Re: Sunagakure utcái

**Obake Kaito** Vas. Dec. 17 2017, 21:09

//JM: Jaken//

Hogy kerültem vissza a sivatagba? Nos, amikor ténylegesen kitört a háború, akkor éppen Konohában voltam. Éppen ezért csak nagyon kevés küldetésen vettem részt a harcok alatt. Azt azért meg kell hogy mondjam, megtanultam a medikus mesterség alapjait és néha napján besegítettem a kórházban a kisebb sérülések ellátásánál. Majd szárnyra kapott az első pletyka, hogy véget ért a háború. Kezdetben kétkedve fogadtam a hírt, de amikor egyre több látható jele volt az állítás igazának, felkerekedtem, hogy megtervezzem a hazajutásomat. Szerencsére hamar találtam egy karavánt, amelyik épp a hazámba készülődött, így társultam hozzájuk. Mindnyájunknak jól jött a plusz védelem, elvégre a sivatagban senki sincs biztonságban.
Szóval hamarosan útra keltünk. Az út meglehetősen unalmas volt, szerencsénkre nem történt semmi különös. A Tűz Országán úgy keresztül mentünk, hogy semmilyen akadályba sem ütköztünk. Bezzeg idehaza... A sivatag homokja gyakran okozott fennakadásokat, ráadásul az időjárásunk sem olyan, mint a Tűz Országában. Nálunk nappal meg lehet gyulladni, éjszaka pedig majd megfagysz a hidegtől. Nem túl kellemes...
Most pedig már a nyolcadik napja vagyunk úton és végre újra látom Sunagakure falait. A szívem izgatottan ver, az arcomra hosszú idő után először újra mosoly ül ki. Már alig várom, hogy újra otthon legyek!

**Akihiro Jaken** Vas. Dec. 24 2017, 19:59

//Kaito//

A környezet változásával egyre érezhetőbbé, kézzelfoghatóbbá vált az oly rég óta áhított otthon közelsége. A fák ritkultak, a füves területeket felváltották a sziklásabb részek, míg el nem érkeztetek a sivatagba. A végtelenbe nyúló homokdűnék látványa mindannyi sunagakurei szívét megdobogtatta.
Néhány, a sivatagban eltöltött nap után pedig a messzeségben végre feltűntek Homokrejtek jellegzetes falai – és még csak véletlenül sem lobogott sehol iwagakurei zászló. Annyi idő után végre hazatértetek. Nem sokkal melletted egy nálad fiatalabb ninja örömujjongásban tört ki, és csapot-papot hátrahagyva rohanni kezdett a falu felé. Pár lépés után rájött, hogy neki igazából a karavánt kell kísérnie, így vöröslő arccal visszafordult és az első kocsi mellé állt, de az idősek közül többen is őszinte mosollyal fogadták lelkesedését.

A nehézkes körülmények között haladó kocsik nagyjából egy óra alatt érték el Sunagakurét, a karaván pedig megállt a védősáncok közötti résnél. A sáncok különböző szintjein shinobik kémlelték a környéket, de a hangulatuk egészen felszabadult volt. Mintha a béke megkötésével az egész Világ felsóhajthatott volna – pedig mindenki tudta, hogy továbbra sem egy veszélytelen hely. De most nem is ezzel kellett foglalkozni.
Egy jó kedélyű, chuunin mellényes férfi fogadta a teljes karavánt, minden egyes ember aki a faluból való volt régi jó barátként köszöntötte a másikat.
Miután minden ügyintézés le lett tudva, minden hazatérőt – beleértve téged is – feljegyeztek, a karaván kocsijai szépen bedöcögtek a Faluba.
Egész Sunagakure nyüzsgött, mindenfelé munkások restaurálták az épületeket, kalapácsok zaja, életteli beszéd és az iwagakurei zászlók által táplált tűz robogása és pattogása töltötte meg a levegőt.
Ha figyelsz, több helyről is hallhatod ugyanazt a történetet többféleképpen is elmesélve – minden bizonnyal egyes verziók igen túlzóak -, miként szabadította ki három bátor ninja a Kazekagét, s ő miként szállt szembe az elnyomó iwagakurei helytartóval, Korugával.

Egyszerre csak egy idősebb chuunin lép hozzád és kezet nyújt:
- Obake Kaito igaz? – kérdi, miközben lepillant a másik kezében tartott papirosra – A nevem Madoka Itsuki. Kövess, megmutatom az ideiglenes szállásodat, míg a restaurálása korábbi otthonodnak a családoddal be nem fejeződik – fejezte be mondandóját, majd hátrafordult és egyből elindult, meg sem nézve, hogy követed e – Rengeteg munka van még a Faluval, eltarthat egy ideig míg minden helyreáll. De túl sok időt valószínűleg nem is fogsz az ideiglenes szállásodon tölteni, mivel minden mozgósítható emberre szükség van. Rengetegen kihasználják, hogy Sunagakure meggyengülése és Iwagakure távozása után kisebb káosz uralkodik. A különböző bűnszervezetek és rablóbandák elszaporodtak országszerte, ezek jelentenek most nagy problémát.

Pár percen belül megérkeztetek egy nagyobb térre, amin több tucat sátor volt felverve. Itsuki elvezetett a tiédhez, rábökött a benn lévő fémkeretes ágyra, és megjegyezte, hogy: - Hát nem egy luxuslakosztály – majd egy hangos hahota és egy nagy hátba veregetést követően kiindult a sátorból, azonban még egyszer visszafordult – Holnap reggel nyolcra gyere a Kiképzőterepre, megnézem mennyire is vagy formában! – s ezzel végleg távozott.

//A következő poszt értelemszerűen a Kiképzőterepre menjen ^^//

Jiraiya Szomb. Dec. 30 2017, 23:17

// Wooow! Ez kemény volt, de jó. Sunagakure utcái - Page 8 Icon_biggrin

+10 Chakra a késésért. Cigit felírhatod -10 Ryo. //

Rémálmaitól vezérelve, útja egyenesen a teakonyhába vezetett, ahol néhány balul sikerült próbálkozás után, végül harmadjára sikerült elkészítenie a forró italt, mely talán megnyugvást hozhat majd számára. Miután ezzel megvolt, a nyitott erkély felé vette az irányt. A Szél Országának ismerős levegője csapta meg orrát és hűtötte át felhevült testét. Érezte, ahogyan a rémálomtól átnedvesedett testét a hideg szél járja, de egyenlőre ez csak kellemes érzés volt, nem pedig zavaró. A forró teával együtt pedig talán az egyik legmegnyugtatóbb dolog... Kívülről hűtve volt, belülről pedig fűtve, teljes volt az összhang.

Cigarettáját nyújtva foglal helyet.

Érzi, ahogyan az ingerlő, de mégis oly' nyugtató füst átjárja száját, orrát, majd a tüdejét, végül pedig kifújva teljesíti be a hatást. Abuso szépen lassan lenyugszik... Már egyáltalán nem álmos, a tea is kifejtette hatását, kissé aktivizálta őt, bár nem mintha egy ilyen álom után még tudna aludni.

Az elmúlt napok fáradalmai az egész falun látszanak, most mégis nyugodt volt minden. Sunagakure no Sato aludt, az őrök pedig észrevétlenül járták a falakat és a sivatagot, hogy ne ismétlődhessen meg az az őrület, mint másfél évvel ezelőtt.

A sivatagi éjszaka mindig világos volt, így a mostani tiszta levegő, a csillagos égbolt, a Hold fénye, mind-mind átjárták a falut. Abuso percekig csak ült az erkélyen, csak ő tudhatja, hogy milyen gondolatok, milyen érzések futottak át agyán, ám az egyik pillanatban Shinobi érzékeinek hála, a félhomályban egy mozgó dologra lesz figyelmes. Koncentrálva a levegőben haladó alakzatra, - mely úgy siklik akárcsak egy madár, s pontosan olyan hangtalanul, - nem tudja teljesen kivenni, hogy mi is lehet az. Az már biztos, hogy egy ember alakot lát, ki állva valamin a levegőben halad. A Falu központjából halad kifelé a falak felé. Talán egy ellenség? Vagy valami más? Abuso hallotta a pletykákat az Akatsukiról, kik annak idején elrabolták a Kazekagét... A levegőből támadtak, egy madáron ülve csaptak le a falura a harc pedig szinte a végtelenségig tartott fent az égen. Egyedül Sabaku no Gaara önfeláldozásának volt köszönhető, hogy a falu nem szenvedett komolyabb károkat, csakúgy, ahogyan most is... A történelem többszörösen ismételné önmagát?

// Majd a technikát amit tanulni szeretnél írd meg nekem Pm-ben, hogy el tudjam menteni mert elfelejtettem Sunagakure utcái - Page 8 Icon_neutral

//

**Yonmare Abuso** Pént. Jan. 12 2018, 14:06

Jiraiya

Abuso kilépne az erkély térségébe, majd leülne egy arra alkalmatos helyre, legyen az szék, láda, vagy csupán a földre. Jobb lábát balján keresztezve fektetné fel, majd bal kezét leemelve, öle felé emelné a csészét. Jobbjában a cigarettát tartva hol a szájához emeli, hol pedig csuklóját támasztja a jobb combján. Kezdett megnyugodni. Szívverése csillapodni látszott, már nem akarta átszakítani dobogásával a mellkasát, s mintha a légzése is helyreállt volna. Elmélyedt a gondolataiban.
Szemei tisztán kivehették a város vonalait a tiszta éjszaka közepén. A Hold és a csillagot nem ragyoghatott szebben sehol a világban jelen pillanatban, mint itt. Sunagakure szabad város volt ismét. Az éjszaka fényeiben úszó házsorok aludtak. Alig lehetett kinn valaki. Abuso jó ideje nem érezhetett ilyesfajta nyugalmat. A cigaretta lassan fogyott, miközben Abuso felfigyelt a levegőben egy lassan kúszó formát. Érzékeit kiterjesztve próbálta felmérni a távolban mozgó objektumot. Emberformája volt, s mintha valamin állna. Abuso nem volt képes kivenni, mi is lehetett, a város központjából indult, egyenest kifelé, így mindegy is, hogy min áll, a kérdés, ki az.
Abusoban felelevenedett az emlék, mikor az Akatsuki jött a városba. A robbanásokra felfigyelve Abuso kirohant az utcára, majd meglátta, ahogy az egyikük egy fehér madáron áll, s épp heves légcsatát vív szeretett Kazekagejükkel, Gaaraval. A szökött iwagakurei shinobi képes volt elkerülni Gaara homokcsápjait, melyek az egész városból támadták őt. Gaara kitartóan védte a várost, ám a valódi célpont ő maga volt. Az Akatsuki elrabolta a Kazekaget, kit később sikeresen kiszabadítottak. Az idős Chiyo önfeláldozásának köszönhetően pedig új életet kapott a fiú. Gaara hosszú úton ment keresztül. A városban élők közül talán a leghosszabbat. Abuso mindig is figyelemmel kísérte a vörös hajú shinobi életét. Ott volt a chunnin vizsgán, majd a konohai offenzíván, látta, mire is képes. Abuso hálát ad az égnek, hogy akkor ott Gaara találkozott a konohai geninnel. Ő volt az, aki megmutatta a fiúnak a valódi útját. A szeretet útját. Ő váltotta ki Gaaraból azt a megfoghatatlan érzést, amelyet azóta minden erejével a vezetésbe tuszkol. Azt a fajta törődést, szeretet, mely miatt Gaara a város legelismertebb embere. Abuso büszke volt a vezetőjére. S mióta kiszabadították őt, még több erőt érez magában, hogy a legtöbbet tehesse annak érdekében, hogy a Kazekage válláról leemelhessék a terhek egy részét.
- Mi lehet az? - teszi fel végül a kérdést magának, miután emlékei végigfutnak a fején, majd egy szempillantás alatt tűnne el, a shunshint alkalmazva rugaszkodna el a tetőről. Mire az elpöckölt cigi földet érne, ő már remélhetőleg egy tetővel közelebb kerül az ismeretlen alakhoz. Nem lehet ellenség, hiszem most fejezték be a béketárgyalásokat. Ahogy Abuso hallotta, a volt kormányzó megszökött iwagakurei börtönéből, de talán még ő sem olyan ostoba, hogy azonnal revansot akarna venni a vereségén. Ki lehet az?
Abuso a lehető leggyorsabban szeretné utolérni a városból kifelé tartó alakot. Testében kellő bogár tartózkodna ahhoz, hogy kezdetleges harcba bocsátkozhasson, ám reméli, nem ellenség próbál épp menekülni valami fontossal.

