Akki Kamihira

Név: Akki Kamihira

Ország: A Szél országa

Rang: Genin

Kor: 14

Nem: Férfi

Elem: Szél / Fuuton

Felszerelések: 5 db kunai, 5 db Shuriken, 1 db Fumma Shuriken, 10 méter hosszúságú Dróthuzal, 1 Shirasaya-Katana.

Kinézet: 150 cm magas, 48 kiló. Haja fél hosszú és fekete színű, szeme gesztenye barna. Jobb kezének a vállán vörös színű sárkány tetoválás van. Felső ujjatlan ruházata cipzáros és nyakánál kapucniban végződik, színe sötét barna majdhogy nem fekete színbe vág át és a hosszú, láb fejénél végződő, lent bőbb szárú nadrágja is ugyan ilyen színű. Ujjatlan pólója felett egy kabátot visel ami térde alatt egy kicsivel végződik és alkarja közepéig tart. Kezein ujjatlan fekete kesztyűt visel. Fejpántját a derekára erősítve hordja. Katanája a derkához van erősítve, úgy hogy hátul helyezkedjen el.

Jellem: Barátságos azonban a túlzott beszédet kerüli. Bizalmát elnyerni nem egy egyszerű feladat. Kerüli a feltűnést és a visszahúzódó természet udvarias jellemet takar. Azért képzi magát, hogy faluja és a számára fontos személyeket képes legyen megvédeni és e-ként is viselkedik.

Előtörténet:

A Szél lágyan és szárítóan lengedezett, a nap ereje tejében ontotta sugarát az alatta elterülő tájra. Az egyik házból gyermek sírás neszei szűrődtek ki. Ez az esemény fontos volt a házas pár életében, de rajtuk kívül egy teremtett lélek sem volt jelen. A fiú éjfekete hajjal és gesztenye barna szemekkel született, heves sírással adta tudtukra életre valóságát és hirtelen feltörő kacajjal örvendeztette meg szüleit amint megpillantott őket és ők boldog mosollyal viszonozták. A ház amelyben világra jött a Szél országának Sungakure falujában, a központól távoli helyen helyezkedett el. Itt és ilyen körülmények között látta meg a napvilágot a később Akki Kamihira nevet viselő gyermek. Szülei vigyázó tekintette és szerető szavai kísérték apróbb cselekedeteit ahogy egyre jobban cseperedett.

A szél lágyan lengette a napsütésben a frissen mosott ruha darabogat, amik a tágas kertben felállított szárító kötélre voltak felhelyezve. Egy sötét, hosszú hajó nő, szellős ruházatban rögzített a kötélhez egy pólót. Nem messze tőle egy világos barna hajú, közép korú férfi hasogatja a fát. Jobb vállán egy vörös szimbólum kerül a szem elé, szemöldökénél egy vágás található, arcát egy kisebb kecske szakáll ékesíti. A fiatal fiúcska szalad oda a nőhöz és egyik kezével lágyan megrángatja a szoknyára emlékeztető fehér ruhadarabját.
- Ana! Micor játcunk? - beszéde némi képen érthetetlen habár az anyai fül számára pontosan érthető. A nő kis mosollyal leguggol hozzá kezét a fejére helyezi egy kis mollyal az arcán.
- Amint végeztem a teregetéssel. Ha sietős akkor segíts egy kicsit, így hamarabb végzek. - feleli lágy hangon és rámutat a mellette lévő kosárra amibe a ruhák helyezkednek el.
- Megkérhetlek, hogy add a kezembe egyet? - hangja angyalian hat és a kis fiú azonnal a kosár mellé áll és a tőle elvárható ütemben próbálja minél magasabbra emelni a holmikat. Közben a férfi felegyenesedik és boldog mosollyal az arcán figyeli anya és fia között lezajló jelentett.
- Katsumi, te mindég tudod mit kell mondani és a férfiak máris körülötted zsongnak és figyelek kívánságod. - feleli a nőnek lágyabb hangon és kisebb kacajjal egybekötve.
- Igen Heiji, de ezt neked kell a legjobban tudnod. - válaszolj rá, egy huncut kacsintással fűszerezve. A férfi kissé elpirul majd kezét nadrágjába törölve elindul feleségének és fiának segíteni aminek következménye az lett, hogy mindenki piszkosan szaladgált körbe körbe és végül a ruhák a földön kötöttek ki. Erről a pillanatról egy képet is készítettek ami bekereteztettek és a házukban, az ebédlő helység falán, jól észrevehető helyre függesztették.

