Re: Határvidékek

**Shiren** Hétf. Aug. 11 2014, 15:57

// Írtam Rikuval Üzenetet. Azért vele, mert más ügyeket is érint a dolog nem csak a karaktert. Ha ráérsz majd nézd meg kérlek. //

   A macskás fiú nem keltett túl nagy felfordulást megjelenésével ebben a kicsinyke faluban. Lehetséges, hogy mostanában sok Ninja megfordul erre? Vagy az emberek ennyire nemtörődömök lennének? Talán egy Konohai Ninja jelenléte megnyugtatja őket? Nem lehet tudni, de azt igen, hogy a fiatal shinobinak látszó fiú sikeresen kikérdezte az embereket. Talán a fogadóstól tudta meg a legtöbb dolgot. Ez volt az egyetlen fogadó a faluban, ez is mutatja annak elmaradott jelentéktelenségét.
   Mirubi tehát megtudta, hogy a vándor hogyan néz ki és miért van erre felé. Persze ezt már azelőtt is tudta, hogy a fogadóssal beszélt volna, de úgy tűnik, hogy már nem tartózkodik a faluban. Ez pedig annyit tesz, hogy elindult a hegyekben. Ha pár napja nem látták, akkor vagy megtalálta azt amit keresett, vagy életét veszítette. A hegyek veszélyesek és csöppet sem könnyű feljutni oda, így lehetséges, hogy a Vándor már valóban halott. De ha megtalálta amit keresett, akkor azzal Mirubi dolgát is megkönnyíteni, ugyanis a szaga alapján lenne a legideálisabb megtalálni az embert. Ehhez pedig szüksége van szagmintára. Megkérdezi a fogadóst, hogy a szoba ahol a Vándor megszállt ki lett-e már adva másnak? Persze ez nem volt lényeg, csak azért kérdezte, hogy tudja mire számítson. Ezután pedig megkérte őt, hogy vezesse a szobába, ugyanis a Vándor a Folyó és a Tűz Országának egy körözött bűnözője, ezért őt küldték a nyomába. Így abba a szobában ahol volt feltételezhetően nem lett minden alaposan kitakarítva, hiszen kisvárosról beszélünk és ha kiadták már másnak, akkor is csak két emberi szag keveredhet. Vagy ha annyira szennyezett a hely, akkor több is, de még mindig jobb, mint szagminta alapján kutakodni. Remélhetőleg a fogadós megmutatja a szobát, mert ha nem, akkor kénytelen lesz erőszakhoz folyamodni.
   Ha a fogadó megmutatja neki a szobát, akkor felerősíti a szaglását és jó alaposan beleszív a levegőbe, körbeszimatolja az ágyat és minden mást, hogy minél jobban megjegyezze a szagokat. Ha ezzel megvan, akkor lelép a fogadóból, de előtte még megérdeklődi a Fogadóstól, hogy lenne-e esetleg egy ismert út a Hegyen ami valamivel biztonságosabb mint a többi. Amint erre is megkapta a választ, megindult a hegy irányába, hiszen véges az ideje...

Deidara Szer. Aug. 13 2014, 17:29

Mirubinak szerencséje volt, a férfi szobáját még senki sem vette ki, a fogadós pedig bevette meséjét arról, hogy a vándor körözött bűnöző lenne. Mi több, állította, hogy gondolta ő, egyből nem tetszett neki az alak fizimiskája, amint meglátta. Akárhogy is, a férfi fegyverekkel járt, így még elveszett shinobi is lehetett, de ugyanilyen esélyesnek tűnt vadásznak, kutatónak, bérencnek, vagy törvényes ninjának is.
A fiú végigszaglászta a helyiséget, hogy a szagmintát később felhasználhassa. Sajnos több nap telt el, mióta a vándor elhagyta e falut, így nem fogja tudni, pontosan merre indult el. Viszont ha a közelébe jut, azt érzékelni fogja.
Megérdeklődte még a fogadóstól, hogy milyenek is a hegyek, találhat-e ott valamit, bármit, ami segítheti kutatásában. Mint kiderült, rengeteg a kisebb ösvény, melyeket nem nagyon használtak manapság, illetve van egy valamivel szélesebb út is, mely egy kilátóhoz vezet, nem sokkal feljebb a közelebbi hegy lábától. Ez tűnt a legjobb kiindulópontnak, így Mirubi arra vette az irányt.
Néhány órát vett igénybe az út, de a rozoga kilátóból körbekémlelve se lett sokkal okosabb. A távolabbi hegyen látott egy frissebb omlást, valamint egy ösvényt az innenső hegy oldalán, igen magasan, ám, hogy honnan indult az oda felvezető út, azt nem látta innen. Eszébe jutott, hogy amennyiben a férfi továbbra is a közelben tartózkodik, talán tüzet gyújt majd valahol, és az este beköszöntével így észreveheti, de erre azért valljuk be, oly sok esélyt nem látott.
Vajon hová rejtene valaki itt bármit is? Talán egy barlangba. Márpedig kell egy támpont, amivel a fák és sziklák rengetegében utat talál oda. Valami, ami kellően szembetűnő. De akár régi vadászházak is megbújhatnak a fák között, elveszve a keskeny ösvények útvesztőjében.

**Shiren** Csüt. Aug. 14 2014, 21:05

Tehát Mirubi megkapott minden információt, aminek nem sok hasznát vette egyenlőre, de nem tudni, hogy mit hoz a jövő. A legbiztosabb úton indult meg, hiszen az tűnt a leggondtalanabbnak és a legésszerűbbnek, hiszen mások is arra indulnának el. Már ha tudnának róla és persze miért ne tudnának? Ha valaki keres valamit akkor kérdez. Ha nem kérdez, akkor kisebb eséllyel talál. Ennyire egyszerű a helyzet. Végül útja alatt elért egy kilátót, ahonnan jobban szemügyre vette a környezetet, de sok újat nem tudott meg. Egyedül az a frissnek látszó omlás keltette fel az érdeklődését, de az odavezető út egyáltalán nem látszódott. Így hát nem marad más hátra csak a találgatás. A macskás fiú gondolkodóba esik és arra a következtetésre jut, hogy az itteni laboratórium egész biztosan egy barlang belsejében lesz a hegyen, vagy a hegy lábánál. Hmm érdekes, de ha barlangról és laboratóriumról van szó, akkor egészen biztosan több kijárata is lehet. Pláne, ha ilyen veszélyes természeti tényezők közé építik az ilyesmit. No meg persze nem is kis dolog tájékozódni ezen a vidéken, így a bejáratokat valahogy egészen biztosan megjelölték. Valami olyan dologgal, ami támpontot ad a labor birtokosának, ami eszébe juttatja a bejáratot. Így Mirubi olyan furcsább és szokatlanabb a környezetbe nem teljesen illő részleteket kezdett megfigyelni, amik rejtett bejáratok vagy utalások lehettek. Az is lehet, hogy az éjszaka újabb támpontot adna számára, de egyenlőre nem várja meg az éjszaka leszálltát. Aktiválta a Shikiyaku no Jutsut teljes egészében, majd parancsot adott Ifunak, hogy várja meg itt. Ezután pedig őrült módjára elkezdett száguldozni a hegyen, hogy a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb teret járja be. Chakrát koncentrált tenyerébe és talpaiba, így a görbült tartás ellenére és a veszélyes terep ellenére sem esett le, vagy csúszott meg. Keresi a férfi szagát, vagy bármilyen más árulkodó szagot amely nem a színtiszta hegyi levegő tartozéka. Ha nem talál semmit, akkor visszatér Ifuhoz a kilátóba, majd tüzet gyújt és megvárja az estét. Úgy sejti, hogy ha nem talál semmi mást és semmilyen szokatlan dolgot, akkor az Éjszaka vagy éppen a hajnal új színben tünteti fel majd az egész történetet.

Deidara Szomb. Aug. 16 2014, 17:13

Mirubi amennyire tudta, felerősítette érzékszerveit és megnövelte sebességét, hogy hamar bejárhassa a környéket, kutatva a titokzatos férfi, vagy bármi más, a környezetbe nem illő szag vagy nyom után. Két órát töltött vad futkározással, amikor végül rábukkant valamire, egy halvány emberi illatra. A magasabbik hegy lábánál járt, egy omlásoktól mentesnek tűnő környéken. Kis tisztás lapult itt egy magaslaton, ahonnan számtalan irányba messzire láthatott. Balján patak csordogált, mintegy emlékeztetőül, hogy a Folyók Országában van, aztán pedig ott volt maga a hegy, ezen a részen sárgásbarna színű sziklákkal. Könnyebben munkálható erre a kő, futott át fején a gondolat, és kissé bizakodóbbá vált.

Sokáig próbálta belőni, honnan is érkezik a szag, de bármerre is hagyta el a tisztást, a nyom hamar gyengülni érződött. Rövidesen sikerült megtalálnia, hogy a hegy oldalánál a legerősebb, így egy esetleges titkos bejárat után kezdett el kutakodni. Sok időbe került, mire rájött a dolog nyitjára. Bárki is rejtette el szállását, igen ügyesen tette. A kar, mely felfedte a rejteket, a patak köves medrében volt. Meghúzva, egy szikla gördült arrébb, majd néhány másodperc múlva már vissza is a helyére. Úgy tűnt, akárhányszor meg lehetett húzni, kérdés, kifelé is könnyű lesz-e kinyitnia, vagy megpróbálja kitámasztani valamivel a nyílást.

Ami pedig ennél is sürgetőbbnek tűnt, az az erős szag volt, mely megcsapta orrát, ahogy elgördült a kő, felfedve a bejáratot. Igen, bárkit is követett, az odabent volt. És jó eséllyel hallotta, ahogy a szikla megmozdult.

**Shiren** Csüt. Aug. 21 2014, 18:08

   Mirubi nem több, mint két órát töltött el a vágtázással, feszültséglevezetéssel és persze a hasznos nyomkereséssel a hegyvidéki levegőn. Számára ez ezúttal maga volt a Mennyország! Rég nem érezte magát ennyire szabadnak és függetlennek, amikor azt tehet amit akar és senki nem áll az útjába. Egy kis időre megszabadult az örök gyűlöletet gerjesztő gondolataitól és terveitől. Felvéve a macskák tulajdonságait, emberi és állati ösztönei és természetei, mind átadták magukat a szabadságnak és az élvezetek határtalan tengerének, amivel a száguldozás és a friss hegyi fuvallatok jártak. Egyszerűen leírhatatlanul vad és felemelő érzés volt, amely megnyugvást jelentett a fiú sötétséggel telt szívének. Ha másképpen nem, talán így megszabadulhat majd a saját Felelősségétől és így, amikor kiengedheti a gőzt, charkája segítségével az érzelmeit is elnyomhatja majd... Igen a chakra által keletkeztek ezek a mellékhatások. Maga a technika a chakrahasználat és annak a technikának a negatívnak mondott mellékhatásai az állatias elbutulás és a józan gondolatok eltűnése. De ez olyan érzés számára, mint a drogok hatása alatt lévő ember tompult elméjének, a fellegekbe repítő érzése, vagy az alkoholista számára a minden bajt elfelejtő, a minden problémát megoldó szesz zsibbasztó hatása...
   A fiú évek óta nem érezte magát ennyire jól, megszabadulva a gondjaitól, viszont mint minden jó, ez sem tartott sokáig. Zihálva, de mégis felfrissülve állt meg és oldotta fel a technikát. Megérzett valamit... Egy ember szaga! Ez a szag tehát kizökkentette őt, ám nem bánta. A gyűlölet és a feszült gyilkolási vágy újra eluralkodott rajta, vagyis inkább kitűnt újra az elnyomás ködéből... Ezt azonban nem bánta a fiú. Egy gonosz félmosollyal kezdett neki a kutakodásnak és több próbálkozás és hosszas gondolkodás után rátalált a jól elrejtett karra, amely kinyitotta a bejáratot. Semmi kétség, ez lesz az a hely amit keres. Megpróbálta többször is használni a kart, így láthatta, hogy a bejárat egy idő után bezárul, de belül pedig nem látott semmit ami arra utalna, hogy kinyitható onnan is. Persze lehet, hogy csak azért mert sötét volt, de ezt majd könnyen kiküszöbölheti. Azonban van egy kis gond... Ami azt illeti, erős szagokat érzett belülről, amely talán több dolog keveréke. Ha igaz amit írtak a feljegyzésekben, komoly tudást találhat odabent, de ha erre már valaki rálelt helyette, akkor nem lesz annyira egyszerű a dolog. Mégis fel volt tüzelve. Nem tudni, hogy mi teszi ezt vele, talán az imént megejtett felszabadító őrjöngés, amit megengedett magának. Még a hideg levegőt sem érezte, ami általános a hegyvidéki területeknél. Mindig is utálta a hideget, amit ráfogott a Katon természetű beállítottságára, de persze ez nem egészen amiatt volt. Csak jobban szereti a meleget és kész. Most viszont nem érezte az általa olyannyira megvetett érzetet, sőt! Izgatott arckifejezéssel - ami egyébként rá egyáltalán nem jellemző - vonult befelé a barlangba...
   Megvárta míg bezárul mögötte a bejárat, majd felerősítette érzékeit. Szaglása, Hallása és látása a többszörösére nőtt, így könnyeben tud majd tájékozódni, azonban a teljes technikát nem igazán akarja alkalmazni. Ha most eltűnődne önmagán, nem tudná megmondani, hogy mi ez az izgatottság a részéről. Már régóta nem érzett, ilyet, de egyre furcsább dolgok történnek vele azóta, hogy szabadjára engedte a dühét azzal az ANBU-val vívott harcában. Azóta Hishimonnal sem beszélt... Meggyógyult volna? Óh nem... Esetleg még mélyebbre zuhant a betegségében, amely nem tudni, hogy milyen sötétséggel teli vermek rángatja, cibálja majd be a fiút...

