Donzo Yoroshiku

Név : Donzo Yoroshiku ( magyar jelentése : Örülök, hogy megismertelek! )
Ország : Tűz Országa
Rang : Elveszett Ninja, Genin
Kor : 14
Nem : Fiú
Felszerelések :
-5 Kunai
-5 Shuriken
-10 Senbon
-10m Drót
-10 Robbanó jegyzet
-5 Füstbomba
Kinézet : Barna haj, Barna könnyed pamutpóló, sárgásbarna öv, sötétbarna nadrág.
Jellem : Depresszív, megfontolt.

Előtörténet :

A nevem Donzo Yoroshiku. A Donzo család sarja vagyok. A Tűz országának egy eldugott kis falujában születtem. Édesanyám, Hana (Virág) növénygyűjtő volt, édesapám, Ushi (szarvasmarha) pedig Chuunin rangjával kereste otthonra a kenyeret. Először 4 éves koromban tűnt fel, hogy édesapám egyre kevesebbet van otthon és egyre kevesebbet foglalkozik velünk. Hana természetesen mindig megvédte, amikor én keresni kezdtem, olyan indokkal, hogy most fontos küldetésen van de hazaér teljesen épségben. Körülbelül 8 éves koromig édesanyámnak segítettem a virágait elrendezgetni amikor megismertem a közelben lévő gyerekeket. Kimentünk játszani és a nagy Ninja-kat akartuk utánozni, és ezért mindig Ninjásat játszottunk. Egyszer a helyi kocsma előtt rohantunk el, amikor bepillantottam és láttam, hogy Ushi az egyik asztalnál itta a "barna kenyeret", pár ismeretlen emberrel akiken úgyszintén látszott a pityókás hangulat. Késő délután amikor hazamentem apám már otthon volt és evett. Hana a meleg idő ellenére sálat vett fel. Nem értettem miért van rajta a sál.
- Anyu? - kérdeztem meglepődött arckifejezéssel. - Miért hordasz ilyen melegbe sálat?
A kérdés hallatára Ushi lenyelte a falatot ami a szájában volt.
- Fiam! - Szólalt meg apám. - Anyádnak fáj a torka. Azért visel sálat.
Mondta, majd visszafordult enni. Édesanyám szemében látszott a fájdalom, éreztette. Szomorú volt, vagy lehet, hogy inkább csalódott? Magam sem emlékszem pontosan. Aznap nyugovóra tértem a saját szobámban. Reggel egy hatalmas sikításra keltem, majd egy furcsa hang szűrődött be. Ez a hang olyan volt, mintha egy szekrény dőlt volna el. Kirohantam a szobából, láttam, hogy édesanyám drága virágai a földön vannak. A cserepek darabokban, a virágok szerteszéjjel és édesanyám a virágföldön térdel, sír és szedi össze a ritka növényeket a földről. A következő pillanatban hallom, hogy csapódik a bejárati ajtó. Odaléptem édesanyámhoz, mielőtt azonban megszólítottam volna, a lábánál lévő virágot magamhoz vettem, mielőtt összetöri. Közelebb léptem és odaadtam a virágot neki.
- Édesanyám. Megint huligánok voltak? - kérdeztem, ő pedig felém fordult. Arca vörös volt. Odanyújtotta kezét és kivette a virágot az én kezemből.
- Köszönöm fiam, és igen. Az előbb huligánok jártak itt megint. - Mondta leszegett fejjel.
- Apu sosincs itt ilyenkor, hogy megvédjen. Miért kell neki mindig dolgoznia. - Kérdeztem dühösen
- Jaj Yoro. - Mondta, majd átkarolt és hangos sírásba kezdett.
Segítettem összeszedni a virágait és utána kimentem az utcára a barátaimhoz.
4 év múlva

