Kagerushi Ayamoto

Helyszínek: Ayamoto család birtoka, Titkos ANBU kiképzőterep

A nap aranyló korongja épp a ház fölött delel, Kage és kislánya a birtok füves részén játszanak, miközben Kagome a tornácról figyelte őket. Igen csak ritka, hogy az ifjú ANBU huzamosabb ideig családjával lehet, hiszem legtöbbször épp úton van valamelyik nagyobb ország felé, hogy felszámoljon minden olyan veszély forrást, amit később a falu lakosai és persze családja életére törhet. A kis Yukiko önfeledten szaladgált, mit sem törődve a világban leselkedő veszélyekkel. Távollétében anyjától különböző edzésekben részesült. Igen furcsán hangozhat ez, de a kis lurkó teljesen odáig van már, hogy következő évtől elég idős lesz hozzá, hogy megkezdje akadémiai tanulmányait és szülei nyomdokaiba léphessen. Az idő gyönyörű volt, bár Kage-nak lassan szedelőzködnie kell, hogy időben elérjen az ANBU központba. A mai reggel folyamán ugyanis üzenetet kapott a kapitányától, hogy pontban fél egykor meg kell jelennie a központban. Ennek oka ezidáig ismeretlen, bár az üzenet stílusából ítélve annyira nem lehet komoly a helyzet. Ekkor hirtelen a kis Yukiko apjára vetette magát, aki kissé kibillent az egyensúlyából. A kislány nagyot kuncogott, majd megpuszilta Kage arcát.
-Ejjj..te kis csintalan...-azzal fogta és a magasba dobta a lányt, aki ettől csak még hangosabban nevetgélt majd apja kitárt karjaiba huppant.
-Yukiko, lassan ideje ebédelni, ráadásul apudnak is mindjárt mennie kell, majd ha hazajött akkor játszotok még, - kiáltott oda nekik Kagome, majd ő maga bement a házba, hogy előkészítse Yukiko ebédjét.
- Tegyünk úgy, ahogy anyu mondd vagy mindketten megnézhetjük magunkat -
- Rendben apu! - válaszolt vigyorogva Yukiko.
Miután Kage is megebédelt felöltötte szokásos ANBU páncélzatát, a maszkja kivételével, majd kiment a konyhába, hogy elköszönjön kis családjától. Épp mielőtt kilépett az ajtón felöltötte majomra hasonlító maszkját és a központ felé vette az irányt. A menetszél gyengéden borzolta Kage tejföl szőke haját.
~Bár csak több időm jutna a Yukiko-ra, annyi minden van, amit én magam szeretnék megtanítani neki.~Nagy levő sóhajtás, és már robog tovább is a vonat. Nincs idő mélázni, röpke két perce maradt, hogy odaérjen. ~Nem igazán lenne ajánlatos elkésni, a kapitány amúgy is rossz kedvében van mostanában. Láss csodát Kage pontban a megadott időben lépett be a központ ajtaján, bár alighogy belépett már is kapitánya állta az útját.
-Ezt igen csak kicentizte ugye tudja? - szögezte neki már is -
~ Én is örülök, hogy láthatom kapitány, ehhh...sose fog megváltozni? ~ szerencsére maszkja a helyén, így gondolatai még ha ki is ültek arcára a kapitány még véletlenül sem láthatta azt.
- Nos, mivel magára itt van szükségünk egyenlőre a faluban, így tökéletes az idő, hogy kissé tovább fejlessze magát és ne csak lézengjen vakon egész álló nap. Legyen öt percen belül a kettes számú kiképző bázisunknál, ott várja majd a kirendelt tanára.
~Ejjj ez rosszabb, mint amire számítottam, biztos valami szadistát rendelt ki mellém. Teljesen a kapitányra vallana. Na mindegy a parancs az parancs.~
-Értettem kapitány! - majd azzal a lendülettel köddé is vált és útját a megadott hely felé vette. Még szerencse, hogy relatíve nincs messze az említett hely, a megszabott időkorlát pont elégnek bizonyult, hogy az ifjú ANBU elérje a célját. A terep körülbelül olyan felépítésű, mint falu egyes számú terepe, viszonylag nagy a szabad tér, azonban amint elérjük az erdőt, sűrű rengeteg vesz körül minket. A fák törzsei mint óriásiak, akárcsak a rengetegben. Azonban kiképzőjének se híre se hamva.
