Folyópart

**Kanmiru** Szer. Márc. 31 2010, 22:34

A várost körbeölelő széles, acélszürke folyó partja.

**Hattori Arata** Szomb. Okt. 22 2016, 04:12

/Tobirama - kalandkezdés/

//Bocsánat így előre is a rövidért, de kezdőbe nem tudok igazán sokat írni. Kérlek, majd jelezd, hogy jó lett-e a kezdőhsz-ben lévő küldetésadás, amit PM-ben beszéltünk : )//

Arata csak üldögélt az esőben a folyóparton, napokkal később az után, hogy Yukimura senpai, az az ember, aki alkalmi edzője volt az elmúlt időben... meghalt. Agyvérzés vitte el, ami a háborúban való sérülése miatt alakult ki nála; Arata nem gondolta volna, hogy egy robbanójegyzet robbanása akár ilyen hatást is képes lehet elérni. Igaz... némiképp átkozta az orvosi egység tagjait... ezt fel kellett volna ismerniük. Bár... ha jobban belegondolt, akkor ők sem figyelhettek oda mindenre. A háború csak úgy szedte az áldozatokat, tekintet nélkül mindenre, az orvosi shinobik tudása pedig a tömegellátásra szorult. A súlyos sérültek száma is magasra rúgott, és nem lehetett mindenkit száz százalékos módon ellátni; a fontos az volt, hogy ne haljon meg, mert akkor később még be lehetett vetni harci cselekményre. S most, hogy Arata jobban átgondolta a dolgot, lehet, hogy Yukimura-senpai rég tudta azt, ami vele volt, az orvosok valószínűleg már rég megállapították nála. Ebbe belegondolva... Arata el sem tudta képzelni, hogy a férfinak milyen lehetett ezzel együtt élni; tudva azt, hogy bármelyik pillanatban meghalhat. No meg... ebben az állapotban is megtette azt, amit a kötelességének érzett, s egy kis darabot - azt, amire képes volt - átadott a tudásából a fiatalabb generáció egyik tagjának, s meghagyta neki, hogy mit kell tennie a jövőben. Arata ezt nem is hagyta figyelmen kívül; ahogy régebben a rokonainak, mesterének és az egyik csapattársának a halála is formált rajta egy keveset, úgy Yukimuráé is.

Bár még senki nem tudott róla, de Arata elnevezte magát a Rettegés Kardjának... Osora no Tsurugi... mivel Yukimura azt mondta, hogy ő lesz a kard, ami Amegakure szándékát fogja képviselni. És Arata azt akarta, hogy rettegjék a falvát, rettegjék az ő nevét. S ezért hajlandó volt bármit megtenni... igaz, még erősödnie kellett. Ahogy Yukimura-senpai mondta, a frontra már nem tudott volna kijutni, s bár a jelenlegi szintje már elég lett volna ahhoz, hogy egy-egy gyengébb csatában helytálljon, igazat adott neki, méghozzá azért, mert tudta, hogy egy hatalmas roham elsöpörné őt, többedmagával együtt. Most csak üldögélt és szívta a szokásos cigarettáját, miközben a folyót nézte. Víz... érezte a chakráját, aminek víz volt a típusa. Valahogy otthon érezte magát a víz közelében. Ha akart volna gyakorolni, akkor most bőven megtehette volna, de a napi edzését már letudta a kiképzőtéren. A technikáján csiszolt egy kicsit, továbbá gyakorolta a vízklónokkal való harcmodort is. Most csak... magányra és nyugalomra vágyott, ami azonban nem igazán valósult meg.

Egy kis, ránézésre épp frissen végzett genin jött oda hozzá, s adott át neki hivatalosnak kinéző, összetekert papírt, azzal a szöveggel, hogy egy jounin küldte őt. Arata kibontotta, s elolvasta a rajta álló írást:

"Parancs Hattori Arata geninnek!

Tekintettel dokumentált fejlődésére a ninjutsuk terén, továbbá D szintről C szintre való fellépésére, ezennel parancsba adom, hogy az Eső Országának északi határán szolgáló egységektől vegye át a heti jelentést, s azt haladéktalanul szállítsa le számomra. Indulás előtt a jelenlegi tartózkodási helyén várja meg a kijelölt személyt, aki közli magával a küldetés további részleteit.

Hahoshi Hisateru

Jounin"

Arata elmosolyodott. Hát küldetést kapott! Itt volt az ideje, hogy végre bizonyíthasson a falu számára is arról, hogy teljesen fel volt már gyógyulva a betegségéből, és arról is tanúbizonyságot tehetett, hogy fejlődött. Örült neki, hogy a parancsot kiadó férfi nem felejtette el megemlíteni a fejlődésének mértékét sem... ez Aratának olyan volt, mintha anyja legfinomabb, ünnepi húsos pitéjébe harapott volna bele. Már épp meg akarta köszönni a kis geninnek, hogy elhozta neki a parancsot, azonban a kissrác eltűnt; valószínűleg ő is épp azon örömködhetett, hogy teljesített egy feladatot, amit megkapott... igaz, Arata előtt még ott állt a teljesítés, tehát felkészült. Elrendezgette a nála lévő eszközöket, továbbá felvette azt a maszkot, amit még első, éles küldetésén zsákmányolt egy kumogakurei shinobitól. Egyszerű, fehér porcelánmaszk volt, egyedül a szemeknek volt vágat rajta, továbbá a homloki részére bele volt karcolva Amegakure jele, amit még Arata húzott rajta a nála lévő kunai-al. Mikor mindent rendben talált, csak állt és várt a parancsban említett személyre, aki a részleteket kellett, hogy közölje vele az indulás előtt.

