Ashikaga Eisaku

Név: Ashikaga Eisaku
Ország: Amegakure no Sato (Eső Országa)
Nem: férfi
Kor: 23
Vércsoport: 0

Kinézet: Megfontolt és sikeres diplomata? Első ránézésre mindenkinek ez a véleménye a Orikushi-umo klán legfiatalabb és legtöbb potenciállal rendelkező tagjáról; fatális tévedés! Valóban megfontolt és valóban sikeres a saját "sportágában", de még csak erőszakkal se tudnánk ráaggatni a diplomatikus jelzőt. Hosszú, szőke haját kibontva, esőben hátrafogva hordja, falfehér, szép arca kiemeli mélykék eltökéltséget és komolyságot sugárzó tekintetét. Perfekcionista. Mindig elegánsan öltözködik, főleg mesterszabó által varrt öltönyében, alatta fehér ingben és vörös nyakkendőben mutatkozik a nyilvánosság előtt. Jóságos mosolya mögött mindig a következő aljas trükkön jár az esze, amivel átverheti ellenfeleit és a felfedetlen árulókat. A szervezet iránti odaadásnak és a tökéletességre való törekedésnek köszönheti jelenlegi megbecsült státuszát.

Jellem: lsd. Előtörténet

Rang: Tanács által meghatározott / Alvilági
Különleges képesség: -
Felszerelés: 1 db katana, 1 db Wakizashi (Speciális kérés)
Vagyon: Tanács által meghatározott



- Halálsikoly... Életem meghatározó másodperce volt, mikor meghallottam a halál hideg és szívbemarkoló hangját a bejárati ajtónkból. Nem készítettek fel arra, amit a lakásunkban találni fogok, mégsem éreztem félelmet, inkább az elenyésző harag és keserves felismerés friss esszenciája töltötte meg szívemet. Nyolc éves lehettem, amikor apám, Akimoto először megütött valami ostoba gyerekes ok miatt, talán mert nem vittem le a szemetet. Nehéz elhinni, hogy az Eső országában, amit a korrupció csak otthonnak vagy melegágynak hív, ez volt szülőm legnagyobb gondja. Így, felnőttfejjel már felfogom, hogy csak rajtam tudta levezetni a felgyülemlett feszültséget, de gyerekfejjel az ember nem gondol bele, hogy az életet meghatározó aspektusok a színfalak mögött rejtőznek, a szabályok pedig örökérvényűek - ezt a bújócskát Te soha nem nyerheted meg! Anyámat, Kyobe-t mindig arról faggattam, hogy hova jár apa éjszakánként, miért nem tölti velünk az ünnepeket, a családi reggeliket, ebédeket, vacsorákat, de ő soha nem válaszolt, mindig elfordította fejét és belemerült a ház körüli munkába.

Mi tagadás, volt mit a tejbe aprítanunk! Ha kértem valamit, rögtön megkaptam, mondhatni, kinyalták a fenekemet, de egy dolgot soha nem kaptam meg: az igazi szeretetet. Egykeként nehéz az élet. Mindig vágytam egy kisöcsre vagy húgicára, de már fiatalon belegondoltam abba, hogy ha szüleim nekem nem tudják átadni azt a szeretetet, amit elvárok tőlük, ugyan mit kaphatna egy új gyerek a háznál? Sz*rt se... Na, haladjunk tovább, gyűlölöm a drámát! Azon az estén, amikor apám megütött, nem a szobámba mentem, hanem apámat kikerülve a főbejárat felé rohantam. A dühös Akimoto el akarta kapni a nyakam, de én gyorsabb voltam nála. Feltéptem a bejárati ajtót és minden erőmet beleadva még gyorsabb tempóra váltottam. Apám a folyosó végén lihegve megállt és utánam ordított: "Úgy is hazajössz, ha éhes leszel, hálátlan, mihaszna kölyök!" Gyorsan lerohantam a csigalépcsőn, majdnem kibicsaklott a lábam, de időben vettem az akadályt és az utolsó négy lépcsőfokot átugrottam. Kirohantam a lakóház főkapuján és kisírt szemekkel, céltalanul rohantam be Amegakure no Sato egyik kihalt sikátorába. Senki nem jött utánam...

