Re: Kikötőváros

**Fudou Shun** Kedd Júl. 24 2012, 16:42

Egyértelmű volt itt aztán akad kaland bőven, vagy ha az nem is, de történetek tömkelege hallható a régmúltról és különféle extravagáns dolgok a tengeren túlról. Bár a cél nem ilyen történetek hallgatására irányult mégis sose lehet tudni alapon Shun a tömeg közepébe vágott. Végigpásztázta a halkereskedők portékáját, a különféle csecsebecse és sarlatánok áruit, na meg az utazó fegyverkereskedőkét. Mindezek után, pedig jöhettek a hajók. Impozáns fényesre suvickolt járművek melyek először látják a tengert vagy éppen piszkos ütött kopott uszályok melyek rengeteg mindent láttak. Jó lett volna ezeket közelebbről is megtekinteni de valaki volt olyan kedves és nem sok híján majdnem fellökte a fiút. Ekkora tömegben ez elnézhető volt de a fickó rendkívül büdös és ápolatlan volt, ami lássuk be, a legtöbb ember gyomrát kikezdi, hát még ezen geninét. De lehet, hogy csak túl sokat töltött a kocsma asztalai alatt. Akárhogy is az illető egy futárt keresett vagy bárkit, aki egy kevés pénz fejében elviszi a csomagját egy bizonyos valakinek. Akit éppenséggel Kameyonak hívtak. Reagálásra nem igazán akadt idő hisz a csomag gazdát cserélt és amúgy is veszélyes lett volna kinyitni a szájat vagy levenni a kezet az orról, ha egyszer ennyire durva szagokat árasztott a fickó magából. Végső soron teljesen mindegy volt a dolog. Az ürge elment Shun pedig a pénz mindig jól jön alapon, elkezdte bejárni a kocsmákat. Többnyire a csaposok nem láttak szívesen egy ilyen suhancot drága kocsmájukban így ezen alapon, hamar kitessékelték. Mások persze Kameyo nevén enyhültek meg, vagy vágtak pofákat legyen ő akár ki is. Egy biztos még nem került elő, pedig bejárt egy-két helyet. Vagy csak arra vár, hogy éppen távozzon az adott helységből. Legalábbis a genin. Na de talán most, ebben a kocsmában.

Deidara Csüt. Júl. 26 2012, 22:54

Immár sokadig alkoholtól bűzlő kocsmába tértél be, itt azonban még a pultoshoz sem értél, máris megdöbbentő dolog történt. Egy dobókés repült el éppen csak orrod előtt, majd hangosan csapódott a falon lévő céltáblán. Egészen pontosan nem is a céltáblán csapódott, hanem egy már abba benne álló másik késbe. A mutatványt hangos hahotázás jutalmazta, így szemügyre vehetted az asztaltársaságot, amely a fürge penge kiindulópontjának tűnt. Három nagydarab férfit figyelhettél meg, valamint két nőt, egyikőjük igen kirívó ruházatot viselt, olyan céllal, melyet a korodbeliek inkább csak sejteni tudtak. A másik teljesen más fazonnak tűnt, csontos volt és sötét ruhákat hordott, kezében pedig kések forogtak. Hamar rájöttél, hogy ő dobta a pengét. Mások is voltak még az ivóban, néhányuk nem is törődött veled, a maradék azonban hangosan nevetett. Kacajuktól kísérve gondolkodhattál a továbbálláson, ám ekkor az egyik fickó hangja ütötte meg füled.
- Szép dobás volt Kameyo! - szólt a legifjabb, fura mosolyt küldve a késes hölgyemény irányába.
- Igyál csöndbe fafej, vagy gyere játszani - hangzott a csípős válasz, miközben a másik két férfi kis híján összeverekedett. Úgy tűnt, fogadtak valamin és legalább egyikőjük bizonyosan rosszul járt.
Miközben őket figyelted, észre sem vetted, hogy a kocsmáros odaszökkent hozzád, így a bajszos figura megjelenésétől kis híján a plafonig ugrottál.
- Kiskorúak nem jöhetnek beee! - bömbölte arcodba egérvékony hangján, mintha jobban tartana tőled, mint az asztaloknál ülőktől.

**Dokujaku Tano** Pént. Júl. 27 2012, 15:44

//Jiraiya//

Kokkai szigeten

A férfi nem sejtette, hogy nem bízom benne, avagy csak tovább játszotta a szerepét, Jokkitól kitelik, hogy ezt is megszervezte, hogy aztán Daiki kegyelmet kapjon, majd kimenekítse őt. Viszont azt nem tudják, hogy én igenis tisztelem a törvényt, a szabályokat, hiába állt a Samurai az én oldalamra, semmivel nem fog kisebb büntetést kapni, mint a társai. Aki bűnös, bűnhődjön.
- Köszönöm Daiki uram, az ön segítségével szerencsére letartóztattuk a gazfickót. - Bólintottam a férfi felé, de egyetlen percre sem hagytam figyelmen kívül kardját. Nem akartam elvenni tőle, mert azt hihette volna, hogy nem bízom meg benne, és itt most minden apró jelnek igazi értéke van. Jokki természetesen nem örült a vágásnak, ami alig volt egy karcolás, de éppen elég, hogy legalább lábai lebénuljanak egy időre, ezzel is biztosítottam, hogy ne szökjön meg, s ha Daiki akarta volna megszöktetni, ő is nagy súllyal menekülhessen, aminek köszönhetően gyorsan utolértem volna őket. Nem hiszem, hogy szándékai őszinték, hiszen akkor hagyta volna, hogy a nyílvessző megsebezze a férfi karját, ugyanott lettünk volna, mint a láb megvágással, csak kicsit komolyabb sebet szerzett volna a nemes magának.
A fél óra eseménytelenül telt, nem vettem le a szemem a férfiról, úgy tettem mintha Jokkit figyeltem volna, de szemem sarkából végig a Samuraira ügyeltem. Végül megérkezett az erősítés, s bár először támadásnak véltem a dolgot, főleg, hogy Jokki ott hagyott egy féltucat ninját a kúriájánál, de aztán megnyugodva konstatáltam, hogy társaim is biztonságban vannak. Gyors tekintet a Samuraira, majd mostmár nyugodtan dőlhettem le a bársonyos, eddig csalogató fűbe, és mosolyra húzott szájjal néztem az eget. Vége...
- Jól vagytok? - Kérdeztem mindennemű kérdést, mondatot félretéve, amit felém szegeztek, Maru és Liomei biztonsága volt jelenleg a legfontosabb, habár igen csak elfáradtam, ők mégsem olyan erős Shinobik, mint jó magam.
- Hála Istennek. Még a maga idétlen szövege is megváltás Sensei. - Ugrok fel a fűből, majd végignézem, ahogy Daikit megkötözik és elhurcolják.
- Álljanak meg egy pillanatra. A kardjára én vigyázok, nálam lesz a legjobb helyen. - Mondtam, majd odaálltam a Samurai felé. Mélyen belenéztem a szemeibe, igazából kerestem valamit, olyasvalamit, ami a megbánást türközi vissza, szigorú lélektükreimbe.
- Ha leülte a büntetését, keressen meg engem, s majd ismét belenézek a szemeibe, amivel eldöntöm visszanyerte-e a Samurai-ok becsületét. A kardja nem trófea lesz, hanem a becsülete, amit akkor veszített el, mikor összeállt egy bűnözővel. Várni fogom, remélem eljön. - Mondtam neki, remélve, hogy érti a célzást, nem igen tartok igényt a fegyverére, de azt tudom, hogy egy Samurainak a fegyvere a mindene, az jelenti neki a becsületet, az életet, s olykor a családot. A diktafont kikapcsoltam, s kérvényeztem a munkások őrizetbe vételét is, talán ők is tudnak egy két dolgot mondani, s készségesebbek lesznek a vallatás során.
A többieknek végül nem mondtam semmi, sok gondolat kavargott a fejemben, úgy hiszem, hogy ez az ügy tartogat még meglepetéseket.

