A Hoshigakurét körülvevő szakadék

/Ha nem írod le, honnan tudjam, hogy nincs használható vízmennyiség közel s távol?
Hogyan vett észre bennünket? Szenzor is?/

Rei egy kellemetlen sérülést szerez, amikor a meglehetősen érdekes képességekkel rendelkező kölyök végez a klónnal, majd megjelenik mellette és egy mély sebet ejt a homlokán. ~ Hogy rohadna meg! ~ Zuhanás közben megpróbálja elfordítani a testét és talpra érkezni és közben kirántani a kardját. Ha sikerül, akkor hátrébb ugrik és három senbon-t is a kezébe vesz.
- Na gyere le te kis féreg! Lássuk mit is tudsz valójában?
Amíg Sei is fent van, nem szándékozik elhajítani a tűket, de amint a kölyök eltávolodik a társától, útnak indítja őket. Nem szándékozik vele nagyon sérülést okozni, csak kiugrasztani és zavarni. A többit a kardjára bízza...

Valamilyen megmagyarárhatatlan okból kifolyólag a terv nem úgy sült el ahogyan annak kellett volna.... Sőt még meg is találta őket a célpont, bár a két elveszett ninjának lövése sincs, hogy ez hogyan történhetett..... Rei-t támadja, csak a fiú.... Seikatsura még csak nem is figyel.... Rei csak zuhan lefelé... az ellenfele meg támadni készül... Sei felveszi a légző maszkot amit az Oinintől kapott és megszólal....
- Rei!!! C1-s terv- mondta és már a fiú és Rei között volt egy cetli amiből egy lilás füstfelhő keletkezett. A fiú mind az öt érzékszerve megbénül, ha csak egy kicsit is szippant ebből a cuccból, Kikerülni nemnagyon tud mivel elvakítja a düh..... Rei pedig tudja, hogy a c1-s terv az ezzel való támadást jelenti..így tudja, hogy nem szabad belélegeznie a füstöt.... Amint kifejtette hatását Sei előkapja zanbatoját és megfosztja az ellenfelet a fegyvert tartó kezétől...

//Rei-nek is elmondtam, de most itt is közlöm, hogy tisztában vagyok azzal mit írok! Ha a postban nem említem, hogy van víz a közelben, az nem kihagyás, hanem azért nem írtam le, mert nincsen! //

A fiú nem is foglalkozott Mamono-val, mondhatni lilás köd lepte el a fejét, ahogyan azonnal utána ugrott, de ez nagy hiba volt számára. Ahogyan a lilás füst körülvette, egy pillanatra elsötétült körülötte minden, de ezzel egyetemben ahogyan a füstből kiért, semmi sem változott körülötte, csak rosszabb lett. Szó szerint nem látott semmit, nem halott semmit és ez csak a kezdett volt. Rei már várta, hogy ez megtörténjen, hiszen hallotta a Mamono hangját, és bizony ama három senbon is a fiúba fúródót, ahogyan háttal a földbe csapódott, miután elvesztette minden érzékszervét. A klerdott ugyan még szorongatta de nem sokáig, hiszen a felülről érkező Mamono szó szerint megszabadította a kezével együtt. A gyerek üvöltött a fájdalomtól, ahogyan a földön vonaglott.
- Úgy látszik sikeresen elbántatott vele! -lépett ki az egyik fa mögül Gingistuke, ahogyan ebben nem volt semmi meglepő, inkább volt az, hogy az oldala jól látszott az átvágott ruhán keresztül, de még egy heg sem volt rajta, mintha a sérülése ilyen rövid idő alatt begyógyult volna. Lassan odasétált a földön fekvő fiúhoz, ahogyan letérdelt mellé, majd koncentrálta a chakráját és megérintette a fiú homlokát, aminek következtében az azonnal elnémult és majdnemhogy élettelenül elnyúlt a földön.- Így csendben lesz és nem fog érezni semmit! -húzta váratlanul a tanto-t a ruhája alól és villámgyors mozdulattal, a fiú mellkasába állított azt, pontosan a fiú szívét célozva meg. Ti pedig döbbenten álltatok ott, ahogyan az oinin felállt és körülnézett.

