Vizsgaközpont

Az első vizsga végállomása. Egy nagy gyülekezőhellyel, pihenőszobákkal, étkezővel és persze egy gyógyító részleggel. Természetes Kumogakurei shinobik által őrizve.

Karu egy pillanat alatt a földre került. Na ezt a rácot én most dobom le a szikláról, azonban ekkor olyan fordulat következett, amire egyikünk se számított. A kék ruhás fiú mosolyogva szólt, hogy számunkra a vizsga véget ért. Értetlenül álltunk, nem értettük, ekkor a kis kopasz is a kék ruhás mellé sétált, és elmagyaráztak mindent. Beépített emberek voltak, Chunnin-ok. Majd ismét egymásra néztek és elégedetten mondták, mindjárt a központban leszünk. A fiú mellé álltam, majd mosolyogva felé szóltam
- Én mondtam, hogy furcsa vagy. - majd egy idézéssel hirtelen a központ előtt voltunk. Még mindig a hatása alatt voltam, egyszerre émelygett a gyomrom és szédültem, de eközben furcsa, de jó érzés volt. De ami legjobban foglalkoztatott, túl vagyunk az első körön. Teljesítettük a vizsga részét. Karu felé fordultam, elégedett mosolyom volt.
- Megcsináltuk. Most már végig is visszük. - majd elindultam a kapu felé. Még egyszer visszafordultam, majd féloldalasan hátraszóltam.
- Mutassuk meg a fű erejét. - majd maszkom felcsatolva besétáltam a kapun. Mikor az épületbe értem, beláttam, hogy a kék chunnin igazat mondott. Alig voltak a központban. Tényleg ilyen nehéz lett volna a vizsga első szakasza. Ekkora segítség lett volna a kis kopasz? Nem tudtam, de belül örültem, hogy alig maradtak. Már is méregetni kezdtem, a többieket, felmérve külsőre kikkel kell megmérkőznöm a következő körben és vajon mi lesz az? Lassan végigsétáltam a termen, csizmám szinte kopogott a talajon. majd elindultam, hogy visszavegyem fegyvereim.

A kék ruhás egy furcsa mosollyal fél pillanat alatt a földre küldött. Tudtam, hogy nem egyen rangú ellenféllel állok szemben! Felpattantam és egyből harcállásba helyezkedtem, de ekkor jött csak az igazi meglepetés. Kiderült, hogy ezek a srácok mind Chuuninok és ez csak egy feladat volt a vizsgán! Őszintén szólva ez a beépített feladat nem lepett meg. Felmérik a geninek képességeit. De a második emberkének beugrottam a csapdájába még én is. Hitelesen adta elő annyi szent. Aztán egy számomra érdekes jutsuval amiről igazából már hallottam vagy olvastam nem is emlékszem pontosan, de valahogy a központhoz teleportáltak minket. Ez volt életem első teleportálása. Érdekes érzés, de most nem csinálnám újra egy darabig. De ez felkeltette az érdeklődésemet! Elhatároztam, hogy többet fogok megtudni a teleportálásról és titkairól!
A központnál a fiúk elköszöntek mindenki a maga módján. Sendo még hozzátette, hogy majd később találkozunk. Minden esetre valóban kevesen fejezték be eddig a vizsgát és az idő nem sokára lejár. Így vettem a fáradtságot és én is besétáltam lassan az épületbe. Bent pár genin volt végig fürkésztem az arcokat igyekeztem megállapítani ki mennyi chakrát vesztett illetve mennyire fáradt ki! Aztán odatámaszkodom az egyik falhoz és várok! A fegyvereimért és a kabátomért nem sokára elindulok, ha nem lesz más teendőnk!

// Mindenki //

Miután mindannyian feldolgoztátok a sikert egy köpcös vén Jounin jelent meg a várakozó teremben, ahová küldtek titeket nemrég. -Hm. Több továbbjutóra számítottam. Azt hittem legalább tízen lesznek. Na de van még egy óra hátra! Várják meg türelemmel ezt kérem és addig vegyék át a felszerelésüket a szomszédos teremben. -Majd ujjával egy kisebb teremre mutatott, ahová szó nélkül átmentetek és visszakaptátok a ruhákat, fegyvereket, tekercset és egyéb tárgyaitokat pár Chuunintól. Mikor visszaértetek már egy hatalmas terített asztal fogadott titeket rata megannyi finomsággal és frissítővel. -Fogyasszanak nyugodtan! Ma már nem lesz több harc vagy vizsga. Megérdemlik.- Utolsó szava után rátekint megint az órájára, majd rátok. Izgatottnak tűnik a vizsga vége miatt.

