Szálló

Akasuna no Sasori Hétf. 17 Szept. 2012 - 11:05

Éjszakára itt húzhatják meg magukat a tanoncok. Egyetlen hatalmas barakk az egész, az épület mellett pedig 2 mellékhelyiség is található. Az ágyak egyszemélyesek, de mivel egyetlen tér van, a fiúk és a lányok kénytelenek együtt aludni.

**Fudou Shun** Vas. 30 Szept. 2012 - 12:15

~ Kiképzés, kiképzés! ~ gondolta örömmel miközben az eligazítás végeztével az elsők között vagy talán totál egyedül futott a barakk irányába, ahol megszabadulhat minden terhétől, amit magával cibált. Egy shinobi mindig legyen felkészülve, így ő is így szerelkezett fel. Lehet, hogy csak kardforgató kiképzésre jelentkezett ugyanakkor készen kellett állnia bármilyen váratlan eseményre, amitől egy kard nem mindig mentheti meg. Feltépve az ajtót valamivel jobb látvány fogadta, mint a hajón. Ez a hely is spártai volt, de legalább nem hánykolódott. Mivel nem volt túl válogatós és minden ágy ugyan olyan volt rögtön az ajtóhoz legközelebbi ágyra dobta le a holmiját. Mivel ezeket jelen pillanatban úgy se használhatják csak hamar az ágy alatt kötött ki minden leszámítva a ruházatát. Megvárta, míg mindenki más is megérkezik a szobába azok közül, akik nem tették meg majd felugrott az ágyára és elkiáltotta magát.
- MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT!
Megengedett magának egy hatalmas vigyort, figyelembe véve az elmúlt hét eseményeit, az utazást és egy legenda felbukkanását. Végül meg se várta, hogy mindenki feldolgozza a kiabálását, és sietve elhagyta a szállót továbbra is mosolyogva. Ráér akkor ismerkedni mire mindenki magához tér a megrázkódtatásból, de addig is alig várja a kiképzést.

**Satsukitane** Vas. 30 Szept. 2012 - 14:52

Még mindig a változatosság kedvért a köpenybe burkolom teljesen magam. Amint elengednek minket rögtön indulok is a szállás felé. Az, hogy fa kardal rohangálunk majd nem izgat. Talán jobb is ki tudja mi történne, ha igazi fegyver lenne a kezünkben. Hála az égnek Shin is itt van, legalább egy ismerős arc van a tömegben. Már tudom előre számomra nem a kiképzés fogja okozni a fő gondot. Össze zárva ennyi emberel elkerülhetetlen a beszélgetés. Shin legalább itt van így lesz kivel beszélgetni, bár félek attól amit nem is olyan régen látott. Félek, hogy más ként gondol rám mint az előtt.
Már jóval előttem egy fiatal srác ért be a szállásra. Nem törődöm vele nem is izgat igazán. Csak mikor meg szollal emelem kicsit fel a fejem. Ah szóval ő lenne az, az izgága hiperaktív fiú aki a hajon is folyton beszélgetni akart mindenkivel. Mellesleg folyton vidám mintha valami jó vicc járna a fejében folyamatosan. Nincs nagy táskám igazából mindent tekercsekbe pecsételtem. A szállítása így praktikusabb és természetesen könnyebb is. Egyenesen a szoba vagy is terem vagy minek a végébe sétálok. Természetesen lehető félreesőbb ágyat választom. Vagy is az utolsó ágyat a fal mellett. Mellettem levőre pedig ledobom az egyik tekercsem. Jelezvén, hogy foglalt az ágy mégpedig Shin számára. Még sok szerencsét is kíván... hallom a folyton vidám srác hangját majd csak Shinek le foglalt ágyal foglalkozom. Le ülök a szélére és egy becsomagolt kis valamit teszek a párnára. Illatából arra lehet következtetni, hogy cukor vagy csokoládé lehet. Minden tekercsem elő vettem és elpakoltam de még mindig Shin ágyának szélén ülök.

