Mezőségek

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 21:01

Az ország déli-keleti területei fűfélékben bővelkedő hatalmas mezőségeknek adnak otthont, amiket ritkán járt, fákkal körülültetett utak kereszteznek.

Inuzuka Tsume Hétf. Május 19 2014, 20:56

Zarándok
Itanashi kalandja

Az első szállítmány messze nem volt elég. Céljaidhoz újabb és újabb alapanyag kell: elítéltek, megtagadottak, szörnyetegek, akik oly gyönyörű pusztítással lesznek majd képesek megtisztítani ezt a világot.. Így aztán "tisztes" börtönvezérként újabb tárgyalásra indultál, s kénytelen voltál lemondani a háló közepén ülő, annak szálait uraló halálos pók szerepéről. De legalább sikerrel jártál. Hamarosan újabb szállítmány indul majd el hozzád. Nem sok ember. Négy-öt talán, de annyi épp elég. Terveid haladnak, ahogyan kell. Lassan ideje hát tiszteletet tenni, köszönetet mondani a pártfogásért.
Hazafelé tartassz. A vidék nem ismeretlen előtted. Bár látszólag tágas mezők alkotják, jól tudod, a szántók és legelők között facsoportok,itt-ott kisebb erdők húzódnak meg, s apró falvak, családi települések igyekeznek hasznot húzni még a háború idején is a földből. Nem is olyan messze kell lennie egynek. Egy kis falunak. Hogy neve van-e? Nem emlékszel rá. Távolabb azonban embereket vélsz felfedezni, akik a nap nyugtával lassan haza indulnak.
Melletted, az út szélén egy kis szentély áll. Ez eszedbe juttat egy emléket. Aznap mikor végre elindulhattál vissza a királyságodba, a győzelem biztos tudatában, épp egy ilyen előtt láttál imádkozni egy utazót. Ugyanazt, aki egy nappal korábban épp kenyeret osztott a háború árváinak. Csuklyás köpenye alól akkor szigorú, mégis meleg mosolyt árasztó arc villant elő. Az a fickó nem járhat messze... ugyanazon az úton halad, melyet te is rósz. Könnyen lehet, hogy a falut választotta éjjeli szállásul.

**Itanashi** Hétf. Május 26 2014, 21:01

Újabb levél érkezett a fekete falakkal körbevett Hozukijoba. Itanashi irodájában ült, mikor a levelet olvasta. Tartalmában egy újabb látogatásra kérik fel az ifjú papot, hogy újabb rabok átszállításával kapcsolatosan tárgyalhassanak. A pap két segédjére, illetve a felállított hasonmásokra bízva a börtönt, indult meg. Távolléte talán épp annyira lesz feltűnő, mint buboréknak a habzó tengerben, hisz személyesen igen ritkán jelenik meg, általában hasonmásai, földből épült klónjai végzik a fegyelmi és ellenőrző munkát. Így hát Itanashi bűntudat nélkül sétált ki a kapun, majd egyenesen a megbeszélt helyre sétált.

A papírok rendezése után megtárgyalták a rabok átszállítását, csupán egy fél tucatnyi, vagy még annyi sem, kiknek sorsukat és végzetüket a Vérbörtönnel fűzték egybe. A szállítás néhány nap múlva esedékes, így a pap vissza is indult a börtönbe, hogy belülről intézhesse ügyeit, szőhesse a Fű elleni tervének aljas, sötét hálóját. Itanashi az égre tekintett, miközben a mezőségen át sétált. hangot hallott.
~Itanashi!~ a hang hideg volt és gyilkos. A pap letérdelt, meghajtotta fejét.
- Parancsolj velem, uram. - így felelt.
A hang nem válaszolt, mégis irányt adott a fiúnak, ki fejét felhajtva megpillantott egy kis szentélyt. Emlékképek töltötték meg a pap elméjét, emlékek egy férfiról, aki eme szentély előtt imádkozott, egy csuklyás férfiról szóló emlékek, ki kenyeret osztott a háború alatt, emlékek, melyek megsértették a Nagyurat.
~A férfi!~ újabb hangot hallott a fiú, ki a parancs után fejet hajtott, majd követve egy keskeny utat, amely a szentélyen áthalad, és egészen egy aprócska faluig mutatja az utat. talán eme faluban szállt meg a férfi, éjszakára. Itanashi a városba belépve kezdte felkutatni a férfit, két földből készült klónt létrehozva kezdett neki a keresésnek. Először az utcákon szólították meg a fehér hajú férfiak a járókelőket, nem láttak e egy fekete csuklyás alakot erre sétálni. Amennyiben az utcán sikertelennek bizonyul, a közeli fogadókba tér be, hogy több információt megtudhasson Jashin haragosáról. Remélhetőleg megfelelő választ kap kérdésére.

Inuzuka Tsume Szer. Május 28 2014, 22:27

Zarándok
Itanashi kalandja

Istened árnya súlyosan nehezedett rád. Tudtad, hogy figyelme most reád fordul, és érezted azt az üres, mégis égető éhséget, mely a tökéletes áldozat bemutatására sarkall. Most nem hibázhatsz.
A nap lassan ereszkedik alá, a színek még egyszer vörösen s narancsfénnyel ragyognak fel, majd lassan kikopik élénkségük, ahogy a fény sötétbe fordul, híven mutatva azt, amin magad is épp keresztül mész. A számító, az élő világban terveket forraló ember szerepéből haladsz minden lépéssel a tiszta, valódi éned, az elhivatott, halál erejét hordozó pap felé.
A keskeny úton járva, ahogy a falu felé haladsz, neszezést hallasz a sűrűsödő fák közül. Oldalra pillantva fekete bundát és hófehér fogsort látsz, villanó borostyán szemek alatt. A vad, a fekete farkas egy pillanatra rád néz. Nem tekint zsákmánynak. Pillantásában visszaköszön saját prédára váró tekinteted hidege. Egymás tükörképei vagytok egy pillanatra, hátborzongatóan egyszerű, ahogy e pillanatban szavak nélkül is megértitek egymást, majd a farkas a falu felé fordítja tekintetét, és osonva tűnik el az aljnövényzetben.
Ma nem csak te vadászol.
Úgy tűnik ez a falu többszörösen is kiérdemelte a megtisztulást.
A falu meglepően nyugodt. Lámpások lógnak a házakon, gyógynövények édeskés és fanyar illatát érzed, és az emberek szokásos esti tevékenységeiket végzik. Még cselleng itt-ott pár gyerek, de a felnőttek már letették földműves szerszámaikat, az asszonyok már felakasztották száradni az utolsó gyógynövény fürtöket. Az este azon ritka pillanata ez, mikor minden ember kicsit elmerenghet, kicsit magában lehet. Egészen idilli. De ott vagy te. A vihar előtti csend fenyegető éle lebeg a falu felett. Földművesek, gyógynövénykertészek, talán gyógyítók is. Távolabb egy nagyobb épület, amit nem laknak. Nem kell kérdezned, látod a jelekből, hogy ott istápolják a gyengéket. Nem érhet fel egy városi kórházzal, de néhány szobája és vizsgálója bizonyára van.
A földklónok jó szolgálatot tesznek. Bár a járókelők meglepődnek azon, hogy idegen járja utcáikat, úgy tűnik mégsem olyan szokatlan ez számukra.
-Ismerem őt. Katsuma jó ember.-egy idősebb fickó gyorsan ad felvilágosítást, a korábban észrevett épület felé intve.
-Ott lesz az ispotályban. Mióta a felesége és a kisfia meghalt a háborúban, nagyon sokat segít. Kár, hogy olyan sokat vándorol. Persze nagyon sok embernek kell a segítség..
-Katsuma-t keresi? Ott találja, abban a nagy épületben!- egy férfi a fiával hasonlóan könnyedén igazítja útba a klónod. Valószínűleg eszébe sem jut, hogy ártó szándékkal érkeztél.
-Nem is csodálom, hogy itt van. Az a férfi nagyszerű ember. Egyre többen jönnek, hogy találkozzanak vele. Ha több lenne benne a hatalomvágy, akár az élükre is állhatna, és talán lezárhatná a háborút. De ő nem ilyen. Nemes lélek, aki nem vágyik uralkodásra, csak az önzetlen segítségnyújtásra. - süt a járókelők szavaiból a tisztelet, ahogyan az is, milyen szörnyű bűnöket követ el sorozatosan, ráadásul könnyen lehet, hogyha elég időt kapna, olyan személyiséggé fejlődhetne, mellyel beleszólhatna a világtisztító nagy háború alakulásába. Talán mégsem volt véletlen istened sugallata. Most, megfelelő tervvel talán még jobban szolgálhatod őt, mintha pusztán megfelelő áldozatot mutatsz be.
Az épületnek két bejárata van. Egy főbejárat és egy jelentéktelenebb gazdasági bejárat a főbejárattal ellentétes oldalon. Hagyományos módon épült egyszintes épület, elemelve a földtől, könnyű fa szerkezettel és rizspapír falakkal. Néhány lámpás világít előtte és odabenn is, így látod kísértet-szerűen táncoló árnyaikból, hogy három-négy ember mozog odabenn.

//Csak így tovább! Ötleteket és tervet kérek a továbbiakra és majd támadásra //

**Itanashi** Csüt. Május 29 2014, 22:54

Az ifjú pap terve kezdett összeállni, ahogy egyre több helyről sikerült szert tennie a szükséges információkra. Mint kiderült, Jashin kiválasztottja egy Katsuma nevű férfi, ki saját tragédiájából felállva mások életét szeretné könnyebbé tenni. Valakik szerint akár vezető is lehetne belőle, ha nem lenne ily szerény és jószívű.
Az emberiség nagy része épp azért gyenge, mert hisznek abban, hogy szeretettel képes megváltoztatni mindent, a világot, képes eltörölni a háborút, a sötétséget, az árnyakat, és képes az embereket jóvá tenni, egyenlő társadalmat létrehozva, ahol mindenki boldog. Ez a baj az emberiséggel. Sokak félik az erőt, míg mások irigylik annak hiányát. Sokak félnek a nagy hatalomtól, ezért inkább elkerülik, kizárják azon körökből, amely erőre és irányításra hivatott. Vannak, kiknek egyáltalán nem adatott meg az erő, az egyszerű emberek, kiknek létük céltalan, hamar elbuknak a feladat előtt, amelyet a sors nekik szánt...

