Itou Ooku
2 posters
1 / 1 oldal
Re: Itou Ooku
Itou Ooku Csüt. Okt. 07 2010, 12:02
Hopp és csapat
Éppen csak tegnap volt, hogy azon gondolkodtam el egy kicsit, milyen is lehet ninjaként élni, mert valljuk be eddig szimplán csak jó képességekkel megáldott suhanc vagyok, aki ezek miatt dolgozhat egyszerűbben és sokkal több pénzért. De nyilvánvaló, hogy a Holdszigetnek nem arra kellett az akadémia, a rengeteg építkezés, újítás és a szakértők tömege, hogy szuper partimentőket kreáljanak...
Juteszembe szuper partimentők, amikor a chakrakontroll gyakorlataimat a vízen járással egészítettük ki, már-már tényleg úgy éreztem, hogy elég is lesz nekem ennyi életem végéig, aztán rájöttem, pont az egyik dögunalmasnak ígérkező eligazításon, hogy hamarosan csapatba lesznek osztva azok is ,akik eddig csak szabad gyakorlatokon voltak, mint én is. A legizgalamsabb rész pedig még ezután jött csak. Nem vagyok egy panaszkodós alkat, de erre a kijelentésre n is rábólogattam, amikor valaki a hozzám hasonlók közül rákérdezett, hogy minek kell nekünk komoly csapatképzés, amire a hancho csak annyival válaszolt, hogy ha el akarjuk kerülni a pár évvel ezelőtt lezajlott hatalomátvételt és a hozzá hasonló rémuralmat, nincs más választásunk. Bizony nincs. Mindenki egymásra oda-odapillantva csöndben fogadta el, hogy mi vagyunk azok, akik majd megvédik a Holdat az ilyesmiktől, és egyszerre jöttünk rá, hogy ez a cél nem is olyan rossz, még ha nehezebb is, mint amit most csinálunk.
A parti elmélkedésnek persze szundi lett a vége, és én nem jutottam előrébb. Egy lusta semmirekellő 'nyáriszigetlakó' - ahogy anyám hív minket apámmal - ne akarjon túl sokat gondolni, mert csak megfájdul neki a feje.
Mondhatjuk, hogy hagytam volna ennyiben a dolgot, ha nem jött volna gyors csapásként, több értelemben is, az egyik akadémiai tanárom, aki úgy tűnik végre-valahára talált nekem egy csapatot, ahová beillek. Hogy milyen megfontolás alapját történhetett ez, nem tudom, de az új csapatom, ahová megidéztek seperc alatt, minden egyéb holmi nélkül, pisisekből állt. Nem mintha idősebb lennék, de olyan naiv városi arcok szegények, hogy már látom mikor lesz vége a csapatnak. Ha ezek egymásba gabalyodnak, aztán szétmennek. Nem mondom, jó dolog a szerelem, meg hasonló ideálok kergetése, de ilyen fiatalon még sehol sincs az ember ahhoz, hogy igazán megértse miért kell neki egy pár.
Ahová kerültem, az egy kis barátságos vacsora volt egy fiúval, egy lánnyal és egy nővel. Bemutatkoztam, leültem, és igazából semmi sem történt reakcióként. A kapitányunk mutatkozott be, a többiek kevésbé, és jó korán le is léptek az asztaltól, ami kevéssé bátorított fel arra, hogy akarjak, vagy tudjak kezdeményezni. Én akartam ismerkedni, de mindenből csak kívülállóként jöttem ki, mintha máris belerondítottam volna a jelenlétemmel a szerelmesek meghitt kapcsolatába. A szobánkban is, egyszerűen nem mertem az ágyra feküdni, majdhogynem éreztem is az újdonsült cimborámon, hogy megenné a féltékenység, ha a leányzónk mellé feküdnék. Az egész nekem egy kicsit túl rózsaszín és habos-babos, arról nem is beszélve, hogy ezekkel az emberekkel kell nekem szembenézni akár halálos veszélyekkel annak idején. Vagy kupálódnak, vagy lelépek, de mivel nagy a türelmem, a dolgokat megtartom magamnak, és majd akkor döntök, ha látom a hatékonyságukat, elvégre is egy ninja erejéről nem sokat mesél a külseje.