**Senju Tobirama** Szer. Okt. 26 2016, 03:58

/ Hattori Arata /
Küldetésed hírét hozó genintársad nyom nélkül szívódott fel, így már csak a kijelölt tisztre kellett várnod. Talán egy perc sem telt el, amikor azonban chakraköd szállt fel a tekercsből, majd ahogy az tisztulni kezdett a levegőből egy férfi alakja rajzolódott ki. Egy fiatal chunin volt az fekete hajjal, Amegakure mellényében. (KÉP) Közelebb lépett kicsivel, s illendően meghajolt, bemutatkozott.
-Üdvözletem! Aiki Daion vagyok, Amegakure chunninja. Velem fogsz most küldetésre vonulni. Úgy hallottam jó képességeid vannak. Remek alkalom lenne ezekről meggyőződni.- Mosolygott a férfi, majd intett, hogy kövesd. -Először is javasolnám a készletek újra töltését. Elképzelhető, hogy nem egyetlen napot leszünk távol, így esélyesebb hogy harcba keveredünk. Ezt kérlek most tedd meg, én is ezt fogom, majd aztán délben találkozzunk ugyanitt. - Azzal ahogy megérkezett, szinte úgy is tűnt el.

Miután feltöltötted a készleteid és ismét a helyszínen vagy:
Daionmár várt rád, ám nem látszott türelmetlennek. Ahogy megérkeztél hamar belekezdett tájékoztatójába.
-Nos, a határra küldtek ki, de ez már ismertetve volt. Bármi felvetés van örömmel fogadom. -Indult meg.- De a kérdéseket kérlek útközben tedd fel.-

// A következő posztod az Erdősségekbe menjen. A következő posztod tartalmazza az odajutást, addig, amíg már éppen meglátnátok a célt (tájleírást a faluról én adok) Közben pedig természetesen mehet kérdés Daionnak és PM formájában nekem is. Jó munkát! ^^//

**Kowarii Zion** Kedd Jan. 17 2017, 11:32

//Hattori Arata//

Zion mögött hosszú út állt. Barátját napok óta nem látta már, ugyanis a vezetőség úgy döntött, Zion alkalmas arra, hogy egy magasabb szintű shinobi mellett edzhessen. A fiatal fiú potenciálja felkeltette az érdeklődést, s most, hogy a háború már végigsöpört a világ tájain, nem várhattak sokáig az új nemzedék felnevelésével. A jobbakat mind képzésekre küldték, s kisebb csoportokban kezdtek neki az új generációk kiépítésének.
Amegakure eső áztatta utcáin sétált végig a fiú. Édesanyja ebédje ismét nagyszerűen sikerült, így némiképp még mindig teli hassal indult meg a városnak. Az utcákon ebédidőben kevesen voltak, így nem okozott problémát az átjutás. Kezei feje mögött a tarkóján kulcsolódtak össze, s könnyed léptekkel haladt át az üzlet- és étteremsorok között. Ma van az első olyan napja, hogy társa nélkül fog edzeni. Még nem találkozott az új társaival, azt sem tudja igazából, hányan is lesznek a csapatban. Talán ugyanúgy beteszik őt egy 3+1-es osztagba, vagy valami más van a levegőben? Ziont nem foglalkoztatta túlságosan a kérdés, nem mérgelődött a változás miatt, csupán a barátját hiányolta. Ő is volt olyan jó, mint Zion, nem érti, miért nem jöhetett ő is. Ám Zion nem olyan ember volt, aki naphosszakat elmélkedik az élet kérdésein. Sokkal inkább elfogadta mindig a helyzetét, s megpróbált aszerint élni. Sohasem nézte az események sötét, rossz oldalát, minden változást egy új lehetőségnek vett, s eszerint alakította ki a saját atmoszféráját a közegben. Zion könnyen alkalmazkodó fiú volt. S boldog.
Ahogy sétált el az üzlet előtt, majdhogy nem mindegyik kirakatára rápillantott.
- A fegyvereimet feltöltöttem a napokban, azzal nem lesz gond. Kaja...most kihagynám, így is szétpukkadok mindjárt. Hmm...Kardok, de már van egy. Minek két kard egy embernek? - teszi fel magában a kérdést, miközben végignézte az elhaladó bódék kínálatát. Végül a hatalmas toronyépületek között kiérve a város főkapujáig ért, ahol az őrök megállították. Zion felmutatta a vezetőség levelét, melyben az új osztag találkozóhelye van megemlítve. Átengedve a kapun, a fiú megindult a hatalmas folyó partja fele. Nem siette el, volt bőven ideje ahhoz, hogy elérje a találkahelyet. Vajon milyenek lesznek az új társai? Végül is, nem mindegy?

**Hattori Arata** Kedd Jan. 17 2017, 19:03

/Kowarii Zion/

Való igaz, hogy számodra ez a nap eléggé jelentőségteljes lehetett az életedben. Elszakítottak a barátodtól és egy új osztagba kerültél be, igaz, egyelőre semmit nem tudtál arról, hogy mégis kinek a fia-borja lesz a jövőben társad, csakis annyit, hogy az illető elég képzett a víz elemű technikák terén. Mindazonáltal nem tudhattad még, hogy annak a shinobinak a megjelenése egyelőre váratott magára. A kapunál lévő örök, amikor meglátták a nálad lévő parancsot, rögvest átengedtek; érezhetted, hogy a biztonsági intézkedések magas szinten tartása felelt azért, hogy Amegakure olyan maradjon, amilyennek megismerted. Morfondírozgattál hát magadban, s, ahogy a folyópartra értél, egy amegakurei shinobi állt már ott.

Azt első blikkre megállapíthattad, hogy nem ő lesz a kijelölt társad, ugyanis ez a férfi chuunin rangot jelző taktikai mellényt viselt, míg tudhattad, hogy az, akihez beosztottak, szintén genin rangú. A férfinak hosszú, barna haja és barna szemei voltak, nagyjából olyan két méterre saccolhattad a magasságát és dagadt az izmoktól. Arcán erős borosta volt, továbbá bal orcáját egy sebhely csúfította el... sőt, ha megnézted jobban a szabadon lévő karjait, azokon is nem egy sebet figyelhettél meg. Valószínűleg a háborúból jöhetett vissza, s, amennyiben ezt állapítottad meg magadban, nemsokára tán meg is bizonyosodhattál róla, ugyanis a férfi megindult feléd, viszont a járása nem volt túlzottan egyenletes, a jobb lábát némiképpen húzta maga után, mintha valami történt volna azzal. Laikus is megállapíthatta az első ránézésre, hogy lesérült. Ahogy odaért hozzád, meghajolt és - bár rangja magasabb volt a tiednél - illően köszöntött téged.

