Okimura Akushou
2 posters
1 / 1 oldal
Okimura Akushou
Okimura Akushou Szer. Aug. 03 2011, 21:26
Név: Okimura Akushou
Nem: Férfi
Kor: 30 év
Vércsoport: AB Rh +
Kaszt: Harcművész
Kinézet: Magas, 191 cm, tesfelépítése erős, amolyan kétajtós szekrénynek lehetne nevezni, van rajta rendesen izom. Általában egy barna tréning felsőt visel, azon egy fekete mellényt, alsó testrészén egy bővebb fekete nadrág, egy szintén fekete övvel megszorítva.
Jellem: Hát ha a jellemét szavakba kell önteni, nos a mi emberünk egy nagy tréfa gyáros... Na de komolyan, próbál az lenni, több kevesebb sikerrel, általában a beszólásai értelmetlenek, bugyuták. Ha valaki szereti a fa poénokat az biztos, hogy jót röhög rajtuk. Ám néha tud egészen komoly is lenni, és ezzel általában meg is tudja lepni azokat, akik azt hitték róla, mekkora nagy kópé. A társaságot nem kerüli, főleg a nők társaságát, alkohollal megboronálva.
Előtörténet:
Na hogy is kezdődött ez a történet? Ó igen, megszületett a mi jövőbeli "gorilla bácsink", inkább nevezzünk így. Egy áltagos, napsugaras, nyári nap volt, mikor Akushou született. Az első és egyetlen gyermek lett, mellesleg egy igen jóhírű családban, hiszen az apja egy harcművész mester volt, habár anyja nem csak a közelharc rejtelmeit ismerte. Ő shinobi volt bizony, még Takigakure-ből. A házaspár már egy jó ideje a Démonok országában élt, ez egy meglehetősen távollévő nemzet volt, a többi nagy ninja országtól, így alapvetően nyugodalmas is. A kis jövőbeli harc mesterünk tehát ilyen szerény családi körülmények között kezdte el tölteni napjait. Apja még kisfiú korában is keményent bánt vele, még az első járása is ki lett igazából erőszakolva, mert minél hamarabb férfit szeretett volna belőle faragni. Ez az apa minden kisfiú rémálma... Természetesen anyja azért mindig ott volt neki, hogy rászoljon férjére, ne vigye túlzásba ezt az erőszakos nevelés dolgot. Így teltek az évek, mikor betöltötte a 6. életévét, apja bevette dojou-jába tanítványnak. Nos ebben a dojou-ban kifejezetten afféle pankrációs harcművészetet tanított a fater, de mégis azért egyedi volt, egy saját találmány. Szerette volna, ha majd fiából is mester válik, aki több féle harcművész mestert is legyőz, ezzel a technikával. Így nem kellet Akushou-nak mással foglalkoznia, hacsak nem apja kioktatásaival, hogy miként lehet igazi férfi. Néha megfordul az ember fejében, hogy egy ilyen pali hogy találhatott magának asszonyt, főleg, hogy az anya milyen kedves. Mindenkinek a szíve ezek szerint meglágyítható. Folytatódtak az edzések, és a kisfiú kezdett egy idősebb lenni, izmosabb, tapasztaltabb a harban. Sikerült mostmár mesterét is nem egyszer megizzasztania. Elérte lassan a kamaszkort, 15 éves lett, mikor apja úgy vélte, hogy már itt az ideje, hogy bizonyítson is valamit. Meg kell mutatnia több harcosnak is, milyen erő lakozik benne, le kell győzni sok embert, és bizonyítania kell, hogy érdemes a dojou vezetésére. Összeszedte hát alapvető holmijait, meg azt a kis pénzt, amit útravalóra kapott, és el is indult. Mindenkit megkérdezett útközben, hátha ismernek nagyobb harcművész mestereket. Nem egyet soroltak fel neki, akiknek nagy híre volt, és bizony hihetetlen erővel is rendelkeztek. Első állomása így a Villámok országába vezette, ki kellett hívnia egy bizonyos Fukura Amiyo-t, nagy karate mester hírében állt, s állítólag olyan ember volt, aki eddig még saját országában egyetlen harcművész ellen se vesztett. Egy ország legjobbja tehát... nagy lesz ám a kihívás. Gyalogolva rettentő sokáig tartott neki az út, s már nem is tudta, hogy egyáltalán abból a kis pénzből hogy fo kijönni, időnként mosogatást