Siashi Chika

Név: Siashi Chika

Ország: Elveszett ninja

Rang :Shinobi/kém

Kor: 25 éves

Nem: Férfi

Fegyverek: A család öröklődő kalapácsa a Küklopsz. Egy hatalmas sziklából lett kifaragva és a chakra tartja össze.

Kinézet: Rövid fekete haj, zöld szemek. Izmos testalkat. Magasság 1 m 78cm. Áthúzott fejpántját a kalapácsára fűzve hordja.

Jellem: Kimért és végtelenül szinte már idegesítően nyugalmas légkör lengi körül. Mindent és mindenkit félvárról vesz, éppen ezért még csata közben sem ad le nyugottságából. Ám bizonyos gyógyszerek mellékhatásai olyan hatással voltak idegrendszerére hogy néha elveszti a fejét és beszámíthatatlanná válik. Más emberekkel való viszonyában a cinizmus a legfőbb ezköze, amiből lehet viccet csinál. Erős alkoholista.

A hegyek országában születtem, 25 évvel ezelőtt. Szinte csak anyám nevelt fel, apám ugyanis
rengeteg küldetése miatt nem tudott időt szakítani rám. Gyerekkorom homályba vész anyám nem
sokat mesélt róla. 8 évesen szüleim taníttatásomat az unokabátyámra bízták mondván "nekik
fontosabb dolguk van". Nem volt ellenemre hiszen szerettem őt, mindaddig amíg tanítani nem
kezdett. Kemény volt és ellenvetést nem tűrő. Éjt nappallá téve edzettünk amit 8 évesen
értelemszerűen nem bírtam túl jól. 9 éves koromra a túlterhelt izomzatom, és csontozatom miatt
félő volt hogy oda a shinobi karrierem ami még el sem kezdődött. Ezt persze apám, akinek minden
vágya volt hogy a nagy és erős fia majd átveszi a helyét, nem nézhette tétlenül. Gyógyszerekkel
kezdett tömni aminek meg is lett a hatása és meggyógyultam, de volt egy mellékhatása is. A
chakrakeringésem megőrült és teljesen ingatag lett. Így nem lehettem volna shinobi de mivel nem
volt lehetetlen hogy ninjutsut használjak, csak korlátozott nem hagytak kárba veszni, de az
edzéstervem megváltozott. Már alig tanultam ninjutsut, helyette a taijutsut kellet fejlesztenem.
Az akadémiára csak az utolsó évben mentem el, hiszen szüleim szerint az otthoni edzésterv hasznosabb volt, ami elég kétséges hiszen addigra alig tudtam 1-2 jutsut (azt is gyengén)
de az állóképességem és az erőnlétem legalább a normális kétszerese lett. A jó tanulók között
voltam de barátokat nem szereztem. Mindig volt kivel játszanom, vagy beszélgetnem, de senki olyat
nem ismertem meg aki hiányozna, és tudtam ez fordítva is igaz. Végül eljött a vizsga ideje:
meg kellet csinálnunk egy alapvető földelemű jutsut, és bár ezekből voltam a legjobb, belül rettegtem.
Tudtam csak a szerencsén múlik sikerül-e vagy sem, de ha nem apám....féltem is elképzelni mit csinálna velem. Mikor ott álltam a vizsgáztató előtt és megformáztam a kézjeleket, semmi sem történt.
Kértem a vizsgáztatót had próbáljam meg óra után és belement. Miután ki-ki vizsgázott a tanár
félrevonult velem és mondta próbáljam meg újra percekig erőlködtem mire végre sikerült, de a vizsgáztató hál istennek elfogadta! Otthon olyasmi fogadott amire egyáltalán nem számítottam. Anyám nagyon boldog volt és vele örült az egész család, unokabátyám vidám arca, és apám egyetlen félig-meddig büszke dícsérete, több volt mint amennyit egész életemben kaptam. A csapatedzés mellett, otthon folytattam az edzést unokabátyámmal. Ugyanúgy 1:4 arányban tanultam nin és taijutsut, valamint kiképeztek egy elég szokatlan fegyver a kalapács forgatására. Ebben a fegyvernemben a családom talán az egész ninja világban egyedülálló volt, így ezt az iskolában nem is tudtam volna megtanulni.
