Arashima Mieko
2 posters
1 / 1 oldal
Arashima Mieko
Arashima Mieko Csüt. Május 26 2011, 21:29
Név: Arashima Mieko
Kor: 22
Nemem: Lány
Rang: chuunin vándorshinobi
Falu: Kumogakure no Sato
Magasság: 166cm
Súly: 51kg
Szemszín: zöld
Hajszín: vörös
Vércsoport: B rh –
Elemi beállítottság: Raiton, Katon
Megjelenés: Alacsony, viszonylag vékony, karcsú testalkatú. Nem sovány, de nincs rajta egy szemernyi fölösleg sem. A bőre sápadt, és a családjára jellemző, enyhén sárgás árnyalatban pompázik. Haja egyenes, hosszú és tűzvörös. Hagyományos fekete shinobi szandált visel. Fekete szoknyát hord barna bőr övvel. Az övcsat egy értékes családi ereklye. Még a nagyanyjától kapta. Egy kamillabokrot ábrázoló, bronz veret. Erre az övre felcsatolva hordja magával a katanáját, ami egykor az anyjáé volt. A fekete fejpántot is az övre akasztva hordja. Fekete inget visel, amihez elegáns barna bőrdzsekit párosít. Ha találkozóra megy, felvesz még egy piros nyakkendőt is. Szeme mandulavágású, és keskeny szájával együtt kissé erőszakos kinézetet kölcsönöznek neki. Egy vastag sebhely csúfítja az oldalát, a köldöke magasságában.
Jellem: Kissé agresszívnak tűnhet, alapvetően kedves, ámbár lobbanékony ember. Kissé érzékeny természetű, és nehezen bízik meg az emberekben. Makacs, és szeret harcolni, ”Ha harc, akkor legyen harc!” beállítottságú. Nehezen barátkozik, de ha valaki képes belopni magát a szívébe, azért megtesz szinte bármit. Egy cél vezérli, a bosszú. Mindenáron le akarja vadászni, az apját, és saját kezűleg vérét ontani.
Felszerelés:
Övtáska derekán az övére csatolva
Egy chakra érzékeny katana ami az anyjáé volt
10 katonai tabletta
15 shurike
5 kunai
10m drót
benzines öngyújtó
Cigaretta
Előtörténet:
Futás életre, halálra (első fejezet)
Zuhog az eső, Kusagakurét övező erdőkben. Mindent sár borít be, és tombol a vihar. Az állatok rémülten keresnek menedéket, a fák tövében és barlangokban. A távolból lépések zaját hallani. Az állatok kíváncsian előbújnak menedékükből. A lépések hangja gyorsan közeledik, majd az állatok az utolsó pillanatban ugranak vissza, ám egy vadmacska lassú volt. Egy lány botlik meg benne. A szakadt ruhájú lány előre bukik, és hosszan csúszik a sáros talajon. Már régóta futhat a viharban. Csupa sár, és vér. Nagy nehezen feltápászkodik, és rémülten tekint hátra. A távolból egy artikulálatlan kiáltás hallatszik. A szakadt ruhájú, sebesült lány az oldalát fogva rohan fejvesztve tovább. Ahogy fut, ágak csapódnak neki, és szaggatják még jobban szét a ruházatát. Időnként megbotlik, de fut tovább, ahogy csak bír. Majd megint elesik, és egy pillanatra el is veszti az eszméletét. Egy a nevét kiáltó férfihang ébreszti fel, és rémülten néz körbe. Kétségbe esetten próbál felkelni a sárból, majd egy fában megkapaszkodva sikerül talpra vergődnie és fut tovább. A helyen ahol feküdt, nagy vértócsa maradt utána. Nem sokkal az után, hogy a lány elfutott, egy férfi érkezik oda futva, ám ő feltűnően jó állapotban van. Egy baltaszerű fegyver van a kezében, amire tekintélyes mennyiségű vér száradt rá. A férfi meg áll, és lassan leguggol a vértócsa mellé. Újabb két férfi érkezik mellé, és azok kérdően néznek rá. A baltás bele nyomja a kezét a vértócsába, majd így szól.
- Még friss. Közel vagyunk hozzá. -
- Muszáj elkapnunk? Ő az egyetlen túlélő. Senki nem fog neki hinni – Szólal meg az egyik később érkező.
A baltás felkel, majd a kételkedő felé fordul, és ráförmed.
- Ne hülyéskedj már! Ő is a Főház tagja. A szava sokat nyom a latban. –
- Akkor mire várunk még? Nyomás utána. – Szólal meg végül a harmadik is, közben elő vesz egy dárdaszerű fegyvert. Mind a hárman futásnak erednek, abban az irányban amerre a lány is futott.
Tizenhárom évvel korábban:
Egy házaspár veszekedésének a szemtanúja egy kislány. A lányka a toló ajtó mögött leskelődik, és figyeli az eseményeket. Este van. A kislánynak már rég az ágyban lenne a helye, ám ő felébredt, a veszekedésre, és nem bírt ellen állni a kíváncsiságának.
- Miért várjunk egy évet? - Förmed rá a férfi a feleségére.
- Mert még tanítani szeretném, hogy méltó utóda legyen majd anyámnak! -
- Elkényezteted azt a kölyköt! És mindig ez a hülye klán az első. -
- Nem érdekel! Azt akarom, hogy itthon maradjon még egy évig! -
- Mi az hogy nem érdekel? - A férfi pofon vágja a nőt. A nő sírva csuklik a padlóra, majd mielőtt, még bármit is tehetne, oda rohan hozzá a kislánya. A kislány hangosan sír, és az anyja kezét szorongatja. A férfi felkapja a szakés üveget az asztalról, és kimegy a szobából. Hangos ajtó csapódás hallatszik, majd üvegcsörömpölés. A nő szorosan átkarolja a kislányát, majd nyugtató altatódalba kezd. A nő hangja akár a selyem, burkolja be a kislányt, aki lassan elalszik. A nő még mindig a könnyeivel küszködve, a szobájába viszi a lányt, majd lefekteti. Betakarja, és megcsókolja a homlokát. Másnap kora reggel a cselédekbe botlik a lányka, akik az üveg törmeléket takarítják a konyhában. A cselédek mély sajnálattal a szemükben tekintenek le a lányra. Az anyját és az apját sem találja sehol. A nagyapjához siet, aki elmondja a lánynak, hogy a szülei küldetésre mentek, és csak két nap múlva érnek vissza. Aznap, mintha misem történt volna, a lányka folytatta edzés programját, és tökéletesítgette az addig megtanult technikákat. Egy nagy fakarddal gyakorolta a rituális mozdulatokat. Annak ellenére, hogy még csak hét éves volt a mozdulatai kecsesek voltak, és eleganciát sugároztak. A nagyapja, és nagyanyja figyelték, és utasítgatták, bár fölöslegesen. A lány tökéletesen hajtotta végre a mozdulatokat. Mikor egy döfés következett, hosszú vörös haj arcába lendült, de ezzel nem törődve hajtotta végre a következő mozdulatot. Leguggolt fél lábra, és a másik lábát oldalra kitartva hirtelen megpördült tengelye körül, és egy spirális vágással újra felegyenesedett. A mozdulatsor hatására, a haja úgy lobogott, akár az erdőtűz. Sugárzott belőle az erő. Egy hátralépés következett, aminél úgy tűnt mintha meg csúszott volna, de nem. Szándékosan lement spárgába, és a feje fölé tartotta a bokent, egyik kezével a pengénél megtámasztva. Onnan egy elegáns folyamatos mozdulattal emelkedett fel, mint a nap a hegyek takarásából csupán a lábai erejével. Közben a bokennel félkörívet leírva spirálisan oldal irányba vágott. Csendben figyelték egy darabig, majd a nagyanyja törte meg a csendet.
- Egyszer ő lesz a tanács feje, és a fő mester. -
- Könnyen meg lehet, bár ne lenne az-az iszákos apja. – Válaszolt az öreg kopaszodó férje.
- Igen. Reméljük nem sokat örökölt tőle. -
- A mozdulatai határozottan a tiedre hasonlítanak, bár a lobbanékonysága inkább az apjáé. –
Egy darabig megint csak csendben figyelik a gyereket, aki töretlenül fojtatja a rituális mozdulatokat. Végül a nagyanyja szakítja félbe.
- Mieko kicsim gyere ide egy kicsit! –
- Máris megyek Chinosa-obasama! – A kislány eldobja a bokent, és oda szalad a nagyanyjához. Mikor oda ér a nagyanyja megsimogatja a fejét.
- Már mondtam neked, hogy ne hívj így. –
- De, hát mindenki így hív téged, még anyu is. –
- Azt sem szeretem, de a formalitás megköveteli, de neked nem kell így hívnod. -
- De én szeretnélek így hívni! – Fakadt ki végül a kislány, ellentmondást nem tűrve.
- Makacs akár a lányod. – Böki oldalba a nagyapja, a feleségét. Chinosa mélyet sóhajt, majd bólint egyet.
- Rendben, ha ezt szeretnéd, akkor nyugodtan hívj csak így. De, most nem is emiatt hívtalak ide. Mutatok neked egy újabb megtanulni valót. –
Lassan öregesen feltápászkodik, majd oda sétál a bokenhez. A kislánynak int, hogy maradjon a helyén, és onnan figyelje a bemutatót. Felveszi a bokent, és ekkor mintha meg változott, volna a levegő. Hirtelen egy szellő támadt, és felkapta az idős hölgy hosszú ősz haját, ami egykor vörös volt akár az unokájáé. Chinosa szemében az egykori fiatalságának lángjai lobogtak, amikor megmarkolta a bokent, és alapállásba helyezkedett. A mozgássor vadabb, és zabolátlanabb volt, mint a kislány által bemutatottak, ám ebből a rituáléból is sugárzott a mérhetetlen elegancia, és kecsesség. A nagyanyja, korát meg hazudtoló könnyedséggel mozgott, és hajtotta végre a mozdulatokat. A lány ámulattal figyelte a bemutatást. Egy pillanatra, a nagyapjára tekintet, aki ugyan azzal a gyermeki bámulattal figyelt, amivel ő is. A nagyapja ránézett a kislányra, majd elmosolyodva a fejével a felesége felé biccentett, hogy még nincs vége és nézzék tovább. A mozdulat sor, jóval hosszabb volt, mint amit eddig a kislány tanult. Érezhetően egy felsőbb szintre lépett a tanítása. Miután végzet a bemutatóval, Chinose oda hívta magához unokáját, és a kezébe adta a bokent. Lehajolt hozzá, és a kezeit irányítva lassan mutatta meg neki, hogy hogyan kell végre hajtani a mozdulatokat. A kislány alapállásba helyezkedett, de ez most más volt, mint az eddig tanultak. Bal lábát előre helyezte, enyhén behajlított térddel. Teste enyhén elfordítva jobbra, hogy a bal válla elől legye. Bal keze előre nyújtva, előre néző tenyérrel, jobb keze pedig a bokent tartotta vízszintesen a feje mellett hegyével előre, a pengével kifelé. Ez az alapállás, a többivel ellentétben, sokkal harciasabb volt. Az első mozdulat, egy jobb lábbal előrelépésből indított pördülés, miközben leguggolt, így egy spirális ívet írt le a penge. Ebben voltak új mozgások is, amik karmolásokra hasonlítottak, illetve olyanok amikkel, mintha felrántana valamit a földről. Egy szúrást indított spárgába lemenéssel, és kiemelkedéskor, előre kellett mozdulnia, miközben a szabad kezével, egy karmoló mozdulatot tett alulról fölfelé, közben a kardot, a hát mögé emelte, éllel kifelé függőlegesen a hátának simítva. Csak később értette meg, hogy ezek nem akármilyen mozdulatok. Már most, apránként elkezdték megtanítani neki a klán titkolt jutsuját.
Futás életre, halálra (második fejezet)
A lány kétségbeesetten rohan tovább. Az erdő szinte végtelen. Tudja, hogy közel vannak a határhoz, de se hogysem talál, ki az erdőből. Az üldözőivel a nyomában, csak egy cél lebeg az arca előtt. Elérni a táborhoz, a határ túl oldalán. Ott várják a barátai, a főház többi tagja, akik majd megvédik, attól az őrülttől. Hirtelen villám csap le. A mellette lévő fába csap bele, fel gyújtva azt. A robbanás elrepíti a lányt, aki egy sziklának csapódik. Keservesen felsikolt, és az oldalához kap, amin felszakadt a seb, és patakokban folyik a vér lefelé a sziklafalon. Lecsúszik a szikla tövébe, és az oldalát markolva, sikerül mérsékelnie a vérzés ütemét, de ha nem jut ki gyorsan az erdőből, akkor nem az-az őrült öli meg, hanem a vérveszteség. Gyorsan rá kell jönnie, hogy nem maradhat itt, mivel a nyomában vannak, így nagy nehezen feltápászkodik, és tovább halad. A viharban, nagyon nehezen tájékozódik a hatalmas, sötét erdőben. Az idő érzéke is rég elhagyta már. Csak a menekülésre koncentrál, és szörnyű emlékképek kínozzák. Látja maga előtt, ahogy a baltás fickó azzal az őrült vigyorral az arcán, levágja a hőn szeretett Chinosa-obasama fejét. A lányon lévő vér nagy része nem az övé, hanem a családtagjaié. Végig nézte, ahogy lemészárolják a családját, és nem tudott tenni semmit. A másik két fickó lefogta, és kést nyomtak a torkához. Ekkor elesik futás közben, és újra elveszti az eszméletét. Melegséget érez a hátán, amitől magához tér. A hátához kap ijedtében, ahol a saját vére melegítette. Az oldalát szorítja, ám a vérzés csak nem akar elállni. A balta mély vágást ejtett rajta. Hirtelen egy dárda csapódik be mellé, amitől kizökken a rémképek forgatagából, és rémült elméjében tudatosul az a tény, hogy beérték. Eszeveszett sikítás hagyja el a száját, és fejvesztve futni kezd. Azzal sem törődik, hogy súlyosan vérzik az oldala, csak fut és fut. Pár pillanattal később érnek csak oda az üldözői, akik meg állnak egy pillanatra.