A csapat nagy szerencséjére a C1-es terv működött... mostmér Sei is belátta, hogy nem volt felesleges bemagolni ezt a sok tervet kódnéven..... A fiú megzavarodott miután beszíppantott egy keveset a lilás füstből.. háttala földbe csapódott miután Rei 3 senbonnal megtűzdelte... Seikatsu nem tétlenkedett, hanem kapásból megsazbadította a gyereket a kezétől... biztos ami biztos... Ezután jelent meg Gingitsuke.... lassan odasétált a karjavesztett ellenfélhez...letérdelt mellé, majd teljesen váratlanul előhúzta a fegyverét és szíven szúrta a tehetetlen fiút.. Rei egyből ellöki onnao az Oinin-t majd felé hajítja a tanto-t...amit Sei kap el, majd a balkezével torkon ragadja a férfit és felemeli, majd pedig a torkához teszi a saját fegyverét...
- Egy okot mondj.. hogy életben haggyalak??- kérdezi kissé dühösen... A feladat az volt hogy élve vigyék el a faluba....erre ez az idióta megölte...
- Szívem szerint megtenném...de nem tenne jót nekünk, ha téged is holtan vinnénk vissza....- mondta majd elengedte az Oinin-t és elédobta a tanto-t... Ezután odasétált a fiú levágott kezéhez, felemelte majd kiszedte belőle e kardot szuvenírnek...e kezet meg a hullára dobta...
- Csomagoljuk össze és menjünk...

A reakciók érthetőek voltak. Rei könnyedén rúgta odébb az oinin,t akit láthatólag váratlanul ért ez a támadás, ahogyan nem esett el lábra érkezett, de a torkára fonódó kezek és Mamono, akinek a kezében Gengitsuke kardja volt, ijesztőlátványt nyújtott de az oinin csak mosolygott, ahogyan hallgatta csendben halhatta társát, de nem nézett a szemébe, csakis a kardot figyelte szakadatlanul, mintha csak attól félne. Ahogyan pedig a Mamono elengedte ás a földre huppant, az oinin kicsit krákogott, majd csak megszólalt.
- Hehehe...- nevetett- Ha most elmentek, akkor a küldetés kudarcot vallót. - állt fel a földről, ahogyan leporolta magát- Ez a gyerek nem a célpont volt! -sétált közelebb a holtesthez- Nem vettétek észre a látható különbséget? -kérdezte- Az a fiú akivel harcoltam, használta a Jinton-t, mégis amikor rátok támadt, nem tette. Még a levegőben kettévágatta volna Rei-kunt, de helyette közvetlenül támadott, úgy hogy Mamono-val nem is foglalkozott, pedig tudhatta, hogy két tüz közzé kerül. Szerintetek egy olyan shinobi, aki megölt három Anbu-t, ilyen ostobaságot tenne?- kérdezte, ahogyan a ennél azért jobb indok kellett nektek is ahhoz, hogy meggyözön az igazáról. - Emellett a tény mellett a Jinton használók, gy speciális kenjutsut használnak, mely folyamán a kardba vezetik a speciális chakrájukat, így annak ereje és gyorsasága is hasonló lesz a testükéhez. Szándékosan hagytam, hogy megsebezzen, hiszen egy ilyen technika nyomot hagy maga után. Miután megsebzett, a chakrája lenyomatára rátehettem a kezem, nem vagyok olyan jól a felismerésben mind egy sensor ninja, de orvos révén, különbséget tudok tenni a chakrák között. És ennek a testnek a chakrája, egyáltalán nem hasonlított arra, aki engem megsebzett. - jelentette ki- Ez csak egy imposztor és nem több. A robbanás kihasználva cserélhettek helyet...- nézett körbe- És az igazi célpont még itt van... kiderítette milyenek vagyunk és ha tippelnem kellene, hamarosan, ha felkészült, támadni is fog.

