Arekkusu Orokana

Arekkusu Orokana életében elkövetkezett az a nap amikor bégre megmutatkozott az elmúlt éveinek kemény munkájá. A Genin vizsgájának napja, de ez a történet nem itt ezdődik hanem a vizsgát megelőző nap estélyén. Azon az este Orokana gyomra görcsbeefeszülve várta a vizsgát. Azon az éjszakán szinte alig bírt elaulidni annyira izgult a vizsga miatt. Félt, hogy a gyakorlati rész nem fog sikerülni. A gyakorlatbol is ülönösen egy bizonyos jutsutól félt . Nem mástól Mint a Henge no jutsutól. Igy hát amíg úgy gondolta, hogy még nem megy megfelelően számára jutsu addig szinte semmi mást nem csinált csak a Henge no jutszut gyakorolta. Ezzel töbször is ráilyesztett édesanyjára, mivel az ő alakját vette fel minden alkalommal. És az anyja nem szokott hozzá, hogy rajta kívül van még egy ugyan olyan kinézetü személy a lakásban. Végül addig gyakorolta a rettegett jutszut amíg úgy el nem fáradt, hogy elaludt.
Másnap reggel nagyon fáradtan kelt fel hisz elég keveset aludt, de az izgalma és lelkesedése nem múlt el. Így olyan volt mint aki friss és kipihent, nagyon izgult, hogy mi lesz a vizsgán és reménykedett benne, hogy nem a retteget Henge no jutsut kapja. Gyosan összekészült és elindult az akadémiára ahol még meg se kezdődtek a vizsgák. Mikor belépett a teremben még csak ő volt ott. A többi társa szépen lassan utána érkezett meg. Aztán elkezdődött a vizsga sorban hívták be a társait. Mindaddig amíg már csak ő volt egyedül a teremben. Nagyon izgult és nagyon várta már, hogy milyen feladatot kell teljesítenie. Hisz egész este erre készült és alig aludt. Végtelenül izgult, hogy nehogy elrontsa a kapott feladatot. -Nem lehet igaz már órák óta itt ülök és még se hívtak be. Csak nem feledkeztek meg rólam. Talán ha bekopognék!?- Miután átfutott a gondolat a fején, felált és szép lassan odasétált a terem ajtajához. Szépen lassan felemelte remegő kezét és az ajtóhoz tartotta. Miközben a gondolatai folyamatosan kavarogtak a fejében. -Vajon melyik jutsut kell majd végrehajtanom remélem nem a Henge no Jutsu-t kapom abban vagyok a leggyengébb. Egész este ezt gyakoroltam de nem vagyok biztos benne, hogy jól megy.- Hiába ment oda, hogy megpróbál bekopogni nem mert hisz félt, hogy megdorgálják. Izgalmában még az ablakpárkányon ülő kismadár is ráijesztett mikor visszafordult ismét megijedt mivel előtte magasodott a vizsgabiztos alakja. Hirtelen belefagyott a szó és mukkanni is alig bírt. -Jó napot sensei!- Motyogta félénken. A vizsgabiztos egy szigorú tekintetű, bajszos negyvenes éveiben járó férfi volt. A szokásos ninja felszerelésben. Kezében egy tekercset tartott a vizsgarenddel. Orokanára nézett és behívta. Mikor a terembe lépett Orokana látott egy asztalt ami mellett ét másik shinobi ült. Egy idős, barátságos és egy fiatal chunin. És el is kezdődött a vizsga.
