Orikushi-umo klánépület
2 posters
1 / 1 oldal
Orikushi-umo klánépület
Ashikaga Eisaku Kedd Jún. 28 2011, 17:08
A lakószint körzetében felhúzott panelházak tengerében kívülállóként szinte lehetetlenség megtalálni az Orikushi-umo klánépületét. A panelegyüttest még az első Dayoro vásárolta fel béketárgyalás, elszámoltatás, üzletkötés célzatával, a tökéletes elszigeteltségnek köszönhetően pedig azóta is a bűnszervezet főhadiszállásaként üzemel. Az épület főbejárata látszólag őrizetlen; aki célzottan a Dayoro-val akar tárgyalni, tudnia kell a háromnaponta frissülő belépőkódot. A legalacsonyabb ranglétrán álló Derago-k (Kívülálló - アウトサイダー) csak az első munka után kapják meg levélben a jelszót, utána áteshetnek a Beavatáson - Arayemo-kká válnak. Szövetséges, semleges vagy rivális családok küldöttei esetén a főbejárat mögött folyamatosan járőröző Arayemo-k feladata, hogy tájékoztassák a Dayoro-t az érkezőkről.
A főbejáraton belépve egy hosszú folyosó vezet az első lépcsősorhoz, ami a család közös helyiségéhez vezet. Itt találkozhatnak a klántagok, várakozhatnak a küldöncök, amíg nem fogadja őket a Dayoro és testőrsége. Egy emelettel feljebb található a Tárgyalóterem. A klánok közötti megbeszélések helyszíne.
A harmadik emeleten található a Dayoro irodája. A szobába csak azok léphetnek be, akik feltétlen hűséggel és odaadással adóznak a klánnak. Sura Orikushi napjainak nagy részét ebben a szobában tölti. A negyedik emelet a tetőre vezet, de a kijárat zárva van, csak vészhelyzet esetén nyitják ki, ha minden más menekülési útvonal elveszett.
A főbejáraton belépve egy hosszú folyosó vezet az első lépcsősorhoz, ami a család közös helyiségéhez vezet. Itt találkozhatnak a klántagok, várakozhatnak a küldöncök, amíg nem fogadja őket a Dayoro és testőrsége. Egy emelettel feljebb található a Tárgyalóterem. A klánok közötti megbeszélések helyszíne.
A harmadik emeleten található a Dayoro irodája. A szobába csak azok léphetnek be, akik feltétlen hűséggel és odaadással adóznak a klánnak. Sura Orikushi napjainak nagy részét ebben a szobában tölti. A negyedik emelet a tetőre vezet, de a kijárat zárva van, csak vészhelyzet esetén nyitják ki, ha minden más menekülési útvonal elveszett.
A hozzászólást Ashikaga Eisaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 14 2011, 09:20-kor.
Ashikaga Eisaku- Játékos
- Tartózkodási hely : Amegakure no Sato
Adatlap
Szint: D
Rang: Civil / Alvilági
Chakraszint:
Re: Orikushi-umo klánépület
Ashikaga Eisaku Szomb. Júl. 02 2011, 14:10
A tegnapi volt élete legjobb napja. Valakinek egy új szerelem, egy új barát, egy új ház, új családtag vagy új bevételi forrás, Ashikaga számára viszont a friss bosszú érzete hozza meg a várva várt életkedvet. Társaival, Arakawa Etsuya-val és Fugunaga Haru-val egy Amegakure-i teaházban ülnek és minden féle stressztől mentesen teáznak. Az esőcseppek megszokott halk monotonitásukkal csapódnak bele a teaház ablakába. Ashikaga az aznapi újság címlapját olvassa, míg társai szokásos groteszk témáról társalognak.
