Kusuki Eiko

Kora reggel keltem fel és körülnéztem apám el e ment már küldetésre ? Hát nem kellet csalódnom benne ,mert én 6 kor kelltem ő meg még ez előtt lelépett .Felkelltettem Ookamit .Aznap csak az erdőbe mnetünk vadászni .Felállítottunk több csapdát is ,hogy még nagyobb szerencséval kapjuk el a zsákmányt . Ja hogy mért is mentünk vadász ni ? A válasz egyszerű .Sokkal finomabbak az állatok ,ha frissen vadászuk le őket mintha boltba vennénk .
Amikor le tettük az utolsó csapdát is pont arra ugrált egy tapsi füles .Kiváncsian vártuk ,hogy belesétál e a csapdába vagy sem .Okos nyúl lehetett ,mert elugrált a veszte elől .Vártunk kb. 1 órát mikor megjelent egy vaddisznó és mázlinkra ő már nem kerülte ki a csapdát .Beleesett .Ookami beadott neki egy altatót ami 3 óráig biztosan ki üti .Nem hagytuk ott ,hanem betettük egy ládába .Így könnyebb is volt haza szállítani ,de persze ennyivel még bőven nem elégeltünk meg .Tovább vártunk ,hogy még minimum 2 állta erre tévegyen és belesétáljon a csapdánkba .Ookami eközben figylte a vadisznót nem e ébredezik ,mert ha igen akkor muszály lessz haza felé venni az irányt .Alig telt el 10 perc egy újabb nyuszika jött errefelé .Nem mondtunk semmit nehogy a végén még elijeszük és elfusson .Aztán egy kissebb várakozás végeztével bele ment a csapdába .Mocorgott ide oda ,de nem tudott kiszabadulni .Én már majdnem megsajnáltam ,de utána rájöttem milyen jól is fog mutatni a vadisznó mellett .
Mikor haza cipeltük a két zsákmányt Ookami leszőrtelenítette mind a ketőtt én pedig készítettem egy helyet ahol megtugyuk őket sütni és közben nem fog kigyulladni semmi .Lassan végzett a szörtelenitéssel és mind a ketőtt nyársra tűztük azt úgy sütöttük meg .
A nyúl hamarabb lett meg mint a vadkan ,de jóízüt ettünk belőle .1-2 óra elteltével már a vaddísznóból is eszegettünk .Nem volt rossz íze .Mikor végeztünk a maradékot átdobtam a szomszéd kutyájának had egyen ő is valamit .Mikor át akartuk dobni ott volt egy nő is aki megkérdezte ,hogy hogyan telt nekünk ilyesmire ? Én erre csak azt feleltem ,hogy az erdőben vadásztuk és gondoltuk a maradéknak örülne a kutyája .Ekkor kihozta a házból a már majdnem halott kutyáját ,mert valamiért se nem iszik se nem eszik ,de amikor meglátta a nagy csontokat azonnal neki esett az evésnek .A nő megköszönte ,hogy segítettünk a kutyája baján és megmontuk neki ,hogy holnap is megyünk vadászni ,ha akarja hozhatunk magának is valamit .Megköszönte és bement a házba .
Reggel mikor felébrettünk neki vágtunk a vadászatnak .Mikor oda értünk 3 csapdába is volt valamilyen állat ennek nagyon örültünk és vártuk ,hogy erre felé jöjjön a többi is .Mivel a csapdákat az éjszaka is kinnt hagytuk így került bele 3 állat .Pontosabban 2 nyúl és egy gyöngy tyúk .Az egyik nyulat késöbb oda adtuk a szomszédnak na meg persze a maradékot is .
A rá következő napon nem mentünk vadászni ,mert úgy gondoltuk ma nem lenne értelme mivel nem tudnánk hova tárolni a felesleget ezért aznap csak pékárut ettünk .Nem volt rossz az sem .Lassan telt az idő és az egyik pillanatban sikítást hallotunk a szomszédból .Átnéztünk ,de nem láttunk semmit .Ookami átment és benyitott a házba .Ott állt egy alak háttal és valaki a földön feküdt akiről késöbb kiderült ,hogy a nő az .Ookami rá támadott a fenyegetőre és meg is ölte .A nő megköszönte neki és nyomott az arcára egy arc csókot .Tisztára ideges voltam ,de megnyugtatott az a tudat ,hogy ez csak köszönet volt .Reggel mikor felkelltem valamiért elmentem otthonról Ookami tudta nélkül .Mikor felébrett tűvé tette utánam az egész környéket ,de nem talált sehol sem .Persze ,hogy nem talált hiszem a rablóbandánál voltam ami nagyon jól el van rejtve .Nehogy azt higgyétek ,hogy elraboltak .Önszántamból mentem .Mikor oda értem azt hitték ,hogy csatlakozni akarok ,de nem .Más célok vezéreltek ,hogy pontosan mik is ? Az volt a célom ,hogy megöljem egyikőjüket ,mert a forrásaim szerint köze volt Ookami szüleinek a meggyilkolásában .Elő rántottam a kardomat és lenyestem a fejét .Akkora sebességgel történt minden ,hogy a kardom nem is lett véres illetve nem voltak rajta vér nyomok .20 másodperc múlva az egész haddelhad rám akart támadni ,de a vezérük le állítatott mindenkit .Elvégülis a bosszú volt csak a célom és most már nincs itt semmi dolgom szal őket biztosra vette ,hogy nem fogom megölni .
10 perc múlva elmentem onann .Ahogy futottam haza felé hirtelen megjelent a semmiből Ookami kérdezte ,hogy hova tüntem ,de én nem adtam a kérdésére választ .Kissé bánatos lettem ,de nem tartott örökké ugyanis másnap eljött megkeresni az egyik bandatag .Konkrétan azért jött hozzám ,mert meg akart ölni ,de mikor látta ,ahogy végzek a társával megijdt ,de ettől fügetlenül muszály volt eljönnie .Mikor megkérdeztem ,hogy miért jött ide amikor már nincs semmi dolga konkrétan azt felelte ,hogy a társai külték ide ,hogy a segítségemet kérjék nem régen véletlenül elvesztettek egy fontos dokumentumot és vissza kéne szereznem nekik .Elvileg a Hokage irodájában fogom megtalálni .Én nem vállaltam el hiszen nem tartoztam nekik semmivel ,de annyit győzködött ,hogy a végén mégis rá szántam magamat .Ookami segített nekem ebben mivel végig hallgatózta az egészet .Este mikor már senki sem volt ott bementünk az ajtón és megfogtuk az iroda kulcsát mivel ilyenkor általában beszokták zárni .Mikor kinyitottuk és bementünk láttunk az asztalon egy csomó papírt .Az összeset árnéztük ,hogy kiderüljön melyik lehet az amelyik véletlenségből ide került a rablóbandától .Nem telt el 10 perc megtaláltam azt az iratot és rohantunk el .Persze mindent vissza álítottunk úgy ahogyan volt .Nehogy a végén valaki gyanakogyon .Mikor kiléptünk pucultonk egészen hazáig ,mert akkoron már a rablósok vagy éppen fosztogattak vagy a kocsmában ültek ugyanis többnyire ezt szokták csinálni esténként .
Másnap reggel elvittem nekik azt a dokumentumot .Megkérdezték meg e néztem ,hogy mi áll e rajta ? Amire én csak azt feleltem ,hogy nem .Megnyugottak és folytatták azt amit eddig csináltak .Én haza mentem és lefeküdtem ,mert hát elég későn loptuk el azt a dokumentumot .
- Nah sikerült oda adnod nekik ?
- Aham ,de utána megkérdezték ,hogy meg e néztem mi áll rajta ?
- Hát ahogy kiismertelek még csak az eső sort sem olvastad el csak azt ,hogy Rablóbanda Dokumentum igaz ?
- Ha tudod minek kérdezed meg .
Adott nekem egy csókot és én utána lefeküdtem aludni ő már bizonyára kipihente magát ,de nekem még szükségem volt a pihentető alvásra .Lassan lehunytam a szememet és aludtam egy jót .Mikor felébrettem Ookami ott volt mellettem aminek őszintén szólva nagyon örültem .
- Remélem ,hogy még lessz valami izgalmas dolog .
Mondtam örömömben mikor kimentünk Ookamival körülnézni a környéken .

Uzumaki Kushina írta:Erre adnék +10 Chsz-t. Lehetett volna akár több is, de a helyesírás és a formai hibák sajnos eltántorítottak az ötlettől. Én pl. mindig berakom a postomat küldés előtt Word-be, vagy pedig a Firefoxot használom, ahol írás közben aláhúzza a helytelenül leírt szavakat, valamint az egyéb hibákat. Talán nem tűnik olyan nagy dolognak a helyesírási és formai hiba, de nagyon sokat fog számítani a fejlődésben. Minél előrébb haladsz, feljebb a ranglétrán, annál jobban számítják bele a dolgokba.
Köszönettel, Kushi.

ez télleg nagyon gyenge lett, de a következő ami készül jóval hosszabb lessz
na meg taralmasabb is

//Csak Kushinának engedem hogy le értékelje. A többi mesélő illetve admin ne értékelje lécives. Előre is köszönöm.//