**Katsumi Kawachi** Vas. 30 Szept. 2012 - 19:59

A szobába harmadikként lépek be, előttem egy másik hiperaktív egyén és egy titokzatos lény. Azért lény, mert a ruhája mindent takar és nem igazán lehet róla megállapítani a nemét. Egyből a legeldugottabb és a legtávolabbi ágyat nézte ki magának. ~Fenébe azt én akartam.~ Éppen ezen mérgelődök, amikor észreveszek tőle nem mesze egy ágyat, ami szintén egy sarokba van és körülötte nincs másik. Gyorsan oda futok és ledobom a cuccom. Mindent leteszek, kivéve 3 dobókést, amit a kabátomba rejtek, mert tervbe van véve, hogy a gyakorlás után, még szeretnék gyakorolni velük. Már meg volt a tervem, hogy amíg ki nem esek a képzésből minden este a késekkel fogok gyakorolni s reggel a képzés előtt pedig a nunchakukkal. Persze ilyen, hogy fáradtság vagy, hogy már sötét van, főleg ősztől, közbe játszhat, viszont ahhoz, hogy én a nunchakut lóbáljam, elég egy 3*3 méteres négyzet, de még látni se kell. Közben az egyik srác, aki előttem lépett be felállt az ágyára és felkiáltott: "MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT! " Egy pillanatra megfordult a fejembe, hogy ledobom az egyik késsel, mert akkor duplán jól járok, mert egy vetélytárssal kevesebb és megszabadulunk egy energiagombóctól is, de aztán nem tettem meg. Ez viszont ráébresztett, hogy jobb lenne, ha a kések nem lennének nálam a képzés alatt, még véletlen balesetek történnének a jóvoltamból, így inkább kivettem a késeket a táskámból és visszatettem a helyére. Mivel mindenkit, miután kész volt a készülődéssel, az épület elé rendeltek, így követtem a többiek példáját és én is kimentem, persze továbbra is talpig feketébe, az arcomat eltakarva. Nem láthatja bárki egy isten arcát, még ha jelenleg egy haszontalan porhüvelybe szorult is, aminek az arcát maximum 20 éven belül lecseréli.

**Dokujaku Tano** Vas. 30 Szept. 2012 - 21:38

Mindenki megértette a dolgok menetét, és ahogy azt vártam, senki nem kérdezett. Bólintva értettem meg az utasítást, és az elkövetkező edzések menetét, már ami a fakardokat illeti. Sodródtam a tömeggel, miközben vigyáztam a felszerelésemre, nehogy valaki meglovasítson valamit a készletemből, bár nem hiszem, hogy máris elkezdődne a versengés, a gusztustalanabbik fajta, és nem az egészséges. Jobb lesz, ha odafigyelek én is, mert könnyen megeshet, hogy este már a halakkal alszom, ki tudja itt mire képesek a rangért, és a tudásért, amit az edzés kínál.
A szállás ajtajához érve, ha volt mögöttem hölgy, azt magam elé engedtem, egyébként egy az ajtóhoz, és egy ablakhoz közeli ágyat foglaltam el, és lepakoltam rá a cuccaimat. Végignéztem a társaságon, ha tudtam volna gondolatot olvasni, megtettem volna, de sajnos ezen képesség híján vagyok, így csendben, feltűnés mentesen próbálok közlekedni.
Egy fiú izgalma, és közvetlensége mosolyt csal az arcomra, bizonyára tudja, hogy nem egy kiránduláson vagyunk, és itt mindenki potenciális ellenség, aki a rangért akár álmában is leszúrná, de legalább van valaki aki nem rejtélyes, és magába forduló. Az én nevelésem megköveteli a csendet és a háttérben való mozgást, és nem volt senki akivel megtaláltam volna eddig a közös nevezőt életem során. Viszont, ha kérdeznek válaszolok, illemet tanultam, és hiába vagyunk vérszomjas Shinobik, még nem kell civilizálatlanul viselkednünk.
Amint úgy éreztem elkészültem, kiléptem a szabadba, keresve egy optimális sort, amit az ittlévők előttem már kialakítottak, és vigyázz állásban vártam a további utasításokat.