Leszámolás

Négy öltönyös alak közelíti meg az épület főbejáratát. A nyugodt, csendes éjszaka és a kihalt utca tökéletes hangulatot kölcsönöz a támadásnak. A társaság élén haladó idősebb férfi arcát eltakarja az éjszaka homálya, három segítője viszont pont az épület előtti lámpánál áll meg. Oldalukon katana és wakizashi tokok tűnnek fel. A végső jelre várnak. Az idős férfi fojtott, reszelős hangon megszólal.
- Kiagara út 11/A. Ez lesz az. Akimoto túl sokáig csapolta a család pénzét, itt az idő, hogy példát statuáljunk a halálával. Gyerünk!
Az öltönyösök egymás után lépnek be a főkapun, majd a csigalépcsőt veszik célba. Miután megérkeznek a kémük által jelzett kék ajtóhoz, a legmagasabb öltönyös halkan bekopog. Az ajtó nyikorogva kinyílik. Akimoto és a négy öltönyös két másodpercig farkasszemet néz egymással, majd Akimoto villámgyorsan megpróbálja becsapni az ajtót, sikertelenül. Az üldözött a nappali felé rohan, a négy fegyveres közben felforgatja az egész lakást. Kyobe a zaj hallatára kiugrik a fürdőkádból és gyorsan maga köré csavar egy törülközőt, mikor a fürdőszoba ajtaját hirtelen belöki az egyik öltönyös alak és teljes erőből hasba rúgja a nőt. Kyobe fájdalmas sikoltása és egy nagy csobbanás kíséretében visszaesik a fürdőkádba, majd fel sem fogva a történteket, nehéz kezeket érez a nyakán és a víz alatt találja magát. Maradék erejével a víz felszínét csapdossa és a férfi karját ütögeti, eredménytelenül. Nem bírja tovább és mély levegőt vesz. a víz utat talál tüdejébe - teste lassan elernyed. Egy kipipálva.

Akimoto az erkély felé rohan, de nem számít rá, hogy a kijárat felé vezető mellékfolyosón az egyik gyilkos rejtőzik. Erős ökölcsapást érez a gyomrában, tüdejéből rögtön kiszorul a levegő, ő pedig hátra esik a nappali vörös szőnyegére. Négy különböző irányból négy alak tűnik fel. Egyenlő léptekkel indulnak el a szoba közepe felé, Akimoto szeme pedig a hozzá legközelebb álló, öregebb alakon akad meg. Mintha a rémálmaiból lépett volna elő...


- Ka... Kahara?
Az idős férfi bal arcáról teljesen leégett a bőr, jobb arcán pedig öt mély vágás haladt át. Kahara Haragushi, Amegakure no Sato legnagyobb kábítószer-kereskedő bandájának, az Aramo vezetőjének félelmetes alakja színtelen hangon megszólalt.
- Mondtam, hogy megtalállak, Akimoto. Tovább tartott, mint gondoltam, de itt fekszel előttem, gyengén és védtelenül. A saját családod egyik tagja árult el, az Én beépített emberem! A hajdanán oly erős Orikushi-umo megvakult volna? Tudtam, hogy egy rohadt kém vagy! Most megfizetsz a bizalmatlanságodért! A szajha feleséged mellé foglak bedobni, hogy kettőtök holttestének a rothadó szaga lepje el ezt az undorító lepratelepet, amíg a poshadó vízben "pihentek".
A három öltönyös lefogta a könnyező és a legsértőbb káromkodásokat üvöltöző Akimoto-t, Kahara pedig egy villámgyors mozdulattal az áruló fejébe állította katanáját. Az elernyedt testet felemelték és a fürdőszobába vitték - bedobták a semmibe meredő Kyobe holtteste mellé és rájuk zárták az ajtót.

