Kusuki Eiko

Ez a nap is úgy indult mint bármelyik átlagos nap . Nem volt benne semmi érdekes max annyi , hogy apám megint küldetésre ment így ugyancsak egyedül maradtam otthon . Aznap gondoltam elmegyek én is valami küldetésre nem szerettem volna otthon unatkozni elvégülis ki akar egyedül otthon lenni . Így hát a Hokage felé vettem az irányt . Kellet egy kis idő amíg oda értem , de nem akartam ücsörögni míg egyesek izgalmasabbnál izgalmasabb küldetéseken vesznek részt . Negyed óra múlva meg is érkeztem . Amikor beléptem az ajtón lehetett már előre tudni , hogy mit is keresek ott , de Tsunade azt mondta amígnem tér vissza az apám nem fog nekem küldetést adni . Nem feleseltem vissza , mert tudtam , hogy abból csak a baj van . Nem volt más válsztásom hazafelé vettem az irányt , de ahogy mennék be hirtelen megláttam valakit ólálkodni a ház közelében . Megfogtam egy tőrt és megnéztem ki lehet az . Ugyanaz lehetett akivel a múltkor is találkoztam mert ugyan olyan viselet volt rajta .
10 perc múlva valami csuda folytán levette a köppenyét és egy számomra ismeretlen ninja volt alatta .
- Ki vagy és mégis mit keresel itt ?
- A nevem Shiro Ookami . Már egy ideje szemmel tartalak tégedet .
- Pontosan miért is ?
- Mert ,ha már elég felkészült vagy akkor el kell vinnelek egy küldetésre .
Zene volt füleimnek , hogy végre kaphatok egy küldetést , habár kicsit furcsáltam a csávót , de ha küldetésről van szó én biz nem varjálok . Megmondtam neki , hogy már készen állok erre a küldetésre . Örült , hogy ennyire elszánt vagyok , de nem volt egyszerű a feladat . Azt mondta nekem , hogy az egyik fontos ember ellen merénylet van készülőben . Pontosan nem lehet tudni , hogy ki és miért akarja megölni , de hát ez engemet nem izgatott . Az úr neve valami Shisuka volt ő sem volt 5 évnél idősebb nálam viszont annál fontosabb embernek számított . Azt Ookami nem mondta meg nekem , hogy pontosan mért is ennyire fontos az az ember , de őszintén szólva nem nagyon izgatott .
Másnap indultunk csak el . Nem tudtam mért kellet annyit várni , de nem nagyon zavart legalább nem ültem otthon . Mielőtt még elmondanám mi volt mikor oda mentünk beszámolok az este történteiről .
Éppen készültem lefeküdni amikor hallotam , hogy Ookami kiment a házból . Nem tudtam mért ment ki ezért utána néztem . Semmi különös nem volt kinnt , de azért tovább figyeltem . Egyik pillanatban hátra nézett és itt buktam le . Megkérdezte tőlem , hogy miért figyeltem meg ? Amire én csak azt tudtam akkor felelni , hogy kiváncsi voltam mit csinál kint az északa közepén ? Bevallotta , hogy neki sem mondtak semmit erről az emberről akit meg kell majd védeniük . Csak annyit tudott , hogy egy ideig figyeljen meg és , hogy ha lebukik akkor muszály lessz a következő napon megindulniuk ahoz az illetőhöz .
Tetszett nekem a srác . Kb. annyi idős lehetett mint én és szerintem én is bejöttem neki . Nem feküdtünk le , hanem a csillagokat bámultuk . Én lassan álomra hunytem a szememet és mikor már teljesen elaludtam Ookami fogott és bevitt az ágyamra . Nem sokkal késöbb ő is lefeküdt aludni .
Visszatérve . Mikor elindultunk csak a felszerelésünket vittük semmi mást . Ahogy haladtunk nem beszéltünk egymással , de hirtelen a semmiből mozgást hallotunk egy ninja volt vagyis mi úgy hittük , hogy bizonyára az , de mikor arra a helyre figyeltünk nem vettünk észre semmi féle mozgást . Lehet , hogy csak a szél volt vagy pedig a merénylő már ma fog támadni . Még nem voltunk teljesen biztosak semmiben . Sőt még abban sem , hogy ez az úr télleg létezik e , mert még őszintén a Hokage sem hallot róla , de valaki beadta ezt a küldetést és muszály teljesíteni . Én javasoltam inkább mennyünk haza . Amibe Ookami is bele egyezett . Hiszen nem tudtunk semmi részletet a küldetésről .
Másnap reggel a Hokage saját maga jött el hozzám és kérdezte , hogy mért nem teljesítettük a küldetést ? Én erre csak azt feleltem , hogy a részletek nélkül én nem megyek sehova . Csak azért indultunk meg , mert ... öhm ... passz . Erre csak anyit felelt , hogy ettől még induljatok meg és ha lehet kapkodjátok magatokat és álítsátok meg a merényletet különben még a végén nektek is bajotok lessz . Ezek után elment . Én komolyan vettem minden szavát és mondtam Ookaminak , hogy induljunk meg és ha lehet siessünk .
10 perc múlva ténylegesen ott álltunk az előtt az ember előtt akit meg kell védenünk . Kicsit fellkapta a vizet , mert nem érkeztünk előbb , de legalább nem történt semmi érdekes . Elmesélte nekünk , hogy az utonálló 2 hete küldött neki egy levelet , hogy ma vagy holnap megfogja ölni . Kicsit megszeppentünk , de azon nagyon csodálkoztunk , ha annyira fontos ez az ember akkor miért nincsenek mellete védelmezők ? Miért csak átlagos emberek vannak körülötte ?
- Tugyátok nem szeretnék a figyelem középontjába kerülni . Ezért nem bérelek fel védelmezőket magam mellé .
Mondta nekünk miközben elfogyasztotta a teáját . Ezután megkért minket , hogy ebédeljünk meg én természetesen vissza utasítottam , de Ookami sem evett semmiből . Furcsálták , hogy nem eszünk , de nem erőltették ránk az ennivalót . Amikor végeztünk illetve végeztek az evéssel . Körülnéztem , hogy hát ha már itt lesnek ránk . Szó mi szó valakit megpillantottam reejtőzni a bokrok mögött . Oda dobtam egy kunait amire rá volt kötve egy drót úgy dobtam el . A bokorból kiugrott egy fiú mire kijött a ...
- Öhm hogy is hívhatnánk magát ?
- Óh szólitsatok csak Keimunak .
- Rendben van .
Kemiu fia volt az Nasaki . Kis gyerek volt még olyan 6-8 éves lehetett . Mivel ara gondoltunk talán ő is az áldozatok listáján lehet így Ookami rá vigyázott míg én Keimura . Egyszer amikor kint sétáltunk a virágos kertben valaki eldobott felénk egy tört . Mivel nálam volt a kardom így sikerrel hárítottam a támadást és nem történt semmi baj . Javaoltam , hogy mennyünk vissza a házba nehogy valami baj érjen esetleg minket itt kinnt .
Telik az idő ,de csak nem történt azon a napon újabb támadás .
Következő napon nagyából dél felé járhatott az idő amikor valaki berontott a házba és rá támadott szinte mindenkire ekkor pont én lettem volna a soros , de én ekkor már régen vártam őt . Fogtam a kezemben 4 shurikent hogyha bejön rá tugyak támadni .
Csak benyitott . Gondolta , hogy itt is biztosan csak egy alatvaló van , de amikor megtette az első lépést befelé rá támadtam a shurikenekkel . 3-al sikeresen eltaláltam viszont a másik kettővel célt tévesztettem . Ahogy végig néztem rajta ő is köppenyt viselt .
- Mi az ? Manapság ennyire divatos ez ?
Hümmögöt egyet és rám támadott a kardjával . Viszont ez a harcmodor már ismerős volt a számomra olyan volt mont amikor Ookinivel harcoltam . Mikor elég közel kerültem hozzá megragattam a köppenyt és letéptem róla . Csodálkozásomra Ookini volt a köppeny alatt . Nagyon meglepődtem .
- Eiko megmagyarázom .
- Szóval te vagy a mészárló és a merénylő ????
- Nem . Nem én vagyok az .
- Akkor meg minek támadtál ?
- ... Mert ...
Egy villám mozdulattal mögé mentem és kifaggatam arról , hogy mi is ez az egész . Amire csak annyit felelt , hogy van egy báttya aki nem rég vallotta be neki , hogy ő a merénylője ennek az embernek és , hogy ha nem ő jött volna akkor megis halhatott volna . Én erre csak bólintottam egyett és másnap reggel vagyis még aznap este elhúztuk onann a csíkot és mindent tisztáztunk Tsunadénak . Dühös volt Ookinira , de nem adott neki büntetést mivel kényszer miatt cselekedett . Miután már megnyugodott azt mondta nekünk , hogy legalább most már nem lesz több merénylet , mert utána nyomozott és állítólag az anbu alakulat már megölte Ookini bátyát . Megkönyebültem és a melletem álló fiú is . Örültünk , hogy egyikőnk sem kap büntetést , mert ilyen dolgok történtek .
- Végülis ez a ninja világ itt elő forrdulnak ilyesmik .
Jegyezte meg nekünk Tsunade-sama . Végül elköszöntünk tőle és mivel Ookininek nem volt hova mennie azon estén ezért megkértem , hogy alugyon nálam és holnap majd haza megy . Amire csak azt felelte , hogy ő mindig a szabad ég alatt alszik nem szokott házban aludni . Ezen meg sem lepődtem mivel amikor a múltkor is itt aludtunk akkor sem maradt bennt , hanem kinnt volt .
Amikor haza értünk megmondtam neki , hogy muszály bejönnie amire igent mondott nem állt ellen az ajánlatnak . Lefeküdtünk és aludtunk egy jót .