Először az öt nagy shinobinemzetet keellett felsorolnia. Nagyon izgult ezért nehezen kezdett bele a feleletbe. A kérdésekre tudta a választ, csak izgalmában a torka száraz. Ezért köhintett egyet, hogy megnedvesítse a torkát. Majd elkezdte sorolni az öt ninja nemzetet. -Először is van a Tűz országában a mi ninja falunk Konohagakure no Sato, a Fű Országában Kusagakure no Sato, a Szél Országában Sunagakure no Sato.- Kicsit megtorpant, de önbizalommal töltötte el a tény, gogy máris hármat felsorolt. Ezzel az önbizalommal sorolta tovább. -A Föld országában Iwagakure no Sato, és végül a Villám Országában Kumogakure no Sato. Ez az öt nagy ninja nemzet melyeknek élén az öt leghatalmasabb ninja áll őket nevezzük kagéknak.- A feleletét megtoldotta ami máris visszavetette az önbizalmát hisz a következő gondolat futott végig az agyán. -Jaj ne! Mi lesz ha tudálékosnak néznek és emiatt bukok meg.- Ezek után visszatért minden eddigi jele az izgulásnak. A következő mondat amit a senseitől hallott ismét nehezített a helyzetén. - Majdnem jó fiatalember! Az ötödik nagy nemzet nem a Fű országa hanem a Víz országa és Kirigakure no Sato vagyis a Ködben rejtőző falu. Ilyen időkben azért nem ártana ezt tudnia, de majdnem jó...- Ezekután a vizsgáztató a mellette ülő két másikra nézett és szólt hozzájuk. - Az önök kérdései Kira-sama? Kuromaru-sempai? – Ezután a a fiatal Kuromaru sensei kérdezett. -Az én kérdésem az hogy sorolj fel öt shinobi fegyvert! Nem kell feltétlenül fém eszközöket csak.- Ezután az öreg Kira sensei kérdezett. -Monjd el mit tudsz a Negyedik Hokage samáról! – Ezekután eluralkodott rajta a káosz. Gondolatai csak nagyon nehezen tudtak visszatérni a vizsgához. De amikor sikerült egyből nekikezdett a falelet folytatásának. -Nos, akkor hát kezdem. Öt shinobi fegyvert?? Az első legyen a Kunai, de ott van még a shuriken és a fuuma shuriken, a senbon. Vannak még a különböző méretű és formájú kardok is, de a ninja nem csak fém fegyvereket használ. Ilyen nem fémből készült fegyver például a tonfa vagy a nunchaku vagy a bo. a ninja használ még sarlókat láncos sarlókat vagy a kár lándzsákat is. vagy például az eső országának ninjái használnak esernyőt melyekbe senbonokat rejtenek. A kunoichik néha használnak még legyezőket is.- Egy kis hatásszünet után ismét folytatta. -Hogy mit tudok a Negyedik Hokagéról?? A legfiatalabb Hokage. Neve Namikaze Minato, tanítványa volt a nagy Jiraya sanninnak. Két különleges jutsut is kifejlesztett ebből az egyik egy tér-idő jutsu, amely sárga villanással járt, ezért lett a beceneve a Konoha sárga villanása. A másik a Rasengan amely a chakra testen kívüli forgatása a tenyérben. Szerződésben állt a békák népével. Felesége Uzumaki Kushina az Uzumaki klán leszármazottja, és a Kilencfarkú rókadémon előző jiruichikije. Fia Uzumaki Naruto a Kilencfarkú jelenlegi jiruichikije. Születésekor a rókadémon elszabadult és a falura támadt, ekkor a Negyedik Hokage a békakirály Gama Bunta segítségével visszatartotta a rókát majd saját pecsételő technikájával élete árán a fiába pecsételte a Rókadémont. Remélem ennyi elég lesz. Mi lesz a következő feladatom??- Ezekután ismét az előző gondolat jutott az eszébe. -Már megint többet mondtam a kelleténél.- Mindezek után már csak a gyakorlati rész volt hátra amitől nagyon félt.
A vizsgáztató ninják egymásra néztek és furcsálották Orokana tartalmas válaszát. Ezután rátértek a gyakorlati feladatra. Ahol egy Jutsu sikeres végrehajtása volt a feladat. A sensei medig a rettegett Henge no jutsut kérte Orokanától. -Kérlek vedd fel Kira sensei alakját és tartsd is kb. fél percig.- Ismét rettegés fogta el, de úrrá lett rajta. Orokana végigmérte Kira samát majd elkezdte felvázolta magaelőtt a célt. -Hú! Szóval nem kell más mint az a kedves arc egy kis szakállal, kék szemekkel, dús szőrzettel. A magasság nem lesz gond csak pár centit kell változnom! Az enyhe pocak se nyújt nagyobb kihívást. De ott a ruha a gyengém ha átváltozáskor megint a saját ruhám lesz rajtam bukok! Na nézzük csak mi az elvárás?? Egyszerű Chuunin egyenruha és egy pár karika-fülbevaló?? Ha elég erősen koncentrálok meg lesz, csak bíznom kell magamban.- A kész cél után már csak a megalkotás volt. Orokana öszpontosította a chakráját, megformázta a megfelelő jeleket a kezével majd kimondta a Jutsu nevét. -Henge no jutsu!- A terem csendjét nem törte meg semmi és mikor a füst is eloszlott az izgatott várakozás is megszűnt. Orokana izgatottan nézett végig magán és fedzte fel, hogy sikeresen hajtotta végre a transzformációt. Mivel a fenttartás már gyerekjáték volt ezért már csak a senseiek reakcióját várta.