- Üdvözöllek, Zion-kun. Ishida Nobu, chuunin, a szolgálatodra. Elnézésedet kell kérnem, azonban a nálad lévő parancs egyelőre még érvényét vesztette. Kijelölt társad jelenleg a tudástárát bővíti, méghozzá a falu által meghatározott módon, így nem lehet itt. Kérlek, add át a papírost - amennyiben így tettél, és átadtad neki a nálad lévő osztagváltásra szólító parancsot, ő adott neked egy másikat. Ha megnézted, akkor láttad, hogy nagyjából ugyanaz volt, mint az előző, annyi különbséggel, hogy az időpont frissítve volt benne... pontosabban nem volt meghatározva, hanem az volt odaírva, hogy "A pontos időpontról az illetékes Jounin értesítést küld Kowarii Zion genin számára". - Nos, mivel a találkozó eltolódott, így a falu illetékes szerve megbízott azzal, hogy segítsek számodra egy kicsit. Ahogy hallottam, te sem vagy rossz a Suiton technikákban és ahhoz, hogy a társadnak megfelelő partner legyél, kell egy kis plusz felkészítés. Nos... a mai napon meg kell tanítanom neked egy technikát, ami nem lesz más, mint a Suiton: Mizume Nabara, azaz a Keményített Szirup Elfogó Mező.

Nem tudom, hogy mennyit tudsz erről a technikáról, azonban ez sem különbözik túlzottan a többi víz eleműtől. Az eltérés itt abban van, hogy a létrehozandó anyag sűrűsége más. Az elemi chakrádat össze kell gyűjtened, majd addig sűrítened, amíg eléggé összpontosul ahhoz, hogy kellő mennyiség legyen belőle és nem szabad hagyni széfolyni. Ezzel a szakítószilárdság megnő. A mező ragacsosságát pedig a szervezetből kivont cukorral érhetjük el, tehát erre is kell figyelned. Ahogy kiköpöd az anyagot, a chakrakapcsolatot folyamatosan fenn kell tartanod, azaz a chakrádat testen kívül kell utána már irányítanod, ezáltal fenntartható az anyagsűrűség és a ragacsosság is. Így az anyag időlegesen felveszi azt a tulajdonságot, hogy megköti azt, ami hozzáér és csak chakrahatásra, vagy más elemi behatásra szűnhet meg. Jól figyelj - ezek után az ideiglenes tanárod kézpecsétekbe kezdett és hamarost egy kisebb vizet köpött ki a szájából, amely az előtted lévő, pár négyzetméternyi területet befedte. - Lépj bele - közölte veled, és, amennyiben így tettél, akkor beleragadtál az anyagba; se előre, se hátra. - Gyakorlatilag ennyi lenne. A technika hátterét már tudod, ezzel pedig demonstráltam az előnyét is. Most te jössz, ha bármi kérdésed lenne, szólj. Ó, és egy fontos dolog; ha túl sok cukrot vonsz ki a szervezetedből, pótolnod kell azt - mondta, majd feloldotta a technikát és újfent szabadon tudtál mozogni. Nos... most rajtad volt a sor, ideje volt nekiállnod a feladatnak.

//Nos, akkor ahoy a Sziruposan jó az élet mesében! ^^ A következő posztodban lényegében szeretnék kérni egy hosszabb kifejtést arról, hogy Zion lépésről-lépésre eljut odáig, hogy sűrű, azonban még cukor nélküli vizet tud köpni a szájából. A próbálkozásokat majd úgy építsd fel, hogy... az első öt próbára össze tudja gyűjteni elemi chakráját és azt kivetni magából víz formájában, de még nem sűrűen - > a következő négy próbálkozásra már enyhén besűrűsödik a dolog - > az ezt követő három próbálkozásra erősebben sűrű lesz - > ezek után még három próba és elére arra a pontra, hogy megfelelő sűrűségű a dolog, de még nincs benne cukor a szervezetéből, továbbá nem tudja túlzottan sokáig ezt a chakravezetést fenntartani. Jó munkát! ^^//

