Kiképzőterepek

Néztem, ahogy a társaim keményen edzettek, de körülbelül 20 perc után belefáradtam. Mivel társaimat nem érdekelte a kunaiom leugrottam a fáról és felvettem azokat. ~ Mit csináljak, amíg a gyönyörűségem és a hiperaktív 3. kerék próbálkozik? ~ Gondolkodtam, amikor remek ötletem támadt. Elővettem a dobókéseket és a földbe próbáltam állítani őket. 5-10 próba után rájöttem, hogy körülbelül 45 fokban lefelé dobva bele áll a földbe. Mikor 15-20 alkalommal egymás után sikerült hibátlanul beleállítanom, kinéztem egy fát és abba kezdtem el dobálni. Legalább ötvenszer próbáltam neki dobni és csak akkor sikerült egyszer véletlenül beleállítanom, utána még vagy 30 próbálkozás, akkor már 3 egymás után bele tudtam állítani a fába a késeket. További próbálkozások, ezt már nem nagyon számoltam, után végre megtaláltam a tökéletes módszert, így annyiszor tudtam a fába dobni a késeket, ahányszor akartam. Körülbelül fél óra telt el így. Mivel ezt is meguntam a nap állásából megpróbáltam kitalálni, hogy mennyi az idő. 11 körül járhatott az idő. Füttyentettem Baltazárnak, aki egyből a lábamnak termet az imádnivaló kacsázó lépteivel együtt.
- Haver fürdünk egyet?
- Vaú! - Mondta értelemtől csillogó szemmel.
Mivel kutyául nem tudtam, de a testbeszédét már értettem annyira, hogy a választ igenlőnek vehettem. összeszedtem a cuccaimat, majd az eddig gyakorlásra használt fára felmásztam a chakrával, csakhogy villoghassak Chiyokonak. Aztán lesétáltam. ~ Minek tettem meg ezt a kört? ~ Elindultam keresni egy tavat a közelben, ahol fürödhetek egyet. Találtam is egyet, ami nem csoda, mert ismertem a helyet, mint a tenyerem. Alsógatyára öltöztem és bementem a vízbe. Elég hideg volt, de lassan megszoktam. Baltazár kezdetben csak a partról nézte a lubickolásom, majd ő is csatlakozott. Fél órát fürödtüünk, aztán úgy gondoltam, hogy ennyi idő alatt már végezhettek a társaim. Néztem a társaimat, akik továbbra is erősen próbálkoztak. Felmásztam az egyik fára, ismét csak a tudásommal való villogás céljából. ~ Lehet, hogy Chiyokot elhívom egy randira, ha végeztünk a tanulással. ~ A fán ülve néztem őket, majd amikor órák múlva a mester megérkezett felálltam. Valamit kivett a szájából, majd Chiyokonak dobta. A homlokára esett, majd leesett a ruhájára. Ekkor rájöttem, hogy mi volt. Egy cukorka volt, amit órákkal korábban vehetett a szájába. Ez nagyon felidegesített, de nem volt sok időm mérgelődni, mert az én hajamban is kikötött egy, sőt Rabitoéban is. Kivettem a hajamból, majd a földre dobtam, ahol darabokra tört egy gyökéren.
- Sensei ne dobáljon minket nyálas izékkel, amit a szájából vesz ki, különben pórul jár! Olvassa el az aktámat és rájön, hogy nem viccelek. Lesz egy érdekes dolog, amit érdemes a fejébe vésnie.
Aztán hirtelen rájötttem, hogy túl sokat mondtam. Miután kidühöngtem magam egy papírcetlit adott a kezembe, hogy megtudjam mi az elemem. Igaz, hogy tudtam, de mégis, hogy ne cseszegessen belevezettem a chakrám, ami láss csodát elázott. ~ Víz az elemem, amit már eddig is tudtam. ~ Láttam, hogy Chiyokonak is nedves a papírja, így megörültem, hogy a gyönyörűségemmel azonos az elemünk.

// Chiyo: Rabitoval ellentétben, aki asszem 16, én 20 vagyok, úgyhogy a kérés, hogy ne értsük félre a papír nedvesedését nálam mellélőtt.
Rabito: víz az elemed, mivel anélkül nem ismernéd a Kirigakure no jutsut, csak megjegyzés//