Ashikaga kajánul elmosolyodott; az Eső országa valóban a legkorruptabb mind közül. Nem elég, hogy azon az estén berúgta a bejárati és az erkélyajtót, kizárt dolog, hogy a szomszédok semmit nem hallottak Nakeo szánalmas vinnyogásából és halálsikolyából. Sura mindent elintézett: lefizette a helyszínelőket, hogy mindent cseréljenek ki úgy, hogy ne készítsenek feljegyzéseket a változtatásokról - Ennyit jelentenék neki? A tizenharmadik oldalra lapozva Ashikaga azt is megtudta, hogy Nakeo anyját lelombozta a hír, hogy fiát az öngyilkosok oldalára vezették fel, statisztikai adat frissítéseként. Vén agyalágyult nőszemély... Ha tudta volna, hogy a fia egy besúgó féreg volt, ő maga vágta volna el a torkát gyerekkorában. Összegyűri és kihajítja az újságot az asztaluk mellett álló kukába. Megissza maradék teáját és némán hallgatja Arakawa véleményét a Yubitsune elnyújtásáról és megismétléséről. Miután megunta a sok baromságot, Ashikaga felállt és megigazította nyakkendőjét, majd megfontolt hangján megszólalt.
- Elég a felesleges beszédből, Sura vár ránk.
Társaival az oldalán lép ki a teaházból. Előveszi és kinyitja fekete esernyőjét, ügyet sem vetve Arakawa és Fugunaga szitkozódásaira. Arakawa-t a kezdetektől fogva unszimpatikusnak találta - mindig is tudta, hogy megvan a magához való esze és ott csal, ahol lehet. Egy ilyen féregnek semmi keresnivalója nincs az Orikushi-umo-ban. Arakawa Yakuza fazonú alak volt. Bő ruházata, gengszter stílusra vágott frizurája és a nyakára tetovált "Ess össze és halott vagy, állj fel és nyerj!" kanjik egy tökéletes kívülálló képét mutatták a külvilág felé. Fugunaga ellenben merőben különbözött Arakawa-tól. Visszafogottabb volt, mind stílus, mind öltözködés terén. Rövid, fekete haja, csíkos, Ashikaga-éhoz hasonló öltönye és kedves mosolya kellemes benyomást keltettek róla a köztudatban, leszámítva, hogy harminc évesen még mindig Arayemo volt. Valamit nagyon elbaltázhatott a múltban, hogy Sura nem engedi továbblépni a ranglétrán.
Tíz perc séta után a jól ismert épületegyüttes előtt álltak. Ashikaga előrelépett és halkan, szinte suttogva mondta ki a jelszót.
- Hi! (Tűz!)
A bejárati ajtó kinyílt, a mögötte álló Arayemo mélyen meghajolt Ashikaga előtt és mindhármukat beengedte. A japán bűnszervezetekben hagyomány volt, hogy az első komolyabb gyilkosság után az elkövető előtt - a Dayoro kivételével - mindenkinek meg kell hajolnia, ezzel tisztelve meg az újabb "elveszett lélek" bevonulását a családba.
Ashikaga felgyorsítja lépteit és az első emeleti közös helyiséget veszi célba. Amint kinyitja a tölgyfa ajtót, a helyiségben csak Sura-t és két Garamouta-t (Feláldozható - 消耗品), a Dayoro elit testőrségének két tagját pillantja meg. A testőrök mintha ikrek lennének, egyforma öltönyük és egyforma stílusú frizurájuk megkülönbözhetetlenné teszik őket egymástól. Oldalaikon két-két katana pihen hüvelyeikben. Sura közelebb lép Ashikaga-hoz és apai szeretettel megöleli.
- Büszke vagyok Rád! A család teljes jogú tagjává váltál, de még rengeteg feladat vár rád, amíg bosszúd teljessé nem válik.
Miután kibontakoznak, Ashikaga mélyen meghajol a Dayoro előtt. A földet bámulva várja Sura további parancsait.
A sikeres és jószívű fiú szívbemarkoló tragédiája
A huszonöt éves Nakeo Urikami élete tegnap este ért véget, mikor lakásának erkélyéről kiugorva végzett magával. A hatóságok ma reggel lezárták a nyomozást, nem véltek felfedezni idegenkezűséget a fiú halálával kapcsolatban. A további cikkért lapozzon a tizenharmadik oldalra.