Pár nap múlva Ookamival kellet küldetésre mennem .A küldetésünk az volt ,hogy a közeli városba kisérjünk egy gyereket .Ezt akár egyedül is teljesítettem volna ,dehát jobb csapatban elindulni .Akkor ötlött az eszembe ,hogy ma fog haza térni a küldetéséről az édesapám így mielőtt még elindultunk volna gyorsan főztem neki valamilyen kaját és hagytam neki egy üzenetet azért tugya ,hogy elmentem .Ookami csomagolt mindkettőnknek ennivalót ,mert Kb . 1 hétig kell majd ott tartózkodnunk és utána vissza kell hoznunk a kölyköt .Jut eszembe az elmult napokban össze jöttem Ookamival .Nem volt nagy dolog az egész .Csupán csak kimontuk azt amit gondolunk a másikról és így jöttek a végén ki a dolgok .Amikor kiléptünk a kapun megindult a küldetés .A kis kölyöknek a neve valami Hiko Urusai volt .Kissé furcsa neve volt ,de minket nem izgatott .3 óra elteltével megérkeztünk Atafuka városába ahova eredetileg is indultunk .Urusai elmondta nekünk ,hogy hol laknak azok akikhez eredetileg jöttünk .Nem volt nehéz megtalálni azt a házat így mikor én elindultam ,hogy körülnézzek a városban egyedül a végén tudtam ,hogy hova kell vissza mennem .Miközben ide oda sétálgattam Ookami végig a sarkamban volt .Úgy tettem mintha nem vetem volna észre csak a móka kedvéért .Nem költöttem annyi pénzt csupán csak néhány helyre mentem be enni vagy pedig inni egyett .Sőt még olyan is volt ,hogy egy egy srác megkért ,hogy tarcsak vele/velük .Én nem utasítottam vissza egy ajánlatot sem viszont Ookami a háttérből nagyon féltékeny volt .
Olyan este 10 körül elindultam Urusaiék hoz vagyis oda ahol aludni tuttunk .Mikor beléptem a házba észrevettem ,hogy Ookami nincs bennt .Különösebben nem törődtem vele csak kinéztem hátha már megint kinnt maradt ,de nem láttam senkit .
Másnap reggel furcsa módon sehol sem találtam Ookamit .Urusai a szobályában aludt .Nem kelltettem fel ,hanem inkább megnéztem hova tünt Ookami .Kimentem és mindenhol körülnéztem ,de sehol sem találtam.
- Kit keresel ?
- Temeg hol a p***ába voltál ?
- Csak reggeli sétára mentem .
- És az este ?
- Öhm ... csak ... nem voltam sehol .
Nem akartam most leszidalmazni ,mert lehet ,hogy én vagyok az oka .10 perc mulva felébrett Urusai és megreggeliztünk .Mindenki evett abból amit akart .Utána pedig megkérdeztem Ookamit ,hogy nem jönne evelem körülnézni .Megértette , hogy valójában mit is akartam mondani .Persze ,hogy igent mondott és mikor kiléptünk a házból ő egyből kézen fogott .Én erre elengettem a kezét .Kicsit furcsálta ,de végül magától is rá jött ,hogy miért is nem lehetett .Elkeztünk körül tekinteni .Most másvolt mint este .A kocsmákból alig volt 2 nyitva és az áruházak közül is több csukva volt ,habár emberekből volt rendesen alig tuttuk átverekedni magunkat a tömegen .Ekkor Ookami meghívott egy teára ugyanis kezte látni ,hogy lassacskán kiszáradok .Nem utasítottam vissza az ajálatot .Mikor befejeztem vissza mentünk Urusaihoz ,de a fiút nem láttuk sehol .Kerestük midenhol , de semmi .Egy cetlit találtunk amin ez állt : "A kölyköt elvittem ,ha vissza akarjátok kapni gyertek este a Jantoko kocsmába este 7 óra környékén . " Megvártuk az estét és megindultunk a kocsma felé .Mivel nem tudtuk , hogy néz ki az az alak így csak azt figyeltük vajon hol van a kölyök ,de egyenlőre nem láttunk semmit ezért csak leültünk valahová és vártunk .
Egy ember ekkor oda lépet hozzánk és leült Ookami mellé .
- Segíthetek valamiben ?
- Ti keresitek a gyereket nem igaz ?
- Igen de maga ki ?
- Ha fizettek nekem egy Sakét vissza kapjátok .
Én álltam az italt és csakugyan pár perc múlva vissza hozta Urusait .Azzonnal haza vittük .Már 2 napja ott voltunk , de különösen nem történt nagyon semmi érdekes .A 3. nap is sima volt .Kivéve ,hogy + 1 héttel meg lett hosszabítva a küldetés így még vissza volt visza 11 nap .Kicsit felháborító volt ,de nem nagyon törőtünk vele .Este felé Ookami valamiért bejött a szobámba .Rá kérdeztem ,hogy mit szeretne ,de nem válaszolt nekem semmit .Kissé zavarba éreztem magamat ,mert fogalmam sem volt ,hogy mire készül .Nem haboztam .Felkelltem és adtam neki egy arcpuszit .
- Nah ennyivel nem fogom beérni .
Azzal a puszi helyett adott egy csókot .Amit én viszonoztam is .Nem mentünk tovább ,mert a végén még mindenki felkellt volna és azt igazán nem akartuk .
Lassan beköszönt a reggel .Korán felkelltem és azonnal mentem és megmostam az arcomat mielőtt még reggelizni mentem volna .Amint végeztem letérdeltem az asztalhoz és vártam ,hogy valaki belekezgyen az evésbe .Urusai volt az első aki megkezte az evést és én keztem el enni utána végül pedig mindenki megfogott valamilyen ételt .Mikor mindenki befejezte szóltam Ookaminak ,hogy ma ne mennyünk inkább sehova nehogy megint valami baj történyen .Beleegyezett és ott maradtunk .Viszont Urusai menni akart a városba ,hogy had jáchasson ,ha már ide jött .Én azt javasoltam neki ,hogy majd csak délután mennyünk .Amibe bele is ment .Megvártuk amíg délután lessz és indulhattunk .Hamar elment az az idő .Mikor elindultunk Urusai megállt már az első bódénál .Valamiért neki ingyenesen lehetett mindent csinálni ,de aztán eszembe jutott ,hogy ő valamilyen fontosabb ember .Lassan elérünk az utolsóhoz is és már nincs több stand ,de a bódé mellet van egy kocsma vagyis valami vendéglő .Mivel eléggé megéheztünk így bementünk oda .Csak én meg Ookami ettünk mivel Urusai már megette a nyereményét .10-20 perc múlva már vissza mentünk .Urusai boldognak tünt és ettől én is mosolyra fakattam még Ookami is mosolygott .Végül pedig beesteledett .Aznap este nem történt semmi érdekes még át sem nézett hozzám Ookami ,de nem is zavart nagyon így legalább nyugottan tudtam aludni .
Hajnalban felkelltem ,mert muszály volt kimennem a mosdóba ,de mielőtt még vissza feküdtem benéztem Ookamihoz .Aludt .Nem is zavartam tovább inkább kimentem és arcot mostam ,de Ookami már ébren volt és meghallota amikor belestem hozzá így egyértelműen kijött ő is .Köszönt nekem és lejött arcot mosni .Nem mondtam neki inkább semmit ,hanem vártam ,hogy felkeljen a kölyök és együnk valamit ,mert márlassan éhen halok .Másfél óra múlva csak fel kellt a gyerek és végre megkeztük a reggelizést .Azonnal elkeztem enni nem vártam senkire és semmire .Ookami is lassan elkezdett eszegetni és Urusai sem fogta vissza magát .Aznap mivel küldtek helyettünk egy védelmező csapatot így minket haza engettek .Nagyon csodálkoztam hiszen még 1 hét sem telt ezért azt mondtam Ookaminak ,hogy ne mennyünk el ,hanem maragyunk itt és tartsuk szemmel őket .Bólintott egyett és elrejtőztünk .Mivel neki ez már nagyon jól ment így könnyű szerrel elrejtőzött .Én pedig kerestem egy helyet ahol estig lehetek .Elég lassan ment az idő és én egyre éhesebb lettem .Ekkor Ookami belopódzott és hozott nekem ennivalót .Megköszöntem és hagytam had bújon el ő is .Lassan beesteledik .Én előbújtam a vackomból és Ookami is előjött .Különösebben nem vettünk észre semmi féle mozgást ,de az is lehetett ,hogy valaki már észre vett minket ,de erre nem volt garancia .Ahogy körbe kémleltem nem figyelt minket senki sem .Megnéztem közben ,hogy az emberek akik jöttek ténylegesen alszanak vagy csak bántani akarják Urusait .Hát kissé furcsáltam ,hogy amikor benéztem ténylegesen ott aludtak mind a ketten .Tájékoztattam Ookamit és vissza feküdtem .