Az a nap is úgy indult mint bármelyik, habár volt benne egy kis csavar mivel már nem laktam egyedül, de nem csak az, hanem mert a szomszédunk elment 1 heti nyaralásra és sajna a kutyáit nem vihette magával ezért áthozta hozzánk. Mi szívesen vigyáztunk rájuk, mert nem akadt más dolgunk akkor amúgy sem. Elvittük egyszer őket sétálni ami nem is volt annyira rossz. Örültünk, hogy végre csinálhatunk a küldetéseken kívül mást is közösen. Ahogy megyünk az úton feltűnt nekünk, hogy éhesek a kutyák. Ookami vett nekik valami kaját és miután megették mentünk tovább. Inkább nem álltunk meg, hanem csak haladtunk. Mikor haza értünk az egyik blöki velem aludt az amelyik annyira nem akart enni a másik pedig Ookamival volt. Az éjszaka folyamán megéheztem és ettem valamit amire a kutya is felkelt. Neki nem adtam semmit nem lett volna jó neki az éjszakai evés. Mikor végeztem és vissza akartam aludni egyszerűen nem ment ezért kimentünk a kutyával és leültünk. Furcsa módon Ookami is felkelt na meg persze a másik kutya is.
- Hát ti?
- Áh nem tudtam aludni ezért kijöttem.
- Kint maradhatunk mi is?
- Persze.
Leült mellém a két kutyát pedig az ölünkbe vettük. Szép esténk volt. Nem volt annyira hideg sem. Én lassacskán már el el aludtam mire Ookami kitette az öléből a kutyát és oda tett egy párnát, hogy le tudjak feküdni. Nagyon boldog voltam, de már nem tudtam megköszönni, mert elaludtam. Kis várakozás után Ookami bevitt engemet és letett az ágyamra. Később ő maga is lefeküdt.
2.Nap:
Másnap reggel mikor fel ébredtem és az ágyamon találtam magamat örültem, hogy ennyire figyel rám Ookami amikor nem is kértem. Pehünkre azon a napon muszáj volt elmennünk egy küldetésre vagyis valami ilyesmire. A kutyákat is magunkkal vittük elvégülis valamit keresnünk kellet és ebben most nagy hasznunkra váltak. Ahogy elkeztünk keresgélni rá bukkantam egy papírfecnire. Az állt rajta, hogy ha ezt az üzenetet valaki elolvassa akkor keresse mag a halál kincsét. Nem csak az én számomra volt ez egy izgalmas kaland, hanem Ookaminak is. Ezért a küldetésünket rá bíztuk valaki másra mi pedig elindultunk megkeresni a kincset. Nagyon jól eldugott helyen volt egy földalatti barlang.
- Vigyázzunk. Ki tudja mi van ott lent.
Mondta Ookami majd megindultunk lefelé. Ahogy mentünk egyre sötétebb lett ezért a kutyákra hagyatkoztunk. Elvezettek minket egy ajtóhoz. Elég furcsa volt, hogy ott lent találtunk egy ajtót, de mázlinkra résnyire nyitva volt. Nem láttuk pontosan, de valaki ült oda bent. Ahogy ki elemeztem egy férfi volt az. Aki észre is vett minket. Ekkor egy hirtelen mozdulattal mögénk került. Megkérdezte tőlünk, hogy mit keresünk itt amire csak azt feleltük, hogy találtunk egy levelet amin az állt, hogy keressünk meg egy kincset. Miután már maga is felfogta, hogy miről is beszélünk elmagyarázta nekünk, hogy komolyan van ez a kincs méghozzá a barlang legvégén található, de nehézkes az oda vezető út ezért csak vigyázunk. Megfogattuk a tanácsot és elkezdtünk elindulni a kincs felé. Ahogy haladtunk egyenesen, eltöprengtem rajta, hogy mért mondta nekünk az az akárki, hogy veszélyes a barlang. Alig 10 másodperc múlva magamtól is rájöttem a válaszra ugyanis az egyik léptem kor le süjedt a talaj és mint kiderült egy csapda volt. Hirtelen előjött egy falka skorpió, de mázlinkra mivel Ookami tud tűz elemű technikát így csak simán leperzselte azokat. Megköszöntem és lépdeltünk tovább. Nem törődtem az óvatossággal, de hát minek is? Ha itt az ideje meghalni vagyis az az üzenet csak azért volt ott, hogy véget érjen a játék akkor nem tehetek semmit kiélvezem a helyzetet. Persze Ookami próbált lecsillapítani, de még rá sem hallgattam. Így az már nem volt csoda, hogy majdnem le estem egy szakadékba. Egy mozdulattal kitudtam szerencsére jönni. Ookami kicsit dühös volt rám, de aztán újra megbékélt. Átugrottunk a szakadék felett és mentünk tovább. Nem telt el sok idő egy hídhoz érkeztünk ami alatt egy g*ci nagy szakadék volt. Ookami megnézte, hogy mennyire biztonságos a híd ezért át ment rajta.
- Nem annyira vészes szerintem át tudsz jönni.
Erőt vettem magamon és neki vágtam. Nagyon féltem és ez látszott is rajtam. Ookami azt javasolta, hogy ha már a felénél vagyok akkor ugorjak egyet. Ezt a tanácsát is megfogattam, mert akkor nem volt más választás amúgy sem .Vagy átkelek ezen a rozoga hídon vagy pedig elmegyek a feléig és kiugrok. Egyértelmű, hogy az utóbbi mellet döntöttem, mert arra gondoltam, hogy az lesz a biztonságosabb. Végül sikerült át ugranom, de a szegény kutyákról majdnem megfeledkeztem. Ezért fogtam és mielőtt még rá mentem volna a hídra mind a kettőt bele raktam a táskámba. Mikor átugrottam és biztonságosan földet értem nagy kő esett le a szívemről, de tudtam, hogy még vissza felé is kell jönni. Mikor elérkeztünk a barlang végébe megtaláltuk a ládát és mikor kinyitottuk télleg ott volt a halál kincse. Ugyanis a láda csak úgy tocsogott az ember vérben . //már bocsánat, hogy ennyire szadista, de egyszer kell egy ilyen is// Én puszta kézzel bele nyúltam a vérbe és elkeztem kutatgatni, hogy hát ha van valami a ládában, mert a fene tugya miért van ez tele vérrel. Na szal ahogy kutakodok benne találok valamit. Egy ... hm ... mi a fenét ... . Oda adtam Ookaminak, hogy nézze meg ő is. Ahogy nézegeti kiderül hogy egy bicska. Valószínüleg ezért hívták a halál kincsének. Pucoltunk haza felé, mert nem akartunk tovább egy ilyen szadista helyen maradni. Mikor lassacskán haza érkeztünk a Hokage már várt ránk és mivel nem volt hol lemosni a karomat így még mindig vérben tocsogott az egész. Először megkérdezte tőlem, hogy miért ilyen véres a karom, de utána ez már nem annyira foglalkoztatta, hanem csak megkérdezte, hogy miért hagytuk félbe a küldetés. Neki adta Ookami a cetlit amin a kincskeresés volt. Tsunade egyből tudta, hogy mi is történt. Szépen elmagyarázott nekünk mindent és mi meg figyelmesen halgattuk. 20 perc elteltével már nem volt ott mi pedig lefürödtünk. A víz is tele volt vérrel ezért ment Ookami elsőnek nehogy valami baja legyen, ha utánam megy és a vérhez nyúl. Amint végeztünk lefeküdtünk.
3.Nap:
A kutyák korán felkeltettek minket. Nem is hagytak aludni mivel már éhesek voltak, de már mi is. Megkértem Ookamit, hogy mennyen el a boltba addig én lemosom a vért a fürdőből. Hát csak kész lettem vele 3 órás pucolás és fertőtlenítés után. Ookami eközben előkészítette a reggelit és várta, hogy végezzek. Megmostam a kezemet és mentem enni. Nem volt rossz az étel csak a kutyáknak kellet várniuk, hogy kihüljön a főtt csont, mert nem akartuk nekik melegen oda adni. Amikor már eléggé lehült jót lakomáztak belőle. Mikor mindennel végeztünk el kellet mennem valahova míg Ookami vigyázott a két kutyára. A rablóbandához mentem. Furcsának találták, hogy ott vagyok, de mikor már 5 perce ott tartózkodtam mindegyik megkönnyebült, hogy nem azért jöttem hogy végezzek velük, hanem hogy ajánlatot tegyek nekik. Az ajánlatom az volt , hogy ha ellopnak nekem valamit akkor cserébe nem fogom megölni őket. Bele egyeztek és megkérdezték, hogy mit kéne megszerezniük nekem.
- Egy tárgyat. Pontosabban egy bicskát.
Megadtam nekik az utat meg, hogy pontosan hol van a barlang. Este meg is kezték az akciót.
4.Nap:
Másnap reggel mikor felébrettem láttam, hogy valaki áll az ajtóm előtt ezért kimentem és megnéztem, hogy ki is az. Az egyik tag volt a rablóbandából át hozta nekem a bicskát. Miután elment Ookami is kijött és megkérdezte tőlem, hogy miért hozattam velük ide. Mire csak azt feleltem, hogy kiváncsi vagyok, hogy mit keresett ott ez, ha egyszer a ládában csak vér volt. Megkértem, hogy csináljon egy árnyékklónt. Nem értette pontosan, hogy mire kell, de én nem halogattam tovább és bele vágtam a késsel a klónba. Egész szép sebb volt rajta. A klón természetesen utána el is tünt a vágás miatt. Nagyon éles volt a kés így már tudtuk, hogy mivel vágták meg az embereket, de az még mindig rejtély volt, hogy mit keresett a ládában annyi vér. Nem mertem vissza menni a barlangba, de nem is lett volna tanácsos oda vissza menni elvégülis kitugya a rablóbanda, hogy ment oda be. Lehet, hogy robbantottak és úgy mentek. Nem zavartattam ezzel magamat inkább elmentem a boltba és vettem valami reggelinek valót. Ahogy nézelődtem hirtelen a hátam mögött észre vettem Ookamit. Kissé megijesztett mire csak belevertem egyett. Utána természetesen bocsánatot is kértem tőle és megkértem, hogy ilyet többé ne tegyen max, ha otthon vagyunk. Mikor végeztünk a vásárlással haza is mentünk. A kutyák már majdnem