Miután kioktatták az Oinin-t hogy bizony elszúrta a melót, csak után akezdett el dalolni a ninjaknak. Elmondta, hogy ez a kölyök akit most megöltek ... bizony nem a célpont volt, hanem valami imposztor féle... Sei nem tudott mást csinálni csak nevetett az egészen, majd az Oininre szegezte a tekintetét...
- Figyelj Oinin.. a helyedbejn nem csodálkoznék azon, hogy így utálnak az emberek.... elég alapos okot adsz arra, hogy ilyen szemmel nézzenek rád.... Énszerintem 10 emberből 8 megakar ölni.. - mondta nevetve... egyértelmű, hogy nem szívlelik de ez van.. őt kapták társnak..
- Rei elmondta a tervet... CSináld aszerint... engem nem zavarna, ha nem élnéd túl.... bár ha követed a tervet akkor ez nem következhet be.. ? Menj és kerítsd elő a fiút... vond magadra a figyelmét- közölte az oininnel a feladatát majd int Reinek, hogy keressenek kicsit távolabb egy másik rejtekhelyet..

Rei odaállt Gingitsuke elé, ahogyan megragadva tiztázta vele, m,i a helyzet! A szavai alapján a terv lényegében semmit nem változott, bár azért ez csakis az Oinin számára volt kockázatos terv, révén, ő fogja eljátszani a csalit és ő fog többet küzdeni, jobban kockáztatni az életét. Gingitsuke Rei arcába mosolygott, ahogyan leütötte a shinobi kezét magáról.
- Felfogtam...- mondta nevetve, ahogyan fordult volna meg, de abban a pillanatban minden megváltozott, ami a tervet illette.
Rei még időben tudott reagálni, az oinin mellkasán átszúródó kardot tisztán látta, milyen sebességgel közeledik felé, de Gingitsuke teste elégé lelassította azt ahhoz, hogy ne találja el Rei-t, de így is az arcán egy halvány vágás jelezte, hogy a kard elérte őt, még ha csak súrolta is. A shinobi hátra ugrott, ahogyan az oinin keze ráfonódott a kardra.
- Hoppá... erre nem számította...- mondta viccesen, ahogyan a teste elernyedt, majd kifordulva a kardról a földre zuhant, ahogyan egy pillanat alatt egy kisebb tócsa jelezte, hogy a vérzés súlyos volt, ha nem halálos.
- Eggyel kész is vagyunk! -nézet rátok a fiú, ahogyan a bal kezével egy egyszerű tigrispecsétet alkotott meg és tudtátok, mi volt a terve mindezzel. A holtest, mely hozzátok közelebb volt, felizzott, ahogyan a ruha alá helyezett tömény robbanócetli izzani kezdett, majd hatalmas robbanásban teljesedett ki,. letarolva az erdő legjavát azon a részen ahol voltatok.
De volt ennél rosszabb dolog is. Kettéváltatok. A robbanásnak hala a föld megrepedt és az alattatok lévő barlang teteje beomlott, magával rántva Mamono-t a mélybe, ahogyan a lenti jéghideg vízbe pottyanva az magával ragadta és sodrása ellen nem tudott mit tenni.
Rei pedig? Nos szegény megúszta épp bőrrel, de tudta hogy hátrányban van, Gingitsuke és Mamono is szem elől tévesztette ahogyan ezzel nagy slamasztikába került.

//Mamono! Találj ki valamit, hogyan tudnál kiszabadulni a sodrásból, mert egyre távolabb kerülsz ezzel a társadtól! Rei pedig szeretném ha felkészülne egy-egy elleni harchoz! //

Sei csak nevet azon ahogy Rei beszél az idegesítő Oininnel, de a nevetés hamar abba marad mikor is egy kard fúródik át Gingitsuke mellkasán.... Nemmintha ez érdekelte volna Sei-t de azért váratlanul érte..... főleg az amikor a robbanás történt... éppenhogy sikerült megúsznia, de alatta megnyílt a föld és beleesett a jéghideg vízbe és a sodrással haladt...Amint a vízbe ért Seikatsu csak nevetni tudott... eddig pont a víz hiányzott nekik... mostmeg itt van nem kevés mennyiségben.. de azért ki kell valahogy kecmeregnie nehgy túl messzire kerüljön a harcoló felektől.. Nem tétovázott.. létrehozott négy vízklónt amik megragadták egymást, hogy nehogy elsodorja őket az ár egymástól... a vízklónok jól boldogulnak a vízben... megragadták az igazi Mamono-t és kidobták a vízből úgy hogy megtudjon tapadni a falon.. amint ez sikerült neki vissza siet arra a helyre ahonna lezuhant.... nem akarja húzni az időt.. Alkalmazta a Suitenhoufutsu -t és egy vízből álló fonál indult el mindkét kezéből... ezúttal a célja nem a bebörtönzés volt.. hanem az, hogy elegendő mennyiségű vizet juttasson a felszínre... Ő is az árral együtt emelkedett a felszínre ami egy szökőkútra hasonlított... majd szinte rögtön alkalmazta a kirigakure no jutsu-t hogy ezzel is segítsen Reinek... Miután földetért becsukta a szemeit.. levette hátáról zanbato-ját és védekező állást vett fel.. fülelt, hogy a ködben mindenféle mozgást érzékeljen..