Itanashi az összegyűjtött információkat felhasználva indult meg a ház felé, terve nem igazán volt, mégis bízott a sikerben. Nem kívánta megkerülni az épületet, esetleg egy harmadik ajtót alkotva bejutni, hanem a legegyszerűbb, mégis talán a legjobb ötletet választotta.
- Meglátjuk, mihez kezd az emberiség jótevője Jashin akarata ellen. - mosolyodott el, miközben egyre közelebb ért a bejárathoz. Ötlete, hogy a főbejáraton besétálva felkeresi a férfit, talán őrültnek hangzott, mégis, ha az elmondások szerint Katsuma bárkin segít, akkor miért ne tenné meg ezt vele is? Hisz ki gondolná, hogy a férfi, aki épp az ajtó előtt áll, egy hidegvérű, elvakult pap, kinek egyetlen Istene könnyekben és vérben fürdik? A huszonéves férfi, ki épp hátratett kézzel várja, hogy ajtót nyissanak neki, egy olyasfajta leszámolásra készül, melyet talán még nem látott a falu korábban. A vadász, aki mosolyogva lép áldozata mellé, és még egyszer hátraveregeti, mielőtt még megölné. Mikor ajtót nyitnak a papnak, így szól.
- Katsuma-sama, a segítségét kérem. Rettenetes dolog történt. - hangja árvának és törékenynek hangozhat - Jöjjön kérem, a falu szélén valami borzasztó dolog történt. A...a szentély...kérem segítsen - rég könyörgött, ám ez sem volt más puszta vakításnál, saját halálának megrendezése óta nem egyszer kellett mások bőrébe bújva játszani, hogy elérhesse célját, ilyen eset volt, mikor megölte Enraku jobbkezét is. Amennyiben a férfi a segítségére siet, Itanashi épp annyira siet a férfival együtt ki a faluból, mire el nem érik a tisztást, ahol a szentély található, még inkább oda, ahol egy árva lélek sem jár. Itanashi épp azért választotta eme helyet, mert tudta jól, egy hívő ember azonnal ugrik, ha egy általa Szentnek vélt helyet támadás éri. Azonban nem így volt. A szentély sértetlenül állt, még. A férfi valószínűleg már sejtheti, mi is történik épp.
- Katsumi. Emberek jótevője, a világ megváltója. Nem olyan rég eme szavakkal emlegettek téged az utcákon. Azt mondták, hogy élükre állhatsz és lezárhatod a háborút. Az átlag nép nem ért semmit a világ dolgairól. Azok, akik a gyengéket támogatják, hogy befogadást és szeretetet nyerhessenek nem mások, mint a világ szégyenfoltjai. Azok, akik a gyengéket egyenrangú félként kezeli az erővel születettekkel, azok nem érdemelnek mást, mint halált. Vannak erők, amelyeket az emberek nem ismernek el, félik. Ezen erők láthatatlanul közelítenek meg mindenkit, hol áldást, hol halált hagyva maguk után. Én magam egy oly erő birtokosává válhattam, amely segít, hogy erősebb lehessek bárkinél, erőt ad ahhoz, hogy megtisztítsam a világot az emberi mocsoktól, a szeméttől. Új világ kapujában állunk, hamarosan elérkezik az idő, mikor minden, mi eddig volt, odavész és egy új, makulátlan világ jön létre. Nem lesz helye az emberi mocsoknak, gyávának és gyengéknek. Egy új világ fog kialakulni, melynek egyetlen vezetője a hatalmas nagyúr, Jashin-sama lesz a vezetője, én pedig evilági Prófétája. Száj leszek, ki továbbítja a nagyúr parancsát. Szem leszek, amelyen keresztül a Nagyúr megláthatja a rosszat a világban. Fül leszek, amely meghallja a világ fájdalmát. És kéz leszek, amely erővel eltörli mindazt, ami megrontotta eme földet. hang leszek, amely az embereket fogja fertőzni. Akarat leszek, amelyet vaskézzel fognak betartani. Próféta leszek, kinek nevét az egész világ ismerni fogja és félni. Én leszek az új világ elhozója. Készülj pap, e föld túl kevés kettőnk számára. Most kiderül, mely hit képviseli a nagyobb erőt, a szeretet, vagy a hatalom. Egy ábránd, mely szerint az emberek képesek egyenlővé válni, vagy a hatalom, amellyel az én istenem ruházott fel engem. Belátod te is pap, mire harcunk a végéhez ér, imádkozhatsz, nem hallja senki hangod, nem segít senki sem fentről, magadra számíthatsz. Imádkozni fogsz és könyörögni az életedért. - támadja Itanashi a férfit, ám még semmit sem lép, várja, mit reagál a férfi. Itanashi vár mindaddig, míg ellenfele meg nem teszi első lépését. Mindeközben aktiválja a talán legnagyobb erővel rendelkező technikáját, az első támadásra testében szétosztja föld elemű chakraját, hogy egy nagyobb támadásból is képes lehessen újjánöveszteni elvesztett végtagját, begyógyítani megsebzett testét. Ez a technika a Doton: kawarimi nevet viseli, amelyet nem oly rég fejlesztett ki. Amennyiben Katsuma támadásba lendül, Itanashi ezen technika aktiválásával indul meg felé, lépéseit kimérten, lassan ismétli, tudja jól, hogy Jashin megóvja őt bármitől.

Inuzuka Tsume Szomb. Jún. 07 2014, 23:32

Zarándok
Itanashi kalandja

Az ajtó kinyílik. Egy fiatal nő áll veled szemben, arca sápadt, könnyeket látsz csillanni a szemében, ruháján apró pettyekben friss vér éktelenkedik.
-Katsuma. AH.. oh.. nem, most nem tud menni. Ő..-letörli a könnyeit, és az épület belseje felé mutat. Egy ágy körül több nő is csoportosul, és két férfi. Az egyikükről azonnal látod, hogy orvos, a másik bizonyára Katsuma. Köpenyt visel, ám csuklya nincs a fején, így arca határozottan ismerős. Igen, egészen biztosan ő Jashin ellensége.
Ott áll az ágy végénél, és épp mond valamit az abban fekvő fickónak. Az nyög, hallhatóan fájdalmai vannak. Nyugtatóan zsong azonban Katsuma hangja, bár a pontos szavait nem tudod kivenni, majd tenyerét a férfi arcára teszi, lefedve a szemeit, mire a fickó abbahagyja a nyögést. A többiek addigra már előkészültek: tiszta szövet, víz, szörnyű orvosi eszközök sorakoznak kikészítve, és már le is csupaszították a fickó egyik lábát, amin szörnyű seb tátong.
-Ezt.. nem kellene látnia. Tudna várni odakinn?-kérdezi a nő, kicsit erősebb, határozottabb hangon, miközben a férfi az ágy támlája mögé lép, és erősen megragadja a fekvő fickó vállát.
-Vagy menjen, a faluban vannak akik biztosan segíteni tudnak, Talán Hayate.. Igen! Őt keresse, a második ház jobbra!-ezzel a nő már kész is arra, hogy becsukja az ajtót.
-Matsu!-a nő megmerevedik, majd anélkül, hogy becsukná az ajtót, csatlakozik a csapathoz, így aztán ha kedved tartja, végig is nézheted, miként szabadítják meg elfertőződött lábától a szerencsétlent, annak minden véres részletével együtt. Meglepő kontrasztban áll ez az esemény a falu egyébként békés légkörével.
Katsuma arca sötét, ám szenvtelen marad végig, látod benne azt a fajta belső erőt, ami talán a róla szóló mesék alapja. Csak miután végeztek, vesz nagy levegőt, és támasztja meg hátát a falnál, néhány pillanatnyi egyedüllétet szakítva magának, hogy leküzdje a szörnyű esemény utáni sokkot. Aztán mikor kinyitja a szemét, észrevesz téged, és az előbbi megrendült érzület egyszerre meglepetté válik.
-Igen? Tudunk segíteni?-Matsuként nevezett nő erre feltekint, és a maradék szín is távozik az arcából.
-Jajj.. ő.. Katsuma, ez a férfi segítséget akar. Valami szörnyű történt a szentélynél.-a fiatal nő még fokozta is kicsit a meséd fenyegető élét, mire Katsuma halványan bólint.
-Mi történt? Mondja, mi a baj?-nézz rád, miközben ellép a faltól. Mozgása lépésről lépésre válik a fáradt, megrendültből a magabiztos, erős ember járásává. Szükséged van még egy mesére, de jól számítod, a vallásos emberek, de még a gyenge jószívűek is könnyen csábulnak, ha megfelelő a csalétek. Te pedig elég rutinos vagy már ahhoz, hogy megfelelő mesét találj, míg ő láthatóan vagy elég ostoba, vagy már beleszokott a jó emberek hátsó szándék nélküli életébe, így épp csak annyi időre áll meg, hogy néhány útjába akadó fickót, köztük az emlegetett Hayate-t, maga után hívjon segíteni. A falubeliek pedig kérdés nélkül csatlakoznak hozzá. Ezen a téren kissé borult a terved, de már az eseménysor megindult. Kár lenne épp most feladni. Így egész kis csapattal indulsz el, és Katsuma nem marad le mellőled.
Aztán megtorpan, és int a társainak. A szentély sértetlen, így az egyetlen szörnyűség, mely ott vár rájuk, te magad vagy.
-Ez... Te... mit akarsz tőlünk?!-sötét tónussal szól, láthatóan fenyegetéssel. Kész válaszolni a kihívásra, habár már tisztában van fenyegetés tényével, még ha annak mélységét nem is tudja felmérni így, hogy nem ismer. Monológodat egyetlen mondatnyi közbevetés nélkül hallgatja.
-Az emberek tévednek. Nem vagyok vezető, sem jótevő. Csak egy vándor vagyok a sok közül. Túl sokat képzelnek rólam azok az emberek, de nem állíthatom meg a pletykákat.-Bizonyára nem először mondta már el ezeket a szavakat, és láthatóan nem örült a ténynek, hogy ilyen szóbeszédek járnak róla. A többiek erre egyöntetűen felmorajlottak. Nem értettek egyet szavaival, de ő inkább téged figyelt.
-Tévedsz barátom. Az embert senki nem hatalmazhatja fel arra, hogy másoknál magasabb rendűnek képzelje magát, vagy eszelős ítélkezésbe kezdjen mások felett, és a tiszta, emberi akarat előtt végül még a legrettegettebb hatalmak is meghajlanak. Nem ismerem az erőd, de az, amit szívtelenség táplál, soha nem lesz elég erős hogy számottevően formálja a világot. Elvehet dolgokat tőlünk... -a mély gyász világlott ki szavaiból
-pusztíthat... de végül mindent az emberi lélek dönt majd el, és az, ami jó, felülkerekedik azon, amit a magadfajták próbálnak ránk szabadítani. - úgy tűnik, hitt ebben, és saját tragédiája csak erősebbé formálta benne ezt a gondolatot. Lassan szétcsúsztatta a lábát, stabilabb harci állást véve fel.
-Szóval.. engem akarsz.. Mert valami torz benned azt hiszi, erősebb leszel, ha legyőzöl. De tévedsz, bármi lesz is a harcunk kimenetele, semmi nem fog változni. A háború zajlik majd tovább, míg valaki le nem zárja.-kezével felnyúlt, megragadva a köpenye csatját.
-Engem akarsz hát.. Legyen, megküzdök veled, de őket.. -utalt a falu népre
-hagyd elmenni.-a szél feltámadt, és belekapott a köpenyébe.A fű hullámzott, az anyag pedig szárnyra kapott. Aztán elreppent a szél szárnyán. Kazuma pedig ott állt egy egyszerű hakamában és változtatott a tartásán. Szemében a nyugalom áradt szét, miközben kezét egyik kardjára tette, készen arra, ha kell, kivonja.
-Mint látod, nem vagyok pap... ha akarsz, menj el most.

**Itanashi** Hétf. Jún. 09 2014, 03:11

A férfi nagy sebességgel futott ki az épületből, kilépve annak bejáratán, néhány emberrel körülölelve sietett a kicsinyke falu kijárata felé. Az utakon az emberek nagyobb csoportokba, akár a birkák a mészárszék előtt, gyűltek össze, majd a férfit követve kiértek az elhagyatott területre felépített szentélyt. Az épület sértetlenül állt, ekkor azonban szembesültek valódi ellenfelükkel, a hittől vak pappal.
- Most pedig mindannyian szemtanúja lehetnek, kik eme szentély védelméért eljöttek. Szemtanúi lesznek egy olyan eseménynek, amely megtöri a legerősebb sziklát, megállítja a leghevesebb hullámot, elmossa a legforróbb tüzet. A hitben keltett csalódás, annak teljes eltörlése a leghatalmasabb fegyver a földön. Jashin, a pusztítás és a hatalom Istene, az elfeledett erő most visszatér, letaposott útját a megannyi sikoly és vér mutatja. Új fejezet veszi kezdetét az emberiség történelmében. Egy új világ, ahol a hit, a gyengék elbuknak, létük megszűnik. A pusztításból egy új világ születik. A sors rendelte elő. Azonban az emberek egy apró része csupán, kik képesek változtatni sorsuk kimenetelén. Akik megtisztulva a jó ügyéért csatlakoznak, a hatalom erejére éhezve elfogadják annak felsőbbrendűségét, azok képesek megváltoztatni az isteni ítéletet. Dönthetnek életben maradás és halál között. Dönthetnek élet és élet fontosságában. A gyengeséget a hatalom hordája eltapossa, a földbe döngölve törli ki a létezésből. - ekkor néhány kézpecsétet formál, majd egy nagyobb területen megemeli a földet. Egy négyszög alakú falat emel maga és a férfi köré, magasba emelve az összegyűlt csőcseléket. A bekerített harctér fogja szolgálni a hatalom és a szeretet közti harc színterét, a helyet, amely a Hit bukása nevet fogja viselni. Természetesen a szentélyt is körbekeríti az ifjú pap.
- Most pedig meglátjuk, mit ér Katsuma, A gyengék védelmezője. Katsuma, a gyógyító, a béke harcosa. Most eldöntetik, mire is képes a gyengékbe táplált erő, felveheti e a harcot a hatalom pusztító erejével szemben. Árnyak fogják borítani a földet, sötét világ veszi kezdetét. Míg csak egy is él a halálra ítélt férgek közül, míg marad eltakarítandó mocsok ezen a földön, addig a sötétség és a félelem lesz az úr. Mikor pedig a Föld megtisztult mocskától, új világ hajnala érkezik. Készülj, Katsuma, harcunkkal lezárjuk a hamis ábrándok korszakát. Azok, akik megmentőként tekintettek eddig rád, most elfordulva fogják nézni, ahogy saját véredben, hitedben megtörve fogsz elhullani.
A felállított aréna nem oly nagy és tágas, hogy nagyszabású cselekedetek vihessenek végbe, eme harctér leginkább a közép távoli, de annál is inkább a közelharcra alkalmas. Az emberek a magasból nézhetik végig a két férfi harcát.
Itanashi testében chakra gyülemlett, amelyet lábánál fogva vezetett a talajba. Nem sokkal később jelent meg két, a paphjoz hasonló alak, kiknek sötét köpenyén csakugyan megtalálható az isteni erő szimbóluma, az Amegami jelképe. A hasonmások futva rontanak a férfira, majd támadás esetén, illetve a megközelítés sikere után a bennük áramló chakra sebessége oly gyorssá és irányíthatatlanná válik, hogy a hasonmások pusztulásához vezet. Ám a robbanás nem csak őket, hanem a környező területet is eltüntetik. A férfi azonban kivédheti a támadást, talán. Mindeközben a pap újra chakra-t koncentrál a talajba.
- Lássuk, mit ér az erőd a pokol démonjai ellen. - A föld megremegett, majd mozgásba kezdett. Egy halom kő állt egybe, formát kreálva remegtette meg a harcteret. A földből előbújt gólem ordítása félelmet szül a legbátrabbak szívében is. A hatalmas kőszörny egyenesen a kardot rántó férfira ront, majd hatalmas testével a papra rontva próbálja kioltani annak életét. A vérre szomjas szörnyeteg kegyetlen erővel rohamozza meg ellenfelét. Itanashi ezen támadásokkal csupán a férfit akarja felmérni, lehetne más módszerrel is, ez a módszer azonban eldönteti, valóban ő az, akit Jashin, a Hatalmas kívánt magának. Kiderül, mekkora erőt képvisel a gyengék támogatása.

