Wanizame - Obotsu Ryu
2 posters
1 / 1 oldal
Wanizame - Obotsu Ryu
Obotsu Ryu Pént. Aug. 31 2012, 21:03
Két hónapos bővítmény: (A mostani kalandom előtti történetek...)
A háború már régóta tart, de Obotsu sokat nem tett, hogy bármelyik fél oldalára borítsa azt a bizonyos sakktáblát. Élvezte az életet, pénzét költötte a különféle emberi élvezetekért, piára, nőkre, fogadásokra. Igaz, az utóbbi pont alapján semmi pénzt nem vesztett, hiszen, ha a fogadást el is bukta, az illető nem kérte a jussát. Hogy is merte volna kérni? Obotsu már régen is híres gyilkos volt, aki már egy kis sértés után lefejezi az embert, de most, hogy a Ryukai átvette a hatalmat a Hullámok földjén, végleg beleírta magát a történelem könyvekbe, és még kevesebben mertek bármit is tenni ellene, különösen a hazájában. Viszont egy különös estén, az utolsó száké után, belenyúlva a zsebébe nem talált egy apró garast sem. És itt jött a probléma, hogyan is fogja kifizetni a mai kiruccanást? Természetesen sehogy pénz nélkül, de mennyire fog ez tetszeni a csaposnak?
- Bocs öreg, de ma nincs fizetésnap! - mondta a csaposnak, aztán felállt a helyéről, és elindult a kijárat felé. Csodálkozására az útjában két, hatalmas termetű smasszer állt, és kezüket a távozó fél elé helyezték.
- Te kis féreg, menni készülsz fizetés nélkül? - vetette oda neki az egyik útban álló. - Fizess Rankou-samának, különben ma a halakkal alszol. - ez a kijelentés bevett szokás volt a Hullámok földjén, révén, hogy közel a víz, és folyamatos a verekedés, de ma este rossz embernek címezték ezeket a szavakat. Obotsu teljes nyugodtsággal nézett az előtte álló szemébe, mutatva, hogy nem hogy nem ijedt meg a kijelentéstől, nem is érdekelte igazán.
- Hagyjátok, ez az úr kifizette a számláját. - hallatszott a ninja háta mögül, feltehetően a Rankou nevű illetőtől. ~Mi, hogy valaki kifizette a számlámat, mégis mit képzel magáról az a féreg, ezért ezek után még megölöm.~ Fejét enyhén oldalra fordította, és szeme sarkából szemügyre vette a kocsma vezetőjét. Tekintete sóbálvánnyá dermesztette Rankout, és mellette álló embereit, csak azokat nem, akik még mindig a jounin útjában álltak.
- Rosszul tudod! A számlát még csak most fizetem ki! És ne izguljatok, igaz, hogy elb***tátok a délutánomat, ezzel a kis közjátékkal, de, hogy lássátok milyen jószívű vagyok, nem marad el a borravaló. - mondta, és mielőtt a gorillák megszólalhattak volna már útnak is indult az ökle, célként kijelölve az előtte álló fejét. Az ütés a Gouwan-nak köszönhetően pusztítóbb erővel rendelkezett, mintha egy vonat ütni el őket. A jounin ökle mögött reccsent a koponya, fröcskölt a vér, és a férfi elgázolva a másikat a falnál kötött ki holtan. - Ez volt a mai első szákém! Mennyit is ittam, talán négyet? - tette fel a kérdést a csaposnak.
- Öt.....ö...ötöt, ura..mm! - dadogva, de kinyögte a helyes darabszámot az illető ,ezért Obotsu úgy döntött őt nem fogja megölni ezen a helyen. Egy ilyen okos ember nem érdemli meg, hogy egy kocsma padlóján halljon meg. Viszont a többi rászolgált erre a kiváltságra, és mint jó katona, Wanizame indult is, hogy bevégeztesse velük a sorsukat. Előkapott övtáskájából 4 db kunait, és elhajította a főnők körül álló négy fegyveres őr felé, akik a meglepettségtől sehogy nem tudtak reagálni erre az egyszerű támadásra. Rankou kapkodta a tekintetét az eddigi hullákra, amiket a jounin hagyott, majd mikor felnézett már késő volt. A ninja a semmiből jelent meg előtte, elkapta jobb kezével a nyakát, és a levegőbe emelte.
- Légy az emb......ere..m! Meg..fiz.et..lek! - alig tudta kiköpködni a szavakat a szorítás miatt, de látva a tekintetében, hogy nincs vissza út, és nincs kegyelem kitörtek belőle a könnyek. - Ne! Ké...rem, ne tegye! Kegy.... - mondta volna, de Obotsu egy könnyed mozdulattal eltörte a nyakát, és a többi holtest közé dobta a tetemet.
- Hol van az az ember, aki fizetett helyettem? Azt hiszem neki is tartozom. - mondta a vértől megrészegült shinobi, és szemeivel a megijedt embereket pásztázta. Eltűnt az emberség a férfiből, és ezt az arcáról is tisztán le lehetett olvasni. Itt még meg fog halni valaki, és a jounin biztos benne, hogy nem, ő lesz az. Véres kezét a szája elé emelte, és vizsgálta az első gyilkosságáról maradtakat. Egy halk női hang zökkentette ki a beteges mámorból, amit most érzett.
- Ki, ki ment? - nehezen, de meg tudta mondani a számára fontos információt, ezért a férfi leakasztotta a tulajdonos övén elhelyezkedő pénztárcát, és a helyesen válaszoló felé dobta, mint ajándék. Ezután kiment a kocsmából, és elindult megkeresni azt, akit még ma muszáj megölnie. Egy kis sétálás után a város ezen részén a kikötőbe ment, hátha talál valami nyomot, viszont legnagyobb meglepetésére őt találták meg, méghozzá az aki fizetett helyette.
- Készen állsz a halálra? - tette fel a költői kérdést Obotsu, és már készült is a hatodik gyilkosságra, amikor a férfi érthetetlen módon négy kunait nyújtott neki. Ez már több volt a soknál, hogy ennyire belegázoljon valaki büszkeségébe.
- Tessék, szükséged lesz rájuk, ugyanis egy munkát bíznék rád, természetesen hatalmas pénzösszeg ütni a markod az elvégzett gyilkosság után. - mondta furcsán mosolyogva. - Már két hete vagyok a városban, és téged kereslek, majdnem az összes kocsmát körbe jártam Namigakureban. Ha érdekel a meló, akkor meg is beszélhetnénk most, hogy mit kellene csinálni, és a végösszegbe is. Mit szólsz? - a furcsa fazon, és az annál furcsább ajánlat valahogy kizökkentette a gyilkolási vágyból, és fejével biccentve mutatta, hogy benne lenne. - A munka maga módján egyszerű. Meg kell ölni egy S rangú ninját, aki éppen a Tűz országában, egy Forikue nevű faluban a polgármester. Ha megtetted ezt, akkor ugyanabban a faluban egy narancssárga házba kéne bevinned a fejét, bebizonyítva, hogy a munkát elvégezted. Mivel S rangú ninja, így megengedem, hogy te mondd meg az összeget, amit a munkáért akarsz. - ismertette a feladatot az ismeretlen. Obotsu nem gondolkodott túl sokat azon, hogy visszalépjen, végre várta valami kihívás az életben, és extraként ő mondd összeget.
- 10.000.000 Ryou! - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrve. És legnagyobb csodálkozására az illető mosolyogva bólintott. ~A francba, mondhattam volna többet is.~ Lehet, most rosszul jött ki az, hogy nem gondolkodott a válasz előtt. - És te fizeted az oda utamat. - tette hozzá, amibe a férfi megint csak bólogatott, mintha nem is lenne ennél természetesebb.
- Van egy hajó a kikötőben, ami a Szárnyas Hal nevet viseli. Az, az én hajóm, szállj fel rá, és mindenféle megálló nélkül odavisz a faluhoz, hiszen ahova mész, az tengerparti hely. Az ellátásról is gondoskodik a hajó szakácsa. - mondta, majd magára hagyta a jounint. - Akkor indul a hajó, amikor te odamész, én más úton jutok vissza. - fordult meg, és kiáltott vissza Obotsuhoz az illető. Obotsu jónak látta, ha most indul, hiszen minél hamarabb öl, annál hamarabb lesz gazdag. A kikötőbe érve meg is látta a hatalmas hajót. Egy kapitány állt előtte, aki egy fotót szorongatott a kezébe, és közben a kikötőben lévő embereket pásztázta. Mikor észrevette a közeledő Obotsut elkiáltotta magát, jelezve, hogy a hajó indul, és felkísérte a ninját a hajóra.
- Egy kis teát uram? - mondta egy szolga, vagy pincér, vagy matróz, nem tudta eldönteni a jounin, de hogy nem fog teázni, abban biztos volt.
- Nem, de szákét hozhatsz. - mondta, majd kényelembe helyezte magát, egy neki kihozott széken, ami úgy nézett ki, mint egy király trónja. ~Nagyon akarhatják ezt a melót.~
- Polgármester úr! Örülök, hogy látom. - a jounin a hang irányába fordult, ami észak-keletről jött, egy kisebb tavacska mellől.
Egy fiatalabb srác beszélt egy öregebbhez. Az ifjú ninja lehetett, ugyanis taktikai mellényt viselt, és Konohagakure fejpántját. Ennél már kevesebből is rá lehetett volna jönni, de ezek a jelek árulkodtak róla. Az öregebb lehetett a polgármester. A férfi úgy az ötvenes éveit taposhatta, jobb karjában bottal állt a shinobival szemben. ~Itt a remek alkalom.~ Elmutogatta a kézjeleket, majd halkan az orra alatt kimotyogta a jutsu nevét.
- Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu! - ahogy elhagyta a száját a hang, eltűnt a ninja a föld mélyén, hogy megközelítse a polgármester, és a meglepetés erejével hatástalanítsa a továbbiakban. Biztos volt benne, hogy a Konohai nehezebb dió lesz, mint egy öreg, de....várjunk csak, ez egy S szintű ninja. Viszont már késő volt, a technika megindult, és Obotsu nem gondolkodott előtte. Amikor a célpont alá ért, könnyűszerrel a föld alá húzta.
- Én is örülök Chikayu-san! - már nyújtotta volna a kezét az öreg, amikor hirtelen, valami csoda folytán a földbe lehúzva végezte, úgy, hogy csak a feje látszott ki. Bevált a technika, és ilyen könnyen legyőzött egy S szintű ninját? A Chikayu névre hallgató fél meglepődött, láthatólag sokkolta a történés, hogy csak a polgármester fejét látja. Úgy tűnik, nem szokott hozzá ehhez a látványhoz, amit Obotsu ki is használt, és kikapta a hüvelyéből a Shikuket egy vágás erejéig, ami ketté is szelte derékban a fiút. A vér vörös színe befestette a környéket, a tavat, és a füvet egyaránt. Majd Obotsu megfordulva egy rémült öregembert látott, nem egy híres S szintű ninját.
- Miért? Csak egy genin volt, csak egy átkozott genin. Miért nem hagytad, nagy jövő előtt állt. Ki vagy, és miért? Miért vagy itt? Mit akarsz? - a kérdések csak úgy záporoztak a sokkolt, és rémült apó szájából. Látszólag megbékélt azzal, hogy ő meg fog halni, vagy számított rá. - Tehát téged vert át Kibusa-kun! - ez már furcsább volt, de Obotsu nm törődött vele, hogy ki kit vert át, igazán csak az első monológot hallotta meg, amire egy egyszerű mosollyal válaszolt.