**Kowarii Zion** Szomb. Jan. 21 2017, 17:17

A fiatal gennin lassabb tempóba kezd a folyó partján felbukkanó férfi felé. Ugyan Zion mindig is képes volt beilleszkedni az újabb társaságokba, a kezdeti lámpalázat sohasem tudta legyűrni. Félelmét azonban nem mutatta ki, mosolya eltakarta az újdonságtól való rettegés vonásait. Jobbját zavartan felemelte, majd intett az idegennek, akin jól láthatóan chunnin mellény volt.
~Ez tök menő. Remélem, hamarosan én is ilyen pöpec mellényben sétálhatok~ mosolyodott el magában. Mikor Zion megállt a férfi előtt, intésre emelt karját visszahúzta teste mellé, majd fejével bólintott egyet. Ugyan mosolya még mindig lemoshatatlan volt, tekintetén látszódott, hogy zavarba van.
- Üdvözlöm Nobu-sama. - köszönt vissza a fiú.
A férfi ismertette jelenlegi helyzetüket, s ugyan Zion kissé csalódottan érezte magát, hogy még mindig nem lesz képes lenyelni azt a gombócot a torkában, azonban erővel töltötte el a tudat, hogy amíg ez nem következik be, addig is...edzhet. - Anya és apa mindig azt mondja otthon, hogy bármiben jó lehetek. Csak sokat kell gyakorolnom. S amikor meghallotta, hogy a jövőbeli társa is a suiton ágazatra specializálódott, örömmel töltötte el. S ugyan még mindig fúrta a kíváncsiság, eldöntötte, hogy száz százalékosan teljesít ahhoz, hogy az újonnan megszerzett képességével lenyűgözhesse a leendő csapatot.
- Sohasem hallottam még róla - szökött ki kissé hangosabban gondolata, majd figyelemmel végighallgatta a technika elméleti részét. Első hallásra nem tűnt túlságosan bonyolultnak. Nobu-sama ekkor kézpecséteket formált, majd egy jókora mennyiségű trutyit küldött torokból a földre. A masszaállagú anyag terjedni kezdett. Miután a takony szétterjedt a területen, a férfi megkérte a fiatal gennint, hogy lépjen bele. Zion némiképp tétovázott.
~Bicebóca tényleg azt akarja, hogy lépjek bele a házunk kitapétázáshoz elegendő taknyába? De hát...ő a mester~ gondolta magában a gennin, majd némi undorral az arcán emelte jobbját a takony felé, s rálépett. Az anyag befogta a lábát, s mikor Zion fel akarta emelni, érezte, ahogy a lábát teljesen fogva tartja a ragadós massza. Zion oly mértékben akarta megszabadítani lábát, hogy a test súlypontjának áthelyezésével, a másik lábával próbálta megtámasztani magát, ám ehelyett kizökkent az egyensúlyból, s beletaposva bal lábbal is immáron a takonyba megakadt, felső teste pedig előre dőlt, akár egy zsák krumpli, s arccal levette a masszát. Akár egy nyálba fagyasztott Han Solo, úgy feküdt ott, arcát még épp, hogy el tudta forgatni.
- Csupán egy. Hogy jövök innen ki? - tette fel őszinte kérdését. Bicebóca remélhetőleg segít kikászálódnia a ragacsból, s megtisztítva ruháját, nekiállhat a technika megvalósításának. Az elméleti része nem tűnt túlságosan is eget verően nehéznek.
~Chakra koncentrálása, chakra sűrítése. Mint a Mizurappa. Még egy kis cukor, só, bors, és mehet is a levesbe.~ Zion miközben fejtegette az eljárási folyamatokat, neki is kezdett az első fázisnak. Kézjelet mutatva feloldotta magában a suiton chakraját, majd megkezdte a benne áramló erő koncentrálását, és annak irányítását. Először a Mizurappat fogja felhasználni, majd ahhoz adagolva a chakraját, hasonló hatást érhet el. Mély levegőt vett, majd egy nagyobb tömegű vizet fújt maga elé. A látvány meg sem lepte volna, azonban most ennél sokkalta nagyobb területet kell lefednie a technikával. Újabb koncentrálást követően még nagyobb levegőmennyiséget szívott fel tüdejébe, majd megismételte az előbb látottakat. Majd újra. És újra. Meg kell találnia azt a mennyiséget, amely betöltheti azt a területet. Próbált némiképp arrébb állni a próbálkozások után, hogy ne az előző próbálkozások mennyisége telítse ki a térséget, hanem egyetlen köpéssel fedhesse le a megadott területet. Úgy tűnt, megtalálta azt a chakramennyiséget, amelyet fel kell használnia. Első fázis pipa. Kezdődhet a második lépés, a sűrítés.
Az előző tanára, amikor a Mizurappat tanította, elmondta, hogy a technika két tényező függvényétől lesz erős vagy gyenge. A chakra mennyisége, és annak sűrűsége. Minél több chakrat képes valaki a lehető legsűrűbbre koncentrálni, annál eredményesebb lehet. Azonban itt is észnél kell lenni, ugyanis ha valaki túlságosan sok chakrat akar egyszerre besűríteni, az végzetes is lehet. Zion emlékezett, amikor az akadémián tanulták a robbanó jegyzet készítésének alapjait. A suliban az őszi szünet két hétre kitolódott, mert újra kellett festeni a termet. Meg...beszerezni néhány asztalt és széket. Meg egy kis faldarabkát. De az tényleg nem volt nagy darab...
Zion ezen emlékeit felhasználva kezdett neki a felgyülemlett chakra koncentrálásának, s óvatosan, ahogy oldotta fel a suiton chakrat, úgy sűrítette össze. Megfogadta, hogy nem fogja egy az egyben kiköpni a szájába sűrített chakrat, hanem a megfelelő mennyiséget egységesen adagolva próbál rálelni a tökéletes sűrűségre. Elvégre nem Kage, hogy ennyi chakrat köpjön ki magából, fiatal arcáról izzadságcseppek csurogtak, s nyaki erei is felduzzadtak már némiképp. Zion azonban nem adta fel. Elvégre ő is az eljövendő generáció daliás tagja, akiknek meg kell védenük a hazájukat. Az Istenük elhagyta a várost, de talán nem örökre. Elvégre egy Istent nem lehet legyőzni. S ugyan az Angyal még mindig óvja őket, érezhetően kiült a félelem, ebben a háborús időszakban, s az eddigi vezető nélkül sokuk hihetik, az ország ismét a pusztulás szélére fog sodródni. Zionnak és társainak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne következhessen be. Így minden figyelmét a feladatra összpontosította.
- Tomashi-bánál is lefeleltem ötösre a Hanzou-korszak gazdasági jellemzéséből, ez is meglesz. - biztatta magát, majd megtámasztva két lábát, kezeit kézpecsétbe forgatva, feloldotta a suiton chakraját, s folyamatosan adagolni kezdte a száján át. Mindeközben pedig egyre jobban sűrítette össze. A kezdetben átlátszó, tiszta víz egyre sűrűbbé vált, s kezdett oly formát ölteni, melynek látványáról egy jobb orvos, díjat érő diagnosztikát írhatna. Ahogy Zion folyamatosan fújta ki a vizet, a folyadék akaratlanul és elkerülhetetlenül is saját lábára folyt, ennek a ténynek pedig...roppantmód örült. Nincs is jobb ázott zokniban állva edzeni. Szipogott egyet, majd tovább koncentrált a feladatra.
A chakrakészlete kezdte felhasználni a tartalékokat is, jó pár litert kifolyatott a száján, mire megtalálta a sűrűségi szintet. A harmadik fázisban ötvöznie kell a mennyiséget a sűrűséggel. Ugyan a cukor nélkül nem lesz oly ragadós, a sűrített suitonchakra is képes erre a takonyra.
- Bice...Nobu-sama, nem baj, ha leülök egy kicsit? Megszédültem egy kicsit. - Zion ugyan akkor is leül, ha nem kapja meg az engedélyt, csupán másként nézi mesterét, miközben véghezviszi a műveletet. Fáradt volt és a chakrajának is nagy részét felhasználta már. A mellette lévő kulacsra nem is tudott ránézni, mert egy biztos nem volt. Szomjas.
Tíz perccel később, ha addig mestere nem rángatta még fel a fülénél fogva, önmagától felkel, s némiképp visszatöltve tartalékait, tisztább fejjel kezd neki a sűrített és nagy mennyiségű suitonchakra feloldásának.