Inuzuka Tsume Pént. Jún. 13 2014, 23:51

Zarándok
Itanashi kalandja

Szavaidra a tömeg ismét felmorajlott. Nem értettek egyet, talán nem is teljesen fogták fel, abban viszont biztosak voltak, hogy bár a szentély védelmére érkeztek, nem küzdhettek szavaid ellen túlnyomórészt mezőgazdasági szerszámokból átalakított fegyvereikkel.

-Ez ostobaság!-kiáltott fel valaki a tömegből, mire erős egyetértés hangzott fel.

Ellenfeled nem törődött velük, téged figyelt.

-Tehát valóban hiszel ebben.-szavaiból szomorúság sütött, bár előző szónoklatod után már nem lepődött meg.

-Becsülöm az elszántságot és elkötelezettséget, ám terveid végromlásba taszítanák a világot. Hagyj fel miazmatikus tévképzeteiddel, és lépj a béke útjára. -nyújtotta feléd egyik kezét, jelezve ha csak ennyi hiányzik, segít megtenni az utolsó lépést.

-A valódi hatalmat, amit olyannyira hajszolsz, nem a meggyilkoltak száma, s nem a rettegő emberek mennyisége jelenti. Hatalmat csupán önmagad megismerésével, s a mások iránti tiszteletből nyerhetsz.- kézpecséteidre válaszul leengedte kezét, és egy ujjmozdulattal szabaddá tette kardját a kivonásra.

-Egy bukott shinobi...

Arcán meglepett kifejezés suhant át, mikor a föld megmozdult és engedelmesen emelkedett a magasba, egyúttal engedett magának egy pillantást az emberekre, akik zavarodottan mocorogtak, néhányan pedig felkiáltottak meglepett félelmükben.

-Mit kerestek még itt? Meneküljetek!- de azok odafenn nem mozdultak, neki pedig nem volt ideje velük foglalkozni, hiszen terveid, a két alak, mozgásba lendültek. Láttad a koncentrációt a férfi arcán, majd meglehetős könnyedséggel tért ki újra és újra előlük. Még most sem vonta elő a kardját, de szemmel láthatóan készen állt rá. Tekintete időről időre rád libbent, aztán a két teremtményed úgy tűnt kellően közel ért, s egyúttal hozzád is veszélyesen közel. A fickó szemöldöke magasra szaladt, és meglepő gyorsasággal tért ki a robbanás elől, bár a szele így is megdobta. Ahogy a porfelhő elült, láttad, ahogy térdel. Kardját egy arasznyira kihúzta. Tekintete pedig egyenesen rád mered.

És miközben formálod a gólemet, a férfi már fel is kel, és feléd rohan, ügyességét és gyorsaságát használva arra, hogy a remegő földön is talpon maradjon, hogy rohamát aztán egyetlen függőleges csapással zárja, melynek célpontja te magad vagy…

A gólem pedig összeáll, és megkezdi pusztító támadásait, melyek elől a férfi ki-kitér-

// Tehát van egy támadása, ami ellen van időd egy rövid időn belül végrehajtható reakcióra, mielőtt lefejezne. A gólemed kész, de még nem mutatott az ellenfeled sokat magából, de nyilvánvaló hogy a kitéréses dolog nem tartható fenn sokáig. //

**Itanashi** Hétf. Jún. 16 2014, 15:47

A pap megtartotta a tisztességet távolságot ahhoz, hogy kellően felmérje a férfi mozdulatait. Egyben megbizonyosodott a pap, ellenfele hihetetlenül gyors. talán még nála is gyorsabb. Képes volt elkerülni a robbanást, és ellentámadásra is volt ideje. A férfi kivont kardjával ront neki az ifjú papnak, aki azonban továbbá is mozdulatlanul áll, kezeit összetartva. A föld megremegett, majd egy hatalmas tömeg kezdett kiemelkedni belőle.
A férfi kardját előre tartva próbálja lecsapni a papot, ki ugyanolyan mozdulatlanul és higgadtan áll, mint eddig. Az érkező támadásra kétféleképp reagálhat.
Amennyiben a gólemnek sikerül megakasztania a férfit, akár saját testével védve gazdáját, akkor Itanashinak nincs más dolga, mint megvárni, ahogy a kőtömb széttépi a férfit, vagy kellően elfárasztja ahhoz, hogy utána könnyedén végezhessen vele, nem mintha ez a jelen pillanatra nem lenne igaz.
Amennyiben a támadónak sikerül kikerülnie a gólemet, és képes Itanashira támadni, a fegyveres támadást a fiú egy eltereléssel reagálja le, még a csapás előtt fog kezébe egy fekete, éles rudat, amelyet a csuklóján lévő pecsétből idézett elő, megvágja kezét vele, majd a férfi felé hajítja. A szálló fegyver talán megzavarhatja egy pillanat erejéig a támadót, ki kardját magasra emelte. Az esetleges elkerülés alatt Itanashi chakrat koncentrál lábaiba, majd egyenesen a férfinak ugrik. Igaz, Itanashi magasabb erőt képvisel az elemi technikák terén, mégis az élete során folyamatosan gyakorolt edzések meghozták gyümölcsüket, hisz nem csak nagy erejű fizikai testtel bír a fiú, gyorsasága sem épp az utolsó. Így remélhetőleg a megzavart férfit telibe találja a pap, ám csupán mellkasára csap egyet, majd a megállás pillanatát elérve dupla talppal rúgja a férfit a föld felé. Az esetleges sérüléseket a fiú a testében szétáramoltatott doton chakraval hárítja, ezen a védelmen kevés fegyver képes áttörni.
remélhetőleg a fiúnak sikerül a manőver, és a földre érve újra egyenes háttal állhat ellenfelével szemben.
- Add fel. Sorsodon nem változtathat halandó. A jövőd megíratott, itt a vég Katsumi. nem adatott meg számodra, hogy lásd az új világot. Együtt fogsz elpusztulni a mocsokkal, halálod egy újabb foka lesz a Mennyei Birodalom lépcsőjének.
Itanashi megpróbálja fegyverletételre kényszeríti a férfit, azonban pontosan tudja ő is, ez lehetetlen, ezért ha a férfi ismét támadni kezd, gyors kézpecséteket formál. Hosszú pecsétlista kezdődik, összesen 18 kézpecsétet formál meg gyorsan a pap. Mikor befejezi, látszólag semmi változás nem történt, ám Itanashi felemeli jobb karját. Erre a mozdulatra a férfi is megemeli jobb kezét, ha sikerült az előkészület.
- Te magad leszel az, aki a falu pusztulását okozza, kezedre vér fog tapadni, az erkölcs bajnoka a szégyen végtelen gödrébe fog zuhanni. Tetteid az egész világ ismerni fogja. Katsumi a Világ a te kezed által fog elpusztulni. - azzal lábával is megmozdítja, melytől a férfi vagy megtorpant, vagy elesik. remélhetőleg Itanashi sikeresen létrehozta a Kamirou: Seinshinkari // Isten szava: Irányítás nevű technikát. A férfi, ha jobban szemügyre veszi testét, akkor észre vehet egy különös jelet azon a helyen, ahol a fiú az ugrásnál megérintette őt. Remélhetőleg sikerül lefegyvereznie. A pap csupán akkor aktiválja saját technikáját, ha a férfi megállíthatatlanul tör előre, amennyiben ő is megtorpan, akkor az aktiválása várat még magára.
Azonban ha az imént leírtak megvalósulnak, Itanashi arra használja Katsumi-t, hogy egyesével leölje a falu lakosságát, akik még most is a magaslatból figyelik az eseményeket. A fal belső része visszacsúszik, a földdel egy szintűvé válik, ezáltal sokak esnek az arénába.

Inuzuka Tsume Szer. Jún. 25 2014, 22:49

Zarándok
Itanashi kalandja

A gólem még ott volt. Hiába is próbálkozott a férfi a támadással, te pedig tudhattad, hogy csupán rendkívüli gyorsasága nyert számára egy kis időt, mielőtt a végzet súlyos öklei csapnának le rá.
A férfi támadott. Léptei felverték a port, de korántsem döngtek annyira, mint a remegő föld, amit te mozdítottál. Egyetlen oldalpillantást engedélyezett magának a férfi: a gólem jött, de nem elég gyorsan. Támadott. Kardtechnikája bőszült erővel suhant.
Pecsétedből engedelmesen emelkedett elő a rúd, s kelt kezedben életed védelmére. Vér serken, ahogy megvágod magad vele, s a rúd már repül is. A fickó félre lép az útjából, s folytatja a támadását. Mögötte megállíthatatlanul görög a gólem görgeteg. Egy pillanatnyi haladékot nyersz csak, hiszen a kezdeti támadási szögön módosítani kénytelen a férfi. Van azonban már elég rutinja ehhez. A felé ugró ellenfélre azonban nem számít. Hiába a gyorsasága, hamarabb kerülsz a kard hatókörén belülre, mint számította. Egyik kezével elereszti a pengét, és végül másra ideje nem lévén, vállával taszít egyet rajtad. Nem komoly támadás. Lendületed próbálja vele felhasználni arra, hogy távolságot teremtsen. Csapásod így a férfi felkarjára csúszik, a rúgás pedig célt téveszt. Technikád előkészítése azonban talán mégsem tévesztett célt azáltal, hogy nem a kívánatos helyre került a jel. Valamit éreztél, sőt, szinte láttad, ahogy a pecsét megjelenik, majd a bőrébe olvad. De most, abban a pillanatban valami szokatlan is volt. Mintha fodrozódott volna tovább. Véred, pecséted valami mást is életre keltett?
Yashin éhsége egy pillanatra szinte tapinthatóvá vált.

Az ütés ugyan kiejti a férfit korábbi ritmusából, de nem áll meg. Fut tovább, a gólem pedig jön. Összeroppan a korábban elhajított rúd, és kis híján Itanashi maga is, ahogy a gólem elrobog, tovább üldözve a kardos fickót. Vajon meddig bírja ezt a fergeteges gyorsaságot?
A fickó körbe robog az arénában, valószínűleg a gólem hatótávját és kitartását próbálgatja, s bizonyára valami terven gondolkozik. Rád pillant, mikor megszólalsz, majd egy gyors fintorral rázza le szavaid, majd félre lép, és az aréna faláról felrugaszkodva a magasba ugrik. Egy shinobi talán egyszerűen felrohant volna rajta. Ugrás közben előránt egy másik kardot is. Megcsap a belőle áradó erő. Ősi, és féltve őrzött, szeretett penge az, mely talán egy egész vérvonalat szolgált már korábban, s tán megélt már számtalan ceremóniát.
- Te, ki pusztulást hozol a földre, a Semmibe küldelek!-szokatlan csatakiáltásnak tűnik, mely erőket idéz, s a két penge, a régi és az új, kéken izzik fel, ahogyan a férfi a gólem felé zuhan. Aztán csak repülő kő, és por száll, percekre eltakarva a kilátást. Majd egy alak mozdul benne, s feléd indul. Leszegett fejjel, de tökéletesen tudatában hollétednek, a férfi lassan, kimért léptekkel indul feléd. Törmelék borítja, ám tekintete eleven és erős.