Előzmények

A terv sikeres volt, s bár a társaimnak azt mondtam, bombabiztos, azért kétségeim akadtak bőven. Nem baj, nem szabad a többieknek észrevenniük ezt, magabiztos vagyok, és eltökélt...ők pedig hát igen, a hátráltató duó, kíváncsi lettem volna mire mennek nélkülem, de természetes...vezetőnek születtem.
Pinou mester ismét hű volt magához, már meg sem lepődöm, habár most Maru szerencsétlenkedéséért leteremtést kapott, bár szó ami szó valóban vicces volt, ahogyan a vadkan üldözte őt. Ha nem lettem volna vészhelyzetben, talán én is nevettem volna. A Sensei második válasza azonban ismét próbára tette idegeimet, komolyan nem viccelt a cigarettát illetően. Hát ez röhej, mentem felrobbanok. Úton visszafelé a városba, az ér úgy táncikált a halántékomon, mintha ki akarna ugrani, fogaimat sem unalmamban csikorgattam.
- Mi a baj Tano? - Kérdezte Liomei, mire én csak megráztam a fejem, de mivel nem hagyta el a kérdés második feltételét sem, egy kúrta válasszal tettem eleget kíváncsiságának.
- Semmi. Menjetek egyetek, mindjárt csatlakozom én is. - Válaszoltam, majd beballagtam a kapu melletti boltba, ahogy azt a mester elrendelte.
- Jó napot, egy doboz cigarettát kérek. - Köszöntöttem az eladót, még mindig fintorogva, tekintetemet teljesen lesütve a szégyentől.
- Szervusz kisfiú, te még fiatal vagy az ilyesmihez nem? - Kérdezett vissza a bárgyú mosolyával a férfi, nem volt elég, hogy a Dokujaku klán jövendőbeli vezetője idáig süllyed, még ez a fószer is keresi a bajt.
- Pinou Sensei küldött érte, ÉS AMÚGY SEM VAGYOK KISFIÚ!! - Kiáltottam rá mérgesen, az arcom olyan vörös színt vett fel, amit még a legérettebb meggy is megirigyelt volna.
- Ejnye, de rossz kedve van valakinek, rendben, milyet adjak? - Kérdezte mosollyal az arcán, türelmes egy ember, pedig most ordítottam le.
- Azt amelyik a leggyorsabban öl... - Válaszoltam még mindig kurtán.
- Haha, ez jó, talán nem jössz ki jól vele? - Kérdezte nevetve, úgy tűnik a komoly mondanivalómat viccnek értelmezte.
- Mindegy, csak adja már, és haladjak. - Sürgettem meg a boltost kissé, még a végén itt beszélgetésbe akar velem elegyedni, sietnem kell, már fél óra eltelt a két órás szünetből, és egész nap nem ettem egy falatot sem.
- De siet valaki, 30 Ryu lesz. - Nyújtotta a mancsát a férfi, mire eszembe jutott, hogy valóban...az a majmok gyöngye még csak pénzt sem adott rá.
- Ennyi pénzt elkérni azért a káros ***** - Morgolódtam, majd kifizetve a pénzt, köszönés nélkül távoztam a boltból. Jó mélyre eldugtam a dohányárut, de nem messzire...még lesz vele egy kis dolgom. Mielőtt betértem volna étkezni, a mai munkámból szerzett pénzből, vásároltam egy kisebb petárdát, és kiszedve a cigiből a dohányt, beletömködtem óvatosan, majd vissza bele az anyagot. Csinosítgattam rajta, és vigyáztam a külsejére, ha meg majd megkérdi, miért van felbontva, annyit felelek, hogy megkínáltam a ételárust.
Az étkezést még éppen kifutotta a ma szerzett pénzem, a társaim viszont már túl voltak rajta, így bár akkora problémát nem okozott számomra, egyedül ettem. Az árus próbált szóval tartani, de evés közben nem illik beszélni, bár hozzátartozik az is, hogy nem igen volt hozzá kedvem. Igazából ő is csak a hülyeségeivel akar traktálni.
Mikor végeztem, kifizettem az ételt, majd kerestem egy csendes kis helyet, ahol meditálhatok, afféle pihenésképpen, míg el nem kezdődik a mai küldetések utolsó gyöngyszeme, a délutáni meglepetés, már amennyiben Liomei melleiről nem fabrikál külön megmérettetést, kitelik ettől a bolondtól. Ki tudja hamarabb megfogni, vagy anélkül, hogy ütést kapna...hát talán ennyire még ő sem perverz.
Amint végzem a meditációval, és visszanyerem a Chakrámat, amit a helycsere Jutsuval pocsékoltam el, elindulok vissza a kiképzőterepre. Társaim már ott voltak, nem is igen csinálhattak volna mást, hiszen Liomei barátnői is küldetésen vannak, míg Maru eljátszogat a kutyájával is, habár óvatosan, még mindig elég ramatyul néz ki a Vadkan elől való menekülése óta, bár kíváncsi vagyok, mit tolhatott el, amiért Pinou megdorgálta...bár ez a dorgálás inkább gúnyolásnak felelne meg, de kit izgat.
Itt ismét lehuppanok a fa árnyékába, mi már ismert számomra, és folytatom a meditálásomat. Társaimra ügyet sem vetek, elég volt belőlük ma ennyi, így is túltettem magamon ami a társalgás fogalmát és mennyiségét illeti.