A huszonöt éves Nakeo Urikami élete tegnap este ért véget, mikor lakásának erkélyéről kiugorva végzett magával. A hatóságok ma reggel lezárták a nyomozást, nem véltek felfedezni idegenkezűséget a fiú halálával kapcsolatban. A további cikkért lapozzon a tizenharmadik oldalra.
Ashikaga kajánul elmosolyodott; az Eső országa valóban a legkorruptabb mind közül. Nem elég, hogy azon az estén berúgta a bejárati és az erkélyajtót, kizárt dolog, hogy a szomszédok semmit nem hallottak Nakeo szánalmas vinnyogásából és halálsikolyából. Sura mindent elintézett: lefizette a helyszínelőket, hogy mindent cseréljenek ki úgy, hogy ne készítsenek feljegyzéseket a változtatásokról - Ennyit jelentenék neki? A tizenharmadik oldalra lapozva Ashikaga azt is megtudta, hogy Nakeo anyját lelombozta a hír, hogy fiát az öngyilkosok oldalára vezették fel, statisztikai adat frissítéseként. Vén agyalágyult nőszemély... Ha tudta volna, hogy a fia egy besúgó féreg volt, ő maga vágta volna el a torkát gyerekkorában. Összegyűri és kihajítja az újságot az asztaluk mellett álló kukába. Megissza maradék teáját és némán hallgatja Arakawa véleményét a Yubitsune elnyújtásáról és megismétléséről. Miután megunta a sok baromságot, Ashikaga felállt és megigazította nyakkendőjét, majd megfontolt hangján megszólalt.
- Elég a felesleges beszédből, Sura vár ránk.
Társaival az oldalán lép ki a teaházból. Előveszi és kinyitja fekete esernyőjét, ügyet sem vetve Arakawa és Fugunaga szitkozódásaira. Arakawa-t a kezdetektől fogva unszimpatikusnak találta - mindig is tudta, hogy megvan a magához való esze és ott csal, ahol lehet. Egy ilyen féregnek semmi keresnivalója nincs az Orikushi-umo-ban. Arakawa Yakuza fazonú alak volt. Bő ruházata, gengszter stílusra vágott frizurája és a nyakára tetovált "Ess össze és halott vagy, állj fel és nyerj!" kanjik egy tökéletes kívülálló képét mutatták a külvilág felé. Fugunaga ellenben merőben különbözött Arakawa-tól. Visszafogottabb volt, mind stílus, mind öltözködés terén. Rövid, fekete haja, csíkos, Ashikaga-éhoz hasonló öltönye és kedves mosolya kellemes benyomást keltettek róla a köztudatban, leszámítva, hogy harminc évesen még mindig Arayemo volt. Valamit nagyon elbaltázhatott a múltban, hogy Sura nem engedi továbblépni a ranglétrán.
Tíz perc séta után a jól ismert épületegyüttes előtt álltak. Ashikaga előrelépett és halkan, szinte suttogva mondta ki a jelszót.
- Hi! (Tűz!)
A bejárati ajtó kinyílt, a mögötte álló Arayemo mélyen meghajolt Ashikaga előtt és mindhármukat beengedte. A japán bűnszervezetekben hagyomány volt, hogy az első komolyabb gyilkosság után az elkövető előtt - a Dayoro kivételével - mindenkinek meg kell hajolnia, ezzel tisztelve meg az újabb "elveszett lélek" bevonulását a családba.
Ashikaga felgyorsítja lépteit és az első emeleti közös helyiséget veszi célba. Amint kinyitja a tölgyfa ajtót, a helyiségben csak Sura-t és két Garamouta-t (Feláldozható - 消耗品), a Dayoro elit testőrségének két tagját pillantja meg. A testőrök mintha ikrek lennének, egyforma öltönyük és egyforma stílusú frizurájuk megkülönbözhetetlenné teszik őket egymástól. Oldalaikon két-két katana pihen hüvelyeikben. Sura közelebb lép Ashikaga-hoz és apai szeretettel megöleli.