Másnap reggel mikor felébrettem és meg akatam nézni Urusait nem volt sehol .Azonnal szóltam Ookaminak na meg persze a 2 másik ninjának már ,ha persze ott lettek volna ugyanis se hírük se hamvuk nem volt a szobájukban .Elkeztünk neki indulni és megkeresni Urusait .Alig 100 méterre a háztol volt egy barlang .Ami kissé furcsa volt ,hogy egy lépcső volt benne .Elindultunk lefelé ,hogy megnézzük mit találunk az alján .Ahogy haladunk lefelé furcsa módon semmi féle rovar vagy denevér nem volt ott .Lassan már keztem arra gyanakodni ,hogy az egész csak egy illúzió ezért javasoltam ,hogy tűnyünk inenn .Mivel Ookami képes volt az Árnyékklón jutsura így csinált egyett és azt lekülte .Nem sokkal késöbb kiértünk a barlangból és alig értünk ki hirtelen eltünt .A másolattal amit csinált kitugya ,hogy mi lett .Vissza mentünk a házba és lámlám ott aludt a kertben Urusai .Nem tudtuk ,hogy mit keresett ott ezért csak megfogtuk és bevittük .Mikor bementünk furcsa módon a másik két ninja ott feküdt .Mikor letettük Urusait megkérdeztem tőlük ,hogy voltak e valahol ? Amire csak határozottan annyit feleltek ,hogy nem .Lehet ,hogy már akkor mikor felkelltünk valaki belelökött minket egy Genjutsuba ? A két idegen ninja azt javasolta nekünk ,hogy mennyünk haza ,de miért lett volna megszakítva a mi küldetésünk amikor nem történt semmi érdekes .Eltöprengtem ezen mialatt a búvóhelyemen voltam .Ugyanis megint haza akartak minket küldeni és megint csak úggy tettünk mint ,ha télleg elmentünk volna .Persze mi nem hagytuk volna semmi pénzért félbe a küldetést ezért végig ott maradtunk ,de megtörtént az ,hogy amikor Ookami éppen kaját hozott nekem valaki észrevette .Egyböl el futott ,ha meg neki támadtak volna akkor valószínüleg elég lett volna egy vágás .Persze nem támadtunk neki mivel csak egy nő volt az aki észrevette .Benézett oda is ahol én tartózkottam .Kissé meg voltam rémülve ,de egy helycsere jutsu segítségével azonnal eltüntem onann .
Másnap reggell nem történt semmi .Mindenki ott volt ahol aludt/pihent .Leszámítva mi ketten .Én a tetőn ültem míg Ookami a ház mögött volt .Nekem már korgott a gyomrom és ezzel nem voltam egyedül .A közelben volt egy kis tavacska gondoltuk fogunk néhány halat és majd azokat megesszük .Én nem hagyhattam el a helyemet ezért Ookami fogott néhányat .Gyorsan megsütötte és 2 oda adott nekem 2 megevett ő a töbitt pedig eltette máskorra .Ahogy fennt figyelek a tetőn észrevettem ,hogy az egyik ninja kijött és alaposan átfésülte a területet .Mákom volt ,mert pont ott voltam ahol egyszerűen nem vehetett engemet észre .Bele gondoltam ekkor ,hogy miért is itt vagyok a tetőn amikor alig pár méterre van egy takarást adó fa .Ugrottam egyett és elrejtőztem a levelek között .Mikor másogyára is kijött körülnézni biztos ,hogy nem látott meg engemet .Ookami oda jött hozzám viszont beszélgetni nem beszélgettünk nehogy a végén még meghalljon minket bárki is .Telik az idő és már lassan dél van .Furcsa módon egyikőnk sem volt éhes ezért csak tovább figyeltünk hát ,ha történik valami .Alig 10 perc elteltével láttuk Urusait kilépni a házból mellete a 2 ninjával .Azonnal követtük őket és mint kiderült megint a vásárra mentek .Csak Ookami követte őket én addig kaját kerestem .A szobából mázlimra még nem vitték el a reggeli maradékait így azokkal tömtem meg a hátizsákomat .3-4 óra elteltével vissza jöttek .Ookami már valamivel előttük járt .Mivel nem történt semmi érdekfeszítő így ettünk eggyet és lefeküdtünk a fák között .Még 5 napot kellet ott töltenünk ,de a 9. nap reggelén feljött hozzánk a két ninja ,mert hogy észre vettek minket és azt mondták ,hogy akkor ők lelépnek és mi meg csak folytassuk a küldetést .Megörültünk ,hogy folytathatjuk és végre nem csak maradékokat ehetünk .
A két ninja eltünt és megmontuk Urusainak ,hogy megint mi fogunk rá vigyázni .Nekünk azért jobban örült mint a másik kettőnek ,mert azért mi még mindig gyerekek vagyunk .Nem akart aznap sehova sem menni a gyerek ezért mi sem tedtük ki a házból a lábunkat .Én végig aludtam szinte az egész napot míg Ookami figyelte Urusait .Nem csinált konkrétan semmit így nekünk sem volt semmi dolgunk csak ettünk és ittunk azon a napon .
Másnap reggel furcsa módon Ookami nem ébrett még fel reggeli után sem és mikor próbáltam felkellteni csak tovább aludt .Gondoltam biztosan csak nagyon ki van merülve valamiért .Míg ő aludt én vigyáztam Urusaira aki int tegnapelőt ma is menni akart játszani .Nem tartottam vissza elvégülis Ookami tud vgyázni magára meg itt van a többi ember is szal nincs mitől tartanom .Mikor kiértünk csak néhány bódénál álltunk meg ,mert már Urusai tudta ,hogy egyeseknél mit lehet kapni így csak azokhoz mentünk amelyiknek jó volt a nyereménye vagy éppenséggel ételt vettünk .Elvoltunk és mikor haza értünk Ookami már várt minket .Én kivoltam fulladva és a gyerek is lefeküdt aludni ,de mi alatt aludt Ookami szemmel tartotta .Bedobtam a szunyát és csak a következő napon tértem magamhoz .
Mikor elkeztem ébredezni hirtelen megláttam magam mellet feküdni Urusait és a másik oldalamon pedig ott volt Ookami .
- Felébrettél ?
- Hát úgytűnik igen . Nem történt semmi ?
- Hm nem . Csak néhány ember ment ki be ,de azok nem törőttek velünk .Bizonyára ők is csak valamilyen okból jöttek ide .
Fejezte be a mondatot ugyanis Urusai magához tért .Nevettünk egy jót mind a hárman ,de hogy min azt nem tudom .Ekkor belépett a szobába az a nő aki kíszurta egyik este Ookamit .Beköszönt és mondta ,hogy távozni készül szal holnap már nem lessz itt .Elköszöntünk tőle és el is ment .Amikor végeztünk a reggelivel este felé benéztünk Urusaial együtt a kocsmába .Ookami és én ittunk egy egy kávét a gyereknek meg kértem egy kólát .Elbeszélgettünk erről arról és olyan 11 felé haza mentünk .Urusai már aludt ezért Ookami a válán cipelte és mikor bementünk letette .Had alugyon .Mi sem csináltunk egyebet ,hanem lefeküdtünk ,mert holnap kell vissza indulnunk Konohába ,mert habár közel volt őrültség lett volna fáradtan elindulni .
Mikor reggel felkelltem Ookami mellettem aludt és én rémülten oldalra gurultam aztán meg felkelltem .Kicsit furcsálltam ,hogy melletem fekszik ,de végül nem csináltam belőle nagy ügyet .Felkelltettem Urusait és vártam ,hogy mikor indulhatunk vissza .Ookamival együtt nem ettem csak a gyerek evett az ételekből és neki vágtunk az útnak .3 óra elteltével vissza tértünk a faluba .Elmentünk a Hokagéhoz és jelentettük ,hogy vissza hoztok a kölyköt .Kissé furcsálták ,hogy lyen sokáig elvoltunk ,de ahogy megnézte a papirt a küldetésről magátől is rá jött ,hogy meg lett hosszabítva .
- Gratulálok ! Sikerrel zártátok a küldetést ! Haza mehettek !
Futottunk hazáig .Akkor jutott csak az eszembe ,hogy az apám nagy valószínüséggel már otthon van .Mikor beléptünk a házba ott főzött nekünk ,mert már értesült róla ,hogy ma fogunk haza térni .Kiváncsiskodott Ookamiról ebéd közben .Én ekkor megmontam apámnak ,hogy csak majd ebéd után beszélgessenek amikor én már kint játszok a szomszéd macskájával .
20 perc múlva végeztünk is az ebéddel és Ookami elbeszélgetett apámmal vagy éppen fordítva .Közben minden egyes szót végig hallgatam .Szerencsére apám elfogatta Ookamit mire én bementem és megköszöntem ,hogy nem küldi el .Cserébe csak annyit kért tőlem ,hogy másnapra csináljak neki egy kis chakra adó ételt ,mert megint küldetésre megy .Teljesítettem a kérését és másnap megfőztem neki .Mikor elment boldog voltam ,hogy nem vagyok egyedül és Ookami itt van velem .