Deidara Hétf. Aug. 25 2014, 10:03

Mirubi belépett a rejtekhelyre, mögötte gördült a szikla. Egy keskeny, kacskaringós járatban haladt előre, ahol rövidesen találkozhatott a szag forrásával. Egy lándzsákra tűzött halott férfi bűze volt, amit érzett. A szerencsétlen nem vette észre a halálos csapdát, mely több ponton felnyársalta testét. Ránézésre néhány napja érkezhetett ide, külsőleg pedig nem igazán hasonlított arra, akit eredetileg Mirubi követett. Hogy mindebből mit szűr le a fiú, vagy mennyi része érdekli egyáltalán, az persze teljesen az ő magánügye maradt.
A hulla a járat végén, egy helyiség szájánál foglalt helyet. A fiú otthonos zugra talált, legalábbis az ő szemeivel nézve. Polcok, üvegcsék, fém eszközök, könyvek sokasága, egy rothadó, rendkívül régi holttest az asztalra szíjazva, talán kínzás, gyógyítás vagy gyakorlás céljából. Mára egészen biztosan semmi haszna sem maradt. A helyiséget por és pókháló fedi, az elmúlt időszakban jó eséllyel senki sem használta. Oldalsó szobák nyílnak innen, élelemraktár és alvóhelyiség, de semmi különleges.
Mirubi körbekémlel, mi hasznosat talál vajon a laborban. Sajnos nincs sok szerencséje. A legtöbb üvegcse tartalma romlott, beazonosíthatatlan, vagy már alig lötykölődik benne valami. A könyvek se éppen olyanok, amiket ne szerezhetne be máshol, vagy ne ismerné tartalmukat kellőképp. Alapvető orvosi ismereteket tartalmaznak, melyeket a legtöbb kezdő hamar elsajátít. Akad azonban olyan dolog is, mely már jobban felkelti érdeklődését. Az egyik kisszekrényen tekercseket talál, melyek orvosi ninjutsuk tanulásában segíthetik őt. Három tekercset számlál, egyiken általa már ismert technika, a másik kettő azonban újdonságnak tűnik.

//Most veszem észre, hogy már 25-e van. Kéretik egy hosszú poszt az egyik jutsu megtanulásáról. A hullákat használd kedvedre

**Shiren** Csüt. Aug. 28 2014, 23:49

Miután Mirubi lassan de biztosan belevetette magát a barlang sötétjébe, számára cseppet sem meglepő környezet tárult a szemei elé. Pontosan erre számított és ezt várta egy eldugott
laboratóriumtól egy barlangban. Persze nem teljesen volt mondható labornak, de kutatásokat és kisebb kísérleteket itt is tökéletesen lehetséges volt elvégezni. Körbenézett a fiú és fellelte az undorító szag forrását, ami egészen a barlang előtti területig érezhető volt. Egy igencsak fájdalmas halált halt hulla. Szemmel láthatóan egy csapda végzett vele, amely valószínűleg a Mirubihoz hasonló betolakodók számára lett felállítva. Viszont, ha volt egy csapda, akkor ésszerű azt gondolni, hogy több is van belőlük, így Mirubi résen lesz és figyel, nehogy belesétáljon egybe. Nem érdekelte különösebben a megölt férfi... Valószínűleg teljesen érdektelen személy volt, viszont a biztonság kedvéért átkutatta a zsebeit és a ruházatát, hogy hátha talál benne valami információt, ugyanis ez a fickó is valahogyan ide talált. Ha másnak nem is, legalább valamilyen feljegyzésnek kell lennie nála...
Miután átkutatta a férfit, bejárja a labor minden egyes centiméterét és átnéz minden tárolásra alkalmas rekeszt, fiókot, szekrényt, kisebb zugokat, hogy olyan információkra bukkanjon amik esetleg érdeklik őt, vagy hasznára válhatnak később. Viszont, nem járt sikerrel, ugyanis értéktelen és teljes mértékben hasznavehetetlen dolgokat talált, amikre egyáltalán nincs szüksége, mert már vagy tisztában van mindennel, vagy nem az Ő ügyéről szólnak. Így hát nem sok reményt fűzött már ahhoz, hogy talán valami érdekeset, ám megpillantott valamit ami mindvégig ott volt az orra előtt. Egy kisebb kupac tekercset, amiket kézbe is vett és átolvasta őket. Bizony a három tekercs három különböző Orvosi Ninjutsut tartalmazott, amikből egyet a fiú már ismert, így újfent értéktelen dolgot talált. Viszont, a másik kettő technika már jóval érdekesebb csemegének bizonyosul, amivel a Fiú gyarapíthatja majd a Jutsu tárát és hasznára is lehetnek majd a közeljövőben. Nagy szerencsétlenségére ezek mind Gyógyító Technikák, de azok is többek a semminél. Akár magán alkalmazva, akár egy fontosabb információval rendelkező személyen hasznos lehet, így úgy döntött, hogy itt és most belevág a jutsuk elsajátításába. A körülmények adottak, ideje is van, hiszen a Nibi felkeresése nincs időhöz kötve. Így bele is vág a nehezebbik technika megtanulásába. Szétnyitja újfent a tekercset, majd kiteríti maga elé és elolvassa a benne leírtakat...

Hone Chiyu no Jutsu // Csont Gyógyító Technika

A technika egy rendkívüli precizitás igénylő Orvosi Ninjutsu, amit a Szanitéc és Orvosi Ninják a Csontok azonnali helyre rakására és összeforrasztására használnak. Természetesen nem lehetséges az azonnali forradás elérése és a csontok azonnali teljes regenerációja, csak akkor, ha a használó rengeteg chakrát használ fel a technika során, valamint sokkal precízebb eljárást alkalmaz. Ezért a Szanitéc Ninják nem lehetnek képesek a harcmező közepén ilyen beavatkozásra, azonban az Orvosi Ninják nyugodtabb körülmények között ritkán, de használják a technika véglegesített változatát. A használónak ismernie kell a csont felépítését a működését, valamint teljesen tökéletes chakrakontrollra van szüksége. Az eltörött csontok esetén, először fel kell mérnie a csont, vagy csontok törésének súlyosságát, mértékét és irányát. Ha ez megvan, akkor a beavatkozást végző személy felállíthatja magában a beavatkozás menetét. Először is chakrát koncentrálva és chakrát áramoltatva a törött csontba (Ha teljes törés történt akkor a csontokba) valamint az azt körülvevő szövetekbe, éreznünk kell a területet a chakra segítségével, ahol a beavatkozást végezzük majd. Ezután a chakránkal finoman ellágyítjuk az izmokat, ezáltal helyet szorítva a csontoknak a mozgatáshoz, ugyanis miután az izmok elernyedtek, a Csontok könnyedén mozgathatóak lesznek. Az Akadémiai alapokat kell használni ami nem más mint a Chakra Testen Kívüli irányításával való mozgatás, viszont itt természetesen a tárgy amelynek a mozgását kiváltjuk testen belül van, így óvatosnak és precíznek kell lennünk. Miután megtörtént a mozgatás, a korábban letapogatott területet éreznünk kell és a csontokat irányítva kell a helyére illesztenünk őket. A chakrával történő mozgatás a legfontosabb, de valaki segíthet is nekünk a testen keresztül történő mozgatással is. Miután összeillesztettük a csontokat, az izmokat hagyjuk figyelmen kívül, hiszen miután nem koncentrálunk chakrát, újra megfeszülnek és a helyükön tartják a csontokat. Ezután törődhetünk a csontok stabilitásával. A csontok elrepedt, eltörött részénél beindul a sejtek osztódási képessége, és egy Kallus nevű sejt termelése, amely hegszöveteket alkot. Ez a fajta sejt található meg a növényekben is. Amikor egy növényt megsértünk, ez a fajta sejt kezd el termelődni és tapassza be a sebet, hogy fokozza a sejtek osztódásának képességét. Itt miután összeillesztettük a csontokat, a Kallus nevezetű anyag egyből termelődni kezd és nagy mennyiségben felhalmozódva, beborítja majd a csont törött, vagy elrepedt részeit. Ezáltal a csontsejtek újra osztódásnak indulnak, majd összekapcsolódnak. A csontok rögzítését a termelődő Kallus sejtek mennyiségével érhetjük el. Mivel a Chakrát a test sejtjeiből vonja ki a használó, így a sejtekbe áramoltatva a charkát, gyorsabb osztódásra késztetheti őket. Olyan dolog ez, mintha etetné őket az ember és ezáltal nagyobb lenne a teljesítő képességük. Így a Kallus egyszerű sejtjei gyorsabban osztódnak majd és a Csontok a helyükre kerülnek és stabilak maradnak, viszont még mindig nem forrtak össze. Itt jön képbe a hatalmas mennyiségű chakrahasználat, ami már egy magasabb szint. Magukat a csontot építő csont és porc sejteket kell "táplálni" és serkenti, ezáltal a csontok növekedését felgyorsítani egészen addig a pontig, amíg teljesen össze nem érnek a sejtek és össze nem kapcsolódnak. A Csontot építő sejtek összetétele bonyolultabb és sokkal több chakrát vesz igénybe a magas szintű aktiválásuk, így ahogy már mondtam, ez nagyon magas fokú chakrakontrollt és chakratartalékot igényel.

