni is akarom Utena-t! Legyen egy kis futás kezdésnek.
Odalépek a bábuhoz és átölelem. Óvatosan felemelem, majd a hátamra rakom. Ezután óvatosan lépek egyet. Majdnem elvesztem az egyensúlyomat, de sikerül megtámasztanom magam. Lépek egyet a másik lábammal is. Sikerül lassan elindulnom, ami jó jel. Lépés lépést követ, végül már kocogok. Pár kört megteszek Utena-val a hátamon, majd egyszer csak össze esek.
- Fúha, ez aztán kimerítő volt! - fordulok egyet a földön, így a bábu lekerül rólam. - Azt hiszem, sokáig kellesz így edzenem, ha őt is használni akarom később.
Ezután lihegve fekszek a földön és nem foglalkozok semmivel...

/Ino chan/

Ahogy fekszek a földön, az nagyon jól esik. Azt hittem hogy leszakadt a hátam Utena súlyától, de szerencsére semmi hasonló nem történt velem. Azonban kénytelen voltam felülni, mert egy nagyon kellemetlen hangra lettem figyelmes.
- Mi a... - szólalok meg, amikor meglátom a lányt.
- Nem, nem ijesztettél meg! - válaszolok a kérdésére.
Ezután folytatja tovább a beszédet, a maga idegesítő hangján. Nem tudom, hogy mit akar de az, hogy a sensei-em akar lenni egy kicsit őrült ötlet.
- Te, az én Sensei-em? Ez most komoly? Na, húzd el a csíkot és játsszál valahol máshol. Szerintem még az akadémiára sem kerültél be, nem hogy küldetést bízzanak rád.
Ekkor felállok és újra a vállamra veszem Utena-t. Óvatosan megint lépkedni kezdek, de ezúttal nem fogok futni. Most csak sétálással edzek.
- Menj, babázzál valahol, ne zavard a nagyokat edzés közben! - fordulok felé. - Vagy ha annyira ninjásat akarsz játszani, akkor találj magadnak egy másik partnert! - nyögöm a szavakat.
Ezután nem foglalkozok a lánnyal, csak körözök a területen, a bábuval a hátamon.

/Ino chan/

Alig teszek meg néhány kört a bábuval a hátamon, hirtelen valamibe beleütközök. Szerencsére még időben kitámasztottam magam a lábammal, így nem estem el. Már majdnem elkiabálom magam, hogy már megint ki zavar, de amikor meglátom azt az idegesítő jelenséget, aki az imént zavart, nem csattanok fel. Az az igazság, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Ez nem egy egyszerű Shunshin volt, amit még az akadémián tanítanak, hanem valami más. Nem ismerem még ezt a technikát, de ha jól tudom, akkor a Doton használókra nagyon jellemző. Amit mond az különösebben nem érdekel, ezért nem is figyelek oda, csak amikor egy ismerős nevet hallok meg. Azonban ekkor már a "gyerkőc" elindult, hogy megkeresse a célszemélyét.
- Most akkor én jövök. - motyogom magamban, miközben lerakom a földre Utena-t.
Gyorsan előveszem a másik tekercsemet, majd előhívom belőle Hitogoroshi-t. A füstfelhő még el sem szált, a bábú már a lány előtt termett. Ezután mozgatásba hozom Hito végtagjait, amitől rátekeredik a lányra.
- Megállj pici lány! - szólítom meg. - Te éppen engem keresel. - ekkor már mozgásba lendülök én is.
- Add csak ide azt a levelet! - érintem meg a vállát, majd felém fordítom. - Végre hogy megkapom már az első küldetésemet.
Ezután, még mielőtt átadná a nekem szóló levelet, leszedem a lányról Hito-t.