Kikötőváros

Nagy vonalakban elmeséltem a történetet a többieknek, miként állítottam fel magamban a tényleges ügyet, hányféle stratégiát ötlöttem ki, Shii hogy volt segítségünkre, és miként számoltam le a gazfickókkal. Daiki hirtelen pálfordulásán Maruék is meglepődtek, de én le is taglóztam őket, mint ahogy Pinou sensei-t is válaszommal.
- Természetesen minél hamarabb a Mizukage elé szeretnék járulni, hogy magam mondhassam el a szigeten történteket. Kérelmezni fogom, hogy Daiki ugyanakkora büntetésben részesüljön, mint a nemes, és a másik testőr. El kell küldeni őket a Vallató szervekhez, mindent szedjenek ki belőlük, és csak eztán mondjanak felettük ítéletet. Shii úrnak kérvényezni fogom Jokki előző raktárát köszönetül segítségéért, és szigorú nyomozást a szigeten állomásozó ninják között. - Magyaráztam nekik már félig csukott szemmel.
- Azta Tano, egyedül oldottál meg mindent?! - Hűlt el Maru hatalmas mosolyra húzva a száját, miközben törökülésben himbálódzott a hajófedélzeten.
- Legközelebb minket is beavathatnál a terveidbe. - Durcázott Liomei, ami persze érthető, hiszen ők is bábjai voltak a stratégiámnak, de nem volt alkalmam elmondani nekik, hiszen folyamatosan őriztek minket. Nem is tudom, valahogy már fél álomban lehettem, nem is emlékszem erre a mondatomra...és váltig állítom, hogy csak kitalálták.
- Nektek köszönhetően tartóztattuk le őket. Büszke vagyok rátok...ha bármi bajotok esne...én...nem is...tudom... - Mondtam, majd végül álomra hajtottam a fejem. Elfáradtam, és jól esik ez a kis pihenés. A testemet is kimerítettem, de az elmémet is túlságosan sokat tornáztattam a mai napon.
Úgy döntöttem végül, nekik sem hozom tudtukra, hogy a diktafon nálam van...egyenesen a Mizukage-nak fogom átadni...ki tudja, milyen meglepetésekkel szolgál még ez a hajó út.

//Ha a hajón történne valami, Miru, Maru, és Limoei irányításában folytatom a kalandot.//

**Fudou Shun** Pént. Júl. 27 2012, 20:55

// Dei //

Nem semmi egy nap. A kikötő tele van kocsmákkal és még így is olyan nehéz megtalálni itt egy embert, mint tűt a szénakazalban. A kitudja hányadik ajtón benyitva közel egy órányi keresgélés után remélte végre lesz eredmény, ha meg nem, akkor megnézi, mit sóztak rá, és ha ér valamit megtartja. Elvégre a kárpótlás is fontos. Maga a helység nem volt túl rózsás, de látott már rosszabbat is legalábbis nem kocsmát, ami jelen esetben nem volt fontos. Útja egyenesen, ahogy idáig egyfolytában a pult felé irányult hisz a csaposok voltak eme hely mindentudói kik sajnos némi ellenszolgáltatás nélkül gyorsan felejtettek. A rosszabbik fajta egész biztos. Azonban most esélye se volt megközelíteni az említett objektumot, mert valami elsuhant előtte. Sőt nem is valami, mert a valamik nem repülnek, se suhannak így egész biztos, hogy ez a valami nem valami volt, hanem egy kés. Shun megdöbbenve állt az eset előtt. Nem sok híján belegyalogolt, ami talán a túl sok kutyagolás és fölösleges keresés számlájára volt írható. Tekintete a céltábláról a kiindulási pont felé fordult, ahol egy kisebb csoport jóízűen nevetett az ügyes dobáson. Nagyjából egy kisebb állatkert volt látható az asztal körül, már ha a gorilla fivéreket és a vipera nővéreket nézzük. A viperákról beszélve az egyik kezében kések voltak így egyértelművé vált ki a bűnös. A genin kissé kezdte elveszíteni a türelmét, amit egyedül az akadályozta meg, hogy megtalálta a célszemélyt. Egy fiatal férfi ugyan is éppen megdicsérte a hullaszállító hölgyeményt, akit egész véletlenül pont Kameyonak hívtak. Több se kellett, mint hogy megszabaduljon a csomagtól. Persze fegyvertelenül azért mégse sétálhat oda hozzájuk így a földre került kést felkapta majd mikor már indulni készült megjelent a csapos. Nem elég hogy az ürge bűn ronda volt de még a beszéd se volt az erőssége. Itt aztán tényleg elszakadt a cérna elvégre ne rontsa már jobban a kedélyállapotát mindenféle félnótás. Shun átette a csomagot a kést tartó kezébe, majd a szabaddá vált kézfej rögtön ököllé formálódott és egy gyönyörű felütést mutatott be a csapos állával a célkeresztben. Ha az ütés sikerült, mert már miért ne sikerült volna, rátérhetett az igazi mókára. Kipécézett egy kis rést az embercsoport között, ahol Kameyo is helyet foglalt majd megcélozta falat. Persze előbb felhívta magára a figyelmet. Mert miért ne.
- Hé Kameyo-obaa van nálam valami a tied. - emelte fel az eredeti kézbe visszakerült csomagot.
Majd a baljában heverő kést rögtön el is hajította amint saját hangja elhalt. Ha valamelyik majom nem ugrik a kés útjába lehetetlen, hogy eltévessze a falat. Elvégre nem holmi amatőr késdobáló.