**Tokuno Feng** Hétf. 1 Okt. 2012 - 21:39

Nem kérdezett senki, bár ez várható volt, hiszen mindenki tisztában volt azzal, hogy miért van itt, de plusz információkat még nem kaptunk, amit esetleg nem értettünk volna. Ez után mindenkit az itteni szállóba küldtek, hogy tegye le a felszerelését, aztán sorakozzon kint, mert megkezdődik a kiképzés. Feng, amint bement az épületbe, látta, hogy az ágyak között nincs különbség, viszont így is már foglaltak valakinek helyet, és más is elfoglalta a sajátját. A jounin nem a beszélgetések, kapcsolatápolások miatt jött el ide, hanem, hogy erősebbé váljon, így neki teljesen mindegy volt, hogy ki mellett kap ágyat, ki mellett alszik. Annyira még nem ismerte az itt lévőket, hogy tudja, ki horkol, így ez a kis idegesítő jelző sem ugrálta körül, így amint talált egy ágyat, szolid kis táskáját egyből ledobta oda. Kevés dolgot hozott, úgyis, amire ténylegesen szüksége volt, az tekercsekben tökéletesen elfért, a táskában csak ruhák voltak.
- MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT! - hallotta az egyik kissráctól, aki aztán egyből kiszaladt az edzés helyszínére. ~Hm, fiatalság, mennyi élet van ebben a fiúban. És, milyen kedves, hogy mondhatni az ellenfeleinek kíván szerencsét, hiszen, az itt lévők közül nem mindenki kap rangot, így nem csak kiképzés folyik itt, hanem verseny is, bár a nagy válogatások után, nem hiszem, hogy olyan emberek kerültek ide, akiknek a becsületük megkérdőjelezhető, és az aljasabb módszerekhez folyamodik, egy kard megszerzéséért. Bár, én azt nem hagyom.~ Amint valamennyire kipakolt, megindult ő is kifelé, és beállt az idők közben kialakult sorba, hogy megkezdődjön az edzése, képzése. A lehetőség az új életre.

**Midoriko no Minovara** Kedd 2 Okt. 2012 - 21:18

Miután Midorikonak -és a társainak sem- akadt kérdeznivalója, így Choujuurou után a társa kezdett el beszélni. Mondandójában megerősítette, hogy ő lesz a kiképzés vezetője, elmondta, hogy a képzés során fafegyvereket lehet használni, ami persze érthető, hiszen nem az egymás megsebesítése a cél. Ezután a társaság, ahogy a kiképző parancsolta, elment a barakkhoz a csomagokat lepakolni. Midoriko szeretett volna egy csendes, nyugodt sarokban lévő ágyat választani, de sajnos azok már foglaltak voltak, így a legközelebbi fal melletti ágyra tette le a csomagját. Hirtelen felharsant egy élénk hang:
- MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT!
Szerencsét ? Remélem nem pont veled szemben lesz szerencsém. Gondolta Midoriko, majd egy halovány mosoly kíséretében az arcán kisétált az épület elé, a találkozó helyére.

**Tottori Shinko** Szer. 3 Okt. 2012 - 10:11

Csendben hallgatok és figyelek. Nem akarom, hogy a nagy szám miatt csapjanak ki a képzésről. A kiképzőnk eléggé érdekes figura, de legalább elég sok igazságot mond. Kicsit vicces lenne, ha valódi kardokkal kezdenénk az edzést és véletlenül lefejeznék valakit, mert az rosszkor volt rossz helyen. Teljes mértékben egyetértek a döntéssel.
Majd eljön az idő, hogy a szálláson lepakoljunk. Izgatottan indulok el Kitane irányába, de hirtelen eltűnik a szemem elől, ugyanis egy melák áll be elém. Kissé feltart, így szinte utolsónak érkezek be a barakkba. A bejáratnál megállok és körbe nézek, hátha látom a lányt. Igazán nagy szerencsém van, ugyanis az épület túlsó végében meglátom őt, így vidáman sétálok oda hozzá.
- Szia! De jó hogy téged is beválogattak! - mondom.
Ekkor egy srác mindenkinek sok szerencsét kíván. Lepakolok az ágyamra, amit Kitane foglalt nekem, majd felugrok rá.
- Csak neked kell szerencse! Én annyira csodás vagyok, hogy simán bekerülök a Kardforgatók közé! - kiáltom, majd hatalmasat hahotázok.
Ezután lepattanok a kunoichi mellé. Azonnal feltűnik a cukor, ami a párnámon van, így hát elveszem azt és a számba tömöm.
- Nos, ha készen állsz, akkor mehetünk is! - mondom a lánynak, majd megveregetem a vállát.
Ezután ha ő is készen áll, elindulok vele és beállunk a sorba. Természetesen ezúttal már mellette állok és nem is igazán tervezem, hogy elmozdulok tőle.

