Fudou Shun
2 posters
1 / 1 oldal
Fudou Shun
Fudou Shun Szer. Május 30 2012, 16:39
Név: Fudou Shun
Ország: Víz országa
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Fiú
Kinézet: Ahogy látható ifjú barátunk az öltözködésnél a kényelmet preferálja. Jelenleg szürke pulóveréhez, egy azzal megegyező színű melegítő nadrágot visel. Természetesen ő se mászkál póló nélkül, így a pulóvere alatt megtalálható egy, fekete színben. Pedig nem negatív személyiségű emberke. Na de talán egyszer színesíti a ruhatárát. És akkor jöjjenek azok az adatok, amik nem látszanak annyira. Shun nem tartozik az égimeszelők közé 160 centijével, és a nehézsúlyban se indulhatna 45 kilójával. Amit meg a ruha rejt, nos vékony, átlagos fizikummal. Hiába edz, ez külsőleg nem látszik meg rajta. Viszont az eredmény a lényeg. Védőszemüvegét inkább csak dísznek hordja mint sem konkrét céllal, hisz maximum arra jó neki, hogy ne süssön annyira szemébe a Nap.
Jellem: Életvidám az egyszer biztos és talán túlságosan is. Szeret elmászkálni, felfedezi és csak úgy, csapot papot otthagyni bárhol, bármikor. Arról persze már ne is beszéljünk, hogy szinte mindenből képes viccet csinálni. Természetesen ő is csak addig ilyen, amíg a természet jól pofára nem ejti. Emellett van egy furcsa tulajdonsága. Ha bármi olyat lát, ami számára aranyos, legyen az ember vagy állat, akkor amellett, hogy egy ostoba mosoly terül el az arcán, még orvérzést is kap. Nem hiába hallja folyton azt az orvosoktól, hogy vérszegény. Még jó hogy az, ha egyszer az orrán keresztül vízesés módjára szabadul meg a vörös folyadéktól.
Betegség: Anémia (a jellem mindent megmagyaráz)
Felszerelés:
Fő fegyverzet: Ninja-to (1)
Egyéb:
- Övtáska (1) (5 kunai, 10 robbanó jegyzet, 5 füstbomba, 2 kis tekercs),
- Hátizsák (1)
- 5 kilós edzősúlyok (4)
Előtörténet:
A Víz országa rejtélyes hely, véres múlttal és ködbe burkolózó emberekkel. Viszont mi köze ehhez bárkinek is? Semmi. Leszámítva azt, hogy ennek a történetnek a főszereplője itt lakik. A tizennégy éves „srác” – mert hogy ennyi – valahol a faluja közelében lévő hegységben az életéért küzd. Mit küzd, küszködik. Lassan egy hete, hogy ott van nagyapjával, akinek az elmúlt két évben feltett szándéka volt megedzenie unokáját és egyben egyetlen élő rokonát. Viszont úgy hiszem kissé előre szaladtunk, hisz ez a pár sor már rengeteg kérdést felvet. Miért kell edzenie a főhősnek, hogy haltak meg a szülei és egyáltalán ki a főhős? Kezdjük hát a legelején, ahol mindent tisztázunk. Tizennégy évvel ezelőtt – lazán ilyen mese stílusban – az öt nagy nemzet egyik falujában név szerint Kirigakure no Satóban született egy gyermek az amúgy is kis létszámú – gyerekkel együtt szám szerint öt - Fudou családba. Talán éppen egy márciusi vagy az is lehet, hogy júniusi nap volt, amikor jött a nagy öröm némi fájdalommal vegyítve – persze csak a világra hozó számára. Bárhogy is, egyike volt a ködös napoknak, amikor az ember az orráig se látott. Az öt főre gyarapodott család nem volt gazdag, se különleges, talán az egyedüli dolog, ami elütött az átlag emberektől a szülők foglalkozása volt. A két felnőtt ugyan is shinobi volt és ezzel keresték kenyerüket. Nem mondom nem veszélytelen foglalkozás és talán éppen ezért volt az, hogy a kilenc éves Shun nem tortát kapott a szülinapjára hanem halálhírt. Nem mehet minden simán, szokták mondani és pont ezért történt, ami történt. A kölyök lelkén kisebb letargia jelentkezett szobafoglalásra. A két imádott szülő, akik miatt jelentkezett az akadémiára, hogy egyszer ő is olyan nagy és erős legyen mint ők, nincsenek többé. Furcsa volt belegondolnia, hogy akiket a legjobban