Ezekután már csak az értékelés hiányzott, az előtte ülő shinobik közölték vele, hogy átment. Majd megkapta a konoha jelét viselő fejpántot. Minoru sensei a harmadik vizsgabiztos azt is elmondta, hogy holnap kezdődik az élete genin ként, hisz találkozik a csapatával és a Jounin mentorával. Orokana ezután boldogan lépett ki a terem ajtaján miközben a mesterek integettek neki.
Miután kiért a teremből végre felfogta, hogy mi is történt igazán. Átment a vizsgán!!! Orokana felkötötte fejpántját és gyorsan hazaszaladt, hogy elújságolja a nagy hírt édes anyjának.
Mikor hazaért édesanyja nem volt még otthon ezért, hogy elüsse az időt edzett amíg haza nem ért a munkából az anyja. Ez egy esti időpont volt ezért akadt ideje bőven a gyaorlásra. Először erőnléti edzést majd surikendobást gyakorolt végül, hogy szintentartsa a tudását párszor megcsinálta még az összes eddigi jutsut amit tanult. Miután hazaért az anyja boldogan újságolta el a nagy hírt neki, aki büszkén mosolygott rá ás átölelte. Nem szólt semmit csak megsimogatta fia fejét és pár könnycseppel az arcán aludni ment. Ezután Orokana is hasonlóképpen tett mivel holnap is sok dolga lesz ezért szintén elment aludni. Bár foglalkoztatta, hogy milyen lesz a csapata és a mestere, és az sem hagyta nyugodni, hogy milyen küldetések várhatnak még rá az elkövetkezendő napokban.
Másnap üdén, frisssen kelt ki az ágyból. Megreggelizett majd elindult a városba ahol már büszke shinobiként rótta az utaka. Nem hagyta nyugodni a gondolat, hisz tudta, hogy valamit elfelejtett. Aztán olyan kétóra fele eszébe jutott, hogy el kéne néznie valamiét a kiképzőterepekre, de még mindig nem tudta, hogy miért. Igyhát az útját arrafele folytatta.
Mikor kiért meglátott egy magas alakot, és két vele egymagas testet. ekkor hírtelen eszébejutott mit is felejtett el. Ma ismerkedik meg a csapatával és a mesterével. Egy gond van csak, hogy nagyon elkésett, pedig nem szeret soha késni. ekkor elkezdett rohanni a sensei felé és közben hangosan szólt. -Sensei várjon! Sensei! Még én is itt vagyok Arekkusu Orokana!- Mikor már majdnem elérte a három alakot figyelmetlenségében megbotlott. Ezt a kis hibát egy óriási esés követte. A gyönyörű esést egy hatalmas bukfenccel kezdte majd hasra esett és kiterült a sensei lába előtt. Végigpillantott a az elképesztő alakon. Mikor végre észbekapott felugrott és gyorsan leporolta magát. Rengetegszer kért elnézést a késés miatt majd beállt a két másik Genin mellé. -Sziasztok Arekkusu Orokana vagyok.- Súgta oda a két számára szimpatikus geninnek. A mester meglepődve nézte Orokanát, de orokan másra lett figyelmes. Mégpedig arra, hogy a fiú társa kezében kigyullad egy papírdarab, mire a fiú eldobja azt. Aztán a lány társa szétnyitotta a tenyerét és nála is látott egy ugyanolyan papír ami viszont összegyűrődött. Orokana egyből tudta, hogy a társai épp most tudták meg, hogy Katon és Raiton eleműek. Ekkor viszont a sensei hangja ütötte meg a fülét. - Üdv Orokana. A Nevem Asaya Yoh. Többet ne forduljon elő! Nos az edzésről lemaradtál, de a chakra tesztet még elvégezheted. Tessék egy papír, Yamashita kérlek magyarázd el neki, hogy működik, láthatóan neked elég jól ment. Ha kiderült az ő eleme is majd mesélek még az elemetekről.- Orokana átvette a papírdarabot majd elgondolkozott. Ekkor Yamashita a fiú geni nbemutatkozott neki ée elmagyarázta a feladatot. Majd várta, hogy sikerül Orokana tesztje.
