Atsui Shouki (Shou)

Név: Atsui Shouki (Shou)

Ország: A Vízesés Országa

Falu: Takigakure

Kor: 13

Elemek: Suiton/Víz

Rang: Genin

Nem: Férfi

Kinézet: Shouki egy magas, vékony fiú fehér bőrrel. Barna szemeit ezüst tincsei rejti. Sötétkék ingjét hasáig gombolja, melynek hátán egy jel található. Szürke nadrágjának a jobb lábán egy fegyvertartó van. Lábán egy egyszerű ninja papucsot hord.

Jellem: Eléggé magányos, visszahúzódó személyiség volt kiskorában, ami még most is igaz kicsit. Csatában megfontolt, előre látó, illetve visszafogott, viszont ha elborul az agya megfékezhetetlen. Barátait és családját mindennél jobban tiszteli.

Felszerelés:

5db Kunai
5db Shuriken
10db Robbanó jegyzet
1db Fegyvertartó
1db Táska
10m Drót
5db Füstbomba


Előtörténet:

Tizenhárom évvel ezelőtt születtem Takigakure egyik házában. Egy Futokoro Hana nevű nő hozott világra. Egy átlagos baba voltam. Pár évvel később, ötéves koromba célokat kerestem.
Elakartam dönteni hogy mi legyek nagykoromban… ezért nem barátkoztam senkivel…inkább csak gondolkoztam. Anyu és apu ritkán volt otthon…ők shinobik voltak. Szabad idejükben értem aggódtak. Én nem akartam ninja lenni nagyapám is egy csatában hunyt el. Amikor a szüleim küldetésen voltak, a nagymamám vigyázott rám. Egy unalmas napon kimentem agyalni. Úgy gondoltam körül nézek. Szóltam a nagyinak hogy egy kicsit elmegyek majd úgy is tettem. Takigakure egyik utcáján sétáltam. Nézelődtem. Megkerestem a kedvenc padom, majd leültem oda. Felnéztem az égre, s azon tűnődtem…hogy mi lehet anyuval és apuval…hol vannak…mit csinálnak? Végig tekintettem a többi gyereken és csodálkoztam, hogy ők nem aggódnak a szüleik miatt. Én sose tudtam hogy mi értelme a játékoknak, ezért még alig játszottam. Hosszas gondolkozás után arra jutottam, hogy most az egyszer kipróbálom…megnézem mi jó benne. Oda mentem a többi gyerekhez és motyogni kezdtem:
- Uhh..ohh.izé… - mormoltam a többieknek.
- Hmm? – kérdezte az egyik.
Valahogy nem tudtam megszólalni, ezért inkább elfutottam. Meg sem álltam hazáig. Amikor kinyitottam az ajtót akkor már ott volt anyu és apu. Ahogy megláttam őket, azonnal oda rohantam anyuhoz és a nyakába ugrottam. A hátam mögül morajlást hallottam. Hátra néztem és megláttam a fél falut. Abban a pillanatban nagyon irigyeltem aput és anyut. Vagyis…egyszerre voltam rájuk irigy, hogy őket annyira szeretik, illetve büszke is voltam rájuk. Érdekes érzés volt…abban a percben arra átfutott az agyamon hogy shinobi leszek. Azon a napon csak ünnepeltünk. Másnap gondolkoztam, hogy ninja legyek-e. Egyszerre gondoltam arra hogy ha sikeres leszek szeretni fognak, és egyszerre gondoltam arra, hogy meghalok, megsebesülök és egyéb rossz dolog történik velem. Végül arra jutottam hogy beiratkozom az Akadémiára. Hála istennek apu és anyu megengedte. Be is iratkoztunk az Akadémiába. Elkezdtünk gyakorolni apuval, hogy egy lépéssel előrébb járjak a többieknél. Amikor már csak egy nap volt hátra, belehúztunk a gyakorlásba…folyamatosan azzal foglalkoztunk. Nagyon jól éreztem magam…még sose volt olyan hogy apuval együtt csináltam valamit…sőt…még anyu is beszállt néha. Eljött a legelső Akadémiás nap. Felöltöztem, ettem, táskát vettem a vállamra majd elindultam. Az első nap… könnyű volt…csak beszélgettünk magunkról. Második nap már az alap dolgok is bekerültek a témába. Ahogy teltek a napok…egyre több dolgot kellet csinálni. Egyik nap már egy technikát is tanultunk, a Bunshin no Jutsu volt az. Én teljesítettem a legjobban. Bár nagyon féltem hogy elrontom, még is jó lett. Ha a szüleim nem voltak küldetésen akkor velük gyakoroltam. Az akadémiába mindig én voltam a legjobb. Bár…én se szerettem mindent. Például utáltam a csapat munkát. Féltem tőle…attól féltem hogy valamit elrontok és akkor rám haragudnak, engem csúfolnak hogy nem tudom ezt meg azt. Valahogy elkerültem ezt a szituációt. Sok barátom volt és sok ellenségem. Voltak olyan barátaim akik azért kedveltek mert segítettem nekik, és voltak olyan barátok, akik azért szerettek, mert olyan voltam, amilyen. Az ellenségeim mind azért utáltak, mert én jobb voltam náluk. Egyik nap amikor mentem haza vagy három-négyen zárták el az utam. Hamar rájöttem hogy ők, az Akadémiába járnak. Volt egy kisebb verekedés. Azt a kevés jutsut, amit tanultunk, felhasználtuk. Igaz hogy én jobb voltam náluk, de mégis levertek. Többen voltak mint én, nem tudtam mit tenni. Ha nem siet hozzám apu, akkor biztos hogy szétvernek. Ő könnyedén elijesztette őket. Hazamentünk.. Anyu meggyógyította a sebeimet…majd kérdezgetni kezdtek. Először dühösek voltak rám, hogy verekedtem, de utána mindent meg magyaráztam. Vissza akartam adni nekik…erősebbé akartam válni. Apuval egyre többet gyakoroltunk.
