Re: Ninja-akadémia

Karin Szomb. Dec. 18 2010, 14:02

Mind a ketten arra kértétek Ruken-t, hogy ő is rajzoljon, de látszott rajta, hogy ő nem éppen akar, ahogyan felugrott az asztalról és mind a három rajzot felszúrta a táblára, majd szembefordulva veletek, megértettétek, hogy ezen rajzolósdi mire is ment ki.
- Most, hogy végeztünk tisztázzuk, én nem fogom rajzolni!- intett nemet a kezével, ahogyan rámutatott a mögötte lévő Daisuke rajzára- De a lényeg, hogy egy rajz sokat elárul magatokról. Ki hova rajzolta önmagát, és a társait, milyen pózban és milyen tájon. Ezek mind olyan dolgok, melyeket akaratlanul csináltatok és őszinték! – közölte veletek. - Daisuke-kun és Igi-san-nál is szerény kunoichink van középen, ami azt jelenti, hogy mindkettő szerint, ő egy olyan alkat, aki szeret középpontban lenni! Emellett Yume-kun saját magát rakta középre. - értékelte egy opciót, ahogyan folytatta- Máskülönben a felállások szerint, aki bal oldalon helyezkedik el, aki minden két esetben is Daisuke azt jelenti, hogy ő inkább a háttérbe szorul melyet kifejez a rajza is, hiten háttal ábrázol mindenkit, míg a jobb oldali inkább irányító.. Igi–san-nál és Daisuke-kun-nál ez tökéletesen mutatkozik, de Yume-kun esetében más a dolog. Nála Igi-san alárendelt szerepet mutatott, mely azonban erőltetett, míg Dasiuke-kun a jobb oldalon található. A következtetésem alapján, Igi és Daisuke jó kifognak jönni, de Yume-kun lesznek problémák! Ő előretörő jellem, ami gondot okozhat, de mégis az ilyenek lesznek egy nap Kage-k!- mosolyodott el, ahogyan ennyi szöveg után nektek is illik valamit válaszolni.

**Daisuke** Hétf. Dec. 20 2010, 18:10

~ Érdekes, és valóban, lehet benne valami. Remélem valóban úgy lesz ahogy mondja, ~ Gondoltam, miközben Ruken magyarázott. ~ Heh, ez is igaz, hogy ilyenekből lesznek Kagék, de hogy jó Kagék lesznek-e az csak rajtuk múlik ~ kalandoztam el kissé, de miután befejezte, megszólaltam én is - Érdekes, az biztos. Bár az, hogy háttal rajzoltam mindenkit, az azért volt, mert, nem éppen vagyok egy művsz; Ez a rajzomból is látszik, szerintem - jelentettem ki egszerűen, de még is tisztelettudóan mintha csak gondolkoztam volna. Közben egy aprócska mosolyt is megejtettem. - Valóban nem szeretek sem előtérben lenni, sem főnöki posztot teljesíteni - jelentettem ki szintén ugyan olyan hangnemben, közben bal kézfejemet katanám markolatára helyeztem.

//Bocsi, hogy eddig tartott, legközelebb megpróbálok gyorsabb lenni ^^'//

**Satsujinki Igi** Hétf. Dec. 20 2010, 18:54

Ahogyan hallgattam a sensei magyarázatát, meglepődtem, hisz nemes egyszerűséggel sem gondoltam volna hogy ilyeneket lehet leszűrni egy szimpla rajzból. Amikor megemlítette hogy én vagyok középen teljesen elmosolyodtam kicsit nagyképűen de hisz ez várható volt. ~ Hát igen, én volnék középen! Én fogom megmutatni mindenkinek hogy minimális chakra felhasználással is lehet valaki kitűnő nindzsa! ~ Dícsérgettem magam a pillanat tört része alatt. De amint tovább terelte a szót Yume rajzára, és azt is definiálta, a mosoly lehült az arcomról, hisz az ő rajzán alárendelt szerepet töltök be az elmondottak alapján. ~ Na ezt azért nem! ~ Kezdtem bosszankodni. ~ Hogy én? ... Alárendelt? ~ Fujtattam egy csöppet majd ölbe tettem a kezeimet és kicsit durcásan néztem Yume-ra. ~ Én ugyan nem leszek háttérbe szorúlva! ~ Elmélkedtem miközben Daisuke elmondta amit szerett volna. ~ Arra mérget vehettek! Bebizonyítom hogy feltűnő vagyok, engem ne nézzenek semmibe! Nem vagyok senki! ~ Ordíbáltam magamban a dühtől és a szomorúságtól, hisz ez az egyetlen dolog ami irrítálja a csöpnyi lelkemet a bosszantó külső mögött, ez okból kifolyólag is vagyok ilyen nagyszájú valamint a feltűnési viszketegségemet is gyakarolnom kell, mert hiába is de sokan nem kedvelnek engem a nagy és idegesítő szám maitt.
Amint a csendesebbik társam befejezte a mondandóját, én rákezdtem.
- Még hogy én? Alárendelt! - Néztem mérgesen a sárga-piros hajúra! ~ Ebből nem fogsz enni Yume! És én még azt hittem... Na mindegy is! ~ Forrtak bennem az indulatok, majd folytattam. - Majd megmutatom! Én leszek a legjobb kunoichi itt ködrejtekben! - húztam fel az orrom, majd kezfejeim a csípőmön landoltak. - Be is tudom bizonyítani! - mosolyodtam el flegmán. - Egy erőpróbával! - mutattam Yume-kun-ra.
- Yume, kihívlak egy párbajra! - tettem ismét ölbe a kezemet és bíztam a saját erőmben. ~ Kétség sem férhet hozzá! Le tudom győzni! ~
Reméltem bele megy a küzdelembe és bebizonyíthatom hogy erős vagyok!

**Fumetsu Yume** Hétf. Dec. 20 2010, 21:52

A képek ki lettek tűzve, hogy mindenki láthassa azokat miközben Ruken beszélt róluk és elemezte azokat. De még mielőtt belekezdett volna kijelentette, hogy ő nem rajzol. Ez a hozzáállás nem volt valami csapatépítő jellegű, hisz ha egy csapat akar lenni velünk akkor úgymond "le kell ereszkednie" hozzánk, bár ezt nem tette meg. A visszautasításnak nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, pusztán megvontam a vállam, jelezvén én megpróbáltam. A képek elemzése igen részletes volt, minden apró kis dologra kitért a mi kis elemzőnk, még a háttérre valamint az elhelyezkedésre is aminek én megrajzoláskor nem tulajdonítottam nagy szerepet. Kiderült, hogy Daisuke háttérbehúzódó, Igi hol elnyomott hol nem, én pedig törtető vagyok. *Nos hát ez az állítás mostanában igencsak igaz rám, de ami az egészben a legjobban tetszik az az, hogy Igi majd megpukkad, annyira zsörtölődik.* Mosolyodtam el miközben a lányt néztem, majd pedig Daisukera figyeltem aki hozzáfűzött a dolgokhoz pár mondatot. Nem volt nagy jelentősége annak amit mondott, pusztán megjegyzésként szólalt meg, de ami ezután következett az annál inkább érdekelt. Igi elmondta a véleményét nyíltan és látni lehetett rajta, hogy nem fog megelégedni az alárendelt pozícióval és végül párbajra hívott engem, amiben a "szerepéért" akar küzdeni.
- Hmp... Vontam meg a vállam, majd Igire néztem. - Egy párbaj egy lány és egy fiú között? Biztos jól meggondoltad a dolgot? Kérdeztem rá mosolyogva, ahogyan lassan a kitűzött rajzomhoz sétáltam, majd előtte megállva folytattam a beszédet.
- Nem szándékosan rajzoltam magamat középre és nem szándékosan titeket szélre, ez csak úgy magától jött. Amit Ruken elmondott nem teljesen igaz. A rajz maga csalhat ilyen téren, de biztosíthatlak nem gondollak téged alárendeltnek és még csak kage sem akarok lenni, megvan a saját célom. Jelentettem ki a dolgot, majd egy jó nagyot sóhajtottam és visszafordultam a lány felé. - Azonban a nem lennék igazi férfi ha nem fogadnám el a kihívásodat! Vigyorogtam lelkesen, izgatottan a lányra ahogyan látni lehetett rajtam, minden porcikámmal benne vagyok egy jó harcban.
Szinte azonnal az ablakhoz siettem, amit kinyitottam, majd az egyik lábamat rátéve néztem vissza a lányra. Látni akartam, hogy tényleg komolyan gondolja e a dolgot és ha követ akkor már az ablak túlsó oldalán is vagyok ami pont ott van az akadémia kiképzőterepénél. Persze Rukent is figyelembe vettem, bár most sokkal inkább Igi volt a befolyásoló tényező.