nah itt a kövi hónap

ha valaki rá ér lécives nézze meg

3. Küldetés :

1.Nap
Reggel olyan 7 óra lehetett mikor Ookami szólt, hogy küldetést kaptam. El kellet mennem a Hokagéhoz, hogy elmondja mi lesz a feladatom. Felöltöztem, ettem valamit utána megindultam. Tsunade már várt engemet így mikor oda értem egyből a tárgyra tért.
- Az lesz a feladatot, hogy elkísérj valakit a víz földjére.
- És pontosan kit?
Ekkor bejött egy Ismeretlen nő az ajtón.
- Az én nevem Narumi. Engemet kell majd elkísérned.
- Hát… üdv.
Mondtam zavartan. A Hokage nem is mondott többet hanem csak utunkra engedett.
- Jut eszembe 1 hétig fogunk ott lenni.
- Oké. Amúgy mi dolgod ott ?
- Az egyik barátom hallottam, hogy megsérült hát most megyek segíteni rajta mivel, hogy ápoló vagyok.
- Akkor miért kell neked kiséret?
- Egy olyan véttelen lány mint én bajba is kerülhet, ha egyedül vág át az erdőn. No meg aztán, ha más is jön sokkal érdekesebb az út.
Nem furcsáltam a választ mivel télleg jobb nem egyedül menni a hosszú utakon. Viszont azt az egyett nemértettem, hogy a Hokage arról nekem mért nem számolt be hogy 1 hétig nem mehetek majd haza.
- Jut eszembe hazafelé is hozzalak vagy ott maradsz?
- Vissza már nem jövök.
Megelégeltem, de ekkor a semmiből megjelent egy utonálló ninja. Nekem támadt egy kunai-al mire én előrántottam a kardom védelmezve egyúttal ezzel Narumit is. A ninja végül csak el menekült. Megálltunk és letáboroztunk.
„Egy ilyen támadás után inkább ne mennyünk tovább”- gondoltam magamban miközben elővettem 2 doboz rament és elkeztük enni Narumival.
2.Nap
Néhány állat ment el a környéken, de ahogy kezdett hajnalodni az a ninja vissza jött és ezúttal Naruminak támadt. Mivel éber vagyok így egy sérülésnél nem kapott a nő, de a ninja megint elfutott. Narumi begyógyította a sebét és a javaslatomra tovább indultunk. Kissé furcsáltam hogy ninjutsuval gyógyítja a sebeit erre rá is kérdeztem amire azt felelte hogy orvosi ninja volt. Eddig azt gondoltam hogy csak bekötözi a sebeit meg valami gyógyszert visz magával arra nem is gondoltam volna hogy egy ninját kell kísérnem.
- Bocs hogy nem szóltam előre, de akkor valószínüleg nem vállaltad volna el azt hogy elkísérsz.
- Így is vállaltam volna csak ne hazudozzon.
- Mégegyszer bocsánat.
Lassan megérkeztünk a hídhoz ami átvitt a vízföldjére. Amint átértünk én csak Narumira hagyatkoztam. Elvezetett egy kis házhoz ahol az a fiú lakott akihez eredetileg jöttünk. A házban volt egy fiú akinek a neve Hiashi. Ott lábadozott az ágyon.
- Végre vissza jöttél Narumi. Hol késtél annyit?
- Sajnálom, de csak most adtak kíséretett.
- Ki az a lány?
- A nevem Kusuki Eiko. Konohai ninja vagyok.
- Ő fog vigyázni ránk ezen a héten.
- Rendben van, de most segíts rajtam.
Amint oda lépett Narumi elkezte gyógyítgatni. Felfigyeltem, hogy mennyire üres a szoba és hogy nincs is annyi étel itt.
„Bizonyára nem rég jöhetett ide Hiashi, hiszen alig van itt valami. Nem hiszem, hogy több mint 2 napja itt volna és amilyen képett vágott mikor beléptem bizonyára azt gondolhatta, hogy ellenség vagyok. No meg ott van az a különös támadó is az estéről… Majd kiderül hogy mi folyik itt.”
1 óra elteltével elnyomott az álom és mikor magamhoz tértem érdekes módon senki sem volt a házban.
- Vajon hova mehettek ezek?
Mondtam mérgemben mire belépett Narumi az ajtón rémülten.
- Hiashi eltünt.
- Hol voltál?
- Az most mindegy meg kell keresnünk Hiashit.
Nem akartam így elindulni, hogy nem mondta meg hogy hova is ment, de nem lehetett vacilálni. A fiú végülis csak megpróbált elmenni a vízhez hogy igyon vagyis nekem ezt mondta.
3.Nap
- Még kibirod velünk 4 napig?
- Simán. Voltam már fárasztóbb küldetésen is.
- Gyertek ide !!!
Mikor oda mentünk éppen csinált valami ételt, de az ételbe Hiashi altatót tedt amit Narumitól vett el. 2 napig aludtunk. Nem csoda hogy amikor felébrettünk egy barlangszerű helyre kerültünk. Egy ágyon voltam és mellettünk volt pár ember valszeg ninják. Egy ideig úgy tedtem mintha aludtam volna hogy halljam mit mondanak egymásnak. Hiash is köztük volt. Azt dumálták hogy mit fognak csinálni velünk ha felébredünk. Mivel már nem igazán akartam hallani a fecsegésüket ezért fogtam magamat és kidobtam volna egy kunait a takaró alól már, ha el nem vették volna tőlem.
„A pokolba most mit csináljak? A meglepetés erejét el is felejthetem. Akkor inkább támadok így.”
Majd egy villám mozdulattal egyikőjük mögé mentem és fejbe vágtam amire elájult.
- Felébrett !!! Mindenki támadás !!!
Nekem jöttek vagy 10-15-en. Mivel nem volt fegyverem így nem volt más eséj fogtam Narumit és futásnak erettem.Amikor már úgy vettem észre, hogy elég nagy a távolság használtam a Tűzgolyó jutsut. 7-8-at sikeresen megperzseltem a többi viszont utánam jött és csak nem akartak le akadni rólam.
- Nem igaz, hogy még mindig futnak utánam.
Montam mérgemben. Ahogy futottunk, illetve csak én, mert Narumi még mindig aludt láttam, valami fényességet ami kijáratnak tünt. Mikor kiértem ott volt a közelben az a ház ahova az elején mentünk. Kezdett össze állni a kép és a végére már tudtam, hogy csak arra kellet Narumi, Hiashinak, hogy meggyógyítsa és utána nagy valószínüséggel végezzen vele. Legjobb esetben vissza indultam volna a faluba, de ha Narumi meghal akkor végülis értelmetlen volt ide hoznom. Mit lehetett tenni mivel már nem követtek így csak ott maradtunk a kunyhóba. Az egész estét végig figyeltem nem e jön ide Hiashi vagy valaki más vagy éppenséggel Narumi megy el valahova.
Mikor máncsak 1 nap van vissza, hogy haza térhessen :
Narumi egésznap nem mert kimenni, mert végig attól félt, hogy nem e várja már kint valaki. Én ki-be járkáltam, de mivel ezek hát… nem is voltak annyira nagy fenegyerekek mivel még jutsut sem használtak rajtam. Azt pedig nem nehéz megcsinálni, hogy valaki 2 napig bealugyon aztán meg leviszik egy barlangba. Szóval elég kezdők lehetnek. Lehet hogy csak sima ninják.
Kimentem és megkerestem azt a helyet ahol tegnap feljöttünk. Mikor le értem a barlangba láttam, hogy ott van 3-5 ember, de Hiashi nem volt köztük.
„Végülis ez az utolsó nap, hogy itt vagyok. Az utolsó, hogy megleckéztessem őket. A fene egye meg hiszem előbb meg kel találnom hova tehették a kardomat…”
Ekkor észre vettem, hogy a sarokban van a fegyveres cuccom. Rájuk engettem egy Tűzgolyót amitől elég szépen megégtek. Mivel tehetetlenek voltak így már nyugottan oda mehettem a fegyveremért.
- Ezzel meg is volnék. A többi ,már amúgy sem az én dolgom.
Felmentem a felszínre és közöltem Narumival, hogy holnap haza megyek. Azt is elmondtam neki, hogy nem láttam lent Hiashit no meg pár embert, de nekik már valószínüleg amúgy is végüg. Lent volt pár elég véres kard amin friss volt még a vér így gondolom mástól nem származhat. Narumi kissé elkezdett sírni amivel én nem törőttem, hiszem Hiashi amúgy is ellenünk volt.
A haza indulás napja :
Reggel megkérdeztem Narumit, hogy vissza jön e velem Konohába mire azt felelte, hogy igen velem tart. Az úton elmesélte, hogyan barátkozott össze Hiashival és már a kezdetekben nem volt a legjobb a barátságuk ő csak egyszerűen nem akart egyedül lenni. Megértettem, hogy mi volt a gondja hiszen jó magam sem szeretek egyedül lenni.
Miután beértünk faluba és elmentünk a Hokagéhoz kissé dühítette, hogy Narumi nem mondta el orvosi tanulását de attól még meg adta nekem a kellő bért mivel a küldetésem sikerrel zárult. Hiszen elvittem Narumit csak vissza is hoztam amiből annyi jó származik, hogy Tsunade őt is betette ápolónak a kórházba. Egy ilyen kaland után jó volt haza térni.