Egyik nap, ébredésem után pár másodperccel, épp amikor kinyitottam a szemem, megláttam apunak az arcát. Hirtelen ahogy megláttam, megrémültem és vissza bújtam a takaró alá.
- Jó reggelt fiam! – mondta, majd hátrább lépett.
Kibújtam a takaró alól, majd a magas fickóra néztem.
- Neked is…apa – a szavaimat egy ásítás követte.
- Menyi az idő? – mordultam fel.
- Fél hat…miért?- válaszolta a magas alak.
Ami után felültem, jól megmozgattam a testrészeim.
- Mért kell ilyen korán kelnem? – vakargattam a szemem.
- Tanítók neked egy új dolgot!- Majd kilépett a szobából.
Apu azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Kiugrottam az ágyból és követtem apát a konyhába. Anyu bentot készített reggelire. Evés közbe elmondta apu hogy mit akar tanítani. Azt mondta hogy, megtanít nekem valami chakra elméletet. Ami után megettük az ételt, kimentünk a udvarba és elkezdtük az edzést.
- Jól van Shou…nem vagyok biztos hogy ezt meg tudod tanulni ilyen fiatalon – morgott apu. – De próba szerencse
Egy kos kézjelet formált, de semmi se történt.
- Hmm? – néztem meglepődötten.
- Bár szemmel nem látható… de most a chakrámat a talpamba koncentráltam. – majd felugrott a mellettünk lévő fának, az egyik vastag ágára.
Úgy csöngött ott, mint valami denevér.
- É…értem. – motyorogtam.
- És ezt hogy kell? – néztem apura.
Apu leugrott és elmagyarázta:
- Először is… - sóhajtott. – Pumpáld a talpadba a chakrád…
- Majd egyenletesen engedd ki… - folytatta.
- Ha ezek megvannak, megpróbálhatsz felfutni a fára – mosolygott.
Úgy tettem ahogy apu mondta…A talpamba koncentráltam a chakrám majd egyenletesen ki engedtem. Megpróbáltam felfutni a fára. Ahogy futottam, éreztem hogy csúszok…nem maradtam meg tovább egy másodpercnél…azonnal a földre estem.
- Áú!...ez fájt! – nyafogtam.
- Úgy látom ezt még nem tudod megcsinálni…de az alapokat elkezdhetjük. – mordult fel apu.
- Rendben... – morogtam..
Hamar elsajátítottam a chakra kontroll alapjait, apu segítségével. Ahogy teltek az évek…egyre több dolgot tudtam a ninja világról, egyre többet tudtam a jutsukról, illetve egyre többet ismertem. Eljött a tizenharmadik születésnapom…és pár nap múlva a Genin vizsga. Ünnepeltünk, és vártuk a vizsgát. Másnap megtudtam kik a csapat társaim:
Kyoshi Abura és Kueno Hitsu. Nem sokkal később találkoztunk az új Sensei-el is. Amikor találkoztam a mesterünkkel nem hittem hogy egy nő tanít minket, de amikor 9 shurikennel körbe dobott…elhittem hogy ő egy erős shinobi. Az első napon átlagos ismerkedés volt. Sok dolgot megtudtam a társaimról és a sensei-ről. Például megtudtam hogy Abura egy „neki rohanok az ellenségnek, megpróbálom megölni de úgy se fog menni” típus. Hitsu pont az ellentéte Aburának…ő mindent fontolóra vesz…hidegvérű és csak akkor döngöli földbe az embert, ha leszólják őt. A tanárról nem tudtam meg sokat csak annyit hogy szereti a zöldségeket. A következő napon jött a genin vizsga. A vizsga lényege az volt, hogy megkellet keresnünk, majd megkellet érintenünk a mestert. Összedugtuk a fejünket és kitaláltunk egy taktikát. Én ki küldtem pár Bushint hogy körbe nézzenek hátha látják a tanárt. Hitsu elbújt és várta hogy szólok neki. Amíg mi próbáltunk össze játszani Hitsuval…addig Abura össze- vissza futkározott. Az egyik klónom jelzett hogy megtalálta a sensei-t. Úgy ahogy a klónom nekem, én jeleztem Hitsunak hogy jön. Aburát épp hogy betudtam húzni. A lány nagyon jó csapdát készített… Kunaira drótot kötött , majd az előtte álló fába dobta. Ezt megismételte még párszor. Elő készített pár eszközt is még pluszba, hátha lesz rá szükség. Épp közelített a csapdához amikor eltűnt. Még a mai napig azt gondolom hogy Abura hibája. A senseit sehol se találtuk. Aburának jó szeme volt…meglátta a mester hajkoronáját. Elhinni nem tudtam mit csinált.
- Gyertek! Itt van a tanárnő! – ordibált. – Gyertek már!
Ezekben a percekben meg lett erősítve a gondolatom…az hogy ez egy bolond társ. Végül betudtuk keríteni, majd megérinteni, másfél óra után. Végül geninek lettünk…örültem… de úgy gondoltam…hogy egy lükével nehéz lesz együtt dolgozni.