Egy öreg jelent meg aki közölte, hogy legalább tíz emberre számított. Hát mit is lehet erre mondani. Én pedig azt hittem, hogy a társaságnak legalább a fele át fog menni a rostán. Amikor még a bejáratoknál vártunk akkor legalább százan voltunk ha nem többen. Az a tömeg ehhez a pár emberhez képest gigászi volt. Aztán egy másik helységben átvehettük végre a cók-mókjainkat. Addig én csak csendben pihentem és ellazítottam az izmaimat közben felmértem a termet, hogy kikből lehet ellenfél a következő próbán. A fiúk akik velem jöttek egész ügyesek és kitartóak. A többiekről viszont lövésem sincs, hogy milyen eleműek illetve, hogy milyen típusú jutsukat használnak.
Egy magasabb konohai shinobi odasétált az én kis 'csapat társamhoz' akivel együtt mentünk végig az első fordulón. Nocsak a fiúnak társa is van?!
Érdekes fordulatok minden esetre odaléptem a pulthoz és átvettem a kis dobozban a fegyvereimet illetve a kabátomat. Amikor már mindent le ellenőriztem, hogy hibátlan-e akkor az öreg shinobi egy vacsorára invitált minket a kabátomat még nem vettem fel. Mi tagadás éhes vagyok valóban, de most nem szabad tele tömnöm magam. A szememmel megkerestem a kusagakurei shinobit...

// Tudom hogy nem írt mindenki de úgyis látni fogjátok. //

Végül letelt a vizsga teljesítésére kiszabott idő és végül nyolcan értetek célba. Kai és Musato közösen ért be míg egy ismeretlen rejtélyes alak még előttük, így alakult ki a végeredmény az első fordulóban. Miután mindenki kifújta magát és felvette a felszerelését a kis csapatott a főterembe hívták át, ahol a pódiumon maga a Raikage várta őket. Jobbján Hatake Kakashi a híres másoló Ninja, míg bal oldalán Temari a Kazekage nővére foglalt helyet. A már megismert köpcös kumogakurei Jounin pedig egy dobozzal állt az impozáns trió előtt. Mikor megálltatok a Hamacho klán feje felállt és beszélni kezdett. -Gratulálok a sikeres első feladathoz! Mint észrevettétek páran, rengeteg beépített feladatot raktunk az első vizsgába, mely nemcsak a túlélési és tájékozódási képességeiteket mérte fel, hanem egyben diplomáciai és intelligenciai feladat is volt. Csak nyolcan maradtatok de ez nem jelenti azt hogy már megkaptátok automatikusan a rangot. Még hátra van egy nagy feladat mely során egymás elleni harcban kell bizonyítanotok méghozzá Kumogakure legnagyobb arénájában! Minderre egy hónap múlva kerül sor hogy kipihenjétek magatokat és fel tudjatok készülni az ellenfeleitekre.- Itt tartott pár másodperces szünetet, míg végigpásztázta tekintetével a termet. - Az utolsó feladaton jelen lesznek a szövetség és az országok fejei, a barátaitok, mestereitek és azok is akiket védelmezni fogtok majd egyszer, mint elit shinobik. Most átadom a szót Minohinak, aki már fogadott titeket és levezeti a sorsolást.- Itt a köpcös Jouninra mutatott. -Köszönöm Raikage sama! Nos a dolog egyszerű. Mindenki húz egy cetlit a dobozból és ez alapján rajzoljuk fel a sorsolási ágat. Mivel nyolcan vagytok a győzelemhez majd három meccset kell nyernetek. Viszont a vereség vagy a győzelem nem jár automatikus Chuunin ranggal vagy a vizsgán való bukással. Ki fogjuk alaposan elemezni kik érdemesek a rangra! Nos akkor kezdjük!- Magyarázta fontoskodva majd Kai elé lépett, aki elsőnek húzott és így ment végig, a sort Sendo zárta. Pár másodperc múlva meg is született az ábra.