[color=gray]A kiképző terepre érve a mester ott találta három gyöngyszemét, és egyből meg is lepte őket. -Nos akkor kezdjük a következő feladatunk. Fogjátok ezeket a lapokat.- Zsebéből előhúzott pár apró fecnit majd szétosztotta a geninek közt. -Jut eszembe Tano kérem a cigim, még mielőtt elszívod.-[color] Szólt mikor a fiatal shinobihoz ért, majd a cetli átadása után tartotta markát a dobozt várva. Miután az ifjú ninja átadta a dobozt a mesterének az mosollyal az arcán köszönte meg azt. -Köszönöm kedvességed ifjú padawan! Hú, ez jó Padawan! Ez az elnevezés még biztos híres lesz egyszer.- Röhögött majd lépett hátrébb úgy hogy minden tanítványa előtte állhasson. -Rendben most jön az életetek egyik kulcs pontja. Megtudjuk milyen típusú chakrátok van. Ki mit tud az elemi chakráról?- Tette fel a kérdést Pino de egy pillanatot se várva folytatta mondanivalóját. -Senki semmi? Rendben akkor én magyarázok. Mindenkinek van a chakrájának egy eleme ez beállítottság függő, szóval ezek az elemek nem mások mint a tűz, a víz, a föld, a villám, és a szél. Elég lusta vagyok úgyhogy a tradicionális nevüket keressétek meg ti magatok, de ha kéritek elmondhatom. Nos mindenki egy elemmel rendelkezik, rengeteg tréninggel akár megtudhatjátok, a chakrátok második elemi fajtáját is, de hallottunk már olyan kivételesen erős shinobiról is aki 3 elemet birtokolt. Az elemek meghatározzák, hogy milyen tipusu ninjutsut tudtok, majd könnyen használni, és melyiket nem sikerül egyáltalán elsajátítanotok. Tehát fontos! A papír amit adtam chakra érzékeny így ha belevezetitek a chakrátok, akkor megmutatja az elemét méghozzá igen látványos módon, tűz esetén természetesen kigyullad, szél esetén kettéhasad, föld esetén megkeményedik, víz esetén benedvesedik, és villám esetén összegyűrődik. Szóval sok sikert.-
/Következőben utalj rá, hogy milyen elemet szeretnél, a társaid elemeit is döntsd el kérlek hisz a te NJK-id ahogy jónak látod úgy dönts!/

Maru papírja egyszerűen megkeményedett, jól gondoltam, kár, hogy ma nem szerencsejátékoztam, lett volna esélyem egy kisebb nyereményre. Viszont egyből sikerült neki, ráadásul elég szépen, még eltörni sem tudja, szóval van a srácban potenciál, akármennyire is hülyének tetteti magát, ráadásul ekkora ereje maradt a vadkannal való kergetőzés után. Jó lesz rá oda figyelni. Viszont ennél meglepőbb Liomei gyakorlata, s bár Pinou megnyugtatja, hogy a szél elem nehezebb, mint azt gondolnánk, csak egy kisebb vágás keletkezett a cetli sarkában. Többet néztem ki a lányból, pláne, hogy ma Chakrát sem kellett használnia. Jobban örültem volna neki, ha ő az erősebb, mert Maruval még gondjaim lehetnek.
Az én papírom, hála Buddhának teljesen bevizesedett, nem csak egy kis hangyányi területen, hanem szépen, ahogy azt kellett. Ha nem lett volna ott senki, önfeledten felordítottam volna, de így csak egy nyugodt sóhajjal nyugtáztam győzelmemet. Ekkor a majomparádé meggyújtja a cigijét. Fokozott figyelemmel nézem a műveletét, szinte kiugrik a szemem a helyéről.



Ekkor rám néz, és a földre hajítva egy dobozt lebuktatja tervemet.
- Fenébe. - Rázom meg a fejemet csalódottan, pedig megígértem magamnak, hogyha az arcába sül a petárda, nevettem volna, ittlétem óta először.
- Persze, durva vicc lett volna... - Helyeseltem, de ki beszélt itt viccről? Az biztos, hogy a meglepetés nem maradt volna káros mellékhatások nélkül, de hát a durva humor is humor...
- Nem fordul elő Sensei... - Mosolyogtam gúnyosan, s bár nem hazudok, ez a poén többet nem fordul elő. A pénzt végül ideadja, amit szinte sértődötten kapok el kezei közül, hiszen még meggondolhatja magát, és elkaphatja markát, és nekem nincs kedvem játszogatni vele. Elteszem, és sóhajtva konstatálom, hogy a mai nap folyamán összesen 30 Ryu-t kerestem, igaz az étkezés és a petárda jócskán elvette a pénzemet. Ha kicsivel többet ettem volna, saját zsebből kellett volna fizessem a többit, pedig egy fillért sem hoztam.
A Mizukage palotájában lesz jelenésünk reggel hétkor, vagyis ezt mondja a férfi, majd hozzáteszi, hogy ne késsünk. Na persze, itt aki késni szokott az a mikrofon fejű humorherold. Vegyes érzelmekkel indulok meg a szálláshely felé.
- Mit akartál Tano? Mi volt az a petárda? - Kérdezte Liomei, de Maru is kíváncsian hegyezte a fülét válaszra várva.
- Semmi...csak egy durva vicc. - Válaszoltam kezeimet tarkómra helyezve, majd nyugodt mosolyt erőltetve arcomra. A nap hátralévő részét pihenéssel, és étkezéssel töltöttem, meg persze szereztem magamnak robbanócetliket is, mert egy új kísérletezésemhez szükséges a kipróbálása. Ha sikerül a tervem, akkor ismét egy váratlan technikával leszek gazdagabb. A Dokujaku Ninják a meglepetések, és a mérgek mesterei...ehhez mérten kell nekem is használnom fegyvereimet, bár hogy mit akar tőlünk a Mizukage az jó kérdés. Lehet személyesen nyújt át nekünk ismét néhány D osztályú küldetést.