Bőven van időd, az általa nem ismert technikád pecsétjeinek végigmutogatására. Egy… kettő, majd összegyűlik a tizennyolc, s már egészen közel jár.
-Tégy le sötét terveidről, vagy légy porrá magad is.- szól, s keresztben emeli maga elé kardját, a régit.
Te pedig felemeled a karod. Megremeg eddig stabilan tartott kardja, majd egy hajszálnyival feljebb emelkedik.
-Hogyan?-a férfi meglepetten tekint kardjára, majd erőteljesen válaszol vissza neked.
-Az nem fog megtörténni! Ez a kard, ahogyan fiatal testvére sem, soha nem fog ártatlanokat ölni! –odafentről helyeslő éljenzés hallatszik. Az eddigi csata, még ha nem is egészen úgy alakult eddig, mint tervezted, mégis a kezedre játszik, a nézősereg bizalma egyre nő a vágyott hősükben. Innen lesz igazán keserű a bukás.

Megmozdítod a lábad is, és érzed, hogy az ő lába is moccan. A férfi összeszorítja fogait és koncentrál. Próbál ellenállni. Végül talán alul marad. Mozdul a lába.
Aztán hirtelen egész teste a föld felé indul, ahogy kardjait a földbe szúrva térdre esik. Beléjük kapaszkodik, őket hívja segítségül az ismeretlen technikád ellen.
-Esküszöm, hogy kiállom a próbát. Esküszöm, hogy nem térek le a harcosok útjáról. ESKÜSZÖM, hogy nem ontok ártatlan vért e napon, szorongasson bármennyire a SÖTÉT!- szellő kavarja fel a port körülötte, technikád azonban továbbra is él. Jeled sötéten pulzál. Remeg. Szinte látod, ahogy a sötétség öleli körül a férfit. Yashin felette köröz, de nem csap le. Még nem. Vár valamire.
Felrántod a földről, vagy ő maga áll fel. Küzd veled tovább.
A fal visszahúzódik, az emberek üvöltve, kiáltozva zuhannak alá.
A kar, amiben a férfi az ősi kardot tartja, már mozdulatlan. Afelett, tán ősei támogatásával, visszanyerte befolyását. A kar, melyben ifjú kardját tartja, még csatában áll az általad keltett, és saját késztetéseivel. Egy lépést tesz feléd. Homlokán gyöngyözik az izzadtság.
Egy lépést tesz az emberek felé. Van-e még mozgósítható erőd, mellyel elbillentheted a mérleg nyelvét?

**Itanashi** Csüt. Jún. 26 2014, 00:36

A férfi vakmerően futott a pap irányába. A gólemet egy csapással semmivé tette, csupán apró kő és por maradt utána. Katsumi kitörölte az óriást a létezésből is, semmit sem hagyva maga után. Most pedig két kardjával kezében sebesen halad egyenesen a pap felé.
Itanashi köpenyének takarásában kézpecséteket formál, az éveknek köszönhetően nem okoz számára gondot a pecsétek sorozatának elmutogatása, így maga a 18-as szám sem tart néhány hosszabb másodpercnél tovább. Katsumi közelített…majd felemelte karját. Mi vehette rá az embert, ki eddig oly mereven és határozottan rohamozott, hogy akár egy pillanatig is kaput nyisson védelmén. Mi vehet rá valakit arra, hogy saját vérét vegye saját keze által? Talán egy belső hang? Egy vírus, amely az embert belülről pusztítja el? Vagy netalán az előtte álló ifjú pap kényszerítette rá? De hogyan? A pecsét, a sötét jel izzott a férfi karján, nem mással van telítve, mint a fiú gonosz és sötét erejével, eltorzult érzelmeivel, saját chakrajaval. A pap elegendő időt nyert, hogy a pecsét kellően megfertőzze a férfi egész testét, szétterjedve végtagjaiban. Ezután a papnak nem volt más dolga, mint hogy saját chakraját mozgósítsa egy másik testben. Eme technika ördögi és aljasnak mondható következményeit Katsumi saját bőrén tapasztalhatja.
Ám a férfi nem enged a pecsétnek. Ősi erők keringnek körülötte, ezt a pap is érezte. Érezte azt a tiszta erőt, a fényt, melynek az elpusztítására esküdött. A férfi akarata, és a kardok lelke, legalábbis ahogy a férfi szavaiból kivehette, felülkerekedett a pecséten, a sötétségen, egy ideig legalábbis.
Itanashi újra cselekedett, most lábát mozdította, Katsumi pedig térdre rogyott, két kardját a földbe szögezve. Hihetetlen elszántság és erő lakozik mindkettejük szívében. A kérdés, kinek a hite erősebb? Egy harcosé, aki a békéért él, vagy egy pap, kinek hitéért az egész emberiség rabszolgasorba süllyedhet? Kinek erősebb a hite?
Katsumi felkelt. Különös képet festett. Egyik fele a jók oldalán, a fény nevében indul a pap ellen, míg másik felét a sötétség árnyai falták fel, gátat szabva a gazdatestnek a további harcokhoz. A férfi közeledett. Mindeközben a fal omlani kezd, veszít stabil vastagságán, a magasban lévők egy része pedig a sziklákkal együtt zuhan a mélybe. Talán ez is erőt adott Katsumi számára, talán emiatt képes még mindig talpon állni.

Itanashi az elfoglalt végtag koncentrálása helyett a másikra fektet most több hangsúlyt, célja a kézfej, és az ujjak szorításának eresztése volt. Amennyiben a férfi elejti a Hit fegyverét, végleg megtörik. Azonban az is elég, ha a fiú képes annyira megbabonázni a férfit, hogy kellő időt nyerjen magának ismét. Az eddig egy helyben álló test is megmozdul, a pap lassú léptekkel indul a férfi ellen, mindvégig a kardot szorongató kézre koncentrálva.

Amennyiben sikerül Katsumi utolsó reményét is elvenni, lépései közben újra chakrat koncentrál a talajba, majd a talajból formáz két hasonmást, kik Katsumi két oldalán törnek elő a földből, sziklából készült testükkel pedig talán elég erősek ahhoz, hogy a fegyvertelen férfi két karját megfogva eltörjék csontjait, majd térdre kényszerítsék. Ekkor ér elé a pap, kinek kezében egy hosszú, fekete rúd található. Fekete pengéje megcsillan a fényben. Két kezét a magasba emeli.

Amennyiben nem sikerül átvenni az uralmat a test felett, akkor a fiú megsokszorozza lépéseit, a kettő közötti időt lerövidítve próbál minél hamarabb Katsumi közelébe férkőzni. Katsumi legyen bármilyen erős, legyen bármilyen acél a hite, nem győzhet egy olyan ellen, akit nem lehet megsebezni. Itanashi saját kezével támad a férfira. Számít némi ellentámadásra, leginkább kardcsapásokra, azonban ahogy a kard áthalad húsán és csontján, a földből szinte azonnal újjá is építi azt. Jobb kezét a férfi felé nyújtja. Csuklóján lévő felső pecsétből egy hosszú rúd jelenik meg a fiú tenyere és a férfi válla között. Amennyiben a támadás sikeres, a penge áthatol Katsumi vállán, majd a lendülettel egyenesen a földbe szögezi azt. Azonban ez korántsem elég. Bal kezével hasonló mozdulatokat hajt végre, majd a másik vállat is megpróbálja a földbe döfni.

Amennyiben egyik vagy másik mód sikeresnek bizonyul és a férfi kihasználtatott helyzetbe kerül a pap által, a kezében lévő fegyverrel a férfi mellkasára egy háromszöget rajzol, annak belsejébe pedig egy háromszög vonalait húzza meg. Itanashi műve alkotása alatt így folytatja,
- Az Istenek döntöttek, Harcos. Hited megméretetett és elbukott. A sötétség fog uralkodni a földön, az új világ magvai lassan kinyílnak, kiteljesedésekkor pedig behálózza és eltörli mindazt, ami a régi világ mocskából maradt. Nem marad semmi, ami tönkretette a világot, megrontva az embereket és korcsokká süllyesztette őket. Korcsokká, amelyeknek egyetlen céljuk a túlélés. Mint a patkányok a léket kapott hajón, úgy kaparják magukat a lehető legmagasabbra, ám végül őket is eléri a víz, a pusztító áradat. A változás hullámai mossák a korcs világ partjait. Hamarosan minden megváltozik. Én magam hozom el eme világot, Itanashi, a megváltó. Az Új birodalom zászlajával szállok partra a hullámok hátán. A Világ Prófétája leszek. Erőmmel eltörlök mindent és mindenkit, aki ellenzi és megtagadja a nagyúr utasításait. Katsumi, a te időd lejárt. Halálod egy újabb lépés Szent célom eléréséhez. Halálod után a Nagyurat, Jashint, az Egyetlent fogod szolgálni. Lelked lesz az ajándék, cserébe oly hatalmat kapok, amelyet még nem látott a világ. – ekkor a pap szemeivel az égre tekintett.
- Jashin, ki bennem élsz, tudod, hogy Téged szolgállak. Fogadd el ajándékom, lelke immáron Téged szolgáljon. Fogadd hát és kérlek, adj hatalmat az érdemtelenek fölött. Adj erőt, hogy a Világ prófétájaként elhozhassam birodalmad, a birodalmat, melynek Te vagy az egyetlen ura. Vedd magadhoz eme hitetlen lelket és oldd fel őt bűnei alól, tisztítsd meg lelkét és vedd magadhoz, míg az Idő homokórájának utolsó szeme le nem pereg.

A kezek, amelyek a gyilkos, fekete fegyvert szorongatják, most hirtelen döfni készülnek a háromszög közepébe. Talán ez lesz az utolsó mozdulat, amely végleg lezárja harcukat. A pap számára nem létezik kudarc, nem ismeri el a bukást. Hite képes a leghatalmasabb sziklákat is porrá őrölni, így a harcba vetett elszántsága és ereje elégnek kell lennie az áldozat bemutatáshoz.

Inuzuka Tsume Hétf. Jún. 30 2014, 22:51

Zarándok
Itanashi kalandja

Tudtad. Érezted. A sötétség mohón rágta magát egyre beljebb. Lassan emésztette fel a fény bástyáit, hiába volt egy tiszta harcos akarata, mely küzdött ellene. Támadásod új helyre koncentrálva először falba ütköztél. A fegyver és a kéz egyek voltak. Két lélek, mely egybe forrt. Mégis tapasztalataid megnyitották az utat előtted. Olyan finom egyensúlyok kuszasága tárult eléd, melyet a hitetlenek bizonyára nem látnak, s még kevesen bogozhatnának ki.
Gyönyörű ez a kárhozatra ítélt küzdelem. Elindultál felé, és a nyomás fokozódott.
Ő pedig tapasztalatlan volt az ilyesfajta küzdelmekben. A fal romjai felől egy sebesült üvöltött fel. A kardtartó kéz megremegett. Katsuma szája először dühös harci üvöltésre, majd néma sikolyra nyílt. Tudtad, megvan.
Az erő, mely áldását adta rád, türelmetlenül ólálkodik feletted. Jashin vár.
Fájdalom, kétségbeesés és dac ült az arcára, ahogy ujjai szétnyíltak, s a penge, egy pillanatra felcsillanva a föld felé zuhant. A két klón előtört a földből, s durván ragadta meg a harcost. Csont tört, épp, ahogy számítottad, s a harcos pár pillanat múlva már ott térdelt előtted. Fejét lehajtotta, s nehézkesen vette a levegőt. Karjai természetellenes szögben álltak.
A csatát megnyerted.
Jashin várt.
Oda léptél, erőd s hatalmad teljes tudatában, és szónoklatod már maga volt a ceremónia.
-NEM!-egy férfi a fal tetején felordított, majd megindult a mélység felé.
-Katsuma!-az a fickó volt, akihez először küldött az ápolónő, az, akibe a falu a bizalmát helyezte a kardforgató után. Hayate. Szemmel láthatóan meg akarta menteni őt. Őrült volt, hiszen már tudhatta, hogy ellened mit sem ér. És még csak elég gyors sem, hogy időben érjen hozzátok. Ha akartad, könnyedén véget vethettél szánalmas próbálkozásának.
Ellenfeled viszont így is hallotta őt, de épp csak kissé emelte meg a fejét. Kitörni már nem tudott hatalmadból.
Fegyvered megérintette Katsuma mellkasát, és elkezdte felróni a jeleket.
Már szónoklatod zajlott, mikor a jeleid egyszerűen lecsorogtak a férfi mellkasáról. Mintha vihar szabadult volna el, valami különös erő próbált távol tartani tőle. Művedet valami másfajta erő gátolta a kibontakozásban, s Katsuma mellkasán különös, hátborzongatóan ismerős jelek kezdtek kibontakozni, majd tovaterjedni. Valaki, korábban már végrehajtott rajta valamiféle szertartást.
-Arcátlan! El onnan! -morrant egy hang mögüled. Szinte a falból olvad ki a fekete bunda, s az alatta égő vörösbe fordult tekintet. Láttad már. A farkas volt az, mely vadászatod elején keresztezte utad, de most négy lábról lassan feljebb emelkedett, s ahogy közeledett, egyre emberibbnek tűnt.
-Ez az én prédám.- zárta szavait reszelősen mély hangján, ahogy szétvetett lábakkal, parancsolóan magasodott előtted. Fejére egy fekete farkas nyúzott bőre borult.