/Ino chan/

Majdnem felrobbanok a méregtől, amikor a lány azt mondja, nem adja ide a levelet. Abban valóban igaza van, hogy nem adhatja oda bárkinek, de miért érdekelne engem más levele.
- Ez most komoly? - kérdezem tőle. - Szóval a szavam nem elég. Nem muszáj ide adnod, el is vehetem tőled könnyedén!
Hirtelen előveszek valamit a zsebemből és Hito nyakába akasztom. Ezután a bábut újra a lány felé lendítem. Hitogoroshi a levegőből szintre rá esik a kunoichi-re, de még időben vissza rántom, így megáll felette. Ekkor a lány megláthatja a bábu nyakában az igazolványomat, amivel bizonyítani tudom a személyemet. Ezután kinyitom a bábu száját, amiben egy senbon vető rejtőzködik.
- Add oda szépen Hito-nak! Nyugi, nem akarlak bántani, csak gondoltam mutatok neked néhány dolgot. Bocsi, de mi is a neved? - kérdezem tőle kicsit barátságosabban.
Valószínűleg meglepi majd az hogy hirtelen máshogy kezdek viselkedni vele. Jó lenne már bele kerülni egy csapatba és még az is lehet, hogy egyszer össze kerülünk egy küldetés erejéig.
- Elnézésedet kérem, hogy túlságosan bukó voltam, de az az igazság hogy egy kicsit idegesítő természeted van !

/Ino chan/

Óvatosan kinyitom a levelet és már csak azért is úgy húzom elő, nehogy bele tudjon olvasni. Amikor a sorok végére érek elfehéredek és a lányra nézek.
- Nos, Narina! Azt hiszem hogy társak leszünk egy feladatban. Itt a levél, olvasd el nyugodtan. Remélem csak rosszul értelmeztem és nem kellesz az idegesítő hangodat hallgatnom a küldetés alatt! Felolvasnád még egyszer hogy mit ír?
Ekkor magamhoz húzom a Hitogoroshi-t és tisztogatni kezdem. Egy direkt erre szánt kendővel végig simítom a bábu "arcát". Alaposan áttörölgetem, néhány alkatrészre ráfújok, hogy jobban kitisztuljon.
- Te leszel a társam, vagy egy másik személyt kapok? - kérdezem meg tőle hirtelen. - Ha veled kell mennem, az sem baj, annyira nem vagy idegesítő. Viszont arra megkérnélek, ha együtt teljesítjük ezt a feladatot, akkor ne nyivákolj annyit. Jó?

/Ino chan/

A lányka miután válaszol a kérdésemre rám kacsint majd egy puszit nyom az arcomra. Na ez volt az amire nem készültem fel. Kicsit meglepetten hátra lépek egyet, majd az arcomra teszem a kezemet. Pont oda, ahol megpuszilt. Hebegni kezdek, de még én magam sem tudom hogy mit szeretnék mondani. Mire észbe kapok, a lány már eltávolodott tőlem. Mielőtt eltűnne még integet nekem, amit egy legyintéssel viszonozok felé. A történtek után már csak annyira maradok a kiképzőterületen, amíg össze szedem Hitogoroshi-t...

Végül eljött a várva várt nap, a küldetés napja. Vajon ki lesz a társam? Izgatottan sétálok a kiképzőterepre, de amikor oda érek, óvatosan körbe szaglászok. Szerencsére a lány nincs itt, csak egy fiú. Elégedetten sóhajtok egyet és a shinobi-hoz sétálok. Amikor oda érek, abba hagyja az edzést és felém fordul. A kérdésére rábólintok.
- Obake Kaito, személyesen!
Első ránézésre úgy tűnik, jól ki fogunk jönni. Azonban hirtelen egy ismeretlen hangot hallok meg. Ugyanaz a kellemetlen sipító hang, ami tegnap megzavart az edzésben. Mire észbe kapok már előttem is terem a lány. Amikor azt mondja, megsértődött rám, meglepődök.
- Szia Nana! - remélem jól emlékszek a nevére.
Pont megakartam kérdezni a lánytól hogy miért is haragszik rám, de a fiú magához húzta. Inkább a hallgatás mellett döntök. Amikor a srác elmondja hogy a lány a húga, majdnem hátra esek. Amikor a kezét nyújtja felém, észbe kapok és megmarkolom a kezét.
- Örvendek a találkozásnak. - rázok vele kezet. - Na szóval, milyen küldetésről is van szó?
A kérdésem után kicsit hátrébb lépek, nehogy a lány meglepjen valamivel.