is vállalt, csak hogy ételhez jusson, meg némi szálláshoz talán egy fogadóban. A hosszú út után végre megérkezik abba a kicsin faluban, ahová elvileg a mester befészkelte magát. Nem biztos, hogy jó ötlet ilyen leverten kiállni harcolni, főleg egy ilyen szintű ellenféllel szemben, na de ez hősünket úgy látszik nem érdekelte. Céltudatosan ballagott a faluban, majd egy szentélynél fel a lépcsőn a domb tetejére, tudván, hogy végre elkönyvelheti első győzelmét. Nem kicsit van eltelve magától emberünk, de nézzük el neki. Ahogy felér a csúcsra, ledobja hátáról motyóját, s kiállt egyet.
"Azért vagyok itt, hogy megküzdjek egy bizonyos Amiyo nagy karate mesterrel!" a csendes kis szentély csak úgy zengett az erős visszhangtól, így nem kellett sok idő, hogy egy szerzetes, majd őt követve egy férfi Yukata-ba öltözött krapek lépett ki.
"Az ilyen hangoskodó, ordibáló kölyköknek az orrára kéne koppintani, ezeknek aztán sose volt gyerekszobájuk!" morog vissza rá a Yukatás férfi, a mellette álló szerzetes látszólag teljes nyugalommal követi az eseményeket, habár ez egy békés szentély, az udvaron nem valószínű, hogy megtiltaná a harcot. A férfi leveszi Yukatáját, mialatt egy tökéletes karate felszerelés volt. "Hamár idáig képes voltál eljönni..." néz végig az úttól vert Akushou-n. Majd int egyet, hogy övé az első lépés. Az ifjúnak nem is kell több, szinte megrohamozza ellenfelét. Megakarta ragadni, de ehelyett, mire hozzáérhetett volna, csak egy erőteljes jobb tenyércsapást kapott a gyomorszájába, minek hatására térdre rogyot. "Na gyerünk, mutass legalább valami érdekes mozdulatot" mosolygott felé a mester. Itt erőt vett hirtelen fölötte a düh, és Akushou csak még nagyobb tempóban próbálta valahogy a földre kényszeríteni az öreget. Semmivel nem járt sikerrel, és inkább csak magát fárasztotta egyre jobban. Amikor eszébe jutott egy fogás, amit még legutoljára tanított neki az apja. Ha az nem válik be, akkor semmi, fogalmazódik is meg benne ez a dolog. Rástartolt ugyan úgy a fickóra, majd félúton elkezdett becsúszni egy afféle nekifutásos cselgáncsot akart véghezvinni, vagyis elsőre annak látszott. Tudta, hogy ellenfele felugrik, és itt volt a pillanat, épp akkor, mikor alá került, ő is felrugaszkodott, hogy elkaphassa mindkét lábát. Ez sikerült is, s ha már megvan a folytatás is egyszerű, pont erre kellett a hatalmas fizikai erő, és izmok elkezdte ellenfelét körbe-körbe pörgetni, ahogy így az most tehetetlen volt. Ezt követően Akushou felugrik, s áldozatát egyenesen a föld felé csapja, aki még hacsak tud is valamit tenni, hogy ne egyenesen fejjel fúródjon a földbe, még akkor is olyan súlyos sérüléseket fog szenvedni, hogy a küzdelemnek vége lesz. A mester valóban kikerüli valamennyire, csak a karjára esik, ami jól halhatóan többszöt is megreccsen, márha tényleg csak a karja volt, ugyanis ezek után a földön kezd ordítani a fájdalomtól. Talán egy-két plusz bordatörést is szenvedett, de az eredményen ez mit változtat? Akushou győzött, hirtelen nem is hitt szemének, csak azután adott ki magából egy győzelem ittas ordítást. Egy győzelem kipipálva, így állhatott tovább... Folytatta tehát útját, remélve, hogy majd nagymesterként térhet haza. Rengeteg nemzetet bejárt, sok kultúrát megismert, így bármennyire is tűnik ostobának a barátunk, annál inkább műveltebb, és okosabb. Az idő csak repül, s lassan hősünknek be kell fejeznie misszióját, ugyanis már elérte a 30. életévét, és neki is kell már valami családot, najó egyelőre barátnőt találnia. Vajon sikerrel jár-e a gorilla bácsi? Ez a folytatásból kiderül, csak maradjatok a képernyők előtt, akarom mondani monitorok előtt!