   Ez a tekercs több volt annál a tekercseknél, amiket ezidáig olvasott. Bár azok, leginkább Elemi technikákról szóltak, így nem igényeltek oldalas magyarázatokat, de ebben a tekercsben képek és hosszas taglalások voltak arról, hogy hogyan vezessük le a Jutsut és a beavatkozást, valamint néhány ismertető arról, hogy mi is történik a csonttal. Ez a tekercse ha egy szak-avatatlan ember kezébe kerülne, akkor az is képes lenne egy ilyen "műtétet" végrehajtani, ha eleget gyakorol. Bár sok minden nem volt leírva a csontokról és azok fejlődéséről, de Mirubi tisztában volt mindennel, hiszen jóval többet tud annál mint amit a tekercsben olvasott és magától is kitalálta volna, hogy hogyan gyógyítsa a törést, de így egyszerűbb volt számára. Elvégre is az Orvos Tudomány egyszerű azok számára akik tisztában vannak a test minden egyes kis rejtett zugának folyamataival, hiszen az ismereteiket összekapcsolva, így bárki képes lehet bármilyen műtétet elvégezni. Az ilyen zseniknek nem kell Orvostudományt tanulniuk, csak precíznek és nyugodtnak kell lenniük... De ilyen zseni aligha terem, csak pár évszázadonként egy... Mirubi nem zseni és nem is lesz az ilyen téren. Nem lehet képes észben tartani a test minden egyes kis kapcsolatát és továbbgondolni a dolgokat. Nem hiába van az Orvostudományban is szétválasztva a különböző szakágazatok. Egy valaki nem lehet képes mindent észben tartani és mindennel foglalkozni, ha egy Élő szervezetről van szó. Az olyan ember már talán több mint egy zseni...
   Mirubi tehát felállt a tekercs mellől. Ott hagyhatta volna heverni a földön, de túl értékes és amúgy sem szeret rendetlenséget hagyni maga után, így inkább elrakta a táskájába, amit utána levett és nekitámasztott az asztal lábának, amin a régi, már-már elporladni készülő holttest aszalódik. Elővette a lábszárához erősített kunait, majd azzal állt neki a holttest felbontásának. Ha nem muszáj, akkor nem akar hozzányúlni, hiszen megannyi fertőzést hordozhat magában és nem lenne jó, ha Mirubinak bármilyen baja lenne belőle. Persze ott volt még az undor, amit elég erősen érzett, de nem tudott mit tenni ellene. Persze nem kell olyasmire gondolni, ami nem illene a fiúhoz. Nem az a baja, hogy egy embertársa oszló teteme felett tevékenykedik, hanem a fertőző mocsok, amit az ilyen fertelmes, haszontalan ember még a halála után is a Világra szór. A halál sosem jó és sosem finom, csak abban a percekben amikor a halál bekövetkezik. Amint teljesen kiszáll az élet az Ember testéből, a varázs elveszik és a test hű marad az addigi gazda Természetéhez és mint minden emberi hulla, iszonyat büdösen és rettentően fertőzően bomlik le... Az ember igazi valója itt is megmutatkozik, a halála után. Persze az állatok is bomlanak és fertőznek, de azok egészen más tészta... Nem is annyira rossz és undorító azok halála, mint egy emberé, de ezeken Mirubi már nem gondolkozik el, nehogy saját maga döntse meg a Teóriáját.
   Kunaijával belevág a bomladozó testbe, ami lassú vágással is egy pillanat alatt eléri a még mindig kemény csontot. A bomló hús már szinte nincs is jelen a testen, így valóban arra lesz alkalmas, hogy a csontjain kísérletezzen. Azonban nagyobb kihívás lesz ez, mivel a test már élettelen... Az pedig nem jelent jót, hiszen mindenfajta életfunkció leállt, így a sejtek is elhalhattak, viszont Mirubi elmélete szerint charkával képes lesz újra beindítani és aktivizálni őket. Ha pedig nem, akkor marad a nehezebb út... Egyszerűbb dolga lett volna a fiúnak, hogyha a hajlatoknál válassza le a csontot, mint mondjuk a térd és a boka illeszkedése, de az olyan törésnek minősül, ami ellen nem lehet tenni természetes úton. A hajlati töréseknél mindenképpen implantátumra és már beültetésre van szükség... Így hát nem volt mit tenni, lekapargatta az elhalt részeket a csontról, ami jelen esetben a test lábszára volt, majd lepattintotta a Térd és Boka illesztéseket és a lábszárt alkotó csontok teljesen szabadok lettek. Mirubi megfogta a legkisebb csontot a legtisztább részénél, majd a földre tette és lekapargatta róla a maradék rothadt húst és bőrt, majd felállt és nagy erővel és gyorsasággal rálépett a vékony csontra, amely az ütéstől hosszában elrepedt, így kitűnően alkalmas lesz a kezelésre.
   Mirubi letérdelt, majd koncentrálni kezdett. Nagyon jól tudta, hogy ez csak egy csont és ha sikerül is bármiféle életet lehelni a sejtekben, akkor sem ér fel egy valódi testen való gyakorlással, így nem is fűzött hozzá sok reményt. Először nem akart semmi mást véghez vinni, csak a csontba való chakraáramoltatást és a csontok lassú és precíz mozgatását. Ez még a könnyebbik része a technikának. A koncentrációhoz mindig is a Tigris kézjelet használta, de az már túlságosan beidegződött volt számára, így másik Kézpecsétet használt, amit úgy vélt, hogy jobban megfelelt a feladatra és a a Kos volt. Úgy gondolta, hogy a Tigris kézpecséttel tudat alatt is az ártó szándékú technikáit használta és itt most nagyon nem az ártás lenne a fő cél. Így a Kos kézpecsétet megformálta és chakrát koncentrált. Nem akart felhalmozni nagyobb és kisebb mennyiségben sem chakrát, hanem fokozatosan kiáramoltatta testéből és belevezettette a csontdarabba, ami ott hevert előtte. Érezte, ahogy a chakra elhagyja a testét a Tenketsujain keresztül. Furcsa egy dolog nem? A Tenketsukon keresztül áramlik a chakra, de még sem érzi az ember, hogy éppen a testének melyik pontján halad át... Nem érzi az ember és nem irányítja a charkáját, hogy melyik Tenketsun áramoljon ki, hanem a chakra megtalálja magának az utat és így, kiszabadul a testből. Úgy tűnhet, mintha a chakra a bőrön keresztül törne fel a felszínre minden irányból, de ez nem így van. Csak nagy mennyiségben terjeng, ha fel van szabadítva.
A chakra most már viszonylag nagy mennyiségben a csontra koncentrálódik és átjárja azt. Ilyenkor szokott az történni, hogy a tárgyak kékes árnyalatot vesznek fel a chakra miatt és úgy mozognak. Ez különösen a chakrára érzékeny tárgyaknál figyelhető meg, de azoknál a fegyvereknél is, amiket chakrával mozgatnak. Általában Mirubi drótjai is sötétes fényt vesznek fel, amikor nagyobb mennyiségű chakrát halmoz fel bennük. Szép és érdekes látvány, viszont itt most nem kell ennyi chakra, ezt Mirubi is tudja. Minél több a chakra, annál nagyobb az esélye az elnagyolt és gyors mozdulatoknak. Olyan ez, mint egy csúzli, amit minél erősebben húznak és amikor elengedik, akkor az gyors és nehezen irányítható lesz. A chakra is ilyen. Ha sokat halmozunk fel belőle, egy kis területen akkor irányíthatatlan lesz egy idő után és nem lehet vele precíz mozdulatokat végrehajtani, így Mirubi a koncentrált chakra felét szabadjára engedi és csak a maradékkal dolgozik. Becsukja a szemét, majd koncentrálni kezd. Érzi a csontot és tudja, hogy képes lehet mozgatni, hiszen a drótjait és képes és nem sok lehet a különbség, így hozzá is lát. A csont alsó vége lassan és biztosan mozogni kezd, így valóban kiváltható a mozgás. De ennyi még nem elég. A teljes csontot is lassan mozgatni kezdi a földön jobbra és balra. Ha valaki laikus szemmel nézné az eseményeket, úgy tűnne, mintha valamilyen szellem idéző szeánszon lennénk és a szellem most mutatná meg magát...
Miután Mirubi kinyitotta a szemét a rendkívül könnyű feladat elvégzése után, látta a barlang kissé poros talaján a csont útját. Nem volt büszke magára és nem is volt elégedett, hiszen ez csak egy próba volt, nem ért el vele nagyobb eredményeket. A térdelésből felállt, majd megindult a csapdában lévő tetem felé, ám útját keresztezte az előtte lévő csont, amit nemes egyszerűséggel odébb rúgott. Miután megérkezett a hulla elé, kissé hezitált és alaposan szemügyre vette azt. Meglátta az arcát és a vonásait, a halál fájdalmát és minden mást rajta... Kissé talán nyomasztó a látvány, de mint tudjuk, Őt a nyomasztó dolgok teszik boldoggá. Cselekedni kezdett és újfent kedvel technikáját használta a Nawabare no Jutsut. A hosszú Drót, kígyó formájában tekergett le Mirubi karjáról. Szinte már-már simult azokhoz a hegekhez, amiket a Technika tanulása közben szerzett a fiú. Bizony felvágta a saját húság is, de ez már rég volt és a szenvedésekért kárpótolta őt egy Jutsu, amit Ő találta fel és már számtalanszor a hasznára vált, ahogy most is. A vékony acéldrót, lemászott Mirubiról, hiszen a fiú chakrájával és akaratával irányította azt, egészen fel a csapdába szorult hulla testére. Feltekeredett rá, a testének teljes hosszába mind a tíz méterével. A chakrának a mozgató energiája ismert, hiszen így képes Mirubi mozgatni és szinte puskagolyó gyorsasággal kilövellni minden alkalommal a Drótjait. Ezt akarja most is használni. Megformálja a Nawabare aktivizáló kézjeleit, ami a chakrafelhalmozással együtt hatalmas löketet adnak a Drótoknak: Tigris és Sárkány. Ez a két kézjel adja a legnagyobb aktivizáló erőt, ezért vannak jelen majdnem mindig a Katon technikáknál is. Így tehát, megformálta a kézjeleket és halmozta a chakrát, mire a drótok a holttesttel együtt a labor közepére repültek egyenesen Mirubi felett elhaladva. Persze némi lándzsát is vitt magával a test, de az már nem gond. A Drótokat Mirubi vissza irányította a karjára, de most nem a bőréhez értek, hanem ügyelt arra, hogy a ruházata fölé tekeredjenek fel.
Teljesen értelmetlen volt összetörni az előbb azt a vékonyka kis csontot, mivel csak macera lett volna rajta gyakorolni a forrasztást. Bár ez a test is halott, de ez sokkalta életszerűbb mint az a másik, így úgy döntött a fiú, hogy most rajta fog gyakorolni. Szintén a lábszárat vette célba, mégpedig kunaiának tompa végével, amely a lyukas fogó vége volt. Megpróbálta némi chakrával növelni az erőt, így több ütést is leadva sikeresen elrepesztette a lábszár vastagabbik csontját. A reccsenés hallható volt szabad füllel is és nos... Maga az ütlegelés nem volt éppen elegáns. Mirubi úgy vélte, hogy finom és jó érzés lesz szétverni egy hajdan élő dolgot, de csak tompa és bosszantó akadálynak fogta fel a dolgot, amikor a kunai tompa vége a lábszárba ütközött. Minden egyes ütéssel bosszantóbb volt a dolog. Nem tudta, hogy mi történik vele, hiszen az ilyesfajta dolgok máskor jó érzéssel töltik el, most pedig lehangolják az emberi erő határai. Persze nem veszi figyelembe, hogy az imént igencsak kreatív módon vezette le a benne felgyülemlett feszültséget azzal a kis hegyi túrázással. Alábbhagyott volna az a méltán híres önismerete, amivel régen mindig tökéletesen elemezte magát? Meglehet...
Miután elrepesztette a csontot, ismét letérdelt és koncentrálni kezdett. A Shindan // Diagnózis technika lényegében a chakra kiterjesztése a testre és a szervezetre, a magasabbik foka pedig a sejtes átvizsgálás és a vér "szűrés" amivel a mérgeket is és nem csak a sérüléseket, gyulladásokat lehet felderíteni. Itt minden hasonló Orvosi Technikánál amik a testen belül idéznek elő változásokat, vagyis inkább a gyógyulást segítik elő, használatos a Shindan. Viszont, nem int különálló technika, hanem mint beépített elem az eljárás során, hiszen a chakra kiterjesztése maga a Shindan chakrairányítási művelete. Így lényegében el is végezte a felmérést a fiú, amint kiterjesztette chakráját a törött csontra. Nem akart finomkodni, a brutalitás és az agresszió most sokkal dominánsabb érzelem és tulajdonság volt benne, így chakrája vadul tört előre és járta át a sérült testrészt. Elég valószínű, hogy ez egy élő embernél fájdalommal járt volna, hiszen a dühös és ártó chakra nem tesz jót a szervezet számára, Mirubi pedig most csak a Technika működésének módját és nem a Gyógyító Orvosi chakra "megteremtését" gyakorolja. Arra már képes és igen bajos egy dolog ez számára... Éppen ezért nem is akarja minden alkalommal létrehozni, főleg akkor nem, ha halott testen kell kísérleteznie... Érezte a csont hosszanti irányú és függőlegesen való elrepedését is. Elég mély és nagy törés, több csontszilánk is vált le, amik ebben a helyzetben nem zavarnak semmit és talán akkor sem, ha élő testen kísérletezne a fiú, hiszen csak parányi és nagyon kevés csonttörmelék vált le.
A chakra teljesen átjárja már a testrészt, így a mozgás és a chakraáramlás most megáll és Mirubi a művelet helyes elvégzésére koncentrál. Az izmokat szétfeszíti - habár itt egyáltalán nincs rá szükség, hiszen nem két csontdarabot illesz össze - így helyet ad a csontnak. Normális esetben ez nagy fájdalommal járna, de most nem történik semmi a pácienssel. Habár, ha Mirubi mégis nyitna egy Orvosi rendelőt, akkor elég gázos lehet majd, ha a beidegződött brutalitása megmarad, de ez most csak egy elkalandozott gondolat volt, így térjünk is vissza a lényegre, ahol Mirubi már a chakra sűrítésénél jár. Bizony ez nagyon aprólékos munka, így nagy koncentrációt igényel. A sejtek aktiválása nagy dolog, főleg halott szöveteknél, de Mirubi nem adja fel. Sokkal többre tartja magát annál, mint aki felad egy ilyen helyzetet. Saját elképzelése és akarata szerint Ő ugyanolyan nagy chakrával és nagy precizitással rendelkezik mint a Nidaime Hokage, aki a puszta Elemi Chakrájából mindenféle természeti manipuláció nélkül képes volt Tó méretű vízmennyiséget létrehozni, ami akár egy egész falu elárasztására elegendő lett volna és Saját elképzelése és akarata szerint, akkor tudásra fog idővel szert tenni, mint az aljas Szökött Ninja Orochimaru! Éppen ezért nem állhat meg ennyinél, ha Ő azt mondja ezeknek az élettelen sejteknek, hogy életre, akkor az úgy is lesz! A chakra az ami körülvesz mindent! Magában a természetben is megtalálható, ebben a barlangban, mindenhol, hiszen nem hiába létezik Senjutsu! Persze Ő ezekről mit sem tud, de annyit igen, hogy Ha Ő azt mondja, hogy a Sejtek élnek, akkor a Chakrája éltető ereje aktiválni fogja őket!!
Óh az ostoba... Izzadság cseppek tömkelege gördül le lomhán a fiú arcáról, végig az orrán, majd rá a hullára. A homlokát ráncolja és a feje egyre kezd elvörösödni. Most már szemöldöke és szája is haragra hajlik, ahogy szája szélét már olyan erősen harapja, hogy szinte már-már vérezni kezd. Azt a gyönyörű, makulátlan szájat, amit még nem mocskolt be sem idegen érintés, sem pedig gyűlöletes seb, maximum az anyja óvó "csókja" ami mint kiderült, Mirubi számára nem volt több, mint egy Gyáva Féreg, egy Utolsó Senkiházi ármánykodó, leplező színjátéka, hogy óvja a Saját Életét. De most ez a száj megsebződött Mirubi fogai által és a vörös vér vékony csíkban vegyül el az izzadsággal, majd gördül a hulla lábára... Az idegesség és a harag, hogy nem képes aktivizálni és feléleszteni a Halott Sejteket, - amit talán még maga Rikudou sennin sem tudott megtenni - egyre jobban eluralkodik a fiún. Ha képes is lenne rá, hogy felélesszen akárcsak egyetlen egy sejtet is, akkor ahhoz rengeteg chakrára és tudásra lenne szüksége... De nem lehet képes aktiválni még ezen a szinten egy sejtet sem, hiszen a halottból nem hozhat létre élőt. Az már a feltámasztás és az ilyen körülmények között nem lehetséges! De Ez az ostoba azt sem veszi figyelembe, hogy mekkora dühvel és mekkora haraggal, lendülettel és rosszindulattal állt neki a sejtek újraélesztéséhez... A Sötét Chakra nem éppen ebből jön létre? Nem éppen ezek az érzelmek és ez a chakratípus az amely árt, öl és végez mindennel? Egy apró sejtre ez vajon milyen hatással lehet? Ezzel az ártó chakrával nem lehet megerőszakolni a sejteket. Mintha Tűzzel Akarna Tüzet oltani! Ostoba és a saját agressziója és a saját önteltsége vakítja el! Hová lett a nyugalom és a megfontoltság? Nagyon rossz úton halad a rosszak útján is. Nem mindegy, hogy egy Kárhozatra Ítélt utat tiszta, vagy éppen borult elmével jár meg...
A harag és az elkeseredettség, a tehetetlenség érzete, végül kirobban a fiúból és chakrájának hatalmas löketet adva, ordítva mint egy elmebeteg állat, szétrobbantja a hulla lábszárát, mire a bűzös mocsok és az alvadt vér beteríti a helyiséget és a fiút... De ennyi még nem elég. Mirubi zihálva, a haragtól duzzadó izmaival megragadja a hullát, majd elhajítja, egyenesen rá a már-már szétesni látszó másik tetemre, majd megragadja a kisujját és egy erőteljes, határozott mozdulattal eltöri! A fájdalom amit érzett iszonyatos volt, de érzett már ehhez hasonlót, így nem állt meg, dühe nem hagyott alább. Letérdelt és tenyerét bal kezét a talajra nyomta. A törött kisujj undorító és egyáltalán nem természetes módon állt, fel az égbe, hiszen nem volt képes mozgatni a fiú... Ismét jobb kezébe vette Kunaia tompa végét és két erős ütést mért az ujjára, hogy az el is repedjen és ne csak az ujjpercek sérüljenek! A hatalmas fájdalomra, Mirubi nyála összesűrűsödött a szájában, ami köpésre késztette. Pupillája már-már mondhatni, porszem méretűre zsugorodott a folytonos fájdalomtól, de Ő csak zihált és nyögdécselt... Nem ordított fel a fájdalomtól, hanem teljesen átadta magát az érzésnek, aminek az eredménye a nyugodtság és a szégyen érzete lett. De most először életében érezte azt, hogy valóban őrült és valóban hátrányára válik ez. Ezidáig ezt a fokú Elmebajt kordában tartotta, de minél durvább helyzetekbe került, annál jobban felé kerekedett az az Őrület, amely már egy ideje teljesen gátak nélkül hullámzik Mirubiban, de az Őrület vizét, nem zavarta meg eddig semmi, csak most... Ezért történt az, ami történt, de mivel az Őrület nem tart sokáig és amint csillapodik az ilyen végletekig elmenő dolgok által, amik addig feszülnek, hogy Mirubi az Őrülete által saját magán vezeti le a feszültséget, Újra a Racionális, megfontolt és romlatlan elmeállapot kerül a helyére, vagyis Maga Mirubi...
Szemei könnybe lábadtak, hiszen a fájdalom és a végső elkeseredés nagyon hatalmába kerítette. Megtörten és kissé fáradtan eltöltött néhány percet a földön, hogy átértékelje az életét és a helyzetet, vagyis, hogy visszanyerje teste és elméje felett a teljes uralmat. Percek alatt újra a Régi Mirubi lett, aki tudta is, hogy mit kell tennie. Chakrát koncentrált, de most nem tenyerébe, vagy a testén kívülre, hanem a testén belülre, ugyanis önmagán kell elvégeznie a gyógyítást. Persze nem a szokásos chakrát használja, hanem levezetett feszültsége és nyugalma által, valamint a tudat által, hogy önmagán kell segítenie, a most könnyebben létrehozott Gyógyító Chakrát használja. Valóban idáig jutott? Hogy annyira szereti már magát, hogy nem akarja, hogy fájjon magának és baja legyen? Hiszen csak ezek az érzelmek által történhetett az, hogy ilyen könnyen létrehozta ezt a fajta chakrát... Valóban ez a helyzet, hiszen tudja, hogy nem szabad feladnia és Most a Világ Számára Ő a legfontosabb és Ő az, aki most saját maga számára is a legfontosabb ember, hiszen a Céljait csak Saját Maga által érheti el... Ezért a Gyógyító chakra létrejött és Mirubi fel tudta mérni a sérülés súlyosságát. A kisujja középső ujjperce és ízülete sérült meg és pattant szét. Ez olyan sérülés, mint egy hajlati sérülés a könyöknél vagy a térdnél. A helyes működéshez protézisre lesz szüksége, vagy pedig nem tudja majd többé mozgatni a kisujját... Ez bizony nem éppen kellemes dolog, de saját magát okolhatja csak ezért...
Mivel itt nincs semmilyen olyan eszköz ami alkalmas lenne egy protézis beültetésére, így nincs más választása, minthogy a helyére mozgassa a csontot és beforrassza a repedéseket is amiket a kunai okozott és összeforrassza az ujjperceket, amik ezután nem lesznek képes mozgásra, így Mirubi jobb kezén lévő kisujja lebénul... A mozgatás sikeres volt, de nagyon fájdalmas és nagyon aprólékos, amely szintén elnyújtja a szenvedéseket. A törött csont mozgatása sokkal fájdalmasabb volt mint maga a törés... Eszméletlen fájdalom, de Mirubi kibírta és a Kallus nevű anyag máris elkezdett termelődni és elkezdte befedni a repedéseket és az ujjperceket. Percek alatt elérte a fiú, hogy a Kallus abnormális mennyiségben termelődjön, így Mirubi kisujja a kétszeresére dagadt, a bőre pedig feszülni kezdett és kirepedezett. Most jöjjenek a csont sejtek. Koncentrál a fiú, ugyanúgy ahogy az előbb, de most aggódott Saját biztonságáért, így finomabb és sokkal lágyabb volt, aminek köszönhetően a chakrája is finomabb és hízelgőbb volt, már majdhogynem dorombolt az önimádattól... A csontsejtek a sok chakra áramoltatásnak és chakrabeszívódásnak hála, gyorsan osztódtak, így a repedések 85%-át tökéletesen újraépítették, a maradékot pedig Mirubi meghagyta testének, hogy természetes úton forrassza be. Ugye, hogy ha a Kaguya klánba született volna Kimimaro mellé, akkor nem lenen ezzel gondja?
Mirubi felállt ezek után a földről, és levágott egy kis darabot a nadrágjából, majd felvette a törött lábszárcsontot és odakötözte jó erősen a kétszeresére dagadt kisujjához, hogy a Kalluson kívül még ez is stabilitást nyújtson az ujjnak. Tehát sínbe tette... Eléggé dühös volt és fáradt, de a düh már nem az a düh volt, ami az imént tombolt benne. Ez inkább a saját magára való dühösség, ami miatt így meg kellett szégyenülnie önmaga előtt... De nem állt meg, most bizonyítani kell önmagának is, hogy több azoknál az őrülteknél, akik végül a világ mindenségbe meredtén végzik és nem tudnak sem magukról, sem pedig a külvilágról. Kezébe vette tehát a másik tekercset.

