Iitaka Koizumi
1 / 1 oldal
Iitaka Koizumi
Vendég Hétf. Júl. 30 2012, 18:07
Név: Iitaka Koizumi
Nem: Férfi
Kor: 16
Rang: Akadémiai tanuló
Falu: Konohagakure no Sato
Felszerelés:
- 5 db kunai
- 5 db shuriken
- 2 db fuuma shuriken
- 1 db katana
- 1 db wakizashi
Kinézet: Hajam fekete, mindig felálló és balra fésült. Egy szimpla fekete hosszú ujjú pólóban, egy ugyanilyen gatyában, és fekete szandálban járok. Hátamon egy vérvörös katana, derekamon vízszintesen egy wakizashi. Kunaiok és Shurikenek a zsebemben, tudom hogy ez így nem túl biztonságos, de nekem jó. Kezeimen fásli.
Jellem: Lényegében úgy jellemezném magam, hogy nem érdekel semmi, imádok ölni, és szeretem a nagy fegyvereket. Mások arrogánsnak tartanak és nem sokan kedvelnek, de én elfogadom.
Előtörténet: Minden ember kezdi valahol. Én is elkezdtem. Amit magamról tudok, hogy volt egy öcsém. Utáltam őt, ki nem állhattam. Mivel az a sz*ros volt a fiatalabb a szüleim mindig vele foglalkoztak. Anyám otthon volt velünk, apám pedig ninjaként küldetésekre járt. Az első emlékem hat éves koromból van, mikor apám kunait adott a kezembe. Volt egy kör az udvarban álló fára rajzolva és nekem abba kellett beletalálnom. Ezt később shurikennel is meg kellet csinálnom. És az öcsémnek is. Dedós feladat. Tizenegy voltam mikor a szüleink elmentek otthonról és egyedül hagytak „vele”. De nem jöttek vissza. Gyengék voltak és elbuktak a küldetésen. Most komolyan, képzeljetek el két fiút, aki ott áll pénz nélkül (mivel eléggé szegények voltunk) és szülők nélkül. A kilenc éves öcsém és én először tehetetlenek voltunk. Aztán egy nap, egy ember téved felénk. Vén trotty volt és szállást keresett. Kínálkozó alkalom volt egy kis pénzszerzésre. Megszállt nálunk. Ott élt már több hónapja, és minden nap eltűnt, csak este jött haza. Öcsém kedvelte én annak ellenére sem, hogy ajándékba kaptam tőle a mostani katanámat. Mikor már egy éve nálunk lakott, tizenkettő voltam. Úgy hogy a vénség fizetett, még mindig sz*rban voltunk. Öcsém és én elmentünk és cipekedő munkát vállaltunk. És ez így ment két évig. Elég gáz volt, és olyan szinten untam, hogy arra nincs kifejezés. De legalább tudtunk enni. Mikor már közelítettem a tizenöthöz a papus még mindig nálunk élt. Már szinte családtag volt, és ezért mint minden családtagot őt is utáltam addig a napig. Egy nap ugyanis nem ment el. Otthon maradt.
- Fiúk. Tanulni fogtok tőlem – mondta.
Kiröhögtem. De később rájöttem, hogy ez nem is volthülyeség. Az öreg kirántotta a kardom a hátamon lévő hüvelyéből és a földre kényszerített. Ettől a perctől csodálom. Folyamatos edzéseken vettünk rész, az öcsémmel jó összhangban voltunk és ketten verhetetlen csapat voltunk. Bár még nem is taultunk ninjutsut. Mikor már a ninja fegyverekkel jól bántunk, Hikaru olyat dolgot mondott amitől Shikio és én kiakadtunk:
- Menjetek át a kertben lévő tavon.
Nem láttuk az ég világon semmi értelmét, de hát ezt mondta. Nekifutottunk és a vízben kötöttünk ki. Nem értettük miért de Hikaru csak röhögött. Később mikor kijöttünk a vízből, elmagyarázta, hogy az lett volna a lényeg, hogy a chakrakontrollt gyakoroljuk. Aludtunk rá egyet, de másnap nem ezzel kezdtünk. Egy egy papírdarabot adott a kezünkbe. Azt mondta áramoltassuk át rajta a chakránkat. Nagy nehezen sikerült. De a vége kudarc volt, elégett. Shikionak se sikerült jobban, összegyűrődött. De az öreg elmagyarázta, hogy ez azért van, mert én tűz elemű vagyok Shikio pedig villám elemű. Ekkor már tizenhat voltam. Egyik éjjel aludtam, és fémes zajra ébredtem. Nem mozdultam, csak füleltem. Hirtelen elhárítottam két kardot két kunaiommal és felugrottam. Hikaru és Shikio volt az. Meg akartak ölni. Nekem támadtak kivédtem a támadásaikat, nem szóltak hozzám, én sem hozzájuk. Nem is lett volna rá időm mert az öcsém máris támadott. Felém ugrott, én kitértem pengéje elől és még míg a levegőben volt tarkón vágtam és elkábult. Eközben nem figyeltem, és Hikaru pengéje megsebezte az arcom. Előkaptam a katanám és leszúrtam. Nem tudtam mi lehetett ez, de tudtam, hogy menekülnöm kell. Fogtam a cuccaim és elindultam. Utam elég nyugis volt, de ezt az éjjelt nem tudom kiverni a fejemből. Az a vén trotty és a kis p*cs hogy volt képes megtámadni, és miért? Most a Konohában dekkolok és a ratyi akadémiára járok. A genin vizsga nemsokára lesz és végre nem kell abba az idiótaságba járnom.