kiugrottak a bőrükből mikor haza értünk. Mi is úgyszintén örültünk nekik, habár én már kicsit fáradt voltam ezért lefeküdtem, de aludni nem aludtam. Látta, hogy nem alszom ezért bejött hozzám Ookami míg a két kutya kint játszott. Adott egy csókot és elkeztünk beszélgetni erről arról, de különösebb dolgokról nem. Viszont a végén megkérdezte, hogy hol van a rablóbanda relytekhelye? Nem mondtam el neki, mert megígértem , hogy ezt nem fogom tenni. Búsan kiment a szobából mire én utána mentem és bele ugrottam a nyakába mire elkezdett egy kicsit nevetni. Örültem, hogy figyel rám jó érzés volt. Bevitt a szobájába és lefektetett, mert már elaludtam. Mikor felébrettem észre is vettem egyből, hogy nem a saját szobámban vagyok. Ahogy jobban körülnéztem kiderült, hogy Ookami szobályában keltem fel. Boldog voltam, hogy itt ébrettem. Alig telt el 2-3 perc bejött Ookami és én meg eközben úgy tettem mintha még mindig aludnék. Mosolygott egyet és utána felébresztett. Mikor kelteni akart én felültem és adtam neki egy csókot. Nem utasította vissza az ajánlatot tehát viszonozta. Felkeltünk és elvittük sétálni a kutyákat. Tettünk egy kört a faluban amitől rendesen ki is fáradtak a blökik ezért mikor haza értünk és bevittük őket egyből be mentek és lefeküdtek persze külön külön szobában. Nevettünk egy jót Ookamival és utána ettünk valamit illetve volt még valamennyi ramen és azt ettük meg. Nem volt annyira rossz. Miután befejeztük az evést elmentünk a közeli gőzfürdőbe. Persze mivel egy fal választotta el a 2 fürdőt így aligha beszélhettünk, de ez akkor nem is volt annyira rossz sőt eléggé kellemes volt a víz. Mikor végeztünk haza mentünk aludni.
5.Nap:
Kora reggel ébrettem fel. Szinte még a nap sem volt fönt. Kinéztem, hogy mennyire van sötét. Egészen világos volt, de talán csak a tó világította ki a holdnak a fényét. Kellemes volt a patak közelében. Gondoltam, hogy Ookami ilyen korán biztosan nem fog felkellni ezért ledobtam a gönceimet és megfürödtem a patakban. Annak is természetesen tiszta vize volt. Mivel reggel felmelegítette a nap így este olyan volt mint ha egy gőzfürdőben lennék. Mint az ez is gőzölgött. Eddig még ilyet nem láttam, de nagyon örültem neki. Nagyon jó volt a víz ezért amíg fel nem kellt a nap és világosság nem lett addig én onann ki nem mentem. Viszont mikor már lassan másfél órája mártózok hirtelenjéban felébrett Ookami és zajokat hallott kintről. Megfogott egy kunait és kilépett. Amint meghallottam, hogy kijön vissza ugrottam a saját szobámba. Ookami nem látott kint semmmit ezért vissza feküdt aludni. Mégegyszer kimentem, de a fiú résnyire nyitva hagyta az ajtót, hogy lássa ki is volt az. Észrevette amint kilépek a szobámból és bemegyek a patakba. Vörös képet vágott, mert ilyet eddig még nem tapasztalt. Ugrott volna már kifelé, de tudta annak nem igazán örülnék. Amúgy is elég volt egyszer megzavarnia. Tehát csak tovább figyelt engemet. Én közben meg nagyon jól éreztem magamat a vízben. Kellemes érzés volt, hogy a saját fürdőnkben is ennyire el lehet élvezkedni. Mikor lassacskán kezdett felkellni a nap gyorsan felvettem a ruhámat és vissza feküdtem volna, ha Ookami ki nem jön. Oda jött hozzám. Megfogott és letett had alugyak, de én nem akartam ezért csak pihentem. A két kutya eközben csak aludt. A végén én is csak benyomtam a szunyát. Ookami megragatta az alkalmat és ő is ment fürdeni mikor már látta, hogy nem vagyok ébren, habár ő alig töltött benne 10 percet azért elvolt a vízben. 8 kor felébrettem és mentem megköszönni a rablóbandának, hogy vissza hozták nekem a bicskát utána egyből haza is mentem. Megvizsgáltam jobban a kést, de csak a gyártó címe volt rajta semmi egyéb, de ha ennyire jó kést gyártottak akkor veszek egyett, mert szükségem van egy ilyenre ami még nem tocsogott vérben. Lassacskán megtaláltam a készítőjét és erre azt mondták, hogy ez már elég régi gyártmány és ilyet manapság már nem szoktak gyártani. Kicsit bús lettem, de legalább megtudtam, hogy hol készült a fegyver. El is dobtam, mert nem volt rá szükségem még a végén elkapnak gyilkolásért. egy jót és haza is értem. Ookami valami csuda folytán aludt ezért oda térdeltem a háta mögé mire ő egy hirtelen mozdulattal mögém térdelt. Nem ilyettem meg, mert tudtam hogy nem fog bántani engemet ismertem már ennyire őt. Felálltam mit sem törődve, hogy ott van mögöttem.
- Mi az mész valahová?
- Miért?
- Gonoltam, hogy megkérdezem reggel nincs e kedved majd korán kelni és fürödni egyett.
Megijedtem, mert ezek szerint végig nézte ahogy fürödtem ezért átrohantam a saját szobámba és tiszta búskomor lettem. Kis idő múlva bejött Ookami mire én megkértem, hogy távozzon. Nem akart elmenni ezért még sirni is elkeztem mire ő átölelt. Ellöktem magamtól, mert ... kitugya mért. Bocsánatot kért, mert meglesett és megígérte amíg nem lessz komolyabb addig ilyet nem fog csinálni. Megbocsátottam neki és vissza feküdtem. Ookami oda ment a kutyához és felébresztette mire meg harapta.
- Óh te g*ci d*g!!!
Nevettem egy jót rajta utána pedig kimentem és hoztam neki egy sebtapaszt. Mikor éppenséggel rá tettem a kezére kissé látszott rajta, hogy bepirult. Elkeztem nevetni, de utána gondoltam egyett és kimentem megkeresni a kést. Hát, ha ott van e még. Furcsa módon pontosan ott volt ahova eldobtam. Megfogtam és haza vittem. Ookami kérdezte, hogy miért hoztam haza, de én nem mondtam neki semmit inkább kimentem és megpróbáltam vele bele vágni egy kőbe. A bicska a végén bele törött furcsálodtam, hogy beletört amikor annyira éles egy kés volt, hogy történhetett ilyen? Eltöprengtem rajta, de nem gondolkottam annyit rajta. Megnéztem, hogy mit csinál Ookami. Éppen készült teát főzni. Mosolyogtam egyett és örültem, hogy már neki is jobb kedve van. Oda mentem hozzá és megmondtam neki, hogy szeretem. Erre nagyon boldog volt, mert ez az egy szó jelentett számára mindent. Megittuk a teát és elmentünk megfürdetni a kutyákat. Tetszett az ebeknek a víz sőt mi több nagyon el voltak benne alig tudtuk a végén kiszedni őket, de azért csak sikerült. Fürdetésük után elvittük őket egyből sétálni, hogy könnyebben száragyanak meg. Futottunk velük, hogy levezessük az energijájukat. Nagyon jó volt az a kis futás és mikor haza érkeztünk már este volt, habár de nagyon kellemes volt akkor lefeküdni aludni.
6.Nap:
Szomorú voltam, mert holnap jön haza a nő és elviszi a kutyusukat. Ookami azt javasolta, hogy fogagyunk örökbe kutyát amit én nem tartottam a legjobb ötletnek, mert kitugya apa mit szólna hozzá. Nem kellet várnunk 1 órát megjött fater. Megkérdezte, hogy mit keresnek itt ezek a "cuki" kutyák. Azt feleltem, hogy a szomszéd nő kért meg minket, hogy amíg nyaral vigyázzunk rájuk. Apám mesélt arról amikor ő is tartott egy kutyát. Hasonló termetű volt mint a másik kettő, de nagyon szerette. Soha nem ment nélküle küldetésre és mikor meghalt igazi temetés szerüen tedte be a földbe. Így természetesen bele ment abba, hogy fogyunk 1 kutyát örökbe. Elmentünk az egyik állat kereskedésbe. Én egyből beleszerettem az egyik kiskutyába amit haza is vittünk. A másik két kutya szivesen várta az új tagot. Különös módon még aznap haza jött a nő. Elvitte a két kutyát, de mi örültünk. Hála a két blökinek rá jöttem, hogy eddig mi is hiányzott a házunkból egy kutya. Senkit nem zavart a kiskutya akit Cukinak neveztem el. Szerintem egyértelmű, hogy miért kapta ezt a nevet.
2 nap múlva :
Apám küldetésre ment és Ookami is. Örültem, hogy legalább itthon van velem a Cuki és így legalább nem vagyok egyedül, habár nagyon rossz volt mikor Ookami ment küldetésre és én nem tarthattam vele. Na, de nem búslakodtam tovább hanem fogtam magamat és vettem valami harapni valót nekem meg a kutyának és mikor haza értem ettünk egy jót. Gondoltam a Cuki még biztosan nem volt megfürdetve manapság így bele tettem a vízbe had mosakkogyon meg. Ő is mint a múltkor a másik két kutya nagyon elvolt a vízben és mivel más nem volt otthon felvettem valami ódivatu ruhát és abban én is bementem. Nagyon kellemes volt a víz pedig nem is volt annyira korán, hogy gőzölöghessen, de mivel még nem volt igazán reggel és egy kicsit még hideg is volt ezért nagyon jól esett mind a kettőnknek. Olyan 9 óra felé másztunk csak ki. Én átöltöztem a Cuki pedig kifeküdt a napra és megszáritkozott. Mikor már megszáradt a bundája elmentünk sétálni egyett. Gondoltam megnézem, hogy mit tett a rablóbanda a barlangal mivel nem volt jobb dolgom meg, ha valamivel/valakivel össze futunk akkor megtugyon védeni meg így fejlődne ő is nem csak én. Ahogy arra felé sétálgattunk megláttam azt a helyet ahol valaki ásott egy alagutat. Biztosan a rablóbanda csinálta, hogy könnyen betugyanak menni a barlangba. Elég nagy lyukat ástak, de hülye lettem volna lemenni hiszen kitugya kijutok e mégegyszer élve meg a Cukinak is még bőven kell fejlődnie és ehez főként én értek Ookaminak ez nem annyira ment. Lassan dél van. Nagyon elkeztem unatkozni ezért megebéldeltem és utána pedig megkerestem a rablóbandásokat mivel Ookami nincs otthon így megkérdeztem tőlük hát, ha van valami feladatuk a számomra. Akkor pont indultak fosztogatni én persze követtem őket és segítettem nekik. Nem volt annyira nehéz a dolgom csupán csak örködnöm kellett amíg ők elvették egy gazdag embernek a kincseit persze nem az összeset. Mikor végeztünk jelentettem nekik, hogy nem láttam semmi gyanúsat és ezután haza engettek, de ellőtte adtak nekem egy kis pénzt, hogy holnap tugyak magamnak reggelit venni. Nem szóltam semmit, hanem inkább hazamentem.