Jiraiya Hétf. Júl. 30 2012, 13:08

Kikötő

A sensei minden szavadat valósággal szívta magában, ahogy az egyik shinobi is, akin egy furcsa szemüveg volt. Jegyzetelte minden mondanivalódat. A sérült Samurait a hajón ellátták, míg Daikit fogva tartották Jokkival együtt. A Samurait nem igazán rendítették meg a szavaid. Vagy is csak külsőre nem látszott rajta. A kardot természetesen átadták neked megőrzésre, habár az a két shinobi nagyon is jól tudta, hogy ez a kard már nálad marad majdhogynem örökre. Az biztos, hogy Jokki-sama egy tíz évre be lesz zárva ezt a sensei is elmondta neked. De Daiki és a másik samura? Arról nem tudtak semmit mondani. Az a szemüveges fickó kihallgatta az összes embert, aki részt vett a küldetésben. Valószínűleg ez a dolga. Jegyzetelt mindent amit csak tudott. Pár óra múlva már meg is érkeztetek a Kikötőbe. Az érkezésre és a sürgésforgásra felkeltét. A sensei felvilágosított, hogy a tárgyalás az már ma meg lesz tartva a Börtönben, ahol neked is részt kell venned, mint "tanú". Lényegében rajtad múlik, hogy ez a három jómadár mekkora büntetést fog kapni, ami a pénzbírságtól a halálbüntetésig terjed. Egy óra múlva indultatok is tovább a mindössze egy kilométerre lévő szigetre, ahol a Fegyház található. Izgatott voltál, hiszen még is csak a Mizukage előtt kell majd beszélned. Az út eseménytelenül telt végig. Az események a szigeten kezdtek felpörögni.

Fegyház

Ahogy megérkeztetek, megláttad azt a hatalmas, fallal körülvett tornyot, amit eddig sosem láttál. A hullámok csak úgy csapdosták a sziget oldalát. Az egyik részén csak sziklák voltak, amiket jobb elkerülni. De hála a tehetséges hajóskapitánynak és a sok shinobinak még ezek között a nagy hullámok között is kitudtatok kötni. Az eső eleredt... Villámok cikáztak a fejetek felett. Daiki mindvégig rezzenéstelen arccal tűrte, hogy hurcolják ide-oda. Gato a másik samurai és Jokki egy hordágyon voltak, hiszen nem igazán volt ereje egyiknek sem. Egyenesen a toronyhoz mentetek, ahova Maru és Miru, Liome, a Sensei, valamint öt shinobi nyert bebocsájtás a foglyokkal. Felfele vettétek az irányt, a szűk lépcsőkön ahol Jokkinak és Gatonak fel kellett állnia. Ahogy megérkeztetek egy nagyobb irodaszerű helyre értetek. Ajtó nélkül. A lépcső, egyenesen oda vezetett. A Mizukage-sama és a Börtön igazgatója állt előttetek. Elég nagy volt a hely ahhoz, hogy elférjetek tízen is akár. Letették a foglyokat az egyik sarokba, majd átnyújtotta a szemüveges fickó az irományt a Mizukage-samának.
- Dokujaku Tano! Részletesen számolj be a küldetésről!
Hangzott az utasítás, majd leült az egyik székbe. A sensei bugyután és zavartan mosolygott. Mindenki várta a beszámolót.

// Következő postot a Kirigakure Fegyházához! Lassan közeleg a kaland vége. //

Deidara Pént. Aug. 03 2012, 09:49

//Shun

Ököllé formálódott kezed telibe találta a cincogó csapost, ki egy kisebb repülés után egy közeli asztalon landolt. Nem lett komoly baja, csak arca öltött paprikaszínt, szólni azonban nem szólt többet és utadat sem állta. Így aztán teljes nyugalommal hajíthattad késed a céltábla irányába. Nem te voltál ugyan a helyi késdobálók krémje, de a shinobi-lét, ha lehet ezt már a te esetedben így nevezni, meghozta gyümölcsét és a penge hangos remegéssel állt bele a tábla közepébe.
A helyiség rögvest elcsendesedett, majd végül Kameyo odalépett hozzád és kecsesen kinyújtotta kezét. Csak akkor szólalt meg, amikor már átadtad a csomagot.
- Gondolom Bika azt ígérte, hogy fizetni fog neked ezért. Hát nem fog, ebben biztos lehetsz. Nemrég mehetett el a hajóval. Én azonban fizetek neked, ha segítesz valamiben.
Az asztalnál lévők között többen is morogni kezdtek erre a kijelentésre.
- Megőrültél? Ez csak egy kölyök. Bármit jobban csinálok nála!
- Csend legyen, ostobák! - intette le őket a nő - Kis barátunk shinobi, ha nem vettétek volna észre. Gyere velem, kölyök!
Ezzel ki is sétált a kocsmából, otthagyva a többieket. Csak pénzét vette el az asztalról, amit valószínűleg fogadással nyert, majd egy sikátor felé vette az irányt, figyelve, hogy követed-e.

**Katsumi Kawachi** Vas. Aug. 05 2012, 16:11

A magát megégető ember a sensei mellé kuporodott. Társaim, fekvőhelyzetből is, támadásba lendültek, Chi csak senbonokat dobált, míg Rabito shurikeneket kezdett dobálni, majd a dinamikus akciót használva a patkány előtt termett és hasba szúrta. Ekkor eldobtam a Fuuma shurikent, ami egyenesen a szörny száját találta el, örökre elhallgatva a patkányt. A rágcsáló futás miatti lendülete, miután az állat elhasalt, még tovább vitte és még pár métert csúszhatott a földön. A bohóc magabiztosan elhaladt mellettem, majd előkapta a sétapálcájából a shirayasa katanaját és a patkányba szúrta, ami a fémen végigszáguldó elektromos áram miatt, az állat rázkódni kezdett és a benne lévő fegyverekből is plazmanyalábok csapódtak ki. ~Tehát a mester egyik eleme a villám, amit én is szeretnék, mivel a vízzel az ütős lenne. Az ellenfelemnek megrázó élményben lenne része.~ A bohóc, akit most már egy kicsit nagyobbra tartottam, mint eddig, megdicsért minket és egy becsomagolt cukorkát nyomott a kezünkbe. Még egy mondat megragadta a figyelmem: "Bizonyítottatok, így holnap tanítok nektek egy technikát." Eltűnt a mesterünk, én pedig elkezdtem összeszedni a fegyvereimet. A kezembe lévő ninjatot a hátamra raktam a helyére, majd a dobókéseimet, a 2 senbonomat, a fuuma shurikenet és a másik ninjatot is. A démonszél shurikenen kívül mindent a helyére raktam, mert azt le kell mosnom a tengerbe. Miután a többiek iskész voltak a felszereléseik elpakolásával el is indultunk a kikötőbe, ahol már várt a sensei. Nem nagyon tudtam, hogy milyen jutsut válasszak. Inkább valami víz elemű technikát vagy gyógyító jutsut. Mivel az orvosi technikákhoz elengedhetetlen a Shindan // Diagnózis ismerete, így ezt a technikát fogom kérni a mestertől, de még jó lenne, ha valaki Kiyomaru // Tisztítás jutsut is megtanítaná. Viszont ugye a vgső célom az lenne, hogy valamikor bekerüljek a vadász ninják közé, így a Inyu Shometsu // Titkos Gyógyulás Sérülés Pusztítás technika lenne, amivel jóval nagyobb lenne a túlélés esélye, viszont egyenlőre örülök, ha az alap orvosi technikákat ismerem. Míg azon gondolkodtam, hogy mi lenne a jutsu, amit kérjek, megérkeztünk a kikötőbe, ahol felszálltunk a hajóra. A hazafelé vezető út már akadálymentesen utaztunk. Visszaérve a falu határába, majd leszálltunk a hajóról, én pedig vártam a további parancsot.