Rei támadása közvetlen volt te több tényből is meggondolatlan. De hogy miért? Nos az hamar kiderül. Ahogyan a fiú ellőt teremtél és a csapásod szinte tökéletes volt, elég erős és gyors ahhoz, hogy csakis egy tapasztalta kardforgató tudná kivédeni, ha biztosan ismerné, honnan is éri, de így a füst takarásában ez lehetetlen volt. De nei sikerült, egyszerűen eltűnt a szemed elől, ahogyan a levegőt vágtad csak a ketté, majd váratlanul, a fejed mellett suhintott egy egyenes szúrás, amely csak éppen hogy elkerült. Azonnal hátrébb ugrottál, ahogyan a fiú téged nézett aközben szertefoszló füst között.
- Bátor vagy, hogy szemtől szembe kimersz állni ellenem! -dicsért meg a fiú- De az oinin nem mondott el mindent, ha jól sejtem! A kenjutsunk nagymesterei közé tartozok, de ezen kívül értelmetlen lenne ez a vérvonal, ha nem tudnám mit is csinálok!- mutatott a szemére- A szemeim alkalmazkodtak ehhez a sebességhez! Számomra, minden percben úgy mozogsz, mind egy lassított feltétel. Nincs esélyed a győzelemre! - közölt még egy hírt a kepésségéről, ahogyan csak rajtad állt, hogyan is tovább.

A terved a víz klónokkal összejött, ahogyan a következő pillanatban már rohantál a felszín és a kijárat felé, ahogyan váratlanul egy lángoló fecni száguldott feléda sötétében, ahogyan a hang alapján egy kunai késre volt aggatva keletkező robbanás pedig, szó szerint lerombolta ellőtted mindent, ahogyan a leomló kősziklák között, újra a felszínközel jutni, de nem egyedül. Ahogyan felértél, a romok közül egy másik shinobi ugrott ki eléd, hogy elzárja előled az utat a társad felé.
-Te..- dadogta, ahogyan a hang alapján, sőt a kinézet szerint, mely egy ANBU-ra hasonlított leginkább (ruházat maszk), egy női hang volt- … te vágtad le mesterem kezét!- szorította meg a kezében kis ninjato-t, ahogyan rád nézett.

Seikatsu vízklónos terve bevált és egyből a beomlott rész felé vette az irányt, hogy lerendezhesse azt a aszemtelen fickót... azonban egy robbanócetlis kunai megzavarta ebbem és lezárta az alagótat, de egyben egy új kijáratot nyitott... a férfi a lezuhanó sziklákon ugrát fel a felszínre.... de sajnos nem egyedül... Egy ANBU-nak kinéző nő állította meg és eldadogta, hogy bizony ő vágta le a mestere kezét..
- Ha az a fickó volt a mestered akkor igen- válaszolt rezzenéstelen arcal... - De szerintem nem nagyon vette zokon... mivel egy buta Oinin véget vetett a szenvedéseinek egyszer és mindenkorra...- árulja be Gingitsuke-t persze nem gyanút akar terelni... csak inkább beszél mint harcol most... persze azért folyamatosan figyel és résen van...
- És ha jól sejtem akkor bosszút akarsz állni?? Nemáár... inkább csapjunk egy görbe estét és elvan intézva... - teszi fel az ajánlatát, de valószínűleg nem fog bejönni..
- Akkor gyere!!- mondta és leugrott a firssen robbantott lykba ahol a földalatti folyócska hömpölyög... Chakra-t koncentrál a lábába és a víz felszínén megáll... Közben folyamatosan szemmel tartja az ellenfelét, hogy időben tudjon reagálni a támadásokra és shunshinnal kikerülje azokat, ha nem tudja hárítani..
- Nézz körbe... ez az én birodalmam..- motat körbe....- Ha megöleted magad azzal nem tér vissza a mestered..... - mondta és felkészült a támadásokra...