9.Nap:
Másnap reggel megint benéztem hozzájuk. Még aludtak a tegnapi kaland miatt csak a főnöknek a jobb keze volt ébren. Beszélgettem vele a tegnapi akcióról és utána olajra léptem. A Cuki már várta, hogy megetessem ezért gyorsan elszaladtam a boltba és vettem mindkettőnknek kaját. Mikor haza értem tettem mind kettőnknek kaját, de mivel még mindig éhes voltam ezért fogtam a Cukit és együtt elmentünk az Ichirakuhoz. Elég régen voltam már ott és ezt meg is jegyezte nekem az öreg. Kértem egy-egy rament. Miután befejeztem az evést láttam, hogy bejött egy álruhás alak, de ennit nem kért csak keresett valakit. Mikor rá néztem a fotóra azt láttam, hogy én vagyok rajta ezért gyorsan eltüntem onann amire felfigyelt az az ember és utánam jött. A Cukit inkább a karomba vettem, hogy könnyebben tugyak futni, de mivel az ellenfelem nem kis pályás volt így is elég nehéz volt előle meglépnem akkor azt tartottam a legjobb ötletnek, hogy elbújok a rablóbandások relytekhelyén amiről köz tudott, hogy csak ők tugyák hol van. Én csak merő véletlenségből találtam rá egy napon, de ebbe most ne mennyünk bele. Amikor lementem körbe kémleltem, hogy itt vannak e az emberek, de furcsa módon senki sem volt ott. Ez után kinéztem, hogy a követőm még mindig a sarkamban van e. Szerencsémre úgy tünt, hogy leráztam egy kicsit. Egy másik kijáraton kimentem és haza felé futottam, de akkor a semmiből megjelent az az "akárki".
- Te vagy Kusuki Eiko?
- Ch. Igen mit akar?
- Szerinted Eiko-chan?
- Idegesítesz még Ookami vagy pofán verjelek?
- Jó nyugi befejezem.
Haza mentünk és akkor már le is feküdtünk a saját szobánkba.
10.Nap:
Kora reggel kelltem megint csak, hogy füröggyek egy jót, de amikor menni akartam Ookami már benn ült. Hát mivel annyira nem vagyok szégyenlős így magamra vettem egy türcsit és én is beültem sőt még a kutya is oda jött mellénk. Közben megkérdeztem tőle, hogy miért üldözött tegnap este amire csak azt felelte, hogy a szórakozás kedvéért. Kissé megsértődtem, de nem annyira, hogy ne tudtam volna megbocsátani neki. Lassan már 1 órája ebickélünk mikor a kutya rosszul lett mert megártott már neki a melegvíz. Be adtam neki valami gyógyszert amitől jobban is lett. Kiszálltunk a fürdőből és felvettük a szokásos ruhánkat. Utána pedig elvittem edzeni a kutyát addig pedig Ookami aludt, mert fáradt volt. Ahogy elértünk az edzőterephez valaki már várt minket az oktatóm volt az Jiro-sensei. Oda köszönt nekem és megmondta, hogy tud segíteni nekem eddzetni a kutyát. Megörültem és vártam, hogy mit fognak csinálni. Először rá helyezett egy póráz nélküli átlagos hámot, hogy nehogyfelsértse magát a Cuki utána pedig rá tett a farkára is valamit nehogy megsérüljön esetleg az is. Másodszor pedig az ügyességét mérte fel ezért dobált felé néhány kunait illetve shurikent amik elől sikerrel kitudott térni. Büszke voltam rá, de még tudtam lessz ez ennél keményebb is. Igazam volt, mert mikor Jiro-sensei úgy látt már, hogy az átlagos támadások nem érnek sokat váltott Taijutsura és felmérte mennyire gyors a Cuki. Az első néhány rúgást sikerrel kivédte viszont utána pár el is találta. Gyenge rúgások voltak ezért nem is aggódtam amiatt, hogy baja esik. Lassan végeznek amire annyit mondott Jiro, hogy nagyon jó ninja kutya válhat még belőle. Ookami elénk jött és haza segítette a Cukit, mert nagyon ki volt már merülve szal a karjába vette őt. Mikor haza érkeztünk mindannyian lefeküdtünk alukálni xD.
11.Nap:
Nem keltünk aznap korán őszintén nem is volt erőnk ahoz, hogy megtegyünk egy mozdulatot is. Kivéve a Cukit aki már reggel átugatott a szomszéd kutyáknak. Erre a ricsajra keltünk fel, de mozogni még így is alig voltunk képesek. Aztán amikor le akartam menni a patakhoz megbotlottam és bele is estem. Közben a hátam mögött Ookami nevetett egy jót és a végén már én is. A víz egyből felrázott engemet. Ookami is le akart menni, hogy megmosakodjon, de én közben kigáncsoltam és ő is a vízben landolt. Nevettünk egy jót és a végén bedobtuk a Cukit is. Miután kivánszorogtunk a vízből átöltöztünk és elmentünk kérni valami feladatot, hogy leteszteljük mennyit fejlődött a Cuki meg, hogy mi is mennyire erősek vagyunk. Nem küldetést kaptunk, hanem két Chunin segített nekünk a tesztelésben. Kimentünk az edzőterepre és megkeztük a felmérést. Egészen jól keztük meg az edzést. Mivel Ookami Tűz beálítotságu volt így ő egyértelműen azzal az elemmel támadott míg én pedig az alap technikákkal próbálkoztam na meg a villám gyors sebességemmel. A Cuki eközben anélkül, hogy bármit is mondtunk volna neki tedte a dolgát persze ennyit minimum elvártunk tőle. A végén megdicsértek minket és haza is mentünk. Na jó mivel még nem volt annyira késő így Ookami elment, hogy megéleztesse a kardját, mert már kezdett egyre xarabul vágni és ő nem szereti az ilyesmit. Mikor haza értünk a kovácstól megvacsoráztunk és kimentünk a patakhoz, mert látszott már a holdfénynek a tükre ami gyönyörűen nézet ki. Ahogy kint üldögéltünk hirtelen rám tört az álom ezért Ookami megfogott és bevitt az ágyamra. A kutya kinnt aludt mivel ő már elszunnyat.
12.Nap :
Hajnalban valamiért muszály volt felkellnem vagyis valami felvert és mivel nem tudtam vissza aludni ezért kimentem és megfürödtem. Szerencsémre nem vertem fel Ookamit így nyugottan tudtam lubickolni egyett. 1 óra elteltével viszont kiszáltam, mert azért nem kelltem annyira túl korán szal volt úgy 4 óra mikor kelltem és rá fél órára már kezdett világosodni csak azért maradtam bennt még + fél órát, mert nagyon jó volt a fürdő. Ahogy kiszáltam bementem és felkaptam valami ruhát aztán meg vissza mentem, hogy megnézzem hol van a kutya. Hát különös módon túl volt a szomszéd kutyákkal. Át füttyentettem neki mire vissza is jött. Éber kutya volt. A füttyentésre viszont Ookami is felkellt. Mivel nem volt már időm vissza futni a házba így úgy döntöttem inkább bebújok a kunyhó alá, mert ott biztosan nem fog észrevenni. Amikor kilépett Ookami körültekintett és benézett hozzám is, de én nem voltam bent. Egy kicsit elkezdett aggódni ezért körülnézett a környéken, hogy hova tünhettem. Mivel pont a kunyhó alatt nem nézet meg ezért elment hát ha, elmentem valahova. Eközben én előbújtam és mentem azt kajoltam valamit. Negyed óra elteltével vissza jött Ookami és igen csak meg volt lepődve mikor ott talált az asztalnál amint éppen várom az ebéddel.
- Hogy tudtál ilyen gyorsan össze dobni kaját?
- Tasakos leves. xD Nem volt most más.
- Jaj Eiko.
- Mi az ?
- Semmi inkább együnk.