Jiraiya Vas. Feb. 04 2018, 16:27

// Elnézést a nagy késésért, +15 Chakrát és +5TJP-t írok jóvá neked érte.
Észrevettem, hogy rengeteg mindent feltételesen írsz, vagyis, hogy "ezt meg azt tenné." Tudom, hogy néhány mesélő megköveteli és hasonlók, de nálam nem szükséges ez. Én sem tudnék a karakteremmel így írni ^^" Ha majd valami nem jön össze, amint leírsz, azt leírom és megszakítom ott a cselekvést. De ha téged nem zavar, hogy így kell írnod, akkor engem sem, csak nem akarom, hogy kényelmetlen legyen az írás Very Happy

//

Emlékek tömkelege szalad át a két hónappal ezelőtti eset óta mindenki által csak Szkarabeuszként emlegetett Chuunin elméjén... Minden emlék a faluhoz köti, s ezúttal jó érzéssel töltik el őt. A nyugtató cigaretta hatása lenne? Vagy talán csak a hűvös, frissítő éjszaka eredménye... Akárhogy is, szemlátomást a fiú hűsége szeretett falujához töretlen.

Az égbolttal összemosódott árny, mozgásra késztette Abusot.

Mire a cigaretta leérhetett volna a földre, s a pislákoló parázs kikoppanhatott volna belőle, a Szkarabeusz már a házak tetején haladva igyekezett egyre csak közelebb és közelebb a levegőben haladó alak felé. Az azonban olyan gyors volt, hogy Abuso akárhogy igyekezett, nem volt képes őt beérni, ám az egyik magasabban álló torony tetejére ugorva, közelebbről is szemügyre vehette a sötétségbe burkolózott alakot. Még mindig nem volt kivehető, hogy pontosan min utazik, Abuso csak egy szabálytalan gömb alakú dolgot látott. Ha körbenéz a háztetőkön, láthatja, hogy a gömbből apró darabok válnak le, mik nem is igazán darabok, hanem kis szemcsék. Homok... Az alak tovább mozgott, a Chuuninnak nem volt ideje tovább figyelni őt, így hát folytatta a "vadászatot." Ekkor azonban a Hold megvilágította egy pillanatra az arcot, melyből csak az az egyetlen vörös tincs és a zölden már-már világító szempár volt kivehető.

A Chuunin ezer közül is felismerné, de nem lehet biztos magában. A nyomokból azonban és a megszerzett információ csak egyetlen egy emberre utalhatnak...
Az azonban mindegy, hogy mit gondol, jól látta, hogy az utazó ránézett és észrevette őt, majd elfordulva folytatta útját a falu pereme felé. Ha Abuso követi őt, akkor a levegőben közlekedő alak eléri a falu peremét és a kráter természetes, szilárd homokfalára ereszkedve állapodna meg a falut körbeölelő sík területen. Amerre csak a szem ellát, üres semmiség. Homokbuckák, s semmi más, a perem határa is csak a csillagos ég.

Amint Abuso egyre közelebb és közelebb ér az alakhoz, a Hold ezüstszín fényében már jól kivehetővé válik a számára, hogy magát a Kazekagét követte eddig. Látja a férfi vöröses köpenyét és a szürke mellényt, melyre rá van fogva a lopótök is, mi ezúttal kisebb, mint lenni szokott. Ha Abuso megérkezik és nem próbálja meg elrejteni kilétét, akkor megállapodva a Kazekage mögött, Sabaku no Gaara nem fordul meg, egyszerűen csak kémleli az éjszakát, a sötétségbe vesző sivatagi birodalmat.

- Örülök, hogy újra találkozunk... - A férfi hangja nyugodt volt és csendes. Karba tett kézzel állt, hátat fordítva a Chuuninnak. - Yonmare Abuso. - A Kazekage-sama szemlátomást megjegyezte a fiú nevét, sőt, mi több: tudta is, hogy ő követi őt. - Nem kellene kipihenned? Úgy hallottam, hogy kiveszed a részed a helyreállító munkálatokban...

**Yonmare Abuso** Pént. Feb. 16 2018, 01:24

Jiraiya

A Skarabeusz gyorsítana tempóján. meg kell tudnia, ki ez az alak. Ha homokot szór maga után, akkor vélhetően a Kazekage. De akkor miért sietne ennyire a faluból? Lehet, hogy megsérült s újból elrabolták? Ezt Abuso semmiképp sem engedheti. A tetőket felhazsnálva próbálná folyamatosan szemmel követni a gyorsan mozgó, sötét objektumot, miközben próbálná még inkább kivenni a vonalait. Kunaiat már a kezében tartaná, méghozzá fordítottan, pengéjével az alkarnak feszülve. A benne lévő skarabeuszok is már mozgásba lendülnek, de egyelőre nem hagyják el a testet, ahogyan az utcák alatt vonuló raj sem mutatkozna egyelőre az idegen előtt. Először meg kell bizonyosodnia a kilétéről.
A skarabeusz hirtelen állna meg, mikor az alak felé fordítaná profilját. Abuso nagyot nyel, majd eltenné a nála lévő tőrt, s bogarait is lecsendesítené. A hirtelen megállt shinobi lassabb tempóban folytatná az útját, jóval lemaradva az előtte haladó alaktól. Shinobink ezer közül is felismeri azt a szemet, s a jelet a homlokán. A Szeretet kanjija. Abuso emlékszik a múltra. Mikor még fiatal volt. Emlékszik, az akadémia utolsó éveiben rebesgettek egy bizonyos szörnyről, aki rengeteg shinobit ölt meg. Abuso emlékszik arra a plakátra, melyen a Kazekage fiának arcát látta, vérdíjjal feltűzve. Az akkori szóbeszédek szerint maga a Kazekage rendelte el saját fiának megölését, s ugyan a plakátok nem voltak ott minden falon, egy-egy eldugottabb helyen, vagy a sivatagban elszórva Abuso rátalált egy efféle plakátra. Az a fiú, bármit is tett, egy apró kölyök volt. Egy kisgyerek, aki egy, a világ leghatalmasabb ereit képviselő démonnal áldottak meg. Az átok, mely megbélyegezte őt egész gyerekkorában, végigkísérte a chunnin vizsgájáig. Konoha ostromáig. Abuso emlékezett, milyen volt ő. Aztán valami megváltozott. Egy bizonyos Naruto képes volt meglátni Gaaraban a fényt, s olyan útra terelte, mely a Kazekage legerősebb fegyveréből a világ legjobb vezetőjévé érett. Gaara a szeretetnek élve nevelte országát, s óvó kezeivel mindig is védelmezte annak lakóit. Odaadásának nem volt párja. A Kazekage feláldozta magát, mikor az Akatsuki a városra támadt, hogy védhesse a lakóit. Feláldozta magát a IV. nagy Shinobi háborúban, hogy menthesse a lakóit. Sabaku no Gaara Sunagakure legnagyobb hőse. Mert mindenki ismeri a történetét. S mindenki látja, mivé érett ez a megtört gyermek. Vezetővé. Példaképpé. Hőssé.
Abuso ezen emlékeit idézte fel, miközben a tetőknak lassan vége lett, s elért a város határát jelentő sziklafalig. Chakrajával a talpába mászná meg a vaskos falat, egészen a tetejéig. Egészen Gaaraig.
Miután felérne a falra, s megpillantaná a vörös hajú shinobit, térdére rogyna, s fejet hajtana az elöljárónak.
- Kazekage-sama. Elnézését, hogy követtem, későn bizonyosodtam meg a kilétéről.
Úgy tűnt, Gaara emlékezett rá, még a nevét is tudta. Amennyiben a vezető engedi, felegyenesedne, majd valami egyenesebb testtartást mutatva a veteránnak számítható shinobink, háta mögött pihentetné két tenyerében kezeit.
- Részemről a szerencse, uram. - Abuso tisztelettudóan, s ismét reménnyel teli hangon szólíthatta meg őt. Ez mosolyt csalt az évek óta komorságban meggyűrt arcára. Visszatért, csupán még nem tudta feldolgozni.
- Ugyan. Pihentem eleget már. Most végre itt az idő, hogy valamit tehessek is. Nem pihenhetek nyugodtan, amíg szeretett városunk nem lesz olyan, mint volt. talán sohasem lesz olyan. De jobbá tehetjük. A munkánkkal. - kezdene bele a shinobi, ám szavainak végén elnémulna. Talán túl sokat beszélt? Abuso zavarban volt. A város elbukása óta nem gondolta volna, hogy valaha megéli még ezt. Ugyan valamiféle reménysugár mindig is ott pislákolt benne, nem tudta elképzelni mindezt. S most sem tudja. Abuso zavarban volt, de örült, hogy viszont láthatja a vezetőt, s ugyan már néhány hónapja annak, hogy Sunagakure visszakerült a jogos lakóihoz, még most sem képes elhinni mindezt. Majd egyszer kiheveri...

Jiraiya Hétf. Márc. 19 2018, 14:09

// Elnézést kérek a késésért, ez már a sokadik nagy. ^^" Mivel még mindig nincs kimondott döntés arról, hogy jár-e a nagy késésért több kárpótlás, unfair lenne, hogyha te kevesebbet kapnál mint a többi Játékosom, így +15 Chakra a több, mint egy hónapos késésre ^^" //

A sivatagi szél ostromolta a két Shinobit...

A végeláthatatlan horizont felől érkezett a vihar, melynek előszele szemtől-szembe találta magát a Kazekagéval és a féltérdre ereszkedő Abusoval. Ha a Szkarabeusz felpillant, láthatja a távolba vesző sivatagot, amint eltűnik a szemei elől, ugyanakkor a horizont körberajzolt peremén s a kupolaégbolton jól láthatóak a csillogó fények, valamint az óriási Hold. Azon a kis területen pedig, ahol a sivatag eltűnni látszik, jól tudja már, hogy homokvihar kerekedett, és az előszél a hamarosan megérkező homok jelzése.

- Jól tetted, hogy követtél. Csak a dolgodat végezted, míg mindenki más figyelmen kívül hagyott. - Ez az állítás természetesen nem állja meg maradéktalanul a helyét. - Vagy már csak megszokták az éjszakai kitérőimet... - Tette hozzá, miközben még mindig karba tett kézzel nézte a távolban kibontakozó, egyre nagyobbra dagadó homokvihart. Természetesen Abuso megkezdett felemelkedésére nem szólt semmit, sőt, talán nem is vette észre, hogy a fiú egészen idáig térdelt. Háttal állt neki és még mindig nem fordult szembe vele. - Egyetértek. Engem is hasonló gondolatok tartanak ébren. Négy évvel ezelőtt még azért jártam éjjelente a falu határait, hogy céltáblájául szolgáljak a Kazekageségem helytelenítői számára... Most pedig nem hagyhatom, hogy a falu lakói újra szenvedjék azt, amit az elmúlt három évben át kellett élniük. - A Kazekage elhallgatott, talán azért, hogy a Chuunin is szóhoz tudjon jutni. Talán beszélgetésbe elegyedne? Valamivel később folytatta. - A Kage Találkozón döntés született: Megrendezésre kerül egy újabb Chuunin Vizsga és a Rejtett Homok ad helyszínt a számára. Ezzel tisztelegnek a falunk előtt, elvégre a vizsga a béke jegyében kerül megrendezésre, ahol minden, a háborúban résztvevő nemzet képviselteti majd magát. A valóságban csak fel akarják mérni a falvak háború utáni erejét és összeszedettségét. - Ekkor a Kazekage szembefordult Abusoval s a férfi szemeibe nézett. - Amíg az emberek különbségek között, megkülönböztetésekkel, elszeparálódva élnek a világon, addig sohasem lehet igazi béke. Arra kell törekednünk, hogy elfelejtsük azt, ami történt és, hogy egységet teremtsünk. Meg kell tudnunk bocsátani nekik. - Egy újabb szélroham érte el a két Shinobit, melyhez már némi homok is társult, bár még percek kérdése, mire a teljes vihar ideérne a maga elemi erejével. - Ugyanakkor az évek során sok nagyszerű ninját és ember veszítettünk. Örülök, hogy visszatértél a faluba. Nélküled talán most nem lennék én sem itt. Szükség van az olyan Ninjákra itt a fakuban, akik szívükben hordozzák a falu sorsát, de nem vakulnak el a bosszúvágytól... - A kérdés csak az, hogy Abusora ez utóbbi mennyire illik?