- Figyelj Akki, most anyával el kell mennyünk egy kis időre. Addig is vigyázz a házra. Nem hívtunk senkit , hiszen már 6 éves múltál tudsz vigyázni magadra. Ha mégis kellene valami nyugodtan meny át a szomszédhoz. - mondja Heiji a fiúnak, miközben még az ágyában fekszik és a szavakat alig érti, alig tért vissza az álom világból. Szemeit megtörli és szülei bukkannak fel, olyan ruházatban amilyenben még nem látta őket ezidáig. Arcára az értetlenség és a meglepettség jelei jelennek meg majd kis idő elteltével halk értetemmel válaszol apjának. Szülei észre vettek zavarodottságát, de nem akarták szaporítani a szót és jobban megrémiszteni gyermeküket. Heiji lágyan megsimítja Akki arcát majd helyett adva Katsuminak pár lépéssel távolabb áll. Katsumi lágyan lehajolva egy meleg csókot nyom homlokára és könnycseppek jelenek meg szemében, amit Kamihira nem láthatott. Gyorsan feláll és hátat fordítva fiának indul el az ajtó fele. Léptei szomorúan hatnak a fából készült padlón. Férje szorosan a nyomában kezét bátorítólag a vállára helyezi majd halkan becsukja az ajtót. Pár kisebb neszt jelzi, ahogy leérnek a földszintre majd elhagyják a házat. Ezután már csak az éjszaka zörejei járják be a fiú szobáját. Kamihira az ablak felé fordul, tekintetét a kinti sötétségbe mereszti.
" Hova mehetnek, ilyen kései órán? Nem láttam még őket ebben a ruhában. Apa hangja kicsit remegett sosem hallottam még ilyenek. Meg akartam kérdezni, merre mennek, de úgy sem árulták volna el. " elmélkedik magában miközben szemei a fogyó hold gyűrűjét nézegeti és nyomja vissza az álmába. Reggel korán kiveti magából az ágy azonban nem kell ki a meleget nyújtó takaró alól, hanem csak felül és a napot nézni ami halovány vörös színben egyre feljebb kúszik a házak teteje fölött. Nagy nyújtózkodást követően lelöki magáról a takarót és papucsába helyezi lábát. Amint kikelt leigazítja ágyneműjét, pont úgy ahogy edés anyja tanította neki. Komor léptekkel indul el a fürdő szoba felé. Szemei és az alattuk lévő karimák jelzik, hogy az előző éjszaka nem a legjobban telt számára. A furdőhöz érve megmossa arcát, fogát és lecseréli ruházatát. Dolga végeztével felfrissült és vidámabb hangulatban szaladt át a konyhába és készítette el magának reggelijét és a hozzá tartozó pohár tejet amint saját édes szájához ízesített. Reggeli után elmosogatott és takarítási eszközökkel neki indult a ház rendbe rakásának. " Ha hazaérnek akkor majd jól meglepődnek. " gondolta halovány mosollyal az arcán. Mire befejezi az elfoglaltságát jócskán elmúlt dél, azonban nem érezte éhesnek magát és az ebédlő helyett a házuk mögötti nagy területre sietett. Habár első ránézésre vidám volt, belül nagyon aggódott szüleiért. " Tudom, hogy Ninják és azt is, hogy napról napra küldetéseken kell részt venniük amik igen veszélyesek is lehetnek. Ááá...nem szabad ezen rágódnom, a szüleim nagy harcosok a Ryuu Klán tagjai! " rázza meg fejét és erősen ökölbe szorítja kezét. Figyelem elterelés végett elkezdi ismételgetni fejében azt amit szülei mondtak neki a Chakráról és a helyes felhasználásáról. Közben leül, lábait egymásra helyezi maga előtt, kezeinek ujjait maga előtt egymásba fonva tartja. Pár nagyobb levegőt vesz, hogy megnyugodjon és a baljós gondoltok és érzések eltűnjenek belőle.