- Jól mondod öreg, állt!!! - majd megindult a wakizashi a kezében, félelmetes pályát írva le. A suhintás eredménye a férfi fejét, a nyakától való elválasztása volt. A testrészt egy a hajón kapott vászonba csavarta, majd elkezdte a kézjeleket formázni. - Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris... - amit még 33 kézjel követett, majd jöhetett a pusztításáról híres technika. - Suiton: Suiryuudan no Jutsu! - amint kimondta a jounin, a tó vízszintje, amin állt, megemelkedett, és az örvénylő víz, ami a közelben lévő házat célozta, sárkány formájúvá alakult. Óriási rombolást és káoszt okozott ezzel a trükkel, és addig ő meglépett a helyszínről a fejjel, a testek maradványait otthagyva. ~Ez egy S osztályú ninja ereje?~ Mikor a falu másik végében tartott az elkövető, tehát Obotsu, még mindig hallotta azokat a kiáltozásokat, amik az előző ház felől jöttek. A falu ezen része kihalt volt, előbbi tettének következtében, ugyanis mindenki az északi részre ment segíteni, bámészkodni, és pletykálkodni, hogy mi is történhetett, így a jounin akadálytalanul közelítette meg a narancssárga házat, és lépett be a kapuján. A házban élő ember biztosan gazdag volt, ugyanis a belső szinte aranyból volt, legalábbis úgy tűnt. Mikor beért a nappaliba, két férfi fogadta, és egy szolgáló lány. A lány az egyik parancsára elvette Obotsu kezéből a fejet, és megmutatta neki, feltehetőleg ő volt a fönők errefelé. A másik férfi az volt, aki Namigakureban megbízta Obotsu-t, ezzel a veszélyesnek titulált küldetéssel, bár a ninját nem érdekli, hogy milyen veszélyekkel járt, hiszen 10.000.000 ryou üti a markát. Elismerően bólintott, mosolygott, és motyogott valamit a fejnek, amiből Obotsu csak annyit hallott, hogy "én nyertem". A fejet kivitette a szolgálóval, majd tapsolni kezdett.
- Szép munka, szép munka! Bár kicsit hangos miattad a falu, de legalább sohasem felejtik el, hogy ne húzzanak ujjat Kibusával, a világ urával! - ördögi nevetésbe kezdett, bár Wanizame nem értette, hogy még is hogyan gondolta ezt a "világ ura" dolgot.
A sötéthajú illető kicsit sem hasonlított egy világ ura típusra, nem volt meg benne az a plusz, hogy már csak a külseje, és a kisugárzása miatt tartsanak tőle az emberek. A nevetés után intett a társának, hogy fizesse ki. Obotsu a munkákban ezt a részt szerette a legjobban, amikkor a pénzt átveheti, már mint egy kisiskolás az első tanévet, úgy várta az aktatáskát, amiben a 10.000.000 ryou van, amikor a férfi elővett az öltönye zsebéből egy vaskosabb borítékot. Az átnyújtása után Obotsu pillanatok alatt széttépte a boríték tetejét, és dühösen tapasztalta, hogy többszöri átszámolás után is csak 10.000 ryou-t tartalmaz.
- Ez meg még is mi akar lenni? - tette fel a kérdést a párosnak. Most belegondolva sok furcsa dolog történt, és könnyű is volt a misszió, de Wanizame nem az ölés miatt, hanem a 10.000.000 ryou miatt utazott ennyit. - Úgy emlékszem 10.000.000 ryouban állapodtunk meg.
- Miket beszélsz, én 10.000 ryout mondtam?! Ennyit ér az, ha megölsz egy öregembert, aki a vetélytársam a választásokon. Miért kéne ezért akkor összeget kiadnom. - mondta a főnök.
- Azt hiszem tartozom egy magyarázattal Kibusa-sama, Obotsu-sama. - kezdte el a harmadik, aki iderángatta a jounint. - Én tényleg 10.000.000 ryout beszéltem meg veled. - nézett Wanizamera. - De csak azért egyeztem bele, mert muszáj volt neked jönnöd, Kibusa-sana azt mondta, hogy az egyik legjobb embert kérjem meg a feladatra. Az igazi összeg tényleg annyi, amit Kibusa-sama mond, és ne haragudj, hogy átvertelek. Fogd ezt a pénzt, és térj haza, a Szárnyas hal a kikötőben vár rád. - mondta mosolyogva, és nyújtotta a kezét kézfogás fölajánlásaként, hogy elfelejtsék ezt a dolgot. Lehet más el is felejtette volna, de Obotsu nem, ő nem ezért jött.
- Tudod, úgy érzem elfelejtettétek, hogy gyilkos vagyok! - mondta halkan, és megragadta a férfi kezét. Maga felé húzta, majd teljes erejét, és dühét beleadva Obotsu a lehető legnagyobb ütést mérte a férfi felső testére. A bordái körül néhány azonnal eltört, kilyukasztva a tüdejét. A férfi kétrét görnyedt, és vért köhögött föl, amit a padlóra köpött. - Tehát a világ urának biztosan van 10,000.000 ryouja szémomra a küldetésért. - miközben mondta a talpával addig rugdosta a földön lévő férfi fejét, amíg többet nem mozdult meg. - Vagy szeretne alárendeltje sorsára jutni? - tette fel a kérdést jounin, a választás illúzióját a férfi szeme előtt tartva. Viszont az ahelyett, hogy gyorsan összegyűjtené a pénzt csak kegyelmért könyörgött a lehető legfurcsább pózokban, meghazudtolva minden emberségét.
- A mostani összeget is nehéz volt összegyűjtenem. A háború miatt nincs pénzem, nincs szinte élelmem sem, de kérlek ne ölj meg. Vigyél el innen azt, amit akarsz, de kérlek, ne ölj meg. Családom van! - mondta Kibusa. Obotsu elgondolkodott, és körbe nézett a szobában. A szeme egy széf ajtaján akadt meg. Nem volt nagy, de biztos volt benne a jounin, hogy kincset rejt. Arcával mutatta, hogy nyissa ki, és a férfi meg is tette. Legnagyobb meglepetésére egy tekercset zárt el a külvilágtól. Wanizame kiszedte, és kigörgetve ezt olvashatta le: Achira Akuma Asobiba(Az ördög játszótere). Ez messze nem volt az összegtől, ami miatt idejött, és dühét a maradék egy férfin töltötte ki. Nem ölte meg, bár lehet, hogy a sérüléseibe később bele fog halni, de jobb karját, bal lábát, és az összes ujját eltörte az illetőnek. Csak azért távozott, és hagyta ott az örömöket, mert a Konohai ninja megölése miatt akár a falu fejvadászokat, nyomozókat küldhet ide, és jobb volt, minél hamarabb, láthatatlanul eltűnni a városból, szemtanúk nélkül. Ezért befejezte azt, amit elkezdett, és néhány robbanó cetli segítségével felrobbantotta a házat. A 10.000 ryout, és a tekercset eltette, és elindult a kikötőbe a fuvarjához. Mikor odaért a kapitány ismét fogadta, és felkísérte a hajóra. Látszólag semmit nem tudott az itt történtekről. A hajóút gyorsan telt el, és egy hét múlva újra a városában lehetett, lehet a hajó talált egy rövidebb utat, bár Obotsu nem foglalkozott vele, csak örült, hogy megérkezett. Leszállása előtt a robbanó cetlikből rengeteget rakott a hajóra, hogy leszállás után azt is megsemmisíthesse.
- Ó, elfelejtettem mondani, hogy Kibusa-san azt parancsolta, hogy megérkezés után azonnal induljatok vissza a Tűz országába. - hazudta a kapitánynak, aki bevette a csalit, és elindult a nyílt tenger felé vezető úton. Bár néhány méter múlva a hajó darabjaira hullott, hála a robbanásnak. Obotsu ezzel minden bizonyítékot eltüntetett csúfos kudarcáról, bár lett egy kevés pénze, és egy tekercse, valami jutsuval.
Hazaérve, egyből a szállására ment a ninja, hogy kipihenje az út fáradalmait, természetesen fürdés után. Viszont, amikor kilépett a zuhany alól, és a dereka köré csavart egy törülközőt, beérve a szobába megpillantotta a tekercset, amit elvett. ~ Achira Akuma Asobiba! Mégis miféle technika lehet ez, még sosem hallottam róla.~ Végigolvasva a jutsu leírását, és edzésének menettervét kicsit boldogabban gondolt a munkájára vissza. Örült, hogy egy ilyen erős technika a birtokába jutott, és már készült is az edzésre, amit elhatározása szerint a következő naptól meg is fog kezdeni, de most aludnia kellett. Pár óra múlva a nap elfoglalta az égen a helyét, és megkezdődött a holnap. Obotsu felöltözött, és elindult egy Namigakuretől távol eső faluba, hogy még csak meg se tudják, hogy mi jutott a birtokába. És mellette, amit ő eltervezett, hogy hogyan tanulja meg, lehet, néhány embernek a faluban, nem tetszene. Sőt, hangos fellépésekkel, akár katonai beavatkozással lépnének fel ellene. Így elment egy másik faluba, ami egy napi távolságra található a ninjáktól. Megérkezése után a napot szálláshely keresésével töltötte, majd miután egy közeli fogadóban viszonylag jó áron megkapta a szobát, kiment a közeli erdőbe meditálni, és a chakráját összpontosítani.
- A chakrát az ökölbe kell összpontosítani, hogy a fejre mért ütés hatására az illúzió átvegye a célpont elméje felett az uralmat. Ez a technika egy gátat épít az elszenvedő fél fájdalomközpontjához, így akin használják az illúzió hatására nem fog fájdalmat érezni, akármilyen sebesülést szenved el. Kivétel ez alól a végtagvesztés, mély szúrt seb, koponyatörés, nyílt törés, mély, hosszú vágás. – olvasta magában a tekercsben írtakat. – A technika igazi hatása akkor lép életbe, ha a használó, az elszenvedő fél, vagy egy harmadik személy feloldja magát a genjutsu hatása alól. Ekkor ugyanis az őt ért addigi fájdalmak egyszerre lépnek életbe, és a kínokba akár bele is halhat az ember. – fejezte be a tekercs sorainak végével. Ezek után meg is kezdődhetett az edzés. A mai napot a chakra összpontosításával töltötte, ahogy az azt követő napot is. A következő lépés az ütés kipróbálása volt, hogy használ-e a genjutsu. A közelében több állat is rohangált, így Obotsu megpróbálkozott az egyik fejének megütésével, hogy kísérletezzen, de az elszenvedő szarvas, az ütés erejétől azonnal szörnyet halt. ~Kevesebb chakra kell~ A napok teltek, de még mindig nem tudott eredményt felmutatni, amikor egy táborozó iskolásokból álló csapatot pillantott meg magától nem messze. A tanáruk éppen az erdő növényeit, és bogarait mutatta be nekik, amikor Obotsu megjelent mellette. A semmiből feltűnő férfi a szívbajt hozta mind a gyerekekre, mind a vezetőjükre. Ezt kihasználva a ninja ártalmatlanná tette a tanár urat, majd eltűnt vele a sűrű erdőben. A gyerekekkel nem foglalkozott, neki elég volt egy kísérleti bábu. Megvárta, míg a férfi újra észhez tér, és addig is a chakráját összpontosította az öklébe, módosította annak mennyiségét, és a technikában leírtakhoz próbálta közelíteni a formáját. A mikor a férfi felkelt azt vehette észre, hogy egy fa törzséhez van kötözve, valahol az erdő közepén, és az elrablója előtte ül törökülésben, csukott szemmel. Mellette egy kisebb táborhely volt felépítve, volt tűz, sátor, és a tűz fölött egy vad, ami már csak arra várt, hogy megegyék. A férfi kiáltozni próbált, de sajnálatos módon észrevehette, hogy szája be van ragasztva, és az erdő közepén valószínűleg úgy sem hallaná meg senki. Abban bízhatott, hogy a gyerekek még élnek, ha tényleg a gondjukat viselte. Obotsu láthatólag befejezte az előkészületeket, és szélsebesen elindult a kikötözött kísérleti patkány felé. Az ütése nem volt pusztító erejű, de még így is egy óriási zúzódást hagyott a férfi arcán.