- Büszke vagyok Rád! A család teljes jogú tagjává váltál, de még rengeteg feladat vár rád, amíg bosszúd teljessé nem válik.
Miután kibontakoznak, Ashikaga mélyen meghajol a Dayoro előtt. A földet bámulva várja Sura további parancsait.
A hozzászólást Ashikaga Eisaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 14 2011, 09:19-kor.
Ashikaga Eisaku- Játékos
- Tartózkodási hely : Amegakure no Sato
Adatlap
Szint: D
Rang: Civil / Alvilági
Chakraszint:
Re: Orikushi-umo klánépület
Uzumaki Kushina Hétf. Júl. 11 2011, 12:02
A férfi, akiről a felsőbbrendűség minden pólusából árad, elengedi az ifjút, s pár lépést hátrál, hogy ismét a fekete, tükörfényes asztala mögött, valamint a magas háttámlájú, drága bőrrel borított, karcsú karfájú forgószéke előtt álljon pont félúton.
Az egyébként acélos megfontoltsággal és akarattal teli szemek most atyai szeretettel csillogtak, elvégre is csak Eisaku-ról van szó, nem holmi névtelen alakról, aki esztelenül szolgálja őt. Mosolyogva tekintett az ifjúra - mert bárhogy is akarta, még nem tekinthette felnőtt férfinak (noha olyanokat megélt már, mint mások még nem), viszont fiúnak sem.
Lepillantott az asztalán ücsörgő fekete aktatáskára, mire a mosolya először csak egy árnyalatnyit halványult, majd pedig teljesen elhagyta arcát, komor, de határozott arckifejezésnek adva helyet. A táska felé nyúlt, a zárakhoz emelte kezeit, pörgetve a kódot, majd pedig egy kattanással a csatok felpattantak, s ő pedig felnyitotta a felső részt, feltárva az aktatáska belsejét.
Iratok, fényképek, statisztikák és adatlapok lapultak szép, takaros sorban, melyek alatt egy vastag, erősen dudorodó boríték bújt meg. Az öregedő férfi - mert bizony ő sem volt már mai kan, bármennyire is szeretett volna az lenni -, - egy gyors pillantást vetett az előtte álló Eisaku-ra, s lélektükreiben a fogadott fia könnyen kiszúrhatta, hogy Sura még mindig vitatkozott önmagával. Ó, pedig hányszor meggyőzte magát - s hányszor hagyta magát meggyőzve lenni -, s mégis kétségek vették körül elméjét. Némán vett egy levegőt, kifújta azt egy hangtalan, s észrevehetetlen sóhajként - mert nem mutathatott semmiféle gyengeséget, ami a vesztét és árulást okozhatna -, majd pedig egy gyors, mégis fensőbbséget sejtető mozdulattal az asztala előtt álló ifjú felé fordította a táska tartalmát, majd pedig felé tolta.
- Van viszont egy következő feladatom a számodra - kezdte Sura meglehetősen monoton hangon-, de a végrehajtása csakis rajtad áll, mivel nem lesz éppen könnyű dolgod. Meg kell ölnöd azt az embert.
A férfi tudta, hogy nem kell kimondania annak a... szörnyetegnek a nevét a fia előtt. Biztos volt benne, hogy Eisaku tökéletesen képes lett volna a belső dühének korlátozására, de jelenleg még csak a nevet sem akarta kimondani. Nem tudta, sokkal inkább. Nem gyengeségből, hanem mert már a nevének említésétől hányingere támadt, s a saját dühe is végtelenül lángra lobbant. Az ellensége... nem is, a közös ellenségük neve legyen átkozott addig a napig, mikor Sura és Eisaku megszűntek létezni. Mert így van rendjén.
Utána meg a leszármazottjaik köpjenek és tiporják meg annak a férfinak a sírját.
Már ha egy sírt egyáltalán megérdemel a mocsok.