Az elmúlt négy évben egyre több ilyen eset történt, hogy édesanyámon fizikai sérülések látszottak. Én addigra barátaimmal eldöntöttem, hogy a játék helyett inkább edzettünk és az akadémia tanulói lettünk. Egyik nap az akadémiáról hazafelé mentem, amikor megláttam, hogy édesapám bemegy az egyik épületbe, amire nagy betűvel ki van írva: " Ivóda ". Nem foglalkoztam különösebben vele, már eléggé beletörődtem abba, hogy ha nem is szó szerint, de apa nélkül nőttem fel. Hazamentem és láttam, hogy édesanyám az asztalnál ül és itatja az egereket. Odaléptem.
- Édesanyám, miért búslakodsz? - a mondatom végén már az asztal másik végén ültem.
- Fiam. Csak fáj a fejem. Légyszíves egy kicsit hagyj most egyedül. - Mondta, majd felálltam az asztaltól és láttam, hogy az egyik alkarja tiszta kék és lila folt. Nem tudom én sem, hogy miért de nem mertem megkérdezni, hogy mi történt.
Pár nappal később eljött a Genin vizsga ideje. Nagyon sokat készültem rá, minden alap Jutsut próbáltam begyakorolni, amiket eddig tanultunk. Egy hatalmas sorba kellett beállnom és néztem, hogy az embereknek több mint a fele, fejpánttal a fejükön jöttek ki. Gondoltam magamban, úgysem lehet olyan nehéz ha ennyi embernek sikerült. Azonban én következtem. Amikor beléptem az ajtón láttam magammal szemben 2 Konohai ninját. Odaléptem és bemutatkoztam. Azt kérték, hogy mutassak be egy Klón Jutsu-t. Tehát koncentráltam, próbáltam magamból létrehozni egy klón-t de csak egy elég sápadt arcú félig rám hasonlító valamit sikerült csinálnom. Először azt mondták, hogy legközelebb is próbáljam meg, de végül sikerült rábeszélnem őket, hogy hadd próbáljam meg még egyszer. Becsuktam a szemem. Elképzeltem magam a rétre, ahol a barátaimmal is edzettünk és gyakoroltunk, majd a kézjelek után kimondtam.
- Bushin no Jutsu
Sikerült 2 elfogadhatónak számító klónt létrehoznom és átengedtek a vizsgán. Megszereztem a fejpántot. Amint az akadémia ajtaján kiléptem édesanyám már várt rám. Meglátta a fejpántomat és átkarolt. Majd hazamentünk. Ushi ma estére sem ért haza, ezért csak ketten ünnepeltük meg, hogy én is Ninja lettem. Egy jó teázás után bedőltem aludni. Másnap az akadémián kiosztották a csapatokat és két lánnyal kerültem egy csapatba. Yori-val és Momo-val. A Sensei egy Jinzu nevű nagydarab és nagyszájú ember lett. Megismerkedtünk egymással és a lányokkal megbeszéltük, hogy reggel kimegyünk a tisztásra, hogy jobban megismerjük egymást. Jinzu nem ért rá reggel, de azt mondta, hogy dél körül majd ő is csatlakozik hozzánk. Úgyhogy mindenki hazament. Sajnos én is. Amint beléptem a házunk ajtaján láttam Ushi-t, hogy anyámmal üvölt összefüggéstelenül és dülöngél jobbra balra, anyám meg tehetetlenül bömböl a sarokban. Eszembe jutott minden, hogy nem is voltak régebben sem huligánok, csak apámat védte a szememben.
- Apa! Állj le. Mit csinálsz? - üvöltöttem rá. Ő hátrafordult és kézjeleket mutatott. Majd úgy éreztem, hogy elnehezül az egész testem, minden testrészem. Mozdulni sem tudtam. Ushi odalépett elém.
- Szóval Ninja lettél és nekem nem is szóltatok. - Mondta elég pityókás hangon. Válaszoltam volna, de sajnos nem bírtam beszélni sem.
- Elmondjam, hogy egy Ninjának mit kell átélnie nap mint nap? Látni fogod majd, ahogy a szeretteid elhullanak! Látni fogod a fájdalmat ellenfeleid szemében, mielőtt elhagyja őket a lélek. - Mondta, majd megfogott egy hatalmas lécet és visszakézből egy hatalmas lendülettel fejbe vágta édesanyámat. Számomra lelassult az idő. Lassítva láttam azt a pillanatot, amikor édesanyám állkapcsa kimozdul a helyéről, halottam az ezzel járó csontoknak a ropogását. Édesanyám a földre hullt. Eszméletét elvesztette szájából pedig ömlött a vér. Lesokkoltam, nem tudtam mit reagálni, mert mozdulni se tudtam. Majd újra elém lépett és belenézett a szemembe.
- Majd te is rájössz fiam, amikor látni fogod, hogy az emberek szemében lévő fájdalom erőt ad. Úgy érzed bármire képes vagy. - Mondta majd elővett egy Kunai kést és odalépett anyám ájult teste felé. Leguggolt és adott neki pár kisebb pofont, amitől magához tért. Majd felemelte a fejét és a torkát egy gyengéd és lassú mozdulattal átszúrta. Rettentő volt hallani, ahogy a hangja a sikításból elindult, majd a végén fuldokló hangokká alakult át. Végül nem mozdult. Teste olyan volt, mint egy szövetbabáé. Apám felállt és éreztem, hogy megtudok most már mozdulni de ahelyett, hogy segítettem volna, a földre hulltam. Sokkot kaptam ismét, csak anyám holttestét tudtam bámulni. Amíg én anyám tetemét néztem, addig Ushi odalépett, megsimogatta véres kezével a fejemet és elment a házból. Másnap reggel a padlón keltem fel és elindultam otthonról, nem nagyon emlékezve a tegnapi eseményekre. Kimentem a mezőre, ahol társaimmal találkoztam. Ők már ott voltak és vártak rám. Üdvözöltük egymást. Majd hirtelen beugrott a jelenet, ahogy a saját apám lemészárolja édesanyámat. Újra átéltem az egészet csak most máshogy játszódott le a fejemben. A képzeletemben szembeszálltam apámmal és végeztem vele. A szemében így is látszott a fájdalom. Majd a visszaemlékezésem végén kitisztult a fejem. Újra visszatértem a való világba de valami megváltozott. A két társam holtan feküdt előttem a fűben, kezemben pedig egy véres kunai. Tudtam, ha kiderül, hogy én voltam akkor kivégeznek majd. amikor elfordítottam a fejem, hogy van-e valaki a környéken, akkor láttam, hogy nagyon messze, de a Sensei közeledik tehát menekülésre fogtam a dolgot. Azóta is futok az erdőkben, hogy meg ne találjanak. Futás közben rájöttem, hogy ez a fájdalom, ami az emberek szemében van haláluknál, olyan, mint egy mozifilm. Tetszett, nagyon is tetszett. Egy óra menekülés után egy barlangban húzódtam meg. Elhatároztam, hogy megbosszulom anyám halálát. Minden kocsmát és iszákost kíméletlenül meg fogok ölni.
Azt akarom, hogyha meglátnak, akkor egyből tudják, hogy én vagyok, Donzo Yoroshiku Az Alkoholisták végzete.

Mivel lefizettek egy sörrel, kénytelen vagyok elfogadni.

Chakra: 110
Pénz: 1600 Ryo
Ajándék jutsu: Drótcsévelő Technika