A Namikage rezidencia

A központi szigeten létrehozott komplexumban nem csak a faluvezetés, de a Ryukai klán is él és dolgozik.

Nyüzsgés. Zsibaj. Undor.
Ahhoz képest, hogy mennyire kis falu Namigakure, az utcák dugig vannak emberekkel. A legirritálóbb, hogy ezek közül bármelyik lehet kém, bár azt bizonyára a Hírszerzési osztály vagy a Skorpió osztag egyszerűen kiszűrné. Akkor is. Sok ostoba, eltaposandó féreg, akiknek gőzük sincsen a világról még is ninjának küldik gyermekeiket, abban a hitben, hogy fényes és boldog jövő vár rájuk. Megeshet, igen. De valószínűbb, hogy egyszer szembe találják magukat egy náluknál jóval erősebb és intelligensebb ellenféllel, aki könnyedén az Istenekhez küldi őket. Még jó, hogy nem vállaltam Genin csapatokat. Három agybajos, nagypofájú kisgyerektől könnyen kikészülnék abban a tudatban, hogy nem ölhetem meg őket.

Lépteim felgyorsulnak a rezidencia előtt. A Kin Ryu ismét hívatott. Alig 4 órája tértem vissza az előző küldetésről és már mennem is kell. Ez is annak köszönhető, hogy egyelőre még kevés a shinobi a faluban. A küldetések egyre sorakoznak, de még így is unalmas itt minden. Amióta megalapult a falu pár küldetésen kívül semmit nem mozgolódik a Ryukai. Bosszantó. Pedig lehet, hogy éppen most kéne tenni valamit, nem? Most, amikor a nagy nemzetek el vannak foglalva és háborúzgatnak, mi könnyen gyarmatosíthatnánk egy semleges területet. Egyre kevésbé értem, hogy Kin még is mire vár.

Megérkeztem. A Namikage Rezidenciát a szokásos unalom vette körül. Shinobi csapatok ki és be még is semmi különleges. Felbaktattam a lépcsőn. Az iroda az egyenes, sivár folyosó végén volt. Nem túl fényűző, tény. Hárma kopogtam és benyitottam. Kin szokás szerint a maszkjában víritott és a nagy fotelszerű székében ült.
- Hívattál. Küldetés? – kérdezem kicsit sem leplezve az unalmamat. A magázás nem jön a számra, pláne nem Kin-re…

A falú megváltozott, sokkal másabb, mintha mikor ti létrehoztátok, de ti semmit sem változtatok. Ahogyan ott álltál a Namikage ellőt, szó szerint eszedbe jutott a múlt, talán ennek is volt köszönhető, hogy ugyanúgy beszéltél azzal az emberrel, aki irányította ezt a nagy intézményt, mind akkor régen.
Kin szokásos módon a székében ült, ahogyan csak ti ketten voltatok a szobában, ahogyan lassan felállt a székből, nem volt a kezében semmi sem, ami azt jelentette, hogy a küldetés olyan szintű, hogy még írásos nyomtatvány sem készült róla. Ez egyből leesett, ahogyan az is, hogy ez a küldetés nem egy leányálom lesz.
- Igen. -állt meg az asztal mellett- Akármilyen elővigyázatosak voltunk, valaki bejutott a falúba úgy, hogy se a hírszerző osztag se a Vörös Skorpiók nem vették észre, megszerzett minden információt a falú felépítéséről, a ninjáiról és úgy távozott, hogy szinte semmit sem hagyott hátra, csak többek közt az egyik őr holtestét. - érezted, hogy az amit mond, nagy baj, akinek sikerült ilyen észrevétlenül bejutnia és megszereznie ilyen sok titkos adatott és meg is szöknie, az már valami, végre nem egy hétköznapi shinobi. - A hírszerző osztagnak sikerült kinyernie a holtest elméjéből az utolsó pillanatait és a ahogyan a dolgok állnak egyik ellenséges faluhoz sem köthető a kunoichi. Sajnos a nevére és a kinézetére sem derült fény. Nem tudjuk se a céljait az adatokkal, lehet, hogy valaki megbízta de az is lehet, hogy ellenünk akar szervezkedni. Mivel én nem hagyhatom el a falút és csak te érsz rá, téged bízlak meg, hogy felderítsd a történtek miértjét, visszaszerezd az adatokat és likvidált azt a nőt. -nyújtotta ki a kezét, ahogyan csak egy apró kis brós volt a kezében, mely egy liliomot mintázott- Illetve még valami, a holtesten kívül ezt hagyta a helyszínen, egy jól látható helyen, eddig nem tudtunk kideríteni semmit sem róla, talán a te kapcsolataiddal többre mész. - adta át neked.

Miután magamhoz tértem a lakosztályomban, egy igen csinos hölgy társágában, aki a falu egyik legkiválóbb bordélyának alkalmazottja és nem is oly drága, főleg ha halálosan megfenyegetik a tulajt, bevetve minden akrobata tudásomat jutottam át az üres üvegeken és ruhákon át a fürdőbe, felfrissíteni magam. A hegem megvolt, újat nem szereztem, kellemes szédülés és embertelen szájszag. Jó éjszakám lehetett, de nem volt időm ezen töprengeni, mert kopogtattak. Miután magamra erőszakoltam a köntösömet, kinyitottam az ajtót és átvettem az üzenetet, amit egy pólyás Genin hozott nekem. ~Kin látnia akar. A nagy Namikage nem ér rá személyesen eljönni az öreg barátjához és parancsnokához. Pedig már két napja hazatértem a legutóbbi hülye küldetéséből. Remélem el akar küldeni nyaralni valami jó meleg vidékre. Pár sör, fürdőruhás nők, könnyű célpontok, sok lóvé! Ez kéne nekem!~ Elmélkedtem röhögve, miközben felöltöztem és hátamra csatoltam a homokot tartalmazó köcsögömet. Nem nevet, ebben tartom a halálos fegyveremet. Páran megvádoltak már hogy a Kazekagét utánzom, na ők tudják hogy a kis ficsúr csak amatőr mellettem és csak egy francos politikai tisztségig jutott az adottságaival, míg rám Ryok millió várnak. Jó hangulatban léptem be Kin irodájába, kopogtatás nélkül majd köszöntettem. - Jó reggelt Kin pajtás! Rég láttalak, azt hittem már sosem kéretsz ide te barom. Na mi a helyzet?- Kérdeztem kíváncsian.