Deidara Pént. Aug. 29 2014, 16:41

Mirubinak nem volt szüksége élő partnerekre ahhoz, hogy eseménydúsan töltse napját. A tekercsek, a hullák, de legfőképpen pszichéje bőven elegendő volt ehhez. A holttestek törtek, repültek, ő maga legalább egyszer depresszíven átgondolta életét, és legalább egyszer teljesen kiborult, üvöltve rombolva környezetét, és magát. A jutsu, melynek elsajátításával foglalatoskodott, viszonylag alacsonyabb szintű volt, ám az ő számára a gyógyítás rendkívül nehéznek bizonyult, kérdéses stabilitású elmeállapotának köszönhetően. Hosszú időbe, és egy sérült ujjba telt, de végül megtanulta a technika alapjait. Az elméleti résszel már korábban is tisztában volt, a gyakorlat volt igazából, mit ezen a rejtekhelyen kidolgozott hozzá.

Sok mindent elmondhatnánk erről a fiúról, de azt meg kell hagyni, eltökélt flótás volt. Minimális pihenőt engedélyezett magának, majd elő is vette a második tekercset, hogy annak tudását is magába szippantsa. Kihajtotta a lapokat, majd olvasni kezdett, mely talán lecsillapította csapongó elméjét. Bárkié is voltak eredetileg a tekercsek, no meg a barlang, nem jelentkezett. Érkezésére nem is számított volna a fiú, elvégre minden oly elhagyatottnak tűnt. A csapdába esett szerencsétlent is ő találta meg, tehát bizonyosan nem járt sűrűn errefelé senki. Nyugodtan belekezdhetett a soron következő jutsu elsajátításába.

//Következő tanulás, nem muszáj ennyire hosszút. Ha átcsúsznánk szeptemberbe, akkor is ehhez a hónaphoz számoljuk.

**Shiren** Vas. Aug. 31 2014, 20:58

// Rendben, köszönöm Smile

Ha Mirubi talált valamit a hullánál, akkor azt majd írd le kérlek, ha nem akkor persze szükségtelen. Smile

//

   Telt az idő és Mirubi úgy tűnt, hogy sikeresen kivitelezni tudta az újabb Orvosi Technikáját, amit elég durva dolgok kísértek végig, ám talán jó az ami történt, hiszen Mirubi lecsillapodott és végre tiszta fejjel tekintett a Világra... Újfent. Bár kisujját egy csöppet sem sajnálta, mégis ostobának érezte magát, hogy önsanyargató módon azt tette amit. Bár Ő ráfogta arra, hogy ez kellett ahhoz, hogy letesztelje a technikáját, amit végül sikeresen véghez is vitt, de ennek eredménye egy már mozgathatatlan kisujj lett. De a bevezetésnek itt vége, vagyis inkább a tárgyalásnak, hiszen eljött az ideje a befejezésnek, mivel kezébe vette a másik jutsu tekercsét és szétnyitotta, majd tanulmányozni kezdte. Olyannyira könnyű és amatőr chakrairányítási műveletet írtak le benne, hogy az már szégyenletes volt, így nem is érdemes vesződni a technika tekercsének teljes elolvasásával.
   Mirubi nem húzta az időt, egy kézzel lerángatta a még talán ép testet, majd leültette a földre, nekidöntve őt az asztal lábának. Persze nem ahhoz a lábhoz, ahol Mirubi felszerelése volt, hanem az ellenkezőhöz, ahol pont elfért. A hulla már felvette a hullamerevséget, így a póz amit felvett a csapdába esés után, az maradt meg benne. A testének utolsó emléke, amit rögzített, mint valamiféle szobrot. Viszont, erővel Mirubinak mégis sikerült leültetni a megmerevedett gerinccel rendelkező hullát, aki így elég egyenes háttal tűrte a sorsát. Ahogy Mirubi látta, a nyelőcső, a tüdő és a légcső nem sérült, de a biztonság kedvéért leellenőrzi.
   Chakrát koncentrált, hogy felmérhesse a holttest állapotát. A Shindan // Diagnózis technika minden Orvosi Ninjutsu alapja, hiszen ezzel a technikával komoly mérgeket, sebeket, gyulladásokat és bármilyen rendellenes elváltozást ki lehet szűrni. Így tett most Mirubi is, aki megállapította a koncentrált chakra segítségével, hogy a lándzsák egy hajszál híján, de lekerülték azokat a részeket, amik a Jutsu tökéletes végrehajtásához kellenek majd: Tüdő, Tüdő izomzata, Légcső, Nyelőcső, Torok izmok és garat. Minden megvolt sértetlenül. Az izmokon, maximum néhány karcolás volt érzékelhető, ami szintén a csapdák eredményei lehettek. A technika nem másról szól, mint a levegő áramoltatásáról a chakra segítségével, valamint az izmok stimulálásáról amik kitámasszák, vagyis kifeszítik a légcsövet, valamint mozgatják a tüdőt. Amatőr munka, így Mirubi számára ez nem járhat nagy nehézségekkel, mivel nincs szó gyógyításról, csak a chakrával való irányításról.
   Neki is kezd a fiú. Először a sima légzésbeindítást próbálja meg elérni, majd valamivel gátolni fogja a levegő útját és azt próbálja majd eltávolítani a légcsőből. Most nem koncentrál Gyógyító chakrát, hanem megformálja a Kos kézjelet és a tenyerébe áramoltatja chakrája nagy részét. AZ előző technika elsajátításához körülbelül chakrája 40%-át használhatta el, így bőven maradt még neki erre a technikára. A felhalmozott chakrát lassan elkezdi kiáramoltatni a testéből a kezén keresztül, amit ráhelyezett a hulla mellkasára. A chakra elkezdett átvándorolni a másik testbe. Mirubi vizualizálta, elképzelte a charka útját és a hulla belső szerveinek elhelyezkedését, majd hamarosan elkezdte érezni a körvonalazódó tüdőt és annak izmait. Chakrája mintha magába akarná kebelezni, úgy vette körül, majd hatolt bele a szervbe és az azt körülvevő izmokba. Ez fájdalmas procedúra lenne, hiszen a Sötét Chakrával hajtja végre a műveletet, de ahogy az előzőnél sem, itt sem igazán adja jelét a fájdalomnak a páciens. A chakra áramoltatása és a teljes eljárás, amivel átvette az irányítást az izmok és a tüdő felett, három percig tartott. Ezután Mirubi bal kezét rajta hagyta a hulla mellkasán, majd Újra koncentrálni kezdett...
   Most a jobb kezébe koncentrált némi chakrát, amivel a következő lépcsőt akarta megtenni, ami a Jutsu helyes használatához vezeti őt. Persze eközben roppant erősen kellett koncentrálni, hogy kizárja a fájdalmat, amit a törött és éppen gyógyuló kisujja sugárzott magából. És persze a kizárás, nem igazán járt sikerrel, mivel amint észlelte a fájdalmat, gondolatai egyből elkalandoztak és a pár perccel ezelőtti múltban kötött ki, amikor is eltörte a saját ujját. De már meg sem lepődött magán, de a düh újra feltört benne, hiszen most nem a meggondolatlan tette miatt lett dühös, hanem amiatt, hogy gondolatai elkalandoznak a feladatról. De ezúttal, tiszta fejjel nem hagyta magát! A chakra gyorsabban és erősebben kezdett el koncentrálódni, mire a fiú jobb kezét ráhelyezte a holttest homlokára. Így adta át és így áramoltatta át legkönnyebben chakráját a hulla légcsövébe is. Így, hogy a chakra két pontból áramol a testen belülre, könnyebben talál utat. Mirubi úgy képzelte el ez a folyamatot, mint egy folyót, aminek útját kedvére szabályozhatja a két végpontja között. Akár folyhat felfelé és lefelé is, ha szükséges... Hamarosan a chakra elindult hát a fiú homlokán keresztül a szájáig és az orráig, ahol "beszívódott" a légcsőbe és a garatba, valamint a légcsöveket szabályozó izmokba. A hulla légcsöve és nyelőcsöve teljesen össze volt szűkülve és el volt ernyedve, így sem a büdös, rothadó belső gáza nem jutottak ki, sem pedig a friss levegő be. Így Mirubi megfeszítette az izmokat, mire a hulla légcsöve és garatja kitágult. Szerencséjére a nyelv olyan helyzetben volt, hogy nem gátolta a levegő útját, így Mirubi a légzőrendszer teljes hosszában sikeresen kitágította a Légcsövet. Most jön a nehezebb része a chakra áramoltatásának olyan mértéke, hogy a levegőt is megmozgassa, valamint ezzel egy időben a tüdő pumpálása.
   Mirubi érezte a kapcsolatot a két keze között, így könnyebb volt elképzelnie a chakra folyó szerű mozgását, ahogy mozog a tüdőtől egészen az orrcimpáig, majd vissza. A chakra egyre erősebben és gyorsabban kezdett mozogni a légcsőben, míg végül Mirubi, percek elteltével már berögzülten tudta követni az utat, amit a chakra megtesz és végül már annyira nagy gyorsasággal és intenzitással mozgatja chakráját, hogy a levegő is mozogni kezd ki és be. Persze a technika nem ebből áll, így ezzel egyidejűleg a tüdőt is mozgatni kezdte. Az izmokat a megosztott koncentráció miatt, csak szabálytalanul volt képes mozgatni, ami szintén fájdalmas lett volna egy élő ember esetében. Az is lehet, hogy meg is sebzi a tüdő érzékeny hártyáit és a páciens légmellet kap. De itt most ilyen nem történt és ha történ is volna valami, akkor sem lenne baj. Lassan, de biztosan egy fél óra alatt, Mirubi már-már meditatív állapotba került és úgy tudta mozgatni egyszerre az izmokat és a levegőt a chakrája mozgatásával, de a fél óra alatt tökéletesen össze is tudta hangolni, így amikor a tüdő összeszűkült, a levegő kifelé áramlott, majd amikor a tüdő kitágult, a levegő befelé tört utat. Így tökéletesen imitálva lett a légzés és egy leállt légzésű élőlénynél, ezzel újra oxigént lehetett volna juttatni a vérébe. Persze, ha a szív tökéletesen működik.
   Most viszont, hogy mindezzel megvan, egy újabb próbát tesz: Leveszi a kisujjáról a megkötött anyagdarabot, majd kinyitja a hulla száját... Elviselhetetlen bűz árad belőle! Nem szájszag és nem is éhség, vagy gyomor szag, hanem rothadó, bűzös ürülék és bélgázszag! Egyszerűen fertelem, de Mirubinak muszáj volt belenyúlnia a férfi szájába és megfogva az anyag darabot, felnyúlt a férfi száján keresztül a nyelvcsap mögötti garathoz és légcsőhöz, majd átfűzte ott az anyagot, azután pedig a levegő folytonos mozgatásával lejjebb küldte azt a hulla légcsövében. Ezután jöhetett a tökéletes chakra irányítás! El kellett távolítania a légzés akadályozó anyagdarabot a hulla légcsövéből. Ennek több módja is volt, de Ő a brutálisabbat választotta, ami talán a legkellemetlenebb, de fájdalommal még ez sem jár. Chakráját újra jobb és bal kezébe koncentrálta, majd néhány perc alatt kialakította a chakraáramlást. Sokkal könnyebb volt így, gyakorlottan, mint az előbb. Valószínűleg ezért is tartott kevesebb ideig a teljes felkészülés. Chakrájával már el is érte a rongyot, valamint az azt körülvevő Légcső részt. Először is kitágította az anyag és az utána következő Légcsőrészt az orrcimpáig, majd elvette a holttest mellkasáról a kezét és megformálta a Fél Tigrist, amivel a chakrájának segítséget nyújtott és sikeresen átitatta vele az anyagdarabot, ami akadályozta a levegő útját.
   És most jön a kellemetlen rész, amikor Mirubi elveszi a másik kezét is és megformálja a Tigris, Sárkány és Kos kézpecsétet, mire az anyagdarab szélsebesen kirepült, már majdnem kitépődött a hulla orrából. Bizony nem kellemes, amikor egy ilyen dolog végigsúrolódik az ember Légcsövén, de a Cél szentesíti az eszközt, így minden lehetséges most. Így tehát, úgy fest, hogy Mirubi elsajátította ezt a technikát is, méghozzá egy egyedi, kreatív elsajátítási módot használva...