Nos ennyi lenne a bemutatkozásom.
Nem: Férfi
Kor: 16
Rang: Akadémiai tanuló
Falu: Konohagakure no Sato
Felszerelés:
- 5 db kunai
- 5 db shuriken
- 2 db fuuma shuriken
- 1 db katana
- 1 db wakizashi
Kinézet: Hajam fekete, mindig felálló és balra fésült. Egy szimpla fekete hosszú ujjú pólóban, egy ugyanilyen gatyában, és fekete szandálban járok. Hátamon egy vérvörös katana, derekamon vízszintesen egy wakizashi. Kunaiok és Shurikenek a zsebemben, tudom hogy ez így nem túl biztonságos, de nekem jó. Kezeimen fásli.
Jellem: Lényegében úgy jellemezném magam, hogy nem érdekel semmi, imádok ölni, és szeretem a nagy fegyvereket. Mások arrogánsnak tartanak és nem sokan kedvelnek, de én elfogadom.
Előtörténet: Minden ember kezdi valahol. Én is elkezdtem. Amit magamról tudok, hogy volt egy öcsém. Utáltam őt, ki nem állhattam. Mivel az a sz*ros volt a fiatalabb a szüleim mindig vele foglalkoztak. Anyám otthon volt velünk, apám pedig ninjaként küldetésekre járt. Az első emlékem hat éves koromból van, mikor apám kunait adott a kezembe. Volt egy kör az udvarban álló fára rajzolva és nekem abba kellett beletalálnom. Ezt később shurikennel is meg kellet csinálnom. És az öcsémnek is. Dedós feladat. Tizenegy voltam mikor a szüleink elmentek otthonról és egyedül hagytak „vele”. De nem jöttek vissza. Gyengék voltak és elbuktak a küldetésen. Most komolyan, képzeljetek el két fiút, aki ott áll pénz nélkül (mivel eléggé szegények voltunk) és szülők nélkül. A kilenc éves öcsém és én először tehetetlenek voltunk. Aztán egy nap, egy ember téved felénk. Vén trotty volt és szállást keresett. Kínálkozó alkalom volt egy kis pénzszerzésre. Megszállt nálunk. Ott élt már több hónapja, és minden nap eltűnt, csak este jött haza. Öcsém kedvelte én annak ellenére sem, hogy ajándékba kaptam tőle a mostani katanámat. Mikor már egy éve nálunk lakott, tizenkettő voltam. Úgy hogy a vénség fizetett, még mindig sz*rban voltunk. Öcsém és én elmentünk és cipekedő munkát vállaltunk. És ez így ment két évig. Elég gáz volt, és olyan szinten untam, hogy arra nincs kifejezés. De legalább tudtunk enni. Mikor már közelítettem a tizenöthöz a papus még mindig nálunk élt. Már szinte családtag volt, és ezért mint minden családtagot őt is utáltam addig a napig. Egy nap ugyanis nem ment el. Otthon maradt.
- Fiúk. Tanulni fogtok tőlem – mondta.
Kiröhögtem. De később rájöttem, hogy ez nem is volthülyeség. Az öreg kirántotta a kardom a hátamon lévő hüvelyéből és a földre kényszerített. Ettől a perctől csodálom. Folyamatos edzéseken vettünk rész, az öcsémmel jó összhangban voltunk és ketten verhetetlen csapat voltunk. Bár még nem is taultunk ninjutsut. Mikor már a ninja fegyverekkel jól bántunk, Hikaru olyat dolgot mondott amitől Shikio és én kiakadtunk:
- Menjetek át a kertben lévő tavon.