**Yonmare Abuso** Szer. Márc. 28 2018, 00:14

A chunnin lassan emelkedett fel. Az éjszakai szél, s a magával hordozott homok ugyan zavaró lehet annak, aki nincs hozzászokva az itteni klímához és természeti jelenségekhez, az itt álló férfi életének kétharmadát a szabadban kényszerült töltenie, így hozzászokott már a homokhoz. Haja is az efféle viharok alatt kopott ki a harmincas éveinek elejére. Ő mégis örült a szélnek. Mert ez az otthon szele volt, melyet annyi év óta most érzett ismét először. Abuso merev, mégis boldog arcával tekintett a Kazekage felé.
- A felvetés...merész. Érthető a tiszteletadás, ám nem biztos, hogy a lakók örülnének a föld és a víz nemzedékeinek. Ha javasolhatom az őrség fokozott figyelmét, s létszámuk megemelését a faluban. Ne feledjük el, hogy járt a Rejtett Levél, épp amikor a mi nemzetünk ostromolta meg. A vizsga tökéletes indok lehet a támadásra. Túlságosan is sok a magasszintű személy jelenléte, s ezzel túlságosan is sok a célpont az alvilág emberei számára.
Abuso ekkor elnémulna, s megvárná a Kazekage reakcióját. Meghallgatja további gondolatait és észrevételeit. Egy ponton azonban nem képes továbblépni. Még ha a Kazekage állítása szerint Abuso pont az az ember, aki képes megtenni a kérését.
- Bármit kérhet tőlem uram. De nem fogok felejteni. Képtelen vagyok rá. Fizikálisan képtelen. Iwagakure hallatán máris... - emeli fel a jobb kezét, mely jól láthatóan irányíthatatlan rángásba kezd. Remeg Abuso keze. - Kérje, hogy adjam oda ezért a fejpántom. Hogy hagyjam el a falut, ha nem teszem meg. Hogy felejtsem el a lakóit. Hogy éljek ismét remeteként a sivatagban. De ne kérje, hogy felejtsek.
Abuso visszarogyna térdére. Talán nem a legjobb pillanat volt a bemutatkozás terén, Abuso sohasem volt az a saját véleményét véka alá temető személyiség. Az arcán még néhol látszódnak az utolsó nagy pofonok okozta sebhelyek, melyeket nem is olyan rég, alig két hónapja ennek a városnak a börtönében kapott. Talán túl őszinte, de egy biztos, ő tényleg nem képes elfelejteni, mit is tett vele a Föld nemzete.
- Kérem, bocsássa meg nekem, az évek nem tették lehetővé a felejtést. Bármennyire is szeretném. Amennyiben így is érzi szükségemet a városban, kérem, engedje, hogy segíthessem a munkát. Amennyiben a városban chunnin vizsgát tartanak, szükségét érzem a feladatban való részvételnek. Megtisztelő lenne, ha ismét mint a város shinobija őrizhetném a népet. Túl régóta voltam már elszakítva innen, túl sokszor vették el a családom és a hozzám tartozókat. Túl sok keserűség ért eme falak között, én mégis...itt vagyok otthon. Számomra a város a családom, melyet meg akarok védelmezni. Kérem, Kazekage-sama. Adja meg nekem a lehetőséget.
Abuso térdén maradna, hacsak a vörös hajú Kage fel nem állíttatja. Fejét mindvégig a sziklaföld felé szegezné. Abuso érzései előtörtek. Megannyi év után ismét képes volt kimutatni a fájdalmát. Amit iwagakure nem ért el a kínzókamrában vele, azt most a család biztonságának hiányérzete megtette. Most, hogy Sunagakure no Sato ismét szabad, s hogy ekkora felelősség hárult a nyakára, Abuso kötelességeként érezte a teher levételét, városának és vezetőjének nyakából. Nem akar többé remeteként élni a sivatagban, hanem igenis a fejpántjára büszke, és hazaszerető shinobiként akar ismét élni. Ezt az űrt régóta nem tudja betömni a szívében, talán majd most sikerülhet.

Jiraiya Szomb. Ápr. 21 2018, 22:26

A Kazekage figyelmesen hallgatta Abuso szavait, majd amint a végére ért, lassan becsukva szemeit, bólintott.

- A Vizsga a Vas Országának felügyelete alatt fog zajlani és minden kétséget kizárólag, legalább az öt Kage részt fog venni rajta. Még az is lehetséges, hogy a vizsgázók falvainak minden vezetője itt lesz. Ha tisztességtelen lépéseket téve egy falu bármilyen formában is megtöri a békeszerződést, a Független Nemzeteket képviselő Szamurájok guillotine alá helyezik a szerződésszegő Falu vezetőjét. Bár kötve hiszem, hogy bármelyik Kage, vagy Faluvezető tenne bármiféle meggondolatlanságot. Az Alvilág viszont... - Nyitotta ki szemeit a Kage, ahogyan egy nagyobb széllökés érkezett a sivatag felől, némi homokot hozva. Egyre csak közeledik a vihar. - Jól látod. Én is így vélem. Gyanítjuk, hogy valami mozgolódott a háttérben, míg mi egymással viaskodtunk. A Vizsga csúcspontja egyben egy csali is. Remek lehetőséget kínálunk a szervezkedő feleknek, de mi fel leszünk rájuk készülve. Legalábbis ez az Öt Nagy Nemzet titkos terve... - Ahogyan nézte Abuso kezét, nem mozdult. Miként a Chuunin földre rogyott, a Kage meg sem rezzent, csupán csak végig nézett rajta. - A gyűlölet csak gyűlöletet szül. A falunk eleste is gyűlöletből fakadt. Ahogyan a háború lángjait is a gyűlölet táplálta és szította fel. Hidd el, tudom mit érzel. Évekig éreztem azt, amit te. Álmatlanságban szenvedve, gondolataimtól és emlékeimtől remegve. Aztán megértettem... Megértettem azt, aki gyűlöletem célpontjává vált, akit minden fájdalmam megtestesítőjének gondoltam. Ha megérted az embereket, hogyha megérted az ellenséged, akkor az azt jelenti, hogy egyszer s mint megbocsátasz neki. Nem kérem, hogy felejts, arra kérlek, hogy segíts. Segíts jobbá tenni a világot és megmutatni mindenkinek, hogy háború és harcok nélkül is békében élhetünk. - A szél óriási erővel kezdett el fújni, megtaszította Abusot és több kiló homokot kezdett el fújni az arcába, majd egyik pillanatról a másikra ez a történés abbamaradt. Abuso most már kinyithatta szemeit és láthatta, ahogyan a Kazekage mögött óriási homoktömeg tornyosul. Különös formát öltött, szinte kivehető volt a védelmező alak, s amint Abuso körbenéz, láthatja, hogy mögötte is egy hasonló, szinte ugyanilyen védelmező emelkedett ki és fogta közre. Gaara védelme felfogta a homokot és a szelet, Abusoé pedig tökéletesen elzárta a fiút a maradék homoktól és széltől, így egy nyugodtabb folyosó alakult ki kettejük között. Köröttük már csak a zúgó homokvihar kavargott, de ebben a csendes folyosóban jól hallhatták egymást. - Szeretném, hogyha te lennél a jobb kezem Abuso. De ahhoz, meg kell tanulnod uralkodnod a szívedben lakozó gyűlöleten. Meg kell küzdened a Démonaiddal úgy, ahogyan én is megtettem azt. A faluért és a Kagédért, a szeretteidért és a békéért... Képes lennél rá? - Kérdezte, miközben a homokvihar egyre csak erősödött.

// A késésért megkaphatod a következő technikádat, elnézést érte ^^"
Sunagakure no jutsu // Homokban rejtőző technika
A technika az Iwagakurehoz hasonlóan lehetővé teszi, hogy a használó a környezetében eltűnhessen és közlekedhessen. Jelen esetben a homok lenne ez a fajta közvetítő anyag, ami elrejti mások szemei elől a használót.
Besorolás: C
Chakra: 150 //

**Yonmare Abuso** Szer. Május 23 2018, 22:40

Abuso némán állt a falon. A homok rendíthetetlenül közeledett feléjük, ám mégis, a férfi, szinte groteszk módon nyugodt volt. Ahogy hallgatta a vörös hajú férfiú szavait, a nála idősebb férfi nem tudott szóhoz jutni. Igaza volt. Minden amit mondott, igaz volt. Abuso ismét rádöbbent arra, miért is az előtte álló férfiú a Kazekage. Ugyan Abuso múltját tekintve, keveseknek adatik meg szarabb sors, ám volt, akinek a mőltja vetekedett az övével. S ez a valaki most ott állt előtte. Városának vezetője, Sabaku no Gaara. A fiú, akitől gyermekként rettegett a város, a benne lakozó démontól, hogy mi lesz, ha egyszer kitörik. Vagy ha megszállja végleg a fiút. Abuso hallott történeteket, miként próbálta meg az akkori Kazekage, Gaara apja likvidálni a saját fiát, így Abuso tudta jól, miken kellett a fiúnak keresztül mennie. S ezek ellenére milyen csodálatos férfivá érett.
Miközben a szél felerősödött, s a félelmetes homokvihar épp próbálta volna magával sodorni a két shinobit, Gaara egy szempillantás alatt megakasztotta maguk körül, egy hatalmas homoktömeggel. Abuso felismerte a nőt ábrázoló homokot. Gaara édesanyja volt az. Talán kiskorában láthatta, amikor a Kazekage az ünnepségekre vonult.
A két shinobit nem háborgatta tovább szél. Nem fújta szemükbe a homokot tovább. Csend volt, mintha az idő is megállt volna.
- Igaza van, Kazekage-sama. Amíg az emberek gyűlölik egymást, addig a háborúkat nem lehet végleg befejezni. S amíg mi generáljuk a háborút, addig el fogunk veszíteni sok olyan embert, akik fontosak a számunkra. Apát, anyát... - csordul le egy könnyszem az arcán át - Feleséget... Gyere...gyereket - ekkor Abuso nem tudja tovább fojtani az érzelmeit, s elcsuklik a hangja. Szemeiből könnyek zúdulnak patakokként, ökle pedig összeszorul. Gaara ismerhette már annyira, hogy ismerje Abuso speciális megnyilvánulásait. Abuso azonban türtőztette magát, vagy csupán megértette, miről is beszélt a vörös hajú Kage az imént. Nagy levegőt fújt az orrán, s engedett az összeszorult öklön, míg végül teljesen elengedte kezét.
- A dühöm nem hozhatja vissza őket. A haragom nem támaszthatja fel őket. De...én még élek. S a város is él. A lakói...és te, Kazekage sama, te is élsz. S amíg van a városban olyan, aki lélegzik, én harcolni fogok érte. Megóvom, kerüljön bármibe is.... A haragom nem hozhatja vissza őket. De megóvhatja a többieket. Nem szabad a hallottakat megsiratni, mert azzal megszentségtelenítjük mindazt, amiért harcoltak. Amiért éltek. Azokért kell harcolnom, akik megmaradtak. Akik itt vannak. S érted, Kazekage-sama. - Abuso térdre rogyna a vezetője előtt.
- Kazekage-sama, ígérem, hogy lemondok a bosszúmról, s a bennem szunnyadó dühömet mások megóvására fogok szentelni. Segítenie kell benne, de...meg fogom tanulni. Maga mellett biztosan. Megtisztelés lenne ön mellett szolgálni, uram.

//Elnézést, amennyire rövid, annyira nyálas is lett, vissza kell még vele rázódnom//

Jiraiya Vas. Jún. 17 2018, 14:30

// A késésért +12 Chakrát írok jóvá. Elnézést érte ^^" //

Ahogyan a Szkarabeusz könnyei eleredtek, lemosták arcáról a Rejtett Homok porát, a bőrére telepedő finom szemcséket, s azokkal együtt hullottak alá, cseppentek le állán. A homok könnyei. A Kazekage néhány pillanatig csak karba tett kézzel nézte, majd behunyta szemeit és hallgatta tovább a Chuunint. Úgy tűnik, hogy meggyőződése csak erősödött Abusoval kapcsolatban...