// Tsume elméletileg elküldte, vagy elküldi majd a részleteket a Nibiről Smile

Erről a technikáról nem nagyon tudtam többet írni //

Deidara Hétf. Szept. 01 2014, 09:59

Azt mondják, minden jó és rossz dolog egyszer véget ér. Noha a fiúnak hasznára vált kirándulása, a rejtekhely nem tartalmazott több érdekességet számára. Persze meglehet, hogy akadt még itt valami, amit nem vett észre, de összességében az egész kupleráj az ő szintje alatt volt, így nem érzett indíttatást a kelleténél tovább itt maradni. Két hasznos jutsut elsajátított a tekercsekből, melyeket magához is vett, majd elkezdett a kijutással próbálkozni. Bentről lényegesen egyszerűbb volt megtalálni a nyitószerkezetet, mint odakint. A szikla elgördült, ő pedig kilépett a hajnal harmatától illatozó tisztásra. Odabent annyira elveszítette időérzéket, elsőre azt sem tudta pontosan, milyen nap, hány óra lehet. Amit viszont biztosra tudott, hogy fontos feladatok várják. Akinek nagy tervei vannak, annak nem elég sok aprót lépni. Egy nagy lépés pedig már közel volt, érezte, tudta. A sziklafal ropogva záródott be mögötte.

//Írd fel a technikákat, a tekercseket, valamint 5 chakrát. A tanulás teljesítve.

**Hiromi Akio** Szer. Aug. 19 2015, 19:45

// Pein //

A chuuninoknak hála hamar határhoz értünk, innentől már könnyebbé vált dolgunk. A megkönnyebbülés akarva-akaratlanul is úrrá lett rajtam. Útbaigazítás után megköszöntem a segítséget és útnak indultunk anyámmal. Mindenképpen délen kellett haladnunk Tanigakure no Sato felé, megkerülve a hegyet. Amikor meghallottam hogy tengerparton keresztül is megyünk majd, elkapott a kíváncsiság. Sosem láttam még tengerpartot, kivéve persze a képes könyvekben. Kellemes szellő, állat hangok zenebonája és a langyos homok talpmasszírozása hm. Bizony, ha oda érünk én mezítláb fogok menni rajta. A hegyet elhagyva éreztem hogy egyre közelebb kerülünk a másik határhoz. Esetleg félúton lehettünk?
Anyám látta hogy nagyon nézelődök, szóvá is tette.
- Látom tetszik a táj Akio.
- Tetszik bizony, van benne valami földön túli.
Anyám csodálkozva, de egyetértve bólintott. Az út során sok hasonlóan rövid beszélgetést ejtettünk meg míg el nem érkeztünk a tengerparthoz. Alig vártam hogy előttem legyen, de ahogy megláttam valami más érzés fogott meg. Félelem. Félelem járta át a testem pillanatok alatt. Talán ez a kíváncsisággal jár együtt? Nem gátolt meg abban hogy levegyem a szandálom és szép lassú léptekkel közelítsek a víz felé. Anyám persze csak szótlanul mosolygott a háttérbe, hagyta hogy enyém legyen az élmény.
- Langyos. Langyos. Kicsit meleg. Langyos... Hideg!
Ahogy vizet ért a lábam már ki is vettem belőle és gyermeteg módra megfutamodtam. Anyám ezt látva csak egy jó ízűt kuncogott, de láttam rajta hogy jobban élvezi ezt mint ahogy kimutatja. Még párszor ezt eljátszottam míg el nem jutottam arra a pontra hogy ne csak megtűrjem, de élvezzem is. Egy fél órát ha maradtunk, de olyan érzés volt mintha fél nap lett volna.
Szedelőzködtünk is, nem volt messze a határ onnan meg ugyebár gyerekjáték Konoha megtalálása. Egy új falu, egy új élet, egy teljesen új világ. Az utunk többi része főleg nosztalgiázásból állt, miket műveltem kiskoromba, miket nem műveltem kiskoromba pedig kellett volna. Kellemes hangulatot adott az egész utazásnak, elvette a háború szagot a levegőből. Mire észbe kaptam volna már a határnál is voltunk. Megálltunk majd anyám a vállamra tette a kezét és egy lágy csókot hintett az arcomra.
- Büszke voltam rád Sunagakureban, büszke leszek rád Konohában is.

Pein Vas. Aug. 23 2015, 12:35

//Akio//

Bizony, az új élet már csak karnyújtásnyira volt tőletek. A határhoz közeledve az erdők sűrűsödni kezdtek, bár a jellegzetes tengerparti levegő még mindig ott hömpölygött körülöttetek. A Tűz országának kapujában őrtornyok sorakoztak, középen egy nagyobbacska épülettel, mögötte néhány lakóházzal. Igazából nem kellett semmit tennetek, a konohai shinobik voltak annyira szemfülesek, hogy rögtön kiszúrjanak titeket. Alig érkeztetek meg, egy aggastyánkorhoz közeli jounin ugrott elétek.
– Üdvözletem! Csak nem sunagakurei menekültekkel van dolgom? – kérdezte szívélyesen, miután megpillantotta a fejpántot. – Persze azért néhány kérdést feltennék, ha nem baj, hiszen fejpántot manapság viszonylag könnyű szerezni – mondta, majd a főépületbe kísért titeket.
Itt aztán feltett egy nagyon alapvető kérdést a bábtechnikáról, valamint egyet-egyet a Kazekagéról és Sunagakure városáról. Bőszen bólogatott, majd egy fiókból elővett két „formanyomtatványt”. Rávezette az adataitokat, hogy hol és mikor léptétek át a határt, majd a kezetekbe nyomta őket.
– Rendben. Ezt a papírt őrizzék meg. Ha Konohába érnek, mutassák fel a faluőröknek, valamint majd a Hokagéhoz is ezzel menjenek. Egy szerény szolgálati lakást is fognak kapni Konohában ideiglenesen. Szinte nyíl egyenesen észak felé kell majd haladniuk, a tölgyfaerdőn át. Konoha legalább két napnyi járásra van, úgyhogy javaslok beiktatni egy pihenőt Tanzaku Gaiban. Nagyon szép hely, egyfajta turistaparadicsom, kellemes terekkel és kaszinókkal, de az értékeikre mindenképp vigyázzanak!

//A következő posztot a Tűz országán belül az Erdőségekhez vagy Tanzaku Gaihoz kérem, attól függően, hogy miről írsz. Addig írhatod, amíg elintézve a hivatalos papírmunkát az őrökkel átlépitek Konoha kapuját.//

**Koreko Rui** Szomb. Márc. 30 2019, 22:00

[Lanmao]

Rui ismét egyedül vágott neki az útnak. Amióta eltűnt, jobban mondva megidézték a farkasok és a bevezették a Senjutsu rejtelmeibe, két kísérője régen visszaért Sunagakurébe. A tárgyalás mondhatni kudarcba fulladt, azonban még így is sikerült pozitív tapasztalatokkal gazdagodnia. Szövetségesekre tett szert, ráadásul olyan helyekről, ahonnét nem gondolta volna. Sajnos ahogy azt az évek alatt megtapasztalta a jó dolgok után szinten mindig rosszak követték életútját. Bár ninja tempóban haladt, néha megállt, kicsit gondolkodni. Gondolataiból nem tudta kiverni, amit a farkassámán mutatott neki, azokkal a képekkel álmodott, amikor éjszakánként megállt pihenni.
Igyekezett a lehető legrövidebb úton visszatérni a Szél országába, nagyjából megpróbált azokon az útvonalakon haladni, amit nem Konoha és a Tűz országának belseje felé vezettek. Persze így is nehéz dolga akadt, vizet tudott szerezni, ismerte ennyire régi hazáját, viszont élelemhez kissé nehezebben jutott hozzá. Megszokta a koplalást, a sivatag pedig még ennyit sem adott neki, jóval könnyebben boldogult ezen a terepen. Bár a háború véget ért, a nyugtalanságot érezte, ahogy keresztül vágott a Tűz országán. A hírek persze hozzá is eljutottak, hol egy kisebb, hol pedig út közben.
Így tudta meg, hogy ezúttal a Sunagakure ad otthont a készülő Chuunin Vizsgának. Örült, hogy saját hazáját érte a megtiszteltetés, viszont aggódott, nehogy valami baj legyen. Ismét csak a baljós képek villantak be, talán pont akkor fognak lecsapni, amikor sok különböző ország gyűlik össze egy nemzetközi megmérettetésen. Igyekezett elhessegetni a negatív képeket, ám ez a békésebb állapot pillanatok alatt összeomolhatott és elillanhatott. Mégis úgy döntött, bízik a mostani genin generációban, ez már főleg rajtuk fog múlni.
Már közel járt a Folyó országához, készült átlépni a határon, amikor egy sas üzenetet hozott neki. Senki mást nem érzékelt a környéken és miután kibontotta a levelet, egyből megértette, miért pont rá esett a választás. Amúgy is át kellett vágnia a Folyó országán, egy kis kitérő nem okozott neki gondot. Alaposan átolvasta a megbízást, ami óvatosságra intette, mert bizonyíték hiányában nem gyanakodhattak egyből Orochimarura, mégis felmerült a gyanú, neki van köze a halálesetekhez. A jounin jobb öklébe szorította a papírt, amikor olvasta a nevet.
*Sosem szabadulunk ettől a kígyótól. A Szél országából ugyan ki lett űzve, mégse hagyta abba ördögi terveit.* Zöld szemében a harag tüze lobbant fel, emlékezve a korábbi találkozásra.
*Egy vadon élő óriáskígyó túl egyszerű megoldás lenne. De remélem most az egyszer inkább könnyebben úszom meg a küldetést.*
Eddigi lassabb léptei átváltottak ninja futásra. Tartalékolt némi élelmet, amivel még kibírhatta, viszont nem sokáig. Szerencsére a falutól kapott pénzt, amit elkölthetett a küldetés alatt. Elhatározta, első dolga lesz némi információt szerezni a halálesetekről. Erre pedig a fogadóknál jobb helyet keresve se találhatott volna. Sok ember futott itt össze, akik hallhattak ezt-azt.
Szinte már automatikusan aktiválta szenzor képességét, amikor a határ közelébe ért. Óvatosnak kellett lennie, nem tudhatta mi vár rá, illetve abban sem lehetett biztos, hogyan fogadnák a Folyó országában. Keresett egy kevésbé őrzött határszakaszt, ott kelt át és remélte, viszonylag feltűnésmentes maradt. Az élelme teljesen elfogyott, vagyis minél előbb keresnie kellett valami olyan helyet, ahol tudja pótolni. Tempóját is visszavette, inkább óvatosabban haladt tovább az ország belseje felé. Kisebb utakat követett, amik talán nem voltak annyira forgalmasak.
*Lassan leszáll az éj, szállást kéne keresnem.* Határozta el magát a vörös hajú kunoichi.
Hamarosan a szerencse mellé állt, amikor megpillantott egy fogadót. Agyán átfutott a kétely, talán mégis tovább kéne mennie, csakhogy minél előbb szerette volna elkezdeni az információszerzést. Ezen kívül kényelmes ágy és étel sem ártott, vagyis eldöntötte, betér a fogadóba.
- Jó estét! - köszönt, ahogy belépett az épületbe. - Szeretnék megszállni éjszakára.
Elővette a pénzét, hogy a fogadós lássa, komolyan gondolta, amit mondott. Közben végig figyelte a többi vendéget, a reakcióikat, illetve szavakat is megpróbált elcsípni. Tisztában volt bele, ha banditák tanyáznak itt, a pénz miatt célponttá vált, de talán pont így kaphatott információt.

//Tényleg lassú mesélés lesz, már a kezdő posttal is ennyit késtem. Bevallom, próbálkoztam korábban, de az meg olyan szárazra sikerült, mint a két hetes kenyér. Ez se lett sokkal jobb, tényleg szükség van visszarázódó mesélésre. Smile

Kis zene a hangulathoz: https://www.youtube.com/watch?v=JDG2m5hN1vo//

**Lanmao** Szomb. Márc. 30 2019, 23:32

// Ne aggódj a lassúság miatt, én sem leszek mindig ilyen gyors Smile

//

Azt kapta, amire számított.

Az ehhez hasonló helyek, mind ugyanígy néztek ki. A hiba csak akkor csúszik a gépezetbe, amikor az ember nem számol azzal, hogy ezen fogadók egyáltalán nem egy falu vagy város szívében, esetleg főbb kerületeiben helyezkednek el, hanem egyszerűen csak a főút oldalhatárán. Így tehát, nem sűrűn találkozik itt az ember tömegekbe verődött ivócimborákkal, egymást már jól ismerő bajkeverőkkel, összetartó csapatokkal. Sokkal inkább kisebb klikkekkel, esetleg teljesen magányosan tengődő alakokkal.

Az útszéli fogadók a vándorok szálláshelyei.

Na meg persze az állandó bűnbandáké, minek gondolatával Rui is eljátszott. Persze nem mintha lett volna félnivalója... Amíg nem kelt komolyabb feltűnést, addig nem kezdenek rá falkában vadászni az Ország ninjái, amíg pedig nem falkaként próbálják meg becserkészni, egyenként, egyénenként csak kevesen lehetnek képesek arra, hogy ezt a Jounint megszorongassák. Ahhoz jelenleg mindenképpen egy csapat kellene, egy csapat képzett ninja.

Vagy esetleg egy Kígyó...

[...]

Ahogyan belépett, az előtér diszkrét moraja csenddé halkult.

Félhomályt nyújtó lámpások és árnyékok tucatjai szóródtak szét mindenfelé. Az elrendezés hagyományos volt: Bal és jobb oldalt asztalok, még a sarkokban is, hogy oda vonuljanak az igazán magányos személyek. Furcsamód egyik sem volt foglalt; A bejárattal szemben helyezkedett el a terem túlsó oldalán a pult. Poharak, tálak, bögrék, italok, hordók mögötte. Bárszékek előtte és mellette egy ajtó, ami a személyzeti helyiségekbe vezetett. Bal oldalon lépcső, mi az emeleti szobákba engedett utat.
Valóban hagyományos elrendezés volt.