Miután nagyon jól megtanultam fára mászni leültem kicsit pihenni. Sajogtak a végtagjaim és a chakrám is elfogyott. Ültem egy kicsit és elgondolkodtam rajta, hogy mit fogunk ezután csinálni. Gondoltam harcolunk egyet egymás vagy a sensei ellen. Erre nagy volt a valószínűség. De majdnem. hogy aludtam, de ahogy lecsuktam a szemem, valami ragacsos landolt a hajamban. Kiszedtem, de ezzel együtt néhány hajszál is elhagyta a fejemet. Felpattantam, láttam, hogy Kawa ordibál a senseijel. Annyit elcsíptem az egészből, hogy a sensei dobta a ragacsos dolgot. Én is odaszóltam hozzá:
- Sensei, ha lehetséges nem dobáljon engem ilyen dolgokkal. Elég lett volna ha odaszól hozzám. -
Meg sem kaptam a választ már kaptam tőle egy papírt. Elmagyaráztam hogy ebből megtudjuk az elemünket. Belevezettem a chakrámat. A papír elnedvesedett. Az én elemem a víz volt. Nagyon megörültem. Örömömben kurjantottam egyet.

Siettünk a faluba, ahogy csak tudtunk. Amilyen híreket hallottam a Mizukagéról örültem ha túlélem ha felköltjük. De a küldetésért ezt meg kellett csinálni ezért összeszedtem minden erőmet, hogy menekülni tudjak ha muszáj. Lassan oda is értünk. Egy kis fény csillant meg a szememben amikor megláttuk, hogy a mizukage szobájában ég a villany. Felsiettünk és a bohóc sensei kopogás nélkül belépett a szobába. Láttam, hogy Kawa eléggé be van tojva, ezért büszkén a sensei után mentem, de már a halál jött értem. Amikor beléptünk két Anbu állt ott és a Mizukage kiosztotta nekik a feladatot és elküldte őket. A sensei elmondta a Mizukagénak mi történt, utána elküldött minket. De előtte még odaadott egy borítékot. Belenéztem, sok pénz volt benne. Nem számoltam meg, ezért ingább hazamentem. A sensei még azt mondta, hogy holnap reggel menjünk a kiképzőterepre. Nem volt hozzá kedvem, de muszáj volt. Hazamentem, és lefeküdtem. Reggel ahogy felkeltem, már el is készülődtem és köszönés nélkül el is mentem. Mire odértem, már Ka
wa ott várt. Köszöntem neki, majd kezett nyújtottam és vártam a többieket.

A kiképzőterepre Kawa után, másodiknak érkeztem. Igaz kicsit fáradtan, de energiateljesen. Köszöntem Kawának és kezet nyújtottam. Meg akartam kérdezni, hogy van, de erre nem volt időm, mert feltűnt időközben a sensei is. Természetesen ugyan úgy nézett ki mint általában. Ezen már nem is csodálkoztam és nem is szörnyűlködtem. Azóta tisztelet teljes próbáltam hozzá lenni, amióta kijelentette, hogy ő egy AMBU tag. Köszönt nekün, de utána a csodálatom el is szállt. Már kapásból azzal indította, hogy elfelejtette, hogy milyen jutsukat akarunk megtanulni. Kawa rendesen le is reagálta és olyan tiszteletlenül válaszolt, hogy azt hittem meg fogja öélni a sensei. De én sem maradhattam ki.
- Jó reggelt sensei! - köszöntem neki. - Én a Mizu Bunshin no jutsut// Víz Klón Technikát szeretném megtanulni. Ha maga tényleg egy elit AMBU és ilyen dolgokat elfelejt, akkor milyen a többi? - kérdeztem lenézve.
Reméltem ettől dühös lesz és ránk támad, mert akkor legalább lesz egy kis izgalom is.