Ezután a lány is gyorsan bemutatkozott. - Szia! Én Aida Emiko vagyok, de hívj csak Emikonak.- Ezután ő is figyelmesen várta Orokana tesztjének eredményét. Orokana összeszorította tenyerében a papírt majd vágyainak adott hangot magában. -Vajon milyen beállítottságú vagyok?? Talán katon vagyis tűz?? Ez logikus lenni hisz a tűz országában a legtöbb shinobi egyik eleme a tűz. De ez annyira snassz és érdektelen számomra. Vagy talán a suiton a víz? Ez a világ legtöbb részén használhatatlan eleinte. A korlátok sose voltak az ínyemre. Esetleg a doton a föld?? Rendben, hogy bárhol használhatom de biztos nem akarom hisz elég földhözragadt egy jutsui vannak. Ezek után már csak két lehetőség maradt. A Fuuton és a raiton, tehát a szél és a villám. A villám erős és gyors, ahogy a mondás is tartja gyors mint a villám. A szél? Igen ez jó lenne elég nagy kihívás de szeretem a kihívásokat és ezzel azért is szeretnék szembenézni mert az általa nagy becsben tartott shinobikból több is szél elemű. Igen ez az!!- Mikor a gondolatmenet végére ért összpontosítani kezdett és szépen belevezette a chakráját a feszes tenyere közt szorongó papírlapba. Kis idő után Orokana szétnyitotta tenyerét és félve nézett a papírlapra. Ő nem látott semmit így kétségbe esett egy kicsit de a sensei szavai hamar megütötték a fülét és meglepetten hallgatta mit mond. -Gratulálok a Fuuton elemedhez. Nézzétek meg jobban a papírt.- Ezek után kisebb bemutatót tartott Asaya sensei. -Nyugi, jobban nem nagyon szokott elszakadni első próbálkozásra, főleg egy képzetlen Genin-nek. A Szél elem a legritkább a legnehezebb, viszont az egyik legnagyobb erejű elem. Az egyetlen gyenge pontja, pont Yamashita Tűz eleme, amit bár könnyebb elsajátítani de jobban lehet manipulálni. Jó magam is kifejlesztettem egy két Katon jutsut és persze jó párat megtanultam. Emiko eleme Valahol a kettő között van. Nehezebb elsajátítani, mint a Katont de nem is lehet annyira formázni, viszont nincs a Fuuton nehézségi szintjén ebből a szempontból. Érdekes lesz látni, hogy birkóztok meg majd a saját elemetekkel. Kérdés? Nincs? Helyes! Mára ennyi lesz.- Ekkor a Jounin Mintha meggyulladt volna, de látszott, hogy ez csak egy technika. eközben a mester teljesen nyugodtan adta meg a következő napi találkozás helyét és idejét. -Találkozunk holnap kettőkor a Ninja emlékműnél!- Ezután Yamashita hirtelem megszólalt. -Hát, ez érdekes volt. Kíváncsi vagyok, mit fogunk holnap csinálni.- Erre csak Emiko válaszolt, majd távozott. -Érdekes... Az nem kifejezés! Nagyon élveztem ezt a mai napot. Sok mindent megtudtam ezalatt az egy nap alatt. De nem tudom, hogy mit csinálunk holnap. Majd holnap kiderül! Na, de most már megyek is. Sziasztok!- Ezután Orokana is illedelmesen köszön tés elindult haza. majd Yamashita is távozott. Orokana nagyon örült az eredménynek és ismét sietett haz, hogy elujságolja a jóhírt. Ennek a napnak is úgy telt a folytatása ahogy az előzőnek.