- Háh, végre sikerült! – mondta, és levette a férfi szájáról a tapaszt. – Na, nézzük, érzel-e fájdalmat. – mondta, és egy kunai kést szúrt a férfi lábába. Legnagyobb sajnálatára, a jutsu nem sikerült, hiszen a férfi fájdalmában óriásit ordított. A véres sebből a vér átszínezte a füvet, ahol éppen ült.
- Még is miért…..? – mondta volna, de a tapasz már a száján volt, nem kell az, hogy még a patkányok is beszéljenek, elég volt a kudarc érzete Obotsunak. A napot a kísérlettel folytatta, amíg le nem ment a nap, és láthatólag már nem vette semmi hasznát a félholt patkánynak. ~Kell egy új.~ A gondolat is szörnyű volt, hogy semmire nem jutott most, és ezt a dühöt a gyilkolásban élte ki. A késével elvágta a férfi torkát, majd, hogy biztosra menjen, vagy, mert muszáj volt még valamit tennie, a véres kést a férfi tarkójába állította, majd tábort bontott, és otthagyta a helyet. A véres füvet, az összeszurkált, és halott testet, a hamut, ami a tűzből maradt, és a kést, amivel kioltott még egy életet. A napok teltek, és az erdőben Obotsu tovább tökéletesítette a technikát, az elrabolt falusiakon. De sajnos egy hét után sem tudott felmutatni maradandó eredményt. Hét hullát hagyott maga mögött, az erdő különböző pontjain, de csak annyit ért el, hogy 30 másodpercig nem éreznek fájdalmat, aztán automatikusan vége lett a technikának. Szerencsére legalább az ütésre ráérzett, ami a technika kezdő pontja volt, így nem kellett már órákat töltenie meditálással. Viszont a falusiak sem voltak restek, és ahelyett, hogy rettegésben éltek, azt a pletykát lehetett hallani, hogy két ninját kértek Namigakureból, hogy állítsák le az emberek eltűnését, és derítsék ki, hogy ki a felelős. Teltek a napok, de nem jött senki a falu megmentésére, viszont Obotsu már tökéletesen végretudta hajtai a technikát, bár következő négy ember életébe került. Viszont örült annak, hogy sikerült elsajátítania ezt az erős jutsut. Mikor következő nap felkelt, és kiment az erdőbe, hogy elinduljon hazafelé, hiszen itt már végzett, akkor úgy érezte, hogy valaki követi. Vagy inkább valakik. Mikor megfordult két ninja állt a háta mögött, és mindkettő homlokán a Namigakure no Sato által készített fejpánt volt. Obotsu nem ismerte őket, de első látásra ők sem ismerték fel az aranyvértes idegent.
- Uram! – szólította meg őt a fiatalabb idegen. – Nem tanácsos egyedül kimerészkednie az erdőbe. Veszélyes lehet, hiszen már egy hete folyamatosan emberek tűnnek el. – mondta, mint aki aggódna a testi épségéért. Amikor a mellet álló öregebb, feltehetően chuunin, vagy jounin rangú ninja elővett egy lapot, vagy képet, Obotsu nem tudta megmondani elsőre. Csak azt látta, hogy pislogás nélkül nézi a kezében lévő tárgyat, és fel-felpillantgat belőle megnézve az idegent.
- Rokubi! – szólította meg a társát. – Ő a mi emberünk, a gyerekek által kapott leírás alapján. – és ekkor jutott eszébe az első akció, amikor megmutatta magát, mert ez többet nem fordult elő utána. Ki gondolta volna, hogy a gyerekek képesek lesznek beszélni, azok után, hogy a tanárukat elragadták, és ottmaradtak az erdőben egyedül. Viszont ekkor olyan dolog történt, amit nem értett, hiszen nyíltan, ekkora kiáltással támadást indítani esztelenség, lehet, hogy a fiatalabb csak egy genin, hogy ilyen meggondolatlanul cselekszik, vagy az is lehet, hogy nem tudja ki áll vele szemben.
- Elmerted rabolni az apámat? Mit képzelsz magadról, ki a fene vagy? Ezért megöllek. – és már rá is rontott az aranyvértben álló shinobira. Jobb kezében egy kunai kés volt, a bal kezével meg egy shurikent hajított ellenfele felé. A két eldobott shuriken célt tévesztett, anélkül, hogy Obotsu megmozdult volna, láthatóan ellenfele nem tudott a fegyverekkel bánni. Viszont közeledett felé, és egy rúgással próbálkozott, amivel talán ki tudja majd billenteni az egyensúlyából a jounint. Tervei szerint azután csapott volna le a késsel, csak hát eddig el sem jutott a harc. Az első rúgást nem akarta sem kikerülni Obotsu, sem kivédeni, inkább alkalmasnak találta arra, hogy megmutassa a kisgyereknek, mekkora erőkülönbség van köztük. Amíg a gyerek felé rohant, ő a chakráját a lábába koncentrálta, és amikor érkezett a támadás, ő a lábával, az ellenfele lábát találta el. A Tsuten Kyakuu néven ismert technikát alkalmazta Obotsu, bár nem a maximális formájában, így is elrepült az ellenfele, és törött lábbal érkezett meg a kiindulási pontjától 10 méternyire.
- Rokubi! Hogy lehetsz ennyire meggondolatlan, ő itt Obotsu Ryu, Namigakurei Jounin! – kiáltott feltehetően a tanítványa felé a mestere. Hősünk nem tudhatta, hogy mivel lepleződött le, bár feltehetőleg a hosszú kék haja, és az aranypáncél lehetett az ok. Túlságosan kitűnik ezzel a többi ember közül, de hát ez a lényege, az oka a viseletének. Ő nem átlagos, és jobb, ha ezt mindenki tudja. – Obotsu-kun! Mégis mire véljem ezt a tettet? Hogy merészelsz bántani egy gyereket, a falu embereit, ezt nem engedhetem. Namigakure tagja vagy, az igaz, de egy becsületes ember nem tesz ilyet, így tiszta lelkiismerettel küldelek a halálba. – mondta el kis beszédét a jouninak. Obotsu túlságosan nagyképűnek találta a szövegelését, túlságosan fellengzősnek, és ezért mindenképpen meg kellett fizetnie. ~Még hogy felém helyezi magát, hogy megöl engem? Ezért kinyírom.~
- Hogy merészelem ezt tenni? Hogy merészelem bántani? Ha nem támadott volna meg, most nem feküdne ott. A falu emberei meg csak egy tökéletes technika elsajátításában segítettek nekem, és köszönetem jeleként megengedtem, hogy a kezem által haljanak meg. Hidd el nagy megtiszteltetés. – mondta mosolyogva. – Ha elég erős vagy, hogy két percig lefoglalj, talán megadom neked is ezt a tiszteletet, de ha nem, akkor itt hagylak megkötözve féleszű barátoddal együtt, és egymás kezét fogva várhatjátok a halált, ami sajnos hamarosan el is érne titeket, tekintve, hogy rengeteg farkas él ezekben az erdőkben, és a barátodnak a nyílt törés miatt vérzik a lába. Tudod mire jönnek azok a fenevadak? Mi miatt épesek feladni miden védelmüket, és támadni? A vérszag miatt! – már szinte kívánta azt, hogy megölhesse az embert, hogy a keze a mai napon is véres legyen, nem elégszik meg egy rúgással. – Gyere te balfék, ha mersz! – üvöltötte az ellenfele felé. Itt volt a nagy idő az új technika élesben való kipróbálására. Mikor fölnézett, láthatta, hogy az öreg más féle ellenfél lesz, mint a tanítvány, hiszen a köztük lévő távolságot pillanatok alatt megtette, és már indította is az ütés, és rúgáskombinációkból álló támadásait. Majd hirtelen egy ütést érzett Obotsu a mellkasán, amitől nagy sebességgel megindult hátrafelé. „Haru no Shurai” – hallotta, amint mondta a férfi, majd látta, hogy elmegy mellette, és egy rúgással készül őt a földre küldeni. „Ninpo: Mizu Kawarimi” mondta Obotsu, és mikor pont elérte volna a rúgás, testét vízzé alakította, és így képes volt kitérni. A Férfi a vizet rúgta meg, ami miatt meglepődött, és így figyelmetlenségből hagyott támadási felületet. Amint visszaállt a teste, kézjelekbe kezdett, és a chakráját a szájába, és a nyelvébe koncentrálta.
- Suiton: Mizurappa! – mondta ki a technika nevét, és az ellenfele felé egy keskeny, bár nagynyomású vízsugarat lő ki! Az ellenség könnyedén tért ki a víz elől, bár Obotsunak nem is a megsebesítés volt a célja, ennél a technikánál. Inkább csak egy kis víz kellett neki, hogy ereje teljében legyen. Rögtön kézjelekbe is kezdett, és létrehozott két vízklónt, majd egy teljesen átláthatatlan ködöt, ami Kirigaure no jutsu néven volt ismert. A két vízklón Lefoglalta a férfi figyelmét, amíg Obotsu elrejtőzött a földben a Doton: Iwagakure no Jutsu segítségével. Ekkor a férfi is kézjelekbe kezdett, bár ezt Obotsu nem láthatta.
- Fuuton: Senpuuken! – miután ezt hallani lehetett, egy örvénylő széllöket indult meg a vízklónok irányába, amik azonnal meg is semmisültek, és a köd is eltűnt. A férfi nem látta ellenfelét, és kicsinyes, lenéző magatartása miatt nem is gondolta volna, hogy túlélte ezt a csapást. Ám ekkor a földből kitörvén Obotsu gyors kézjeleket mutatott, és chakráját az öklébe összpontosította. Az ütés az ellensége fejét érte, amitől az a földre esett, de utána egyszerűen felállt, mintha mis sem történt volna. Ezt kihasználva Obotsu a Kyaku Kyaku nevű rúgáskombinációt használta, majd egy hatalmas ütéssel nekirepítette az egyik közeli sziklának. A férfi csak nevetve állt fel.
