A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
3 posters
Naruto Gundan :: Kódex :: Archívum :: Lezárt Versenyek
1 / 1 oldal
A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Sai Csüt. Okt. 20 2011, 14:42
Nos, kicsit megkésve, mert drága Sai-sama mindig elfoglalt, és rá van parázva a szakdolgozatára, de meghirdetném a következő versenyt.
A verseny témája: nosztalgia
Célom, hogy a fantasztikusan kiemelkedő teljesítmények után, amelyekről az első pályázatunk szólt, most felidézzük a narutohun történetének legszórakoztatóbb pillanatait is. Most már, úgy gondolom, az újak közül is tapasztalhattak sokan olyat, ami valamiért emlékezetes maradt a számukra.
A történet, amivel neveztek, legyen vicces, vagy meghökkentő, olyan "sztori", amit elmesélnél a barátaidnak egy közös ivászat alkalmából, mikor felidézitek, ki milyen badarságot követett már el életében. Ez a sztori természetesen lehet olyan, amelyet valamely mesélő mesélt le, viszont a helyzet komikumát a játékos, ne pedig a mesélő viselkedése és a szálat alakító hozzászólása tegye emlékezetessé.
Olyan pályaműveket várok, amelyek a fórumon megtörtént eseményeket dolgoznak fel (azaz mindenképp olyan történettel pályázhattok csak, amely rendes kaland, vagy szociális játék során kijátszásra kerültek, nem pedig az élményeken belül találtátok ki saját magatok magatoknak). Viszont olyan kitételt teszek, hogy meg lehet pályázni olyan eseményeket, amelyek nem a rendes játéktérben, hanem a szabad játék topicban történtek, mert azok is lényegében, habár a fórumon nem számítanak a karakter életében hivatalosan, így ott el lehet követni a legnagyobb szarvashibákat is, miközben az ember tapasztalatot szerez, mégis kerekedhet ott is igen érdekes, és tanulságos játék.
Formai követelmények:
A pályázat a következő minta alapján kerüljön feltöltésre:
A pályázó neve: (ide kerül annak a karakter(ek)nek a neve, akiket pályáztatni kívánsz a kis irománnyal)
A történet: érdemes részletezni, és érzékletesen előadni, mert annál inkább átjön, miért tartod megemlítésre méltónak a kis anekdotád. Ha szükséges, az érzékeltetéshez képeket is lehet mellékelni, de ez nem kötelező, de ha a megértést segíti, érdemes (például a kinézet rejt valami plusz információt a történettel kapcsolatosan)
Jutalmak:
Mindenki, aki veszi a fáradtságot, hogy szórakoztasson történetével és szabályosan pályázik, automatikusan kap +2 chakra jutalmat. (Mert szeretek szórakozni)
A legjobb történetek bekerülnek majd egy külön topicba, amelyek színesítik majd a gundan történelmi részlegét
Az első helyezett ezen kívül részesül még abban a megtiszteltetésben, hogy játékon belül találkozhat (természetesen csak a gundanban is élő) animeszereplővel, amely találkozást lemesélem neki
Valamint további +4 chakrát
A második helyezett további +3 chakrával, és egy nem speciális fegyverrel gazdagodhat, amelyet ő választhat ki (pl.: nem speciális = nem chakraérzékeny)
A harmadik pedig további +2 chakrával gazdagodhat.
A helyezettek ezen kívül, ha igényt tartanak rá, az aláírásukban viselhetik a pályázaton elért helyezésük.
A zsűrizést én is majd felkért független szakértőkkel megtárgyalva hoznám (olyannyira függetlenek, hogy nem is az oldal játékosai :3)
Határidők:
Kérdéseiteket itt tehetitek fel október 31-ig, utána viszont arra kérnék mindenkit, már csak pályaművet töltsön majd fel.
A pályaműveket pedig november 20-án este 23:59-ig tölthetitek fel ugyanide.
Sok sikert és kellemes pályázókedvet kívánok mindenkinek!
A verseny témája: nosztalgia
Célom, hogy a fantasztikusan kiemelkedő teljesítmények után, amelyekről az első pályázatunk szólt, most felidézzük a narutohun történetének legszórakoztatóbb pillanatait is. Most már, úgy gondolom, az újak közül is tapasztalhattak sokan olyat, ami valamiért emlékezetes maradt a számukra.
A történet, amivel neveztek, legyen vicces, vagy meghökkentő, olyan "sztori", amit elmesélnél a barátaidnak egy közös ivászat alkalmából, mikor felidézitek, ki milyen badarságot követett már el életében. Ez a sztori természetesen lehet olyan, amelyet valamely mesélő mesélt le, viszont a helyzet komikumát a játékos, ne pedig a mesélő viselkedése és a szálat alakító hozzászólása tegye emlékezetessé.
Olyan pályaműveket várok, amelyek a fórumon megtörtént eseményeket dolgoznak fel (azaz mindenképp olyan történettel pályázhattok csak, amely rendes kaland, vagy szociális játék során kijátszásra kerültek, nem pedig az élményeken belül találtátok ki saját magatok magatoknak). Viszont olyan kitételt teszek, hogy meg lehet pályázni olyan eseményeket, amelyek nem a rendes játéktérben, hanem a szabad játék topicban történtek, mert azok is lényegében, habár a fórumon nem számítanak a karakter életében hivatalosan, így ott el lehet követni a legnagyobb szarvashibákat is, miközben az ember tapasztalatot szerez, mégis kerekedhet ott is igen érdekes, és tanulságos játék.