//képzés by Kakashi//

A világ eléggé felbojdujt, de igazából a gennineknek vagy csak sejtésük van róla, vagy észre se veszik a dolgokat, de az élelmesebbek, mint én is, ha nem is mondták el nekik, hogy mi készül a világban érezhetik a dolgokat, mivel mindenhol azonnali kiképzések és minden fajta küldetésről hall az ember, ha nyitott füllel jár. Én viszont jelenleg egy szigetről tértem vissza, most pedig a kiképzőterepen tartózkodok, mivel vvárom a senseit, hogy megtanítsa nekem a diagnózis nevű technikát. Viszont ahogy így várok egyre több ember jelenik meg a színen, de ahogy az elvárható tőlem senkivel nem állok szóba, hiszen nincs olyan, aki a tökéletességemhez felérne, még Rabitot is figyelmen kívül hagyom, akivel nem rég még csapattársak voltunk, vagyis megengedtem, hogy velem egy levegőt szívjon. Nem tudom, hogy pontosan mi készűl itt, de valószínűsíthetően egy újabb kiképzés kellős közepébe csöppentem. Nem tudhatom, hogy az idegesítő sensei jön vagy nem, de ha nem, akkor nála csak jobb lehet bárki. Ha szigorú tanárt kapunk, akkor legalább biztos lehetünk benne, hogy az utolsó szuszt is kihajtja belőlünk, ha viszont egy nyámnyilát kapunk, akkor bebizonyíthatom, hogy tanár nélkül is meg tudok tanulni egy jutsut.

//képzésecske Kakashi senpai tollából//

A falu eléggé felbojdult, mert a világban olyan változások mentek végbe, amik akár egy újabb háborút is kirobbanthat. Persze elvarázsolt hercegnő erről semmit nem tud, csak éli a világát, mint egy átlagos víz országi lény, bár ránézésre senki nem mondaná meg, mégis shinobi a szentem. Vagyis valami kezdemény féleség, mivel még komolyabb feladata nem igen volt, bár most tudtán kívül egy alakuló szervezet létrehozásában segédkezik, bár még a szervezet se tudja, hogy létre akar-e jönni. Éppen a szobájában molyolt, amikor egy kő pattant le az ablakáról, amire ő mérgesen, magából kikelve futott az említett nyílászáróhoz.
- Mi van?
Kinyitotta az ablakot, majd épp csak annyi ideje maradt, hogy elhúzza a fejét a következő azonosítatlan repülő objektum elől, így elkerülve a fájdalmat, amit a kavics okozott volna.
- 10 perc múlva kiképzés a terepen, megjelenés kötelező.
Gyorsan felkaptam a ninjatot és a kunai tartókat, néhány kunaiel és shurikennel bennük, majd el is indult az emlegetett helyszínre. Ott már elég sokan voltak, többen elég magas chakrával, bár ehhez nem kelleett használni a képességét, elég ha körülnézett volna, ugyanis elég sok jelenlévőn láthatta a taktikai mellényt.

//Képzés by Kakashi//

-Milyen unalams itt Getsugakuréban, nem lehet sok mindent csinálni-gondolkodtam hangosan, majd megakadt a szemem egy kis papíron. Rajta volt, hogy víz elemű genineknek tanítanak technikát. Ez nem is jöhetet jobbkor, így elmentem egy magasabb poszton lévő Djukához és kikérőt kértem, hogy elmehesek erre, amit meg is kaptam. Rohantam haza összepakolni, fejpántomat is beraktam a táskába, hisz lassan itt van a háború és nem akarok semmi rosszat, új otthonomnak, hogyha csinálnék valami rosszat ott. Ott..., Víz országában. Hosszú út vezet odáig, nagyon hosszú, de addig edzeni fogok a hajón, hogy visszahozzam régi formámat, mert nagyon elpuhultam az utóbbi időben. Kiléptem lakásomból és megindultam a kikötőbe, ahol már várt egy hajó, ami elvisz engem célállomásomra. Felszállásom után, megindultunk, majd neki is láttam az edzésnek, mondjuk ezek inkább ilyen erőnléti edzések voltak, felülések, fekvőtámaszok stb. amit, majd 3 napon keresztül fogok majd csinálni.
Mikor megérkeztünk Víz országába, rohantam a kiképzőterepre, mert féltem, hogy elkések, ami szokásom volt. Sok ember várt már ott, akik érezhetően erősebbek voltak mint én. Olyan feszült hangulatot éreztem, de nem törödtem vele. Akartam valakivel szóba állni, aztán feltűnt, hogy senki se beszél a másikkal, így hanyagoltam a témát és leültem meditálni, amíg várom, várjuk a tanárt.