Hát nem is nagyon zavartattam magamat inkább neki láttam a levesnek mert már éhen haltam. Mikor meg befejeztük kimentünk a patakhoz. Ahogy kinnt üldögélünk oda jött hozzánk egy ninja és megkért, hogy végezzünk el egy küldetést. A kezünkbe adott egy papírt és nagy csodálkozásomra az állt rajta, hogy keressük meg a rablóbandát és végezzük ki. Ookami sem akart belemenni a küldetésbe, mert tudta hogy már mi is segítettünk nekik és ők is nekünk és habár nem tartoztunk nekik semmivel azért nem akartuk megölni őket. Szal elutasítottuk a küldetést. A ninja addig addig erőszakoskodott amíg végül csak muszály volt elfogadnunk. Elmentem és megmondtam a bandásoknak, hogy mi a helyzet. Összeültek és megvitatták, hogy mi legyen most. Végül arra a döntésre jutottak, hogy tegyünk úgy mint ha nem találtuk volna meg a relytekhelyet. Furcsáltam, hogy ez nem jutott nekik előbb eszükbe hiszen ez nem volt nagy kérés. Szóval még aznap jelentettük annak a ninjának, hogy nem találtuk meg e búvóhelyet és pedig mindenhol kerestük. Mivel még egyikőjük sem talált rá eddig a barlangra így a küldetés fel lett függesztve amíg nem indulhatnak el valami nyomon. Miután haza értünk boldog voltam, hogy nem foglyák megtámadni őket, mert nem lett volna a legjobb, ha már most meghalnak. Vissza emlékeztem amikor pár héttel ezelőtt rá találtam a barlangra és hogy már akkor nem voltak velem ellenségesek. Bár néha azért rájuk hoztam a frászt mikor a semmiből megjelentem ott. Persze egyszer sem árultam el senkinek, hogy hol található az a rejtélyes bázis. A tagokat sem úgy szokták gyűjtögetni, hogy mingyá megmutatják nekik, hogy hol van a búvóhely hanem először bizonyitani kell a hűséget és, hogy nem árulják majd késöbb el a csapatot, mert aki egyszer belép az örökös taggá válik a halála napjáig, ha valaki mégis netalántán ki akarna lépni akkor hivják a pecsétesüket aki gondoskodik arról, hogy másnak ne tugyon semmit mondani a bandáról illetve a relytekhelyről. Ahogy ezen gondolkoztam Ookami hozott nekem egy teát. Megköszöntem és elkeztünk kicsit beszélgetni egymással. Nem voltak éppenséggel létfontosságúak azok a dolgok, de beszélgetni majdnem bármiről lehet. Ahogy társalgunk kijött a szobámból a Cuki és oda jött mellém mire én megsimogattam. Ookami mosolygott egyett és utána kihozott néhány rizsgolyót, mert megéhezett. Nem mondtam neki semmit. Levetettem a papucsomat és bele tedtem a vízbe a lábamat. Mikor befejezte az evést javasolta, hogy mennyünk edzeni egy kicsit. Bólintottam egyett és kimentünk az egyik szabad terepre ahol akkor pont nem volt senki. Ookami alapvető Katon technikákkal támadt rám és nekem az volt a feladatom, hogy kitérjek előlük. Nem volt annyira könnyű mint amilyennek először gondoltam. Egyszer majdnem el is talált, de szerencsére egy helycserével sikkerrel védtem ki a támadást. Mikor este felé befejeztük mentünk enni egy rament az Ichirakuhoz. Örültem amikor végre leülhettem és nem kellet futni a támadássok elől. Ookami sem volt ezzel másképp, habár ő talán jobban is kifáradt mint én hiszen jóval több chakrát használt el, de a ramen után láttam rajta, hogy már valamivel jobban érzi magát. Mikor pedig én is befejeztem haza indultunk, de ő fél úton össze esett így nem volt más választásom mint, hogy a hátamra kaptam. Csodálkoztam, mert erejéhez képest nem volt annyira nehéz, de könnyűnek sem volt mondható. Ahogy haza értünk lefekdtetem őt és utána én is nyugovóra tértem, mert nagyon ki voltam fáradva.
13.Nap:
//Ezt most egybe irom mármint nem irom ki a napok telését//Korán felkelltünk és mentünk edzeni. Sajna az összes edző pálya foglalt volt ezért mi valamivel magasabbra mentünk pontosabban egy szirtre. Amikor kiértünk láttuk hogy valaki ott kapaszkodik a szirt szélén és ahogy látszott egy kislány volt az aki majdnem, hogy le esett onnan. Ookami gyorsan oda ment és felsegítette. Nem adott nekünk teljes nevet a kislány csak annyit mondott, hogy Naokonak hívják. Haza kísértük és aztán ki is derült, hogy ő nem is akárki hanem valami gazdag embernek a kislánya és ahogy ládtam teljesen oda volt a megmentőjé ért. Tiszta ideges lettem főleg amikor még Naoko maradásra is akart bírni minket. Ookami nem értette, hogy mért akarom elutasítani az ajánlatot, de én meg azt nem értettem ő vajon magának vagy nekem akar jót azzal, hogy elfogadja az ajánlatot. A végén csak ott ragadtunk. Az este folyamán megnéztem, hogy hol fekszik Ookami, mert nem láttam hogy hova került ő. Ahogy mentem a folyosón ott jött szembe velem Ookami. Mosolyogtam egyett és javasoltam, hogy menyünk az én alvó szobámba. Nem utasította vissza az ajánlatot. Leültünk és elkeztünk beszélgetni.
- Féltékeny voltál ?
- Ne hülyülj nem voltam féltékeny csak...
- Jahj Ei-chan.
Adott egy csókot és azt mondta, hogy őt nem veheti el tőlem senki. Nagyon boldog voltam mikor ezt kijelentette. Lefeküdtünk aludni. Reggel mikor felébrettünk észrevettük, hogy valaki áll az ajtó előtt. Naoko apja volt az és adott nekünk elég szép bért azért mert megmentedtük a lányát. A pénznek már jobban örültem mint annak hogy itt kellet maradnunk. Sőt mikor Naoko megjelent reggeli előtt Ookami nyakába ugrott ahonann én legszivesebben ledobtam volna, de nem akartam elveszteni a pénzt amit kaptunk ezért nyugodtan tűrtem az egészet hiszen este velem volt Ookami. Ahogy elkeztünk eszegetni én egyre idegesebb lettem és mivel nem birtam már magammal ezért ki mentem kicsit kisszelőztetni a fejemet. Nem telt el 2 perc kijött Naoko. Tiszta ideg voltam ezért inkább felültem a tetőre és onann bámultam az eget. Ookami eközben kilépett a házból és észrevette, hogy a tetőn ülök. Már biztos volt benne, hogy féltékeny vagyok. Megmondta Naokonak, hogy mennyen be a házba. Mikor eltünt a kislány feljött és oda ült mellém. Nem mondott semmit nekem, mert tudta hogy nem birok már több időt itt maradni. Megsimogatta a hátamat és utána azt javasolta, hogy mennyünk el innen. Hogy őszinte legyek ennyi sírás után már kissé megkomolyodtam ezért én nemet mondtam erre. Mellesleg, ha elmegyünk lehet hogy elveszítem azt a sok pénzt. Nem volt sok kedvem vissza adóztatni neki. Ookami kissé furcsálta, hogy nem szeretnék vagyis nem akarok haza menni, de hát ez csakis az én döntésemen volt. Lementünk a tetőről vissza a házba. Mivel nem ettem sokat a reggelinél így kilopóztam az ebédlőbe és faltam valamit. Mikor végeztem kimentem és kint megládtam Naokot. Nem akartam beszélni vele, mert hát ... nem is volt miről. Ahogy közelettem felé megfordult és megköszönte, hogy a multkor megmentettük. Bólintottam egyet és megkértem, hogy kérdezze meg az apját, hogy haza mehetünk e. 10 perc elteltével vissza jött a kislány és megmondta, hogy most már nyugottan haza mehetünk. Ookami is boldogan ment haza és örült, hogy nem vertem meg Naokot mert tetszett neki. Ahogy haza érkeztünk a Cuki rám ugrott és megnyalogatott. Biztosan hiányoztunk neki mivel elég korán mentünk tegnap edzeni. Így ő még fent sem volt mikor eltüntünk. Persze azért kaját kitettem neki, ha meg megszomjazot csak le kellet mennie a patakhoz és ha meg unatkozott akkor egyszerűen átmehetett a szomszéd kutyákhoz. Mindig vissza jön. Mivel eddig még nem mentünk be a házba amikor elhúztam az ajtót ott volt az apám éppen evett. Oda köszöntem neki és kezet fogtam vele, mert nálunk ez volt a szokás. Ookami pedig követte a hagyományainkat. Elcsevegtünk egy kicsit utána meg kiültünk azért ott sokkal kellemesebb. Én el iszogattam egy kis teát addig a másik kettő félre húzódtak és beszéltek egy kicsit. Gondoltam biztosan csak az elmult napokról van szó ezért nem aggódtam. 10 perc elteltével befejezték a dumálást. Hirtelen rámtört a rosszullét és elájultam végül. Ookami gyorsan kapcsolt és elvitt a kórházba. Miután megvizsgáltak kiderült, hogy csak túl terheltem a szervezetemet és hogy egy ideig nem szabad mennem sehova szal azt javasolták maragyak otthon 4-5 napig amíg össze nem fogom szedni magamat. Ookami magát okolta amiatt, mert ennyire lezuhant az egészségi állapotom hiszen ő volt a hibás hogy neki kellet meg mentenie azt a kislányt. Talán ha rám hagyta volna akkor nem történt volna most meg ez. Ezen gondolkodott végig amíg lassacskán magamhoz tértem. Megmondtam neki, hogy ne magát okolja és hogy ne aggódjon miadtam. A karjában vitt haza, hogy biztos ne essen semmi bajom. Nem utasítottam vissza az ajánlatát, mert attól féltem hogy a szervezetem megint össze omlik. Ahogy haza érkeztünk az apám aggódva hozott egy tálat amiben víz volt. Ookami letedt és az apám megkezdett egy kisebb gyógyító kezelést. Örültem hogy ennyire törődnek mind ketten velem, de apám bejelentedte hogy még ma elmegy egy küldetésre. Kicsit elszomorodtam, de tudtam hogy hamarosan majd újra találkozunk. Csináltam neki élelmet és elcsomagoltam neki. Utána pedig távozott. Megkértem Ookamit hogy mennyen be mert szeretnék megfürdeni. Nem mondott semmit, hanem csak bement. Megfürödtem és mielőtt még végeztem volna kijött. Nem zavartadtam magamat élveztem az életet. Közben ő mosolygott egyett, de amikor kilépett nem tedt több lépést. Neki elég volt az, hogy nem futodtam be. //Bocsánat ha ezt tiltják a szabályok, de most ilyen az ihletem , Meg ez nem akkora bűn.// Amikor végeztem lassan bementem a szobámba és felvettem valami pizsamát amiben tudtam aludni. Ookami résnyire elhúzta az ajtót, de nem akart bejönni nehogy még jobban felizgassam magamat és hogy ne romoljon az egészségi állapotom ezért nyugton hagyott és maga is lefeküdt aludni. A Cuki meg ahogy észre vedte, hogy elkezdett esni bejött a szobámba és oda feküdt tőlem alig 1 méterre. Nyugott este volt.