Formai követelmények:
A pályázat a következő minta alapján kerüljön feltöltésre:
A pályázó neve: (ide kerül annak a karakter(ek)nek a neve, akiket pályáztatni kívánsz a kis irománnyal)
A történet: érdemes részletezni, és érzékletesen előadni, mert annál inkább átjön, miért tartod megemlítésre méltónak a kis anekdotád. Ha szükséges, az érzékeltetéshez képeket is lehet mellékelni, de ez nem kötelező, de ha a megértést segíti, érdemes (például a kinézet rejt valami plusz információt a történettel kapcsolatosan)
Jutalmak:
Mindenki, aki veszi a fáradtságot, hogy szórakoztasson történetével és szabályosan pályázik, automatikusan kap +2 chakra jutalmat. (Mert szeretek szórakozni)
A legjobb történetek bekerülnek majd egy külön topicba, amelyek színesítik majd a gundan történelmi részlegét
Az első helyezett ezen kívül részesül még abban a megtiszteltetésben, hogy játékon belül találkozhat (természetesen csak a gundanban is élő) animeszereplővel, amely találkozást lemesélem neki
Valamint további +4 chakrátA második helyezett további +3 chakrával, és egy nem speciális fegyverrel gazdagodhat, amelyet ő választhat ki (pl.: nem speciális = nem chakraérzékeny)
A harmadik pedig további +2 chakrával gazdagodhat.
A helyezettek ezen kívül, ha igényt tartanak rá, az aláírásukban viselhetik a pályázaton elért helyezésük.
A zsűrizést én is majd felkért független szakértőkkel megtárgyalva hoznám (olyannyira függetlenek, hogy nem is az oldal játékosai :3)
Határidők:
Kérdéseiteket itt tehetitek fel október 31-ig, utána viszont arra kérnék mindenkit, már csak pályaművet töltsön majd fel.
A pályaműveket pedig november 20-án este 23:59-ig tölthetitek fel ugyanide.
Sok sikert és kellemes pályázókedvet kívánok mindenkinek!
A hozzászólást Sai összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Nov. 21 2011, 17:58-kor.
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Huramino Saito Szomb. Nov. 05 2011, 12:30
//Látom én vagyok az első. Gyerünk srácok, nem eltunyulni, tessék írni! //
Pályázó neve: Huramino Saito ~ Dai Ero no Hentai Saito
Történet: Saito és Himorai közös játékából született még amikor anno elkezdtem játszani.
Hozzávalók:
- Egy egész, szerény és visszahúzódó fiú
- Egy késhegynyi arrogáns beképzelt lány
- Valamint némi Lány korához képes kifejlett domborulat
- Na meg persze a jó öreg véletlen
Akár hiszitek akár nem, a Huramino név annak idején gúnynévként aggatták rá bárkire, mondván "Ha nem gyakorolsz, mehetsz te is Huraminonak". Tudni illik, a családom volt az egyetlen Sunagakure falvában, mely már évtizedek óta nem volt képes olyan utódot létrehozni, mely alkalmas lett volna a nagybetűs Ninja létre. A családom szégyenkezett is eme tény miatt teljesen addig, amíg meg nem született a család legifjabbik tagja, Saito. A fiúban megvolt minden ami az előző generációban nem, és a család úgy látta, végre eljött az a generáció mely lemossa a szégyenfoltot a családról. Nehézkesen, de sikerült bejutnom az akadémiára és sikerült elérnem, hogy tanítsanak engem a tanárok, azonban a többi tanuló állandóan tréfa tárgyává tett és éveken át szívtam a fogam ily módon. Teljes egész négy év telt el megaláztatásokkal tele, de elviseltem, mert a családomnak örömet okoztam azzal, hogy végre shinobit nevel a család. Az említett évek alatt egy olyan személyiség és gátlás alakult ki bennem, mely mások szerint megpecsételt engem és mindörökké "nyápic" maradok, azonban ha most rám néznének akkori tanulótársaim, biztos nem ismernének fel.
Nemsokkal az akadémia elvégzése után történt maga az incidens. A Kazekage magához hívatott engem, mert egy fontos küldetést akart rám bízni, legalábbis én erről értesültem. Kicsit féltem a felelősségtől, mi lesz ha nem sikerül a küldetés, mi lesz ha elszúrom, megint csak nevetni fognak rajtam stb stb... ám félelmem akkor érte el tetőpontját amikor megtudtam, hogy mi is a küldetésem, ami nem volt olyan zavaró, sokkal inkább, hogy kivel kell végrehajtanom. Egy régi akadémiai társammal kellett elvégezem a küldetésemet, Himuraival, akiről tudni kell, hogy igencsak népszerű volt az iskolában, mindenki körülrajongta őt, sőt titkon még én is figyelgettem őt, hisz egész csinos alkat ez a lány.
Akkoriban tökéletesen egymás ellentétei voltunk és a küldetésünk nem más volt mint a falun kívüli sivatagban megtalálni egy ritka és különleges növényt, hogy azzal kibővítsük az amúgy is pompás üvegházi növények számát. A lány természetesen már a legelején panaszkodott magának a Kazekagénak, hogy miért pont egy Huraminoval kell a küldetést végeznie, még azt is felajánlotta, hogy egyedül elvégzi a küldetést mintsem velem, de a kage nem engedett a döntéséből. Lassacskán de a lány elfogadta a döntést és készülődni kezdtünk a küldetéshez. Mindketten előbb hazamentünk, hogy összepakoljuk az akcióhoz szükséges eszközöket, majd csak utána a indultunk neki a nagy és forró sivatagnak.