[Képzés, Kakashi, Mizu Bunshin]

Miután mindenki megérkezett a kiképzőterepre a meghirdetett képzésre, a közelben lévő kis tóból egy ismeretlen alak emelkedett ki cseppfolyós formában majd állt össze szilárd emberi alakjában tőletek nem messze. Kicsit túlsúlyos ámde magas, szakállas középkorú férfi volt, bal szemét fekete szemfedő takarta, kobakján különös kalap díszelgett melyen Kirigakure jele volt. A férfi még megmaradt szemével alaposan végigpásztázta az egybegyűlteket majd kieresztette ellentmondást nem tűrő hangját. -Úgy látom mindenki itt van a Vízmásolat elsajátítására kijelölt edzésen! Ez a technika sokszor hatalmas előnyt kovácsol az ellenfelekkel szemben és hazánkban a legtöbben előszeretettel használják. Remélem megértitek hogy miért fontos az elsajátítása.-Kezdett bele mosolyogva majd átsétált a már említett tó túl oldalára. -A chakrámat a vízbe koncentrálom, de ügyelek a mennyiségre, nehogy felrobbantsam. Ezután megpróbálom emberi alakra formázni.-Szavai alatt a tóból egy nagy vízoszlop emelkedett ki lassan majd alakult át a férfi formájára.-Ezután pedig irányítom a megfelelő kontrollal!- A klón ezután átsétált a tó túloldalára hozzátok és meghajolt. Végül pedig újra vissza a gazdájához aki megszüntette a Jutsut. -Mindenki álljon a tóhoz, tisztes távolságra egymástól. Az első lépés hogy egy oszlopot hozzatok létre a vízből mely nem robban fel, nem esik vissza stb. Ügyeljetek a mértékekre!- Adta ki a parancsot a férfi.

//képzés- vízmásolat//

Amikor nagyjából mindenki megérkezett, egy ismeretlen alak kezdett körvonalazódni a közeli tó felszínén. Egyre jobban kiemelkedett a vízből, míg felvette egy túlsúlyos, de magas, szakállas, középkorú egyén formáját. A pasi, alig hogy metarializálódott, egyből
szólásra is nyította a száját, majd közölte, hogy mért is vagyunk itt, megtanulni a Mizu bunshin no jutsut, majd még mesélt róla dolgokat, hogy a falunkban ez egy alapvető technika és érdemes megtanulni. Miután abbahagyta a pofázást átment a túloldalra, ahol a korábban látott műveletett hajtotta végre, csak most nem magával, hanem a vízzel, legalábbis én azt szűrtem le az előadásból. Miután megmutatta és elmagyarázta, hogy mit kéne csinálnunk átadta a helyet, hogy próbáljuk meg azt, amit ő is tett. Kiválasztottam egy helyet, majd a vízre sétáltam. Ezt nem azért tettem, hogy kitűnjek a tömegből, mert sose szerettem a feltűnést, hanem, mert ez a technika eleve már chakrához kötött. Az már meg volt, hogy mennyi chakra kell, hogy én megálljak a vízen, de azt még sose csináltam, hogy a vizet formázzam. Szép lassan elkezdtem felépíteni a chakrát, majd lassan a víz elkezdett emekjedni, de első próbámnak egy kisebb robbanás lett az eredménye. A további próbáim egyre kisebb robbanással jártak, aztán sikerült eltalálnom a mennyiséget és szépen lassan elkezdett emelkedni a vízoszlop, de akkor hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A koncentrációm egyből megszakadt, de előkaptam a ninjatokat. Még épp elkaptam a pillanatot, amikor az egyik próbálkozó vízoszlopa eltűnt. Egyből elpakoltam a fegyvereimet és tovább folytattam a dolgot. Ismét lassan próbáltam felépíteni azt a mennyiséget, amit kell, most viszont inkább kevesebbet használtam és szépen emeltem a mennyiséget, amíg újra el nem találtam. Újabb robbanás, de ezúttal csak a koncentrációm szakadt meg, úgyhogy folyt tovább az edzésem. Most egyből sikerült eltalálni a mennyiséget és szépen fel is húztam a víztornyot. Most, hogy meg vagyok, nem tudom mennyi idő telhetett el, várom, hogy mindenki készen legyen. Biztos lesz, aki már régen kész van és van, aki még csak gondolkodik, hogy is álljon hozzá. Szerettem gondolkodni, de agykapacitásomat inkább a harcokban szoktam kamatoztatni, nem a tanulásnál.