A 4. Küldetés :

A lényeggel kezdem. A küldetésem az, hogy Kusagakureból elhozzak egy nagyon jó orvosi ninját aki sajna nem éppen a harcolás mestere ezért engemet küldtek el, hogy segítsek neki ide jönni. Mivel Kusagakure kissé messze van ezért betettem magamnak egy nagyobb takarót amin majd aludni tudok. Ahogy haladtam az úton jött szembe velem 3 anbu akik kérdezték, hogy mit keresek itt. Megmutattam a küldetésemnek a papírját nekik.
- Rendben tovább mehetsz, de azért csak vigyázz magadra.
Mondta nekem majd tovább mentek. Láthatólag nem igazán értek rá.
„Asszem odáig elmegyek az a fa pont megfelel és ott inkább már le is táborozok. Veszélyes lenne tovább mennem.”- gondoltam magamban majd gyűjtöttem fát és tüzet raktam. Mielőtt még eljöttem volna otthonról Ookami elvitte a kutyát vadászatra így most tudtam magamnak sütni húst. Miután megettem, no meg eloltottam a tüzet le feküdtem aludni. Hamar elnyomott az álom és mikor a hajnali órákban felébredtem mindent összepakoltam és indultam tovább.
- Remélem hamarosan oda érek.
Mondtam és ahogy láttam már a közelben vagyok. Pár ninját láttam állni a kapuban akik biztosan valami ellenőrzők.
„Nah mingyár ott vagyok.”- gondoltam és mikor már majdnem a határnál voltam előkaptam a papíromat, hogy tudjam majd igazoltatni magamat. Mikor beértem az ellenőrzőhöz megmutatták nekem hol lakik az a nő akit haza kell vinnem.
Ahogy oda érkeztem :
- Hm te vagy az aki elkísérsz, mert elég nyápicnak tünsz?
- Ha nem tud egyedül elmenni hanem kíséret kell magának akkor maga ugyan olyan nyápic.
- Na jó legyen, de csak holnap indulunk el.
- Hogy hogy?
- Mivel ma van a Nagyapám születésnapja ezért ma még maradunk vagy tán nem tetszik?
- Maga tudja.Nekem ebbe nincsen beleszólásom.
Mondtam teljesen nyugottan majd megindultunk ahoz a házhoz.
A Nagyapjánál :
- Boldog születésnapot Nagyapa.
- Óh köszönöm. Igazán nem kellett volna.
Majd át nyújtott neki egy kis csekéjséget. Én inkább kint vártam meg amíg végeznek mivel semmi közöm ehez az egészhez. Csak délután 5-6-ig voltunk ott utána… jah amúgy a gyógyítót Kao-nak hívják. Szóval miután végeztünk Kao elment és bevásárolt magának a holnapi útra nem szeretett volna étel nélkül elindulni. Mikor befejezte az ő házához mentünk és le is pihentünk. Kao rendes ágyon aludt míg én egy tataminon helyeztem el magamat. Mongyuk érthető hiszen ő félig nemesi.
Másnap reggel megindultunk vissza Konohába. Az ösvényen haladtunk, de Kao végig retteget.
- Valami gond van ?
- Izé csak az, hogy eddig még sosem kerültem ennyire messze az otthonomtól. Ezért kicsit félek a külvilágtól.
- De hát orvos vagy nem ?
- Igen, de én csak kórházban dolgoztam eddig.
- És mért rúgták ki ?
- Mert megvádoltak azzal, hogy megöltem valakit ezért elbocsátottak. Pedig semmi közöm nem volt az egészhez.
- Hm értem.
Megtaláltam azt a helyet ahol a múltkor letáboroztam hát azt az estét is ott töltöttük. Kao nem mondott nekem semmit csak lefeküdt aludni. Látszott rajta, hogy nem szeret a szabad ég alatt aludni. Mielőtt még én is nyugovóra tértem volna alaposan körülnéztem nincs e valaki a közelben. Amikor mindent rendben találtam bealudtam.
Reggel amint felébredtem felvertem Kao-t és megmondtam neki, hogy most már muszáj tovább indulnunk.
- Rendben mennyünk.
Nem történt igazán semmi csak az anbuk jöttek vissza akikkel tegnapelőtt találkoztam. Ezúttal nem állítottak meg, hanem hagytak minket nyugodtan tovább menni. Hosszú volt az út, de nem fecsegtünk egymással.
Lassacskán beértünk a faluba és azonnal mentünk is a Hokagéhoz.
- Örülök,hogy sikerült elhoznod Kao-t. Itt a jutalmad.
- Köszönöm.
Majd el köszöntem és haza mentem. Otthon Ookami már várt a kutyával együtt egy jó terített asztallal másképp mondva egy jó ebéddel.

Szia!
Egy alapvető hibája van, ami miatt nem fogadhatom el, de amint javítod, már okés lesz, ez pedig, hogy Iwagakuréval Konoha nincs jó viszonyban, olyannyira nincs, hogy egymás elleni szövetséges tömörülésben vannak (Konoha Sunagakuréval és Kumogakuréval ápol a nagyobb nemzetek közül jó kapcsolatot, valamint jelenleg szövetségese Kusagakure is, valamint Füst is inkább hozzá húz, Iwagakure viszont Otogakuréval és Kirigakuréval van egy tömbben) -> ez azt eredményezi, hogy ők biztosan nem fognak Konohának orvosi ninját küldeni, így annyi a dolgod, hogy Iwagakure helyett egy szövetséges országot írsz, vagy egy semleges kisebbet. Ha megtörtént ismét megnézem, és akkor már jutalmazok is ^^

Edit: 2012.01.15.
Igen, most már megfelel Mivel egyszerű kis küldetés volt semmi extrával, így kapsz rá: +5 chakraszint, 800 Ryou -t. ^^

Ezt az élményt mindenesetre jó volt olvasni, csak így tovább!

