Fukuroubu

**Kanmiru** Szomb. Okt. 22 2011, 09:00

A Fukuroubu-törzs/klán máig működik, ám tagjai inaktívvá váltak jóval a háborús idők előtt. Senki sem tudja, hogy hova lettek és, hogy miért tűntek el, hisz eddig sem sokat hallattak magukról a világban.

Fukuroubu

Fukurou Buzoku, a Baglyok Törzse, egy azon ősi népcsoportok közül, amik még jelen voltak, amikor egy évszázaddal a jelenkorunk előtt lezajlott a shinobik térhódítása. A zárkózott csoportnak a shinobik megjelenése, majd gyors terjedése szinte láthatatlan volt. A hegyek között élő, egyedül a baglyokkal kapcsolatot építő törzs egyszerűen élte életét, mintha csak egy külön hibernált valósága lett volna a magashegységek borotvaéles gerincei és csúcsai alatt megbúvó fészkeinek, amiben ők és a baglyok szerzetesi békében éltek. Gyakorlatilag a Fukuroubu nem is volt más, mint a szerzetesek népcsoportjának egyik fajtája. Míg más csoportok kolostorokat emeltek maguk köré a védelmük érdekében, vagy éppen nyílt iskolákat alapítottak, kihirdetve életstílusukat és függetlenségüket, ezzel egyfajta védelmet és pozíciót elérve, a Fukuroubu egyre szekludáltabb helyre vonult, és elzárkózásával védte meg önálló életstílusát és kapcsolatát a választott vezetőivel, merthogy a Fukuroubu egy volt azon törzsek és klánok közül, akiknek nem csak egy ideálja, vagy egy toteme volt; a baglyok jelen voltak a Fukurouk életében, tojáskoruktól halálukig vették körbe őket a legtermészetesebb példányok ezrei, és a beszélő, hegynyi jutsukat egyetlen gondolattal elindító példányok tucatjai. Talán ezért sem volt meglepő, hogy a Fukurouk értették a baglyokat. A mozdulatuktól a tollaik állásáig mindennek meg volt a maga jelentése, és egyetlen Fukurou gyermek sem született meg és nőtt fel anélkül, hogy ne tudna beszélni a legnémább, legbüszkébb példányokkal is.
Ez volt az egyik oka, hogy a Fukurouk soha sem voltak más közösségek kedvencei. Más falvakban, ha a Bagoly jelével ellátott karaván feltűnt és az emberei kereskedni akartak, vagy süket fülekre, vagy ellenséges fogadtatásra találtak, majd hamar, rossz árú cserék után kitessékelték őket a településről. Az emberek nem tudtak mit kezdeni a törzzsel, aminek a tagjai baglyokkal beszéltek, látszólag mindent észrevettek ami csak látótávolságba került, és meghallották a leghalványabb suttogást is a környékükön. Az embereknek a Fukuroubu fiai titokzatosak maradtak, mintha csak egy zsoldos klán tagjai lennének, a Fukuroubu kereskedőiben pedig az emberek félelme és kételyei ébresztették azt a képzetet, hogy tényleg nem közéjük valók. A kimondatlan, és leginkább könnyű álmok érdekében megtartott távolságtartás tehát évtizedeken át fennmaradt, és amíg a civilizáció a maga korlátait tördelte fel és utat engedett a shinobi hitnek, ami később a nemzetek alapja és ereje lett, a Fukurou fészkek a maguk módján virágzottak - változatlanul és békésen.

Ezen helyzetben közeledett a négy falura, a fészkekre, a Végzetes Tél. Az Első Ninja Háború kitörése után hónapokkal, a tél közeledtével indult útjára a szokásos utolsó karaván, hogy a téli ellátmányt megszerezze a fészkek számára, így a falu javaival és vagyonukkal megrakva utazott át az akkorra már viharvert, folyamatos ütközetektől zavart vidékeken. A karaván híre hamar szétröppent, ninják minden oldalról támadták, de egyszer sem volt támadás elég nagy, vagy elég erős ahhoz, hogy a Fukurouk érzékeit kijátssza, sőt a jutsukkal hadakozó shinobik, az eddig ismeretlen harcmodor az erősségeivel és a használóinak elbizakodottságával különleges falba ütközött. A Fukurou törzstagok sokkal jobban érzékelték a shinobikat, gyakran látótérbe érkezésük előtt megérezték a jelenlétüket, és azelőtt tudták volna mit fog tenni, mielőtt megtette volna. Ahogy a baglyok fogalmaztak mindig, hallani és látni nem csak a hallhatót és láthatót lehet, amit a karaván tagjai akkor tapasztaltak csak igazán. A karaván, további zaklatásokkal szaggatva ugyan, de elérte Konohagakurét, ahol az árukat és a karaván ebereit szívesen fogadták; mindenki tudott már a titokzatos erejükről, és mindenki többet akart tudni. A törzs tagjai közül páran szívesen vették az új eszme tanait, és tanulni kezdtek a shinobik erejéről, és cserébe meséltek a maguk képességeiről, míg másokat az érdeklődés is aggasztott, és érezvén a falu folytonosan feszült figyelmét legtöbbjük mihamarabb indulni kívánt.
A karaván szerencsésen ért vissza a fésekbe, pár tagját hátrahagyva Konohában, azokat, akiket a shinobik új eszménye megfogott, a vallás és a világrend, vagy éppen az új erő érzése marasztalt az idegenek között, s végül ez bizonyult a törzs vesztének is. A Konohában lapuló kémek egyik célpontjává váltak a Fukurouk és a velük kapcsolatos ismeretek, amit végül egyik a rejtett faluban maradt törzsbeli sem élt túl. A téli hónak vége sem volt még, mind a négy halott volt, és a titkuk legalább két ország felé volt úton. Mielőtt a tavasz beköszöntött volna, a titokra való válaszok is megérkeztek. Iwagakure shinobijai új falvakat, új hazát ajánlottak a klánnak a nyugati fészekben, Kirigakure ninjái pedig lerohanták és lemészárolták a déli fészket, Konohagakure küldöttei pedig keseredetten próbálták szövetségre bírni az öregeket a központi fészekben. Az Iwagakureiek ajánlataira adott nemleges válasz megtorlásául a nyugati fészek pillanatok alatt elpusztult a shinobik föld és sziklarengetegei alatt, a déli faluban pedig csupán pár tapasztaltabb Fukurou bírta percekig tartani magát a Kiri ninják praktikái ellen. Mindkét falu túlélői, csupán a baglyok, érték el a többi fészket és viselkedésük azonnal tragédiát okozott. A konohai küldöttséget elkergették és végül a shinobikra támadtak, akik válaszul lemészárolták a falut. Egyetlen nap alatt több száz Fukurou halt meg, és több tucat apróságot hurcoltak el, elérve ezzel, hogy később, évek és generációk során a Fukurou vér elterjedjen az egész világon.