3. Kaland/Kalandok

A reggeli órákban :
- Áh de jó volt aludni.
- Látom felébredtél.
- Jah. Mit csinálunk ma?
- Gondoltam megyünk és keresünk valami el foglalcságot a faluban.
Eiko bólintott egyet és kinéztek. Az úton éppen szembe jött velük egy ismerős személy.
- Jó napot sensei!
- Nektek is gyerekek! Bocsássatok meg, de most nem érek rá éppen megyek jelentést tenni.
- Rendben. Viszlát.
Majd tovább rohant, de előtte még oda szólt Ookaminak, hogy kövesse, mert most szükség lesz rá.
„A pokolba most mit csináljak?”- kérdeztem meg magamtól majd kerestem valakit akivel lehet dumálni.
- Eiko várj már meg !!!
- Ez a hang.
Megfordultam és észrevettem a hátam mögött az akadémiai volt osztálytársamat Naokot.
- Rég láttalak Naoko.
- Én is téged !
- Hogy vagy manapság?
- Kösz jól. Jössz?
- Hova?
- Találtam egy elhagyatott házat ahol már évek óta nem járt senki.
„Na igen Naoko mindig az a kiváncsi természetű lány volt így ha talált valami izgalmasat nem hagyta nyugodni a gondolat amíg rá nem jött mindenre azzal a dologgal kapcsolatban pl. ki akarta deríteni, hogyan lehetek annyira jó a jutsu tanulásokban az akadémián és ezért folyton a nyomomban járt. Hát igen ő már csak ilyen.”
- Jóvan nézzük meg.
Mondtam és elvezetett ahoz a házhoz ami elég nagy volt így legalább 5-en kellett volna lennünk, ha az egészet végig szerettük volna járni.
- Nem nagy ez egy kicsit????
- Nyugi hamar végig járjuk.
„Persze, ha előbb ránk nem szakad az egész.”- gondoltam és beléptünk a házba. „Belülről nem is tűnik ilyesztőnek.”
- Erre gyere !!!
- Te már voltál itt ???
Kérdeztem meg tőle, de választ nem adott. „Na jah elfelejtettem, hogy nem éppen az a beszédes stílus úgyhogy ezt most fújhatom.” Elindultunk lefelé egy lépcsőn. Ki volt világítva az út szóval tudtam hogy itt már jártak. „Basszus hova hozott ez?” Kérdeztem miközben észre vettem, hogy megállt és a sötétségre mutat.
- Az az igazság, hogy én itt lakom.
Mondta.
- Hogy hogy?
Erre megint csak nem adott választ. Ahogy beljebb mentünk láttam néhány csontvázat. „Na jó két választásom van. Vagy elfutok vagy… más nincs vagy maradok.” Vissza rohantam a lépcsőhöz.
- Hova mész?
- Bocs de most mennem kell.
Mondtam és sietve neki iramodtam.
- Nem menekülsz el!!!
Üvöltötte Naoko és utánam futott. Mikor kiértem meg álltam, mert szabad téren voltunk. Nem sokkal késöbb kiért Naoko is.
- Mindenki elrohant előlem csak mert ott vannak a csontvázak és félreértik a helyzetet !!!
- Ez a hely már eleve nem normális! Ezt már akkor tudtam mikor beléptem!
Kiáltottam oda neki mire a földre rogyott és mintha a démon szállta volna meg nekem akart támadni. „A fenébe. Nem hittem volna, hogy pont ellene kell valaha is harcolnom.”- gondoltam majd előkaptam a kardomat és próbáltam levédeni a támadásait.
- Állj már le !
- Mióta megtudták, hogy itt élek mindenki el kerül engemet, mert azt hiszik, hogy egy gyilkos vagyok.
- Ha így neki esel az embernek akkor ez nem csoda.
Abba hagyta a támadást és vissza mentünk a házba, de a kardomat mindig magam előtt tartottam nehogy aztán megint nekem essen. Mikor leértünk azt mondta, hogy még gyerekkorában találta ezt a házat mikor a szülei kidobták a házukból. A csontvázakhoz nem nyúlt, illetve nem is mert hozzájuk nyúlni. Mivel egyre jobban kezdett beesteledni hazafelé vettem az irányt, de mindig valami zajt hallottam a hátam mögül. „Mia frász lehet ez a hang?” Megfordultam és észrevettem egy szempárt az egyik fa mögül.
- Gyere elő!!!
Kiáltottam oda. „Ha nem jön akkor jöjjön ez!” Felugrottam az egyik fára majd előttem felé a Halhatatlan főnix jutsumat. Kissé meg is világította a környéket így már láttam a képét és ahogy elnéztem nem ismerem a fickót. Nem tűnt valami erősnek viszont amikor másodjára oda néztem csak néhány farönköt láttam. „A franc hova tűnt?” Mikor megláttam a hátam mögött őt eldobtam felé egy kunait.
- Azt hittem jobb vagy Kusuki!!!
- Te vagy az Senshi?
- Igen én.
- Mit akarsz?
- Ha legyőzöl el mondom neked!!!
- Te mindig is ilyen voltál.
Majd előrántottam a kardomat és ő is az övét. Egymásnak estünk. Sokat fejlődött mióta utoljára láttam mivel már az első csapásával sikerült megsebezni a lábamat.
- Sokat fejlődtél!
- Nem hanyagoltam el a szabad időmet.
És újra nekem rontott viszont ezúttal neki lőttem néhány újabb tűz szirmot, de ekkor egy villám mozdulattal eltűnt a szemem elől és megjelent megint a hátam mögöt egy tőrrel próbált leszúrni. Gyorsan használtam a helycsere jutsut és egy közeli fához mentem. „Pont ma kell teliholdnak lennie így simán észre vesz.”- gondoltam és próbáltam minél jobban elrejtőzni ami alig sikerült.
- Nem tudsz elbújni.
Mondta és mire feleszméltem előttem termet.
- A franc.
Előrántottam a kardomat és magam elé tartottam. Gondolván így szemből védve vagyok, de a hátamat nem védte semmi.
- Tűz típus pusztító tűzgolyó!!!
Sikerült eltalálnom őt így a támadás közvetlen közelről nagyon megsebesítette.
- Senshi-kun!
Kiáltottam oda ahogy láttam lehullani a földre. Felvettem a hátamra és habár nem vagyok gyenge így is elég nehéz volt vonszolni hazáig. Mikor viszont végre haza értem lefektettem az egyik szobába és elláttam a sérüléseit utána meg hagytam aludni.

1.Nap. A döntés :
Egy újabb nap. Ma muszáj lesz döntenem, hogy Senshi vagy Ookami.
- Bocsáss meg nekem Ookami, de én Senshit szeretem.
- Megértem, de ugye attól még haverok maradunk?
- Igen csak új szállást kell nézned.
Azzal el is tűnt. Eiko bement és megmondta a hírt Senshinek aki éppen ételt csinált a lánynak. Boldog volt, hogy őt választotta, de ezzel még nem volt vége mindennek. Mivel ez az egész már este felé történt így nem maradt túl sok idő az evésre.
- Aludhatok a te kunyhódban?
- Persze.
Feleltem oda neki mosolyogva majd bementünk és lefeküdtünk.
2. Nap. A rablás:
A hajnali órákban keltem mivel tegnap nem volt esélyem venni egy jó fürdőt így ma muszáj volt kihasználnom az alkalmat. Senshi csak aludt a kunyhóban ami jó volt így legalább nem jött ki azt még fürdeni sem tudtam volna úgy hogy nem zavar meg senki.
Mikor befejeztem a fürdőzést mentem, hogy reggelit készítsek, de amikor vittem volna Senshinek a fiú nem volt sehol. „Hát ez meg hova lett???” – kérdeztem meg magamtól majd észre vettem egy cetlit a földön amin az állt, hogy elvittük a srácot, mert tartozása van nekünk, ha vissza adta nekünk elengedjük.
- Hm ez a kéz írás nem lehet másé csak… Ookamijé.
Mondtam majd kirohantam, hogy körülnézzek. Első utam a rablóbandához vezetett, mert ők általában tudják, hogy mi történik a környéken főleg, hogy a bázisuk alig van pár 100m-re a mi birtokunktól.
Mikor oda értem és elmondtam nekik a lényeget azt mondták, hogy láttak elrohanni egy fiút aki egy másikat cipelt. „Azok biztosan ők voltak.” Megadták az irányt és én meg futottam, hogy utol érjem őket. „Ezt nem hiszem el. Nincsenek sehol.” – és a földre rogytam majd elkezdtem sírni. „Ha Ookami még mindig szeret akkor ezzel simán megfogom. Hát igen egy Kusuki legyen csak találékony minden helyzetben.
Végülis tényleg leugrott a fák közül és vissza adta Senshit. Én meg fogtam és haza vittem.
Mivel Ookami ismeri már a főzeteim így nem volt nehéz pont altatót találnia köztük. Nagyából délután lehetett mikor Senshi magához tért.
- Mi mi történt?
- Valószínűleg Ookami beadott neked egy kis altatót.
A fiú meghökkent, de rájött hogy ez csak egyfajta bosszú volt neki és remélhetőleg ilyen több nem lesz már.
3.Nap. Kifizetés :
„De jó. Inkább öltem volna meg mind a kettőt és akkor ez nem történt volna meg.” – gondolta magában Eiko miközben elfogyasztott egy rament. „Majd kitalálok valamit.” – ekkor belépett a konyhába Senshi.
- Jó reggelt!
Köszönt oda a lánynak aki szintén vissza köszönt. „A franc elfelejtettem elvinni a segítségükért a jutalmat.” Felállt és elsietett a bandához közben Senshi csak nyugton evett.
- Cső! Hát a többiek?
- Elmentek vadászni. Persze nem vadra.
- Hát akkor neked adom oda a pénzt. Tessék Saito!
- Kösz majd oda adom a főnöknek.
Azzal a lány haza ment.
4.Nap.
- Eiko!
- Mi az?
A lány csak ekkor vette észre, hogy az ajtóban valaki fekszik és minden csupa vér. „Na megint be akart törni hozzám valaki. Hát így járt.” – ahogy jobban megnézte talált nála egy üzenetet.
- Azok meg kik?
- Nem árulhatom el és jobban teszed ha nem tudsz meg róluk többet, mert abból baj is lehet.
- Értettem.
- Én most megyek!
És el is tűnt. „Ez a lány. Olyan mint amilyen volt.”- gondolta magában Senshi majd kiment, hogy eddzen egy kicsit. Eközben a rablótanyán:
- Ki kell nekünk még egyszer fizetned a tartozásod.
- Tetszene, ha lángolna az egész hely?
Tette fel a kérdést Eiko mire meg is szeppentek kivéve a vezért.
- Legalább csak a felét.
- Na jó. Legyen. Tessék itt van!
Majd oda dobta neki egy kis tarisznyában. Erre megörült a főnök és elengedte a lányt. Mikor haza ért Senshi már annyira lefárasztotta magát, hogy elaludt az edző tábla előtt. Eiko fogta és bevitte had aludjon egyet.