A Nap már lemenőben van, mire Kamihira szemeit kinyitja. " Vááá...ennyire el telt az idő? Sietnem kell!" kiált fel magában és rögvest felkel arról a helyről ahol eddig helyett foglalt. Lábai elzsibbadtak így csak azután indult el a házba miután újra életet lehelt beléjük, kis talajgyakorlatokkal. Rohanvást értbe a hátsó ajtón. Cipőét levette az ajtón kívül, külön erre a részre kialakított kis szekrényben. A nyomasztó csend fogadta ami kissé elszomorította, de gyorsan felül kerekedett a kellemetlen érzésein és megvacsorázva, lefürödve bújt bele ágyába. Tekintete mint ezelőtt is az éj sötétébe hatolt az ablakon keresztül. A csillagokat szemlélve érte el az álom.
Másnap reggel megszokott neszekre ébredt fel. A tea főző rotyogása, a tányérok csörömpölése, a kandallóba berakott tűz halk ropogása kisebb könnyeket varázsolt szemeibe. Erős késztetést érzett, hogy lerohanjon és megkönnyebbülve ugorjon szülei nyakába, de lebeszélte magát róla. Lassan felkelt és az ajtójához sétált. Észrevette, hogy az ajtó résnyire nyitva van. " Benéztek ahogy haza értek." jegyezte meg magában miközben szíve egyre erőteljesebben dobogott. Léptei neszeiből megpróbálta az izgatottságot eltüntetni, de nem igazán sikerült neki. Leérve Édes anyját pillantotta meg a szokásos ruhájában amint éppen a teát önti ki a reggelihez. Ahogy pillantásuk találkozott egyikőjük sem bírta visszatartani magát és egymás nyakába borultak és evvel kisebb zajt csináltak. A hátsó ajtón Heiji sietősen ront be arcán félelem jeleivel, de ez gyorsan megváltozott mikor megpillantotta a zaj forrásának okozóit.
- Hát szóval ti csaptátok ezt a nagy lármát. - hangja kissé megnyugodott hatást keltett, de érzelmeit nem árulta el, hiszen ez beletartozik a Shinibik törvényébe és evvel akarta inspirálni fiát a hasonló viselkedésre. Katsumi értette a célzást és egyet értet férje viselkedésével. Még egyszer erősen magához szorította fiát majd lágyan elengedte és az asztalhoz intette. Kamihira értetlenül állt a dolgokhoz, de szót fogadott és ellenkezés nélkül azonnal engedelmeskedett és helyére ült és elkezdett falatozni az asztalra helyezett élelmek közül.
- Tudod, ebben az évben mész az akadémiára. Nem véletlenül mondtunk és mutattunk meg pár dolgot. Ezek lételemei a Ninja világnak és neked is majd ezen dolgok között kell élj. - Heinji elhallgat amint látja, hogy felesége is mondani szeretne valamit.
- Igen, olyan dolgok ezek amiket lehet nem fogsz egyből megérteni és ellenezni fogsz, de a későbbiekben nagy hasznodra lesznek. Nem kérjük hogy egyből megértsd csak azt, hogy minél hamarabb fogad el a valóságot. - fejezi be Katsumi kedves hangon, azonban arca kevésbé hasonlít arra amire Kamihira megismerte. Teljesen érzelem mentes csak úgy mint apjáé. Ez volt az első komoly beszélgetésük hármasban. Kamihir kicsit megrémül, de próbál úrrá lenni a kételyeken amik belülről egyre erősebben törnének a felszínre.