Karin Kedd Dec. 21 2010, 19:23

Ruken csak csendben hallgatta, ahogyan Igi szó szerint kihívta Yume-t ,aki nem is tiltakozott az ellen nagyon. Szó szerint beleélve magát rohant az ablakhoz, ahogyan kiynitva hátratekintett, hogy valóban komolyan gondolta-e a kunoichi, de a helyzet, csak egy kezet látott felé nyúlni, ahogyan a jounin megragadva a fiú ruháját visszarántotta az ablak küszöbéről. És mi történt ezután, mintha egy pillanatra elsötétült volna mind Yume ellőt, mind Igi ellőt minden, ahogyan a következő pillanatban a tanári asztalról néztek le a sensei-re és Dasiuke-ra, de ezen kívül, volt néhány elég zavaró kis dolog. Többek között mindketten éreztétek a másik hátán ahogyan a zsinegek szó szerint néhány helyen belevágtak a bőrötökbe, ahogyan mozogni sem tudtatok.
- Na! -nézett elégedetten rátok a jounin- Végre lenyugodtunk!- elégedett arcán barátságos mosoly ült- Itt lenne az ideje, hogy elmondjam, nem a móka kedvéért letettek beosztva csapatokba! . Kezdett bele- Mind már sejtitek, egy shinobi első és legfontosabb képessége a csapatmunka. Az egyéni képességek nagyon fontosak ugyan, de egy shinobi mindig csapatban dolgozik. Éppen ezért, kitaláltam egy jó kis játékot...- dörzsölte meg a kezeit- A feladat lényege, hogy kiszabaduljatok, de nem simán. A Szabaduló technikát alkalmaztok, azt már tanultátok az akadémián igaz? -kérdezte- De jelen pillanatban az nem lesz elég! Ha valaki úgy próbál szabadulni, hogy a másikra nem figyel, akkor neki jó lesz, de a társának annál nagyon fájdalmat fog okozni! Szóval hajrá!

**Daisuke** Csüt. Dec. 23 2010, 13:36

~Ennek nem lesz jó vége ~ gondoltam magamban, miközben arra készültem, hogy elkapjam Igi-t, ha ő szintén megindul az ablak felé. De erre nem volt szükség, hiszen mielőtt oda ért volna elém, akkor Ruken már elkapta mindketőjüket egy drótkötéllel; Odakötözte őket a tanári asztalhoz. A szabaduláshoz is kaptak egy feladatot, méghozzá, hogy egy szabaduló technikával kell kiszabadulniuk a kötél szorításából. De ha az egyikük önkényesen, saját érdekeit néze cselekszik, társának még nagyobb fájdalmat okoz. ~ Érdekes... Egy helyettesítő jutsuval megoldható lenne, de csak az egyiküknek elég az asztal, helyettesítő tárgynak, ám az is túlméretes. Talán, ha kettávágnám... De még is, ez az ő feladatuk. ~ gondolkoztam, miközben figyeltem próbálkozásaikat. ~ De talán még is segíthetek, hisz én is a csapat tagja vagyok... ~ gondolkozom tovább ~ Ahh, amúgy is azt mondta Ruken, hogy szabaduló technikával kell kiszabadulniuk... ~ nem jut eszembe semmi érdemre való, így folytatom a megfigyelést... Ha túlságosan megszorul valamelyikükön a kötél megpróbálok segíteni, azzal, hogy kettévágom katanámmal az asztalt.

**Satsujinki Igi** Csüt. Dec. 23 2010, 15:56

~ Mi a fene? ~ Néztem körben, amikor Yume után akartam menni, egy szimvillanás alatt Ruken odakötött minket az asztalhoz Yumevel, és egyszerűen képtelen voltam kiszabadulni.
Ekkor Ruken elmondta hogy mi egy csapat vagyunk és össze kellene dolgoznunk, nem egymást szapulni, így hát egy kis büntető edzést, vagy büntető feladatot rótt ránk.
Az a legnagyobb baj hogy nem vagyok tisztában azzal hogy Yume fejében mi is jár. Nagy gond még, hogy néha önző vagyok, és nem törődöm másokkal, de így nem leszek kitűnő kunoichi, ez okbóly kifolyólag most az egyszer eldöntöttem hogy odafigyelek a másikra.
Először is. - Miért szólsz bele hogy mit tehetek is mit nem?! Ha szét akarom rugni valakinek a hátsóját akkor meg is teszem! - mocorogtam mérgemben, miközben ordíbáltam Rukennek, majd elgondolkoztam. ~ Én alapjába véve képtelen vagyok szabaduló technikát alkalmazni, na jó ez nem teljesen igaz, de nem megy a legjobban! Remélem Ruken nem azért tette mert tisztában van ezzel!? ~ Húztam meg a számat miközben, kissé elszégyelve oldalra pillantottam, majd a szintén csapdába esett társamhoz szóltam.
- Yume! - Kissé eréjesen ejtettem ki a nevét. - Ha kiszabadulunk úgy is megküzdök veled, készülj! - Még mindig a rajzra koncentráltam, és amugy is csak erővel tudtam volna kijönni onnan, vagy ha azzal sem, netalántán segít valaki. ~ Hogy a fenébe fogok innen kiszabadulni? Nem kéne bántani Yume-t íly módon, hisz ez tisztességtelen és még szemétség is lenne! ~ Gondoltam miközben képtelen voltam bármit is kitalálni a feladat elvégzésére.
- Yume.. - szóltam szinte bocsánatkérő hangon. - Figyelj..! - folytattam lassan. - Ha kitaláltál valamit kérlek segíts nekem is, mert semmi ötletem nincs. - süllyedtem el a szégyenben, miközben arra gondoltam, hogy is voltam képes segítséget kérni attól akivel meg akartam küzdeni? Főleg ha egy nagyszájú kis liba vagyok.
Mivel az akadémián és mellette csak taijutsut tanultam leginkább, így az alap ninjutsu technikákat szinte figyelembe sem vettem, ezért gondoltam, hogy még csak meg se próbálom, önző okokból használni a szabaduló technikát.
~ Milyen röhejes! ~ Haraptam meg az ajkaimat. ~ Ha akarnék se tudnék kijönni...! Nem szeretek ilyen kiszolgáltatott helyzetben lenni...! A fenébe már.. hogy egy ilyen egyszerű helyzetből nem vagyok képes kiszabadulni...! ~ Kezdtem elpirulni, és reménykedtem hogy Yume kitalál valamit.