~Lemerném fogadni, hogy valami frappáns belépővel akár meglepni.~
Láss csodát amint Kage elérte a terep közepét hirtelen lángok csaptak fel körülötte, majd pár másodperc múlva valaki megfogta a vállát, Kage ezen kicsit sem lepődött meg, sőt már azt is tudta, hogy ki áll a háta mögött. Elvégre csak egyetlen ANBU van aki imád a tűzzel játszadozni...
- Szép napot, Oyoto-san, régen nem találkoztunk. - köszöntötte az ANBU-t miközben szembe fordult vele. Hasonló páncélzata volt mint Kage-nak, bár itt-ott azért látszott rajta, hogy már jó néhány csatát megélt. Maszkja sólyom fejet mintázott, a két kis lyukon, melyek igen csak segítették a látásban, egy zöld szempár nézett az ifjabbik ANBU-ra.
-Ejjj...hogy lehet az hogy mindig mindenki rájön, hogy én vagyok az...azért néha te is tehetnél úgy mintha meglepődnél..eh...- vállai kissé megereszkedtek jelélül annak, hogy beletörődött a kis belépője koránt sem járt a várt eredménnyel. - Na mindegy végülis sejthettem volna, hogy téged nem igazán lepheltek meg ezzel a trükkel többé. Mindenesetre, - itt végre komolyabbra vette a figurát - drága öreg kapitányunk szerint míg stand-bye módban vagyunk addig is tovább kell képeznünk magunkat, tudom, hogy szerinted is fontos ez, így a tárgyra is térek. Mint azt tudod én a tűz stílusban specializálódtam, így egy tűz elemű technikát fogok neked megtanítani...ismét. Bár ez a technika koránt sem lesz olyan egyszerű mint amit legutóbb tanítottam neked, bár tudom, hogy nem fog azért annyira nagy fejtörést okozni neked.- itt kis szünetet tartott, majd...-
~Na persze, biztos vagyok benne, hogy megint valami védekező technikát fog megtanítani...~
- Ez egy igen hatásos megközelítőleg A szintű védekező technika, tisztában vagyok vele, hogy jó néhány föld elemű védekező jutsut ismersz mér, de azokra nem számíthatsz minden esetben. Na de, hogy ne szaporítsam tovább a szót, a technika amit ma tanítani fogok neked az a Katon: Seppuedan, ez a technika a legtöbb tűz elemű technikával szemben hatásos, továbbá néhány víz elemű technikát is képes leszel vele elsajátítani. Azonban mint minden technikának ennek is meg van a hátránya, mégpedig, hogy igen sok chakrát igényel a felhasználótól. Na de most már tényleg lássuk a gyakorlatban is, miután végrehajtom a technikát küldj felém egy tűz elemű jutsu, ami olyan B szint környékén van, ezáltal rögtön láthatod a hatását is.
Miután a sólyom álarcos, Oyoto megformálta a technikához szükséges három pecsétet összecsapta a két kezét, majd kimondta a technika nevét. :
- Katon: Seppuedan
Ezt követően több méter magas lángok vették körbe. Kage sem maradt ám rest, teljesítve kiképzője kérését ő is megformálta saját technikájához a pecséteket.
- Katon: Ryuuka no Jutsu
A hosszú lángoszlop ami Kage száját elhagyta egyenesen Oyoto felé szállt, majd amikor a két tűz jutsu találkozott, az utóbbi, Kage által megidézett jutsu beleolvadt a magas lángfalba, ezáltal elnyelve a technikát.
~Talán még sem lesz olyan haszontalan ez a technika, mint ahogy azt eleinte gondoltam~vigyorodott el maszkja mögött Kage. Miután a másik ANBU körül lecsendesedtek a láng hullámok Kage közelebb lépett Oyoto-sanhoz.
-Szóval mit is kell pontosan csinálnom, hogy végre tudjam hajtani ezt a technikát? Nyilván valami olyasmiről lehet szó, hogy az elemi chakrám magam körül kell áramoltatnom, de pontosan, hogyan?