Érezted Jashin izgatott, fellobbanó éhségét.

**Itanashi** Kedd Júl. 01 2014, 00:25

Katsuma feladta a harcot, kardját nehezen, de végül a földre ejtette. Elbukott. Itanashi már közel járt.
A föld megremegett, majd két újabb pap tört elő, megragadva a férfit, majd kezeit kitörve taszították a földre, meghajolva az odaérkező pap előtt.
- Most pedig…véget vetek a harcnak. Halálod lesz a kulcs az új világ kapujának.
- Katsumi, nee – kiáltott egy személy a falról, majd a mélybe ugorva próbált segíteni a legyőzött harcoson. De mesze járt, nem állíthatta meg a vérengzést. Ekkor újabb alak jött elő, ki szintén a férfit akarta, ő azonban az előzőnél sokkalta rejtélyesebb volt. Katsumi testét a pap számára ismerős jelek kezdték beborítani, ahogy az ismeretlen farkasbőrös közeledett. Itanashi abbahagyta a szertartását, nem igazán szokott ilyet, sőt. Eddig egyetlen egyszer sem szakította félbe szertartását. Most azonban tudta, aki előtte fekszik, cseppet sem ér fel ahhoz, aki megmeri őt zavarni szent rituáléja közben. Felegyenesedett, majd lábát kissé elmozdította, ekkor a körülötte föld, a klónokkal és Katsumival együtt a magasba tört. Ugyanaz a technika, mint amit a falu lakosainál alkalmazott, most csupán egy pár négyzetméteres kockát emelt ki néhány méterre. Nem elérhetetlen magasságot akart, csupán mutatni felsőbbrendűségét, és hogy Katsumival senki más nem rendelkezik, csak is ő, aki legyőzte és megtörte. A klónok újabb roppantást végeztek a férfin, mostanra a vállát is kitörték a szerencsétlennek, aki azt hitte, felveheti a harcot a Sötétség papjával szemben.
- Ki az, aki megzavarja győzedelmi rituálém? Ki merészeli megtörni az ajándékom átadását, és ki merészel rendelkezni Jashin-sama áldozatával? – a pap dühös volt, ez hangján érezhetővé vált. A két hasonmása a föld alá rejtőzött, egy darabig katsumit is magukkal vitték, így a harcos a derekáig a kőtömbbe szorult, csupán felsőteste és kitört karjai lógtak ki a talajból. Ekkorra Itanashi leugrott a tömb elé, a farkasruhát viselő elé. A föld felporzott talpa alatt.
- Te leszel a Nagyúr igazi áldozata. Az a hitvány meg sem érdemelte a tiszteletet, hogy Őt szolgálhassa. Gyenge volt és törékeny. Akár egy elszáradt faág. Most téged is eltiporlak, amiért megzavartál. Eltaposlak, először téged, majd az összes többi férget.

Először a földben rejtőzködő hasonmások egyike támad, mégpedig a farkas mögül. Gyorsan tör előre, majd sziklából épült karjával egy erőset mér a farkas tarkójára. Mindeközben alulról is érkezik a másik Bunshin. Ő a Shinjou Zanshu no jutsu segítségével próbálja ellenfelét a földbe húzni. Bármelyikük is járjon sikerrel, a pap ott lesz, hogy befejezze a harcot. Amíg a két hasonmás harcol, addig ő mereven áll, chakrat koncentrálva teste minden pontjába. Csak a hasonmások támadása után indul, hogy a Doton: Kawarimi segítségével a lehető leghamarabb ellenfeléhez kerüljön és az első ütés védése után azonnal támadásba lendüljön a rejtett árnyékkígyó kezek technika segítségével. Nem akart bőrt hagyni a fakrasszőrbe bújtatott arcon.

Inuzuka Tsume Hétf. Júl. 14 2014, 22:10

Zarándok
Itanashi kalandja

Gigászok és erőtlen halandók. Ti uraltátok az éjszakát. A ti erőtök ülte meg a vidéket. Érezted hogy a Farkas nem lebecsülendő, de azt is, hogy Jashin figyelemmel követi azt, ami köztetek történik, és még a szertartás megszakítása sem gyújtotta haragra szeszélyes természetét.
Még nem.
A föld felemelkedett, az idegen pedig továbbra is hetykén állt. Kivárt, vagy éppen lényegtelennek tartotta a sietséget.
-Az ott, az én prédám. Nincs más, aki jogot formálhatna rá, és nincs más, aki Jashin-sama-nak áldozhatná. –erőt hordoztak a szavai. Sötéten rezegtek, és terültek szét.
-Én neveltem, én tettem napról napra alkalmasabbá arra, hogy megfelelő áldozat legyen. Elvettem a családját, elvettem a jövőjét. Eldobattam vele azt az ígéretes sorsot, ami előtte állt, s ezzel, minden tettel, mellyel a vándorúton tartottam, és lelkét gyötörtem, nap mint nap feláldoztam az erejéből Őneki. –minden szavával nőtt a feszültség, míg végül parancsolón csattant a hangja.
-Nem tűröm, hogy egy arcátlan zöldfülű teljesen tönkre tegye a művem, mielőtt teljessé válna bukása.- harag. Talán érzi, hogy már így is messzire haladtál. Kénytelen volt leleplezni magát, mikor a harcos elbukott veled szemben. És most, még ha az ő jelei is borítják, nem lehet biztos benne, hogy a te rítusod mennyire haladt előre.
-De.. még kijavíthatod a hibád. - bizonyára elmosolyodott a farkasbőr alatt. Hangja lágyabbá vált, de fenyegetőbbé, mintha metszőn szisszent volna.
-A haláloddal.- zárta egyszerűen. Úgy tűnt, kölcsönösen ugyanarra a végső megoldásra jutottatok, melyben a földbe zárt férfinek, és a csendben izzó öreg kardnak már vajmi kevés szerepe volt.
A két hasonmásod támadott.
A Farkas megrezdül. Mintha egy pillanattal előbb tisztában lett volna vele, mire készülsz. Pedig nem lehetett. Mindenesetre feléd vetette magát, s ezzel egy pillanattal ugyan, de a felszíni klónod elvéti a támadást.
A másik támadása azonban hatásosabb, hiszen időközben is változtatni képes a kitörési ponton. Szinte látod, ahogy a Farkas nyomában jár, majd annak lába alatt a talaj repedezni kezd, s kinyúl a kőkar. Aztán a föld alá rántja, s már ott is vagy, a kígyók pedig felszisszenve vetik magukat a prédára.

Hasztalan.
Fogaik törnek a kőkemény testtel találkozva. Egy pillanatra talán látod is, ahogy a megfogyatkozott fény megtörik Farkast óvó szinte buroknak tetsző, fényes föld chakrán. Ellenfeled pedig kihasználva a pillanatot, egyszerűen kiemelkedik szorultnak tűnő helyzetéből: Nem tölti hasztalan az időt, amint kinn van, arcod felé üt.
Ha elvéti, megismétli, s ha megnöveled a távolságot köztetek, egy pillanatra megáll, s kinyújtva kezét létre hoz masszív kő botot, mellyel hathatóan hárítja a klónjaid érkező támadásait is. Kénytelen tehát időt hagyni neked.

**Itanashi** Kedd Júl. 15 2014, 02:45

A helyzet úgy alakult, hogy egy újabb jashinista került a harctérre. Egy, magát jashinistának nevező személy, kinek jelenléténél már csak beszéde képes túladni azon a dühön, amelyet a fiúban támadt. Itanashi nem tudta rendesen elvégezni ceremóniáját, így eltervezte, hogy a nő lesz Jashin ajándéka. Mikor bevallotta, hogy ő maga is a valláshoz hű, Itanashi egy pillanatra megtorpant, megállt.
Ekkor tört elő a föld alól a két klón, amelyek vérre éhezve rontottak rá a nőre. Egyikük ököllel, míg a másik a földből kinyúlva támadt. A nőt elnyelte a föld.
- Bevégeztetett – mondta, miközben kezét előre nyújtotta. Kígyók csapata támadt a farkasba bújt ellenfélnek, ám képtelenek voltak sebesülést ejteni testén. Bőre megcsillant a napon, Itanashi ekkor tudta, egy doton elemű ellenfelet talált magának. A nő kimászott a földből, ez már nem okozott meglepetést már a papnak, hisz tudja, mire is képes egy föld affinitású shinobi.
- Katsuma-t elkerülte a végzet, egy ideig. Életét csupán ostoba beszédednek köszönheti. Jashin maga választott meg és tett papjának, hogy az Ő nevében terjesszem az Új világ hírét. A nagyúr engem választott a világ Prófétájának. Engem ruházott fel a hatalommal, hogy uralkodhassak mások felett. Láthatod, mi történik azzal, aki ellenáll?! Láthatod, mire vagyok képes a nagyúrtól kapott halatommal?! – mutat Katsuma felé. Itanashi szavaiból kivehető volt, hogy egyen ragú félként kezeli Katsumaval együtt. Márpedig őt hamar eltaposta. Hangjából hallatszik az a fanatizmus, amely évek óta fertőzi a fiút.
- A szemeben te is csupán egy ember vagy, mint a többi. – Itanashi megveti és gyűlöli az embereket, így ez a kijelentése arra utal, hogy ahogy a többi féregnek tartott embert, őt is meg fogja ölni. Megtisztítja a világot a férgektől. A világ égni fog.
Itanashi nem hajol el az érkező ütés elől. Az érkező oldalra emeli kezét, megpróbálja megragadni azt, erősen, amennyire csak tudja. Szabadon maradt kezével pedig nemes egyszerűséggel egy ütést mér a nő mellkasa fölé, leginkább a bal rész felé. A kulcscsont a célja. Idő közben keze elfeketedik, ahogy az ökle egyre közelít, úgy telítődik meg a felső bőrrétege a Doton elemű chakraval, így alkotva meg a Kootetsu Karada segítségével az öklöt, amely talán képes a betonfalat is átütni most már. A fekete kéz, ha eltalálja a testet, biztos nyomot hagy maga után, ám nem fog megállni. Újabb ütést mér ugyanarra a pontra. Célja a csont eltörése és az ellenfél kezeinek ezáltali leblokkolása. Amennyiben sikerül lyukat ütnie a nő védelmén, egy utolsó, mégis hatalmas erejű ütést mér a résbe. Ha minden úgy alakul, ahogy a pap eltervezte, akkor ujjait kinyújtva egymásnak feszíti, a Kootetsu Karada miatt igen erősnek bizonyuló fegyvert alkothat saját kezéből, amely képes átdöfni az ember bőrét és behatolni a húsba. Ha ez megtörténik, akkor ujjaival megragadja a nő szívét és kitépi belőle
- Most pedig megfosztalak a Nagyúrtól kapott hatalmadtól. Elbuktad küldetésed, vesztettél és most pedig életeddel fizetsz a bocsánatért. A kudarc lesz a túlvilági tanárod, és a bukásod lesz az evilági legendád. Kívánom, hogy lelked bebocxsátást nyerhessen a túlvilágon, mikor megfizetsz bukásodért.– szólal meg, miközben kitépi a belső szervét, az életet nyújtó szívet.
Ha viszont nem képes beledöfni kezét a nő testébe egy fekete rudat, Kinzokuyant idéz elő a csuklóján lévő pecsétből, amely szinte biztos, hogy átszúrja a nőt. A holttesté fölé áll, kezében a nő kitépett szívével. A vér apró patakban csurgadozik ujjáról a poros földre.