Rei gyorsan reagált és leugrott a mellette, vagyis inkább majdnem mellette lévő lyukba, ahogyan a fiú szemeivel követte őt, de nem tett semmit. Ahogyan még zuhanás közepette eltakarta őt a köd minden szem elől, a vízre érve tökéletes előnybe került az ellenfelével szemben, ahogyan csak várakozott, ahogyan nem kellett megunnia az életét. Egy halk placcsanás jelezte, hogy valaki hozzá hasonlóan megérkezett a víz felszínére, ahogyan alig halható, de számodra tökéletesen kivehető lépéseket hallottál. Mit fogsz tenni? Megtudod állapítani, hol van az ellenfeled, de nemcsak ő, hanem te is vak vagy és könnyen a csapdádból, te kerülhetsz csapdába.

Eközben Mamono már a felszínen volt és éppen egy kunoichivel nézett farkasszemet, ahogyan a lány a férfi szavaira és ajánlatára úgy reagál, ahogyan azt várta. Elkiáltja hangosan és mérgesen magát.
- Ne sza*akodj velem! - kiabálja, ahogyan a keze megfeszül a kard markolatán. - A mesterem volt, a nagyapám! Kötelességem, hogy megbosszuljam őt! -kiabálja, ahogyan Mamono flegmán reagál, de az ugrása közben meglepő dolog történik. Ahogyan lefelé zuhan, váratlanul a fény megvillan valamin, de még van ideje előrántani a kardját is, ahogyan hiába vágja a drótoknak, azok nem szakadnak el és a következő pillanatban dróthuzalok folyama kötözi le őt, ahogyan a levegőben lógva semmit sem tud mozogni. Nem csak a kezeit, hanem az egész testét megbénította, ahogyan a chakra átjárja a drótokat azt tisztán érzed. Sőt, ez nem minden, érzed, hogy a te testedet is átjárja, ami egyet jelenthet, ez egy paralizáló technika! A Kunoichi csapdájába esett, ahogyan nagy hibát vétett azzal, hogy lebecsülte az ellenfelét. - A társad megölte a mesteremet, most én is megölöm az övét!

Nagyon is óvatos voltál, nem engedted le a védelmedet, mert hát sohasem lehet tudni, főleg itt az ország határán. De szerencsédre, nem kellet sokat várnia Kurono-nak, hiszen Baba csakhamar megjelent, ahogyan szinte belerepült az öledbe, ahogyan rád kiáltott. A hangja nem éppen olyan volt, mind aki jó dolgot talált.
- Megtaláltam! -kiáltotta, ahogyan gyorsan rohantál, ahogyan nem tudhat mi is várhat rád. Öt perc, igen, még annyi sem kelet, ahogyan a fák egyre ritkábban, égettebbek lettek, a talajt még víz lepte el, nem is olyan régen hatalmas csata zajlothatott itt le. És ahogyan kijuttál a fák közül, megláttad őt.

Gingitsuke teste élettelenül lógott az egyik fán, ahogyan a mellkasát egy katana szegezte oda. A környéken jó néhány halott shinobi hevert, ahogyan lassan és óvatosa léptél közelebb. Valahogyan csapdaszagot éreztél a levegőben. De ugyanakkor nem futottál semmibe sem. Lassan a testhez sétáltál, ahogyan kirántottad a testéből a kardot, ahogyan az élettelen test szinte az öledbe esett. Könnyedén kaptad el, ahogyan lassan leraktad a földre őt. El sem hitted, hogy az a férfi, akit ismertél így fogja végezni, hiszen még Kisame-val i szembetudott szállni.