-A feltevésed igencsak helytálló, valóban annyit kell tenned, hogy a három kézpecsét, melyek a Kos, Patkány, Kutya, után áramoltatni kezded a tűz elemű chakrád magad körül, majd a tenyereid összecsapásával belobbantod azt. Azonban arra figyelned kell, hogy milyen messze áramoltatod a chakrát magadtól, ha túl messze akkor a technika gyenge lesz és még a leggyengébb technika is át fog rajta hatolni. Azonban ha túl közelre áramlik, akkor mondanom se kell, hogy ropogósra fogsz sülni. Ugye az cseppet sem lenne kedvező.- vigyorodott el maszkja mögött Oyoto, aminek hangot is adott.- na de, jobb lesz ha neki látsz a dolognak, elvégre nem érünk rá egész nap, neked és nekem is lenne szerintem jobb dolgod.
Nem is vesztegetve tovább az időt Kage megformálta a kézpecséteket, majd lassan áramoltatni kezdte maga körül a charkáját ~ Csak szépen óvatosabb Kagome biztos megenne vacsorára ha ropogósra sütném itt ma magam~ Mikor már úgy ítélte meg, hogy kedvező a távolság összecsapta két tenyerét. Badummm a vártnál kicsit közelebb csaptak fel a lángok, ezáltal kissé meleg lett a helyzet, szerencsére azonban nem volt túl sok chakra belefektetve a technikába így Kage megúszta néhány verejtékcseppel.
- Hát ez azért közel volt öcskös, körülbelül még egy méterrel kell, hogy kijjebb áramoltasd a chakrád, továbbá nagyobb mennyiségben, mert amint láthattad elég gyengére sikeredett. Na próbáld újra...
~Könnyű azt mondani, elég nehéz így megsaccolni, hogy milyen messze lehetnek tőlem a lángok. Naaa...miért is pazarlom gondolkodásra az időt...csapjunk a lángok közé...~
Az ifjú ANBU ismét nekirugaszkodott a technikának, ezúttal megpróbált nagyobb mennyiségű chakrát belefeccölni a dologba. Miután úgy érezte, hogy a távolság már megfelelő lesz ismét összecsapta két kezét, az eredmény azonban most sem volt sokkal jobb. A lángok ugyan most messzebb csaptak fel, de ismét csak néhány pillanatra, és még csak nem is olyan magasan mint Oyoto-san lángjai.
-A távolság most már jobb volt, de ha azt akarod, hogy magasabbra és azért ennél huzamosabb ideig csapjanak fel a lángok, ahhoz nagy mértékű chakrát kell beleraknod, továbbá minél hirtelenebb lököd el magadtól a chakrát annál hatásosabb lesz a technika. Tudom ez koránt sem egyszerű, de tudom, hogy meg tudod csinálni, hiszen minden csak kellő gyakorlás kérdése.
-Wakatte-mondta röviden Kage és már ismét formálta is a kézpecséteket...majd újra és újra és újra...a technika minden egyes próbálkozással jobban ment, azonban másfél óra elteltével végre hatásosabb eredmény sikerült elérni a mi ifjú ANBU-nknak. Villámgyors kézpecsétek után Kage egy masszív adag chakrát lökött ki a testéből, majd tenyerei összecsapásával belobbantotta a technikáját. Szív. Sűrít. Benntart és kipufog. Bumm...a masszív tűz chakra belobban és Kaget körbe veszik a lángok. A lángfal túloldaláról Kage csak ennyit hall:
- Ez az fiú, de lássuk milyen erősre is sikerült a védelmed-
~Remélem nem arra készül, amire gondolok...franc~
- Katon: Hibashiri
A Kage számára már nem ismeretlen technika következtében, Oyoto és Kage védőfala közt villámgyors futótűz terjed. Azonban a lángfal ellen áll a támadásnak. Az utolsó lángnyelvig elnyeli Oyoto technikáját a hatalmas fal. Pár másodperccel később azonban a lángfal eltűnik és mögüle egy kissé kimerült ANBU tűnik elő, aki a földre rogy a kimerültségtől, bár legszívesebben laposra püffölné a sólymot előtte.
- Nem rossz kölyök, bár még lesz mit csiszolni a technikán, de úgy érzem, hogy ráéreztél az izére. Az én munkám itt be is fejeződött, még leadom a jelentésem a kapitánynak, aztán megyek a dolgomra, neked pedig azt ajánlom, hogy fújd kimagad, menj haza és amikor időd engedi gyakorolgasd még a technikát, bár úgy érzem, hogy ezt felesleges neked mondanom, hiszen csak akkor leszel megelégedve magaddal ha tökéletesen menni fog a technika. Sayonara kölyök! - azzal egy kisebb porfelhő kíséretében köddé vált.