A farkasnő azonban lehet, hogy sokkal erősebb ennél a szintnél. Ha Itanashi nem képes lyukat ütni a védelmén, egy rúgással hátrál meg, most először visszavonulást fújva. Míg két klónja feltartja a nőt, addig a fiú tervezni kezd. Először a nő mozgását figyeli, majd a chakrahasználatnál felhasznált chakramennyiségre. Erre a testébe épített chakrafogókkal képes, mivel érzi, ha a nő nagyobb mennyiségű chakrat szabadít fel. Mindeközben egy apró tablettát vesz elő kabátjának egy zsebéből. A tablettától érzi, ahogy egész testét elönti a chakra, karja és nyakán kidudorodnak erei, szemei pedig vörösödni kezdenek. A fiú készen áll, hogy két kezével elvegye a nő életét, ezzel feloldozva Isteni feladata alól.

Inuzuka Tsume Kedd Júl. 15 2014, 21:32

Zarándok
Itanashi kalandja

-Nem te viseled az ő áldását ostoba! Beszélsz, és nincs más a szavaid mögött, csak kérkedés. Meg sem érdemled, hogy áldozat legyél, annyira sem, mint az a megrabolt, kizsigerelt szamuráj!- szavaid látszólag leperegtek róla, miközben feléd vetült. Katsuma továbbra is lehorgasztott fejjel gubbasztott a kiemelt földdarabban. Láthatóan nem volt tudatában annak, ami történik. Az arénád egyébként üres. Csak távolabb látni a leomlott részeket, és a gólem maradványait, és odafenn a peremen van még néhány tanácstalan falusi. Más semmi.
-EZ innentől tisztogatás az Ő nevében. - A farkas bunda halott szeme is megvillan, ahogy elindítja az ütést. A kezed mozdul. Az övé ökölből kinyílik. Ujjai, melyeképp úgy telítettek a föld chakrával, mint teste többi része, kemény tőrkaromként kapnak az arcod felé. A lendületet megakasztani már képtelen, de kezed mely az útjába került, még ha el is tudta érni, hogy megragadja, megsínyli a találkozást. Felsebezte. És már érkezik a Farkas másik keze.
Meg akarja ütni azt, amivel megfogtad az övét, hogy elemi erejű csapásával eltörje az alkarod, s ki tudja, mit tervez utána…Ám mielőtt elérhetné, a te időben indított ütésedbe akad bele, abba a fekete alkarba, melynek gyilkos öklével gyenge pontot kerestél.
Keményen csattannak össze. A lendület elég ahhoz, hogy félre csapódjon az öklöd. Sőt, te is kénytelen vagy arrébb lépni, hogy megőrizd az egyensúlyod. Fogásod egy pillanatra meggyengül, miközben reflex-szerűen kontrázni próbálsz.
A farkas dühösen rád sziszeg. Az eddigi nyugodt légzése zaklatottá válik, mikor kihasználva a pillanatot, kirántja kezét a tiédből.
Eltalálod. Szinte hallod, ahogy az öklöd a mellkasán csattanva megroppan a védelme. De még nem látod a gyér fényben a törés mintázatát felcsillanni. A technikád hatásos, de kell még néhány találat, ahogyan azt előzőleg számítottad.
Hátra veti magát. Helyet csinál. Messze nem olyan gyors, mint Katsuma, de már tudja, hogy jobb ha nem kerül az öklöd közelébe.
A Farkas jeleket mutatott, majd két kezét szájához emelve ráharapott ujjaira.
A prém alól két árnyalak derengett fel, majd áttetsző farkas alakot öltve szédítő sebességgel indultak meg két irányba egy-egy cseppnyi vérrel, hogy létrehozzák, és lezárják a Farkas körét, miközben ő az ég felé emelte karjait.
-Jashin! A te élvezetednek ajánlom e csatát, melyben eltaposom a gyenge férget, ki ostobán a te kiválasztottadnak hiszi magát! –a kör bezárul.
Az erőszint megugrik, szinte fejbe vág.
Érzed Jashin jelenlétét. Sokkal kézzel foghatóbb, mint annak előtte, s a levegő vér illatával telik meg. Finoman fűszerezi azt.
Jashin éberen figyel.
A farkas pedig újabb jelekbe kezd.
Egy pillanatra látod megcsuszamlani a valóságot. Mintha kétfelé vált volna. Talán csak érzéki csalódás, ami csak a te szemeid téveszti.
A Farkas idéz.
Gyorsan terjednek tova a jelek.
A fekete öklödre válaszul fekete füst kél. Fekete bunda lebben meg ahogy a füst lassan elül.
Farkas, vagy kutya. Nem látod teljesen tisztán miféle, de azt tudod, hogy Jashin érintését hordozza. Nagy méretű. Fogai csupasz állkapocsból törtek elő. Szájából szagos nyál csorog alá. Bundája bozontos. Hátán csigolya nyúlványok fehérlenek.
És ez a szörnyeteg, a Farkas egyetlen intésére megindul feléd. Két klónod két mozdulat neki. Kivágja őket jobbra és balra, s máris semmivé lesznek, ő pedig rohan feléd, hogy fogai közt morzsoljon szét.

Jashin suttog neked.
Valami újat.
Az idő Jashin körében néhány pillanatra relatívvá vált.

// Nos, ebben a körben, lehetőséged van a megbeszélt tanulásra.
Mivel a technika lényegében egy másikra épül, hatvan sort kérnék, mely során Jashin, a másik jashinista megítélése nélkül elmondja neked a technika lényegét, te pedig összegzed a tudásod és próbára teszed magad. A legnagyobb részt saját tudásod összegzése kell, hogy adja.
Bőven van időd, Jashin ad eleget. //

**Itanashi** Kedd Júl. 15 2014, 23:55

- Uram, ki ez a nő? – tette fel a kérdést magában, ám nem kapott választ. A hang, amely mindig ott sugdolózott, most némán figyel. Figyeli, ahogy két tanítványa egymásnak ugrik, és próbálják bizonyítani teremtettségüket. Bizonyítani akarnak, bizonyítani minden embernek, hogy ők a legjobbak. A legmegfelelőbb követők. Azonban a kérdés az, melyikük a jobb. Kinek erősebb a hite, kinek tart ki tovább, mikor a világ fegyverekkel zörget a kapukon, betörni készül. Kinek a nagyobb az ereje, hogy megvédhesse mindazt, amiben hisz, és elpusztítsa a rosszat, amely ártani akar neki? Hiszen csak egy maradhat, akinek Jashin az erejét adhatja…egyetlen Próféta fog talpon maradni, egy, kinek kezében a világ lesz.

A nő erős csapást mért a fiúra, ki figyelmetlen volt, a nő csapása célba ért. Azonban ez még nem volt elég, hogy a papot kiüthesse. Ezt ő is tudta, ezért indította el másik kezét is. A pap azonban gyorsabb volt nála. megragadta ellenfelének kezét, majd ő maga indított csapást ellene. Ökle nagyot csattant a sziklán, amely a nőt vette körbe. Újabb és újabb csapást mért rá, szinte sikerült feltörnie a sziklák, akkor pedig a farkasnak vége.
A pap végső csapása azonban célt tévesztett. Habár gyorsabb volt ellenfelénél, a farkasnak mégis sikerült hátraugrania, ezzel elkerülve végzetét. A távolság megugrott közöttük, majd a nő pecsétekbe kezdett.
Itanashi érezte, ahogy a nő rendkívül nagy mennyiségű chakrat szabadít fel. A benne lévő érzékelők szinte felsebezték testét, olyannyira remegtek a felszabadult erőtől. Itanashi keze ekkor már kabátjának zsebébe volt. Egy apró dobozt vett elő, melyben néhány sötétszínű tabletta lapult. A tablettát nyelvére helyezte, majd lenyelte. beleremegett lába, mikor a tabletta kifejtette hatását. Olyannyira megdobta erejét, hogy képes volt a nővel szembenézni. A fakrasbőrbe bújt ellenfél pedig okot is adott neki. Idézést hajtott végre, mégpedig egy hatalmas Ninjuu-t idézett. A hatalmas fenevad a pokol mélyéről származhat, rémisztő külsejénél talán csak a hangja kelthet még nagyobb félelmet az emberek szívében. De nem a pap szívében. Eltökélten és rezzenéstelenül állt tovább.
A fenevad megindult. Az elé kerülő klónokkal gyorsan végzett. Tombolt és dühöngött. A papot akarta. Hatalmas lábait megemelte, majd megindult célja felé, hogy széttéphesse.
A pap érezte, hogy a tabletta teljesen kifejtette hatását, így nem maradt más hátra, minthogy megállítsa a rohamozó szörnyeteget.
Érezte maga körül a nagyúr jelenlétét. Körülölelte őt, a nőt, az egész arénát. Csak figyelt, nem szólalt meg, nem zavarta egyiküket sem. Azonban Itanashi hívta őt.

Uram, hallgass meg. Tudod, hogy téged szolgállak. Tudod, hogy soha sem kérdőjelezem meg döntésed. Minden tudásom Szent küldetésemnek szentelem, minden, ami birtokomban van, a te fegyvered. Rendelkezel velem, irányítasz.
A fiú a hatalmas farkas ellen először egy kígyót akart bevetni, azonban egy apró szellő közben hangot hallott.
- A Szikla törhetetlen. Nincs annál erősebb. – Ennyi volt csupán. Mit jelenthet ez? Szikla? A pap nem értette. Azonban tudta, kitől származik a hang. Ő ott van még mindig mellette, figyeli őt és segíti. Jashinnak tervei vannak a fiúval, ezt senki sem tagadhatja meg. Ez a tudat pedig kellő erőt ad a papnak.
Körbetekintett. kihalt pusztaság, por és törmelékhegyek. Az emberek a falon még most is figyelnek, azonban tudják, jobb lenne lejutni a falról, mint hogy ott maradva nézzék végig, ahogy a két elvakult pap egymásnak esve rajzolják át a világ térképét.
A poros területen egyszer csak meglátta a gólem maradványait. Ott hevert a Föld harcosa, ki semmi sem volt annak, aki darabokra törte. A gólem feje a poros földön feküdt, halott volt. meghalt, mert nem volt képes harcolni egy nagyobb erő ellen. Meghalt, mert nem volt elég nagy az ereje, nem volt nagy a hatalma. Egy ekkora gólemnek esélye sem lehet a közeledő rémmel szemben. Egy ekkora gólemnek nem is…
Mi lenne, ha egy sokkal nagyobb óriást teremtene a fiú? Vajon mi az a határ, amelyet a fiú a chakramennyiségével elérhet?
- Adj erőt nekem, Jashin, adj hatalmat az érdemtelenek felett! – szólalt meg, majd két kezét összecsapta. Testét hatalmas mennyiség chakra árasztotta el. A talpa melletti apró kövek megugrottak a talajon, mikor a fiú chakrajának nagy részét a földbe koncentrálta. A tablettáknak hála nem kellett spórolnia az erejéből, bőven fektetett bele, sikerre ment, máskülönben elveszti harcát, amely becsületét óvja.
A chakra vízként terjedt szét a földben, érintkezve minden kő és szikladarabbal, amely a földet alkotja. A gólem technikát alkalmazta, azonban mostanra sokkalta nagyobb és hatalmasabb lényt akart alkotni.
- Most pedig meglátod, mire képes Jashin ereje! – kiáltotta felszabadult hangon a nő felé. – Én vagyok a kiválasztott. – a föld megremegett. A fiú elkezdte az óriás megépítését. A farkas mindeközben egyre közelebb került. A föld remegett.
- Én vagyok a kéz, amely fogságban tartja a világot. – Ekkor egy újabb remegést követően felporzott a föld, és egy vaskos, sziklából készült kar tört ki. Ezt követte jó néhány méterre egy másik kar. A két kéz ujjait kinyújtotta, majd tenyerével a földre csapott.
- Én vagyok a test, amelyben a Nagyúr megszállhat, ha az emberek között akar járni. – a két kér végén egy óriási szikladarab nőtt ki, amely a gólem testét jelenti. Gyermekméretű darabok hullottak a földre, mikor a kezeivel kitolta magát. Újabb szikla épült ehhez, mégpedig a két kéz közötti területen. A hatalmas testből emelkedett ki. A sziklán törések jelentek meg, amelyek egy szájat, majd két csukott szemet hoztak létre.
- Én vagyok a szem, amely figyeli a világot, lát mindent és mindenkit. A nagyúr szeme vagyok – mondta, miközben az óriás kinyitotta két sziklaszemét. A fiú a gigászi sziklaóriás fején állt.
- Én vagyok a világ egyetlen igazi prófétája. Én vagyok az, aki a napot a pokolba süllyeszti és új világot épít. – A hatalmas szörnyeteg kiemelkedik lassan a földből, óriási testének végén újabb végtagok nőnek a földből. Készen állt hát a szörnyeteg, kérdés, elég nagy e és erős ahhoz, hogy a rohamozó démont megállítsa.
- Én leszek az, aki elhozza az Új világot. Az emberek megismerik a félelmet. Tudni fogják, hogy ki vagyok, kinek a nevében járom a földeket. Ismerni fogják minden lépésem…és messzire elkerülik őket. Kegyetlen leszek azokkal, akik megkérdőjelezik Küldetésem sikerét. Végzek azokkal, akik az utamban állnak.
A kőszörny ekkor hatalmasat üvölt. megremeg minden körülötte, Majd első lábait a magasba emeli és a farkas felé iramodik. remélhetőleg a tablettákkal sikerül a fiúnak kellően pusztító lényt alkotnia, amely lefoglalja és felülmúlja a farkast. A gólem nekiveselkedik, egyetlen feladata, hogy körbefogja a farkast és lehetőleg az összes csontját eltörje.