// A yookyu szigetes posztom átírva, csak azt nem tudom törölni.//

~ Törölve

**Fudou Shun** Vas. Aug. 05 2012, 19:24

// Dei //

Száll a csapos, száll, holnapig meg se áll. Legalábbis így nézett volna ki jól a dolog, ahogy átviszi a plafont, és csillaggá válik az égen. De nem így történt ezért hát kár is erről beszélni. Mindenesetre az elhajított kés úgy talált célba, ahogy kell és ezután már senki se nevetett. Kameyo hajlandó volt felkelni és elsétálni a küldeményéig. Sajnos a hír amit közölt korántsem volt jó. Ez a Bika nevezetű fazon, akin már elsőre látszott, hogy nem egy IQ bajnok - hát még a nevéből is jól leszűrhető - már messze jár, és a kevés pénznek bottal lehet ütni a nyomát. Shun nem fűzött nagy reményeket a vitel díjhoz azonban egy ajánlat rögtön kopogott az ajtón. A baljós jelek pedig, szorosan a nyomában követték őt. A tömeg morajlott, ami azt engedte feltételezni a fiú számára zsenge élettapasztalata ellenére is, hogy nem éppen veszélytelen vagy könnyű dologról van szó. Vagy egyszerűen magával a nővel dolgozni nem életbiztosítás, kész átverés, kabaré. A gyanú magjai mondhatni rögtön elvetődtek benne. Akadt még az eddigi társaságból némi hőbörgés és rosszindulat de Kameyonak éles szeme volt. Kiszúrta a fiúról, hogy shinobi, holott felszerelés, fejpánt és semmi egyéb nem volt nála, ami arra enged következtetni, hogy shinobi palánta. És akkor leesett neki. Az a fránya szandál az oka. Nem mintha rejtegetni akarta volna kilétét csak meglepődött, hogy információ nélkül rájöttek a foglalkozására. De ahogy mondani szokták, a cipőről is meg lehet ítélni az embert. Jelen esetben pedig, a szandálról. Bárhogy is, Shun csendben követte a nőt. Mikor az említett személy befordult a sikátorba a genin hátrapillantott, nem e valami csapdába sétál éppen be. Ám, még ha így is lenne, nincs más dolga, mint kihasználni erőfölényét és felugrani a tetőre baj esetén. Utána már nyugodt szívvel pucolhat, amerre akar.

**Shaku Rabito** Pént. Aug. 10 2012, 10:41

Miután gyönyörűen leterítettük a patkány, elindultam, hogy összeszedjem a fegyvereimet. De útközben megálltam, mert a sensei a sétabotjából elővett egy kardot. Ezen eléggé meglepődtem, de még meglepőbb volt, hogy amikor beleszúrta a patkány, elektromosságot vezetett bele. Ebből kiderült, hogy villám elemű.
~ Most már tudjuk az egyik elemét. Még van kettő. De mi lehet. Mivel hogy Kirigakurei valószínüleg víz. De mi lehet a harmadik?~ gondolkodtam el rajta~
Ezek után összeszedtem a fegyvereimet és elraktam mindegyiket a helyére. De előtte letöröltem róluk a vért. Nagyon undorító volt. Majd elindultunk a kikötőbe és felszálltunk egy halyóra. Végig azon gondolkodtam, hogy a sensei az mondta megtanít egy technikát. Én még nem tudtam mit fogok kérni, ezért végig ezen gondolkodtam. Az út eseménytelenül telt és épségben megérkeztünk a kikötőbe.

**Chiyoko** Vas. Aug. 12 2012, 12:59

A patkányt sikerült kinyírnunk, azaz majdnem nekünk, ugyanis a sensei nagyképűen bevitte neki a kegyelemdöfést egy shirayasával. Megdícsért minket, összeszedtük a fegyvereinket és elindultunk visszafelé. Egyébként az elszórt fegyverek összeszedése nem volt valami hűdeörülök feladat. Csupa vér volt az összes, és gusztustalan. Dehát számítani lehetett erre.. Mindegy. Útközben azon gondolkoztam, hogy a sensei megígérte: megtanít nekünk egy technikát. Sokáig agyaltam rajta, hogy melyikre essen a választásom de végül nem jutottam semmire. Annyi jó technika van és csak egyet lehet választani? Az út teljesen eseménytelenül telt. Felszálltunk a hajóra, majd kikötöttünk. Nem volt valami érdekfeszítő. Arra vártam végig, hogy mikor fog minket kérdezni a technika tanulásáról, de nem tette .

Jiraiya Vas. Aug. 12 2012, 20:40

// Cukorka Team //

Az úton a sensei egész végig láthatatlan volt. Persze nem szószerint, csupán nem tudtátok, hogy hol van. Ahogy viszont kikötöttetek, meg kellett neki is jelennie. Vértatok és vártatok, de nem történt semmi. Már a hajóról eltűnt mindenki, amikor végre mozgolódásra lettetek figyelmesek. Nyílik a kabin ajtaja és kilép egy férfi! Igen, egy férfi! Végre nem egy lila Bohócnak öltözött figura éget titeket, hanem egy kimonóban öltözött, maszkos fickó. Persze az az idegesítő stílusa megmaradt és a maszkot sem volt képes felvenni rendesen, hanem csak úgy oldalra igazította.
- Nos, kis cukorborsóim, hogy festek? - Nyalta meg a száját, majd beszippantott rajta egy rózsaszín cukrot. - Ne! Ne is válaszoljatok! Tudom, hogy tökéletes vagyok! Nos, mielőtt útnak indulnánk, ideje lenne elmondanotok, hogy melyik technikát is szeretnétek megtanulni. Természetesen Én sem ismerek minden Jutsut, de a legaranyosabb és legédesebb technikákat, mind ismerem. Ha nem tudtok semmit, akkor majd Én kitalálok nektek. Amúgy pedig készüljetek, mivel hosszú út vár ránk.
Nos, alighanem igaza van a senseinek, mivel már sötét van. Csupán néhány fáklya fénye nyújt némi vigaszt azoknak, akik félnek az éjszakától. Valószínűleg csak hajnalban fogok hazaérni.