~ Két nappal később ~

A helyreállító munkálatok zavartalanul működtek. Az élelmeket lassan szétosztották a lakosság között és a maradék segélyezett ellátmányt elraktározták. A víztorony is helyre lett állítva, az egyik közeli oázisból hozattak bele vizet. Az ottani állott tó a tisztítása és forralása után tökéletes ivóvízzé vált. Sunagakure no Sato lassan de biztosan újra talpra áll.

A Kazekage és Abuso eszmecseréjét néhány őr zavarta meg, akik a falu határait védték. Gaara testőrségéből is érkezett valaki. Egyikőjük sem tudott túl közel menni hozzájuk a vihar miatt, a Kazekage mégis itt látta az időt a távozásra. Megköszönte Abusonak a beszélgetést és megnyugvását fejezte ki a homokviharral kapcsolatban, elvégre a kavargó szél a kaparó szemcsékkel egy esetleges behatolást is megakadályoznának. Így már nyugodtan alhattak.

A két nap alatt Abuso segédkezett a munkálatokban, folytatta azt, amit a találkozás előtt is. Ha meg akarta volna keresni a Kazekagét, akkor a palota őrei elküldték volna minduntalan, hiszen a Kagénak fontosabb dolga is volt annál, minthogy egyszerű Chuuninokkal foglalkozzon.

A nap már lemenőben volt amikor Abuso és a társai visszatértek a szállásra, hogy tisztálkodjanak és pihenni térjenek. A férfi látta társain az unottságot, a fáradtságot. Erről lassú, lomha mozgásuk és befásult, ernyedt testtartásuk árulkodott. A munkálatok első heteiben még élettel teliek voltak, mostanra már szótlanul vonultak pihenni. Nem voltak megelégedve a falu és a Ninják helyzetével, úgy érezték, hogy haszontalan az egész amit tesznek. Abuso hallotta őket, amint arról beszéltek egy éjszaka, - persze a legnagyobb csendben - hogy mi értelme a helyreállításnak, hogyha pár hónap múlva megint megtámadják a falut? Ha egyszer sikerült lerombolni, akkor másodszorra miért ne sikerülhetne? Főleg, hogyha a Rejtett Homok ennyire gyenge. Nem különben vélekedtek a Kazekagéról sem... A faluval azonosították a Kage gyengeségét, vagy a Kage gyengeségét azonosították a falu gyengeségével. Ez utóbbi volt a veszedelmesebb párosítás.
- Yonmare Abuso! - Hangzott a felszólítás, miközben a férfi ezen nap alkonyán a sor végén készült visszatérni szállására. A kettő előtte álló Chuunin társa is megállt, Abusoval együtt néztek hátra. Egy rongyos, maszkos alak állt előtte. A maszk tépett, homokszínű anyagdarabból állt, amit arca elé kötött. Csak sötétbarna szemei látszódtak ki az arcát takaró álca alól, azok körül pedig fekete szénfesték terült el. Ruháját hasonló kopott, szakadt, hanyagul körbe és feltekert anyagdarabok adták. Legalább kettő lyukacsos, szétvágott Sunagakurei utazóköpeny lógott rajta, s már a taktikai mellénye egyes részei is kitűntek ezek alól. Egy Speciális ANBU egység tagja. - A Kazekage-sama hívat téged. Hozd az összes szükséges felszerelésedet a szállásról, minden tulajdonodat amit itt tartasz.

A többiek értetlenül néztek az ANBU-ra majd Abusora. Ráncolták a szemöldöküket. Nem szóltak semmit, csak besiettek.

Miután Abuso beért, hogy összeszedje a holmijait, már mind a négyen egy csapatba tömörülve sugdolóztak, s megvető pillantásokkal néztek Abusora amikor az beért a szobába.

- Hogy intézted el magadnak? - Vetette oda az egyik, akinek a gyűlölet és az irigység a legjobban látszott az arcán. A másik három valamivel visszafogottabbnak látszott. - Büdös a munka mi?

- A Kazekage kegyeltje lettél? - Állt a kopasz, festett arcú Yorobu mellé a nagyjából 150 centi alacsony, ugyancsak kopasz, turbánt viselő, barnás bőrű Sabu. Most már az ő arcán is ugyanaz tükröződött, mint ami Yorobuén.
- Inkább a kutyája... Egy ilyen Kazekagéval nem csoda, hogy csaknem elpusztult a falu.

- Ne becsméreld a Kagét Yoro! - Csattant fel a négyfős bagázs leghátsó tagja, ki talán a maga negyven évével a legidősebb a jelenlévők közül. Tachima.

- Te beszélsz?! Tudtommal nemrég még te is ezen a véleményen voltál... vagy tévednék? Tachi... - Nézett rá a mellette álló Kiyoru, aki egy Abusoval egyidős, rövid, szőke hajú Kunoichi volt. Sunagkaurei fejvédőt hordott ami el volt látva a falu jelképével.

- Ez most lényegtelen. Szedelődzködj Szkarabeusz, mert a végén még még jobban bepiszkolod a kezed. Vidd a csótányaidat is, nekem ne merészelj itt hagyni egyet sem. Magadat is beleértve... - Tette csípőjére az egyik kezét Yorobu, miközben arcára egy kihívó mosoly ült ki. Elállta Abuso elől a kijáratot. Egy magasak voltak.

**Yonmare Abuso** Csüt. Júl. 19 2018, 12:50

A Skarabeusz csak állt, elnémult. Könnyeivel feladta már a harcot, nem tudta tovább türtőztetni magát. Ahogy a sós cseppek végigfolytak a homokkal betakart arcára, sáros folyamát követően csöpögtek le egymás után álláról a sziklafal felületére. Kezei elengedtek a haragos szorításból, ujjainak kifehéredett markolatának felülete ismét visszanyerte eredeti színét, ahogy a vérkeringése helyrejött, s megtöltötte az elzárt részeit. Mély, hosszas levegőfújása közepette pedig engedte magát átadni a megbocsátás, kétségekkel teli, mégis igaz érzetének. Meg kell bocsátania mindazt, amit eddig vele tettek, hogy olyanná válhasson, mint amilyenné az előtte álló Kazekage.
Rövid, mégis annál mélyebb beszélgetésüket néhány őr zavarta meg. Gaaranak mennie kellett, hisz neki is tengernyi feladata volt még ahhoz, hogy a falu visszakaphassa régi dicsőségét. Abuso kihúzta magát, feszes háttal állt a vörös hajú Kage előtt, majd öklét bal tenyerébe nyomva hajolt meg.
- Megtisztelő volt Önnel beszélni, Kazegake-sama. Nekem is még sok a dolgom, várni fogom az értesítését. Szép estét, Kazekage-sama.
...
Abuso korábban kelt fel az átlagosnál. A nap fénye még nem emelkedett a hatalmas kőfalon túl, így a hajnali hideg órák utolsó perceiben a Skarabeusz a szálló tetejére ment, miután felöltözött. Cigarettáját lassan szívva elégedetten feküdt el a szálló tetőszerkezetén. Új erővel ruházta őt fel a tegnap este, s ez az erő még inkább arra sarkalta őt, hogy minél hamarabb befejezzék a rekonstruálást. Miután elszívta a cigit, leugrott, majd elindult a lakónegyed felé társaival. Lassan de biztosan befejezik a város ezen részét is, ezzel végleg helyreállítva a rendet Sunagakure no Satoban. A város lassan visszanyerte eredeti pompáját, ezt pedig a serényen dolgozó lakosságnak köszönhető. Ugyan Abuso napja épp oly eseménytelenül telt, mint az elmúlt két hónap szinte minden napja, ha egyáltalán eseménynek lehet nevezni bármit a két hónappal ezelőtti akciójuk után. Azonban a harmincas éveiben járó férfinak nem kellett sok, hogy felismerje a lakosságban eluralkodó elégtelenséget. Egyre többen panaszkodnak, s problémáznak a munka helyett. Abuso ugyan hidegvérű embernek számított, egyszer, mikor társa is inkább a város gyengeségeit, s a Kazekage hozzá nem értését kezdte el pedzegetni, Abuso megállt egy pillanatra.
- Az lehet, hogy egy város épp annyira erős, mint a vezetője. De egy vezető is épp annyira erős, mint amennyire a mögötte álló nép. Ezt ne feledd. Mindig lesznek problémák, de a házakat nem szavakkal tudjuk visszaépíteni.
Nem bonyolódna nagyobb vitába, csupán megjegyezte a témához fűződő gondolatait, majd tovább folytatná a munkáját, némán.
Másnap este, fáradtan tért vissza a pihenő övezetébe. Épp azon gondolkodott, elszívjon e még egy cigarettát elalvás előtt, mikor a nevét hallotta a háta mögül. Mikor megfordult, egy számára ismeretlen alak állt az ajtóban. Testét rongyok, homokszínű anyagok takarták, arcát pedig maszkkal takarta el. Egy speciális ANBU tagja lehetett, legalábbis az álarc és a rongyok mögül kilógó taktikai mellényből ítélve. Abuso, miután szembefordult az ANBUval, kihúzta magát, megadva a kellő tiszteletet. A speciális osztag tagja a Kazekagetól hozott hírt a számára. Hát itt az idő. Össze kell szednie mindenét, hogy aztán Gaara-sama színe elé léphessen. Korábban jött, mint gondolta. Miután az ANBU elhagyta a hálótermüket, a szobában tartózkodó négy másik személyt az irigység és a keserűség, sötét érzete töltötte meg. Szavakkal kezdték becsmérelni Abusot, ki az elején némán tűrt. A Skarabeusz csendben szedte össze felszerelését, azt a "sokat". nem igazán volt semmije. Az alapfelszerelése mellett csupán két képet tett táskájába. Egyik a szüleiről, míg a másik a családjáról készült. A lista még mindig ott volt nála, mélyen a taktikai mellényének zsebében. Kabátját a mellény alá vette fel, majd felkötötte fejére a turbánszerű kötést, rajta a sunagakurei fejpánttal. Az ajtó felé indult, mikor Yorobu, a négy közül talán a legdühösebb állta útját. Abusoval egy magasak voltak, így mélyen egymás szemébe tudtak nézni, a kijáratban. Mialatt Abuso a felszereléseit pakolta, idő közben némileg kiterjesztette a chakraját testének felületére. Valahogy érezte, nem fog innen kijutni néhány pofon nélkül. Főleg, ha kiprovokálják a szócsatát.
- Hm...Bemocskolni... - mosolyodna el, miközben kezeit maga elé emelne. Ujjain a kitépett körmök hegei még nem tűntek el teljesen, ugyan körmei már újra kinőttek. Még mindig tiszta sebhely volt, mind a munkától, mind pedig az előtte lévő megpróbáltatásokon. - Ironikus...A folyosókat én festettem vörösre alig két hónapja itt. Nem emlékszem...hogy te akkor hol voltál? Hogy várhatod, hogy erős legyen a vezetés, ha nem bízol saját vezetődben? - ismétli önmagát a tegnapiakhoz fűzött véleményét. - Egyet sem hagyok itt, megnyugodhatsz.
Abuso nem állna le harcolni, hanem félig kikerülve a fickó testét, vállával lökné őt arrébb. Amennyiben Yorobu rátámadna, Abuso csupán a kezét venné célba, s próbálná egy csapással eltéríteni az érkező öklöt. Miután hárítaná az ütést, az előbb leírtak alapján hagyná el a lakókörzetet.