Mikor hazaért édesanyja nem volt még otthon ezért, hogy elüsse az időt edzett amíg haza nem ért a munkából az anyja. Ez egy esti időpont volt ezért akadt ideje bőven a gyaorlásra. Először erőnléti edzést majd surikendobást gyakorolt végül, hogy szintentartsa a tudását párszor megcsinálta még az összes eddigi jutsut amit tanult. Miután hazaért az anyja boldogan újságolta el a hírt neki, aki ismét büszkén mosolygott rá ás átölelte. Ismét nem szólt semmit csak megsimogatta fia fejét és pár könnycseppel az arcán aludni ment. Ezután Orokana is hasonlóképpen tett mivel holnap is sok dolga lesz ezért szintén elment aludni. Mostmár csak az foglalkoztatta, hogy milyen küldetések várhatnak még rá az elkövetkezendő napokban.
Másnap reggel Orokana izgatottan kelt, hogy el ne késsen gyorsan elkészült a reggeli teendőivel és a maradék idejében nekilátott az edzésnek. Ezalkalommal az edzés nem volt olyan kemény hisz nem akart elfáradni nehogy ez rontsa el a napi teljesítményét. Mikor eljött a dél megebédelt és elindult a Ninja emlékműhöz. Mikor megérkezett már fél kettő volt de még senkit nem látott a környéken így hát leült az emlékmű elé és elkezdte olvasgatni a különböző shinobik nevét. -Vajon hány jó ninja számára emelnek még ilyen emlékművet??- Gondolatai ekkor elterelődtek a valóságtól és az édes képzelgés felé szárnyaltak. A szinte eszméletlen genin észre se vette az idő műlását sem az érkező társait. Egyszer csak arra eszmélt, hogy Yamashita köszönt rá. –Szia. Kíváncsi vagyok, mit tervez mára a sensei. Biztosan valamiféle túra lesz, esetleg küldetés, mivel gyakorolni a kiképzőterepen is tudnánk.- Orokana szégyellte magát, hogy észre se vette társát ezért gyorsan válaszolt. -Szerbusz Yamashita. Bocsáss meg csak elbambultam mi újság veled.- Ezután Emiko is befutott. - Sziasztok!- Köszönése után ő is ábrándozni kezdett. Orokana Emikonak is köszönt majd hogyléte felöl érdeklődöt. Ezután Orokana leült a fűbe és beszélgetésbe elegyedett a többiekkel. A beszélgetés az edzésről az akadémiáról és az elkövetkezendő küldetésekről szólt. Orokana a beszélgetés alatt sikeresen félreérthető helyzetbe keverte magát. Majd egyszercsak megjelent Asaya sensei. A sensei köszönt és rögtön a tárgyra tért. A Hokagékról és a tűz akaratáról beszélt, majd megkérte a fiatal kunoichit, hogy mondja el mit tud az eddigi öt kagéról. Orokana Maga is tudta volna a választ de türelmesen hallgatta végig Emikót. - Öt Hokage volt eddig Konohában. Az első Hokage Shodaime. Ő alapította Konohát. Speciális képessége a Fa stílus volt. Ez egy egyedi elementális stílus, amire csak ő volt képes. Ha jól tudom. Emellett volt még egy különleges képessége, mégpedig hogy képes volt irányítani a Jinchuurikik Chakráját. A második Hokage, a Nindaime. Az első Hokage öccse volt. Fő elementális képessége a Víz. Folytatta bátyja intézkedéseit, és ő is tanította a harmadik Hokaget. A harmadik Hokage Sandaime. Tanítványa volt az első és második Hokagének. Ő volt a legtovább Hokage, tovább táplálta az első eszményeit, és egy nagyon erős falut alakított ki a nagy háború után. A negyedik Hokage Yondaime. Ő maga úgy ismert, mint Konoha Sárga Villanása. Ezt a nevet azért kapta, mert képes volt egyik helyről a másikra egy pillanat alatt teleportálni, persze csak akkor, ha tudta, hogy pontosan hova fog megérkezni, de ennek fejében bárhova képes volt teleportálni magát. Emellett képes volt speciálisan használni a Kunaikat. Az eldobott Kunaokat képes volt a levegőben irányítani. Az ötödik Hokage Tsunade. A 3 legendás Sannin egyike és az első Hokage unokája. Ő maga orvosi specialista és egyben hihetetlen nagy fizikai erő birtokosa. Szerintem elmondtam mindent, amit tudtam.