//Pár nappal a Kabutoval való küldetésem után.//

Habár már eltelt egy kis idő, de még mindig emlékeztem, hogy mit ígértem a barátomnak, Keinek. Furcsa módon pont szembe találkoztam vele, de mielőtt még bármit mondhattam volna ő oda köszönt nekem és máris meghívott egy ramenra. Rá kérdezett továbbá, hogy milyen volt az utolsó küldetésem.
- Hát szó mi szó nem kevesen voltunk. Négy shinobi és én meg a húgom is mentünk arra a feladatra. Nem volt unalmas szó mi szó és két új jutsut is megtanulhattam.
Jött a következő kérdése, ami már az volt, hogy lenne e kedvem kipróbálni az új jutsuimat ellene. Bólintottam egyet és miután befejeztük az ételt indultunk is az egyik edző pályára, de mivel egy sem volt éppen szabadon így kénytelenek voltunk az enyémre menni. Az sem volt rossz, de mivel saját területen voltam ezért előnyt tudtam élvezni.
- Kezdhetjük?
Kérdezett rá és máris nekem támadott. Az állásomból sejtette, hogy készen állok a támadására. „Nincs kedvem játszadozni vele. Ideje, hogy alaposan ellássam a baját.” Ezt kigondolva meg is formáztam a kézjeleket majd kilövelltem a Tűz elem – Tűz Sárkány rakétámat. Kei nem tudta nagyon kivédeni, vagyis én ezt gondoltam, viszont amikor eltűnt a tűz észrevettem, hogy még mindig ott áll vigyorral az arcán.
- Elismerem nem rossz technika. Sőt gratulálok, hogy sikerült elsajátítanod.
Majd meghajolt mire természetesen én is, de itt még nem volt vége a dolgoknak. Mielőtt még elkezdett volna magyarázni a Levél forgószéllel egy, kicsit odébb rúgtam. Miután felkelt a fölről elém állt és rá tette kezét a vállamra.
- Viszont most a tárgyra térek. Igazság szerint megbízásunk van. Az lenne a feladatunk, hogy rajta üssünk egy ninja szervezeten, és mivel nem akarok egyedül menni így kérhettem magam mellé egy társat.
Vetettem egy vigyort arcomra, de ezúttal csak a küldetésnek örültem. Végre volt valami feladatom annyi unalom után. Nem is várakoztunk tovább. Magamhoz vettem kardomat és mást nem is, mert kaját, piát Kei hozott magával.
Megindultunk a kapu felé közben elmagyarázta, hogy eléggé messze van a táboruk és lehet, csak holnap estére érünk el oda. Bólintottam egyet és indultunk a bemért helyre. Persze lehet, hogy az pont a tábor közepét jelezte, de ha így van akkor arra úgy is rá jövünk. Az este bekövetkeztével tábort vertünk és miután megvacsoráztunk lefeküdtünk aludni.
Másnap reggel pontosabban hajnalban folytattuk utunkat egyenesen a táboruk felé.
- Ők egy nem régen felbukkant ninja szervezet. A nevüket sajnos még nem sikerült kiderítenünk, de most információkat is kell szereznünk és nem csak harcoltunk.
Tudtam, hogy nem lesz annyira egyszerű ez az infó szerzés, viszont minél izgalmasabb annál inkább megnő az önbizalmam. Ami lehet jó és rossz is. „Reménykedem, hogy nem lesz annyira könnyű dolgom, de ha túl nehéz lesz az sem a legjobb.”
Pár óra elteltével megérkeztünk a táborhoz. Körül volt véve vízzel és egy hatalmas fa kapu gátolta a bejutást.
- Itt külön válunk. A te feladatod lesz, hogy amíg én magamra vonom mindenki figyelmét te, bejuss és megkeresd a főirányítót. Ha rád támad, egyből öld meg, ha viszont nem védekezik, akkor vezesd ki a kapun. Nyugodj meg, mert lesz rá időd. Én gondoskodok róla.
Majd indult, hogy egy kis zűrzavart keltsen. Alig tíz perc múlva hangos kiabálás hallatszott el a falon belül és innen már tudtam jól, hogy indulnom kell. „Na hopp.”
Átugrottam a kapun és az őrök addigra, ha voltak is ott, de már elmentek. Kei eközben csatázott jó pár ninjával. Az irányító kuckója ki volt díszítve, hogy ebből lehessen megkülönböztetni a többi helytől és így nekem is kényelmesebb volt. Mielőtt még benyitottam volna előrántottam kardomat. Mikor bementem ott volt egy szamuráj.
- Én vagyok itt a főnök és te kislány most, hogy ide tévedtél egyúttal a foglyunk is vagy.
Ekkor a semmiből megjelent két ninja és megkötözve elvittek egy fogdába. Nem volt ott senki, de különösebben nem ez érdekelt, hanem hogy hol van Kei? „Elvileg neki kellett volna amúgy is megcsinálni ezt a küldetést azt, aztán mégis csak enyém a piszkos munka.” Gondoltam magamban és próbáltam elérni a kardomat, amit furcsa módon a falra akasztottak. Nem volt nehéz elérnem és elvágnom a kötelet. „Ez meg is volna. Most már csak ki kell jutnom innen.” Ekkor megjelent egy őr. „A fenébe. Most nyírhatom ki.” Úgy tettem, mint aki ájultan fekszik és mikor a közelembe jött megragadtam a kardomat és simán leszúrtam a ninját. A ruhájával megtöröltem kardomat és visszatettem a hüvelybe. Majd kimentem a felszínre. Nem is törődtek velem az emberek, mert Keit próbálták elfogni. „Szép volt haver.” Indultam vissza a vezér sátrához, mert nekem még mindig az volt a feladatom, hogy elkapjam a főnököt. Ekkor egy nem várt fordulat történt. Hirtelen az egyik shinobi oda jött hozzám és megragadta vállamat.
- Rég láttalak Eiko.
Hangjából már tudtam, hogy kicsoda és miután feloldotta a transzformációját Jiro-sensei volt az.
- Ön mit keres itt sensei?
Kérdeztem rá mire annyit felelt, hogy a Hokage küldte utánunk, mert sejtette, hogy ketten nem leszünk elegek.
- De ettől leszámítva még mindig a te feladatod lesz elbánni a parancsnokkal és nem másé.