Társaim:

Kyoshi Abura:

Abura egy harcos típus. Folyamatosan csatázni akar, szeret rárontani az ellenségre, hangoskodni, a bolondot játszani, egy szóval hülye. Utálja a csapatmunkát, mint én régen…egyedül szeret harcolni. Szülei az élete középpontjában vannak, utána a shinobiság, és éppen hogy benne a körbe a barátok.

Nem: Férfi

Kor: 12

Kinézet: Fekete tüskés haja, nyakáig ér. Barna szeme oly sötét mint a pulcsija. Karcsú és magas. Egy fekete vékony póló van a pulcsi alatt. Nadrágja egyszerű barna nadrág. Ő is ninja papucsot hord.


Kueno Hitsu

Hitsu egy higgadt lány aki medikus ninjának tanul. Az évek során annyira kevés barátja volt hogy még Aburát is elfogadja társként. Együttműködő értelmes társ. Könnyű felhergelni az apróbb hibái miatt. A család és a barátság a számára a legnagyobb kincs.

Nem: Nő

Kor: 13

Kinézet: Világos szürke rövid ujjút hord amihez egy mini szoknya kapcsolódik. Kék ninja nadrágot hord. Vállig érő gyönyörű szőke haja van, amihez illik a hasonlóan szép kék szeme. Szintén ninja papucsot hord.