1. K. Mirubi-S. Shiro
2. A.Takefumi-N. Kai
3. D. Sendo-K. Musato
4. K. Karu-Y. Hitaro

1. nyertese a 2. nyertesével és 3. nyertese a 4. nyertesével mérkőzik.

// Y. Hitaro NJK, ha valaki nem jött volna rá. Az első vizsgának végleg vége. A sorsolás Arany Ászok jelenlétében zajlott, reklamáció kizárással jár. Augusztus elsején folytatjuk, majd kapjátok az infót. +12 chakra a jutalma mindenkinek! Írjátok vagy valaki írja fel nektek! //


Feljegyeztem minden bent maradt vizsgázó adatlapjára a +12 ch-t! ~ Senju Hashirama

A központban való várakozás elhúzódott egy ideig, mely nyugtató érzés és idegtépést is jelentett egyszerre. Ekkor bejött egy férfi, aki bejelentette, sikeresen teljesítettük az első vizsgarészt, a következő feladatig egy hónapunk van felkészülni, ami nem lesz más, min egy egy elleni harc. Megláttam a nevem, és az ellenfelem nevét, valami Musato lesz az ellenfelem. Kíváncsi voltam, melyikük lehet az. A harc nagyon felkeltette az érdeklődésem, alig vártam már, hogy összemérjem másokkal a tudásom. A felszerelésinkért is lehetett menni, siettem, nem akartam nagy sorba kerülni, bár ahogy elnéztem a benn lévőket, nem kell sokat toporogni a cuccaimért. A kijelölt pulthoz álltam, ahol visszaadták.
- Neve? - kérdezte a pultos
- Djuka Sendo. - válaszoltam. a pultos hátrafordult, majd egy kis dobozt vett elő, rajta a nevemmel. A dobozban volt a két tekercsem, melyben a fegyvereim, valamint a virágok voltak. Majd külön visszakaptam az alkarvédőmet, melyet egyből felcsatoltam, a naginata-m, és a katana-m. Félreálltam, majd a tekercsemből előhoztam a shurikeneket, kunaiokat, és a többit, leellenőrizve, hogy megvan e minden. Stimmeltek. Most akkor 1 hónapom van felkészülni a harcokra, a lehető legjobbat akartam nyújtani, így sokat fogok edzeni az elkövetkezendő időben.

Pár percig kellett győzködnöm magamat, hogy oké, vége van, mert nem igen akartam elhinni. Ahhoz képest, hogy átvágtuk magunkat tényleg a bonyolult részén ennek a dzsumbujnak, igazából amit mi végigcsináltunk a társammal, az annyira nem is volt nehéz. Jó, oké, ha nem rendelkezünk a megfelelő tájékozódási képességekkel és nem akarjuk annyira elkerülni az összezördüléseket, akkor alakulhatott volna másként is. De nem, nem alakult így és igazából csak egy mérges Maci Lacit kellett kikerülni. Igaz, ahogy körbenézek a túlélők között, eléggé érdekes látvány fogad. 8? Mi a fene, jóval többen voltunk annak idején, tegnap. De Shirou itt van, ezt megkönnyebbülten látom. Viszonylag sértetlenül ő is. Aztán történik, aminek történnie kell. Szentbeszéd, cuccvisszavétel, majd a sorshúzás. Nem tudom, mennyire lehet ezt most szerencsehúzásnak tekinteni, de majd meglátjuk. Egy konohai neve állt a cédulán. Megkerestem a tekintetemmel, hogy melyik lehet az, majd biccentettem neki egyet, hogy majd találkozunk a harctéren. Végül közölték velünk, hogy egy hónap múlva folytatjuk a meccset. Rendben van, addig le lehet nyugodni, lehet gyakorolni kicsit. Remek. Vetettem egy oldalpillantást Shiroura. Szegény, eléggé elveszetten nézett ki a fejéből. Mondjuk, ahogy észrevettem, ez nála elég gyakori. Na mindegy, majd ha elbocsátanak minket, akkor beszélgetek vele kicsit.