Hiraishi Ichigo

Név: Hiraishi Ichigo
Ország: Tűz országa
Rang: Genin
Kor: 16 év
Nem: Férfi
Felszerelés: Dróthuzal 10m, Kb: 20 db Kunai, 20 db Shuriken, 10 db chakra tekercs, 2 db shurikentartó, 2 db övtáska, 1 db széles övtáska, 1 db hátizsák, 5 db füstbomba, 10 db robbanó jegyzet, 5 üveg chakra tinta.
Kinézet:166 cm vagyok és 57 kg. Rövid, tüskés, szőke hajam van, kék szemem, bal fülemben cipzár fülbevalót viselek. Farmer térdnadrágot, fekete pólót és rövid ujjú inget viselek, Fejpánttal, csuklóvédővel, nindzsa szandállal.
Jellem: Úgy lehet a legjobban jellemezni mint az "osztály bohóca" még saját szerencsétlenkedéseimen is képes vagyok nevetni , nagyon makacs,néha forrófejű vagyok, a saját fejem után megyek. Kedves, rendes egyéniség vagyok. Okos, de lázadó típus . Általában jó stratéga vagyok. Mottóm: Nem kopogunk, soha nem adjuk fel!

Előtörténet:Konohában születtem. Születésem után nemsokkal a szüleim meghaltak a nindzsaháborúban. Pár hetes lehettem amikor egyedül maradtam, Nem ismertem a szüleimet. Azt sem tudtam hogy, hogy néznek ki. Először egy kedves, öreg néni vigyázott rám a faluból. Tudtam hogy ő nem a rokonom, szinte vadidegen voltam a számára, mégis befogadott és kedvesen bánt velem, Nagyon kedves hölgy volt, aki gyakran mesélt nekem a régi időkről és szokásokról. Mivel fájt a dereka és a térde általában én mentem ki a kertbe gyomlálni, ültetni vagy éppen az érett zöldségeket, gyümölcsöket leszedni. Nagyon szerettem... De sajnos egyszer minden jónak vége szakad. 5-6 éves voltam, amikor ez a kedves, öreg hölgy meghalt. Az volt az a nap amikor úgy éreztem végleg magamra maradtam...
A faluban senki sem tisztelt, mindenki lenézett, igaz ugyan, hogy senki nem vetett meg, de akkor is nehéz volt egyedül. Úgy bántak velem mint egy kis taknyossal, aki nem értheti meg a komoly életet és a gondokat mögötte. Gyerekfejjel, egyedül éltem egy kicsi, poros, rendetlen lakásban. Elhatároztam hogy ezen változtatok. "Én leszek a legjobb, legerősebb nindzsa! És soha nem futamodok meg!" erről álmodoztam. És ez az álom segített nekem abban hogy minél erősebb nindzsa legyek. 7 évesen beiratkoztam az Akadémiára. Eleinte nagyon rossz tanuló voltam, de megkomolyodtam, és sikerült megtanulnom mindent a nindzsatechnikákról, rengeteget gyakoroltam hogy én lehessek a legjobb az osztályban. Az Akadémián kívül is rengeteget edzettem, méghozzá elég sajátosan... Olyan nehéz súlyt pakoltam bele a hátizsákomba amennyi én magam voltam, és azzal a hátizsákkal edzettem naphosszat és addig nem vettem le ameddig el nem feledkeztem róla hogy egyáltalán cipelem. Amikor épp elmaradt a tanítás az Akadémián, rögtön futottam vissza az erdőbe és addig ott maradtam ameddig el nem sajátítottam az akadémián eddig tanultakat. Felkészültem.