- Ha elszúrod nekem a küldetést, kibelezlek, értetted? Volt rögtön az első mondata, amire én csak nyögvenyelősen bólintottam egyet. Ettől a mondattól kezdve teljes egész fél órán keresztül csendben haladtunk előre a sivatagban, ám a lánynak is voltak határai és muszáj volt megszólalnia, mondania valamit, hogy elüsse az unalmas időt.
- Miért pont veled kellett összetennie engem... egy ilyen vesztes mint te, csak akadályoz engem a küldetésben. Le merem fogadni, hogy valamit elbaltázol és bukjuk a küldetést. Pufogott a lány amire én mi mást mondhattam volna mint, hogy - Sajnálom, én sem terv... - Áaa, pofa be, nem érdekelnek a kifogásaid. Én csak nagyot sóhajtottam, majd csendben haladtam tovább pár lépéssel lemaradva a sivatagban és kerestem azt a bizonyos ritka növényt. Ez keresgélés/sértegetés teljesen estig húzódott el amikor is nagyon lehűlt a levegő. Himorai lengén volt öltözve a nappali hőség miatt és kitudja milyen okból, de nem hozott magával vastagabb ruhát az éjszakára, lehet nem számított arra, hogy ilyen sokáig el fog húzódni a dolog, bevallom én sem gondoltam volna.
Estére egy kisebb tábort vertünk, hogy kipihenjük magunkat és együnk pár falatot. Miközben édesanyám csomagolt ételét ettem, láttam, hogy Himorai igencsak vacog a hideg miatt, így levettem magamról a vastagabb ruharéteget, melyet elhoztam magammal biztos ami biztos alapon, majd félve felé nyújtottam. Amint a lány meglátta ezt a kedves gesztust a részemről, egyből kacagni kezdett. - Csak nem gondolod, hogy magamra veszem a bűzös felsődet... Nem ártana tudni hol a helyed. Kiabált le a lány, amire én mit sem válaszolva, le tettem a földre a hosszú ujjút, majd távolabb csúsztam a lánytól. Himorai "büszkesége" nem engedte meg magának, hogy egy olyasvalaki felsőjét vegye fel mint az enyém, de azért a földön hagytam hátha meggondolja magát. Az álom hamar elnyomott és lefeküdtem a földre, hogy kipihenhessem magam. Másnap reggel hamarabb ébredtem mint a Himorai, ami lehetővé tette nekem látni egy-két dolgot, melyet amúgy sosem láttam volna. A lány magára terítette az otthagyott felsőmet, de nem ez volt a fő attrakció. A lánynak szó szerint folyt a nyál a szájából, mint amikor valaki valami nagyon szépet dologról álmodik. Kicsit felnevettem magamban. - Na mi van? Csak nem valami perverz dologról álmodtál? Esetleg velem? Tettem volna fel a kérdést, viszont én nem vagyok az a típus, tehát ez a mondat egyedül csak az elmémben hangzott el. Himorai is felébredt nemsokára és látta, hogy nagyon nézem őt, meg a rajta lévő felsőmet, amire meg is volt rögtön a reggeli kiabálás.
- Mi a francot bámulsz? És egyáltalán, hogy képzelted azt, hogy rám teszed a felsődet? Ez undorító! Dobta le magáról a ruhadarabot, mint egy darab rongyot, majd felállt, és elindult. Nagyot sóhajtottam, hisz mi mást tehettem, majd összepakoltam és követtem a lányt. A nap a szokványos ütemében haladt, egy sor kiabálás, egy sor keresgélés, egy sor kiabálás, még egy sor keresgélés. - A francba már... miért nem találtad még meg azt a virágot... egyáltalán tudod, hogy hogyan néz ki? Istenem, miért áldottál meg egy ilyen pancserrel. Kiabált a lány és közben a lábával püfölte a földet mérgesen. Ismét csak nagyot sóhajtottam, majd a fejemet lehajtva próbáltam nem foglalkozni a sértő szavakkal, amikor megláttam, hogy a virág amit keresünk épp most taposódik agyon a rendkívül kedves személyiségű Himorai miatt. - Ano... nem akarok közbeszólni... - Hee mivan, csak nem ki akarsz oktatni? Vont kérdőre a lány. - Nem én csak.. izé, nézz a lábad alá! Kiáltottam fel, mire a lány észrevette, hogy a keresett növényt paskolta meg éppen gyengéd kitörésével. A virág teljesen tönkrement, sőt talán el is halt a csapkodások miatt.
A lány kétségbeesetten figyelt a lába alá, majd rögtön lepattanva a küldetésünk tárgyáról, fel s alá kezdett el járkálni és gondolkozott, hogy mitévő legyen. - Most mi lesz, mi lesz mi legyen... mondogatta magában, míg én közelebb mentem a növényhez és alaposan megnéztem. Sajnos tényleg menthetetlenül meg lett tiporva, így vagy keresünk egy másik ilyen ritka növényt, vagy buktuk a küldetésünket. - Megvan az egész a te hibád, te ostoba disznó, ha nem járattad volna annyit a szád, talán tudtam volna figyelni rá. Próbálta meg rám kenni a dolgot mérgesen, amire én felcsodálkoztam, azonban nem amiatt, hogy nekem kell elvinni a balhét, hanem a növény miatt. A virág, abban a pillanatban amikor Himorai mérgelődött, a növény egy pillanatra mintha feléledt volna. Először azt gondoltam, hogy csak a szemem káprázott, ám minél tovább mérgelődött a lány, annál jobban láttam, hogy a virág életre kap, azonban nem tudott teljesen kivirágozni. *Biztos, hogy Himorai-chan miatt kapott életre... de mindez azért mert mérgelődik? Talán mégsem buktuk el a küldetésünket...* Gondoltam magamban, majd merítettem egy kis bátorságot magamból, majd egy mély levegő után Himorai felé fordulta.