tisztelt és szeretett elhunytak. Nem volt ez könnyű időszak számára. Az akadémián szinte megkukult és nyoma sem volt az energikus kisfiúnak. És bár nehéz elhinni de hamarabb túltette magát a dolgon, mint arra egy korabelitől számítani lehet. Egyrészt ott volt még neki a nagyapja, aki magához vette lévén máshoz nem tudott volna menni, másrészt, a vén shinobi folyton támogatta. Ahogy ült a szobájában és kesergett olyan téma villant az agyába, amit végiggondolva teljesen megváltoztatta a nézeteit. Régen olyan erős akart lenni mint a szülei, viszont ők nincsenek többé, amiből az következik, nem olyan erősnek kell lennie mint ők, hanem túl kell szárnyalnia őket. És ki volna az, aki éppen ebben segíteni tud neki? Természetesen a vén csataló, aki még mindig életben volt. A nagy örömködésben már rohant is nagypapihoz, aki nem csak szívesen vállalta a feladatot, de mint később kiderült, talán ő az egyik legszadistább tanár a világon. És most ugorjunk vissza oda, ahol abbahagytuk és igyekezzünk ne lezuhanni, a köd borította hegység egyik szakadékába.
A semmi közepétől balra állt Shun a sziklás kietlenség és a már szinte harapható köd között. Látszólag egyedül volt és lassú, egyenletes légzése is erre utal – nem, nem állva aludt – azonban a felvett védekező állás és a kezében lévő kunai teljesen másra utalt. Fogalma sem volt arról mióta állhat már egyhelyben, csak azt tudta, hogy nem mozdulhat. Kissé az-az érzése támadt, hogy Gen papa itt hagyta és hazament teázni, ám ismerve az öreget erre esély se volt. A kezére aggatott súlyoktól alig tudta a levegőben tartani kését, míg a lábai ugyan ezen okból gondoltak egyet és zsibbadásba kezdtek. Szíve szerint hagyta volna lehanyatlani karjait, ám tisztában volt vele hogy akkor azt egy darabig nem emeli fel. Ebből is látszott, hogy bár csak öt kilóról volt szó súlyonként, már egy jó ideje ott szobrozhat.
~ Gyerünk már, gyerünk már, gyerünk már! Két hete folyton ugyan az. Itt állok órákig, mígnem a nyavalyás célpontok fel nem bukkannak. Esküszöm ez itt nem a néma gyilkolás, hanem az ideg gyilkolás művészete. Tök mindegy hányszor helyezte át őket, a nagyrészüket mindig elkaptam. Különben se tudnak hova futni, ha egyszer fából vannak. Árrrgh! ~
És akkor, mint valami hasmenéses medve, közeli zajra lett figyelmes. Inkább volt neszezés, mint zaj, de hát, ha egyszer ezek a gyakorló táblák ilyenek voltak. Hol el lettek ásva, hol el lettek rejtve valahol, de mindig elő kerültek. Egy ilyen tábla szinte az orra előtt emelkedett fel a földből, ami rögtön találkozott a már túl sokat tartogatott kunaial. Egy megvolt, maradt még kilenc. Végül aztán, úgy pár órával később…
A már sokat emlegetett nagyapa-unoka páros komor hangulatban ballagott le a hegyről. Az öregnek az csípte a csőrét, hogy olyan volt mint a sorozat. Folyton ismételte magát. Miért fontos tökéletesen elsajátítani az alapokat és minden mást. Hisz ha nem így tesz, ha nem használja a súlyokat, akkor a szüleit se múlja felül egyetlen unokája. Shun pedig amellett, hogy az utóbbi dolgokról kérdezett, a türelmetlensége és az edzések egyhangúsága hozta ki a sodrából. Persze az elmúlt két hétben folyton megkapta, hogy ha a vizsgán mind a tíz célpontot eltalálta volna, amikor néma gyilkolás művészetéből vizsgázott akkor nem kellett volna két hetet a hegyen rostokolni és újra átvenni. Persze ez mindegy volt, hisz az elmúlt két évben, az ötven százalékos teljesítménye miatt, mindent átvettek, ami gyakorlat csak szerepelt a listán. Ez van akkor, ha az egyik fél véresen komolyan veszi a másik álmát, a másik meg unja a banánt. Na de talán ezek után más lesz a helyzet.