- Orokana ezek után ismét félreérthető helyzetbe keverte magát nagy szájának hála. Szóval ismét sikerült elpiulnia és utána még a senseitől is bocsánatot is kért mivel éles kérdést tett fel neki. -Sensei ugye nemcsak ezért hívott ide minket?? Remélem nem valami elméleti oktatás lesz mint az akadémián, mert már nagyon vágyok egy kis izgalomra?!- Utána ahelyett, hogy hülyeségeket beszélt volna inkább még kiegészítette Emiko feleletét. -Elnézést de a Negyedikhez még had fűzzek hozzá annyit, hogy több erős jutsut is kifejlesztett és a falut is megmentette a kilencfarkú rókadémon tombolásától azzal, hogy a saját és felesége életét feláldozva a fia testébe pecsételte annak chakráját. Nekem ő a kedvencem és az egyik példaképem is egyben hisz remek harcos és családfő volt. A másik példaképem meg Asuma Sarutobi sensei.- A felesleges szavak után Orokana elég szószátyárnak tűnt és túl hangosnak is érezte magát.
Asaya sensei ezekután ismét másfelé terelte a témát. A Genjutsukról kezdett el beszélni és azok megszűntetéséről. A geninek előtt az a feladat állt, hogy egy C szintű genjutsut kell kiállniuk. Mindhárman felkészültek a genjutsura. A sensei eltávolodott a geninektől és kunait dobott feléjük majd végrehajtotta a jutsut. Orokana akármilyen bátran és felkészülten várta a jutsut meglepetten vette észre, hogy a három kunai helyett több száz repül feléjük. Orokana megijedt és hátrahőkölt. Ekkor hírtelen elesett, becsukta a szemét és várta a véget. De az nem jött mivel ez cska egy illúzió volt. Ezután meglepetten vette észre, hogy a két társa is meredten áll továbbra is, és ők is meglepődve veszik észre magukat, hogy sértetlenek, és épségben megúszták ezt a rettentő élményt. Ezután a sensei megmondta nekik, hogy majd megmutatja hogyan tudják kivédeni a genjutsukat. Asaya sensei Ezekután megkérte őket, hogy kövessék az Akadémi mögötti kis erdőbe. Elindulta majd pár perc gyaloglás és izgatott várakozás után meg is érkeztek. A geninek összesúgtak, hogy vajon mi vár rájuk. Orokana türelmetlenül vonta kérdőre mesterét aki ezt egy csípős válasszal hárította. Ezután az akadémi erdejében Yoh sensei megmutatta nekik a fára mászás feladatát. -Nos, csak ezt akartam megtanítani nektek, hogy hogy tudjátok a chakrátokat irányítani és pl. felmászni így egy fára, vagy egy falra. Ez a gyakorlat nemcsak hasznos de a chakrakontrollt is erősíti, vagyis könnyebben megy majd a jutsuk tanulása is valamivel.- Yamashita egyből meg is akarta próbálni de a sietségnek egy nagy esés lett a vége. Ezotán a mester elmondta, hogy a chakrát a lábukba kell, hogy vezessék. Orokana felkészült nekirohant egy fának és izgatottan várta a további folytatást, és hogy hogy sikerül a feladat neki és társaira.

Nagyon köszönöm. Bocs a hibákért. A bekezdések még world-be megvoltak itt úgy látszik elfelejtettem megcsinálni még egyszer bocsi, és köszi

A történet folytatása az előző bővítménynek. A történet ott szakadt félbe, hogy Orokana és két csapattársa Emiko és Yamashita a Konohai kiképző terepeken egy-egy fa felé rohantak és izgatottan várták milyen érdekes fejleményeket hoznak az elkövetkező másodpercek. És itt is folytatódik méghozzá „hősünk” Arekkusu Orokana szemszögéből.