- Ez minden erőd, ez a híresen nagy erő? Meg sem éreztem. – mondta a férfi, majd óriási önbizalmat kapván rohamot indított lenézett ellenfele ellen. Bár Obotsu tudta, hogy nem érez fájdalmat, hiszen az új technikáját, az új genjutsut alkalmazta a férfin, tudta, még néhány ütés, és a harcnak vége. A férfi eszeveszett rohamokat indított, és nem törődött azzal, hogy védelmét nyitva hagyta, hiszen úgy sem érezte Obotsu ütéseit. Meg volt róla győződve, hogy ez miatta van. Így ment két percig, amikor ugyanis lihegve nézett farkasszemet egymással a két harcoló fél. Obotsunak a szeme fölött egy csúnya zúzódás éktelenkedett, míg karján és felső testén is zúzódások voltak a páncél alatt. Az előtte álló férfinek viszont feltehetően több bordája is eltörött a Gouwannal a mellkasára mért ütések miatt, bár ő ezt nem vette észre. A vállán egy vágás mutatkozott meg, amit Obotsu az utolsó menetben egy kunai késsel kanyarított oda. Bár a férfi ezt sem észlelte. Viszont így már vége volt a harcnak, hiszen csak fel kell oldania a genjutsut, és a férfit elönti a kín, ő meg továbbállhat, mintha mi sem történt volna.
- Tudod, a harcnak vége, és mivel tovább bírtad, mint gondoltam, ezért megöllek. – mondta mosolyogva. – Kai! – és miután kimondta ezt a szót, a fájdalom, amit eddig elszenvedett az ellenfele özönvízként elindulva végigment a testén, teljesen lebénítva a férfit. Érezte a vágást, a törött bordákat, a zúzódásokat, és mindent egyszerre. Szörnyű kínok lehettek, de nem tartottak soká, hiszen Obotsu ott termett az ellenfele mellett, és egy kunai kést szúrt a szívébe. Ezután a genint otthagyta a törött lábával, és elindult hazafelé egy új technikával a tarsolyában.
Hazaérése után két napig a gyengélkedőn feküdt, ahol a nagyon kíváncsi orvosok meg akarták tudni, hogy mitől néz ki ilyen ramatyul, de azon kívül, hogy munka alatt történt, mást nem húztak ki Obotsuból. Szerencséjére még nem derült ki, hogy mit tette a két Namigakurei ninjával, meg az ott élő emberekkel, de biztos volt benne, hogy hamarosan valaki fecsegni fog, esetleg egy tapasztaltabb csoportnak, vagy a hírszerzésnek, és ők rögtön hozzá tudják majd kötni az eseményeket. Ezért le kellett innen lépnie, ebben biztos volt. Még egy olyan nagy ninja is, mint ő, elesik a többség ellen, ha az a falu kivégzőcsoportja, vagy hírszerzési osztálya. Viszont legnagyobb meglepetésére úgy kelt föl harmadik napon az ágyban, hogy egy másik ninja volt előtte, és nem megölni készült őt.
- A tanácsos urak küldtek, hogy egy olyan technikát tanítsak meg neked, ami a későbbiekben a hasznodra válhat. Hallottál már a Suika no Jutsu-ról? – kérdezte, és miután látta, hogy Obotsu nem csak a meglepődöttségtől, hanem a tudatlanság miatt is furcsa képet vág folytatta. Elmondta neki, hogy a Suiton elem használatának csúcspontja, amikor a használó képes maga is vízzé válni, vagy esetleg a környezetében lévő vizeket irányítani. Hasonlított a Mizu Kawarimihez, csak sokkal nagyobb kiterjedésben lehet használni, és a támadásban is jól jön. Felkeltette az érdeklődését a technika, így beleegyezett annak megtanulásába, még akkor is, ha a tanács parancsolta neki, hogy megtanulja. Most nem érdekelte ez, hiszen a saját használatára tudja fordítani ezt a technikát, és jól jöhet még az életben. Az edzést még aznap elkezdték, Obotsu követte a tanítója utasításait, és a Mizu Kawarimi-ből kiindulva lassacskán kezdett ráérezni erre a technikára is. Bár még messze nem tudta használni rendesen. Viszont egy hét folyamatos edzés, és a vízzel való kapcsolata után tökéletes megtanulta a jutsut, és így lett a „víz ura”. Át tudott alakulni vízzé, nagyobb vízfelületen akár hullámá, vagy örvénnyé, képes volt mindenféle technika nélkül a kivetített chakrájával a vizet irányítni, támadni vele, esetleg ellenségeit csapdába ejteni, igaz az edzés alatt ezek többnyire állatok voltak, és nem emberek, hiszen ezt a technikát felügyelet alatt tanulta, és a faluja színeiben. Majd mikor a senseie szerint is kész volt a jutsuval egy váratlan utasítást adott ki neki.
- Most, hogy végeztünk elmondhatom az igazat, ezt a jutsut azért kellett megtanulnod, mert egy veszélyes küldetésre kell menned, eligazítás a tanácsosok irodájában, pontban 15:00-kor. – mondta az edző, tanító, sensei, akárhogy nevezzük is, és ez egy kicsit meglepte Obotsut. ~Küldetésre kell mennem? Már két hónapja nem kaptam a vezetéstől semmi feladatot, vagy akartak adni, csak nem voltam itt? Lényegtelen. Akármit is akarnak, ha szépen megkérnek, akkor talán teljesítem.~ Hazaérve felcsatolta felszerelését, majd 15:15-re meg is érkezett az eligazítás helyszínére. Egy tanácsos ült vele szemben mindenféle védettség nélkül. Ez a tanácsos nem volt a Ryukai tagja, bár Namigakure tiszteletben álló személye volt, és a Ryukai védelmét élvezte. Csak éppen most nem, talán nem számítottak támadásra.
- Késtél Obotsu! – szólalt meg mély hangján az öreg férfi. – A feladat nem várhat. Egy a környékünkön lévő faluból folyamatosan tűnnek el az emberek, és a hírszerzés osztály nem tud velük foglalkozni, a háború miatt. Ezért téged küldelek oda, hogy nézz utána a dolognak. Már elküldtünk egy chuunint, és egy genint, de nem tértek vissza. Igaz, az eltűnések is abbamaradtak, de nem tudhatjuk, hogy a két történés kapcsolódik-e egymáshoz, ezért döntöttem úgy, hogy most egy jounin megy. Készen állsz? – mondta el a feladatot az öreg, és Obotsunak rögtön le is esett, hogy a saját bűnözését kell kikutatnia. Vagy csak azt akartatják megfigyelni egy harmadik személlyel, hogy reagálnak az érkezésére a gyerekek, a faluban élők. Talán már azt is tudják, hogy ő tette.
- Nincs se kedvem ehhez, se időm. Az utóbbi hónapom nem volt túl kifizetődő, így most inkább fejvadászatra megyek, de azért örültem, öreg! – mondta, és megfordult, hogy elinduljon az ajtó irányába.
- Nincs benned tisztelet, te féreg? Így beszélni egy nálad magasabb rangú személlyel. Megparancsolom, hogy menjél, ezért el is mész. Megértetted? – az tanácsos falpattant a helyéről, és ordítva közölte mindezt. Csakhogy a rossz személynek címezve, ugyanis mind a kettő dolog benne volt a mondatában, ami miatt Obotsu képes lenne megölni. Az egyik, hogy fölé helyezte magát. Ez a vénség azt képzeli, hogy erősebb, és magasabb rangú, mint ő, és ezt nem bocsájthatta meg neki. Viszont, lehet most az egyszer elengedte volna a füle mellett, de sajnálatos módon kimondta a második tiltott szót is, amit Obotsu jelenlétében, csak ő maga használhat, véleménye szerint. Ez nem más volt, mint a „parancsolom”. ~Hogy merészel ő nekem bármit is parancsolni. Nekem, a híres Wanizamenak, vagy más néven Obotsu Ryunak. Egy ilyen kis féreg maradjon csak ülve, és fogja be a száját.~
- Papi! Ezt nem jó embernek mondtad! – mondta Obotsu, és villant a kunai kés a kezében, amint megfordult, és a férfi felé hajította. A fegyver betalált, pontosan a parancsolgató szívébe fúródott a penge, amitől az elszenvedő fél holtan esett össze. És mivel most, hogy megölt egy tanácsost, még ha okkal is tette, bár valószínűleg senki nem fogadná el ezt az okot, el kellett mennie innen. De először is innen kellett kijutnia, anélkül, hogy rájönnének az itt dolgozók, hogy mi történt. A holtestet a közeli szekrénybe helyezte, majd miután végignézte a tetemet, kézjeleket formált.
- Henge no Jutsu! – mondta, és felvette a tanácsos alakját. Kilépett a folyosóra, majd elindult kifelé az épületből, amikor hangot hallott hátulról.
- Uram! Uram! Elküldte Obotsu Ryut a küldetésre, ahogy tervezte? Csak mert beigazolódott a feltevés, hogy ő igazából a tettes! – mondta neki az ismeretlen férfi. – A megkapott információk alapján, miszerint aranyvért volt az elrablón, és hosszú kék haja volt, csak rá illik a Namigakurei ninják közül. Emellett megtalálták a kiküldött ninják holtestét is. Vagyis, ami maradt belőlük, ugyanis a farkasok jól ellátták a bajukat. – fejezte be a jelentést.
- Igen már kiküldtem! Menjenek utána, és tegyék a dolgukat! – mondta Obotsu a férfi testében. Az érkező férfi meghajolt, majd elindult, hogy tegye a dolgát, bármi is volt az. A jutsutz csak a falu határán, az egyetlen szárazföldi bejáratnál oldotta föl. Tudta, hogy tudják, hogy ő volt a tettes, de nagy szerencséje volt, hogy az öreg felbőszítette, különben nem tett volna semmit, csak visszamegy egy kocsmába. Így viszont megmenekült valamilyen szinten. Csak a faluval ellenkező irányba kell elindulnia. Viszont itt volt az ideje a falu, és a szervezet elhagyásának ezek után. Már régóta tervezte ezt a lépést, de nem tudott volna hová menni, így viszont már kötelező lelépnie. ~Eljöttem egy faluból, mert nem szerettem, ha mások határozzák meg az életem, ha mások megmondják, mit tehetek, és, hogy mit kell tennem. Boldogan éltem, a pénzemmel, és gyilkolásokkal. Beálltam hozzájuk, a Ryukaihoz, ahol rengeteg olyan gondolkodású ember volt, mint én. Erre mi is kiépítünk egy falut, és így évek multán tapasztalom, hogy semmi sem változott, ugyanis megint megmondják, hogy mit csináljak. Ez így nem mehet tovább, vissza kell térnem ahhoz az élethez, amit kedvelek, és amiben szabad vagyok.~ A gondolatai által vezérelve ment végig a nagy „Naruto hídon”, amikor eleredt az eső. Nem tudta meggyújtani a cigijét, a víz miatt, és ekkor jelent meg mögötte egy ismeretlen férfi.
- Üdvözöllek, egy munkám lenne a számodra a Hegyek országában…
//Összefoglalva:
Fontos esemény: Kilépett a Ryukaiból, elhagyta a falut, és újra elveszett ninja lett.//
-=A különös megbízás=-
A háború már régóta tart, de Obotsu sokat nem tett, hogy bármelyik fél oldalára borítsa azt a bizonyos sakktáblát. Élvezte az életet, pénzét költötte a különféle emberi élvezetekért, piára, nőkre, fogadásokra. Igaz, az utóbbi pont alapján semmi pénzt nem vesztett, hiszen, ha a fogadást el is bukta, az illető nem kérte a jussát. Hogy is merte volna kérni? Obotsu már régen is híres gyilkos volt, aki már egy kis sértés után lefejezi az embert, de most, hogy a Ryukai átvette a hatalmat a Hullámok földjén, végleg beleírta magát a történelem könyvekbe, és még kevesebben mertek bármit is tenni ellene, különösen a hazájában. Viszont egy különös estén, az utolsó száké után, belenyúlva a zsebébe nem talált egy apró garast sem. És itt jött a probléma, hogyan is fogja kifizetni a mai kiruccanást? Természetesen sehogy pénz nélkül, de mennyire fog ez tetszeni a csaposnak?