Hamarosan letehettem a vizsgát is. Nem féltem, vagy tartottam tőle, mert tudtam hogy ha mindent beleadok akkor sikerülni fog. Kicsit izgultam ugyan a feladat miatt, és néha felkeltem az éjszaka közepén, de hamar sikerült megnyugodnom. Ilyenkor gyakran órákat meditáltam és hallgattam a kinti neszeket és zajokat. Vagy egy hosszú sétára indultam a faluban, vagy az erdőben. Hideg vizű patakokban úszkáltam mivel tudtam, hogy a hideg víz megnyugtatja az elmém. Vagy csak gyakoroltam az erdő mélyén, abból a célból hogy minél jobban sikerüljön a Vizsgám (Ez szintén eltartott pár óráig, főleg amikor belefeledkeztem a gyakorlásba). Rengeteg időt töltöttem a szabad ég alatt, szerettem nézni a csillagokat, és hullócsillagokat. Ez is megnyugtatott. Gyakran, pihenés közben is az eget bámultam és hullócsillagokat kerestem a szememmel. Nagyon szerettem nézni a tiszta, csillagos eget és csillagképeket keresni rajta.
A Vizsgafeladat a Kawarimi no Jutsu volt, és meglepődtem, vagy inkább megkönnyebbültem, hogy idén ilyen könnyű feladatot kaptunk. Nekem nagyon könnyűnek tűnt, gyorsan és könnyen eleget tettem a követelményeknek. Sikeresen átmentem a vizsgán és megkezdhettem a Nindzsautam, immáron teljes rangú shinobiként. A 4. csapatba osztottak be, ahol nagy szerencsének hála, egy nagyon kedves, jó fej, de szigorú Jounin vállalta el a tanításunkat, aki edzés terén nem kegyelmezett. Rengeteget edzett velem a sensei. És javarészt ő tanított meg mindenre amit tudok. Nagyon büszke vagyok hogy a tanítványa lehetek . Rengeteg közös küldetésben vettünk részt. Voltak könnyűbbek mint a testőrszolgálat, amiben fontos emberekre vagy karavánokra kellett vigyázni, és voltak nehezek amiben hosszú ideig csatázni kellett. Volt olyan küldetés amelyikben két csapatra oszlottunk és a sensei volt az egyik csapat mi geninek pedig a másik csapat. Mi geninek mentünk előre és ha a sensei úgy gondolta hogy az ellenféllel mi is elbírunk egyedül, akkor nem avatkozik bele. Ha látta hogy túlerővel állunk szemben meglepetésszerűen lecsapott az ellenfélre. Sok nehéz, és fontos leckét tanított nekünk. De ezek nélkül sosem tanulom meg használni a fejem. Nagyon hamar tanultam meg, nagyon sok erős jutsut.
Ennek már 6 éve és azóta rengeteget fejlődtem Nin- és Taijutsuban (Bár a Genjutsum még mindig nem az igazi). Használni tudok pár különleges Jutsut is, amiket tovább is fejlesztettem (legalább is, amelyiket tudtam). A Chunin vizsgával még nem próbálkoztam, de feltett szándékom hogy megpróbáljam. Már nagyon kíváncsi vagyok hogy mennyire lehet nehéz. És arra is hogy mennyire tudom kihozni magamból a maximumot a csatatéren.

Elnézést kérek nem tudtam hogy a név is tabu. csak Namikaze Minato az egyik kedvenc karakterem. Kijavítottam remélem így már jobb lesz. és a mottómat a Kempos-Karatés múltamból tartottam meg. Remélem nem baj. Jelentése egyébként a szivacson való kopogást ellenzi. mert az azt jelentené hogy a meccsnek vége és az ellenfél győzött. Előre is köszönöm a választ és mégegyszer elnézést kérek a félreértésért, és hibáimért. Ja és soha nem süllyednék le odáig hogy mások ötleteit lopjam. 2 történetet olvastam el eddig és azt is csak azért hogy nagyjából tudjam hogy hogy állhatok neki. amit leírtam mindet én találtam ki. és ha esetlegesen egyezne valaki más előtörténetével (amit kicsit kétlek) akkor azért előre is bocsánatot kérek.

Rendben köszönök mindent