Akadémia:

Reggel a szokásinál korábban ébredt fel és nagy lelkesedéssel ugrott ki ágyából Akki. " Végre el jött az idő! " ordított fel magában az izgalomtól. Ez a reggel más volt mint a többi, az első alkalom amikor átfogja lépni az Akadémia kapuit és elkezdi a hosszú és rögös útja első lépését. Szekrényéből elő veszi azt a ruhát amit a szülei nem régen készítettek neki. Egy nagyobb papírdobozt vesz elő amit az ágyára tesz. Gyors mozdulatokkal veszi le a fedelét és ölti magára a sötét barna homokszemre emlékeztető ruháit és a hozzá tartozó fekete zárt cipőjét. Mikor magára ölti lassan elindul a földszintre, izgatottságát nem tudja palástolni és egy óriási mosolyt ereszt meg szülei felé akik az ebédlőben ülnek és fogyasztják el reggeli teájukat.
- Felkészültem. Köszönöm a ruhát, nagyon tetszik. - feleli boldogan.
- Örülök, hogy tetszik. Csak ügyesen és sok sikert az első naphoz. - feleli apja kisebb büszkeséggel a hangjában.
- Nagyon jól áll rajtad. Erre szükséged lesz. - anyja egy gondosan becsomagolt tálkát ad át Kamihirának majd folytatja. - Akkor ha készen vagy indulhatunk. Viszlát Édesem. - hangja izgatott miközben fia mögé áll. Akki pár nagyobbat pislog anyja kijelentése hallatán.
- Mi? El akarsz kísérni? Ugyan ne már!! - tör ki a fiúból mire felfogja a kijelentés mögött rejlő szándékot.
- Haha! Még a gyerek is ellenzi az ötletet. Inkább maradj itthon elég nagy már egyedül is eltud menni oda. - szólal meg Heiji nagy nevetés közepette miközben a hasát fogja.
- De már! Senki nem tarthat vissza, hogy lássam a fiamat amint átlép az akadémián az első napján. Ez büszkeséggel tölt el. Lehet neked is jönnöd kéne és kihagyni a reggeli Sakét. - válaszolja Heijinek miközben egyik becsukja és nyelve hegyét kinyúltja felé. A ház ennek köszönhetően nevetéstől hangos ami hosszú percekig alább sem hagy. Miután csillapodott a heves jókedv Kamhira és édes anyja elindulnak az akadémiához vezető úton. Miközben kilép a bejárati ajtón egy boldog mosoly kúszik arcára. " A pár hónap ezelőtti beszélgetés nyomasztó volt és sokat tanultam belőle. Jó, hogy az az állapot csak azon a nap tartott. Örülök annak is, hogy büszkék rám , de anyám most kicsit túlzásba esik és kellemetlen helyzetbe fog hozni. Senkit nem fog elkísérni a szülője. Habár örülök is neki! " gondolja miközben az úton anyjára pillant és rá mosolyog és ő pedig viszonozza azt. Jó pár percnyi séta után elérik az Akadémia területét. A hangzavar egyre hangosabb ahogy közelebb érnek az épülethez. Kamihirán kisebb szorongás lesz úrrá, amit Katsumi rögtön észre is vesz és bátorítóan vállára helyezi kezét és egy anyai mosolyt juttat arcára ahogy Akkira néz. Ez valamelyest megnyugtatja őt. Ahogy élérnek a Tanulmányai színterére oldódik a feszültsége, de izgalma egyre jobban fokozódik. Sok gyerek gyűlt össze, hogy elkezdje megalapozni jövőjét a Ninja világban. Katsumi nem kíséri végig a Kamihirát. Az épületet körbe határoló kerítés bejáratánál megáll, lehajol és egy puszit nyom homlokára.
- Csak ügyesen. Ne félj, légy figyelmes és ne feledd mit mondogattunk neked. - felei derűs hangon és elindul haza felé közben fél testével visszafordul és kezeivel integet. Kamihira kicsit megkönnyebbül és viszonozza a köszönést majd sarkon fordulva kissé sietős léptekkel indul el a többiek felé. Kamihira jó kedvel habár óvatosan közelít a többiekhez és mikor közel ér hozzájuk köszönti őket. A többiek fogadják a köszönést, de nem tudtak több szót váltani, mert a kezdést jelző hang megszólal és egy tanár tessékeli be őket a bejárati ajtón és mutatja meg merre kell menjenek. " Mekkora terem. " álmélkodik ahogy eléri a számukra kijelölt helységet és tekintetével a helyeket fürkészi. " Nem az első sorba kell ülni és nem is a hátsókba. Az elsőbe nagyon sűrűn rám irányul a figyelem a hátsó sorba pedig nem mindég lehet figyelni és nem mindég lehet hallani a tanár hangját! " idézi fel magában szülei tanácsát és eszerint válassza ki a középső sorokban üresen lévő helyeket. Nagyobb hangzavar keletkezik ahogy mindenki helyett próbál foglalni a számára megfelelőnek tartott széken. Vannak olyanok is akik sunyi vigyorral az arcukon, pökhendi testtartással közlekednek. Pár percig tartott a nagy mozgolódás és mire beért a tanár mindenki a helyén volt. A tanár körbenézz a teremben. " igen kedves embernek tűnik habár a látszat sokszor csal. " Jegyzi meg ahogy az átlagos testalkatú sima arcú férfire pillant. a férfi amint körbe nézte a termet bal kezét kissé ökölbe szorítva a szája elé helyezi és párszor erőteljesebben megköszörüli a torkát.