Ezt kimondva ő őrt állt a bejárat előtt, amíg én beléptem a kunyhóba. Kicsit elcsodálkozott a szamuráj, amikor beléptem, de látszott rajtam, hogy készen állok. Egyből nekem támadt mire én csak épphogy képes voltam elő rántani a kardomat. „Erős vagy, de nem eléggé. Kardforgatásban viszont nem tudom legyőzni.” Visszamentem egészen a bejáratig és onnan készítettem egy Tűzgolyót. Az egész helység lángba borult, de a szamuráj képes volt kiszökni.
- Ilyen könnyen nem lógsz meg.
Mondta a már kint várakozó Jiro és neki támadott a Főnix jutsuval ellenfelének, aki a földre zuhant a támadástól. Kei eléggé lefoglalta a többi embert, így azok észre sem vették, hogy mi történt a hátuk mögött. A sensei megkötözte a szamurájt és leléptünk. Majd amikor harmadik társunk is úgy vélte, hogy már végeztünk ő is felszívódott. Elmentünk egy biztonságos helyre, ahol a sikerrel ránk tudott találni. Pár perc múlva meg is érkezett.
- Indulhatunk?
Jiro bólintott egyet majd a hátára vette a szamurájt és így siettünk vissza a faluhoz gyors tempóban. „Most már futhatunk, hiszen a falura könnyebb rá akadni, mint a táborukra.” Estére otthon is voltunk. A sensei rá bízta az anbukra a leszállítást és minket, pedig haza küldött.
Az eseményeknek persze itt nem volt vége. Azok a ninják ugyanis sejtették, hogy elvittük onnan a főnöküket ezért elindultak Konoha felé, hogy kiszabadítsák. Az éjszaka közepén indultak el, mert sok időbe tellett felkutatni az egész területet. Azt gondolták, hogy már biztosan megöltük a vezérüket, de az ott volt Konohában.
- Gyertek és keressük meg a főnököt!
Felszólalt a főnök jobb keze, aki azt a javaslatot adta, hogy csak pár embert küldjenek a faluba, persze csak álruhában. Nehogy felismerjék őket azok, akik ide jöttek. Készítettek egy tervet, ami úgy nézett ki, hogy amikor a falu határába érnek magukra veszik az álöltözetet és behatolnak, majd elmennek a Hokagéhoz és megkérdezik tőle, hogy merre van Kensei és ha, nem mondja, meg akkor rátámadnak. Ahogy fel kelt a nap ők már megérkeztek a falu határába felvették az álöltözete és behatoltak majd egyenesen az irodához mentek. Persze arra nem számított senki, hogy pont szembe találják magukat Jiro-val, aki képes átlátni a sima alakváltásokon.
- Álljanak csak meg uraim.
Majd egy tűzgolyót indított el, amit az egyik shinobi mivel képes volt víz jutsukra hárította a támadását. „Muszáj egyszerre lefognom mind a négyet, de most jól jönne egy kis segítség.” Csinált magán kívül még három árnyék klónt és azokkal próbálta fel tartani őket. Kei éppen otthon aludt így ő aligha lett volna képes segítségére menni. A többi Konohai ninja pedig kitudja mit csinált, de az is lehet, hogy nem vették észre a csetepatét. Minden esetre mivel a közelben laktam, így felébredtem a zajokra.
- Ki párbajozik ilyenkor?
Kérdeztem, majd kinéztem a házból és pont akkor ugrott fel az egyikőjük a háztetőnkre. „Hogy merészeli a lábát rá tenni.” Fogtam magamat majd a Levél forgószelet használva megpróbáltam lerúgni a tetőről. Amikor sikerült neki lőttem 3 tűz labdát így képtelen volt már felkelni. Ekkor vettem csak észre, hogy a sensei kint harcol még másik három ninjával. Természetesen oda mentem, hogy segítsek neki. Az egyikőjük Suiton elemű volt, míg a másik kettő Doton. Fogtam magamat, és neki támadtam az egyik föld eleműnek, de ekkor kiderült, hogy aminek neki rontottam csak egy klón volt semmi más. Hátba támadni szeretett volna ezért mikor úgy látta, nem figyelek eléggé megragadta az alkalmat és hátba támadott. Sérülést ejtett a hátamon, ami habár fájt, de kénytelen voltam tovább küzdeni. Megragadtam ekkor és próbáltam elérni, hogy Jiro-sensei végezzen vele. Így amikor sikerült végre elszabadulnia a másik kettőtől a senseinek hátba szúrta azt, akit én már lefogtam. „Kettővel kevesebb gond.” Gondoltam magamban, de ekkor vettük csak észre, hogy a másik kettő eltűnt.
- Biztosan tovább mentek! Siessünk!
Adta parancsba majd futottam utána. Az iroda már nem volt messze és reméltük, hogy valaki majd segít nekünk. Amikor a közelben voltunk már hirtelen megjelent egy másik shinobi. Ookami volt az és egyből nekik támadott hátulról a főnix jutsuval. Egy pillanatra megálltak és így volt arra időnk, hogy bekerítsük őket.
- Vagy elkotródtok, innen vagy nézzetek szembe a halállal!
Kiáltottam oda nekik mire csak annyit mondtak, hogy ha visszamennek a főnök nélkül, akkor úgy is megölik őket. Szóval számukra mindegy volt. Jiro annyit mondott, hogy ledolgozhatják a büntetésüket egyszerű D osztályú feladatokkal, de fizetséget nem kapnak érte, viszont amint ez megvolt el kell menniük a faluból. Miután kivilágosodott rendesen mind a, hárman vagyis én, Kei és Jiro-sensei…
- Örülök, hogy kivégeztétek. A napokban többen is beszámoltak arról, hogy amikor a falu felé tartottak az egyik társukat megölték vagy ilyesmi. Szóval most már nyugodtan jöhetnek ide a turisták.
Miután megadta a bérünket Kei szívesen meghívott minket egy ramenre. Elmesélte közben, hogy hogyan tartotta fel az ellenséget meg ilyeneket. Nos az számára mindegy volt, hogy érdekel e minket vagy sem csak mesélte és mesélte. Miután befejeztük az evést, elbúcsúztunk a másiktól és haza mentünk. Otthon már várt szeretett kutyám, aki üdvözlésként a nyakamba ugrott. Hajnalban nem szokott felkelni éppen ezért ő nem is tudhatta, hogy elmentem. Készítettem neki reggelit majd visszafeküdtem a szobámba, hogy kipihenjem magamat.