Miután a talpai a fához értek a koncentrációjára figyelt csak és egymás után pakolta szépen a lábait. Gondolatai végig csak a Chakra szintjén jártak. -Rendben! Úgy látszik megtaláltam a megfelelő szintet. Egész jól haladok, már csak arra kell figyelnem, hogy megtartsa. Bár ez nehezebb, mint gondoltam!- a feladat egyelőre nem tűnt annyira nehéznek, de Orokanában felébredt az egészséges versenyszellem és a társaira gondolt. -Vajon ők előttem vagy mögöttem haladnak?- Hirtelen gondolatát gyors és meggondolatlan cselekedet követte. Oldalra pillantott, hogy meglesse csapattársai, hogy állnak hozzá képest. Ekkor meglátta, hogy a másik két geninnel egyvonalban mozog. Majd hirtelen egy óriási reccsenés ütötte meg Orokana fülét! Először azt hitte, hogy az ő talpa alatt tört meg a fa, de egyből észrevette, hogy társa Emiko egy határozott mozdulattal ellöki magát a fától és egy biztonságos földet éréssel zárja a feladatot. Elméje egyből lereagálta a dolgot. -Huh Emiko-nak sok volt a Chakra a talpában! Már csak Yamashita meg én maradtunk ebben a körben.- a hirtelen gondolatot viszont gyorsan megcáfolta a rideg valóság. Mikor újra oldalra pillantott már Yamashita se volt a fán, de nála semmiféle törésnyomot nem látott. -Akkor neki biztos kevés volt a chakrája.- Majd újból maga elé pillantott, de a gondolatai már túlságosan elkalandoztak, így nem sikerült visszatérnie az előbbi koncentrációhoz. -Huh, lehet, hogy nekem sikerül egyből? Á biztos, hogy nem! Nem baj, ha nem is sikerül egyből hisz csak, ahogy a sensei is mondta még csak két napja vagyok genin.- A lábába vezetett Chakra áramlás legyengült és már nem tudta visszaállítani az előző szintre. Ekkor a lába megcsúszott a fán! -Jaj ne! Meggyengült az áramlás, és akárhogy próbálom, már nem is tudom sajnos visszaállítani.- Majd mindezek után, hogy elkerülje az orra és a fa találkozását egy határozott rúgással ellökte magát a fától, és gyorsan megjelölte késével a helyet. Sikeresen akkora erővel lökte meg magát, hogy egy ügyetlen hátra szaltó lett az eredménye, amelyet nem akart és mégis megcifrázta vele az esését. Bár a szaltót kiforogta a landolás után megint hajszál híja volt, hogy elessen így előretette a kezét és megtámaszkodott a földön. Majd felállt és meghallgatta mestere véleményét. -Nem volt rossz, de ha élesben menne, akkor ez kevés volna. Orokana vezet, de még nincs vége.- Ekkor Oro felnézett a fájára és meglepődve tapasztalta, hogy a késnyom a fának körülbelül a felénél látható. mikor mestere befejezte mondandóját az ifjú diák ismét nekifogott a koncentrálásnak. Miután sikerült felmérnie az első alkalommal, hogy mennyi Chakra szükséges a sikeres végrehajtáshoz ezért ismét beállította az előző szintet majd hozzá adott még egy keveset. Arra az esetre, ha ingadozás történne, könnyebb legyen visszaállítani a megfelelő szintet. Majd ismét nekiszaladt a fának. -Most már nem szabad mással törődnöm csak saját magammal, vagy ismét elvesztem a koncentrációt! Csak a chakrám-ra figyelhetek, minden más tényezőt ki kell zárnom. Egy kicsivel több chakrát használok, ha esetleg most is közbejönne valami zavaró tényező, ami miatt elveszíthetném a koncentrációt. Így ha vesztek egy kicsit a koncentráció miatt nem esek le egyből, és a fa is bírni fogja még ezt a határt. Ha esetleg tényleg lesz valami zavaró tényező még a koncentrációhoz is könnyebben visszatalálok így ezzel a biztonsági határral.