A Gundan Költői: A revans (03| 20)

A Tavasz
Itt a tavasz, végre megjött,
a meleg idő is beköszöntött.
Madarak csicseregnek a virágos fákon,
friss gyümölcs díszeleg egy világos tálon.
Csipkebogyótea gőzölög az asztalon,
mellette már csörög is a telefon.
A napfény megcsillan az üres tányéron,
melyre a friss rántottát várom,
s mikor megkapom, csak rágom,
olyan finom, hogy megzabálom.
Indulás! A kertbe rögtön!
Szélcsend, napstüés várja jöttöm,
meg egy fújtató macska aki menekül,
a kutya elszórakozik vele remekül.

De elég az ábrándból, fejezzük be!
A redőnyt meg húzzok fel végre.
Saját szememmel akarom látni:
madarak, gyümölcsök, bárányfelhő, nárcisz.
Felhúzom a redőnyt, majd azon nyomban le...
...
...
a síri csönd, és hullaszag eluralkodik
Tavasszal? Az nem lehet, hogy havazik.
Visszabújok az ágyba, ezt még én sem hiszem el
Márcisuban hó? Fenéket, ez december!

Az én hősöm, Uchiha Obito
Önéletrajzi interjú Obitoval


To be, or not to be,
this is just Tobi.
Olvasod a sorokat csak szépen sorjában
s rögtön van egy érzésed: Shakespeare forog a sírjában.
Tobi kinek maszkja egy narancs
Tobi kinek minden szava parancs
Tobi akinek sharingan a szeme
Tobi ezért mindent lát vele
Tobi a fogát világuralomra fenegeti
Tobi az egész emberiséget fenyegeti
Tobi háborút is indít akár
Tobi szerelme Rin. De kár
Tobi soha semmitől sem fél
Tobi számomra minden pénzt megér
Tobi van hogy vicces és aranyos
Tobi máskor egy kissé nagyon gonosz
Tobi terve hogy a Hold legyen a szeme
Tobi látni fogja a Kínai nagyfalat vele
Tobi serege a milliónyi Zetsu
Tobi tud egy csomó szupi jutsut
Tobi egykettőre beszippant a maszkjába
Tobi mindig beöltözik az Akatsuki maskarába
Tobi tagja is az Akatsukinak
Tobi mondható közülök a legcukibbnak
Tobi most is itt van velünk, az interjú kezdődik
Tobi vajon mit mond magáról, hogyan tudott felnőni?

Heges arcomat maszk alatt rejtegetem,
minden este testápolóval kenegetem.
Pedig tudom én, hogy attól nem lesz jobb
A szikla túlságosan is az arcomba vágott.
Nem hordok már narancssárga szemüveget
Üveg szemem van amiért a halál felültetett.
Hát az úgy volt, hogy odaadtam a szememet
nem akartam játszani a szemetet,
hiszen mindig én voltam a béna kis Uchiha
aki elit volt, s sokat evett uzsira,
de mégsem fejlődött soha semmit,
évente is nőttem csupán egy centit.
Kicsi voltam, félkegyelmű,
és sírtam a szemüvegen keresztül,
aztán a porra hivatkoztam, persze, a porra
Mintha minden az ő hibája volna.
Pedig én estem mindig orra,
Kiskorúként meg nem foghattam a borra.
Egyszóval béna voltam, és a halál megtalált,
ő meg volt olyan kegyes hozzám,
hogy miután a sharingant kivájattam
otthagyjon bágyadtan, hullafáradtan,
hiába káromkodtam: kaka! shit!
csak nem jött vissza Kakashi,
nem kaptam vissza azt a szemet sem,
és most tessék, ezért vagyok szemtelen.
Célom csakis a világbéke,
a Holdas tervemmel elintézve,
mert hiszem, hogy máshogy nincs béke,
a háborúnak úgysem lesz sohasem vége.
Hívjatok Tobi-nak, bár a nevem Madara,
mert ezt csiripelték a madarak.
Az is igaz, hogy az igazi nevem Obito,
ezt a nevet hoztam magammal az oviból,
mert ott a Madara olyan volt mint egy nyelvtörő,
illetve úgy csúfoltak: héja, sas, tojást kiköltő.
Hogy akkor most ki is vagyok én?
Talán egy híres skizofrén?
Egy Uchiha vagyok talán?
Esetleg egy vándor madár?
Vagy csak az Uchihák vándor Madara?
És hogy minek kell az Akatsuki maskara?
Elmondom, az önéletrajz zárása képpen
úgyis őszinte hangulatomban vagyok éppen:

A tervemhez kell mindez,
a maskara, meg a sminkes,
Mostantól manipulálni fogom az Akatsukit,
Ez a szervezet pont jó erős, meg cuki.
Felhasználok másokat a célom érdekében,
mindenre képes vagyok ezen a téren.
Például ott van szegény Pein meg Sasori,
de én ilyen szívtelen vagyok: sorry.