- A franc elhibáztam. -
- Béna vagy, de majdnem utol értük már. -
A dárda tulajdonosa, megmarkolja a fegyverét, és kihúzza az iszapos földből. Majd szó nélkül tovább fut, a többiekkel együtt. A lány hátra pillant, és ezzel a lendülettel, neki rohan egy fának. Hátra esik, majd nem törődve a betört vérző orrával, tovább rohan. Az üldözők, egy vérfoltra lesznek figyelmesek, fejmagasságban az egyik fán. A baltás gonoszan felkacag futás közben.
Hét évvel korábban:
A vörös hajú kislány, immár a genin vizsgára készülődik. Előző este nem tudott sokat aludni, az izgalom miatt. Egy évvel korábban teszi le a vizsgát az átlagosnál, köszönhetően a nagyanyja, és az anyja tanításainak. Az akadémián, nem volt kitűnő, de az osztály eltanulói közé tartozott. Az első nap, verekedésbe került a lobbanékonysága miatt. Akkor ő volt az egyetlen vörös hajú az akadémián, emiatt csúfolták a fiuk, de rosszul tették. Összesen három gyereket küldött haza kék foltokkal, és ezt is az anyjáéknak köszönhette. Szorgalmasan tanulta az alapvető jutsukat, és jó chakra kontrollal rendelkezett. Ez a klán sajátossága, így az oktatók meg sem lepődtek ezen. Az Arashima klán Kumogakure elitje, így a lánynak nehéz volt megfelelnie az elvárásoknak. Ahol csak tudtak, nehezítettek a feladatain. De végül jó eredményekkel, sikerült eljutnia a vizsgáig, még egy évvel az átlagosnál előbb is. De addig is sokszor került bajba, a lobbanékonysága miatt. Nem is egyszer ki akarták csapni az akadémiáról, verekedések miatt. Az egyik alkalommal, két felsőbb évest küldött kórházba. Ekkor jogosan cselekedett, mivel egy osztálytársát bántalmazták, de ő-maga is súlyosan megsérült. Eltört a jobb karja és a kórházban véletlenül egy kórteremben helyezték el két áldozatával. Másnap egymás nyakának ugrottak, és egy kisebb csapat nővér kellett a szétválasztásukhoz. Ezek után ő otthon gyógyulhatott, de mikor ennek az egész esetnek híre ment, egyből ki akarták rakni az akadémiáról. A családja befolyása mentette meg a kicsapástól. Hatalmas szégyen lett volna, ha nem lesz belőle shinobi. A Főház összes tagja a legjobb shinobik közé tartozik. Végül is eljutott a vizsgáig, és már egy hete folyamatosan készült rá, de előző este egy hunyásnyit sem aludt. Korán kiment a hatalmas ház udvarára. A kastélyszerű építmény egy nagybirtokon terült el, ahol egy külön terület el volt szeparálva edzésre. Az elmúlt napokban minden szabad idejét ott töltötte, és most is oda tartott. Ám meglepettségére, már valaki volt ott. A anyja volt ott, aki már várta. A kemény agyagos földön ült lótuszülésben, és a katanáját tartotta az ölében. Mieko egy szó nélkül oda sétált hozzá, és leült vele szemben ugyan olyan lótuszülésbe. Mindketten becsukták a szemüket, és egy darabig együtt meditáltak. Ez megnyugtatta Mieko-t és már nem is izgult. Gyakran szoktak együtt meditálni, és ilyenkor mindig valahogy más körülöttük a levegő. Majd egyszerre nyitották ki a szemüket. Tökéletes volt az összhang köztük. Mieko fölkelt, és vele egy időben az anyja is. Az anyját Hisae-nak hívták. Mieko föl vette az egyik bokent, amit már korábban észre vett. Hisae letette a kardját, és felvette a másik bokent, majd egymásnak estek. A mozdulataik leírhatatlanul kecsesek, és elegánsak voltak. Ez nem egy harc volt, hanem egy páros bemutató (kata). A fegyverek a testük részeivé váltak, és minden mozdulatukból sugárzott az erő. Volt hogy megpördültek egymás körül, miközben a fegyvereik egymásnak feszültek. Ilyenkor egy pillanatra össze fonódott a hajuk, és a hajnali napsütésben fénylett akár a rubynt. Egymás feje mellett elszúrva az ellentétes oldalon, megpördülve a fegyvereik középen találkoztak. A bokenek egymáson elcsúsztak, és közelebb léptek egymáshoz. Az egész alatt egy arcizmuk sem rezdült, és még sokáig folytatták. Végül a bemutató végén, mind a ketten visszaültek lótuszülésbe, és folytatták a meditálást. Végig egy szót sem szóltak, és ez így ment órákon keresztül. Majdnem az összes Mieko által addig megtanult kata-t végig csinálták, de végül abba kellett hagyniuk, mert a vizsga nem várja meg Mieko-t. Meghajoltak egymásnak, majd mind a ketten mentek a dolgukra. Mieko az arcán mosollyal lépett be a vizsgáztatók asztala elé. Egy szemernyit sem izgult. Tudta, hogy sikerülni fog, és ezt az anyjának köszönhette. Így is lett. A vizsgát csaknem tökéletes eredménnyel végezte el. Immár genin lett, és a fejpánttal a homlokán boldogan ment el a barátaival megünnepelni az eredményüket. Miután haza ért hajnal környékén, a szülei és nagyszülei már tudták, hogy sikerült neki. Az apja csak annyit mondott neki, hogy ügyes volt, aztán ment is aludni. Dőlt belőle az alkoholszag. Mikor elment, akkor szabadult fel a légkör, és végre a többiek is gratuláltak neki. A nagy anyja egy övet adott neki ajándékba, amiről Mieko is tudta, hogy értékes családi ereklye. Nagy megtiszteltetés volt ez számára, hogy ilyen nagy értékű ajándékot kapott, ráadásul ilyen magas pozíciót betöltő személytől. Végül mindenki nyugovóra tért, de Mieko megint csak nem tudott aludni. Egész este az övet, és a fejpántot nézegette, közben a másnapi találkozó járt az eszében, amikor megismerkedik a csapattagjaival, és a mesterével.
Futás életre, halára (harmadik fejezet)
A baltás és társai, lassan de biztosan kezdték beérni a menekülő lányt, aki egyre lassult a vérveszteség miatt. A három üldözőnek nem volt más dolga, csak követni a vérnyomokat, ám hirtelen megszakadtak a nyomok. Hirtelen eltűntek, és nem találtak újabb nyomokat sem. A baltás mérgében bele vágta a fegyverét egy fába, ami hangos recsegéssel engedett a fegyver élének, és hasadt fel.
- Az a nyamvadt lány már megint egér utat nyert. -
- Valóban. Ha sokat pofázol, akkor tényleg elmenekül még a végén. – Szólal meg a fegyvertelen társuk.
- Óóóó, fogd be! Ha ennyire okos vagy, akkor keress nyomokat, ami alapján követhetnénk. – Fakadt ki a baltás, majd kirántotta, a fegyverét a fából, és fenyegetően lóbálta maga mellett.
- Mi van ha, a fákon ment tovább, hogy megtévesszen minket. – Szólt közbe a dárdás, mielőtt a másik kettő még egymásnak esett volna.
- Nah! Megszólalt az ész… Mire vársz még huzz és nézd meg! – Fakad ki a baltás, aki látszólag a vezérük.
A dárdás eltűnik, majd pár pillanat múlva vissza tér egy levéllel, amire jól láthatóan vér fojt. Egy másra néznek, és szó nélkül üldözik tovább a lányt, most már a fák tetején.
A lány a fákon fojtatta a menekülést, hátha ezzel kicsit összezavarja, az üldözőit. Az egyik ugrásnál, rosszul érkezik le, és megcsúszik, de szerencséjére hamar visszanyeri az egyensúlyát, és tovább ugrik. Minden egyes ugrásnál, nagyobb mennyiségű vér csöppen ki az ujjai közül, az oldalán tátongó sebből. Tovább ugrik, majd az egyik ág leszakad alatta, és tehetetlenül zuhan a föld felé. Leérkezéskor kificamítja a bokáját, amit fájdalmas felszisszenés jelez. Nincs vesztegetni való ideje, így gyorsan visszarántja a helyére a boka ízületét, és fut tovább ahogy csak bír. Nem súlyos a sérülés, és fájdalmat sem érez már nagyon. Minden kisebb sérülés fájdalmát elnyomja az oldalát ért sérülés. Egy találkozóra érkeztek ebbe az országba, egy az erdőben eldugott titkos helyszínre. Az egész utazás már, akkor gyanús lett, amikor a nagynénje (az anyja testvére) lemaradt, és később sem érkezett meg a helyszínre. Egy fa házikóban találkoztak volna a család üzleti partnereivel, valamint egy-két politikai résztvevővel, de csak ők voltak ott. Még vártak néhány órát, aztán indultak volna vissza, amikor egy robbanás rázta meg az épületet. A fél faház leomlott, és megjelent az a három alak. A lány először nem hitt a szemének, és talán még most sem hitte el, amit látott. Az összes család tagját lemészárolták. Kiváló harcosokból állt a család, de könnyedén végeztek velük a meglepetés támadásnak hála. Csak ő élte túl a támadást, de súlyos sebeket szerzett. Ha nem ér el időben az alaptáborig, ahol a kísérőket hagyták, elvérezhet. Már a földön folytatta az útját, amikor megbotlott valamiben. A lendülete hatására, egy fának zuhan. Az oldalár kötött törött katana mélyen bele vágott a combjába, de szerencséjére elkerülte a nagyobb ereket. Fájdalmas sikoly hagyja el a száját, majd meg könnyebbülve jön rá, hogy nem megtámadták, hanem törött fegyvere sebezte meg. Nagyobb szerencséje van, mint hitte, az újabba menekülési útvonalváltás, megzavarta az üldözőit, így viszonylag nagy egérútra tett szert. Mikor erre a tényre rájön, kicsit megpihen az egyik barlangban, amit futásközben szúrt ki. Egy pillanatra elvesztette az eszméletét majd hangos sikollyal ébred fel. Amíg eszméletlen volt újra végig kellett néznie családja halálát. Látta, ahogy a nővérét, és öccsét feldarabolja az a perverz állat, és újból látta porba hullani anyja és nagyanyja fejét. Nagybátya próbált rajtuk segíteni, ám hiába. Ő a robbanásban súlyosan megsebesült, így a három támadóval szemben esélyesem volt. A lányt lefogták, és ő következett volna, amikor sikerült egy pillanatra kiszabadulnia, és felkapni anyja fegyverét, de már nem volt ideje támadnia. A balta egyenesen az oldala felé tartott, és még a katana sem állta útját. A kard pengéje széttört, de emiatt nem sikerült keresztbe vágni a lányt. A fogva tartói az utolsó pillanatban félre ugrottak a balta elől, így sikerült elmenekülni. Miután újra végig kellett néznie ezt a borzalmat, már nem tudta álmodik-e vagy ez a valóság, csak azt tudta, hogy ki kell ebből az erdőből jutnia, és esztelen rohanásba kezdett.
Négy évvel korábban:
A Raikage hívatta a kis csapatot, amiben Mieko is volt. Mieko késett a találkozóról, és a mesterük jól leszidta, mert állandóan késik. Nem régiben kapott egy katanát az anyjától, és állandóan azzal gyakorolt. Most reggel is azzal végzett katákat, és emiatt késett el. Lihegve érkezett meg, a palotába, és mélyen meghajolt a mestere előtt. A vörös hajtenger eltakarta az egész arcát, ahogy előre hullott. Az ablakon besütő reggeli napfényben rubint fénnyel izzott a haja. A mestere, egy pillanatra elámult, a lányon, mivel ilyen vörös és különleges hajat még nem látott. Végül a lány bocsánat kérése zökkentette vissza.
- Elnézést Boda-senseia késésért. –
- Állandóan késel! Ebből már kezd megtelni a hócipőm. Azt hiszed annyira különleges vagy, hogy mindenhonnan elkéshetsz? –
A két ajtót vigyázó őr mérgesen pillantott a jouninra, aki rájött, hogy ezt nem kellett volna. Annak ellenére, hogy csak őr posztot töltöttek be, nem tűrhették, hogy valaki a főház tagját sértegesse, még ha jogosan is.
- Elnézést mester, csak gyakoroltam… –
- Jól van, most ezt még elnézem, de még egyszer ne forduljon elő. Megértetted? –
- Igen mester megértettem. – A lány végre fel egyenesedett, és kihúzta magát. A klán házai közt jó viszony van. Nincs szolgai alárendeltség sehol, így nincsenek is belső harcok. Klán majdnem összes tagja ismeri egymást, így az országban szinte mindenhol akadnak segítői, az összes klánbelinek. Ahogy beléptek az irodába, Mieko egy mosolyt eresztett meg az őrök felé, akik viszonozták, egy bólintás keretében is. Az ajtó lassan bezárult mögöttük, és felsorakoztak a Raikage előtt. A Raikage ledobta súlyzóit a földre, és oda hívta magához az egyik titkárt, majd végül megszólalt.
- Nos a küldetés egyszerű. Egy fontos személyt kell megvédeni a Vas országából. Holnap érkezik a mi országunkba, és másnap távozik. Az útján kell kísérnetek, egészen vissza a vas országába. Ott átveszi a védelmet, a helyi testőr csapata, de amíg itt tartózkodik, nektek kell gondoskodni a megfelelő védelemről. –
Mieko elgondolkodott egy pillanatra. Végül a mesterük mondta ki, amit ő gondolt.
- Akkor minden bizonnyal egy szamurájról van szó. -
- Úgy van. Egy szamuráj. Figyelmeztetlek titeket, hogy a modora ellenére is meg kell védenetek őt. Jó kapcsolatot ápolunk a Vas országával, és ha valami baja esne, annak beláthatatlan következményei lennének… - Mieko közbe vágott.
- Akkor mégis miért minket bízott meg a védelemmel? Nem egy chuunin csapatot kellett volna? –
A Raikage elhúzta a száját, majd kicsit előre hajolt ültében, és Miekonak szegezte a következő kijelentést.
- Bízok az Arashimák képességeiben, és ti vagytok jelen pillanatban az egyetlen mozgósítható csapat. –
Miekonak egyáltalán nem tetszett ez a kijelentés, amit egy vicsorítással jelzett is. Erre föl a Raikage elnevette magát, majd hátra dőlt és így folytatta.