Rekviem

- Na igen... Ott ültem egy szemetestároló mögött és halkan sírtam, de senki nem jött utánam. Ugyan miért jött volna bárki is? Elhagyatottnak éreztem magam, a kegyetlen világ arra sodor, amerre akar, nincs esélyem az életben maradásra. Fél órát töltöttem kint a sötét külvilágban és megbánást éreztem. Apámnak nem volt igaza, de neki mégis minden nap ki kell lépnie ebbe a gonosz környezetbe és nem csak magára, hanem ránk is vigyáznia kell. Elhagytam a sikátort és hazarohantam, be a főkapun, fel a csigalépcsőn, a folyosó végéből már láttam, hogy az ajtónk tárva nyitva állt. Lelassítottam lépteimet és a falhoz simultam. Attól féltem, hogy apám hirtelen előugrik az előtérből és elkap, de ehelyett halálsikolyt, egy katana éles hangját és csont ropogását hallottam. Fejvesztve rohanni kezdtem a kijárat felé, majd a már ismerős szeméttárolónál találtam menedéket. Lélegzet visszafojtva figyeltem a kijáratot. Nem is kellett sokat várnom, három ismeretlen férfi lépett ki a megvilágított előtérbe - arcukat és fegyvereiket tökéletesen ki lehetett venni a lámpánál. Rágyújtottak saját-saját cigarettáikra és elindultak a legközelebbi kereszteződés felé. Kahara Haragushi arca örökre beleégette magát az emlékezetembe.
Visszamentem a lakásunkba. Az ismeretlenek mindent feldúltak, s mint később megtudtam, a család elrejtett Ryo-it is pillanatok alatt megtalálták és megtömték velük zsebeiket, de ki a f*szt érdekel a pénz, amikor a hozzá legközelebb állók a fürdőszobában holtan áznak? Benyitottam és éppen eleget láttam. Nem tudok erről beszélni, még tizenöt év távlatából sem. Elég, ha annyit tudsz, hogy ez az élmény volt a legkomolyabb behatással egész további életemre. Sírva kirohantam a lakásból, pont lefejeltem egy ajtónk előtt álló ismeretlen térdeit. Legalább két méter magas volt, hosszú ballonkabátban és hozzá illő fekete bőrkesztyűben feszített a mögötte álló hat társával. Komoly arca elszántságot tükrözött.


A magas férfi megvárta, amíg az öltönyösök egyenként belépnek a lakásba, majd mély, zömök hangján megszólalt.
- Amit odabent láttál, örökre kisérteni fog, álmaid ajtaja lesz, amihez mindig megfogod kapni a kulcsot, de amint belépsz, a sötét szobában ragadsz, ha nem állsz bosszút a gyilkosokon. Apád sokat mesélt rólad, Ashikaga. Elfogadod a segítségemet?