**Fumetsu Yume** Csüt. Dec. 23 2010, 19:16

Gondolhattam volna, hogy nem fog az a kis harc ilyen egyszerűen menni nemde? Ruken nem hagyott egy csepp időt sem a szökésre, azonnal visszarántott az ablakból és egy röpke pillanatra besötétedett. Olyan volt mintha már éjszaka lenne, azaz alvóidő amit nagyon is szerettem, de most csalódnom kellett, mert amikor kinyitottam a szemem ismét világos volt. Persze sok minden megváltozott körülöttem, de amire leginkább felfigyeltem, hogy hozzá lettem kötözve egy Igihez és nem is akárhogyan. Ruken felvázolta a szituációt, hogy mit érdemes és mit nem érdemes csinálnunk, ugyanis ha valamit rosszul csinálunk könnyen nagy fájdalmakat tudunk okozni a másiknak.
Igi először dühöngni kezdett majd szépen lassacskán, megnyugodott ahogyan azt mindenki szokta egy "lehetetlen" helyzetben. - Legalább teljes munkát végeztetek volna... Jelentettem, majd egy kisebb levegővétel után folytattam. - Ha kettesben hagytatok volna minket akkor talán még élvezném is a dolgot. Egy perverz vigyorral mosolyogtam volna Igire de ez jelen helyzetben lehetetlen volt, mivel háttal ültünk egymásnak és nem mocoroghattunk nagyon.
Kis szünet után Igi ismét megszólalt, de ezúttal hozzám beszélt és lelkesen közölte, hogy még mindég áll a kihívása amire én csak bólintani tudtam, jelezve ezzel, hogy részemről úgyszintén áll még a dolog. Azonban még mindég van itt egy akadályozó tényező amiből ki kellene szabadulnunk. Gondolkozni kezdtem, hogy hogyan tudnánk kijutni belőle, de nem igazán volt ötletem. A dolgokat csak súlyosbította, hogy Igi segítséget kért tőle és nem is akárhogyan. Olyan hangnemmel tette ezt amilyet még eddig ez alatt a röpke kis idő alatt nem hallottam tőle.
- Mi a fenét gondolsz ki vagyok én?! Jelentettem ki a lánynak erőteljesen, majd folytattam. - Ne add fel! Az sosem megoldás. Ha feladsz egy harcot az olyan mintha a büszkeséged adnád fel.
Gyorsan köröztem egyet a fejemmel afféle lazítás képen, majd folytattam tovább a beszédet de immár Daisukera néztem.
- Hé főnök! Gyere és vágd el a drótokat. Pusztán ennyi a feladat. Jelentetem ki egy elégedett mosollyal az arcomon, majd Rukenre néztem. - Hisz hárman vagyunk egy csapat és csak csak úgy tudunk igazi csapatmunkát felmutatni ha ő is segít, jelen esetben elvágja a drótokat.
Szinte biztos voltam a dolgomban, ezért nem is nagyon gondolkoztam tovább a megoldáson, pedig lett volna még pár mód a kiszabadulásra, drasztikusak és kevésbé drasztikusak is, de azokra semmi szükség, hisz itt van a Főnök aki megment minket.

Karin Pént. Dec. 24 2010, 18:38

A sensei semmit sem mondott, vagy csinált, ahogyan a két lekötözött genin szópárbaja tartott, de láthatólag megbékéltek és dűlőre jutottak, amikor is Yume-kun szavaira, a jounin érdekes kíváncsi arcot vágott, majd hangosan elnevette magát. Lassan a könnyeket törölte ki a szeméből, ahogyan a fiúra nézet.
- Vicces fiú vagy...- nevetett- … de ez nem az a feladat! Nem leszek mindig ott, hogy megvédjelek titeket! És jelen pillanatban a ti ostobaságotok miatt vagytok ott és csakis egymásra számíthatok, de a csapat három főből áll, szóval...- sunyi tekintettel nézett Daisuke-ra, ahogyan váratlanul kirúgta a lábait, majd még a levegőben megkötözte őt, olyan gyorsan, hogy nem is láttátok, majd amikor a földre zuhant, a jounin ismét rátok nézett. - Így ni! Egy shinobi gyakran kerül hasonló helyzetbe! A ti ostobaságotok miatt, a társatok is bajban van és csak magára és rátok számíthat, szóval készüljetek fel! Egy percetek van! -kiáltotta el magát! - Ha egy percig nem tudjátok megoldani a helyzetet... - arcára széles mosoly ült ki- … akkor újabb meglepetés vár rátok! - kacsintott egyet, ahogyan innen, rajtatok áll, mit is csináltok!

//A kaland ezen része, a Nawakure no jutsu megtanulására összpontosít! //

**Daisuke** Szomb. Dec. 25 2010, 22:47

~ Remek! Miért nem cselekedtem amíg lehetett? Egyáltalán miért ilyen önfejűek ezek? ~ mérgelődöm magamban, ezt talán másik is láthatják rajtam, ám csak az arcomon. ~ ÁÁáááááááh... Valamit ki kell találnom. Muszály lesz. Nincs kedvem ilyesfajta próbatátelekhez. ~ mérgelődöm tovább. ~ Na jolvan, ki kell találnom valamit. De ahhoz előbb le kell nyugodnom. ~ egyre inkább azon vagyok, hogy lenyugodjam, majd mikor végre sikerül elkezdek azon gondolkozni, hogyan lehetne innen kijutni. ~ Hmm, a kardom nem tudom eléírni, ahhoz túl szoros a kötél. Talán egy kunait. ~ próbálok nyújtózkodni a kunai tartómért, de valahogy az is messzevan. Nem akarok nagyon mocorogni, hiszen éles az a drótkötél, a ruhám pedig vékony. ~ Ez sem fog menni. Talán a chakrámat kéne használnom? Az túl sokáig tartana, csak egy percünk van. ~ miközben a megoldások gondolkozom, fel-fel pillantok a két geninre, hogy kitaláltak-e már valamit. ~ Muszáj lesz valamit a chakrámmal kezdenem, ez így nem fog menni. Ha túl sokat mocorgok a drótok felsértik a bőrömet, esetleg a húsomat is. Ráadásul a katanám is az oldalam nyomja... ~ szétfeszíteni kézzel, meg sem próbálom a drótot, hiszen már így is eléggé vág... ~ Na jó, megpróbálom...~ kicsit behunyom a szememet, megmarkolom egyik kezemmel a drótot, és próbálom a chakrámat belekoncentrálni, bár magam sem tudom mit akarok vele.

**Satsujinki Igi** Hétf. Dec. 27 2010, 10:42

Fejen vágott Yume szavai, kikerekedett szemekkel gondoltam végig azt amit mondott, majd a genin vizsgára emlékeztem vissza. Az emlékeim még frissek voltak így tisztán emlékezhettem Senzai Owaki tanításaira ami nem teljesen a taijutsura épült. Beszélt sokat a ninjutsukról is, de nagy mértékben csak taijutsut tanított nekem, így kicsit nehezemre esett olyanokat felidézni ami egyáltalán nem érdekelt, de mivel a társam nem mondott hülyeségeket ezért erőt vettem magamon hisz, sosem szoktam fel adni, meg is lepődtem magamon hogy egy ilyen helyzetben rögtön feladnám, nem vall rám.
~ Igazad van Yume! ~ Mosolyodtam el miközben a harmadik társunkhoz szólt és igyekezte rávenni hogy szabadítson ki minket. Kíváncsian odatekintettem, de egy szemvillanás alatt ő is csapdába került Ruken által. Nem nagyon esett meg a szívem ezen a helyzeten, hisz újra a régi lettem, és már eszembe is jutott egy ötlet amit rögtön meg is osztottam Yumeval.
- Yume! - szóltam oda teljesen magabiztos hangszínnel. - Nem tudom mennyire emlékszel a ninja akadémián tanultakra, vagy netalántán ismered ezt a jutsut, de ha képes vagy rá akkor, kivitelezzük egyszerre, így mind a ketten képesek leszünk tovább állni! - álltam meg egy csöppet, ~ Remélem nem okoskodó, vagy kioktató jellegű amit mondok! Na de mindegy is, nem érdekel, csak figyeljen rám! ~ ... - de viszont ha nekem nem sikerülne, akkor netalántán olyan tárgyat helyettesíts amivel képes leszel minimális sérülést okozni nekem! - próbáltam elszántan kommunikálni, hogy hallatszódjon a hangomon, "Én bírom a strapát!". - A feladatod a Kawarimi no jutsu lenne, remélem tudod! - reménykedtem képes lesz rá, majd Daisukera néztem és neki is ugyanezt mondtam, hogy próbálja kivitelezni ezt a technikát hátha sikerül megmenekülnünk.
Így hát csak vártam Yume valamiféle jelzésére hogy készen áll és használhatjuk egyszerre a technikát, majd reménykedtem, ha Daisuke ilyen okosnak néz ki, biztos megtudja oldani ő is.
Én csak saját magamat féltettem hisz, nem nagyon emlékszem hogyan is kell kivitelezni, de azért megpróbáltam.
~ Hogy is kell? ~ Haraptam meg az alsó ajkaim majd felpillantottam gondolkozás gyanánt. ~ Mit is mondott Owaki sensei? ~ tűnődtem egy picit míg senki sem válaszolt, majd végig gondoltam. ~ Chakrairányítás? Ááh hogy a csudába is kell? ~ Nevettem magamon magamban, közben látszódott a sensei által hogy erősen töröm a fejemet, ami nem vallhat rám az információk álltal, amit szerezhetett rólunk. ~ Valami olyasmi lehet, hogy chakrairányítással egy tárgyat... hmm! ~ Törtem a fejemet elég erősen. ~ tárgyat, tárgyat... ~ Majd aztán beugrott mit is mondott Senzai az órán. - IGEN! - ordítottam egyet, amire mindenki felnézhetett vagy netalántán a gyenge idegzetűek vagy a rossz lelkiismerettel bírók megijedhettek.
~ Chakrairányítással egy másik tárgyra öszpontosítok, persze legyen azonos súlyú! ....plüsmaci... ~ nevettem.. ~ Na most komolyan! Netalántán egy szék, majd azzal fogok helyet cserélni! ~ Nyeltem egyet. ~ Menni fog! ~
Megvártam Yume jelzését vagy reagálást és ha készen áll akkor, ezzel a gondolatmenettel, megpróbáltam a legközelebbi széket átváltoztatni a saját testalakomra, chakrairányítással, majd helyet cserélni vele, és végül kiszabadulni, de mivel nem nagyon gyakoroltam a technikát így hát csak remélni mertem hogy sikerül nekem. Erősen összpontosítottam, és amit tudtam chakrám felhasználtam erre a technikára. Mivel nem sűrűn kellett chakrát használnom, ezért sose tudtam megbecsülni a megfelelő mennyiségt, így próbáltam azzal az elmélettel "Minél több, annál jobb! és erősen koncentráltam.