-Meghalt! -szagolta meg Baba a holttestet, ahogyan az váratlanul kinyitotta a szemét. Mind a ketten azonnal hátrébb ugortatok, ahogyan Gingitsuke lassan és fájdalmasan ült fel. Lassan, mind akiben nincs vér, nézett rád, majd az arcára lassan kiült ugyanaz a mosoly, mind amikor legutóbb láttad őt.
- Kurono-kun? -kérdezte meglepődve. - Nahát...- nézett rád, ahogyan azonnal észrevetted. A férfi mellkasán lévő seb már teljesen eltűnt, mintha ott sem lett volna. - … akkor ezek szerint, már mindent tudsz? - nézett rád gyanúsan- De jó döntés volt, hogy téged küldtek, a célpont még mindig itt lesz valahol. Elég ügyes kölyök! Bár...- nézett körbe- … nem látom Rei-kunt és Mamono-sant. Vajon meghaltak volna?

Gingitsuke körbenézett, ahogyan nem látott semmit sem, hiszen a kérdéseidre nyugodtan válaszolt és nem nagyon zavartatta magát, így úgy érezhetted, hogy biztonságban vagytok, vagy lehetek abban a pillanatban még.
- Nyugalom! Mamono és Rei-kun nal azt a feladatott kaptuk Inazami-samatól, hogy elkapjunk egy Jinton használó fiút. Régóta várja már azt a vérvonalat és ha rajtam állt volna már az övé lenne. És bár nem nem tudom, hogy ők hova lettek, de eltűntek, engem pedig sikeresen elkapott az a ficsur is. - állt fel, kipihentem és gyorsan, egyáltalán nem úgy, mind aki megsérült, sőt az előbb még halott volt. - Áhh.... ez egy kicsit fáj, sokkal több időbe telik begyógyulnia a belső sérüléseimnek. - mosolyodott el. - De ne néz így. A Bishamon mind a hat vezetőjének megvan a saját maga képessége. Én könnyedén tudom regenerálni a testrészeimet, a sérüléseimet, akár a belső szerveimet is. Mondhatni, hogy halhatatlan vagyok. -lépett egyet oldalra. - De készülj fel, kifutottunk az időből! - és igen, abban a pillanatban, négy csillag shinobi jelent meg.
- Megállni! - kiáltott rátok a csapat idősebb vezetője. - Mégis kik vagytok? -kérdezte tőletek.
- Nos mi legyen? Elmeneküljünk? -kérdezte tőled az oinin shinobi.

Nem nagyon törődtetek azzal, hogy elmeneküljetek, se azzal, hogy megbeszéljétek a dolgot, a helyzet nézve csak ostobaság lett volna, húzni az időt, a legegyszerűbb terv és a legcélratörőbb is volt egyben, hogy legyőzzétek ezeket a nagyobbikat és a maradék, amúgy is kevés időt kihasználva megtudni mi történt a másik két shinobi-val akit ideküldtek és ha már összefutnátok a célszemélye, őt is legyőzni és elkapni. Kész... ennyi! Nem nehéz feladat, de ha nem kezd bele valaki, akkor nem is juttok egyről a kettőre.
Szerencsére a férfiak egyből rájöttek, hála Kurono szavainak, hogy ellenségként kell rátok gondolniuk, de hiába volt minden előkészületük, semmire sem mentek vele! Egy szemvillanás alatt teremtél a vezetőjük élőt, ahogyan a felülről indított csapásod eredményeképpen, szinte majdnem kettévágtad őt, reagálni sem volt ideje, olyan gyors voltál, ahogyan lefordulva a másik három ellen hajított kunai késeid közül, már nem mindegyik ért célba. A jobb szélső oldalra ugorva kerülte el, ahogyan a középső a levegőbe ugrott még időben, de a bal szélsőt megfogtad. Ő lassabban reagált mind a társai és nem menekülni, hanem támadni akart. Éppen feléd lépett, ahogyan a kunai kést meglátva már hiába próbált elmozdulni. A kés átvitte a jobb vállát, amely megtántorította és sikeresen kizökkentette őt, ahogyan elesett, de veled ellentétben, Gingitsuke sem volt tétlen.
A a levegőbe ugrott férfi kezében hiába lendült meg a kunai kés, nem ment vele semmire. A semmiből megrázkódott, ahogyan fel sem fogta mi történt és már halott volt. Gingistuke egyéni Hien technikája éppen a szívén érte, ahogyan a háta mögötti fának szegezte csak egy pillanatra.
- Eggyel kész is vagyunk! -mosolygott a férfi, ahogyan a jobbra ugrott férfi ideges arcot vágott és talán éppen a társai halálla miatt, nagyon is meggondolatlanul támadott.
Azonnali roham a férfi ellen, mivel már felfogta, hogy kettőjük közül, Kurono lehet a veszélyesebb. De mindhiába, hiszen így az oldala védtelen maradt, melyet te kihasználhattál és könnyedén vághattad le, de ha nem éltél a lehetőséggel, akkor is Gingistuke áldozata lett, ahogyan a férfi fegyvere könnyedén áthatolt a férfi testén, ahogyan a teste lassan ködé vált és a halálos csapás hátulról érte őt.
- Akkor...- közeledett feléd elégedett arccal Gingitsuke- … mit mondasz,megkeressük Mamono-kun-ékat, vagy a célpont nyomába eredjünk? -kérdezte a férfitól!