//Még a chunin vizsga előtt másfél héttel.//

Rablási kísérlet 1.rész

Kora reggel Ookami mikor haza ment és Senshit kint találta meg mondta neki, hogy mennyen el, mert nincs keresni valója itt. A fiú csak fogta magát és elment. Eközben Eiko végig aludt mit sem sejtve azokról amik történnek. Reggel 7 óra körül volt az az idő amikor felébredt és kinézett. – Egész szép időnk van ma. Jelentette ki majd vissza ment a házba és csinált magának reggelit. „Ookami vajon merre van?” Kérdezte magától miközben lassan elfogyasztotta reggelijét.
Mikor befejezte és megint csak kinézett észre vette, hogy itt van Kaito. (Kaito a rablóbandások hírnöke persze van néha, hogy felváltja valaki.) – Mit keresel itt? Kérdezte Eiko komor tekintetével majd kardot rántott. – Elhoztam neked a főnök üzenetét. Mármint az új főnökét. Mikor kijelentette, hogy új a főnök Eiko kötelességének érezte, hogy mennyen és bemutatkozzon neki. – Akkor induljunk!
Amikor oda értek és lementek a barlangba már várták őket. – Üdvözletem! Hogy szólíthatlak? Kérdezte tőle nagy udvariassággal, hiszen mégis csak szerződése van ide és nem akarta elveszíteni. – A nevem Kusuki Asao, de csak a héten leszek én a vezér mivel a kapitány lelépett. „Ő is Kusuki lenne.” - Jól hallottam amit mondtál? Tényleg Kusuki vagy?
Vonta kérdőre Eiko mire Asao csak bólintott egyet. – Még a háború időkben kerültem a testvéremmel együtt Kusagakureba, de mivel én már a háborúk előtt is szövetségese voltam a rablósoknak így vissza akartak hozni erre a hétre.
- Mért a főnök az hol van? Vonta kérdőre miközben a földre ült. Amikor ezt észre vette Kaito rá tessékelte egy ülő párnára.
- Elkellett mennie egy másik csapathoz. Azt elvileg az öccse vezeti pár napja és oda ment gratulálni neki. Viszont nem csak ezért hívattalak. Segítségedet szeretném kérni, hogy kifosszunk egy gazdag földesurat. Az csak a baj, hogy mellette vannak a ninja testőrei akik az információink szerint víz eleműek. Mivel te is és én is tűz eleműek vagyunk így fel tudnánk velük venni a versenyt, de ehez el kell mennünk Kirigakuréba.
- Értettem. Mikor indulunk?
- Holnap. Innen indulunk.
- Rendben van.
Majd elköszönt és haza felé is indult viszont Asao követte. – Azért elég régen volt már, hogy utoljára itt jártam. Van kedved össze mérni velem az erődet? Kérdezte meg a lánytól aki láthatólag boldog volt. – Még szép.
Az edző pályára érve össze is csaptak egymással. Asao át engedte Eikonak a kezdést aki tűz szirmokkal indított. „Ez még kevés lesz.” Gondolta Asao amikor csak simán félre ugrott a támadás elől.
- Tűz típus : Óriás láng!
A támadás elől nem tudott kitérni Eiko csak annyit tehetett, hogy ellentüzet próbált csinálni a Tűzgolyóval.
Csak a felét sikerült elnyelnie így a lány csak egy helycserével tudta megúszni a dolgot. „Ez csak egy hajszálon múlt. Majdnem grill csirke lettem.” Gondolta amikor próbált egy kicsit pihenni egy közeli fán.
- Nincs értelme menekülnöd.
Mondta amikor egy villám mozdulattal tört fogott Eiko nyakához.
- Vesztettél.
- Csodálkozol Asao? Sokkal erősebb vagy nálam.
- Az már igaz, de te is kitettél azért magadért. Mondjuk arra egyáltalán nem számítottam, hogy ellentüzet akarsz gyújtani.
- Van ilyen.
Majd elmentek a birtokra ahol Asao vissza emlékezett a régi időkre.
- Régen még másabb volt. Látszik, hogy az apád változtatott ezen azon. Pl. a házak nem voltak ennyire egyben. Mindig volt köztük egy kis köz ahol el lehetett rejtőzni.
- Rejtőzni?
- Ha éppenséggel harcon volt a sor. Oda be bújtunk így az ellenség alig akadt a nyomunkra, de nézzük meg belül is.
Mikor be ment és körülnézett szinte majdnem ugyan úgy volt mint a távozásakor.
- Ezt bezzeg nem változtatta meg.
- Hagyomány szerint van mindig berendezve. Ezen az egy szobán nem szoktunk változtatni. Úgy jó ahogy van.
Mondta neki Eiko.
//Májusban folytatás.//

Üdv!
Voltak benne kisebb helyesírási hibák, de ezek nem is annyira fontosak. Sokkal inkább a játék minősége. Tudom/látom/tapasztalom, hogy Te az a párbeszédes fajta vagy. Ez nem is baj. De egy csomó leíró, elbeszélő részt lehetne ezek közé berakni, ami a játék lényege. Persze lehet így is játszani, de így nem az igazi. De erre majd visszatérek, ugyan is még várok tőled egy tisztázó postot, hogy mikor is történtek ezek az események. Tessék betenni a Kalandok, Küldetések, Tanulások kezdéséhez, hogy mikor történt ez a karaktereddel. Nem lehet egy időben két helyen. Ha az egyik nap a kórházban fekszik haldokolva a Kalandban, akkor a Tanulásban másnap nem fog vígan ugrándozni. Tudtommal Te a vizsgán vagy, szóval kérlek tüntesd fel a Kaland elején, hogy mikor történt meg ez veled. Ha nem tudod hova beilleszteni akkor inkább hagyd, mert az csalásnak számít, hogy ha csak így összevissza írogatsz. Várom a választ, utána mondom (írom) az értékelést. ^^

Köcce! Így már ok.
+9 ch a jutalmad.

Hajrá!