Basszus akkor ennyi erővel le sem kellett volna ellenőrizni. Elég lett volna annyi, hogy nem jó és helyette akkor már írók másikat. Így csak hiába vágtam fát ráadásul eredménytelenül. Basszus. Most el is úszott egy Élményem. De milyen jó. Hát köszönöm szépen.

Én meg erre csupán annyit tudok értelemszerűen reagálni, hogy (mindössze a szavaidat idézve) "ennyi erővel" átgondolás és megfontolás nélkül meg sem kellett volna írni. Ha már csinálunk valamit, akkor az legyen minőségi - ugyanez az alapelv érvényesül a való életben is. Ha az iskolában vállalsz magadra egy otthon elkészítendő dolgozatot, projektet azzal a szándékkal, hogy javítsd a félévi, esetleg az év végi jegyedet, akkor azt minőségire csinálod meg. Elvégre is: van rá időd, van rá forrásod, van rá ötleted. Ez a koncepció itt ugyanúgy érvényesül. Volt rá időd (egy hónap), volt rá forrásod (mások Élményei, az oldal szerepjátékos hozzászólásai, követelményei, stb.), volt rá ötleted. A kivitelezés viszont annyira elcsúszott, mintha nem is lett volna semmi a felsorolt három közül. A logikai menet pedig összecsapott.

Másfelől pedig: ez egy szabadon választott projektmunka, melynek célja az, hogy fejlődj. És fejlődés alatt nem csak a karakter (Eiko) értendő, hanem a felhasználó/író is. Attól, hogy van lehetőséged minden hónapban egyet-egyet megírni, még nem jelenti azt, hogy minden hónapban meg is kell írni egyet-egyet. Én sem írok minden egyes hónapban: viszont ha írok, akkor annak olyan is a minősége.

Itt vagy már egy jó ideje, aktív tag is vagy, játszol is sokat, de a fejlődésed ezzel nem egyenértékű, márpedig ez igencsak sajnálatos. Kezdetben nagyon jószívű voltam, méghozzá éppen azért, mert "kezdő"/"új" voltál még az oldalon, viszont ennyi idő eltelte után várható, hogy fejlődik az írás-, és játéktechnika. Ez az iromány viszont nem erről tanúskodott.

Az iskolai párhuzamra visszatérve: ha ez olyan, mint egy szabadon választható házidoga (márpedig igenis olyan), akkor az iskolában a tanár sem csúsztatja vissza az asztalon, hogy "Nos, attól tartok, hogy ez-meg-ez-meg-ez nem jó, mert ez-meg-ez-meg-ez. A helyesírást pedig pirossal jeleztem, hogy hol helytelen. Ezeket kérlek, hogy javítsd. Ha ez meg van, akkor újra átolvasom és ötöst adok rá." És tulajdonképpen végtelenül egyszerű az is, hogy miért nem adja vissza, hogy aztán ismét átnyálazza a dolgot: mert a tanár is ember. Ahogy az ellenőrző moderátor is: nekünk is ugyanúgy kifolyik a szemünk, mint bármely más humanoid és emberi létformának, ugyanúgy fáradunk, ugyanúgy van életünk és ez nekünk ugyanúgy szórakozás, mint nektek. A plusz munka meg nem szórakozás, de hát ez keveseknek tűnik fel. Persze az is, hogy mi fizetség nélkül, egyébként jószívűen gürizünk. Úgyhogy nekem az a véleményem, hogy ha valamiért akarsz kapni chakrát, azért dolgozz is meg.

Az eset tanulsága: ha csinálsz valamit, akkor előbb gondold át, fontold meg, találd ki - és csináld meg úgy, hogy aztán annyi chakrát kaphass rá, mint amennyit eredetileg is szeretnél kapni. Ha megfogadod ezt a tanácsot, akkor nem volt "eredménytelen" a kudarc. Ha nem fogadod meg, akkor igenis az volt - ez már csak rajtad múlik.

De azért remélem, hogy érzed a problémákat, amiket felvetettem.

U.i.: "Basszus" - erre mondjak valamit? Jó, szerintem se.
"Most el is úszott egy Élményem." - nem, hiszen megírtad, itt van, kaptál is rá chakrát. És mellesleg sem tud úszni.
"De milyen jó." - a jó relatív kifejezés, a szarkazmust meg alapjáraton is preferálom.
"Hát köszönöm szépen." - igazán nincs mit.

Kushina