Gingistuke beletörölte a fehér ruhájába a férfi vérét, ahogyan gyorsan elöntötte a kimono alatt, ahogyan körbenézett és csak azután válaszolt a kérdésedre. Ő is észrevette, hogy valami megváltozott benned, éppen ezért nem mosolygott, inkább vágott bús arcot, ahogyan melléd sétált.
- A gyorsaság ellem! -nézett rád egy pillanatra, ahogyan elsétált melletted és elindult, de hogy hova azt te nem tudtad, de azért követted, pedig Baba másik irányba indult el, de váratlanul megfordult és egy kört írt le, össze vissza sétált, ahogyan jól sejtetted, hiába mutatta meg neki az imént az oinin a szükséges szagmintát, a terület annyira telített volt a szagtól, hogy egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy merre lehet. De eközben Gingistuke szavait is jól hallottad, aki kicsit előtted sétált. - A vérvonal, melyet használva a személy olyan gyorsan képes mozogni, mind a leggyorsabb shunsin no jutsu. Gyerekjáték lesz neki a helyváltoztatás, a védekezés, de mellett az az átkozott klán szemei sem mindennapiak. Ahhoz, hogy ezen mozgást képesek legyenek a legjobban kihasználni, a szemük is alkalmazkodott. Sokkal gyorsabb és többet lát, mind a legtöbb, még ha egy doujutsu közelébe sem ér. Azonban ez nem minden. - állt meg, egy jó kis séta után, ahogyan újra körbenézett, de nem látttál te sem semmit, ahogyan Baba sem érzett semmi újat. - Az egyedi kenjutsu-juk teszi veszélyessé őket. A gyorsaságot kihasználva kitűnő közelharcosokká váltak, bár mára nagyon kevesen maradtak. - sétált közben, ahogyan megállt és egy hatalmas lyuk mellett, mondhatni egy kisebb szakadék ellőt, ahogyan odaérve mellé, a szakadék alatt egy folyó száguldott és ami ennél is furcsább volt, hogy a víz felett nem sokkal, egy mindent átható drótháló volt látható, ahogyan benne egy élettelen kunoichi teste feküdt. - Úgy látszik Mamono kun elintézte őt, de akkor életben kellene lennie. - nézett körbe ismét- Ahogyan sejtettem, kihasználták a helyzetet és leléptek. - indult el egy másik irányba – Akárhogyan is, legyél vele óvatos, nem egy olyan kölyök, aki ellen az imént mutatott gyorsaságot elég lesz!
És amint ezeket kimondta, máris megtörtént az amire nem számítottál. Csak Baba kapta fel a fejét hirtelen, de az is kevés volt. A semmiből jelent meg a kölyök Gingistuke felett, ahogyan egy felülről inditott csapással mondhatni felszántotta Gingistuke fejét, az egész arcát és a testét, hiába próbált hátraugrani, nem sikerült neki, de ezután láttad a saját szemeddel, hogy miért is olyan veszélyes ez a vérvonal. Épphogy földet ért, újra szem elől vesztetted és csak egy pillanatra látta megjelenni Gingistuke mögött, ahogyan egy oldalirányú csapással a gerincét vágta ketté, majd a válladon érzett vágás és a legnyomás is jelezte, hogy semmire sem mentél a figyelés. Érdes fájdalom hasított a a válladba, ahogyan hátranézve a fiút láttad meg.
- Nem bocsátom meg amit tettetek!