/Ino és Kaito/

Angikame már tegnap is kint járt az edzőterepen, meg az előtt is, meg az előtt is, na szóval minden nap. De a tegnapi nap volt a legjobb. Nikusival, a hiénájával voltak kint és épp gyakoroltak, a kis hiéna egész jó segítővé válhat, majd harc közben. Angikame emellett sokat gyakorolta még a Négy láb jutsut és mi tagadás kezd neki elég jól menni. Tegnap viszont kapott egy levelet amiben azt írták, hogy küldetésre megy. Csak az a gond, hogy se senseie, se társa, se semmi. De nem baj majd ma meglátja. Nikusival a zsebében érkezik a kiképzőterepre. Úgy néz ki már van ott valaki, vagy valakik. Kicsit körülnéz, úgy csinál mint a rossz kutya, azaz mondhatni körülszaglászik (felméri a terepet) ezután szép komótosan odamegy a két alakhoz. Nikusi kiugrik a zsebéből és megáll gazdája mellett.
- Helló. A nevem Tsihidoro Angikame, állathasználó shinobi, legalább az akarok lenni. Ti a társaim vagytok? -kérdi kíváncsian.
A kis hiéna megszaglássza a személyeket és ezután egy vakkantással beugrik gazdájának jó puha zsebébe, csak fejét dugja ki és úgy figyeli az eseményeket.

/Ino és Angikame/

Miután Miroku haza küldi a lányt, egy újabb genin jelenik meg. A fiú ide hívja hozzánk, mivel mint kiderült ő is részt vesz a küldetésben. De jó, még egy emberrel többen vagyunk. Ennyien már szinte biztos hogy nem vallunk kudarcot.
Korábban már láttam itt edzeni a fiút, aki egy kis állatkát tartott a zsebében. Amikor meghallom hogy egy állathasználóról van szó, kicsit elmosolyodok. Remélem ez a kis zsebcirkáló csak egy kis kedvenc neki, nem pedig őt használja harcra. Habár, ha jobban bele gondolok, még nem láttam állathasználót harc közben, ezért még akár meg is lephet a kis hiéna.
- Menjünk a kikötőbe! Ott majd felszállunk a hajóra ami el visz minket a Víz országába. Legalábbis közel ahhoz a helyhez, ahol a küldetésünk van.
Ezután elhallgatok és megvárom a többiek véleményét. Ha benne vannak akkor a csapat élén elindulok a kikötő felé.

//Ino chan, szerintem te a következő postodat már írhatod a határvidékre.//

/Ino, Kaito/

Úgy néz ki jó kis társai vannak. Egy bábhasználó, legalábbis annak néz ki, meg egy tapasztaltabb srác. Genin társa máris elmondja a véleményét, ami nem más, mint, hogy menjenek el a kikötőbe és szálljanak hajóra. Angikamenak nincs kivetése az ötlettel szemben és reméli a vezetőjüknek sem lesz, legalábbis ő annak veszi a nagyobb Mirokut. Nikusi megunja a zsebben üldögélést és kiugrik onnan, de nem sokat mászkál a földön és utána rögtön felugrik Angikame fejére, igaz előbb a felsőjébe kapaszkodik a körmeivel és onnan. Kame-kun (Angikame beceneve) nyugodtan tűri a dolgot.
- Felőlem indulhatunk. Amúgy bővebben mi is a feladat Miroku? -teszi fel a kérdést.
Kame körülnéz, benyúl a zsebébe és felvesz egy laza testtartást, nem úgy néz ki mint aki nagyon ideges lenne.