Ország: Víz országa
Rang: Genin
Kor: 14
Nem: Fiú
Kinézet: Ahogy látható ifjú barátunk az öltözködésnél a kényelmet preferálja. Jelenleg szürke pulóveréhez, egy azzal megegyező színű melegítő nadrágot visel. Természetesen ő se mászkál póló nélkül, így a pulóvere alatt megtalálható egy, fekete színben. Pedig nem negatív személyiségű emberke. Na de talán egyszer színesíti a ruhatárát. És akkor jöjjenek azok az adatok, amik nem látszanak annyira. Shun nem tartozik az égimeszelők közé 160 centijével, és a nehézsúlyban se indulhatna 45 kilójával. Amit meg a ruha rejt, nos vékony, átlagos fizikummal. Hiába edz, ez külsőleg nem látszik meg rajta. Viszont az eredmény a lényeg. Védőszemüvegét inkább csak dísznek hordja mint sem konkrét céllal, hisz maximum arra jó neki, hogy ne süssön annyira szemébe a Nap.
Jellem: Életvidám az egyszer biztos és talán túlságosan is. Szeret elmászkálni, felfedezi és csak úgy, csapot papot otthagyni bárhol, bármikor. Arról persze már ne is beszéljünk, hogy szinte mindenből képes viccet csinálni. Természetesen ő is csak addig ilyen, amíg a természet jól pofára nem ejti. Emellett van egy furcsa tulajdonsága. Ha bármi olyat lát, ami számára aranyos, legyen az ember vagy állat, akkor amellett, hogy egy ostoba mosoly terül el az arcán, még orvérzést is kap. Nem hiába hallja folyton azt az orvosoktól, hogy vérszegény. Még jó hogy az, ha egyszer az orrán keresztül vízesés módjára szabadul meg a vörös folyadéktól.