Az utolsó falu, az északi fészek, az összeomlás szélére jutott. Férfiak hagyták el vakon a következő napok során, valamiféle bosszúhadjáratért, mások öngyilkosságot követtek el egész családjuk elvesztése okán, és azon kevesek is, akik mindezt kibírták, újabb csapással néztek szembe. A baglyok elrepültek. A bölcs nép egy utolsó büszke fejrázással magára hagyta őket az embertársaik gyarlósága miatt, és utolsó hagyatékként ajándékoztak nekik egy pecsétet. Senki sem tudta pontosan miről is volt szó, csak azt tudták, hogy védelmet kaptak, ami minden ellenfelet elfordít majd a közelükből. Az egyetlen, aki ismerte a valódi titkot, pedig a fészek öregje volt, aki később létrehozta az öregek tanácsát, és a négy megmaradt nagycsalád öregjeit maga köré gyűjtve ült tanácsot a Fukurouk jövője fölött. A döntés szerint a titkot megtartották a maguk köreiben, és hagyták azt mítosszá, és később elfelejtett emlékké válni, hogy ha lehetséges, akkor a törzs megmaradt tagjai képesek legyenek tovább élni és valaha visszatérni egy békés és csöndes életet, hogy talán egy napon viszont láthassák a baglyokat.

Egy évszázad múltán sem látták viszont őket, és a baglyok, a chakrahasználó bölcsek jelenléte teljesen feledésbe merült, a törzs egy zárkózott hegyi falu maradt nehéz múlttal, de legalább rendes élettel, ami mindig ment előre a maga döcögős útján. Napjainkban az egyetlen, aki ismeri a klán titkait a bölcseken kívül, az Kanmiru, az első, hosszú idő után, aki eljött Szirtfészekről, hogy tanuljon a világról, és hogy később rögös úton át fedezze fel saját klánja hányattatott múltját, és magára vállalja annak egyetlen reményt hozó feladatát...

Fukurou örökségek

Szenzor vérvonal: a Fukurouk agyában az érzékelésért felelős területek gyorsasága, aktivitása, kiterjedtsége és érzékenysége olyan mértékű, hogy érzékelésük magasan kiemelkedik az emberek közül, chakraérzékelésüket képesek minden nehézség nélkül társítani érzékszerveik működéséhez.

Bagoly társ: minden Fukurou járt és jár a Szirtfészek hatalmas csarnokában, ahol baglyok százai fészkelnek folyamatosan, arra várva, hogy egyszer feltűnik valaki, akit követhetnek, akinek a társai lehetnek egy életen át. Egy vérbeli Fukurou képes meglátni a baglya jeleit és sugallatait csupán annak mozdulataiból, a tollai állásából, az érintéséből, a bagoly pedig egy életen át és az egész világon keresztül is képes érezni a gazdája jelenlétét, és érteni a szavát. A bagoly csak akkor tér vissza a Szirtfészekbe, ha a gazdája nincs többé, vagy ha érzi a saját elmúlását.

Tagok

Kanmiru - a vándorló szerzetes, azzal az életcéllal, hogy megtalálja a baglyokat
Kaigi, Kaiji, Kaiki - Kanmiru ikeröccsei akik gyerekfejjel szöktek bátyjuk után, és a föld falujában találták magukat
Shinrai - Iwahara Takuma, a fűfalusi ninja, akiben Kanmiru fedezte fel a Fukurou örökséget évekkel ezelőtt, és azóta testvérévé fogadta

Semleges NJKk: A Szirtfészek lakói mind a Fukuroubu tagjai. Mind rendelkeznek a törzs örökségével, azonban kirívó eset, hogy bárki is közöttük gyakorolja a jutsuk bármelyikét, vagy hogy a természetes határain túl eddze a képességeit.
Segítő NJKk: Az említésre méltó tagok az öreg-tanács tagjai, akik képesek jutsukat végrehajtani, de tapasztalatuk és képességeik korlátoltak, mivel csak hagyományok alapján és későn tanulták amit ismernek.

Helyszínek

Szirtfészek - a falu, ahol a törzs maradéka él, és aminek területét körbeveszi a baglyok által hátrahagyott pecsét. Bárki, aki a terület közelébe kerül, és nem folyik az ereiben legalább nagyszülői Fukurou vér, csupán üres, megmászhatatlan szirtekkel találja szemben magát.

Sai Szomb. Márc. 24 2012, 21:37

Rendben

Fukuroubu

Fukuroubu

Re: Fukuroubu