**Katsumi Kawachi** Szer. Aug. 15 2012, 15:10

Az út tökéletesen eseménytelenül telt el hazafelé, annyira hogy a mestert egy pillanatig se láttuk. Nem lehetett tudni, hogy elnyelte-e a víz, mivel itt, a tengeren, a föld nehezen tudná. Amint viszont a hajó kikötött neki is meg kellett jelennie, végül is nem maradhat a hajón. Az eddigi idióta és égő kinézete helyett normális gúnyát húzott és még egy anbu maszk is a fejére került, persze nem normálisan, takarva az arcát, hanem csak úgy félrecsapva. A maszk persze nem változtatott semmit a stílusán, de legalább már kinézett valahogy. Idegesítő gesztusok és hülye cukorka mániája megmaradt, de ekkor a lényegre tért. "Melyik technikát szeretnénk megtanulni?" Ha a többiek nem válaszolnak egyből, akkor én kezdem.
- Sokat gondolkodtam a dolgon és arra jutottam, hogy mivel a célom, hogy orvosi ismeretekre tegyek szert, amivel sokkal hatásosabb vadásszá válhatok, bár még a víz elemű jutsut is szeretnék tanulni, a Shindan // Diagnózis technika mellett döntöttem, remélem tud ebben segíteni.
Valóban remélem, hogy ismeri a technikát. Valószínűleg Anbu szinten azért ismerheti ezt a technikát. Anbu, ha nem is teljesen orvosi ninja, akkor is "belső" információkkal kéne rendelkezni emberi szervekről.

**Shaku Rabito** Csüt. Aug. 16 2012, 17:40

Megérkeztünk a Kikötőbe eseménytelen út után. Leszálltunk, de a senseit mintha elnyelte volna a föld. Körülnéztem nem volt sehol. Nem nagyon érdekelt, hogy hol van, ezért különösen nem kerestem. Majd egyszer csak előbukkant egy sátorból. Egy szép kimono volt rajta és nem volt kisminkelve. Nem hittem a szememnek. Úgy nézett most ki, mint egy normális férfi. De a hangja nem változott. És a szavai sem. Megint mérges lettem ra, mert azt mondta cukorborsó. Elegem volt már a cukorból. Aztán azt mondta mondjuk meg mit szeretnénk tanulni.
- Sensei én a Mizu bunshin no jutsut szeretném megtanulni. Remélem ismeri a technikát. De szeritnem ez egy Kirigakurei ANBU tagtól elvárható. - mondtam, és reméltem hogy megsértődik, legalább egy kicsit.
Kawa a Diagnózis technikát szerette volna megtanulni. Fogalmam se volt róla mi az a jutsu, és amikor elmagyarázta miért válaszotta azt pont nem arra kocentráltam. Arra voltam kiváncsi Chiyoko mit választ.

**Akari Tenshi** Kedd Aug. 21 2012, 19:40

//Gai sensei//

Miután beléptem és közöltem, hogy kész vagyok Mei sama ecsetelni kezdte a következő küldetésem részleteit. ~Ez az! Végre valami kis izgalom. Én is remélem. Gyilkolni akarok!~ Ezzel a gondolattal a fejembe meghajoltam Mei felé, majd a jelzésére, ami csak annyi volt, hogy hátradőlt a székében, megköszöntem a megbízást, majd elhagytam a szobát. Ekkor nyílalt belém a felismerés, hogy nem tudom kit is keressek. ~Idióta! Semmit nem tudunk arról, hogy kit is kéne keresni. Tudom, most jutott nekem is az eszembe. Akkor is egy idióta vagy!~ Most már a kocka el van vetve, nem mehetek vissza megkérdezni, amit elfelejtettem, tehát lesz, ami lesz. El is indultam a kikötőbe. Lassan kullogtam, mivel semmi kedvem nem volt a büdös halas kofák és még koszosabb és szagosabb matrózok közé menni, de akármennyire is húztam az időt a megérkezés elkerülhetetlen volt. Miya persze egyből mozgolódni kezdett a halszagra, mivel elindult benne a vadászösztön. A hajón nem tudom milyen rakomány van, de ha élelem, akkor szegény vadászgörényem az utat is a táskámba fogja eltölteni. Kimentem az épp berakodó hajókhoz és kérdezősködni kezdtem, hogy melyik 3 hajó indul mostanában a tea országába. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg valaki gyorsan megválaszolja a kérdésem vagy legalább a csapattársaim megtalálnak engem. Bármelyik is következne be, akkor a mutatott irányba és hajóra megyek, ahol lejelentkezek.

//Módosítva, de pm-et is küldök//

Kakuzu (Inaktív) Szer. Aug. 22 2012, 19:56

Gond nélkül eljutottál a kikötőbe, ahogy az várható volt. Azonban gőzöd se volt arról kit kéne keresni. Viszont tudtad hova tartasz, így pusztán útbaigazítás alapján eljuthattál küldetésed helyszínéhez. Miután leszólítottál egy matrózt, először nem értette, miről van szó, hisz tekintete megakadt a célegyenes felé. Azonban mikor túltett zavarán, pusztán csak rábökött a három hajóra, ami mellett éppen áltatok a stégen. Olykor a dolgok közelebb vannak, mint gondolnád. Végezetül még egyszer megcsúsztak a szemei majd tovább ballagott a vállán lévő zsákkal együtt. Már éppen indultál volna, amikor a két említett társad jelent meg a színen. De az is lehet, hogy az egyik klón volt mivel szakasztott úgy nézett ki az egyik, mint a másik, sőt fordítva is igaz volt ez. A két kunoichi meghajolt előtted, majd előbb a jobb oldali szólalt, meg míg később a bal folytatta.
- Ha nem tévedünk te vagy Akari Tenshi-san aki velünk tart a küldetésen.
- Én Yuni vagyok, ő pedig a nővérem, Yumi. Örülünk, hogy megismerhetünk. - szólott a másik.
- A berakodást már befejezték. Téged a Száguldó Vadkanra osztottak be. - mutatott a legtávolabb eső hajóra.
És így váltogatták egymást, amiből a lényeg az volt, hogy meg kell keresned a Vadkan nevezetű hajó kapitányát Kojimát és szólni, ha készen állsz az indulásra. Sőt akkor is szólnod kell, ha nem, elvégre hosszú az út és nem fognak rád várni. További utasítást majd a kapitánytól kapsz.