- Mindhárom Genin a fákra tapadt és óriási lendülettel futottak a magasba. Orokana koncentrációját semmi nem zavarhatta! Szinte már a zsebében érezte a győzelmet. Mikor megpillantotta a fának a végét már tudta győzni fog! Azonban magabiztossága alább hagyott mikor az utolsó méteren ismét társai felé fordult tekintete. Megdöbbenve látta, hogy mind a hárman egyvonalban érnek célba. -Döntetlen! Vagy mégsem?- Orokana viszont jobban megnézte a helyzetet és az ő szemszögéből Yamashita egy kicsivel hamarabb ért be! -Yamashita egy kicsivel előrébb áll. Legalábbis szerintem. de majd a sensei ezt eldönti, ő úgyis biztos látta, hogy ki volt a legelső, még akkor is, ha szinte teljesen egyszerre értünk be.- Oro ismét egy ugrással hagyta el a fát bár most nem sikerült annyira sem az ugrás, mint az előbb így fenékkel tompított. Így ülve végre kifújhatta magát. A mester eredményhirdetésére várva izgatottan ült a földön. -Nos gratulálok! Mindhárman megcsináltátok. Viszont van egy győztes, aki nem más, mint... Yamashita!- Az eredményhirdetés után Orokana felállt leporolta magát és kissé csalódottan, de egy apró mosollyal az arcán odasétált Yamashitához és kezet nyújtott neki. -Gratulálok Yamashita jó verseny volt. Te bizonyosodtál a legjobbnak. Légy büszke magadra és remélem, majd hasznodra válik a nyereményed!- Ezután Emikónak is gratulált majd a viszonzást is megkapta. Bár Emikó felé ismét egy kicsit többet ját a szája a kelleténél. -Köszönöm. Te is nagyon jó voltál. Jaj, bocs miket beszélek még mindig nagyon jó vagy hisz csinos is vagy okos is meg majdnem te is nyerted a versenyt.- ezután természetesen ismét felvette bárgyú vigyorát és az arca lángvörös lett. Ezután Yamashita kérdőre vonta a senseit -A sensei valamiféle jutalmat ígért a győztesnek, nem igaz?- Asaya sensei minden gond nélkül válaszolt Yamashita kérésére -Nos, a jutalom nem kézzel fogható, de annál nagyobb felelősség. Mivel tudjátok, milyen helyzetben vagyunk a mostani időkben, a Genin csapatokra hárulnak a D és C szintű küldetések. Holnap mi is kapunk egy C szintű feladatot, először fogunk együtt dolgozni hivatalos misszión, mint csapat. A részleteket a Godaime Hokage sama fogja elmondani holnap. A lényeg, hogy bár én is veletek fogok tartani a csapatvezető Yamashita lesz. Ez a jutalma! - Orokana lélegzete elállt. -Nos, holnap mindent más kiderül, készüljetek fel, hogy valószínűleg el fogjuk hagyni falut, akár több napra vagy hétre! Reggel tízkor találkozunk a Hokage irodája előtt.- Ezek után a mester eltűnt a földben meg se várva tanoncai válaszát. A csapat ezután óriási dilemmával tért haza. Orokanában beindult a bizonyítási vágy és így a versenyszellem is sokkal nagyobb lett benne. Kissé csalódott volt, hogy nem ő vezethet, de majd egyszer eljön az ő ideje is.
Hazafele úton végig a következő napi küldetés járt az eszébe. Mikor hazaért még egyedül volt otthon. Elhatározta megvárja édesanyját és, hogy ébren maradjon edzeni kezdett. A sokadik kos gyakorlat után bement a szobájába és leült az ágyra. Észre se vette olyan gyorsan elnyomta az álom. Nem csoda hisz el fáradt volt. Oro másnap korán reggel kelt, hogy elmesélje az édesanyjának az előző napját. De már így is csalódva látta, hogy ismét elkéste a találkozást. Búslakodva összepakolt majd átnézte felszerelésé és csalódottan indult el első útjára a falun kívülre. Az ajtóból visszaszaladt még hisz otthon hagyta anyjától kapott katanáját. Az asztalon hagyott méh egy cetlit -Küldetésen vagyok!- Majd elindult, hogy ő legyen az első a reggeli találkozón a Hokage irodája előtt.