- Mindannyitok képességeiben bízok, és ne feledjétek, egy jounin is lesz veletek. -
Ez Miekot egyáltalán nem nyugtatta meg. Ha valaki egy szamurájt akar elintézni, akkor minimum profi fejvadászokat küld rá. De hát nem tehet semmit. A Raikage kiosztotta a feladatot, és nekik teljesíteni kellett. Másnapig volt idejük eljutni a kikötőbe, így még haza mehetett aludni. Éjjel nappal őrködniük kell majd, így jobbnak látta, ha még alszik előtte egy nagyot. Hat óra múlva kellett indulniuk, szóval addig mindenki ment a dolgára. Mikor haza ért, kéretlenül is bele csöppent egy veszekedésbe. Az apja vitatkozott a Chinosa-val.
- Mi az hogy ki zártatok a tanácsból? –
- Még kérded? Iszákos vagy, és meggondolatlan. – Közölte vele Chinosa tárgyilagos hangnemben.
- De hát én következek utánad a tanácstagságban! –
- Nem felelsz meg a tanács elvárásainak. Végérvényesen kizártunk! Legfeljebb csak kritikus helyzetben lehetsz tanácstag! –
- Ezalatt mégis mit értsek? – Értetlenkedett Mieko apja, Hidehira.
- Mégis mit? Utánam most már a feleséged, utána pedig a nővére következik. Ha velük történne valami, csak akkor jöhetsz szóba te. –
Mieko apjában elpattant a húr, és már éppen a fegyveréért nyúlt, mikor észre vette a lányát. Meggondolta magát, és inkább elment a közeli kocsmába és részegre itta magát. Mieko csak pislogott nagyokat, majd oda ment a nagymamájához.
- Chinosa-obasama, kérlek, ne haragudj apámra. Néha elég hülye tud lenni, de azért én szeretem. Mégiscsak az apám. –
- Tudom. Csak valahogy nem tudok megbízni benne. A fejébe szállt az Arashima névvel járó gazdagság, és hatalom. Tudod az egész országban ismernek minket, és mindenhol vannak kapcsolataink, aminek köszönhetően, sok hatalmunk van. –
Közben megsimogatta Mieko fejét, majd távozott. Fontos ülésre ment, a tanács épületbe, ahol meg vitatják az ő utódlását, bár már elég lerendezett a dolog. Mieko is tette a dolgát, és összekészítette a felszerelését, meg készített magának némi élelmet az útra, hátha nem tudnak megállni sehol. Végül pár óra alvás után, még épphogy csak időben kiért a főkapuhoz, ahonnan elindultak a kikötővároshoz. Másnap hajnalban érkeztek meg, pont amikor a hajó is befutott, a szamurájjal. Mieko és a mesterük jól bírta, az alvás nélküli napot, de a másik két genin nem gondolkodott előre és nem aludt, amíg lehetett volna. Mivel a szamurájnak kissé sietős volt a dolga ezért nem is volt idejük lepihenni. Azonnal indultak tovább. Szerencsétlenségükre, az ország túlsó végébe kellett elkísérniük, és a tervezetnél hosszabbra nyúlt a kiruccanás. Még két napig maradt a védencük az országban, és eközben egyszer egy erdőben kellett letáborozniuk. A szamuráj modora iszonyatosan bosszantó, és pökhendi volt. Egyik éjjel, Mieko meg jegyezte mesterének, nem tetszését.
- És mi ezekkel, a kékvérű mitugrászokkal vagyunk jó viszonyban? –
- Nekem se van ínyemre, de azért viseld el. Az országnak nagy a hadereje, és jó fegyvereket kapunk tőlük. Mit gondolsz, a te katanád honnan van? –
- Hogy őszinte legyek, nem tudom. –
- Nézd csak a pengét, a tövében ott a Vas országának címere. –
- Akkor sem kedvelem ezt a pökhendi mitugrászt. Legszívesebben felpofoznám. –
Mieko balszerencséjére, a szamuráj ébren volt, és az egészet végig hallgatta. A hátuk mögül megszólaló hangra lettek figyelmesek. Mind a ketten hátra fordultak, és a szamuráj állt mögöttük, kivont katanával.
- Akkor itt van rá a lehetőséged kisasszony. Ha legyőzöl engem, kardvívásban egy szamurájt, akkor felpofozhatsz. Természetesen képtelen lennél rá, elvégre te csak egy kis nyamvadt shinobi vagy, oh bocsánat még az sem, csak genin. –
Mieko belement a dologba, és elfogadta a kihívást. Boda hevesen tiltakozott a dolog ellen, de nem tehetett semmit. Egy főházbeli Arashima nem utasíthat vissza kihívást. Legalábbis Mieko ezt a nézetet vallotta. A szamuráj így fojtatta.
- Azon a tisztáson párbajozunk. - mutatott a tábor melletti mezőre - A harc első vérig megy. –
A szamuráj elindult a tisztásra, és megállt Miekoval szemben. Harci alapállásba helyezkedett, és kivont kardját a feje mellé emelte, pengével Mieko felé. A kardot, aminek az éle kifelé nézett, mind két kezével fogta, és a bal lába volt elől, enyhén rogyasztva. Mieko ugyan ebben az alapállásban helyezkedett el, azzal a különbséggel, hogy csak egy kézzel fogta fegyverét, és a másik kezét, tenyérrel az ellenfele felé tartva maga elé nyújtotta. A szamuráj indult meg először. Lenézése miatt kihagyta az ilyenkor szokásos meghajlást, és egyből támadott. Gyorsan lány előtt termett, és oldalról indított egy vízszintes vágást. Nem packázott, egyből teljes erőbedobással harcolt. A lány a sokévnyi gyakorlásnak köszönhetően, időben reagált, és az oldalához emelte a kardját. Függőlegesen helyezte el a pengét, enyhén megdöntve. Azon felcsúszott a támadó penge, és a keresztvasban meg akadva, megállt. Mieko alig bírt talpon maradni, akkora erővel érkezett be a csapás. A szamuráj jó egy fejjel magasabb volt nála, és legalább harminc kilóval nehezebb is. A kardját a feje fölött átemelve, elterelte a csapást, és ezzel visszanyerve az egyensúlyát, támadásba lendült. Egy egyenes szúrással próbálkozott, amivel a szamuráj hasát célozta meg. Elől lévő lábával még előrébb lépett, és ezzel térdelő helyzetbe ereszkedve, adta meg a szúrás lendületét. A távolsággal nem volt probléma, ám a szamuráj gyors volt nagyon gyors. Kardjával elterelte a szúrásra indult pengét, majd egy félköríves mozdulattal egészen hátra csavarta a lány kezét. Azzal viszont nem számolt, hogy a lány fél kezes vívó technikát használ, és ennek köszönhetően a másik kezével hasba vágta az ellenfelét. Ez teljesen szabályos volt, így a szamuráj nem is tiltakozott. Hátra szökkent, és meglepetésére, a lány már előtte is volt. Még éppen időben emelte fel függőlegesen a kardját, hogy az újabb szúrást kivédje. A pengét keresztben maga előtt, vízszintesen emelte fel, ezzel térítette el a vágást. Ez egy kockázatos manőver volt, mert ha egy ezredmásodpercet is késik, akkor a lány kardja felszántja az arcát. Mieko hátra szökkent, és újabb rohamra indult. Most egy átlós vágással próbálkozott. Ezt a szamuráj könnyedén hárította, de egy pár másod percig egymásnak feszülve álltak.
- Egész jó vagy. Mi a neved? - Kérdezte a szamuráj.
- Arashima Mieko. Te is egész jó vagy. És a tied mi? –
- Haga Juzaburo. –
Mind a ketten hátra ugrottak, közben a kardjaik szikrákat vetettek. Egy pillanatra megálltak egymással szemben, és mind a ketten elmosolyodtak. Az elején ez egy becsületért menő harc volt, ám most már pusztán élvezetből vívtak. Aztán újból egymásnak ugrottak. A két genin is felébredt, és ámulattal figyelték a harcot. Először nem értették, mi folyik itt és Mieko segítségére akartak menni, de a jounin meg állította őket, és elmagyarázta, mi történt és miért megy a harc. Mind a hárman ámulattal figyelték a vívást. Mind a kettőjük mozdulataiból sugárzott az elegancia, és az erő. A következő pillanatban Mieko a levegőbe ugrott, és onnan szándékozott indítani egy magas csapást. Meg pördült a tengelye körül, és ezzel extra lendületet adva a fegyverének csapott volna le a szamurájra. Ám ő sem volt hülye. Nem lépett el a csapás elől, mert arra nem volt ideje, de maga fölé emelve a kardot védte ki a csapást, miközben fél térdre ereszkedett, ezzel csökkentve a beérkező erőt, majd egy mozdulattal maga mögé terelte a lányt, akit a lendület vitt tovább, és kettőt, hármat bukfencezett a nedves fűben. A bukfencekből egyből talpra érkezett, és reflexesen maga mögé emelte a kardját, függőlegesen. Ezzel meg akasztva egy vízszintes vágást. Egy pillanatra megálltak mind a ketten, majd a lány megpördült függőleges tengelye körül, a kardját ott tartva ahol volt, figyelve arra, hogy egy pillanatra se engedjen a nyomásnak. Maga mellett elvezetve a szamuráj kardját, tovább pördült, úgy hogy már csak fél kézzel fogta a fegyverét. A szabad kezét beakasztotta a szamuráj nyaka mögé, és egy lábsöpréssel a földre küldte az ellenfelét. Mikor a földön volt a szamuráj, már támadott volna a lány, de az utolsó pillanatban meg állt. Juzaburo nem értette a dolgot, és kérdőn nézett a lányra, aki tett egy lépést hátra.
- Vesztettem. – Majd a lány meg mutatta, a kezét, amit megvágott a szamuráj kardja.
- Az előző mozdulatsornál elszámoltam magam, és mikor elgáncsoltalak, meg tudtad vágni a kezem, még ha te nem is tudtál róla. –
A szamuráj felkelt a földről, és rituálisan eltette a kardját. Mieko ugyan ezt a rituális mozdulatsort követve eltette katanáját. Egy olyan dolog következett, amire nem számított. A szamuráj, mélyen meghajolt előtte, a tisztelet jeléül. Mieko is meghajolt. Most már mind a ketten máshogy tekintettek egymásra. A szamuráj innentől, egyáltalán nem beszélt velük lekezelően, és tisztelettel bánt velük. Mieko hasonlóképpen viselkedett. Soha többé nem nevezte a Vas országiakat kékvérűnek. A küldetés hátra lévő része is teljes nyugalommal telt. Nem támadták meg őket, habár állítólag többen is láttak akkor este rossz arcú alakokat. Minden esetre, mikor visszakísérték a kikötőbe a szamurájt, akire ott már vártak a vas országi testőrök, az így búcsúzott el.
- Nagyon örültem a találkozásnak Arashima Mieko. Ha bármikor a Vas országában járnál, az én családom örömmel vendégül lát téged, és segítünk, ha kell. –
- Én is nagyon örültem, annak hogy találkozhattam veled Haga Juzaburo. Az Arashima klán védelmét élvezed, amikor ebbe az országba látogatsz. –
Mind ketten meghajoltak egymásnak. A szamuráj gond nélkül visszatért az országába, és Mieko-ék is minden bonyodalom nélkül haza értek. Otthon az egészről beszámolt a családnak, és az egész klánnak. A klán örömmel fogadta a hírt, hogy egy újabb szövetségesre tettek szert, és ráadásul a Vas országában. Minden szövetségben a legnagyobb összekötő erő, a kölcsönös tisztelet. És ezzel Mieko is tisztában volt.
Két évvel később, sor került a chuunin vizsgára. A vizsga első felében elméleti teszt volt. Mieko csak ült a padban, és fogta a fejét. A kérdések, meg haladták egy genin tudását. Ezekre, senki sem tudta a választ, ám egyszer csak hangos körmölésre lett figyelmes. Egy a terem túlsó végében ülő diák vadul írta a válaszokat, és ugyan így a másik végében is egy. Ebben a pillanatba, Mieko rájött, hogy ezen a teszten, nem a tudás a fontos, hanem az információ megszerzése. Apró galacsinokkal jelzet, két távolabbi társának, hogy figyeljenek rá egy pillanatra. Óvatosan, kézjelekkel, a társai tudtára adta, hogy információlopásról van szó a vizsgán, és hogy arról a kettőről kell le lesniük a válaszokat. Sok emberrel együtt működve, akiket már régebbről ismertek, sikerült ki kémkedniük a válaszokat, és így sokan átjutottak, a következő részre. Egy túlélési, és tájékozódási feladatról volt szó. A falut körül vevő, hegyekből kellett eljutniuk, két nap alatt, egy erdő közepén fel állított táborig. Az útjukat csapdák nehezítették, mindenféle megidézett lényekkel. Végül kimerülten, és fáradtan eljutottak, mind a hárman a táborig. A vizsga elején húszan indultak, és a harci körre, maradtak összesen tízen. Itt már nem csapatokban voltak. Mindenki, mindenki ellen harcolt, és sorsolás alapján dőlt el. A tovább jutó öt emberből lehetett chuunin, ha a kiértékelésük is megfelelő volt. Mieko, egy állathasználóval találta szemben magát. Ahogy azt illett, meghajolt, és harcállásba helyezkedett. A következő pillanatban, már egymásnak is ugrottak.
Futás életre, halálra (negyedik fejezet)
Mieko már látta az erdő végét, és tudta, hogy nem sokára vége a rém álomnak, ám még el kellett jutnia a határ túl oldalára. Az üldözői közül a fegyvertelen beérte. Pont mikor kiért a tisztásra, egy éles fájdalom nyilallt a hátába. Négy keskeny ám elég mély vágás hasadt fel a hátán, ahogy a támadója keze végig simította a lány hátát. A támadója el esett, egy gyökérben. A lány száját hangos fájdalom teli sikoly hagyta el, és görcsösen csuklott össze a fájdalom hatására. De tudta, ha itt marad, meghal. A lábával előre rúgva magát, először kúszva, haladt, majd erőt vett magán és futásnak eredt, miközben többször is elesett, az eső áztatta sáros mezőn. Egy villám csapott be a lány háta mögé, óriási szerencséjére. Őt előre dobta lökés hullám, a támadóját, pedig halálra égette. Hosszan bukdácsolt a mezőn, felszántva annak földjét. A lány szerencséjére, a támadója nem tudta, hogy viharban nem érdemes alkalmazni, a Genkeishitsut, mert a mágnesesség vonzza a villámokat. A lány nagy nehezen feltápászkodott, és könnyeivel küszködve tovább futott az életéért. Egy dárda csapódott be mellette a földbe, amit felkapott, ám a kimerültségtől, már nem tudta eldobni, csak cipelte magával, de egy idő után elhagyta. Kimerült volt, de a hálál félelem, még hajtotta, és nem lassított a tempón, annak ellenére, hogy rohamosan fogyott az éltető vére.