Naoki elgondolkodva sétált be a kiképzőterepre. Agya folyamatosan az előző küldetésen, majd a kazekage szavain járt. Undertaker tesztje eléggé kifárasztotta, mind mentálisan mind fizikailag, ezért aznap már korán ágyba. A másnap is jószerivel pihenéssel telt, de arra szakított időt, hogy elmenjen a kazekagéhoz. Elmesélte neki, hogy egy ideig szétvált a csapata, de ő szeretne tovább edzeni. Viszont sajnos nincs kivel. Ezért megkérdezte, hogy ideiglenesen nem tudná-e tanítani valaki, aki most éppen szabad. Gaara biztosította arról, hogy majd csak találnak valakit és arra kérte, hogy másnap legyen 8-ra a kiképzőterepen. Így hát most ott állt, reggel lévén még nem voltak túl sokan kint, és ennek Naoki is örült. Nem szerette a túlzsúfoltságot. Ahogy besétált a szeme megakadt egy nagyobb fán, ami a terület közepén állt. Halványan elmosolyodott és visszagondolt az edzésére az akadémiai tanítójával, aki megtanította, hogyan használja a drótot. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elő is kapta az egyik drótját, nekifutott, majd a dróttal elkapta az egyik ágat és körbelendült a fán. Élvezte, hogy így korán reggel kicsit megdolgoztathatja az izmait, ezért feljebb lendült, elengedte az ágat, majd röptében megpróbált egy másikat elkapni. Sikerült is, azonban mivel gyorsan kellett rátekernie, nem sikeredett túl alaposra, így ahogy továbblendült volt, kioldódott és Naoki zuhanni kezdett. Mivel a drótot visszahúzni és megint eldobni már nem lett volna ideje, ezért gyorsan hátranyúlt a táskájába és elővette a másik drótot, majd azt kivetve az egyik ágra könnyedén megállt egy ágon. Sóhajtott egy nagyot, hagyta, hogy az adrenalin kicsit lejjebb menjen benne, majd elrakta a drótokat és hátát nekitámasztva a fa törzsének, egyik lábát lelógatva az ágról várta, hogy megérkezzen aki tanítani fogja.

Ahogy Naoki ott üldögélt a fán, hirtelen egy férfira lett figyelmes, aki felé tartott. Sejtette, hogy ő lesz a tanítója, ezért leszökkent a fa ágai közül, hogy illően fogadhassa. Viszonozta a férfi köszönését, majd bólintott egyet a kérdésére. Naoki így elsőre nem tudta hova rakni a férfit. A kiállása szilárd volt, nem beszélt feleslegesen, nem lelkendezett, egy komoly ember képét keltette Naokiban. Örült is neki, hogy Undertaker után végre egy normális ember is tanítani fogja.
A férfi bemutatkozott, Me-nek hívták. Elmondta még, hogy egy ideig ő fogja tanítani és nem is húzta nagyon a dolgot, egyből megkérdezte Naoki-t a jövőbeli terveiről.
- Nem is tudom - vakarta meg a tarkóját a genin egy kissé bizonytalanul. - Arra gondoltam, hogy mivel a falu a sivatag közepén van, esetleg megpróbálhatnám megtanulni irányítani a homokot. Egyszer talán még oda is eljuthatok, ahol most Kazekage-sama tart. - fejezte be, az utolsó mondatot már nem is a férfinak szánva, hanem maga elé suttogva.
- Esetleg megtaníthatná nekem, hogyan fejlesszem a chakrakontrollomat, úgy hallottam ez kell a homok irányításához. Sajnos az akadémián nem jelentkeztem a chakra irányításában - vallotta be kicsit szégyenkezve.

//Gomen, sok volt a vizsgám! ^^ Viszont 4-es lett a spanyol, 5-ös a töri, és ez annyira feldobott, hogy most mindenképpen produkálok egy postot. Bár hulla vagyok, de megoldjuk. //

Naoki bólintott a sensei szavaira. Ő is tudta, hogy hosszú út áll még előtte, mire megtanulja irányítani a homokot, de úgy gondolta, hogy valahol el kell kezdeni. Csak akaraterő kérdése. ha már benne lesz a dologban, akkor már könnyű lesz folytatni, a kezdet az igazán nehéz.
A férfi kérdésére elgondolkodott. Chakrairányítással kapcsolatos feladat...? A drótjutsuk, amiket tanult nem éppen ezt igényelték viszont tanult még egy technikát, ami nagyon is igényelte a chakra irányítását.
- Megtanultam a Feloldás // Genjutsu Kai-t nemrég, akadémiai tanítómtól. Sokat szenvedtem vele, de valamennyit javított a chakrakontrollomon. Legalábbis a sensei ezt mondta - vonta meg a vállát a genin.
- Volt-e tanárom? - a kérdés meglepetésként érte a fiút, a tanítók általában mindent tudni szoktak már a rájuk bízott geninekről, furcsa volt, hogy a férfi mégis kérdezősködött. *Bár lehet, hogy csak arra kíváncsi, hogyan fogok nyilatkozni Undertaker-ről.* próbált magyarázatot találni a fiú.
- Nos, egy küldetést teljesítettem Undertaker-sensei keze alatt. Bár nem tanított nekünk semmi konkrétat csak egy tesztet végeztetett el velünk, mégis szerintem elmondhatom, hogy ő a tanárom.
A fiú figyelte a férfit miként reagál a névre. Kíváncsi volt rá, hogy van e híre aberrált (akarom mondani szeretett ^^) sensei-jének a társai között.