A fiú nem támadott, pedig ahogyan a pikkelyek megjelentek a testeden, tisztán, láttad, hogy a kard a kezében megfeszült, de mégsem támadott, pedig ahogyan az imént, abban a pillanatban is, könnyedén végezhetett volna veled, mielőtt az összes pikkely megjelenik rajtad, még ha nem is halálos, de súlyos sérülés okozása is megtörténhetett volna, de nem tette meg. Tisztán végighallgatta ami mondtál, ahogyan egész végig veled szemben állt, nem túl messze, de ahhoz elégé, hogy ne tud meglepni őt egyből és ha kézpecsétekbe kezdenél, akkor is jól tudjon reagálni. Már ezekből megtudtad, hogy a fiatal kora ellenére, jól tudta mit csinál.
De ugyanakkor láttad az arcán azt is, hogy a szavaid, mindhiába voltak, hiszen nem bízta el magát, de ennek ellenére, hogy nem láttad rajta a megingás egy apó kis jelté sem, se azt, hogy elbízta volna magát, vagy lebecsülne, mégis támadtál. A fiú ellőt teremtél, ahogyan a kardodat előrántva támadtál, de a fiú egy ügyes mozdulattal kerülte el. Egyszerűn kilépett oldalra, ahogyan a felülről indított támadásod mellet suhant el és a kardja már az oldaladat szántotta volna végig, ahogyan újra eltűnt a szemed elől, de ezúttal csak a pikkelyek és a kard halk hangját lehet hallani, ahogyan a kard pengéje lecsúszott a pikkelyről. Oldalra fordítottad a fejedet, hiszen jól sejtetted, azok a szemek, még ha nem is olyan erősek mind egy doujutsu, de a közelharci tapasztalat és a kardforgatás, na meg a gyorsaság terén elég ahhoz, hogy elkerüljön egy ilyen csapást is. De hiába néztél hátra, a jelenlétét már máshol érezted.
Azonnal rántottad vissza a fejedet, ahogyan a fiú a levegőben volt, mögötted és a kardal éppen a két kulcscsont között akart beszúrni, hogy egy csapással ölhessen meg, de újfent mindhiába, A kard éle megtörött ismét a bőrödön, ahogyan csak egy pillantat érezted, hogy a lábba hozzáér a hátadhoz és mielőtt reagálhattál volna újfent eltűnt. De ez elég volt, hogy új információkhoz juss, nem képes használnia technikát a levegőben van, muszáj valamihez hozzáérnie, amiről lökheti magát és ha abbahagyja egyszer a technikát, akkor egy pillanatra, mikor lecsap, a gyorsasága annak ellenére, hogy milyen gyors volt azelőtt, megegyezik tiéddel.
- Nem is rossz! - hallodat a hangját előled. - De ne hidd, hogy ez elég is lesz.- rántotta felfelé a kardot, ahogyan láttad, hogy nem jó, amit csinál. A kardot, valamilyen furcsa aura lengte körül, ahogyan a pikkelyek megadták magukat és a kard felszántotta a mellkasod, még ha nem is mélyen, hála technikádnak.- A kenjutsum ellen nem tudsz védekezni! - inogtál meg egy pillanatra, ahogyan reflexből csaptál felé a kardoddal, de ezúttal észrevetted, hogy más történt. A fiú egy egykezes tigrispecsétet használt, ahogyan eltűnt előled, majd ismét hátrébb jelent meg, de ezúttal biztos voltál benne, hogy az amit használt egy egyszerű shunsin volt és az arca, kimerült volt.
De vajon a kenjutsu miatt, vagy ennyiszer tudja csak használni a vérvonalt ilyen rövid idő alatt? Akárhogy is, most már nem elég a pikkelyek, muszáj vele egyenlő szinten mozognod.