- Bocs öreg, de ma nincs fizetésnap! - mondta a csaposnak, aztán felállt a helyéről, és elindult a kijárat felé. Csodálkozására az útjában két, hatalmas termetű smasszer állt, és kezüket a távozó fél elé helyezték.
- Te kis féreg, menni készülsz fizetés nélkül? - vetette oda neki az egyik útban álló. - Fizess Rankou-samának, különben ma a halakkal alszol. - ez a kijelentés bevett szokás volt a Hullámok földjén, révén, hogy közel a víz, és folyamatos a verekedés, de ma este rossz embernek címezték ezeket a szavakat. Obotsu teljes nyugodtsággal nézett az előtte álló szemébe, mutatva, hogy nem hogy nem ijedt meg a kijelentéstől, nem is érdekelte igazán.
- Hagyjátok, ez az úr kifizette a számláját. - hallatszott a ninja háta mögül, feltehetően a Rankou nevű illetőtől. ~Mi, hogy valaki kifizette a számlámat, mégis mit képzel magáról az a féreg, ezért ezek után még megölöm.~ Fejét enyhén oldalra fordította, és szeme sarkából szemügyre vette a kocsma vezetőjét. Tekintete sóbálvánnyá dermesztette Rankout, és mellette álló embereit, csak azokat nem, akik még mindig a jounin útjában álltak.
- Rosszul tudod! A számlát még csak most fizetem ki! És ne izguljatok, igaz, hogy elb***tátok a délutánomat, ezzel a kis közjátékkal, de, hogy lássátok milyen jószívű vagyok, nem marad el a borravaló. - mondta, és mielőtt a gorillák megszólalhattak volna már útnak is indult az ökle, célként kijelölve az előtte álló fejét. Az ütés a Gouwan-nak köszönhetően pusztítóbb erővel rendelkezett, mintha egy vonat ütni el őket. A jounin ökle mögött reccsent a koponya, fröcskölt a vér, és a férfi elgázolva a másikat a falnál kötött ki holtan. - Ez volt a mai első szákém! Mennyit is ittam, talán négyet? - tette fel a kérdést a csaposnak.
- Öt.....ö...ötöt, ura..mm! - dadogva, de kinyögte a helyes darabszámot az illető ,ezért Obotsu úgy döntött őt nem fogja megölni ezen a helyen. Egy ilyen okos ember nem érdemli meg, hogy egy kocsma padlóján halljon meg. Viszont a többi rászolgált erre a kiváltságra, és mint jó katona, Wanizame indult is, hogy bevégeztesse velük a sorsukat. Előkapott övtáskájából 4 db kunait, és elhajította a főnők körül álló négy fegyveres őr felé, akik a meglepettségtől sehogy nem tudtak reagálni erre az egyszerű támadásra. Rankou kapkodta a tekintetét az eddigi hullákra, amiket a jounin hagyott, majd mikor felnézett már késő volt. A ninja a semmiből jelent meg előtte, elkapta jobb kezével a nyakát, és a levegőbe emelte.
- Légy az emb......ere..m! Meg..fiz.et..lek! - alig tudta kiköpködni a szavakat a szorítás miatt, de látva a tekintetében, hogy nincs vissza út, és nincs kegyelem kitörtek belőle a könnyek. - Ne! Ké...rem, ne tegye! Kegy.... - mondta volna, de Obotsu egy könnyed mozdulattal eltörte a nyakát, és a többi holtest közé dobta a tetemet.
- Hol van az az ember, aki fizetett helyettem? Azt hiszem neki is tartozom. - mondta a vértől megrészegült shinobi, és szemeivel a megijedt embereket pásztázta. Eltűnt az emberség a férfiből, és ezt az arcáról is tisztán le lehetett olvasni. Itt még meg fog halni valaki, és a jounin biztos benne, hogy nem, ő lesz az. Véres kezét a szája elé emelte, és vizsgálta az első gyilkosságáról maradtakat. Egy halk női hang zökkentette ki a beteges mámorból, amit most érzett.
- Ki, ki ment? - nehezen, de meg tudta mondani a számára fontos információt, ezért a férfi leakasztotta a tulajdonos övén elhelyezkedő pénztárcát, és a helyesen válaszoló felé dobta, mint ajándék. Ezután kiment a kocsmából, és elindult megkeresni azt, akit még ma muszáj megölnie. Egy kis sétálás után a város ezen részén a kikötőbe ment, hátha talál valami nyomot, viszont legnagyobb meglepetésére őt találták meg, méghozzá az aki fizetett helyette.
- Készen állsz a halálra? - tette fel a költői kérdést Obotsu, és már készült is a hatodik gyilkosságra, amikor a férfi érthetetlen módon négy kunait nyújtott neki. Ez már több volt a soknál, hogy ennyire belegázoljon valaki büszkeségébe.
- Tessék, szükséged lesz rájuk, ugyanis egy munkát bíznék rád, természetesen hatalmas pénzösszeg ütni a markod az elvégzett gyilkosság után. - mondta furcsán mosolyogva. - Már két hete vagyok a városban, és téged kereslek, majdnem az összes kocsmát körbe jártam Namigakureban. Ha érdekel a meló, akkor meg is beszélhetnénk most, hogy mit kellene csinálni, és a végösszegbe is. Mit szólsz? - a furcsa fazon, és az annál furcsább ajánlat valahogy kizökkentette a gyilkolási vágyból, és fejével biccentve mutatta, hogy benne lenne. - A munka maga módján egyszerű. Meg kell ölni egy S rangú ninját, aki éppen a Tűz országában, egy Forikue nevű faluban a polgármester. Ha megtetted ezt, akkor ugyanabban a faluban egy narancssárga házba kéne bevinned a fejét, bebizonyítva, hogy a munkát elvégezted. Mivel S rangú ninja, így megengedem, hogy te mondd meg az összeget, amit a munkáért akarsz. - ismertette a feladatot az ismeretlen. Obotsu nem gondolkodott túl sokat azon, hogy visszalépjen, végre várta valami kihívás az életben, és extraként ő mondd összeget.
- 10.000.000 Ryou! - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrve. És legnagyobb csodálkozására az illető mosolyogva bólintott. ~A francba, mondhattam volna többet is.~ Lehet, most rosszul jött ki az, hogy nem gondolkodott a válasz előtt. - És te fizeted az oda utamat. - tette hozzá, amibe a férfi megint csak bólogatott, mintha nem is lenne ennél természetesebb.
- Van egy hajó a kikötőben, ami a Szárnyas Hal nevet viseli. Az, az én hajóm, szállj fel rá, és mindenféle megálló nélkül odavisz a faluhoz, hiszen ahova mész, az tengerparti hely. Az ellátásról is gondoskodik a hajó szakácsa. - mondta, majd magára hagyta a jounint. - Akkor indul a hajó, amikor te odamész, én más úton jutok vissza. - fordult meg, és kiáltott vissza Obotsuhoz az illető. Obotsu jónak látta, ha most indul, hiszen minél hamarabb öl, annál hamarabb lesz gazdag. A kikötőbe érve meg is látta a hatalmas hajót. Egy kapitány állt előtte, aki egy fotót szorongatott a kezébe, és közben a kikötőben lévő embereket pásztázta. Mikor észrevette a közeledő Obotsut elkiáltotta magát, jelezve, hogy a hajó indul, és felkísérte a ninját a hajóra.
- Egy kis teát uram? - mondta egy szolga, vagy pincér, vagy matróz, nem tudta eldönteni a jounin, de hogy nem fog teázni, abban biztos volt.
- Nem, de szákét hozhatsz. - mondta, majd kényelembe helyezte magát, egy neki kihozott széken, ami úgy nézett ki, mint egy király trónja. ~Nagyon akarhatják ezt a melót.~
***
A megérkezésig még a jó széljárás segítségével is, két hét telt el, és ennyi időt még nem töltött Obotsu a tengeren. Voltak napok, amikor szörnyen érezte magát, voltak, amikor a hajó oldalánál állva a tengerbe hányt, és voltak egy-kettő, amikor élvezte az utazást, a szabadságot. ~Hm...lehet, meg tudnám szokni. Ez a szabadság, ez a hatalom, és itt van mellettem a tenger, így a harcokban sosem indulok hátrányból. Lehet elmegyek kalóznak, persze kapitánynak.~ A gondolat gyorsan kiröppent a fejéből, amikor hallotta, a kiáltozást, hogy: SZÁRAZFÖLD, és amikor kitekintett meglátta az úti célt. Akármennyire is "csábító" volt a hajón maradni, a megérkezés pillanatában Obotsu mindent maga mögött hagyva kiugrott a mozgó fakupacból, ahogyan a későbbiekben hívta, és elindult elvégezni a küldetést. Szerencséjére reggel volt, és tökéletesen aludt előző este, így nem kellett a pihenéssel törődnie, és rögtön megszerezhette a 10.000.000 ryout. A faluba beérve, és kicsit kérdezősködve megtudta, hogy a polgármester a falu szélén a legmagasabb házban lakik, egy zöld ház mellett. Egy hajléktalantól azt hallotta, hogy a faluban egyetlen egy narancssárga ház van, pont a polgármesterével szemben, a másik oldalon. Így már megvolt a munka és a menny helyszíne is, és elindult a munkához, hogy a mennybe kerülhessen. Nem volt túl nagy falu, így könnyen megközelítette a helyet, ahol őrök csoportjaiba botlott. A Doton: Iwagakure no Jutsu segítségével a föld alatt könnyen bejutott a ház óriási kertjébe, az őrök mögé. Már csak az volt a feladata, hogy megtalálja a likvidálandó célpontot, és...- Polgármester úr! Örülök, hogy látom. - a jounin a hang irányába fordult, ami észak-keletről jött, egy kisebb tavacska mellől.
- Doton: Shinjou Zanshu no Jutsu! - ahogy elhagyta a száját a hang, eltűnt a ninja a föld mélyén, hogy megközelítse a polgármester, és a meglepetés erejével hatástalanítsa a továbbiakban. Biztos volt benne, hogy a Konohai nehezebb dió lesz, mint egy öreg, de....várjunk csak, ez egy S szintű ninja. Viszont már késő volt, a technika megindult, és Obotsu nem gondolkodott előtte. Amikor a célpont alá ért, könnyűszerrel a föld alá húzta.
- Én is örülök Chikayu-san! - már nyújtotta volna a kezét az öreg, amikor hirtelen, valami csoda folytán a földbe lehúzva végezte, úgy, hogy csak a feje látszott ki. Bevált a technika, és ilyen könnyen legyőzött egy S szintű ninját? A Chikayu névre hallgató fél meglepődött, láthatólag sokkolta a történés, hogy csak a polgármester fejét látja. Úgy tűnik, nem szokott hozzá ehhez a látványhoz, amit Obotsu ki is használt, és kikapta a hüvelyéből a Shikuket egy vágás erejéig, ami ketté is szelte derékban a fiút. A vér vörös színe befestette a környéket, a tavat, és a füvet egyaránt. Majd Obotsu megfordulva egy rémült öregembert látott, nem egy híres S szintű ninját.