//Elnézést, hogy irányítottam Satsu-t, de gondoltam jobb, ha ő is beáll a sorba Razz

2 főre várunk még, ha ma estig nem kapok postot(és nincs jelzésük hogy merre vannak) akkor kiestek!//

**Umi Michishio** Szer. 3 Okt. 2012 - 16:40

Nem történik semmi különös még ... Egy kisebb eligazítás után kiderült, hogy a képzés során fakardokat fognak használni a delegáltak, ennek Michishio örült a legjobban , legalább nem fogják a legelején lekaszabolni. Kisebb felszólításra került sor, mégpedig, hogy rakják le a részt vevők a cuccaikat, a szálló részben. Mindenki megindult, a fiatal fiú megvárta míg mindenki elhalad előtte, és csak utána indult meg, őt nem érdekelte milyen helyet fog kapni, nem aludni jött, leginkább már a konkrét kiképzési részt várta, bár az út után nem volt rossz, hogy kissé komótosabb dolgokkal foglalkoznak. Ahogy beértek a helységben voltak akik előre indultak, voltak akik ráérősebbre vették a figurát. Volt egy fiatalabb genin kb vele egy idő, talán nála egy kicsit idősebb, aki berohant miután kiválasztotta az ágyát felugrott rá, és elkiáltotta magát hogy: "MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT!", mellé még dobott egy széles mosolyt. Michishio némán bólintott ezzel konstatálta a dolgot, megszólalni nem akart nem azért mert a csendes pszichopatát akarta adni, hanem azért mert nem nagyon volt ereje, kissé örült annak, hogy volt olyan aki nem vette túl feszülten a dolgokat, és még barátságosra vette a figurát, bár ez róla nem volt elmondható, mivel Michishio kissé, akarom mondani kissé nagyon feszült volt, az emberek jóságáéban nem hitt, legalábbis a jelen helyzetben nem, mivel nem tudta eldönteni, hogy itt mindenki vetélytárs vagy pedig jövőbeli társak, ami számára furcsa volt, mivel itt elvileg mindenki hű Kiri-hez és annak vezetőjéhez, tehát van közös cél, viszont csak hét kard van ... Mivel nem tudta, hogy más hogyan gondolkodik, így úgy döntött, hogy a csendes megfigyelést választotta, így azt is egyből észre vette, hogy sokan fintorogtak a fiú kijelentésén, bár ez már nem az ő dolga volt. Gyorsan kiválasztott egy üres ágyat majd megindult kifelé, és remélte, hogy nem esik ki a legelső napon ...

// Bocsánat a késésért, és a gyenge ragért, egy fontos beadandó dolgozok, amit holnap kell leadnom //

**Shaku Rabito** Szer. 3 Okt. 2012 - 18:04

A hosszú utazás után már el is kellett indulnunk a szálló felé. Igazából a tanítóink stílusával nem voltam megelégedve mivel az egyik szigorúnak atűnt, a másik pedig túlfiatal volt ehez a feladathoz. Arra gondoltam ebben az esteben, néha direkt olyanokat fogok vele csinálni amitől zavarba jön. Lassan be is értünk a szállóba ahol lepakoltam a cuccaimat és a fegyvereimet, mivel csak fa fegyverekkel harcolhatunk. Állítólag. De remélem ezt a szabályt átfogjuk hágni. Majd megszólalt egy nagyokos gyerek: - MINDENKINEK SOK SZERENCSÉT! Én azt hittem lecsapom. Mindig is utáltam az ilyen figyelem mániás embereket. De nem volt mit tenni el kellett tűrni. Természetesen akadt más nagyokos is, aki nagyon lazán vette az egészet és elkezdte fényezni magát. De erre sem mondtam semmit inkább odamentem régi társamhoz, Kawachihoz és a kezemet nyújtottam neki.
- Látom Kawa te is eljutottál ide. Remélem mindketten bekerülünk a győztesek közé. -

//Bocsi a késésért és a rossz posotért, de elég sok a dolgom a suli miatt.//

Akasuna no Sasori Szer. 3 Okt. 2012 - 21:26

Mindannyian felsorakoztok az épület előtt. Chōjūrō és Tsugahara már vár titeket. Gyorsan megszámolnak titeket, majd a Tanító előre lép.
- Ha nem haragudtok, nem fogjuk lazsálással tölteni az időt. Éppen ezért, ha senkinél nincs már semmilyen cucc, akkor mehetünk is a kiképzőterepre! Ha bárkinél bármilyen fegyvert meglátok, azt kicsapom a képzésről!
- Ha veszélyeztetitek a másik életét, akkor pedig én is közbe avatkozok. Higgyétek el, Hiramekarei igazán fájdalmas csapásokat tud kiosztani! - mondja Chōjūrō.
Ezután a kiképzőtök int, hogy kövessétek. Futólépésben indultok el az erdőbe...

//A következő post ide menjen: Yaibashima->Kiképzőterep. Természetesen csak az én hozzászólásom után!//

Ajánlott tartalom

Szálló

Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló

Re: Szálló