- Hogy a francba van ebben a nyomorultban még ennyi erő? – Tette fel magának a kérdést, a baltás loholás közben.
Újra erdő következett, ami már tulajdonképpen a határ volt. Futás közben nyöszörgésre lett figyelmes Mieko. Egy pillanatra megtorpant, és elindult a hang irányába. Sietnie kellett. A hangismerős volt, ezért meg kellett néznie, ki vagy mi az. Egy fa odvában talált rá a nagynénjére, Seiko-ra. Miután a támadók út közben elkapták, megcsonkították, és magára hagyták meghalni az erdőben. Elszámították magukat, mert még élt, és bevonszolta magát egy faodúba, hogy biztonságban legyen. Seiko-val csúnyán elbántak. Mély seb tátongott a hátán, és hiányzott az egyik keze és lába. Kész csoda hogy eddig túl élte, és még eszméleténél is volt. Mieko segített neki fel kelni, és amilyen gyorsan csak tudtak haladtak tovább. Az üldözők lemaradtak, a halott társuk miatt, de már közel jártak. Újabb tisztás következett, aminek a túl oldalán ott volt a tábor. Már tudták, hogy megmenekültek, de még nem voltak teljes biztonságban. Mieko lábát vette célba a dárda, ami egyenesen keresztül fúródott a combján, elkerülve a csontot. Fájdalmas sikollyal rogyott össze, amire a táborbeliek felfigyeltek, mg a vihar zajában is. Legalább tízen kifutottak a sátrakból, éppen időben. Mieko kétségbe esetten kúszott feléjük vonszolva magával Seiko-t amikor meglátták. Egyből odarohantak hozzájuk. Mieko meg könnyebbülten fordult a hátára, hogy könnyebben levegőhöz jusson, és ekkor egy villám csapott le a közelben. A tőlük pár méternyire állt a két támadó, és fényvillanásban, tisztán kivehető volt az arcuk. Az apja volt az egyik. A másikat nem ismerte, de az egyik határozottan az apja volt. Mieko-ban tudatosult, hogy ezt az egész rémálmot, az apja okozta. Az oldalát fogta, és keservesen sírt, amíg el nem vesztette az eszméletét. Állítólag még eszméletlenül is sírt. Amikor oda értek hozzá, már ájult volt, és szinte félholt. Hárman az apja, és társa nyomába eredtek, és sikerült elfogniuk az ismeretlent, aki mint kiderült, az apja testvére volt. Két nap múlva értek vissza Kumogakuréba, ahol mai napig raboskodik Mieko nagybátyja. Az apját nem sikerült elkapni, aki a mai napig szabadlábon van. Mieko-t az utolsó pillanatba sikerült vissza hozni a halál torkából, de még három napig eszméletlen volt. Eközben a tanács úgy döntött, hogy Seiko veszi át a helyét a megboldogult Chinosa-samának. Hidehira-t természetesen kitagadták a családból, és tetszetős jutalmat tűztek ki a fejére.
Két évvel később:
Ez az időszak Mieko számára, a felépülés, időszaka volt. Sokáig tartott amíg felépült a súlyos depresszióból, de ezalatt az idő alatt sem volt rest, és edzett, mint akinek ezen múlt az élete. Még mindig rémálmok kínozzák, esténként. Ez alatt a két év alatt, még nem tudott normálisan aludni. Rá jött, csak akkor fogja tudni magát túl tenni, az egészen, ha saját kezűleg végez tulajdon apjával. Részben ez segített neki túl jutnia a depresszión, és felépülnie. Egy mély heg továbbra is emlékezteti az eseményekre, mégpedig az apja baltája okozta vágás az oldalán. A többi seb, majdhogynem nyomtalanul eltűnt, a tehetséges orvosoknak hála, akiket a klán felfogadott Mieko, és Seiko kezelésére. Bár a vágás olyan mély, és széles volt, hogy abba Mieko is majdnem bele halt a kórházban, így az orvosok sem tudták tökéletesen begyógyítani. Mieko el is vesztette az egyik veséjét. Szerencséjére, a hátán keresztül vágott izmokat sikerült rendbe hozni, szinte nyomtalanul. Ma már csak négy vékony csík emlékeztet a sebesülésére. A felépülése után, úgy döntött, hogy az apja nyomába ered, és végez vele saját kezűleg, kerüljön, amibe kerül. Első útja a Vas országába vezetett, ahol szívességet kért Haga Juzaburo-tól. A szamuráj, késéggel teljesítette a bosszúszomjas lány kérését, és helyre állították az édes anyja kardját. Mikor visszakapta a katanát, meg kérte a szamurájt, hogy segítsen neki tökéletesíteni a kardvívó tudását, de a szamuráj csak annyit mondott, hogy ő már nem tud mit tanítani neki. Végül Mieko visszatért Kumogakurába, és onnan folytatja hajtóvadászatát. Mivel nem igazán tud aludni, ezért az utóbbi időben rászokott a cigire. És sok méregtelenítő teát fogyaszt, hiányos veséje miatt.
Kor: 22
Nemem: Lány
Rang: chuunin vándorshinobi
Falu: Kumogakure no Sato
Magasság: 166cm
Súly: 51kg
Szemszín: zöld
Hajszín: vörös
Vércsoport: B rh –
Elemi beállítottság: Raiton, Katon
Megjelenés: Alacsony, viszonylag vékony, karcsú testalkatú. Nem sovány, de nincs rajta egy szemernyi fölösleg sem. A bőre sápadt, és a családjára jellemző, enyhén sárgás árnyalatban pompázik. Haja egyenes, hosszú és tűzvörös. Hagyományos fekete shinobi szandált visel. Fekete szoknyát hord barna bőr övvel. Az övcsat egy értékes családi ereklye. Még a nagyanyjától kapta. Egy kamillabokrot ábrázoló, bronz veret. Erre az övre felcsatolva hordja magával a katanáját, ami egykor az anyjáé volt. A fekete fejpántot is az övre akasztva hordja. Fekete inget visel, amihez elegáns barna bőrdzsekit párosít. Ha találkozóra megy, felvesz még egy piros nyakkendőt is. Szeme mandulavágású, és keskeny szájával együtt kissé erőszakos kinézetet kölcsönöznek neki. Egy vastag sebhely csúfítja az oldalát, a köldöke magasságában.
Jellem: Kissé agresszívnak tűnhet, alapvetően kedves, ámbár lobbanékony ember. Kissé érzékeny természetű, és nehezen bízik meg az emberekben. Makacs, és szeret harcolni, ”Ha harc, akkor legyen harc!” beállítottságú. Nehezen barátkozik, de ha valaki képes belopni magát a szívébe, azért megtesz szinte bármit. Egy cél vezérli, a bosszú. Mindenáron le akarja vadászni, az apját, és saját kezűleg vérét ontani.
Felszerelés:
Övtáska derekán az övére csatolva
Egy chakra érzékeny katana ami az anyjáé volt
10 katonai tabletta
15 shurike
5 kunai
10m drót
benzines öngyújtó
Cigaretta
Előtörténet:
Futás életre, halálra (első fejezet)
Zuhog az eső, Kusagakurét övező erdőkben. Mindent sár borít be, és tombol a vihar. Az állatok rémülten keresnek menedéket, a fák tövében és barlangokban. A távolból lépések zaját hallani. Az állatok kíváncsian előbújnak menedékükből. A lépések hangja gyorsan közeledik, majd az állatok az utolsó pillanatban ugranak vissza, ám egy vadmacska lassú volt. Egy lány botlik meg benne. A szakadt ruhájú lány előre bukik, és hosszan csúszik a sáros talajon. Már régóta futhat a viharban. Csupa sár, és vér. Nagy nehezen feltápászkodik, és rémülten tekint hátra. A távolból egy artikulálatlan kiáltás hallatszik. A szakadt ruhájú, sebesült lány az oldalát fogva rohan fejvesztve tovább. Ahogy fut, ágak csapódnak neki, és szaggatják még jobban szét a ruházatát. Időnként megbotlik, de fut tovább, ahogy csak bír. Majd megint elesik, és egy pillanatra el is veszti az eszméletét. Egy a nevét kiáltó férfihang ébreszti fel, és rémülten néz körbe. Kétségbe esetten próbál felkelni a sárból, majd egy fában megkapaszkodva sikerül talpra vergődnie és fut tovább. A helyen ahol feküdt, nagy vértócsa maradt utána. Nem sokkal az után, hogy a lány elfutott, egy férfi érkezik oda futva, ám ő feltűnően jó állapotban van. Egy baltaszerű fegyver van a kezében, amire tekintélyes mennyiségű vér száradt rá. A férfi meg áll, és lassan leguggol a vértócsa mellé. Újabb két férfi érkezik mellé, és azok kérdően néznek rá. A baltás bele nyomja a kezét a vértócsába, majd így szól.
- Még friss. Közel vagyunk hozzá. -
- Muszáj elkapnunk? Ő az egyetlen túlélő. Senki nem fog neki hinni – Szólal meg az egyik később érkező.
A baltás felkel, majd a kételkedő felé fordul, és ráförmed.
- Ne hülyéskedj már! Ő is a Főház tagja. A szava sokat nyom a latban. –
- Akkor mire várunk még? Nyomás utána. – Szólal meg végül a harmadik is, közben elő vesz egy dárdaszerű fegyvert. Mind a hárman futásnak erednek, abban az irányban amerre a lány is futott.
Tizenhárom évvel korábban:
Egy házaspár veszekedésének a szemtanúja egy kislány. A lányka a toló ajtó mögött leskelődik, és figyeli az eseményeket. Este van. A kislánynak már rég az ágyban lenne a helye, ám ő felébredt, a veszekedésre, és nem bírt ellen állni a kíváncsiságának.
- Miért várjunk egy évet? - Förmed rá a férfi a feleségére.
- Mert még tanítani szeretném, hogy méltó utóda legyen majd anyámnak! -
- Elkényezteted azt a kölyköt! És mindig ez a hülye klán az első. -
- Nem érdekel! Azt akarom, hogy itthon maradjon még egy évig! -
- Mi az hogy nem érdekel? - A férfi pofon vágja a nőt. A nő sírva csuklik a padlóra, majd mielőtt, még bármit is tehetne, oda rohan hozzá a kislánya. A kislány hangosan sír, és az anyja kezét szorongatja. A férfi felkapja a szakés üveget az asztalról, és kimegy a szobából. Hangos ajtó csapódás hallatszik, majd üvegcsörömpölés. A nő szorosan átkarolja a kislányát, majd nyugtató altatódalba kezd. A nő hangja akár a selyem, burkolja be a kislányt, aki lassan elalszik. A nő még mindig a könnyeivel küszködve, a szobájába viszi a lányt, majd lefekteti. Betakarja, és megcsókolja a homlokát. Másnap kora reggel a cselédekbe botlik a lányka, akik az üveg törmeléket takarítják a konyhában. A cselédek mély sajnálattal a szemükben tekintenek le a lányra. Az anyját és az apját sem találja sehol. A nagyapjához siet, aki elmondja a lánynak, hogy a szülei küldetésre mentek, és csak két nap múlva érnek vissza. Aznap, mintha misem történt volna, a lányka folytatta edzés programját, és tökéletesítgette az addig megtanult technikákat. Egy nagy fakarddal gyakorolta a rituális mozdulatokat. Annak ellenére, hogy még csak hét éves volt a mozdulatai kecsesek voltak, és eleganciát sugároztak. A nagyapja, és nagyanyja figyelték, és utasítgatták, bár fölöslegesen. A lány tökéletesen hajtotta végre a mozdulatokat. Mikor egy döfés következett, hosszú vörös haj arcába lendült, de ezzel nem törődve hajtotta végre a következő mozdulatot. Leguggolt fél lábra, és a másik lábát oldalra kitartva hirtelen megpördült tengelye körül, és egy spirális vágással újra felegyenesedett. A mozdulatsor hatására, a haja úgy lobogott, akár az erdőtűz. Sugárzott belőle az erő. Egy hátralépés következett, aminél úgy tűnt mintha meg csúszott volna, de nem. Szándékosan lement spárgába, és a feje fölé tartotta a bokent, egyik kezével a pengénél megtámasztva. Onnan egy elegáns folyamatos mozdulattal emelkedett fel, mint a nap a hegyek takarásából csupán a lábai erejével. Közben a bokennel félkörívet leírva spirálisan oldal irányba vágott. Csendben figyelték egy darabig, majd a nagyanyja törte meg a csendet.
- Egyszer ő lesz a tanács feje, és a fő mester. -
- Könnyen meg lehet, bár ne lenne az-az iszákos apja. – Válaszolt az öreg kopaszodó férje.
- Igen. Reméljük nem sokat örökölt tőle. -
- A mozdulatai határozottan a tiedre hasonlítanak, bár a lobbanékonysága inkább az apjáé. –
Egy darabig megint csak csendben figyelik a gyereket, aki töretlenül fojtatja a rituális mozdulatokat. Végül a nagyanyja szakítja félbe.
- Mieko kicsim gyere ide egy kicsit! –
- Máris megyek Chinosa-obasama! – A kislány eldobja a bokent, és oda szalad a nagyanyjához. Mikor oda ér a nagyanyja megsimogatja a fejét.
- Már mondtam neked, hogy ne hívj így. –
- De, hát mindenki így hív téged, még anyu is. –
- Azt sem szeretem, de a formalitás megköveteli, de neked nem kell így hívnod. -
- De én szeretnélek így hívni! – Fakadt ki végül a kislány, ellentmondást nem tűrve.
- Makacs akár a lányod. – Böki oldalba a nagyapja, a feleségét. Chinosa mélyet sóhajt, majd bólint egyet.