//Kicsit nagy a szünet a postjaink között, de sebaj. Lassan de biztosan. Gomen a késésért! Remélem kiengesztelődsz, ha kicsit bővebben válaszolok. ^^//

A férfi nem reagálta le egyből a nevet, egy ideig mintha azon gondolkodott volna, hogy mit is mondjon. Végül Naoki már attól tartott, hogy a férfi nem akar semmit sem hozzáfűzni, de végül mégis megszólalt.
Elmondta, amit már Naoki is sejtett, hogy valójában Undertakernek ez a stílusa, hogy nem tanít sokat az alapokról, elméletről, inkább a harci tapasztalatok átadását részesíti előnyben. Az viszont meglepte, hogy a férfi milyen tisztelettel beszélt a sensei-ről. Azt sejtette, hogy Undertakernek különleges képességei vannak, de hogy ő a falu egyik zsenije, az váratlanul érte. A genin visszagondolt az elmúlt napokra, amit a sensei-jel töltöttek, kicsit más szemmel nézte meg a különböző helyzeteket és lassan kezdett eddig pislákoló tisztelete megerősödni.
Me szavai rángatták vissza a nosztalgiázásból, aki éppen azt próbálta elmagyarázni neki, hogy mivel is fogják kezdeni a gyakorlatokat. Ahogy az sejthető volt, chakrakontroll. Naoki kicsit elhúzta a száját, nem repesett az örömtől, hogy ezt vele is megcsináltatják, bár azzal tisztában volt, hogy túl kell esnie rajta, hogy továbbléphessen. Körülbelül tudta miről van szó, elég régóta volt genin ahhoz, hogy halljon a fáramászás és vízenjárás művészetéről, sőt egy hasonló edzést már látott is. Ezt Me is sejthette, mivel nem magyarázta el neki mit kell tennie, hanem mindjárt hasznos tanáccsal látta el, miszerint próbálja hangosan kimondani, hogy mit tervez csinálni, milyen oldalról próbálja megközelíteni a dolgot. A fiú beletörődötten sóhajtott egyet, majd a kiképző terepen árválkodó fához sétált. Megállt tőle 1-2 méterre, majd a férfi figyelő szemeit magán tudva, elkezdett egyelőre még magában gondolkodni.
*Nos, mit tudok a fáramászásról... Chakra-t kell a talpba koncentrálni, hogy az tapadjon a fához. Ez így nem is hangzik nehéznek, nem lenne logikus miért olyan nehéz megtanulni. Ahogy hallottam két lehetséges verzió van: túl sok chakra a talpba, és ez szétroncsolja a fa kérgét. Vagy túl kevés, és ezért nem tapad meg a láb rajta. Egyszóval az egyensúly megteremtése a nehéz.*
- Na akkor... - szólalt meg hirtelen az egy perces gondolatmenet után - Azt tudom, hogy kétféleképpen lehet elrontani a gyakorlatot. Ha túl sok, vagy ha túl kevés a chakra a talpamban. - Itt a férfire pillantott megerősítésképpen, majd ha Me valahogy jelzi, hogy jól tudja, akkor folytatja. - Az egyensúlyt kell megtalálni a kettő között, ami feltételezem nem könnyű. Szerintem úgy lenne érdemes elkezdenem, hogy szándékosan a két hibát megpróbálom elérni. Hibázni csak könnyebb. - fűzte hozzá mosolyogva, majd nekiállt a megvalósításhoz
Kezeit összefonta és a kos jelét formázta meg, majd elkezdett koncentrálni. Megpróbálta először megérezni magában a chakrát, mivel tudnia kellett mit irányít. Nem volt benne biztos, hogy megtalálta, valami bizsergésfélét érzett, de úgy gondolta nem veszíthet semmit, így a bizsergést a lábába koncentrálta. Megpróbálta fokozni az érzést, amennyire csak tudta és megpróbálta nem elveszíteni a belső koncentrációt. Közelebb lépett a fához és próbaképpen jobb lábát felemelte és nekinyomta a törzsének. A koncentrációból nem kiesve próbálta csúsztatni a talpát a fán, van-e ellenállás?