Sura mentálisan megrázta magát - mindennemű külső jel mutatása nélkül persze -, majd pedig ismét megszólalt:
- Az emberei között van egy személy, aki nem oda tartozik. Egy olyasvalaki, aki a mi köreinkben van otthon, de szükség és más okokból patkánybőrbe kellett bújnia, hogy beilleszkedjen abba a patkányfészekbe. A neve... - itt kiemelt egy dossziét, kihajtva a fekete fedőlapot, így felfedve egy fehér alapon, feketével nyomtatott, fényképpel ellátott adatlapot - Kyo Aramai.
Az adatok között könnyen kiszúrható volt, hogy egy 29 éves nőről beszélt a férfi. Az aktát meglökte, majd pedig az egészen a fiatal férfiig csúszott, az asztal szélén megállva.
- Fényképekkel és tervrajzokkal szolgáltat, habár meglehetősen nehéz helyzetben van: könnyen leleplezhetik. A feladatotok egyszerű, de annál inkább veszélyes: találkozzatok vele, a segítségével hatoljatok be a bázisukba és tegyétek hidegre a mi... barátunkat. A születésnapja alkalmából szolid rendezvényt szervez, csak pár emberrel, az őrsége épp ezért - bár teljes felkészültségben -, meglehetősen szétszórt lesz. Arami-val viszont csak úgy tudtok találkozni, ha az üvegházba törtök be, de úgy, hogy senki nem vesz észre titeket. Ha ez nem sikerül, akkor egyrészt végetek - már ha elkapnak titeket -, vagy pedig lefújják az alkalmat és jó sokáig nem lesz más esélyünk.
Sura felegyenesedett, kihúzva magát, s bár nem volt égimeszelő, ez a mozdulat mégis figyelmet parancsoló volt.
- A fejét akarom ezüst tálcán itt, ebben a szobában. Két és fél napotok van, nem több. Sok sikert kívánok.
Egy utolsó pillantást még vetett Eisaku-ra, majd pedig határozott léptekkel távozott, a két testőrével a nyomában. Hátrahagyta az aktatáskát, melynek mélyén az a vastag boríték pénzt takart, mely esetlegesen mások lefizetését fedezheti, ha fennáll a helyzet.
//Ne haragudj a késői válaszért, de nagyon beteg voltam. Most viszont meggyógyultam, szóval ismét jelen!
A „bázisnak” nyiss topicot, írd le, milyenre gondoltad, viszont legyen benne üvegház is, mivel ott fogsz találkozni a csajjal. 
//
Az egyébként acélos megfontoltsággal és akarattal teli szemek most atyai szeretettel csillogtak, elvégre is csak Eisaku-ról van szó, nem holmi névtelen alakról, aki esztelenül szolgálja őt. Mosolyogva tekintett az ifjúra - mert bárhogy is akarta, még nem tekinthette felnőtt férfinak (noha olyanokat megélt már, mint mások még nem), viszont fiúnak sem.
Lepillantott az asztalán ücsörgő fekete aktatáskára, mire a mosolya először csak egy árnyalatnyit halványult, majd pedig teljesen elhagyta arcát, komor, de határozott arckifejezésnek adva helyet. A táska felé nyúlt, a zárakhoz emelte kezeit, pörgetve a kódot, majd pedig egy kattanással a csatok felpattantak, s ő pedig felnyitotta a felső részt, feltárva az aktatáska belsejét.
Iratok, fényképek, statisztikák és adatlapok lapultak szép, takaros sorban, melyek alatt egy vastag, erősen dudorodó boríték bújt meg. Az öregedő férfi - mert bizony ő sem volt már mai kan, bármennyire is szeretett volna az lenni -, - egy gyors pillantást vetett az előtte álló Eisaku-ra, s lélektükreiben a fogadott fia könnyen kiszúrhatta, hogy Sura még mindig vitatkozott önmagával. Ó, pedig hányszor meggyőzte magát - s hányszor hagyta magát meggyőzve lenni -, s mégis kétségek vették körül elméjét. Némán vett egy levegőt, kifújta azt egy hangtalan, s észrevehetetlen sóhajként - mert nem mutathatott semmiféle gyengeséget, ami a vesztét és árulást okozhatna -, majd pedig egy gyors, mégis fensőbbséget sejtető mozdulattal az asztala előtt álló ifjú felé fordította a táska tartalmát, majd pedig felé tolta.