- Rendben, ha ezt szeretnéd, akkor nyugodtan hívj csak így. De, most nem is emiatt hívtalak ide. Mutatok neked egy újabb megtanulni valót. –
Lassan öregesen feltápászkodik, majd oda sétál a bokenhez. A kislánynak int, hogy maradjon a helyén, és onnan figyelje a bemutatót. Felveszi a bokent, és ekkor mintha meg változott, volna a levegő. Hirtelen egy szellő támadt, és felkapta az idős hölgy hosszú ősz haját, ami egykor vörös volt akár az unokájáé. Chinosa szemében az egykori fiatalságának lángjai lobogtak, amikor megmarkolta a bokent, és alapállásba helyezkedett. A mozgássor vadabb, és zabolátlanabb volt, mint a kislány által bemutatottak, ám ebből a rituáléból is sugárzott a mérhetetlen elegancia, és kecsesség. A nagyanyja, korát meg hazudtoló könnyedséggel mozgott, és hajtotta végre a mozdulatokat. A lány ámulattal figyelte a bemutatást. Egy pillanatra, a nagyapjára tekintet, aki ugyan azzal a gyermeki bámulattal figyelt, amivel ő is. A nagyapja ránézett a kislányra, majd elmosolyodva a fejével a felesége felé biccentett, hogy még nincs vége és nézzék tovább. A mozdulat sor, jóval hosszabb volt, mint amit eddig a kislány tanult. Érezhetően egy felsőbb szintre lépett a tanítása. Miután végzet a bemutatóval, Chinose oda hívta magához unokáját, és a kezébe adta a bokent. Lehajolt hozzá, és a kezeit irányítva lassan mutatta meg neki, hogy hogyan kell végre hajtani a mozdulatokat. A kislány alapállásba helyezkedett, de ez most más volt, mint az eddig tanultak. Bal lábát előre helyezte, enyhén behajlított térddel. Teste enyhén elfordítva jobbra, hogy a bal válla elől legye. Bal keze előre nyújtva, előre néző tenyérrel, jobb keze pedig a bokent tartotta vízszintesen a feje mellett hegyével előre, a pengével kifelé. Ez az alapállás, a többivel ellentétben, sokkal harciasabb volt. Az első mozdulat, egy jobb lábbal előrelépésből indított pördülés, miközben leguggolt, így egy spirális ívet írt le a penge. Ebben voltak új mozgások is, amik karmolásokra hasonlítottak, illetve olyanok amikkel, mintha felrántana valamit a földről. Egy szúrást indított spárgába lemenéssel, és kiemelkedéskor, előre kellett mozdulnia, miközben a szabad kezével, egy karmoló mozdulatot tett alulról fölfelé, közben a kardot, a hát mögé emelte, éllel kifelé függőlegesen a hátának simítva. Csak később értette meg, hogy ezek nem akármilyen mozdulatok. Már most, apránként elkezdték megtanítani neki a klán titkolt jutsuját.
Futás életre, halálra (második fejezet)
A lány kétségbeesetten rohan tovább. Az erdő szinte végtelen. Tudja, hogy közel vannak a határhoz, de se hogysem talál, ki az erdőből. Az üldözőivel a nyomában, csak egy cél lebeg az arca előtt. Elérni a táborhoz, a határ túl oldalán. Ott várják a barátai, a főház többi tagja, akik majd megvédik, attól az őrülttől. Hirtelen villám csap le. A mellette lévő fába csap bele, fel gyújtva azt. A robbanás elrepíti a lányt, aki egy sziklának csapódik. Keservesen felsikolt, és az oldalához kap, amin felszakadt a seb, és patakokban folyik a vér lefelé a sziklafalon. Lecsúszik a szikla tövébe, és az oldalát markolva, sikerül mérsékelnie a vérzés ütemét, de ha nem jut ki gyorsan az erdőből, akkor nem az-az őrült öli meg, hanem a vérveszteség. Gyorsan rá kell jönnie, hogy nem maradhat itt, mivel a nyomában vannak, így nagy nehezen feltápászkodik, és tovább halad. A viharban, nagyon nehezen tájékozódik a hatalmas, sötét erdőben. Az idő érzéke is rég elhagyta már. Csak a menekülésre koncentrál, és szörnyű emlékképek kínozzák. Látja maga előtt, ahogy a baltás fickó azzal az őrült vigyorral az arcán, levágja a hőn szeretett Chinosa-obasama fejét. A lányon lévő vér nagy része nem az övé, hanem a családtagjaié. Végig nézte, ahogy lemészárolják a családját, és nem tudott tenni semmit. A másik két fickó lefogta, és kést nyomtak a torkához. Ekkor elesik futás közben, és újra elveszti az eszméletét. Melegséget érez a hátán, amitől magához tér. A hátához kap ijedtében, ahol a saját vére melegítette. Az oldalát szorítja, ám a vérzés csak nem akar elállni. A balta mély vágást ejtett rajta. Hirtelen egy dárda csapódik be mellé, amitől kizökken a rémképek forgatagából, és rémült elméjében tudatosul az a tény, hogy beérték. Eszeveszett sikítás hagyja el a száját, és fejvesztve futni kezd. Azzal sem törődik, hogy súlyosan vérzik az oldala, csak fut és fut. Pár pillanattal később érnek csak oda az üldözői, akik meg állnak egy pillanatra.
- A franc elhibáztam. -
- Béna vagy, de majdnem utol értük már. -
A dárda tulajdonosa, megmarkolja a fegyverét, és kihúzza az iszapos földből. Majd szó nélkül tovább fut, a többiekkel együtt. A lány hátra pillant, és ezzel a lendülettel, neki rohan egy fának. Hátra esik, majd nem törődve a betört vérző orrával, tovább rohan. Az üldözők, egy vérfoltra lesznek figyelmesek, fejmagasságban az egyik fán. A baltás gonoszan felkacag futás közben.
Hét évvel korábban:
A vörös hajú kislány, immár a genin vizsgára készülődik. Előző este nem tudott sokat aludni, az izgalom miatt. Egy évvel korábban teszi le a vizsgát az átlagosnál, köszönhetően a nagyanyja, és az anyja tanításainak. Az akadémián, nem volt kitűnő, de az osztály eltanulói közé tartozott. Az első nap, verekedésbe került a lobbanékonysága miatt. Akkor ő volt az egyetlen vörös hajú az akadémián, emiatt csúfolták a fiuk, de rosszul tették. Összesen három gyereket küldött haza kék foltokkal, és ezt is az anyjáéknak köszönhette. Szorgalmasan tanulta az alapvető jutsukat, és jó chakra kontrollal rendelkezett. Ez a klán sajátossága, így az oktatók meg sem lepődtek ezen. Az Arashima klán Kumogakure elitje, így a lánynak nehéz volt megfelelnie az elvárásoknak. Ahol csak tudtak, nehezítettek a feladatain. De végül jó eredményekkel, sikerült eljutnia a vizsgáig, még egy évvel az átlagosnál előbb is. De addig is sokszor került bajba, a lobbanékonysága miatt. Nem is egyszer ki akarták csapni az akadémiáról, verekedések miatt. Az egyik alkalommal, két felsőbb évest küldött kórházba. Ekkor jogosan cselekedett, mivel egy osztálytársát bántalmazták, de ő-maga is súlyosan megsérült. Eltört a jobb karja és a kórházban véletlenül egy kórteremben helyezték el két áldozatával. Másnap egymás nyakának ugrottak, és egy kisebb csapat nővér kellett a szétválasztásukhoz. Ezek után ő otthon gyógyulhatott, de mikor ennek az egész esetnek híre ment, egyből ki akarták rakni az akadémiáról. A családja befolyása mentette meg a kicsapástól. Hatalmas szégyen lett volna, ha nem lesz belőle shinobi. A Főház összes tagja a legjobb shinobik közé tartozik. Végül is eljutott a vizsgáig, és már egy hete folyamatosan készült rá, de előző este egy hunyásnyit sem aludt. Korán kiment a hatalmas ház udvarára. A kastélyszerű építmény egy nagybirtokon terült el, ahol egy külön terület el volt szeparálva edzésre. Az elmúlt napokban minden szabad idejét ott töltötte, és most is oda tartott. Ám meglepettségére, már valaki volt ott. A anyja volt ott, aki már várta. A kemény agyagos földön ült lótuszülésben, és a katanáját tartotta az ölében. Mieko egy szó nélkül oda sétált hozzá, és leült vele szemben ugyan olyan lótuszülésbe. Mindketten becsukták a szemüket, és egy darabig együtt meditáltak. Ez megnyugtatta Mieko-t és már nem is izgult. Gyakran szoktak együtt meditálni, és ilyenkor mindig valahogy más körülöttük a levegő. Majd egyszerre nyitották ki a szemüket. Tökéletes volt az összhang köztük. Mieko fölkelt, és vele egy időben az anyja is. Az anyját Hisae-nak hívták. Mieko föl vette az egyik bokent, amit már korábban észre vett. Hisae letette a kardját, és felvette a másik bokent, majd egymásnak estek. A mozdulataik leírhatatlanul kecsesek, és elegánsak voltak. Ez nem egy harc volt, hanem egy páros bemutató (kata). A fegyverek a testük részeivé váltak, és minden mozdulatukból sugárzott az erő. Volt hogy megpördültek egymás körül, miközben a fegyvereik egymásnak feszültek. Ilyenkor egy pillanatra össze fonódott a hajuk, és a hajnali napsütésben fénylett akár a rubynt. Egymás feje mellett elszúrva az ellentétes oldalon, megpördülve a fegyvereik középen találkoztak. A bokenek egymáson elcsúsztak, és közelebb léptek egymáshoz. Az egész alatt egy arcizmuk sem rezdült, és még sokáig folytatták. Végül a bemutató végén, mind a ketten visszaültek lótuszülésbe, és folytatták a meditálást. Végig egy szót sem szóltak, és ez így ment órákon keresztül. Majdnem az összes Mieko által addig megtanult kata-t végig csinálták, de végül abba kellett hagyniuk, mert a vizsga nem várja meg Mieko-t. Meghajoltak egymásnak, majd mind a ketten mentek a dolgukra. Mieko az arcán mosollyal lépett be a vizsgáztatók asztala elé. Egy szemernyit sem izgult. Tudta, hogy sikerülni fog, és ezt az anyjának köszönhette. Így is lett. A vizsgát csaknem tökéletes eredménnyel végezte el. Immár genin lett, és a fejpánttal a homlokán boldogan ment el a barátaival megünnepelni az eredményüket. Miután haza ért hajnal környékén, a szülei és nagyszülei már tudták, hogy sikerült neki. Az apja csak annyit mondott neki, hogy ügyes volt, aztán ment is aludni. Dőlt belőle az alkoholszag. Mikor elment, akkor szabadult fel a légkör, és végre a többiek is gratuláltak neki. A nagy anyja egy övet adott neki ajándékba, amiről Mieko is tudta, hogy értékes családi ereklye. Nagy megtiszteltetés volt ez számára, hogy ilyen nagy értékű ajándékot kapott, ráadásul ilyen magas pozíciót betöltő személytől. Végül mindenki nyugovóra tért, de Mieko megint csak nem tudott aludni. Egész este az övet, és a fejpántot nézegette, közben a másnapi találkozó járt az eszében, amikor megismerkedik a csapattagjaival, és a mesterével.
Futás életre, halára (harmadik fejezet)
A baltás és társai, lassan de biztosan kezdték beérni a menekülő lányt, aki egyre lassult a vérveszteség miatt. A három üldözőnek nem volt más dolga, csak követni a vérnyomokat, ám hirtelen megszakadtak a nyomok. Hirtelen eltűntek, és nem találtak újabb nyomokat sem. A baltás mérgében bele vágta a fegyverét egy fába, ami hangos recsegéssel engedett a fegyver élének, és hasadt fel.
- Az a nyamvadt lány már megint egér utat nyert. -
- Valóban. Ha sokat pofázol, akkor tényleg elmenekül még a végén. – Szólal meg a fegyvertelen társuk.
- Óóóó, fogd be! Ha ennyire okos vagy, akkor keress nyomokat, ami alapján követhetnénk. – Fakadt ki a baltás, majd kirántotta, a fegyverét a fából, és fenyegetően lóbálta maga mellett.
- Mi van ha, a fákon ment tovább, hogy megtévesszen minket. – Szólt közbe a dárdás, mielőtt a másik kettő még egymásnak esett volna.
- Nah! Megszólalt az ész… Mire vársz még huzz és nézd meg! – Fakad ki a baltás, aki látszólag a vezérük.
A dárdás eltűnik, majd pár pillanat múlva vissza tér egy levéllel, amire jól láthatóan vér fojt. Egy másra néznek, és szó nélkül üldözik tovább a lányt, most már a fák tetején.
A lány a fákon fojtatta a menekülést, hátha ezzel kicsit összezavarja, az üldözőit. Az egyik ugrásnál, rosszul érkezik le, és megcsúszik, de szerencséjére hamar visszanyeri az egyensúlyát, és tovább ugrik. Minden egyes ugrásnál, nagyobb mennyiségű vér csöppen ki az ujjai közül, az oldalán tátongó sebből. Tovább ugrik, majd az egyik ág leszakad alatta, és tehetetlenül zuhan a föld felé. Leérkezéskor kificamítja a bokáját, amit fájdalmas felszisszenés jelez. Nincs vesztegetni való ideje, így gyorsan visszarántja a helyére a boka ízületét, és fut tovább ahogy csak bír. Nem súlyos a sérülés, és fájdalmat sem érez már nagyon. Minden kisebb sérülés fájdalmát elnyomja az oldalát ért sérülés. Egy találkozóra érkeztek ebbe az országba, egy az erdőben eldugott titkos helyszínre. Az egész utazás már, akkor gyanús lett, amikor a nagynénje (az anyja testvére) lemaradt, és később sem érkezett meg a helyszínre. Egy fa házikóban találkoztak volna a család üzleti partnereivel, valamint egy-két politikai résztvevővel, de csak ők voltak ott. Még vártak néhány órát, aztán indultak volna vissza, amikor egy robbanás rázta meg az épületet. A fél faház leomlott, és megjelent az a három alak. A lány először nem hitt a szemének, és talán még most sem hitte el, amit látott. Az összes család tagját lemészárolták. Kiváló harcosokból állt a család, de könnyedén végeztek velük a meglepetés támadásnak hála. Csak ő élte túl a támadást, de súlyos sebeket szerzett. Ha nem ér el időben az alaptáborig, ahol a kísérőket hagyták, elvérezhet. Már a földön folytatta az útját, amikor megbotlott valamiben. A lendülete hatására, egy fának zuhan. Az oldalár kötött törött katana mélyen bele vágott a combjába, de szerencséjére elkerülte a nagyobb ereket. Fájdalmas sikoly hagyja el a száját, majd meg könnyebbülve jön rá, hogy nem megtámadták, hanem törött fegyvere sebezte meg. Nagyobb szerencséje van, mint hitte, az újabba menekülési útvonalváltás, megzavarta az üldözőit, így viszonylag nagy egérútra tett szert. Mikor erre a tényre rájön, kicsit megpihen az egyik barlangban, amit futásközben szúrt ki. Egy pillanatra elvesztette az eszméletét majd hangos sikollyal ébred fel. Amíg eszméletlen volt újra végig kellett néznie családja halálát. Látta, ahogy a nővérét, és öccsét feldarabolja az a perverz állat, és újból látta porba hullani anyja és nagyanyja fejét. Nagybátya próbált rajtuk segíteni, ám hiába. Ő a robbanásban súlyosan megsebesült, így a három támadóval szemben esélyesem volt. A lányt lefogták, és ő következett volna, amikor sikerült egy pillanatra kiszabadulnia, és felkapni anyja fegyverét, de már nem volt ideje támadnia. A balta egyenesen az oldala felé tartott, és még a katana sem állta útját. A kard pengéje széttört, de emiatt nem sikerült keresztbe vágni a lányt. A fogva tartói az utolsó pillanatban félre ugrottak a balta elől, így sikerült elmenekülni. Miután újra végig kellett néznie ezt a borzalmat, már nem tudta álmodik-e vagy ez a valóság, csak azt tudta, hogy ki kell ebből az erdőből jutnia, és esztelen rohanásba kezdett.