Amennyiben nem találta meg magában elsőre a chakrát, és nem is tudta azt irányítani, akkor addig próbálkozik, míg nem sikerül és csak utána lép vissza a fához.
Amint próbálta odébbcsúsztatni a talpát a fa törzsén, azt vette észre, hogy nem képes rá, a lába erősen tapadt a fához. Az eredményen fellelkesülve, erre a lábára támaszkodva megpróbált elemelkedni a földtől és felugrani a levegőbe. Eddig azonban nem nyomta túl erősen rá a lábát a fára, mivel bal lába még a földön volt. Most, hogy már nem érintkezett a földdel, teljes erővel a fa törzsén levő jobb lábra tevődött át a súly, aminek következtében a nagy odakoncentrált chakra miatt a fa törzse behorpadt, a kéreg egyenletlenné vállt és Naoki talpa alól kicsúszott a tal... fa. A genin azon nyomban elvesztette a koncentrációját és a földre huppant. Szerencséjére nem volt magasan, alig egy fél métert "zuhant"
Egy 10 másodpercig feküdt ott némán, Me-ben talán az is felmerülhetett, hogy valami baja esett, mikor hirtelen megmozdult, bosszúsan fújt egyet, majd talpra pattant.
- Nos, ez volt a "túl sok chakra verzió" - jegyezte meg a genin tárgyilagosan. Nem bosszantotta fel magát túlságosan a dolgon, hiszen ő akart hibázni.
- Szerintem nem nagyon van szükség a kevés chakrával való próbálkozásnak, hiszen egészen jól megértettem a működését a dolognak - közölte a fával, legalábbis úgy nézett ki, mivel a férfinek hátat fordítva, a nemrég általa létrehozott horpadást bámulta a törzsén. - De mégis, az egyensúlyhoz szükséges tudnom mennyi chakraráfordításnál "tapadok".
Ismét koncentrálni kezdett, hogy meglelje, mi elveszett, mégpedig a bizsergést. Most már talán könnyebben ráakadt, nem igazán tudta megállapítani, elvesztette az időérzékét, a lényeg, hogy megint érezte és megpróbálta a talpába irányítani. Amint sikerült, most a bal lábát emelte fel, és azt tette fel a fa törzsére. Ezúttal a lehető legkevesebb chakrát próbálta a talpába irányítani, és ide-oda húzogatta a lábát a törzsön, miközben megpróbált egyre több chakrát odavinni. Amennyiben nem sikerül neki a finomhangolás, úgy felhagy ezzel a módszerrel és megpróbálja szakaszosan növelni a chakra mennyiséget. Azaz koncentrál, beleirányítja a chakrát a talpába, felteszi a törzsre, hogy tapad-e? Nem, akkor leveszi. Kicsivel többet irányít bele, megint felteszi a törzsre, hogy tapad-e és így tovább. Megpróbálja belőni azt a pontot, amikor már tapad.
Úgy 5 perc próbálgatás után megpihent és körbenézett. Kissé meglepve látta, hogy pár akadémiai tanuló figyeli érdeklődve a műsort, páran társaikkal kuncogva mutogattak felé. Nakoki elpirult, ahogy végiggondolta, hogy hogy festhetett az elmúlt percekben, ahogy a talpát a fához szorítva, behunyt szemmel koncentrált, majd levette és kezdte az egészet újra. Megpróbálta kirekeszteni őket, nem foglalkozni velük, hiszen ő itt most fontos dolgokat tanult. Nem érdekelte, hogy mit gondolnak a többiek, nevessenek csak, az idő majd őt igazolja...
- Úgy gondolom, hogy az alapokat úgy, ahogy megértettem. - szólalt meg Me felé fordulva - Nagyjából tudom hogy mennyi chakrát kell kibocsátanom ahhoz, hogy megtapadjon a talpam. Most következne az a részt, hogy megtaláljam úgy is az egyensúlyt, hogy a fán levő lábamon van a súlyom... - itt abbahagyta a saját feladatának leírását és várakozóan a férfire nézett. Eddig nem igazán kommentálta a teljesítményét, úgy érezte, hogy ideje annak, hogy valami visszajelzést kapjon. Így hát csak várt ott szótlanul, míg Me meg nem szánja 1-2 szóval.