**Fumetsu Yume** Hétf. Dec. 27 2010, 13:59

A szabadulásunk kulcsa ott volt a mellettünk álló társunk kezében ami egy kunai képében jelenhetett meg. Szóltam is neki, hogyne habozzon kiszabadítani minket, de következő pillanatban már ő is a földön hevert megkötözve. Ruken még valami maszlagot is elmondott nekünk, hogy "nem mindég lesz ott, hogy megvédjen minket", amire én csak nagyot sóhajtottam. A fiatal sensei kezdett egyre inkább ellenszenves lenni nekem a passzív felfogásával, bár a tanítási módszerei egyensúlyban tartották azt a bizonyos mérleget.
A tényeken nem lehet változtatni, mindhárman csapdában vagyunk, ki kell szabadulnunk mindannyian mindezt egy perc alatt. *Hmm... Ez akár egy igazi helyzetben is előfordulhat tehát érdemes lenne odafigyelni arra ami történik...* Gondolkoztam és látszólag el is határoztam magam, legalábbis ideiglenesen. A fejemet a földön fekvő társam felé fordítottam.
- Kicsit lehettél volna fürgébb is főnök... Mondtam neki szemrehányóan, persze nem a rosszindulat miatt, hanem mert ezt az egészet egy nagy játékként fogtam fel. Visszafordítottam a fejemet az alap helyzetébe, majd Igi kezdett el beszélni. Ezúttal neki is eszébe jutott egy ötlet amit közölni is próbált velem, de egy kicsit nyakatekertre sikerült formáznia a mondandóját. Legelőször azt hittem, hogy azt akarja, egyedül szabaduljak ki ezzel fájdalmat okozva neki, de kiderült, hogy a terve nem más mint a Kawarimi technika egyszeri alkalmazása.
- Ez egy jó ötlet Igi! Jelentettem ki a lánynak, ahogyan elkezdtem felidézni a Ninjutsukról tanult tudástáram végtelennek tűnő üres, pókhálósodó sorait. *Hehehe... Milyen kár, hogy egy cipőben járok a lánnyal, de egyszerre érdekes is. De azthiszem a Kawarimi még megyeget valahogyan. Csak kell valami tárgy amire kicserélem magam vagy mi...* Gondolataimban elmerülve a termet nézegettem ideális tárgy után miközben megláttam azt amit a főnök alkot éppen a földön. Láthatóan megmarkolta az egyik kezével a drótot és chakrát irányított bele. Ekkor ugrott be hogy mit is mondott Ruken legelőször. *"A feladat lényege, hogy kiszabaduljatok, de nem simán. A Szabaduló technikát alkalmaztok, azt már tanultátok az akadémián igaz?" Hát persze... Tudtam, hogy nem lesz ilyen egyszerű a dolog, de teszek róla, hogy minden jól menyen!* Lelkesítettem fel magam kellően, majd pedig a fejemet szépen lassan Igi felé fordítottam, nem tudtam teljesen mozgás nélkül ezét úgy próbáltam, hogy csak nekem fájjon a dolog. Amikor sikerült megpillantanom őt, láttam hogy már készen áll alkalmazni a Kawarimit, már csak rám vár.
- Állj le Igi! Szóltam rá a lányra határozottan. - Lehet, hogy kiszabadulunk a Kawarimivel, de biztos vagyok benne, hogy nem ez a megoldás. Nincs időm elmagyarázni, tehát tedd azt amit mondok! Érintsd meg a drótot ami fogva tart és irányíts valahogyan bele chakárt és próbáld meglazítani vele a kötéseket! Jelentettem ki a lánynak, ahogyan visszafordítottam a fejem és én is hozzákezdtem a munkálatokhoz. Amint megfogtam a drótot, egyből megpróbáltam chakrát belevezetni, hogy meglazítsam azokat a kötéseket ami minket egymáshoz köt és ami a fájdalom fő kiváltó oka lehet. *Nem vagyok túl jó az ilyesmiben, és amint látom Igi sem, de remélem két fél kihoz most egy egészet!* Nem tudtam, hogy jól csináljuk e a dolgot, de abban biztos voltam, hogy Daisuke lesz az aki többnyire megfog minket, vagy engem menteni a gondolkozásával.

Karin Szer. Dec. 29 2010, 23:48

Daisuke próbálkozása, mondhatni kudarcként volt elkönyvelhető. Bár neki volt a legkönnyebb dolga, mégis hihetetlenül primitíven kezdett hozzá! A drótba vezette chakra, szinte azonnal megszorította a kötelet, melyek a fiú bőrét felsértve apró kis vágásokat hoztak létre a testén, miközben a rhája is elszakadt, bár ez a jelenlegi pillanatában a legkevesebb volt neki! Ruken pedig csak egy pillanatra nézett le a geninre, ahogyan nem is törődött vele tovább, jobban érdekelte a kis páros.

Igi taktikáját Yume elutasította, méghozzá helyesen, ahogyan Ruken karba tett kézzel nézte őket, miközben lágyan felsóhajtott, ahogyan a genin fickó elmondta a tervét.
- Jó irányba haladtok!- szólalt meg a jounin- A kawarimi no jutsu ilyen helyzetben nem alkalmazható! Annak a technikának a lényege a megtévesztés! Mielőtt elkaptalak volna tieteket, ha akkor használjátok, sikerrel járhattatok volna vele, de ilyen esetben nem fog működni azt hittem tudjátok? -mondta csalódottan, ahogyan ugyanúgy járt, mind Daisuke, bár inkább rosszabbul! Nem őrá, hanem Igire fonódott rá a drót még jobban és még erősebben, ahogyan a lány felszisszent, ami elég volt a terv leállításához. - Még 40 másodperc! -közölte az idött Ruken!