//képzés vízmásolat//

Amikor nagyjából mindenki megérkezett, egy ismeretlen alak kezdett körvonalazódni a közeli tó felszínén. Egyre jobban kiemelkedett a vízből, míg felvette egy túlsúlyos, de magas, szakállas, középkorú egyén formáját. A pasi, alig hogy metarializálódott, egyből
szólásra is nyitotta a száját, majd közölte, hogy mért is vagyunk itt, megtanulni a Mizu bunshin no jutsut, majd még mesélt róla dolgokat, hogy a falunkban ez egy alapvető technika és érdemes megtanulni. ~Háburú van? Erről nekem mért nem szólt senki? Idióta!~ Miután abbahagyta a pofázást átment a túloldalra, ahol a korábban látott műveletet hajtotta végre, csak most nem magával, hanem a vízzel, legalábbis én azt szűrtem le az előadásból, bár soha nem voltam az a gyorsan felfogok típus. Miután megmutatta és elmagyarázta, hogy mit kéne csinálnunk átadta a helyet, hogy próbáljuk meg azt, amit ő is tett. Kiválasztottam egy helyet, majd gondolkodni kezdtem. ~A technika alapja a chakrakontroll. Melyik technikának nem az? hagyj békén, gondolkodok. Mit csinálsz?~ Tudtam, ha erre most reagálok, akkor valószínűleg felhúzom magam és abból csak egy robbanás lesz, mint vízoszlop, inkább nem figyeltem rá, így inkább folytattam az elkezdett műveletet. Rövid ideig tartott a folyamat, mert rájöttem, hogy gyakorlatban úgyis kijön, hogy mit is kéne csinálni. Szépen odaballagtam a vízhez, majd ráléptem és elkezdtem a chakrámmal átformázni az alattam lévő folyadékot. Kevés chakrával kezdtem, majd fokozatosan növeltem a mennyiséget. ~Gyerünk kislány.~ Már épp sikerült volna, amikor ez a gondolat zavart meg. ~Akkor most újra.~ Ismét felépítettem a chakrát, majd emelkedni kezdett az a bizonyos oszlop, ekkor viszont egy robbanás rázta meg a területet, ami ismét csak kizökkentett a folyamatból. Harmadikra végül sikerült kialakítanom az oszlopot, amiből majd valószínűleg emberi alakot kéne formázni, de azt majd akkor, ha a tanár elmondja.

Úgy tűnt mindenki megérkezett, mikor körülnéztem az embereken. Kíváncsi lennék, ki mit tud egy harcban, de most nem ezért vagyunk itt. Gondolatmenetemet az is megzavarta, hogy egy vízoszlopra lettem figyelmes a tó túloldalán, ami felvette egy kissé túlsúlyos, ám magas ember alakját. Mikor megszólalt, azonnal felálltam, mert igen erős hangja volt. Figyelmesen hallgattam mit beszél, mert nem akartam lemaradni semmiről, mivel eléggé rám vall, hogy elgondolkozok az élet más dolgain, ahelyett, hogy arra figyelnék, amire kell, de szerencsémre itt most sikerült figyelnem. Feladat lényege, hogy chakrát koncentrálok a vízbe, figyelve a mennyiségre, hogy fel ne robbanjon. Végül is nem olyan vészes, vontam le magamban a következtetést. Mondta, hogy álljunk távolabb egymástól, így én elindultam jobbra egy kicsit, majd mikor úgy éreztem, hogy kellően messze vagyok a többiektől, de emellett hallom és látom is rendesen a tanárt, elkezdtem a gyakorlást, tanulást. Rámentem a tóra, fújtam egy nagyot, majd elkezdtem koncentrálni a chakrámat a vízbe és próbáltam létrehozni egy vízoszlopot. Úgy nézett ki, hogy sikerülni fog, de ekkor eltűnt a víz oszlopom. Nem robbant fel, mert olyan kevés chakrát vittem bele, hogy nem bírtam felemelni azt a kis vízoszlopocskát. Ez annyira felidegesített, hogy most nagyobb mennyiséget koncentráltam bele a vízbe, ami megnőtt, viszonylag szép nagyra, de elég nagyot is robbant és egy kicsit seggre estem a vízen. Felálltam, lenyugodtam és elkezdtem koncentrálni, mint amikor a vízen járást tanultam, ez is hasonló, de közben teljesen más, mert létre kell valamit hoznom. Megpróbáltam még többször nem nagyon sikerült. Kb. ötödjére, amikor folyamatosan növeltem a chakra mennyiséget, hogy felemelkedjen a vízoszlop, majd próbáltam megtartani azt a mennyiséget, hogy az oszlopom, meg is álljon és ne robbanjon fel végre sikerült. Sikerült elérnem azt, hogy koncentrálom a chakrámat a vízbe, elkezdek kiemelni egy víz tömböt és folyamatosan adagolom bele a chakrámat, amíg el nem éri azt a méretet, amekkora vagyok én, majd ezt megtartom azt az oszlopot és akkor szüntetem meg, amikor én akarom és nem úgy hogy megzavarnak és felrobban. Miután sikerült, még legalább párszor megcsináltam, hogy tényleg úgy menjen, ahogy mennie kell. Végül mikor már úgy éreztem, hogy jöhet a következő szint, gyorsan elővettem egy szendvicset a táskámból, mert nagyon sok chakrát merített ki belőlem ez a sok gyakorlás. Gyors kis evésem után, vártam, hogy mesterünk kiadja a következő utasítást, mert már alig vártam, hogy lássak magamból még egyet.