Rablási kísérlet 2.rész

Miután befejeztük a beszélgetést megmutattam neki, hogy hol fog aludni.
- Ez lesz a te helyed.
Mondtam neki majd távoztam is a saját szobámba. "Érdekes lesz a holnap." Gondoltam és lefeküdtem aludni.
Másnap reggel ahogy megbeszéltük elindultunk Kirigakuréba. Egy földalatti járatot használtunk amit a rablóbanda csinált, hogy könnyebben kitudjanak menni. Így nem csoda, hogy alig lehet őket észrevenni nappal. A napok nagy részét a föld alatt töltik tehát többnyire sötétben tartózkodnak.
Miután elértünk a lyuk szájához elindultunk egyenesen Kirigakuréba.
– Az út hosszú lesz, de mindig figyeljél.
Mondta Asao.
Nem telt el sok idő felfigyeltünk arra, hogy valaki követ minket. Nem futottunk csak lassan ballagtunk.
– Ez nem közülünk való.
Mondtam Asaonak aki látta is mind az 5 bandatagot mögöttünk akiket magunkkal vittünk.
– Igazad van. Ezt csak bízd rám.
- Azt felejtsd el.
Mondtam neki és amikor megmozdult az illető én utána eredtem. „Nem vagy elég gyors.” Gondoltam magamban majd egy villám mozdulattal elkaptam.
– Mit kószálsz te itt?
Kérdeztem meg tőle, de nem felelt csak csinált egy gyors helycserét. „Ennyivel nem úszod meg.” Felugrottam az egyik fára és körülnéztem, hogy hol lehet az a valaki. „Nem igaz, hogy nincsen sehol.” Tovább filóztam, de Asao már sürgetett, hogy muszáj lesz tovább indulnunk.
Nem szóltam semmit, hanem csak indultam utána. „Talán már elmenekült.” Nyugtattam magamat.
Hát sokáig nem tudtam, mert egyik pillanatról a másikra indult ránk egy támadás. Valaki ledobott egy füstbombát. Asao csinált 4 árnyékklónt, hogy segítséget nyújtsanak az elkapásban.
– Meg van!
Kiáltott fel az egyik ahogy elkapta.
– Ki vagy és mit akarsz?
Kérdezte meg tőle Asao. Ezúttal felelt és válaszul csak annyit mondott, hogy a neve Kamio Hurima. Többet nem mondott nekünk. – Mivel nem vagy hasznos a számomra megöllek.
Nem vacilált Asao, egy kardsuhintással megölte.
– Induljunk tovább.
Adta parancsba.
Az út további része nyugisan zajlott. Este volt már amikor megérkeztek Kirigakuréba.
– Az lesz ott az ő háza.
Mondta Asao és mind a ketten oda mentünk eközben a bandatagok várták, hogy mikor jöhet a fosztogatás ideje. Mielőtt még oda mentünk volna az őrzők elé rábeszéltem Asaot, hogy had beszéljek én.
– Jó estét uraim! Hadják, hogy kifosszuk a gazdájukat vagy erőszakkal vegyük el?
Nem feleltek semmit, hanem egyből nekünk támadtak. Elsőnek csak Robbanékony buborékokat lőttek ránk. Mivel a víz közelében voltunk így sikerrel kikerültük mindet. „Most én következem.”
- Tűz Elem - Halhatatlan Főnix Jutsu.
Majd kiengedtem 3 tűzlabdát. Ebből csak az egyiket sikerült eltalálnom, de az többet fel sem kelt.
A második jutsu amit használtak ellenünk a Víz elem: Folyó Vízesés volt. Azt hitték, hogy egy nagyobb vízlökéssel sikerül minket megtántorítani. - Tűz Elem – Láng Liliom!!!
Kiáltotta Asao, ahogy felugrott a levegőbe. Én is követtem nehogy elsodorjon a víz.
Szerencsénkre nem ébredt fel a zajra senki ami kissé furcsa volt, de legalább az őröket elintéztük.
Megjelent az 5 társunk is és bementünk megkeresni a zsákmányt.
– Ott van.
Jelentette ki a főnök és elindult volna abba az irányba, ha én nem állítom meg.
– Mi az Eiko?
Kérdezte meg tőlem mire én szóltam neki, hogy nézze csak meg mi van ott.
Egy drót volt kifeszítve mind felül mind alul. Ezt észre véve hagyta, hogy had én vágjam el a tartószálakat, mert jobban értek valamivel az ilyesmihez.
10 perc alatt szét kaptam az egészet és szedhettük fel a pénzt.
Az akció végeztével vissza indultunk a falunkba persze nagyobb óvatossággal mint amilyennel ide jöttünk.
Amikor az alagúton keresztül bevittük a zsákmányt az összes bandatag újjongot a zsákmánynak a látványán és elkezdtek ünnepelni. Engemet is kértek arra, hogy tartsak velük, de én csak annyit tettem, hogy elbúcsúztam Asao-tól és reménykedtem abban, hogy egy napon újra találkozunk. Otthon szokás szerint nem volt senki, de nekem pont így volt a legjobb egy ilyen kaland után.

//A jelenlegi küldetésem előtt 1 héttel//

1.Nap
Ez a reggel is úgy indult mint a többi. Apám nem volt otthon. Unaloműzésből csak annyit tudtam tenni, hogy elmegyek az edző pályára és megnézem van e ott valaki.
Szerencsémre össze futottam Kumoi-val.
– Szia Eiko. Ki mersz állni ellenem egy meccsre? – tette fel a kérdést mire én csak bólintottam egyet.
Az első körben hagyta, hogy én kezdjek ami nem volt igazán szükséges. Egyszerűen csak kardot rántottam és azzal támadtam neki. Persze ő védekezés képen elő vett egy kunait.
– Csak ennyit tudsz? – kérdezte Kumoi és mikor ellökött magától Víz elem: Nagy Lövedékkel támadott nekem. Én csak annyit tudtam tenni, hogy esetlegesen egy tűzgolyóval hárítani tudjam valamennyire a támadását.
– Nem volt rossz, de ez csak a kezdete a harcunknak. – mondta ellenfelem és egy vigyorral az arcán eldobott egy füstbombát. A hallásomra koncentrálva próbáltam kikövesztetni a helyzetét persze a kardom most is a kezembe volt, hogy hárítani tudjak azért pár esetleges támadást, de nem történt semmi. Amikor végre eltűnt a füst hírtelen ködbe borult az egész táj.
- Tűz Elem - Halhatatlan Főnix Jutsu! – kiáltottam majd ellőttem 3 tűz lövedéket bennük 3 kunaijal.
„Most már csak sikerül eltalálnom.” Ekkor vettem csak észre, hogy a köd egyre inkább feloszlik és a végére előtűnt Kumoi is.
- Úgy látszik én nyertem. – Mondtam ahogy a kardomat a torkához szorítottam. Amikor felkelt és kezet nyújtott javasolta, ha már úgy is össze futottunk mennyünk és együnk valamit. „100%, hogy egy ramen lesz az.” Így is lett. Tétovázás nélkül oda hívott meg engemet ami nem is volt akkora baj, hiszen még Natsuhi is ott volt.
Amilyen kedvesek voltak velem szívesen maradtam ott ugyanis nekem nem kellet fizetnem egy centet sem, mert ők álltak mindent. „Ez de jó. Eltelt egy nap és még mindig tele van a zsebem.” Gondolta Eiko, de most már muszáj volt haza mennie.
– Későre jár. – majd elbúcsúztam tőlük és haza mentem.
Otthon már vált a kutyám. Látszólag éhes volt. Tettem neki egy kis ételt a maradékomból és az volt a vacsorája. „Ideje lefeküdni.” Nem csináltam már inkább semmit, hanem csak ágyba bújtam.
2. Nap
Ez már másképp indult ugyanis reggel apám haza jött és megkért, hogy tartsak vele egy küldetésre. „Muszáj lesz…” Gondoltam magamban majd felpakoltam a fegyvereimet. Ezek után már csak az indulást vártam. Apám kérte, hogy pakoljak kaját, de én ezt erősen elleneztem ugyanis mivel ez csak egy egynapos küldetés, így nem hiszen, hogy annyira fel kéne rá pakolni. A feladatunk csupán annyi volt, hogy segítséget nyújtsunk egy építési mérnöknek. ~ A mérnököt megtámadhatják úgyhogy figyeljél oda. ~ Mondta apám még indulásunk előtt, csak hogy én előre tudtam, hogy ha jön valami erősebb ellenfél akkor nekem a háttérből kell majd bámulnom.
Az uncsi részeket átugorva… Az építésen eddig még nem történt igazán semmi, de aztán mégis. 3 ninja tűnt fel vélhetőleg azonos szinten.
– Én kettőt lefogok. A harmadik a tied. – jelentette ki apám és harcba lendültünk.
Nekem ugrott és egyből a Metsző Tornádó Jutsuval támadott mire létrejött egy forgószél. Szerencsére sikerült kitérnem előle. Ezután én következtem és néhány drót huzal kifeszítése után használtam is a Tűz Sárkány jutsut mire ellenfelem teljesen harcképtelen állapotba került. „Na ki nevet a végén?” Gondoltam magamban büszkén majd utána néztem, hogy apám, hogy áll a harcával. Láthatólag a másik kettő víz elemű volt ami nekünk tűz eleműeknek eléggé hátrányt jelentett főleg, ha egyedül küzd meg velük. Ezért segítség képpen hátba támadtam őket vagyis lőttem nekik 2 tűzlövedéket.
– Köszönöm. – Mondta majd Daisuke kezet nyújtott Eikonak ezzel jelezve méltóan a köszönetét. Szóval így telt el a 2. Nap.
3. Nap
Kumoi át ment és megnézte mi van Eikoval, de mivel eléggé korán ment, hogy biztosan elcsípje így pont fürdés közben lépett be a kapun.
– Bo-Bocsánat. – kért elnézést a lány majd amikor Eiko behívta a vízbe letéve ruháit ő is el ebickélt ott.
9 óra volt naggyából amikor kiszálltunk a fürcsiből.
– Ez jó volt. – jelentettem ki majd mentem és vittem ki ennivalót. Kumoi megköszönte és elkezdtünk étkezni.
Amikor ezzel is végeztek elmentek a Hokage szobrok hegyére, hogy onnan versenyt tartsanak egészen a kapuig. „Úgyis én fogok diadalmaskodni.” Gondoltam magamban majd amikor megindultunk pár méterrel mindig Kumoi előtt voltam. „Eddig nyerésre állok.”
Sajna a verseny közepén sikerült megbotlanom egy gyökérben. Kumoi megállt és felsegített utána pedig folytattuk a versenyt.
– Köszönöm, de nem fogok veszíteni. – jelentettem ki mire Kumoi csak mosolygott egyet és futott utánam.
A futam végére sikerült annyira előre jutnom, hogy képtelenség lett volna a vereség. „Ez eldőlt.” Majd büszkén futottam be egyenesen a célba. Alig 3 perc múlva megjelent Kumoi is.
– Gratulálok. – mondta a lány és elmentünk enni egy jót.

Nah ezért kell feltüntetni az időbeli sorrendet.
A jövőbeli kalandokat nem lehet elfogadni, mivel azok még nem történtek meg a karaktereddel. A múltbeli élmények mások, mivel azok megtörténhettek. Most ott vagy jelenleg, ahol a Kalandod folyik. Ha a játéktérben van a karaktered, akkor egy élményben nem lehet mégy egy nappal sem előrébb, amíg az a kaland le nem szárul. ^^
Kérlek, majd a most folyó kalandod után tedd be az élményt és akkor megnézem.

akkor inkább átírom az időt

Nos nos. Most érezhetően jobb volt a történet, mivel nem volt benne annyi párbeszéd. Ennek ellenére egy kicsit száraz volt. (Nem voltak részletezve a dolgok stb)
Nem küldenek egy kéttagú csapatot olyan küldetésre, ahol harcolhatnak. Narutoék is csak azért kerültek harcba, mert Tazuna nem osztott meg kellő infót és elhallgatott dolgokat.
Ezen kívül volt ahol E/1-be és volt ahol E/3-ba írtál felváltva. Erre figyelj.

A küldetéstért most nem kapsz jutalmat, mivel akkor elúszna 2 havi bővítmény lehetőséged, így ezért az irományért most +9 ch-t adok. De csak azért, mert most nem csak párbeszédekbe írtad az egészet. ^^