// A kapitányt onnan fogod kiszúrni, hogy éppen a hajó fedélzetén dirigál pár engedetlen matróznak akik sűrű "Igenis kapitánnyal" felelnek. //

**Akari Tenshi** Csüt. Aug. 23 2012, 09:56

A kikötőbe sikerült eljutnom, csak azt nem tudom még mindig, hogy kit is kéne keresnem. Megkérdezve egy matrózt egyenesen előre nézett és csak hosszú várakozás után rámutatott a három hajóra, ami mellett álltunk. ~Nem hittem el, hogy itt állok a hajó mellett és rákérdeztem.~ A gondolatra elpirultam. ~Idióta, miért csodálkozik, ha valaki kérdez? De te is egy idióta vagy!~ Kiáltozta bennem a másik énem. ~Még szerencse, hogy kívülre nem hallatszik.~ Miután végzett velem tovább sétált a hátán lévő csomagjával együtt. Én is épp indultam volna, amikor két, egymás tökéletes másolatának tűnő lány jött oda hozzám, és meglepő módon engem kerestek. ~De szép lányok és ketten vannak! Mit csinálnék velük! Hülye én is lány vagyok. Francba! Mért kerültem én egy lány testébe?~ Miután megtudtam, hogy mért jöttek és mi lesz a feladatom, elindultam a hajóhoz, amire kiosztottak. ~Idegesítő, hogy egymást befejezve beszélnek. Ezzel most nem vitatkozok. Mért mi kapjuk a legmesszebbi hajót? Nem neked kell sétálnod. Szerencsére.~ Ilyen gondolatokkal indultam el, majd érkeztem meg a hajóra. A kapitány folyamatosan parancsokat ad, amire a válasz minden esetben "Igenis kapitány!" a válasz. Ha egy kis pihenőt tart két parancs kiadása között, egyből előtte termek és jelzem, hogy jöttem vigyázni a hajóra. Remélem megmutatja a szobámat, bár egy kereskedő hajón nem fűzök a kényelmes alváshoz sok reményt, vagy legalább utasítást ad valakinek. Nem tudom, hogy mi lesz a további feladatom.

Jiraiya Csüt. Aug. 23 2012, 12:54

// Cukorka Csapat. Chiyoko ha újra aktív lesz akkor írhat //

A sensei egy bárgyú vigyorral nézett végig rajtatok, majd egy erőteljes nevetésben tört ki. Nem tudni, hogy mi lelte, de az biztos, hogy nem teljesen komplett. Ahogy sikerült elfojtania nevetését, letörölgette kicsorduló könnyeit, majd megszólalt.
- Meglátom mit tehetek az ügy érdekében. Most irány a Mizukage Palota! Szedjétek a lábatokat.
És útnak indultatok. Nem mint ha nem tudtátok volna, hogy hova is kell mennetek, de arra számítottatok, hogy megáldtok valahol pihenni. Ha most indultok, akkor Éjfélre már a Faluban lesztek. De akkor, hogyan tesztek jelentést a Mizukagénak? Ő is ember! Minden esetre ha szorul a hurok, akkor rákenhettek mindent a Bohócra.

// Kövi postokat a Mizukage Palotához //

Kakuzu (Inaktív) Vas. Aug. 26 2012, 16:34

A beijedt újonc matrózok a szélrózsa minden irányába szaladtak, hogy teljesítsék a feladatukat. Amikor végre eltűntek a szemek elől csak akkor mordult rád Kojima egy száznyolcvan fokos fordulattal egybekötve. Harmincas éveiben járó kemény kötésű férfi volt, fekete sörénye a vállát verte, állától a jobb füléig egy vágás húzódott. Hátára egy hatalmas harci fejszét erősített egy vastag bőrövvel. Női bájaid és jelenléted a legkevésbé se lepte meg, helyette keserű mosolyra húzódott a szája.
- Remek még egy nő. Csak balszerencsét hoznak a tengeren.
Az utóbbi mondatot inkább csak magának dörmögte majd mivel felvetetted neki, hogy szeretnéd látni a kabinodat készséggel elvezetett az alsóbb szintekre. Az első szinten egy kisebb konyha volt felszerelve, lejjebb voltak a kabinok és azok alatt a rakomány.
Ha nem volt egyéb kívánságod, óhajod netán dolgod a szárazföldön Kojima elmondta számodra a napirendet. A nap nagy részében köteles vagy a fedélzeten tartózkodni, hogy rögtön kéznél legyél bármilyen támadás esetén, illetve este be kell vállalnod két órás őrséget az árbockosárban. Ennél fogva, ha mindent elrendeztél, kihajóztatok.

// Kérek egy postot, ami lehetőleg húzódjon estig. Jelenleg tíz és tizenegy óra között jár az idő. Hogy mit teszel ez idő alatt, rád van bízva. Az egyetlen kikötés, hogy tartsd be a kapitány kikötéseit. //

**Satsukitane** Kedd Aug. 28 2012, 10:46

Jiraiya írta: Nem volt a legszebb az idő. A távolból látszódott, hogy a tenger felől viharfelhők érkeznek az Ország felé. Mind a ketten éreztétek, hogy ez a küldetés nem lesz a legegyszerűbb az egyszer már biztos. Ezt a Tenger felől érkező szél és a rémisztő felhők is mutatták. A felhők szinte teljesen feketék voltak. A legelvetemültebb fajtából valóak. De egyenlőre Kirigakure felett még csak fátyolos az ég, így nincs mitől félni. Három Őr állt a bejáratnál. Az egyik a papírmunkát intézte míg a másik kettő a tájat kémlelte. Ahogy telt az idő, a sensei is megérkezett. Egy kisebb ködszerű fátyol jelent meg néhány méterre mellettetek és előlépett belőle a felfegyverkezett nő. Most, nem azokban a rongyokban volt, hanem a tradicionális Kirigakurei Jounin viseletben. Viszont, a kardja még mindig megvolt a hátára felkötve. Ugyan úgy melegséget árasztott magából ahogy eddig is. A Taktikai mellény igencsak fontos dolog. Az egyik zsebből kihúzott egy kisebb tekercset, majd kiterítette elétek. Egy térkép volt mellette a küldetés pontos leírásával. Kirigakure egy nagy piros körrel volt feltüntetve és belőle indult kifelé három kicsi, szinté piros vonal mind-mind más irányba.
- Üdvözlök mindenkit! Először is tisztázunk néhány dolgot. A két nappal ezelőtti küldetésen Patkányokat kellett kiirtanunk. Azok a patkányok nem emberek, így nem tudnak logikusan gondolkodni. Ezt véssétek az eszetekbe! Most egy "C" szintű küldetést kaptunk, de a Mizukage felhívta a figyelmemet, hogy könnyen átfordulhat egy "A" szintűre is, így nem mozdulhattok majd mellőlem! A küldetésünk további két csapattal együtt, hogy felügyeljük Kirigakure néhány Határ menti szigetét. Néhány hajós szerint, sok mostanában a mozgolódás az elhagyatott szigeteken. Nem tudjuk biztosra, de talán kalóz bandák szállták meg a szigeten. A miénk ez itt - Mutatott a térképen lévő bekarikázott piros szigetre - Itt kell felderítenünk a környéket és megbizonyosodnunk afelől, hogy nincs rajta senki. Na már most, fennáll a veszélye annak, hogy ellenséges ninják állomásoznak itt. Ennek mindössze 10% az esélye, de akkor is megvan. Ha ezt történne akkor rohamléptekkel vonulunk vissza. Innen a Kikötővárosba megyünk, és onnan indulunk hajóval. Kérdés?
Ha van kérdés, akkor arra választ kaptok, ha nincs kérdés, akkor a sensei feláll, majd összetekeri a térképet és elteszi. Int egyet, majd elindultok a Kikötővárosba.