- Akamatsu Danjuro a nevem. Én leszek a tanárotok. Most egy névsort fogok olvasni és kérem, aki hallja a nevét mondjon egy igent. - fejezi be és pár másodpernyi szünetet tart és utána elkezdi sorolni a neveket amik a jobb kezében egy papírról olvas le. Szinte az éljen sor került rá és hangos, határozott igenel felelt, habár hangjából az idegesség jelen volt. Ezután semmi érdemleges nem történt és rövid ismerkedés, kérdés- felelek formájában elengedték őket és Akki kicsit csalódva haza indult. Az úton töprengett az első napon bekövetkezett eseményeken és szinte észre sem vette, hogy már a házuk előtt jár. Észbe kapva az ajtó felé vette irányát és hangos üdvözléssel köszöntötte szüleit amint beért az ajtón. Szülei hangosan viszonozzák. Kis idő elteltével már a vacsora asztalnál ülnek ahol faggatják fiukat a történésekről.
- Amint beértem a terembe a középső sort választottam ahogy tanácsoltátok. Igazatok van tökéletesen lehet hallani minden szót és nem olyan sűrűn fut rám a tanár tekintette. A tanárunk Akamatsu Danjuronak hívják. Első ránézésre kedves embernek tűnik. Az osztályunk létszáma közepesnek mondható, vannak köztük csendesek és olyanok is akiktől hideg futkos a hátamon magatartásuk és beszédük miatt. - meséli gyermeki izgatottsággal miközben a fontosabb és érdekesebb történéseket el is mutogatja aminek hatására szülei jókedvűen fel-fel nevetnek. Mikor megvacsoráznak Akki elindul lefeküdni rengeteg élménnyel gazdagodva.
A nap forrón süt az akadémia gyakorló területén. A diákok már felsorakoztak, hogy a célba dobást gyakorolják. Kamihira az osztály nagyobbik felétől elkülönülve áll egy kisebb csoporttal. Egy év telt el az első napja óta. Azon csoport akikkel jóban van, nem beképzeltek, nem néznek le senkit azért mert képességeik hiányosak, de nagyrészt mert ennek az oka az, hogy közülük páran alkotják a gyengébbik csoportot. Akki ezen társaságba találta meg a számár megfelelő helyett.
- Akkor szépen sorban! Lehet jönni. - mondja határozott hangon Danjuro. Mindenki a papírját nézi amit a gyakorlat előtt húztak egy zárt dobozból amibe csak a kezük fért be. Kamihira is ránéz a papírjára majd zsebre vágja azt. " 12 es szám. Legalább nem az elején vagyok! " gondolja ahogy zsebre teszi a papír darabot. Az első aki a célba dobást kezdi egy rövid, ezüst hajú lány. Ruhája ujjatlan felső részből áll nagy bevágással, a srácok nagy örömére. Alsó ruházata egy vörös rövid nadrág ami a térde felett ér végett, két fehér lepel van rajta ami elől és hátul helyezkedik el. Nagy üdvrivalgás közepette lép előre, közbe egy kacsintást intézz az ujjongó tömeg felé. Nem csak alkatával és öltözködésével rí ki a tömegből, hanem családja nevével és pökhendi viselkedésével is. Habár Akki sem közömbös a lány alkata iránt még sem táplál iránta semmit. Sokat számít neki a viselkedés ez a legfontosabb néző pontja. A lány 15 kunaiból 15 tel eltalálja a céltáblát és mind a legtöbb pontot érő körön belül helyezkedik el.
- Tökéletes! Köszönöm fáradjon a helyére. Következő! - Mondja a tanár és máris a helyére pattan a következő gyakorló aki Kamihira társaságából jön. Nem éppen a legjobb tehetséggel megáldott személy, de megbízható. A célzása éppen elfogadható, 8 kunai a középső körbe 5 a tábla különböző pontjain és egy ami mellé szált. Már amikor elindult kifelé bántó jelzőkkel illették.
- Nem baj, lesz ez jobb is! Csak így tovább!- tör ki Akkiból a tömeg hangos és lenéző nevetésére reagálva. Habár képességei vetekszenek az élen lévőekkel, még is kevesebbet mutat, nehogy ismerősei magukra maradjanak. Amikor végre ő következik rosszabb átlaggal teljesíti a feladatott, de figyel arra, nehogy kiessen a minimumból. Mikor végez vállát megrántja.