Nem láttuk az ég világon semmi értelmét, de hát ezt mondta. Nekifutottunk és a vízben kötöttünk ki. Nem értettük miért de Hikaru csak röhögött. Később mikor kijöttünk a vízből, elmagyarázta, hogy az lett volna a lényeg, hogy a chakrakontrollt gyakoroljuk. Aludtunk rá egyet, de másnap nem ezzel kezdtünk. Egy egy papírdarabot adott a kezünkbe. Azt mondta áramoltassuk át rajta a chakránkat. Nagy nehezen sikerült. De a vége kudarc volt, elégett. Shikionak se sikerült jobban, összegyűrődött. De az öreg elmagyarázta, hogy ez azért van, mert én tűz elemű vagyok Shikio pedig villám elemű. Ekkor már tizenhat voltam. Egyik éjjel aludtam, és fémes zajra ébredtem. Nem mozdultam, csak füleltem. Hirtelen elhárítottam két kardot két kunaiommal és felugrottam. Hikaru és Shikio volt az. Meg akartak ölni. Nekem támadtak kivédtem a támadásaikat, nem szóltak hozzám, én sem hozzájuk. Nem is lett volna rá időm mert az öcsém máris támadott. Felém ugrott, én kitértem pengéje elől és még míg a levegőben volt tarkón vágtam és elkábult. Eközben nem figyeltem, és Hikaru pengéje megsebezte az arcom. Előkaptam a katanám és leszúrtam. Nem tudtam mi lehetett ez, de tudtam, hogy menekülnöm kell. Fogtam a cuccaim és elindultam. Utam elég nyugis volt, de ezt az éjjelt nem tudom kiverni a fejemből. Az a vén trotty és a kis p*cs hogy volt képes megtámadni, és miért? Most a Konohában dekkolok és a ratyi akadémiára járok. A genin vizsga nemsokára lesz és végre nem kell abba az idiótaságba járnom.
Nos ennyi lenne a bemutatkozásom.
Vendég- Vendég
Re: Iitaka Koizumi
Kakuzu (Inaktív) Hétf. Júl. 30 2012, 18:46
Üdvözletem!
Hosszú a lista így rögtön a lényegre térek. Személyes megjegyzésem rögtön a személyiségedhez intézem, ami bár az ölést leszámítva gyakorlatilag eléggé Sasuke beütésű, de ez mindenkinek a saját ízlése szerint van. A történetből kiderül, hogy vagytok valahol de, hogy konkrétan hol és melyik faluban azt nem tudjuk meg. Az öregember okításáról szóló részt bővíteni kéne, elvégre nem akadémián tanulsz, hanem egy idegentől, így teljesen más a tudás amit átad, mint amit egy rendszeren belül tanulnál meg. Amikor munkát vállaltatok az öcséddel felteszem kisebb csomagokról volt szó, tekintve egy átlag gyerek fizikai erejét. A menekülés teljesen logikus és érthető rész volt, elvégre, ha egy shinobi faluban vagy egyértelmű, hogy menekülnöd kell. Nem mintha máshol nem ez volna az okos döntés. Viszont a harc rövid. Elvégre akár mennyire is öreg a vénember mégis csak egy shinobi és kétlem, hogy olyan könnyedén meg tudtad volna ölni. Ezt a részt bővítsd ki mi történt vele. Valami betegsége van, ami megállásra kényszeríthette, netán más oka volt annak, hogy ilyen egyszerűen végeztél vele? A történet másik vérző része, hogy egy valahonnan jött tizenhat éves egyszer csak megjelenik Konohában és elkezd az akadémiára járni. Ilyen egyetlen faluban sincs, elvégre az okítást hét évesen kezdik, tizenhat éveseket, pedig nem vesznek fel, főleg nem olyanokat, akikről nem tudnak semmit. Egyszerűen túl koros vagy már ahhoz.
Egyelőre az előtörténetedet elutasítom.
Hosszú a lista így rögtön a lényegre térek. Személyes megjegyzésem rögtön a személyiségedhez intézem, ami bár az ölést leszámítva gyakorlatilag eléggé Sasuke beütésű, de ez mindenkinek a saját ízlése szerint van. A történetből kiderül, hogy vagytok valahol de, hogy konkrétan hol és melyik faluban azt nem tudjuk meg. Az öregember okításáról szóló részt bővíteni kéne, elvégre nem akadémián tanulsz, hanem egy idegentől, így teljesen más a tudás amit átad, mint amit egy rendszeren belül tanulnál meg. Amikor munkát vállaltatok az öcséddel felteszem kisebb csomagokról volt szó, tekintve egy átlag gyerek fizikai erejét. A menekülés teljesen logikus és érthető rész volt, elvégre, ha egy shinobi faluban vagy egyértelmű, hogy menekülnöd kell. Nem mintha máshol nem ez volna az okos döntés. Viszont a harc rövid. Elvégre akár mennyire is öreg a vénember mégis csak egy shinobi és kétlem, hogy olyan könnyedén meg tudtad volna ölni. Ezt a részt bővítsd ki mi történt vele. Valami betegsége van, ami megállásra kényszeríthette, netán más oka volt annak, hogy ilyen egyszerűen végeztél vele? A történet másik vérző része, hogy egy valahonnan jött tizenhat éves egyszer csak megjelenik Konohában és elkezd az akadémiára járni. Ilyen egyetlen faluban sincs, elvégre az okítást hét évesen kezdik, tizenhat éveseket, pedig nem vesznek fel, főleg nem olyanokat, akikről nem tudnak semmit. Egyszerűen túl koros vagy már ahhoz.
Egyelőre az előtörténetedet elutasítom.
Kakuzu (Inaktív)- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Nukenin
Chakraszint: A tárcám tartalma
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.