- Miért? Csak egy genin volt, csak egy átkozott genin. Miért nem hagytad, nagy jövő előtt állt. Ki vagy, és miért? Miért vagy itt? Mit akarsz? - a kérdések csak úgy záporoztak a sokkolt, és rémült apó szájából. Látszólag megbékélt azzal, hogy ő meg fog halni, vagy számított rá. - Tehát téged vert át Kibusa-kun! - ez már furcsább volt, de Obotsu nm törődött vele, hogy ki kit vert át, igazán csak az első monológot hallotta meg, amire egy egyszerű mosollyal válaszolt.
- Jól mondod öreg, állt!!! - majd megindult a wakizashi a kezében, félelmetes pályát írva le. A suhintás eredménye a férfi fejét, a nyakától való elválasztása volt. A testrészt egy a hajón kapott vászonba csavarta, majd elkezdte a kézjeleket formázni. - Ökör, Majom, Nyúl, Patkány, Vadkan, Madár, Ökör, Ló, Madár, Patkány, Tigris... - amit még 33 kézjel követett, majd jöhetett a pusztításáról híres technika. - Suiton: Suiryuudan no Jutsu! - amint kimondta a jounin, a tó vízszintje, amin állt, megemelkedett, és az örvénylő víz, ami a közelben lévő házat célozta, sárkány formájúvá alakult. Óriási rombolást és káoszt okozott ezzel a trükkel, és addig ő meglépett a helyszínről a fejjel, a testek maradványait otthagyva. ~Ez egy S osztályú ninja ereje?~ Mikor a falu másik végében tartott az elkövető, tehát Obotsu, még mindig hallotta azokat a kiáltozásokat, amik az előző ház felől jöttek. A falu ezen része kihalt volt, előbbi tettének következtében, ugyanis mindenki az északi részre ment segíteni, bámészkodni, és pletykálkodni, hogy mi is történhetett, így a jounin akadálytalanul közelítette meg a narancssárga házat, és lépett be a kapuján. A házban élő ember biztosan gazdag volt, ugyanis a belső szinte aranyból volt, legalábbis úgy tűnt. Mikor beért a nappaliba, két férfi fogadta, és egy szolgáló lány. A lány az egyik parancsára elvette Obotsu kezéből a fejet, és megmutatta neki, feltehetőleg ő volt a fönők errefelé. A másik férfi az volt, aki Namigakureban megbízta Obotsu-t, ezzel a veszélyesnek titulált küldetéssel, bár a ninját nem érdekli, hogy milyen veszélyekkel járt, hiszen 10.000.000 ryou üti a markát. Elismerően bólintott, mosolygott, és motyogott valamit a fejnek, amiből Obotsu csak annyit hallott, hogy "én nyertem". A fejet kivitette a szolgálóval, majd tapsolni kezdett.
- Szép munka, szép munka! Bár kicsit hangos miattad a falu, de legalább sohasem felejtik el, hogy ne húzzanak ujjat Kibusával, a világ urával! - ördögi nevetésbe kezdett, bár Wanizame nem értette, hogy még is hogyan gondolta ezt a "világ ura" dolgot.
- Ez meg még is mi akar lenni? - tette fel a kérdést a párosnak. Most belegondolva sok furcsa dolog történt, és könnyű is volt a misszió, de Wanizame nem az ölés miatt, hanem a 10.000.000 ryou miatt utazott ennyit. - Úgy emlékszem 10.000.000 ryouban állapodtunk meg.
- Miket beszélsz, én 10.000 ryout mondtam?! Ennyit ér az, ha megölsz egy öregembert, aki a vetélytársam a választásokon. Miért kéne ezért akkor összeget kiadnom. - mondta a főnök.
- Azt hiszem tartozom egy magyarázattal Kibusa-sama, Obotsu-sama. - kezdte el a harmadik, aki iderángatta a jounint. - Én tényleg 10.000.000 ryout beszéltem meg veled. - nézett Wanizamera. - De csak azért egyeztem bele, mert muszáj volt neked jönnöd, Kibusa-sana azt mondta, hogy az egyik legjobb embert kérjem meg a feladatra. Az igazi összeg tényleg annyi, amit Kibusa-sama mond, és ne haragudj, hogy átvertelek. Fogd ezt a pénzt, és térj haza, a Szárnyas hal a kikötőben vár rád. - mondta mosolyogva, és nyújtotta a kezét kézfogás fölajánlásaként, hogy elfelejtsék ezt a dolgot. Lehet más el is felejtette volna, de Obotsu nem, ő nem ezért jött.
- Tudod, úgy érzem elfelejtettétek, hogy gyilkos vagyok! - mondta halkan, és megragadta a férfi kezét. Maga felé húzta, majd teljes erejét, és dühét beleadva Obotsu a lehető legnagyobb ütést mérte a férfi felső testére. A bordái körül néhány azonnal eltört, kilyukasztva a tüdejét. A férfi kétrét görnyedt, és vért köhögött föl, amit a padlóra köpött. - Tehát a világ urának biztosan van 10,000.000 ryouja szémomra a küldetésért. - miközben mondta a talpával addig rugdosta a földön lévő férfi fejét, amíg többet nem mozdult meg. - Vagy szeretne alárendeltje sorsára jutni? - tette fel a kérdést jounin, a választás illúzióját a férfi szeme előtt tartva. Viszont az ahelyett, hogy gyorsan összegyűjtené a pénzt csak kegyelmért könyörgött a lehető legfurcsább pózokban, meghazudtolva minden emberségét.
- A mostani összeget is nehéz volt összegyűjtenem. A háború miatt nincs pénzem, nincs szinte élelmem sem, de kérlek ne ölj meg. Vigyél el innen azt, amit akarsz, de kérlek, ne ölj meg. Családom van! - mondta Kibusa. Obotsu elgondolkodott, és körbe nézett a szobában. A szeme egy széf ajtaján akadt meg. Nem volt nagy, de biztos volt benne a jounin, hogy kincset rejt. Arcával mutatta, hogy nyissa ki, és a férfi meg is tette. Legnagyobb meglepetésére egy tekercset zárt el a külvilágtól. Wanizame kiszedte, és kigörgetve ezt olvashatta le: Achira Akuma Asobiba(Az ördög játszótere). Ez messze nem volt az összegtől, ami miatt idejött, és dühét a maradék egy férfin töltötte ki. Nem ölte meg, bár lehet, hogy a sérüléseibe később bele fog halni, de jobb karját, bal lábát, és az összes ujját eltörte az illetőnek. Csak azért távozott, és hagyta ott az örömöket, mert a Konohai ninja megölése miatt akár a falu fejvadászokat, nyomozókat küldhet ide, és jobb volt, minél hamarabb, láthatatlanul eltűnni a városból, szemtanúk nélkül. Ezért befejezte azt, amit elkezdett, és néhány robbanó cetli segítségével felrobbantotta a házat. A 10.000 ryout, és a tekercset eltette, és elindult a kikötőbe a fuvarjához. Mikor odaért a kapitány ismét fogadta, és felkísérte a hajóra. Látszólag semmit nem tudott az itt történtekről. A hajóút gyorsan telt el, és egy hét múlva újra a városában lehetett, lehet a hajó talált egy rövidebb utat, bár Obotsu nem foglalkozott vele, csak örült, hogy megérkezett. Leszállása előtt a robbanó cetlikből rengeteget rakott a hajóra, hogy leszállás után azt is megsemmisíthesse.
- Ó, elfelejtettem mondani, hogy Kibusa-san azt parancsolta, hogy megérkezés után azonnal induljatok vissza a Tűz országába. - hazudta a kapitánynak, aki bevette a csalit, és elindult a nyílt tenger felé vezető úton. Bár néhány méter múlva a hajó darabjaira hullott, hála a robbanásnak. Obotsu ezzel minden bizonyítékot eltüntetett csúfos kudarcáról, bár lett egy kevés pénze, és egy tekercse, valami jutsuval.
-=Ember kísérletek=-
Hazaérve, egyből a szállására ment a ninja, hogy kipihenje az út fáradalmait, természetesen fürdés után. Viszont, amikor kilépett a zuhany alól, és a dereka köré csavart egy törülközőt, beérve a szobába megpillantotta a tekercset, amit elvett. ~ Achira Akuma Asobiba! Mégis miféle technika lehet ez, még sosem hallottam róla.~ Végigolvasva a jutsu leírását, és edzésének menettervét kicsit boldogabban gondolt a munkájára vissza. Örült, hogy egy ilyen erős technika a birtokába jutott, és már készült is az edzésre, amit elhatározása szerint a következő naptól meg is fog kezdeni, de most aludnia kellett. Pár óra múlva a nap elfoglalta az égen a helyét, és megkezdődött a holnap. Obotsu felöltözött, és elindult egy Namigakuretől távol eső faluba, hogy még csak meg se tudják, hogy mi jutott a birtokába. És mellette, amit ő eltervezett, hogy hogyan tanulja meg, lehet, néhány embernek a faluban, nem tetszene. Sőt, hangos fellépésekkel, akár katonai beavatkozással lépnének fel ellene. Így elment egy másik faluba, ami egy napi távolságra található a ninjáktól. Megérkezése után a napot szálláshely keresésével töltötte, majd miután egy közeli fogadóban viszonylag jó áron megkapta a szobát, kiment a közeli erdőbe meditálni, és a chakráját összpontosítani.
- A chakrát az ökölbe kell összpontosítani, hogy a fejre mért ütés hatására az illúzió átvegye a célpont elméje felett az uralmat. Ez a technika egy gátat épít az elszenvedő fél fájdalomközpontjához, így akin használják az illúzió hatására nem fog fájdalmat érezni, akármilyen sebesülést szenved el. Kivétel ez alól a végtagvesztés, mély szúrt seb, koponyatörés, nyílt törés, mély, hosszú vágás. – olvasta magában a tekercsben írtakat. – A technika igazi hatása akkor lép életbe, ha a használó, az elszenvedő fél, vagy egy harmadik személy feloldja magát a genjutsu hatása alól. Ekkor ugyanis az őt ért addigi fájdalmak egyszerre lépnek életbe, és a kínokba akár bele is halhat az ember. – fejezte be a tekercs sorainak végével. Ezek után meg is kezdődhetett az edzés. A mai napot a chakra összpontosításával töltötte, ahogy az azt követő napot is. A következő lépés az ütés kipróbálása volt, hogy használ-e a genjutsu. A közelében több állat is rohangált, így Obotsu megpróbálkozott az egyik fejének megütésével, hogy kísérletezzen, de az elszenvedő szarvas, az ütés erejétől azonnal szörnyet halt. ~Kevesebb chakra kell~ A napok teltek, de még mindig nem tudott eredményt felmutatni, amikor egy táborozó iskolásokból álló csapatot pillantott meg magától nem messze. A tanáruk éppen az erdő növényeit, és bogarait mutatta be nekik, amikor Obotsu megjelent mellette. A semmiből feltűnő férfi a szívbajt hozta mind a gyerekekre, mind a vezetőjükre. Ezt kihasználva a ninja ártalmatlanná tette a tanár urat, majd eltűnt vele a sűrű erdőben. A gyerekekkel nem foglalkozott, neki elég volt egy kísérleti bábu. Megvárta, míg a férfi újra észhez tér, és addig is a chakráját összpontosította az öklébe, módosította annak mennyiségét, és a technikában leírtakhoz próbálta közelíteni a formáját. A mikor a férfi felkelt azt vehette észre, hogy egy fa törzséhez van kötözve, valahol az erdő közepén, és az elrablója előtte ül törökülésben, csukott szemmel. Mellette egy kisebb táborhely volt felépítve, volt tűz, sátor, és a tűz fölött egy vad, ami már csak arra várt, hogy megegyék. A férfi kiáltozni próbált, de sajnálatos módon észrevehette, hogy szája be van ragasztva, és az erdő közepén valószínűleg úgy sem hallaná meg senki. Abban bízhatott, hogy a gyerekek még élnek, ha tényleg a gondjukat viselte. Obotsu láthatólag befejezte az előkészületeket, és szélsebesen elindult a kikötözött kísérleti patkány felé. Az ütése nem volt pusztító erejű, de még így is egy óriási zúzódást hagyott a férfi arcán.