// Kövi post Kikötőváros. A kérdéseiteket feltehetitek ott. Persze ha van csak akkor //

- Küldetés az csak küldetés. Ha ügyesek vagyunk még egy kunait se kell előhúzni. Ha pedig kell az azt jelenteni, hogy fegyverhez kel nyúlni akkor baj van.
Nem szóltam továbbra egy szót sem csak le ugrottam a falról Shin mellé. Majd indulásra készen senseire néztem.
Nem szóltam Shinhez, bár ha beszélgetést kezdeményez válaszolok a kérdésére, de látszik rajtam, hogy leginkább most magányt, csendet szeretnék. Mintha az elözö küldetés alatt történt volna valami ami valamit meg változtatott. Tekintetem folyton a távolban kalandozott. míg nem a hajókhoz értünk. Folyton azon a fura érzésen járt a fejem mintha régebben már éreztem volna egyszer valamikor a múltban és utána hatalmas sötétség és űr. Majd egy erdőben találom magam vértöl át ázott ruhával.
- Gondolom most se találkozunk a másik csapattal amit biztos a mester testvére vezet majd.

**Tottori Shinko** Kedd Aug. 28 2012, 13:43

Szerencsére nem kell sokáig várakoznom és befutnak a többiek is. A sensei azonnal hozzálát a küldetés ecseteléséhez. Némán hallgatom és alaposan elraktározok minden információt.
- Hmm, egy isten nem hátrál meg egy ilyen feladat elől! - szólalok meg. - Nekem lenne egy kérdésem. Ha vannak betolakodók, ráadásul ők is Shinobi-k, de csak kevesen vannak, akkor megsemmisítjük őket? - kérdezem.
Szívesen megvédeném a falut a betolakodók ellen. Ráadásul ezzel hatalmas hírnévre tehetnék szert. Tottori Shinko, Kirigakure hőse, A betolakodók legyőzője. Már csak a gondolattól is könnybe lábad a szemem. Majd a társamra nézek. Tottori Shinko, Satsukitane hőse...

Jiraiya Szer. Aug. 29 2012, 18:51

A kérdésekre és a kijelentésekre a Sensei felelt.
- A testvérem egy különc figura. Nem sokan szeretik, de nagyon tehetséges az egyszer biztos. Talán még nálam is ügyesebb. De most, más csapatok indultak erre a feladatra. A Yoko csapat, Kirigakure egyik legjobb csapata. A 8-as csapat akik leginkább közelharcokra specializálódtak, és a 10-es csapat vagy is Mi. Ezen a néven, vagy is számon regisztráltam a csapatot. Ami pedig az összeütközéseket illeti. Ha shinobikkal van dolgunk, akkor meg kell tudni, hogy honnan jöttek és, hogy mennyien vannak. Ha ellenséges nemzetekből valók, akkor visszavonulunk. Ha pedig nem, akkor nincs mitől tartanunk. De reménykedjünk benne, hogy csak egyszerű kalózbandáról lesz szó.
Megválaszolva a kérdéseket, nekiindultatok az útnak. Néhány óra alatt meg is érkeztetek a Kikötőbe. Pontosan ugyanazon az úton jöttetek mint két nappal ezelőtt. A felhők még mindig baljóslatúak voltak, és így sietnetek kellett, nehogy akkor csapjon le rátok a vihar, amikor éppen készültök hajóra szállni. Így már indultatok is. Délkörül lehetett, amikor elindultatok. Az út, hajóval három óra, így van időtök beszélgetni.

// Határszigetekhez kérem a postot. Még nem érkeztek meg, csupán félúton vagytok, de a szigetet már látni. //

**Akari Tenshi** Pént. Szept. 07 2012, 20:30

Valahogy sikerült kiszerencsétlenkednem magam a kikiötőbe, megtaláltam a társaimat, majd még a kapitányt is megtaláltam. Miután szóltam, hogy megérkeztem és a legénység utolsó tagja is eltűnt a látómezőből emberünk 180 fokot fordult és rám nézve morgott valamit az orra alatt, amiből annyit sikerült megértenem, hogy nem túlságosan van oda azért, hogy nő vagyok. ~Mért születtem lánynak? Legalább a fiúk előzékenyebbek veled.~ Miután megkértem egyből meg is mutatta a szobám, vagyis inkább a kabinom. Első szinten volt a konyha, ami láthatóan jól fel volt szerelve minden eszközzel, alatta jöttek a lakórészek, legalul pedig a rakomány. Miután egy kicsit elrendeztem a dolgokat a szobámba, na nem takarítottam, csak a fölös felszerelésem elraktam a szoba különböző részeire, elmondta a napirendet, hogy a nap nagy részében a fedélzeten kell tartózkodnom, hogy támadás esetén egyből kéznél legyek. Mivel eléggé kipihentnek éreztem magam, így simán vállalhatónak éreztem a dolgot, csak ne unatkozzak. ~Legalább nézhetem az ismos matrózlegényeket. Te szentséges atyaúr isten! Mért kerültem én egy szexmániás lány testébe, de legalább fogdoshatom a szép melleit.erre nem mondok semmit.~ Amint abbahagytam a magamban beszélést, egyből vissza is tértem a valóságba. Igazából nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, így a fegyvereimet kezdtem el ápolni. Mivel nem volt fenőkövem, így tisztítani kezdtem őket. Néha felmértem a helyzetet, hogy 50 méteres körzetben nincs-e valami chakraforrás. Remélem néhány kósza matrózén kivűl és a két lányén, már ha elég közel vannak, akkor nem érzek semmit. Ha mégis valami anomáliát vennék észre, például egy matrózhoz képest magas chakrát érzékelek vagy ismeretlen forrást fedeznék fel, akkor jelentem a kapitánynak és rákérdezek, hogy esetleg tud-e a dologról. Ha minden jól megy, akkor a napom nyugalmasan telik és nem kell semmit tennem. Ha mégis, akkor persze készségesen segítek bármiben, hogy ne nézzenek le, mert lány vagyok. Ha meg esetleg valami nem szimpatikus egyén bepróbálkozik, akkor rendesen megszeretgetem, amolyan Tenshisen, hogy a jövőben ne nagyon kívánja a nőket, ha viszont egy szemrevalóbb egyén jönne, neki nem mondanék ellen. Persze csak diszkréten, végül is most munkába vagyok. Vacsora után 6-7 felé, ha minden jól megy, akkor bevállalom a következő két órát, hogy boldog legyen a kapitány. Nem tartom fenn folyamatosan, de azért néha körbe nzem a szenzorommal, hát ha érzek valamit, de remélem nem. Ha nyugodtan letelik a két óra, akkor lemászok és átadom valakinek a stafétát, de továbbra is figyelem a környezetet.