**Akai Itachi** Szer. Aug. 29 2018, 20:02

Haza érésünkre már egészen be esteledett igy hát lefeküdtünk aludni. Reggel Nehezen keltem igy hát ott maradtam kicsit az ágyba végül nagy nehezen kikeltem belőle utána felöltöztem mostam fogat. Nem volt mit enni igy hát elmentem reggelit venni és ebédhez hozzá valókat. Út közbe Találkoztam Egy régi akadémiás társammal és beszélgettünk egy keveset hogy kinek hogy megy a dolga de vele és velem sem volt semi különös nem volt. Haza mentem és el kezdtem csinálni az ebédet de persze előtte megreggeliztem. Mire kész lett az ebéd fél kettő volt tesóm pont meg érkezett igy hát le tudtunk ülni ebédelni. Utána Natsume azaz a testvérem hogy Teo Ezai azaz az akadémia tanárom hívat hogy legyek az akadémia mögötti téren Két órára. Nagyon furcsa volt hogy hívatt de testvérem sose viccelődik ilyennel szóval biztos voltam hogy igazat mond Tehát Gyorsan oda siettem. Az akadémia mellet volt Egy gyakorló tér és ott páran edzettek igy hát még vártam nézhetem őket.

**Osumi Hiroto** Csüt. Aug. 30 2018, 21:07

//Akai Itachi - Bevezetés a ninják világába//

Egy nappal az első küldetésetek után semmi feladatot nem osztott ki sensei-etek számotokra, így a nap kissé üresen indult. A szokásos elvégzendő reggeli rituálékat követően, tele gyomorral kaptad a hírt, hogy akadémiai tanárod hívat. Nem sokat felejthettél róla, tekintve, hogy nem rég repültetek csak ki oltalma alól. Ugyan nem tudtad, miért szeretne találkozni veled, kötelességed sem volt eleget tenni kérésének, mivel nem hivatalos formában fordult hozzád, mégis úgy döntöttél, hogy utána jársz, mit akar veled megvitatni.
A gyakorlóterek közelébe érve semmi különöset nem figyelsz meg, még alattad lévő akadémiai tanulók tartottak tanítás utáni edzéseket, legtöbbjük hibáját már akkor észrevetted, mikor a mozdulatsoruk végére sem érhettek. A legtöbb Genin és Chuunin ilyenkor még küldetésen volt és vagy késő délután, vagy kora reggel edzett, vagy magán a küldetés során sajátítottak el új technikákat.
Egy búsan lehajtott fejű férfi tart feléd nehézkes léptekkel, ahogy közelebb ér, felismered benne korábbi tanítód, Teo Ezai arcát. Csendesen int, hogy kövesd és ha megteszed, egy fiatalkorúak számára is hozzáférhető bárba vezet, ahol ti vagytok az első vendégek. Kirúg eléd egy széket és ő is leül sajátjára a tiéd mellett, a pult mögött. Szomorú ábrázatát megpróbálja leplezni azzal, hogy mosolyt erőltet magára, de látszólag ez is nehezére esik.
- Kérsz egy italt? - kérdezi erőltetett mosolyával, majd ha igennel felelsz, mindkettőtöknek kér egy frissítőt. Miután sajátját megitta, ismét belekezd.
- Azért hívattalak ide.. Mert a mai lesz valószínűleg utolsó küldetésem - néz rád szomorúan. Bár fiatal vagy még, így is megérted szavait. A részletekbe nem megy bele ugyan, így is tudod, hogy mire gondol.
- Te voltál a kedvenc tanítványom - folytatja. - Elsőre ridegnek tűntél, nemtörődömnek. De aztán ahogy megismertelek, egy melegszívű, barátságos fiút láttam felnőni a szemeim előtt. Ezért.. Szeretném ha ez a tiéd lenne - mondja, majd előhúz egy tekercset.
- Ez egy küldetés leírása. A küldetés az unokaöcsémről szól. Sajnos én már nem teljesíthetem.. De rám bízták, hogy kinek adom tovább - újabb italt hörpint, ezt követően pedig feláll. - A küldetés nem egy geninnek való feladat, de már egyeztettem sensei-eddel. Vele fogod végrehajtani a küldetést. Ez lesz a bevezetőd a ninják világába.
Miután befejezte mondandóját, int egyet és hátat fordítva neked kisétál. Ha kinyitod a tekercset, valóban egy küldetés leírását olvashatod.

Megbízó: Teo Rukai
Küldetés besorolása: C

Küldetés leírása: Testvérem minden nyom nélkül elveszett. Kérjük, jöjjenek el otthonunkba és segítsenek megtalálni őt. A felderítőjének jutalmat kínálunk.

A küldetés leírásának végén ott áll a cím, ahova mennetek kell. Itt van tehát.. A második küldetés máris egy komolyabbnak ígérkezik, amit Tsuge Kenkoval kell véghez vinned. Egy direkt rád bízott küldetés.. Bevezetés a ninják világába. Ahogy elhagyod az épületet, mestered már odakint vár és egy biztató mosollyal fogad.

**Lanmao** Szer. Szept. 05 2018, 14:41

Kalandmesteri Mesélés - Yomare Abuso: Homokfal

// Elnézést a késésért, kárpótlásul tiéd a Suna Dangan // Homok Lövedék nevű technika. //

Annak, kinek felróják a felróhatatlant, nincs szüksége cáfolatra. Már csak a puszta állítás is megcáfolta önmagát, az izzó harag és az elégedetlenség elborult köde, a vereség keserű íze és a megpróbáltatások, olyan ostobaságokat gerjesztenek az emberekben, mint amit Abuso is tapasztalt... S ahogyan felemelte sebes kezeit, ahogyan a csekély, de annál velősebb szavak elhagyták a száját, úgy igázott le mindenkit. A lázongók elnémultak, arcukra a döbbenet és a felismerés ült ki... Abuso néhány mondattal elérte azt, hogy ráébredjenek saját igazságtalanságukra, s ez most még nagyobb ellenérzéssel töltötte el őket. Legfőképpen Yorobu.

Hogy egy találó kifejezéssel éljünk: Köpni-nyelni sem tudtak, csak hagyták, hogy Abuso elsétáljon. Mindeközben Yorobu magában sorolta fel, hogy mi mindent tett akkor, amikor Abuso kifestette a falakat... Hogy tartotta a lelket társaiban, hogy szövögette a Kazekage kiszabadításának terveit, becsmérelt mindenkit, ki tétlenül ült. S ezekkel a gondolatokkal megint csak ráébredt arra, hogy mennyire tele van önellentmondással. Hirtelen a benne küzdő feszültséget legyőzte a felismerés, s amikor Abuso már a lépcsőfordulóban kezdett eltűnni, Yorobu kirohant a szobából és utána kiabált.

- Ha Iwagakureiek ellen küldenek majd, hagyj nekünk is belőlük!! - Mondta, s ez nála betudható volt egy bocsánatkérésnek, vagy pedig egy "sok szerencsének."

[...]

Leérve a maszkos alak várta Abusot.

Vélhetően végig mérte, s konstatálta, hogy nincs nála túl sok holmi. Bár ennek nem adott hangot, sokkal képzettebb, fegyelmezettebb annál.

- Akkor indulhatunk. - Mondta, majd hátat fordított Abusonak. - Tartsd a tempót! - S azzal egyik pillanatról a másikra a szemközti házak tetején termett, ahonnan visszanézett a Chuuninra. Abusonak azonnal kell cselekednie, hogyha nem akar lemaradni.

[...]

Ha Abuso azonnal reagál, képes lesz tartani a tempót a maszkos alakkal, ám ő mindig több háztömbbel előtte járt.

Akárhogy igyekezett, Abuso nem tudta őt beérni egészen a Kage-palota tetejéig. A palota gömb alakú volt, s a tetőre egy lépcsősor vezetett. A maszkos alak itt állapodott meg és várta be a néhány másodperccel utána érkező Chuunint. Abuso megizzadt. Valóban küszködött, hogy tartani tudja a tempót, tehát a Különleges Osztag tagja jóval gyorsabb volt nála. Bár rajta nem látszott a kimerültség. Sőt, ugyanolyan kimért volt, mint eddig.

- Ha a Kazekage mellett akarsz lenni, akkor ennél többre lesz szükséged. - A hangja a maszk alól szólva kissé fojtott volt. - Nem csak azt kell majd tenned, amit közvetlenül ő ad neked parancsba, hanem meg is kell őt védened mindentől. Ha lassú vagy, ez nem lesz elég! - S azzal egy láthatatlan sebességű mozdulattal indított meg egy senbont Abuso felé, mi narancsszínnel csillant meg a lemenő nap fényében. Se a dobás mozdulatát nem látta, sem a vékony pengét, egyedül a csillogásból tudta, hogy egy fegyver tart felé, de azt is már csak akkor szúrta ki a hihetetlen sebessége miatt, amikor már 6 métere volt tőle. A másodperc tört része alatt kellett reagálnia.

// Reagáld le a történteket.
Abuso tökéletesen szerelte le a lázongókat. Zseniálisan kerekedtél föléjük, ezért ez volt a reakciójuk. Ha nem így reagálsz, akár további szóváltásba, vagy dulakodásba, esetleg harcba is fulladhatott volna az egész, de ez tényleg nagyon szép volt! //

**Yonmare Abuso** Kedd Szept. 25 2018, 00:23

Abuso vállával félrelökte az elnémult Yorobut. A férfi teljesen elnémult a Skarabeusz szavaitól, ő pedig érezte, sikerült ezzel lenyugtatnia kissé a kedélyeket. Most talán magába fordul egy kicsit, s nem kezdi el őt öklével fenyegetni. A szavaknak nagy ereje van. Néha egy egy szó, s teljesen tönkreteszi az embert, megnyomorítja, ám néha elég egy szó ahhoz, hogy a világ mindenségét a magáénak tudhassa, a boldogság mámoros tavában ringatózva. A szavaknak erejük van. S úgy tűnt, Abuso most jól használta ki ezt az erőt, s legyőzte ellenfelét, mielőtt még elkezdődött volna a harcuk. Abuso hallgatta a némaságot, miközben az ajtón átsétálva, elindult a lépcsőn lefelé. Hallotta, ahogy mögötte az eddig egy helyben álló lábak valamelyike, első hallásra a tőle legközelebbié, Yorobué, csúszni kezd a padlón, s után iramodik. A Skarabeusz megáll. Tudja, hogy meg kell állnia. Meg akarja hallgatni, mit is akar.
Yorobu szavai jóleső érzéssel töltötték el a férfi lelkét, elmosolyodott, majd megfordulva, a férfi szemeibe nézett.
- Úgy lesz. - mondta. Sok mindenre gondolt, például, hogy úgyis sokan vannak, biztos jut nektek is bőven, vagy...önző ember nem vagyok, megosztom ellenségemet a társaimmal, vagy úgy legyen, testvér. De végül csak ennyit mondott. Amit akart, elért már, nem akarta túlragozni a dolgokat. Más dolga volt most. Miután Abuso lesietett a lépcsőkön, kiért a kapun, ahol az ANBU már várta. Kérésére Abuso bólintott, ám mire ezt megtette, a speciális alakulatos alak már háztetőkkel odébb volt. A férfi chakrat koncentrált lábaiba, majd elrugaszkodva, követni kezdte őt. A maszkos erős tempót diktált, gyorsabb volt talán a saját árnyékánál is. Abusonak figyelnie kellett, s sietnie, nem akart már a legelején felsülni. Főleg egy ANBU előtt. Főleg a Kazekage előtt.
A házakon ugráló shinobi lassan elérte a város szívében lévő hatalmas, henger alakú épületet, s annak körteraszos tetejét. ABuso képtelen volt behozni az ANBU-t, ám nem is volt szándéka lekörözni azt, aki az utat mutatta. Ugyan a tempót tartotta rendesen, volt még mit gyakorolnia ezen a téren, ezt hamar belátta. Fújt egyet a tetőn, szíve szerint rá is gyújtott volna, ám sejtette, ez nem az az alkalom lesz. Az ANBU hamar tisztázta helyzetüket, vélhetőleg valamiféle képzésnek fogják alávetni a Skarabeuszt, hogy gyorsabbá és erősebbé válhasson. Olyanná, aki mellett a Kazekage biztonságban lehet. A másodperc tört része alatt a férfi megrezzent. Abusonak esélye sem volt látni, hogy egy kunait hajít felé. Gyorsasága szemmel szinte követhetetlen volt, szerencsére Abuso felfigyelt a csillanásra, melyet egy ismeretlen tárgy okozott. Bármit is dobott a férfi, rettenetesen gyors volt.
A chunnin maga elé emelné kezét, legalábbis a fényből megállapított röppályát megsaccolt irányába húzná, miközben chakrajával felkeltené a testébe szunnyadó bogarakat. A fekete skarabeuszok ellepnék a férfi kezét, majd sűrű falat húzva a kar suhintásának irányába, megpróbálnák felfogni az érkező fegyvert. Amennyiben sikeres, Abuso számolna újabb támadással, így a bogarakat elkezdené maga körül gömbök formájában előhívni. Amennyiben a támadási sorozat bejön, Abuso a bogarak takarásában aktiválná a szinte láthatatlan védelmét, a Suna no Yoroit, arra az esetre, ha a férfi kijátszaná a rovarokat.