**Hattori Arata** Szomb. Jan. 28 2017, 23:30

/Kowarii Zion/

- A kérdés nagyon jó. Lényegében, ahhoz, hogy te magad tudj sétálni a létrehozott szirupmezőn, több chakrát kell koncentrálnod a talpadba és azt végig fenntartanod; ha így lépsz rá, akkor tudni fogsz járni rajta. Azonban, ha elkapott, akkor már mindegy, mivel a benne lévő anyag erős kötést hoz létre, amelyet, ahogy mondtam, csak nagyobb chakrahatásra, vagy más elemi behatásra lehetséges feloldani - közölte veled Nobu-sama és mikor elkezdted a gyakorlást, akkor hátrébb húzódva figyelt téged. Próbálkozásaidat siker koronázgatta, de hamar kifáradtál, ugyanis túlzottan megterhelted a chakrarendszeredet a folyamatos és állandó gyakorlatozással. Amikor megjegyezted, hogy milyen eredményt értél el a Hanzou-korszak gazdasági jellemzéséből, Nobu enyhén felvonta a szemöldökét. - A jó öreg Tomashi pedig mindig szeretett buktatni. Én épphogy hármast kaptam nála. Jó eszed lehet, ha azt a szárazanyagot be tudtad magolni és visszaadni neki. Gratulálok hozzá.

Ahogy tovább folytattad a gyakorlást, érezhetően kezdtél elfáradni, de sikerült odáig eljutnod, hogy a chakrádat már kellően sűrítve ki tudtad köpni, viszont a mennyiséget a sűrűséggel még nem tudtad kellően ötvözni. Amikor egy kis pihenőt kértél alkalmi mesteredtől, az bólintott neked, mintegy jelezve, hogy természetesen megengedi neked. Nem szólt, hogy mennyi ideig pihentél, csak várta, hogy mikor veted bele magad újra a gyakorlásba. Ahogy feltápászkodtál és folytattad, Nobu-sama újfent csak felvette a figyelő pozíciót, azonban bármi kérdésed lett volna felé, akkor arra természetesen rövid úton választ adott neked. Sőt, még egy jó tanáccsal is ellátott téged. - Lényegében most arra kell odafigyelned, hogy a sűrűség és a mennyiség egyszerre áramoljon ki. Ha sikerül, akkor nagyjából egy nagy vízmasszát kell kapnunk eredménynek, amibe még nincs belekeverve a cukor a szervezetedből. Képzeld el úgy... mintha zselét kéne kialakítanod, ami viszont még nem ragad. Sok sikert! Ha pedig pihenőre van szükséged, csak szólj, bár ne legyen túlzottan rendszeres; a kemény munka fontos. Hadd lássam, mivel sikerül elkápráztatnod! Ha már a Hanzou-korszak gazdasági jellemzéséből ötösre feleltél... - mosolyodott el alkalmi mestered és láttad a szeme csillogásán, hogy tényleg sokat várt el tőled. Lehet, nem kellett volna említened a tanulmányaidat? Nos... most már mindegy volt. Egyedül az volt a dolgod, hogy megfelelően megoldd a kiadott feladatot.

//A következő posztban lényegében leírhatod a menetét annak, hogy sikerül Zionnak megfelelő módon sűrítenie a suiton chakráját és azt nagy mennyiségben kiköpnie magából, továbbá, ha legalább annyit írsz, mint előzőleg, akkor a cukrot is bele fogja tudni keverni a dologba, ezzel lényegében létrehozva a technikát; ehhez nyolc próbálkozás fog kelleni neki, amelyek elég hosszú időt fognak felölelni, nagyjából estére végez vele. A végét majd hagyd függőben ^^//