Betegség: Anémia (a jellem mindent megmagyaráz)
Felszerelés:
Fő fegyverzet: Ninja-to (1)
Egyéb:
- Övtáska (1) (5 kunai, 10 robbanó jegyzet, 5 füstbomba, 2 kis tekercs),
- Hátizsák (1)
- 5 kilós edzősúlyok (4)
Előtörténet:
A Víz országa rejtélyes hely, véres múlttal és ködbe burkolózó emberekkel. Viszont mi köze ehhez bárkinek is? Semmi. Leszámítva azt, hogy ennek a történetnek a főszereplője itt lakik. A tizennégy éves „srác” – mert hogy ennyi – valahol a faluja közelében lévő hegységben az életéért küzd. Mit küzd, küszködik. Lassan egy hete, hogy ott van nagyapjával, akinek az elmúlt két évben feltett szándéka volt megedzenie unokáját és egyben egyetlen élő rokonát. Viszont úgy hiszem kissé előre szaladtunk, hisz ez a pár sor már rengeteg kérdést felvet. Miért kell edzenie a főhősnek, hogy haltak meg a szülei és egyáltalán ki a főhős? Kezdjük hát a legelején, ahol mindent tisztázunk. Tizennégy évvel ezelőtt – lazán ilyen mese stílusban – az öt nagy nemzet egyik falujában név szerint Kirigakure no Satóban született egy gyermek az amúgy is kis létszámú – gyerekkel együtt szám szerint öt - Fudou családba. Talán éppen egy márciusi vagy az is lehet, hogy júniusi nap volt, amikor jött a nagy öröm némi fájdalommal vegyítve – persze csak a világra hozó számára. Bárhogy is, egyike volt a ködös napoknak, amikor az ember az orráig se látott. Az öt főre gyarapodott család nem volt gazdag, se különleges, talán az egyedüli dolog, ami elütött az átlag emberektől a szülők foglalkozása volt. A két felnőtt ugyan is shinobi volt és ezzel keresték kenyerüket. Nem mondom nem veszélytelen foglalkozás és talán éppen ezért volt az, hogy a kilenc éves Shun nem tortát kapott a szülinapjára hanem halálhírt. Nem mehet minden simán, szokták mondani és pont ezért történt, ami történt. A kölyök lelkén kisebb letargia jelentkezett szobafoglalásra. A két imádott szülő, akik miatt jelentkezett az akadémiára, hogy egyszer ő is olyan nagy és erős legyen mint ők, nincsenek többé. Furcsa volt belegondolnia, hogy akiket a legjobban tisztelt és szeretett elhunytak. Nem volt ez könnyű időszak számára. Az akadémián szinte megkukult és nyoma sem volt az energikus kisfiúnak. És bár nehéz elhinni de hamarabb túltette magát a dolgon, mint arra egy korabelitől számítani lehet. Egyrészt ott volt még neki a nagyapja, aki magához vette lévén máshoz nem tudott volna menni, másrészt, a vén shinobi folyton támogatta. Ahogy ült a szobájában és kesergett olyan téma villant az agyába, amit végiggondolva teljesen megváltoztatta a nézeteit. Régen olyan erős akart lenni mint a szülei, viszont ők nincsenek többé, amiből az következik, nem olyan erősnek kell lennie mint ők, hanem túl kell szárnyalnia őket. És ki volna az, aki éppen ebben segíteni tud neki? Természetesen a vén csataló, aki még mindig életben volt. A nagy örömködésben már rohant is nagypapihoz, aki nem csak szívesen vállalta a feladatot, de mint később kiderült, talán ő az egyik legszadistább tanár a világon. És most ugorjunk vissza oda, ahol abbahagytuk és igyekezzünk ne lezuhanni, a köd borította hegység egyik szakadékába.
A semmi közepétől balra állt Shun a sziklás kietlenség és a már szinte harapható köd között. Látszólag egyedül volt és lassú, egyenletes légzése is erre utal – nem, nem állva aludt – azonban a felvett védekező állás és a kezében lévő kunai teljesen másra utalt. Fogalma sem volt arról mióta állhat már egyhelyben, csak azt tudta, hogy nem mozdulhat. Kissé az-az érzése támadt, hogy Gen papa itt hagyta és hazament teázni, ám ismerve az öreget erre esély se volt. A kezére aggatott súlyoktól alig tudta a levegőben tartani kését, míg a lábai ugyan ezen okból gondoltak egyet és zsibbadásba kezdtek. Szíve szerint hagyta volna lehanyatlani karjait, ám tisztában volt vele hogy akkor azt egy darabig nem emeli fel. Ebből is látszott, hogy bár csak öt kilóról volt szó súlyonként, már egy jó ideje ott szobrozhat.