**Daisuke** Vas. Jan. 02 2011, 12:34

~ Ez így nem fog menni, valami mást kell kitalálnom. A drótok túlságosan is érzékenyen reagálnak a beléjük vezetett chakrára. ~ gondolkozom továbbra is a megoldáson.
~ Szabaduló technika... vajon mi is a pontos neve? Azt hiszem, hogy Nawanuke no Jutsu... ~ tűnődöm a jutsu nevén, de eszembe jut, hogy telik az idő és jelenleg ez a leglényegtelenebb dolog, amin törhetem a fejem.
~ Nem tudom, hogy pontosan hogyan is működik ez a jutusu, de mintha olyasmit hallottam volna, hogy a kötélbe kell irányítani a chakrát. De az előbb ezzel csak rosszul jártam. ~ hosszú gondolatmenetem közben fel-fel pillantgatok a két társamra is, hogy ők hogyan boldogulnak a feladattal.
~ Talán alkalmazhatnám a Henge no Jutsut? Nem, az lehetetlen. Nem tudok kézjeleket használni. Talán... ~ Ekkor eszembe jutott valami.
~ Mi lenne ha... ~ elkezdtem vizslatni a szememmel a dróthuzalt, mellyel le vagyok kötözve esetleges kötés pontok, csomóg vagy egéb hasonló dolog után. Ha találok ilyesmit akkor a chakrám ismét megpróbálom jóval kisebb mennyiségben belvezetni a drótba, de most nem csak egszerűen belevezetem, hanem a kötéspontot, csomót vagy egyebet célzom meg vele és próbálom kilazítani.
~ Így talán sikerülhet, ha nem, akkor ez fájni fog... ~ Ha elkezd ismét szorulni a kötés azonnal abbahogyan amit csinálok.

**Satsujinki Igi** Pént. Jan. 07 2011, 18:45

Végig hallgattam figyelmesen Yume-t, és egyszerűen elvetettem a tervemet. ~ Hát szép.. ~ Kezdtem el mérgelődni. ~ Pedig épp nagy nehézségek árán kitaláltam valamit, erre helytelen amit tennék, hisz nem gondoltam végig teljesen! ~ sóhajtottam... ~ Jellemző.. ~ Néztem le magamat, majd végül Yume ötletét próbáltam előnyben részesíteni, de amint sikerült volna még talán elkezdeni is, amikor Ruken megszólalt, és odapillantva láttam ahogyan karbatett kézzel áll és kioktakt minket, egyuttal Daisukera is rá tekintettem akaratlanul és láttam hogy szorul a kötés rajta.
Szinte ösztönszerűen megijedtem, mert ahogyan éreztem vagy gondoltam "Női megérzés", Yume már csinálta javában amit eltervezett. Ruken amint befejezte a mondandóját ahogyan azt súgta a nem tudom hanyadik érzékem, a kötés jobban összehúzódott, úgy ahogyan a sensei mondta még az elején.
Én voltam Yume próbálkozásának elszenvedő alanya, ami nem volt kellemes hisz éreztem hogy kissé belemar a húsomba. Felszisszentem amit Yume is meghallhatott és ezáltal be is fejezhette a technika alkalmazását.
Majd odaszóltam. - Te Yume, figyelj már oda kérlek! - próbáltam nagykislányosan rá világítani a tényre hogy ha bármiféle próbálkozást akar véghez vinni, annak én iszom meg a levét ha kudarcba fullad, de gondolom ezzel tisztában volt, csak a mérgem miatt mondthattam, meg persze alap női felháborodás a férfiakkal szemben.
Mérgelődtem tovább ami mégjobban elvonta a figyelmemet és nem voltam képes semmit sem kitalálni a feladat sikeres elvégézéshez.
- AAAjjjhh! - szinte ordítva mondtam ki. - Képtelen vagyok bármit is kitalálni... - fújtattam egy kissé a dühtől. - Nem érdekel! - majd amint ezt kimondtam kissé eréjesen, próbálkozásom közepette megfeszültem a kötésnek és ahol próbált belém marni a drót ott igyekeztem a legjobb tudásom szerint chakrát vezetni bele, hogy enyhüljön a drót anyagszerkezete és egyszerűen elszakadjon.
Abban a röpke pillanatban nem törődtem a másik csapdába esett társammal, mert forrt bennem a tehetetlenség gondolata, kétségbeesésem közepette, és idegtől elvakulva próbáltam kiszabadulni, kissé nyögve a feladat elvégéséhez, ami a fájdalmam jelét mutatta.
Szerencsére az akadémista években a tanárom megtanította a fájdalmak elviselésére, de azért mindennek megvan a határa.
Így hát erőből és némi chakrakontrollal próbáltam önző módon kiszabadulni, nem érdekelve a büntetéssel és a társammal, ami meglepő lehetett kivéve annak aki netalántán tud némi információt rólunk, az az a sensei.

// Bocsánat a késésért, semmi ötletem nem volt mit írjak! Igyekszem legközelebb több fantáziát belevinni és jobban odafigyelni. Bocsi az off-ért! //

**Fumetsu Yume** Szomb. Jan. 08 2011, 14:39

A chakra irányítása a kötélbe mely fogva tartotta Igit és engem, nem igazán jött be. Próbáltam vezetni benne a chakrát, hátha történik valami hatalmas, megmagyarázhatatlan dolog, de nem így lett. A kötél ahelyett, hogy meglazult volna sokkal inkább megszorult méghozzá Igin. A lány egy pillanatra felnyögött és én azonnal leálltam, mert tudtam hogy baj van. A kötés mely Igit vette körül igencsak megszorult, már-már majdhogynem a ruháit is levágta róla. *Fenébe... ha nem idegesítene engem is ez a kötél dolog, akkor már csak azért is irányítanám a chakrát, hogy szoruljon a kötél hátha a ruhája...* Itt abbahagytam a gondolatmenetet, mert Ruken következett. Ő magyarázta el, hogy mi a tényállás illetve, hogy még menyi időnk maradt hátra.
*Remek. Kezdek kifogyni az ötletekből és a lehetőségekből. Már csak két dolog van amit meg tudok próbálni. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik a kettő közül be fog válni.* Gyorsan lerendeztem magamban az ötleteket, miközben Igi szinte őrjöngött. Látszott rajta, hogy ő sem csípi ezt a helyzetet ahogyan kezdem én is kényelmetlenül érezni magam. A lányból csak úgy sugárzott a chakra, ahogyan a testén keresztül közelítette meg a drótot a chakrájával és vezette bele.
- Nagyon jó, hogy ilyen mérges vagy, de ha fej nélkül mész neki a feladatnak, csak rosszabb lesz a helyzet! Jelentettem ki normális, kedves hangnemben, ahogyan én sem tétováztam tovább mert az a 40 másodperc az csak 40 másodperc. Elkezdtem használni a chakrámat, azonban most nem a kötélbe vezettem, hanem egészen más helyre, egészen pontosan a csuklómra erősített kunai kivetőre. Még ma nem használtam így biztos hogy van benne egy kunai amit a kezembe tudok így csúsztatni. Amint a kunai a kezemben van, egy erős és határozott mozdulattal elvágom ott a kötelet ahol elérem a kunaial.
Nem vagyok egy nagy jutsu használó, és talán így a magam módján ki tudok jutni minden csapdából. Persze az is előfordulhat, hogy Ruken egy gyors mozdulattal elveszi a kunait vagy mit tudom én mi fog történni, így ha nem jön össze a kötél elvágása akkor áttérek arra az alternatív megoldásomra, amit az előző hibámból tanultam. Ez a megoldás pedig nem más mint a fordított elmélet. Mindeközben Igi próbálkozásának is meglehet az eredménye. Amennyiben úgy sem sikerül kiszabadulnunk el mondom neki, hogy mit kell tennie, mert nem akarom az én próbálkozásommal rontani az ő helyzetét.
- Figyelj Igi! Van egy ötletem. Csak tedd azt amit tenned kell. Jelentettem ki, majd felvázoltam neki a tervemet.
- Ha az előzőekben a chakra, kötélbe való belevezetésével megszorult az, akkor ha abból eltávolítjuk elvezetjük belőle, akkor elméletileg meg kell hogy lazuljon... Most csináld! Adtam ki a parancsot (?) a lánynak ami egy kicsit zavaró lehetett a számára, hisz eddigiek alapján ő nem az a lány aki csak úgy engedelmeskedik a parancsoknak, pláne ha én adom azt.