**Kowarii Zion** Kedd Jan. 31 2017, 01:42

A gennin felkelt a földről, majd mély levegőt vett. Agyát sikerült kitisztítania a pihenő során, ám látta Bicebóca szigorú tekintetét, s tudta, nem épp jó ötlet a mestertől túlságosan is sok pihenőt kérni. A fiatal gennin összeszedve minden erejét ugrott neki ismét a feladatnak.
- Hm, tehát Bicebóca senpait is Tomashi bá tanította? Már akkor is vakarta nyilvánosan a fülét? - nevetett fel a fiú, ám túlzottan nem tudott elhúzni beszélgetést kezdeményezni, mert az a technika gyakorlásának rovására ment. A száját most a vízköpésre kellett összpontosítania, nem pedig egy-egy újabb kérdést feltenni. De hát kíváncsi a természete.
Zion megvakarta a tarkóját, majd felhúzta némiképp orrát, grimaszolva egyet.
- Na gyere te víz. Sohasem gondoltam, hogy szörpöt kell majd egyszer hánynom. Főleg, hogy kényszerítve leszek rá - mosolygott, miközben megalkotta ismételten a technikához szükséges kézpecséteket. Ujjai sorra fűzték át egymást, s mutatták a megfelelő állat jelét. Érezte, ahogy a chakraja egyre jobban erősödik fel benne, s egyre nagyobb intenzitással kezdett áramolni. Ereinek fala erősen szenvedett a sodródó ártól, majd egy hatalmas lélegzetvétel után a kis gennin megállt, megtámasztotta lábait, s egy hatalmasat fújt előre. A víz szinte kitört a szájából, ahogy gyermeki arcát összehúzva grimaszolt. A víz a földre folyt, majd terjedni kezdett. Ugyan megvolt már az a szürkés, alig átlátható masszás kinézete, nem volt az igazi. Olyan sűrűre kell csinálni, mint a menzás pudingot. Az nem csak, hogy a tálból nem esett ki, de a kanalakat is hajlította néhanapján. Ha a menzás pudinghoz hasonló sűrűséget érhetne el, abból biztos, hogy senki sem szabadulna. Ez legyen előtte...Sűrű, mint a puding. Zion megmakacsolva magát, mostanra még több energiát fektetett bele a létrehozásába. Elképzelte magában, amint létrehozza a pudingerősségű chakramasszát. Állandó keveréssel még inkább össze tudta sűríteni a chakrat. Ezt is az apjától tanulta, amikor figyelemmel kísérte végig a konyhában létrehozott öntetek és szószokat. Az apja ugyan sohasem volt ninja, mégis tanításai gyakran segítettek Zionnak a saját maga kis életében. Ha lassan kavarogtatja a chakraját, nem pedig egy tömb falán akarja átpréselni, úgy folyamatosan képes lehet hozzáadni a többi részét. Az állandóság fontos az életben is. A megannyi próbálkozás sikertelenségéből a fiú leszűrte, valamit nem jól csinál. Az eddigi próbálkozásai során mindig csak több chakrat akart hozzáadni egyben az egészhez. Ez nem csak hogy kudarcra ítélt és elvesztegetett próbálkozás volt, hanem a készletét is nagyban csökkentette. Stratégiát kell váltania. Túl gyorsan akarja, túl hamar akarja elérni a célját. Ugyan a fiúban amegakurei vér csörgedezik, így határozottságban és akaratban nincs kérdés, de mégis tudta, meg kell állnia, hogy átgondolja az egészet. Nem jó, ha túlságosan sokat akar egyszerre kiköpni. Ezzel nem fog sikerülni. Kapkod.
Zion megállt a vízhányásban. Leült a földre, majd lehunyta a szemét. Mintha aludna. Azonban a kis gennin megpróbálta a testében keringő chakrat teljes mértékben az irányítása alá vonni, és a szájához koncentrált részt folyamatosan kavarni. Keverni, akár a levest. A saját áramlású tömbjébe áramlott chakra egy részét továbbvezette, s mindig csak egy keveset adagolt hozzá, ezzel növelte a szükséges mennyiséget. Majd még többet kevert bele. S annál is többet. A chakrat egyre jobban koncentrálta torkába, majd amikor úgy érezte, hogy már tényleg nem bírja, egy kisebb részét kiszakítva, megindította a torkán át a szája felé. A kivont mennyiséget azonban próbálta egyből pótolni is, hogy mindig legyen azonnal felhasználható tartaléka. A szájából kiszűrődő chakra nagy erőre kapott, s alig átlátható, különös masszaként ömlött ki a területre. Az áramlás nem állt le, a fiú szájából folyamatosan ömlött szinte ki a chakra, s ezzel alkotva meg az egyre nagyobb tavacskáját. A vízmennyiség hullámszerűen csapódott a földre, majd mintha megszilárdult volna egy bizonyos mértékben. Zion azonban nem volt megelégedve. Felfújt arca összeszorult, s még több levegőt fújt ki tüdejéből ahhoz, hogy a technika tökéletesedjen. Úgy fog eljárni, ahogyan a Piranha bomba tanulásánál is. Fenntartja a chakrakapcsolatot, és inkább egyet fejleszt tökéletesre, minthogy elpazaroljon minden erejét megannyi próbálkozásba. Az majd akkor jöhet, ha egyszer sikerül neki elsajátítani. Akkor már csak be kell bizonyítania, hogy képes még egyszer. S még egyszer. Zion nem adta fel. Szájából folyamatosan szivárgott a suitonchakra, mely a torkában kavarodott gombóc formájában. A szervezetében keringő chakrahálózalla a szervezetében lévő cukrokat is elkezdte kiválasztani, s elegyíteni a suiton chakrajával. A benne lévő cukrot lassan választotta le, mert a végén túlságosan is sokat vesz el, melynek a pótlása csakolyan időigényes, mint a chakra visszatermelése. A cukorral vegyített suitonchakra elérte a gócpontot a torkában, majd a folyamatos kavargatás közben sorra vált ki és alakult vízzé a szájból kijutva. A folyamatosan bővülő tavacska boka magasságig emelkedett, s körülbelül 3x5 métert terített be, mely kezdett hasonlítani Bicebóca-sama tavához. Zion azonban nem állt meg. Az utolsó levegőig kifacsarva lényegében a tüdejét, beleadva annyi cukrot, amennyit csak tudott, tovább folyatta a tó gyarapítását. Majd végül elért egy olyan pontot, ahonnan képtelen volt továbblépni. Megszakítva a chakra áramoltatását testén kívülre, levegő után kapkodva, a cukorszintjének szabályos lenerfelésével elérte, hogy két szemét félig lehunyva, ájultan dőljön előre. Most kiderül, megfogja e őt a ragacsos mezeje vagy telibe kapva gyermeki arcával a vizes talajt, lehúzza orráról a bőrt.