**Lanmao** Csüt. Nov. 22 2018, 01:42

Kalandmesteri Mesélés - Yomare Abuso: Homokfal

Abuso olyan gyorsan reagált amilyen gyorsan csak tudott, s a bogarai ennek fényében mozdultak.

Félsikert ért el. Akármennyire is volt gyors, a felé küldött fegyver sokkal gyorsabb volt, mint azt észlelése követni tudta volna. Amikor maga elé emelte kezeit és a Szkarabeuszok elkezdtek volna tömegestül elé tömörülni, a csillanó fegyver becsapódott. A Szkarabeuszok a mozzanat részeként Abuso kezén kúsztak fel, hogy onnan mintegy elrugaszkodva elkezdjék megalkotni a falat, így a férfi karjába fúródó Senbont fel tudták fogni. Legalábbis egy részét, ugyanis a Sunagakurei szúró fájdalmat érzett az alkarjában. Nem volt oly fájdalmas, mint sok más sérülése, mit eddig elszenvedett, de tudta jól, hogy találatot kapott.

- Nem vagy túlságosan bőbeszédű. - Egy újabb támadás indult meg a férfi felől, ám ezeket a rovarok gyorsan hárították. Persze nem is egy hullott el egyetlen egy kicsiny Senbontól. - Nem az a harc közben beszélő fajta vagy. - Jegyezte meg, majd megformált egy félkezes pecsétet. - Jinton. - Eltűnt. Egy búgó, folyamatosan vibráló hangot hagyott maga után és Abuso körül elmosódott, zavaros képek rajzolódtak ki. A képek egyre torzultabbá váltak amivel a búgás is erősödött s eközben Abuso védelme is felállt. A bogarak és a Suna no Yoroi is. Ezzel együtt beigazolódott a Chuunin számítása is. Több tucat Senbon kezdte el egymás után, egyszerre, de egészen biztosan elszórtan sorozni, mikhez nem voltak elegek a rovarok. Egymás után hullottak el, Abuso érezte, ahogyan fogy a számuk és a mellettük elsuhanó fegyverek eltalálják őt.

Apró repedések keletkeztek a homokvédelmen, de a Senbonok csak néhány millimétert haladtak a homokpajzsban, aztán megállta. Egymás után hullottak a földre fülsüketítő, ütődő, fémes hangot hallatva. Abuso körül rövidesen egész tetemes mennyiségű ilyen Senbon volt, s egész testében repedezett a páncél. ^1!

Miután az ANBU látta, hogy támadásainak nincs foganatja, megállt. Egészen pontosan: Abuso előtt termett, pontosan ott, ahonnan az első támadását indította.

- Most már értem, hogy miért választott a Kazekage-sama. Mintha csak az ő stílusát látnám. - Abuso látta, ahogyan az ANBU szemei a bogárkupacain ugrálnak. - De ez akkor sem elég! - Eszmélt fel. - Neked meg kell őt védened minden áron. Ez pedig nem fog menni, amíg csak védekezel! Gyerünk! Támadj! Rajtad a sor! - Parancsolt egyre emelkedő hangvétellel és felvett egy védelmi-állást.

^{______________________}Állapot: 80% --> Ugye egy hosszú nap után vagy.

Chakratartalék: 90% --> Bogarak + Suna no Yoroi összetartása (masszív támadássorozatot kaptál)

// Elnézést a késésért +20 Chakrát írok jóvá és egy választható maximum B szintű technikát. Amint a következő posztod megszületett, szólok egy Staffnak hogy írja a fel a chakrát Smile

A következő posztodban kérném feltüntetni a választott jutsut.

1! --> Bármilyen cselekedet végrehajtható a támadások közben is, abban az esetben a következő posztom onnan folytatódik, ahol Abuso közbevágott. //

**Yonmare Abuso** Pént. Nov. 23 2018, 02:03

Erőteljes menetet tudhatott Abuso maga mögött. A munkásszálló és a Kazekage rezidenciája nem épp egymás mellett helyezkedett el, ám ezzel még semmi gond nem lett volna. Az, hogy a harmincas éveiben járó shinobi tarthassa egy ANBUval a tempót, talán soknak bizonyult. Nem volt a leggyorsabb sohasem. Nem is akart az lenni. Mégis, szégyellte némileg jelenlegi fizikumát egy speciális osztagos előtt. Nem érezte magát túl jónak ebben a pillanatban. Eljárt felette fiatalságának ereje, s a megtört évek során alaposan elkoptak a futóizmai. Ugyan sohasem volt problémája a fizikális edzésekkel, az élet sajnos más irányba sodorta őt.
Miután megérkeztek a tetőre, az ANBU elárulta, hogy a Kazekage mellé akarják helyezni, ehhez azonban erős és megterhelő képzéseken kell átesnie. Hiába az elszántság, ha legyőzik őt. Ebben igazat adott a férfinak. Azonban nem gondolta volna, hogy az egész napos munka után még éjszakai edzéseket fog tartani a számára egy ANBU. Az álarcos nem is húzta sokáig az időt, szinte azonnal cselekedett. Egyszerű senbont hajított a shinobi felé. Abuso látta az éjszakai fényben megcsillanó pengét, majd agya gyors kattogásba kezdett. Végül egy olyan képességet húzott elő, mely talán képes lesz hárítani a csapást. A senbon megakadt ugyan a férfi kezéből kimászó bogarakon, ám gyorsasága oly nagymértékű volt, hogy még ígyis átszúrt néhány skarabeuszt, s megsebesítette az alkarját. Piszok gyors volt az ürge. Ha akarná, egyetlen senbonnal nyakon tudná őt dobni, majd hagyná, hogy elvérezzen és megfulladjon a homokban vergődve. Talán ez a sors vár rá, ha nem képes rendesen lereagálni a férfi támadását.
Abuso sejtette, hogy ha ily gyors belépővel kezd, nem fog leállni, főleg, hogy már az első csapással, egy egyszerű fegyverrel is sebet ejtett rajta. A férfi ezután egy igen csak ritka képesség nevét mondta ki hangosan, majd a chunnin előtti kép vibrálni kezdett, ellenfele pedig eltűnt szemei elől. Abuso érezte a veszélyt, ám nem tudta még csak megsaccolni sem, honnan fog érkezni a támadás. A bogárgömb lyukacsos falán belül testét sikeresen védte ekkor a Suna no Yoroi, láthatatlan ereje.
Az ANBU a szélrózsa minden irányából támadt egyszerre. Dobófegyverek tucatjai kezdték ostrom alá venni a bogarak által létrehozott kezdetleges falat. A senbonok egy része áthatolt a lyukakon, majd a férfi testébe fúródtak. Legalábbis látszólag. A Suna no yoroi szerencsére erősebb volt, hogy néhány dobófegyver kárt tehessen benne. Azonban ahogy sorra érkeztek a tucatnyi eszközök, a páncél is repedezni kezdett. Még hogy nem vérre megy a játék, s ez még mindig csak az előjáték lehetett egy ANBU számára.
Mikor a sorozatos csapások abbamaradtak, Abuso a bogárfal, megtört állapotú védelme mögül figyelte az ANBUt. Idő közben pedig chakrat koncentrált.
- Tudja, ha valaki az életének majdhogynem a felét a sivatagban éli le egyedül, megtanul csendben maradni. Illetve nem is lett volna kivel, elvégre csak azokkal a Föld országi barmokkal viaskodtam, aligha érdekelt volna bármelyikük meséje vagy mondandója. - az ANBU észrevehette, ahogy a férfinak a jobb keze rángásba kezd, melyet bal kezével fog le, s enyhít a remegésen. - Azonban azt, hogy ez negatív vagy pozitív tulajdonság, nem tudom. Maga szokott harc közben beszélni? Miért? A beszédnek két jó tulajdonsága van, az egyik, hogy megismerhetjük a másik nézeteit, ezzel együtt a személyiségét, s a harci stílusát. A másik... Hogy időt nyerhessen.
Abuso egy, a tenyerénél kissé nagyobb golyót hozna létre homokból, s engedné, hogy néhány bogár elrejtőzhessen benne. Abuso a falat feloldva hajítaná ellenfele felé a Homok lövedéket. A dobása pontos lenne, alaposan megcélozta a sunagakurei elit mellkasát. Ugyan sejtette, ez a támadás nem okozhat problémát egy ilyen szintű shinobi számára, nem is a kulcscsonttörés volt a célja. Abuso bízik benne, hogy ha ő nem, az ANBU sem fog kitérni egy egyszerűbb támadás elől, hanem rákontrázva a férfira, profi módon akarja kivédeni, méghozzá egy helyből. A Skarabeusz ezzel számol leginkább. Vélhetően kivédi a támadást, s újabb szavakkal fogja elemezni, mennyire kevés is mindez egy testőr számára. Azonban idő közben a férfi lába alatti térségben a skarabeuszok százai jelennének meg, s ragadnák meg egységként a férfi lábait. Abuso korántsem akarja, hogy felfalják a chakraját, ahogyan az sem érdeke, hogy a bőrén keresztül bejutva rágják meg a főbb szerveit, csupán hogy jussanak a bőre alá.
Amennyiben a bogarak sikeresen elfogják a férfit, úgy Abuso elé sétálna, majd annyit felelne,
- Igen, a beszéd tényleg hasznos eszköze a figyelemelterelésnek, ám ha maga nem a Szél fejpántját viselné, már nem élne, valószínűleg az arcát sem ismernék fel.
Amennyiben azonban a férfi érzékelné a rejtett támadást, s odébb ugrana, Abuso az érkezés becsült helyére koncentrálná a chakraját, s a Sabaku Kyut felhasználva ejtené csapdába a leérkező lábait. A Homok koporsó nem csupán gyors, de erősen szorítaná az ANBU lábait, miközben újabb esélyt adnak a bogarai számára a behatoláshoz.

A mesélővel megbeszélve a chakrajutalom helyett kettő választható, maximum C szintű technikát igényelnék, melyek a következőek lennének:
Suna Shigure // Homok Zápor
Sunagakure utcái - Page 8 RendanSunaShigure-CombodellaPioggiadiSabbia

Sunagakure utcái - Page 8 RendanSunaShigure-CombodellaPioggiadiSabbia

A technika segítségével a használó egy homokcsápot hoz létre maga előtt és abból kezdi el szórni ellenfelét homok lövedékekkel. A lövedékek száma és sebzésük a beleölt chakratól függ.
Chakraszint: 190
Besorolás: C

Amennyiben lehetséges a következő technika:

Idéző Jutsu // Kuchiyose no Jutsu
Ezzel a jutsuval a használója állatok megidézésére képes. Amikor a megidézett társra már nincs szükség füst és pukkanás keretében eltűnik. Az idézéskor mindig vért kell áldozni, valamint a technika tanulásakor is a kiválasztott állatfaj tekercsével kell vérszerződést kötni. Fontos megemlíteni, hogy magát a jutsut megtanulhatjuk vérszerződés nélkül is, azonban ha ekkor, hajtjuk végre a jutsut komoly bajba kerülhetünk; az így végre hajtott technika közben a használó egy köztes dimenzióba kerül, és véletlenszerűen szinte bárhol kiköthet, bármely megidézhető lények által lakott tájon.
A technika fordított változata az úgynevezett Gyaku Kuchiyose no Jutsu. Ezzel a jutsuval a szerződést kötő emberi felet az állatok képesek segítségül hívni, erre azonban csak akkor van mód, ha a ninja már képes megidézni az adott faj legerősebb képviselőit is, mivel általában csak ezek képesek a fordított idézésre.
Besorolás: C
Chakraszint: 250
Megjegyzés: Az Idéző technika nem engedélyköteles, azonban Pályázatban kell elsajátítani és együtt a szerződéskötéssel kell megtanulni. Tehát magába a pályázatba bele kell írni egy fajjal való szerződéskötést és az idéző technika elsajátítását.
Az idézés elsajátítása után minden játékos csak az általa megidézett tagot ismeri, a faj további tagjainak ismeretét élményben, vagy játéktéren kell kijátszani.