Karin Hétf. Jan. 10 2011, 10:30

Daisuke első próbálkozására megfeszült ugyanúgy rajta is a kötél, ahogyan okos meglátással, nem az egészbe, hanem csak egyetlen egy pontot keresve, próbálkozott. A csomót pedig gyorsan meg is találta, pont a mellkasánál volt és belekezdett a tervébe. Ugyan a kötél egy pillanatra megfeszült rajta, a következő pillanatban már lazulni kezdett, ahogyan tíz másodperc múlva a kötélcsomók lehullottak róla és ő immáron szabadon állhatott fel. Ruken csak a geninre nézett, ahogyan elmosolyodott, majd vissza a másik két díszpintyre.

Eközben Yume és Igi, hát elégé érdekes arcot vágva magukba szállhattak egy pillanatra, hogy a társuknak sikerült, de Ruken azon jele, hogy csendre utasította Daisuke-t, egyben azt is jelentette, hogy nem árulhat el semmit. És Yume apró kis terve, mely a kuni-hoz kötődött? Nos elég rossz, vagy számára rossz vége lett. Egy másik kunai kés egyszerűen kiütötte a kezéből a sajátját, ahogyan mély sebet ejtett a genin kezén, örök jelet hagyva rajta, hogy megtanulja a dolgot.
- Még 25 másodperc!- hallották a jounin hangját, ahogyan az ellentétes gondolkodás és a rivalizálás meglátszott rajtuk, főleg a hasonló vérmérsékletélt, ami a lehető legjobban most jött ki, egy ilyen helyzetben. Yume terve a kötélből eltávolítani a chakrát, míg Igi-é, abba vezetni. Az eredmény mi lett? Yume szinte felkiáltott a fájdalomtól, ahogyan egy hatalmas tapsolás zökkentette ki a kunoichit a tervéből. - Lejárt az idő. Elmondom a technika lényegét! -közölte velük, ahogyan rájuk nézett.

- A technika lényege chakra adott tárgyba irányítása és mozgatása. -kezdett bele- A ninja kötelek könnyebben reagálnak a chakrára de ez azt is jelenti hogy ahogyan éreztétek, ha simán belevezetitek a chakrátokat, akkor annak tulajdonsága növelitek csak meg. A ti feladatotok azt lett volna, hogy a csomóba vezetve, ott mozgásra bírjátok a kötelet, aminek az eredménye az lett volna, hogy a kötél meglazul. A ti szinteteken, elégnek kellett volna lennie egy percnek. De tévedtem! Szóval kaptok még fél percet, hogy sikerüljön!

//Rendben! Daisuke felírhatja a technikát az adatlapjára! A dcemberi ch szintből vetted, mert akkor kezdtük el, szóval erre a hónapra, még jön majd egy technika nektek! Yume- Igi... hajrá!//

**Daisuke** Hétf. Jan. 10 2011, 15:05

A chakrám a kötél egy pontjába, ami jelenleg, szerintem, a leggyengébb pont volt, először amikor hozzáláttam, ismételten csak megfeszült, ám körübelül egy másodpercel később már nem hogy feszülni kezdett, hanem lazulni. ~ Hm, tehát ez a lényege, mivel a kötél chakra érzékeny, ezért ha az egészbe vezetem a chakrát, az annak a hatására összehúzódik. ~ folytatok le egy kisebb összegzést a fejemben, miközben tápászkodok fel a földről és végignézem magam sérülések után. ~ De, ha egy pontba vezetem a chakrát, azaz jelen esetben a csomóhoz, akkor az meglazul. Hasznos technika. ~ Amint végiggondoltam, kicsit elindultam a genin páros felé, hogy segítsek nekik kicsit, s mikor számat szólásra nyitottam volna Ruken intett, hogy erre maguktól kell rájönniük, válaszként biccentettem egyet, hogy értettem és pár lépést hátrébb léptem. ~ Úgy emlékszem, hogy Igi azt mondta, nem igazán ért a ninjutsukhoz, ebből kfolyólag úgy hiszem, hogy nem igazán jó a chakra irányítása. Nem lesz könnyű neki ezt megoldani. ~ az idő hamarosan lejárt, és Ruken elmondta, hogy hogyan is kellett volna csinálniuk. Aztán kaptak még fél percet, hogy teljesítsék a feladatot. ~ Csak sikerüljön nekik, nincs kedvem miattuk még valami fölösleges próbatételhez... vagy ilyesmihez ~ reménykedem, hogy sikerül kiszabadulniuk a megadott időn belül. ~ Bár... ha jobban belegondolok, nem volt olyan haszontalan ez a kis "eddzés". De biztos vagyok benne, hogy a következő nem lenne ilyen egyszerű... ~ közben figyelek, hogy mennyire sikeresek a feladatban.

**Satsujinki Igi** Kedd Jan. 18 2011, 09:09

~ Nevetséges próbálkozás, hihetetlen. Miért kell ilyeneket csinálni? ~ Mérgelődtem, miközben a próbálkozásom nem hogy előre, még hátráltatni se hátráltatott, de mint mindig, ennek is a végére érek valahogy, így hát folytattam.
Yumenak volt egy ötlete, amit megpróbált, de a sensei gyors reakciójával övezve rögtön félbe is szakított a fiatal törekvéseit. Nem láthattam, csak Ruken mozdulása keltette fel a figyelmem, ami kicsit kizökkentett a szánalmas próbálkozásomból, majd szólt, hogy 25 másodpercünk van hátra, amivel nem törődtem, hisz bíztam magamban, és a chakrakibocsájtásom sikerében.
Yume valami mással próbálkozott ezuttal s engem is utasítani akart erre, de ez csak jobban feldühített és gondoltam magamban. ~ Miért is hallgassak rá ha ő kevert bele ebbe a helyzetbe? Még mit nem..! Soha..! ~ Így hát folytattam törekvéseimet hogy tehetetlen helyzetemből valahogyan kiszabaduljak. Az elmondása szerint most teljesen ellentétes dolgot csinálunk, tehát ennek nem lesz jó vége, csak még nem lehetett tudni kinek a részéről. A hangból ítélve rosszat tettem vele s ezzel válaszolt is a két ellentétes próbálkozás következményére, így hát alábbhagyott a koncentrációm, Ruken mintha kánonban Yume reakciójával tapsal szakította meg a technika helyes elsajátításának szerencsétlenkedését.
Rögtön rá is figyeltem, bocsántot pedig nem kértem. ~ Engem ne utasítgasson senki, nem vagyok senkinek sem a beosztotja, valamint ilyen nevetséges technikákat elsajátítani? ~ Húztam fel az orromat, miközben a senseire figyeltem, és elárulta a technika helyes lépéseit.
Az elmondása szerint, nagyon egyszerű a feladat, amire felcsillant a szemem, de nagyképű hozzáállásom mindig meghozta a kívánt eredményt, de azért megpróbáltam, hátha most mellém áll a szerencse.
~ Na jó... Próba cseresznye! Ha nem sikerülne, szétverek mindenkit! ~ Az elszántság és a harcolási vágy mutatkozott az arcomon, és Yumehez szóltam. - Most már nem lesz nehéz kivitelezni, el ne ronsd te balfék! - alacsonyítottam le, mintha én jobb lennék, jobb helyzetben, ügyesebb technikák birtokában, nagyobb ranggal.
Meg nem várva a reagálást, megkerestem a csomót, és nagyot nyelve ránéztem, és megpróbáltam felé irányítani a chakrámat. Az volt a baj, hogy még mindig dühös voltam, a helyzet és a társam parancsolása miatt, így hát nem volt tökéletes a chakrakoncentráció és irányítás, ezért néha néha félre is ment, ami miatt meghúzhatta a kötelet, persze én ezt nem tudhattam, hisz minimálisra csökkentettem a chakra felhasználást, mert az előbbi próbálkozásom sokat elvett tőlem. ~ Sosem voltam jó a chakrakoncentrációban, és annak megbecsülésében mind mennyiségileg mind pedig hasznosságilag! ~ Gondoltam végig és próbálkoztam míg el nem fogyik/fogyott a chakrám.