Orochimaru (Inaktív) Kedd Szept. 11 2012, 18:26

//Fudou Shun-->kérésére átvettem//

Követed a kísérteties nőszemélyt a sikátorba, remélve, hogy az általa ajánlott munka mellé pénz is jár, és nem csak egy újabb személyt ismerhetsz meg, aki ugyanezt műveli veled, és így tovább. Bár elég furcsa lenne bekerülni egy ilyesfajta ördögi körbe, de nem lehetetlen. Így természetes, hogy kétségeid vannak a szavahihetőséggel kapcsolatban, bár a nő még nem adott rá okot, hogy ne higgy neki. Miután elizoláljátok magatokat a nem kívánatos fülektől rögtön bele is kezd az ismeretlen.
- Mint hallhattad, a nevem Kameyo! De te a meló alatt csak úrnőnek, mindenhatónak, Kameyo-samának, és az összes nő közül a legszebbnek nevezhetsz. - kezdte, és már rögtön furcsa is lehetett, hogy egy ilyen természetű, küllemű személy, miért akarja, hogy a legszebbnek hívd. - Egyszerű feladatunk lesz, bár annál nehezebb. Nem mondok róla addig semmit, amíg nem döntesz úgy, hogy csatlakozol mellém, ugyanis jobb, ha kívülállók nem ismerik az ügyleteimet. Ha úgy döntesz, hogy mégis akarod azt a sok pénzt, amit kaphatunk, és persze 70-30 százalékban elosztunk, akkor két óra múlva legyél a 'Repülő Teknős’ nevű hajónál. Meg fogod ismerni, már csak azért is, mert vérvörös betűkkel van az oldalára írva. Ha félsz, akkor persze menj inkább haza anyukád szoknyája alá, egy percet sem fogok várni rád. - fejezte be határozottan, majd hátat fordított neked, és elindult a kikötő irányába. A te döntésed, hogy követed-e, és többet megtudsz a feladatról, vagy inkább odébb állsz. Mindenesetre a két óra elengedő lehet a felszerelésed összegyűjtésére is.

Kakuzu (Inaktív) Kedd Szept. 11 2012, 21:00

// Tenshi, kérésedre a dolgok némiképp változnak, ahogy megbeszéltük. //

Az első nap nem akadt különösebb dolgod, ahogy a második és harmadik nap se. Eseménytelen utazás volt az egész némi tengerkémleléssel, míg a matrózok inkább téged kémleltek. Szimpla rutin meló volt az egész. Sajnos arról téged elfelejtettek értesíteni, hogy a fizetség úgy nő vagy éppen csökken minél nagyobb slamasztikába kerültök. Már ha ellenségről van szó, ugyan is a természet szeszélye örök tényező. A negyedik nap reggelén felébredve unottan és nyűgösen a rossz koszttól tekintesz a nyílt vízre, és meglepetésedre látod, hogy bizony semmi változás. Így telnek az órák, ám délután a kapitány magához hívat.
- Ide figyeljen hölgyem, mert gondban vagyunk. Alig egy óra múlva egy vihar kellős közepébe érünk és se időnk se szelünk nincs, hogy megkerüljük. Ha nem akar a vízbe veszni, készüljön fel a fedélzeten és kövesse az embereim utasításait. Elkélnek a segítő kezek, még ha nőiek is.
A nem túl kellemes lenézés után elbocsátott téged. Nem sok időd volt hátra a viharig és igazság szerint addig nem is tehettél semmit, amíg oda nem értetek.

// Kérnék wordben egy oldalnyi irományt. Az eleje röviden tegye ki, hogy gyakorlatilag nem történt semmi a napokban. Nem kell részletezni a dolgot. Az írás nagy része a viharról és a közben nyújtott segítségedről, feladataidról szóljon. Azt, hogy véget ért e a vihar vagy sem, ne írd le. //

**Fudou Shun** Szer. Szept. 12 2012, 16:48

// Suigetsu //

Az események bizonyos viszonylatban pozitívan alakultak. Senki se próbálta meg ledöfni, leütni, leköpni és lesza*ni szerencsétlen kis shinobit. Legalábbis küllemre annak tűnt. Az egyetlen érthetetlen ésszel gyakorlatilag lehetetlen dolog a nő önajnározása volt. Még hogy legszebb. Hö... ha így volna, szerencsétlen fiú már a saját orrának vérében fetrengene. Inkább nem szállt vitába ezzel a ténnyel és helyette mélyen hallgatott, míg a nő el nem tűnt a szeme elől. Nos minden bizonnyal érdekesnek ígérkezik a feladat, amíg semmi illegális nincs mögötte, bár ebben őszintén kételkedett. Viszont ahogy az nála lenni szokott nem tudott egy helyben megmaradni. Mintha életcélja lett volna, hogy meglépjen egyes feladatok elől - még ha a reggelit teljesítette is - és újabbakba keveredjen. Bárhogy is volt a legkevésbé sem zavarta. Ha a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy kéne, legfeljebb a hajó fedélzetéhez ragasztja útitársait, ő meg a vízbe vetve magát hazaúszik. Sértené kényes becsületét, ha priusza lenne saját ostobasága miatt. Meg a nélkül is. Döntésre jutva első útja haza vezetett. Mivel nem tudta eldönteni mit vigyen, és mit hagyjon hátra, inkább teljes harci díszben virítva indult vissza a kikötőbe. A hatalmas "teknőst" nem volt nehéz megtalálni és bár még mindig nem volt túl pozitív véleménye se a nőről, se az ügyletről azért csak belevágott. A pallón egyenesen felsétált a hajóra - már ha senki nem állta útját - és ami ott várta...

Ajánlott tartalom