Bár sokatoknak nem sikerült az első pár próbálkozás, végül a kitartó munkátok és a mester szúrós tekintetet meghozta az eredményét. Mindenki tökéletesen kitudta emelni a saját vízoszlopát és azt megtartani. A Sensei elégedett volt a végső eredménnyel és azzal hogy a következő lépésre térhetett. -Remek! Most hogy mindenkinek megvan az oszlopa jöhet a formázás. Mindig az adott területre koncentráljatok és az oszlop tartására. Kezdésnek igazítsátok az oszlopotok magasságát és térfogatát magatokhoz. Utána jöhetnek a végtagok.- Magyarázta bőszen, miközben ismételten létrehozott egy klónt, ám ezúttal fokozatosan bemutatta rajta a végtagok és a fej létrehozását. -Ez már eggyel nehezebb kör lesz, de addig gyakorolhatjátok ameddig le nem megy a nap.- Fejezte be gonosz mosollyal, majd elkezdett körbejárni és szemlélni. A labda ismét nálatok volt hogy mindenki bizonyítsa gyakorlatban is a tudását.

Miután megettem a kis étkemet, ami újra visszaadta az erőmet, már készen álltam a következő lépésre Kb. 5 percre rá senseijünk, elmondta a következő lépést, hogy legyen olyan magas mint mi és akkora térfogatú, majd jöhetnek a karok és a lábak. Nem tűnt nehéznek mikor bemutatta, de én biztos voltam benne, hogy sokkal durvább, mint aminek látszódik. Majd visszafordultam a vízhez, miuán befejezte a mondanivalóját. Újra koncentrálni kezdtema chakrámat a lábamba onnan a vízbe és létre hoztam a vízoszlopot, amit eddig gyakoroltunk, majdnem akkora magasággal, mint én. Mivel ezt gyakoroltam ennyi ideig, hogy nagyjából, akkora magas legyen mint én. Most próbáltam összébb szorítani a vízoszlopott, aminek egy robbanás lett a vége, mert talán túl sok chakrát vittem bele az oszlopomba. Így újra próbálkoztam, ismét felemeltem egy kis víztömeg, a magasság megvolt és elkezdtem összeszorítani, hogy ne legyen olyan durva a kinézete.Folyamatosan koncentráltam a chakrámat az alakjára. Ahoz, hogy fenntartsam, már nem is kellet annyira figyelnem, már majdnem, hogy érzésből jött, de viszont az alaktartás az egy kicsit nehezebb volt. Mikor úgy éreztem, hogy sikerült eltalálnom mindent, jöhetek a végtagok. Karokkal akartam kezdeni, mert fentről lefele haladni sokkal jobb, az én elgondolásom szerint. Szép óvatosan vittem bele a chakrámat a víoszlopba és próbáltam kicsikarni a geometri alakomból egy kezet, majd még egyet. Egész szépen sikerültek, olyanok lettek, mint két vastagabb faág egy fán. De én erre is büszke voltam, mert már ez is egy haladás, hogy ezt megtudtam csinálni. Úgy gondoltam, hogy a lábakat is megcsinálom így, két ilyen faágnak és onna, majd tovább formálom egy emberré. Nyugodtan koncentrálok tovább, semmi se tudot megzavarni, mert annyira el voltam mélyülve a technika rejtelmeiben, és már alakultak is ki a lábak. Jobb láb, majd jön a baláb, de ekkor felrobbant. Nem volt nagy robbanás mint az eleján, csak így széthulott. Jöhetet a következő próbálkozás, újra elértem ezt a szintet, hogy megvannak a faágak fent, most jöhetnek a lábszerű izék, mert az előbbi jobb láb kísérletem valami vicc volt. Bal lábbal kezdtem el, mert az előbb az nem sikerült, de most igen és a jobb láb is. Nem akartam tovább haladni egy kicsi ideig, mert szokni akartam, ezt az érzést, hogy fenn tartok egy ilyen testet a vízből. Hisz időm volt még, mert elvileg naplementéig van időnk, amíg simán megtanulom, ha így haladok. Majd elengedtem a technikát, hagytam, hogy összeesen a művészi alkotásom, mert pihenni akartam egy öt percet, hogy frissen készüljek fel a kézfejre és a lábfejre. Öt perc után nekiálltam a munkának, újra kialakítottam a kis emberkémet és elkezdtem koncentrálni a jobb kézfejre és az ujjakra. Éreztem, hogy el-el galandozok agyban és nagyon nehezen sikerült kialakítanom az ujjakat, majd a másik kézre áttérve folytattam tovább. Ez talán még nehezebb volt, mint az első kézfejnél, mert olyan nehezen tudtam koncentrálni, mert közben figyeltem a másik kézre is, hogy ne robbanjon szét. Egy erős 15 perc után megvoltam a két kézzel és kézfejjel. A lábfejek talán még egyszerűbbek voltak, mert kevésbbé voltak olyan bonyolultak, mivel a lábujjak nem olyan hosszúak és könnyebbek egy fokkal. 1 óra próbálkozás után sikerült kialakítanom az emberi formámat, de még mindig nagyon durva volt a kinézete, így pihentem egyet, hogy naplementéig szinte a körmök halvány bemélyedése is látszodjon. És egyre jobbak lettek, mostmár klónhoz hasonló emberem.