Négy évvel korábban:
A Raikage hívatta a kis csapatot, amiben Mieko is volt. Mieko késett a találkozóról, és a mesterük jól leszidta, mert állandóan késik. Nem régiben kapott egy katanát az anyjától, és állandóan azzal gyakorolt. Most reggel is azzal végzett katákat, és emiatt késett el. Lihegve érkezett meg, a palotába, és mélyen meghajolt a mestere előtt. A vörös hajtenger eltakarta az egész arcát, ahogy előre hullott. Az ablakon besütő reggeli napfényben rubint fénnyel izzott a haja. A mestere, egy pillanatra elámult, a lányon, mivel ilyen vörös és különleges hajat még nem látott. Végül a lány bocsánat kérése zökkentette vissza.
- Elnézést Boda-senseia késésért. –
- Állandóan késel! Ebből már kezd megtelni a hócipőm. Azt hiszed annyira különleges vagy, hogy mindenhonnan elkéshetsz? –
A két ajtót vigyázó őr mérgesen pillantott a jouninra, aki rájött, hogy ezt nem kellett volna. Annak ellenére, hogy csak őr posztot töltöttek be, nem tűrhették, hogy valaki a főház tagját sértegesse, még ha jogosan is.
- Elnézést mester, csak gyakoroltam… –
- Jól van, most ezt még elnézem, de még egyszer ne forduljon elő. Megértetted? –
- Igen mester megértettem. – A lány végre fel egyenesedett, és kihúzta magát. A klán házai közt jó viszony van. Nincs szolgai alárendeltség sehol, így nincsenek is belső harcok. Klán majdnem összes tagja ismeri egymást, így az országban szinte mindenhol akadnak segítői, az összes klánbelinek. Ahogy beléptek az irodába, Mieko egy mosolyt eresztett meg az őrök felé, akik viszonozták, egy bólintás keretében is. Az ajtó lassan bezárult mögöttük, és felsorakoztak a Raikage előtt. A Raikage ledobta súlyzóit a földre, és oda hívta magához az egyik titkárt, majd végül megszólalt.
- Nos a küldetés egyszerű. Egy fontos személyt kell megvédeni a Vas országából. Holnap érkezik a mi országunkba, és másnap távozik. Az útján kell kísérnetek, egészen vissza a vas országába. Ott átveszi a védelmet, a helyi testőr csapata, de amíg itt tartózkodik, nektek kell gondoskodni a megfelelő védelemről. –
Mieko elgondolkodott egy pillanatra. Végül a mesterük mondta ki, amit ő gondolt.
- Akkor minden bizonnyal egy szamurájról van szó. -
- Úgy van. Egy szamuráj. Figyelmeztetlek titeket, hogy a modora ellenére is meg kell védenetek őt. Jó kapcsolatot ápolunk a Vas országával, és ha valami baja esne, annak beláthatatlan következményei lennének… - Mieko közbe vágott.
- Akkor mégis miért minket bízott meg a védelemmel? Nem egy chuunin csapatot kellett volna? –
A Raikage elhúzta a száját, majd kicsit előre hajolt ültében, és Miekonak szegezte a következő kijelentést.
- Bízok az Arashimák képességeiben, és ti vagytok jelen pillanatban az egyetlen mozgósítható csapat. –
Miekonak egyáltalán nem tetszett ez a kijelentés, amit egy vicsorítással jelzett is. Erre föl a Raikage elnevette magát, majd hátra dőlt és így folytatta.
- Mindannyitok képességeiben bízok, és ne feledjétek, egy jounin is lesz veletek. -
Ez Miekot egyáltalán nem nyugtatta meg. Ha valaki egy szamurájt akar elintézni, akkor minimum profi fejvadászokat küld rá. De hát nem tehet semmit. A Raikage kiosztotta a feladatot, és nekik teljesíteni kellett. Másnapig volt idejük eljutni a kikötőbe, így még haza mehetett aludni. Éjjel nappal őrködniük kell majd, így jobbnak látta, ha még alszik előtte egy nagyot. Hat óra múlva kellett indulniuk, szóval addig mindenki ment a dolgára. Mikor haza ért, kéretlenül is bele csöppent egy veszekedésbe. Az apja vitatkozott a Chinosa-val.
- Mi az hogy ki zártatok a tanácsból? –
- Még kérded? Iszákos vagy, és meggondolatlan. – Közölte vele Chinosa tárgyilagos hangnemben.
- De hát én következek utánad a tanácstagságban! –
- Nem felelsz meg a tanács elvárásainak. Végérvényesen kizártunk! Legfeljebb csak kritikus helyzetben lehetsz tanácstag! –
- Ezalatt mégis mit értsek? – Értetlenkedett Mieko apja, Hidehira.
- Mégis mit? Utánam most már a feleséged, utána pedig a nővére következik. Ha velük történne valami, csak akkor jöhetsz szóba te. –
Mieko apjában elpattant a húr, és már éppen a fegyveréért nyúlt, mikor észre vette a lányát. Meggondolta magát, és inkább elment a közeli kocsmába és részegre itta magát. Mieko csak pislogott nagyokat, majd oda ment a nagymamájához.
- Chinosa-obasama, kérlek, ne haragudj apámra. Néha elég hülye tud lenni, de azért én szeretem. Mégiscsak az apám. –
- Tudom. Csak valahogy nem tudok megbízni benne. A fejébe szállt az Arashima névvel járó gazdagság, és hatalom. Tudod az egész országban ismernek minket, és mindenhol vannak kapcsolataink, aminek köszönhetően, sok hatalmunk van. –
Közben megsimogatta Mieko fejét, majd távozott. Fontos ülésre ment, a tanács épületbe, ahol meg vitatják az ő utódlását, bár már elég lerendezett a dolog. Mieko is tette a dolgát, és összekészítette a felszerelését, meg készített magának némi élelmet az útra, hátha nem tudnak megállni sehol. Végül pár óra alvás után, még épphogy csak időben kiért a főkapuhoz, ahonnan elindultak a kikötővároshoz. Másnap hajnalban érkeztek meg, pont amikor a hajó is befutott, a szamurájjal. Mieko és a mesterük jól bírta, az alvás nélküli napot, de a másik két genin nem gondolkodott előre és nem aludt, amíg lehetett volna. Mivel a szamurájnak kissé sietős volt a dolga ezért nem is volt idejük lepihenni. Azonnal indultak tovább. Szerencsétlenségükre, az ország túlsó végébe kellett elkísérniük, és a tervezetnél hosszabbra nyúlt a kiruccanás. Még két napig maradt a védencük az országban, és eközben egyszer egy erdőben kellett letáborozniuk. A szamuráj modora iszonyatosan bosszantó, és pökhendi volt. Egyik éjjel, Mieko meg jegyezte mesterének, nem tetszését.
- És mi ezekkel, a kékvérű mitugrászokkal vagyunk jó viszonyban? –
- Nekem se van ínyemre, de azért viseld el. Az országnak nagy a hadereje, és jó fegyvereket kapunk tőlük. Mit gondolsz, a te katanád honnan van? –
- Hogy őszinte legyek, nem tudom. –
- Nézd csak a pengét, a tövében ott a Vas országának címere. –
- Akkor sem kedvelem ezt a pökhendi mitugrászt. Legszívesebben felpofoznám. –
Mieko balszerencséjére, a szamuráj ébren volt, és az egészet végig hallgatta. A hátuk mögül megszólaló hangra lettek figyelmesek. Mind a ketten hátra fordultak, és a szamuráj állt mögöttük, kivont katanával.
- Akkor itt van rá a lehetőséged kisasszony. Ha legyőzöl engem, kardvívásban egy szamurájt, akkor felpofozhatsz. Természetesen képtelen lennél rá, elvégre te csak egy kis nyamvadt shinobi vagy, oh bocsánat még az sem, csak genin. –
Mieko belement a dologba, és elfogadta a kihívást. Boda hevesen tiltakozott a dolog ellen, de nem tehetett semmit. Egy főházbeli Arashima nem utasíthat vissza kihívást. Legalábbis Mieko ezt a nézetet vallotta. A szamuráj így fojtatta.
- Azon a tisztáson párbajozunk. - mutatott a tábor melletti mezőre - A harc első vérig megy. –
A szamuráj elindult a tisztásra, és megállt Miekoval szemben. Harci alapállásba helyezkedett, és kivont kardját a feje mellé emelte, pengével Mieko felé. A kardot, aminek az éle kifelé nézett, mind két kezével fogta, és a bal lába volt elől, enyhén rogyasztva. Mieko ugyan ebben az alapállásban helyezkedett el, azzal a különbséggel, hogy csak egy kézzel fogta fegyverét, és a másik kezét, tenyérrel az ellenfele felé tartva maga elé nyújtotta. A szamuráj indult meg először. Lenézése miatt kihagyta az ilyenkor szokásos meghajlást, és egyből támadott. Gyorsan lány előtt termett, és oldalról indított egy vízszintes vágást. Nem packázott, egyből teljes erőbedobással harcolt. A lány a sokévnyi gyakorlásnak köszönhetően, időben reagált, és az oldalához emelte a kardját. Függőlegesen helyezte el a pengét, enyhén megdöntve. Azon felcsúszott a támadó penge, és a keresztvasban meg akadva, megállt. Mieko alig bírt talpon maradni, akkora erővel érkezett be a csapás. A szamuráj jó egy fejjel magasabb volt nála, és legalább harminc kilóval nehezebb is. A kardját a feje fölött átemelve, elterelte a csapást, és ezzel visszanyerve az egyensúlyát, támadásba lendült. Egy egyenes szúrással próbálkozott, amivel a szamuráj hasát célozta meg. Elől lévő lábával még előrébb lépett, és ezzel térdelő helyzetbe ereszkedve, adta meg a szúrás lendületét. A távolsággal nem volt probléma, ám a szamuráj gyors volt nagyon gyors. Kardjával elterelte a szúrásra indult pengét, majd egy félköríves mozdulattal egészen hátra csavarta a lány kezét. Azzal viszont nem számolt, hogy a lány fél kezes vívó technikát használ, és ennek köszönhetően a másik kezével hasba vágta az ellenfelét. Ez teljesen szabályos volt, így a szamuráj nem is tiltakozott. Hátra szökkent, és meglepetésére, a lány már előtte is volt. Még éppen időben emelte fel függőlegesen a kardját, hogy az újabb szúrást kivédje. A pengét keresztben maga előtt, vízszintesen emelte fel, ezzel térítette el a vágást. Ez egy kockázatos manőver volt, mert ha egy ezredmásodpercet is késik, akkor a lány kardja felszántja az arcát. Mieko hátra szökkent, és újabb rohamra indult. Most egy átlós vágással próbálkozott. Ezt a szamuráj könnyedén hárította, de egy pár másod percig egymásnak feszülve álltak.
- Egész jó vagy. Mi a neved? - Kérdezte a szamuráj.
- Arashima Mieko. Te is egész jó vagy. És a tied mi? –
- Haga Juzaburo. –
Mind a ketten hátra ugrottak, közben a kardjaik szikrákat vetettek. Egy pillanatra megálltak egymással szemben, és mind a ketten elmosolyodtak. Az elején ez egy becsületért menő harc volt, ám most már pusztán élvezetből vívtak. Aztán újból egymásnak ugrottak. A két genin is felébredt, és ámulattal figyelték a harcot. Először nem értették, mi folyik itt és Mieko segítségére akartak menni, de a jounin meg állította őket, és elmagyarázta, mi történt és miért megy a harc. Mind a hárman ámulattal figyelték a vívást. Mind a kettőjük mozdulataiból sugárzott az elegancia, és az erő. A következő pillanatban Mieko a levegőbe ugrott, és onnan szándékozott indítani egy magas csapást. Meg pördült a tengelye körül, és ezzel extra lendületet adva a fegyverének csapott volna le a szamurájra. Ám ő sem volt hülye. Nem lépett el a csapás elől, mert arra nem volt ideje, de maga fölé emelve a kardot védte ki a csapást, miközben fél térdre ereszkedett, ezzel csökkentve a beérkező erőt, majd egy mozdulattal maga mögé terelte a lányt, akit a lendület vitt tovább, és kettőt, hármat bukfencezett a nedves fűben. A bukfencekből egyből talpra érkezett, és reflexesen maga mögé emelte a kardját, függőlegesen. Ezzel meg akasztva egy vízszintes vágást. Egy pillanatra megálltak mind a ketten, majd a lány megpördült függőleges tengelye körül, a kardját ott tartva ahol volt, figyelve arra, hogy egy pillanatra se engedjen a nyomásnak. Maga mellett elvezetve a szamuráj kardját, tovább pördült, úgy hogy már csak fél kézzel fogta a fegyverét. A szabad kezét beakasztotta a szamuráj nyaka mögé, és egy lábsöpréssel a földre küldte az ellenfelét. Mikor a földön volt a szamuráj, már támadott volna a lány, de az utolsó pillanatban meg állt. Juzaburo nem értette a dolgot, és kérdőn nézett a lányra, aki tett egy lépést hátra.