~ Gyerünk már, gyerünk már, gyerünk már! Két hete folyton ugyan az. Itt állok órákig, mígnem a nyavalyás célpontok fel nem bukkannak. Esküszöm ez itt nem a néma gyilkolás, hanem az ideg gyilkolás művészete. Tök mindegy hányszor helyezte át őket, a nagyrészüket mindig elkaptam. Különben se tudnak hova futni, ha egyszer fából vannak. Árrrgh! ~
És akkor, mint valami hasmenéses medve, közeli zajra lett figyelmes. Inkább volt neszezés, mint zaj, de hát, ha egyszer ezek a gyakorló táblák ilyenek voltak. Hol el lettek ásva, hol el lettek rejtve valahol, de mindig elő kerültek. Egy ilyen tábla szinte az orra előtt emelkedett fel a földből, ami rögtön találkozott a már túl sokat tartogatott kunaial. Egy megvolt, maradt még kilenc. Végül aztán, úgy pár órával később…
A már sokat emlegetett nagyapa-unoka páros komor hangulatban ballagott le a hegyről. Az öregnek az csípte a csőrét, hogy olyan volt mint a sorozat. Folyton ismételte magát. Miért fontos tökéletesen elsajátítani az alapokat és minden mást. Hisz ha nem így tesz, ha nem használja a súlyokat, akkor a szüleit se múlja felül egyetlen unokája. Shun pedig amellett, hogy az utóbbi dolgokról kérdezett, a türelmetlensége és az edzések egyhangúsága hozta ki a sodrából. Persze az elmúlt két hétben folyton megkapta, hogy ha a vizsgán mind a tíz célpontot eltalálta volna, amikor néma gyilkolás művészetéből vizsgázott akkor nem kellett volna két hetet a hegyen rostokolni és újra átvenni. Persze ez mindegy volt, hisz az elmúlt két évben, az ötven százalékos teljesítménye miatt, mindent átvettek, ami gyakorlat csak szerepelt a listán. Ez van akkor, ha az egyik fél véresen komolyan veszi a másik álmát, a másik meg unja a banánt. Na de talán ezek után más lesz a helyzet.
Fudou Shun- Játékos
- Tartózkodási hely : A fejedben...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 160
Re: Fudou Shun
Jiraiya Szer. Május 30 2012, 19:44
A megszokott stílus 
Tetszett ez a hasmenéses medve 
Hiányoltam a genin vizsga részletezését, de nem nagy gáz.
Előtörténet Elfogadva.
Kezdő ch: 110
Kezdő pénzösszeg: 2000 ryo
Kezdő szint: D
Az alap Néma gyilkos technikán kívül és az alap E jutsukon kívül, megkaphatod a Kirigakure no jutsut, mivel az is alap. Persze csak ha Suiton lesz az elsődleges elemed.
Tetszett ez a hasmenéses medve Hiányoltam a genin vizsga részletezését, de nem nagy gáz. Előtörténet Elfogadva.
Kezdő ch: 110
Kezdő pénzösszeg: 2000 ryo
Kezdő szint: D
Az alap Néma gyilkos technikán kívül és az alap E jutsukon kívül, megkaphatod a Kirigakure no jutsut, mivel az is alap. Persze csak ha Suiton lesz az elsődleges elemed.
_________________
!! Visszavonultam, ha bármi kérdésetek van, azt a Staff mostani Főadminisztrátorának esetleg a Staff többi tagjának, vagy a Kalandmestereknek küldjétek!
Egyébiránt Shiren karakteremnek írhattok, bárkinek szívesen segítek ha tudok
!! 
Jiraiya- Főadminisztrátor
- Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt
Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol
Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|
Re: Fudou Shun
Fudou Shun Szer. Május 30 2012, 19:57
Köszönöm a gyors ellenőrzést. Nos igen a vizsga. Nem igazán volt kedvem ahhoz, hogy arról írogassak, hogy ez meg ez volt a feladat, aztán pedig jött ez és ez. Meg fú de nagyon izgult Shun vagy éppen nem. Gondoltam elég, ha futólag megemlítem a gyakorlati részt és az eredményt amit elért rajta. Na meg, hogy le is vizsgázott.
Fudou Shun- Játékos
- Tartózkodási hely : A fejedben...
Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 160
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|