13 éves koromban unokabátyámmal kezdtem el küldetésekre járni. Jól teljesítettem így végre hozzátehettem a család hírnevéhez, és tehernek sem éreztem magam. És bár az emberölést mindig másra hagytam, a csatákban sokszor még apámékat is felülmúltam (legalábbis taijutsuban). Ám nem tartott sokáig ez a boldogság...
14 éves voltam amikor egy küldetésen hangrejtek ninjái ütöttek rajtunk. Engem azonnal elkábítottak valami genjutsuval (ami mindig is a gyengém volt) és legközelebb egy sötét teremben ébredtem, mint később megtudtam hangrejtekben. Sokáig tartottak fogva szinte étlen, szomjan, mindenféle mozgás nélkül. De egy nap bejött a cellámba egy szemüveges copfos fiú és azt mondta mostantól edzenem kell, mert Orochimaru mesternek tervei vannak velem. AZ elkövetkezendő 8 év eseményeit nem részletezném hiszen szinte kizárólag edzésből állt. Az edzés egyik részeként a saját taijutsumat kellett fejlesztenem, a másik részében többek között Kabuto mint később megtudtam a nevét, oktatott. Mert Orochimaru mesternek egy kémre volt szüksége. Közben megtudtam dolgokat a családomról Kabuto-tól. Azt mondta apám és bátyám, elestek abban a csatában, anyám pedig valószínűleg egyedül már rég éhen halt. Az utolsóról biztosan tudtam hogy nem igaz, csak azt akarta ne legyen kedvem hazamenni,
de apámról és bátyámról sajnos nem tudtam ilyen biztosan eldönteni. A 8 év elteltével megkaptam az első megbízásom Orochimaru mestertől: Kövessem nyomon azt az Uzumaki Naruto kölyköt. Hogy miért azt Kabuto-tól tudtam meg: egy Sasuke nevű srácot keres aki itt él hangrejtekben, és nekem meg kéne akadályoznom hogy megtalálja. Így elhagyhattam hangrejteket és 3 és fél évig hajtottam végre puccsokat Naruto akadályozására (Például én adtam a Kamizuru-klánnak azt a tippet hogy a bikouchuu bogárral kerestessék meg a hülye tekercsüket, és bár ők elbuktak annak a kölyöknek a hülyesége megmentette a helyzetet). 25 éves voltam amikor Uchiha Sasuke megölte Orochimarut.Rögtön visszatértem hangrejtekbe megtudakolni mi a jelenlegi helyzet. Amint megérkeztem Kabuto hivatott az irodájába.Kicsit elszörnyedtem mikor megláttam az arcát, de pontosan tudtam mennyit jelentett neki Orochimaru mester, a hatalomról nem is beszélve így megértettem. Akkor adta az eddigi legnehezebb küldetésem: figyeljem meg Uchiha Sasukét, és jelentsem minden mozdulatát. Elfogadtam és nyomban el is indultam. Megfigyeltem Sasuke és a Hebi/Taka minden mozzanatát sőt néha még Narutoékról is tudtam információt szolgáltatni. Szinte testközelből néztem végig a párbaját Itachival, és rögtön jeleztem Kabutonak amint vége volt de sajnos elkésett. Afelől hogy Zetsu és így persze az Akatsuki észrevett kétségem sem volt, de valamiért nem foglalkoztak velem, hagytak dolgozni.
Mindaddig nyomon követtem Sasukét amíg az Akatsuki vezére nem lett és így Kabuto szerint még számára is érinthetetlen. Ekkor felszólított:Térjek vissza hangrejtekbe. Mivel ehhez semmi kedvem nem volt megtagadtam a parancsot és az elveszett ninják közé sorolom magam.