- Te utolsó lapos mellű repedtsarkú ku.va, mi a f.szt képzelsz te magadró, hogy képzeled, hogy kioktatsz engem? Kiáltottam el magam, amire maga a lány is megilletődött, majd hamar vérszemet kapott. Sötét aura vette körbe a lányt és remegni kezdett. - lapos mellű? ku.va? repett sarkú, mi a f.szt képzelek magamról? Ismételgette magában, miközben épp kötérni készült akárcsak egy vulkán.
]
(valahogy így nézhetett ki)- Sa-i-tooooo. Kiáltott fel, majd előkapott annyi dobófegyvert amennyit csak tudott, majd tízesével kezdte el dobálni felém. Mintha maga a halál lángolt volna fel Himorai személyében. - Gumenasai~ gumenasai~ gumenasai~ mondogattam miközben próbáltam kikerülni a dobófegyvereket, azonban a lány csak nem állt le a dobálással, így nem volt más választásom, nekem kellett leállítanom. Elővettem két shurikent, majd a lány felé dobtam el úgy, hogy azok mellette szálljanak el, és talán ettől majd észbe kap, azonban a lány cseppet sem úgy cselekedett mint ahogy vártam. Ő maga meglepődött, hogy visszatámadok, így nem figyelve a fegyverek pályáját megpróbált kitérni előlük, aminek az lett a végeredménye, hogy pont beleállt a fegyverek útvonalába. A két shuriken szerencsére nem találta el őt, s tova repültek, azonban mégis csak szerencsétlenül szerencsés dolog történt. A két fegyver eltalálta a felső ruhájának azon részét mely egyben tartotta az egészet, így azt levágva, Himorai egy pillanat alatt félmeztelenül állt előttem. Arcom egyből elvörösödött, sőt az orromból Niagara módra folyt a vér, de akárhogy próbáltam a szemeim nem tudtam levenni azokról a formás domborulatokról, és csak kuncogtam. Himorai hamar eltakarta egyik karjával kebleit, majd másikkal egy hatalmasat vágott belém amitől földre kerültem, de még koránt sem ért véget a dolog. Körülbelül egy órán keresztül rugdosott engem a földön, ám én mégis a mennyben éreztem magam. - Csodás.. mééég!!!!!!!! Kiáltottam fel vörös arccal amitől a lány csak még mérgesebb lett és még erősebben rugdosott.
Ettől a perctől kezdve ismernek engem az emberek úgy mint Dai Ero no Hentai Saito és nem úgy mint a Huraminok egy újabb baklövése. Többet nem voltam az a visszahúzódó kis "izé", sokkal inkább a lányokat hajkurásztam mindenféle perverz vággyal. Ami az akkori küldetést illeti, a virág, a nyers erőszaktól, fájdalomtól és dühtől, új életre kapott és csodásan pompázott a sivatag közepén. A küldetést sikeresen teljesítettük és a végén kiderült, hogy a virág a negatív érzelmekből táplálkozik és ettől olyan különleges.
Ami engem és Himorai-chant illet, a lány ezek után se kedvelt jobban, mint a küldetés előtt, viszont én sokat változtam, hogy jó vagy rossz értelemben, azt mindenki maga döntse el, mert személyes megvallásom szerint, jó irányba.
//Pályázó neve: Huramino Saito ~ Dai Ero no Hentai Saito
Történet: Saito és Himorai közös játékából született még amikor anno elkezdtem játszani.
Hogyan váljunk szerény visszahúzódó egyénből, perverz, mindenre képes megszállottakká...
Hozzávalók:
- Egy egész, szerény és visszahúzódó fiú
- Egy késhegynyi arrogáns beképzelt lány
- Valamint némi Lány korához képes kifejlett domborulat
- Na meg persze a jó öreg véletlen
Akár hiszitek akár nem, a Huramino név annak idején gúnynévként aggatták rá bárkire, mondván "Ha nem gyakorolsz, mehetsz te is Huraminonak". Tudni illik, a családom volt az egyetlen Sunagakure falvában, mely már évtizedek óta nem volt képes olyan utódot létrehozni, mely alkalmas lett volna a nagybetűs Ninja létre. A családom szégyenkezett is eme tény miatt teljesen addig, amíg meg nem született a család legifjabbik tagja, Saito. A fiúban megvolt minden ami az előző generációban nem, és a család úgy látta, végre eljött az a generáció mely lemossa a szégyenfoltot a családról. Nehézkesen, de sikerült bejutnom az akadémiára és sikerült elérnem, hogy tanítsanak engem a tanárok, azonban a többi tanuló állandóan tréfa tárgyává tett és éveken át szívtam a fogam ily módon. Teljes egész négy év telt el megaláztatásokkal tele, de elviseltem, mert a családomnak örömet okoztam azzal, hogy végre shinobit nevel a család. Az említett évek alatt egy olyan személyiség és gátlás alakult ki bennem, mely mások szerint megpecsételt engem és mindörökké "nyápic" maradok, azonban ha most rám néznének akkori tanulótársaim, biztos nem ismernének fel.