- Vesztettem. – Majd a lány meg mutatta, a kezét, amit megvágott a szamuráj kardja.
- Az előző mozdulatsornál elszámoltam magam, és mikor elgáncsoltalak, meg tudtad vágni a kezem, még ha te nem is tudtál róla. –
A szamuráj felkelt a földről, és rituálisan eltette a kardját. Mieko ugyan ezt a rituális mozdulatsort követve eltette katanáját. Egy olyan dolog következett, amire nem számított. A szamuráj, mélyen meghajolt előtte, a tisztelet jeléül. Mieko is meghajolt. Most már mind a ketten máshogy tekintettek egymásra. A szamuráj innentől, egyáltalán nem beszélt velük lekezelően, és tisztelettel bánt velük. Mieko hasonlóképpen viselkedett. Soha többé nem nevezte a Vas országiakat kékvérűnek. A küldetés hátra lévő része is teljes nyugalommal telt. Nem támadták meg őket, habár állítólag többen is láttak akkor este rossz arcú alakokat. Minden esetre, mikor visszakísérték a kikötőbe a szamurájt, akire ott már vártak a vas országi testőrök, az így búcsúzott el.
- Nagyon örültem a találkozásnak Arashima Mieko. Ha bármikor a Vas országában járnál, az én családom örömmel vendégül lát téged, és segítünk, ha kell. –
- Én is nagyon örültem, annak hogy találkozhattam veled Haga Juzaburo. Az Arashima klán védelmét élvezed, amikor ebbe az országba látogatsz. –
Mind ketten meghajoltak egymásnak. A szamuráj gond nélkül visszatért az országába, és Mieko-ék is minden bonyodalom nélkül haza értek. Otthon az egészről beszámolt a családnak, és az egész klánnak. A klán örömmel fogadta a hírt, hogy egy újabb szövetségesre tettek szert, és ráadásul a Vas országában. Minden szövetségben a legnagyobb összekötő erő, a kölcsönös tisztelet. És ezzel Mieko is tisztában volt.
Két évvel később, sor került a chuunin vizsgára. A vizsga első felében elméleti teszt volt. Mieko csak ült a padban, és fogta a fejét. A kérdések, meg haladták egy genin tudását. Ezekre, senki sem tudta a választ, ám egyszer csak hangos körmölésre lett figyelmes. Egy a terem túlsó végében ülő diák vadul írta a válaszokat, és ugyan így a másik végében is egy. Ebben a pillanatba, Mieko rájött, hogy ezen a teszten, nem a tudás a fontos, hanem az információ megszerzése. Apró galacsinokkal jelzet, két távolabbi társának, hogy figyeljenek rá egy pillanatra. Óvatosan, kézjelekkel, a társai tudtára adta, hogy információlopásról van szó a vizsgán, és hogy arról a kettőről kell le lesniük a válaszokat. Sok emberrel együtt működve, akiket már régebbről ismertek, sikerült ki kémkedniük a válaszokat, és így sokan átjutottak, a következő részre. Egy túlélési, és tájékozódási feladatról volt szó. A falut körül vevő, hegyekből kellett eljutniuk, két nap alatt, egy erdő közepén fel állított táborig. Az útjukat csapdák nehezítették, mindenféle megidézett lényekkel. Végül kimerülten, és fáradtan eljutottak, mind a hárman a táborig. A vizsga elején húszan indultak, és a harci körre, maradtak összesen tízen. Itt már nem csapatokban voltak. Mindenki, mindenki ellen harcolt, és sorsolás alapján dőlt el. A tovább jutó öt emberből lehetett chuunin, ha a kiértékelésük is megfelelő volt. Mieko, egy állathasználóval találta szemben magát. Ahogy azt illett, meghajolt, és harcállásba helyezkedett. A következő pillanatban, már egymásnak is ugrottak.
Futás életre, halálra (negyedik fejezet)
Mieko már látta az erdő végét, és tudta, hogy nem sokára vége a rém álomnak, ám még el kellett jutnia a határ túl oldalára. Az üldözői közül a fegyvertelen beérte. Pont mikor kiért a tisztásra, egy éles fájdalom nyilallt a hátába. Négy keskeny ám elég mély vágás hasadt fel a hátán, ahogy a támadója keze végig simította a lány hátát. A támadója el esett, egy gyökérben. A lány száját hangos fájdalom teli sikoly hagyta el, és görcsösen csuklott össze a fájdalom hatására. De tudta, ha itt marad, meghal. A lábával előre rúgva magát, először kúszva, haladt, majd erőt vett magán és futásnak eredt, miközben többször is elesett, az eső áztatta sáros mezőn. Egy villám csapott be a lány háta mögé, óriási szerencséjére. Őt előre dobta lökés hullám, a támadóját, pedig halálra égette. Hosszan bukdácsolt a mezőn, felszántva annak földjét. A lány szerencséjére, a támadója nem tudta, hogy viharban nem érdemes alkalmazni, a Genkeishitsut, mert a mágnesesség vonzza a villámokat. A lány nagy nehezen feltápászkodott, és könnyeivel küszködve tovább futott az életéért. Egy dárda csapódott be mellette a földbe, amit felkapott, ám a kimerültségtől, már nem tudta eldobni, csak cipelte magával, de egy idő után elhagyta. Kimerült volt, de a hálál félelem, még hajtotta, és nem lassított a tempón, annak ellenére, hogy rohamosan fogyott az éltető vére.
- Hogy a francba van ebben a nyomorultban még ennyi erő? – Tette fel magának a kérdést, a baltás loholás közben.
Újra erdő következett, ami már tulajdonképpen a határ volt. Futás közben nyöszörgésre lett figyelmes Mieko. Egy pillanatra megtorpant, és elindult a hang irányába. Sietnie kellett. A hangismerős volt, ezért meg kellett néznie, ki vagy mi az. Egy fa odvában talált rá a nagynénjére, Seiko-ra. Miután a támadók út közben elkapták, megcsonkították, és magára hagyták meghalni az erdőben. Elszámították magukat, mert még élt, és bevonszolta magát egy faodúba, hogy biztonságban legyen. Seiko-val csúnyán elbántak. Mély seb tátongott a hátán, és hiányzott az egyik keze és lába. Kész csoda hogy eddig túl élte, és még eszméleténél is volt. Mieko segített neki fel kelni, és amilyen gyorsan csak tudtak haladtak tovább. Az üldözők lemaradtak, a halott társuk miatt, de már közel jártak. Újabb tisztás következett, aminek a túl oldalán ott volt a tábor. Már tudták, hogy megmenekültek, de még nem voltak teljes biztonságban. Mieko lábát vette célba a dárda, ami egyenesen keresztül fúródott a combján, elkerülve a csontot. Fájdalmas sikollyal rogyott össze, amire a táborbeliek felfigyeltek, mg a vihar zajában is. Legalább tízen kifutottak a sátrakból, éppen időben. Mieko kétségbe esetten kúszott feléjük vonszolva magával Seiko-t amikor meglátták. Egyből odarohantak hozzájuk. Mieko meg könnyebbülten fordult a hátára, hogy könnyebben levegőhöz jusson, és ekkor egy villám csapott le a közelben. A tőlük pár méternyire állt a két támadó, és fényvillanásban, tisztán kivehető volt az arcuk. Az apja volt az egyik. A másikat nem ismerte, de az egyik határozottan az apja volt. Mieko-ban tudatosult, hogy ezt az egész rémálmot, az apja okozta. Az oldalát fogta, és keservesen sírt, amíg el nem vesztette az eszméletét. Állítólag még eszméletlenül is sírt. Amikor oda értek hozzá, már ájult volt, és szinte félholt. Hárman az apja, és társa nyomába eredtek, és sikerült elfogniuk az ismeretlent, aki mint kiderült, az apja testvére volt. Két nap múlva értek vissza Kumogakuréba, ahol mai napig raboskodik Mieko nagybátyja. Az apját nem sikerült elkapni, aki a mai napig szabadlábon van. Mieko-t az utolsó pillanatba sikerült vissza hozni a halál torkából, de még három napig eszméletlen volt. Eközben a tanács úgy döntött, hogy Seiko veszi át a helyét a megboldogult Chinosa-samának. Hidehira-t természetesen kitagadták a családból, és tetszetős jutalmat tűztek ki a fejére.
Két évvel később:
Ez az időszak Mieko számára, a felépülés, időszaka volt. Sokáig tartott amíg felépült a súlyos depresszióból, de ezalatt az idő alatt sem volt rest, és edzett, mint akinek ezen múlt az élete. Még mindig rémálmok kínozzák, esténként. Ez alatt a két év alatt, még nem tudott normálisan aludni. Rá jött, csak akkor fogja tudni magát túl tenni, az egészen, ha saját kezűleg végez tulajdon apjával. Részben ez segített neki túl jutnia a depresszión, és felépülnie. Egy mély heg továbbra is emlékezteti az eseményekre, mégpedig az apja baltája okozta vágás az oldalán. A többi seb, majdhogynem nyomtalanul eltűnt, a tehetséges orvosoknak hála, akiket a klán felfogadott Mieko, és Seiko kezelésére. Bár a vágás olyan mély, és széles volt, hogy abba Mieko is majdnem bele halt a kórházban, így az orvosok sem tudták tökéletesen begyógyítani. Mieko el is vesztette az egyik veséjét. Szerencséjére, a hátán keresztül vágott izmokat sikerült rendbe hozni, szinte nyomtalanul. Ma már csak négy vékony csík emlékeztet a sebesülésére. A felépülése után, úgy döntött, hogy az apja nyomába ered, és végez vele saját kezűleg, kerüljön, amibe kerül. Első útja a Vas országába vezetett, ahol szívességet kért Haga Juzaburo-tól. A szamuráj, késéggel teljesítette a bosszúszomjas lány kérését, és helyre állították az édes anyja kardját. Mikor visszakapta a katanát, meg kérte a szamurájt, hogy segítsen neki tökéletesíteni a kardvívó tudását, de a szamuráj csak annyit mondott, hogy ő már nem tud mit tanítani neki. Végül Mieko visszatért Kumogakurába, és onnan folytatja hajtóvadászatát. Mivel nem igazán tud aludni, ezért az utóbbi időben rászokott a cigire. És sok méregtelenítő teát fogyaszt, hiányos veséje miatt.
Arashima Mieko- Specializálódás : Nem sok
Tartózkodási hely : Ahol megtalálsz
Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 180
Re: Arashima Mieko
Arashima Mieko Csüt. Május 26 2011, 21:36
Genkeishitsu (Plazma) Kekkei Genkai:
Ez egy vérvonal képesség, aminek jelenleg nem ismert egy használója sem. De, valójában az Arashima klán fejlesztette ki, titokban. Erre a képességre azok tehetnek szert, akik Raiton és Katon eleműek. Minden képesség anyag költséggel jár, mivel valamiből létre kell hozni a plazmát. Kicsit bővebben a plazmáról, hogy érthetőbb legyen a képesség mibenléte:
A plazma tulajdonképpen az anyag negyedik halmazállapota. Ebben az állapotban, az atomok az ultra magas hőmérsékletnek köszönhetően szétbomlanak elektronokra, és atommagokra. Ilyenkor az atommagokat ionoknak nevezzük. Az elektronok teljesen elszakadnak az atommagoktól, így a plazma elektromosan vezetővé válik. Emiatt is a plazma, mágneses térrel irányítható. Ahhoz, hogy bármit is plazmává alakítsunk, először is több mint 9764C°-ra kell hevítenünk. Ezzel az ultra magas hőmérséklettel gyakorlatilag bármit plazmává tudunk alakítani. A plazma halmazállapotú anyag gyorsan elveszti azt az energiát, amit az átalakításkor belefektettünk. Nagy mennyiségű fény és hő energiát ad le nagyon rövid idő alatt. A plazmának a mozgási energiája is nagy az atommagoktól elszakadt elektronoknak köszönhetően.
A Kekkei Genkai-nak van egy nagy hátránya. Mivel mágnesességgel irányítjuk a plazmát, ezért egy erős Raiton használó meg zavarhatja a technikáinkat.
Hinotama (Gömbvillám)
Lényegében, ez egy kicsi plazma gömb, amit el lehet dobni. Kisebb sérüléseket okoz. Ez a technika nem igényel különösen sok anyagot. A környező levegőből táplálkozik. Kézjel nem kell hozzá.
Szint: D
Hikari hassha (Fény lövedék)
Ez a technika, egy rövid plazma sugarat lő ki nagy sebességgel. Ez már több anyagot követel, mint az előző technika. Ehhez tetszőleges, szilárd anyagból, minimum félmaroknyi kell. A technika első lépcsőfoka ként létre kell hozni az anyagból a plazmát, és a második lépésben kilőni azt. Viszonylag komoly sérüléseket okoz.
Szint: C
Shapu yubi (Éles ujjak)
Felmarkolunk, félmaroknyi szilárd anyagot, és azt plazmává alakítva az ujjaink végéhez irányítjuk. Az ujjak végén parányi plazma gömböcskék keletkeznek, amik szinte minden anyagot át tudnak vágni. Pár másodpercig maradnak meg a pengék.
Szint: C
Hogo (Védelem)
Megalkotjuk a Ló kézjelet, majd azt imitálva, mintha húznánk valamit, felrántjuk a kezünket, vállmagasságba, és kitartjuk magunk elé. Ekkor az előttünk lévő talajból, átalakul egy jókora darab plazmává, és ebből fal keletkezik előttünk. Ez a fal csak pár másodpercig marad meg, és csak egy irányból véd minket. Bármit, ami hozzá ér azonnal elpárologtat. Csak az erős Raiton jutsuk képesek áthatolni rajta.