- Van viszont egy következő feladatom a számodra - kezdte Sura meglehetősen monoton hangon-, de a végrehajtása csakis rajtad áll, mivel nem lesz éppen könnyű dolgod. Meg kell ölnöd azt az embert.
A férfi tudta, hogy nem kell kimondania annak a... szörnyetegnek a nevét a fia előtt. Biztos volt benne, hogy Eisaku tökéletesen képes lett volna a belső dühének korlátozására, de jelenleg még csak a nevet sem akarta kimondani. Nem tudta, sokkal inkább. Nem gyengeségből, hanem mert már a nevének említésétől hányingere támadt, s a saját dühe is végtelenül lángra lobbant. Az ellensége... nem is, a közös ellenségük neve legyen átkozott addig a napig, mikor Sura és Eisaku megszűntek létezni. Mert így van rendjén.
Utána meg a leszármazottjaik köpjenek és tiporják meg annak a férfinak a sírját.
Már ha egy sírt egyáltalán megérdemel a mocsok.
Sura mentálisan megrázta magát - mindennemű külső jel mutatása nélkül persze -, majd pedig ismét megszólalt:
- Az emberei között van egy személy, aki nem oda tartozik. Egy olyasvalaki, aki a mi köreinkben van otthon, de szükség és más okokból patkánybőrbe kellett bújnia, hogy beilleszkedjen abba a patkányfészekbe. A neve... - itt kiemelt egy dossziét, kihajtva a fekete fedőlapot, így felfedve egy fehér alapon, feketével nyomtatott, fényképpel ellátott adatlapot - Kyo Aramai.
Az adatok között könnyen kiszúrható volt, hogy egy 29 éves nőről beszélt a férfi. Az aktát meglökte, majd pedig az egészen a fiatal férfiig csúszott, az asztal szélén megállva.
- Fényképekkel és tervrajzokkal szolgáltat, habár meglehetősen nehéz helyzetben van: könnyen leleplezhetik. A feladatotok egyszerű, de annál inkább veszélyes: találkozzatok vele, a segítségével hatoljatok be a bázisukba és tegyétek hidegre a mi... barátunkat. A születésnapja alkalmából szolid rendezvényt szervez, csak pár emberrel, az őrsége épp ezért - bár teljes felkészültségben -, meglehetősen szétszórt lesz. Arami-val viszont csak úgy tudtok találkozni, ha az üvegházba törtök be, de úgy, hogy senki nem vesz észre titeket. Ha ez nem sikerül, akkor egyrészt végetek - már ha elkapnak titeket -, vagy pedig lefújják az alkalmat és jó sokáig nem lesz más esélyünk.
Sura felegyenesedett, kihúzva magát, s bár nem volt égimeszelő, ez a mozdulat mégis figyelmet parancsoló volt.
- A fejét akarom ezüst tálcán itt, ebben a szobában. Két és fél napotok van, nem több. Sok sikert kívánok.
Egy utolsó pillantást még vetett Eisaku-ra, majd pedig határozott léptekkel távozott, a két testőrével a nyomában. Hátrahagyta az aktatáskát, melynek mélyén az a vastag boríték pénzt takart, mely esetlegesen mások lefizetését fedezheti, ha fennáll a helyzet.
//Ne haragudj a késői válaszért, de nagyon beteg voltam. Most viszont meggyógyultam, szóval ismét jelen!
A „bázisnak” nyiss topicot, írd le, milyenre gondoltad, viszont legyen benne üvegház is, mivel ott fogsz találkozni a csajjal. //
Uzumaki Kushina- Adminisztrátor
- Elosztható Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi
Adatlap
Szint: S
Rang: Háziasszony
Chakraszint: Ostor ez a nő!
