Sakaki Toua

Név: Sakaki Toua
Ország: Füst Országa
Rang: Genin
Kor: 17
Nem: Férfi
Felszerelések:
Hátizsák (1 db hosszabb utazásokra)
Shuriken tartó (2)
Széles övtáska (1)
Shuriken (5)
Kunai (5)
Robbanó jegyzet (10)
Füstbomba (5)
Drót (2x 5m)

Kinézet:
Magasság: 180 cm
Súly: 64 kg
Testalkat: Vékony de az edzésektől az izomzat kidolgozott
Haj, hajszín: Felkötött égnek álló barna haj
Szemszín: lilás
Ruházat: Egy fekete felső hozzá maszkkal és sötétebb árnyalatú kék nadrág, ezen kívül egy fekete bokáig érő köpeny, ami remek az utazáshoz illetve egy elengedhetetlen ninja szandál ugyan csak fekete színben. A felsőjét kötések borítják, bár senki se tudja miért. Fejpántját jobb karjára kötve hordja.

Jellem:
Kissé rideg típus, aki könnyedén átnéz a másikon ezzel haragítva magára barátot és ellenséget egyaránt. Nem beszél sokat de, amikor megszólal, próbál tömör lenni, illetve lehetőleg valami értelmeset mondani. Születése óta furcsa módon még senki és semmi nem bosszantotta fel, és hidegvérét mindig megőrizte a maszkjának hála többnyire tökéletes pókerarcot, tud vágni. Amikor olyan dologgal találkozik, ami nem kelti fel az érdeklődését a legkisebb erőfeszítést sem hajlandó tenni ez azonban képességei fejlesztésére nem hat ki.

Előtörténet:

Néma csend van a szobában az asztalnál, pedig egy fickó ráncolja a homlokát, mit is kéne írnia. Nem megy ez neki annyira de, mint valami szikra ötletet kap és egy papírra körmölni, kezd. Valamikor tizenhét éve egy világban, ami szinte a régi és a mai kor keveréke egy hely, ahol ninják voltak, vannak, és még sokáig lesznek is. Pár pillanatra megállt majd gondolkodóba esett hol is folytassa a történetet. Nem lehet az átlag alatt írni az nem elég jó de, nem jutott semmi eszébe így inkább abban maradt, hogy nem bonyolítja túl. Szóval, ahogy a történet kezdődött méghozzá tizenhét éve egy el nem ismert kis országban valami füst vagy szmog országa lehetett a neve végül is senkit nem érdekel a dolog, na szóval ott született egy fiatalnál is fiatalabb shinobi palánta, még pedig a Sasakaki családba Sakakai Toua néven. Már születésekor a frászt hozta a világra de, az orvosokra biztosan, amikor nem sírt, ahogy kellett volna, sőt meg se nyikkant. Mindenki azt hitte halott, pedig nem volt az és erre rá is jöttek mielőtt még véletlen olyat, tesznek, amit megbánnak. Nem volt éppen egy energikus gyerek várjunk csak, hisz még él akkor még korai lenne eltemetni a lényeg, hogy nem energikus és még most sem az de mindenki frászt kap attól, ahogy akkoriban kis lila szemeivel szemlélte a világot. Sose mutatott túlzott érdeklődést semmi iránt leszámítva az ő érdekét szolgáló dolgokat, azokat mindig egy szó nélkül jó eredménnyel elvégezte. Az író megvakarja a fejét, és elmélyült gondolkodásba kezd vajon nem a túlságosan összecsapott ez így de, ilyen dolgokra nincs ideje egy vállrándítás után, folytatja ezt a nem éppen kiemelkedő művet. Mit is lehet ide még írni, töri a fejét ebből is, látszik, még se folytatja az írást majd a mindennapi dolgoknál, ragad le és azokat is, veti papírra. A család egy dohány bolt tulajdonosa, ami nem is csoda tekintve maga a dohány a fő terméke az országnak. Jó mód minden megvan, ami kell a rejtett falun belül vagy az a falu nem is olyan rejtett. Mivel nem igazán nagy durranás már nem emlékszik bár hogy emlékezhetne, ha ő írja. Nem foglalkozik vele és tovább ír. A gyermek sokszor látott ninjákat elvégre a faluban laktak és ez volt mindennapi életében az egyetlen dolog, ami felkeltette az érdeklődését és egyben az is, amivé válni szeretett volna. Egy olyan világba akart menni, ahová csak a shinobik jutnak, legyen az bármilyen hely is. Apuci és anyuci nem erőltetett semmit elvégre szerették csendes kis fiúcskájukat így bele is, mentek a dologba plusz állták a felszerelés árát is. Teltek az évek, ahogy kell, persze be kell vallani nem volt valami átlagos, mert bárki közeledett a kölyökhöz az csak szimplán átnézett rajta és egy szót nem szólt. Egy idő után senki nem próbálkozott elkönyvelték egy csendes rideg emberkének, bár a valóságban senki nem keltette fel az érdeklődését így nem is csoda, ha nem figyelt rájuk hisz ő már csak ilyen volt. Amit kellett megtanult szinte már, mint egy gép, amit néha át kell állítani, úgy hajtotta a végre a dolgokat pár próbálkozás elég volt neki, hogy ráérezzen a dolgokra. Hagyjuk az értelmetlen és felesleges dolgokat meg a vizsgát, ami volt, mert azon is átment könnyedén. Számára lényeg volt a kiegyensúlyozottság így tai és ninjutsu terén se voltak problémái, így mi gondja akadhatott volna. A lényeg hogy genniné vált meglett a fejpánt bár ez se izgatta őt. Megvolt a csapat minden szép és jó volt rengeteg küldetés, edzés, ami kell egy ideig. Pár hónap után a szülőknek otthon támadt gondjuk így kénytelenek voltak csemetéjüket kiszedni a csapatából megkérve a falu vezetőjét. A munkások elmentek apuci betegeskedett az egyetlen férfi a családban, aki még talpon volt, nos csak Toua volt. Nem volt mit tenni el kellett végezni a munkát és a család gazdasági válsága eltartott egy jó ideig pontosan öt kerek évig. Bár a nagyfőnök felépült nem volt könnyű elég embert találni a hatalmas földre. A növekedő srác saját edzéslistát állított fel magának, ami az akadémiai tanokra alapozott plusz azok ismétlésére így az edzés és a munka mellett izmai megedződtek, amit a ruhától nem lehet látni de, ez van. Végül helyre állt a rend minden olyan volt, mint régen Touát pedig vissza mehetett a shinobik világába, ahova tartozott, és ahova vágyott. Nemsokára jött is egy levél, ami hamarosan új csapatával való találkozás időpontját tartalmazta ezt, persze továbbra is hideg és üres tekintettel nyugtázta. Az ablakon kitekintve várta a napot és addig az ablaknál is maradt volna, amíg el nem ráncigálják onnan.