Nem: Férfi
Kor: 30 év
Vércsoport: AB Rh +
Kaszt: Harcművész
Kinézet: Magas, 191 cm, tesfelépítése erős, amolyan kétajtós szekrénynek lehetne nevezni, van rajta rendesen izom. Általában egy barna tréning felsőt visel, azon egy fekete mellényt, alsó testrészén egy bővebb fekete nadrág, egy szintén fekete övvel megszorítva.
Jellem: Hát ha a jellemét szavakba kell önteni, nos a mi emberünk egy nagy tréfa gyáros... Na de komolyan, próbál az lenni, több kevesebb sikerrel, általában a beszólásai értelmetlenek, bugyuták. Ha valaki szereti a fa poénokat az biztos, hogy jót röhög rajtuk. Ám néha tud egészen komoly is lenni, és ezzel általában meg is tudja lepni azokat, akik azt hitték róla, mekkora nagy kópé. A társaságot nem kerüli, főleg a nők társaságát, alkohollal megboronálva.
Előtörténet:
Na hogy is kezdődött ez a történet? Ó igen, megszületett a mi jövőbeli "gorilla bácsink", inkább nevezzünk így. Egy áltagos, napsugaras, nyári nap volt, mikor Akushou született. Az első és egyetlen gyermek lett, mellesleg egy igen jóhírű családban, hiszen az apja egy harcművész mester volt, habár anyja nem csak a közelharc rejtelmeit ismerte. Ő shinobi volt bizony, még Takigakure-ből. A házaspár már egy jó ideje a Démonok országában élt, ez egy meglehetősen távollévő nemzet volt, a többi nagy ninja országtól, így alapvetően nyugodalmas is. A kis jövőbeli harc mesterünk tehát ilyen szerény családi körülmények között kezdte el tölteni napjait. Apja még kisfiú korában is keményent bánt vele, még az első járása is ki lett igazából erőszakolva, mert minél hamarabb férfit szeretett volna belőle faragni. Ez az apa minden kisfiú rémálma... Természetesen anyja azért mindig ott volt neki, hogy rászoljon férjére, ne vigye túlzásba ezt az erőszakos nevelés dolgot. Így teltek az évek, mikor betöltötte a 6. életévét, apja bevette dojou-jába tanítványnak. Nos ebben a dojou-ban kifejezetten afféle pankrációs harcművészetet tanított a fater, de mégis azért egyedi volt, egy saját találmány. Szerette volna, ha majd fiából is mester válik, aki több féle harcművész mestert is legyőz, ezzel a technikával. Így nem kellet Akushou-nak mással foglalkoznia, hacsak nem apja kioktatásaival, hogy miként lehet igazi férfi. Néha megfordul az ember fejében, hogy egy ilyen pali hogy találhatott magának asszonyt, főleg, hogy az anya milyen kedves. Mindenkinek a szíve ezek szerint meglágyítható. Folytatódtak az edzések, és a kisfiú kezdett egy idősebb lenni, izmosabb, tapasztaltabb a harban. Sikerült mostmár mesterét is nem egyszer megizzasztania. Elérte lassan a kamaszkort, 15 éves lett, mikor apja úgy vélte, hogy már itt az ideje, hogy bizonyítson is valamit. Meg kell mutatnia több harcosnak is, milyen erő lakozik benne, le kell győzni sok embert, és bizonyítania kell, hogy érdemes a dojou vezetésére. Összeszedte hát alapvető holmijait, meg azt a kis pénzt, amit útravalóra kapott, és el is indult. Mindenkit megkérdezett