- Háh, végre sikerült! – mondta, és levette a férfi szájáról a tapaszt. – Na, nézzük, érzel-e fájdalmat. – mondta, és egy kunai kést szúrt a férfi lábába. Legnagyobb sajnálatára, a jutsu nem sikerült, hiszen a férfi fájdalmában óriásit ordított. A véres sebből a vér átszínezte a füvet, ahol éppen ült.
- Még is miért…..? – mondta volna, de a tapasz már a száján volt, nem kell az, hogy még a patkányok is beszéljenek, elég volt a kudarc érzete Obotsunak. A napot a kísérlettel folytatta, amíg le nem ment a nap, és láthatólag már nem vette semmi hasznát a félholt patkánynak. ~Kell egy új.~ A gondolat is szörnyű volt, hogy semmire nem jutott most, és ezt a dühöt a gyilkolásban élte ki. A késével elvágta a férfi torkát, majd, hogy biztosra menjen, vagy, mert muszáj volt még valamit tennie, a véres kést a férfi tarkójába állította, majd tábort bontott, és otthagyta a helyet. A véres füvet, az összeszurkált, és halott testet, a hamut, ami a tűzből maradt, és a kést, amivel kioltott még egy életet. A napok teltek, és az erdőben Obotsu tovább tökéletesítette a technikát, az elrabolt falusiakon. De sajnos egy hét után sem tudott felmutatni maradandó eredményt. Hét hullát hagyott maga mögött, az erdő különböző pontjain, de csak annyit ért el, hogy 30 másodpercig nem éreznek fájdalmat, aztán automatikusan vége lett a technikának. Szerencsére legalább az ütésre ráérzett, ami a technika kezdő pontja volt, így nem kellett már órákat töltenie meditálással. Viszont a falusiak sem voltak restek, és ahelyett, hogy rettegésben éltek, azt a pletykát lehetett hallani, hogy két ninját kértek Namigakureból, hogy állítsák le az emberek eltűnését, és derítsék ki, hogy ki a felelős. Teltek a napok, de nem jött senki a falu megmentésére, viszont Obotsu már tökéletesen végretudta hajtai a technikát, bár következő négy ember életébe került. Viszont örült annak, hogy sikerült elsajátítania ezt az erős jutsut. Mikor következő nap felkelt, és kiment az erdőbe, hogy elinduljon hazafelé, hiszen itt már végzett, akkor úgy érezte, hogy valaki követi. Vagy inkább valakik. Mikor megfordult két ninja állt a háta mögött, és mindkettő homlokán a Namigakure no Sato által készített fejpánt volt. Obotsu nem ismerte őket, de első látásra ők sem ismerték fel az aranyvértes idegent.
- Uram! – szólította meg őt a fiatalabb idegen. – Nem tanácsos egyedül kimerészkednie az erdőbe. Veszélyes lehet, hiszen már egy hete folyamatosan emberek tűnnek el. – mondta, mint aki aggódna a testi épségéért. Amikor a mellet álló öregebb, feltehetően chuunin, vagy jounin rangú ninja elővett egy lapot, vagy képet, Obotsu nem tudta megmondani elsőre. Csak azt látta, hogy pislogás nélkül nézi a kezében lévő tárgyat, és fel-felpillantgat belőle megnézve az idegent.
- Rokubi! – szólította meg a társát. – Ő a mi emberünk, a gyerekek által kapott leírás alapján. – és ekkor jutott eszébe az első akció, amikor megmutatta magát, mert ez többet nem fordult elő utána. Ki gondolta volna, hogy a gyerekek képesek lesznek beszélni, azok után, hogy a tanárukat elragadták, és ottmaradtak az erdőben egyedül. Viszont ekkor olyan dolog történt, amit nem értett, hiszen nyíltan, ekkora kiáltással támadást indítani esztelenség, lehet, hogy a fiatalabb csak egy genin, hogy ilyen meggondolatlanul cselekszik, vagy az is lehet, hogy nem tudja ki áll vele szemben.
- Elmerted rabolni az apámat? Mit képzelsz magadról, ki a fene vagy? Ezért megöllek. – és már rá is rontott az aranyvértben álló shinobira. Jobb kezében egy kunai kés volt, a bal kezével meg egy shurikent hajított ellenfele felé. A két eldobott shuriken célt tévesztett, anélkül, hogy Obotsu megmozdult volna, láthatóan ellenfele nem tudott a fegyverekkel bánni. Viszont közeledett felé, és egy rúgással próbálkozott, amivel talán ki tudja majd billenteni az egyensúlyából a jounint. Tervei szerint azután csapott volna le a késsel, csak hát eddig el sem jutott a harc. Az első rúgást nem akarta sem kikerülni Obotsu, sem kivédeni, inkább alkalmasnak találta arra, hogy megmutassa a kisgyereknek, mekkora erőkülönbség van köztük. Amíg a gyerek felé rohant, ő a chakráját a lábába koncentrálta, és amikor érkezett a támadás, ő a lábával, az ellenfele lábát találta el. A Tsuten Kyakuu néven ismert technikát alkalmazta Obotsu, bár nem a maximális formájában, így is elrepült az ellenfele, és törött lábbal érkezett meg a kiindulási pontjától 10 méternyire.
- Rokubi! Hogy lehetsz ennyire meggondolatlan, ő itt Obotsu Ryu, Namigakurei Jounin! – kiáltott feltehetően a tanítványa felé a mestere. Hősünk nem tudhatta, hogy mivel lepleződött le, bár feltehetőleg a hosszú kék haja, és az aranypáncél lehetett az ok. Túlságosan kitűnik ezzel a többi ember közül, de hát ez a lényege, az oka a viseletének. Ő nem átlagos, és jobb, ha ezt mindenki tudja. – Obotsu-kun! Mégis mire véljem ezt a tettet? Hogy merészelsz bántani egy gyereket, a falu embereit, ezt nem engedhetem. Namigakure tagja vagy, az igaz, de egy becsületes ember nem tesz ilyet, így tiszta lelkiismerettel küldelek a halálba. – mondta el kis beszédét a jouninak. Obotsu túlságosan nagyképűnek találta a szövegelését, túlságosan fellengzősnek, és ezért mindenképpen meg kellett fizetnie. ~Még hogy felém helyezi magát, hogy megöl engem? Ezért kinyírom.~
- Hogy merészelem ezt tenni? Hogy merészelem bántani? Ha nem támadott volna meg, most nem feküdne ott. A falu emberei meg csak egy tökéletes technika elsajátításában segítettek nekem, és köszönetem jeleként megengedtem, hogy a kezem által haljanak meg. Hidd el nagy megtiszteltetés. – mondta mosolyogva. – Ha elég erős vagy, hogy két percig lefoglalj, talán megadom neked is ezt a tiszteletet, de ha nem, akkor itt hagylak megkötözve féleszű barátoddal együtt, és egymás kezét fogva várhatjátok a halált, ami sajnos hamarosan el is érne titeket, tekintve, hogy rengeteg farkas él ezekben az erdőkben, és a barátodnak a nyílt törés miatt vérzik a lába. Tudod mire jönnek azok a fenevadak? Mi miatt épesek feladni miden védelmüket, és támadni? A vérszag miatt! – már szinte kívánta azt, hogy megölhesse az embert, hogy a keze a mai napon is véres legyen, nem elégszik meg egy rúgással. – Gyere te balfék, ha mersz! – üvöltötte az ellenfele felé. Itt volt a nagy idő az új technika élesben való kipróbálására. Mikor fölnézett, láthatta, hogy az öreg más féle ellenfél lesz, mint a tanítvány, hiszen a köztük lévő távolságot pillanatok alatt megtette, és már indította is az ütés, és rúgáskombinációkból álló támadásait. Majd hirtelen egy ütést érzett Obotsu a mellkasán, amitől nagy sebességgel megindult hátrafelé. „Haru no Shurai” – hallotta, amint mondta a férfi, majd látta, hogy elmegy mellette, és egy rúgással készül őt a földre küldeni. „Ninpo: Mizu Kawarimi” mondta Obotsu, és mikor pont elérte volna a rúgás, testét vízzé alakította, és így képes volt kitérni. A Férfi a vizet rúgta meg, ami miatt meglepődött, és így figyelmetlenségből hagyott támadási felületet. Amint visszaállt a teste, kézjelekbe kezdett, és a chakráját a szájába, és a nyelvébe koncentrálta.
- Suiton: Mizurappa! – mondta ki a technika nevét, és az ellenfele felé egy keskeny, bár nagynyomású vízsugarat lő ki! Az ellenség könnyedén tért ki a víz elől, bár Obotsunak nem is a megsebesítés volt a célja, ennél a technikánál. Inkább csak egy kis víz kellett neki, hogy ereje teljében legyen. Rögtön kézjelekbe is kezdett, és létrehozott két vízklónt, majd egy teljesen átláthatatlan ködöt, ami Kirigaure no jutsu néven volt ismert. A két vízklón Lefoglalta a férfi figyelmét, amíg Obotsu elrejtőzött a földben a Doton: Iwagakure no Jutsu segítségével. Ekkor a férfi is kézjelekbe kezdett, bár ezt Obotsu nem láthatta.
- Fuuton: Senpuuken! – miután ezt hallani lehetett, egy örvénylő széllöket indult meg a vízklónok irányába, amik azonnal meg is semmisültek, és a köd is eltűnt. A férfi nem látta ellenfelét, és kicsinyes, lenéző magatartása miatt nem is gondolta volna, hogy túlélte ezt a csapást. Ám ekkor a földből kitörvén Obotsu gyors kézjeleket mutatott, és chakráját az öklébe összpontosította. Az ütés az ellensége fejét érte, amitől az a földre esett, de utána egyszerűen felállt, mintha mis sem történt volna. Ezt kihasználva Obotsu a Kyaku Kyaku nevű rúgáskombinációt használta, majd egy hatalmas ütéssel nekirepítette az egyik közeli sziklának. A férfi csak nevetve állt fel.
- Ez minden erőd, ez a híresen nagy erő? Meg sem éreztem. – mondta a férfi, majd óriási önbizalmat kapván rohamot indított lenézett ellenfele ellen. Bár Obotsu tudta, hogy nem érez fájdalmat, hiszen az új technikáját, az új genjutsut alkalmazta a férfin, tudta, még néhány ütés, és a harcnak vége. A férfi eszeveszett rohamokat indított, és nem törődött azzal, hogy védelmét nyitva hagyta, hiszen úgy sem érezte Obotsu ütéseit. Meg volt róla győződve, hogy ez miatta van. Így ment két percig, amikor ugyanis lihegve nézett farkasszemet egymással a két harcoló fél. Obotsunak a szeme fölött egy csúnya zúzódás éktelenkedett, míg karján és felső testén is zúzódások voltak a páncél alatt. Az előtte álló férfinek viszont feltehetően több bordája is eltörött a Gouwannal a mellkasára mért ütések miatt, bár ő ezt nem vette észre. A vállán egy vágás mutatkozott meg, amit Obotsu az utolsó menetben egy kunai késsel kanyarított oda. Bár a férfi ezt sem észlelte. Viszont így már vége volt a harcnak, hiszen csak fel kell oldania a genjutsut, és a férfit elönti a kín, ő meg továbbállhat, mintha mi sem történt volna.