Re: Orikushi-umo klánépület
Ashikaga Eisaku Hétf. Júl. 11 2011, 18:00
A gyerekkori stresszhelyzetek a felkelő naphoz hasonlóan tűnnek fel az elme horizontján. Jó emberismerő lévén, Sura tekintetéből könnyedén kivette, hogy a szeretet mögött a fenntartások erődje húzódik, tökéletes érzelmekkel palástolva és egy gyenge akaratú embert zsákutcába csalva. Sura ilyen korán felfedezte volna Ashikaga-ban azt a hajthatatlanságot, amivel egykor saját magát is felvértezte? Korai lenne még állást foglalni a legtapasztaltabb Orikushi gondolatvilágáról, Eisaku-nak most minden segítségre szüksége van ahhoz, hogy felléphessen ellenségeivel szemben és betölthesse bosszúvágyát rajtuk.
Némán figyeli Sura mozdulatait, a precízió és felsőbbrendűség mozdulatait, majd, észlelve, hogy feljebbvalója őt figyeli, mélykék tekintetével láthatatlan bilincseket veret elméjére; bizalom, barátság, szeretet, szülők... Sura megpróbált burkoltan fogalmazni, mégis minden szavában érezhető volt az indulat és gyűlölet a szörnyeteg iránt, aki az erő és pénz miatt lemészárolt egy boldog családot és árvává tett egy ártatlan gyereket. Árvává? Nyomorulttá! Ashikaga már régóta nem gondolt azokra a pillanatokra, amiket megtapasztalhatott volna, ha szülei még ma is élnének. Életét a harag és bosszúvágy irányította párosa irányította, csak ezekre tudott gondolni, de most érezte talán először igazán, hogy fortyogó vulkán módjára tör ki lelkéből belőle a harag. Gyűlölte és megvetette az összeset... Egy utolsó pedofil férget is többre tartott az Aramo akármelyik tagjánál! Eljött az idő, hogy gondtalan világukat azok zúzzák szét, akiknek már nincs mit elveszíteniük.
Egy nő? Szóval a szervezet már a gyengébbik nem képviselői közül is alkalmaz embereket és Sura még csodálkozik, hogy az umo-ban senkihez sem szabad barátsággal fordulni, mindenki számol, mindenki előnyhöz akar jutni? Egy nőnek semmi keresnivalója nincs az alvilágban. Ashikaga álltó helyzetében átolvassa az asztalon pihenő dossziét és kajánul elmosolyodik. "Gyűlölöm, hogy a jó nők mindig ilyen feladatokat látnak el... Meggyőző életrajz és tökéletes álcázás." Kahara születésnapja alkalmából ünnepséget rendez a felsőszinten csillogó, felhőkarcolóba épített villájában. Nem lesz könnyű a behatolás, pláne, ha Arakawa-ról és Fugunaga-ról van szó, de ha időben elindulnak, talán kifigyelhetik az érkezőket - az összes Aramo tagnak jelen kell lennie a rendezvényen, az Arayemo-knak pedig három kishallal kell végezni ahhoz, hogy bejussanak az épületkomplexumba.
Mélyen meghajol a távozni készülő Sura előtt, majd a pénztől vastag borítékot öltönye mélyébe rejti. Nem tudja megállni, hogy az asztalon pihenő adatlapot ne vegye mégegyszer a kezébe, újra farkasszemet néz Kyo Aramai-val. Az aktatáska tartalmát később fogja átnézni, most a kém adatlapját süllyeszti el benne és megváltoztatja a zárkombinációt. Megfontolt léptekkel, a táskával az oldalán hagyja el a tárgyalószobát. Az előtérben az egyik lépcsőkorlátnak neki dőlő Arakawa éppen negyedik szál cigarettájára gyújt rá azóta, hogy Ashikaga bement a tárgyalóterembe, Fugunaga ellenben üveges tekintettel fókuszál egy adott pontra Ashikaga öltönyén; éberen álmodik?