// Nem mindenkinek sikerülhet másodjára sem! Vagy akár örökké valóságig próbálkozhatna valaki ezzel, ha egyszerűen nem megy neki, szóval a mesélő eldönti hogy képes voltam e sikeresen végrehajtani, avagy sem! Kell egy kis változatossák a sok tehetséges ninjanövendék közé! "Nem Naruto beütés!" //
// Bocsássatok meg hogy későn írtam, sok volt a dolgom, és egyszerűen nem fértem gép közelbe, mert nem voltam itthon, meg ha itthon is voltam, az energiám egyenlő volt a nullával! Bocsánat az offokért is! Sad

//

**Fumetsu Yume** Kedd Jan. 18 2011, 17:41

Két út volt arra hogy kiszabaduljak a fogságból, vagyis inkább két terv volt a fejembe, mert tudtam, hogy az első amivel próbálkozni fogok az kockázatos, sőt talán egy kicsit szemtelenség is, de ez nem igazán érdekelt. A kunai a kezembe csúszott és már neki is szorítottam a kötélnek, azonban egy másik kunai kiverte a kezemből az enyémet ezzel még a kezemet is megsebezve. Egy pillanatra elhúztam a számat amikor sérülést éreztem, de utána inkább viccet csináltam a dologból.
- Ó ne már Ruken... Ez a seb tök felesleges volt, nem lehetett volna helyette inkább egy vállveregetést adni? Kérdeztem vicceskedve, mert a seb engem ugyan ebben a pillanatban nem igazán zavart. Volt már nagyobb sérülésem is, így valamennyire tudtam kezelni a fájdalmat. Egy pillanatra a fejemet ekkor a vállam felé fordítottam, majd elmélkedtem azon az időn.
A kis elmélkedésből az zökkentet ki, hogy a társunk... ööö hogyan is hívják? Na mindegy, a főnök sikeresen kijutott a kötél rabságából és életvidáman pattant fel és tett lakatot a szájára. Ruken hamar elmagyarázta nekünk, hogy mit rontottunk el és, hogy mit csinált a főnök jó ezzel rávezetve minket arra, hogy hogyan is tudunk kijutni ebből a helyzetből. Igi is belelkesedett halhatóan és ezúttal már arra is volt elég ereje/bátorsága, hogy egy kedves megjegyzést is tegyen felém amin én csak elmosolyodtam.
- No lám, az előbb még nyögdösni is alig tudtál a kötél szorításától erre most még bátran le is szólsz engem? Itt sóhajtottam egy nagyot, majd hátradűltem, egészen pontosan nekidűltem Igi hátának, hogy ezzel egy kicsit kényelmesebb legyen nekem és valamivel kényelmetlenebb legyen neki, majd a fejem felé fordítottam és halkan súgtam valamit a fülébe.
- Oreo daredato omoitegaru?! (Mi fenét gondolsz ki vagyok én?) Itt elmondtam volna a lánynak megint a kis monológomat amit a bemutatkozáskor is hangoztattam, de most inkább visszahelyeztem magam az előző testhelyzetbe.
- Fenébe... úgy tűnik komolyan ki kell szabadulnom. Mondtam ki, majd chakrát kezdtem el koncentrálni egy adott pontra, egy adott pontra ami nem más volt mint a csomó, amit Ruken is emlegetett. Megpróbáltam a chakrámat állandó szinten tartani, majd addig irányítani belé amíg meg nem lazul az és le nem hullik rólam, illetve a mögöttem lévő lányról.

//Nálam is ugyan az mint Iginél, vagyis az első fele Smile

//

Karin Szomb. Jan. 22 2011, 11:49

//Bocsánat a késésért! //
A két genin még mindig próbálkozott, ahogyan immáron tisztában voltak azzal is, mi a helyzet, mit kell csinálniuk, de ugyanakkor megérteni és csinálni két különböző dolog. Ami elméletben könnyű, az gyakorlatban néha hitetlenül nehéz, de azért ez egy alap technika volt, nem nehéz, csupán a ninjutsu megértésének egyik fajtája, szinte minden shinobi egyik alaptechnikája, még az is csoda volt, hogy miért nem tanították az akadémián a diákoknak. Na de a lényeg ennél fontosabb volt.
Yume első szavai Ruken-hez szóltak, ahogyan a jounin elmosolyodva nézett a megkötözött tanulóra. Majd lágyan becsukva a szemét felsóhajtott, hogy ezt is megmagyarázta kögopaku tanítványának.
- Nem! Ha ez éles helyzet lett volna, a fogva tartóid már elvágták volna a nyakad! Ne feledjétek el, hogy minden ilyen gyakorlásnak megvan a lényege. A mestereitek felkészítenek titeket, hogyha az életben ilyen helyzetbe kerülnétek, véletlenül se akkor keljen rájönnötök a dolgokra. A nagyvilágban egy másodperc figyelmetlenség vagy trehányság az életekbe kerülhet! -nézett le rátok, ahogyan a kezedre mutatott- Nem volt ötlet, de túl figyelmetlen voltál. Ha sikerrel jártál volna úgy, hogy nem veszem észre, akkor még átengedtelek volna ezen a teszten, de így, most, azzal a sebbel a kezeden örökre figyelmeztetlek, hogy mivel jár, ha nem figyelsz oda a feladatodra és könnyelműen cselekszel!- oktatott ki, ahogyan a kötelek meghúzódtak a geninek, hála Igi-nek, ahogyan az idő csak telt.
- Már csak tíz másodperc!- halottátok újra Ruken hangját, ahogyan a kötél hirtelen lazult és rájöttetek, hogy hogyan is kelet. Egyszerre kelet a technikát használnotok, ahogyan eddig hiába lazította meg az egyikőtök, a másik azonnal ráhúzta a sajátjával. De akkor a két chakra egybeforrt s együttes erővel váratlanul és hitetlenül gyorsan meglazította, majd két másodperc múlva le is húlt rólatok a kötél. - Na ideje volt már! Hét másodperc! Ez elég közel volt...- nevetett fel a sensei- ahogyan végre mind a hárman szabadok voltatok.

//Mind a ketten felírhatjátok a Nawakura no jutsut-t az adatlapotokra! //

**Daisuke** Pént. Jan. 28 2011, 18:04

//Bocsi a késésért, nem vettem észre, hogy írtatok 0.o//

Végre, kezdenek rájönni, hogy hogyan is kell ezt, bár így, hogy elmondta nekik Ruken, még jó, hogy kezdik kapiskálni, bár Yume előbb egy kunaial akarta kivágni magukat, de a Sensei lefegyverezte őt, hiszen nem ez volt a feladat. De valóban, ha ez éles helyzet lett volna, lehet, hogy nem csak a kunait célozta volna meg a fogva tartó. A továbbiakban is csak csöndesen nézem, ahogyan küszködnek a jutsuval, ám eszembe jutott valami; Mivel ketten vannak, de csak egy csomó így egyszerre kellene alkalmazniuk a jutsut, ezt el is akartam mondani nekik, de közben beugrott, hogy Ruken nem akarja, hogy segítsek nekik, így nem tettem. De nem is kellett, hiszen nem sokkal később maguktól is rájöttek a megoldásra, a kötél el kezdett lazulni majd teljesen kioldódott. - Végül is, mindegy, hogy mennyivel mennyivel nyer meg valaki egy versenyt, így is, úgy is nyer az illető. - [color=orange]jegyzem meg az orrom alatt. Közben eszembe jut, hogy Yume "főnök"-nek szólít[/color]. - Szép volt fiúk! Illetve, lányok. De Yume, mi is ez a "főnök" megnevezés? - gratulálok és kérdezek rá a dologra.