Tehát egy hajóra idéztek ahol azonnal ki is derült, az előbbiek alapján, hogy én voltam a kimaradó harmadik a csapatból, de legalább a kapitányunk egy nő, akivel van egy olyan érzésem, közelebbi gondolkodásmódom van, mint a másik kettővel egyhamar lehetek. Az esti asztalnál váltottunk egyszer szót, ahol is kiderült, hogy az én egyszerű, parti eszem pont kellő lehet a ninjaéletre. Észre vettem olyan dolgokat, amiket mások nem, holott azok szerintem természetesen mennének mindenkinek. Úgy tűnik, a társaim nem gondolkoznak eleget, vagy éppen még egyáltalán nem érdeklődnek a környezetük felé. Vicc pedig, hogy otthon, és az akadémián én voltam a lógós senkilátta mihaszna kölyök, itt pedig egyből elkezdett fogni az agyam.
Másnap is, amikor a hajó kikötött és megérkeztünk egy sűrű erdővel borított táj határára, még mindig nem tudtam nem úgy érezni, hogy a társaim nem gyerekesek. Az egójuk még mindig nem bírt elszakadni önmaguktól, és én már csak azt sem értem, hogy az ilyeneknek hogyan adnak fejpántot a vizsgán, ha látszik, hogy mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy mire is képezték őket éveken át...
Csak egy kicsit hallottunk az első közös feladatról, máris beugrott, hogy mi a feladat lényeges pontja. Magamtól nem biztos, hogy elsőre elfogadtam volna, hogy valamit tényleg tudok idebenn, de a kapitány rábólintott az okfejtésemre, így megtehetem, hogy kételkedek.
Éppen csak tegnap volt, hogy azon gondolkodtam el egy kicsit, milyen is lehet ninjaként élni, mert valljuk be eddig szimplán csak jó képességekkel megáldott suhanc vagyok, aki ezek miatt dolgozhat egyszerűbben és sokkal több pénzért. De nyilvánvaló, hogy a Holdszigetnek nem arra kellett az akadémia, a rengeteg építkezés, újítás és a szakértők tömege, hogy szuper partimentőket kreáljanak...
Juteszembe szuper partimentők, amikor a chakrakontroll gyakorlataimat a vízen járással egészítettük ki, már-már tényleg úgy éreztem, hogy elég is lesz nekem ennyi életem végéig, aztán rájöttem, pont az egyik dögunalmasnak ígérkező eligazításon, hogy hamarosan csapatba lesznek osztva azok is ,akik eddig csak szabad gyakorlatokon voltak, mint én is. A legizgalamsabb rész pedig még ezután jött csak. Nem vagyok egy panaszkodós alkat, de erre a kijelentésre n is rábólogattam, amikor valaki a hozzám hasonlók közül rákérdezett, hogy minek kell nekünk komoly csapatképzés, amire a hancho csak annyival válaszolt, hogy ha el akarjuk kerülni a pár évvel ezelőtt lezajlott hatalomátvételt és a hozzá hasonló rémuralmat, nincs más választásunk. Bizony nincs. Mindenki egymásra oda-odapillantva csöndben fogadta el, hogy mi vagyunk azok, akik majd megvédik a Holdat az ilyesmiktől, és egyszerre jöttünk rá, hogy ez a cél nem is olyan rossz, még ha nehezebb is, mint amit most csinálunk.
A parti elmélkedésnek persze szundi lett a vége, és én nem jutottam előrébb. Egy lusta semmirekellő 'nyáriszigetlakó' - ahogy anyám hív minket apámmal - ne akarjon túl sokat gondolni, mert csak megfájdul neki a feje.