//Ejnye... látszik, hogy rég írtam. Ki vagyok éhezve! Egyébként nem tudom mennyire látszott az eddigi kalandokból, de Naokinak mindig próbáltam egy kissé gondolkodósabb, tervezősebb kiállást adni, ennek szellemében írtam a postot. Tudom, hogy nehéz az ilyet kijátszani, hogy ne szálljon el vele a ló, de próbálkozom. ^^//

//Nagyon igyekeztem az írással. ^^ Keddig unokatesóméknál leszek, nem biztos, hogy lesz időm postolni. De persze reméljük a legjobbakat! //

Ha Naokiban eddig merültek is fel kérdések, azok most mind eloszlottak, ahogy meghallotta Me biztatással. Ezek szerint eddig jól csinálta a dolgokat, megismerkedett a két alapproblémával, ami a chakra ezt a féle felhasználási módját illeti, azaz most meg kell próbálnia őket elkerülni. Úgy gondolta eleget pihent már, kész nekiállni a feladatnak, így hát talpra szökkent és egy rövid koncentrálás után ismételten a talpába irányította a chakráját. Előző próbálkozásai alatt körülbelül körbejárta, hogy melyik az a chakramennyiség, ami már "odatapad" a fához, így hát most is rögtön azzal indított. Megpróbálta belőni és rátette a lábát a fára. Először nem érzett semmiféle ellenállást, ezért kicsit növelte a kibocsátás szintjét, egészen addig, míg már erőt kellett volna ahhoz kifejtenie, hogy odébbcsúsztassa a lábát. Eddig már az előbb is eljutott, most jött a továbblépés. Elkezdte szépen, lassan növelni a kiáramlott chakra mennyiségét, ezzel párhuzamosan pedig kezdte egyre inkább a fán levő lábára áthelyezni a súlyát. Egyszer kétszer nem sikerült tartani az arányt, így volt, hogy megcsúszott a fán és újra kellett kezdenie, egyszer pedig - még az első próbálkozások alatt - a chakra adagolást túlozta el, és egyszer csak behorpadt a talpa alatt a kéreg, nem bírta el azt a nyomást. A sokadik próbálkozásra már kezdett egyre biztosabban haladni, már csak egészen kis súlyt tartott a földön támaszkodó lába, végül szép lassan felemelte a földtől és immáron csak a fához kapcsolódó lábával tartotta magát. Naoki boldogan elvigyorodott és mivel most vízszintesen volt a földdel megpróbált hátranézni, hogy lássa mit szól e dologhoz Me, de ahogy ezt megtette, egy kicsit megszédült és ez elég volt ahhoz, hogy elveszítse a koncentrációt. Ez már azonban nem az első próbálkozása volt, jó párszor kellett már leérkeznie a fáról, így most is talpra érkezett, bár a térdét egy kicsit felhorzsolta.
- Megy ez... - jegyezte miközben megdörzsölte a sajgó testrészt. - Most már csak a járást kéne megtanulnom meg, hogy menjen e nélkül az állandó koncentráció nélkül is. Mert ez így nagyon kifáraszt. - A genin megmasszírozta egy kicsit a halántékát, kezdett fájni a feje a kimerítő és folyamatos koncentrációtól, de eltökélte, hogy ezt még befejezi.
Ismét a fa felé fordult és megpróbálta felidézni, hogy az előbb mennyi chakra-t használt a fennmaradáshoz. Miután megvolt, kicsit, hogy gyorsítsa a dolgokat, megpróbált azonnal felugrani a fára. Elsőnek nem volt jó a chakra beállítása, így megcsúszott és egy hátraszaltóval érkezett vissza a földre. Kissé finomított a chakra kiáramoltatáson, majd ismét megpróbálta, és ezúttal már fent is maradt. Örült ennek, nagyon is, de még előtte állt a járás művészete. Bár tudta, hogy az eddig tanultakkal elvileg már könnyedén kéne vennie ezt az akadályt, de mégis tartott attól, hogy a fáradtsága miatt nem lesz képes annyira koncentrálni.