- Tudod, a harcnak vége, és mivel tovább bírtad, mint gondoltam, ezért megöllek. – mondta mosolyogva. – Kai! – és miután kimondta ezt a szót, a fájdalom, amit eddig elszenvedett az ellenfele özönvízként elindulva végigment a testén, teljesen lebénítva a férfit. Érezte a vágást, a törött bordákat, a zúzódásokat, és mindent egyszerre. Szörnyű kínok lehettek, de nem tartottak soká, hiszen Obotsu ott termett az ellenfele mellett, és egy kunai kést szúrt a szívébe. Ezután a genint otthagyta a törött lábával, és elindult hazafelé egy új technikával a tarsolyában.
-=A Suiton specialista odébb áll=-
Hazaérése után két napig a gyengélkedőn feküdt, ahol a nagyon kíváncsi orvosok meg akarták tudni, hogy mitől néz ki ilyen ramatyul, de azon kívül, hogy munka alatt történt, mást nem húztak ki Obotsuból. Szerencséjére még nem derült ki, hogy mit tette a két Namigakurei ninjával, meg az ott élő emberekkel, de biztos volt benne, hogy hamarosan valaki fecsegni fog, esetleg egy tapasztaltabb csoportnak, vagy a hírszerzésnek, és ők rögtön hozzá tudják majd kötni az eseményeket. Ezért le kellett innen lépnie, ebben biztos volt. Még egy olyan nagy ninja is, mint ő, elesik a többség ellen, ha az a falu kivégzőcsoportja, vagy hírszerzési osztálya. Viszont legnagyobb meglepetésére úgy kelt föl harmadik napon az ágyban, hogy egy másik ninja volt előtte, és nem megölni készült őt.
- A tanácsos urak küldtek, hogy egy olyan technikát tanítsak meg neked, ami a későbbiekben a hasznodra válhat. Hallottál már a Suika no Jutsu-ról? – kérdezte, és miután látta, hogy Obotsu nem csak a meglepődöttségtől, hanem a tudatlanság miatt is furcsa képet vág folytatta. Elmondta neki, hogy a Suiton elem használatának csúcspontja, amikor a használó képes maga is vízzé válni, vagy esetleg a környezetében lévő vizeket irányítani. Hasonlított a Mizu Kawarimihez, csak sokkal nagyobb kiterjedésben lehet használni, és a támadásban is jól jön. Felkeltette az érdeklődését a technika, így beleegyezett annak megtanulásába, még akkor is, ha a tanács parancsolta neki, hogy megtanulja. Most nem érdekelte ez, hiszen a saját használatára tudja fordítani ezt a technikát, és jól jöhet még az életben. Az edzést még aznap elkezdték, Obotsu követte a tanítója utasításait, és a Mizu Kawarimi-ből kiindulva lassacskán kezdett ráérezni erre a technikára is. Bár még messze nem tudta használni rendesen. Viszont egy hét folyamatos edzés, és a vízzel való kapcsolata után tökéletes megtanulta a jutsut, és így lett a „víz ura”. Át tudott alakulni vízzé, nagyobb vízfelületen akár hullámá, vagy örvénnyé, képes volt mindenféle technika nélkül a kivetített chakrájával a vizet irányítni, támadni vele, esetleg ellenségeit csapdába ejteni, igaz az edzés alatt ezek többnyire állatok voltak, és nem emberek, hiszen ezt a technikát felügyelet alatt tanulta, és a faluja színeiben. Majd mikor a senseie szerint is kész volt a jutsuval egy váratlan utasítást adott ki neki.
- Most, hogy végeztünk elmondhatom az igazat, ezt a jutsut azért kellett megtanulnod, mert egy veszélyes küldetésre kell menned, eligazítás a tanácsosok irodájában, pontban 15:00-kor. – mondta az edző, tanító, sensei, akárhogy nevezzük is, és ez egy kicsit meglepte Obotsut. ~Küldetésre kell mennem? Már két hónapja nem kaptam a vezetéstől semmi feladatot, vagy akartak adni, csak nem voltam itt? Lényegtelen. Akármit is akarnak, ha szépen megkérnek, akkor talán teljesítem.~ Hazaérve felcsatolta felszerelését, majd 15:15-re meg is érkezett az eligazítás helyszínére. Egy tanácsos ült vele szemben mindenféle védettség nélkül. Ez a tanácsos nem volt a Ryukai tagja, bár Namigakure tiszteletben álló személye volt, és a Ryukai védelmét élvezte. Csak éppen most nem, talán nem számítottak támadásra.
- Késtél Obotsu! – szólalt meg mély hangján az öreg férfi. – A feladat nem várhat. Egy a környékünkön lévő faluból folyamatosan tűnnek el az emberek, és a hírszerzés osztály nem tud velük foglalkozni, a háború miatt. Ezért téged küldelek oda, hogy nézz utána a dolognak. Már elküldtünk egy chuunint, és egy genint, de nem tértek vissza. Igaz, az eltűnések is abbamaradtak, de nem tudhatjuk, hogy a két történés kapcsolódik-e egymáshoz, ezért döntöttem úgy, hogy most egy jounin megy. Készen állsz? – mondta el a feladatot az öreg, és Obotsunak rögtön le is esett, hogy a saját bűnözését kell kikutatnia. Vagy csak azt akartatják megfigyelni egy harmadik személlyel, hogy reagálnak az érkezésére a gyerekek, a faluban élők. Talán már azt is tudják, hogy ő tette.
- Nincs se kedvem ehhez, se időm. Az utóbbi hónapom nem volt túl kifizetődő, így most inkább fejvadászatra megyek, de azért örültem, öreg! – mondta, és megfordult, hogy elinduljon az ajtó irányába.
- Nincs benned tisztelet, te féreg? Így beszélni egy nálad magasabb rangú személlyel. Megparancsolom, hogy menjél, ezért el is mész. Megértetted? – az tanácsos falpattant a helyéről, és ordítva közölte mindezt. Csakhogy a rossz személynek címezve, ugyanis mind a kettő dolog benne volt a mondatában, ami miatt Obotsu képes lenne megölni. Az egyik, hogy fölé helyezte magát. Ez a vénség azt képzeli, hogy erősebb, és magasabb rangú, mint ő, és ezt nem bocsájthatta meg neki. Viszont, lehet most az egyszer elengedte volna a füle mellett, de sajnálatos módon kimondta a második tiltott szót is, amit Obotsu jelenlétében, csak ő maga használhat, véleménye szerint. Ez nem más volt, mint a „parancsolom”. ~Hogy merészel ő nekem bármit is parancsolni. Nekem, a híres Wanizamenak, vagy más néven Obotsu Ryunak. Egy ilyen kis féreg maradjon csak ülve, és fogja be a száját.~
- Papi! Ezt nem jó embernek mondtad! – mondta Obotsu, és villant a kunai kés a kezében, amint megfordult, és a férfi felé hajította. A fegyver betalált, pontosan a parancsolgató szívébe fúródott a penge, amitől az elszenvedő fél holtan esett össze. És mivel most, hogy megölt egy tanácsost, még ha okkal is tette, bár valószínűleg senki nem fogadná el ezt az okot, el kellett mennie innen. De először is innen kellett kijutnia, anélkül, hogy rájönnének az itt dolgozók, hogy mi történt. A holtestet a közeli szekrénybe helyezte, majd miután végignézte a tetemet, kézjeleket formált.
- Henge no Jutsu! – mondta, és felvette a tanácsos alakját. Kilépett a folyosóra, majd elindult kifelé az épületből, amikor hangot hallott hátulról.
- Uram! Uram! Elküldte Obotsu Ryut a küldetésre, ahogy tervezte? Csak mert beigazolódott a feltevés, hogy ő igazából a tettes! – mondta neki az ismeretlen férfi. – A megkapott információk alapján, miszerint aranyvért volt az elrablón, és hosszú kék haja volt, csak rá illik a Namigakurei ninják közül. Emellett megtalálták a kiküldött ninják holtestét is. Vagyis, ami maradt belőlük, ugyanis a farkasok jól ellátták a bajukat. – fejezte be a jelentést.
- Igen már kiküldtem! Menjenek utána, és tegyék a dolgukat! – mondta Obotsu a férfi testében. Az érkező férfi meghajolt, majd elindult, hogy tegye a dolgát, bármi is volt az. A jutsutz csak a falu határán, az egyetlen szárazföldi bejáratnál oldotta föl. Tudta, hogy tudják, hogy ő volt a tettes, de nagy szerencséje volt, hogy az öreg felbőszítette, különben nem tett volna semmit, csak visszamegy egy kocsmába. Így viszont megmenekült valamilyen szinten. Csak a faluval ellenkező irányba kell elindulnia. Viszont itt volt az ideje a falu, és a szervezet elhagyásának ezek után. Már régóta tervezte ezt a lépést, de nem tudott volna hová menni, így viszont már kötelező lelépnie. ~Eljöttem egy faluból, mert nem szerettem, ha mások határozzák meg az életem, ha mások megmondják, mit tehetek, és, hogy mit kell tennem. Boldogan éltem, a pénzemmel, és gyilkolásokkal. Beálltam hozzájuk, a Ryukaihoz, ahol rengeteg olyan gondolkodású ember volt, mint én. Erre mi is kiépítünk egy falut, és így évek multán tapasztalom, hogy semmi sem változott, ugyanis megint megmondják, hogy mit csináljak. Ez így nem mehet tovább, vissza kell térnem ahhoz az élethez, amit kedvelek, és amiben szabad vagyok.~ A gondolatai által vezérelve ment végig a nagy „Naruto hídon”, amikor eleredt az eső. Nem tudta meggyújtani a cigijét, a víz miatt, és ekkor jelent meg mögötte egy ismeretlen férfi.
- Üdvözöllek, egy munkám lenne a számodra a Hegyek országában…
//Összefoglalva:
- Megtanult jutsuk:
- Achira Akuma Asobiba // Az ördög játszótere //saját//
- Suika no Jutsu // Hidratációs Technika
Obotsu Ryu- Játékos
Adatlap
Szint: S
Rang: Démon // Jounin
Chakraszint: 1034
Re: Wanizame - Obotsu Ryu
Tobi Pént. Szept. 07 2012, 13:41
A bővítésed elfogadom, a karakteredről még így bővítményben is szép jellemzést adtál, egyetlen hibát találtam benne, hogy egy Geninen nincs taktikai mellény, azt csak a Chuninná váláskor kapják meg tudtommal (Amikor megölöd az öreged a 10.000.000 Ryoért, a gyerek Genin és Taktikai mellény van rajta)
A technikákat felírhatod, és az írás minőségére adok neked +12 chakrát.
A technikákat felírhatod, és az írás minőségére adok neked +12 chakrát.
Tobi- Inaktív
Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Nem túl sok...
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.