- Hangja erős hullámként töltötte be az üres teret, amit lelkemben éreztem. Nyolc évesen az ember rohadt nehezen dolgozza fel a dolgokat, nem csoda hát, hogy még csak nem is sírtam, de mégis könnyedén kivettem Sura minden szavát. Megfoghatatlan, keserű érzés költözött az elmémbe: ez lenne a bosszú? Kezébe helyeztem a sorsomat és így váltam az Origushi-umo család részévé. Mint később megtudtam, Sura volt a Dayoro, a családfő, ő igazgatta azokat a szálakat, amikről a monológban beszéltem, ő vált az igazi apámmá. Mindent megtett azért, hogy tanulhassak és a család meghatározó személyiségévé válhassak. Tizennyolc évesen megtudtam, hogy apámnak azért kellett meghalnia, mert komoly feladatot bíztak rá: Kahara Haragushi közelébe kellett férkőznie és végeznie kellett vele, amihez kívülállóként kellett beásnia magát a családba. Az Origushi-umo és Aramo-guro családok mindig is riválisok voltak, de amikor az Aramo-k a kábítószerhez nyúltak, nyílt háború alakult ki köztük. Az Origushi-umo anyagi hátránnyal indult; ők soha nem akartak a kábítószerből profitálni. Akimoto fél év alatt beszivárgott az Aramo-k közé, de Kahara-hoz soha nem tudott elég közel férkőzni ahhoz, hogy végezhessen vele. A Családfő mindvégig figyeltette és amikor Akimoto ostoba módon találkozott az egyik Origushi-umo családtaggal az éjszaka közepén, a továbbiakban minden mozdulatát feljegyezték: hol étkezik, mikor kel, mikor fekszik le, milyen szexuális életet él az asszonnyal, mindent! Végül is betelt a pohár és példát statuáltak vele: az Aramo-kkal nem szabad kicseszni!
Suro hamarosan megtalálta az árulót a családban: a férfi, akivel Akimoto találkozott azon a szerdai éjszakán, amikor figyelték, mindent leadott Kahara-nak. Én eközben jelesre érettségiztem Amegakure no Sato legjobb gimnáziumában és a bosszú végre kezembe nyomta a kulcsot. Most már csak azzal kellett végeznem, aki a sötét szobában rejtőzött el, hogy ki tudjak jutni a rémálomból.


Vérbosszú

Nakeo Urikami a tízemeletes épület legfelső emeletén, erkélyén dohányzott. Mélyen letüdőzte a füstöt, majd becsmérlő tekintettel rámeredt a cigaretta csikkre.
- Te fogsz megölni? Iriko tehet nekem egy szívességet a folyamatos okoskodásával. De vaj...
Nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen hangokat hallott a konyhából. Valaki betörte a bejárati ajtót. Gyorsan az erkély ajtajához rohant és magára zárta az üvegből kirakott utolsó "védőhálóját", bár tudta, hogy támadóit az üveg biztos nem fogja megállítani. Talán nem néznek ki az erkélyre, amire kevés volt a valószínűség. A falhoz szorította magát; minden egyes szívverését késszúrásnak érezte és életében most először félt. Az erkélyajtó hirtelen darabokra hullott - valaki berúgta. Az erkélyre fényes öltönyben egy félhosszú szőke hajú férfi lépett ki, jobb kezében katana tokot, bal kezében lakóját tartva. Kaján vigyora leplezetlenné tette örömét. Végre megtalálta az árulót. Nyugodt hangja megtörte a halott csendet.
- Sajnálom, hogy hívatlanul benyitottam, de rendeznem kell egy számlát. Tíz évembe telt, hogy kiderítsem az igazat és most itt vagyok. Pont te... Pont te árultad el az apámat, akiben a legjobban megbízott. Nézz a szemembe, Naeko! - hangját hirtelen felemelte, így alakja még ijesztőbbé vált. - Mióta ismerlek, mióta elszívod előlem a levegőt, egyszer sem mertél a szemembe nézni! Fontosabbnak tartottad a pénzt a becsületednél, most vállald a következményeket!
Ashikaga felemelte a katanát és mély vágást ejtett Nakeo torkán. Az áruló véres köhögés közepette elhátrált a faltól és dülöngélve elindult Ashikaga felé.
- Menekülni akarsz? Mutatok gyorsabb utat.
Az Arayemo (Beavatott - インサイダー) határozott lökéssel "átsegítette" Naeko-t az erkély korlátján. A japán vékony teste némán zuhanni kezdett, majd öt másodperccel később hangos puffanás jelezte a földet érést. Vérbosszú... hidegen tálalva a legjobb.

Jövőkép

- Ezután? Ez volt az üzenetünk Haragushi számára. Most már tudja, hogy felnőttem és kész vagyok a bosszúra. Nem részesül abban a megtiszteltetésben, hogy békés és nyugodt halála lesz. Ki fogom tépni a csontjait, megetetem vele a belsőségeit és végignézem, ahogy kegyetlen fájdalom közepette elvérzik. Igen... Ezt a sorsot szánom Kahara-nak és az Origushi-k segítségével véghez is viszem a tervemet!