Itanashi a fején utazik, még talpon van, ez azonban talán már csak a tablettának köszönheti. Az ütközés pillanatában rugaszkodik el, némi chakraval a lábában. A farkas fölött átjutva akar eljutni a nőig. Futása közben pedig használja a Hagane mamori no jutsu-t, mellyel elkerülheti a felé érkező támadásokat, azzal, hogy testsúlyát egyik lábáról a másikra koncentrálja, hirtelen irányváltásokkal közelíti meg a nőt ismét. Ha sikerül a közelébe kerülnie, a testében szétosztott földchakra segítségével egyetlen ütést mér rá, ebben az ütésben azonban több erőt fektet bele, mint az előzőkbe eddig összesen. Keze pont olyan sötét és fekete, mint teste. Lendületéből és erejéből adódóan képes átütni egy ember testét, vagy kettétörni egy kisebb sziklát is, egy ilyen erőhöz a Kootetsu Karada csupán egy másik szintre emeli erejét. Egy másik szintre, amelyre ember nem igazán képes. Vajon a nő védelme mennyit képes kiállni még, főleg úgy, hogy egyszer sikerült már áttörni rajta? Az elvakult pap rohan a hitéért. Védi azt mindenáron. És kegyetlenül elpusztítja azt, aki megkérdőjelezi hatalmát.
Amennyiben a pap átüti a nő védelmét, felszakítva és porrá törve a testét fedő kőzetréteget a földre küldi egy újabb csapással. ha pedig a vesztett nő a földre kerül, a férfi nagy méretű testét ráveti és ujjaival átdöfi mellkasát. Fekete ujjaival éri, ahogy a meleg vér végigcsurog rajta, érzi, ahogy a szíve dobog. Megmarkolja, erősen, hogy érezhesse. Érzi kezében, ahogy dobog a nő szíve. Majd kitépi onnan. Feltépi mellkasát, hogy kiszakíthassa a belső szervét. Diadalittasan emeli a magasba, a győzelem kupáját tartja kezében, melyről vér folyik. A kéz leereszkedik, majd arcához emelve beleharap. A kiszakított darabot lenyeli, majd elhajítja távolra a maradékot. érzi, ahogy kavarog a gyomra, ő mégis felkel és lépni kezd.
Ha harca sikerrel zárul, akkor a fal felé indul, túl sok ember látta harcukat. Elég csupán néhány, hogy elhíreszteljék az egész világban, Itanashi, Jashin első számú papja hajthatatlanul tör előre, nem kímélve semmit. Közeledik, mögötte pedig egy új, sötét világ kezd kibontakozni. A véres álarcú pap visszatér áldozatához, majd feláldozza Jashin-sama számára, hogy késve de Jahsinnak egy újabb ellenfél lelkét adhassa át.

Inuzuka Tsume Pént. Júl. 18 2014, 00:33

Zarándok
Itanashi kalandja

A föld remegett. A hatalmas mancsok bőven verték fel a port. A pokol szája pedig feléd ásított a szörnyeteg fejéből.

Az új technika pedig, a megnövelt chakrádból Jashin támogatásával életre hívja az ellenfelét.

A gólem felemelkedik, s vele te a világ fölé. Odafenn érzed a hatalom fuvallatát.

A gólem megindul, de nem késlekedik a pokoli farkas sem. És összecsapnak. Beleremeg a föld. Szőr, fogak, és kő szörnyű csatája veszi kezdetét, miközben te már ugrassz a Farkas felé.

Terved olajozottan halad, talán istened áldása kísér. Ütésed pedig talál.

A Farkas megroppan. Fellebben a bunda, s egy földből formált arc néz rád, mielőtt szétesne.

Már tudod, az az álnok, kihasználta, hogy a támadásra induló farkasa eltakarta előled.

És nem késlekedik a támadással.

A földből dárdák törnek elő. Hasonlóak az ismert technikához, mégsem azok. Bizonyára tovább fejlesztette. Mind fekete, s mind farkas fejet formál felül, miközben a dárdatestek borotvaéles tüskékkel rendelkeznek.

Parázsló szemek néznek téged, egy új körből, s belül is újabbak törnek elő.

Azok a szemek zavaróak. Valahogy mintha tompítanák az érzékelésed is.

Egyfajta szörnyű, kaotikus ketrecet alkotnak.

Jashin néma. Nem érzed a jelenlétét.

A dárdák még a kőkemény tested is vágják, bár átdöfni képtelenek. Apróság ez csupán.

Van azonban egy másfajta titok is, amit rejtegetnek. Kezded kapizsgálni, hogy a fejük az idézett lényre hasonlítm és kapcsolatban állnak.

A farkasok szájakból sűrű folyadék buggyan elő, majd erős sugárban kezd ömleni.

A folyadék pedig mar. Még a technikáddal megváltozott tested sem képes ellenállni a savfürdőnek. Füstölögni kezdesz ott, ahol hozzád ér .

A gólemed szorongatja a farkast. Csontropogtató ütéseket visz be, de a mozgékony állatot még nem sikerült ölre kapnia. Máris megszámlálhatatlan fekete folt tarkítja ott, ahol az állat nyála elérte. Sűrű, és megtapad rajta, ahogy savtartalma lassan eszi bele magát a sziklába. A két szörnyeteg lassan az egész arénát elpusztítja.

Alattad egy újabb technika miatt megrogyik a föld, és süllyedni kezdesz.

Alácsorog a sav is, már mindenhol ér, és rád borul a ketrec.

A halál árnyékában jársz.

Úgy tűnik a nő erősebb volt nálad.

És az urad elpártolt tőled, hiába voltak az elvakult szózatok.

Egyedül vagy.

// Arra szeretnélek kérni, hogy legközelebb figyelj jobban arra, mit kérek tőled. A tanulásod remekül illeszkedik a történetbe, szép írás, de nem mesét, hanem sokkal inkább egy tipikus tanulást, más arányt és kicsit több sort vártam. Ennek ellenére a kaland után felírhatod majd a technikát. //

**Itanashi** Szomb. Júl. 19 2014, 22:28

Az óriás kinőtt a földből, a magasba emelve a papot, aki a mennyekből tekintett le a nőre. A szörnyeteg megindult, szembe a vad bestiának. Majd találkoztak. A szikla és a szőr úgy hullott a földre, ám a rémisztő hangok és kiáltozások elfedték a zuhatag hangját.
A pap ekkor már máshol járt azonban. hatalmas szörnyének fejéről egyenesen a nő felé ugrott, majd egy halálos csapással végzett vele. Legalábbis ebben a tudatban volt. A nőnek sikerült egy helycsere technika, vagy talán egy másolattal megszöknie a pap gyilkos csapása elől. És már támadott is.
A földből farkas fejű dárdák egyenesedtek ki, majd célba vették a papot. A pap teste egyszerre kapott megannyi csapást, teste újra és újra összeállt ott, ahol kiszakadt testéből a hús, mikor kiszakította egy dárda. A pap még nem érezte magát fáradtnak, ám ez nagyban a tablettáinak köszönheti. Majd ekkor következett az újabb csapás. A farkasok valamiféle folyadékot kezdtek először csorgatni, majd szökőkútszerűen folyatni magukból. Az ismeretlen folyadék a pap testéig is eljutott, majd sziszegve marni kezdte a felső kőréteget. A vállára csöppent először, majd a mellkasára. Azonnal helyettesítette azon részeit, amelyet elkapott a maró sav.
~Talán egy Kenshiro? Nem láttam a birtokon ezt a nőt. Mit akarhat? Nincs rajta semmiféle rang, sem jelzés. Jashint szolgálja. Ki lehet ez? Talán nem így kellett volna hozzákezdenem? Jashin, hallasz engem? Mit tegyek, segíts uram.~ – a papnak ezen gondolatok suhantak át a fején, miközben a sav egyre jobban terjedt előre, a pap felé.
Itanashi feltűrte a köpeny ujját, ekkor lehetett látni fekete kezén két-két pecsétet. Ujjába harapott, majd a vérrel egy kanjit írt fel. Kitartotta karját, majd a Fuuka Houjin // Tökéletes Elzáró pecsét elkezdte magába szívni a savat. Valamiért úgy érezte, jól fog még jönni, ismerte a sav technikák iszonyatos erejét, látta a fronton, mikor Karu mellett harcolt.
A talaj megremegett, majd megnyílt, talán a pokolig is elér az alja. Itanashi pedig nagy sebesen kezdett zuhanni bele, a falon pedig a sav csurgott alá.
~Istenem, hallasz engem? ~– nem jött válasz.
- Jashin-sama. Tudod, hogy mindig a te utad követtem. Hallgass meg. Nem tértem le eddig, és nem is fogok letérni a nekem választott utamról. A szent utam, melyet te magad adtál. te választottál, te hívtál. Éjszakákon át suttogásod hallottam, hívtál magadhoz. és én mentem. mentem egyenesen feléd. Szolgáltalak, hitben éltem mindvégig. Tudom, hogy itt vagy. Tudom, hogy mi a sorsom. Legyen bárki is ez az ismeretlen, ajándékom lesz a feje számodra, ezzel bebizonyítva, én vagyok a Kiválasztott, a Próféta. – Itanashi csak zuhant.
Majd hátán lévő tekercset előhúzva megidézte fegyveré, amelyet eddig igen ritkán használt, úgy érzi, most elérkezett a pillanat, hogy hasznát vegye. A fegyvert, amely tökéletes lesz az áldozat felmutatásához. A hosszú, kétkezes áldozati kaszát, mely könnyű és gyors. A pap ehhez hasonló fegyvert genin ora óta forgat, hiszen mikor még Kusagakure bátor shinobijaként nevelkedett, kedvenc fegyvere a hosszú dárda volt, melyet testi adottságainak köszönhetően egy kézzel forgatott. Most azonban két kézzel ragadta meg a fegyver nyelét, majd a felé közelebb lévő falba vágja bele, hogy lassítsa a zuhanást. Amennyiben a fal messze van, a kaszát egy dróttal hosszabbítja meg, hogy elérhesse a falat.
Mikor sikerül lendületet vennie a kasza segítségével, egyenesen a falba rejtőzik az Iwagakure no jutsu segítségével, majd sebesen a nő mögé kerül alig néhány méterre. Jobbjában kaszáját tartja, balját pedig a nő felé.
- Nem győzheted le Jashin harcosát. Nem győzheted le a földdel azt, aki abból nyeri erejét. Aki maga a föld. Minden, ami a föld, az én erőm, a föld engem szolgál. Táplál és gyógyít. Erőt ad. – ekkor a pecsét vörössé vált, szinte robbant – Én a Föld elem mestere vagyok, így ezzel mit sem érsz ellenem. Kai – ekkor a pecsétből szinte sugárból tört elő az eddig elnyelt sav. Remélte, hogy a maró folyadék eléri a nőt, hisz ilyen közelségből, a paphoz hasonló védelem nélkül szinte lehetetlen menekülni. Azonban gondolta azt is, hogy a nő tartogat még számára meglepetéseket. Ezért, mikor a sav sugara kifogyott, a pap chakrat koncentrált lábába, majd elrugaszkodott. Egy jól ismert technikáját vetette be ellene, az oroszlán kombót. Harcuk alatt megfigyelte, hogy a nő remekül alkalmazott távolsági ninjutsukat, azonban nem volt felkészülve egyszer sem a gyors közeli támadásokra. A fiú többször megsebezhette volna, ha nincs a föld védelme. Remélhetőleg a sav egy része elérte őt, és kellően megsebezte és megzavarta ahhoz, hogy ne vegye észre a hirtelen eltűnő papot.
Itanashi a nő mögött termett, majd a technika sorrendjében először a magasba rúgta őt. Követte, akár az árnyék. A levegőben fölé kerekedett, két oldalra irányuló könyökcsapással, majd kaszájával hasított egyet oldalasan, átlósan, majd újra oldalasan. A három csapást, zuhanva nehéz elkerülni. Míg a két test a földig nem ér Itanashi a kaszájával próbálja feldarabolni a nőt, vagy a földbe döngölni, ha már túlságosan is közel kerülnek. Ott pedig sziklakemény öklével a feltört helyen, a szív környékén elvégzi, amit már korábban eltervezett. Ha egyszer ez a nő a kezei közé kerül, onnan többé sem jashin, sem más Isten nem menti meg. A hatalmas testű és igen jó fizikai adottságokkal rendelkező harcos pap törmelékekre zúzza a testét. Így ha kaszája a levegőben nem darabolta őt fel, két keze gondoskodik, hogy ne maradjon benne semmi olyan, ami életben tarthatná. megelégelte a nő hatalmát, bebizonyítja, hogy egyetlen próféta létezik, és ez az egy most oltotta ki egy másik életét.