Ami azt illeti, minden szokványosan és a sztereotípiáknak megfelelően festett. A csapos egy keménykötésű, bajusz-szakáll kombós férfi, köténnyel és egy "mindenrejó" törlőronggyal. A pultnál egy zömökebb, a csaposnál talán alacsonyabb, de szélesebb, izmosabb alak ült. Sötét bőrruhát viselt és fekete kalapot. Hosszú, zsíros haja hátközépig hullámzott le, oldalán pedig egy fejszére emlékeztető, díszes fegyver foglalt helyet.

A fogadó jobb oldali asztalterülete teljesen üres volt, a bal oldali, sötétebb rész azonban kettő elkülönült csoportnak is teret adott. Egy családocska, akik szemlátomást próbáltak teljesen elhatárolódni a többi embertől. Sovány, gyötört arcú apuka, egy hasonló alkatú és ábrázatú, ugyancsak középkorú anyuka és egy aranyos, szőke, koszos képű kislány, aki alig lehetett több kilenc évesnél. Egymás kezét fogták és figyelték Ruit.

A másik társaság egy kártyázó csapat volt. Sokkal inkább tűntek csavargóknak, mintsem helybélieknek. Szakadt ruhákat hordtak, ütött-kopott táskákat és rongyos cipőt. Egy-egy pofa sör mellett múlatták az időt. Nem téttel játszottak, egyszerűen csak a játék élményéért. Hárman voltak.

Ahogyan Rui köszönt, senki nem reagált. A bal oldali társaságok végig őt nézték, még ha próbálták is ezt leplezni . - Különösen a család. - A kártyázók sokkal inkább méregetően figyelték a lányt, majd miután az elővette a pénzét, "püffögve" elfordultak és folytatták a kártyázást. Egyedül a pultnál ülő alak nem pazarolt rá egy szemernyi figyelmet sem. Egyszerűen csak lehúzta a felesét és az üres négycentes poharat odacsúsztatta a másik három mellé.

A csapos intett a lánynak, remélve, hogy az közelebb merészkedik. Amint így tett, a férfi kezdeményezett.

- Üdvözlöm hölgyem. - Még nem járt olyan későre az idő, nagyjából kilenc óra tájéka lehetett. - Van szabad szobánk. Csak a ma éjszaka? - S le is akasztott egy kulcsot a mögötte lógó kis kampóról. Az mögött még három szabad kulcs lógott, mi három szabad szobát jelentett. Mindez mellett a nagyjából két méter magas, szakállas, bajszos férfi hangja reszelős volt, de nem túl mély. Barna, kedves szemei végig a lányt nézték. Na persze nem tiszteletlenül, a legnagyobb tiszteletet megadva csak a szemkontaktust tartotta. Rui úgy érezte, hogy egy szemernyi rossz szándék sincs benne.

A pultnál ülő férfiról azonban más benyomása volt.

Borostás arc, karmolások hegei a bal orcán. Szája tépett, mintha csak kisebb darabok hiányoznának belőle. Jobban megnézve még hegeket is látni rajta. Az ő szemei is barnák voltak, de azokban eltűnt a fény. Nem csillogott olyan jóságosan, mint a fogadósé. Sokkal inkább tűnt gondterheltnek és alkoholtól mámorosnak.

Nyelt egyet, s a gyomra nagyot morgott vele.

A férfit szúrós szagú alkoholszag környékezte... Egy pillantást sem vetett Ruira, csak meredt a semmibe maga elé, mint amikor valaki nagyon elgondolkozik valamin.

**Koreko Rui** Vas. Ápr. 14 2019, 23:08

Rui ahogy belépett, azonnal elkezdte felmérni a terepet. Ninja képzettsége és ösztönei működésbe léptek. A veszélyt kereste, hátha itt is leselkedett rá valami. Zöld szempárja azonnal megakadt a csaposon, aki mintha csak egy teljesen átlagos történetből csöppent volna ide. Testalkata, bajusza és a bárpultot tisztán tartani hivatott törlőrongya mind-mind arról árulkodott, bizony erre a feladatra született. Bár megjelenése némileg kétkedésre adhatott okot, a jounin mégse érezte azt, hogy tartania kéne tőle. Így tehát folytatta tovább a terepszemlét. Úgy tűnt félreeső helyet választott, vagy csupán a háború szele nem tűnt el nyomtalanul, mert viszonylag kevesen tartózkodtak a lenti helyiségben.

Kicsit másféle aggodalom töltötte el, amikor megpillantotta a családot.
*Hm, óvatosabbnak kell lennem, mint általában. Ártatlan civileket pláne nem akarok belekeverni valami ronda ügybe. Ahogy figyelnek és fogják egymás kezét, talán megtapasztalhattak valamit a korábban történtekből. Vagy csak simán félnek a ninjáktól és a banditáktól.* Száját apró sóhaj hagyta el, miközben egyre közelebb ért a pulthoz.
- Köszönöm - válaszolt a férfinak. - Igen, ma éjszakára maradok - tette még hozzá.
*Ennyi pont elég lesz információgyűjtésre és pihenésre. Túl sokáig nem maradhatok egy helyen, a végére kell járnom a gyilkosságoknak.* Gondolatai már a megbízás megoldás körül keringett, pedig alig látott hozzá a felgöngyölítéshez.
Elvette a kulcsot, amit kapott, ám eszébe sem jutott még felmenni a szobába. A kártyázó csavargók reakciójára oda se nézett, tudta jól, a pénz miatt nézik ki innen. Egyből megállapította szakadt ruhájukból és tét nélküli kártyajátékukból, ők bizony nem a gazdag réteghez tartoztak. Talán próbálkozhattak kisebb bűntényekkel, de kevés sikerrel jártak.
Rui úgy érezte a család szinte lyukat éget a hátába, pedig megpróbálta a lehető legkisebb fenyegetést éreztetni. Gyorsan lenyugtatta magát, majd minden figyelmét a bárpultnál ülő férfira koncentrálta. A sebek az arcán, a fegyvere, az egész kisugárzása - a vörös hajú kunoichi alig pár perce ismerte, mégse nézett ki belőle semmi jót. Amúgy sem értette, miért menekülnek egyes emberek az alkohol karjaiba a gondjaik elől. Amióta kinevezték geninné és elkezdődött a hivatalos ninja útja, megjárta néhányszor a poklot, a háborúban többször is.
- Elnézést -szólította meg újból a keménykötésű csapost. - Esetleg volna valami ennivalója? Hosszú utat tettem meg, rám férne némi étel utánpótlás. Inni pedig vizet kérek szépen.
Egy kocsmában talán ezt lehetett a legkevesebbszer hallani, mégis más folyadékot el se tudott képzelni, amit jelenleg inni szeretett volna. Remélte, némi elemózsia akad a fogadóban, mert a fekete kalapos férfi gyomorkorgása emlékeztette, nem csak pihenni tért be ide.
*Vajon mit keres itt egy ilyen alak? Talán mást is megbíztak a gyilkosságok felderítésével? A lényeg, hogy jobb lesz rajta tartanom a szememet. Lehet ellenség, de akár szövetséges is.* Játszott el a gondolattal, miközben várta a csapos válaszát.

**Lanmao** Csüt. Ápr. 18 2019, 00:39

A csapos bólintott, majd átengedte Rui kezébe a kulcsot és csak ez után tette hozzá:

- Száz Ryo lesz a foglaló. Koszt és kvártély, ahogyan az dukál. - Nyújtotta markát, de a kulcs már Rui kezében volt. A férfi igencsak előzékeny volt és óvatlan. Bár, ez a szituáció nem is annyira veszélyes, mint ahogyan azt a csapos könnyelműsége sugallja. Vajon a többi vendégnek is előbb odaadta a szobakulcsot, minthogy elkérte volna a foglalót. - A maradék Ötven Ryot a kijelentkezésnél kérem. - Vagy talán csak annyira biztos magában, hogy elhiszi, hogy képes lenne bármikor visszaszerezni az odaadott eszközt?

Miután Rui kifizette a foglalót (ha nem, ez esetben más történik majd...) a csapos mosolyogva folytatta, egyúttal válaszolva Rui kérdésére is.

- Foglaljon helyet bárhol, miután berendezkedett a szobájába. A feleségem ma éjszakára curryt készített. - A csapos csettintett egyet a nyelvével, s végigsimított a szája körüli bajusz és szakáll együttesen. - Istenien főz! - Nyelt egyet, s szinte már látta maga előtt az ételt.

Ekkor lett mindenki fültanúja a csavargókinézetű fickók morajának.

Egyként nézték Ruit és mosolyogtak. Olyasmiket, hogy "Olyan szűzies, mint amilyennek kinéz." Na meg: "Vizet? Ennek elment az esze." Na de a legcsípősebb megjegyzés talán ez volt: "Majd én megitatlak drága, csak várd meg míg előveszem a cumisüvegem...!" S a láthatóan, a frappánsabbnál frappánsabb beszólásokból versenyt űzők közül a legsunyibb, a legrókaképűbb, félszemű alak lett a nyerő, ugyanis ő volt a leghangosabb, szinte már kiabálta, na és az ő szavain nevettek a többiek a legjobban.

[Topp]
Rui jobbján ülő zordon alak feles pohara erősen koppant a pultnak hívott fatákolmányon, még az előtt, hogy a lány bárhogyan is reagálhatott volna a feltörő hangokra és nevetésekre. A lány hallotta, ahogyan a férfi által lekortyolt utolsó, híresen hírhedt töménységű Hi-achi nevű alkoholos ital lecsusszan a marcona alak torkán, s egy cseppnyi grimasz nélkül néz el Rui mellett, át saját válla felett, szúrós tekintettel sandítva a hangoskodók felé.

Rui elméjében akaratlanul is végigfut a gondolat, hogy lehet a férfi mégiscsak grimaszolt, de az az akaratlan fintor annyira eltörpült arcának torzult, barázdált vonásaiban, hogy észre sem vette. Mert valóban... Az alak orra több helyen törött volt, óriási vaskor krumpli orr, mit már többször bevertek és csúnyán forrt össze. Másfél centis borostája ritkásan nőtt az arcán, hiszen tucatjával voltak megtalálhatóak rajta a sebek, s a szeme alatti táskák, az a szúrós, komor tekintet, mi úgy tetszett: elnyeli az összes fényt... Mindez egy végtelenül rémisztő ember képét festette.

Ahogyan szólásra nyitotta volna száját, torka izmai megmozdultak, halk gurgulázó hangot hallatott. Ám amint a három hangoskodó tekintetét elragadta a férfi látványa, rögtön lefagyott az arcukról a mosoly és elhaló hanggal temették fel-fel pillantó tekintetüket a leosztásukba.

Meg sem kellett szólalnia.

Ezt nyugtázva visszafordult a csaposhoz, teljesen figyelmen kívül hagyva Ruit. Szemei egyszerűen elsiklottak mellette.

- Még egyet! - Dörmögte, s a hangja pontosan olyan reszelős és mély volt, mint ahogyan azt a külsejéből várni lehetett.

**Koreko Rui** Csüt. Május 02 2019, 22:11

Rui odaadta a fogadósnak a száz ryot, kicsit csodálkozott rajta, amiért csak ennyit kért. Általában a természetben táborozott le, korábbi élményei alapján hasonlította össze az árakat.
- Rendben, holnap a kijelentkezésnél megkapja az ötven ryot - erősítette meg a megegyezésüket.
Azon még jobban meglepődött, amikor előbb a kulcsot találta a markában és utána tudta meg, mennyit kell fizetnie. Próbált még ennyire bízni az emberekben, azonban a háború eseményei némileg megváltoztatták. Se kedve, se ereje nem volt játszadozni, inkább biztosra ment. A csapos kedvesnek tűnt és úgy gondolta, ha a bizalomra bizalommal felel, talán némi információt megtudhat. Előtte viszont éhségét és szomjúságát tervezte csillapítani.
A curry szó hallatára aprót mordult a gyomra, jelezve a szükségleteket. Ninja kiképzése hiába segített leküzdeni egy darabig a testi szükségleteket, egy jouninnak is megvoltak a maga határai. Már éppen készült elindulni a szobájába, hogy lepakolja a holmiját, amikor megütötték a fülét a kártyázó fickók szavai. Jobb szemöldöke feljebb szaladt a homlokán, ahogy egyre cifrább mondatok hagyták el a szájukat, ráadásul hangosan. A nevetgélésen meg se lepődött, és már keze szaladt le a combján lévő fegyvertartóhoz, ahogy a kunaiokat és shurikeneket tárolta. Egyszerű bemutatóra, figyelemfelkeltésre készült, ám valaki megelőzte. Ruinak még megszólalni sem maradt ideje.
Fejét a koppanás irányába fordította, látta ahogy a férfi a kelleténél nagyobb erővel csapta le poharát a fából készült pultra. Ahogy fejét oldalra fordította és elnézett a vörös hajú kunoichi mellett, Rui végre megláthatta szemből az arcát, illetve mindkét szemét. Abból a néhány részletből sem nézett ki semmi jót a férfiból, azok a fekete szemek és sebektől tarkított arc látványa viszont meggyőzték, jobb lesz óvatosan közeledni felé. Már ha egyáltalán be akarta vonni a nyomozásába. Mégis, ahogy jobban megnézte, az az igazi gonoszság hiányzott belőle. Belenézett Orochimaru szemeibe, ott látta a valódi szörnyeteget, a kígyót. Az élet keményen elbánt a pultnál ülő férfival, mégis akaratlanul vagy készakarva segített a jouninon.
A három kártyázó fickó elhallgatott, vissza fordultak a lapok felé és folytatták a játékot. Ezzel együtt Rui keze is távolodni kezdett a fegyvertartójától, testtartása némileg nyugodtabb lett. Ahogy a borostás férfi visszafordult, fejével aprót biccentett, mintegy köszönésképpen. Abban azonban nem lehetett biztos, hogy eljutott-e az üzenet, vagy észrevétlen maradt. Mindenesetre tovább nem foglalkozott vele, hanem elindult a szobájába.
A zöld szemű shinobi reménykedett benne, ezúttal senki és semmi nem állítja meg. A vacsora gondolata egyre jobban izgatta, ezért igyekezett ennyire. Megnézte a számot a kulcson, ami elárulta melyik szobát kellett keresnie. Hamarosan megtalálta, ez amúgy sem tartozott a nagy méretű fogadók közé. Elforgatta a kulcsot a zárban és belépett. Váltás ruháinak és fegyvereinek nagy részét tekercsekbe pecsételve hordta, de így is jól esett lepakolnia. Leült az ágyra és elgondolkodott néhány percig.
*Ilyen reakcióra nem számítottam. Vajon miért reagált egyáltalán azokra a mondatokra? Talán rosszul ítéltem meg, a külső sok mindent takarhat, többek között a valódi személyiséget.*
Utána elindult vissza a fogadó helyiségébe, szinte érezte a curry ízét a szájában. Felszerelése nagy részét a szobájában hagyta, csupán a jobb combjára erősített fegyvertartó és a kis övtáska tartalma maradt nála. Úgy gondolta, legyezői nélkül is éppen elég pusztító technikát ismer, amivel kezelheti a véletlen helyzeteket.
Egy félreeső asztalt választott, távol a családtól és a kártyázó férfiaktól.