Szint: C
Shougekiha (Lökéshullám)
Lényegében ezzel a mozgásunkat tudjuk gyorsítani. Abban az irányban amerre mozgunk, legyen ez ugrás, vagy bármi, ami egész testes elmozdulást jelent. Külön a végtagjaink mozgását nem tudjuk befolyásolni, csak meglökni magunkat az egyik irányban. Ilyenkor a mozgás iránnyal ellentétesen indítunk el egy plazma hullámot, ami nem okoz kárt semmiben, mert hamar eloszlik, de a mozgási energiáját átadja nekünk, így ellök minket. Ezzel akár támadásokat is elkerülhetünk. Nem igényel túl sok anyagot lényegében a levegőből, állítja elő a plazmát. A madár kézjel szükséges hozzá.
Szint: C
Genkeishitsudan (Plazma lövedék)
A jutsuhoz, meg kell alkotnunk a Tigris kézpecsétet. A kezünket úgy kell hagyni, és a nyújtott ujjainkkal a célpontra mutatni. Ezután viszonylag gyorsan nagy mennyiségű plazma gyűlik az ujjunk végéhez, amit a levegőből nyerünk. Ez a plazma egy apró golyóvá sűrűsödig össze, ami vakítóan fényes. Ezt az apró lövedéket kell kilőni a célpontra. A lövedék iszonyatos sebséggel hagyja el az ujjunk végét, és puskagolyó módjára sebez.
Szint: C
Hakai (Rombolás)
Meg alkotjuk a Kutya - Kos kézjeleket, és utána felmarkolunk egy jókora adag szilárd anyagot. Amennyi csak elfér az egyik markunkban. Ezután azt plazmává alakítjuk, és nyújtott kézzel, tenyérrel a célpont felé kilőjük. Egy hatalmas plazma sugár indul meg célpontunk felé, ami nagy pusztítást végez.
Szint: B
Pakku wa mita (Fűrész korong)
Ehhez a technikához először is meg kell alkotnunk a Tigris - Madár kézjeleket. Ezután kitartjuk a kezünket oldalra és a földből, spirális alakban, plazma kezd gyűlni a tenyerünk fölött pár centiméterrel. A plazma, lassan egy tányér méretű lapos korong formáját veszi fel, és nagyjából ugyan ennyi mennyiségű szilárd anyagot is használunk fel hozzá. Ez után ezt a korongot, el tudjuk hajítani a célpont felé. A legtöbb szilárd anyagot képes elvágni. Igencsak súlyos sérüléseket lehet vele okozni. A korong repülése nem irányítható.
Szint: B
Shōkyaku-ro no iki (Hamvasztó lehelet)
A Kutya - Kígyó – Sárkány kézjelek meg alkotása után, tele kell szívni a tüdőnket. Miután ezt megtettük, a beszívott levegő azonnal plazmává alakul. A plazmát a célpontra kell fújni. Mivel a plazma közel 10000C°-os ezért az gyakorlatilag bármit elpárologtat azonnal. Természetesen ez a technika is zavarható mágneses energiával.
Szint: B
Bakuhatsu (Robbanás)
A kezünket a talajra nyomjuk a Sárkány – Ökör és Madár kézjelek megalkotása után. A talajból hatalmas darabot plazmává alakít, amely nagy sebességgel kitágul körülöttünk. Ez nagyjából 8 méter átmérőjű körben elpárologtat mindent, a használón kívül.
Szint: A
Chōshinsei (Szupernóva)
Meg kell alkotnunk a Sárkány - Kutya - Sárkány - Ökör kézjeleket, és utána egy nagyot csapni a talajra. Az előttünk lévő talajból hatalmas mennyiség átalakul plazmává, ami a kezünkhöz szivárog kicsi szálakban. A tenyerünkben a nagy mennyiségű plazma, egy egészen kicsi pontba sűrűsödik össze, és vakítóan fényes lesz. Ez eltart egy darabig, majd ezt az apró gömböt, lehet kilőni a célpontra. Amikor ez a gömb becsapódik, akkor hatalmas robbanás keletkezik, ami egy kisebb falut is könnyedén eltöröl a térképről.
Szint: S
Ez egy vérvonal képesség, aminek jelenleg nem ismert egy használója sem. De, valójában az Arashima klán fejlesztette ki, titokban. Erre a képességre azok tehetnek szert, akik Raiton és Katon eleműek. Minden képesség anyag költséggel jár, mivel valamiből létre kell hozni a plazmát. Kicsit bővebben a plazmáról, hogy érthetőbb legyen a képesség mibenléte:
A plazma tulajdonképpen az anyag negyedik halmazállapota. Ebben az állapotban, az atomok az ultra magas hőmérsékletnek köszönhetően szétbomlanak elektronokra, és atommagokra. Ilyenkor az atommagokat ionoknak nevezzük. Az elektronok teljesen elszakadnak az atommagoktól, így a plazma elektromosan vezetővé válik. Emiatt is a plazma, mágneses térrel irányítható. Ahhoz, hogy bármit is plazmává alakítsunk, először is több mint 9764C°-ra kell hevítenünk. Ezzel az ultra magas hőmérséklettel gyakorlatilag bármit plazmává tudunk alakítani. A plazma halmazállapotú anyag gyorsan elveszti azt az energiát, amit az átalakításkor belefektettünk. Nagy mennyiségű fény és hő energiát ad le nagyon rövid idő alatt. A plazmának a mozgási energiája is nagy az atommagoktól elszakadt elektronoknak köszönhetően.
A Kekkei Genkai-nak van egy nagy hátránya. Mivel mágnesességgel irányítjuk a plazmát, ezért egy erős Raiton használó meg zavarhatja a technikáinkat.
Hinotama (Gömbvillám)
Lényegében, ez egy kicsi plazma gömb, amit el lehet dobni. Kisebb sérüléseket okoz. Ez a technika nem igényel különösen sok anyagot. A környező levegőből táplálkozik. Kézjel nem kell hozzá.
Szint: D
Hikari hassha (Fény lövedék)
Ez a technika, egy rövid plazma sugarat lő ki nagy sebességgel. Ez már több anyagot követel, mint az előző technika. Ehhez tetszőleges, szilárd anyagból, minimum félmaroknyi kell. A technika első lépcsőfoka ként létre kell hozni az anyagból a plazmát, és a második lépésben kilőni azt. Viszonylag komoly sérüléseket okoz.
Szint: C
Shapu yubi (Éles ujjak)
Felmarkolunk, félmaroknyi szilárd anyagot, és azt plazmává alakítva az ujjaink végéhez irányítjuk. Az ujjak végén parányi plazma gömböcskék keletkeznek, amik szinte minden anyagot át tudnak vágni. Pár másodpercig maradnak meg a pengék.
Szint: C
Hogo (Védelem)
Megalkotjuk a Ló kézjelet, majd azt imitálva, mintha húznánk valamit, felrántjuk a kezünket, vállmagasságba, és kitartjuk magunk elé. Ekkor az előttünk lévő talajból, átalakul egy jókora darab plazmává, és ebből fal keletkezik előttünk. Ez a fal csak pár másodpercig marad meg, és csak egy irányból véd minket. Bármit, ami hozzá ér azonnal elpárologtat. Csak az erős Raiton jutsuk képesek áthatolni rajta.
Szint: C
Shougekiha (Lökéshullám)
Lényegében ezzel a mozgásunkat tudjuk gyorsítani. Abban az irányban amerre mozgunk, legyen ez ugrás, vagy bármi, ami egész testes elmozdulást jelent. Külön a végtagjaink mozgását nem tudjuk befolyásolni, csak meglökni magunkat az egyik irányban. Ilyenkor a mozgás iránnyal ellentétesen indítunk el egy plazma hullámot, ami nem okoz kárt semmiben, mert hamar eloszlik, de a mozgási energiáját átadja nekünk, így ellök minket. Ezzel akár támadásokat is elkerülhetünk. Nem igényel túl sok anyagot lényegében a levegőből, állítja elő a plazmát. A madár kézjel szükséges hozzá.
Szint: C
Genkeishitsudan (Plazma lövedék)
A jutsuhoz, meg kell alkotnunk a Tigris kézpecsétet. A kezünket úgy kell hagyni, és a nyújtott ujjainkkal a célpontra mutatni. Ezután viszonylag gyorsan nagy mennyiségű plazma gyűlik az ujjunk végéhez, amit a levegőből nyerünk. Ez a plazma egy apró golyóvá sűrűsödig össze, ami vakítóan fényes. Ezt az apró lövedéket kell kilőni a célpontra. A lövedék iszonyatos sebséggel hagyja el az ujjunk végét, és puskagolyó módjára sebez.
Szint: C
Hakai (Rombolás)
Meg alkotjuk a Kutya - Kos kézjeleket, és utána felmarkolunk egy jókora adag szilárd anyagot. Amennyi csak elfér az egyik markunkban. Ezután azt plazmává alakítjuk, és nyújtott kézzel, tenyérrel a célpont felé kilőjük. Egy hatalmas plazma sugár indul meg célpontunk felé, ami nagy pusztítást végez.
Szint: B
Pakku wa mita (Fűrész korong)
Ehhez a technikához először is meg kell alkotnunk a Tigris - Madár kézjeleket. Ezután kitartjuk a kezünket oldalra és a földből, spirális alakban, plazma kezd gyűlni a tenyerünk fölött pár centiméterrel. A plazma, lassan egy tányér méretű lapos korong formáját veszi fel, és nagyjából ugyan ennyi mennyiségű szilárd anyagot is használunk fel hozzá. Ez után ezt a korongot, el tudjuk hajítani a célpont felé. A legtöbb szilárd anyagot képes elvágni. Igencsak súlyos sérüléseket lehet vele okozni. A korong repülése nem irányítható.
Szint: B
Shōkyaku-ro no iki (Hamvasztó lehelet)
A Kutya - Kígyó – Sárkány kézjelek meg alkotása után, tele kell szívni a tüdőnket. Miután ezt megtettük, a beszívott levegő azonnal plazmává alakul. A plazmát a célpontra kell fújni. Mivel a plazma közel 10000C°-os ezért az gyakorlatilag bármit elpárologtat azonnal. Természetesen ez a technika is zavarható mágneses energiával.
Szint: B
Bakuhatsu (Robbanás)
A kezünket a talajra nyomjuk a Sárkány – Ökör és Madár kézjelek megalkotása után. A talajból hatalmas darabot plazmává alakít, amely nagy sebességgel kitágul körülöttünk. Ez nagyjából 8 méter átmérőjű körben elpárologtat mindent, a használón kívül.
Szint: A
Chōshinsei (Szupernóva)
Meg kell alkotnunk a Sárkány - Kutya - Sárkány - Ökör kézjeleket, és utána egy nagyot csapni a talajra. Az előttünk lévő talajból hatalmas mennyiség átalakul plazmává, ami a kezünkhöz szivárog kicsi szálakban. A tenyerünkben a nagy mennyiségű plazma, egy egészen kicsi pontba sűrűsödik össze, és vakítóan fényes lesz. Ez eltart egy darabig, majd ezt az apró gömböt, lehet kilőni a célpontra. Amikor ez a gömb becsapódik, akkor hatalmas robbanás keletkezik, ami egy kisebb falut is könnyedén eltöröl a térképről.
Szint: S
Arashima Mieko- Specializálódás : Nem sok
Tartózkodási hely : Ahol megtalálsz
Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 180
Re: Arashima Mieko
Konan1 Szomb. Május 28 2011, 23:01
Az előtörténeted vitatás alatt. Egy kis türelmet kérek tőled és amint lesz eredmény írok neked ^^
- ÜDv Konan
- ÜDv Konan
Konan1- Inaktív
Re: Arashima Mieko
Konan1 Hétf. Jún. 06 2011, 12:32
Szia. Lezárult a procedúra. Nem akarom az eredményt elhúzni hosszú szöveggel. A Ninja Tanács sajnos nem tudta elfogadni a Kekkei Genkai kérelmedet. A kidolgozás szép és tetszetős, azonban ez csak az egyik fele annak, hogy megkaphasd a KG-t. A másik fele a játéktudás, melyet bizonyítani kell ezen az oldalon. Természetesen fenntarthatod az igényedet a Kg-re úgy hogy később ébred fel, később amikor majd jobban megismerjük a játékodat. Így sajnos egyenlőre a dolog bukott, de ha gondolod kaphatsz egy olyan jutalmat a szép előtörténetedét mint Ren Kaima. Ha így is megfelelő neked, akkor kiosztok neked mindent. 
Üdv Konan
Üdv Konan
Konan1- Inaktív
Re: Arashima Mieko
Arashima Mieko Szer. Jún. 08 2011, 00:55
Szia.
Kicsit problematikus lesz így játszani a karakterrel, de valahogy megoldom. Van is egy ötletem hogyan. Mindenesetre, addig amíg nem kapok engedélyt rá, KG nélküli lesz a karakter, és ha bizonyítottam megkapom. Ezt vettem ki a mondandódból, és ez nekem így meg is felel. Köszönöm, hogy elfogadtátok a karakterem és örülök, hogy tetszett mind az előtörténet, mind a KG. A játékban is megpróbálom tartani a színvonalat.
Köszönettel: Mieko
Kicsit problematikus lesz így játszani a karakterrel, de valahogy megoldom. Van is egy ötletem hogyan. Mindenesetre, addig amíg nem kapok engedélyt rá, KG nélküli lesz a karakter, és ha bizonyítottam megkapom. Ezt vettem ki a mondandódból, és ez nekem így meg is felel. Köszönöm, hogy elfogadtátok a karakterem és örülök, hogy tetszett mind az előtörténet, mind a KG. A játékban is megpróbálom tartani a színvonalat.
Köszönettel: Mieko
Arashima Mieko- Specializálódás : Nem sok
Tartózkodási hely : Ahol megtalálsz
Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 180
Re: Arashima Mieko
Konan1 Szer. Jún. 08 2011, 20:15
Rendben, akkor elfogadom az előtörténetedet.
Kezdő chakraszinted: 160
Kezdő pénzösszeg: 2900 Ryou
Valamint választhatsz magadnak 2 db olyan Jutsut ami nem elemi, tehát Sima Ninjutsu, vagy Taijutsu.
Kellemes időtöltést az oldalon. Üdv Konan ^^
Kezdő chakraszinted: 160
Kezdő pénzösszeg: 2900 Ryou
Valamint választhatsz magadnak 2 db olyan Jutsut ami nem elemi, tehát Sima Ninjutsu, vagy Taijutsu.
Kellemes időtöltést az oldalon. Üdv Konan ^^
Konan1- Inaktív
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.