Amennyiben a nő valahogy képes megúszni a savat, az azt követő taijutsut, és az emberfeletti pusztítást, amelyet a nőn végez, akkor a pap nem tudja igazán, miféle erővel képes megfékezni a nőt. Talán ha góleme felülkerekedik a farkason, de a nő szintjén talán erre sincs esély. Ebben az esetben annyit jelent, a nő oly hatalommal rendelkezik, amely még Jashin hatalmával is vetekszik. Ha pedig van ilyen erő, a fiúnak nincs esélye. Ezt be kell látnia, ellenfelére akadt, aki szintén a Nagyurat szolgálja. Azonban a kudarc egyet jelent az ifjú számára a tudattal, hogy létezik nála erősebb hívő, így még ő él, addig Itanashi nem lehet próféta..Ez esetben a föld alá menekül, majd elhagyja a helyszínt.

Viszont ha képes mégis csak a földre taszítani őt, kaszáját a magasba emeli.
- Jashin-sama. Fogadd el harcosod lelkét, támogasson engem, a Prófétát utamon. Vedd magadhoz elfáradt katonád és figyeljétek, ahogy nevedben meghódítom a világot.
A kasza pengéje még egyszer, utoljára megcsillan a poron átsütő napsugarakon, majd levágja a nő fejét. Mire a fiú eljut idáig, addigra megsemmisíti a nő védelmét, így a fegyver könnyedén leválaszthatja a fejet a nyaktól. A pap megragadja hajánál fogva a fejet, és felemeli.

- A világ prófétája, Jashin-sama nevében megtisztítja a Földet a férgektől. Féljék és rettegjék a nevet, a Lidércet, amely rémálommá változtatja a valóságot. Tűzbe veti a rosszat és a mocskot, eltapossa a földön csúszó férgeket, és megtisztítja az utat az Új világ előtt...

Inuzuka Tsume Pént. Aug. 01 2014, 23:03

Zarándok
Itanashi kalandja

Hited szilárd maradt. Még a kétségbeesés savas vermébe alábukva sem hagytad el Őt, noha ő látszólag megtette. Ismerted, és megtaláltad magadban az erőt, ami Jashin útján tartott, s ez tartott most életben is. Ez adott tetterőt és kitartást, hogy még a halál árnyékában is, a savzuhany alatt tedd, amit kell.
A pecsét létrejött és kezdte elnyelni a savat, mely úgy tűnt, soha nem akar elfogyni. Közben a föld is időről időre megremegett ahogy a teremtményeitek összecsaptak. A környező talaj is rogyott-süllyedt attól, hogy a még el nem nyelt sav áztatta, furcsa elegyes és halálos közeget alkotva.
Legalábbis a legtöbbek számára. A tekercs is füstölögni kezdett, ahogy megidézted a fegyvered, mely a verem falán, mint kés a vajban suhant át. Valamivel távolabb ért csak szilárdabb részt, ahol megakadt, épp, ahogy tervezted. Hatalmasat rántott a karodon, úgy érezted, szinte tőből kiszakad, de legalább megállt a zuhanás. Ott csüngtél a fortyogó föld mélyében, és nem volt más, csak a saját elméd, ami megmenthetett.
A fal maga is mart, majd elérted azt a részt, amiben a kasza is megakadt, s így beolvadva végre röpke biztonságban érezhetted magad, mielőtt vérszomjad kielégítésének újabb lépése előtt.
Aztán már ott voltál mögötte. A nő biztos volt abban, hogy a pokol verme elemészt. A sav elérte, s akkor hatalmas robbanással vált semmivé a világ körülötted.

Mintha egy pendülést hallottál volna.

Kellemetlen hőt éreztél az arcodon, s szemhéjadon vakító fény derengett át. Csend volt. És lassan tudatába kerültél annak, hogy a földön fekszel. Fáradt voltál és fájt minden egyes tagod.
Ahogy lassan kinyitottad a szemed, vakító kék eget láttál magad felett. Bőven benne lehettél a délutánban. Körülötted a mező teljesen elpusztult, a szentély leszámítva mely üresen, de rendíthetetlenül állt.
Körülötted nagy csatához méltón volt feldúlva minden. Távolabb a gólemed tiszta kőhalma hevert. Már nem működött. A körperem még itt-ott állt, de ember nem volt egy szál sem rajta.. sőt a kardos fickó is eltűnt. Nem volt se pokolbéli kutya, se dárdák, se sav.
De ott volt ő. A Farkas nő.
A prém félrecsúszott arcáról. Szép volt és akaratos. Hatalmas volt. Korábban.
Most fehér volt, szinte féregszerűen vékony bőrrel,s szájából keskeny nyálcsík csorgott alá, tekintete üresen bámult a semmibe.
Nem volt ép elméjénél.
Úgy tűnik megmérettetek Jashin játszóterén, és az, hogy még meg van az ép elméd, talán azt jelenti, te nyertél. Van azonban még valami, amit meg kell tenned, hogy a végére érj. A kasza hűségesen simult a kezedbe.

// Gyönyörű és részletes írás! //

**Itanashi** Hétf. Aug. 04 2014, 16:08

A pap a földbe ugorva próbált meg még egyszer, utoljára túljárni a nő eszén. A farkashölgy mögött jelent meg a fiú, majd a prémbe belekapott a szél, mikor a fiú felé fordult. A maró sav elérte őt, saját fegyvere talán kellően megsebzi a testet, hogy harcukat ezzel végleg befejezze.
Vakító fény. Zúgás, majd hirtelen minden elnémult. Újra sötét lett.
~Itanashi. Kelj fel. feladatod van még ezen a Földön, s míg be nem fejezed, halandó téged meg nem ölhet.~
A fiú kinyitotta szemét. Kékségbe úszott minden. A tiszta ég alatt feküdt, szemét sütötte a nap fénye. Fáradt volt, lihegett. De élt. Felült. A lendület megszédítette, ő mégis ülve maradt. Arcát kezeibe temette. Érezte bőrén a hideg álarcon végigfolyó, meleg vért. Talán korábban sebezhette meg a nőt. Felkelt a földről, köpenye poros volt és véres. Teste zsibbadt, a feje fájt. De élt. Körbenézett.
Hatalmas földdarabok hevertek mindenhol, por szállt fel, kisebb ködöt létrehozva. A pusztítás, amit okoztak felért egy kisebb sereggel. nem látta az embereket, sem a Béke Bajnokát. Azonban látta a prémbe bújt nőt a földön feküdni. Itanashi a földön heverő kaszához lépett, majd megragadta jobbjával. A kasza nyele a poros földön csúszni kezdett, nem emelkedett el tőle. Végighúzta kétkezes kaszáját a földön, míg el nem érte a nő testét.
Arca fehér volt, szájából nyál csörgedezett, nem volt magánál. De élt még. Ahogy a fiú is.
A pap végigmérte még egyszer a nőt. Erős védelemmel rendelkezhet, elvégre a sav meghagyta szép arcát, nem rondította el, nem bélyegezte meg őt élete végéig. De ha így is lett volna, sem tartana már sokáig. Itanashi fegyverét élének hegyére állította, forgatni kezdte, gondolkodott. Még sohasem volt ehhez hasonló. A verssorok és a megszokott menet helyett egészen másra gondolt most.
Jashin próbára tette, ő pedig kiállta, hisz él és ellenfelének teste felett áll. A nő sorsa a fiú kezében van.
~Hogy volt képes ez a nő ennyire kifárasztani őt? Miféle erő birtokában lehetett, hogy egyszerre volt képes alkalmazni a Föld és a Kenshirok által használt savat is? Milyen erő lakozhatott a nőben? Fiatal volt és szép. Állatbőrben élt. És vesztett. ~ ekkor a fiú fejében saját magán kezdett el gondolkodni, saját határait kereste.
~Sem a föld, sem a sav nem volt képes lyukat ütni védelmén, ellenfele még ily nagy erő birtokában sem volt képes rét találni pajzsán. Oly erő birtokában állok, melyről még magam sem tudom, hogy mi. De mi lehet ez az erő? Jashin ajándéka? És ha igen, akkor mire képes, mi az, ami képes megállítani ezt az erőt?
- Jashin, hatalmas Istenem. Befejeztem feladatom. Az előttem fekvő a te harcosod volt, mégis életemet akarta. bebizonyosodott, hogy melyikünk a nagyobb harcosod. bebizonyosodott, hogy az erő, amellyel megáldottál oly hatalmas, hogy halandó nem képes felvenni vele a harcot. Megajándékoztál az erővel, azonban nem ismerem az erő határát. Nem tudom, mire is képes a valódi erő. Nem ismerem a valódi erőt. Birtokolom, mégis oly messzinek tűnik. Segíts nekem, hogy megismerhessem. Én magam pedig továbbra is téged foglak szolgálni, véremet adom számodra. Segíts, hogy rátaláljak a hatalomra, amellyel a világot uralhatom. Hogy a világ prófétája lehessek.
A fiú a fekvő nő felé lépett, majd ekkor emelte csak kaszáját a magasba. Ekkor már két kézzel tartotta kezében a fegyvert.
- Feloldozlak szolgálatod alól. Megtetted, amit az Úr kért tőled, most pedig lejárt műszakod. A másvilágon tovább szolgálhatod őt, lelkeddel mindvégig hozzá fogsz kötődni.
A kasza pengéje megcsillant, majd lecsapott. A nő fejét egy szempillantás alatt elválasztotta nyakától. A nő halála volt bukásának büntetése. Nem lehetett többé a nagyúr szolgája, hiszen elvesztette hitét, nem hallotta Őt többé. Most pedig mindörökké lelkével fog hozzá kötődni.
Itanashi a földre támasztotta ismét a kaszát, melynek véres nyelére ráragadt a por. Hátat fordított, majd sétálni kezdett. Lépései alatt mindvégig kaszáját húzta a földön és gondolkodott. kereste a tudást, kereste azt, aki eleget tud a hatalomról.

Mindeközben a helyszínről elmenekülő embereket nem kutatja fel, hiszen épp megfelelő eszközei tervének. Az emberek megint egy álarcosról fognak beszélni, kinek ereje nem emberi. Egy álarcosról, kinek hatalmát az Istenek, az egyetlen isten adja, Jashin. Az álarcos, ki a fagy falvában végzett pusztítás után ismét előbukkan és csak káoszt hozott. A lidércről, ki belemászik az emberek álmaiba, és rémálmokká változtatja azt. Egy nevet fog félni a világ, Itanashi, a világ Prófétája.

Inuzuka Tsume Szer. Aug. 06 2014, 22:21

//Szép játék volt, ötletesen és kitartóan küzdöttél, miközben megmaradtál hitedben. Ez a kaland véget ért. Jutalmad 30 chakra. Smile

//

Ajánlott tartalom

Mezőségek

Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek

Re: Mezőségek