Nemsokkal az akadémia elvégzése után történt maga az incidens. A Kazekage magához hívatott engem, mert egy fontos küldetést akart rám bízni, legalábbis én erről értesültem. Kicsit féltem a felelősségtől, mi lesz ha nem sikerül a küldetés, mi lesz ha elszúrom, megint csak nevetni fognak rajtam stb stb... ám félelmem akkor érte el tetőpontját amikor megtudtam, hogy mi is a küldetésem, ami nem volt olyan zavaró, sokkal inkább, hogy kivel kell végrehajtanom. Egy régi akadémiai társammal kellett elvégezem a küldetésemet, Himuraival, akiről tudni kell, hogy igencsak népszerű volt az iskolában, mindenki körülrajongta őt, sőt titkon még én is figyelgettem őt, hisz egész csinos alkat ez a lány.
- Ha elszúrod nekem a küldetést, kibelezlek, értetted? Volt rögtön az első mondata, amire én csak nyögvenyelősen bólintottam egyet. Ettől a mondattól kezdve teljes egész fél órán keresztül csendben haladtunk előre a sivatagban, ám a lánynak is voltak határai és muszáj volt megszólalnia, mondania valamit, hogy elüsse az unalmas időt.
- Miért pont veled kellett összetennie engem... egy ilyen vesztes mint te, csak akadályoz engem a küldetésben. Le merem fogadni, hogy valamit elbaltázol és bukjuk a küldetést. Pufogott a lány amire én mi mást mondhattam volna mint, hogy - Sajnálom, én sem terv... - Áaa, pofa be, nem érdekelnek a kifogásaid. Én csak nagyot sóhajtottam, majd csendben haladtam tovább pár lépéssel lemaradva a sivatagban és kerestem azt a bizonyos ritka növényt. Ez keresgélés/sértegetés teljesen estig húzódott el amikor is nagyon lehűlt a levegő. Himorai lengén volt öltözve a nappali hőség miatt és kitudja milyen okból, de nem hozott magával vastagabb ruhát az éjszakára, lehet nem számított arra, hogy ilyen sokáig el fog húzódni a dolog, bevallom én sem gondoltam volna.
Estére egy kisebb tábort vertünk, hogy kipihenjük magunkat és együnk pár falatot. Miközben édesanyám csomagolt ételét ettem, láttam, hogy Himorai igencsak vacog a hideg miatt, így levettem magamról a vastagabb ruharéteget, melyet elhoztam magammal biztos ami biztos alapon, majd félve felé nyújtottam. Amint a lány meglátta ezt a kedves gesztust a részemről, egyből kacagni kezdett. - Csak nem gondolod, hogy magamra veszem a bűzös felsődet... Nem ártana tudni hol a helyed. Kiabált le a lány, amire én mit sem válaszolva, le tettem a földre a hosszú ujjút, majd távolabb csúsztam a lánytól. Himorai "büszkesége" nem engedte meg magának, hogy egy olyasvalaki felsőjét vegye fel mint az enyém, de azért a földön hagytam hátha meggondolja magát. Az álom hamar elnyomott és lefeküdtem a földre, hogy kipihenhessem magam. Másnap reggel hamarabb ébredtem mint a Himorai, ami lehetővé tette nekem látni egy-két dolgot, melyet amúgy sosem láttam volna. A lány magára terítette az otthagyott felsőmet, de nem ez volt a fő attrakció. A lánynak szó szerint folyt a nyál a szájából, mint amikor valaki valami nagyon szépet dologról álmodik. Kicsit felnevettem magamban. - Na mi van? Csak nem valami perverz dologról álmodtál? Esetleg velem? Tettem volna fel a kérdést, viszont én nem vagyok az a típus, tehát ez a mondat egyedül csak az elmémben hangzott el. Himorai is felébredt nemsokára és látta, hogy nagyon nézem őt, meg a rajta lévő felsőmet, amire meg is volt rögtön a reggeli kiabálás.
- Mi a francot bámulsz? És egyáltalán, hogy képzelted azt, hogy rám teszed a felsődet? Ez undorító! Dobta le magáról a ruhadarabot, mint egy darab rongyot, majd felállt, és elindult. Nagyot sóhajtottam, hisz mi mást tehettem, majd összepakoltam és követtem a lányt. A nap a szokványos ütemében haladt, egy sor kiabálás, egy sor keresgélés, egy sor kiabálás, még egy sor keresgélés. - A francba már... miért nem találtad még meg azt a virágot... egyáltalán tudod, hogy hogyan néz ki? Istenem, miért áldottál meg egy ilyen pancserrel. Kiabált a lány és közben a lábával püfölte a földet mérgesen. Ismét csak nagyot sóhajtottam, majd a fejemet lehajtva próbáltam nem foglalkozni a sértő szavakkal, amikor megláttam, hogy a virág amit keresünk épp most taposódik agyon a rendkívül kedves személyiségű Himorai miatt. - Ano... nem akarok közbeszólni... - Hee mivan, csak nem ki akarsz oktatni? Vont kérdőre a lány. - Nem én csak.. izé, nézz a lábad alá! Kiáltottam fel, mire a lány észrevette, hogy a keresett növényt paskolta meg éppen gyengéd kitörésével. A virág teljesen tönkrement, sőt talán el is halt a csapkodások miatt.
A lány kétségbeesetten figyelt a lába alá, majd rögtön lepattanva a küldetésünk tárgyáról, fel s alá kezdett el járkálni és gondolkozott, hogy mitévő legyen. - Most mi lesz, mi lesz mi legyen... mondogatta magában, míg én közelebb mentem a növényhez és alaposan megnéztem. Sajnos tényleg menthetetlenül meg lett tiporva, így vagy keresünk egy másik ilyen ritka növényt, vagy buktuk a küldetésünket. - Megvan az egész a te hibád, te ostoba disznó, ha nem járattad volna annyit a szád, talán tudtam volna figyelni rá. Próbálta meg rám kenni a dolgot mérgesen, amire én felcsodálkoztam, azonban nem amiatt, hogy nekem kell elvinni a balhét, hanem a növény miatt. A virág, abban a pillanatban amikor Himorai mérgelődött, a növény egy pillanatra mintha feléledt volna. Először azt gondoltam, hogy csak a szemem káprázott, ám minél tovább mérgelődött a lány, annál jobban láttam, hogy a virág életre kap, azonban nem tudott teljesen kivirágozni. *Biztos, hogy Himorai-chan miatt kapott életre... de mindez azért mert mérgelődik? Talán mégsem buktuk el a küldetésünket...* Gondoltam magamban, majd merítettem egy kis bátorságot magamból, majd egy mély levegő után Himorai felé fordulta.
