Noboru Oozora

Név: Noboru Oozora
Ország: Hegyek országa
Rang: genin
Kor:14
Nem:fiú

Felszerelés:
-5 Kunai
-5 shuriken
- 5 Kibaku Fuda (Robbanó jegyzet)
- 10m drót
-elsősegély csomag

Kinézet: Viszonylag magas korához képest kb. 170 cm, jó fizikumú, fekete haja kicsit szemébe lóg, Nagybátyától kapott fekete tréningruhát hordja, ami ujjatlan és a derekán hordja „fejpántját”.

Jellem: Nagyon lusta, de ha feladat van, akkor mindent belead, hogy teljesítse azt. Mindenből viccet csinál, de tud azért néha komoly is lenni. Szeret új barátokat szerezni és szívesen segít nekik bármiben.

Előtörténet:

14 éve születtem meg egy kis hegyi faluban. Anyámmal és apámmal éltem nyugodtan, míg a háború ki nem tört és elérte a mi vidékünket is. Mivel apám egy kisebb állattenyészete volt, így sajnos persze a katonák,ninják hozzánk jöttek utánpótlásért. Egy darabig még el tudtuk látni őket élelemmel, persze ingyen, de nekünk se volt kifogyhatatlan állatunk és, mikor az apám már nem tudott semmit adni nekik, egyszerűen megölték. Tisztán emlékszem arra a napra, apám kiküldött reggel az utolsó állatunkkal, egy kecskével, hogy legeltessem meg egy távolabbi legelőn, ott már furcsa volt, mivel nem szokott ilyen messzire küldeni, 8 éves lehettem kb. akkor, mikor visszatértem az ajtó nyitva volt. Gyorsan befutottam és apám, anyám mellett feküdt holtan. Apám sejthette, hogy el fognak jönni és így megmentett engem, hogy messzire küldött otthonunktól. Összeszedtem egy-két ruhámat és fogtam a kecskénket és megindultam nagybátyámhoz, aki a domb másik oldalán lakott egy elzárt helyen. Apám mindig mondta, hogyha bármi történne velük menjek oda hozzá. Nagybátyám egy volt ninja volt és kiskoromban imádtam hallgatni meséit, történeteit. Utamon szerencsére, semmi baj nem történt. Mikor elértem a házát, bekopogtam, ő kinyitotta, rám nézett és tudta, hogy mi történt velem és ekkor döbbentem én is rá igazából, hogy mi történt velem és a szüleimmel és sírva fakadtam. Nagybátyám, akit Hebinek hívtak, megölelt és bekísért.
Innentől kicsit unalmasan telt az életem, segítettem nagybátyámnak, a ház körül, tanultam edzettem, hogy erősebbé váljak, hogy meg tudjam védeni a szeretteimet. Mikor betöltöttem tízedik életévemet, nagybátyám rám mosolygott és annyit mondott, hogy beíratott a ninja akadémiára. Ezen én nagyon felhúztam magam, mert nem akartam olyanná válni, mint akik megölték a szüleimet, de ekkor Hebi elmondta nekem, hogy akik végeztek a szüleimmel azok banditák voltak és régebben is ők raboltak ki minket, csak ninjának adták ki magukat. Ekkor eg világ omlott összebennem, kirohantam a házból, ki a szabadba, hogy kitisztítsam a fejem, futottam, végül elbotlottam egy gyökérben és a földre estem. Hátra fordultam és az eget néztem, ahogy a madarak szálltak, valahogy megy nyugtatott. Kb. egy órát feküdtem ott a földön, mikor végre összeszedtem magam és visszamentem a házba. Hebi komoly arccal ült az asztalnál, rá néztem és ennyit mondtam neki, hogy legyen. Kicsit elmosolyodott és örömmel kezdte el csinálni az ebédet. Másnap bementem a városba a ninja akadémiára Hebivel, egy félórás sétát vehetett igénybe, ott elintéztük a papírmunkát, majd Hebi otthagyott engem. Az akadémián eltöltött nap, megváltoztatta az életem, mivel azonnal barátokra szereztem és nagyon kedvesek voltak velem, tanárunk is kedves volt velünk. Itt tettem szert a legjobb barátomra Satora, aki igen nagy komédiás volt, mindenből viccet csinált, és azt hiszem tőle vettem át ezt a folytonos jókedvet és poéngyártást. Mikor vége volt a napnak, szinte repültem haza, mert úgy futottam, hogy elmeséljem Hebinek a napomat. Ő nagyon örült neki és felajánlotta, hogyha szeretném ő is tud tanítani egy két dolgot, ezt persze azonnal elfogadtam… Az akadémián töltött 4 év fantasztikus volt, sok mindent tanultam, főleg jutsu használásban voltam ügyes, de sajnos az első genin vizsgán megbuktam, igazából nem tudom, mit ronthattam el, de azt mondták, hogy ez