- Hmm...szerintem elég jó lett. - jegyzi meg annyira hangosan, hogy mindenki hallja majd a helyére megy. A tanár meglepődik a teljesítménye láttán, de csak egy pillanatra látszik rajta és mintha mi sem történt volna folytatja a feladat levezetését és a pontszámok írását. Amikor mindenki végzett visszaindultunk a terembe és ott a Chakra irányítást beszéltük át és mutattuk be. Akki Kicsit kellemetlenül érezte magát. "Szüleim sok mindent elmondtak habár korántsem annyit, hogy ne kellejen az órákon figyeljek." elmélkedik ahogy az asztalhoz lép és kiválasztja fejjel lefelé fordított pappírost és ezután a sorban utána következők is hasonló képen cselekedtek. Bemutatás előtt mindenki kapott egy kevés felkészülési időt. Kamihira a Henge no Jutsut kellett bemutatnia ami sikerült is, igaz itt is visszafogta magát, de nem nagyon kellett. A Chakra irányítás nem a főbb erélye. Ahogy mindenki végzett Danjuro - sensei közölte a kapott jegyeket és engedélyt adott a távozásra. Kamihira az akadémia bejáratáig a beszélgető partnereivel ment majd oda érve elköszönt tőlük és haza indult. "Rossz érzésem van! Remélem nem lesznek mérgesen rám amiért ilyen gyengén teljesítettem. " Gondolja és közben nagy lélegzett vételt vesz. Haza érve szülei asztalhoz ültetik.
- Meg mondod miért lett ilyen rossz az eredményed a felmérésen? Remélem nincs valami baj? - kérdezi kicsit aggódva édesanyja. Apja csak csöndben ül az asztalnál és teás csészéjéből lassan kortyolgatja a gőzölő teát. Akki tekintettét kissé lesüti és kis várakozás után megszólal.
- Az osztályban vannak olyanok akiknek képességei gyengék és ezért a többiek kiközösítik őket a társaságból. Az eredményeim azért rosszak, mert nem akartam egyedül hagyni őket efféle helyzetben, hisz ők is emberek és számomra ők többet érnek mint a tehetséggel születettek. Habár be kell valljam nekem is van még mit tanulnom. - felei szüleinek. Mondata eleje határozott míg második fele sokkal inkább visszafogottabb és szégyenkező. Várakozásainak ellenkezően szülei nem szidták össze. Elfogadták döntését és támogatták nézeteit. Azt is felajánlották neki, hogy nyugodtan szóljon nekik ha úgy érzi nem ért valamit a tanultakban vagy csak kis gyakorlásra van szüksége. A fiú arcára pír húzódik. Egyszerre izgatott, zavart és boldog. Az ezt elkövető időkben keveset élt ezen lehetőséggel, inkább jobban az órákon próbálta fejleszteni és elsajátítani a képességek megfelelő kivitelezését. Sokszor jött össze barátival fogócskázni, focizni és bújócskázni és nem utolsó sorban gyakorolni és kisebb tanácsokkal ellátni őket azon dolgokról ami neki jobban ment.
Az akadémia évek vége felé a tanórán elhangzott, hogy különféle Chakrák vannak és ezeknek mind különféle változatai jelennek meg egyes személyeknél. Az egyik fiú közben dicsekedve közbe szól, hogy neki a tűz a Chakra eleme. Kamihira érdeklődve hallgatja ezen téma körül kialakuló beszélgetést majd haza érve kis tétovázást követően rákérdez szüleinél erre a témára.
- Hallottam az akadémián, hogy különféle elemek vannak és megfelelő edzéssel és elszántsággal elő lehet hozni ezen elemeket vagy valami hasonlót. Az egyik társamnak már van tűz elemű Chakrája. Mitől függ kinek milyen Chakrája lesz és hogyan lehet ezeket elsajátítani? - teszi fel kérdéseit kissé izgatottan. Szülei összenéznek és kis gondolkodás után, ami az ismeretek összeszedésére szolgált, elkezdték felváltva magyarázatukat.
- Az Elemi Chakra az a fajta Chakratípus, amitől függ az, hogy a Ninja milyen Elemet vagy Elemeket bír irányítani. Az Elem többféle dologtól is függhet. Mindenki meghatározott számú elemet képes magában feloldani az alapon kívül, de különleges eljárásokkal többet is. Tűz, Víz, Szél, Föld és Villám az öt fő elemi típus. Onnan lehet megtudni, hogy pontosan milyen a Fő elemi alapú Chakra, hogy egy különleges papírdarabba - aminek a fáját, amiből készül, Chakrával táplálják - fókuszálja a Chakrát. Ha a papír benedvesedik, Suiton. Ha a papír meggyullad, Katon. Ha a papír összemorzsolódik, Föld Elem Doton. Ha a papír összegyűrődik, Villám Elem Raiton. Ha a papír pedig kettészelődik, akkor Szél Elem Fuuton. Az elemi Jutsuk