Az idézéssel megismert faj/tag: Skorpió/ (Hasami (B), ha csak C szintű tagot, akkor Dokuso)

Amennyiben nem lehetséges a Kuchiyose no jutsu, akkor:

Kanashibari // Paralizáció
Ezzel a technikával a használó az ellensége testébe, pontosabban a teste köré irányított chakrával bénítja meg annak mozgását, amihez folyamatos koncentráció kell. A technika létrehozásához az ellenfél megérintésére van szükség, vagy egy közvetítő anyagra, amin át képes áramoltatni a chakráját a használó. Kivételesen magas chakrakontroll esetén a használó már képes érintés nélkül is létrehozni a hatást. Mivel a Kanashibari a támadó chakrájával blokkolja le az áldozat testének egészét, chakra felszabadításával lehet ellene küzdeni; azonos szintű használók esetén a hatás maximum pár másodpercig tart ki, ha az ellenfél próbálkozik megtörni azt.
Chakraszint: 250
Besorolás: C

Maito Gai Hétf. Jan. 14 2019, 22:28

//Mehet a Kuchiyose a B szintű skorpióval, továbbá még egy B szintű technikát felírhatsz. Mostantól viszont nincs késés tápolás, mert legjobb tudásom szerint fogunk haladni afro

//

Abuso a támadássorozat végén a földre pillantva jól láthatta, a körülötte felhalmozódott, mérhetetlen mennyiségű, földre hullott Senbont. A rengeteg apró fegyver egymáson tornyosulva vette körbe a férfit. Már az valamilyen szintű elismerést - ezzel Abusoból akár büszkeséget – eredményezett az ANBU részéről, hogy sikerült kivédenie egy ilyen támadást. Az elismerés azonban nem volt hosszú keletű az ANBU részéről, azonnal tovább akarta feszegetni a Skarabeusz határait, s támadásra buzdította.
Abuso nem is tétlenkedett sokat, szavait követően létrehozta a homok gömböt, majd azt a férfi felé hajítottam. A férfi mozdulatlanul állt – ezzel beigazolva Abuso számítását -, s láthatólag semmit nem cselekedett a homoklövedék megállítására. Egyszerre a semmiből hatalmas sebességgel egy gesztenye nagyságú, szabályos fémesen csillanó gömb jelent meg, amely szétzúzta Abuso lövedékét.
- Én kifejezetten szeretek beszélni harc közben – mondta nyugodt hangon az ANBU, miközben Abuso terve mozgásba lépett, s a bogarak elkezdték megközelíteni a férfit – Az mind igaz, amit elmondtál, de én csak a stressz oldása miatt szoktam dumálni. Valamiért ez relaxál engem, így sokkal nyugodtabban tudok harcolni. Nem mellesleg pedig baromira zavarom vele az ellenfeleimet. Ami nem kis előny. Te viszont... nem úgy festesz, mint akit könnyen fel lehet húzni, ez pedig jó. Nagyon jó. Mindig higgadtnak és számítónak kell lenned, ha a Kazakage–sama testőre akarsz lenni. Mindig tudnod kell… - érték el a skarabeuszok a férfi lábát - …hogy mi jár az ellenfeled fejében – szólalt meg a hang felülről, a tető következő szintjéről. Felpillantva az ANBU alakja körvonalazódott ki. Abuso ekkor az előtte lévő alakra pillantva nem látott mást, mint hogy az rengeteg olyan fémgolyóra esik szét, amelyet az imént láthatott, s ez a számtalan golyó most őt közrefogva kezd gyorsan körözni.
- Mindig az ellenfeleid előtt kell járnod egy lépéssel. Ha hibázol, az a Kazekage életébe kerülhet. Ha pedig a Kazekage elesik, az nemzetünk újabb bukását eredményezheti – vált szigorúvá hangja – Folytassuk! – hagyták el körpályájukat a körülötted lévő golyók, s visszatértek az ANBU köré.

**Yonmare Abuso** Kedd Jan. 15 2019, 01:08

Abuson volt a sor, hogy beszédes ellenfelét meglephesse tudásának legjavával. Abuso kissé elbízta magát, ugyanis az ANBU a beszédével valóban képes volt őt zavarni, s elterelni a figyelmét annyira, hogy észre vehesse, nem a valódi ellenfele állt vele szemben. Valamiféle különleges golyót alkalmazott korábban, fémszerűnek tűnt, mely egy szempillantás alatt semlegesítette a homoklövedékét, most pedig efféle gömbökké esik darabjaira az elfogott ANBU. A férfi maradványai azonban nem tétlenkedtek, hanem zápor módjára kezdték körbehálózni Abusot, várva a parancsra. Abuso körül ugyan feloldotta részlegesen, most újból maga köré zárná, apróbb réseken figyelve a környezetet. Azok a fémgömbök, ha akarnának, már áttörtek volna az épülő homokfalon, mégsem így történt. Visszatértek a felsőbb tetőn álló ANBUhoz, s az ő teste körül kezdtek el lebegni. A kiképző nem adott engedélyt a pihenésre, hanem tovább folytatta a harcukat.
Abuso, ha van ideje, a gömb takarását kihasználva, a bogarainak jelentős részét indítaná a tetőszerkezetbe, hogy meglapulva a homokos kőzetekben, szétterülve fedjenek le egy nagyobb területet, ám ehhez szükséges volt némi idő. Abusonak időt kellett nyernie a skarabeuszok számára. S nem is akart tétlenül a gömbjében megbújva várni, amíg az ANBU kezdeményez ismét. Ő akart lépni elsőként. Talán a kiképző is számíthatott erre.
Abuso három klónt alkotna meg a környező homokból, melyek egyszerre másznának ki a homokgömb falán keresztül. A három homokklónból az egyik egy távolabbi ház tetejére indulna, míg a másik kettő kerülőúton indulna el az ANBU felé. Az egyik a tetőkön szökkenve, míg a másik az épület oldalsó falán futna fel. Céljuk az volt, hogy a tető két végéből egyszerre támadhassák a férfit, míg a harmadik a szemközti tetőkről figyelhessen. A két oldalsó bunshin egyszerre hozna létre egy homokból készült csápot maga előtt, amelyből kisebb, de annál erősebb és gyorsabb lövedékeket kezdenének a férfi felé indítani. Vélhetően a férfi a gömbjeivel fog operálni, így a csápot úgy alakítaná a két bunshin, hogy valamelyest lefedjék a testüket. Ugyan Abuso sejti, hogy ez sem fogja túlságosan megizzasztani őt, mindaddig, amíg a két bunshin megpróbálja elterelni az ANBUt, addig a szemközti csak elemezte ellenfelének minden mozdulatát. Ő volt Abuso szeme jelen helyeztben. S ha a férfi megsemmisítené, minden információ visszaáramolva a valódi testbe, képes lehet a megszerzett információk alapján, stratégiát felállítani. A klón legfőképp a férfi mozgását figyelné, azon belül is a lábmozgást, a testsúly helyezkedését. Figyelte, mikor és hogyan teszi le a férfi a lábát, s mennyi időnként ugrik el a talajtól esetlegesen, ha ő maga is számol a bogarakkal, amik a klónját megfogták.
Mindeközben a valódi Abuso készen áll, hogy ha a védelmét erősebb csapás érné, ő maga elrejtőzzön a talajon lévő homokban, a saját maga fejlesztett Sunagakure no jutsu segítségével. Nem fogja addig a bogarakat bevetni, amíg nem biztos a sikerében. S addig nem lesz biztos, amíg nem tudja, a tető mely pontjára fog legközelebb lépni a kiképző.

//Köszönöm, a választott technikám:
Suna no Ude // A Homok Karja
A ninja képes a homokból egy hatalmas kart létrehozni, mely az ellenfél felé tör és megpróbálja összeroppantani. A kar mérete akár igen nagy is lehet és hatalmas távolságokra elér.
Chakraszint: 310
Besorolás: B

Maito Gai Hétf. Jan. 28 2019, 20:21

//Abuso//

Abuso nem rest, azonnal készen áll, hogy folytassa a küzdelmet. Skarabeuszai elkezdték beenni magukat a szerteágazó tetőszerkezetbe, míg ő klónokat hozott létre, hogy azokkal tapasztalhassa ki ellenfele gyengepontjait. A klónok előmásztak a védelméül felállított homokgömbből, s megindultak a kijelölt irányokba – az egyik hátrább ugrott egy másik tetőre – az ANBUtól így alig több, mint 30 méterre elhelyezkedve -, míg a maradék kettő az ANBU két oldalának irányába kerülve kezdett támadni. Létrehozták a csápokat, amelyekből elkezdték kilőne a homok lövedékeket. Mindezt rezzenéstelenül szemlélte Abuso ellenfele. Nyilván nem hiába jutott oda, ahol most tart: már most jól látható, hogy páratlan képességekkel rendelkezik a férfi – amit pár másodpercen belül ismét alátámasztott.
Abuso klónjainak temérdek lövedéke kezdett száguldani felé, de továbbra sem mozdult - csak és kizárólag a homokvédelme mögött rejtőző Abuso felé tekintett. A támadás félúton járhatott, amikor az ANBU körül lévő golyók nagy része mozgásba lendült, majd kivétel nélkül hárították az összes lövedéket, ezután pedig tovább szelték a levegőt a klónok irányába. Azok a csápokkal ugyan képesek voltak felfogni pár fémgolyót, de a folyamatos sorozást nem bírták. A csápok szétestek, majd a klónok szétlyuggatva estek szét. Hatalmas homokfelhő kerekedett az ANBU mindkét oldalán, így körbeölelve őt. Ekkor tett pár lépést Abuso felé, kilépve a felhőből, majd ismét megállt. Eközben fémgolyói elszáguldottak mellette, s a tetőn álló klónt támadták meg, amely ha meg is próbált kitérni vagy védekezni, a támadás előbb vagy utóbb elérte, ezzel megsemmisítve.
Jól látszott, hogy az ANBU magasan Abuso szintje fölött áll, s nem hiába a tagja Sunagakure különleges osztagának. De vajon Abusonak sikerült-e levonnia bármit az ANBUnak a klónokkal vívott harcából?
Az események sokasága közben Abuso bogarai szinte az egész tetőt átjárták, s mostanra bevetésre készen állnak. Gyorsan kell azonban cselekednie a Skarabeusznak, ha bizonyítani akar, ugyanis szemből, s mögüle is sebesen száguldanak felé a pusztító fémgolyók, amelyeket nem tudna sokáig visszatartani homokvédelme.