//Nem sikerült olyan hosszút írni, de megpróbáltam csak a technikai részre ráfeküdni//

**Hattori Arata** Pént. Feb. 03 2017, 01:29

/Kowarii Zion/

- Bicebóca? - vonta fel a szemöldökét Nobu-senpai, amikor hangosan annak szólítottad, azonban csak megrázta a fejét és valami olyasmit dünnyögött magában, hogy "jól írták, hogy mindenkinek becenevet ad". - Igen, már akkor is nyilvánosan vakarta a fülét. És akkoriban kezdett el dobbantgatni a lábával, amikor ideges volt. Remélem a "régen, amikor még jounin voltam" történeteket már nem hangoztatja... - ezzel Nobu.senpai nagyjából lezártnak is tekintette a témát, miszerint Tomashi bá' milyen is volt régen és a továbbiak során hallgatagan figyelt téged. Láttad rajta, hogy sokat vár tőled, hiszen mostanában mindenkitől sokat vártak. Ezekben az időkben nos... nem is volt csoda. Ráadásként úgy hallottad, hogy jövőbeni csapattársad a Suiton elem magas szintű használója volt - legalábbis ezt pletykálták róla - ez pedig még egy kis plusz löketnek számíthatott ahhoz, hogy elsajátítsad ezt a technikát, hiszen... valószínűleg így ki fogjátok egészíteni egymást majd. Vagy legalábbis lesz köztetek valamilyen közös nevező, ami nem egy utolsó dolog, hogyha az ember társulni kíván valakihez egy csapatba.

Gyakoroltál és gyakoroltál, rendületlenül folytattad a techikna kivitelezését. Érezhetted, ahogy egyre jobban és jobban megy, a menzás puding hasonlata pedig adott egy kis plusz löketet számodra; végre tudtad valamihez kötni! Újult erővel vághattál neki, s bár fáradt voltál, minél több és több energiát öltél bele a dologba, annál jobban érezted, hogy a siker már közelebb van, mint azt gondoltad volna. Viszont... rájöttél, hogy kapkodtál. Amikor ez eszedbe jutott, nyugalmat erőltettél magadra és elkezdtél úgy a dolghoz állni, ahogy azt kellett volna a kezdetektől; no persze, ezért senki nem szólt meg, főleg nem Nobu-senpai. Hiszen, az embernek magától kellett rájönnie a dolgokra. Ahogy egyre jobban és jobban koncentráltál, nemsokára feltört belőled a víz, a chakrahálózatod pedig kiválasztotta a hasnyálmirigyedben felgyülemlett cukrot, így, amikor a végső stádiumba értél és beleadagoltad folyamatosan a sűrű masszába azt, érezted, hogy sikerült. Bár... elájultál. Az még eljutott a tudatodig, hogy Nobu-senpai egy pillanat alatt ott termet melletted, azzal sem törődve, hogy beleragadt a masszába; sőt... igazából nem is ragadt bele, ugyanis még láthattad, amint kékes vibrálás volt a két talpánál, ergo, chakrát használt, hogy elkerülje a beleragadást. Ez viszont azt jelenthette, hogy sikerrel jártál...

Mikor magadhoz tértél, akkor Nobu-senpai komoly arccal feléd nyújtott három szelet csokoládét. - Edd meg. Pótolnod kell a cukrot, túl sokat vontál ki a szervezetedből. Viszont, a technika sikerült, gratulálok. Kevés genin volt képes ilyen gyorsan ezt elsajátítani, tehát... büszke lehetsz magadra. Ahogy megetted a csokit, menj majd haza. Én elintézem a papírmunkát, ami a geninek fejlődéséért felelős részleghez tartozik, utána pedig... nos, gyanítom, hogy valamikor küldetést fogsz kapni. A falu szereti tesztelni a friss tudást élesben is. Mindazonáltal, most ki kell pihenned magad. További szép napot, Zion-kun! - Ezzel alkalmi mestered el is köszönt tőled. Amennyiben megetted a csokit, érezhetted, hogy a tagjaidba majdhogynem új erő költözött, igaz, nem azonnal, csak egy kis idő után, de legalább már nem voltál bágyadt. A halkan kopogó, szemerkélő eső furcsa mintázatokat vert bele a kanyargó folyóba, de te méltán lehettél büszke magadra.

//Nem gond ^^ Teljesen jó írás volt, a technikai rész kompenzálta a hosszat. Ezt a tanulást én lezárnám, amint egy staff leellenőrizte, készen is vagyunk! Köszönöm a játékot, mely' bár rövid volt, annál tartalmasabb és élvezhető! További jó játékot, ha kell bármi, keress meg máskor is!//

Terumi Mei Pént. Feb. 03 2017, 10:49

Ellenőrizve, a jutalmak felírva! Csak így tovább! ^^

**Kowarii Zion** Kedd Feb. 07 2017, 01:21

Zion fáradtan ült fel a híd alatt. Bicebóca senpai ott állt mellette, majd némi csokoládét nyújtott át a számára. Zion túlságosan is sok cukrot vont ki a szervezetéből, mely egészen az ájulásig ütötte ki őt. Pótolnia kellett az elvesztegetett energiát, ám úgy tűnt a jóban sántikáló mesterének varázsszelete rendbe hozta őt. Végül a mester elköszönt, Zion azonban előtte megköszönte tanítását. Tudta, hogy a nála lévő levélben egy feladatra invitálták a fiút, s csak remélte, hogy nem kell az éjszakát kinn az esőben töltenie a híd alatt, s hamarosan felbukkan a várva várt, valódi senseie. Vajon kit küldhetnek Bicebóca után? Egy félszeműt? Egy görbe orrút? Vagy egy süketet? S milyen lehet az új társa? Vajon a fülei neki is el fognak állni, mint akadémiai barátjáé? Vagy olyan turcsi orra lesz, mint Saranak? netalán komor arca lesz, mint Tomashi bának?
Ziont sok kérdés foglalkoztatta, gyermeteg elméje pedig már kezdte kirajzolni a saját elképzelései szerinti csapattársainak leendő külsejét. Nem tudta pontosan, milyen feladattal is bízzák őt meg, csak azt, hogy a háború óta a vezetőség sok gyermeket, köztük őt is, kiemelte a sok közül, s egyéni edzésekkel fejlesztették képességeiket. Ugyan az ifjú fiúban még nem tudatosult pontosan a képzés jelentősége, és szerepe, még Tomashi bá szavainak felemlegetésével sem tudta felfogni, mit jelent háborúba menni, gyermek fejjel. Milyen lehet az életéért harcolni más nemzetek ellen? Vagy milyen lehet végignézni társainak kínkeserves halálát, hallgatni szenvedő kiáltásait? A fiú elképzelni nem tudta ezeket, annak ellenére, hogy az általánosnál komolyabb tanárok és shinobik neveltetik az ország ninjáit. A vezetőségi székben pedig egy nemzetközileg keresett bűnszervezeti tag ül. Zion számára azonban Konan és az Akatsuki, a világban betöltött szerepét teljesen másként látta. Az Akatsuki és vérbeli amegakurei számára felszabadítást, mintsem rabszolgaságot jelent. A szabadság és a béke szinonimája. A vörös felhőkkel tarkított fekete köpeny megjelenése büszkeséggel és hősiességgel töltötte el valamennyiük szívét. Zion hitt az Akatsuki hazaszeretetében, ahogyan egykori hős vezetőjük, Yahiko és Nagato is hitt a békében, s őrizték is a békét. Ők voltak a valódi hősei az országnak. Ám amióta Hanzou alázó Nagato elment, azóta ismét vészesen közeledő, baljóslatú viharfelhők tarkították a kis nemzetet.
- Bárcsak itt lennének még. - szomorkodott a fiú, miközben a híd takarásában nézte a folyón táncoló esőcseppeket. Régebben tudta, amíg az eső esik, addig biztonságban voltak. Mostanra némiképp zavartan érezte, habár fedett térségben helyezkedve még mindig képes volt megnyugtatni őt.
Zion összébb húzódott, miközben a mesterére várt. Bárhogy is nézzen ki a leendő senpai, az biztos, hogy szeret késni. A fiú néhány követ emelt maga mellé, majd egyesével kezdte kacsáztatni azokat az esőben táncoló folyó felszínén, várva a mestert.