//Remélem nem baj, amiért ennyire előre szaladtam, de gondoltam ezen a ponton még nem lesz annyi történés.//

**Lanmao** Szer. Május 08 2019, 20:40

Lévén, hogy a torz arcú fickó ügyet sem vetett Rui köszönetbiccentésére, a lány úgy döntött, hogy itt az ideje előtérbe helyezni a vacsorát.

[...]

Ahogyan a lány kilépett szobája ajtaján, pont látta, hogy a vele szemközti szoba ajtaja csukódik, ám még mielőtt teljesen bezárult volna, a zaklatott tekintetű apa nézett keresztül a szemnyi résen. Végigmérte Ruit és becsukta az ajtót. Csendben, lassan, szinte hallani sem lehetett a csukódást, egyedül a zár kulcsra záró kattanását.

Miután felszerelése nagy részét a szobájában hagyva visszatért a fogadó vendégterébe, már csak a marcona fickó volt ott, valamint a három kártyás. Éppen némi aprót számolgattak. Mind a hárman az asztal közepére szórták amijük volt: Bicskák, szögek, kötelek, madzagok, némi ryo és egy kicsi ampulla. Ez utóbbit a "főkolompos," az, aki olyan merészen vágta szavait Ruinak, nyomban el is vette a közösbe dobott halomból. Ami azt illeti, ez után a mozdulat után figyelt fel az éppen érkező Jouninra. Egy pillanatig ledermedt. Meglepettnek látszott, olyannak, mint amikor valakit valamin rajtakapnak, majd miután mi sem történt volna, folytatta társaival az érmeszámolást.

Ahogyan Rui elnézett a "hatalmas" vagyonuk fölött, nos nem sokat fognak már inni.

De ez már az ő gondjuk...

[...]

Leülve az egyik távolabbi asztalhoz a csapos máris hívatta a feleségét.

Tűzről pattant kis menyecske volt. Bögyös, faros, asszonynak való fajta, pontosan olyan, amilyet egy egyszerű kétkezi munkás ember kívánna magának. Arcán pír virított, homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, a szeme pedig kéken csillogott. Derült az arca amikor kihozta Ruinak az ételt, mit egy kecses mozdulattal csúsztatott elé az étkezőpálcikákkal egyetemben. Jó étvágyat kívánt és ellibegett.

Ha Rui lopva körbepillant, jól látja a három csavargót, ahogyan éppen a pultot mustrálják a felkínálkozó árakat tanulmányozva. Sem az asszonyra, sem pedig Ruira nem figyelnek. Azonban, ahogyan Rui tekintete a pultnál ülő fickóra suhanna, a zöld és a barna szempár egy pillanat erejéig találkozna. Ahogyan ez megtörténne, a férfi egyből elkapná a tekintetét és mélyen maga elé meredne, majd néhány másodperc múltán beletúrna bőrkabátja belsőzsebébe és egy marék ryot előhalászva csapná azt tenyerestül a pultra.

- Köszönöm az italokat. - Morogná, s a beszéde sokkal inkább hangzana torokköszörülésnek, mintsem köszönetnek. Ezután ügyet sem vetve Ruira, elfordulva tőle, döcögős léptekkel indulna meg a folyosó felé, ahonnan a szobák nyílnak.

Ahogyan a férfi felegyenesedett, jól láthatóan nagyobb volt még talán a legalább két méter magas csaposnál is... Egész idáig úgy görnyedt a pult fölött, mintha egy szélesebb vállú, köpcös alak volna. Most azonban a marcona, zordon férfi egy több mint két méter magas, széles hátú, súlyosan izmos kőszikla benyomását keltette. Léptei alatt nagyokat nyikordult a padló, ruhája pedig a bőr hangjával zördült, fegyverei pedig minden lépés nyomán fémesen csördültek fel.

A három nyurga alak egészen addig megdermedve, némán figyelt, amíg az óriás el nem haladt a szobájába, majd zavartalanul folytatták az ital kiválasztását.

Amennyiben Rui nem néz körbe, a tekintete nem is találkozik a férfiéval. Ez esetben, az étkezés alatt végig ott marad a fickó. Miután Rui megvacsorázott, hiába néz körbe, már nem találkozik a szeme a férfival. Ő csak továbbra is ott ül és iszogat, a három félnótás pedig megállapodott a csapossal a legolcsóbb sörében.

//Semmi gond sincs, hiszen az, hogy mi történik csak a karaktereden múlik. A világ mozog a karaktered körül, nem mindegy, hogy mikor és hol van és, hogy mit tesz. Ez talán a posztból is jól érezhető. Rui tettei ok-okozati összefüggéssel vannak a körülötte mozgó és élő világra. Ezt vedd figyelembe mindig. Smile

Fontos lesz a későbbiekben.) //

**Koreko Rui** Csüt. Júl. 25 2019, 16:21

//Juj, nagyon szégyellem magam, amiért ennyit késtem a posttal! Embarassed

Azt hittem, már korábban elküldtem, csak amikor néhány napja felnéztem az oldalra, akkor tűnt fel, mégse tettem közzé. Így viszont legalább kicsit átgondolhattam, változtathattam néhány lépésen.//

A szobából kilépve Rui éppen hogy csak észrevette az apát, de ninja képzése miatt mindenre ügyelt, ami a fogadóban történt. A férfi még annál is zaklatottabbnak tűnt, mint amikor először találkozott vele.
*Talán fél valamitől, vagy valakitől* Állapította meg a jounin, közben tisztán hallotta a kulcs kattanását a zárban. *Ma már biztos nem tudok szót váltani a családdal. Feleslegesen nem zaklatnám őket, pedig szükségem lenne minél több információra.* Azt viszont jól tudta, erőszakkal nem tervezett válaszokat kicsikarni senkiből, kivéve ha úgy hoznák a történések.

Amikor leért a vendéglátó térbe, újból körülnézett. A rövid idő alatt, amit szobájában töltött, szinte alig változott valami. A marcona fickó továbbra is a pultnál ült, a három kártyás pedig kiszórta az asztalra minden vagyonát. Vagy legalább is, ami némi értékkel bírt. A vörös hajú kunoichi nem is tulajdonított volna nagy jelentőséget mindennek, azonban meglátta a kis ampullát, amit a szószóló azonnal elvette a halomból. Zöld szempár időzött egy kicsit a társaságon, majd mintha teljesen közömbös lenne a történtek iránt, elindult egy félreeső asztalhoz. A férfi láthatóan ledermedt egy pillanatra, mintha a kis üvegcse létezését alapjaiban akarta volna tagadni. Lehetett véletlen egybeesés, ám Rui semmin sem akart átsiklani. Akár Orochimaru keze van az egészben, akár nem, talán némi személyes töltetet is vitt a küldetésbe, pedig nem kellett volna.
Kihúzta a széket, majd helyet foglalt egy kétszemélyes asztalnál. Megszokta már, hogy egyedül dolgozik, a Jouninok Tanácsa pedig bízott benne, megfelelően fog eljárni a ügyben. Elkalandozott gondolatait a csapos feleségének érkezése hozta vissza a vendégtérbe. Az illat eszébe juttatta, mennyire vágyott már egy kiadós vacsorára.
- Köszönöm! - szólalt meg, amikor a pálcikát felvette az asztalról. Fejével is aprót biccentett, ez már amolyan szokásává vált az évek alatt. Korábban főleg akkor alkalmazta, amikor megkérdezték tőle, megértette a küldetést vagy a parancsot. Genin és chuunin korában sokszor ismételgette, mára azonban főként tőle vártak utasítást.
Hamar nekilátott a currynek, ami valóban ízletesre sikerült, a csapos nem túlzott ezzel kapcsolatban. Nem kellett sietnie, ezért szinte a végsőkig kiélvezte az ízeket. A kunoichi csak néha pillantott körbe, mégis jobbnak látta megnézni, mi változott a helyiségben. A három kártyás nagyban mustrálta az árakat, Ruinak az jutott eszébe, ha reggelig maradnak, óvatosan körbekérdezhetne náluk. Bár ahogy viselkedtek vele, inkább valami Genjutsuval kellene ügyeskednie.
A pultot szintén szemügyre vette és ekkor tekintete találkozott a férfiéval. A marcona ember azonnal elkapta fejét, mintha nem akarná, hogy egy pillanatra is lássa. Esetleg a kelleténél jobban belelásson. Sokan mondták már a jouninnak, az zöld szempár egészen az ember lelkébe látott. Rögtön utána előkapott némi pénzt a kabátzsebéből, a pultra csapta és megköszönte az italt.
*Jobb lenne még egy kicsit szem előtt tartani.* Futott át agyán a vörös hajú lánynak, mégis, amikor meglátta felegyenesedve a férfit, a pálcika majdnem kiesett a kezéből. Persze a háborúban találkozott már hasonló testalkatú emberekkel és shinobi képzése miatt valószínűleg felül tudott volna kerekedni rajta, ha harcra kerülne a sor. Inkább csak nem számított rá, hogy valójában milyen magas a férfi. Iwagakure néhány magasabb rangú harcosára emlékeztette, többek között arra a jouninra, akivel harcolt a hágóban.
Ajkai szólásra nyílottak, majd néhány másodperc múlva becsukódtak. Valamit akart mondani, vagy csak utána szólni, de nem tudott. A fegyverek zörgése ha nem is ninjára utaltak, harcos benyomását keltették.

Miután a zöld szemű kunoichi befejezte a vacsorát, újra a három kártyásra meredt. A kis ampulla felkeltette az érdeklődését és ott kapirgált agyának hátsó részében a gondolat. A lehető legkevésbé akart feltűnést kelteni, bár ezzel talán már akkor elkésett, amikor először belépett a fogadó ajtaján. Chakráját kiterjesztette, először a vendégtérbe, majd a szobákra. Szenzor képessége sokszor jött jól a szorult helyzetekben. Egyelőre információszerzésre használta, megpróbálta kideríteni, vannak-e rajta kívül más ninják a közelben. Emellett arra szintén kíváncsi volt, a kétméteres ember vajon shinobi, vagy csak közönséges harcos. Nos, a közönséges ebben az esetben kissé degradálónak hatott, mégis sok mindent másképp csinálna, ha egyik vagy másik teóriája bizonyulna helyesnek.

Bármit is derít ki a Kagura Shingan segítségével, az információkat jól megjegyzi, de egyelőre mást nem tesz. A tányért és a pálcikát visszaviszi a pulthoz, nem igazán kedveli, ha nagyon kiszolgálják, bármennyire adott is a helyzet ezen a helyen.
- Köszönöm, nagyon finom volt! Jó éjszakát!
Ezzel ő is megindul a szobája felé, persze ha közben valami váratlan történik, arra mindenképpen reagál.

**Lanmao** Szomb. Aug. 17 2019, 23:10

// Oda se neki! Very Happy

Hajrá! //

A szenzor képességek végre akcióba léptek.

Rui chakrája képes volt lefedni a teljes fogadót, sőt, még annak környékét is. Mégis, most leginkább a fogadóra koncentrált, annak vendégeire és persze a személyzetre. Talán nem volt meglepő a számára, hogy mindenkit megtalált. A Chakra nélküli kis család már az ágyában feküdt. Kétágyas szoba volt, így az apa a földön foglalt helyet. Közel a bejárati ajtóhoz. A három jómadár felől sem érzett semmi furcsát, chakrájuk nem volt, legalábbis felszabadítva nem. Észlelt bennük némi affinitást, de valószínűleg nem is tudják, hogy felszabadítatlan chakra burjánzik a testükben. Sosem képezték magukat.

Nem úgy, mint a marcona férfi.

Elfoglalta szobáját és már az ágyában ülve fente pengéjét. Chakrája nyugodt volt, erőtől duzzadó. Mintha ismerős lett volna Rui számára. Elidőzött rajta amíg kielemezte teljesen. Fuuton affinitású, chakrájának a természete nyomasztó és félelmet keltő volt. Mint amikor Rui a legelvetemültebb ellenfeleivel harcolt... Ahhoz volt hasonlatos. Chuunin és Jounin szint között lehetett képzettségterén, valamint egy pecsét volt a tarkóján, a haja mögé rejtve. Az a pecsét is ismerős energiát sugárzott magából... Hátborzongatóan sokoldalúan ismerős dolgot: Természeti energiát, mit nem holmi rossz szándék szennyezett, hanem maga a gonosz.

Orochimaru chakráját érezte benne.

Az alak a fegyverébe chakrát vezetve élezte azt, egy fenőkő volt nála, ami izzott a kékes chakrától.

A lány most teljesen felmérte a helyzetet.

**Koreko Rui** Kedd Szept. 17 2019, 21:39

//Visszatértem, úgyhogy teljes gőzzel előre! Smile

//

Ahogy Rui chakrája egyre szélesebb körben terjedt szét, úgy kapott információt a fogadó minden vendégéről. A családról sejtette, nem chakrahasználók, csupán egyszerű civilek, akik egy, esetleg több éjszakára szálltak meg itt. Talán némileg csalódott, amikor a három kártyás gazfickóról kiderült, nincs közük a ninja léthez, bár a chakra halvány jelenlétét fogta bennük. Maga sem tudta, mire számított igazán velük kapcsolatban, esetleg jobban elengedhette volna magát a kihallgatási technikák közben. Így viszont közel sem az állt a szándékában, mint néhány perccel ezelőtt. Az is átfutott az agyán, hogy simán lefizeti őket holnap, hátha ennyitől megered a nyelvük.
*Egy gonddal kevesebb, őket sem kell már annyira figyelnem.* Állapította meg a vörös hajú jounin, majd teljes figyelmét a marcona férfira fordította.
Szenzor képessége azonnal elárulta neki, shinobival van dolga, méghozzá nem is akármilyennel. Hozzá hasonlóan Fuuton elemet birtokolt, nyugodtsága és kisugárzása arra engedett következtetni, kellő tapasztalattal rendelkezett ninja tudományok terén. Valahova a chuunin és jounin rang közé tehette, talán vándorként járta a környéket. Mindenesetre rá jobban oda kellett figyelnie, mint a többiekre, bár ezt a viselkedéséből korábban leszűrte. A kunoichi még több részletre volt kíváncsi, ezért jobban átvizsgálta a férfi chakráját. Hátul a nyakán, a haja mögé rejtve pecsétet vett észre. Ebben semmi különös nem lett volna, ám az energia, ami sugárzott belőle félelmetesen ismerős emlékeket idézett fel a lányban. Találkozott ezzel a gonoszsággal, amihez semmi sem volt fogható.
*Orochimaru!* Belső hangja fenyegetően hangosan szelte át elméjét, amikor rájött, mégis mivel vagy kivel akadt össze.
Mindkét keze ökölbe szorult, amit gyorsan igyekezett az asztal alá rejteni. Szájában keserű íz terjedt szét, amit igyekezett a lehető leggyorsabban lenyelni. Zöld szemében lángok gyúltak, viszont képzett ninjaként gyorsan úrrá lett érzelmein. Egyből jót tudta, nem hibázhat ezen a küldetésen. Sok minden múlhat azon, miként reagálja le a férfi titkát. Chakráját nyugalmi helyzetbe hozta, egyelőre értelmetlennek látta továbbra is fenntartani a Kagura Shingant.