**Satsujinki Igi** Hétf. Feb. 07 2011, 09:40

Mérgelődtem Yume hozzászólásán és a próbálkozásaim párhuzamával, még hogy így beszólt nekem. ~ Én nyögdösni? Adok én neked csak szabaduljunk ki! ~ Csillant fel a szemem egy esetleges pofon miatt, amit küldhetek majd Yume arcára miután kiszabadultunk. Majd éreztem egy kis kényelmetlenséget amit gondoltam nem Ruken vagy Daisuke miatt következett be, hanem a nagyképű kis társam miatt akivel csapdában vagyok. Majd ezt követően sugott nekem valamit, amin meglepődtem egy kissé és alábbhagyott a dühöm, inkább a kíváncsiság az ami elkezdett engem gyötörni.
Ez után kissé elgondolkozva, valamint megilletődve nem próbálkoztam, majd Yume újabb megszólalása zökkentett ki engem a semmibe bámulásból, így hát ha úgy nézzük egyszerre próbáltuk meg a technika kivitelezését, és úgy vettem észre sikerrel, amit hamar le is lombozott a következmény, hisz mind a kettőnkön meglazult a kötél, de még nem teljesen, hisz össze vissza vagy itt vagy ott szorult egy kicsit. Eközben Ruken neki állt Yumenak valamit hadoválni, miközben mind a ketten azon voltunk hogy sikeresen szabaduljunk, majd végül meghozta a gyümölcsét a sok próbálkozás és mérgelődés.
Én szinte felordítottam hogy sikerült, de nem hagyta el a számat hang, csak látszódott rajtam a diadalittas vigyor, amit mindenki felé mutattam, miközben álltam fel.
Daisuke szövegelésére nem nagyon figyeltem, csak annyira hogy gratulált nekünk, mármint csak a sajátomra figyeltem, hisz mikor Yumet is megdícsérte és hozzá szólt, akkor én flegmába átmentem és a kezemet összetéve, ejtettem egy lenéző hangot, ami biztosan úgy eshetett neki ahogyan nem akarta.
- Pff.. - Néztem el Yume-tól. Majd eszembe jutott a kérdése amit még a technika kivitelezésének közepette vágott a fejemhez, majd odaléptem hozzá ha netalántán felállt és megragadtam a nyakánál a ruháját, persze csak ha engedte, és magyarázni akartam neki, de csak ennyi jött ki belőlem.
- Még hogy...! - próbálkoztam valami lenéző, megszégyenítő szöveggel, de nem nagyon jött össze, hisz a jóképűsége vágódott az arcomba és elég nehezen ment így. - Azt hiszed...! - Próbáltam fenyegetően fellépni, de nem nagyon jött össze, majd ráhagytam az egészet. Sóhajtás közepette engedtem el a ruháját és léptem el tőle majd gőgös mozdulattal megint karba tett kézzel álltam és vártam a reakciókat.
~ Még szép hogy sikerült nekem, hisz nekem mi nem sikerülhete? ~ Dícsértem magamat, hogy eltereljem a figyelmem az idegesítő helyzettől, de nem nagyon jött össze, így hát látszódott rajtam hogy kényelmetlenül érzem magam. ~ Majd még ezért kapsz Yume! ~ Néztem rá mérgesen, de mégis inkább kihívóan.

**Fumetsu Yume** Szer. Feb. 09 2011, 08:31

Chakrát koncentráltunk mind a ketten, Igi valamint én is és végre együtt dolgoztunk egy közös célért, bár igaz hogy kis cél, de akkor is együtt tudtunk működni egymással egy rövidke pillanatig. Ennek a kétfős csapatmunkának meg is lett végül az eredménye, a kötél mellyel egymáshoz lettünk "ragasztva" végül lejött rólunk és újra szabadok lettünk. Egyből felálltam és meg sem hallva azt amit Ruken mondott nekem, körülnéztem és egy pillanatra pár lépéssel el is távolodtam a többiektől. Miért volt ez jó? Megláttam a teremben egy rongyot és ahhoz sétáltam oda. Amikor oda értem, szakítottam belőle egy nagyobb darabot és bekötöztem vele a kezemet. A kötést nagyon egyszerűen és könnyen tettem fel, hisz már tudtam hogy kell, a legutóbbi alkalommal a sok szerencsétlenkedés után megtanultam. Amint kész lettem vele, visszasétáltam a többiekhez, majd Daisukera figyeltem és szavai után a kezemet egyből a fejemhez kaptam és nevetni kezdtem.
- Nem hallottam a nevedet és a pillanatnyi helyzetben gyorsan meg kellett szólítanom téged nem? Na sebaj főnök, ez most már
rajtad marad. Egy széles vigyorral jeleztem a fiúnak, hogy ezt komolyan is gondoltam. Mindezek után Igire néztem aki erélyesen fújtatott egyet, majd a nyakamnál megfogta a ruhámat és valamit mondani akart. Valamit biztosan mondani akart, de nem igazán jött ki a száján semmi értelmes, vagy éppen szidó mondat, majd elengedte a ruhámat és arrébb lépett egy kicsit. Láthatóan zavarban volt és én persze nem voltam ezt rest kihasználni.
- Tudod ilyenkor egész aranyos vagy! Jelentettem ki, egy kósza vigyorral az arcomon és kíváncsi voltam, hogy mi fog történni. Két dologra tippeltem ekkor, vagy fülig elvörösödik mint a legtöbb lány ilyenkor, vagy erőt vesz magán és vagy visszaszól egy csípőset, vagy visszaemleget mi a harcunkat. Mindezek után Rukenhez fordultam.
- Most hogy teljesítettük ezt az elvárásodat is, elkezdhetünk végre küldetéseket végrehajtani? Kérdeztem tőle, hisz ez volt az a téma ami leginkább érdekelt engem, más nem igazán. Szívesebben mentem volna már a legelején is küldetésre, minthogy itt bent gubbasszak megkötözve. Fejlődni akartam, hisz van egy célom melyet el akarok érni, valamint mindezek mellett egy másik is melyet nem osztottam meg még a többiekkel. Egy cél, melyben a főszerepet egy nő játssza, egy igenis furcsa nő.
*Az élet, olyan mind a tenger, csodaszép és hullámzó! Mindig van alapja és teteje, de állandó és megunhatatlan! De elég egy apró festék és máris más színűvé lehet varázsolni, de hogy te milyennek látod a színét, a mintáját az rajtad áll... Igaza van, de majd én leszek az a festék aki megváltoztatja az ő tengerének színét!* Jelentettem ki magamban, ahogyan immáron visszatértem a jelenbe és a társaimat néztem.

Karin Pént. Feb. 11 2011, 14:27

//Bocsánat a késésért! Azonnal írtam, mire rájöttem, hogy elmaradásom van nálatok! //

Ruken barátságosan és elégedetten elmosolyodott azon amit látott, ahogyan egy pillanatra Daisuke-ra is ránézett, majd visszafordulva csak nézte a két civakodó gyereket. Bár Yume utolsó és egyben talán a genineket legjobban foglalkoztató kérdés hallatán csak a tenyerébe temette a nevető arcát, majd megpróbálva komolyabbra fordítania magát, csak nehezen lendült a holtponton.
- Természetesen! A küldetések során megtanuljátok a shinobi lét alapjait és a tapasztalat szerzés közben a csapatmunka alapjait is elsajátítjátok majd. Bár nem mondtam, de nemhiába letettek egy csapatba osztva. Egy shinobi esetén fontos az egyéni tudás, de mindennél élőrebvaló a csapatmunka. A küldetéseket csapatokban hajtjuk végre, megkel bíznunk egymásban és a társainkban is. - mosolyodott el- A következő hónapokban, években majd rájöttök mire is gondoltam. - nyúlt be a ruhája alá, ahogyan egy tekercset vett elő- Sejtettem, hogy hamar végzünk, ezért mára el is vállaltunk egy apró kis küldetést! -nyitotta ki a tekercset- Áh... igen... igen! -nézett rátok mosolyogva, ahogyan eltette a tekercset, miután elolvasta. - A földesúr séfje felkért minket, hogy elhozzuk a nem messze élő óriás kondorkeselyű egyik tojását, mert a földesúr holnap tojásos rántották akar majd enni és ehhez csak ez az ínyencség elég neki!- mosolygott, ahogyan halványan megjegyezte. - Bár egész nap rajta ül és akkora mind egy megtermett ember és állítólag gyerekekkel táplálja majd a fiókáit is....- nevette el magát, bár látszott rajta, hogy nem viccelt az előbb.

Ajánlott tartalom