kevés, így vártam még egy évet. Abban az egy évben keményen dolgoztam és tanultam. Hebi segített nekem a kunai és a shuriken hajításban és nagyon sokat fejlődtem ninjutsu használatban is. Genjutsu-k ban kissé gyenge voltam, de szerencsémre Hebi igen jó volt bennük és segített, hogyan tudok kilépni egy genjutsuból, vagy pedig annak alkalmazásában. Akadémiai jó barátom, sokszor meglátogatott az iskolában és szórakozott velem, egy nap mesélte, hogy felderítésre mennek csapatával és ez neki az első úgymond komoly megbízása. Vele együtt örültem és alig vártam, hogy majd én is mehesek küldetésre, így még jobban figyeltem az órán, amin épp a Bunshin no jutsu-t vettük, mondjuk ezt én már vettem,de most valahogy jobban figyeltem és megértettem, hogy is kell csinálni. Órák után sétálgattam még a városban és vártam, barátomat, aki elvileg délután érkezne meg csapatával, így unalmamban elsétáltam ahhoz a ponthoz, ahol megjelentek volna. Mikor láttam, hogy jön valaki, nagyon boldog lettem, de csak három embert láttam, nem négyet, így gondoltam nem ők lesznek azok, de sajnos ők voltak és elmesélték, hogy barátom belelépett egy csapdába, ami még régebben maradt ott és felrobbant. Nagyon elszomorodtam és hazaballagtam, elgondolkodtam, hogy minek tanulunk, hogyha ilyeneket nem tudunk észrevenni. Mikor hazaértem elmeséltem nagybátyámnak, ő erre azt mondta, hogy egy ninja az életét is odaadja az életét az országáért, és hogy tekintsek rá hősi halottként. Kierőltettem magamból egy mosolyt, hogy lássa megnyugodtam, de nem tudtam bevenni ezt a dumát és a csapattársait, kezdtem el hibáztatni, hogy nem segítettek neki és nem vették észre, hogy bajban van. Az akadémián sok mindent tanultunk még, például a chakrakoncentrációt, ami nagyon érdekelt, persze csak alapszinten. Sokat meditáltam otthon, hogy fejlesszem a koncentrációmat, amit úgy érzem sikerült is, mert órákon jobban tudtam figyelni. Végül elérkezett a genin vizsga és simán teljesítettem. Az első feladat, shuriken, kunai használat, célba dobás, ami számomra, igen könnyű volt, mivel Hebivel igen sokat gyakoroltam. A második feladat, egy szimpla klón létrehozása, ez is szerencsére, nem volt nagy gond kitűnő klónokat hoztam létre és dagadtam a büszkeségtől, mikor megdicsértek érte. A harmadik feladat volt talán a legnehezebb mindközül, meg kellet mászni egy hegyet, mivel a hegyek országában vagyunk és a hegymászás ne okozzon számunkra nagyobb problémát. Kicsit nehézkesen, de megmásztam társaimmal együtt, persze volt, olyan, aki nem bírta és leesett, de azt elkapták a felügyelő biztosok. Fent mikor többen felértünk, párokba rendeztek minket és meg kellet küzdenünk egymással, rögtön hegymászás után. Ez egy kicsit megterhelő volt, de mivel ellenfelem nagyon elfáradt, így könnyen letudtam győzni és átmentem a vizsgán. Hebi nagyon örült neki még egy kicsit könnyezett is örömében. Vizsgám után beakartak sorolni egy csapatba, de én inkább nem akartam állandó csapatba kerülni, mert féltem, hogy szemem láttára halna meg csapattársam, barátom, amit már nem bírnék elviselni. Így éppen az adott küldetésekhez besorolnak, ami nekem tökéletesen megfelelt.
Nagybátyám egyik nap, kezembe nyomott egy papírt és mondta, hogy ereszek egy kicsit a chakrámból a papírba. Koncentráltam egy keveset a chakrámból és a papír ketté vált. Hebi mondta, hogy szél elemű vagyok és hogy majd keresek egy jounint, aki majd tud nekem tanítani szél elemű jutsukat. Ez persze nekem elsőre sok volt és megkértem, hogy magyarázza el nekem, hogy mi is van. Rám mosolygott és egy fél órán keresztül magyarázott, mire végre megértettem, hogy mit is akar mondani. Szóval ezzel lehetek erősebb, hogyha tudok valamilyen elemet használni. Ez a rádöbbenés, hogy lehetek erősebb, amit bár eddig is tudtam, de most eldöntöttem, hogy az ország vezetője akarok lenni és rendet tenni szeretet hazámban, de ehhez erősebbé kell válnom és ezért minden lehetséges eszközt megragadva fejleszteni fogom magam.