Mondhatjuk, hogy hagytam volna ennyiben a dolgot, ha nem jött volna gyors csapásként, több értelemben is, az egyik akadémiai tanárom, aki úgy tűnik végre-valahára talált nekem egy csapatot, ahová beillek. Hogy milyen megfontolás alapját történhetett ez, nem tudom, de az új csapatom, ahová megidéztek seperc alatt, minden egyéb holmi nélkül, pisisekből állt. Nem mintha idősebb lennék, de olyan naiv városi arcok szegények, hogy már látom mikor lesz vége a csapatnak. Ha ezek egymásba gabalyodnak, aztán szétmennek. Nem mondom, jó dolog a szerelem, meg hasonló ideálok kergetése, de ilyen fiatalon még sehol sincs az ember ahhoz, hogy igazán megértse miért kell neki egy pár.
Ahová kerültem, az egy kis barátságos vacsora volt egy fiúval, egy lánnyal és egy nővel. Bemutatkoztam, leültem, és igazából semmi sem történt reakcióként. A kapitányunk mutatkozott be, a többiek kevésbé, és jó korán le is léptek az asztaltól, ami kevéssé bátorított fel arra, hogy akarjak, vagy tudjak kezdeményezni. Én akartam ismerkedni, de mindenből csak kívülállóként jöttem ki, mintha máris belerondítottam volna a jelenlétemmel a szerelmesek meghitt kapcsolatába. A szobánkban is, egyszerűen nem mertem az ágyra feküdni, majdhogynem éreztem is az újdonsült cimborámon, hogy megenné a féltékenység, ha a leányzónk mellé feküdnék. Az egész nekem egy kicsit túl rózsaszín és habos-babos, arról nem is beszélve, hogy ezekkel az emberekkel kell nekem szembenézni akár halálos veszélyekkel annak idején. Vagy kupálódnak, vagy lelépek, de mivel nagy a türelmem, a dolgokat megtartom magamnak, és majd akkor döntök, ha látom a hatékonyságukat, elvégre is egy ninja erejéről nem sokat mesél a külseje.
Tehát egy hajóra idéztek ahol azonnal ki is derült, az előbbiek alapján, hogy én voltam a kimaradó harmadik a csapatból, de legalább a kapitányunk egy nő, akivel van egy olyan érzésem, közelebbi gondolkodásmódom van, mint a másik kettővel egyhamar lehetek. Az esti asztalnál váltottunk egyszer szót, ahol is kiderült, hogy az én egyszerű, parti eszem pont kellő lehet a ninjaéletre. Észre vettem olyan dolgokat, amiket mások nem, holott azok szerintem természetesen mennének mindenkinek. Úgy tűnik, a társaim nem gondolkoznak eleget, vagy éppen még egyáltalán nem érdeklődnek a környezetük felé. Vicc pedig, hogy otthon, és az akadémián én voltam a lógós senkilátta mihaszna kölyök, itt pedig egyből elkezdett fogni az agyam.
Másnap is, amikor a hajó kikötött és megérkeztünk egy sűrű erdővel borított táj határára, még mindig nem tudtam nem úgy érezni, hogy a társaim nem gyerekesek. Az egójuk még mindig nem bírt elszakadni önmaguktól, és én már csak azt sem értem, hogy az ilyeneknek hogyan adnak fejpántot a vizsgán, ha látszik, hogy mennyire nincsenek tisztában azzal, hogy mire is képezték őket éveken át...
Csak egy kicsit hallottunk az első közös feladatról, máris beugrott, hogy mi a feladat lényeges pontja. Magamtól nem biztos, hogy elsőre elfogadtam volna, hogy valamit tényleg tudok idebenn, de a kapitány rábólintott az okfejtésemre, így megtehetem, hogy kételkedek.
Még mindig nem tudom mi van velem.
Itou Ooku- Játékos
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150
Re: Itou Ooku
Sai Pént. Okt. 22 2010, 00:47
Nah, ide is bedugom az orrom egy kicsit.
Stílusos kis bővítmény, nagyon tetszik
Utánanézegettem annak asok minden szempontnak, amit ilyenkor figyelembe illik venni és azt kell mondjam: 1. jelenlegi chakraszinted tüntesd fel a bővítmény végén ^^ (FONTOS, ne felejtsd el legközelebb
)2. Aktivitás - tudom, nem csak önhibád miatt, de nah, ha nem vagyok szőrösszívű, kikapok xD
Végeredmény ennek függvényében (puskázik a táblázatból): +10 chakra
Új chakraszinted: 110
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.