Felállt az asztaltól és a pulthoz sétált. A tányért, valamint a pálcikát letette és megköszönte a finom vacsorát. A szobája felé vette az irányt, egyelőre bőven elég információt szerzett ahhoz, hogy elinduljon a nyomozással. Sajnos a fáradtság rajta is erőt vett, úgy érezte, muszáj legalább néhány órácskát alvással töltenie. A marcona férfi jelenléte nyugtalansággal és dühvel töltötte meg, ami miatt kissé éberebb lett ugyan, de hosszú utat tett meg idáig.
A lépcsőn szinte hang nélkül osont fel, nem akarta magára vonni a másik ninja figyelmét. A legtöbb felszerelését és fegyverét a szobájában hagyta, ám egyelőre úgy tűnt, semmire sem lesz szüksége. Belépett az ajtón, aztán rögtön magára csukta.
*Hallottam pletykákat egy különleges pecsétről, amit Orochimaru alkotott meg, de nem hittem volna, hogy tényleg létezik. Bár sokan elhitték, meghalt, vagyis vele kapcsolatban semmit sem zárhatok ki. Egyre valószínűbb, benne van az ő keze is és nem csak sima elszabadult hüllőket kell levadásznom. A férfival jobb, ha vigyázok, ki tudja mire képes azzal a pecséttel.*
Ruháit és fegyvereit közel rakta magához, hogy szükség esetén kéznél legyenek. Elterült az ágyon és nézte a mennyezetet. Rég volt már, hogy nyugodtan tudott aludni, viszont szép lassan lecsukódott a szeme. Valóban eljött a pihenés ideje. Aztán ki tudja, mit hoz még az éjszaka.

Jiraiya Szomb. Szept. 21 2019, 00:01

Rui tehát használva magasan képzett Szenzor képességeit, felfedte maga előtt azokat a titkokat, amikre kíváncsi volt.

A kérdés csak az, hogy mit fog ez után kezdeni? Az információ hatalmat jelent, s a tudás, amivel rendelkezik, mindenképpen lépéselőnyhöz juttatja őt. De vajon kivel szemben? A feladata, hogy felgöngyölítse az ügyet, ami a kígyótámadásokat jelenti. Sunagakure Orochimarut sejtette a támadások mögött, most pedig itt ez az alak, a Legendás Sannin egyikének, Orochimarunak chakranyomával. Mégis mit keres itt?

Kérdések százait lehetne feltenni, s jó eséllyel a Kunoichi fel is teszi magának, az alvás azonban előbbre való!

[...]

Álmában is éber volt.

Kifinomult Ninja érzékei kiélesedtek mindenféle zajra és veszélyre, éppen ezért az alvás számára biztonságosnak volt mondható. Az éjszaka pedig eseménytelenül telt el, Rui bőven ki tudta aludni magát. A Nap első ablakon beszűrődő meleg sugarai keltették, valamint a zárt ablakokon tompán átszűrődő erdei madarak reggeli csicsergése. Itt az ideje annak, hogy cselekedjen és összerakja magában azt, hogy mit is szeretne cselekedni.

// Egyelőre nem történt semmi különös, jelenleg még a zárt szobádban vagy. Írd le kérlek, hogy a karaktered hogyan szeretné elkezdeni a nyomozást, mik a céljai, s hogy ébredés után mit tesz. Főleg a saját gondolataira lennék kíváncsi, hogy hogyan áll az egész kialakult helyzethez! //

**Koreko Rui** Vas. Okt. 13 2019, 19:18

Az éjszaka eseménytelenül telt el, aminek Rui igencsak örült. Rég volt már, hogy ennyire kipihentnek érezte magát. Ninja érzékei persze figyelmeztették volna a veszélyre, azonban jelenleg semmi komolytól nem kellett tartania. Kivéve a másik szobában tartózkodó férfitól, akiről megtudta, Orochimaru pecsétje éktelenkedik a bőrén.
*Mégis mi dolga erre? Valami köze van a támadásokhoz, vagy egyenesen tőle eredeztethető minden, amiről tájékoztattak?* A reggeli készülődésen gyorsan túlesett, közben agya folyamatosan pörgött, már az első nap érdekes információkhoz jutott és még nem is beszélt az itt megszállt emberekkel.
Az Orochimaruval való találkozás beleégett emlékezetébe. A Szél országából ugyan elűzték, viszont ezzel még nem akadályozták meg a többi tervében. A vörös hajú kunoichi nagyot sóhajtott és újra lesüppedt az ágyba. Tincsei arcába hullottak, ahogy tekintetét a padlóra szegezte. Nagyjából néhány másodpercig tarthatott ez az állapota, majd szinte lepattant a fekhelyről.
- Feladatom van, el kell végeznem! - mondta ki hangosan, mintegy parancsszó, úgy süvített végig a levegőn.
Fegyvertartóját felerősítette a lábára, aztán a kisebb táskáját is magához vette. Abban tárolta a tekercseket, amiből a legyezőit és többi segédeszközét idézte meg. Gyors léptekkel ment az ajtóhoz, majd ki is nyitotta. Alaposan körülnézett a folyosón, feltűnést persze nem igazán akart kelteni.
*Legcélravezetőbb az lenne, ha rögtön a férfival próbálnék meg beszélni. Valószínűleg úgysem mondaná el, amit tudni akarok, pláne a két szép szememért. Képzett shinobi, Fuuton elemmel és azzal a pecséttel is jó lesz vigyáznom. Ha komolyabb harcba keverednénk, a földig rombolnánk a fogadót. Az itt lévő civileket nem szeretném ebben ennél is jobban belekeverni. Vagyis marad a nehezebb, hosszabb út, de talán ez sem lesz olyan borzasztó.*
Miközben haladt le a lépcsőn, megszületett fejében a terv. Amint leért a vendégtérbe, a pulthoz sétált.
- Jó reggelt! - köszönt illedelmesen a kocsmárosnak.

Ha nem találja ott a ninját, kicsit vár, amíg a kocsmáros felé figyel és úgy kezd el beszélni.
- Elnézést, amiért így a közepébe vágok, de érdeklődő típus vagyok! - arcára félmosoly ül ki, reméli így kissé barátságosabb külsőt kölcsönöz magára. - Régóta úton vagyok és hallottam egyet s mást. Mennyit tud a támadásokról, amik a Folyó országában történtek? Kissé aggódom, tudja félek a kígyóktól. Ráadásul a háború lázárása óta úgy hírlik, megnyugodtak az állatok.
Kegyes hazugság, mert egyelőre nem akarja senki orrára kötni, hogy hivatalos megbízást kapott, azért van itt.
- Jobb lenne, ha eseménytelenül telne az utam hátralevő része - teszi még hozzá.
Amennyiben a marcona shinobit ott találja a pultnál vagy valamelyik asztalnál, inkább csak rendel magának egy pohár vizet.
A három kártyással is van terve, úgy véli, némi pénzért cserébe megered a nyelvük. Ha ott találja őket és a ninja nem figyel rá, odalép az asztalhoz. 500 ryot vesz elő a táskájából és csendben odacsúsztatja az asztalra.
- Nos, nem olyan lány vagyok. Itt én fizetek, cserébe szeretnék némi információt kapni. Mit hallottak a kígyótámadásról?
Utóbbit akkor is meglépné, ha sikerül a kocsmárossal beszélnie.

//Kicsit rövid lett, elnézést! Ez még tapogatózó poszt, információgyűjtés folyik.//

Jiraiya Kedd Okt. 15 2019, 01:04

Pihentető volt számára az alvás.
Végre puha ágyban alhatott teli hassal és teljes biztonsággal. Már amennyire egy Kunoichi biztonságban lehet akármikor is. Azt mondhatnánk, hogy a körülményekhez képest volt biztonságos. Na meg persze, amíg nem veti bele magát az események sűrűjébe, amíg nem üti bele az orrát olyasmibe, amibe mások szerint nem kellene, - neki mégis kötelességként jelölték ki - addig nem kell tartani senkitől és semmitől. Ugyan ellensége akadna bőven, saját magán is érezheti, hogy képességei és ereje olyannyira kiélezettek, hogy magasan embertársai és ellenségei fölé emelheti.

Talán már magával a Shodaime Otokagéval is fel tudná venni a kesztyűt?

Okkal érezhetné, gondolhatná így. Ő mégis visszafekszik ágyába, s gondolataiba merülve próbálta meg összerakni magában a fel-fel törő érzéseket, emlékeket, aggályokat, mígnem fel nem ocsúdva, jóformán kirángatva saját magát a révedés állapotából, megindult szobája ajtaja felé. Határozottan, ámde óvatosan nyitotta azt ki, majd nézett körbe a folyosón. Az első benyomása rendkívül jó volt, sőt, talán erre számított: Csend honolt mindenhol.

Pillanatok alatt futott át az agyán, hogy mit is kellene tennie.

Utak sokasága állt most előtte. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy melyik ajtón megy be, melyik utat járja, ahogyan azt sem, hogy hogyan mérlegel. Lehetőségek végtelen tárháza volt ez. Talán most először érezte azt, hogy a világ annyira nyitott volt előtte, mint még soha. Nem volt konkrét nyom amin elindulhatott volna, csupán csak egy feladat, aminek végrehajtására jelölték őt ki. Így hát mint egy Ninja, úgy végre is kellett ezt hajtania! Döntésre jutott, s már indult volna lefelé a lépcsőn amikor is érzékei villámként hasítottak végig gerincoszlopán és csapódtak be agyába!

Egy kevésbé képzett ninja nem vette volna észre...

Talán ha nem egy Jounin lett volna itt, ha nem egy Ruihoz hasonló egyén, akkor az elsiklott volna ez felett. Sőt, mi több: Észre sem vette volna. Ám Rui számára ezek szörnyű emlékeket idéztek. Rémes, szörnyű, borzalmas emlékeket s tetteket. Halált, fájdalmat és vért.

Igen, ez volt ami megcsapta az orrát.

A kiontott vér fémes illata, mi ebben a formában már szag volt, s ebben a felfogásban, a józanabb felfogásban ez igenis szagnak volt beazonosítható! Alvadt vér szagát érezte, méghozzá erősen és számára orrfacsaróan. Egy pillanat sem kellett, hogy újra a harcmezőn találja magát... Hogy a háború végeztével végigtekintve a tömérdek, több tucat, több száz holtest felett, a megannyi kiontott élet és kifolyt vér halmán keresztül érezze azt a szagot, mi talán csak a legszörnyűbb rémálmaiban kísértette viszont.

Ami pedig a legrémisztőbb volt: A szag a szemközti szobából jött!

**Koreko Rui** Hétf. Nov. 04 2019, 20:33

A terv készen állt, Rui mindent eltervezett, amikor elindult a szobájából egyenesen a vendégtér irányába. Gyors léptekkel indult volna a folyosón, viszont mégis maradt. Ninja érzékei most sem hagyták cserben, a levegőben valami ismerőset érzett. Fémes szagot, ami már annyiszor facsarta az orrát a háború és a küldetések alatt. Vér. Semmivel sem téveszthette össze, pedig ennyi idő alatt hozzászokhatott volna. Ám még hosszú évek alatt sem volt erre képes. Az emlékek sorra törtek rá, elvesztett bajtársak, beosztottak, akikre vigyáznia kellett volna. Hiába tett meg minden tőle telhetőt, a veszteségek elkísérték az útján.
*Valami nincs rendben.* Futott át rögtön az agyán, majd megtorpant.
A harcmezőn érzett ilyet, ez már jóval kellemetlenebb volt, mint a frissen ontott vér szaga. Bármi is történt itt, elég ideje volt a vörös testnedvnek megalvadni. Sokszor szagolt már ilyet, gyorsan meg tudta állapítani a különbséget.
*Bármi is történt, az éjszaka zajlott le. Mielőtt elmentem aludni, még semmi nem utalt arra, hogy vér folyt volna.* Állapította meg a zöld szemű kunoichi.
A már amúgy is nagyon rossz helyzetet még valami tetézte. A szag egyenesen a szemközti szobából jött, alig pár méternyire onnan, ahol Rui aludt. Teste szinte ösztönösen felkészült a harcra. Izmai merevebbé váltak, szíve gyorsabban kezdett verni, az adrenalin végigszáguldott az erein. Chakráját szinte azonnal működésbe hozta.
*Hogy nem vettem észre?* Ostorozta magát a kérdéssel, hiszen bármennyire is kimerült az út alatt, dulakodás vagy harc zajaira fel kellett volna ébrednie. Hacsak nem profi módon, szinte pillanatok alatt történt a gyilkosság.
A Kagura Shingan segítségével kiterjeszti a chakráját a szobáig, ahonnan a vér szaga jön. Most a legkevésbé hiányzik egy újabb meglepetés. Felkészületlenül semmiképpen sem szeretne bemenni a helyiségbe. Ha pontosan megtudja, ki vagy mi felelős a történtekért, nem habozik cselekedni.
Amennyiben az pecséttel ellátott férfi chakráját érzékeli, gyorsan beront a szobába és a meglepetés erejét próbálja kihasználni. Összesűríti a chakráját a kezében és a Gouwan segítségével próbál bevinni egy ütést. Erősnek tűnik a ninja, ráadásul a pecsét erejét nem ismeri, így próbálna minél előbb a végére érni a harcnak. A védekezésre is figyel, ha esetleg már várják, a szobába érve igyekszik kikerülni a fegyvert, vagy a támadást.
Az is előfordulhat, hogy valaki mást érzékel. Ebben az esetben kicsit vár még, mert többet szeretne megtudni az illetőről, jobban átvizsgálja a chakráját. A szobába így is bemegy, viszont a Genjutsu Shibarival igyekszik megbénítani. Az esetlegesen érkező támadás elől elugrik.
A harmadik esetben, ha csak holttestet érzékel, vagy teljesen üres a helyiség, benyit és próbál minél több információt szerezni.

Ajánlott tartalom