**Yonmare Abuso** Szer. Jan. 30 2019, 13:45

Az ANBU nem tántorított. Sem amikor egyszerre három ellenfele is körbevette őt, sem pedig, amikor a klónokból kettő megkezdte a támadását. A férfi csak állt, és figyelt. Őt figyelte. Félelmetes ellenfél, s azok a golyók. Abuso hallott már egy bizonyos, még a homok használatnál is ritkább képességről, ahol a használó a homokirányítást különleges fémporral hajtja végre, azonban eddig még nem láthatta saját szemeivel. A III. Kazekage félelmetes ereje most megmutatkozni látszott. De vajon tényleg a Vashomokot látja Abuso premierből vagy valami más lehet a dologban?
Amíg a klónok néhány másodpercig elterelték a férfi figyelmét, pontosabban megosztották, a harmadik, távoli tetőn figyelő klónnak sikerült megfigyelnie. Az ANBU stabilan tartotta a helyét, valódi védelmezőként állt saját pozíciójában, s nem tántorított a több tucatnyi lövedék érkezésekkor sem. A megfigyelő klón észrevette, hogy a férfi a körülötte mozgó fémgolyókat használta ismételten a támadás megszüntetéséhez, a fémgolyók sokkal erősebb szerkezetűek voltak, mint Abuso homokgolyói, így könnyedén semlegesítették azokat, majd megindultak a két oldalsó klón felé. A hasonmások előtt húzódó csápok némileg képesek voltak felfogni az érkező lövedékek néhányát, a hullámban érkező támadás felmorzsolta a minimális védelmüket és a klónokat magukat is. A fémgolyók nem álltak meg, továbbhaladtak a tetőn álló klón felé. Abuso a hasonmását arra próbálta kényszeríteni, hogy a lehető legtovább térjen ki a támadások elől. Tudta jól, hogy nincs esélye a bunshinnak, nem is a győzelem érdekében hozta őt létre. Időt kellett nyernie, s a három bunshin úgy tűnt, beváltotta a chunnin reményeit.
Ugyan Abuso mindhárom klónja megsemmisült, elérték, amit a férfi tervezett. Elvonták a fémgolyókat a teste körül, így alkalma nyílt az ellentámadásra. A férfi néhány lépést tett csupán előre, hogy kikerüljön a bunshinok okozta homokfelhőből, s továbbra is a homokból álló gömb felé tekintett. Abuso érezte, ő következik.
Mérlegelt mindez idáig, s arra a következtetésre jutott, nem lenne esélye még egy frontális támadásra sem, ugyanis a gömbök vélhetően hamarabb visszaérnének, minthogy ő elérné az ellenségét. Valamint nem ismeri még mindig képességeinek határait, s egy frontális támadás végzetes lehet. Abuso fenntartotta a gömböt, mely teljesen elfedte őt. Testét elnyelette az alatta lévő homokban, s a Sunagakure no jutsut használva, elrejtette magát a kíváncsi szemek elől. A gömbök vélhetőleg hamarosan elérik a homokgömböt, s megkezdik a felmorzsolását. Ugyan a homokpajzs kitart egy ideig, ha végleg megszűnik, nem fog a férfi semmit sem találni, csak a fal megmaradt homokkupacát. Nem ismerheti ő sem Abuso képességeit, sajátos képessége pedig nem igazán látott mindez idáig napvilágot, így talán némi meglepetésként érheti az ANBUt a férfi eltűnése. A homokfal leomló homokja még inkább elfedné rejtőzködésének helyét.
Azonban Abuso nem csupán azért alkalmazza, hogy elbújhasson az érkező lövedékek elől. Már a klónok elterelése közben megindította bogarainak hadát a tetőszerkezetbe, s amikor a harmadik klónnal végző gömbök a férfi védelmét próbálják megtörni, Abuso parancsot adva árasztaná el a tetőt.
A bogarak legelőször a férfi lábait támadnák,a talpa felől. ha már egy is képes belejutni, akkor a chunninnak van esélye. A bogarak hatalmas raja egyszerre emelkednének ki a tetőből, s egy köralakú falként vennék körbe őt. Ha sikerül, a fal a tetejéhez érve körbezáródna, s maga alá temetné a férfit. Nem bántanák ugyan, de a lehető legtöbb példány a férfi bőrébe mászva rejtőznének el saját testében. Ugyan Abuso számol a gömbökkel, hogy azok vélhetőleg vissza fognak térni, főnként, hogy Abusot nem képesek egyelőre támadni, így a bogárfalon számol kisebb nagyobb lyukakkal, amelyeket a fémgömbök visszaérkezése okozhat, talán elegendő lesz így is, hogy néhány skarabeuszt a férfi testébe juttasson.

Maito Gai Kedd Feb. 05 2019, 14:54

//Abuso//

Abuso a kettőjük között álló szintkülönbség ellenére remekül helyt tudott állni. Miután az ANBU megsemmisítette a klónokat, s pár kimért lépést követően előjött a homokfelhőből, eközben megsemmisítve az utolsó klónt is, Abuso helyzetét felismerve bevetette egyik ütőkártyáját. A fémgolyók elkezdték sorozni a homokgömböt, idővel átütve annak a falát, s fénnyel árasztva el annak a belsejét. Az ANBU meglepetten tapasztalta, hogy amikor a védelem darabjaira hull hűlt helyedet találja. – Nagyon ügyes! – tapsolt kettőt elismerően, hidegvérét megtartva. Lassan körbefordult, szemügyre véve a szomszédos tetőket.
- Ha nem vagy körülöttem, se fölöttem – pillantott föl -, akkor csak egy irányból jöhet a támadás… - szökkent egy nagyot, miközben a tetőt elárasztotta Abuso skarabeuszainak hada. A férfi elugrását követően az egyik gömbje azonnal mellé repült, majd annak a szerkezete megbomlani látszott. A gömb szétvált, majd egy lazább szerkezetű koronggá összeállva besiklott a felugró ANBU alá, aki azon megállva a levegőben maradt.
- Nem rossz! Láthatóan van harctéri tapasztalatod, s meg is tudod lepni ellen… - akadt el a szava, s jobb kezét maga elé emelte. Bőre alatt egy skarabeusz fészkelődött. Az ANBU mosolyra húzta a száját maszkja alatt. Fejét csóválta.
- Na ez ügyes volt – mondta játékos, de elismerő hangon, majd egy pillanat múlva előrántott egy kunai kést, s bőrén átszúrva végzett a skarabeusszal – Készen állsz, hogy saját véred árán is megvédd a Kazekagét? – szegezte az – eddigre már valószínűleg előmászott – Skarabeusznak a kérdést, miközben karján végigfutva csöpögött a földre meleg vére – Nap mint nap a halállal kellhet farkasszemet nézned. Olyan emberek törhetnek a Kazekage életére, akiket elképzelni sem tudsz. Felkészültél erre? Hosszú út áll előtted, sokat kell még tanulnod, de én hiszem, hogy az útmutatásom alatt idővel belőled is a Kazekage-sama egyik jeles testőre lesz. Az én támogatásom a tied! – rántotta ki a fegyvert a kezéből, majd a földre ugrott. Véres jobb kezét Abuso felé nyújtotta, a reakcióját várva.

**Yonmare Abuso** Pént. Feb. 15 2019, 18:15

Az ANBU képzett volt, nem volt kérdés. Tapasztalata sokkalta magasabb szinten volt a Skarabeuszénál, s ez meg is látszott a kettejük harcában. Amíg az ANBU képes volt eltéríteni, hárítani és semlegesíteni Abuso támadásait, addig a chunnin nagy hátrányban volt. Egyetlen lehetősége maradt, a meglepetés ereje. Egy nagyobb volumenű elterelést alkalmazott tehát a sunagakurei tanonc, hogy a férfi a levegőbe ugorjon. Bármennyire is gyors volt, ennyi bogarat nem volt képes elkerülni. Vagy mégis?
Az ANBU a fekete gömbjeiből korongokat alkotott, majd megállt rajtuk a levegőben. A rovarhad alább süllyedt, nem érték el a férfit, vagy legalábbis ezt a látszatot keltették. Egyetlen skarabeusz elegendő ahhoz, hogy Abuso megfordíthassa a mérkőzést. Egyetlen bogár képes igen csak nagy és kínkeserves szenvedést okozni ellenfelének, még ha nem is ez volt a jelenlegi terve. Abuso előjött a rejtekéből, majd megmutatta magát a férfinak. Az ANBU éppen belekezdett volna a férfi képességeinek elemzésébe, amikor észrevette a saját bőre alatt a skarabeuszt. A bogár alaposan befúrta magát a bőre alá, így egy kunai segítségével vágta ki a bogarat. A vér elöntötte a kezét, a mély seb erősen vérezni kezdett. A fickó úgy tűnik, eleget látott ahhoz, hogy leállítsa az edzést. Elismerte Abusot, s áldását adta az edzésének. Azonban felhívta a figyelmét a rá leselkedő veszélyekre. Számtalan ember járja a világot, akik Gaara életére akarnak törni. Az Akatsuki, Iwagakure, vagy az egyre jobban érezhető, belső feszültség is szülhet olyasfajta ellenségeket, akik a saját vérük. Gaara sokat veszített saját népe szemében a tekintélyéből. Abuso pedig részben a feladatának érzi, hogy ezt a problémát orvosolja.
Az ANBU kinyújtott jobbjától egy pillanatra megijedt. Készül rá, hogy valamiben még töri a fejét a férfi. Ugyan a chunnin elérte azt, amit akart, ha ez egy vérbeli ANBU, a saját becsületének megóvása érdekében biztos, hogy lekever egyet a chunninnak, mielőtt az edzés második szakaszába kezdenének. Így felkészült valamiféle második felmérésre, s mind a kezében lévő bogarakat, mind pedig a testében futó chakraval lakotott homokpáncélt aktív állapotban tartaná.
Ha a férfi nem vinné be a várt csapást, Abuso a kézfogást követően hátrébb lépne, s fejet hajtana a leendő sensei előtt.
- Mi a következő feladatom, sensei?
A Skarabeusz mondhatni sínen volt, mint József Attila, többéves munkássága és tapasztalásai oda vezettek, hogy megkezdhesse a Kazekgae személyi tetsőrének való kiképzését. Abuso tudta jól, hogy nehéz idők várnak rá, de legalább elérte azt, amit akart. Visszaszerezték a várost, a vezetőjüket, s most az ő munkásságának egyik legfőbb pillére, hogy Sunagakure jó hírét és az Öt nagy nemzethez való erejét visszanyerhesse. A chunnin vizsga hamarosan kezdetét fogja venni, neki pedig rengeteg még a dolga, hiszen a gonosz nem alszik. A tény pedig, hogy a többi nemzet shinobiai a visszaépülendő város falain belül legyenek elszállásolva és nagyrészt ellenőrzés alatt tarthassák, rengeteg munkát igényel még.

Maito Gai Szomb. Márc. 23 2019, 16:21

//Heyyy... Emlékszel amikor azt írtam hogy nem tápolódsz tovább késésből, mert már én mesélek neked? Hááát jaaaa… Lehet, hogy mégis: 10ch + 5 TJP a csaknem másfél hónapért, továbbá +1ch azért, mert magyaron épp József Attilát vesszük//

Kissé vonakodva fogadtad az ANBU feléd nyújtott jobbját, valamilyen esetleges cseltől tartva, de mint kiderült ilyenről szó sem volt. Eleget mutattál neki ahhoz, hogy bizonyítsd rátermettségedet és azt, hogy kiérdemelted a helyed, illetve elismerje képességeidet, amelyek mostanra hírnevet szereztek neked, mégpedig nem alaptalanul.
Abuso tehát térdet hajtott új mestere előtt, s várta az utasításokat. Számos kérdés kavaroghatott a fejében az elkövetkező időkkel kapcsolatban, elvégre rengeteg meglévő kötelezettsége mellé mostantól újak fognak terhet róni a vállára. Vajon képes lesz elbírni ezekkel a Skarabeusz?
- Holnap napkeltekor legyél Sunagakure kapujánál. Kirándulunk egyet… - vált sejtelmessé a hangja, majd intett egyet a kezével és nyom nélkül eltűnt Abuso szeme elől.

Másnap reggel mikor Abuso megérkezett a kijelölt helyszínre az ANBU már ott várta a falnak támaszkodva. A szaggatott szövetet mely a vállára volt terítve meg-meglibbentette a szél.
- Most hogy itt vagy kicsit talán részletesebben is előrevetíthetem a feladatot. Dióhéjban vadászni megyünk. A helyzet az, hogy Iwagakure kivonulása óta ugyan Sunagakuréban egyre javul a helyzet, a környező vidéken még nem sikerült visszaszereznünk a kontrollt. Különböző kereskedelmi útvonalakat tartanak félelemben bizonyos csoportok. Alapvetően ez nem olyan dolog amit ránk bíznának, de itt jön a csavar… Sajnos nem kevesen segítettek készséggel Sunagakuréból Iwagakurénak a megszállás alatt és azóta, valamint sajnos még előtte is. Ezek az egyének kényszerültek menekülésre Sunagakure visszavételekor, ők fenyegetik jelenleg a környező területeket, a feladatunk pedig az ő elkapásuk lesz. Fogd fel ezt a képzésed részének. Rengeteget tanulhatsz egy olyan küldetés során, ahol egykori honfitársaiddal kerülsz szembe. Nem tudhatjuk pontosan milyen információkat szereztek amelyeket még nem tudtak továbbítani, így semmiképpen sem hagyhatjuk őket meglógni. És természetesen a Sunagakure elleni tetteikért is fizetniük kell. – komolyodott meg még jobban a hangja – Bármi kérdés, vagy indulhatunk?

Ajánlott tartalom