Sawada Nakayama

Név: Sawada Nakayama
Kor: 14
Rang: Genin
Falu: Sunagakure

Megjelenés: 170 cm magas, 64 kg. Szeme színe zöld, haja fekete, hosszabb az átlagnál, fekete felsőt, fehér pólót, és fekete nadrágot hord. Hovatartozását jelző pánt a homlokán helyezkedik el, és a textil fekete színű. Csuklóján, a jobbon és a balon egyaránt egy-egy érszorító kapott teret magának. Jobb alkarján egy tetoválás van Nem mondható véznának, de kigyúrtnak sem… De inkább hajaz az izmosabb fiú felé.

Jellem: A csendesség mintaképe. Nagyon nyugodt, és békés természet. Ritkán szólal meg. Akik családját becsmérlik azokkal nem bánik kesztyűs kézzel.

Felszerelés: 10 db kunai, 10 db shuriken, 2X 5m drót, elsősegélycsomag, 3 tekercs.

Előtörténet:
A születésemtől az Akadémia ellőttig.

Hol is kezdődött az én életem? Persze, megvan! Amikor születtem. Nos, már az sem volt egyszerű, ugyanis nagyon nagy baba voltam. 4 kg, és 67 cm. Az apám –Maresuke Nakayama- nem lehetett ott, amikor születtem, ugyanis küldetésen volt, sajnos. Bár, én ezt nem érezhettem, mert még tojáshéj volt a hátsó felemen.
Apám egy Sunagakure-i Jounin, anyám háztartásbeli. De, születésem után, apám „lemondott” arról, hogy ninja legyen. A szüleimnek kisebb vagyon áll rendelkezésükre, így abból el tudunk éldegélni. Mondhatnám, hogy gazdagok vagyunk, de ez nem igaz. Apám a nagyapámtól örökölt kisebb vagyont.
Öt évesen, elkezdett édesapám képezni. Először nagyon finoman, lassan, és könnyű módszerekkel, mert nagyon törékeny kiskölyök voltam, és persze az édesanyám is féltett.
Erre apámnak a válasza: -Ugyan, Natsume, örökké nem lesz gyerek!-
Ebből, több vita kerekedett, de a családi idill-t nem rontotta el. Szépen lassan, fokozatosan erősítettünk apámmal a kiképzésen, így 6 évesen már a felét tudtam annak, amit a többi gyerek az akadémián. De ekkor szörnyű dolog történt….
Apámat, aki védett, oltalmazott, jóban-rosszban mellettem állt, áruló Jouninok lemészárolták. Az életem gyökeresen megváltozott. És én is. Megkomolyodtam, és csendesebb lettem. Úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Ám mégsem voltam, hiszen ott volt édesanyám. Aki, talált munkát magának, így engem 7 évesen beíratott az akadémiára.

Az akadémiai évek.

Rögtön az első napomon… Felfigyelt rám a sensei, miszerint keveset beszélek, de amit mondok, az a legtöbb esetben jó. Ugyanis nekem is vannak hibáim, mint minden más embernek…
Szorgosan tanultam az Akadémián, és otthon is képeztem magam, emellett az állatok etetése, a kert művelése az én nyakamba szakadt. Soha nem éreztem azt, hogy ez nekem rossz, mivel az édesapámra emlékezetett, aki ugyanezt csinálta. És ez energiával töltött fel.
Sokan voltak az osztályunkba, sokan azok, akik kevésbé tehetségesek, és kevesen azok, akik profik. Én az előbbibe sorolom magam, ugyanis szerény véleményem szerint nem vagyok profi, csak maximalista. De az nagyon.
Aztán az évek során megfogyatkoztunk. Sokan otthagyták, és sokan visszabuktak. Én sajnáltam, mert nagyon összeszokott volt a társaság, és segítette is egymást.
Az utolsó évemet kezdtem meg az akadémián, egy súlyos balesettel. Szórakoztunk a haverokkal, és én futás közben megbotlottam egy kiálló gyökérbe, és elestem. A karom több helyen is eltört. Rémesen fájt… Aztán elérkeztünk a Genin vizsgához.

A Genin vizsga

A Genin vizsga sem volt könnyű. Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hátha megbukok. Ha igen, akkor szégyent hozok apámra, sőt az egész családra. Édesanyám mindenben támogatott, és egy tetoválást csináltattunk. Ez megerősítette a hitemet abban, hogy továbbjutok.
Idegesen ültem a terembe, a vizsgáztató szoba előtt. A lábammal doboltam, mikor végre beszólítottak. A drukktól remegő kézzel löktem be lazán az ajtót.
-Ön Sawada Nakayama?- A vizsgáztatók nem voltak éppen a legkedvesebbek. Bár farkasszemet néztem velük.
-Igen, én lennék.- Feleltem feszengve.
-Akkor mutass be egy Klón, egy Alakváltó és egy Helycsere jutsut.- Adták ki az utasítást.
Én biccentettem egyet, majd az említett jutsukat meg is csináltam. Mindegyik vizsgáztató elmosolyodott, és átnyújtotta a fekete fejpántot. Felkaptam, és kiszaladtam, a fejemre kötve. El sem hiszem hogy Genin lettem!

(Remélem üti a mércét! )