- Te utolsó lapos mellű repedtsarkú ku.va, mi a f.szt képzelsz te magadró, hogy képzeled, hogy kioktatsz engem? Kiáltottam el magam, amire maga a lány is megilletődött, majd hamar vérszemet kapott. Sötét aura vette körbe a lányt és remegni kezdett. - lapos mellű? ku.va? repett sarkú, mi a f.szt képzelek magamról? Ismételgette magában, miközben épp kötérni készült akárcsak egy vulkán.
](valahogy így nézhetett ki)
Ettől a perctől kezdve ismernek engem az emberek úgy mint Dai Ero no Hentai Saito és nem úgy mint a Huraminok egy újabb baklövése. Többet nem voltam az a visszahúzódó kis "izé", sokkal inkább a lányokat hajkurásztam mindenféle perverz vággyal. Ami az akkori küldetést illeti, a virág, a nyers erőszaktól, fájdalomtól és dühtől, új életre kapott és csodásan pompázott a sivatag közepén. A küldetést sikeresen teljesítettük és a végén kiderült, hogy a virág a negatív érzelmekből táplálkozik és ettől olyan különleges.
Ami engem és Himorai-chant illet, a lány ezek után se kedvelt jobban, mint a küldetés előtt, viszont én sokat változtam, hogy jó vagy rossz értelemben, azt mindenki maga döntse el, mert személyes megvallásom szerint, jó irányba.
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Ayami Remiyu Vas. Nov. 13 2011, 17:08
//// én is én is én is Neko-Chan a fedélzeten /////
Pályázó neve: Ayami Remiyu
Történet: Genin vizsga után nem sokkal Karin Jounin NjK-jával ( Tomoko)
~ Ayami……Ayami…. ébredj már.~
Az ágyban fekve Ren ugrált rajtam és hangos nyávogással tudatta velem, hogy éhes.
-Jaj még öt percet had…….
~REN Ébredj MOST!~
-Áú a fülem.
Ugrok ki az ágyból és fülemhez kapok, szerencsére nem vérzik. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy macskának is vannak érzései és gondolatai. Hiszen élőlény akár csak én vagy bármi más. Néha szeretek képzelegni, hogy vajon most mit is gondolhat. Talán kiabál velem? Vagy épp csak kérni vagy mutatni akar valamit nekem?
Álmos kócos fejel, botorkálok át a fürdőbe. Félelmetes, mint egy zombi előhallott izé. Fekete hajam kusza halomban áll arcom is nyúzót, mint aki nem aludta ki magát rendesen. Még Ren is ott tekereg a lábaim körül dorombolva.
~Vajon most épp jó reggelt akar kívánni nekem?~
Locs-pocs és a fehér cica sikítva menekül. nem szereti, ha vízéri a bundáját. Elkészülök és reggeli után úgy döntök, hogy sétálok egyet. Nincsenek barátaim, sőt még valami ismerős félének nevezhető emberek sem. Talán magamnak köszönhetem? Mindig is inkább a hátérben lapultam, és csendben voltam. Igazi félénk nem, sima félénk szuper félénk és szégyenlős lány. Akit nem szeretek meg közelíteni sem. Minek, ha úgyse válaszol, vagy ha igen azt is csak nehezen és össze-vissza hadarva. Sok korombeli nem szereti az olyanokat, akik vissza hunodnak és elhatárolódnak mindentől és mindenkitől.
Az utcákat járva nézelődök és figyelem az embereket. Furcsa látnom, hogy egyesek milyen nyíltak másokkal. Az érzelmek és testi kapcsolatok valahogy fújj, úgy gondolom. Nem értem, hogy mi az, ami jó ebben az egészben. Egyetlen stand kelti fel az érdeklődésem ahova mindig is járni szoktam. Most is megálltam előtte és vettem két szép piros almát, mint általában. Egy aprócska kis téren ahol több utca fut össze leültem egy padra. Elfogyasztani az almát és természetesen pihenni.
Az emberek jöttek és mentek ki dolgára sietett ki pedig épp hazafelé tartott. Érdekes és furcsa számomra ez a pezsgő élet. Hirtelen a semmiből egy ember egy nő ölelt át. pontosabban inkább borult a nyakamba hátulról. A nem épp átlagos méreteit teljesen nekem préselte.
Első gondolatom, amikor megéreztem az alkohol bűzét.
~Aszta K*va de büdös.~
Az orromat is befogtam és összehúzva magam ott ültem és tűrtem a zaklatást. A nő le ült mellém és elmagyarázta ki is vagy mi is ő. Jah de a piás üveg azért ott van a kezében. Elö kapar egy képet és egy fél meztelen férfi pozol rajta.
~ Fúj hát ez valami Guszt….alan~
Apró tévedés történt, elnézést kér és elővesz egy másik képet, amin én vagyok. Hát tényleg ilyen szerencsétlen lennék, hogy egy alkoholista jounin lesz a mesterem? Kérdez pár dolgot aztán, mint akit fejbe vágtak elájul, amikor épp felállni készül.