Eisaku tárgyilagosan felvázolja társai előtt a tervét, majd a központi lépcsősoron elhagyja a klánépületet, teljesen kikapcsolva elméjét az ellenvélemények elől. Diktatúra van...
//Ilyen hozzászólásért érdemes várni! Örülök, hogy jobban vagy!//
Némán figyeli Sura mozdulatait, a precízió és felsőbbrendűség mozdulatait, majd, észlelve, hogy feljebbvalója őt figyeli, mélykék tekintetével láthatatlan bilincseket veret elméjére; bizalom, barátság, szeretet, szülők... Sura megpróbált burkoltan fogalmazni, mégis minden szavában érezhető volt az indulat és gyűlölet a szörnyeteg iránt, aki az erő és pénz miatt lemészárolt egy boldog családot és árvává tett egy ártatlan gyereket. Árvává? Nyomorulttá! Ashikaga már régóta nem gondolt azokra a pillanatokra, amiket megtapasztalhatott volna, ha szülei még ma is élnének. Életét a harag és bosszúvágy irányította párosa irányította, csak ezekre tudott gondolni, de most érezte talán először igazán, hogy fortyogó vulkán módjára tör ki lelkéből belőle a harag. Gyűlölte és megvetette az összeset... Egy utolsó pedofil férget is többre tartott az Aramo akármelyik tagjánál! Eljött az idő, hogy gondtalan világukat azok zúzzák szét, akiknek már nincs mit elveszíteniük.
Egy nő? Szóval a szervezet már a gyengébbik nem képviselői közül is alkalmaz embereket és Sura még csodálkozik, hogy az umo-ban senkihez sem szabad barátsággal fordulni, mindenki számol, mindenki előnyhöz akar jutni? Egy nőnek semmi keresnivalója nincs az alvilágban. Ashikaga álltó helyzetében átolvassa az asztalon pihenő dossziét és kajánul elmosolyodik. "Gyűlölöm, hogy a jó nők mindig ilyen feladatokat látnak el... Meggyőző életrajz és tökéletes álcázás." Kahara születésnapja alkalmából ünnepséget rendez a felsőszinten csillogó, felhőkarcolóba épített villájában. Nem lesz könnyű a behatolás, pláne, ha Arakawa-ról és Fugunaga-ról van szó, de ha időben elindulnak, talán kifigyelhetik az érkezőket - az összes Aramo tagnak jelen kell lennie a rendezvényen, az Arayemo-knak pedig három kishallal kell végezni ahhoz, hogy bejussanak az épületkomplexumba.
Mélyen meghajol a távozni készülő Sura előtt, majd a pénztől vastag borítékot öltönye mélyébe rejti. Nem tudja megállni, hogy az asztalon pihenő adatlapot ne vegye mégegyszer a kezébe, újra farkasszemet néz Kyo Aramai-val. Az aktatáska tartalmát később fogja átnézni, most a kém adatlapját süllyeszti el benne és megváltoztatja a zárkombinációt. Megfontolt léptekkel, a táskával az oldalán hagyja el a tárgyalószobát. Az előtérben az egyik lépcsőkorlátnak neki dőlő Arakawa éppen negyedik szál cigarettájára gyújt rá azóta, hogy Ashikaga bement a tárgyalóterembe, Fugunaga ellenben üveges tekintettel fókuszál egy adott pontra Ashikaga öltönyén; éberen álmodik?
Eisaku tárgyilagosan felvázolja társai előtt a tervét, majd a központi lépcsősoron elhagyja a klánépületet, teljesen kikapcsolva elméjét az ellenvélemények elől. Diktatúra van...
//Ilyen hozzászólásért érdemes várni! Örülök, hogy jobban vagy!
//
Ashikaga Eisaku- Játékos
- Tartózkodási hely : Amegakure no Sato
Adatlap
Szint: D
Rang: Civil / Alvilági
Chakraszint:
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.