útközben, hátha ismernek nagyobb harcművész mestereket. Nem egyet soroltak fel neki, akiknek nagy híre volt, és bizony hihetetlen erővel is rendelkeztek. Első állomása így a Villámok országába vezette, ki kellett hívnia egy bizonyos Fukura Amiyo-t, nagy karate mester hírében állt, s állítólag olyan ember volt, aki eddig még saját országában egyetlen harcművész ellen se vesztett. Egy ország legjobbja tehát... nagy lesz ám a kihívás. Gyalogolva rettentő sokáig tartott neki az út, s már nem is tudta, hogy egyáltalán abból a kis pénzből hogy fo kijönni, időnként mosogatást is vállalt, csak hogy ételhez jusson, meg némi szálláshoz talán egy fogadóban. A hosszú út után végre megérkezik abba a kicsin faluban, ahová elvileg a mester befészkelte magát. Nem biztos, hogy jó ötlet ilyen leverten kiállni harcolni, főleg egy ilyen szintű ellenféllel szemben, na de ez hősünket úgy látszik nem érdekelte. Céltudatosan ballagott a faluban, majd egy szentélynél fel a lépcsőn a domb tetejére, tudván, hogy végre elkönyvelheti első győzelmét. Nem kicsit van eltelve magától emberünk, de nézzük el neki. Ahogy felér a csúcsra, ledobja hátáról motyóját, s kiállt egyet.
"Azért vagyok itt, hogy megküzdjek egy bizonyos Amiyo nagy karate mesterrel!" a csendes kis szentély csak úgy zengett az erős visszhangtól, így nem kellett sok idő, hogy egy szerzetes, majd őt követve egy férfi Yukata-ba öltözött krapek lépett ki.
"Az ilyen hangoskodó, ordibáló kölyköknek az orrára kéne koppintani, ezeknek aztán sose volt gyerekszobájuk!" morog vissza rá a Yukatás férfi, a mellette álló szerzetes látszólag teljes nyugalommal követi az eseményeket, habár ez egy békés szentély, az udvaron nem valószínű, hogy megtiltaná a harcot. A férfi leveszi Yukatáját, mialatt egy tökéletes karate felszerelés volt. "Hamár idáig képes voltál eljönni..." néz végig az úttól vert Akushou-n. Majd int egyet, hogy övé az első lépés. Az ifjúnak nem is kell több, szinte megrohamozza ellenfelét. Megakarta ragadni, de ehelyett, mire hozzáérhetett volna, csak egy erőteljes jobb tenyércsapást kapott a gyomorszájába, minek hatására térdre rogyot. "Na gyerünk, mutass legalább valami érdekes mozdulatot" mosolygott felé a mester. Itt erőt vett hirtelen fölötte a düh, és Akushou csak még nagyobb tempóban próbálta valahogy a földre kényszeríteni az öreget. Semmivel nem járt sikerrel, és inkább csak magát fárasztotta egyre jobban. Amikor eszébe jutott egy fogás, amit még legutoljára tanított neki az apja. Ha az nem válik be, akkor semmi, fogalmazódik is meg benne ez a dolog. Rástartolt ugyan úgy a fickóra, majd félúton elkezdett becsúszni egy afféle nekifutásos cselgáncsot akart véghezvinni, vagyis elsőre annak látszott. Tudta, hogy ellenfele felugrik, és itt volt a pillanat, épp akkor, mikor alá került, ő is felrugaszkodott, hogy elkaphassa mindkét lábát. Ez sikerült is, s ha már megvan a folytatás is egyszerű, pont erre kellett a hatalmas fizikai