*Ne add fel Naoki, már nincs sok hátra!* biztatgatta önmagát, majd gyorsan elűzte a kétségeit és újra a feladatra koncentrált. Amint ezt megtette, meglepődve tapasztalta, hogy egy ideig úgy is fenn tudott maradni a fán, hogy félig máson gondolkodott, azaz már nem kellett mindent kizáróan erre koncentrálnia. Ennek nagyon megörült, és ez az eredmény adott neki elég erőt ahhoz, hogy belevágjon a járásba. Valóban nem volt már olyan nehéz dolog, csak annyit kellett tennie, hogy a másik lábába is ugyanannyi chakra-t áramoltatott, mint az elsőbe (amit így sokkal könnyebb volt megtenni, mint amikor az elsőbe próbálta, mivel így pontosan tudta, hogy mennyit kell kibocsátania), majd maga elé helyezte. Mikor úgy érezte, hogy szilárdan tapad, az első lábán megszüntette a kiáramlást, és azt tette maga elé. Egészen jól ment neki, óvatosan és lassan sétált felfele a fán. Végül megpróbált egyre gyorsabban lépkedni, ez jóval nehezebb volt, hiszen mindig meg kellett várnia, míg az elöl levő lába már tapad és csak utána emelhette fel a hátsót. Ahogy egyre inkább gyorsított a tempón, egyszer csak elvétette a dolgot, túl hamar emelte fel a hátsó lábát, az elsőnek még nem volt tökéletes a tapadása, így hát zuhanni kezdett. Ahogy fordult egyet a levegőben döbbent csak rá, hogy már milyen magasra jutott, innen bizony nem tud csak úgy leérkezni. Kétségbeesetten kutatott valami megoldás után, de ezen rövid idő alatt nem sok mindent jutott eszébe. Először arra gondolt, hogy megpróbálja magát lelassítani a fán, a chakra egy kissé nagyobb arányú kieresztésével, de elvetette, mivel ettől csak behorpadt volna a fa kérge és nem állította volna meg a zuhanását. Ekkor jutott eszébe, hogy ő már átélt ilyet, hogy zuhan lefele egy fáról, nem is egyszer. Sőt, pont itt élte át! És ekkor már tudta is mit kell tennie: gyorsan hátranyúlt a kis táskájába és előrántotta az egyik drótját. Kezeire tekerte és egy gyakorlott dobással a legközelebbi ág felé dobta. Éppen az utolsó pillanatban, ugyanis már nagyon közel járt a földhöz. A drót vége az ágra tekeredett és Naoki széles ívben suhant el, alig egy méterre a föld felett. Egyenesen egy másik ág felé tartott, hogy ott landoljon, de hirtelen eszébe jutott egy merész ötlet. Mi lenne, ha a fa törzsén landolna? Nem is vettette el, bízott abban, hogy eléggé megtanulta a dolgokat és képes lesz rá. Ha nem, akkor sem lesz nagy baj, drótjával majd megint elkap egy ágat. Így hát összeszedte mindent eddigi tudását, lábaiba megpróbálta beleáramoltatni a megfelelő chakrát, majd amint közel ért a fa törzséhez, rátette egyszerre mind a kettőt. Ha sikerült fennmaradnia, akkor büszkén lenéz Me-re, hogy vajon mit reagál, de ha nem, akkor sem keseredik el. Drótjával újfent elkap egy ágat és egy kis himbálódzás után megint megpróbálja. Egészen addig, míg fenn nem marad.