~Tuti, hogy az alkohol~
-Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí
(Arc kifejezés valami hasonló)
Sikkantok fel, mert egyenesen rám esik és teljesen maga alá teper. Mintha szándékosan tenné és rám akart volna feküdni. Mocorgok, fészkelődök, hogy nagy nehezen kiszabaduljak. Közben Tomoko arca elpirul. Perverz kéjes arckifejezést ölt magára. Nem sok kellett volna és kiszabadulok, hogy aztán neszire szaladjak és elbújjak a perverz nőszemély elöl. Kezem viszont beszorul a legrosszabb helyen.
Amikor magához tér és rám nézz, azokkal a szemekkel csak ennyit mond.
-Te kis perverz.
Feláll, és én fenekemre huppanok. természetesen szoknyában vagyok, amitől az egész helyzet rend kívül kínos. Arcom teljesen elpirul a fekete haj zuhatag alatt. Kezeimmel lehúzom a szoknyám szélét.
(Földön ülve)
-Én nem i….s…én nem aka..tam
Nehezen meg szólalok és következő pillanatban EEEEEKK!
Rám veti magát a mester és le akarja rángatni rólam a szoknyám. Én Síkitok és kézzel- lábal csépelem folyamatosan.
~Én perverz! Föld nem hordót még hátán egy ilyen embert!~
Kiáltozás elég nagy és a por is amit felkavar a birkózó páros. Megpróbálunk egymáson túltenni. én, hogy ne maradjak ruha nélkül ő pedig, hogy át tudjon öltöztetni. Hát minek képzeli magát? Az emberek, akik arra járnak, mind minket néznek. Ki szájtátva ki pedig nyál csorgatva figyeli a genin és jounin elszánt párviadalát. Vajon ki fog győzni? Genin ruha nélkül marad vagy talán mind ketten…. oh egy pár ember ennek biztos örült volna. A hangos kiabálás és birkózás vége az lett, hogy meg menekültem. Egyelőre, amíg a kiképző terepre nem érek……..
/////Pályázó neve: Ayami Remiyu
Történet: Genin vizsga után nem sokkal Karin Jounin NjK-jával ( Tomoko)
~ Ayami……Ayami…. ébredj már.~
Az ágyban fekve Ren ugrált rajtam és hangos nyávogással tudatta velem, hogy éhes.
-Jaj még öt percet had…….
~REN Ébredj MOST!~
-Áú a fülem.
Ugrok ki az ágyból és fülemhez kapok, szerencsére nem vérzik. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy macskának is vannak érzései és gondolatai. Hiszen élőlény akár csak én vagy bármi más. Néha szeretek képzelegni, hogy vajon most mit is gondolhat. Talán kiabál velem? Vagy épp csak kérni vagy mutatni akar valamit nekem?
Álmos kócos fejel, botorkálok át a fürdőbe. Félelmetes, mint egy zombi előhallott izé. Fekete hajam kusza halomban áll arcom is nyúzót, mint aki nem aludta ki magát rendesen. Még Ren is ott tekereg a lábaim körül dorombolva.
~Vajon most épp jó reggelt akar kívánni nekem?~
Locs-pocs és a fehér cica sikítva menekül. nem szereti, ha vízéri a bundáját. Elkészülök és reggeli után úgy döntök, hogy sétálok egyet. Nincsenek barátaim, sőt még valami ismerős félének nevezhető emberek sem. Talán magamnak köszönhetem? Mindig is inkább a hátérben lapultam, és csendben voltam. Igazi félénk nem, sima félénk szuper félénk és szégyenlős lány. Akit nem szeretek meg közelíteni sem. Minek, ha úgyse válaszol, vagy ha igen azt is csak nehezen és össze-vissza hadarva. Sok korombeli nem szereti az olyanokat, akik vissza hunodnak és elhatárolódnak mindentől és mindenkitől.
Az utcákat járva nézelődök és figyelem az embereket. Furcsa látnom, hogy egyesek milyen nyíltak másokkal. Az érzelmek és testi kapcsolatok valahogy fújj, úgy gondolom. Nem értem, hogy mi az, ami jó ebben az egészben. Egyetlen stand kelti fel az érdeklődésem ahova mindig is járni szoktam. Most is megálltam előtte és vettem két szép piros almát, mint általában. Egy aprócska kis téren ahol több utca fut össze leültem egy padra. Elfogyasztani az almát és természetesen pihenni.
Az emberek jöttek és mentek ki dolgára sietett ki pedig épp hazafelé tartott. Érdekes és furcsa számomra ez a pezsgő élet. Hirtelen a semmiből egy ember egy nő ölelt át. pontosabban inkább borult a nyakamba hátulról. A nem épp átlagos méreteit teljesen nekem préselte.
Első gondolatom, amikor megéreztem az alkohol bűzét.
~Aszta K*va de büdös.~
Az orromat is befogtam és összehúzva magam ott ültem és tűrtem a zaklatást. A nő le ült mellém és elmagyarázta ki is vagy mi is ő. Jah de a piás üveg azért ott van a kezében. Elö kapar egy képet és egy fél meztelen férfi pozol rajta.
~ Fúj hát ez valami Guszt….alan~
Apró tévedés történt, elnézést kér és elővesz egy másik képet, amin én vagyok. Hát tényleg ilyen szerencsétlen lennék, hogy egy alkoholista jounin lesz a mesterem? Kérdez pár dolgot aztán, mint akit fejbe vágtak elájul, amikor épp felállni készül.