nagyrészt erősebbek az átlag technikáknál. Mire egy Ninja tökéletesen kiismeri az elemét, évek telnek el. A Jutsu készítés pedig jóval nehezebb, mint más, átlagos Jutsuk felfedezése. Ha a Ninja gyorsan fejleszt ki Elemi Jutsut, akkor annak mindig lesz valami erős hátránya. Ezért sem szabad elkapkodni. A legtöbb Ninja akkor ismeri ki a legjobban az Elemét, mikor már felfedezett néhány Jutsut ami kapcsolódik az adott elemhez. Az ilyen Jutsuk minél kevesebb idő alatt vannak kifejlesztve, annál veszélyesebbek a használóra nézve. Mindegyik elem egyaránt igényli a Chakra fókuszáló és formázó képességeket. A Tűz erősebb a Szélnél, a Szél erősebb a Villámnál, a Villám erősebb a Földnél, a Föld erősebb a Víznél, a Víz erősebb a Tűznél. Ez persze nem minden esetben igaz, hisz egy Villám elemmel rendelkező személy is képes legyőzni egy Szél eleműt, ha ügyes használja elemét. - Fejezik be kissé hosszúra nyúló magyarázatukat. Kamihira érdeklődve hallgatja, nem szól közbe. Kíváncsisága a magyarázat végeztével csak fokozódik és ezt észre is veszik rajta.
- Ha nagyon akarod akkor később leteszteljük milyen elemű a Chakrád. - Mondja Heiji fiának határozott és türelemre intő hangon. Kamihira nem ellenkezik és nem kérdezz többet erről. " Ha úgy látják felkészültem akkor fognak alá vetni ennek a tesztnek. Nincs mitől tartanom, egyszer eljön az ideje. " jegyzi meg magában. A beszélgetés estére nyúlt ezért gyors vacsorázás után sietett az ágyába.
Pár hét elteltével korábban érkezett haza Akki az Akadémiáról mivel a tanítást félbe szakították valami oknál fogva. Szülei éppen hátulról léptek be az ajtón amikor a lépcsőn felfelé tartott.
- Akki, gyere csak egy percre. - szólította meg az apja. A fiú szokásos léptekkel elindult s nem kérdezett semmit. Kiérve a hátszó területre megdöbbent. Apja egy papírdarabot fogott kezében.
- Tessék vedd el, áramoltad be a Chakrádat és lássuk mi is történik. - hangja nyugodt viselkedésével egyetemben. Anyjáról ez nem igazán mondható el. Lassan kicsit kételkedve közelebb lép és elveszi a papír darabot. " Csak nyugalom" nyugtatja magát. Óvatosan belevezeti a Chakráját és érdeklődve figyelte mi fog történni. Pár pillanat múlva a a papír ketté hasad a kezében. Kamihira kissé megijedt a hirtelen történt eseménytől habár arcára egy őszinte mosoly húzódott.
- Ez nagyszerű! - mondja Heijiki a tőle megszokott nyugodt hangon.
- Gyere had öleljelek meg! - mondja Katsumi miközben már fiát a kezei közt szorítja magához.
- Ne akarj túl sokat. Attól, hogy tudod milyen elemű a Chakrád nem azt jelenti, hogy máris technikákat tudsz tanulni. Elég hosszú és fáradságos utat kell még bejárjál. - Feleli apja, hogy a hírtele feltört gondolatokat lecsillapítsa fiában ha felötlöttek volna. Közben anyja elengedi Akkit aki kicsit szédelgősen áll meg saját lábán. Apja magához inti ismét a fiút mert másról is szeretne vele beszélni.
- A Családunknak van egy technikája. Azonban nem mindenki tudja használni mondhatni úgy is, hogy nem mindenki képes felszínre hozni. Ez a Ryuugan. Ekkor a használója szeme változáson megy keresztül. Ennek segítségével képesek a Chakrát bármilyen formájában érzékelni. Nagyon hasznos tud lenni mikor harcol valaki, azonban veszélyes is. A technika csak a létrejöttekor csökken a Chakra szint használata közben nem azaz sokáig fenntartható. Azonban van egy óriási hátránya. Ha nincs meg megfelelő koncentráció, vagy valaki eléri a határait elveszti a szeme világát és semmilyen eljárással nem szerzi vissza. Nem szándékozom megpróbálni előhozni, csak tudomásodra hoztam ezt a technikát. Ha te rendelkezel hasonlóval arra ráfogsz jönni mikor itt az ideje. Van valami a szobában egy szekrénybe elzárva. Ezt majd később mutatom meg és beszélek róla. Megkérnélek arra, hogy erről senkinek ne beszélj. Ez a családunk titka, jó?! - Kamihira apja hangja most teljesen komor, érezhető az egyértelmű utasítás.