**Hattori Arata** Kedd Feb. 07 2017, 02:01

/Zion/

//Welcome back ^^ Kezdjük is hát az első felvonást, gördüljenek a függönyök!//

Elköszöntél sánta mesteredtől, megköszönted neki a tanítást, ő maga pedig elindult visszafelé a faluba. Várakozó álláspontot vettél fel, mivel a nálad lévő levél alapján egy feladatot is teljesítened kellett ezt követően. Vajon mit akarhat a falu? Elgondolkozhattál ezen, s valószínűleg több dolog is átcikázhatott volna az agyadon, ha éppen nem azon gondolkoztál volna, hogy a következő mester éppenséggel milyen testi fogyatékossággal fog bírni, ami alapján a későbbiekben becenevet adhattál neki. Bár végtére is... mindegy volt, hogy ki vagy mi jött, a lényeg az volt, hogy a feladatot el kellett végezned, amiről még azt sem tudtad, hogy mi fán fog teremni. Mindazonáltal itt voltál és vártál, már az is megfordult a fejedben, hogy akár itt is kell majd éjszakáznod, amikor léptek zaja ütötte meg a füledet a szitáló eső ellenére is.

Egy magasabb, fiatal férfi sétált feléd, fején ott volt a homlokvédője, továbbá Nobu-senpai-hoz hasonlóan ő is amegakurei chuunin mellényt viselt. Arca alapján koraérettnek tűnhetett számodra, olyannak, akinek túl hamar kellett felnőnie. Rövid barna haja, kék szeme és enyhe borostája volt, látszott rajta, hogy pár napja arca nem látott borotvát. Mindezek ellenére azonban nem tűnt komornak, sőt, szája szélén ott bujkált valami, ami arra engedhetett következtetni téged, hogy jó humora lehet. Mikor odaért hozzád, illedelmesen meghajolt, majd köszöntött téged. - Üdvözletem, Zion-kun. Kama vagyok, chuunin, velem fogsz teljesíteni egy feladatot. Remélem minden rendben van a gyomroddal és Nobu-senpai nem öklendeztetett téged meg túlzottan, mert minden erődre szükséged lesz. Fontos ügyben fogunk eljárni. Gondolom, kíváncsi vagy arra is, hogy éppen mit fogunk tenni. - Amennyiben igent jeleztél bármilyen módon, úgy Kama-senpai folytatta.

- Nos, elsődlegesen az a feladatunk, hogy lemenjünk a csatornába, próbáljuk elviselni a szagokat és hangokat, plusz az úszkáló fekáliadarabokat... no meg likvidáljunk pár alvilági figurát, akik lent vetették meg magukat és úgy gondolják, hogy joguk van nekik is odapiszkítani. Mondjuk úgy, befolyásos embereknek szúrja a szemét, hogy ezek odalent tengetik a nyomorúságos életüket a fekáliaszagban, tehát nekünk kell pontot tenni az ügy végére. Ez van, néhány nagyfejűnek viszket a tenyere, de a pofont mi fogjuk adni helyettük, csak a szokásos. A küldetés alapvető besorolása C szintű, bár könnyedén átcsaphat B-be, hogyha nem várt és erős problémába ütközünk. Ami még fontos, hogy van valami... dokumentum, vagy mifene, amit vissza kell szerezni, mert valakinek kell. Fene tudja, lehet, hogy nő és a mensturációs naplóját csórták el, engem nem érdekel, csak legyen meg, vigyük vissza, nyírjuk ki őket és készen is vagyunk. Nos, vállalod? - ha igent mondasz, akkor Kama-senpai pacsira nyújtja a kezét. - Szuper! Akkor induljunk és bánjunk el néhány rosszfiúval. Gyomor rendben? Szörpöt gondolom nem fogsz kérni ma már... mindenesetre, ha bármi kérdésed van, tedd fel, amíg a csatornabejárathoz nem érünk, mert utána nem igazán kéne hangosan beszélgetnünk.

//A következő posztodat IDE írjad, a csatornarendszerbe. A reagot majd ott fejezd be, hogy beléptek a csatornákba, Kama-senpai egy lámpást fog meggyújtani (tolvajlámpást, aminek csak előrefele van fénye, tehát oldalra nem vetíti ki) és kezdődik is a hókamóka. Jó munkát ^^//

Ajánlott tartalom

Folyópart

Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart

Re: Folyópart