erő, és izmok elkezdte ellenfelét körbe-körbe pörgetni, ahogy így az most tehetetlen volt. Ezt követően Akushou felugrik, s áldozatát egyenesen a föld felé csapja, aki még hacsak tud is valamit tenni, hogy ne egyenesen fejjel fúródjon a földbe, még akkor is olyan súlyos sérüléseket fog szenvedni, hogy a küzdelemnek vége lesz. A mester valóban kikerüli valamennyire, csak a karjára esik, ami jól halhatóan többszöt is megreccsen, márha tényleg csak a karja volt, ugyanis ezek után a földön kezd ordítani a fájdalomtól. Talán egy-két plusz bordatörést is szenvedett, de az eredményen ez mit változtat? Akushou győzött, hirtelen nem is hitt szemének, csak azután adott ki magából egy győzelem ittas ordítást. Egy győzelem kipipálva, így állhatott tovább... Folytatta tehát útját, remélve, hogy majd nagymesterként térhet haza. Rengeteg nemzetet bejárt, sok kultúrát megismert, így bármennyire is tűnik ostobának a barátunk, annál inkább műveltebb, és okosabb. Az idő csak repül, s lassan hősünknek be kell fejeznie misszióját, ugyanis már elérte a 30. életévét, és neki is kell már valami családot, najó egyelőre barátnőt találnia. Vajon sikerrel jár-e a gorilla bácsi? Ez a folytatásból kiderül, csak maradjatok a képernyők előtt, akarom mondani monitorok előtt!
Okimura Akushou- Játékos
Adatlap
Szint:
Rang: Civil - Harcművész
Chakraszint: ---
Re: Okimura Akushou
Namikaze Minato(Inaktív) Csüt. Aug. 04 2011, 12:38
Üdv!
Nah, az ilyen karikat nagyon szeretem! Annyi lehetőség van bennük! Imádom
Szóval, nem is húzom tovább az időt, az Előtörténetedet ELFOGADOM!
Mivel nem vagy Ninja így nem is tudok ajándék technikát adni, viszooooont...kapsz valamit! Jutalmad:
Egy ezüst medál, amelyet ha kinyitsz, egy bőrszínű zselé van. Valójában ez egy igen hatásos gyógyszer, remekül alkalmazható sérülésekre, zúzódásokra vagy akár nyílt sebekre is. Gyors hatású! (Ezt a szerzetes adta neked, miután legyőzted a Karate Mestert!)
Mivel az előtöridbe is írtad hogy egy kicsit szegényes vagy, így csak 832 Ryou-t ítélek meg neked! xD Gazdálkodj okosan!
Írj Adatlapot és Kellemes Játékot Kívánok!
Nah, az ilyen karikat nagyon szeretem! Annyi lehetőség van bennük! Imádom
Szóval, nem is húzom tovább az időt, az Előtörténetedet ELFOGADOM!
Mivel nem vagy Ninja így nem is tudok ajándék technikát adni, viszooooont...kapsz valamit! Jutalmad:
Egy ezüst medál, amelyet ha kinyitsz, egy bőrszínű zselé van. Valójában ez egy igen hatásos gyógyszer, remekül alkalmazható sérülésekre, zúzódásokra vagy akár nyílt sebekre is. Gyors hatású! (Ezt a szerzetes adta neked, miután legyőzted a Karate Mestert!)
Mivel az előtöridbe is írtad hogy egy kicsit szegényes vagy, így csak 832 Ryou-t ítélek meg neked! xD Gazdálkodj okosan!
Írj Adatlapot és Kellemes Játékot Kívánok!
Yondi
Namikaze Minato(Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: IV. Hokage
Chakraszint: It's over 9000!!! @_@
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.