~Tuti, hogy az alkohol~
-Íííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííííí
(Arc kifejezés valami hasonló)
Sikkantok fel, mert egyenesen rám esik és teljesen maga alá teper. Mintha szándékosan tenné és rám akart volna feküdni. Mocorgok, fészkelődök, hogy nagy nehezen kiszabaduljak. Közben Tomoko arca elpirul. Perverz kéjes arckifejezést ölt magára. Nem sok kellett volna és kiszabadulok, hogy aztán neszire szaladjak és elbújjak a perverz nőszemély elöl. Kezem viszont beszorul a legrosszabb helyen.
Amikor magához tér és rám nézz, azokkal a szemekkel csak ennyit mond.
-Te kis perverz.
Feláll, és én fenekemre huppanok. természetesen szoknyában vagyok, amitől az egész helyzet rend kívül kínos. Arcom teljesen elpirul a fekete haj zuhatag alatt. Kezeimmel lehúzom a szoknyám szélét.
(Földön ülve)
-Én nem i….s…én nem aka..tam
Nehezen meg szólalok és következő pillanatban EEEEEKK!
Rám veti magát a mester és le akarja rángatni rólam a szoknyám. Én Síkitok és kézzel- lábal csépelem folyamatosan.
~Én perverz! Föld nem hordót még hátán egy ilyen embert!~
Kiáltozás elég nagy és a por is amit felkavar a birkózó páros. Megpróbálunk egymáson túltenni. én, hogy ne maradjak ruha nélkül ő pedig, hogy át tudjon öltöztetni. Hát minek képzeli magát? Az emberek, akik arra járnak, mind minket néznek. Ki szájtátva ki pedig nyál csorgatva figyeli a genin és jounin elszánt párviadalát. Vajon ki fog győzni? Genin ruha nélkül marad vagy talán mind ketten…. oh egy pár ember ennek biztos örült volna. A hangos kiabálás és birkózás vége az lett, hogy meg menekültem. Egyelőre, amíg a kiképző terepre nem érek……..
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Re: A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Sai Hétf. Nov. 21 2011, 17:57
Pályázat lezárva!
Mivel kevés volt a jelentkező, a két pályázót mindenféle teketória nélkül megosztva első helyezettnek nyilvánítom , köszönöm a lelkesedésük, és a pályaművük ^^ A jutalomjátékra nálam lehet jelentkezni, amint felszabadul a karakteretek, a levélben majd írjátok meg, kivel szeretnétek koccanni, és ha esetleg van célotok is azzal a találkozással, akkor nagyjából milyen irányvonalat akartok annak (ha nincs, majd én kitalálok xD) Ha már esetleg korábban kapcsolatba kerültetek az adott karakterrel, ezt a meglevő ismeretséget/ viszonyt részletezzétek, köszönöm ^^
A +2 standard, mindenkinek járó, valamint a +4 első helyezettért járó jutalomchakrákat az este folyamán felvezetem a miniadatlapotokra ^^ (csak közben sütök xD)
Remélem, semmit sem hagytam ki, ha igen, kérdezzetek pm-ben ^^
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Re: A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Huramino Saito Hétf. Nov. 21 2011, 19:25
Gratulálok Ayaminak a másik első helyezettnek Bár egy kicsit szomorú vagyok, hogy csak ennyien jelentkeztek 
Az én bónuszjátékom (hosszas agyalás után) Jiraiya-ra esett (mivel mint tudjuk a Gundanon él) Személy szerint valami random perverzkedésre gondoltam, de ezt teljes mértékben majd rád bízom Sai ^^
Bár egy kicsit szomorú vagyok, hogy csak ennyien jelentkeztek Az én bónuszjátékom (hosszas agyalás után) Jiraiya-ra esett (mivel mint tudjuk a Gundanon él) Személy szerint valami random perverzkedésre gondoltam, de ezt teljes mértékben majd rád bízom Sai ^^
Huramino Saito- Játékos
- Tartózkodási hely : Az álom és a valóság határán, hol az édes rémálmok valóra válnak egy lány képében
Adatlap
Szint: A
Rang: Tokubetsu Jounin
Chakraszint: 511
Re: A nosztalgia kifizetődő? (11|11)
Ayami Remiyu Kedd Nov. 22 2011, 17:09
Oh köszi köszi köszi.
Engem is elszomorít, hogy valaki nem tudott egy tíz percet szánni az idejéből, hogy írjon valamit. hisz nem több oldalas dologról volt szó.
Én két ember közt gondolkodom. Csak sajnos jelenleg egyikhez van elegendő chakrám, mivel tanulással akartam egybe kötni. Tsunade sama lett volna az első választottam. Jiraiya lesz nekem is de én idézést szeretnék tanulni tőle. konkrétan a békák idézése, vagy valami intenzív és igen erős edzés chakra növelés céljából.
Engem is elszomorít, hogy valaki nem tudott egy tíz percet szánni az idejéből, hogy írjon valamit. hisz nem több oldalas dologról volt szó.
Én két ember közt gondolkodom. Csak sajnos jelenleg egyikhez van elegendő chakrám, mivel tanulással akartam egybe kötni. Tsunade sama lett volna az első választottam. Jiraiya lesz nekem is de én idézést szeretnék tanulni tőle. konkrétan a békák idézése, vagy valami intenzív és igen erős edzés chakra növelés céljából.
Ayami Remiyu- Játékos Mesélő
- Tartózkodási hely : Macskák földjén
Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 253
Sai- Főadminisztrátor
Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU-Root
Chakraszint: mennyit rajzoljak?
Naruto Gundan :: Kódex :: Archívum :: Lezárt Versenyek
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.