- Rendben van. Megbízhatsz bennem! - feleli hasonló komolysággal. A családja megbízott benne és felfedte titkos Jutsuját. Ennél boldogabb még nem volt életében, végre jobban a családhoz tartozik, jobba mint eddig bármikor. Ezután nem érdeklődött többet erről a dologról, azonban sokszor kérte szüleit, hogy mutassák meg neki az alapszintű Fuuton technikákat, de ő szigorúan csak néző és nem próbálja utánozni sem akkor sem mikor senki nem látja. Csak szeretné fejben rögzíteni a mozdulatokat és a tanácsokat.
Eljött az Akadémiai záró vizsga. Akki elég felkészültnek érezte magát a vizsgák sikeres vételére, ettől függetlenül idegesnek érezte magát. Mielőtt neki kezdtek volna Kamihira barátaihoz sietett és mindenkinek szerencsét kívánt és biztató szavakkal próbálta csökkenti saját maga és a többek feszültségét. Eljött az idő. Kamihirának először a célba dobást kellett teljesítenie. Amint a táblától kijelölt távolságra ért szinte ösztönösen mozdultak végtagjai. A felügyelő tanár megadta az engedélyt, hogy tovább folytassa a második feladattal. Most érezte igazán, hogy az otthoni edzései nem voltak hiába valóak. A második feladat a Taijutsu ismeretének szemlélete és magyarázta volt. Apja és anyja segítségének köszönhetően ezt az akadályt is sikeresen vette. " Már csak egy." elmélkedik magában ahogy az utolsó feladat végrehajtására terembe ért. A vizsga utolsó tárgya a Chakra irányítás volt. Egy sikeres Bushin no Jutsut kellett bemutatnia. Pár pillanatnyi koncentráció után sikerült létre hoznia. Miután közölték, hogy megfelelt egykori tanára Akamatsu Danjuro adta át homlokvédőjét, mellyel elismerik, hogy ezen falú Shinobija. Miközben átnyúltja a pántot egy nagy gratulációt enged ki száján. A fiú egy határozott 'köszönöm' - mel viszonozza. Megvárta társait és megkönnyebbülve, őszintén gratulált mindenkinek, hisz mindenki sikeresen vette az akadályokat. Az Akadémia udvarára érve szülei várták akik büszkén gratuláltak egyetlen gyermeküknek. Haza érve különféle ínycsiklandozó ételeket ettek és közben átbeszélték a vizsgán történteket. A történtek átbeszélésével Apja büszkén szólal meg.
- Mivel már te is Shinobi vagy ezért a Családunk jelét is viselheted. Nem kötelező mivel számunk igen csekélyre fogyott az évek során. Szóval szeretnéd viselni? - hangja lágy és biztató. Mutató ujjával a vállán lévő sárkány formájú tetoválásra mutat. Anyja büszkén felhúzza fehér, szoknya szerű ruháját a térdéig és ő is rámutat a váróliján helyett foglaló mintára. Kamihirának a szíve hevesebben dobog és tekintette ide - oda jár szülei között.
- Természetesen, hogy akarom! - feleli Akki kis idő után.
- Remek! Ám kicsit fájni fog. - mondja büszkén apja. Kamihira szemei ekkor kicsit meglepődnek, de semmit nem mond, tekintette határozottságot sugároz.
- Ha eldöntötted hova szeretnéd mutasd meg és tedd szabaddá a helyett. - Heiji hangja semmit nem változott az előbbitől. Kamihira kis gondolkodás után leveti kabátját és ujjával a jobb vállára mutat. Apja egy mosoly keretében biccent egyet. Nagyobb levegőt vesz és kézpecséteket kezd formálni, majd tenyerét Akki vállára helyezi. Kamihira hangosabb sziszegést ad ki amint ez megtörténik. A cselekmény nem tart tovább pár pillanatnál és amint vége a tetoválás már a vállán foglal helyett. A bőr körülötte enyhén irritált a technika hatása végett. Akki tekintete rámered tetoválásra és boldog és büszke mosoly kúszik arcára, szüleivel egyetemben.
Akki korábban feküdt le, mert másnap fogják csapatba osztani. Illedelmesen meghajolt ahogy felállt az asztaltól, fejvédője homlokán megcsillan a benti fény hatására. Az éjszakája nyugodalmasan telt, mélyen aludt. Kifárasztotta a sok izgalom és a tetoválás által keltett fájdalom. Másnap hasonló izgalommal a gyomrában mint ami a vizsga előtt volt, ért be a teremben és foglalta el a helyét. Pántját ezúttal mára derekán viselte. Az asztalra helyezte könyökét és várta, hogy milyen mestert kap és kik lesznek a társai.

Nagyobb lélegzetvételű olvasmány volt az biztos és igen, álmos voltam ezért bocsi de nagyon örülök, hogy elfogadásra került.


A kekkai genkai-ommal kapcsolatban, nem is akartam még használni, majd ha kiérdemlem
A technika részletes leírását hova írjam vagy kinek küldjem el? Csak felületi síkon foglalkoztam vele az előtörténetemben.


Nem gond, csak bekavarna az elemi Jutsu az elején. Fő, hogy engedélyezted ezt az elemet